Pesti Napló, 1872. január (23. évfolyam, 1-25. szám)

1872-01-01 / 1. szám

1. szám. Szerkesztési iroda: Ferencziek-tere 7. isim. L emelet. A lap szellemi rászít illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bératutetten levelek csak ismert kelektől fogadtatnak el. BBBBBfiBnBBi Kiadó­hivatal: Ferencziek-tere 7. szám földszint. A lap anyagi részét illető közle­mények (előfizetési pénz , kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. Hétfő, január­­ 1872. REGGELI KIADÁS. Előfizetési föltételek: Vidékre, postán: ▼*S7 helyben, házhoz hordva: 1’...ész évre ... 22 frt. f­élévre .... XI frt. Negyedévre ... 6 , 50 kr. Két hóra .... 8 , 70 kr­ Egy hóra ... 1 , 85 kr 23. évi folyam. Hirdetmények dija 9 hazához petitsor egyszeri hű­detésr.és 9 ajkr. Bélyigdij külön 80 ujkr. Nyilttér * b hasábos petitor 90 ajkr. Pest, január 1. A legjobb kivonatainkat kifejezve je­lenünk meg ez uj évben először olvasóink előtt. Maradjon zavartalanul a béke, iz­mosodjék előhaladásunk, gyarapodjék szellemi és anyagi jólétünk, s míg e haza fiai különböző meggyőződéseik által su­­gallt utakon törekszenek előmozdítani az ország jólétét, a pártszenvedély ne zavar­ja meg társas életünket, s ne vakítson el soha annyira, hogy a rangánbecsület gá­zolása által is pártérdeket véljünk elő­mozdítani ! S kik e haza fiai vagyunk, ne feledjük el soha, hogy vannak általános nagy nemzeti érdekek, melyeknek elő­mozdítására egyesítenünk kell összes erőn­ket, összes erejét mindenkinek, a­ki ma­gát magyarnak vallja ! Újév napja a béke jellegével köszönt be hozzánk. Nem ugyan belpártéletünket illetőleg, hisz itt a teljes szélcsend bizo­nyos ért­elemben egyenlő lenne a vesz­­tegléssel, de ami a külhatalmak, s a társ­országokhoz való viszonyunkat illeti. Európa azt hiszi, hogy a békét hosz­­szabb időre biztosítottnak tekintheti. Társ­országaink küldöttjei pedig talán épen ma fejezik be Bécsben azon értekezleteket, melyektől sokan Horvát- és Tótországok­hoz való viszonyunk újabb megerősítését reménjük. E tárgyalások menete és folyamáról lapunk táviratai közönségünket igen ala­posan értesítik, de ez értesítések mellett is nagy figyelembevételre tarthat számot egy levél,melyet Bécsből jó kézből tegnap vettünk. T. tudósítónk nem osztja ugyan lapunk egyik más levelezőjének a múlt­kor, a tárgyalások kezdetén kifejezett azon nézetét, hogy „ez értekezletekben a megegyezés aligha fog sikerülni“, de vér­­mesebb reményei sincsenek s a követke­zőleg i­ : © Bécs, decz. 30. A horvát nemzeti párt itt időző képviselőivel tegnap és tegnapelőtt tar­tottak tanácskozások. Ezeken L­ó­n­y­a­y mi­niszterelnökön kivül Wenckheim b. is jelen volt. Általában örömmel lehet constatálni, hogy engesztelő és békülékeny szellem látszik a hor­vát ellenzékieket áthatni s különösen a mi Kr­es­tics urat illeti, ki hazájának érdekeit mindenek felett szivén viseli, ez nem foglal el oly éles párt­állást, mint talán általában hiszik. A horvát nemzetiekkel folytatott tárgyalások eredménye egyelőre az, hogy némely apróbb panaszaik azonnal közigazgatási úton orvosol­tatók , egyéb sérelmeiket pedig majd írásban foglalják. E fölött azonban még nem történt bő­vebb tárgyalás. A horvát unionista­ párt központi bizottsága részéről is megjelentek küldöttek, azokkal m­a volt értekezlet Figyelmezetetem azonban, hogy a­mit egyes bécsi lapok ez értekezletekről kö­zölni fognak, azt ne méltóztassék készpénznek venni. Minthogy nem kevesebb terveztetik, mint a két horvát párt fajiója, ha ilyesmi ugyan lehet­séges lesz, természetes, hogy a tárgyalások egyes stádiumai a legszigorúbb titokban tartatnak, s az ügynek nem is volna kedvező, ha egyes rész­letek már most nyilvánosságra kerülnének. Ha majd az értekezletek be lesznek fejezve, szol­gálni fogok a tárgyalások egész menetének át­tekintésével. Az uniópárt részéről a többi között itt vannak: Suhaj, Bogosics, Pejacsevics László, J­elasics Gyula sat. A horvát urakkal való tárgyalásokat a m­i­­niszterelnök azzal nyit­ meg, hogy a egyezési törvény kiindulási pontul 5. Ebben létesült megegyezés, d­e egyéb pontokban még elég éles a magyar kormány s a horvát nemzeti párt küldöttei között a nézet­különbség. Mindaddig, míg Horvátországban a pártkü­lönbség oly éles lesz,mint ma,a közadmainistrativ nem fog javulni és felvirágzás sem remélhető. A változás azonban csak akkor történhetik meg, ha a két pártból a jobb elemek egyesül­nek s egyetértőleg fognak iparkod­ni az ország érdekeinek előmoz­dításán. Hogy ez sikerülni fog-e, e tekintetben még ma semmi bizonyos sem mondható, — minden­ki azonban csak helyeselheti, hogy ilyesmi meg­­kiséreltetik. Lónyay miniszterelnökön kívül jelenleg Bécsben vannak :Kerkapoly, Tisza, Pe­jacsevics s Wenkheim; mint hallom, S­z­­­á­v­y is ma megérkezik. A­mint a két hor­vát párt kívánságait formulázni fogja, a magyar miniszterek tanácsot tartanak, s az abban létesü­lő határozat szerint fognak a további tárgya­lások alakulni, így ir levelezőnk, s a­mint más for­rásokból is a helyzetet ismerjük, ebben csoportosul minden, a­mi a horvát tár­gyalásokról e pillanatban nyilvánosságra hozható. Azt is híresztelték, hogy jelenleg Bécs­­ben a nagy vasúti üzlet tárgyában hoza­­tik határozat. A­felől értesülünk azonban, hogy tegnap estig ez ügyben Lónyay miniszterelnöknél semmiféle tárgyalás sem történt. Mindazon hírek tehát, me­lyek szerint ezen tárgy a Langrandféle ügygyel is kapcsolatba hozatik, teljesen alaptalanok. A Taxisféle ügyben folytattatnak a tár­gyalások és valószínüleg sikeresek is lesznek, ez azonban, mint különben ma­gától értetődik is, semmiféle más közügy­gyel kapcsolatban nincs és ha mégis ily hírek terjesztetnek, ez csak arra látszik számítva lenni, hogy az anglobank papír­jaival agrotaget lehessen űzni. Az ig­az­s­ágügy m­in­is­z­ter új év napján, mint működésük kezdetén, emel­kedett szellemű köriratban üdvözli a bíró­­ságokat, mely köriratot alább közöljük. Vajba teljesednének a miniszter szándék­­latai, jó kívánatai! Még egy újévi ajándékról kellene meg­emlékeznünk. Két laptársunk ismerte­tését hozza a dohány-törvényjavaslatnak, melyet Kerkapoly a képviselőház egyik legutóbbi ülésén előterjesztett. De édes magyarom, ne örülj azért a szűz­­pipa-dohánynak. A monopol továbbra is fenntartatik, csak a kezelésre nézve tör­ténnek más intézkedések, itt-ott köny­­nyebbítések is. Ez különben aligha ké­pez valakire csalódást. A dohánymonopol megszüntetése nálunk, ha az Ausztriában is meg nem szüntettetik, csak úgy lehet­séges, ha behozzuk a magyar vámsorom­pót, a­mit egyik párt sem akar és nem is akarhat. Egyébiránt ez egyelőre nem a legnagyobb bajunk, s ha az év folytán nagyobb nem év, nagyon boldog év lesz ez az 1872­­ közgyűlés elé. Steiger Gyula azon kérdés előzetes eldöntését kívánja, várjon lehetséges-e Pest, Buda és Ó-Buda városok egyesítése azon időig, midőn a törvényhozás az erre vonatkozó törvényjavaslatot tárgyalás alá fogja venni. Ő ezt, tekintve az ennek útjában álló számos ne­hézségeket, melyek főleg a vagyoni viszonyok hosszú időt igénylő rendezésében állanak, le­hetetlennek tartja,­ s ennél fogva azt indítvá­nyozza, hogy csak ezen kérdések rendezése után hajtassák végre tényleg az egyesítés. Az ennek folytán kifejlett eszmecserében kü­lönösen hangsúlyoztatok az, hogy ha csak a rendezés ügyét a jövő adminisztratiójának rop­pant kárára gordiusi csomóként kettévágni, s az ügyek vezetésében beláthatlan zavart elő­idézni a törvényhozás nem akar, az egyesítés tényleg nem hajtható végre, mert annak rend­szeres keresztülvitele oly óriási munka, melyhez nem ily rövid idő, hanem évek kellenek, így pl. leltárak, melyek pedig az egyesítés múlhatlan előfeltételét képezik, Ó Budán épen nincsenek. Buda városának van ugyan leltára, de nem olyan, mely ily munkának alapját ké­pezhetné. Mind Budán, mind Ó-Budán tehát leltárakat kellene előbb készíteni, a­mi igen hosszú időt igényel. Végül M­a­t­o­­­a­y fel­szólalása folytán, ki az egyesítésre szükséges munkálatokat azonnal meg akarja kezdetni, habár elismeri, hogy azok befejezéséhez nagyon hosszú idő kívántatik, a bizottság a következő határozatban állapodott meg . A bizottság az egyesítés keresztülvitelét azon idő alatt, melyben azt az erre vonatkozó tvja­­vaslat czélozza, lehetségesnek nem tartja, ha­nem annak eszközlésére a legközelebbi restau­­rationnális 6 évi időközt véli felhasználandónak. A bizottság mindemellett az előkészítő lépések megtétele czéljából megbízza az elnököt, hogy Gerlóczy tanácsnok és Faller főszámvevő által egybeállítandó pontozatok alapján Buda városa hatóságával érintkezzék. Fest, decz. 31. (A fővárosok egyesítése ügyében) a pest városi közgyűlés által kiküldött bizottság ma d. e. 10 órakor ülést tartott. S­z­é­h­e­r Mi­hály, a bizottság elnöke mindenekelőtt bizonyos irányelvek megállapítását tartja szükségesnek, melyek alapján a bizottság a fővárosok egye- s­­ítésére nézve részletes javaslatot terjeszszen a tyt£F9 ExvaseamoBmm Előfizetési felhívás Ezennel megnyitjuk az előfizetést a „Pesti Napló“ 1872-diki huszonharmadik évfolyamára. Ajánljuk lapunkat a magyar olvasó-közönség pártolásába, a­mint részünkről évről évre mindinkább rajta vagyunk, hogy a „Pesti „Napló‘‘-t nemcsak közleményeinek tartalmaz­tága, hanem azok gyorsasága és sokfélesége által is azon színvonalon fenntartsuk, melyet a magyar lapoknál hasonlíthatlanul nagyobb közönséggel bíró elterjedtebb nyelvű nagy lapok elfoglalnak. Nemcsak a belföldi eseményekre van gondunk, de nagy figyelmet fordítunk arra is, hogy a k­ül­földi eseményeket illetőleg is lehetőleg közvetlen, eredeti forrásokból merítsünk. Közoktatás­ügyi rovatunk megnyitásával közművelődési szükségletnek véltünk eleget tenni. Közgazdasági rovatunk a gazda­ közönségnek, mely olvasóink nagy részét szol­gáltatja, e rovathoz fűzött minden igényeit a lehetőleg kielégitni törekszik. Tárczánkban, egyéb közérdekű közleményeken kívül, újévtől kezdve ismét regényeket is közlünk, s a sort Tolnay Lajos egy rövid népregénye fogja megnyitni, mely a Bach-korszakot festi azon művészi modor és költői előadással, amely e beszélyírónk műveit oly kedveltekké teszi. Előfizetési árak a reggeli és esti kiadásra : Egész évre 99 forint, félévre 11 forint negyedévre 8 forint 80 krajczár. Az esti kiadás külön küldéséért felülfizetés havonkint 30 krajczár. Külön előfizetési íveket nem küldünk szét. Előfizetésre a postai utalványokat kérjük használni, melyek bérli­­­­zesítése 10 forintig csak 5, 10 forinton felül pedig 10 krajczárba kerül. Az előfizetések a „Pesti Napló kiadó­hivatala“ czím alatt Pest, ferencziek­ tere, 7-dik szám alá küldendők, éspedig minél előbb, nehogy a lap megküldésében fennakadás történjék. Pest, deczember 15. 1871. A „Pesti Napló“ szerz. és kiadó-hivatala. Az igazságügyminiszter körirata a bíróságokhoz. Az első folyamodásu királyi biróságoknak az 1871-ik évi XXXI-ik törvényczikk által meg­állapított szervezete, a jövő év első napján lévén életbe lépendő , lelkem legbensőbb és legerő­sebb érzelmei ösztönöznek, hogy ezen epochális napon üdvözölöm a tisztes bírói kart, mely az országgyűlés bölcsessége által elhatározott nagy intézménynek életet és erőt lesz adandó. A bírósági szervezet inkább mint minden más törvény vagy intézmény, azzá válik, a­mivé azt, törvény alkalmazására hivatott személyek te­szik; áldásos a hazára és annak polgáraira, biz­tosítéka az alkotmánynak, a köz- és magánjog­nak, a békének, a rendnek és a személynek, ha a bíró magasztos feladatát felfogva, mint az ál­lam élő lelkiismerete, pánczélozva minden jog­talan befolyás ellen , mindenik esetben a tör­vényt emeli érvényre ; átok a hazán és annak polgárain, ha, mitől isten óvjon, az elvetemült bíróság akár a hatalmasok kívánságára, akár a sokaság ephemer zajára, meghamisítja a tör­vény igéjét! Az 1869 : IV. törvényczikk megadta mind­­­­azon biztosítékokat, melyeket egy bölcs, előre­látó és szabadelvű törvényhozás megadhat arra nézve , hogy a biró minden irányban független, egyedül a törvénynek legyen alárendeltje, s hogy a törvénynek ne csak közege , hanem át­hatott lelkes bajnoka, oltalmazója és tántorít­­hatlan hűt kifejezője legyen; a­mit azonban a törvény nem adhatott meg , azt a tisztes birói kar hivatásérzetétől várja a haza; várja, hogy biráiban az erény és a tudomány a buzgalom­mal egyesülve, e hármas forrásból terjedjenek szét a jognak és szabadságnak áldásai; várja, hogy egy fenkölt szellemű, tudós és erényes magistratus, lelkiismeretes éberséggel őrködjék a jog bástyáin; várja, hogy az önkény és erő­szak, a szenvedély és a kapzsiság, az egymás ellen harczoló érdekek, a kérlelhetlen biró által megfékeztessenek és visszaszorittassai. _ a tör­vény korlátai közé­ várja, hogy a társadalom- s­zak a törvényben, valamint a fennálló ít.­é­nyékben, és a joggyakorlatban kifejezett aka­rata legyen azon erős határvonal, mely minden­kit egyaránt szabályoz, s mindenkinek egyaránt kijelöli jogterületét. Ezen nagy feladat megoldását urunk és kirá­lyunk első rendben az első folyamodású birósá­goknak, általa a legóvatosabb körültekintéssel kinevezett birói tagjaira bízta, s ő felségének e nagy horderejű elhatározása körül, alkotmá­nyos felelőssége mellett, az igazságügyminisz­ter gyakorolta a törvényben meghatározott be­folyást. A legkegyelmesebben kinevezett bírák, le­gyen szabad ezt föltennem, a legnagyobb erő­feszítéssel fognak törekedni, hogy ő felsége leg­magasabb , és megtisztelő bizalmának, vala­mint a haza méltó várakozásának teljesen meg­feleljenek ; mely feltevés és várakozás annál jo­gosultabb, minthogy az, a kinevezettek köteles­ségének teljesítésével találkozik; s mert e köte­lesség teljesítése a bíróra nézve nemcsak nem válhatik veszélyessé vagy válságossá, sőt alap­törvényeink kezeskednek róla, hogy minden kitüntetés, mely őt díszes, habár fáradságos pá­lyáján érheti, a kötelesség s egyedül csak a kö­telesség egyenes ösvényén található fel. Urunk és királyunknak, valamint a felelős kormánynak soha szem elől nem téveszthető feladatát fogja ugyanis képezni, hogy a birónak magasztos hi­vatása gyakorlatánál, a kormány­hatalommal szemben ne legyen alkalma választani a köte­lesség vagy az önfeláldozás között s válságos helyzet meredekére soha se szort itathassák, de más részről a birák jellemszilárdsága és erénye legyen az eléggé erős kezesség arra nézve, hogy a rendbontó féktelenségnek sem fog sikerülni szövetségesévé s netalán törvényellenes kicsa­pongásainak törvényesítőjévé aljasítani a birói hivatás fenségét. Csak igy, a közhatalom letéteményeseinek a törvény által szabályozott magatartása, erénye és kötelességérzete által oltalmazható a köz­mind az egyéni szabadság; ez az alkotmánynak életföltétele, megszilárdulásának és fejlődésének lételeme; ebben foglaltatik egyszersmind azon láthatatlan erkölcsi erő, mely a társadalom kü­lönböző osztályai, az életkörök különböző ösz­tönei, törekvései, hatásai és visszhatásai köze­pette az állam irányzatát tartósan biztosítja s a gyakran ellentétes áramlatot a haza közérdeké­nek előmozdításában egyesíti. Nem szólom részletezni azon eredményeket, melyek a jó bíróságtól az államra hárulnak; századok változatlan tapasztalata, a polgáro­­sult nemzetek példája mutatja, hogy az eset­ben, ha tartósan következetesen, változatla­nul fentartatik a törvény, ha nincs menedék a törvényszegés számára s nincs lehetőség, hogy a bűn kikerülje a törvény hatalmát, ha minden erő, minden tekintély, minden furfang megtörik a törvény kezelőinek szilárd jellemén és éles be­látásán: az ész igazolja s a tapasztalás meg­erősíti, hogy ez által megritkul a merénylet, s a birák erénye megtisztítván a közszellemet, egy erkölcsös társadalmat ha nem is teremt, de annak teremtéséhez és fejlesztéséhez nagymér­tékben járul hozzá. Kiszámíthatatlan a haszon, melyet az állam és a társadalom egy helyes birósági szervezetből merit, s melyben kitűnő birái által részesittetik; a jó bíróság végtelen sok áldásban viszonozza az államnak a gondot, melyet ez annak létre­hozatalára és fentartására fordított, úgy, hogy midőn az alkotmányos törvények, a bírák sérthetetlenségét állapítják meg, ezen gondos előintézkedést, a jó bíróság magának az alkot­mány sérthetlenségének biztosításával viszo­nozza. Mindennek föltétele azonban, a kötelességér­zetnek folytonos és fokozott működése, a tudo­mány és az erény, mely a bíró megállapításai ítéletei számára, az erkölcsi tekintély eléggé nem becsülhető fölényét, a nép tiszteletét meg­szerzi, s meggyőzőleg és megnyerőleg hat a kö­zönség szellemére. Nagy tévedés volna azt hinni, hogy a bíró elvonult csendes tevékenységében, mintegy ki­szakítva a társadalomból, a közönség véleményét és ítéletét, sőt annak becsülését is megvetheti. Távol attól, hogy a közbecsülést nélkülözhetné a biró: épen ebben gyökerezik hivatásának erköl­­c­­si hatása ; és épen ezért törekednie kell, hogy­­ azt magának s azon tisztes testület számára, melynek tagja, s azon nagy eredményekért, me­lyek ebből az államra hárulnak megszerezze, és föntartsa. E becsülés azonban nem áll a pillanatnyi nép­szerűség, a közönség tetszésének múló nyilvá­­nulásában, s nem szerezhető meg a gyönge­ség­­, a tévedések vagy bűnök legyezgetése és jóvá­hagyása által: a becsülés melyet a bíró megsze­rezni és féltékenyen megőrizni törekedjék a népnek tapasztalásból származó azon meggyőző­­­désében áll, hogy az, amit a biró magasztos hi­vatása gyakorlatában, mint a haza törvényét kihirdet, az soha sem tartalmazza a biró rokon vagy ellenszenvét, egyéni véleményét vagy aka­ratát, hanem minden részében, a haza megha­misítatlan törvényeinek jól értett és helyesen alkalmazott rendelete, vagy pedig a törvény alapelvének helyesen leszármaztatott valódi fo­lyománya. A becsülés ezen neme legfőbb és legdrágább kincse a bírónak, melyre nélkülözhetlen szüksége van a birói intézménynek, mely becsülés azon­ban egyedül a munka és az önzéstelenség, a tu­domány és az erény kizárólagos jutalma­i legye­nek meggyőződve, hogy ezen méltó jutalmat soha sem tagadja meg a felvilágosodott közszel­lem az erény, a tudomány és szorgalom egyesü­lésétől. Voltak és vannak Magyarországnak nagy­nevű és nagytiszteletű b­rái, a­kik a legkiválóbb tulajdonokat magukban egyesítve nemcsak jele­sek, hanem jeleseknek el is ismertetnek. E ki­tűnő nagy férfiak példájára utalom az újonnan alakított kir. törvényszékek tagjait; tekintsek azon jeleseket, a kik ma már csak a haza hálás emlékében élnek mint saját őseiket a kiknek erényeit utánozniok — azokat pedig, a kik élnek, mint vezéreiket, a kiknek törekvé­seivel egyesülniök kell, hogy megszerezzék a most alakított bíróságok számára azon díszt, melylyel az eddigiek birtak és bír­nak; s hogy gazdag eredményekben iga­zolják az áldozatot,melyet a törvényhozás a bíró­­választás jogáról való lemondás ezen ősi, és nem tagadhatom, kedvessé vált, sokszor hasznosnak mutatkozott szokásnak és jognak feláldozása által, az igazságügynek hozott. Igaz, hogy a legjobb bíróság sem képes egy­magában, a jogállam kívánalmait a törvény­kezés terén teljesíteni; az igazságügy egy élő orgánum és organismus egyszersmind, melynek üdvös működésére mindenik tagnak életerős te­vékenysége szükségeltetik; tagadhatatlan az is, hogy törvényeink és intézményeink sok tekintet­ben hiányosak, hogy sokat kell még teremtenünk, sokat kiegészítenünk, sokat átalakítanunk, míg igazságügyünket mindenben a haladottabb nem­zetek színvonalára emeljük; de legyenek meg­győződve a tisztelt bírák, hogy­ a kormány szü­netlen tevékenységét foglalkoztatja az igazság­ügyi követelmények kielégítésére irányzott tö­rekvés , hogy részint rendszeres törvényköny­vek készítése, részint az égető szükségeknek megfelelő szabályok által,­ szakadatlanul habár zajtalanul törekszik a kormány kezdemé­nyezé­­si feladatát, minden irányban teljesíteni. De ad­dig is míg mindaz megtörténik, a­minek meg­kell történnie, azon meggyőződés, azon tudat ve­zérli a kormányt, hogy a törvényeinkben fog­lalt alapelveknek alkalmazása és kifejtése által a jó bíróság pótolhatja a hiányt, a­mint el­lenkezőleg a legjobb törvény nem akadályozza meg a rosz bírót, hogy ne vetkőztesse ki szelle­méből a törvényt, s ne hamisítsa meg a jogot! Törvényeink hiányossága mindazonáltal nem jelenti azoknak, vagy a kötelező szabályoknak teljes hiányát, s nem jelenti, hogy a szabály he­lyett a bíró eszméje, akarata válhatnék ítéletté. A­mely perezben ez utóbbi csempésztetnek be a törvénykezésbe: azonnal megszűnnék uralkod­ni az elv, a biró törvényhozóvá emelné magát, s a hatalom jogkörének felforgatásával bizony­talanná, értéktelenné válnék a jog ! Épen e té­ren a törvény elemzése, magyarázata, kif­ejtése és alkalmazása körül tartsák szem előtt az új bíróságok tagjai, a régen megállapított elvek és tételek tekintélyét, a helyes gyakorlatnak nagybecsű eredményeit; őrizkedjenek a túl­­emelkedéstől, saját tehetségük túlbecsülésétől; ne feledjék, hogy habár az elmélet termékenyíti a gyakorlatot, és a tudomány gyakran kipótol­ja a törvények hézagát, ne feledjék el soha.

Next