Pesti Napló, 1872. július (23. évfolyam, 151-175. szám)

falni. E főindokhoz, mely a nemzet hajlamát az ellenzéktől elidegenítő, egyéb mellékkörülmé­nyek járultak, melyek hason irányban folytak be a közvélemény alakulására. Ezek közt első helyen kell felemlítenünk azon bizonytalan és ötértel­mű állást, melyet a balközép elfoglal,­an férfiak, minek Ghyczy, Jókai, mérsékelt mn mókát bocsátanak ki, melyekben az al­­igi kiegyezés a háttérbe vonul, s a korszerű szabadelvű reformok hangsúlyoztalak. Egy­­­jüleg azonban vezérczikkek jelennek meg az enzéki lapokban, melyek forradalommal fő­hetnek. Az ember valóban bajosan igazod­­’ ily körülmények közt. A választások megszűnik a különbség a közép- és '''’kött. Kossuth, Tisza és Jókai nevei egymás mellett szerepelnek, egymás lekében használtatnak fel, holott e két párt .'■lláspontja egymástól sokkal távolabb áll, mint a középbal egy részének politikai meggyőződése a Deákpártétól. Pest, Julius 1. (Választási mozgalo­m.) Pápán­d­y Antal tiszteletére, megválasztatását ké­­t napon fényes közebéd rendeztetett, mely­magyaros kedélyességét a sok jó kedélyű iszöntős nagyban emelő. A választás ered­­■yo általános lelkesedést gerjesztett s csak akarta meg a választási aktus méltóságát, hogy az ellenpárt éretlenebbjei a katonaságot insultálták. A tervezett fáklyászenét a megeredt eső megakadályozta. A nagy­vázsonyi kerületből értesítenek bennünket, hogy ott a baloldal kortesei minden fogalmat felülmúló terrorizmust gyakoroltak, s hogy komolyabb rendzavarás nem történt, csak anak köszönhető, hogy katona fedezete mellett vonultak a Deákpárti választók az urnához. A szo­­szás 26 óráig tartotta Molnár Aladár 26 sze­­rbséggel győzött Gál Péter ellenzéki elle­­nen. A szt.-gáli baloldaliak a választást meg­előző napokban négy felé négy csoportban jár­ták a falvakat. A választás napján az ágyból húzták ki saját pártjuk embereit, vagy a me­zőkön fogdosták össze. Mindennek daczára azon­ban még a szt.-gáliak közöl is csak 320-at tud­tak leszavaztatni, 51 részint otthon, részint az erdőkben bújt el, s pedig, mint az eredmény mutatja, oly sikeresen, hogy nem bírtak reájuk akadni. Képzelhető, hogy e szegény emberek most minő helyzetben vannak! Egyet, mint a hír, beszéli, pláne már agyon is ütöttek volna. A szavazásnál sok bajt okozott a személy­azo­nosság constatálása, így Szt.-Gálról, hol m­ind­ 837e 371 szavazó van, 500-an jelentek meg, hol szavazni akarván; sokan a távollevők vett is akartak szavazni..A vidék a választási örvény örvendetes hatása alatt fellélegzik, s hogy felszabadult a szt.-gáliaknak érti­­­terrorismusa alól. A meglepetés és öröm a győzelem felett ép oly leirhatlan Veszprémben és a nagy­vázsonyi kerületben, mint a­minő nagy a lehangoltság a régi baloldal soraiban. A győ­zelem emlékére a veszprémiek Eötvös Ká­roly­nak és Molnár Aladárnak fényes fák­lyás zenét adtak. Keczelről írják nekünk, hogy a jobboldali követjelölt bukása egyenesen azon körülmény­nek tulajdonítandó, hogy a megyei központi bi­zottság túlnyomólag baloldaliakból állván, ezek az összeíró bizottságok önkényeskedő eljá­rását szentesítették. Azonfelül pedig a jegy­zők, mint beszélik , utasítva lettek, hogy azon esetben , ha nem fejtik ki összes eré­lyüket a baloldali követjelölt érdekében, el fognak csapatni.­­ A fenyegetés használt, s ez az oka, hogy azelőtt jobboldali községek a jegyző által gyakorolt terrorizmus folytán, a baloldali jelöltre szavaztak. A keczeli kerület különben legnagyobb részben papi jószágokból áll, s így nagyon fel lehetett használni azon kortesfogást, hogy azon esetben, ha a baloldal győz, a papi javak fel fognak osztatni a nép között. Az eredmény azt mutatja, hogy a fana­­tizálás és terrorismus eredményre vezetett. Elis­mer­ést érdemelnek a bátyai és sükösdi jegyzők, kik mindennek daczára rendületlenül hívek ma­radtak meggyőződésükhöz. Győrött múlt szombaton tartá Kautz Gyula bevonulását. Hogy e város mennyire tud lelkesülni a Deák-párt elveiért s ennek folytán képviselőjelöltjéért, ennek tanujele azon fényes fogadtatás, melyben Kautz Gyula részesült. Az ottani Deák-párt elnöke id. Sch­iff­er Jakab egy küldöttséggel, a szőnyi állomásig ment Kautz elé. Délután 4 órakor viharos él­jenzés közt robogott be a vonat a győri indó­­házba. Körülbelül hetven diszes fogat szállitá be a követjelöltet s az üdvözletére megjelent polgárok egy részét a városba. Roppant néptö­meg hullámott a kocsik mellett, mely zajosan élvezné Győr képviselőjét. Az ablakokból koszo­rúk és virágcsokrok hullottak Kautz kocsijá­ba ; a városházán fehérbe öltözött leánykák üdvözlők. Ezek egyike egy gyönyörű koszorút nyújtott át Kautznak. A városház nagy temjé­ben Landher János városi tanácsos fogado­tt csinos beszéddel, mire Kautz meleg szavakkal mondott köszönetet a lélekemelő fogadtatásért. Innen atyja házához kísérték a képviselőt, ezzel mintegy elégtételt nyújtva az ősz atyának azon megvetésreméltó bántalmazásokért,melyekben a baloldali czivilizátorok a képviselő atyját a vá­lasztást megelőző napokban részeltették. Est­e 9 órakor fáklyánmenet tartatott — lucus a non lucendo — fáklyák nélkül. A fáklyákat ugyanis 800 színes lámpa pótolá, mely oly imposans jel­zőt adott a menetnek, hogy ily nagyszerű­­menetre Győr alig emlékezik. A képviselőt Gyula üdvözlő sikerült beszédben, mire­­ hatásos beszéddel felelt. A hangulat az ’ alatt emelkedett szellemű volt. J* Napló“ levelei. S ime a baloldal,alig hogy az 1869/72. ország­­gyűlés bevégződött s az 1872/5. kihirdettetett, feledve az országgyűlésen elmondott elveket, külön baloldali komitét alakított Erdélyre néz­ve Kolozsvárt s külön baloldali gyűlést szerve­zett M.­Vásárhelyt. Éljen a következetesség, de csak azon eset­ben, ha a kortesfogásoknak nem áll útjában. Várjon meggondolták-e azon baloldali urak, kik ezen térre léptek, miszerint sem a csend­őrök, sem a királybiztosság, sem az osztrák ma­gán- és büntetőjog fenntartása nem táplálja any­­nyira a separatistikus törekvéseket, mint a pár­toknak külön alakulása a Királyhágón túl és innen. De hiába, mert ha egy pár baloldali képvise­lővel többet lehet megválasztatni az erdélyi ré­szekben, azért legalább egy időre háttérbe lehet szorítani az unió teljes végrehajtása kérdését is, s habár azon esetben, ha a jobbpárt követné azon utat, azt az ellenzék hazaárulásnak bélye­gezné, most, a­midőn a baloldal jár ezen után, nem egyéb az ártatlan kortesfogásnál. El is mondta a balpárt erdélyi divisionáriusa a m­­vásárhelyi erdélyi baloldali gyűlésen, mek­kora súlyt fektet a baloldal az erdélyi választá­sokra, miután az erdélyi képviselők tették a le­folyt országgyűlésen a többséget s tevékenység­re buzdította pártját. Azonban a vándor patrióták, kik főfeladatul tűzték volt ki a Székelyföldet bebarangolni, mi okból nem tudjuk, de M.-Vásárhelyen túl nem mentek, s vidéki elvrokonukra bízták a propa­gandát. Azok meg is teszik kötelességüket 6­ pedig minden elvet félre dobva, a vidékekhez képest, egy helyt a privilégiumokat veszik oltalmuk alá, máshelyt a nemzetiségekkel kaczérkodnak, városokon a kisebb iparosokat izgatják s a fal­vakban a volt úrbéreseket azzal ijesztik, hogy a Deák-párt h­a többségben marad, a robotot állít­ja majd vissza. Mindez szerintük csak ártatlan kortescainy s még is ők vádolják a Deák-pártot azzal, hogy többsége megtartásáért mindent elkövet. Miután már a baloldal erdélyi emissariusa Ti­­j­sza László és kortesei ennyire nem válogatósak­­ az eszközökben, igen hihető, hogy imitt-amott­­ sikerrel fognak működni, de nem hiszszük, hogy­­ túlságosan vérmes rem­ényeket táplálnának, s azért azon reményünket fejezzük ki, hogy az erdélyi részekben alig egy pár kerületet nyer­nek s nekünk is van kilátásunk, hogy némely helyeken, hol 1869/70-iki baloldali képviselők voltak , a nép megjózanodva most jobbolda­lit választ, így p. o. ,Hunyadban volt egy baloldali,Küküllőben kettő, M.-Vásárhelyt kettő, Háromszéken egy, összesen 6, — ezekből legro­­szabb esetben nyerünk egy párt — Fogarasban Antonelli vikárius helyett, ki mint a román pas-­­­sivisták egyik vezére, kapunk egy oly románt,­­ ki elfoglalja helyét. A Székelyföldön legnagyobb az izgatottság­­ Udvarhelyszéken, Csikszéken csiki kerületében i­s Csíkszeredában, hol legkönnyebben felül kap­­­­hat a balpárt. A szászok természetüknél fogva óvatosok s épen ezért mind gyűlésükben, mind egyébként tartalékkal nyilatkoznak, de azért az uj szászok­ra számíthatunk s az ó szászokra is mindaddig, mig i a Deákpárt és baloldal közt foly a vita, s a Deák-part fölfelé jól áll. A románok is kezdenek alkudni a körülmé­nyekkel a el­érni a dako román utópiáktól. Itt Kolozsvárt snap este tartott maga Tisza László nagy lakomát a nemes kertben Pap Mik­lós szárny segédével. A­­zokott frasisok voltak napi renden,de nem annyira.A»ze­jtől,m­int a bortól mámoroson tértek haza éjfél után, az alsóbb rendű ácsok, kőművesek s csizmadiák. Midőn e sorokat írjuk, meg volt vgasztva az erdélyi részekben 14 Deákpárti képviségő ),al­­oldali egy sem. Az aranyosszéki, Szolnok 18 tag­y­ kerületi és alsó fejéri választásokról még n^ma tudósításunk, azok tegnap este végződtek. Kassa, jun. 29. (A képviselőválasztás ügyében.) A tisztán, vagy legalább túlnyomólag balol­dali összeíró bizottságok és középponti választ­mányok önkényes eljárása oly szomorú alakban talán sehol sem mutatkozik,mint fájdalomk­épen válásunkban. Alkotmányos országban minden valódi alkot­mányos gondolkodású egyénnek, annyival in­kább minden közegnek legfőbb büszkeségét a törvények s az executiv orgánumok által kiadott intézkedések előtti tiszteletnek s az azok telje­sítésére irányzott készségességnek kellene ké­peznie. E nélkül alkotmányos élet, e nélkül fe­lelősség nincs, illusiorus, nem képzelhető. S a pártok is főleg ily magatartás által tanúsíthat­ják, kormányk­épességeket. És igy járt el városunkban a középponti vá­lasztmány — kezdve az összeíráson, egész a vá­lasztási adtus megtartásáig, mely adtus tisztán a baloldal részéről — mig e sorokat irom — ja­vában folyamatban van. Még csak tegnap is rendelet érkezett a belügyminisztertől, hogy a még a miniszternél, sőt talán magánél az ország­­gyűlésnél és fejedelemnél is felebbállóknak te­kintik magukat. Ezek után városunk Deák-pártja nem tehetett mást, mint tartózkodni a választástól. Látván, hogy miután a középpont a választók sorából városunknak a hivatalnokok által reprae­­sentált tekintélyes intelligentiájának, úgyszólván zömét fosztotta meg választói képességétől, a mennyiben csaknem háromszáznál többet válasz­tásra nem képesítettnek declarált s határozatához a belügyminiszter minden erélye daczára is, bár alkotmány­a törvényellenesen, de makacsul ra­gaszkodott ; látván, hogy bizonyos vereségnek kellene elébe mennie s bizva egyúttal a képvise­lőház jog- s igazságszeretetében, jónak találta a követjelölt megnevezése mellett, a törvénytelen alapon megejtendő választás ellen ünnepélyes óvást termi, s nem szavazva, egy emberként a választási térről visszavonulni. Érdekes jelenet tárult a néző szemei elébe akkor, midőn ez ma reggeli hét óra után meg­történt. A meglepetés nagy volt, daczára hogy a megtörtén­endők előre tudva voltak. Izgatott­ság foglalta el a kedélyeket. A­­balpárt, s a ke­beléből alakított választási bizottmány az óvást elfogadni vonakodott. S igy az egy oldalról kije­lölt Eder Ferencz, a másik oldalról megemlített Juhá­sz Mihály, daczára a jobboldal kijelentett tartózkodásának,szavazás alá bocsáttattak, mint képviselőjelöltek. Később pártunk jelöltje maga is megjelenvén a választó bizottmány előtt, kijelenté, hogy mi­után pártja visszalépett, ő a mai választásnál jelölt nem lehet. Mit sem használt. A választmány nemcsak hogy e kijelentésnek engedni nem akart, de sőt a választmány igen tisztelt­ elnöke azt dörgő fülébe, hogy fel lévén léptetve, „mu­száj“ jelölt gyanánt figurálnia. Az összeülendő s a választási törvényjavaslat fölött tanácskozandó országgyűlésnek ez is igen érdekes adatot fog szolgáltatni. A balpárt természetesen ujongva eresztendi szélnek, mily óriási volt városunkban győzelme s mily rémitő pártunk bukása! Hadd örüljön a maga módja szerint. Nem irigyeljük diadalát. A választás ellen beadott, óvás-levél igy hang­zik : Tisztelt választási elnök ur s tisztelt választ­mány ! Mi, — szab. kir. Kassa városának Deák Ferencz politikai elveit valló s országgyűlési képviselő választására jogosított alálirt lakói és polgárai, magunk s az itteni Deákpárt nevében ezennel tudatjuk, hogy legközelebbi országgyü­­l­­ési követjelöltünk, kit képviselésünk végett kül­­­deni óhajtunk rala, Juhász Mihály, jogtudor és­­ ügyvéd.­­ Minthogy azonban az ezen választókerület összeíró bizottsága és középponti választmányá­nak tényleg követett eljárása, az említett pártot képező minden egyes választónak a törvényes­ségről és méltányosságról való­­fogalmával nem­csak hogy semmi öszhangban nincs, de jogérze­­tök s jobb meggyőződésükkel homlokegye­nest ellenkezik: van szerencsénk a magunk s elvtársaink nevében is, a tőlök kapott megbízatás és nyert utasitásunk szerint , ezennel kijelenteni, hogy rajtunk s a pár­­tunkbeli több száz választón s igy az egész párton s a törvényen elkövetett sérelmeknek annak idején s illetékes helyen leendő orvoslását­­ keresendők, a középponti választmány által­­ mára kitűzött s törvényellenes alapon megejteni ; szándékolt s netán megtartandó választás ellen,­­ a jog és igazságosság s hazánk törvényei alap­­­­ján, ünnepélyes óvást teszünk s a szavazástól,—• , tisztán törvényes és jogos meggyőződésünk su­­­gallatát követve, — egyenkint és összesen tar­tózkodni fogunk. Minek nyilvánítása után, óvásunknak jegyző­­könyvi felvételét s ezen óráslevélnek a válasz­tási jegyzőkönyvhöz való csatoltatását kérjük s követeljük. Kassán, 1872. 20-én. Következnek az aláírások. Szoboszló, junius 29. (Hogyan diadalmaskodik az ellenzék.) Hogy választókerületünkben Csanády Sándor nyerte el a többség pálmáját, már ismeretes do­log. Az ellenzéki lapok nagy diadalnak nevezik e tényt, illő tehát, hogy megtekintsük, mi­nő eszközökkel vivatott ki ezen diadal. Tury Sámuel deákpárti jelöltünknek, ki e kerületet már két országgyűlésen képviselte, it­ten a két előző választásnál túlnyomó pártja volt. 1865-ben 1500 szótöbbséggel, 1869-ben pedig, daczára Patay, Deáky és Csanády sze­mélyes korteskedéseiknek, 500 szótöbbséggel választották meg. E párt tömörül állott egész a múlt télig. Akkor a régi tisztviselők, kik a vá­mosi tisztujitáskor kimaradtak, s nehány biróság­i)hivatal után cs­égy de ki nem nevezett egyé­­nisela megkezdték a korteskedést, s a köznép legtudat najjas rétegében folytonos rágalmakkal halmozták Turyt Az adó, a katonáskodás, stempli, fino­m trafik és a „virilis zsidó“ ugyan­csak járta. A najyt azzal ijesztették, hogy ha Tury győzne isme,,a közlegelő feloszlatik­, és a szegény embernek egy talyicska földet is pénz­zel kell majd megvásárol hogy házát megta­paszthassa. Ha ellenben a Holdal gyi a t ■ sitás, mely 16 év előtt közmnvezéssel létre.­­ jött, tettleg megszűnik, és a trianonon­k visz. •­szakapják az elidegenített zálogfölé­iket. Hadházon hasonlókép folyt az izgató­, a hivatalvágyók serege, a tisztujitás ki­ntén­­ örömmel ragadta meg az alkalmat, hogy a st­­.­­­ oldalt szidalmazza, s egy baloldali erszény se­­gélyével magának tisztujitási pártot alkosson." Az izgatás itt oly sokra hágott, hogy a f. hó 19-én megtartott városi képviselőit választásánál a­­ felizgatott nép a városházánál ülésező választó küldöttséget kövekkel megtámadta, a városnak­­ érdemes főhadnagyát Hadházy Endrét kővel­­ mellben dobta, zászlóját széttépte, s a járásbírói az igazságügyi szervezéskor tett nagy szolgála­tokon kívül a szoboszlói iskola javára több ezer forintot érő becses könyvtárt ajándékozott. Szoboszlón takarékmagtárt alapított, a már szép virágzásnak örvendő takarékpénztár ala­pítását kezdeményezte. Ínséges időkben nagy adományokkal támogatta polgártársait, s mostan is számos szegény tanuló gyermeket ruház és lát el tanszerekkel; hogy Szoboszlónak több mint 50,000 ft adóját leiratta, s hogy Hadház váro­sának a templom építésére díjazás nélkül 50,000 forint kölcsönt szerzett, sat­ sat, míg Csanády­­ról csak azt tudtuk, hogy Szoboszlón nagy bir­toka van, de még a saját adóját se fizeti végre­hajtás nélkül, nem hogy egyháznak, városnak, vagy iskolának valamit ajándékozna. Ezek ellenében Csanády úr csak azon érde­meire hivatkozhatott, hogy — mint mondá — mióta magyar kormány van, soha egy krajczár adót, sem egy uj­­jon­czot meg nem szavazott, s megígérte, hogy a stemplit, trafikot stb. ha őt megválasztják, eltörli, a hajdú nemes­séget visszaállítja stb. Ily izgalmak közt következett be a választás június 22-én. A Deákpárti választók, — leginkább szobosz­­lóiak, a birtokosság és értelmiség java, színe — hogy a felbőszített balpárttal az összeütközést kikerüljék, jókor bevonultak a szavazás helyi­ségéül kitűzött városház kerített udvarára. A hadházi és epércsi választók, egyesülve a szo­boszlói balpártiakkal, erővel be akartak törni a kerítésbe. Elnök Czeglédy Lajos megnyitván a választást, a központi választmány határozata értelmében a hadházi és epércsi választókat akar­ta előbb megszavaztatni, mire a Deákpárti vá­lasztók kijelentették, hogy ők helyeiket el nem hagyják. Végre az elnök így határozta meg a szavazási rendet: előbb szavazzanak le Hadház és V.keres a templom­kerítésben, hova a sza­vazatszedő bizottmány ideiglenesen átköltözik, akkor ezek eltávozván Szoboszlóról, a­mit a balpárt nevében Molnár Sándor pártvezér be­csületszavára ígért — szavazni fog az eleve ki­tűzött helyiségben a Turypárt, s végre a szo­boszlói Csanádysták. Leszavaztak tehát a tem­plom kerítésében a hadháziak és pércsiek ; ad­tak Csanádyra 1140 szavazatot, noha a külön vasúti vonaton csak 1072 jöttek; két em­bernél hamis jegyet is talál­tak, melyek Hadház város pe­csétjével voltak ellátva. Midőn el­nök a megbeszélt mód szerint vissza akart térni a városházhoz, a Turypárt megszavaztatására, ebben a Csanádysták tettleg akadályozták, el­állván rémítő kiabálások közt a kaput. Végre az elnök a közbiztonság közegeivel csinált magá­nak utat, s megkezdte a szoboszlói Deákpár­tiak szavaztatását. E­közben a leszavazott hadházi és perces vá­lasztók a­helyett, hogy eltávoztak volna, a pia­­c­on maradtak, s elzárták a közlekedést. Este egy negyed tíz órakor az elnök neje és leánya rémülve rohantak a városházához, jelen­teni, hogy a vörös tollasok (Csanádysták) az el­nök háza elibe tódultak s belövöldöztek az ud­varra, a golyó fejek fölött fütyölt el. Erre elnök megszakította a szavazást, s kijött a hadházi és pércsi nép közé, követelvén tőlök, hogy az adott szó szerint távozzanak a városból, különben ad­dig a szavazást nem folytatja. Az idegen nép borzasztó istenkáromlással felelt, azt kiáltván, hogy készebb a városházát lerombolni, Szobosz­­lót felgyújtani, semhogy távozzék. Az elnök személyesen a legcsúfosabb szitkok­kal illettetett, s valóban bámulnunk kell türel­mét, hogy a zavargók ellen katonaságot nem alkalmazott Azt azonban kijelenté, hogy míg a hadházi és pércsi választók el nem távoznak, nem folytatja a szavazást. A Tury-pártiak e pere­ben egy negyed 10 órakor már beadtak 999 szavazatot. Tekintve azonban, hogy a szavazás tettleg félbe szakadt, s hogy a balpárt nyilvános fenyegetése folytán a város felgyújtásától s családjaik bántalma­zásától féltek, miután a borzasztó zavar alatt a szavazó bizottság is feloszlott, kijelentették az elnöknek, hogy ők a tényleg megszakasztott szavazás folytatása ellen óvást tesznek, s noha még több száz Deákpárti szavazó volt hátra, a választástól visszavonultak. Éjfél utáni fél 1 óráig tartott e rémletes szü­net ; akkor az elnök, kiegészítve a szavazó kül­döttséget, folytatja a szavazást a Csanádysták­­kal, s reggeli 8 órakor kikiáltotta Csanády Sán­dort a szoboszlói v.­kerület képviselőjének, mely alkalommal a megjelent küldöttség a Turypárt nevében szóval s írásban adta be óvását a vá­lasztás ellen. Az itt említetteket a leghitelesebb bizonyítékok kíséretében fogjuk a képviselőház elé terjeszteni, s meg vagyunk győződve, hogy bíráló bizottsága érvényre emeli az igazságot. r. 1. készített gyutacs által, meg dali ládát, tüzet kiáltott, és a­z a bizalmi férfiak, de bárki is a tódulhatott, s nagy részben betó, dali nem szavazók is, azon ürügy oltani mennek; a jobboldali ládát féltői­d a füstben, zavarban a jó urak egy óra hosszant szabadon gazdálkodtak. Sivó Gyula úr e kiál­tással szaladgált a városház udvarán: „üssétek agyon a berczeli káplánt, ő a gyújtogató.“ Hogy a tűz nem a véletlen játéka volt, mu­tatja az is, hogy a baloldaliak már reggel fennen hirdeték, hogy még ma a jobboldal ládája égni fog; honnan jöhettek e gondolatra, ha a tervről tudomásuk nincs ? Valamint megtörtént egyszer az, hogy a magyar biztosító társaságnak előbb megküldték a tűzkárjelentést, mint a­hogy a tűz kigyuladt, úgy itt is annyira elkészülve voltak, hogy a tűz kiütésével egyidejűleg száz torok énekelte az előre elkészített gúny­dalt. A másfél órai zavar után a Máriássy-párt bi­zalmi férfiai, miután a titkos szavazás kijátsza­tott, miután a jobboldal ládája feltöretett, mi­után oda mindenki szabadon ki és bejárt, és tetszés szerint lehetett rakni a füst és zavarban a baloldali ládába a szavazó botokat, ezen okok­nál fogva a szavazás felfüggesztését kérték. A választás vezetésével megbízott urak azon­ban alkotmány­ismeretük, jogfogalmaik, éles logikájuk erős tanúbizonyságát adták az által, hogy ezen füstös intermezzót természetesnek, törvényesnek találván, a választás folytatását el­rendelték. Erre a Máriássy-párt bizalmi férfiai, Perényi Antal és Hunyady Oszkár urak a tör­vénytelen választás ellen óvást adván be, a Má­riássy-párt, mely a kerületek és községek főbb birtokosai, a papság, a falusi vagyonosabb és értelmesebb népből állott, egész rendben vissza­vonult. Ez az abonyi választás lefolyásának története, s midőn ezt az igazság érdekében közzé tesz­­szük, egyszersmind azon erős meggyőződésünk­nek is kifejezést adunk, miszerint az országgyű­lés a Gullner Gyula erőszakos megválasztatását annak idejében megsemmisítendi. Abony, jun. 29. (Az abonyi eset.) A világ már régen nem beszélt híres gyújto­­gatásról, most újra van erre alkalma. Június hó 23-án tudvalevőleg Abonyban meggyújtották a jobboldalnak a nemzeti becsület védpajzsa alá helyezett urnáját. Az abonyi kerületben két párt állott egymás­sal szemközt: a jobb és balközép , a jobbnak jelöltje Máriássy Béla, a balközépnek Gullner Gyula. Máriássy Béla, ki a kerületet már két­szer képviselte, ki azonban körjárata kezdetén jobb karját eltörte és levágatni kényszerült, se­bében azóta folytonosan Rékason fekszik. A mű­­jelöltje: Gullner Gyula, a pesti veresek egy­ike, a lázító proclamatiók szerkesztője. Gull­­ner ibírt megyei hivatalokat, házassági engedé­lyeket, k­atonaság alóli felmentéseket, községi birtságoka szava] mindent, mivel hatni vélt.­­ Pártjának üsstöleg gazdája: Sivó Gyula, már egy év óta­­„tja, vesztegeti az embereket;­­ a kormányt hazaár _„„i„.oao0.cral hirt.len Borsod M. Csáth, jun. 25. (Képviselő választás.) A mo csáthi választókerületben a választás jan. 24-én megtartatott. Jobboldali jelölt B. Vay Lajos országszerte köztiszteletben álló veterán kapott 1174, az ellenzék jelöltje Ragályi István 1180 szavazatot, és így 6 szóval a jobboldal elbukott. E kerület is a Madarász-féle nem adózunk földosztó elvekkel volt fanatizálva, mind a mel­lett ha választási elnökünk Sz. G. ön­maga nem döfi a jobb pártiakra az utolsó döfést, győzel­münk biztos lett volna a már teljesen kimerült bal párt ellenében. Este 7 órakor mind a két párt a legnagyobb erőfeszítéssel szórványosan hozta szavazóit a választó bizottság elé. „Az elnök 8 órakor este a fél órai határidőt kimondta,s ez alatt is több szavazó érkezett. E határ­időn t­ú­l 8 perc­c­el elfogadott az elnök 3 balpárti szavazatot, és a jobb párt részéről még hátralevő szavazókat egy perczig sem várva, a jegyzőkönyvet a bal párt részéről tett pressió következtében bezáratta. A jegyzőköny berekesztése után 12 perc­c­el megérkezett 11 jobboldali szavazó jogától meg­­fosztatott. E kerületben az elnök tapintatlansá­ga, nyakassága miatt a jobbpárt elbuktatta ön­magát. Az elnök eljárása ellen­­— ki a szavazók je­lentkezése után semmi időt nem adott — óvásun­kat bejelentettük, és hiszszük s­zeményijük a törvényhozó­ testület igazság­szeretőjétől, hogy a választást meg fogja semmisíteni. V. 1. KÜLÖNFÉLÉK Pest, jul. 1. (Személyi hir.) Szlávy József kereske­delmi miniszter ma délután Bécsbe utazott. (A fö­l­dmi v. ip­ar- és keresk. minisz­térium) értesíti a törvényhatóságokat, hogy a magyar állam déli vasútvonalán fekvő Zágráb, Vrbovecz, Körös és Kaproncza nevű vasúti ál­lomásokon a szarvasmarha fej és lerakását a fennálló 1859.évi állatjárvány szabályrendeletek 44. §. 5-ik pontjában foglalt feltételek szoros foganatosítása mellett, megengedte. (Az uj-verbászi választásról­ a kö­vetkező episodot írják nekünk: A kulai válasz­tókerület számára junius 26-kán Uj-Verbászon tartott országgyűlési képviselő választás alkal­mával Kovács Józef kulai kir. aljárás bíró, Jámbor Pál egyk tevékeny kortese egy deák­párti, de jelölt hiányában a reformpárti Kármán Lajosra szavazó választót azért, mert nem tar­tózkodott a szavazástól, a választási helyhez kö­zel, nyílt téren és sokak hallatára a F­e­r­e­n­c­z­­csatornába fojtással fenyegette. Ilyen eszközökhöz nyúlt itt az ellenzék, hogy a győ­zelmet magának biztosítsa; a legszomorubb e dologban azonban az, hogy egy bíró, a törvény kiszolgáltatója, maga vetemedett ily feltűnő, az egyéni szabadságot sértő fellépésre. (Az Athenaeum­ mai választmányi ülésében 1200 forintot szavazott meg azon tech­nikai munkásainak a folyó üzleti év végén tör­ténendő jutalmazására, a­kik addig szorgalom, az intézethez való ragaszkodás és példás ma­­guk viselete által ki fognak tűnni. Már az igaz­gatóság közgyűlési jelentéséből láttuk, hogy az Athenaeum munkásai iránt a lehetőség határáig méltányos volt, a­mennyiben a szedőknek, mi­helyt igényeikkel a koalitióból kiválva egyene­sen az igazgatósághoz fordultak, valamennyi díjtételeit elfogadta. Az intézet nem áll meg azonban a munkások követeléseinél, hanem ju­talmak kitűzése által azoknak erkölcsi emelé­sére is hatni törekszik. ^ ^ , íA mnervar kincstári erdő’

Next