Pesti Napló, 1872. május (23. évfolyam, 101-123. szám)
1872-05-01 / 101. szám
a baloldali névsorból fogadja el az első 50-et, s így a 150 tagú központi bizottmányban 100 jobb és 50 baloldali foglalna helyet. Ez el is fogadtatott s e szerint alakult a központi bizott-mány, mely első ülésében a többi között azt határozta, hogy ahol úrbér nincs, a 7 láncz földet tekinti az 1/1 úrbéri telekkel egyenlőnek. A „P. Napló 44 levelei. A Deák-párt köréből Miskolcz, apr. 29. (Miskolcz városi közp. bizottmány határozatai.) Miskolcz városa folyó hó 27-én tartott közgyűlésében megválasztotta középponti választmányát s elhatározta, hogy az 1848-ban megalkotott választókerületek érintetlenül hagyassanak. A középponti választmány áll 52 Deákpárti s 8 ellenzéki, összesen 60 tagból, s a mai nap tartott első ülésében, a Deákpárt kezdeményezése folytán, a következő vezérelvekben állapodott meg: a) Régi jog alapján csak az szavaz , a ki 1848-ig a képviselőválasztásokba már befolyt vagy befolyhatott; továbbá az, a ki az 1869 diki összeírás alkalmával a régi jog alapján a választók közé már fölvétetett. b) A ház és föld értékének megállapításánál az 1848-diki árak szabályozók. Az 1848-diki árak szerint 300 ezüst forint értékűnek tekintetik: minden ház, melyben adó alá összeírt legalább 3 lakrész (lakszoba, bolt) van, tekintet nélkül az anyagra, melyből a ház épült, vagy melylyel fedve van ; minden ház, melyben 2 lakrész van, ha egyszersmind szilárd anyagból (köböl, téglából) épült, vagy ha szilárd anyagból nem épült is, de legalább zsindelylyel van fedve; minden földbirtok, melynek a földadó alá fölvett évi tiszta jövedelme 18 ezüst forint, vagyis 6 százlék. c) A föld és ház tulajdonosának a tényleges birtokos tekintetik. d) Állandóul egy legénynyel dolgozó iparosnak az tekintetik, aki a múlt évben 70 forint tiszta jövedelem után 7 forint első osztályú jövedelmi adóval rovatott meg, betudva a törvény értelmében betudandó személyes kereseti adót. Miskolczon az adókivető bizottságok az egy legénynyel dolgozó iparosra nézve, a megadózandó tiszta jövedelem minimumául 80 frtot szoktak megállapítani. A központi választmány Miskolcz különleges viszonyainál fogva, lejebb szállt, s 80 frt jövedelem helyett 70 forint jövedelmet, vagyis 7 forint jövedelmi adót állapított meg. e) Tőkének tekintetik az ész tőkéje is. Következéskép az állami, megyei, városi, közintézeti, társulati és magántisztek, tisztviselők és hivatalnokok, ha szellemi képességük és munkásságuk után 100 ezüst forint évi állandó és biztos jövedelmet kimutatni képesek és attól a 2-ed osztályú jövedelmi adót fizetik, a névjegyzékbe fölvétetnek. Maros-Vásárhely, ápril 27. (A Deákpárt alakulása.) A helyi Deákpárt, melynek szervezetlensége okozá mindeddig azt, hogy daczára annak, hogy az intelligentia kilencztized részét magában foglalja, a képviselők választásánál annyiszor megbukott, néhány lelkes tagjainak kezdeményezésére a mai napon szervezte magát. E kezdeményezők — Szász Róbert, dr. Engel és dr. Csíki — 24 óra alatt egy 150 aláírással ellátott felhívást bocsátván ki, egy Deákpárti értekezletet hívtak egybe, mely a pártot a legszebb sikert biztosító módon szervezte. Már a körülmény, hogy ama 150 tag városunk minden rétegéből került ki, a legjobb auspiciumus való tekinthető. Az eredmény megfelelt a várakozásnak. A gyűlésre, mely 3 órakor délután az Apolló-teremben tartatott meg, háromszáznál többen jelentek meg, kik nagy lelkesedéssel elnökül Veszely Károlyt, alelnököknek: Hints Miklóst és Bucher Miksát, jegyzőkül: Szász Róbert, dr. Engel, dr. Csiki és Horovitz Fülöp urakat választók meg, a hatvantagú bizottságból most előre 30 tagot választván meg, melynek feladata leend egy programmot készíteni és a párt tagjait a sorakozásra buzdítani. A gyűlés végén legott helyben száznál többen sorakoztak a felhívást aláíró 150 tagnak tisztáján. A közfelkiáltással megválasztott elnök a következő lelkes és általános helyesléssel fogadott beszéddel foglaló el elnöki székét: „Hazafias örömmel üdvözlöm önöket uraim! midőn megtisztelő bizalmukból e széket elfoglalom. Valahára tehát teljesülni látjuk azon óhajt, melyet pártunk minden tagja oly hőn táplált, hogy t. i. itt Marosvásárhelyt is egy testületté tömörülve lássuk mindazokat, kik egyedül a hazánk nagyfia, nemzetünk bölcse és az ország többségének gondviselésszerű vezére tanácsain inaugurált alapon hiszik hazánk felvirágzását eszközölhetni. Ez alapot legközelebbről is Deák Ferencz maga újból rendithetlennek óhajtá és nyíltan kimondá, hogy ha az megrendíttetik, előreláthatlan bajok fognak bekövetkezni, melyek az országot veszélybe dönthetik. De mit is nyernénk ez alap vagyis az 1867- ki kiegyezkedés megrendítésével ? Azt bizonyosan, hogy megrendítenék kivívott önállóságunkat, visszaállított alkotmányunkat, biztosan megindult haladásunkat és — a döntő köröket talán a federalismus karjai közé hajtva — veszélyeztetnék legdrágább kincsünket, az ország nemzeti jellegét, magyar voltát. Nem tartok ugyan az egykori német bölcsész azon jóslatától, melyben azt állitá, hogy századok múlva a magyarok nyelve is alig lesz feltalálható ; de ki Moldva téréin csángóvéreinket látom, borzadály nélkül nem gondolhatok azon sorsra, mely nemzetünket érhetné, ha egy újabb conflagratio biztos alap nélkül találna minket és akár terjedni vágyó szomszédaink nyelnének el, akár a dunai condoederatio réme valósulna. Valamint a hajós, ki biztos jelekből közelgetni látja a vészt,el nem hagyja a kikötőt, úgy hazánk bölcse is, mert aggódva látja a nehézségeket, aggódva sejti az idők és körülmények veszélyeit, a nyert alap megtartását minden honfinak szivére kötő s azt rendithetlenül megőrzendőnek nyilvánítá. Tudom jól, hogy eszményileg még szebb, függetlenebb hazát is rajzolhat magának a rajongó érzelem ; de azt is tudom, mert hazánk történelme tanúsítja, hogy a túlságoskodás, mely az adott és kényszerítő hatalommal bíró körülményekkel számolni nem akar, sokszor az elérhetőt is kockáztatja. Kinek nem jutnának itten eszébe a Rákóczy-mozgalom ideje alatt Selmeczen folytatott akudozásoknak körülményei? „Soha,— mondja egy jeles történetíró — soha oly szép alkalom nem nyílt mindent visszanyerhetni, mint akkor, mert adataink vannak arra, hogy a császár még a szabad királyválasztásba is bele akart egyezni, de a túlságos követelések miatt az értekezlet eredménytelenül oszlott szét, a hazafiak pedig kénytelenek valónak siratni Magyarország sorsát, hogy egyesek önző kevélysége miatt elhanyagoltaték az ország szabadságának visszaállítására szolgáló alkalom.“ E biztos alap megtartásának szükségességéről a meggyőződést saját körünkben megszilárdítani, polgártársaink között terjeszteni leend körünk egyik fő feladata. Páfy, ki a pragmatica sanctió létesítése körül legtevékenyebb diplomatánk volt, sokáig nélkülözte a nemzet egy részének rokonszenvét és ime legújabb időben ama sanctió volt a pajzs, melynek védelme alatt sikerült az alkotmányt visszaszerezni. De napjainkban, midőn az emberiség rohamos léptekben óriási változásokon megy át, nem lehet az idő lassú érleléseire várni, hanem az eljárást, melyet üdvösnek tartunk, az elveket, melyeknek zsinór mértékül való felvevése által sikerült az eddigi eredményeket kivívnunk, minden becsületes és szabad után érvényükben föntartani, elfogadásukat terjeszteni honfiúi kötelesség és mint mondom, egyik fő feladata. Ez eredményeket s kivált azt, hogy kettős birodalmunknak egy ügye sincs, melyre aránylagos ugyan, de döntő befolyásunk biztosítva nem volna, hosszasan feltüntetni nem lehet e tisztelt gyűléssel szemben szándékom. Áttérek tehát körünk leendő főfeladatainak másodikára. És ez a mindenre befolyást gyakorló közvéleménynek a józan elveken alapuló s a társadalom minden rétegeit átfoglaló haladás előmozdítására való irányzása, érlelése. Nem egy hang már a nyilvánosság terén is szóba hoz, és én bátran merem hangoztatni, hogy hazánkban a parkameríti, akit, úgymond Roesler, folyvást Th e od o r i k-nak nevez, úgyhogy azt kell gyanítani, hogy Laguna maga nem igen forgatta Theodoretust. Ez azonban csak annyit mond, hogy a gardicai zsinatban (347) Dácia, Macedonia és a „másik“ Dácia vettek részt, a másik Dácia pedig okvetetlen belső Dácia. Ha román egyház volt a Dunán innen, az bizonyosan valamely metropolita alá tartozott. Saguna tehát a román egyháznak szakadatlan függését akonstantinápolyi metropolitától vitatja, s azt Aranyszáju János levelének néhány szavaiból következteti (404-ben), a melyekkel az imént elhalt gót püspök Unilast emlegeti. Azonban már Le Quien mutatta meg, hogy az a gót püspökség se a Duna mellett, se egyik Dáciában nem, hanem Krimiában volt, széke Kafa lévén. Laguna a román egyháznak függését a konstantinápolyi metropolitaságtól még a 4-dik közönséges zsinat 28. canonjából is következteti. „Kann man dessen Worte mehr missverstehen als es Schaguna begegnet ist ?“kiált fel Roesler.]A canon azt rendeli, hogy a Pontus,Asia és Thracia egyházi megyéknek csak metropolitáját, de a nevezett megyékben lakó barbároknak a püspökiéit is a konstantinápolyi metropolita szentelje fel. Amit tehát a Canon a Pontus, Asia proconsularis, és Thracia barbárjairól rendel, azt Laguna a régi (trajanusi) Dáciára érti, ahol a rumunok laktak volna . De hogy ebben keresztyén rumunok nem voltak, eléggé kitetszik az ismeretes Bruno leveléből is 1007-ben.*) Cipariu meg akarja ugyan azt cáfolni, mert fölfedezte, hogy az oláhországi Stanesti kolostor már 1114- ben állott fenn, s ha ott a XII. században kolostor volt, tehát abban oláh szerzetesek is voltak. Azonban Miklósi ez a kérdéses számjegyekből a 7149-ik évet olvassa ki, a mely a Kr. u. 1641-ks évnek felel meg. Ehhez járul Bassaraba Konstantin oláh vajdának 1692-ben kiadott oklevele, amely a nevezett kolostornak alapítását 1537-ben történtnek mondja. A sarokba szorított Cipariu azt véli tehát, hogy ez a kolostornak második alapítását illetheti, de Roesler helyesen marad a mellett, hogy azt addig első alapításnak tarthatjuk, míg oklevelesen nem győződünk meg másképen. Midőn a magyarok letelepedtek, ezekhez is honnan kerül a keresztyénség ? az erdélyi furamnoktóle? arról egy árva szót sem olvasunk sehol. De Konstantinápolyban keresztelődnek meg először a magyar főurak, míg utóbb a nyugati apostolkodás lesz általánossá. Még Achtum is, ki, ha ott lettek volna, a rumánoknál talált volna keresztyéneket, Konstantinápolyban keresztelkedik meg, és egy görög kolostort alapít. II. Géza óta (1141 —1161) nagy számmal költöznek be németek Erdélyországba, bizonyosan puszta helyekre; román lakosságnak még akkor sincs nyoma. Az 1222., 1223.03 1224-dik évi oklevelek emliték meg legelőször a blak okát. „Fel lehet-e fogni, hogy ezen blakoktól származnék az összes románság, mely jelenben már 7 millión felül áll? Vagy lehet e más oldalról állítani, hogy ezen nép már a XIII. században annyira el volt terjedve a most általa megszállott tartományokban, anélkül, hogy feltűnt volna ?“ Most keresi Roesler a rumimokat a Dunán túli részeken. Ott őket már a VI. században találjuk meg, ahol azután is alkalom szerint mindenkor megemlegetik, de majd a bulgárok történeteiben tűnnek fel leghatalmasabban. A Moesiát elfoglaló bulgárok hamar elszlávosodtak és keresztyénekké lettek; náluk alakult a legrégibb keresztyén szláv egyházi nyelv, amelyet azután az orosz szlávok egy keveset módosítanak. Eleinte a bolgárok, mint tudjuk, hatalmas ellenei voltak a konstantinápolyi császárságnak, amely általuk szakadt el a Duna és Száva mellékeitől, ahol a bolgárok nyugati szomszédságában a szerbek terjedtek, kik a bolgárok hol szövetségesei, hol alattvalói. A magyarok megszállásakor, ezen viszonyoknál fogva teljes lehetetlenség Szalánnak, vagy akárkinek olyatén bolgáros birodalma, mely a konstantinápolyi császároktól függött volna. HUNFALVY PÁL. *) Magyar Nyelvészet, II. és Árpádkori oklevelek I. mentarismusnak csak igy van jövője, alkotmányunknak csak úgy lesz minden vészszel daczolható szilárd alapja, ha honunk különböző pártja Szent István koronája történeti jogtalajába györs kereiket elmélyitve, két kormányképes párttá tömörülnek, melyeket csak a reformkérdések felfogása fog egymástól elválasztani; de monar chikus, alkotmányos, szabadságszerető 63 hazafias lesz mindkettő, melyek e honnak vallás- és nemzetiség különbsége nélkül minden fiának : egyformán biztosítsák jogait, egyformán mozdítsák elő haladását, egyformán eszközöljék jólétét. Ez a jelenben lehet ugyan inkább egy meszszibb jövőnek perpectivája, mint óhajtásunk rögtöni teljesülése, de feléje irányozni a hajót már most kötelességünk. Harmadik, mire a mélyen tisztelt gyűlésbe- esés figyelmét fordítani bátor vagyok, leendő Deák-körünk belső életére vonatkozik. Azt hiszem, nem tévedek, midőn azt állítom, hogy körünk belső életének modorát mindjárt eleve kell inaugurálnunk. És itt éltet a remény, hogy ne- i kém — noha itt csak mint hazafi szólok — mégis meg fogja engedni a mélyen tisztelt gyűlés, hogy követendő eljárásunk zsinórmértékéül egy nagy egyházba következő szép elvét állít--sam fel : „In necessariis unitas, in dubiis liber-tas, in omnibus cbaritas.“ Igen, azokban, mik körünk létalapját illetik, legyünk egyek, mint a kőszirt; azokban, mikben korlátlanul kell, hogy mozoghasson az önérzettel bíró férfiú, szabadok, mint a magasban lebegő sas, de mindenben vezéreljen a kölcsönös engedékenység, a szeretet és ír testvériség. És most — felszólalásom végén — legyen szabad önmagamról is megemlékezni. Én abban, hogy a m. t. értekezlet — eltekintve sok uralkodó előítélettől — csekély személyemet tisztelte meg bizalmával, tanúságát látom annak, hogy a Deák-párt nem annyira zengzetes phrasisokban, mint inkább tettekben vallja a valódi democratia elveit és biztosítékát annak, hogy kebelében mindenki rang, nemzetiség, osztály és felekezet - különbség nélkül bizton számíthat hazafias érzelmének és önzetlen törekvésének méltánylására. Midőn tehát, uraim, megtisztelő bizalmukért újból is határtalan hálámat kimondanám, arra kérem pártunk minden egyes hen tisztelt tagját, szíveskedjenek gyengeségemet hathatós közreműködésükkel támogatva, pártunk terjeszését előmozdítani. Hangsúlyozzák azt, hogy midőn azt akarjuk, hogy az országgyűlés a törvényt magyarázza, nem jogfosztást támogatunk, hanem azt akarjuk, hogy a szabadságot legbiztosb védője , a rend oltalmazza, hogy a három századon át jogosan folytatott opponálást nemzeti kormányunk, tehát min magunk ellen daczosan és mindenben folytatni nemcsak nem dicsőséges, hanem azon bajok közepette, melyek jelenleg Európát nyugtalanítják, hazánkra nézve veszélyes is , hogy a haladást mi is nemcsak zászlónkra írók, hanem minden irányban követni is akarjuk, hogy éljünk minden percében szem előtt akarjuk tartani pártvezérünk ezen intelmét: „Tegyen mindenki a hazáért annyit, amennyit tud!“ Éljen a haza! Éljen a király! Éljen Deák Ferencz! Hol lennénk marosvásárhelyi Deák-pártiak most, ha e szervezés csak négy évvel ezelőtt történt volna meg? Képviselőjelöltjeink még nincsenek. Ezek fölállítása további teendőink egyike leend. Azon indítvány, hogy még e gyűlésből pártunk szervezkedése alkalmából üdvözlő távirat menesztessék Deák Ferencz, hazánk nagy fiához, lelkes éljenzések között fogadtatott el és az elnök által foganatosíttatott, y. z. Hajdú Szoboszló, ápril 29 (Tury Sámuel képv. jelöltsége.) Választó kerületünk az Alföld közepén — úgyszólván — egyedül állott a lefolyt két országgyűlés alatt deák-párti képviselőjével. E miatt kerületünk folyvást ki volt téve a szomszéd ellenzéki vitézek izgatásainak. Már az 1869-iki választási mozgalmaknál volt szerencsénk Csanády Sándor, gr. Degenfeld Gusztáv, Patay István és Deáky Lajos urakat körünkben személyesen tisztelhetni, mindamellett Tury Sámuelt, mint határozott Deák-pártit, akkor is nagy többséggel újra megválasztottuk. Most a tervezések újra megindultak. Ezek közt legelső volt az, hogy a választási székhelyet Szoboszlóról a sokkal kisebb, s 5 mértföldnyi távolságra eső Hadház városba tegyék át. Meg is létetett az indítvány e végre a folyó hó 25-én Böszörményben tartott közgyűlésen, de azonnal meg is bukott, csatlakozván a szoboszlói nagy számban megjelent bizottmánytagokhoz a baloldal kitűnőségei közül többen, kik Turynak elmaradását az országgyűlésről a hajdú kerület és városok speciális érdekében czélszerűnek nem tartották s igazságtalanságot láttak abban, hogy a sokkal tetemesb számú választók menjenek a csekélyebb számú választókhoz, így Szoboszló megmaradt választási székhelynek továbbra is. Képviselői számadó jelentését a lefolyt országgyűlés folyamárólfolyó hó 28-án délelőtt tette volt képviselőnk nyilvánosan az összes lakosság előtt, mely a városház téren gyűlt össze. Másfél óráig tartó, mindamellett érdekkel és tetszéssel hallgatott előadásában, a nép felfogásához alkalmazott világos mozrban rajzolta az országgyűlés működését, s a Deák-párt elveit, főleg kiemelvén, hogy mi igenis akarunk szabad, virágzó, hatalmas államot, de mindenek felett különösen arra törekszünk, hogy ez az ország, melyet apáink szintúgy vitézséggel, mint bölcseséggel szereztek és tartottak meg, mint hagyományos szent örökségünk Magyarország maradjon. „A szomszéd államok statistikája, egybevetve a mi országunkéval — úgymond, — kiáltó például szolgál nekünk. Olaszország bir 25, Francziaország 40, Németország 60, Oroszország 60 millió lakossal, ide nem értve azon 20 milliót, kik szétszórtan ránéznek. Ezen nemzetek bárminő kormányformát és intézményeket adjanak maguknak, s bárminő választási törvényt alkossanak: olaszok, francziák, németek s oroszok maradnak. A mi államunk pedig 15.500.000 lakossal bír, melynek felét sem teszi a magyarság. E fontos körülmény tehát bennünket minden közjogi és politikai ügyeinkben a legnagyobb óvatosságra kötelez, ha őseink örökét fen akarjuk tartani.“ Előadta továbbá, hogy ő nem csak azért jelent meg, miszerint jelentését megtegye, s elmondja azt, ami neki tetszik, hanem azért is, hogyha valakinek a Deák-párt által követett irány miatt aggályai s kifogásai volnának, azokat megértse, és felvilágosítsa. Felhívta tehát az ellenkező véleményüeket is, miszerint ne a keresztelőkön és névnapokon bázmegett, hanem itt álljanak elő kifogásaikkal a nép előtt, hogy azokra válaszolhasson. Azonban, néha városunk egy pár ellenzéki vitéze, s jelesen , a magát candidált balpárti presumtiv képviselőjelölt ott sertepertéltek a hallgatóság között, de nem rukkoltak ki a nyilvánosság elébe, s így Tury csak azon kortelfogások megczáfolására szorítkozott, melyekről hallomásból volt tudomása. Előadása végével felállt Teleky László , a város főhadnagya, s az egész város nevében köszönetet mondott képviselőnknek buzgó eljárásáért s a város és hajdúkerület érdekében kivívott számos és fényes sikereiért. Délután pedig nagy számú választók részvétele mellett megalakult nálunk a Deák-párt, mely tettleg eddig is létezett, s elnöknek megválasztó városunk érdemes nagy tevékenységű, fiát: Czeglédy Lajost, elnöki helyettesnek Teleky Lászlót, alelnököknek Radó János ügyvédet és Soós János népszónokot; megalakította a végrehajtó bizottságot s közakarattal kikiáltotta egyhangúlag képviselőjelöltjéül Tury Sámuelt, ki is a jelöltséget, bár egészsége hanyatlása miatt vonakodva, de mégis tekintve, hogy mindenkinek kötelessége, ha nem is tehet annyit, a mennyit kellene, legalább annyit tenni, a menynyit ereje engedi, elfogadta. Végre a párt, kifejezést adván azon eszmének, hogy ezen párt nem Tury-párt, mint a baloldaliak mondják, hanem Deák-párt, éltetve nagy hazánkfiát, Deák Ferenczet, a jövő biztos reményébe vetett hittes sz alválasztmányok megalakításának munkájára járt át, s e mozgalmakról nem fogjuk elmulasztani a tisztelt szerkesztőséget értesíteni. r. 1. Kompo 11. ápr. 28. (Dr. Károlyi Gyula képv.-jelöltsége.) A hevesmegyei Deák-párt, melyet nagy remények közt működő ellenzékünk „nem létezőnek,“ vagy legalább „alig számbavehetőnek“ szeret tartani, ma ismét fényes tanujelét adta annak, hogy — létezik ! . . . A kápolnai vár.kerület ugyanis, melyben a jobboldal a múlt választás alkalmával is igen jelentékeny szótöbbséggel győzött, híve akarván maradni politikai érzelmeinek, néhány nap előtt értekezletet tartott Kápolnán, s abban állapodott meg, hogy miután volt képviselője, Szathmáry L. úr visszavonulási szándékát határozottan kijelentette, tehát a jövő országgyűlésre képviselőül Károlyi Gyula gróf urat, kit e megye néhány év előtt aljegyzőül is szerencsés volt birtatni, fogja fölkérni . Ez indítvány, melyet Laczkovics János földbirtokos úr az értekezletnek nagy tetszés között adott elő, általános lelkesedéssel elfogadtatván, mai napra tűzetett ki a követjelöltnek ez érdemben egy küldöttség általi megkeresése. S hogy a köztiszteletben álló gróf úr jelöltsége mennyire megfelel e kerület közóhajának, azt — úgy hiszem — eléggé bizonyítja az, hogy fenti öt napon minden egyes község 20—30, sőt 70 tagot is küldött ki kebeléből, mintegy azt akarván kifejezni e tömeges megjelenés által, hogy a gróf ur bizbatik pártja ragaszkodásában és hűségében, mely párt rendületlenül állott a Deák-párt elvei mellett 69-ben, s rendületlenül fog állani most is. Az ekként mintegy 7—800 főre tehető küldöttséget ma délelőtt fogadta a gróf ur Kompolton, hol jelenleg édes atyával együtt időz. — Kibontott zászlókkal, ünnepi diszben s lelkesülten — mint egy győzelemre készülő hadsereg — vonult be ez ünnepélyes menet a kompolti kastély udvarába, hol egy nagy kört képezve, csakhamar felhangzott a jelenlevők ajkairól: „Éljen gróf Károlyi Gyula!“ mert közénk lépett e kerületünk követjelöltje. A gróf ur első fellépése s azon gyönyörű válasz, melyet a küldöttség elnökének üdvözlő szavaira adott, igen megnyerő benyomást gyakorolt mindnyájunkra. S ha eddig ragaszkodott hozzá e kerület, mint egy tudományosan képzett férfiúhoz s egy hazafiságban senkinek nem engedő család méltó ivadékához , kétszeres örömmel sorakoztunk zászlója körül ma, midőn megtanultuk őt ismerni úgy is, mint szónokot. Valóban azon szabatos és folyékony előadás, a világos és biztos érvelés, melylyel az 1867. XII. törvényczikket hazánk viszonyaival szemben fejtegette ; azon gyakorlati észrevételek, melyekkel a reformok, de ezekkel egyszersmind a békés fejlődés szükséges voltára rámutatott; e mellett azon szerénység, melylyel saját érdemeit a képviselői kitüntetés irányában mérlegelte : — mindezek oly általános lelkesedésre ragadták az egész hallgatóságot, hogy midőn a gróf úr beszédének végén e szavakat mondta : „Ezek nézeteim,t. polgártársak ! S ha e nézetek megegyeznek önökéivel, úgy a felajánlott képviselői hivatást — hazafias kötelességemnél fogva — örömmel és hálás köszönettel fogadom“. — E szavak után szűnni nem akaró éljenzés adta tudtára szónoknak, hogy ha igaz azon közmondás : dimidium operis, qui bene coepit, babét — úgy ő a kápolnai vál.kerületben— a csatát megnyerte. Az ünnepélyt — ősi magyar szokás szerint — vidám és fényes lakoma követte, melyre a vendégszerető háziúr, gr. Károlyi György a küldöttségnek összes — bár váratlanul nagy számmal megjelent tagjait meghívta. S alig kezdődött meg az étkek felhordása, midőn gr. Károlyi Gyula fölállván, meleg és lelkesítő szavakban emlékezett meg előbb a haza bölcséről és vezéréről, Deák F.-ről, azután pedig a kerület volt követéről, Szathmáry L.-ról. Majd Szathmáry L. a követjelöltért, gr. Károlyi György összes vendégeiért, Babics István Laczkovicsért, Schik Ignácz a Deák-pártért, Babics kanonok a Károlyi-családért, melyet minden nevezetesebb hazai eseménynél képviselve találunk, arii tettek poharat; mig gr. Szapáry Gy. egy nagyhatású beszédben gr. Károlyi György koronaőr urat éltette, bemutatván őt mint hazafia, ki e bonnak — jó és rész napjaiban — mindig hű és tevékeny fia volt; mint családapát, ki szeretett fiaiban részint a közügynek, részint az irodalomnak oly nagy reményű bajnokokat nevelt; —■ végül mint nagybirtokost, ki mindazon helyeken, hol jószágai feküsznek, mind nemzetgazdászati, mind culturai, mind emberiségi szempontból áldása és jótevője az egész vidéknek. Voltak ezeken kívül még számos és jeles köszöntések, melyeknek azonban — tér szűk miatt — csak befejezését jegyzem föl, a mely határtalan lelkesedéssel fogadtatott és igy hangzott : „Éljen gróf Károlyi Gyula, a kápolnai kerület képviselője. Egy Deák-párti. Fővárosi ügyek. Pest, ápril 30. A pestvárosi közgyűlést Gyöngyössy Alajos főpolgármester megnyitván, Simon Florent azon kérdést intézte az elnökhöz, vájjon van e tudomása egy hírlapban megjelent cikkről, melyben azzal vádolják a közgyűlést, hogy egy sikkasztással vádolt tisztviselőt helyezett vissza a hivatalba-Gyöngyössy megnyugtatja az interpelláló képviselőt azon felderítéssel, hogy neki igen van e czikkről tudomása, de amiről azon tisztviselő, Román Román a czikkben vádolva van, ezen ügy már az ellene elrendelt csőd előtt vizsgálat alapján a tanács által elintéztetett. A közgyűlés az elnök válaszát tudomásul vette. Felolvastatott a kisajátítási esküdteknek lajstroma. A névjegyzéket a közgyűlés elfogadta. A közmunkatanács múlt évi működéséről és számadásairól szóló kimutatást több példányban küldte meg.Szemler Lőrincz végkielégítésért folyamodván, miután önként lépett ki hivatalából, elutasíttatott. Prónay Gábor b. lipót-külvárosi takarékpénztár elnökének folyamodására megengedték, hogy ezen intézet pecsétjében a városi czimert használhassa a városi szegény alap számára 200 frtnyi díj lefizetése mellett. Az adóbizottmányhoz Bollender, Radocsay és Bayer képviselőket választották meg. A közgyűlés napirendre tér. Barna Zsigmond főjegyző felolvasta a közmunka s közlekedési miniztérium intézményét az osztrák államvaspálya indóházának kiépítése s e pályának a két szív utcza táján tervezett áthidalása tárgyában. A közgyűlés fentartja előbbi határozatát s ezen értelemben ír fel a miniszterhez. A ciányi és fehérhajó-féle telkek felosztását és házhelyekké eladását illető bizottmányi és tanácsi előterjesztést elfogadták azon csekély módosítással, hogy a vevő köteles a vételár egy részét azonnal lefizetni, a kamatokat padig a hátralevő összegtől csak jövő évi mart. 11-től kezdve. A redoute-sörház ismét Schallernnek adatott bérbe. A dunai molnárok újabb folyamodványát kártalanításuk kieszközlése iránt, a közgyűlés hivatkozva előbbi határozatára, pártolólag terjeszti fel a közlekedési minisztériumnak. A honvédelmi minisztérium felolvasott leiratában a katonai szállásbérek feljebb emelése és a helyőrség létszámának meghatározása iránt türelemre hívja fel a város közönségét, míg a a tárgyalásban levő erre vonatkozó szabályzatok elkészülnek. Tudomásul szolgált. Kralovánszky István képviselő indítványát a tűzifa és kőszén elárusítása körül tapasztalt visszaélések meggátlása iránt a gazdasági bizottmányhoz utasították. A koronázási domb helyreállítása közben felmerült költségtöbblet iránt a számvevőség felhivatott, hogy a legközelebbi ülésen adjon felvilágosítást, mire volna szükséges a kért többlet. A lipótvárosi templom kiépítésére szükséges összegek előállítása iránti előterjesztést elfogadták, s a lipótvárosi templomot környező boltok utáni községi adót elengedték. A váczi út melletti tűzifa-telepekről a tűzifa október végéig el fog távolittatni. A magyar színész-kebészet felhívása 63 kérelmére a magyar színészek nyugdíj alapjára 500 frtot szavazott meg a közgyűlés. Özv. Flór Ferencznének 410 frtnyi nyugdíjt , néhai Prasser Józsefné gyermekeinek végkielégítésül 200 frtot, s gyógyítási költségek megtérítése fejében pedig 260 frtot, özv. Böhm Máriának segélyzésül 100 frtot, özv. Breyer Klárának 300 frt nyugdijt szavaztak meg. Sebastiáni Géza allevéltárnok folyamodását előbbi szolgálati idejének betudása iránt a nyugdíjazása bekövetkezésének idejére utasították. Reitter Ferencz és Hummer Mihály írnokoknak a törvényszéknél volt fizetésüket személyes pótlék czime alatt szavazták meg. A szemétnek kültelki sivatagokra hordása tárgyában beadott tiszti főorvosi jelentést a gazdasági bizottmányhoz utasították. Az utczaseprő személyzet fizetésének feljebb emelése iránt előterjesztett bizottmányi javaslat a pénzügyi bizottmánynak adatott ki. (A mostani kezelés mellett kár volna akár egy krajczárral is többet fizetni, olyan ronda lesz ezután is a város, mint eddig volt. Másutt kell kezdeni a reformot, nem az eddigi vállalkozók gazdagításán. A szerk.) A holnap d. u. folytatandó közgyűlésre 8 tárgy maradt s az ülés esti Va7 óra után eloszlott. KÜLÖNFÉLÉK. Pest, ápril 30. (Király ő Felsége) fogadtatására Krassó megye a főispán vezérlete alatt, mint nekünk írják, 31 tagú küldöttséget alakított, s ez Temesvárott üdvözli ő Felségét. A küldöttségben a clerus szintúgy van képviselve, mint a polgári társadalom minden más osztálya. (+ Komáromy György.) Klapka tábornoknak Pestre egyik barátjához intézett táviratából értesülünk, hogy Komáromy György Salzburgban tegnap este 11 órakor csendesen kimúlt. Egy esés következtében történt csonttörés okozhatta halálát. Részleteket még nem tudunk. (A honvéd tábori kovácsok) ma tették le a végvizsgálatot az állatgyógyintézetben igen fényes vendégkoszorú jelenlétében. A földmivelési minisztériumból, mely alá az intézet tartozik, jelen volt maga a minister úr Szávy, Kozma és Zsamár osztálytanácsosokkal. A honvédelmi minisztériumot képviselték Ghyczy Béla ezredes és Cserhalmay Ferencz osztálytanácsos. A honvédség főparancsnoka József főherczeg Henneberg Károly alezredest, Kutassy Ignácz őrnagyot, Zsitvay Béla főhadnagyot és Dreistampel kerületi honvéd állatorvost delegálta. A tanulók előbb