Pesti Napló, 1872. január (23. évfolyam, 1-25. szám)

1872-01-01 / 1. szám

hogy nem minden új elv egyszersmind helyes elv, s a jogtudomány nem egyedül az új tanok tudásában, hanem egyszersmind létező jogi in­tézményeink , a jog­gyakorlat fejlődésének buvárlatában, a kor szentesítette tételek és igaz­ságok, a helyesnek bizonyult régi elvek ismere­tében is áll; különösen pedig ne feledjék el a tisztelt birák, hogy ott, hol a törvény betűje szól, ott, minden igazság, minden jog, minden tekintély, a törvényben és a törvény mellett áll; tartsák e tekintetben szem előtt Cicero azon arany mondatát: „vereque dici potest: magistra­­tum legem esse loquentem, legem autem mutum magistratum!“ Ha ezt szem előtt tartják a bírák, ha hivatá­sukat a törvény szavai és szelleme szerint gya­korolják ; ha a bírói széken úgy, mint a kül­­érintkezésekben, mindazt, a­mit tesznek, és a­mit mellőznek, a hivatás érzete, állásuk komoly méltósága vezérlendő; ha távol a szenvedélyek­től, az izgalmaktól, idejüket a tanulmánynak s a tökélyesbülésnek szentelendik, akkor azon epochális nap, melyen hazánk első folyamodású bíróságainak újjáalakítását ünnepeljük, egy­szersmind törvénykezésünk új felvirágzásának örök emlékezetű nagy napjává válik, s nem­csak a jelen kor fogja hálaadóját tiszteletben leróni a bírák iránt, hanem a késő nemzedékek is hálásan fognak visszaemlékezni azon jeles férfiakra, a­kik az újjászületés rögös pályáján úttörők, vezérek és alapítók voltak. .És most engedjék kifejeznem azon óhajt, hogy a fejedelem és a haza megvalósítva lássák a reményt, melyet az újonan szervezett bírósá­gokba helyeznek , s engedjék meg, hogy e hit­ben üdvözöljem ezen királyi törvényszék s az ennek területéhez tartozó járásbíróságok egybe­­gyült tagjait, s egyszersmind biztosítom őket, hogy ügyszeretetükben és lelkes fáradozásuk­ban, a haza kormánya által erélylyel és hatály­­lyal fognak támogattatni. Kelt Pesten, 1871. évi decz. hó 28-án. Bittó István s. k. A „P. Napló“ levelei. Pest, decz. 31. (A bírósági kinevezések.) T. szerkesztő úr! Azon támadásoknak, melyek az igazságügy­­miniszter ellen a kinevezések folytán az ellen­zéki lapokban kiszámított ravaszsággal úyittat­­nak meg, főjellege a jóakarat teljes hiánya. Avagy nem raffinement vagy inkább nem sivár kegyetlenkedés-e, a gáncs minden válto­zatait szüntelen csak a „szegény kimaradottak,“ „a becsületben megőszültek,“ a „kenyértől megfosztottak,“ szóval a törvény teljesítése kö­vetkeztében szükségképen áldozatul esettek nyomorával illustrálni s azon ellenzéki sarat, melyet bizonyos urak a miniszter arczára szán­tak, a szenvedők könnyűivel­­ az elkeseredés tajtékával megkeverni, csak azért, hogy az elé­gedetlenek seregéből verbuvált egy egész ha­dat indíthassanak majd a kormány s az általuk perkorrestált kinevezési rendszer ellenébe. Vagy lehetne valami illetlenebb, lovagiatla­­nabb, mint midőn névtelen czikkezők egyes kinevezetteket név szerint hurczolnak a közönség elé, s nem tekintvén azt, hogy ilynemű vád ellen az önvédelem alig tehető, bemutatják őket mint hivatalra képtelen, tehetség nélküli embereket, s a nélkül, hogy állításaikat csak legkevésbé is indokolnák, vagy a kinevezés re­latív jogosulatlanságát csak egy szóval is iga­zolni megkísértenék. A­mit e tekintetben az ellenzéki lapokban legutóbb olvashattunk, az valóban botrányos. A kinevezéseknél itt-ott fordult elő hiba, ez tagadhatlan, de a­ki efelett csodálkozni tud,az­zal komolyan beszélni nem érdemes. Annyit azonban bizton állíthatunk, hogy az eredmény általában kielégítőbb, mint a­hogy remélhettük. Megengedjük, hogy az eredeti névsor még jobb volt a véglegesnél s tudjuk, hogy a képvi­selő urak „utolsó“ hadjárata sok rombolást vitt végbe, de ha a forrás, melyből a miniszternek merítenie kelle, nem volt kellőleg tiszta, ugyan mit tehet arról a miniszter? Ha ezért a minisztert vádoljátok, vádoljátok a közerkölcsi érzetet is, mely a képviselők ma­gatartásában nyilatkozott, nyilatkozott pedig nem pártszer­int, hanem álta­lánosan, mert hisz mindenki tudja, hogy e műveletekből bőven parti­­cipált mind a jobb mind a baloldal. Hogy egy gyökeres átalakulás, egy tömeges első szervezés felette nehéz munka és hogy ily viszonyok közt rendszert, elvet következetesen keresztülvinni alig lehet, az magyarázatra nem szorul. Az igazságügyminiszter eljárásában azonban mégis felismerhető egy határozott elv, mely minden dicséreten felül áll. Ez az ú­j erők alkalmazása. Már H­o­r­v­á­t idejében pengették , s­ő­t az eszme még ő alatta fogam­­z­o­tt. A­ki ismeri törvénykezésünk eddigi ténye­zőit, az tudni fogja, hogy a bírói kar megújí­tása, felfrissítése nélkül minden alapos reform a lehetetlenség. Azon ifjú elem, mely elméleti tanulmányait a pesti jogi egyetemnek, gyakorlati ké­pességét pedig az ország felsőbb ítélő- székeinek köszönheti, látszott arra hiva­tottnak, hogy különösen a kiválólag csak em­­piri­us vidéki biróságokba újabb szellemet öntsön s ott az elméletet, a modern jogászatot képviselje, a műveltebb nyelvész­­et és irályt meghonositsa. A miniszter ezen eszmét adoptálván, a felsőbb ítélőszéki fogalmazók közül többeket alkalma­zott. És most előáll két ellenzéki lap és jajveszékel hogy e minden kifogáson felül álló, teljes qualificatióval b­ró fiatal emberek kineveztettek! Bizony — difficile est satyram non sem­bere! Ha a kormány egy Bach-időbeli hivatalnokot alkalmaz, akkor a kinevezett „hazaáruló“ „Kip­felhauser“ , ha nem nevezi ki, úgy a jámbor rögtön „hosszú szolgálatban megőszült szakem­ber.“ Ha régi embert nevez ki, akkor a kor­mány „tesped“, ha fiatalt mozdít elő, akkor pro­­tectiót ű­z és „corrumpál.“ Ez az ellenzéki lapok logicája, ilyen az ő lel­kiismeretességük. Aztán ha nem átallanak tiszteséges embere­­névszerint megpiszkolni, tegyék azt legalább a némileg is elfogadható adatok alapján. A „M. Újság“ például csakúgy könnyedén Garay Dezsőt és Andorka Gyulát állít­­ fel ot­romba bántalmazásai czéltáblájául. Az elsőbbről azt állítá, hogy még a qualifica­­tionalis időt sem érte el, a másikról, hogy egy kipróbált hivatalnokot szorított ki hely­éből csak azért, mert a „P. N.“ levelezője. Mindkét állítása valótlanság. Garay — a­ki egyébiránt 28 éves —­­ a ma­gyar jogász közönség előtt úgy ismerete,­­ mint a jogirodalom egyik kiváló fiatal munkái­ , An­dorka pedig — competense nem is i vén — négy éven át viselt, köztiszteletet kié­remlett erélyes hivataloskodása után kitűnő kis, nyitvá­­nyok s teljes képesítés alapján nyert ul­alma­zást. Most aztán kérdjük a M. Újságot, v ráz ily alaptalan s mivel sem igazolható mélt­a­tlan­­kodások után, tart-e még számot arra, hogy ko­moly ember lamentatióit többnek tartsa kapcs­ál­­kodásoknál, s kérdjük a közönséget, ha várj­on az ellenzéki lapok ilyetén bírálatában keres -e még igazságot, s várhat-e tőlük jóakaratot. Ha vár , úgy hasztalan várja.­­7.­ BELFÖLD. A budapesti iskolatanácsnak évnegye­des közgyűlése. Lapunk tegnap reggeli számában már röviden megemlékeztünk a budapesti iskolatanácsnak deczember 30-án Pest városháza tanácstermé­ben tartott évnegyedes közgyűléséről, melyben Zichy Antal tanfelügyelő a testvérfőváros népoktatásának jelen helyzetéről kimerítő jelen­tést tett. E j­elentésnek kinyomatása és az iskola­alap javára való elárusítása határozatba ment, de addig is közlünk belőle néhány érdekes rész­letet. Rövid visszapillantást vetvén a három év alatt történtekre, megemlíti, hogy Pestnek népokta­tásügyi viszonyai sokkal kedvezőbb mint Bu­dáéi ; a tanulók tavali létszámával egybehason­­lítván az ideit, azt találja, hogy a Pest belvárosi I. iskolaszéki kerületben a fitanulók száma 66-al alábbszállott; a belvárosi H. iskolaszéki kerü­letben a fitanulók száma 11-el, a leányoké 63-al fogyott — A lipótvárosi iskolaszék területén a fiúk száma 15-el növekedett; ellenben a leá­nyoknál a növekedés 23. — A terézvárosi I. kerületben a leányok 6-al növekedtek, de a fiúk 14-el megfogytak az egyik tanodában; a másodikban a fiúk 8-al és a leányok 28-al fogytak; a II. kerületben a fiúk 34-el és a leá­nyok 83-al szaporodtak; a III. kerület egyik tanodájában a fogyatkozás 28, a másikban 39.­­ Sokkal kedvezőbb az arány a Józsefváros­ban ; itt az I. kerületben a fiuk szaporodása 161, a leányoké 8; a II. kerületben a fiuk sza­porodása 111, a leányoké 129. Ugyanitt a va­sárnapi iskola látogatói is örvendetesen felszapo­rodtak 319-ről 456 ra.­­ A Jozefinumban szin­tén 15-el szaporodott a növendékek száma, úgy az Illés-utczai tanodában 124-el és a kőbányai­ban 102-el, azonkívül a Drasche-féle téglagyár saját munkásainak gyermekei számára is állí­tott fel iskolát, hol 40 tanuló nyer oktatást.­­ A Ferenczvárosban a reformátusok volt népta­­nodája a város birtokába jutván, ez által a kö­zös iskolák növendékei 249-el szaporodtak. A ferencz-utczai iskolában a tanulók száma 36-al szaporodott, azonban a templom­tériben 35-el megfogyott Sokkal örvendetesebb a polgári tanodák álla­pota ; ott tavai alig voltak növendékek, és az idén párhuzamos osztályokat kellett fölállítani. A hitfelekezeti és magántanodákban megfo­gyott a növendékek száma. A vasárnapi iskolák czélszerűen ismétlő isko­­ákká alakíttatván át, itt örvendetes haladás észlelhető. Úgyszintén a felnőttek oktatása kö­rül, hol egyletek, különösen a Türr István el­nöksége alatt álló népnevelési egylet hathatós segédkezet nyújtottak, szép eredmények voltak észlelhetők: összesen 1881 egyén részesült ok­tatásban. Budán a következő arányok tűnnek föl: A várban a kegyesrendieknél a fogyatkozás 33, a lánytanodában a növekedés 8, a Krisztinavá­rosban a növekedés 1, ideveendő még a képez­­dével kapcsolatban lévő gyakorló­iskola növen­dékeinek száma 15 fiú- és 23 leánynyal, a Sváb­­hegyen a növekvés 3, a Lipótmezőn a fogyatko­zás 9, a Zugligetben felállított iskolát 30 növen­dék látogatja, a Tabánban a fogyatkozás 124, szintúgy a Gellérthegyen 4, de a Sárfürdő mel­­ett felállított új iskolát 25 fiú és 30 leány láto­gatja. A Vízivárosban az alsó kerületben a nö­vekvés 21, a felső kerületben 76, azonban az országúton a tanulók száma 57-el, az Újlakon 49-el megfogyott. Budán a tanuló számhoz ké­pest egészben véve 70-el megfogyott a közös iskolatanulóknak száma; a hitfelekezeti és ma­gánintézeteknél szintén megfogyott a szám az előbbieknél 68-al, az utóbbiaknál 5-el. Egészben véve Pesten az iskolákat látogatta 8820 fiú és 6688 leány, a vasárnapi iskolába járt 2142 növendék. Budán iskolalátogató volt 2057 fiú és 2089 leány, a vasárnapi iskolába járt 179 tanuló, összesen 13,198 fiú és 8777 leány; tavaihoz képest a növekvés 340. A tanfelügyelő ezután hosszasabban fejtegeti a fogyatkozás okát és azt találja, hogy a szülők legnagyobb része járatja ugyan a gyermekeket az első osztályba, de csakhamar kiveszi onnan. Az ügyes iskolák statistikai adataiból kétségbe­­vonhatlanul mutatja meg ezt. Azután az iskolatanácsnak egy évi működé­sére vetett visszapillantás. Mi itt a leglényege­sebb pontok elősorolására szorítkozunk. Az első a női tanítók alkalmazása, a második az ismétlő oktatás szervezése. Mindkét intézkedésre nézve példával ment elő az egész országnak. Továbbá szervezte a tornatanítást és a vallásoktatás el­lenőrzésére oly intézkedést ten, mely mindeddig a „szabad egyház a szabad államban­­-féle elv és a szabadelvűség tiszta elmélete a gyakorlati életben teljesen érvényre nem juthat, minta­képül szolgálhat.­­ Végre pedig a budapesti iskolatanácsot az a kitüntetés is érte, hogy Fi­ume annak szabályai szerint szervezte a ma­gáét. Végre meleg szavakban emlékezett meg az iskolaszékek és azok tagjainak buzgó, az egész népoktatási ügyre jótékonyan ható működé­séről. I­den azon félelem kezd gyökeret verni, hogy a franczia kormány az 1874-ben fizetendő három milliárdnyi hadisarc­ot nem fogja meg­fizetni, hanem inkább ismét a fegyver­szerencsére apellál. A németek ezen felte­vés indokolására felhozzák, hogy Thiers a pénz­ügyi helyzet szomorú volta daczára ma nagyobb katonai budgettel terheli az országot, mint min­den előde, s az általános védkötelezettség beho­zatalát is azért ellenzi, mert e rendszer csak 8—10 év múlva hozná Francziaországot harcz­­képes állapotba, míg a mostani sorozási rend­szer szerint a hadsereg már 1872-ben 400,000 főből álland­­ó hatalomra támaszkodva a fran­czia kormány majd vagy a hadisarc­ nagy ré­szének elengedését, vagy legalább a fizetési ha­táridő kiterjesztését fogja követelni. Az orosz hivatalos lap azon nem rég tett val­lomása, hogy a versaillesi kormány Oroszország hajlamainak megnyeréseiért rendkívüli erőfe­szítéseket tesz, még inkább megijeszté a néme­teket s a „Köln. Z.“ és az „Augs. Alig. Z.“ ren­desen jól értesült levelezői ezen tényben keresik okát a Bismarck herczeg által decz. 7-én Arnim grófhoz intézett kemény sürgönynek. A biroda­lom canczellára ezzel indirecte figyelmeztetni akarta a francziákat, hogy szemmel tartja min­den mozdulataikat s adandó alkalommal a leg­végső eszközöktől sem fog visszariadni. A leg­újabb események nem igen alkalmasak azon feszült viszony megjavítására. Mint 29-ről Char­le­villéből jelentik, egy franczia markotányosbó­­déban bajor és franczia katonák összevesztek s két bajor katona — az egyik káplár, a másik trombitás — súlyosan megsebesíttetett. Ez igen szomorú esemény s a két állam politikai érint­kezésére sem lesz befolyás nélkül. A „K. Z.“-ban még következő nagyfontossá­­gú közleményre akadunk: „Londonban igen jól tudják, hogy a versaillesi nemzetgyűlés üzelmei­vel s a kivüle folyó pártcselszövényekkel szem­ben az újabb időben egyik elsőrendű nagyhatalom a k­ü­l­ö­n­b­ö­z­ő k­ab­i­n­e­teknél lépéseket ten, melyek bizonyos eshetőségekre egész komolyan a hatalmak kö­zös intervencióját a közjóllét és rend, valamint a napóleoni dynasztia ér­dekében szemügyre vették. Noha ezen lépések egy barátságos hatalomtól (talán Oroszország­tól ?) indultak ki, a berlini kabinet hidegen ma­radt irántuk, azonban bizonyos esélyek beálltá­val komolyan szemügyre veheti a tervet. Regi­­stráljuk e nagyfontosságú hírt, mert hitelt ér­demlő lapban találjuk azt, de óhajtjuk, hogy valótlansága mielőbb bizonyossá legyen. A franczia nemzetgyűlés a bankkér­dés szabályozásával foglalkozott s az idevonat­kozó javaslatokat a kormány intenziós értelmé­ben fogadta el, noha csak hosszabb küzdelmek után, mert tegnapelőtt magának Thiersnek kel­l­ felszólalnia, hogy javaslatait diadalra juttas­sa. A beszéd szövege még nincs előttünk, de mint a távirat mondja, „nagy és fényes“ volt az. A többi országokban az ó év csöndesen és zajtalanul száll le az örökkévalóság tengerébe. A képviselőtestületek nyugosznak, a diplomatia ünnepi szünidőt ül, csend és béke honol minde­nütt. Vajha a béke a jövő évre is átszállana! KÜLFÖLD. Pest, decz. 31. A német-franczia viszony pár hét óta oly feszült alakulatot vett, mely a legújabb ese­mények folytán aggasztó mérveket ölt. Berlin- KÜLÖNFÉLÉK. Pest, decz. 31. (Jelen rendkívüli számunk) d. u. 4 órakor került sajtó alá, s hogy ebben a mai bé­csi esti posta kiválóbb híreit is közölhessük, ezekről levelezőink által táviratilag tudósittattuk magunkat. (Kitüntetések.) Ő Felsége Ros­­k­o­v­á­n­y­i Bertalan sárosmegyei másodalis­pánnak huszonnégy évi megyei szolgálata alatt szerzett érdemei elismeréséül a királyi tanács ősi czímet, Böhm Ignácz mosonvárosi sebésznek és Kemenszky József felső­tarczai járási orvosnak 50, illetőleg 40 évi buzgó és sikeres orvosi működésük elismeréséül az arany érdem­­keresztet adományozta. (K­i­n­e­v­e­z­é­s.) Ő felsége dr. H­o­v­á­n­y­i Lajos nagy­váradi jogakadémiai ny. r. tanárt és helyettes igazgatót ugyanezen tanintézetnél ren­des igazgatóvá nevezte ki. (Bírósági végrehajtói állo­­m­ások.) Mindazok, kik a budapesti k. ke­reskedelmi s váltótvszéknél rendszeresítendő bírósági végrehajtói állomások egyikét elnyerni óhajtják, felhivatnak, miszerint kérvényüket 1872-ik évi január hó 15-ig az alálírt elnök­séghez nyújtsák be; ezen kérvényben nyilat­kozni tartoznak az iránt is, hogy a bírósági vég­rehajtókról szóló törvény 3. §-ban előirt vizsgát mikor kívánják letenni. Pest, 1871. decz. 29-én. A budapesti kir. kereskedelmi és váltótvszék elnöksége. (Az Internationale Pesten.) E czim alatt a Rom egy magánlevelet s egy kiáltványt közöl, melyek az Internationale czéljaira a némi világot vetnek. A magánlevél 1870. sept.4-én Pá­riából kelt s a pesti munkásmozgalom egyik ve­zetőjéhez — a nevek mindenütt elhallgattatnak — van intézve. Elmondatik benne, hogy a köz­társaság kikiáltatott, de hogy a socialistákon még nincs a sor urakat játszani, ezért megen­gedték, hogy Favre stb. urak alakítsák a kor­mányt. Azután a magyar ügyekre térve át így ír: Előre! Siessen ön hamar a pártot erősen szervezni, s közlönyét conte que coute­ jelentesse meg. Vannak önnek akczió-fér­fiai ? Értem egy megrohanására a budai várnak és erődnek (ter­mészetesen oly módon, hogy az semmiképen föl ne tűnjék), a pesti munkások szép játékot űzhetnének a kormány és a reakczionárius kompánia ellen. Különben csak figyelmeztetni akartam Önt, hogy gyorsan sorakozzanak.“ A proclamatió, mely Genfben 1870 jan. 6-án a német osztály központi bizottmányából kelt, kö­vetkező czimet visel: A vagyontalan közmun­kások fölhívása bajtársaikhoz, a vagyontalan fejmunkásokhoz. E felhívás elmondja, hogy a tőke mint hóditó halad keresztül a világon s mindent lesújt s uralmában osztozik a trónnal és oltárral, mig a vagy­ontalanok szolgálni kény­telenek. Trón, oltár és pénz­ zsák — nemesség, papság és nagypolgárság — uralkodnak a tömeg felett. Ezért a proletariátusnak is szö­vetkeznie kell, hogy sorsát megjavítsa A fej­­munka proletárjainak, a művészeknek, tudó­soknak, hivatalnokoknak, katonatiszteknek, pa­poknak, tanítóknak, íróknak, tanulóknak, ke­reskedő segédeknek és írnokoknak is egyesül­niük kell a tőke hatalmának megtörésére. Ezért a fejmunkások a közönséges munkásokkal való szövetkezésre szólíttatnak fel. — E proclamatió­­ra azonban megjegyezzük, hogy tartalma nem új s majdnem minden újabb social internationa­­lista munka ugyanezen eszméket hirdeti. (Báró Teuchert ezredes),­a Budán ál­lomásozó „József főherczeg“ ezrednek ember­sége és türelmessége miatt katonai körökben közkedvességben álló parancsnoka, mint a „L. C.“ értesül, már a jövő hónapban elhagyja az ezredet, és mint dandártábornok Olmützbe fog áthelyeztetni. Utódjaként Ohrenstein ezredest említik. Teuchert ezredes az, kinek szeretetre­méltó bánásmódja folytán különösen az egyéves önkéntesek igen jól érezték magukat az ez­redben. (A kir. zálogházban) ez évben a forga­lom oly nagy volt, mint alapítása óta egy év­ben sem. Csak azt említjük meg, hogy az ék­szerosztálynál a betétek száma az 150,000-dik számot is meghaladta, a­mi naponként 400-nál több ékszer betétre mutat. (Sajtóhiba.) Tegnapi számunk második oldalán alulról a 4 dik sorban e helyett: „Gőz­malmaink megbuktak“ ez olvasandó: „Gőzmal­maink közül töb­ben megbuktak.“ Tisztelt szerkesztő úr! Paulay barát­om egy tévedésre figyelmeztet, mely „A várszínházról“ írt czikkemben félreér­tésekre adhat okot. Midőn ezt azzal vélem leg­jobban helyrehozni, hogy önt az ide mellékelt levél közlésére fölkérem, egyszersmind köte­lességemnek tartom kinyilatkoztatni, hogy czik­­kemnek azzal a részével, melyben a pénztárnak ellenőrzés nélkül való kezelését megrovom, ko­rántsem akartam a főpénztárnokot gyanúsítani, ki pontos ember s nem oka, hogy az igazgató nem adott mellé ellenőrt, holott ennek minden közintézeti pénztárnál lenni kell. — Továbbá, miután némelyek a rendezőkről írt megjegyzé­seimet is oda magyarázzák, mintha én őket a prédában duslakodva osztozkodóknak tartanám s olyanoknak, kik fizetéseiket nem érdemlik meg, erre nézve is ki kell jelentenem, hogy ilyesmi eszem ágában sem volt s fizetéseiket sem mondtam volna prédálásnak, ha a szinpadi szükségletek iránt nem lett volna oly fukar az igazgató úr, — különben erre legkisebb súlyt sem volt szándékom fektetni s nagyon restel­­ném, ha ezt valaki kenyér irigységre magya­rázná. — Ezzel tartoztam az igazságnak s czikkem félremagyarázása után az illetőknek. Pest, 1871. decz. 30. Szerdahelyi Kálmán: Paulai érintett levele igy hangzik: Kedves barátom ! A „Pesti Napló“ tegnapi számában meg­támadod a nemzeti színház igazgatóját: miért jut eszébe a budai tanácsot felkérni, hogy a helyárakat engedje felemelni; midőn a mostani helyárakkal is annyi jövedelem foly be a budai színház pénztárába, hogy a csaknem semmit te­vő igazgató és hivatalnokai nagyon is pazarul fizettetnek. Az egész czikkre feleljenek azok, a­kiket il­let ,r­a akarnak rá felelni. Én a nemzeti színház hivatalnoka vagyok, személyesen vagyok a czikkben érintve, sőt egy tisztviselőtársammal párhuzamba vonva, azért kénytelen vagyok czikkednek rám vonatkozó részére kinyilatkoztatni, hogy az tévedésen alapul. Mikor a nemzeti színház igazgatója Buda vá­rosától a színházat átvette, és azzal 10 évre szerződést kötött, neki viszont a nemzeti színház tagjaival kellett külön szerződéseket kötni, s akkor a napi dijak meghatározására nézve, egy kis bizottság ajánlatát fogadta el, mely bizott­ságnak te is tagja voltál. A rendezők napi dija akkor is, most is 6srttal van számítva. Az első színészek napi dija 12 frt. Én csak azt kértem, hogy — az én műkö­désem folytonos lévén — ne naponkint, hanem havonként adassék ki .. . Van egy hóban, páros és páratlan hónapot összeszámítva, 14 drámai és 4 operai előadás. Tehát esik a drámai rendező­re 84, az operaira 24 írt havi díj ; az első csak azért több, mert több előadása, s nem azért, mert több napi dija van ; a­míg, ha egy drámai első színésznő működik 14-szer, esik rá havon­­kint 280 frt, s egy első rendű színészre 168 forint. Egyébiránt én ezt sem kértem, valamint so­ha, semmiféle igazgatótól, semmiféle fizetést sem kértem. Nekem azt mondták: most ez lesz, kap ennyit! azt feleltem rá: köszönöm, igyekez­ni fogok megérdemelni! Ez a bizottmány azt is szükségesnek látta, hogy a drámai rendezőnek segédje legyen , mert havonkint 4, néha 5, vasárnap, sőt gyakran — a körülmények kényszerűségénél fogva — szer­dán is két előadást kell rendezni, s egy ember két helyt nem lehet jelen; (bár a felelősség és a darabok tökéletes berendezése, sőt még az át­szállítás gondja is mindig engem terhel.) Azt mondtam tehát a mostani igazgatónak, hogy nevezzen ki 800 ft évi fizetéssel egy segéd­ren­dezőt. Az igazgató kinevezte. Igaz, hogy én budai havi díjamat f. évi jan. júl. és augusztus hóban is kaptam; tehát oly idő­ben , midőn előadások Budán, sőt Pesten sem voltak. De míg a személyzet szünidejét pihenés­re vagy jövedelmező vendégjátékra fordította, addig én az igazgató megbízásából, Buda város 1. megbízottjaival az ottani színházak leltározá­sánál működtem, és az őszre elkészült újítások felügyeletével voltam megbízva. Ezekből világos, hogy az én napi díjam sem több, mint az opera rendezőé; csak az lehet te­hát a kérdés, hogy azt is megérdemlem-e ? A mi működésünk nyilvános. Arról, az enyém­ről úgy, mint a tiedről ítél a közönség. Meg kell azonban jegyeznem, hogy én a felelős igaz­gató rendeleteinek vagyok végrehajtója, s mint ilyen, viszont csak neki lehetek felelős. A czikk többi részéhez semmi közöm, sőt megvallom, a kezelés olyan ágát, mely nem szo­rosan a művészihez tartozik, nem is értem. Megvárom lovagiasságodtól, hogy azon az utón igazolsz, melyen tévedésedet elkövetted. Paulay Ede, a nemz. színház drámai rendezője, közgazdaság. A budapesti kereskedelmi és iparka­mara közös ülése 1871-ki deczember 29 én. Kochmeister elnök azon közleménynyel nyitja meg az ülést, hogy Halbauer Nándor úr a kamarához levélbeli nyilatkozatot intézett, miszerint sajnálkozására a kamara általi meg­választása folytán személyének szánt pestbudai váltó és kereskedelmi törvényszéki ülnökséget el nem vállalhatja. Ennek következtében helyé­be egyhangúlag Müller Vilmos kama­rai tag­or megválasztatott. A sopronyi kereskedelmi és­ iparkamara ab­­beli kérelmének, hogy a kereskedelmi miniszté­riumhoz intézett folyamodványát, melyben a kőolajnak kiskereskedésben való elárusításánál több, mint 5 mázsa olajkészletnek raktározha­­tását kéri, a budapesti kamara maga részéről is pártolja,­­ tekintettel arra, hogy a pesti ka­mara a hatóságilag megszabott legnagyobb mennyiség iránt máris helyeslőleg nyilatkozott, és hogy eltekintve attól, hogy más város helyi szükségleteit meg nem ítélheti, a már ez érdem­ben kifejtett nyilatkozatától eltérőt újból nem adhat, — helyt nem adni határoztatok. Kiegészítésül a földmivelés, ipar és kereske­delmi minisztérium azon átiratához, melyben a kamarát felszólítja, miszerint az 1872. évben Londonban tartandó nemzetközi kiállítás ügyé­ben kiállítási bizottság teendőit vállalja­, Pos­ner K. J. ar következő nyilatkozatot teszi : Tisztelt kamara! Mihelyt az angol kir.kiállítási bizottságnak az ez évben Londonban rendezett kiállításról szóló hivatalos végjelentése megér­­kezend, nem mulasztandom el a tisztelt kamara kiállítási bizottságának illetőleg teljes ülésének a magyar kiállítóknak a londoni kiállításban való részvétele és az ennek folytán elért ered­ményről magam részéről is kimerítőleg jelentést tenni. A jövő évben Londonban tartandó kiállítást illetőleg van szerencsém a tisztelt kamarát érte­síteni , hogy a földmivelés- ipar és kereskedelmi miniszer e nagyméltóságának a magyar kiállítók érdekeinek Londonban való jövő évi díjtalan képviselését felajánlottam, mely ajánlatomat ő nagyméltósága szívesen elfogadta. — Kötelesé­­gemnek tekintem ebbeli szolgálataimat a tek. kamarának is felajánlani, habár alig hiszem, hogy igény­be fognak vétetni, miután az 1873. évben Bécsben rendezendő kiállítás minden erőnket elfoglalandja. — Az angol kir. biztos­ság immár értesülve van arról, hogy a jövő év­ben a l­ondoni kiállításon Magyarország csak csekély mértékben lesz képviselve.­­ Mind­a mellett kívánatos és Magyarországnak érdeké­ben fekszik, hogy az angol kiállítási bizottság­gal létrejött barátságos viszony továbbra is fen­­tartassék. A szóban forgó miniszteri leiratra nézve azon nézetben vagyok, hogy a kamara a bécsi kamara példájára a londoni kiállításra vonatkozó teendőket elvállalja az igy felmerülő költségekről azonban a m. minisztérium gondos­kodjék, miután a kamara kiállítási czélokra szánt pénzalappal nem rendelkezik. — Határoz­tatik, hogy a kamara a neki szánt feladat elfo­gadása iránti készséget a minisztériumnak nyil­vánítsa azon megjegyzéssel, hogy a felmerülő költségek a kamara által számadásba felvétetni fognak. Eichleiterk. t. Posner urnak az általa mostanáig kifejtett buzgóságáért és újab­ban tett ajánlatáért a kamara köszönetét nyil­vánítja. A köziek, ipar- és keresk. miniszt. átirata, melyben közöltetik, miszerint a kamara által 1870. évi junius 18-án a posta utánvételi össze­geknek feljebb emelése érdekében benyújtott folyamodványa folytán kérelmeztetett az után­vételek maximális összege általában 200 írtban az állam által közvetlen kezelt postahivatalok között váltott küldeményeknél pedig 500 írtban lett megállapítva, mint számos iparkodások egyik kedvező eredménye örvendetes tudomá­sul vétetik. A „P. Napló“ táviratai. Prága,, decz. 31. A félhivatalos „Prager Abendblatt“ vezérczikkében felhívja a conser­­vativ nemességet és derűst, hogy ne nyilvánítsa magát solidarisnak továbbra is azon elemekkel, melyek a törvényt kigúnyolják s a jogot meg­ingatják, miután az egyház és nemesség érde­kei mindkettőt arra utalják, hogy a jog és tör­vény támaszai legyenek. Bécs, decz. 31. A lapok hírei szerint Erb miniszteri tanácsos a sajtóosztály vezetésével bizatik meg. Bécs, decz. 31. A „Tageblatt“ híre szerint a felirati bizottság tegnapi ülése öt órát vett igény­be ; jelen voltak a bizottság tagjai mindannyian és a miniszterek. A trónbeszéd szakaszai beha­tó tanácskozás tárgyát képezték. Az alkotmány­párt néhány tagja és a galíciai képviselők által a kormányhoz intézett több rendbeli interpellá­­ciókra a kormány megnyugtató választ adott. A vitában részt vettek Auersperg Adolf her­czeg, Lasser és Vager. A felirat szerkesztésével Herbst bízatott meg, ki erre nézve javaslatát január 3-káig el fogja készíteni; miután azon­­ban Rechtbauer és Klier tegnap haza utaztak, s csak a jövő hét folyamában érkeznek vissza, a bizottság legközelebbi­­ülését január 6-án fogja tartani. Páris, decz. 30. Az újonnan választott aka­démiai tagok következők : Aumale hg., Rous­­set, Littré és Loméin­e. Bécs, decz. 31. A „N. fr. Presse“ és a „Pres­se“ jelentik, hogy a Langrand-ügyben a tárgya­lások pozitív sikerre vezetnek. A bécsi Ba­h­­verein által alakított consortium átveszi az e társulatok tulajdonát képező magyarországi jó­szágokat. — A Ferdinánd északi vasút jövedel­me 17, az államvasúté 13, a cseh nyugati vas­úté 9 százlék­ra becsültetik. Főszerkesztő : B. Kemény Zsigmond. Felelős szerkesztő : Urváry Lajos MYII.T-TER. A legelegánsabb férő- és gyermek-, ürít­és utazó ruhák Magyarország három legnagyobb fér­firuha-rak­tárában GRÜNBAUM és WEI m.gy. kir. udv. teuton, 1. Deák-téren, az svan­g, templom átellenéri .. A hatvani utcza és országút szögletén a Ari­nyi“ kávéház átellenében. 2. Régi színháztéren evő Bazar­ba­n, a „ma..”ar királyhoz czimzett szálloda átellenében. 700 1773 BUTORTEREM. Legnagyobb választékú bútorok a legjutányo­­sabb árak mellett a butorteremben, Kishíd utcza 4. szám, a „Vadászkürt“ szállodával rézsűt átel­­lenben.

Next