Pesti Napló, 1872. július (23. évfolyam, 151-175. szám)

1872-07-22 / 167. szám

167. szám. Hétfő, július 22. im 23. évi folyam. Szerkesztési iroda: Ferencziek-tere 7. szám. I. emelet. A lap szellemi részét illeti­ minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadó-hivatal: Ferencziek-tere 7. sz. földszint. A lap anyagi részét illető közle­­mények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó­hivatalhoz intézendők. ESTI KIADÁS: mammmatzsuttfilm Előfizetési feltételek: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti ki­adás együtt: 1 hónapra . . . 1 frt 85 kr. 3 hónapra . . . 5 „ 60 „ 6 hónapra . . . 11 „ — „ Az esti kiadás postai kü­lönküldé­­séért felülfizetés havonkint 30 kr. Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, s ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától fog számíttatni. Hirdetések szintúgy mint előfizetések a KIADÓ­HIVATALBA (ferencziek­ tere 7. na.) küldendők. Pest, julius 22. ,Politikai heti szemle. Az általános szélcsend közepett, mely a politikai élet mezején beállott, csak Spa­nyol és Francziaország vonják kiválóbb mérvben magukra a közfigyelmet. A spany­ol főváros ismét egy csúfos ese­mény színhelye volt. Midőn a 18 és 19-ke közt eső éjen , Amadé király és neje Victoria királynő a Buen-Retiro kertből a palotába hazatértek, az Arénáé-utczán öt egyén megrohanta a királyi kocsit és a benne ülőkre több lövést intézett. De szerencsére sikertelenül, mert a királyi pár bántatlan maradt. A gyilkosok közül ketten elfogattak, egy pedig a felbőszült néptömeg által azonnal meggyilkoltatott. A szomorú esemény híre a lakosságban általános megbotránkozást keltett, s a nép minden osztályából számosan siettek a királyi palotába, hogy ragaszkodásukat Amadeo király iránt kifejezzék. 19-én reg­gel a várkápolnában Te deum tartatott, melynek végével a király az utczákon megjelent, s a legnagyobb rokonszenvvel üdvözöltetek. A vizsgálat a bűnösök ellen, kiket a rendőrség csak nehezen volt ké­­pes a felbőszült nép kezeiből kimenteni, folyamatban van. A király még az­nap a vidékre utazott. Említettük volt, hogy a franczia nemzetgyűlés július 17-én igen viharos jelenetek színhelye volt. A tanácskozás meglehetős egyhangú volt esti hat óráig, midőn aztán kitört a zivatar. Az ülés fo­lyama következő: Dela Bouillerie: Azt kívánja, hogy a kormány az eddig megszavazott adókkal meg­elégedjék s takarékosan gazdálkodjék. Thiers: Nem 135, hanem 200 millióra van szükségünk. (Zaj.) Mi a megtakarításokat illeti, nagyon jók lennének, ha csak keresztül tudnék azokat vinni. Szükségünk van a további új adókra, hogy a 200 milliót megkapjuk. Már minden adó felett vitatkoztunk s most, midőn az egyetlen lehetséges adónemhez értünk, takaré­kosságról beszélünk s eltérünk a tárgytól, mely felett már egy év óta vitatkozunk. Nem szüksé­ges, hogy önök takarékosságra hívjanak fel bennünket. Már 150 milliót megtakarítottunk, a császárság alatt nem kértem volna 150 millió­nyi megtakarítást, mert tudom, hogy azt meg nem lehetett volna valósítani. Megtakarítottunk 35 milliót a civillistán (nevetés.) Ezt nem magamnak számítom érdemül; én nem voltam oka a forradalomnak; nem is kívántam volna a császárság eltörlését, hanem csak javítá­sát. A császárság rész volt, főleg mert a fény­űző kiadásokat túlhajtotta, s később a hadsere­get elhanyagolta. Ismétlem, én nem akartam a császárság megbuktatását, de szívesen elfo­gadom a 35 milliónyi megtakarítást, mely meg­szűnéséből ered. Thiers azután a többi megtaka­rításokat sorolja fel : 2,612,000 frank az igazságszolgáltatásnál, 1,144,000 külügyeknél, 11,000,000 Algiernál, 3,000,000 a tengerészet­nél, 63 millió a közmunkáknál, és 5,630,000 a kezelésnél jön megtakarítva. Mi a hadsereg kiadásainak szaporodását illeti, ezeket leszállítani nem lehet. Szónok 1840-ben ugyanez elvet védelmezte, a császárság idején hasonlót tön, mert előre látta a válság bekövet­keztét,szerinte további megtakarítás nem képzel­hető s a kiadások szaporítása kikerülhetlen. Az 1872-ki költségvetés képezi az alapot; ahhoz még 120 millióra van szükségünk; ezenkívül kell 30 millió a kölcsön kamataira, 18—24 millió a kölcsönműveletre, 10 millió a katonai czélokra összesen 184 millió, 16 millió pedig előre nem látható kiadásokra. E szükséget ki nem elégít­hetjük, ha a nagy vitát meg nem kezdjük, mely hónapok óta egy napról a másikra halasztatik. 87 millióval a budget szükségleteit kielégíteni nem lehet De la Boullerie: Még egyszer szót emel, hogy bebizonyítsa, miszerint csak 135 millióra van szükség, mi azután Thiers urat is újból szólásra hívja. E rövid eszmecsere után szót emel. De Meaux : A kormány követelései napról napra emelkednek. Előbb esi­k 500, később 700 milliót kívánt. Most elég lesz 135 millió. Egyéb­iránt a nyerstermék-adó tárgyalását nem is lehet még megkezdeni. Előbb a megtakarításokkal kell tisztába jönni. Ha szónok takarékosságot kíván, azt hiszi, hazaszeretetét mutatja ki vele. (Zaj balfelől.) Elnök csendet kér. E g­y h­a n­g j­o­b­b r­ó 1: (a baloldal felé for­dulva) Önök a legszélsőbb adókat akarják. De Meaux: Eddig még nem történt meg­takarítás, pedig annyi új adó jön megszavazva. Mielőtt tovább mennénk, hozzuk tisztába a meg­takarításokat. (Helyeslés jobbról.) Lelkiismere­temet minden vádtól tisztán akarom tartani. Thiers (roppant izgatottságban a szószékre siet): Tisztelem az ön lelkiismeretét, de engedje meg, hogy a magamét is tiszteljem. (Helyes.) A­mit kívánnak, az a hadsereg desorganisatiója. (tetszés balról.) Igaz, a hadsereg kiadásai növe­kednek. Miért? Mert a kormány azt akarja, hogy Francziaország erős legyen. (Új tetszés.) Soha sem fogom a hadsereg desorganisatiójához helyeslésemet adni, mert midőn a kormányt át­vettem, megígértem magamnak, hogy azt csak az ország üdvére fogom kezelni. Ha nem oszt­ják nézeteimet, vegyék át a kormányt. Csinál­ják meg a költségvetést s iparkodjanak szövet­ségeseket szerezni. (zaj.) Ha a szövetségek más utakon szerezhetők, mint az általam kijelölte­ken, hozzanak ide elém egy komoly férfiút. (Borzasztó, sokáig tartó zaj.) Több hang: Rendre! rendre! Ez inso­­lentia! Thiers: Csak kívánják önök a rendre uta­sítást. Örülni fogok, ha részesülök benne, mert a teher, melyek önök reám raktak, súlyosan ne­hezedik reám. Kívánják az indokolt napirendet, a rendre utasítást. Én követelem . — (Thiers öklét mutatja a jobboldalnak.) Én felhívom önöket, hogy azt kívánják. (Borzasztó izgatott­ság. Rendre!) G­r­é­v­y elnök: Senkinek sincs joga a rend­re utalást követelni vagy kimondani, mint az el­nöknek. Thiers: Nyújtsanak be indokolt napiren­det. (Helyes balról.) Világosan kell nyilatkoz­zok. Sem a hadsereget, sem annak létszámát csökkenteni nem lehet. Könnyű beszélni a meg­takarításokról. Szónok nem keres oly népszerű­séget, mely az országot elámítja. Én az igazsá­got mondom meg önöknek minden ügyben. Ha nincs hozzám bizalmuk, mondják ki véleményü­ket. Az alkalom jó. A­mi engem illet, én az or­szágot illuziókba ringatni nem fogom. (Hosszas zaj.) Elismerem, hogy némi megtakarítás eszkö­zölhető, de sohasem lesz oly ál hazaszeretetem, hogy az országnak hizelegve, neki olyat mond­jak, mi érdekeivel ellenkezik. A kötelesség, me­lyet önök reám róttak, az, hogy az ország szükségleteit kikutassam s nyilvánosságra hoz­zam, s hogy azt megtehessük, bátorságra van szükségünk. Ha önöknek más a politikájuk, mondják ki. (Zaj.) Önök azt mondják, hogy nem politikáról, hanem a pénzügyekről van szó. Én azt, hiszem, hogy a politikáról is szó van. Lépjen ki tehát nyíltan ama politika, mely most elrejtőzködik. (Zaj.) K e u d r e 1: Megegyeztünk, hogy a politikát nem keverjük a vitába. Ez be­csületbeli szerződés. (Zaj.) Thiers: Elismerem, hogy megegyeztünk, miszerint, a politika a pénzügyi vitákba be ne hozassák. De ki zavarta a kettőt össze ? Azt mondják, hogy politikánk nem vezet szövetsé­gesekre, így nem szoktak kormánynyal beszél­ni. Kényszerítik, hogy válaszoljon. Tudják-e, hogy bizalmuk lesújtó teher ? Nem akarom az egész világot meggyőzni. Csak a többséget, a valódi többséget akarom magamnak megnyerni. (Zaj, melyiket ?) Többségnek elismerem azt, mely a szavazásban nyilatkozik. Ha oly terhet viselünk, mint az enyém, a kamra bizalmával kell bírnunk. Elválásunk előtt a bizalmi kérdést akarják önök? Ha maradok, csak az ország érdekében teszem. Ha egyszerű miniszter len­nék, több szavazás eredményét el nem fogadtam volna. Tudom, hogy az országot kormányváltozással felizgatni nem szabad. Azonban bizalom nélkül nem léphetek Európa hitele elé. Ha önök a kor­­mánynyal megelégedve nincsenek, mondják ki, de ha önök ellenzésüket, mely inkább politikai mint pénzügyi, nem indokolhatják (Zaj.) én mindaddig, míg az ellenkezőjét ki nem nyilat­koztatják, azt fogom hinni, hogy egész bizal­mukat bírom. (Roppant zaj.) Még de Meaux emelt szót, mire az ülés rendkívüli izgatottság közepett feloszlott. A közvélemény igen kedvezően fogadta Thiers erélyes föllépését. Az új kölcsön aláírásának napja julius 28 és 29-dikára van kitűzve. Más államokban kiválóbb fontosságú esemény nem történt. Pest, julius 22. (Lónyay gr. miniszterelnök), mint halljuk, távirati meghivatás folytán, ő felségé­hez utazik. (A szerb congressus.) A hiv. lap teg­napi száma a következőket közli: „A csász. és apostoli kirági felsége folyó évi ápril 6-án és julius 2-án kelt legfelsőbb elhatározásokkal a m. kir. miniszterelnök által, a vallás- és közok­tatásügyi m. kir. miniszterrel egyetértőleg tett legalázatosabb előterjesztések alapján, a szerb nemzeti egyházi congressus által múlt 1871. évi julius 29-én kelt felterjesztéssel bemutatott, a szerb népiskolákról (I.) és a felsőbb leánytano­­dákról (II.) szóló szabályzatokat, az I. szabály­zat 1. 2. 7. 14. 18. 31. 58. (illetőleg 61. 107. 108. 109.) 97. 130. 133. 138. és 139. §-ánál és a II. szabályzat 4-dik §-sánál tett, és részint az 1868. évi XXXVIII. törvényczikk­­ből, részint a metropolisi egyház és nemzeti is­kolai tanács és egyházmegyék rendezését hely­benhagyó 1871. évi május 29-én kelt legfelsőbb elhatározásból folyó módosításokkal — legke­gyelmesebben jóváhagyni méltóztatott. — Ő felsége méltóztatott továbbá a határörvidéki területre nézve elrendelni, hogy az 1868-dik évi augusztus hó 1- én kelt legfelsőbb le­irat III. fejezetének 111. §-ában foglalt abbeli fentartás, mely az iskolaügyekre vonatkozó 1865-ik évi szerb nemzeti egyházi congressusi határozatoknak hatályát a nevezett területre nézve korlátozza, továbbra is épségben tartas­sák.“ (A hiv­ lap egyszersmind közleni kezdi a szerb népiskolákról szóló szabályzatot, melyet majd ismertetünk.) A „PESTI NAPLÓ“ TÁRCZÁJA. A nemzetközi börtönügyi con­gressus. A Londonban tartott nemzetközi b­örtönügyi congressus alkalmával az ülések oly szaporán, kettenkint, hármankint egy s ugyanazon időben tartottak és minden egyes ülésen oly roppant anyag került a felszínre, hogy majdnem teljesen lehetetlen registrálnunk a történteket. Júl. 8-án Hill azt a kérdést vetette föl, vál­jon a börtön­iparnál a büntetés vagy az ipar veendő-e inkább tekintetbe, és az ipar mellett emelt szót, mert így a fegyházak költségei cse­kélyebbekké válnak és a fogoly alkalmat les családját is gyámolítani. Ful­ford őrnagy (Stafford) azon véleményt fejtette ki, hogy tol­vajok és iszákosok erkölcsi befolyások által nem javíthatók és hogy azok irtóznak a börtöntől. Pitlsburg tbk constatálja, hogy a H­­ 11 által ajánlott rendszer erkölcsi és anyagi előnyei Connecticut államban igen érezhetők. Him­be­r­t mind a két rendszer egyesítése mellett szól, mert az idő nem elégséges mindenkor va­lamely ipar megtanulására. S­tevens az ügyet nem tekinti a krajczárkodás, hanem a javítás szempontjából. E tárgyról még sokan akartak szólani, hanem a vitát még­is be kelle rekesz­­teni. Másnap Murrey Browne hosszan érteke­zett e kérdésről: „miként lehet legjobban segí­teni elbocsájtott foglyokon?“ Igen elismerőleg szólott azon jelentékeny segélyről, melyet az e czélra működő társulatok az elbocsájtott fog­lyoknak nyújtanak. Évenkint 5500 elbocsájtott­­ fogoly gyámolíttatik az egyletek által, fiuk a tengerre küldetnek stb., kivándorlásokat azon­­ban nem eszközöltethetnek az egyletek a költség miatt. Ezután az orgazdák kérdése tétetett a vita tárgyává. Mindnyájan, kik a vitában részt vet­tek a legszigorúbb rendszabályok mellett nyilat­koztak. Hill erélyes eljárást kíván az oly há­zak tulajdonosai ellen, kik csőcselék népet be­fogadnak. L­a­s­e arra figyelmeztet, hogy a ki­sebb mennyiségű érez elárusítására kiadott tila­lom következtében az érez, ólom, réz stb. lopás­esetek felére szállottak alá; továbbá azt ajánlja, hogy az orgazdára szabassék ki mindig két ak­­kora büntetés mint a tolvajra. Július 10-én a fogház-congressus két ülést tartott egymás mellett. Carpenter kisasszony hosszú és érdekes értekezést olvasott föl az an­gol ipartűz- javító fegyintézetekről. Az értekező figyelmeztet azon különbségre, mely a felnőt­­tek­ és gyermekekkel való bánásmódban szem­mel tartandó, az utóbbiakra nézve kívánja, hogy azok mindig iskolákban és soha fogházakban ne neveltessenek. Előadó tanácsosabbnak véli, ha az elhagyatott gyermekek neveltetnek, mintha az államnak költségekbe kerülnek bűntetteik miatt. Erre Bruce azután a hasonnemű ame­rikai javító­iskolák szervezetéről szól. A máso­dik ülésben az a kérdés jön megvitatva, várjon az iskolai vagy családi rendszer alkalmaztassék-e a gyermekeknél. A legtöbb szüló a családrend­szer mellett nyilatkozott. A foglyok gyermekei­re nézve általános volt a nézet, hogy azok az állam gondoskodására bízandók. Amerikában magáncsaládokra bízza azokat az állam. Július 11-én három szakaszban folytak a ta­­nácskozmányok. Az elsőben Bowing asszony ült az elnöki székben és Carpenter kisasz­­szony nyitotta meg a vitát. Bevezetéskép hang­súlyozta, hogy nem helyesli azt, midőn a nők mindenütt a férfit megillető munkára vállalkoz­nak, de azt mégis hiszi, hogy mindaz, a­mi a nők javítását czélozza, kizárólag nők kezébe tétessék le, szintúgy kívánatosnak tartja, hogy a gyermekek javítása is legalább részben nők kezére bizassék. Leányok javító intézetei telje­sen a nőkre bizandók. Továbbá oly­ nők, kik nevelést és emberszeretetet párosítanak, mindig bebocsátandók a fogoly nőkhöz, mikép ez Íror­szágban meg van engedve. Miután az ír rend­szert leírja az előadó, megengedi, hogy a fogoly nőkkel általában sokkal nehezebb elbánni; en­nek oka abban rejlik, hogy a nők gyengébb szervűek s nehezebben emelkedhetnek fel a bu­kásból. Azonfelül a nők csak akkor jutnak fog­ságra, midőn ez már teljesen mellőzhetlen, miért is ott mindig csak a legalávalóbb faj található fönn. Azonban még a legelvetemedettebb nő is meg volna menthető, ha jól nevelt nők kezébe kerülne. A másik két szakasz egyikében ango­lul, a másikában francziául folyt a vita. Az an­gol szakaszban a figyelem különösen az ír bör­tönrendszerhez fordult. Sokkal több érdeket nyújtott azonban a franczia szakasz. Sir Walter C­r o­f­t­o­n itt saját rendszerét fejtegette. En­nek alapeszméje a következő:8 — 9 hónapig ma­gánfogság , azután közös együttlét munka mel­lett és jóviselet következtében részleges szabad­ság, elvégre pedig szabad bocsátás rendőri fel­ügyelet alatt a hátralevő büntetés időtartamára A büntetés e­leme csak oly elitélteknél alkal­maztatik, kiknek büntetése legalább 5 évre sza­­batott meg. C r o­f t­o n tapasztalatai­ nyomán Írország­ban nem nehéz a kibocsájtott foglyoknak mun­kát szerezni és a rendőri felügyelet sem okoz nekik bajt. Nevezetes az, hogy oly fogoly, ki már egyszer élvezte e kedvezményt, de ismét elítéltetett, többé annak élvezetébe nem juthat. Az élethossziglan elitéltekre különös közös fog­ház rendeztetett be, hová az első 10 év eltelte után hozatnak. 20 éves fogság után jelentés lé­tetik a miniszterhez, vájjon nem volna-e meg­­kegyelmeztetésnek helye. Ez előadás után majd­nem minden állam megbízottja kérdést intézett az előadóhoz és mindegyik kénytelen volt be­vallani, hogy oly világos és határozott feleletet alig kapott még. Július 11-én ismét három helyen folyt a ta­nácskozás. Az elsőben Carpenter kisasszony hosszas jelentést adott a szegények ipar­iskolái­ról, melyekre nézve azt kívánja, hogy az isko­lahatóságok felügyelete alá helyeztessék. Ezután a perthi iskolarendszer jön bemutatva. A má­sodik szakaszban az indiai fogházi rendszer ké­pezte a vita tárgyát. Erről szólott dr. Mórát, ki hosszú éveken át a bengáli fogházak főfel­ügyelője volt és dr. Grey. Mindkettő megegye­zett abban, hogy az Indiában folytatott rendszer, ámbár ott rendkívüli körülményekkel kell meg­küzdeni, mégis a legjobb eredményeket képes fölmutatni. A foglyok, kik magukat jól vise­lik, felügyelőkké tétetnek és ezek jobbak a fo­gadott felügyelőknél. A harmadik szakban dr. Cane kapitány az angol rendszert fejtegette. Ő nem bízik a rend­szerekben mint olyanokban, de igenis azokban az emberekben, kik a börtönügyet ismerik és bánni tudnak a foglyokkal. Az ijesztő rendszer­nek, nézete szerint lépést kell tartania a javító rendszerrel.­­ Ugyane napon tartatott még élénk részvétel­­ mellett, a nemzetközi börtönügyi congressus zárülése Sir Joh­n Pa­­ckington, parliamenti tag elnöklete mel­lett. Powell (New­ York) azt indítványozta, hogy folytassa a congressus munkálatait és ta­nácskozzék a halál büntetésének kérdése fölött, továbbá az iszákosság terjedése és az ebből ere­dő bűntények fölött; azonban az elnök figyel­meztette szólót a napirendre és igy B o u s u a t jelentést ten a francziául beszélő szakosztály részéről, Hastings pedig a nemzetközi bi­zottságról tett jelentést. Ezután Carpenter kisasszony szólott. Szónok azon nézetben van, hogy e congressus által a művelődés egy új korszaka nyílt meg. A gyülekezet egyértelmű­­leg megegyezett abban, hogy a bűnöst fogságá­nak tartama alatt elő kell készülni a társadalom számára, melynek tagjává ismét válik. — Ut egyszersmind az az eszme, hogy a fog­házak reformja alatt a nőknek is jut befolyásuk a foglyokra. Helyén van, hogy szerencsétlen ne­­mükbel sem­ a nők segítsenek, mert senki sem alkalmasabb erre mint ők, kik a fogoly szelle­mi, erkölcsi és physikai gyengéit legjobban is­merik. Coates (Pennsylvania) teljesen egyetért az előtte szólóval és egy fél millió ame­rikai polgár rokonszenvét tolmácsolja. Ezután a szokásos szertartások mellett elosz­lattatok a congressus. Berlin, jul. 19. Nagy készülődés vehető észre, az udvar a ka­tonai és polgári hatóságok részéről, melyeknek czélja az, hogy az osztrák-magyar monarchia uralkodója minél fényesebben fogadtassák. Min­den oldalról nagy fontosságot tulajdonítanak ezen összejövetelnek. A hír s az előkészületek azt gyaníttatják, hogy ő felsége szeptember 3—6-ika közt, még pedig mint sokan hiszik Erzsébet császár és királynővel fog megérkezni. A német császár hihetőleg a hó végéig fog Ems­­ben maradni, honnan Gasteinba rándul s ott töltendő egész augusztust s csak szeptember el­sején tér vissza a székvárosba Ugyanez idő­re a berlini királyi lakban, mely Schickel mesterműve, teljesen be lesz rendezve azon lak­osztály, melyben az osztrák-magyar birodalom uralkodója itt tartózkodásának ideje alatt lakni fog. Szeptember 7-kén nagy díszszemle fog tar­tatni a berlini és potsdami helyőrség felett, me­lyen Ferencz József ő felsége is részt veend, 9-ikén pedig hadtest-gyakorlatok tartatnak Spandau mellett, melyek 18.—20-ikáig fognak húzódni. E gyakorlatokban az összes gárda részt veend, melynek egy része a szabadban fog táborozni. A gyalogság számára újonnan készitett hátul­töltő fegyverek, nem különben a porosz Werder­­fegyverek ez alkalommal hihetőleg először fog­nak alkalmaztatni, a­mennyiben a begyakorlás e fegyverrel folyton tart. A gyakorlatok követ­kező időszakokra oszlanak fel: 9-ikén hadtest­gyakorlat, 10-ikén tábori gyakorlatok szakosz­tályokban, 12-től 18-ig dandárgyakorlatok fog­nak tartatni. Azt is megírhatom már ,­­ hogy az ural­kodó itt tartózkodása közben külön előadások fognak tartatni az operaszínházban, s hihetőleg a város is ünnepélyesen ki fog világíttatni. Mondják különösen, hogy Babelsberg és Sans­souci, a császárnak kedvenc­ mulatóhelyei Potsdam mellett, fényes tűzijátékkal fognak illumináltatni. A városi hatóság szintén nagy és fényes kivilágítást fog rendezni, minek a porosz­­franczia hadjárat alatt voltak napirenden. Egy szóval mindenki örül a magyar-osztrák uralko­dópár megérkezésének. A horvát országgyűlésből. (A július 18-iki ülés.) Mazuranics elnök megnyitván az ülést, csekélyebb házi ügyek elintézése után Span egy határőrvidéki község nevében a pálinkaadó leszállítását kéri, a­mennyiben a község azon kivételes helyzetben van a többi községekkel szemben, hogy az ottani szilvafák­nak nagyon szegény termése szokott lenni. Ezen körülményt figyelembe vette eddig még minden kormány, s azért az általa benyújtott kérvényt pártolólag kéri a kérvényi bizottság­hoz utasíttatni. Megtörténik. Ugyancsak Span két interpellációt nyújt be. Ezek egyike a határőrvidéki erdőségekről szól, melyeknek egy része, daczára annak, hogy a hadügyminisztérium részben községi tulaj­donnak nyilvánította , a jelenlegi kormány által eladatni szándékoltatik. Második interpel­­lációja a belovármegyei lelkészek fizetésének felemelésére vonatkozik. Mindkét interpelláló a kormánynak kiadatni határoztatok. Napirenden van Vrbancsics indítvá­nya a községi adóbeszedés megszüntetése tár­gyában. Krcsivoj azon meggyőződését fejezi ki, hogy a politikai községek a törvény értelmében kötelezve vannak az adóbeszedésnél közremű­ködni. Ha már most valaki e törvényt megszün­tetni akarja, az legkevésbbé sem történhetik egy egyszerű indítványnyal, sőt még a horvát or­szággyűlés, és a kormány sincs jogosítva arra, hogy e törvényt megváltoztassa. Ennélfogva in­dítványozza, hogy a horvát országgyűlés kül­dötteinek kötelességévé tétessék a magyar or­­szággyűlésen e törvény megváltoztatását sür­­getni. Dr. Derencsin azt hiszi, hogy itt nem a törvénynek rendeletéről, hanem annak csak vég­rehajtási módozatáról lehet szó, ezen módozat megváltoztatására pedig a horvát országgyűlés­nek kétségtelen joga van. A kormány ugyan rendeleti úton szabályozta az adóbehajtás rend­szerét, azonban az országgyűlés hatalmában áll e rendszert megváltoztatni. Biztosítja különben az országgyűlést, hogy azon megye, melyet ő képvisel, soha semmi szín alatt sem fogja a kor­mány e rendeletét végrehajtani, ha csak a kor­mány fegyveres erőszakot nem használ. Makanecz elvileg ugyan helyesli azt, hogy a községekre bizassék az adóbehajtás, de a horvátországi községek még nincsenek any­­nyira rendezve, hogy ezt elvégezhetnék. Mind­addig, míg az ország pénzügyéről önállólag nem fog rendelkezni, nem hisz az alkotmányban. Vucetics, Tombor,­­u­ragics és Muz­­­er szintén pártolják Vrbancsics indítványát. Horváth hasonlóképen azon nézetét fe­­zi ki, hogy a horvát községi hivatalnokokra nem lehet az adóbehajtást bízni, minthogy azok a legtöbb helyen a nép akarata ellenére erősza­­koltattak a községekre. Olyan emberek kezére tehát, kikben a nép nem bízik, az adóbehajtást ruházni veszedelmes volna. Spun érti azt, ha a magyarok szívesen fize­tik az adót, mert hisz ők legalább tudják, hogy önmaguk számára fizetik azt; ellenben a horvá­­toknak legkevésbbé sincs érdekükben adót fizetni, minthogy az nem saját országuk érde­keinek ápolására fordíttatik, s nincs is joguk azok felett önállólag rendelkezni. Nem is érti, hogy követelhetik az adófizetést a horvátoktól, midőn minden jogaikat elvették a magyarok , pláne megházasodni sem szabad senkinek a ma­gyar minisztérium tudta nélkül. (Derültség.) H­r­v­i­­­c­s Vrbancics indítványa ellen nyi­latkozik. A magyar pénzügyminiszter, úgymond, csak kötelességét teljesíti, midőn a községeket a nemzeti kormány útján felszólítja, hogy az adóbehajtást eszközöljék. Hiszi, hogy a kormány számos adóhivatalt fel fog oszlatni, miután te­mérdek költségbe kerülnek, ehhez pedig segéd­kezet nyújtani kötelessége minden hazafinak. A­mi azon szemrehányást illeti, hogy a községek­re nem lehet bízni ez adóbehajtást, mivel azok hivatalnokai a d­rog által erőszakoltattak a nép­re, a községek rendezéséről szóló törvényből bebizonyítja, hogy a­ község saját maga választja azon tisztviselőt, ki az adópénzek kezelésével bizatik meg. Nagyon szomorú jelenségnek tart­ja, midőn valamely képviselő úgy nyilatkozik nyilvánosan, hogy a törvényes módon hozott rendeletet csak szuronyok segélyével lehet ér­vényesíteni. Végül napirendre térést indítvá­nyoz. M­akanecz indítványára a vita befejeztetik, mire V­r­b­a­ncs­i­c­s újólag indokolja indítványát. Nem a törvény rendelkezését akarta azzal meg­támadni, hanem a kormányt arra kényszeríteni, hogy czélszerű rendelkezés útján igyekezzék azt végrehajtani. Szavazás folytán V­rbancsics indítvá­nya elfogadtatott. Ezzel az ülés eloszlott. Törvényszéki csarnok. Egy csendbiztos garázdálkodásai. Szeged, jul. 20. Szarka Mátyás csongrádi csendbiztos, s legé­nye Tekle Balázs, kiknek esetei már két ízben tárgyaltatván, eddig Szarka 8 ügyben monda­tott ki bűnösnek, ma újra a tavszék előtt állot­tak, hogy a már két ízben megszakított tárgya­lást ma befejeztessék. Az esetek következők voltak: Az 1868-iki év utolján nemes Nagy Pál s társai Kis-Telekről lementek a több mint 30 mértföldnyi távolságú Moraviczára, s ott Nasicz Lipót rőföskereskedését kirabolták, s a portékát Kis-Telekre szállították. Azután nemsokára ne­mes Nagy Pál elfogatván, a nekifutott portékát szeretője Sipka K. Terka, nehogy a kutatás al­kalmával feltaláltassák, Kali Rozman Antal ud­varában a szalma közé elrejtette, honnan azon­ban Sipka K. József ellopta, miért is őt Kali R. Antal feljelentette Fekete Balázsnak, s ez pedig Szarka biztosnak. Szarka kérdőre vonván Sipka K. Józsefet, et­től megtudta, hogy még több portéka is van, s hadnagyaival Csicsadai P. M-nál Sipka K. M. stb. kutatást tartván, az összes portékát megta­lálta s a község házára vitette. A bűn­jelek igy birtokában lévén, kérdőre vonta Csicsadót, de ez 40 ftot ígérvén neki, azonnal elbocsájtotta, sőt később, midőn a pénzt megkapta, nyomozási feljelentést mindent elha­gyott, sőt a portékákból egyet­ mást vissza is adott Csicsadó nejének, ki neki azért 2 libát adott, s mind ezt körülményesen beismeri, vala­mint Fekete Balázs is a Csicsadónétól kapott 10 frtot s baromfiakat. Az 1870-ik évben id. B. Tóth István, Verse­­nyi László és Kovács József kecskeméti lako­sok Csongrádról 26 db birkát loptak, melyből I. II.

Next