Pesti Napló, 1872. július (23. évfolyam, 151-175. szám)
1872-07-22 / 167. szám
167. szám. Hétfő, július 22. im 23. évi folyam. Szerkesztési iroda: Ferencziek-tere 7. szám. I. emelet. A lap szellemi részét illeti minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadó-hivatal: Ferencziek-tere 7. sz. földszint. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadóhivatalhoz intézendők. ESTI KIADÁS: mammmatzsuttfilm Előfizetési feltételek: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra . . . 1 frt 85 kr. 3 hónapra . . . 5 „ 60 „ 6 hónapra . . . 11 „ — „ Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés havonkint 30 kr. Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, s ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától fog számíttatni. Hirdetések szintúgy mint előfizetések a KIADÓHIVATALBA (ferencziek tere 7. na.) küldendők. Pest, julius 22. ,Politikai heti szemle. Az általános szélcsend közepett, mely a politikai élet mezején beállott, csak Spanyol és Francziaország vonják kiválóbb mérvben magukra a közfigyelmet. A spanyol főváros ismét egy csúfos esemény színhelye volt. Midőn a 18 és 19-ke közt eső éjen , Amadé király és neje Victoria királynő a Buen-Retiro kertből a palotába hazatértek, az Arénáé-utczán öt egyén megrohanta a királyi kocsit és a benne ülőkre több lövést intézett. De szerencsére sikertelenül, mert a királyi pár bántatlan maradt. A gyilkosok közül ketten elfogattak, egy pedig a felbőszült néptömeg által azonnal meggyilkoltatott. A szomorú esemény híre a lakosságban általános megbotránkozást keltett, s a nép minden osztályából számosan siettek a királyi palotába, hogy ragaszkodásukat Amadeo király iránt kifejezzék. 19-én reggel a várkápolnában Te deum tartatott, melynek végével a király az utczákon megjelent, s a legnagyobb rokonszenvvel üdvözöltetek. A vizsgálat a bűnösök ellen, kiket a rendőrség csak nehezen volt képes a felbőszült nép kezeiből kimenteni, folyamatban van. A király még aznap a vidékre utazott. Említettük volt, hogy a franczia nemzetgyűlés július 17-én igen viharos jelenetek színhelye volt. A tanácskozás meglehetős egyhangú volt esti hat óráig, midőn aztán kitört a zivatar. Az ülés folyama következő: Dela Bouillerie: Azt kívánja, hogy a kormány az eddig megszavazott adókkal megelégedjék s takarékosan gazdálkodjék. Thiers: Nem 135, hanem 200 millióra van szükségünk. (Zaj.) Mi a megtakarításokat illeti, nagyon jók lennének, ha csak keresztül tudnék azokat vinni. Szükségünk van a további új adókra, hogy a 200 milliót megkapjuk. Már minden adó felett vitatkoztunk s most, midőn az egyetlen lehetséges adónemhez értünk, takarékosságról beszélünk s eltérünk a tárgytól, mely felett már egy év óta vitatkozunk. Nem szükséges, hogy önök takarékosságra hívjanak fel bennünket. Már 150 milliót megtakarítottunk, a császárság alatt nem kértem volna 150 milliónyi megtakarítást, mert tudom, hogy azt meg nem lehetett volna valósítani. Megtakarítottunk 35 milliót a civillistán (nevetés.) Ezt nem magamnak számítom érdemül; én nem voltam oka a forradalomnak; nem is kívántam volna a császárság eltörlését, hanem csak javítását. A császárság rész volt, főleg mert a fényűző kiadásokat túlhajtotta, s később a hadsereget elhanyagolta. Ismétlem, én nem akartam a császárság megbuktatását, de szívesen elfogadom a 35 milliónyi megtakarítást, mely megszűnéséből ered. Thiers azután a többi megtakarításokat sorolja fel : 2,612,000 frank az igazságszolgáltatásnál, 1,144,000 külügyeknél, 11,000,000 Algiernál, 3,000,000 a tengerészetnél, 63 millió a közmunkáknál, és 5,630,000 a kezelésnél jön megtakarítva. Mi a hadsereg kiadásainak szaporodását illeti, ezeket leszállítani nem lehet. Szónok 1840-ben ugyanez elvet védelmezte, a császárság idején hasonlót tön, mert előre látta a válság bekövetkeztét,szerinte további megtakarítás nem képzelhető s a kiadások szaporítása kikerülhetlen. Az 1872-ki költségvetés képezi az alapot; ahhoz még 120 millióra van szükségünk; ezenkívül kell 30 millió a kölcsön kamataira, 18—24 millió a kölcsönműveletre, 10 millió a katonai czélokra összesen 184 millió, 16 millió pedig előre nem látható kiadásokra. E szükséget ki nem elégíthetjük, ha a nagy vitát meg nem kezdjük, mely hónapok óta egy napról a másikra halasztatik. 87 millióval a budget szükségleteit kielégíteni nem lehet De la Boullerie: Még egyszer szót emel, hogy bebizonyítsa, miszerint csak 135 millióra van szükség, mi azután Thiers urat is újból szólásra hívja. E rövid eszmecsere után szót emel. De Meaux : A kormány követelései napról napra emelkednek. Előbb esik 500, később 700 milliót kívánt. Most elég lesz 135 millió. Egyébiránt a nyerstermék-adó tárgyalását nem is lehet még megkezdeni. Előbb a megtakarításokkal kell tisztába jönni. Ha szónok takarékosságot kíván, azt hiszi, hazaszeretetét mutatja ki vele. (Zaj balfelől.) Elnök csendet kér. E gy ha ng jobb ró 1: (a baloldal felé fordulva) Önök a legszélsőbb adókat akarják. De Meaux: Eddig még nem történt megtakarítás, pedig annyi új adó jön megszavazva. Mielőtt tovább mennénk, hozzuk tisztába a megtakarításokat. (Helyeslés jobbról.) Lelkiismeretemet minden vádtól tisztán akarom tartani. Thiers (roppant izgatottságban a szószékre siet): Tisztelem az ön lelkiismeretét, de engedje meg, hogy a magamét is tiszteljem. (Helyes.) Amit kívánnak, az a hadsereg desorganisatiója. (tetszés balról.) Igaz, a hadsereg kiadásai növekednek. Miért? Mert a kormány azt akarja, hogy Francziaország erős legyen. (Új tetszés.) Soha sem fogom a hadsereg desorganisatiójához helyeslésemet adni, mert midőn a kormányt átvettem, megígértem magamnak, hogy azt csak az ország üdvére fogom kezelni. Ha nem osztják nézeteimet, vegyék át a kormányt. Csinálják meg a költségvetést s iparkodjanak szövetségeseket szerezni. (zaj.) Ha a szövetségek más utakon szerezhetők, mint az általam kijelölteken, hozzanak ide elém egy komoly férfiút. (Borzasztó, sokáig tartó zaj.) Több hang: Rendre! rendre! Ez insolentia! Thiers: Csak kívánják önök a rendre utasítást. Örülni fogok, ha részesülök benne, mert a teher, melyek önök reám raktak, súlyosan nehezedik reám. Kívánják az indokolt napirendet, a rendre utasítást. Én követelem . — (Thiers öklét mutatja a jobboldalnak.) Én felhívom önöket, hogy azt kívánják. (Borzasztó izgatottság. Rendre!) Grévy elnök: Senkinek sincs joga a rendre utalást követelni vagy kimondani, mint az elnöknek. Thiers: Nyújtsanak be indokolt napirendet. (Helyes balról.) Világosan kell nyilatkozzok. Sem a hadsereget, sem annak létszámát csökkenteni nem lehet. Könnyű beszélni a megtakarításokról. Szónok nem keres oly népszerűséget, mely az országot elámítja. Én az igazságot mondom meg önöknek minden ügyben. Ha nincs hozzám bizalmuk, mondják ki véleményüket. Az alkalom jó. Ami engem illet, én az országot illuziókba ringatni nem fogom. (Hosszas zaj.) Elismerem, hogy némi megtakarítás eszközölhető, de sohasem lesz oly ál hazaszeretetem, hogy az országnak hizelegve, neki olyat mondjak, mi érdekeivel ellenkezik. A kötelesség, melyet önök reám róttak, az, hogy az ország szükségleteit kikutassam s nyilvánosságra hozzam, s hogy azt megtehessük, bátorságra van szükségünk. Ha önöknek más a politikájuk, mondják ki. (Zaj.) Önök azt mondják, hogy nem politikáról, hanem a pénzügyekről van szó. Én azt, hiszem, hogy a politikáról is szó van. Lépjen ki tehát nyíltan ama politika, mely most elrejtőzködik. (Zaj.) K e u d r e 1: Megegyeztünk, hogy a politikát nem keverjük a vitába. Ez becsületbeli szerződés. (Zaj.) Thiers: Elismerem, hogy megegyeztünk, miszerint, a politika a pénzügyi vitákba be ne hozassák. De ki zavarta a kettőt össze ? Azt mondják, hogy politikánk nem vezet szövetségesekre, így nem szoktak kormánynyal beszélni. Kényszerítik, hogy válaszoljon. Tudják-e, hogy bizalmuk lesújtó teher ? Nem akarom az egész világot meggyőzni. Csak a többséget, a valódi többséget akarom magamnak megnyerni. (Zaj, melyiket ?) Többségnek elismerem azt, mely a szavazásban nyilatkozik. Ha oly terhet viselünk, mint az enyém, a kamra bizalmával kell bírnunk. Elválásunk előtt a bizalmi kérdést akarják önök? Ha maradok, csak az ország érdekében teszem. Ha egyszerű miniszter lennék, több szavazás eredményét el nem fogadtam volna. Tudom, hogy az országot kormányváltozással felizgatni nem szabad. Azonban bizalom nélkül nem léphetek Európa hitele elé. Ha önök a kormánynyal megelégedve nincsenek, mondják ki, de ha önök ellenzésüket, mely inkább politikai mint pénzügyi, nem indokolhatják (Zaj.) én mindaddig, míg az ellenkezőjét ki nem nyilatkoztatják, azt fogom hinni, hogy egész bizalmukat bírom. (Roppant zaj.) Még de Meaux emelt szót, mire az ülés rendkívüli izgatottság közepett feloszlott. A közvélemény igen kedvezően fogadta Thiers erélyes föllépését. Az új kölcsön aláírásának napja julius 28 és 29-dikára van kitűzve. Más államokban kiválóbb fontosságú esemény nem történt. Pest, julius 22. (Lónyay gr. miniszterelnök), mint halljuk, távirati meghivatás folytán, ő felségéhez utazik. (A szerb congressus.) A hiv. lap tegnapi száma a következőket közli: „A csász. és apostoli kirági felsége folyó évi ápril 6-án és julius 2-án kelt legfelsőbb elhatározásokkal a m. kir. miniszterelnök által, a vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszterrel egyetértőleg tett legalázatosabb előterjesztések alapján, a szerb nemzeti egyházi congressus által múlt 1871. évi julius 29-én kelt felterjesztéssel bemutatott, a szerb népiskolákról (I.) és a felsőbb leánytanodákról (II.) szóló szabályzatokat, az I. szabályzat 1. 2. 7. 14. 18. 31. 58. (illetőleg 61. 107. 108. 109.) 97. 130. 133. 138. és 139. §-ánál és a II. szabályzat 4-dik §-sánál tett, és részint az 1868. évi XXXVIII. törvényczikkből, részint a metropolisi egyház és nemzeti iskolai tanács és egyházmegyék rendezését helybenhagyó 1871. évi május 29-én kelt legfelsőbb elhatározásból folyó módosításokkal — legkegyelmesebben jóváhagyni méltóztatott. — Ő felsége méltóztatott továbbá a határörvidéki területre nézve elrendelni, hogy az 1868-dik évi augusztus hó 1- én kelt legfelsőbb leirat III. fejezetének 111. §-ában foglalt abbeli fentartás, mely az iskolaügyekre vonatkozó 1865-ik évi szerb nemzeti egyházi congressusi határozatoknak hatályát a nevezett területre nézve korlátozza, továbbra is épségben tartassák.“ (A hiv lap egyszersmind közleni kezdi a szerb népiskolákról szóló szabályzatot, melyet majd ismertetünk.) A „PESTI NAPLÓ“ TÁRCZÁJA. A nemzetközi börtönügyi congressus. A Londonban tartott nemzetközi börtönügyi congressus alkalmával az ülések oly szaporán, kettenkint, hármankint egy s ugyanazon időben tartottak és minden egyes ülésen oly roppant anyag került a felszínre, hogy majdnem teljesen lehetetlen registrálnunk a történteket. Júl. 8-án Hill azt a kérdést vetette föl, váljon a börtöniparnál a büntetés vagy az ipar veendő-e inkább tekintetbe, és az ipar mellett emelt szót, mert így a fegyházak költségei csekélyebbekké válnak és a fogoly alkalmat les családját is gyámolítani. Fulford őrnagy (Stafford) azon véleményt fejtette ki, hogy tolvajok és iszákosok erkölcsi befolyások által nem javíthatók és hogy azok irtóznak a börtöntől. Pitlsburg tbk constatálja, hogy a H 11 által ajánlott rendszer erkölcsi és anyagi előnyei Connecticut államban igen érezhetők. Himbert mind a két rendszer egyesítése mellett szól, mert az idő nem elégséges mindenkor valamely ipar megtanulására. Stevens az ügyet nem tekinti a krajczárkodás, hanem a javítás szempontjából. E tárgyról még sokan akartak szólani, hanem a vitát mégis be kelle rekeszteni. Másnap Murrey Browne hosszan értekezett e kérdésről: „miként lehet legjobban segíteni elbocsájtott foglyokon?“ Igen elismerőleg szólott azon jelentékeny segélyről, melyet az e czélra működő társulatok az elbocsájtott foglyoknak nyújtanak. Évenkint 5500 elbocsájtott fogoly gyámolíttatik az egyletek által, fiuk a tengerre küldetnek stb., kivándorlásokat azonban nem eszközöltethetnek az egyletek a költség miatt. Ezután az orgazdák kérdése tétetett a vita tárgyává. Mindnyájan, kik a vitában részt vettek a legszigorúbb rendszabályok mellett nyilatkoztak. Hill erélyes eljárást kíván az oly házak tulajdonosai ellen, kik csőcselék népet befogadnak. Lase arra figyelmeztet, hogy a kisebb mennyiségű érez elárusítására kiadott tilalom következtében az érez, ólom, réz stb. lopásesetek felére szállottak alá; továbbá azt ajánlja, hogy az orgazdára szabassék ki mindig két akkora büntetés mint a tolvajra. Július 10-én a fogház-congressus két ülést tartott egymás mellett. Carpenter kisasszony hosszú és érdekes értekezést olvasott föl az angol ipartűz- javító fegyintézetekről. Az értekező figyelmeztet azon különbségre, mely a felnőttek és gyermekekkel való bánásmódban szemmel tartandó, az utóbbiakra nézve kívánja, hogy azok mindig iskolákban és soha fogházakban ne neveltessenek. Előadó tanácsosabbnak véli, ha az elhagyatott gyermekek neveltetnek, mintha az államnak költségekbe kerülnek bűntetteik miatt. Erre Bruce azután a hasonnemű amerikai javítóiskolák szervezetéről szól. A második ülésben az a kérdés jön megvitatva, várjon az iskolai vagy családi rendszer alkalmaztassék-e a gyermekeknél. A legtöbb szüló a családrendszer mellett nyilatkozott. A foglyok gyermekeire nézve általános volt a nézet, hogy azok az állam gondoskodására bízandók. Amerikában magáncsaládokra bízza azokat az állam. Július 11-én három szakaszban folytak a tanácskozmányok. Az elsőben Bowing asszony ült az elnöki székben és Carpenter kisaszszony nyitotta meg a vitát. Bevezetéskép hangsúlyozta, hogy nem helyesli azt, midőn a nők mindenütt a férfit megillető munkára vállalkoznak, de azt mégis hiszi, hogy mindaz, ami a nők javítását czélozza, kizárólag nők kezébe tétessék le, szintúgy kívánatosnak tartja, hogy a gyermekek javítása is legalább részben nők kezére bizassék. Leányok javító intézetei teljesen a nőkre bizandók. Továbbá oly nők, kik nevelést és emberszeretetet párosítanak, mindig bebocsátandók a fogoly nőkhöz, mikép ez Írországban meg van engedve. Miután az ír rendszert leírja az előadó, megengedi, hogy a fogoly nőkkel általában sokkal nehezebb elbánni; ennek oka abban rejlik, hogy a nők gyengébb szervűek s nehezebben emelkedhetnek fel a bukásból. Azonfelül a nők csak akkor jutnak fogságra, midőn ez már teljesen mellőzhetlen, miért is ott mindig csak a legalávalóbb faj található fönn. Azonban még a legelvetemedettebb nő is meg volna menthető, ha jól nevelt nők kezébe kerülne. A másik két szakasz egyikében angolul, a másikában francziául folyt a vita. Az angol szakaszban a figyelem különösen az ír börtönrendszerhez fordult. Sokkal több érdeket nyújtott azonban a franczia szakasz. Sir Walter Cr ofton itt saját rendszerét fejtegette. Ennek alapeszméje a következő:8 — 9 hónapig magánfogság , azután közös együttlét munka mellett és jóviselet következtében részleges szabadság, elvégre pedig szabad bocsátás rendőri felügyelet alatt a hátralevő büntetés időtartamára A büntetés eleme csak oly elitélteknél alkalmaztatik, kiknek büntetése legalább 5 évre szabatott meg. C r of to n tapasztalatai nyomán Írországban nem nehéz a kibocsájtott foglyoknak munkát szerezni és a rendőri felügyelet sem okoz nekik bajt. Nevezetes az, hogy oly fogoly, ki már egyszer élvezte e kedvezményt, de ismét elítéltetett, többé annak élvezetébe nem juthat. Az élethossziglan elitéltekre különös közös fogház rendeztetett be, hová az első 10 év eltelte után hozatnak. 20 éves fogság után jelentés létetik a miniszterhez, vájjon nem volna-e megkegyelmeztetésnek helye. Ez előadás után majdnem minden állam megbízottja kérdést intézett az előadóhoz és mindegyik kénytelen volt bevallani, hogy oly világos és határozott feleletet alig kapott még. Július 11-én ismét három helyen folyt a tanácskozás. Az elsőben Carpenter kisasszony hosszas jelentést adott a szegények ipariskoláiról, melyekre nézve azt kívánja, hogy az iskolahatóságok felügyelete alá helyeztessék. Ezután a perthi iskolarendszer jön bemutatva. A második szakaszban az indiai fogházi rendszer képezte a vita tárgyát. Erről szólott dr. Mórát, ki hosszú éveken át a bengáli fogházak főfelügyelője volt és dr. Grey. Mindkettő megegyezett abban, hogy az Indiában folytatott rendszer, ámbár ott rendkívüli körülményekkel kell megküzdeni, mégis a legjobb eredményeket képes fölmutatni. A foglyok, kik magukat jól viselik, felügyelőkké tétetnek és ezek jobbak a fogadott felügyelőknél. A harmadik szakban dr. Cane kapitány az angol rendszert fejtegette. Ő nem bízik a rendszerekben mint olyanokban, de igenis azokban az emberekben, kik a börtönügyet ismerik és bánni tudnak a foglyokkal. Az ijesztő rendszernek, nézete szerint lépést kell tartania a javító rendszerrel. Ugyane napon tartatott még élénk részvétel mellett, a nemzetközi börtönügyi congressus zárülése Sir John Packington, parliamenti tag elnöklete mellett. Powell (New York) azt indítványozta, hogy folytassa a congressus munkálatait és tanácskozzék a halál büntetésének kérdése fölött, továbbá az iszákosság terjedése és az ebből eredő bűntények fölött; azonban az elnök figyelmeztette szólót a napirendre és igy B o u s u a t jelentést ten a francziául beszélő szakosztály részéről, Hastings pedig a nemzetközi bizottságról tett jelentést. Ezután Carpenter kisasszony szólott. Szónok azon nézetben van, hogy e congressus által a művelődés egy új korszaka nyílt meg. A gyülekezet egyértelműleg megegyezett abban, hogy a bűnöst fogságának tartama alatt elő kell készülni a társadalom számára, melynek tagjává ismét válik. — Ut egyszersmind az az eszme, hogy a fogházak reformja alatt a nőknek is jut befolyásuk a foglyokra. Helyén van, hogy szerencsétlen nemükbel sem a nők segítsenek, mert senki sem alkalmasabb erre mint ők, kik a fogoly szellemi, erkölcsi és physikai gyengéit legjobban ismerik. Coates (Pennsylvania) teljesen egyetért az előtte szólóval és egy fél millió amerikai polgár rokonszenvét tolmácsolja. Ezután a szokásos szertartások mellett eloszlattatok a congressus. Berlin, jul. 19. Nagy készülődés vehető észre, az udvar a katonai és polgári hatóságok részéről, melyeknek czélja az, hogy az osztrák-magyar monarchia uralkodója minél fényesebben fogadtassák. Minden oldalról nagy fontosságot tulajdonítanak ezen összejövetelnek. A hír s az előkészületek azt gyaníttatják, hogy ő felsége szeptember 3—6-ika közt, még pedig mint sokan hiszik Erzsébet császár és királynővel fog megérkezni. A német császár hihetőleg a hó végéig fog Emsben maradni, honnan Gasteinba rándul s ott töltendő egész augusztust s csak szeptember elsején tér vissza a székvárosba Ugyanez időre a berlini királyi lakban, mely Schickel mesterműve, teljesen be lesz rendezve azon lakosztály, melyben az osztrák-magyar birodalom uralkodója itt tartózkodásának ideje alatt lakni fog. Szeptember 7-kén nagy díszszemle fog tartatni a berlini és potsdami helyőrség felett, melyen Ferencz József ő felsége is részt veend, 9-ikén pedig hadtest-gyakorlatok tartatnak Spandau mellett, melyek 18.—20-ikáig fognak húzódni. E gyakorlatokban az összes gárda részt veend, melynek egy része a szabadban fog táborozni. A gyalogság számára újonnan készitett hátultöltő fegyverek, nem különben a porosz Werderfegyverek ez alkalommal hihetőleg először fognak alkalmaztatni, amennyiben a begyakorlás e fegyverrel folyton tart. A gyakorlatok következő időszakokra oszlanak fel: 9-ikén hadtestgyakorlat, 10-ikén tábori gyakorlatok szakosztályokban, 12-től 18-ig dandárgyakorlatok fognak tartatni. Azt is megírhatom már , hogy az uralkodó itt tartózkodása közben külön előadások fognak tartatni az operaszínházban, s hihetőleg a város is ünnepélyesen ki fog világíttatni. Mondják különösen, hogy Babelsberg és Sanssouci, a császárnak kedvenc mulatóhelyei Potsdam mellett, fényes tűzijátékkal fognak illumináltatni. A városi hatóság szintén nagy és fényes kivilágítást fog rendezni, minek a poroszfranczia hadjárat alatt voltak napirenden. Egy szóval mindenki örül a magyar-osztrák uralkodópár megérkezésének. A horvát országgyűlésből. (A július 18-iki ülés.) Mazuranics elnök megnyitván az ülést, csekélyebb házi ügyek elintézése után Span egy határőrvidéki község nevében a pálinkaadó leszállítását kéri, amennyiben a község azon kivételes helyzetben van a többi községekkel szemben, hogy az ottani szilvafáknak nagyon szegény termése szokott lenni. Ezen körülményt figyelembe vette eddig még minden kormány, s azért az általa benyújtott kérvényt pártolólag kéri a kérvényi bizottsághoz utasíttatni. Megtörténik. Ugyancsak Span két interpellációt nyújt be. Ezek egyike a határőrvidéki erdőségekről szól, melyeknek egy része, daczára annak, hogy a hadügyminisztérium részben községi tulajdonnak nyilvánította , a jelenlegi kormány által eladatni szándékoltatik. Második interpellációja a belovármegyei lelkészek fizetésének felemelésére vonatkozik. Mindkét interpelláló a kormánynak kiadatni határoztatok. Napirenden van Vrbancsics indítványa a községi adóbeszedés megszüntetése tárgyában. Krcsivoj azon meggyőződését fejezi ki, hogy a politikai községek a törvény értelmében kötelezve vannak az adóbeszedésnél közreműködni. Ha már most valaki e törvényt megszüntetni akarja, az legkevésbbé sem történhetik egy egyszerű indítványnyal, sőt még a horvát országgyűlés, és a kormány sincs jogosítva arra, hogy e törvényt megváltoztassa. Ennélfogva indítványozza, hogy a horvát országgyűlés küldötteinek kötelességévé tétessék a magyar országgyűlésen e törvény megváltoztatását sürgetni. Dr. Derencsin azt hiszi, hogy itt nem a törvénynek rendeletéről, hanem annak csak végrehajtási módozatáról lehet szó, ezen módozat megváltoztatására pedig a horvát országgyűlésnek kétségtelen joga van. A kormány ugyan rendeleti úton szabályozta az adóbehajtás rendszerét, azonban az országgyűlés hatalmában áll e rendszert megváltoztatni. Biztosítja különben az országgyűlést, hogy azon megye, melyet ő képvisel, soha semmi szín alatt sem fogja a kormány e rendeletét végrehajtani, ha csak a kormány fegyveres erőszakot nem használ. Makanecz elvileg ugyan helyesli azt, hogy a községekre bizassék az adóbehajtás, de a horvátországi községek még nincsenek anynyira rendezve, hogy ezt elvégezhetnék. Mindaddig, míg az ország pénzügyéről önállólag nem fog rendelkezni, nem hisz az alkotmányban. Vucetics, Tombor,uragics és Muzer szintén pártolják Vrbancsics indítványát. Horváth hasonlóképen azon nézetét fezi ki, hogy a horvát községi hivatalnokokra nem lehet az adóbehajtást bízni, minthogy azok a legtöbb helyen a nép akarata ellenére erőszakoltattak a községekre. Olyan emberek kezére tehát, kikben a nép nem bízik, az adóbehajtást ruházni veszedelmes volna. Spun érti azt, ha a magyarok szívesen fizetik az adót, mert hisz ők legalább tudják, hogy önmaguk számára fizetik azt; ellenben a horvátoknak legkevésbbé sincs érdekükben adót fizetni, minthogy az nem saját országuk érdekeinek ápolására fordíttatik, s nincs is joguk azok felett önállólag rendelkezni. Nem is érti, hogy követelhetik az adófizetést a horvátoktól, midőn minden jogaikat elvették a magyarok , pláne megházasodni sem szabad senkinek a magyar minisztérium tudta nélkül. (Derültség.) Hrvics Vrbancics indítványa ellen nyilatkozik. A magyar pénzügyminiszter, úgymond, csak kötelességét teljesíti, midőn a községeket a nemzeti kormány útján felszólítja, hogy az adóbehajtást eszközöljék. Hiszi, hogy a kormány számos adóhivatalt fel fog oszlatni, miután temérdek költségbe kerülnek, ehhez pedig segédkezet nyújtani kötelessége minden hazafinak. Ami azon szemrehányást illeti, hogy a községekre nem lehet bízni ez adóbehajtást, mivel azok hivatalnokai a drog által erőszakoltattak a népre, a községek rendezéséről szóló törvényből bebizonyítja, hogy a község saját maga választja azon tisztviselőt, ki az adópénzek kezelésével bizatik meg. Nagyon szomorú jelenségnek tartja, midőn valamely képviselő úgy nyilatkozik nyilvánosan, hogy a törvényes módon hozott rendeletet csak szuronyok segélyével lehet érvényesíteni. Végül napirendre térést indítványoz. Makanecz indítványára a vita befejeztetik, mire Vrbancsics újólag indokolja indítványát. Nem a törvény rendelkezését akarta azzal megtámadni, hanem a kormányt arra kényszeríteni, hogy czélszerű rendelkezés útján igyekezzék azt végrehajtani. Szavazás folytán Vrbancsics indítványa elfogadtatott. Ezzel az ülés eloszlott. Törvényszéki csarnok. Egy csendbiztos garázdálkodásai. Szeged, jul. 20. Szarka Mátyás csongrádi csendbiztos, s legénye Tekle Balázs, kiknek esetei már két ízben tárgyaltatván, eddig Szarka 8 ügyben mondatott ki bűnösnek, ma újra a tavszék előtt állottak, hogy a már két ízben megszakított tárgyalást ma befejeztessék. Az esetek következők voltak: Az 1868-iki év utolján nemes Nagy Pál s társai Kis-Telekről lementek a több mint 30 mértföldnyi távolságú Moraviczára, s ott Nasicz Lipót rőföskereskedését kirabolták, s a portékát Kis-Telekre szállították. Azután nemsokára nemes Nagy Pál elfogatván, a nekifutott portékát szeretője Sipka K. Terka, nehogy a kutatás alkalmával feltaláltassák, Kali Rozman Antal udvarában a szalma közé elrejtette, honnan azonban Sipka K. József ellopta, miért is őt Kali R. Antal feljelentette Fekete Balázsnak, s ez pedig Szarka biztosnak. Szarka kérdőre vonván Sipka K. Józsefet, ettől megtudta, hogy még több portéka is van, s hadnagyaival Csicsadai P. M-nál Sipka K. M. stb. kutatást tartván, az összes portékát megtalálta s a község házára vitette. A bűnjelek igy birtokában lévén, kérdőre vonta Csicsadót, de ez 40 ftot ígérvén neki, azonnal elbocsájtotta, sőt később, midőn a pénzt megkapta, nyomozási feljelentést mindent elhagyott, sőt a portékákból egyet mást vissza is adott Csicsadó nejének, ki neki azért 2 libát adott, s mind ezt körülményesen beismeri, valamint Fekete Balázs is a Csicsadónétól kapott 10 frtot s baromfiakat. Az 1870-ik évben id. B. Tóth István, Versenyi László és Kovács József kecskeméti lakosok Csongrádról 26 db birkát loptak, melyből I. II.