Pesti Napló, 1872. május (23. évfolyam, 101-123. szám)

1872-05-01 / 101. szám

101. szám. Szerkesztő*­ iroda*, Ferencziek-tere 7. szám. I. emelet. E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez Intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadó* hivatal: Ferencziek-tere 7. szám földszint. A lap anyagi részét illető közle­mények (előfizetési pénz , kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. REGGELI KIADÁS. Szerda, május I. 1872. 28. évi folyam. Előfizetési feltételek; Postán küldve, rr.igy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti ki­adás együtt : 1 hónapra ... 1 írt 85 kr. 3 hónapra . . . 6 „ 50 „ 6 hónapra . . .11. — „ Az esti kiadás postai különkü­ldé­­seért felülfizetés hat­onkint 30 kr. Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, a ennek bármely napján történik h. mindenkor a hó első napjától fog ezámu­tatni. Hiirdetmén­yek díja: * a 9 basa bős petitsor egyszeri h­ir­detésn­él 9 ujkr. Bélyeg u­j külön Nyisttér : fa hasilbo? petítso? uj kr. Előfizetési felhívás a „PESTI MPUKra. Előfizetési árak: Egész évre..........................22 ft. Félévre...............................11 ft. Negyedévre........................5 ft 50 kr SHT Külön előfizetési íveket nem küldünk szét. Előfizetésre a postai utalványokat kérjük használni, melyek bérmentesítése 10 frtig csak 5, 10 frton felül pedig 10 krba kerül Az előfizetések a „Pesti Napló kiadó­hiva­talat” czim alatt Pest, ferencziek­ tere 7 sz. alá küldendők. A „Pesti Napló“ kiadó­hivatala. Pest, április 30. Csernátonynak múlt vasárnap a pesti lovardában tartott nagy beszéde ép olyan, mint a balközép egész politikája. Határo­zatlanul játszik különféle színekbe. Van oly pontja, melyet aláírunk mi is. Szá­mos más pontjánál elidegenítőleg hat a szenvedélyes hang, és több helyütt a lé­nyeg is. Mikor józanul, bizonyos meggon­dolással beszél, mi különben nagyon rit­kán történik, igen közel áll a Deák-párt­hoz. Mikor szenvedélyébe belebeszéli ma­gát, a legszélsőbb szélsőbal. És balközé­­pi benne az, hogy e két párt között oseil­­lál és két nyelvvel beszél. Egyáltalán azt lehet mondani, hogy Csernátony szerencsésebb, „a párt tolla“, mint a „párt szája“ szerepében. Czikkei­ben nincs annyi szembetűnő következet­lenség, mint beszédeiben, s különösen leg­utóbbi beszédének egyes tételei halomra döntik egymást. Idézni fogunk néhány tételt, hogy meg­mutassuk, mily gyönge lábon áll a bal­­középi szónok, ha indokolni akarja saját­ságos pártállását. Csernátony megtámadja a delegációt. Miért ? Azért, mert „ most az osztrák-né­metek, majd a csehek, majd ismét a né­metek, azután a galicziai lengyelek min­dig csinálnak valami crisist.“ Mint látszik, Csernátony itt oly dol­gokba avatkozott, melyek nem tartoznak hozzánk. Ha osztrák részről a delegációk ellen panasz van, azt nem nekünk kell fogalmaznunk. De a dolog egészen téves is. Az osztrák crisist távolról sem okozza a delegátió. Még a cseh alapczikkek is helyeslik ez intézményt, csak összeállítá­sának módja ellen van kifogása, s ez a kifogás épen nem válik a balközép pro­gram­­jának javára. De különben bármi­ként álljon az ügy, a magyar képviselő­jelölt előtt első szempont: Magyarország. S milyen itt az alkotmányos fejlődés, mi­lyen a delegationális kiegyezés mellett a törvényhozás működése ? Csernátony mondja: „Hazánk bebizonyította, hogy egészséges párttusák, egészséges pártel­vek küzdelmei mellett nálunk crisis nincs.“ Miért követeli tehát a delegatió eltörlé­sét? Láthatni ebből, hogy Csernátonyt annak elkerülhetetlensége, hogy a bal­­középet „egészséges“ elvűnek mondja, mily furcsa helyzetbe hozta. Mert bizony nem a balközépen múlt, hogy nem volt crisis. Az a párt, mely mostani pro­gram­jában többségre kerültekor is az „idő-és módtól“ teszi függővé nézetei va­lósítását, az a párt, mint kisebbség, meg­tagadta a törvényes intézmény, a delegá­­tióban való részvételt. Ez crisis volt, csak hogy hatástalan, eredmény nélküli crisis, az események napirendre tértek fölötte annyira, hogy most maga a baloldal egy­­re-másra „az időt és módot“ emlegeti. Még élesebb Csernátony következetlen­sége beszéde egy­más helyén. Azt mondja, hogy a monarchia csak azért nem vett részt a porosz franczia há­borúban, mert a hadsereg fölszerelésének hiánya ezt lehetetlenné tette. Így szólt april 28-dikán, míg april 20-dikán így írt: „Nem hiszem, hogy kárhoztathatná valaki az ellenzéket azon magatartásáért , mely nélkül valószínű, hogy Németország ellen háborúba vitték volna monarchiánkat is.“ Már most melyik igaz: a fölszerelés hiánya, vagy az ellenzék magatartása volt-e az ok? Az első szélsőbaloldali okoskodás, a másik, mely a kiegyezési mű hatalmas voltát hirdeti, deák-párti, így dönti le egyik állítás a másikat, mi aztán kétségkívül határozottan balkö­­zépi jellemvonás. S most jönnek a tisztán szélsőbaloldali argumentátiók. A Deák-párt a fővárosban főispánt akar, és virilis szavazatokat. Ezt állítja Cserná­tony. Mint a közp. bizottmány javaslata mutatja, a Deák-párt Pesten nem akar főispánt, s a viriliseket csak úgy akarja, hogy azokat is választják. A Deák-párt nem akarja az önálló bank ügyét. Ezt is mondja Csernátony. A valóságban pedig úgy áll a dolog, hogy a képr­­házi tárgyalás alkalmával a kor­mány s a párt a legnagyobb határozott­sággal kijelenté, hogy nem is akarhat mást, mint az önálló magyar bankot mi­nél szilárdabb alapokra fektetni. A Deák-párt nem akarja a főrendiházat reformálni. Ezt is mondja Csernátony. Ez pedig úgy áll, hogy a főrendiház jelen tagjai ezt a legmelegebben óhajtják, s e tárgyban ki is dolgoztak egy munkálatot. Akarja ezt a párt, akarja a kormány, és a „Pesti Napló“ ez ügyről legalább is két tuc­at czikket közölt. Még egy argumentuma van Csernátony­­nak. A Deák-párt szövetségesei a papok. Bár igaza volna! Bár ne volna Magyar­­országon pap, a­ki mást mondana, mint hogy: feltétlenül és tisztán Deák-párti. Ez a dolog is azonban egészen máskép áll s ha Csernátony lapunknak Apponyi­­val folytatott vitáira emlékszik, nagyon jól tudhatja, hogy e tárgyban is mennyi­re nincs igaza. Mi marad azonban így meg Csernátony beszédéből ? Egy rakás merész valótlan­ságon kívül még valami, a­miről rögtön szólni fogunk. A költők, próféták s a journalisták sokszor e mesterségbe is kontárkodnak. Csernátony is a háromlábú székről szólt. Az eshetőséget vette szemügyre, hogy Lónyay az ellenzék egyik programm­­pontját valósítni találja, s ekkor a bal­oldal is támogatni fogja Lónyayt. Szólni fogunk Csernátony e jóslatáról, de előbb figyelembe akarjuk venni azon sajátságos kerülőket, melyeken át Cserná­tony e jóslathoz jutott. Azt mondja, hogy Lónyay „ravasz, eszes“ ember, kitől még az is kitelik. Mily színben állítják elő e szavak az el­lenzéket? Az az ártatlan­­ tapasztalat­lanság, melyet e „ravasz, eszes ember“ fog tőrbe csalni! S az a­­ hazafiság, me­lyet csak úgy „ravaszsággal“ lehet bírni, hogy támogasson egy általa is helyesnek ítélt dolgot, habár — az a kormánytól jön! Mindezt azonban nem tekintve, nekünk úgy látszik, hogy van a balközépen is elég oly­­ „ártatlanság“, melynek sem­mi kedve az örökös liliomkoszorúra. Mely megunta a folytonos negatív meddőségét, és már számon szeretné kérni Tisza Kál­mán vőlegényi ígéreteit. Lássák ez urak, hogy mint igazítják el egymás dolgát, de részünkről meg­valljuk, hogy rettenetes zavarban vagyunk Csernátony azon kije­lentésével szemben, hogy támogatni fog­ják Lónyayt, ha ez elfogadja az ellenzék programmjának egyik sarkalatos pontját. Mi is a balközép programmja ? Minél to­vább haladunk a választási mozgalmak­ba, annál kevésbé tudjuk meg ezt. Min­dennap csak növeli a zűrzavart, és min­den nyilatkozat árdatlanabbá teszi a sö­tétséget. Mi is az a programm ? Az „idő és mó­dok“ szerint változtatandó kiegyezési mű ? Ki érti ezt? A liberális reformok? Mi is akarjuk azokat. Vagy tán Tisza Kálmán? Ez az a „sarkalatos pont,“ ezzel szemben érvényesíti majd Lónyay feszes ravasz­ságát?“ Újra kérdjük, mi marad fenn tüzetesb elemezés után Csernátony beszédéből? Egy rakás valótlanságon kívül olyasmi, mi úgy hasonlít a balközépre nézve a halott­­bemondáshoz, a­mint — merjük előre mondani — Tisza Kálmán legközelebbi debreczeni nyilatkozata nem fog hasonlí­ Pest, április 30. (A terézvárosi Deá­k-p­á­r­t), mint hall­juk, negyventagú küldöttség által fogja felhívni a vert Lipthay-pártot, hogy csatlakozzék Radó­­cza jelöltségéhez, s ugyane küldöttség tiszteleg majd l. Lipthaynál, kijelentve, hogy mily nagy­ra becsülik fényes tehetségeit s a korábbi szer­vezés gátolta őket abban, hogy pártjához csatla­kozzanak. Reméljük, hogy e nyilatkozatokkal a Deák-párt körében itt fennállott szakadás tel­jesen véget ér. Radócza jelöltsége, mondhatni, naponkint tért nyer, s ha a Deák-párt szigorú fegyelemmel összetart, győzelme bizonyos. (Egy osztrák emigráns.) Lincz­­ben vasárnap nagy ünnepélyességgel fogadták az Amerikából hazatérő Kudlich János emi­gránst. Kudlich mint orsz. képviselő 1848-ban első indítványozta Ausztriában a robot és tized megszüntetését, s a 48 diki bécsi napokban sze­repet játszott, melegen rokonszenvezve ekkor Magyarország törekvéseivel is. A forradalom leveretése után Kudlick a Svájczba, majd Ame­rikába menekült, hol orvos lett és tűzhelyet ala­pított. Mostani visszatérése a német alkotmá­nyos pártnak nagy ünnepélye volt, s Kudlick is az üdvözlő szónoklatokra adott válaszaiban me­legen emlékezett meg az osztrák németek sza­badsági törekvéseiről. (Választási mozgalmak.) Pécsről írják nekünk, hogy a Deákpárt ápril 28 diki közgyűlésében T­a­r­a­y Andor kiáltatott ki képv. jelöltnek. A Deákpárt, m­int t. tudósítónk mondja, Pécsett nagy erélylyel dolgozik, jelölt­jét az iparos s kereskedői osztály is nagyon­­ kedveli s győzelmét valószínűnek tartják. — , Taray programmjában a többi között igy szól a Deákpárt hivatása és törekvéseiről.­­A Deák­párt­ zászlója alatt állunk, mert azt hisszük, hogy hazánkat, mely fél akkora, mint Ausztria- Magyarország, és fél annyi erővel is bírhat csak, egy magát könnyebben bekeríthetné és legyőz­hetné egy hatalmas ellenség, mint az egyesült birodalmak két akkora területét, és kétszer any­­agi véderejét. A „Deák-párt zászlója alatt ál­lunk, mert két oly hatalmas állam között, mint a Nagy Német- és Orosz-birodalom, egy har­­­­madrendű államnak, mely tetemesen kisebb, lé­­­­tezése csak amazok kegyelmétől függ. A „Deák­­- párt“ zászlója alatt állunk, mert csak az egye­­­sült Ausztria-Magyarország képes oly véderőt kifejteni és fentartani, mely egy nagy hatalom­­ erejével is megmérkőzhetnek. A „Diák-párt“­­ zászlója alatt állunk, mert az alatt szereztük vissza az alkotmányos állami szabadság birtokát nem csak magunk, de Ausztria részére is, mely három századon keresztül csak azért volt elle­nünk, csak azért volt állami szabadságunknak és függetlenségünknek ellenese, mert ő maga azzal nem bírt. A „Deák-párt“ zászlója alatt állunk, mert ez alatt jött létre az emberiség tör­ténetében legelső oly szövetsége külön államok­nak és nemzeteknek, melyek egymásnak az állami önállóságot és kormányzati függetlenséget biztosították, és kölcsönös véderejüket csak azért használják közösen, hogy a földi életnek e két legfőbb kincsét: az állami önállóságot és kormányzati függetlenséget közö­sen védjék, megmentsék.“ Pozsonyból írják nekünk, hogy Horn Edének ápril­is 28-dikán ott tartott képr.­je­lentési beszéde nagy megbotránkoztatást szült. Szlávy miniszterről, kit lovagiassága miatt az ellenzék is nagyon becsül, igen tiszteletlenül nyilatkozott, a jobboldali képviselőket „papa­gájoknak“ nevezte el, és a Deákpártra mondott sortisejei egymást érték. Justi polgármestert is megtámadta beszédében, s midőn a jelenvolt szélsők erre pisszegni kezdtek, Horn kezét dörzsölve, a megelégedés mosolyával mondta: „Sajnálom, hogy önök polgármestere nincs itt, hogy hallhatná ez éljenzést.“ Mi azt sajnáljuk, hogy Horn ily térre vitte az agitatiót, de nem fogunk adósai maradni. Lábán kávés indít­ványára Horn nyilatkozata daczára elfogadta a képvi­selöltséget és bukása bizonyos. Krassó megyéből írják nekünk, hogy a központi bizottmány alakítása tárgyában a Deák-párti névsor 110 szavazattal fogadtatott el az ellenzék 32 szavazata ellenében. Megjegy­zendő, hogy a nemzetiségi ellenzék, mely előbb túlnyomó befolyást igényelt, most már csak a paritást követelte s ily értelemben ál­lta egybe névsorát. Ily fényes sikert tudott e megyében felmutatni a Deák-párt összetartása és fegyelme. Ugyan e gyűlés a kormánynak bizalmat sza­vazott a legutóbbi képy.­házi események alkal­mával tanúsított magatartásáért. A szalontai kerületből azt írják nekünk, hogy Csutak Kálmán pártja szemlátomást szaporodik. Legújabban az Illyei és Madarász községbeliek nagy része nyilatkozott mellette és Sarkadon is várva várják Csutak oda érkezését. A nép őszinte barátjai nem felejtették el, hogy a balközép a közoktatási költségvetésből 150 ezer frtot töröltetni akart, míg a debre­czeni méntelepre készségesen szavazta meg a 180 ezer frtot. Azt sem felejtették el, hogy T­i­­sza Kálmán mint ellenezte a nyomorult anya­gi helyzetben levő néptanítók fizetésének föl­emelését s csak örvendetes lehet, midőn látjuk, hogy a nép a közoktatás érdekei mellett lelke­sedni tud. Felsőbányáról írják nekünk, hogy ott Stoll Károly a kép /. jelölt és kétséget sem szenved, hogy e kitűnő férfiút, ki a bányászat érdekeit oly melegen védelmezte, nagy többség­gel fogják újra megválasztani. Stollt 30-án vár­ják Bányára, midőn majd képv.­jelentését fog­ja tenni. Ápril 28-án Felső-Bányán pártértekez­let tartatott, melyet 1. tudósitónk igy ad elő : „Herr György korelnök a gyűlés czélját ala­posan fejtegetvén, megnyitottnak nyilvánító, in­dítványára Láneky István úgy az értekezlet, mint a további pártteendők elnökéül közfelkiál­tással választatott meg, utána pedig alelnökül dr W­a­g­n­e­r és dr P­o­z­s­g­a­i, jegyzőkül K m­­neti Lajos és Tóth István választattak meg. Végül 40 bizottmányi tag neveztetett a válasz­tás körüli egyöntetű eljárás biztosítására. Az el­nökök és mások által érdekes eszmecsere indít­tatván, pártalakulás után határozatba ment a képviselő­jelölt (Stoll) kilátásba helyzett ideér­­kezése alkalmával, őt hálánk és ragaszkodásunk tanúsága gyanánt ünnepélyesen fogadni, a vá­ros hatósági testülete által pedig neki már előbb megszavazott díszpolgársági oklevél átnyújtásá­­nál tömegesen részt venni.“ Bács-Bodrogból írják nekünk, hogy az ápril 22-ei közgyűlésen a Deák-párt oly nagy számmal jelent meg, (148 szavazattal 93 ellené­ben), hogy a központi bizottság alakítása csak­is tőle függött. A Deák-párt azonban hajlandó volt méltányos kiegyezésre. A baloldal részéről Gromon nyújtott be névsort, azt mondva, hogy a baloldal paritást kívánhatna, de mivel tudja, hogy ezt nem fogják teljesíteni, azt ajánló, hogy A „PESTI NAPLÓ“ TÁRCZÁJA. Romanische Studien.“ Untersuchungen zur filtern Geschichte Romä­­niens von Robert Roesler. Leipzig, 1871. IL Atila ideje óta az észak-keleti szlávok és a byzanti császárok földjei felé vonzódnak; a szláv betörések 57- ben kezdődnek; az avar nyomás még jobban előmozdítja azokat. A Du­nához legközelebb vidékek szinte megtelnek szlávokkal, a Hamuson törik meg némileg a szláv áradás, mert azon a hegységen túl nem terjed annyira. A mai Magyarország szlávjai 590 óta az ava­rok hatalmába kerülnek; a Moldovába és Ha­vasalföldre nyomult szlávok­­ látszik, füg­getlenek maradnak, de nagy számmal szolgálnak a Khagán seregeiben. A byzantinus hadvezérek 590—596. avarok és szlávok ellen hadakoznak a trajánusi Dáciában ; ott lakó rómaiakról ezút­tal sincs emlékezés. Egy ütközetben 3000 avar, 8000 szláv és 6200 más barbár (gepida és más germán törzsbeli) esik római fogságba; ebből, úgymond helyesen Roesler, némileg az avar bi­rodalom vegyült lakosságának illető számará­nyaira következtethetünk. Nem sokára új nemzet tűnik fel, a bolgár. Az az V. században a Kuban és Don közt ha­talmas ; 462 óta sok bolgár a Don folyón költö­zik által, a­honnan a byzantinus birodalmat nyugtalanítják, a­mely ellenök a szlávokat (an­­tokat, szlavinokat) fordítja. De az avaroknak a bolgárok sem állhatnak ellen. Mihelyt azonban az avar hatalom hanyatlani kezd (634—641), a bolgár fejedelem Kubar lerázza az avar igát. A Dunán túlra először 485-ben csapának által a bolgárok, mit 499., 502., 559., 626-ban ismétlé­nek. De a 678 —680. években nagyobb erővel kelnek által s elfoglalják a Dunán túli részt, az­óta a két Dácia, Moesia stb. Bulgaria nevű lesz. A VIII. század vége előtt megsemmisül az avar birodalom, az elnyomott népek újra nap­fényre kerülnek, gepidák is tetszenek fel; az új római császárhoz Nagy Károlyhoz mindenféle népek követjei járulnak, de a régi Dáciának ró­­maiságáról nincs semmi hír; pedig ha valamely népnek, tehát azon régi rómainak lett volna oka tisztelkedni az új római császárnál, s megköszön­ni felszabadulását. De római népről se az avarok idejében se azután nem hallunk semmit. Nagy Károly ideje óta a bolgároknak nyugati határosai a frankok. Frankodhorion a régi sir­­miumi vidék. A bolgár Krum 802 — 815. vesze­delmes ellensége lesz Byzancznak. 813-ban Dri­­nápoly és vidékének lakosságát hurczolá el a Dunán inneni részekre (hová, nem tudni). Engel ebben a lakosságban gondolta feltalálni a Dunán inneni rumunokat, de csalatkozik, úgymond Roesler, mert bizonyosan tudjuk, hogy a Krum által elhurczoltak visszatértek a Dunán túli ha­­tájokba. Megint változik a térkép. A magyarok a mai Magyarországot foglalják el, a bessenyők úgy­szólván nyomukba lépvén, Erdélytől fogva az Azovi tengerig terjeszkednek, ezen új változás idejében sem kerülnek napfényre a római lako­­sok, vagy az oláhok, t. i. hiteles forrásokban, a névtelen jegyzőn kivül, a ki a magyar foglalás­ra nézve forrásnak nem tekinthető. A névtelen a XIII. század végéből való szó, a ki a maga korának néprajzi viszonyait a IX-ik század utó­felébe helyezi, a miben azért ellenkezésben van minden más hiteles íróval, a ki a magyar fogla­lás idejével vagy egykorú, vagy hozzá sokkal közelebb áll, mint ő O IX. századbeli duces ul­­trasilvani-ról beszél, holott oklevelesen először csak 1176., 1199. és 1201-ben tűnnek elő az erdélyi vajdák. O Menumorant­ot, a ki a Tisza, Maros, és Szamos közt uralkodott volna, a görög császár hűbéresének mondja :*­ *) Anonym. C. XX. Menumoraut igy szól Árpád kö­veteinek : Terramn hane modo per gratiam domini mei imperatoris Constantinopolitani nemo poterit auferre de manibus meis.“ — A „magnus Keanus“ pedig tudjuk, hogy a trajanusi Dácia soha sem tartozott a konstantinápolyi császár alá, ki a XIII—X. századokig a bolgárok által lévén el­szakadva a kárpáti tartományoktól, nem is tud sokat ezekről, kivévén­ Constantinus Porphyro­­genetát (950 tájban,­ s ez sem ismer oláhokat vagy rómaiakat a trajánusi Dáciában. Szeretnek, — úgymond Roesler, — az orosz Nestorra hivatkozni (szinte később kora, Kálmán királyunk idejebeli író), a­ki elbeszéli, hogy az ugrók (tehát a magyarok) a havasokon által lévén az itt lakó vláhokat és szlovénokat tám­a­­dák meg, s elkergetvén a vlákokat a szlávok­kal együtt, akiket legyőztek volt, lakják az ugor országot. De Nestor a frankokat nevezi vlákok­­nak, a Nestor vlákjai tehát a Nagy Károly biro­dalmának frankjai a régi Pannóniában. A v­l­­­eh, welsch névvel a germán népek a latin vagy román népeket nevezték, a germánoktól ezen elnevezés a szlávokhoz is került, ezeknél tehát a valch, vlah név a nyugati vagy latin népe­ket illeti. A szlávoktól mi is elfogadtuk a neve­zést, s most nekünk olasz a nyugati és oláh a keleti román Egy szóval Nestor semmit sem tud az oláhokról, de tud valamit a frank biro­dalombeli latinokról vagy olaszokról, a­kiket névtelenünk is románusoknak nevez (a XLVIII. fejezetben) Erdélyország 1070 tájban kerül a magyar hatóság alá, Tordát már 1075-ben említik az oklevelek, 1103-ban Simon püspökről van szó, a­kinek széke a Maros melletti Alba A magya­rok hamar megszállják az új tartományt, oda telepítik a székelyeket és a flandriai és német vendégeket, de románokról most sincs szó. Mert az Anna Comnena által megemlített és Salamon vezérletté dák sereg nem oláh, mint néme­lyek vélik, hanem a Salamonhoz ragaszkodó magyarok. Tudjuk, hogy az elűzött Salamon a kunoknál is tartózkodók. A bessenyő fejedelem Czelga 1087-ben nagy sereggel megtámadt a is, proavus ducis Salani, dux de Bulgaria egressus, auxilio et consilio imperatoris Graeco rum, prae­occupaverat terram illám. C. XII. byzanti birodalmat, s a seregben Salamon is vala némi csapatjával. A XII. századból már bővek a tudósítások Erdélyországról, rumánokat még most sem ta­lálunk abban. De a Moldovában, azt hiszik, feltűnnek már, a­kiket Mánuel császár 1164-ben a magyarok ellen indított volna. Az esemény bizonyos, de Kinnamos, a­ki azt elbeszéli, nem mondja ám, hogy azon csapatbeliek Moldovából valók, sőt szerinte lehetetlen is, hogy oda valók legyenek. Azt mondja tudniillik, hogy a császár olyan helyről akart ellenséget támasztani a ma­gyarokra, s a honnan őket még soha sem támad­ták meg. Ámde Moldova felől számtalanszor tö­rének be a bessenyek és kunok, Moldovát tehát nem értheti vala se a császár se az író. De ha­ valóban oláhokat buzdít a Mánuel a magyarok ellen, azokat a Hamuson túl, Bizyában, Anchia­­losban találhatta meg, s ezek tartoztak is szavát fogadni, holott a kunok uralkodása alatt levő Moldovában nem volt joga parancsolni. Thunmann (Untersuchungen über die Ge­schichte der östl. Europaeischen Völker, 1774) azt hitte, hogy Moldovában 1096, 1145 és 1182- ben talál oláhokat. Roesler megmutatja, hogy a lengyel Kadlubek által említett t­h­i­b­i­a­n­ek, a­kikben Thunmann t­­­u­b­a­n­okat vélt lenni,csak rutének lehetnek. Kadlubeknek az a szokása, hogy a lengyelek határosait mindenféle szent­­írásbeli nevekkel is nevezgeti. A bibliai t­u­b­i­­a­n­e­i, az előtt t­i­b­i­a­n­e­i-nek olvastattak az első nyomtatványokban, innen vette Kadlubek a nevet. A XII. század végéhez értünk, úgymond Roesler, s még nem találtunk nyomára a Dunán inneni oláhságnak: forduljunk hát a politikai eseményektől az egyháziakhoz, vájjon mit tanu­lunk ezekből ? A trajanusi Dácia már Aurelianus előtt sem szűkölködhetett a keresztyén tudomány nélkül, hisz az mindenütt el vola terjedve. Ha ott annyi római lakosság maradt volna, mint hinni szere­tik, annak egyházi létéről csak tudnánk valamit. Volt-e püspökje ? papjait honnan vette ? a többi egyházzal mi kapocsban vala ? stb. erre mind csak felelnének az események. Lássuk! Hogy a gótok pogányok voltak bizonyos, Vifilas (f 388) Konstantinápolyban avatja be magát az uj hitbe s azután terjeszti azt földijei között 340 után. De nyolcz év múlva híveivel együtt kénytelen a pogány gótok elől a volt trajanusi Dáciából Moesiába vonulni. Mit jelent az ? A gótok hatalma alatt keresztyén rómaiság nem volt, mert különben erről terjedt volna a keresztyénség a gótok közt; továbbá ha keresz­tyén rómaiakat képzelünk a gótok alatt, azokat még inkább üldözték volna a pogány gótok, mintsem Visilas híveit, erről pedig annál inkább maradt volna emlékezet, mert az akkori keresz­tyén írók szinte dicsekednek vala a szenvedett üldözésekkel, a mártírok és szentek amaz meleg ágyaival. S ki hallott valaha valamit oláh szent­ről, azaz a régi trajánusi Dáciában szenvedett rómairól, a­kit az oláhok magokénak mond­hatnának ? Egyik könyvből a másikba megyen által az a tudósítás, úgymond Roesler, hogy N­i­k­e­t­a­s a IV. században püspök vola a trajánusi Dáciá­ban, némelyek első oláh püspöknek tartják. De Niketas a­ Dunán túli Dáciában apostoloskodók a gótok, szarmaták s más barbárok között. A géták, a kik hozzá sietnek, a hunok elöl futott gótok; a kétféle dák (uterque Dacus) a két (parti és belső) aurelianusi Dáciának lakosai ; Remesiana székhelye belső Dáciában. Saguna András püspök, a Nagy-Szebenben 1660-ban kiadott román egyházi történelmében helyesen jegyzi meg, úgymond Roesler, hogy se egyházi se világi szó nem említi meg egy szóval is azt az időt, a­melyben az oláhok a keresztyénséget el­fogadták volna. Még azt is megjegyezhette vol­na, teszi hozzá Roesler, hogy egész a XIV. szá­zadig nem említi meg senki a rumun egyházat, Saguna azonban az irók hallgatásából a rumun egyházi történetek felérését az apostoli időkbe következteti,mind azt Erdély országra ruházván, a­mit az irók Moesiáról beszélnek. Saguna sze­rint a chalcedoni zsinatban rumun papok „felső Dáciából“ vettek részt; ő a hrit Theodoretusból tant Grhyczy komáromi nyilatkozatához. S megengedjük, hogy ebből a szempont­ból az­­ igen kitűnő balközépi beszéd.

Next