Pesti Napló, 1872. január (23. évfolyam, 1-25. szám)
1872-01-01 / 1. szám
1. szám. Szerkesztési iroda: Ferencziek-tere 7. isim. L emelet. A lap szellemi rászít illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bératutetten levelek csak ismert kelektől fogadtatnak el. BBBBBfiBnBBi Kiadóhivatal: Ferencziek-tere 7. szám földszint. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz , kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. Hétfő, január 1872. REGGELI KIADÁS. Előfizetési föltételek: Vidékre, postán: ▼*S7 helyben, házhoz hordva: 1’...ész évre ... 22 frt. félévre .... XI frt. Negyedévre ... 6 , 50 kr. Két hóra .... 8 , 70 kr Egy hóra ... 1 , 85 kr 23. évi folyam. Hirdetmények dija 9 hazához petitsor egyszeri hűdetésr.és 9 ajkr. Bélyigdij külön 80 ujkr. Nyilttér * b hasábos petitor 90 ajkr. Pest, január 1. A legjobb kivonatainkat kifejezve jelenünk meg ez uj évben először olvasóink előtt. Maradjon zavartalanul a béke, izmosodjék előhaladásunk, gyarapodjék szellemi és anyagi jólétünk, s míg e haza fiai különböző meggyőződéseik által sugallt utakon törekszenek előmozdítani az ország jólétét, a pártszenvedély ne zavarja meg társas életünket, s ne vakítson el soha annyira, hogy a rangánbecsület gázolása által is pártérdeket véljünk előmozdítani ! S kik e haza fiai vagyunk, ne feledjük el soha, hogy vannak általános nagy nemzeti érdekek, melyeknek előmozdítására egyesítenünk kell összes erőnket, összes erejét mindenkinek, aki magát magyarnak vallja ! Újév napja a béke jellegével köszönt be hozzánk. Nem ugyan belpártéletünket illetőleg, hisz itt a teljes szélcsend bizonyos értelemben egyenlő lenne a vesztegléssel, de ami a külhatalmak, s a társországokhoz való viszonyunkat illeti. Európa azt hiszi, hogy a békét hoszszabb időre biztosítottnak tekintheti. Társországaink küldöttjei pedig talán épen ma fejezik be Bécsben azon értekezleteket, melyektől sokan Horvát- és Tótországokhoz való viszonyunk újabb megerősítését reménjük. E tárgyalások menete és folyamáról lapunk táviratai közönségünket igen alaposan értesítik, de ez értesítések mellett is nagy figyelembevételre tarthat számot egy levél,melyet Bécsből jó kézből tegnap vettünk. T. tudósítónk nem osztja ugyan lapunk egyik más levelezőjének a múltkor, a tárgyalások kezdetén kifejezett azon nézetét, hogy „ez értekezletekben a megegyezés aligha fog sikerülni“, de vérmesebb reményei sincsenek s a következőleg i : © Bécs, decz. 30. A horvát nemzeti párt itt időző képviselőivel tegnap és tegnapelőtt tartottak tanácskozások. Ezeken Lónyay miniszterelnökön kivül Wenckheim b. is jelen volt. Általában örömmel lehet constatálni, hogy engesztelő és békülékeny szellem látszik a horvát ellenzékieket áthatni s különösen a mi Krestics urat illeti, ki hazájának érdekeit mindenek felett szivén viseli, ez nem foglal el oly éles pártállást, mint talán általában hiszik. A horvát nemzetiekkel folytatott tárgyalások eredménye egyelőre az, hogy némely apróbb panaszaik azonnal közigazgatási úton orvosoltatók , egyéb sérelmeiket pedig majd írásban foglalják. E fölött azonban még nem történt bővebb tárgyalás. A horvát unionista párt központi bizottsága részéről is megjelentek küldöttek, azokkal ma volt értekezlet Figyelmezetetem azonban, hogy amit egyes bécsi lapok ez értekezletekről közölni fognak, azt ne méltóztassék készpénznek venni. Minthogy nem kevesebb terveztetik, mint a két horvát párt fajiója, ha ilyesmi ugyan lehetséges lesz, természetes, hogy a tárgyalások egyes stádiumai a legszigorúbb titokban tartatnak, s az ügynek nem is volna kedvező, ha egyes részletek már most nyilvánosságra kerülnének. Ha majd az értekezletek be lesznek fejezve, szolgálni fogok a tárgyalások egész menetének áttekintésével. Az uniópárt részéről a többi között itt vannak: Suhaj, Bogosics, Pejacsevics László, Jelasics Gyula sat. A horvát urakkal való tárgyalásokat a miniszterelnök azzal nyit meg, hogy a egyezési törvény kiindulási pontul 5. Ebben létesült megegyezés, de egyéb pontokban még elég éles a magyar kormány s a horvát nemzeti párt küldöttei között a nézetkülönbség. Mindaddig, míg Horvátországban a pártkülönbség oly éles lesz,mint ma,a közadmainistrativ nem fog javulni és felvirágzás sem remélhető. A változás azonban csak akkor történhetik meg, ha a két pártból a jobb elemek egyesülnek s egyetértőleg fognak iparkodni az ország érdekeinek előmozdításán. Hogy ez sikerülni fog-e, e tekintetben még ma semmi bizonyos sem mondható, — mindenki azonban csak helyeselheti, hogy ilyesmi megkiséreltetik. Lónyay miniszterelnökön kívül jelenleg Bécsben vannak :Kerkapoly, Tisza, Pejacsevics s Wenkheim; mint hallom, Szávy is ma megérkezik. Amint a két horvát párt kívánságait formulázni fogja, a magyar miniszterek tanácsot tartanak, s az abban létesülő határozat szerint fognak a további tárgyalások alakulni, így ir levelezőnk, s amint más forrásokból is a helyzetet ismerjük, ebben csoportosul minden, ami a horvát tárgyalásokról e pillanatban nyilvánosságra hozható. Azt is híresztelték, hogy jelenleg Bécsben a nagy vasúti üzlet tárgyában hozatik határozat. Afelől értesülünk azonban, hogy tegnap estig ez ügyben Lónyay miniszterelnöknél semmiféle tárgyalás sem történt. Mindazon hírek tehát, melyek szerint ezen tárgy a Langrandféle ügygyel is kapcsolatba hozatik, teljesen alaptalanok. A Taxisféle ügyben folytattatnak a tárgyalások és valószínüleg sikeresek is lesznek, ez azonban, mint különben magától értetődik is, semmiféle más közügygyel kapcsolatban nincs és ha mégis ily hírek terjesztetnek, ez csak arra látszik számítva lenni, hogy az anglobank papírjaival agrotaget lehessen űzni. Az igazságügy miniszter új év napján, mint működésük kezdetén, emelkedett szellemű köriratban üdvözli a bíróságokat, mely köriratot alább közöljük. Vajba teljesednének a miniszter szándéklatai, jó kívánatai! Még egy újévi ajándékról kellene megemlékeznünk. Két laptársunk ismertetését hozza a dohány-törvényjavaslatnak, melyet Kerkapoly a képviselőház egyik legutóbbi ülésén előterjesztett. De édes magyarom, ne örülj azért a szűzpipa-dohánynak. A monopol továbbra is fenntartatik, csak a kezelésre nézve történnek más intézkedések, itt-ott könynyebbítések is. Ez különben aligha képez valakire csalódást. A dohánymonopol megszüntetése nálunk, ha az Ausztriában is meg nem szüntettetik, csak úgy lehetséges, ha behozzuk a magyar vámsorompót, amit egyik párt sem akar és nem is akarhat. Egyébiránt ez egyelőre nem a legnagyobb bajunk, s ha az év folytán nagyobb nem év, nagyon boldog év lesz ez az 1872 közgyűlés elé. Steiger Gyula azon kérdés előzetes eldöntését kívánja, várjon lehetséges-e Pest, Buda és Ó-Buda városok egyesítése azon időig, midőn a törvényhozás az erre vonatkozó törvényjavaslatot tárgyalás alá fogja venni. Ő ezt, tekintve az ennek útjában álló számos nehézségeket, melyek főleg a vagyoni viszonyok hosszú időt igénylő rendezésében állanak, lehetetlennek tartja, s ennél fogva azt indítványozza, hogy csak ezen kérdések rendezése után hajtassák végre tényleg az egyesítés. Az ennek folytán kifejlett eszmecserében különösen hangsúlyoztatok az, hogy ha csak a rendezés ügyét a jövő adminisztratiójának roppant kárára gordiusi csomóként kettévágni, s az ügyek vezetésében beláthatlan zavart előidézni a törvényhozás nem akar, az egyesítés tényleg nem hajtható végre, mert annak rendszeres keresztülvitele oly óriási munka, melyhez nem ily rövid idő, hanem évek kellenek, így pl. leltárak, melyek pedig az egyesítés múlhatlan előfeltételét képezik, Ó Budán épen nincsenek. Buda városának van ugyan leltára, de nem olyan, mely ily munkának alapját képezhetné. Mind Budán, mind Ó-Budán tehát leltárakat kellene előbb készíteni, ami igen hosszú időt igényel. Végül Matoay felszólalása folytán, ki az egyesítésre szükséges munkálatokat azonnal meg akarja kezdetni, habár elismeri, hogy azok befejezéséhez nagyon hosszú idő kívántatik, a bizottság a következő határozatban állapodott meg . A bizottság az egyesítés keresztülvitelét azon idő alatt, melyben azt az erre vonatkozó tvjavaslat czélozza, lehetségesnek nem tartja, hanem annak eszközlésére a legközelebbi restaurationnális 6 évi időközt véli felhasználandónak. A bizottság mindemellett az előkészítő lépések megtétele czéljából megbízza az elnököt, hogy Gerlóczy tanácsnok és Faller főszámvevő által egybeállítandó pontozatok alapján Buda városa hatóságával érintkezzék. Fest, decz. 31. (A fővárosok egyesítése ügyében) a pest városi közgyűlés által kiküldött bizottság ma d. e. 10 órakor ülést tartott. Széher Mihály, a bizottság elnöke mindenekelőtt bizonyos irányelvek megállapítását tartja szükségesnek, melyek alapján a bizottság a fővárosok egye- sítésére nézve részletes javaslatot terjeszszen a tyt£F9 ExvaseamoBmm Előfizetési felhívás Ezennel megnyitjuk az előfizetést a „Pesti Napló“ 1872-diki huszonharmadik évfolyamára. Ajánljuk lapunkat a magyar olvasó-közönség pártolásába, amint részünkről évről évre mindinkább rajta vagyunk, hogy a „Pesti „Napló‘‘-t nemcsak közleményeinek tartalmaztága, hanem azok gyorsasága és sokfélesége által is azon színvonalon fenntartsuk, melyet a magyar lapoknál hasonlíthatlanul nagyobb közönséggel bíró elterjedtebb nyelvű nagy lapok elfoglalnak. Nemcsak a belföldi eseményekre van gondunk, de nagy figyelmet fordítunk arra is, hogy a külföldi eseményeket illetőleg is lehetőleg közvetlen, eredeti forrásokból merítsünk. Közoktatásügyi rovatunk megnyitásával közművelődési szükségletnek véltünk eleget tenni. Közgazdasági rovatunk a gazda közönségnek, mely olvasóink nagy részét szolgáltatja, e rovathoz fűzött minden igényeit a lehetőleg kielégitni törekszik. Tárczánkban, egyéb közérdekű közleményeken kívül, újévtől kezdve ismét regényeket is közlünk, s a sort Tolnay Lajos egy rövid népregénye fogja megnyitni, mely a Bach-korszakot festi azon művészi modor és költői előadással, amely e beszélyírónk műveit oly kedveltekké teszi. Előfizetési árak a reggeli és esti kiadásra : Egész évre 99 forint, félévre 11 forint negyedévre 8 forint 80 krajczár. Az esti kiadás külön küldéséért felülfizetés havonkint 30 krajczár. Külön előfizetési íveket nem küldünk szét. Előfizetésre a postai utalványokat kérjük használni, melyek bérlizesítése 10 forintig csak 5, 10 forinton felül pedig 10 krajczárba kerül. Az előfizetések a „Pesti Napló kiadóhivatala“ czím alatt Pest, ferencziek tere, 7-dik szám alá küldendők, éspedig minél előbb, nehogy a lap megküldésében fennakadás történjék. Pest, deczember 15. 1871. A „Pesti Napló“ szerz. és kiadó-hivatala. Az igazságügyminiszter körirata a bíróságokhoz. Az első folyamodásu királyi biróságoknak az 1871-ik évi XXXI-ik törvényczikk által megállapított szervezete, a jövő év első napján lévén életbe lépendő , lelkem legbensőbb és legerősebb érzelmei ösztönöznek, hogy ezen epochális napon üdvözölöm a tisztes bírói kart, mely az országgyűlés bölcsessége által elhatározott nagy intézménynek életet és erőt lesz adandó. A bírósági szervezet inkább mint minden más törvény vagy intézmény, azzá válik, amivé azt, törvény alkalmazására hivatott személyek teszik; áldásos a hazára és annak polgáraira, biztosítéka az alkotmánynak, a köz- és magánjognak, a békének, a rendnek és a személynek, ha a bíró magasztos feladatát felfogva, mint az állam élő lelkiismerete, pánczélozva minden jogtalan befolyás ellen , mindenik esetben a törvényt emeli érvényre ; átok a hazán és annak polgárain, ha, mitől isten óvjon, az elvetemült bíróság akár a hatalmasok kívánságára, akár a sokaság ephemer zajára, meghamisítja a törvény igéjét! Az 1869 : IV. törvényczikk megadta mindazon biztosítékokat, melyeket egy bölcs, előrelátó és szabadelvű törvényhozás megadhat arra nézve , hogy a biró minden irányban független, egyedül a törvénynek legyen alárendeltje, s hogy a törvénynek ne csak közege , hanem áthatott lelkes bajnoka, oltalmazója és tántoríthatlan hűt kifejezője legyen; amit azonban a törvény nem adhatott meg , azt a tisztes birói kar hivatásérzetétől várja a haza; várja, hogy biráiban az erény és a tudomány a buzgalommal egyesülve, e hármas forrásból terjedjenek szét a jognak és szabadságnak áldásai; várja, hogy egy fenkölt szellemű, tudós és erényes magistratus, lelkiismeretes éberséggel őrködjék a jog bástyáin; várja, hogy az önkény és erőszak, a szenvedély és a kapzsiság, az egymás ellen harczoló érdekek, a kérlelhetlen biró által megfékeztessenek és visszaszorittassai. _ a törvény korlátai közé várja, hogy a társadalom- szak a törvényben, valamint a fennálló ít.ényékben, és a joggyakorlatban kifejezett akarata legyen azon erős határvonal, mely mindenkit egyaránt szabályoz, s mindenkinek egyaránt kijelöli jogterületét. Ezen nagy feladat megoldását urunk és királyunk első rendben az első folyamodású biróságoknak, általa a legóvatosabb körültekintéssel kinevezett birói tagjaira bízta, s ő felségének e nagy horderejű elhatározása körül, alkotmányos felelőssége mellett, az igazságügyminiszter gyakorolta a törvényben meghatározott befolyást. A legkegyelmesebben kinevezett bírák, legyen szabad ezt föltennem, a legnagyobb erőfeszítéssel fognak törekedni, hogy ő felsége legmagasabb , és megtisztelő bizalmának, valamint a haza méltó várakozásának teljesen megfeleljenek ; mely feltevés és várakozás annál jogosultabb, minthogy az, a kinevezettek kötelességének teljesítésével találkozik; s mert e kötelesség teljesítése a bíróra nézve nemcsak nem válhatik veszélyessé vagy válságossá, sőt alaptörvényeink kezeskednek róla, hogy minden kitüntetés, mely őt díszes, habár fáradságos pályáján érheti, a kötelesség s egyedül csak a kötelesség egyenes ösvényén található fel. Urunk és királyunknak, valamint a felelős kormánynak soha szem elől nem téveszthető feladatát fogja ugyanis képezni, hogy a birónak magasztos hivatása gyakorlatánál, a kormányhatalommal szemben ne legyen alkalma választani a kötelesség vagy az önfeláldozás között s válságos helyzet meredekére soha se szort itathassák, de más részről a birák jellemszilárdsága és erénye legyen az eléggé erős kezesség arra nézve, hogy a rendbontó féktelenségnek sem fog sikerülni szövetségesévé s netalán törvényellenes kicsapongásainak törvényesítőjévé aljasítani a birói hivatás fenségét. Csak igy, a közhatalom letéteményeseinek a törvény által szabályozott magatartása, erénye és kötelességérzete által oltalmazható a közmind az egyéni szabadság; ez az alkotmánynak életföltétele, megszilárdulásának és fejlődésének lételeme; ebben foglaltatik egyszersmind azon láthatatlan erkölcsi erő, mely a társadalom különböző osztályai, az életkörök különböző ösztönei, törekvései, hatásai és visszhatásai közepette az állam irányzatát tartósan biztosítja s a gyakran ellentétes áramlatot a haza közérdekének előmozdításában egyesíti. Nem szólom részletezni azon eredményeket, melyek a jó bíróságtól az államra hárulnak; századok változatlan tapasztalata, a polgárosult nemzetek példája mutatja, hogy az esetben, ha tartósan következetesen, változatlanul fentartatik a törvény, ha nincs menedék a törvényszegés számára s nincs lehetőség, hogy a bűn kikerülje a törvény hatalmát, ha minden erő, minden tekintély, minden furfang megtörik a törvény kezelőinek szilárd jellemén és éles belátásán: az ész igazolja s a tapasztalás megerősíti, hogy ez által megritkul a merénylet, s a birák erénye megtisztítván a közszellemet, egy erkölcsös társadalmat ha nem is teremt, de annak teremtéséhez és fejlesztéséhez nagymértékben járul hozzá. Kiszámíthatatlan a haszon, melyet az állam és a társadalom egy helyes birósági szervezetből merit, s melyben kitűnő birái által részesittetik; a jó bíróság végtelen sok áldásban viszonozza az államnak a gondot, melyet ez annak létrehozatalára és fentartására fordított, úgy, hogy midőn az alkotmányos törvények, a bírák sérthetetlenségét állapítják meg, ezen gondos előintézkedést, a jó bíróság magának az alkotmány sérthetlenségének biztosításával viszonozza. Mindennek föltétele azonban, a kötelességérzetnek folytonos és fokozott működése, a tudomány és az erény, mely a bíró megállapításai ítéletei számára, az erkölcsi tekintély eléggé nem becsülhető fölényét, a nép tiszteletét megszerzi, s meggyőzőleg és megnyerőleg hat a közönség szellemére. Nagy tévedés volna azt hinni, hogy a bíró elvonult csendes tevékenységében, mintegy kiszakítva a társadalomból, a közönség véleményét és ítéletét, sőt annak becsülését is megvetheti. Távol attól, hogy a közbecsülést nélkülözhetné a biró: épen ebben gyökerezik hivatásának erkölcsi hatása ; és épen ezért törekednie kell, hogy azt magának s azon tisztes testület számára, melynek tagja, s azon nagy eredményekért, melyek ebből az államra hárulnak megszerezze, és föntartsa. E becsülés azonban nem áll a pillanatnyi népszerűség, a közönség tetszésének múló nyilvánulásában, s nem szerezhető meg a gyöngeség, a tévedések vagy bűnök legyezgetése és jóváhagyása által: a becsülés melyet a bíró megszerezni és féltékenyen megőrizni törekedjék a népnek tapasztalásból származó azon meggyőződésében áll, hogy az, amit a biró magasztos hivatása gyakorlatában, mint a haza törvényét kihirdet, az soha sem tartalmazza a biró rokon vagy ellenszenvét, egyéni véleményét vagy akaratát, hanem minden részében, a haza meghamisítatlan törvényeinek jól értett és helyesen alkalmazott rendelete, vagy pedig a törvény alapelvének helyesen leszármaztatott valódi folyománya. A becsülés ezen neme legfőbb és legdrágább kincse a bírónak, melyre nélkülözhetlen szüksége van a birói intézménynek, mely becsülés azonban egyedül a munka és az önzéstelenség, a tudomány és az erény kizárólagos jutalmai legyenek meggyőződve, hogy ezen méltó jutalmat soha sem tagadja meg a felvilágosodott közszellem az erény, a tudomány és szorgalom egyesülésétől. Voltak és vannak Magyarországnak nagynevű és nagytiszteletű brái, akik a legkiválóbb tulajdonokat magukban egyesítve nemcsak jelesek, hanem jeleseknek el is ismertetnek. E kitűnő nagy férfiak példájára utalom az újonnan alakított kir. törvényszékek tagjait; tekintsek azon jeleseket, a kik ma már csak a haza hálás emlékében élnek mint saját őseiket a kiknek erényeit utánozniok — azokat pedig, a kik élnek, mint vezéreiket, a kiknek törekvéseivel egyesülniök kell, hogy megszerezzék a most alakított bíróságok számára azon díszt, melylyel az eddigiek birtak és bírnak; s hogy gazdag eredményekben igazolják az áldozatot,melyet a törvényhozás a bíróválasztás jogáról való lemondás ezen ősi, és nem tagadhatom, kedvessé vált, sokszor hasznosnak mutatkozott szokásnak és jognak feláldozása által, az igazságügynek hozott. Igaz, hogy a legjobb bíróság sem képes egymagában, a jogállam kívánalmait a törvénykezés terén teljesíteni; az igazságügy egy élő orgánum és organismus egyszersmind, melynek üdvös működésére mindenik tagnak életerős tevékenysége szükségeltetik; tagadhatatlan az is, hogy törvényeink és intézményeink sok tekintetben hiányosak, hogy sokat kell még teremtenünk, sokat kiegészítenünk, sokat átalakítanunk, míg igazságügyünket mindenben a haladottabb nemzetek színvonalára emeljük; de legyenek meggyőződve a tisztelt bírák, hogy a kormány szünetlen tevékenységét foglalkoztatja az igazságügyi követelmények kielégítésére irányzott törekvés , hogy részint rendszeres törvénykönyvek készítése, részint az égető szükségeknek megfelelő szabályok által, szakadatlanul habár zajtalanul törekszik a kormány kezdeményezési feladatát, minden irányban teljesíteni. De addig is míg mindaz megtörténik, aminek megkell történnie, azon meggyőződés, azon tudat vezérli a kormányt, hogy a törvényeinkben foglalt alapelveknek alkalmazása és kifejtése által a jó bíróság pótolhatja a hiányt, amint ellenkezőleg a legjobb törvény nem akadályozza meg a rosz bírót, hogy ne vetkőztesse ki szelleméből a törvényt, s ne hamisítsa meg a jogot! Törvényeink hiányossága mindazonáltal nem jelenti azoknak, vagy a kötelező szabályoknak teljes hiányát, s nem jelenti, hogy a szabály helyett a bíró eszméje, akarata válhatnék ítéletté. Amely perezben ez utóbbi csempésztetnek be a törvénykezésbe: azonnal megszűnnék uralkodni az elv, a biró törvényhozóvá emelné magát, s a hatalom jogkörének felforgatásával bizonytalanná, értéktelenné válnék a jog ! Épen e téren a törvény elemzése, magyarázata, kifejtése és alkalmazása körül tartsák szem előtt az új bíróságok tagjai, a régen megállapított elvek és tételek tekintélyét, a helyes gyakorlatnak nagybecsű eredményeit; őrizkedjenek a túlemelkedéstől, saját tehetségük túlbecsülésétől; ne feledjék, hogy habár az elmélet termékenyíti a gyakorlatot, és a tudomány gyakran kipótolja a törvények hézagát, ne feledjék el soha.