Pesti Napló, 1872. február (23. évfolyam, 26-49. szám)

1872-02-01 / 26. szám

­ünnepélyre, valamint az egyetemi templomban febr. 1-én d. e. 10 órakor tartandó gyász isteni tiszteletre a képv. ház összes tagjait meghívja. Zeyk József családi viszonyai folytán hat heti szabadsági időt kér. Megadatik: Fabricz­ius Károly benyújtja Segesvár az. k. város képviselőtestületének kérvényét, melyben az 1853. évi julius 12-én kelt miniszte­riális rendelet eltörlése s általános vámkötele­zettség kimondása iránt esedezik. A kérvényi bizottsághoz utasittatik. Stoll Károly beadja Körmöcz sz. k. főbá­nyaváros közönsége kérvényét, melyben arra kéri a házat, hogy Selmecz testvérváros közönségének a fémbányaipar hanyatlását okozta viszonyok fentartásából keletkezett sérelmét figyelembe venni és az orvoslást siettetni méltóztassék. Pavlovits István egy újvidéki lakos kér­vényét mutatja be a 48 ik évből származó 450 írtról szóló 5 darab magyarországi kamatos utal­ványnak folyóvá tétele iránt. A kérvényi bizottsághoz utasíttatik. Széll Kálmán, a közp. bizottság előadója, benyújtja a közp. bizottság jelentését a 72. évi költségvetésről szóló törvényjavaslat tárgyában. Kéri a jelentés kinyomatását elrendelni és a tegnapi határozat szerint a törvényjavaslattal együtt a holnapi ülés napirendjére kitűzni. Holnap csak 11 órakor fog az ülés kezdődni a 10 órakor Eötvös József emlékére tartandó gyászisteni tisztelet miatt. Az ülés végződik 1 óra 25 perczkor. G­­­o­s­s­á­k a bíróságok hatáskörét és illetőségét szabályozó 1871. évi XXXI. törvényhez. SEBESTYÉN PÁL-tól. — Két közlemény. — II. Az 1863-ik márt. 10-én kelt udvari rendelet­re s az erre vonatkozó miniszteri leiratra pedig még csak azt jegyzem meg, hogy ezen udvari rendelet kiindulási alapul az 1723. évi 12-ik törvényczikket választván, ebből azon elvet vonta ki, hogy Magyarországon a csalás min­den körülmények közt hivatalból üldözendő cselekményt képez, s ezen elv alapján elrendelte azt is, hogy nem csak a vagyonbukás, hanem ezen kívül minden fizetésbeállitás esetében is, a bánvándi eljárás hivatalból megindittassék. Ezen okoskodás azonban már alapjában is téves, mert: a) a kiindulási alapul felvett 1723. évi 12-in tcz. nem a közönséges értelemben vett csalá­sokról, hanem a magán- vagy hivatalos ira­tok hamisítása által elkövetett azon k­ö­z­b­ű­n­­tényekről — szól, melyek tágabb értelem­ben a hűtlenség esetei közé tartoznak.­­ Ezen két bűntényt csak az ausztriai büntető törvénykönyv elavult fogalmai azonosítják; a magyar törvények, valamint az újabb büntető jogtudomány­ és törvényhozás azonban azokat egymástól lényegesen megkülönböztetik s kü­lönálló bűntényeknek tekintik, — mert habár a hamis okirat készítésénél is a valóság elfer­dítésére s eltitkolására (ámításra, hitegetésre, csalódás vagy tévedés előidézésére stb.) törté­nik számítás — de ezen bűntény indoka és czélzatai a közönséges csalásétól sok esetek­ben lényegesen különbözők, s azok közvetve vagy közvetlenül nem csak kizárólag a magán­vagyoni jogot, hanem a közhitelt is sértik, s ezen felül az eset minősége szerint a köz­bátorságot is veszélyeztetik, — s azért is a hamis okirat-készítés bűntettének tárgyát — általánosságban véve — a közhitel s a fen­tebb idézett törvény szerint a közbátorság és köz­rend veszélyeztetése s ezen közjogok sértése a kö­zönséges csalások tárgyát pedig a magánvagyoni jog sértése képezi, s míg az utóbbiaknál, a tény csak a valóságos károsítás beálltával tekintetik bevégzettnek s több codex szerint büntethető­­nek, addig a magánvagyoni jogsértésre számí­tott hamis okiratkészítésnél is a hamisítás, az eredménytől eltekintve, már magában véve is önálló és befejezett bűntényt képez stb. stb. b) mert a közönséges csalás Magyarország­ban, az absolut korszakot kivéve, nemcsak hogy hivatalból üldözendő cselekvényt soha sem ké­pezett, hanem ezen bűntény az ide nem sorol­ható és különálló bűntényeknek is tekintett váltó­­s egyéb okirathamisításokat, hamis bu­kást, hamis esküt, hamis mértékkel élést stb. kivéve, törvényileg definiálva s az ily magán ügyleteknél előforduló csalási eseteknél a tény jogi beszámíthatóságát s következményeit illető­leg, a büntethetőség tekintetében az elválasztó vonal meghatározva sem volt soha és mivel ez általánosságban nagyon bajos dolog is s ezen­kívül a jogi beszámíthatóság is sok esetben csak relatív lehet, épen azért az ily csalási esetek a gyakorlati téren is nem hivatalból, hanem csak az illető sértett fél kérelmére jöttek és jöhettek is bűnvádi eljárás alá; c) mert végre a fizetésbeállitások, csőd esetén­ kívül Magyarországon büntethető cselekvényt soha sem képeztek s a német államokban is az ilynemű fizetésbeállitások csak bizonyos bűnös körülmények hozzájárultával, s leginkább csak kereskedők irányában vétethettek vizsgálat alá. Ezen elősorolt okoknál és viszonyoknál fogva tehát a hamis bukás körüli különféle eljárások­nak egyöntetű, s az általános eljárási­ alapelvek­hez idomított szabályozása szinte elodázhatlan szükségnek tekintethetik. Ezen szabályozásnál pedig különös tekintetet érdemlőnek tartom: 1- ször is a bírósági hatáskörre nézve a pol­gári perrendtartás 10. §-ában kimondott s fen­tebb előrebocsátólag idézett általános elvi sza­bályt. 2- er. Minthogy a csődnyitás, a fenálló ipar- és kereskedelmi törvényeket s viszonyokat tekint­ve, magában véve csak a kereskedők, gyárosok, közkereseti társaságok, iparvállalatok és rész­vénytársaságok vagyonbukásainál tekintethetik ha nem is a bűnösségre, de mindenesetre a vét­kességre gyanyorul, és mivel a vagyonbukás sajátképen csak bizonyos számú magánszemé­lyek irányában képez vagyonijogsértést, a köz­hitelre pedig veszélyeztetőleg és sértőleg csak a kereskedők,gyárosok stb. csődjeinél hat, ezeknél fogva a bűnvádi eljárásra nézve is, a kereske­dők, gyárosok stb. — és más foglalkozású sze­mélyek vagyonbukásainál megkülönböztetés volna teendő, még­pedig olyformán, hogy keres­kedők, gyárosok, közkereseti társaságok, ipar­­vállalatok és részvénytársasá­­k csődjeinél — minden tekintet nélkül arra, hogy törvénysze­­rűleg bejegyezve vannak-e vagy nem, a bűnvá­di eljárás minden előforduló esetben hivatalból, más foglalkozású egyének csődjeinél pedig csak a hitelezők vagy csődpelügyelő kérelmére in­­díttassék meg. A szöveg pedig a fentebbi fejezet után foly­tatólag, következőleg volna szerkesztendő : Kereskedők, gyárosok, közkereseti társaságok, iparvállalatok, vagy részvénytársulatok ellen kinyílt csőd eseteiben, tekintet nélkül arra, hogy azok törvényszerűleg bejegyezve voltak-e vagy nem, a vagyonbukás okainak kinyomo­zása iránti bűnvádi eljárás mindenkor hivatal­ból, nem kereskedők és gyárosok csődjei ese­tében pedig csak a csődpelügyelő, vagy a csőd­hitelezők kérelmére, esetenkint indítandó meg. Ezen bűnvádi eljárás a fennálló alaki fenyítő törvények szerint a csődmegnyitás helyén lévő büntető törvényszék által foganatosítandó, s a bűnösség kérdésénél és a büntetés kimérésénél az 1840-ik évi XXII. t. sz. 130 és 131.§-ai szol­gálnak alapszabályul. Kötelesek tehát a csődbíróságok a kereske­dők, gyárosok, közkereseti társulatok, iparvál­lalatok vagy részvénytársulatok csődeseteinél, a csődnyitásról a tudomásukra jött és sürgős előintézkedést igénylő körülmények közlése mellett, a helybeli büntető törvényszéket min­denkor és azonnal hivatalból értesíteni, s a per folyama alatt is a bukás bűnösségére vagy vét­kességére vonatkozó adatokat is közölni. Más esetekben a vagyonbukás okainak ki­nyomozása iránti vizsgálat a csődperügyelő vagy a csődhitelezők által, közvetlenül az illető büntető törvényszéknél kérendő. Ezek folytán az 1844. évi VII-ik t. ez. 5. §-ának azon rendelkezésére, mely a bukás minősége fe­letti ítélethozást, az ott kijelölt esetekben és módon az eljáró csődbíróság illetősége alá ren­deli, hatályon kívül létetik. Az 1871. XXXI. tezikk 25. §-a továbbá a pesti és marosvásárhelyi törvényszékek illetősé­géhez tartozandó politikai bűntényeket és vét­ségeket egyenkint előszámlálván, mig a Ma­gyarországra vonatkozók közt csak a felségsér­tést, hűtlenséget, pénz-, pénzjegy- és a közhitel­­papírok meghamisítását említi, Erdélyre nézve a felségsértésen, úgy a hűtlenséggel egy jelentő­­ségűnek tekinthető felságáruláson, valamint a pénz- és közhitelpapírok meghamisításán kívül még az uralkodóház tagjainak megsértését, és a közcsendháborítást is törvényesen üldözhetőnek és büntethetőnek rendeli. Ezen megkülönböztetés pedig láthatólag on­nan eredt, hogy Erdélyben jelenleg az ausztriai büntető törvények lévén alkalmazásban, ezen törvénykönyvben az uralkodóház tagjainak megsértése és a közcsend háborítás is — még­pedig nemcsak benn az államban, hanem a köl­csönös viszonyban álló külállamok irányában is — az államköteléket sértő bűntettek közé so­roztatnak. Ezen törvényt tekintve, először is azon kérdés merül fel, hogy miután Erdély közjogi helyzete, az absolutizmus megszűntével s az alkotmányos jogállapot visszaállítása és Magyarországgali újra­egyesülése folytán megváltozott, az absolut korszakból fenmaradt, és csak kisegítőkép al­kalmazásban lévő ausztriai büntető törvények­nek, a közjog elleni bűntettekre vonatkozó ré­sze törvényesen érvényben levőnek tekinthető-e ? és miután Erdély Magyarországgal ugyanazon fejedelem és uralkodóház alatt, ugyanazon köz­­jog, ugyanazon állami törvények alapján olvadt egy állammá össze, s a külállamokkali nemzet­közi szerződéseik is, nemcsak a két államrészre, hanem az egész birodalomra nézve is egyiránt kötelezőleg köttetnek, és az 1871. XXIV., XXV. és XXVI. tezikkek tanúsága szerint, köt­tettek is, már csak a közigazságszolgáltatás ér­dekében is megengedhető-e továbbra is, hogy az egy állammá összeolvadt két ország egyik ré­szének az egész államra kiható közjogok elle­nében, külön állam jogai legyenek ? Más részről pedig különösnek tűnik fel az is, hogy habár Magyarország koronáját, a habs­­burg-lotharingiai uralkodóház családtagjai nem választás, hanem törvényes örökösödés útján öröklik, és habár Magyarország „szent“ koro­nájával a királyné is törvényesen megkoronáz­tatok stb. és e szerint mind a királyné, mind az uralkodó család tagjai ellen merényelt bűntettek is felségsértéseknek volnának tekinthetők, mégis köztörvényeink a törvényesen megkoronázott királyon kivül és a királyi család többi tagjai­nak megsértését felségsértésnek nem tekintik, legalább az ily cselekvényeknek köztörvényi utáni megbüntetéséről külön nem rendelkez­nek. Még különösebb pedig az, hogy míg a kérdéses esetekre köztörvény nincs, az 1847/8. évi XVIII. sajtótörvény 8. §-a az uralkodóház nyerte Szerbiát, Oroszország birtokában volt a Dunatorkolatnak s mindkettőjük megfosztatott e birtokoktól. Csak Osztrák-Magyar­ország az, melynek Wagner szerint egyedüli feladata lenne e zűr­za­­vart megszüntetni s hatalmát a tö­rök határokra, Ruméniára s a D­u­­­natorkolatra kiterjeszteni, de fél, úgymond s vele együtt egész Né­metország, hogy e beolvasztás szét­­mállólag hatna birodalmunkra. Ezután a nyolczadik s kilenczedik pontban Wagner Németország helyzetét vizsgálja a XVII. században, és sajnálkozik, hogy ily műveit s nagy népnél, mint a német, a particularismus oly mély gyökeret verhetett. A S­váj­cz, Holland és Belgium elvesztése nem okoz annyi fájdal­mat, mint az, hogy egy életerős világrész veze­tésre hivatott nagy nemzet egymás közt megosz­lik, s ugyanazon törzsből származva, ugyanazon nyelvet beszélve egymástól elkülönzött államok­ban él. Egészen máskép áll a dolog az osztrák­németekkel, kik ugyan szintén testvéreik, de a szűkkelbly stagnátió belpolitikája a tizenhetedik s tizennyolczadik században, úgy szintén a ke­reskedelmi politika, mely Ausztriát Németor­szágtól úgyszólván elzárá, továbbá az erőszakolt vallási ellenreformatió nagyon megváltoztatták az osztrák-németek germán erkölcseit s mindin­kább nagyobb s nagyobb let az az Ausztria s Németország közt, úgy hogy, a mi 1866-ban Königgrätz után történt, az csak már egy ré­gebbi tényleges állapot írott kifejezése volt. Ez elválást az 1867-diki magyar kiegyezkedés még inkább elősegíté, de ez nincs roszul, mert Osz­­trák-Magyarország az egyesült Németországgal a legbékésebb egyetértésben élhet s szabadon fejlesztheti állami consolidatióját. Wlassics Gyula­ családtagjainak sajtó utjáni megsértését a kirá­lyi felség megsértése után közvetlenül mint külön álló súlyos bűntényt rendeli megfenyíten­­dőnek. A keresendháborítás bűntényének fentebb kiemelt esetére vonatkozólag megjegyzendőnek tartom, hogy régibb törvényeink, nevezetesen az 1608. 2., és az 1618. 3-ik stb. tör­­vczikkek a , külállamokkali békének vagy fegyvernyug­vásnak, egyes honpolgáraink részéröli fegyve­res beütés vagy rablás általi megszegését, mint a béketörés bűntettét megbüntetendőnek rende­lik, s ezeket az 1536. 52. törvényczikk a kir. fiscus által üldözendő bűntények közé sorozza. Ezen bűncselekvények, az idézett törvényekben foglalt körülírást tekintve, az akkori fejletlen viszonyok miatt különböznek ugyan az ausz­triai büntető törvénykönyv 66. §-ában körülírt keresendháborítás fogalmától, miután az elsők alatt sajátkép nem politikai színezetű, hanem csak az idegen állam lakói és ezek vagyona el­len elkövetett magánbűncselekmények értetnek; lényegükre nézve azonban megegyeznek annyi­ban , hogy mind a kettőnél a büntetendő cse­­lekvény tárgya : a nemzetközi jog — a népjog — megsértése. Az ilynemű bűntények körüli eljárás, a nem­zetközi szerződésekben, esetenkint különösen meghatároztatni szokott ugyan, mindamellett szükségkép kell egy általános törvénynek is lé­tezni, a­melyen a kötendő nemzetközi szerződé­sek alapulhassanak és alapuljanak. Tekintettel pedig arra, hogy a közös viszonyokat szabályozó törvények szerint, az ily nemzetközi szerződések, az egész birodalomra kötelezőleg köttetnek, az erre vonatkozó alaptörvényeknek is, az egész birodalomra nézve szükségképen egyformának kell lenni. E végből pedig Magyarországot ille­tőleg, sajátképen új törvény hozatala nem is szükséges, hanem csak a meglevő réginek, a je­lenlegi viszonyokhoz alkalmazott értelmezése és fogalmazása. Ezen elősorolt különbözetek kiegyenlítése és hiányok pótlása végett tehát elhatározandó vol­na, hogy: Az 1847—48-dik évi XVIII-dik törvényczikk 8-dik §-ának azon határozata, mely a királyi uralkodó­ház tagjainak megsértését, különálló bűntényként rendeli fenyitendőnek; a sajtón kivül elkövetett hasonló bűntényekre is kiter­jesztetik s köztörvényi uton is, érvényes, általá­nos törvénynyé emeltetik. A nemzetközi szerződések megsértésére vo­natkozó 1608: 2., 1618: 3. s egyéb törvényeink, a jelenlegi közjogi viszonyokhoz, s ezekből fo­­lyólag az örökös tartományokban és Erdélyben érvényben lévő büntető törvényekhez alkalma­zóban, azon felségárulási bűnmerényletekre is értelmezendők s kiterjesztendők, melyek Ma­gyarország honpolgárai által oly állam irányá­ban követtetnek el, mely az ilynemű bűnös cse­­lekvények viszonos megbüntetésére nézve, Ma­gyarországgal is , nemzetközi szerződésre lé­pett. Fővárosi ügyek. Pest, jan. 31. A pestvárosi közgyűlést ma d. u. Gyöngyössy Alajos főpolgármester nyitot­ta meg. Havas Ignácz felszólalására a tanácsot fel­hatalmazták, hogy a törvényszék rendezése foly­tán hivatal nélkül maradt városi tisztviselőknek fizetésüket s illetőleg nyugdíjukat február 1-én utalványozza, valamint a törvényszéki végrehaj­tóknak kinevezetteknek is a végkielégítést fo­lyóvá tegye, miután a végrehajtó állás nem ren­des tisztviselői állomás. Patrubány Gergely előre bocsátván a vizvezetés által szolgáltatott tisztátalan és zava­ros víznek kártékony befolyását az emberi szer­vezetre, mely ugyan rövid időre ellentállhat, de ha a víz továbbá is oly élvezhetlen marad, nem csoda, ha egyik járvány, a másiknak nyújtja a kezét s félni lehet ho­g­y typhus is kiüt, miért is kérdést intéz a főpolgármesterhez, minő stádiumban vannak azon intézkedések, melyek a víz tiszta minőségében való ellőállítá­­sára vonatkoznak. A főpolgármester ezen kérdésre a legköze­lebbi közgyűlésen fog felelni. C­s­e­n­g­e­y főügyész jelentést tesz a városi telekkönyvnek ügyében kiküldött bizottmány eljárásáról, mi e lapokban már közölve volt. A közgyűlés helyesléssel fogadta a jelentést, s Deák Ferencz neve említésénél szívélyes éljenzésbe tört ki. Ezen ügyben a város a tartott értekezlet értelmében kérvényt nyújtana be a képviselőház elnökéhez és Deák Ferenczhez, a város telekkönyvének ügyében a szükséges to­vábbi lépések megtétele végett. Harkányi Frigyes és W­allenfeld Károly mint pest megyei bizottmányi tagok a törvény értelmében városi képviselői állásuk­ról lemondtak, mit tudomásul vettek. Az ideiglenes országház ügyében kötendő szerződés 4. és 5. pontját a ház elnökének szö­vegezése szerint fogadták el. A közgyűlés napirendre tér. Az első helyre kitűzött tárgy, Vrányi-féle ház megszerzése, a jövő gyűlésre halasztatott. A Bethesda-féle kórház ügye hosszabb és élénk vitát szült, melyben Ballagi, Vecsey, Ta­­vaszy, Molnár és Máttyus vettek részt A Bethesda jelen helyisége a sugárutba esvén, az illetők a kórház számára megvették a városligetben lévő Bartl-féle villát s a kórházat ide akarják áthe­lyezni, mit a tanács megtagadott. A kórház igazgatósága felfolyamodott a belügyminiszter­hez s ez megengedte a kórháznak a Bartl-féle villába való áttételét. A közgyűlés nem osztja a miniszter ur nézetét s felterjesztendő feliratában kimutatja, hogy a kórházat a városnak egye­düli mulatóhelyére beékelni több oknál fogva nem lehet, s ebbe a város bele nem egyez, és pedig annál kevésbé, mert ha egynek engedik, mástól sem tagadhatják azt meg, és maholnap a városliget tele lenne kórházakkal. Továbbá a feliratban hangsúlyozva lesz az is, hogy a mi­niszter úr ezen kérdésben incompetens, ez ügy tisztán városi s annak hatáskörébe tartozik. W­e­i­s­z Bernát a múlt gyűlésen beadott s felolvasott indítványát a magyar gőzhajózási tár­saság államsegélyzése iránt meleg pártfogásába ajánlja a közgyűlésnek. Vecsey, Simon és Havas szintén szót emeltek ezen társaság mellett s a közgyűlés egy­hangúlag elhatározta a törvényhozó testülethez kérvényt benyújtani, melyben a magyar egyesült gőzhajó társaságot pártolásra ajánlja s a törvény­hozó testületet kéri, miszerint ezen társaság KÜLÖNFÉLÉK Pest, jan. 31. (A képviselőház közoktatási bi­zottsága) tegnap este ülést tartott, melyben a kolozsvári egyetemre vonatkozó törvényjavas­lat all. §-ig tárgyaltatott. Az 1. §-nál elfogad­­tatott Csengery és Tisza indítványa, mely sze­rint a koloszvári egyetem főiskolaként jelöltet­nék meg, melynek feladata volna egyrészt ön­álló buvárlat alapján lehetőleg nagy mértékben tudományos műveltséget terjeszteni, másrészt pedig a szaktanulókat kellő oktatásban részesí­teni. Tisza indítványa, hogy az irodalmi tevé­kenység is számíttassék az egyetem feladatai közé, elvettetett. A 2. §-nál Schwarcz Gyula azon indítványt téve, hogy a bölcsészeti kar egy bölcsészeti — nyelvészeti — történelmire és egy mathematikai — természettudományira, a jogi pedig egy államtudományira és egy jogira külö­­níttessék el. Ezen indítvány élénk vitát idézett elő, melyben Csengery, Tisza, Hoffmann, Kantz, Trefort, Szathmáry és Patrubány vettek részt. Végre elfogadtatott Schwarcz i­dítványának első része; a jogi kar ellenben osztatlan ma­rad. A 4., 5., 6. és 7. §§-oknál Pauler miniszter védte az egyetem jogát a magántanárokat habi­litálhatni. Csengery és Tisza a miniszternek akar­ták a jogot átengedni. Schwarcz a berlini egye­tem példájára az akadémia rendes tagjainak jogot akart adatni, hogy habilitatio nélkül is előadásokat tarthassanak az egyetemen. Végre Csengery indítványára az eredeti Eötvös-féle szövegezés fogadtatott el, mely szerint a magán­tanárok vagy habilitatió, vagy elismert tudomá­nyos irodalmi tevékenység alapján szerezhetik meg az előadási jogot. (A fehérmegyei Deák-párt­ közgyű­léséről, mely teg­­ap gr. Károlyi György elnök­lete alatt tartatott Fehérvárott, azt írják, hogy igen látogatott volt, és hogy a programul iránt teljes egyetértés uralkodott. Egy születése által ép úgy, mint szellemtehetségei által kiváló tag — mint a „P. L.“-ban olvassuk — azon indít­ványt téve, hogy a párt nevezze el magát „jobb­oldali”nak. Ez azonban általánosan visszauta­­síttatott, miután — így szóltak — a párt csak Deák vezetése, az ő neve, és zászlaja alatt vívta ki az eddigi eredményeket és csak mint ilyen tarthat igényt többségre az országban. (G e g u­s D á n i­e­l), a Corpus Juris fordításá­ból általa szerkesztett, és 1866. évben kiadott „Magyar Országgyűlési Törvénykönyve“ még mindig megszerezhető ugyan Petrik Géza könyvkereskedésében az Erzsébet-téren; mind a mellett a szerző ezen régi törvénykönyvnek használható részeit kiválogatva, azokból külön könyvet nyomatni, és olcsón adni szándékozik, következő czim alatt: „A korábbi magyar or­szággyűlési törvények válogatott czikkei, a tör­téneti érdekű­ek és avultak kihagyásával.“ (Caroussel Pozsonyban.) Több, Po­zsony emelése körül fáradozó ur által megpen­­díttetett azon eszme, hogy valamely még meg­határozandó jótékony czél javára az ottani lo­vardában caroussel rendeztessék. Gróf Török, ki a carousselek rendezése körül európai hírt szerzett,megkeresés folytán elvállalta az­ ünnepély vezetését, és a f. hó 28-án tartott tanácskoz­­mányban több bizottság is küldetett ki gróf Széchenyi Dénes, Brudermann tábornok, Eszter­­házy Ernest, gróf D’Orsay és Édl Tivadar el­nöklete alatt, melyek a rendezéssel megbizattak. A legközelebbi napokban közzé fognak tétetni a felszólítások a carousselben való részvételre, mely ápril­isban tartatnék. (A Ludoviceum átadásához.) A kö­zös hadügyminisztérium elrendelte, hogy a Lu­doviceum egy része, és pedig az 1—13. számú helyiségek és a 16. sz. földalatti helyiség, me­lyek már kiürítettek, azonnal a honvédelmi mi­nisztérium rendelkezésére adassanak. Ennek következtében a budai főhadparancsnokság meg­kereste a minisztériumot, hogy az átvétel czéljá­­ból egy bizottságot küldjön. A nagy fedett lo­vardát előlegesen még nem lehet átadni — írja a„L. C.“ (Vasúti engedély.) A köztek, mi­nisztérium Rosenfeld Adolf és érdektársainak egy az üllői vámháztól kis Pestig, eshetőleg Kő­­bányáig, nem különben Kis-Pesten, Kossuthfal­­ván és Erzsébetfalván keresztül egész Soroksá­rig építtetni tervezett lóvonatu vaspályára az előmunkálati engedélyt egy évi időtartamra megadta. (Temesvár-orsovai vaspálya.) Mint a „Pester Corresp.“ biztos forrásból értesül, a temesvár-orsovai pálya építéséhez a pénz kötvé­nyek (nem új részvények) kibocsátása útján fog beszereztetni. Az engedélyesek (államvaspálya és tiszai vaspálya) közösen fognák aláírni az el­sőbbségi kötvényeket. Szintúgy a kikinda pan­­csovai és Bogsán-vojteki (az államvaspálya új állomása Zrebely mellett) pályavonalakra szük­séges, körülbelül 13 millió forintnyi összeg köt­vények kibocsátása által fog beszereztetni. (Püspök mint árvaszéki elnök.) Révész Bálint superintendens, Bihar megye tiszt­újító közgyűlése által az árvatörvényszék tiszte­­teletbeli elnökéül választatott. (A magyar hivatalnok egylet) f. hó 28-án tartotta a budai tanácsteremben közgyű­lését gróf Lónyay Menyhért elnöklete alatt. A választmány jelentéséből kitűnt, hogy az egylet­nek tavaly 4 ezer forinton felül volt tiszta jöve­delme. Az alapszabályok módosítása, miután ez a tagokkal későn lett közölve, a jövő ülésre ha­lasztatott. A tisztviselők és az ellenőrző tanács újból megválasztatott. Az ülésen Bónis Sámuel alelnök is jelen volt. A választmány ajánlatára a miniszterek, Somssich, Hollán Ernő és Gajzágó S. tiszteletbeli tagokká választottak. (Az első téli széllövés­ szabadban a honvéd­ Wörndl-karabélyokkal múlt vasárnap tartatott meg a budai lövöldében. A lövésben részt vett 20 lövész, köztük Ghiczy ezredes és Pécsy alezredes. A lövészek az ismeretlen fegy­verrel általában jól lőttek. Ezen czéllövések ápril végéig minden vasárnap fognak meg­tartatni. (Szabadal­o­m.) Rickli Pál Budán lakó m­érnök mind a­ magyar, mind az osztrák keres­­kedelmi minisztériumtól egy évre szabadal­mat nyert azon találmányára, mely szerint „ az ingát és az electro mágnest a vaspályás távlati jeleknél mint mozgató erőt lehet használni. (A közelebb elhunyt Nagyajtai Kováts István) az erdélyi történeti adatok nyomozása körül nevezetes érdemeket szerzett s ő adta ki gr. Kemény Józseffel „Erdélyország történetei tára“ czimű munkát. (Élelmezési dijak.) A közös hadsereg átvonuló legénységének az őrmestertől és vele hasonrangu altisztektől lefelé 1872. január hó 1-jétől deczember hó végéig a szállásadók által kiszolgáltatandó ebédért, beleértve minden egyes legény részére járó­­ font marhahús árát a ka­tonai javadalomból egy napra és egy katona után fizetendő összeg a honvédelmi minisztérium által a dunán­inneni kerületben 17 s/io kr. a du­nántúliban 19 kr, a tiszáninneniban 15 s/i­o o kr., a tiszántúliban 15 kr, a Királyhágón túl 14 kr, és Horvát-Szlavonországban 145/fo krban álla­píttatott meg. (A j­é­g­e n.) Rév-Komáromból január 29-ről írják nekünk: A városi kapitányi hivatal, tekin­tettel a minden pillanatban bekövetkezhető jég­­torlaszolás veszedelmére — tudtomra — már a f. hó 26-án megtiltotta a kocsiknak, 28-án pedig a gyalogoknak is a jégen való átjárást, s mégis a fennálló tilalom daczára, az illető közegek ha­nyagsága következtében, még ma délután is találkoztak oly gondatlanok, kik a porhanyó jégen Uj-Szőnyből Komáromba s viszont átjárni merészkedtek. Ezen vakmerőségnek majdnem két­ ember­élet esett áldozatul. U. i. délután 2­4 órakor megindult a jég az egész Dunán, korha­dó hátán vivén egy Új-Szőnyből jövő asszonyt, a bőröndöt vivő hordárral együtt. Képzelhetni, mily rémület fogta el nemcsak a jégen, de­­ parton állókat is a veszedelem látásán i­s a híd­főnél foglalkozó hajósoknak nem jutott eszökbe, közvetlen mellettök a parton álló ladikok egyi­két vízre bocsátani, vagy pedig a vízben levő dereglyék egyikével a halálfélelemmel küzdő két utas segítségére sietni! Szerencsére­ az alan­tabb álló, egyesült magy. gőzhajózási társulat „Baja“ gőzös kapitánya Ludvig János, s helybeli molnármester Tós Lajos urak észrevévén a ve­szélyt, a közelükben parton levő ladikot pár em­ber segítségével a legnagyobb erőfeszítéssel vízre bocsátották, s nem törődve a minden pilla­natban bekövetkezhető jégtorlaszokkal, siettek a szerencsétlenek megmentésére, kik is vagy 150 lépésnyit, halálfélelem közt a porhanyó jég szélén haladva, szerencsésen érték el a szabadító ladikot, s megmenekültek a halál torkából. Fo­gadják ezen urak nemes önfeláldozásukért az emberiség nevében a hálás köszönetét. A jég vagy 60 lépésnyit haladván, ismét megállapo­dott, s ime rögtön találkoztak, kik —­ a látott veszélyen nem okulva — nem messze a hídfő felett Uj-Szőnybe s viszont menni bátorkodtak! Mit ér a tilalom, mit a törvény, ha nincs elegen­dő hatalom, vagy erély, tiszteletet is szerezni neki ? — Egy szemtanú. (Rémületes dolog.) A „Debreczen“ ír­ja: Rejtélyes dolog képezi most Miklós-utczán a közbeszéd tárgyát, nevezetesen, mintegy három hó előtt egyik háznál egy szép ifjú nő kivett egy szobát, oda bevitetett egy hosszú ládát há­rom lakattal, aztán a falakat fekete fátyollal egészen bevonta, az ablakokat befüggönyözte, ekkor a nő eltávozott, azóta nem is tért vissza, de a lakbért a legpontosabban minden hó ele­jén megküldi, e rejtélyhez hozzájárul még az is, hogy a szobából igen büzhödt szag jön ki, s a kutyák pedig szüntelen ott­honítnak. Ebből van aztán különbnél különb beszéd; a rendőrség figyelmét felhívjuk ez ügyre s reméljük, hogy nemsokára meg fogjuk tudni, h• mennyi igaz van az egészben ? minden kitelhető módon az országtól gyámolit­­tassék. Bizottmányi és tanácsi jelentés folytán a bel­városi elemi fiú és polgári leányiskola számára a sarkantyuutczában a Czompó-féle házat 6 év­­k­ől,évi 10,000 frton bérbe vették. A kőbányai kápolnához épített házat a bizott­mány és a tanács javaslatára a közgyűlés 10000 frtért megvette. . A kitűzött 11 tárgyból hat a jövő közgyűlésre halasztatott, miután a tanácskozási termet a ma tartandó tánczestély számára kelletett átadni s igy az ülés esti 6 óra után eloszlott. Helyi hírek. (V­izvezetéki kalamitás.) Ma d. u. az uri-utczában a Seifert-féle ház előtt meg­repedt egy vízvezetéki vascső s rövid idő alatt oly sebesen kivájta az utcza alatt a földet, hogy 4— V 25 óra között az utcza kövezete legalább 2 □ ölnyi téren 5 lábnyi mélységre beomlott, a n­i nem csekély akadályára vált a kocsiközleke­désnek. (A dunai átkelések) közvetítésére al­kalmazandó kisebb csavargőzösök átkelési he­lyeinek kijelölése tárgyában a pénzügy­minister felhívta Pest városát, hogy az e tárgyban újabb elhatározása folytán a­két testvérváros,a fővárosi közmunkatanács és a pénzügyminisztérium ki­küldöttei által tartandó értekezletre egy a kellő utasításokkal ellátott megbízottat küldjön ki. (Az újpesti sziget­ átadása iránt a vá­ros és a pénzügyminisztérium megbízottai kö­zött febr. - án pénteken fognak a tárgyalások ismét felvétetni s a város részéről ez ügy ked­vező elintézése végett küldöttség fog kérelmezni a pénzügyminiszternél. (B á 1 k r­ó n i k a.) Nulla dies. .. . Tegnap este a zenekedvelők egyletének termét a gyógy­­szerészek báljára összegyűlt díszes és nagyszá­mú közönség tölte be. A társaság válogatott volt s a háziasszony tisztét Hollán Ernőné asz­­szony viselte. Nem csupán a fővárosi gyógysze­részek családjai s a gyógyszerészet egyetemi hallgatói, hanem a számos honvédtiszt is, kik a mulatságban résztvettek, csak hajnal hasadtával váltak meg attól. A bál, mely a gyógyszerészse­­gélyző egylet fennállása óta első­ volt, igen szé­pen sikerültnek mondható s a­kik részt vettek benne, óhajtva reményük, hogy a jövő évben hasonló mulatságban találkoznak. (A kereskedő ifjak bálja,mely február 1-jén fog megtartatni, igen élénk rész­véttel találkozik, kivált a kereskedelmi körök részéről, a bál anyagi sikere biztosítva van, miután a költségek már egészen fedezvék, azon­kívül pedig szépen folynak be a fizetések, külö­nösen az egyleti tagok részéről. A derék társu­latnak, mely tavali báljövedelmének nagy ré­szét magyar kereskedelmi szaktudományos pá­lyázatokra fordító, az idén is fényes sikert kí­vánunk. Ezen társulat élénk egyleti szelleméről az is tanúskodik, hogy már külön egyleti ház építésére gondol, mi iránt legközelebbi közgyű­lésén indítvány fog létetni. A Kisfaludy-Társaság ülése. (Január 31-én.) Az elnök akadályozva lévén, Székács Jó­zsef elnöklete alatt tartotta meg a Kisfaludy­­társaság ma rendes havi ülését. Maga a nyíl-

Next