Pesti Napló, 1872. március (23. évfolyam, 50-76. szám)

1872-03-01 / 50. szám

a bibliával foglalkoznak, megolvashatják a 13. részét János jelenéseinek. (Nevetés. Egy hang a szélsőbalról : „Inkább Besze János jelenései­ről !“ jobbfelől: „Kiss János jelenéséről!*) T. ház! Ne méltóztassék ezt nevetségesnek tartani. (De­rültség), ne főleg azon jobboldali képviselők, kik a bibliának hívei, mert sokan jutottak már méltóságos és nagyméltóságos rangra a biblia utján ; tehát a bibliára jó lesz néha figyelmü­ket forditani. (Helyeslés a szélsőbalról. Derült­ség jobbfelől.) Az említett János (Hosszas de­rültség) jelenéseinek 13-ik része. (Nevetés, zaj.) Elnök csenget.... T. hát ! Ne legyenek azon vé­leményben, hogy untatni fogom önöket az illető rész felolvasásával, nem teszem azt, mert felte­szem minden emberről, miután nálunk a sze­gény polgár ember a tőke mellett előveszi a bibliát, így felteszem önökről is, hogy méltóz­­tatnak bibliával bírni, hanem csak azt mondom, hogy olvassák meg otthon a képviselő urak. (Derültség.) Midőn a biblia említett részének 15-ik versét felolvasom (Derültség Halljuk! Elnök csendet kér,­ egyszersmind megmondom, mit akarok belőle kivonni. (Olvassa.) „15. És adassék a hatalom is neki, hogy a fenevadnak képét meglelkesitené, hogy a fene­­vadnak képe is szóljon,­és azt mivelné, hogy valakik nem imádják a fenevadnak képét, meg­­ölettessenek. 16. Ezt is miveli, hogy mindenek, kicsinyek, nagyok, gazdagok és szegények, szabadosak és szolgák az ő jobbkezeken vagy az ő homlokukon megbélyegeztessenek. 17. És hogy senki se vehessen, se el ne ad­hasson semmit, hanem csak a kin vagyon a fe­nevadnak bélyege vagy neve, vagy nevének száma.“ Vannak itt, uraim, több szavak, de csak arra figyelmeztetem a t. házat, hogy azon szavak, melyek itt le vannak írva, már alkalmazhatók a magyar nemzetre, mert mindazok megtörtén­tek vele és a­mi elő van írva azon versben, most nálunk is más c­éget tűznek ki és a legro­­szabb portékát árulják; ezt teszi a rosz kereske­dő, kinek megbukott a hitele, ezt teszik önök politikai hitvallásukkal, megtagadják mesterü­ket és a czéget csak arra használják, hogy a né­pet a kormány pártjára tereljék. (Helyeslés a szélsőbalon.) Higgyék el, uraim, hogy ez nem jó eredményeket fog szülni a hazában és felhívom a t. belügyminiszter urat, hogy olvassa el a maga részéről a 18-ik részt. (Derültség) Elnök: Kérem a képviselő urakat, legyenek csendben! Méltóztassék figyelembe venni, meny­nyibe kerül a hazának minden óra. (Helyeslés balfelől. Nevetés jobbfelől.) Mert ha nevetnek, újra kezdi. (Derültség. Halljuk !) Kiss János : úgy látom, te­hát, hogy a bel­ügyminiszter úr nem akarja olvasni a bibliát. Tóth Vilmos belügyminiszter : Nem ! (De­rültség). Kis János (folytatja): A hazában lévő cor­­ruptió okait megmagyaráztam s hivatkoztam ezen rég irt történelemre s miután az igen ve­szélyes játék, a­mit most a haza népeivel akar­nak űzni, meg fogják engedni, hogy Jajl­­ik fe­jezetnek legalább a rubrumát olvassam !­­ (Halljuk a rubrumot!) s azt figyelmébe ajánljam a kormánynak a netalán bekövetkező esemé­nyekre (Olvassa:) „Babilon leomlása és minden királyok és kalmároknak jajgatásuk és a szen­teknek és a prófétáknak nagy örömük“ (De­rültség). Te­hát, én e szőnyegen levő választási törvényjavaslatra vonatkozólag igyekeztem gyenge tehetségemhez képest (Derültség a jobb­oldalon. Halljuk! Halljuk! a szélső balololdalon) elmondani mindazon nézeteket, melyek engem mint választót kötelességemnél fogva terhelnek és megvédelmezni a nép választási jogát ott, a­hol meg van támadva. Én a szőnyegen forgó törvényjavaslatra nézve kimondom a kárhoza­tot, az általános tárgyalás alapjául nem fogadom el, hanem pártolom azon határozati javaslatot, melyet Iványi képviselőtársam és elvtársaim beadtak. (Helyeslés a szélsőbal felől.) Szomjas József a beterjesztett javaslatban nem az 1848-iki V. törvényczikk gyökeres s a közkívánatnak megfelelő módosítását, hanem azoknak egyes s különböző magyarázatokra tért adó rendelkezéseit pártérdek szempontjá­ból kizsákmányoltatni látja, s azért azt a részle­tes tárgyalás alapjául el nem fogadhatja s pár­tolja Tisza Kálmán indítványát. (Helyeslés bal­felöl.) Podmaniczky Frigyes G.: Az általános sza­vazati jog ideájával nem tud megbarátkozni, kivált azok után, miket hallott; mert mióta az általános szavazatjog közé belekevertetik a ma­gyar özvegyek joga, kénytelen tapasztalni, hogy habár ősz fejjel, de igen is ifjú demokraták va­gyunk. (Derültség.) A magyar özvegyi jog a leg­­aristocratikusabb fogalom, a­mely létezik. A ma­gyar özvegyi jog származik azon alapeszméből, hogy Magyarországon földet csak nemes ember bírhat, csak nemes ember választhat, és így csak a nemesi föld lehetett képviselve. A magyar özvegy bírta élte fogytáig ezt a darab földet férjétől, és így természetesen ezen föld nem lehetett képviseletlenül, s ennélfogva a magyar özvegy meg is kívánta és bízta is a képviseleti jogot. De ez a democratiával, a jog­egyenlőséggel nem fér össze. Ha már a nőket akarjuk képviseltetni, akkor meg kell adni a szavazati jogot minden nőnek, ki nagykorú, de csak az özvegyekről véleménye szerint nem le­het szó. (Helyeslés.) Különben azt hiszi, hogy ha a többi feltételeket is hozzákötjük a magyar özvegyek szavazati jogához, nem igen fognak ezen kapni. Tudvalevőleg azon szép előjoga volt a magyar özvegynek, hogy férje birtokát birtokolta mindaddig, m­íg férjhez nem ment, de az alatt gyászruhát volt kénytelen viselni. Szóló nem hiszi, hogy a mostani özvegyek oly köny­­nyen ráállanának ezen nagyon terhes feltétel­re. (Derültség.) Miután az írás­os olvasáshoz kötött census, bár megfelelne meggyőződésének, de most alig vi­hető keresztül, azt fogadja el, a­mi legközelebb áll véleményéhez : Tisza Kálmán határozati ja­vaslatát, mely egy lehetőleg alacsony és egyfor­ma censust helyez kilátásba. Ha valamely törvény alkotásáról vagy meg­változtatásáról van szó, mindig azt kérdi önma­gától, hogy mit akar elérni; a főelv és főeszmére nézve kell tisztában lennie. Az apró mellékindo­kok őt soha sem köthetik le és nem is köthetik meg, midőn főelv és főeszme lebeg előtte. Midőn a főeszme létesítését nem érheti el, átmeneti in­tézkedéshez kell fordulnia, annál inkább, mert a választási törvény hosszabb időre állandó soha sem lehet. (Helyeslés) mert nem lehet kárhoz­tatni az országot azon stagnatióra, mely bekö­vetkeznék ott, hol a választási törvény igen , hosszú időre ugyanaz maradna. Bármily válasz­tási törvényt fogunk is behozni, mindig vagy a haladás fogja azt megváltoztatni, vagy időről­­időre kinövései lesznek kijavítandók. Egy szó­val alig van törvény, mely annyi változtatás alá esik, mint épen a választási törvény. Az átme­neti intézkedést pedig abban látja, hogy lehető­leg alacsony censussal minél több választó ke­rüljön az urnához. (Helyeslés balfelől). Elnök az ülést öt perczre felfüggesztvén, Csanády Sándor a házban levő képviselő­ket megolvastatni kéri; a jegyzők megszámlál­ván a képviselőket, kiderült, hogy száz tag van jelen, s így az ülés határozatképes. Helfy Ignácz hosszú beszédben pártolja Ivá­nyi Dániel határozati javaslatát, mely csak azért nem lett még hosszabb, mert jegyzeteit beszéd­közben elvesztette. A jobboldal elismerte mind­annak helyességét — úgymond — a­mit mi kí­vánunk ; bevallotta, hogy a választási törvényt módosítani nem lehet, hanem azt gyökeresen át kell változtatni, erre pedig idő kell, erre idő nincs, tehát természetes következés ebből az, hogy ezt át kell tenni a jövő országgyűlésre. A jobboldal nemcsak nem tagadta, hogy az incom­­patibilitási törvény­ behozatala nagyon szükséges, hanem azért felvenni még­sem akarja, megígé­ri, hogy tenni fogja ezután, de sehogy sem ma­gyarázza meg, hogy miért nem akarja betenni azon törvénybe, a­hova tulajdonképen tartozik ; bevallotta, hogy a vesztegetések ellen szüksé­ges törvényt hozni, de azért még­sem tette bele. Nem tagadhatja továbbá azt — ámbár a tit­kos szavazást egyenesen mint veszélyest állít­ja — nem tagadhatja, hogy az jelenleg jogmeg­­szorítás, mert nem olyasmit kérenk, a­mi új, ha­nem olyat, a­mi eddig már meg volt, tehát az mindenesetre jogfosztás. Ennek következtében ezen törvényjavaslatot el nem fogadhatja, csat­lakozik Iványi Dániel képviselőtársa határo­zati javaslatához. (Helyeslés szélsőbalról.) Rónay János óhajtotta volna, hogy a válasz­tási törvényjavaslat mindazon polgároknak meghagyta volna a választási jogot, a­kik azzal az 1848 -i törvény alapján valósággal éltek, és akkor nem vádolhatta volna senki a törvényho­zást azon inconsequentiával, hogy az egyik pol­gárnak megadja, és ugyanazon körülmények közt ugyanazon jognál fogva a másik polgártól elveszi a választási képességet. A polgárok szabad választási jogának a tör­vényjavaslat értelmében az 1848 kj törvény szellemével szemben megcsonkítását alkotmány­­sértésnek tekinti, s a törvényjavaslatot a részle­tes tárgyalás alapjául el nem fogadhatván, csat­lakozik Tisza határozati javaslatához, melyet el­fogadtatni kér. (Helyeslés balfelől.) Táncsics Mihály : Általános szavazati jo­got kíván, melynek alapján választatnának nemcsak a községi, megyei, városi és ország­gyűlési képviselők, hanem maga az államfő is. (Derültség.) Különben Iványi határozati javas­latát pártolja. Pavlovics Iván után, ki szintén Iványi ha­tározati javaslatát pártolta: Lónyay Menyhért gr. : Benyújtja az ő fel­sége által szentesített ipartörvényczikket, mely kihirdettetik. Ülés vége 3 óra 10 perczkor. A „P. Napló“ levelei. Trencsin, febr. 21 én. (Megyei közgyűlés.) A megyei állandó választmány még e hó 16. kezdte meg tanácskozásait, hogy előkészítse azon tárgyakat, melyeknek a közgyűlésen el kelle döntetniük, s feladatát ritka buzgalommal meg is oldotta. Magát a közgyűlést 20-án nyitotta meg a fő­ispán úr, s bevezetéséül szellemdús emlékbe­szédet mondott, nem rég elhunyt elődje, M­a­r­­czibányi Antal felett. Előadta az elhunyt­nak rövid életleirását, elmondta, hogy Marczi­­bányi mint szolgabiró kezdte meg a megyében pályafutását, s mint főispán 1844— 49-ig vezet­te e megye kormányát. „Sajátságos szeszélye a sorsnak, úgymond, hogy valahányszor e megye egy volt főispánja halálát gyászolja, mindannyi­szor a haza egy tekintélyes családjának utolsó ivadéka száll sírba.“ Így történt Illésházyval, igy most Marczibányi Antallal. ” A meghalt politikai életére vonatkozólag elmondotta, hogy Marczibányi mindig azon párthoz tartozott, mely ellen Illésházy és az országhírű Borcsitz­­ky vezérlete alatt az akkori fiatalság, a szabad­el­vűség, a haladás zászlójával kezükben küz­döttek . „ép Marczibányi volt az, ki Illésházy és első alispánja, Borcsitzky elismert hazafiságá­­val szemben, azok törekvései ellen pártot alko­tott.“ — E történetben előadott résznél ön­kénytelen eszünkbe jött azon czikk, mely ke­véssel Marczibányi halála után a „Hon“ és „Ellenőr“ hasábjain megjelent, s melyben Mar­czibányi Antal mint a szabadelvű párt tagja, annak a hátramaradók ellen vezetett küzdel­meiben résztvett harczosa van feltüntve és di­csőítve. — Főispánunk beszédében maga is „falsumnak“ nevezvén e közlést, legyen szabad nekem is megtenni észrevételeimet Nincs okunk főispánunk szavain kétkednünk, hisz ő, Marsovszky Mór, s megyénk számos je­lese akkor élte ifjúságát, akkor küzdött, a mi­dőn a szabadelvüség, a haladás nagy eszméit maga Marczibányi, az azon eszmék ellen pár­tot ütő Marczibányi ellenében védeni, s azok érdekében ellene hadakozni kellett. — Mindezt a történet, az igaz történet így állítja, és a­kik az ellenkezőt állítják, azok tévednek. A közgyűlés tanácskozmányai élénken foly­tak le. Megállapíttatott az ez évi költségvetés és a közmunka előirányzata, megalkottatott a ta­nácskozási ügyrend, a községek szervezésére vonatkozó szabályrendelet, intézkedett a köz­gyűlés, hogy a belügyminiszternek a községek szervezésére vonatkozó rendelete érvényesíttes­sék, gondoskodott a község rendezésénél köz­benjárandó helyettesekről; fel­olvastatott az is­kolaszéknek a lefolyt évről szóló jelentése, mely a megye iskolai és oktatási adatai felsorolásával meglehetős kedvező eredményt tüntetett fel, — így p. o. a lefolyt évben 359 tanító oktatott 21,581 gyermeket 105 felszerelt tanteremben. Végül Rajecz vidékén egy orvosi és 9 járási bába-állomás felállítása határoztatott el. Viszo­nyaink közepette igen helyes intézkedés. Nem hagyhatom említés nélkül Újvidék város átira­tát, melyben alkotmánysértést panaszló, és az országgyűléshez előterjesztett kérvényét pártol­­tatni kéri. Erre vonatkozólag a közgyűlés egy­szerűen azt a határozatot hozta, hogy Újvidék városa átiratilag értesíttessék, miszerint e megye közönsége feliratát, miután a belügyminiszter eljárását, annak az országgyűlésen adott vála­sza után helyesli, pártolni nem fogja. E közgyűlésnek, mely újjászületésünk óta a 2-ik, új korszakot nyitott megyei életünkben, adja az ég, hogy intézkedései sikeresek legye­nek, hogy tanácskozásait minél tartósabban ve­zesse a haladás, szabadelvűség és egyetértés te­rén oly tapintatos férfiú, mint mostani főispá­nunk s oldalán a megye sok jelese. Engedje egyúttal a t. szerkesztő úr, hogy pártéletünkből is közöljek egyetmást. A követválasztás küszöbön lévén, a mozga­lom nálunk is megindult ; a Deákpárt Mar­sovszky Mór elnöklete alatt már­is sorakozott, hogy miként a lelkes elnök nyilatkozik, a vá­lasztások egyetértéssel és úgy ejtethessenek meg, hogy a nép a pártok „küzdelme“ által ne demoralizáltassék, ámbátor az ellenzék a Deák­párt határozott többségével szemben meglehetős tétlen s tehetetlen állásra van kárhoztatva. A fennebb jelzett czél elérése szempontjából az elnök úr indítványára, minden orsz. képvise­lőt választó kerületben egy választott elnök ve­zetése mellett bizottmány alakult, mely a Deák­párt elnökének, — ki egyúttal az országos Deákpárt tagja, — egyöntetű rendelkezéseit teljesíteni fogja, és a választásokra ügyelni fog. E bizottmányok,számszerint 8-an, annyi taggal bír­nak, hogy ezek is elegendők a Deákpárt győzel­mét, különösen oly tapintatos vezérlet mellett biztosítani. Bizzunk a jövőben. y. ss. BELFÖLD. Az orsz. magy. iparos-szövetség alap­szabályai. (Elfogadtatott az országos iparos - gyűlés második napján.) 1. A szövetség czime és székhelye : „Orszá­gos iparos szövetség.“ Központi székhelye : Bu­dapest. 2. Czél : A hazai iparos osztály anyagi és szellemi érdekeinek előmozdítása, különösen: A) Közművelődési és iparos szakismeretek fej­lesztése. B) Azon akadályoknak, melyek a hazai ipar fejlődését gátolják, elhárítása. C) Az állami szükségletek, főleg hadi felszerelések s egyéb országos vállalatok szükségleteinek a hazai ipar által fedeztetése. D) A hazai ipart érdeklő or­szágos intézkedéseknél az iparos osztály befo­lyásának biztosítása. E) A hazai kézműiparnak a nagy iparral társulás útján való versenyre ké­pesítése. 3. Eszközök : A) Gyülésezések, eszmecserék, szakirodalmi közlönyök és iratok általi eszme­terjesztés és a korral való haladásra buzdítás. B) Rokon elemek és társadalmi osztályok meg­nyerése. C) A hazai iparos osztálynak a tör­vényhozás és közigazgatás kebelében való kép­­viseltetése. D) A hazai iparosok jövőjének biz­tosítására, hitelének emelésére és anyagi segé­lyezésére c­élzó intézmények kezdeményezése és támogatása. E) Iparos tanintézetek felállítá­sának kezdeményezésében való közreműködés. 4. Az országos iparos szövetség szervezete. A) Az országos iparos szövetséghez tartozó iparosok kerületek szerint csoportosulnak és bi­zottságokat alkotnak. Kerületi bizottságok ala­kíttatnak azon helyeken, a­hol tetemes­ számú oly iparosok laknak, kik a szövetség vezérelveit vallják. Ily kerületi bizottságok alakítását kezdemé­nyezhetik akár egyes testületek elöljárói vagy más buzgó szövetségi társak, akár ezek értesíté­se folytán az alább érintendő országos központi bizottság. Az alakítandó kerületi bizottságok annyi tag­ból állhatnak, a­mennyi az illető helyi viszonyok közt czélszerűnek látszik. Maguk választják el­nöküket, alelnöküket és jegyzőjüket. A már meglevő ipartestületi kapocs fentartá­­sa, illetőleg az eddigi ezédeknek iparszakosztá­lyok neve alatti újjászervezése alapján a kerü­leti bizottságok albizottságokra oszolhatnak, oly módon, hogy egy-egy ipartestület egy-egy albi­zottságot képezzen. B) Hogy az eljárásra nézve a legczélszerűbb eszközöket lehessen megválasztani, s hogy a tö­rekvések e czél felé öszpontosíttassanak, a ke­rületi bizottságokon kívül egy Pesten székelő ál­landó központi bizottság is alakíttatik, a­mely­nek tagjait, elnökét, titkárát a közgyűlés vá­lasztja. Ezen központi bizottság áll egy Budapesten lakó és egy vidéki elnökből, két alelnökből, egy titkár és pénztárnokból, 28 rendes és 16 póttag­ból, valamint a vidéki bizottságok elnökeiből. C) A kerületi bizottságok megalakulásukról a központi bizottságot értesítik , s ettől utasítást illetőleg véleményt vesznek a további eljárásra nézve. A kerületi bizottságok fontosabb hatá­rozatai tudomás végett közlendők a központi bizottsággal. A fontosabb levelezések csak a központi bi­zottság határozata nyomán, a központi bizottság elnökének, illetőleg alelnökének és a titkárnak aláírásával kiadott irat által történhetnek. 5. A szövetségi társak csatlakozása. Szövetségi társnak tekintetik mindenki, a­ki a kerületi bizottságoknál levő társlajstromba be van vezetve. A társak bejegyeztetésük folytán kötelezve vannak a szövetség határozataihoz al­kalmazkodni és a kerületi bizottságok által megállapítandó járulékokat befizetni. Azon szö­vetségi társ, ki eme kötelezettségeket nem telje­síti, az illető bizottságok által a társlajstromból kitöröltetik. Ezzel szemben minden szövetségi társnak jo­gában áll, a kerületi bizottságok választásába befolyni és közgyűléseiben szavazati jogát ér­vényesíteni. 6. A szövetség czéljainak elérésére szükségelt pénzeszközök a járuléki és önkénytes adomá­nyok útján szereztetnek be. A kerületi bizottságok a maguk kerületéhez tartozó társakra nézve a járulékokat körülmé­nyeikhez és legjobb belátásukhoz képest maguk alapítják meg. A­ kerületi bizottságok az általuk összegyűj­tött összeg negyedrészét a központi bizottság rendelkezésére bocsátják, a többi felett szabadon rendelkeznek. A pénzkezelési szabályokat a kerületi bi­zottságok önmaguk állapítják meg. A központi bizottság pénzkezelési szabályai oly központi bizottsági ülésen állapíttatnak meg, melyben a kerületi bizottságok elnökei is részt vesznek. 7. Ha a központi bizottság szükségesnek tart­ja, országba iparosgyűlést hívhat egybe, melyre a kerületi iparosbizottságok elnökein kívül ipa­ros képviselők is küldettek. KÜLFÖLD. Chambord gróf Antwerpenben. Chambord gróf hivatalos lapja, a párisi „Union“ lapja élén következő sürgönyt hoz, mely az ant­werpeni események hivatalos berekesztésének tekinthető: „Antwerpen, febr. 25. 11 óra reggel. Miután Chambord gróf urnak óhajában nem áll, hogy Antwerpenben való tartózkodása za­varokra okot s egyszersmind a belga kormány iránti ellenségeskedésekre alkalmat adjon, szük­ségesnek hiszi francziaországi barátait arra kér­ni, hogy látogatásaikat megszüntessék.“ A legitimista lapot az antwerpeni események természetesen magánkívüli állapotba hozzák s ottani levelezői az ügynek gyanús jellemet akar­nának kölcsönözni. G. de Cadondal, az ismert royalista összeesküvő unokája s a párisi jeunesse daré ismert tagja, a maraisi uzsorások köny­veiben is sokszorosan ismeretes, a St. Antonia szálloda ablakaiból látta , hogy a zavargók közt németek voltak, kik Poroszországot éltetek s hogy „a békés és jámbor Antwerpen városa ezen szemtelen manifestatióktól távol maradt.“ Egy másik legitimista kóborló lovag Victor Bou­ton, a bellevillei hirhedt fehér blouseokat egész biztossággal felismerte s meg mer esküdni, hogy az összes zavargókat az Internationale küldötte Antwerpenbe. Brüsselből ez ügyben következőket írnak : Mint a múlt év dece. havában, úgy mostan is összeütközésbe jött a formális jog a törvényte­lenséggel Belgiumban. Mint a közvélemény ak­kor megbuktatta a clericalis kormányt, noha az a kamra többségére támaszkodott, úgy diadal­maskodtak Antwerpenben is Chambord ellensé­gei. Van okom hinni, hogy a praetendens távo­zása nem egészen önkényes, hanem ellenkezőleg innen kapott félhivatalos figyelmeztetést, noha épen a vendégszeretet alapján kellett volna Ant­werpent elhagynia, mihelyt észrevette, hogy je­lenléte a lakosság ellenszenvével találkozik. Az itteni kabinet, mielőtt Defré ismert interpelláció­­jára válaszolt volna, Versaillesben tudakozódott azon kérdésről, várjon Chambord gróf hazatéré­se törvényes akadályokba ütközik ? Thiers nem­mel felelt, de hozzátette, hogy jobb szereti, ha a legitimista trónkövetelő idegen földön végezi munkáját, mint otthon. A franczia kormány ezen nyilatkozata világos ellentétben áll a belga kül­­ügyér azon állításával, hogy Chambord oly ke­véssé conspirál, hogy Francziaországban épen oly szabadon mozoghatna, mint Antwerpenben. A kormány Coureux képviselőnek 27-én ez ügyben bejelentett interpellációját valószínűleg tárgytalanná fogja tenni azon nyilatkozata ál­tal, hogy Chambord gróf elhagyta az országot. E­közben 25-én este a zavargások, noha szem­tanuk szerint kisebb mértékben, mint előbb is­métlődtek, s számos sebesülés történt. Különösen egy alkalommal valóságos csata fejlődött ki a fehér zászlót lengető clericalisok és a liberálisok közt. A rendőrség azonban csakhamar szétűzte a zavargókat. A város egy másik részén lovas csendőröknek kelle beavatkozniok. KÜLÖNFÉLÉK. Pest, febr. 29. (Udvari h­­­r­e­k.) Királyné ő felsége mar­­tius második felében váratik Budára, s azután az egész udvar Gödöllőre fog áttétetni.­­ A ki­rály hír szerint a jövő hét folyamában rövid időre Bécsbe fog menni, azonban mielőtt elutaz­nék, valószínűleg meg fogja látogatni a fővá­rosban levő közös hadseregbeli és honvédségi iskolákat és ez alkalommal megszemlélendi a 13. tüzérezred számára újon felállított két üte­get , mielőtt rendeltetésük helyére, Temesvár és környékére szállíttatnának. A tegnapi kihallga­táson közel 60 kérvényező fogadtatott ő felsége által. A harmadik kihallgatásra, mely jövő hét­főre van kitűzve, az előjegyzések mától kezdve fogadtatnak el. (R e q u i e m.) Március 2-án, mint néhai Fe­­rencz császár halálának évfordulati napján a belvárosi plébánia­templomban délelőttt 10 óra­kor ünnepélyes gyászistentisztelet fog tartatni, melyen a hatóságok is képviselve lesznek. (A „H­eti krónik­a“­ czimű lap élén olvassuk, hogy e heti lap a Deutsch-testvérek­­től B­r­ó­d­y Zsigmond úr tulajdonába ment át. A legközelebbi számot az új szerkesztőség állít­ja össze. (Katonai élelmi pénz.) A közös had­ügyminisztérium a Magyarországon állomásozó csapatok élelmi pénzét 1. évi mártius 1-étől to­vábbi rendelkezésig következőleg állapította meg: A budai kerületben 13/io kr, a pozsonyi­ban 138/io kr, a kassaiban 126/10 kr, a temesvá­riban 13­2/io kr, a nagy­szebeniben 118/io kr, a zágrábiban 11­8/i­o kr, egy napra és egy em­berre. (Felekezeti türelmetlenség.) A kö­vetkező tudósítást vettük: Szinobányán (Nógrád vm.) van három temető, az egyik a községhez, a második az üveggyár és a harmadik a vas­gyártelephez tartozik és temetés dolgában J­u­­r­e­c­z­k­y János, berzenczei római kath. plébá­nos felekezeti türelmetlensége folytán a szino­­bányai katholikusok a legnagyobb kellemetlen­ségeknek vannak kitéve. Miután a három te­metőt legnagyobb részt evangélikus vallású egyének veszik igénybe, az említett plébános úr arra kényszeríti az embereket, hogy katholikus halottaikat a negyedik határba, az anyaegyház temetőjébe vigyék. A szegényebb népség csak­ugyan hajt papja szavára, de a műveltebbek, az 1868-iki, a vallásfelekezeti viszonosságról szóló törvényczikk folytán,nem akarják szeszélyét kö­vetni. Folyó hó 21-én meghalt egy vasbánya hi­vatalnok, kit a pap sehogy sem akart a szinobá­­nyai temetők bármelyikébe eltemetni, midőn tehát a hulla már rothadóban volt, a nép temet­te el. A bányaigazgató díszruhában kardosan ment a menet élén, egy katholikus ember a sír­nál imát mondott el és a vegyes vallásu nép gyászdalt énekelt; az egész temetés alatt pedig a falu ev. templomának harangja szólott. (A halak mennyisége) Magyarország legtöbb folyójában részint a gőzhajózás, részint a folyószabályozási munkák következtében köz­­tudomás szerint tetemesen megapadt; a kor­mány tehát, hogy e hajon előlegesen legalább részben segítsen, a folyóknak a szabályozás folytán elzárt mellékágaiban a haltenyésztésre különös figyelmet fordítani szándékozik. (Fizetések fokozata.) A „Skolski Pri­­jatelj“ czímű horvát lapnak írják a felső határ­­őrvidékről, hogy ott rövid idő előtt egy hely­ségben két pályázat hirdettetett. Az egyik a ta­nítói állomásra 200 frt fizetéssel, a másik pan­­duri állomásra 300 frt évi fizetéssel és szabad lakással. Ugyanazon helység kanásza pedig 400 frtot kap. (Névváltoztatások.) Janauschek Gyula pozsonyi lakos „Jánosi“-ra,Chachinovich Endre pécsi lakos „Tarai“-ra, Schaschek Bálint m. kir. államvasuti igazgatósági felügyelő „Csáki“-ra, és Bovancice György szomoród-oklándi lakos „Széplakiéra változtatták vezetékneveiket. (A Mogyoróssy Rácz féle bünper) tegnap a legfelsőbb törvényszéknél tárgyalta­tott. A tényálladék a „Hon“ szerint a követke­ző : Mogyoróssy (nem Morzsányi) egykori fő­hadnagy és később magánügynök, Rácz Károly miniszteri fogalmazóval kávéházban megismer­kedett, idő múltán megtudta, hogy R. kezén fordulnak meg a házassági ügyek, fölkérte te­hát azon szívességre, adná neki a sikeresen elin­tézett ügyekről a jövőre nézve azonnal az érde­kelt felek nevét és az ügynek a számát, mert ez által pénzt kereshet. Rácz szerencsétlenségé­re csakugyan teljesítette kérését, mely értesí­téseket Mogyoróssy egyenként három frintnyi utánvétellel az érdekelt feleknek megküldötte, és ezúton 300 forintnál többet csalt ki. A pest­városi törvényszék múlt évben Rácz Károlyt bűnszerzőnek tekintvén, ezt 10 havi súlyos bör­tönre, Mogyoróssy­t pedig mint bűn palástolót 6 havi börtönre ítélte. Rácz felebbezett, és a kirá­lyi Ítélőtábla öt bizonyíték elégtelenségéből, a legfelsőbb törvényszék azonban tegnap ülésé­ben próba hiányában felmentette. (Egy osztrák szabadkőmives pá­holy.) Lajta-Szent-Miklós falu vasárnap külö­nös ünnepélynek volt tanúja. Minthogy Ausz­triában a szabadkőmives páholyok nincsenek megengedve, a Bécsben alakult „Humanitás“ páholy, mint a pesti nagypáholy leánya, a fent­­nevezett magyar faluban tartotta megnyitását. Az ünnepélyen több mint 200 kőmives jelent meg, részint mint az új páholy tagjai, részint mint más páholyok képviselői; a jánosszertar­­tásuak vörös, a skót szertartásuak kék csokor által különböztették meg magukat. Az esemény szokatlansága bizonyos izgatottságot idézett elő a városban, úgy hogy a kihágásoktól tartottak, az aggodalom azonban alaptalannak bizonyult, mert a testvérek egész ott tartózkodásuk alatt a legélénkebb rokonszenvvel találkoztak minde­nütt. A páholyt a pesti anyapáholy második nagymestere, Lichtenstein úr nyitotta meg, mint P­u­­­s­z­k­y Ferencz első nagymester helyettese. Estve Bécs-Ujhelyben vacsora volt, melyben száz testvér vett részt. A felköszöntések sorát a királyra, a magyar minisztériumra és egész Ma­gyarországra mondott teast nyitotta meg, me­lyet sok más követett. Roppant tetszéssel talál­kozott A­r­a­d­y tanár beszéde a jezsuiták űzel­meiről, ellentétben a szabadkőmivesek működé­sével. A humoristikus felköszöntésben megemlé­kezett a tanár azon zarándokról is, ki három skatulyával jött Rómába; az egyik egy­ darab egyptomi sötétséget, a másik Krisztus végső­hajának egy részét, a harmadik pedig Jákob létrájának egy fokát tartalmazta. Vacsora köz­ben gy­űjtés történt a lajta-szent-miklósi szegény tanulók javára, mely tetemes összeget eredmé­ny­­ezett. (Színház, művészet.) „Paul Jones a kalóz,“ rémdráma , végtelenül hosszú felvonás­­ban. Üres ház — februáriusban. Azon nagyha­talmak, melyek látszólag s azon nagyhatalom, mely valósággal a nemzeti színház műsorát ké­szíti, némileg tanulmányozhatná a közönség íz­lését. A kerepesi­ után azonban mit sem tudnak arról, hogy az a mai közönség nem bír már a 40 es évek ízlésével. Drámában nem rémjelene­­teket kívánunk, nem fantasztikus, kongó frázi­sokat, nem túlhajszolt érzelmeket, nem lázas és lázító cselekvényt. Mai napság igazibb eledelt kivánunk s a Dumas és Hugo-iskolának borzal­masságai már hatástalanul pattannak le rólunk. A forradalom előtt jótékony hátborsózással hagyta el a közönség a színházat ily darabok után s jól esett neki, ha éjjel is a dráma alakjá­val álmodott, ma boszankodva kiáltunk fel : hogy lehet ily darabokat előadni ? Más időket élünk , a 40-es évek vége világforradalom lett, a mai napoknak józanabb vége lesz. De ki tehet róla, hogy a Kerepesi­ után erről mit sem tudnak s ha tudnak is, a játékrend készítésénél pártfogolt írók és színészek érdekeit tekintik, hogy azok kövér tantiémet s ezek jó szerepet kapjanak. A játékrendet bizonyos heti ülések­ben készítik színészek s irók — ez ülések azon­ban akár ne is volnának. Üres fitogtatás annyi­ra, hogy a szinház legtöbb tagja elkedvetlened­ve már rég elhagyta volt, mert határozhat az akár­mit — a titkos hatalmak annyi apró se­gédeszközzel rendelkeznek, hogy mire rákerül a sor — tetszetős ürügyek alatt mégis csak az­ történik, a­mit ők óhajtanak. Ennek köszönhető az unalmas játékrend, ennek (bizonyosak kivé­telével) az új darabok lassú színrehozatala, en­nek korszerűtlen darabok előadatása stb. Mi nem szeretjük ily belügyekkel untatni a közönséget, hadd játszák ők „kis játékaikat“, hanem midőn az üres padok az Angelok és Paul Jones-ek ellen világosan bizonyítanak, az intézet pénztá­ra érdekében figyelmeztetjük az igazgatóságot, hogy modernizálja a játékrendet, hiszen van elég korszerűbb franczia színdarab — meg is jelentek a nemzeti színház gyűjteményében, elő is lehetett volna már adni jó sokat, de mikor oly édes az „áldott heverés.“ (A nemzeti színház) köréből e sorokat vettük. Egy bizonyos társaság ebéd alkalmával jótékony czélra 38 frtot gyüjtvén s ez összeget N. N. ur 50 frtra egészítvén ki, a nemzeti szín­házi nyugdij alapra küldetett be. Fogadja az il­lető társaság úgy, mint N. N. ur a k. választ­mány szives köszönetét. Pest, 1872. febr. 27. F­e­­­e­k­i Mihály v. jegyző. Helyi hírek. (Körlevél.) A vallás- és közoktatásügyi miniszter által szervezendő „országos közokta­tási tanács“ népnevelési osztályába három ta­got a budapesti összes néptanítók, polgári isko­lai és képezdei tanárok közgyűlése fogván vá­lasztani, míg más hármat a kormány nevezend, ama választó gyűlés elnökletem alatt vasárnap f. é. martius hó 3 án fog a pesti czukorutcnai

Next