Pesti Napló, 1872. április (23. évfolyam, 76-97. szám)

1872-04-03 / 77. szám

Fest, április 2. Apponyi György gr. úrtól a következő újabb levelet vettük: Tisztelt szerkesztőség ! Ellensége lévén a tolakodásnak, csakis az ügy fontossága, a felderítés szüksége és az en­­gesztelés vágya bírhatnak e zárszavam bekül­désére, melynek közléséért esedezem. Nem tudom, magánnézetnek tekintsem-e a sorokat, melyek a „P. Napló“ 75-dik számában pozsonyi levelem tárgyában adott nyilatkozásom folytán olvashatók voltak ? avagy a Deák-párt ultimátumának ? Azonban mind a magánvéle­mény, mind pedig a Deák-párt politikai súlya iránti tisztelet egyaránt tiltják a capacitatio je­len utolsó kísérlete előtti elnémulásomat. Sokkal komolyabb a politikai helyzet és sok­kal élénkebb a jó ügy diadala melletti részvé­tem, semhogy látszatját is eltűrhetném annak, hogy jogos törekvéseim amazt koc­káztatják. A nyilatkozatomat kísérő sorokban ismét vil­lámok szórattak abbeli álláspontom ellen, mely szerint az általam is helyeselt Deák­párti politika felett az isten és szentegyháza di­csőségét tartom szem előtt, és a kath. választók kötelességének vallom, szavazatukat, — esetleg compromissum mellett — csak olyan Deák-párti kijelöltnek megadni, ki a fentebbi álláspont kép­­viseltetése iránt kezességet nyújt. Ebből továbbá is az a deductió vonattatván, hogy­­én kiválóan az egyház hatalmi érdekeiért küzdvén, szükségkép nem azt kérdem , hogy mi jó a ha­zára nézve, hanem­ mi jó az egyházra nézve ? és ha e két érdek összeütközésbe jön, az egyház érdeke mellett fogok szavazni. Én elismerném ezen okoskodás helyes voltát, ha megállhatna a suppositum, melyen az nyug­szik. Mit követel a kath. egyház ? csak azt, a­mi­nek birtokában és élvezetében látjuk a többi felekezeteket, csak azt, mi törvény által szente­sített joga; nem hatalmi érdeket, hanem törvényes szabadságot, önállást és egyenjogo­­sultságot, a mostani gyámság és törvénykívüli állapota helyett. Képzelhető-e, hogy ebbeli jogos követelése által — mely követelés mindenkié, ki a törvényt tiszteli, ki a szabadelvüséget monopóliummá nem aljasitja — a haza érdekével összeütkö­zésbe jöhessen a kath. egyház? Képzelhető­, hogy a Deák-párt, ha a törvényes jog szentsé­gét, ha a valódi szabadelvüség érvényesítését viseli zászlóján, ama követelés által politikai hi­vatásában megzavartathatnék ? Végre képzel­hető-e, hogy a kath. hívek az egészen más ter­mészetű és az államjogi kérdést távolról sem érintő e jogos követelése az általuk is elismert és erélyesen támogatott 67 ki kiegyezést már legkevésbé is veszélyeztetné ? De eltekintve mindezektől, ha azt kérdjük, mi jó a hazára nézve, lehet e rosznak mondani azt, mi a nép legnagyobb részére nézve jó és igazságos ? Vagy a hazára nézve jónak tekinthető az, a mi által a kath. egyházat képe­ző nagy többség természeti és törvényes joga lábbal tiportatik ? Talán az eddig mondottak is elégségesek an­nak feltüntetésére, hogy midőn kötelességnek tartom, hogy a kath. választók csak az egyház törvényes jogainak érvényesítéséért kezeskedő képviselőket válaszszanak, akkor azt a kérdést, hogy mi jó a hazára nézve — igenis szemem előtt tartom, és a hazának nem praejudikálok, ha ama kötelességnek elsőbbséget tulajdonitok. Lássuk minő elsőbbségről van itt szó, — ar­ról, a melylyel a pusztító áradásnak vagy tűzve­szélynek kitett atyai házunkat megmentjük, melylyel a vak szenvedélyek által sanyargatott ártatlant oltalmazzuk, melylyel a fiú az igazság­talanul üldözött anyát védi. Anyaszentegyhá­­zunk súlyos állapota teszi azt, hogy kath. fiai mindenekelőtt őt védni és neki elégtételt szerez­ni kötelesek. Egyébiránt, hogy kathol. ember mindenkor elsőbbséget fog adni az Istennek a földi érdekek előtt, és épen mert hazájának hive, ezt az Isten szó akarata szerint, és nem akarata ellen óhajt­ja boldogítani : ez szent igaz. Katholikus szem­pontból tehát nem képzelhető olyan közjólét, mely az üdvözítő által örök időre alapított szen­tély rovására jöhetne létre; és nem képzelhető valódi katholikus, ki azzal ámitatná el magát hogy szentegyháza, melynek éltetője a szeretet, és az örök igazság, a hazát veszélyeztethetné. Igaz, hogy a „P. N. “ czikkírója ismét két egyházat ismer, eszményit és azt, melyet a pápák alkottak; mihez képest tagadni lát­szik azt, hogy minekünk szegény katholikusok­­nak tulajdonkép még kegyeletet érdemlő egy­házunk van. Ilyesmit csak szórakozással lehet elolvasni, és erősen hiszem, hogy az a főaristo­­kratia és érdemes alsó papság, mely a czikkíró szerint hátat fordít törekvéseimnek, mint szintén a kath. nép, bizonyára nem állanak e vakmerő alapon. Én politikai bűnnek tartanám a jelen válsá­gos pillanatban ezt vallani a Deák-párt álláspont­jának. Az ilyen hitvallomás méltán képezhetné az örvényt, mely czikkíró szeme előtt lebe­gett, csakhogy abba mások buknának bele, és nem én. Ha tehát fellázad hazafias érzetem, mint azt czikkíró mondja, nem saját elveim és ezek kép­zelt következménye okozzák e fellázadást, ha­nem okozza azt ama hitvallomás koc­kázása és az általa menthetlenül előidézendő katastrophá­­nak előrelátása. Nem csoda, ha azok, kik szenvedélyükben annyira mennek, hogy a kath. egyházat az in­­ternationaléval való szövetkezéssel vádolják, vagyis az erkölcsnek a bűnnel, a hitnek a hitet­lenséggel és a szent igazságnak a vad erőszak­kal kötött frigyét akarják elhitetni, minden lel­készben,ki híveit kath. kötelességek teljesíté­sére figyelmezteti, lázitót szemlélnek. Nem szük­séges a kath. népet fellázítani avégett, hogy egyházát védő képviselőt válasszon, de fel fog kelleni azt lázitani avégett, hogy olyan libera­­lismusért lelkesedjék, mely damoclesi kard gya­nánt fenyegeti egyházát. Bár­mennyire tartsanak engem szélsőnek, a szabadelvűségtől nem irtózom, de az előttem csak eszköz a tökéletesbitésre, és nem czél. A puszta liberalismus nem egyéb, mint jelszó, mely alá az illiberalismus is rejtheti magát, minő az, mely a Deák-pártnak a kath. egyház irányában való eljárását jellemzi. És mi okozza ezt az el­járást? mi akadályozza a pártot, hogy egyhá­zunk iránt igazságos legyen ? — A czikkíró in­­discretiója szerint a­­baloldal beszédei, melyek­ben arról vádolják a Deák-pártot, hogy a con­­servativokkal és ultramontánokkal való szövet­ségnek alárendelte a haladás érdekeit. Tehát emberi tekintet és nem elv, nem józan politika a vis metrix. Minket katholikusokat elv,és pedig a legszen­tebb elv — nem emberi tekintet és kizárólagos pártérdek vezérelvén, nem hajolhatunk meg a kérlelhetlen fegyelem előtt — elvünk megtaga­dásával’; de azért meg nem fogjuk tagadni po­litikai álláspontunkat sem, és daczára a politikai excommunicatiónak, képviselőink a Deák-párt­tal fognak találkozni a politikai téren, mig mai irányát követi. Pest, 1872. ápril 2-án. GR. APPONYI GYÖRGY. « helyütt magyartalan, s a szórakás hibás. Azon­ban némely helye mélyebb kedélyre, s reflexiói gondolkozó főre mutatnak. Hátra van még a VII. számú pályamű. Ennek czime : „A krakkói barátok.“ jelige : „Nem kell tragoediának lenni.“ A fölfogás egészen tévesz­tett, azonban egyes részei tehetségre és erőre mutatnak. A verselés itt is hanyag, stílusában van erő, de a metaphora itt is gyakran ízetlen­séggé fajul. Mindent összevéve, a bírálóbizottság egyértel­műig azon meggyőződésre jutott, hogy bár a pályaművek egynémelyike egy vagy más tekin­tetben figyelemre méltó, de minthogy a pálya­hirdetmény értelmében drámai, színi és nyelvi tekintetben egyik sem becses, a pályadíj kiada­tását ez alkalommal nem javasolhatja, sőt a pályaművek közt egyet sem talált, melyet az ügyrendi szabályok szerint dicsérettel lehetne kitüntetni. E szerint az akadémia összes ülé­sének határozatából a gróf Kará­csonyi-féle pályadíj az idén nem adatik ki. A Marczibányi-alapítványból kitűzött nyelv­­tudományi pályázatra folyó évi márczius 31-kéig (bezárólag), mint határnapig következő pálya­munkák küldettek be az akadémiához: I. „A magyar nyelvújítás óta divatba jött ide­gen és hibás szólások bírálata, tekintettel az újí­tás helyes módjaira.“ Jeligéje: „Unsere Sprache ist auch unsere Geschichte.“ Grimm. II. „A magyar nyelv helyes kezeléséről: Jel­igéje: „Van, a ki minden új szót megkaczag, Ha azt tudóstól hallja, és nem fonóktól, Mert neki a nyelv csak fonóba’ készül,­­ ahhoz Kazinczy és Virágh nem ért. Van, a ki mindig új szót fúr-farag, A leghelyesbet százfelé csigázza, S abból viaszkot, majd istent csinál, Majd tücsköt, s azzal mint nagygyal dicsekszik.“ Berzsenyi Dániel. A jeligés levelek az elnök és az akadémia pecsétjével lepecséltettek; a pályaművek pedig az első osztálynak bírálatra kiadattak. * * A mit Apponyi György gróf úr e levelére megjegyeznünk kell, azt röviden összefoglalva fogjuk elmondani. Múltkori észrevételeink természetesen a szer­kesztőség véleményét tükröztetik vissza, s hogy conformisak-e azok a Deák-párt kiválóbb tagjai és a kormány nézetével, arról Apponyi gróf bi­zonyára ép oly jól értesült, mint mi magunk. A gróf úr ez újabb levelében múltkori czikkünk­­nek több tételét különben nem correcte értel­mezi, de a helyreigazítást feleslegesnek tartjuk, miután czikkünk úgy is a közönség kezén fo­rog s e tárgyban egyáltalán oly határozottan és szabatosan írtuk körül álláspontunkat, hogy a már elmondottakhoz nincs semmi hozzáadni va­lónk. Miután Apponyi gr. ur a „szegény ka­­tholikusokat“ emlegeti, felelhetnénk neki, hogy ha van „szegény katholikus,“ úgy egyesegyedül a hazafias alsó­papságban található az fel, mely­nek az egyház dús privilégiumaiban semmi ré­sze sincs, de ezúttal nem annyira Apponyi gróf úr a „katholikus,“ mint a „politikushoz“ aka­runk intézni néhány szót. Ha jól értjük Apponyi gr. ur e levelét, abban azt is kijelenti, hogy maga sem lát­ja opportunusnak a külön katholi­kus párt alakítását. Ha a gróf úr így gondolkozik, biztosíthatjuk, hogy ugyanazon nézete van, mint a kath. főpapság számos tagjá­nak — az alsó papságról nem is szólva. De ha a dolog csakugyan igy van, ha a gróf úr is meg­győződött arról, hogy külön katholikus párt alakítása nem alkalomszerű, ha a Deák-párt kö­rén belül óhajt helyet foglalni, kénytelenek va­gyunk figyelmeztetni arra, hogy a választások­nál fegyelem nélkül egy párt sem boldogulhat; hogy a­ki a párt körén belül a fegyelemnek nem veti magát alá, az többet árthat a pártnak, mint az ellenfél. Nem szólunk mi most arról, hogy mi a gróf ur­nák nézete a szabadelvűségről s mit követelt a kath. congressusban. Örülni fogunk, ha a gróf ur, mint katholikus csak azt fogja követelni, de a­n­­nak minden előfeltétele és minden következményével, a mit a többi hitfelekezetek bírnak, és örülni fogunk, a liberalismust illetőleg ha a gróf urat a haladás igazi barátai között lát­hatjuk. Ennek megvitatása azonban nem ma van napirenden. Ma a választásokról szólunk. A Deák-párti közp.­bizottság a vidéki Deák-körökkel szem­ben, a jelöltek felállítása tárgyában, teljesen neutrális álláspontot foglal el. Az a párt jelöltje, a­kit e körök többsége felállít, s hogy erre min­denki szavazzon, a­ki magát Deákpártinak vall­ja, ez a pártfegyelem elengedhetlen követel­ménye. Arra kérjük tehát Apponyi gr. urat és elvtár­sait, hogy ne álljanak akkor elő a bibliával, mikor mi a pártfegyelemről szólunk, és ne hivat­kozzanak akkor a jó Úr Istenre, mikor mi kéz­zelfoghatól­ag bebizonyítjuk, hogy a Deák-párt körében támasztott minden visszavonás a balol­dalnak ad előnyt. Ott vannak a püspöki városok,melyek ellenzé­ki képviselőt választottak, ott Esztergom, Eger, Sz.­Fehérvár, Vácz és Kalocsa. Hadd lássuk, mily tért tudunk foglalni az ellenzéktől, de ha e helyett azt tapasztaljuk, hogy eddig tiszta deák-párti me­gyékben, mint például Vas, az általuk tá­masztott mozgalommal pártunk erejét akarják gyöngíteni, engedjék megjegyeznünk, hogy mi azt tartjuk, hogy ez nem deák-párti eljárás — de talán „katholikus“ sem. A „P. Napló“ levelei: Liptóból, mart. 30. (A megyei pártok.) Martius 18-iki évnegyedes bizottmányi gyűlé­sünkről a „Hon“ levelezője sok igazat mondott, az igazságot azonban akkor közelítette meg leg­jobban, midőn ezeket mondta: „Ha csak hat hónappal ezelőtt valaki gyűléseinken végig né­zett, észrevehette volna, hogy akkor alig egy­két ember küzdött az ellenzék soraiban, most pe­dig padjai mennyire teltek meg.“ Kár, hogy a „Hon“ tudósítója czikkét azzal nem egészíti ki, hogy e hat hó alatt a bíróságok szervezése és a tisztválasztás jöttek közbe, ez pedig változtatott a subjectív állásponton, tehát a tárgyilagos néz­eten is. A természetben vannak bizonyos optikai csa­lódások, melyek a tárgyakat a szemnek nem mindig híven tüntetik elő, változván azok a szerint, a­mint a szemlélő álláspontját változtat­ja, így tudhatta volna a „Hon“ levelezője is, hogy a Kriván is más alakot mutat, ha azt jobbról, mást pedig ha balról bámuljuk. És ha ez a természetben így van, miért ne lehessen a politikában is, hiszen a kormány cse­lekvései is más alakot látszatnak ölteni, ha azo­kat jobb, és mást, ha baloldalról tekintjük. ilustráljuk kissé példákkal. A liptói fiatal ellenzék — ámbár közte vé­­necskék is találkoznak — a szervezés előtt jobb oldalon ült, s nagyon természetes, hogy a kor­mány eljárása szemeinek ez oldalról más alakban jelentkezett, így például nem szólalt fel a bírák kinevezése ellen, mert ott feküdtek a miniszté­rium asztalán bizonyos folyamodások törvény­­széki elnök és ülnökségért és járásbíróságokért is. De alig történt meg a szervezés, a kipot­ytyan­­tak baloldalra ültek, s meg lett az optikai csaló­dás s most a kormány cselekvései más színben mutatkoznak. A tisztválasztás előtt láttunk a jobboldalon tisztességes alakokat, patriarchális ősz és kétsé­ges szinü szakállakkal, ott ültek a főispán ol­dalán sokat gyanittató hallgatagsággal emelvén a tanácskozások méltóságát s bólingatván a kormány cselekvéseinek, mert azok ez oldalról helyesnek mutatkoztak. De a választó­közönség nem méltányolván bokros érdemeket, most a kormány tetteit baloldalról tekintik, és mit hal­lunk? Toasztok alakjába öltöztetett beszédeket, a törvény és törvényjavaslatok elleni bátor in­dítványokat, a­melyek bátorságának roszul felel meg a hang reszketegsége és a pedale ingatag­sága, kifogásokat a 42-ki törvény ellen, mely pedig a tisztválasztás előtt hibátlannak találta­tott, ott látunk ponderosus bizottmányi tagokat, kiknek, ha francziáknak születtek volna La­­rochjaqulin nem lett volna elég kék vérű, és olya­nokat, kiknek Montalembert nem elég ultramon­­tán, ott nyugdíjat élvező katonatiszteket, és olya­nokat quorum fuit longus ordo idem potentium salarium. És e „frankenbewegung“ kettőt ered­ményezett. Eredményezte azt, hogy a régi ellen­zék, mely előtt meg kell hajolni, mert elvi volt és önzéstelen, az ujjal egy sorban állni nem akar, és hogy a 42-ki törvényt úgy hordják ma­gukkal, mint a pap az olvasót, nem hogy neki engedelmeskedjenek, mert világos rendelkezés ellenére a tisztválasztáshoz titkos szavazást kí­vántak, de hogy a jobboldalt ellenőrizhessék várjon megtartja-e azt, mit magukra nézve kö­telezőnek nem tartanak. És ime meg van oldva a talány, miért állt a liptói ellenzék pár hónap­pal ezelőtt egy-két tagból, s miért szaporodtak most sorai. y. x. ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselőház esti ülése ápril 2-án. Somssich Pál d. u. 5* 1 I./* órakor megnyitván az ülést, bemutatja a múlt hó folytán beadott és el nem intézett interpellátiók, indítványok, határozati és törvényjavaslatok jegyzékét. Sopron város kéri, hogy a Sopronon át Zsol­nára és a Győrtől Sopronon át az osztrák határ­szélig építendő két vasút még ez ülésszak alatt engedélyeztessék. Pest-, Pilis- és Soltmegye az 1844: IX-dik törvényczikk eltörlése iránt kérvényez. Schazer Frigyes képviselő végleg igazol­­tatik. Mocsáry Lajos bemutatja Borsod megye Csaba községe 87 választójának kérvényét, melyben kérik, hogy a választási 5 évi ország­gyűlési és az incompatibilitási miniszteri tör­vényj­avaslatok elvettessenek. Ugyanezt kérik Görömböly községe 52 választói. Végül bemutatja Kis-Győr községe válasz­tói polgárainak hasonló tartalmú kérvényét. Helfy Ignácz benyújtja a nagybereghi vá­lasztókerülethez tartozó Kígyós község válasz­tó­polgárainak a fentebbiekhez hasonló tartal­mú kérvényét. Vukovics Sebő emlékezteti a házat a múlt hé­­t­én tizenkettedmagával beadott ama hatá­rozati javaslatra, mely szerint a pénzügyminisz­ter utasíttassék oda, hogy az alsó vidék felse­­gülésére vonatkozó törvényjavaslatot, mely a minisztérium nyilatkozata szerint készen van, a napirendnek ideiglenes felfüggesztése mellett a háznak azonnali tárgyalás végett mutassa be. Ha volt eset, melyről lehetett mondani, hogy bis dat, qui cito dat, úgy ezen eset az. Bizton állít­hatja, hogy azon halasztás által, mely ezen ügy­nek három hét óta való fel nem vételéből ered, a szenvedés, sz­enség, a halálozás az alsó vidé­keken nagy fokra hágott. Minthogy határozati javaslatának elintézése nem kerülne többe egy­két óránál, kéri a házat, hogy azt a holnapi ülés­re tűzze ki- kéri ezt a szenvedő emberiség ne­vében. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Elnök : Méltóztassanak azok, kik e határo­zati javaslatot holnap kívánják felvétetni, föl­­állani. (Megtörténik.) A többség nem kívánja holnap fölvétetni. Húsz balközépi képviselő név szerinti szava­zást kér­ Justh József . Nem értette tisztán a kérdést. Ha csak arról van szó, várjon Vukovics javas­latát holnap kifejtheti-e, úgy ez ellen nincs ész­revétele. Huszár Imre : Az elnök a házszabályok ér­telmében nem is tehette fel másként a kérdést, mint a miként feltette, mert mindenekelőtt azt kell eldönteni, mikorra tűzessék ki valamely in­dítvány felvétel végett. Ha a jobboldal bele­egyezik abba, hogy Vukovics javaslatát holnap kifejthesse, úgy a névszerinti szavazásnak ter­­mésztesen nincs helye. (Felkiáltások a jobbol­dalon : Szavazzunk ! Szavazzunk!) A névszerinti szavazás folytán Vukovics Se­bő indítványa 120 szavazattal 78 ellenében (tá­vol volt 212 képviselő) elvettetett. Onosy Mátyás Zsadány és Varjas község választóinak kérvényét mutatja be, melyben ké­rik, hogy a kormány előterj­esztvényei törvény­erőre emeltessenek. Vajda János több rendbeli kérvényt nyújt be a választási és az 5 éves orsz.­gyűlés ellen. Az állandó igazoló bizottság jelentése folytán idősb Elek Gábor és Lukács Béla 30 nap fentartása mellett igazoltatnak. Az első a 8-ik, a második a 9-ik osztályba soroztatik. Kautz Gyula jelentést tesz a könyvtári bi­zottság részéről a Ghyczy Ignácz-féle könyvtár átvétele iránt. Ajánlja, hogy ez, miután a könyv­tár jelen helyisége elégtelen, az országgyűlés vé­geztével valamelyik osztályteremben helyeztes­sék el; javasolja továbbá, hogy az országgyűlési könyvtár, miután nagybecsű szakművek gyűjte­ményét képezi, szélesebb és nyilvános haszná­latra bocsáttassák. A jelentés ki fog nyomatni s napirendre tű­zetni. Ezután folytattatik a választási tvjavaslat tárgyalása. Helfy Ignácz a miniszterelnök beszédének c­áfolásába bocsátkozik. A suffrage universel nem azért szolgált Francziaországban a szabad­ság rovására, mintha az elvben szabadságellenes volna, hanem mert a kormány visszaélt az álta­lános szavazat jogával. Az 5 éves országgyűlés kérdésére áttérve tiltakozik a miniszterelnök azon föltevése ellen, hogy a 3 éves országgyű­lésnek harmadik évében a képviselők már csak az új választásokra gondolnak. A kormány tö­rekvéseit a bécsi sajtó, a centralisták, a haza el­lenségei támogatják. Szól azután hosszasabban az általános szava­zati jogról. Csernátony a nemzetiségről ejtett szavaival nagyon közeledett a kormány álláspontjához, és ez által nem csak arra szavazott, hogy Ma­gyarországon a census legyen a választói jog alapja, de mintegy helyeselte ama eljárást, me­lyet a kormány Erdélyben követ. Egyáltalában Magyarország egyik szerencsétlenségének okát azon felfogásban látja, mely a nemzetiségekről általánossá vált. Azon pere­ben, melyben őszin­tén és határozottan foganatosítják azon elvet, hogy a nemzetiségek közt nincs különbség Ma­gyarországon, meg fog szűnni a nemzetiségi kérdés. Úgy hiszi, sikerült neki megc­áfolni azokat, mik az általános szavazat ellen fölhozattak s azért bezárja beszédét, pártolván Madarász in­dítványát. Román Sándor : Sem ő, sem választói, sem nemzete nem tartják magukra nézve az általá­nos szavazatot jelenleg égetőnek, minthogy azon­ban e kérdés fölmerült, hozzá akar szólani. Azon fölszólalásokra, melyek a balközép ál­tal az általános szavazat ellen intéztettek, meg­jegyzi, hogy különös, hogy azon párt, mely re­formpártnak mondja magát, összehasonlásba jó kitűzött programmjával. A nemzetiségi képviselőknek az ellenzékhez való viszonyára nézve kijelenti, hogy ők nem elvrokonságnál fogva csatlakoznak a baloldal­hoz, hanem azon kényszerhelyzetnél fogva, hogy sem a kormány, sem ennek pártja a nemzeti­ségi képviselőknek nem nyújt oly tért, a­melyen becsülettel megállhatnának. Pártolja Madarász indítványát. Az ülés végződik 8 óra után. A holnapi ülés d. e. 10 órakor kezdődik. KÜLÖNFÉLÉK. Pest, ápr. 2. (Az udvarról) Husvét vasárnapján Hau­ser Natal fiatal zongoraművésznő Gizella fő­­herczegnőhöz hivatott, ki a kisasszonynak egy pompás medaillont nyújtott át múltkori álta­lunk is említett előadása emlékére, és buzdító­­lag felszólita a könyükig elérzékenyült művész­nőt, hogy ernyedetlenül előre törjön választott pályáján. (A horvát országgyűlést egybe­hívó k­i­r.­­ . i­r­a­t) a „M. Pofit.“ szerint már kibocsáttatott és a tegnapelőtt Pestről Zágrábba visszautazott báni helytartó, Vukanovich úr a választásoknak a törvény értelmében minél előbb leendő elrendelésével megbizatott. Az or­­szággyűlés június 15-ére van összehiva. (A D­e­á­k-p­árt köréből.) A lugosi vá­lasztókerület Deák-pártja tegnap alakíta meg választmányát. A választás eredményét követ­kezőleg sürgönyözték meg a „P. Ll.“-nak . El­nök Párvy József, alelnökök Pausz János me­gyei főjegyző és Róza Ádám g. ker. lelkész. Egyszersmind a legközelebbi ülésszakra Szen­­d­e Béla miniszteri tanácsos kiáltatott ki képvi­selőjelöltnek, és elhatároztatott, hogy küldöttség menjen Budára, őt a mandátummal megkí­nálni. (A kassai Deák-kör­ múlt hó 24-dikén tartott értekezletéről a kassai „Pannóniádból a következő tudósítást veszszük át: Tárgyalás alá vétetett egy szabadelvű programm tervezete, mely a kör egy korábbi határozata folytán dol­goztatott ki. A felekezetközi ügyek szabályozá­sára vonatkozó pontok tárgyalásánál lényeges véleménykülönbség tűnt ki, mely a kath. egyház egy képviselőjét arra indította, hogy az elvben felállított programm ellen vétőt mondjon. A kör ellenében folytonosan reactionárius irány miatt támasztott vádakkal szemben feladatul tűzetett ki, az egyházi előjogok teljes megszüntetése mellett működni, valamint a polgári jogon ala­puló cselekményeknek az egyház befolyásától való elvileg kimondott emancipatiójára töre­kedni. Erre kijelentették a kath. egyház képvi­selői, hogy ezen pontok elfogadása esetén kény­telenek volnának a körben való minden to­vábbi közreműködéstől tartózkodni. Egy com­promissum, melyet több tag indítványozott, a többségnél nem talált viszhangra, miért az elnök szavazásra bocsátá a kérdést: „vájjon egy com­promissum folytán megváltoztatandó-e a pro­gramm szövege, vagy az eredeti szövegezése szerint fogadandó el.“ A többség a szabad­elvű programm változatlan elfogadá­sa mellett nyilatkozott, s így attól lehet tartani, hogy a kath. clerus a legközelebbi választások­nál egészen tartózkodni fog a szavazástól. (Szomolnokon) a pénzügyminisztérium határozata folytán egy nagy épület dohány- és szivargyárrá alakíttatik át. (A tavasz hírnökei.) Nagy Kikinda egy szép természeti játék tanúja volt múlt hó 30-án. Délelőtt 11 óra felé egy óriási jelleg közeledett a városhoz és mindig nagyobb és tisztább kör­vonalakat öltött, mig végre roppant csapat gó­lyának ismerték föl (körülbelül 200 pár lehe­tett), mely eleintén tetemes magasságban körö­zött, de mindig mélyebbre szállott, mig végre minden pár felismerte tavalyi fészkét és azt han­gos kelepeléssel birtokába vette. A lakosság annál szívesebben fogadá kedves vendégeit, minthogy az áradások folytán mindenféle tö­­mérdek békák és más káros állatok támadtak, melyeket épen a gólyák szoktak a legbuzgób­ban pusztítani. (A két Madarász.) Füléről (Fehérmegye) a következőket írják a „Ref.“-nak múlt hó 30-áról: „Nálunk nagypénteken furcsa jelenet volt. Láttunk a községbe érkezni egy úri­em­bert a reggeli órákban, utóbb másik fogaton egy fiatal embert, s később bizonyos házaktól az emberek a község házához szólittattak. Midőn az isteni tisztelet után a templomból kijöttünk, a község háza előtt meglehetős csopor­t népet szem­léltünk ; a hallgatóság előtt egy éles hang vádolta a jobb pártot, hogy az akadályozza a szükséges reformok keresztülvihetésében a balpártot, — a jobb párt meg akarja fosztani a népet szavazati jogától, az országgyűlést azért kívánta öt évre emelni, hogy ez által is a polgárságot jogai gya­korlatában megrövidíthesse. Könnyű volt felis­merni a padon álló szónokban Madarász József képviselőt, s az utóbb érkezettben fiát, Jenőt vél­ték felismerni. A Deák-párt hívei is többen a csoporthoz közeledtek, köztük K. L. úr, ki meg­hazudtolván a mondottakban a képviselő urat, a tényállást az ellenkezővel bizonyítgatván, a kép­viselő úr kezdett a maga módja szerint hado­­názni, és hadarászni, próbálgatta a felszólalót el­hallgattatni, de ez nem sikerülvén, Madarász úr a padról leugrott és a község házába vonult, és a délutáni órákban a községet csendben hagyva távozott .A magyar történelmi társul­­­a­t) ápr­is 4-én, csütörtökön, d. u. 5 órakor a m. tud. akadémia palotája Kisfaludy-termében választmányi ülést tartani, melynek tárgyai a folyó ügyek intézésén kívül a következő érte­kezések leendőek: 1. báró Nyáry Albert: „Estei Hippolyt esztergomi érsek udvar-tartása 1. Mátyás és II. Ulászló királyok idejében.“ 2. Balássy Ferencz: „Sáros vármegye régi el­nevezése és önállósága, vagyis Abaujtól függet­lensége.“ Szakkedvelő vendégek az ülésen szí­vesen láttatnak. (A választási mozgalmakról­ a „L. C.“ következő híreket közli: Pakson az eddigi képviselő, Szeniczey ellenében Simonits Béla és Petries Ferencz, mindkettő baloldali, Duna-Pa­tájon Rákóczy helyett Nagy Ignácz kalocsai földbirtokos (deák-párti), Ivánka Imre (balpár­ti) és Irányi Dániel (szélsőbal) jelöltettek ki. (A s­z­e r­b c o n g r­e s s­u s). Az újvidéki „Na­­rod“ hiteles forrásból értesül, hogy a kormány az ad hoc congressus mellett nem marad meg. A zsinati határozatok közül a legfelsőbb szente­­­sítésre felterjesztettek: a papság javadalmazásá­ról szóló szabályzat, a szerb iskolák szervezésé­re vonatkozó szabályzat, az iskolai főelőadó ki­nevezésére vonatkozó javaslat. Az egyházme­gyei referensekről szóló határozatok a minisz­tertanács elé terjesztettek megerősítés végett. A nemzeti alapok és zárdák igazgatására vonat­kozó határozatok is ajánlólag terjesztettek fel a legfelsőbb helyre. A congressusi szervezet alap­szabályjavaslata végleg nem kerül elintézés alá azon szabványokat illetőleg, melyekre nézve mindenekelőtt a synodust kell meghallgatni. Egyébbiránt lehetséges, hogy e tekintetben is enyhítő expediensekre fognak akadni, s a fel­terjesztést akként eszközlendik. Egyáltalában azt tapasztalhatni, hogy a kormány nézetei na­gyon különböznek azon nézetektől, melyeket a szerb congressus ellenségei kikürtöltek. (A­j lap.) Gyulán Dobay János „Békés“ czi­­mü vegyes tartalmú hetilapot akar meginditani. Előfizetési ára egész évre 4 ft. A „Békés“ a nem rég megszűnt békésmegyei hason czimü közlönyt óhajtja pótolni s kiválólag a megye ügyeivel fog foglalkozni és mindenekfölött a gazdasági rovatra fordítand figyelmet. (Bankér) Liszt Ferencz tiszteletére vasár­nap este a Hungária szálloda dísztermében bú­csú lakoma tartatott, melyben közel 200 ven­dég vett részt a társaság minden köréből. A la­komát sok felköszöntés fűszerező, melyek közül V­a­d­n­a­y Károlyé, ki a leendő országos zené­szed akadémia igazgatójának egészségére emelé poharát, a legviharosabb tetszéssel fogadtatott. Az ünnepély legszebb díszét azonban maga az ünnepelt képezé, ki több zongoradarabot adott elő, és játékával igazán féktelen tapsot aratott. Liszt Weimár­ban és Thüringiában szándékozik tölteni a nyarat; októbertől kezdve megint Pest­re teendi át állandó lakását. (Színház, művészet.) A nemzeti színpa­don ma „Ernanit“ adták Bignioval, ki Don Carlost személyesíté. Bignio e szerepében különös kedvenc­e volt egykor a pesti közön­ségnek és méltán, mert Don Carlost nálunk job­ban, sőt így is aligha adta valaki előtte és utána. Majdnem felesleges mondanunk, hogy hangját mennyire iskolázta eltávozása óta, lágyságban, biztosságban, művészetben mily magas képzett­ségi fokot ért el. A második felvonás romanceá­­val, melyet Elvirához énekel, s a sírbolti dallal mint régebben, most is viharos és szűnni nem akaró tapsokat érdemelt ki, s megjelenésekor szintén hosszas taps üdvözlé. Mellette Hajós le­hetőleg igyekezett, bár heve párszor kissé elra­gadta, így a második felvonás lakodalmi jelene­tében is, midőn magát megismerteti, a túlságos tűz elmosulttá tette, s nem domboritá ki kellőleg a mozzanatot. Kocsis Irma is igyekezett, mig Bodorfi ma roszul volt disponálva, s az észhatást többször kellemetlenül érinté. Helyi hírek. (Dunaszabályozás.) A dunaszabályo­­zási vállalat felügyelősége értesíti Pest városát, hogy a szak­­munkálatokat mai napon az alsó Dunapart egész hosszában meg fogja indítani, miért is minden vízi járműnek 50ölnyire a part­tól kell kikötnie.

Next