Pesti Napló, 1872. szeptember (23. évfolyam, 201-225. szám)

1872-09-01 / 201. szám

201. szár». Vasárnap, September 1,1872.___________________23. évi folyam. Szerkesztési iroda: Kiadó-hivatal: JF Előfizetési feltételek: Hirdetések ,Ferencziek-tere 7. szám. f. emelet. Ferencziek-tere 7. ex. földszint. ÉPISjf*!! 88 kixhoz hordva reggl­i ét d**tí#kF Szintúgy mint Qidfo6té*f­i UP szellemi részét illető minden A lap anyagi részét illető közle- Sf * fi 1 l«! I ■ ■ i ! S^a .' .’ 6 ^60 WT A DO MTV AT Alii f közlemény a szerkesztőséghez ffi6nyek (előfizetési pénz, Idadae 1 1 i ^ ff B 8 S 8 11 9 « hónapr. . . .Il0~„ KIAfiO-HIWA&BA intézendő. ^ « —M, M Hftk. JF . Jl— _Ji -L.I ..M.. __mL—­­M Aa eati kiadás postai különküldé- (ferejl«8iek»tt*e 7. _______ körüli panaszok, hirdetmények) a HHHHw m w&BBB VIW pést felülfizetés havonkítil 30 kr. . . . , jux. m A* ellfiseté* &B év folytán minden kiadálldffka Bem­entetlen levelek csak ismert kiadó-luvaUlho. intézendő), REGGELI KIADÁS. M -------­kezektől fogadtatnak el. N­UVJUJJJJI Al.in.A/ZI.I, ^ „^*5. Előfizetési felhívás „PESTI untai Előfizetési árak: Egész évre ..........................22 ft. Félévre...............................11 ft. Negyedévre........................5 ft 60 kr . Külön előfizetési íveket nem küldünk szét. Előfizetésre a postai utalványokat kérjük használni, melyek bérmentesítése 10 frtig csak 5, 10 frton felül pedig 10 krba kerül. Az előfizetések a „Pesti Napló kiadó­hiva­tala“ czim alatt Pest, ferencziek­ tere 7 se. alá küldendők. 4 „Pesti Napló“ kiadó­hivatala. Fest, aug. 31. Az országgyűlés megnyitására nyom­ban egy oly politikai esemény fog követ­kezni, mely ép oly mértékben alkalmas a közfigyelem felkeltésére, mint maga a parliament ülésszak kezdete. A három monarcha találkozását értjük, melyre ő felsége a trónbeszéd megtartása után még az­nap elutazand. A­mi e találkozás politikai jelentőségét illeti, erre nézve több ízben kifejezést adtunk nézeteink­nek. A­mi azóta ez ügyben nyilvánosság­ra jutott, csak megerősíti azon régibb meggyőződésünket, hogy e fejedelmi ta­lálkozás az európai politikában egy par excellence békés, conservativ jellegű lé­pés, melynek egyik fő következ­ménye teljes valószínűséggel a keleti állapotok bizonyos na­gyobb szilárdsága és az ottani felforgató elemek háttérbe szo­rí­tása leend. Tekintve a találkozás e jelentőségét, magyarázatra nem szorul az, hogy a ber­lini összejövetel hazánkat is nem csekély mérvben érdekli. Hogy van még­is, hogy a magyar kormány elnöke, kit a kiegyezkedési törvény értelmében is bizonyos befolyás illet meg a külügyek vezetésére, ő felsége kisére­­tében Berlinbe nem utazik ? Kétségkívül sokan felteendik e már magában véve is érdekes kérdést s úgy hiszszük méltó, hogy mi is foglalkozzunk vele néhány sorban. A magyar miniszterelnök jelenléte fe­jedelmi találkozásoknál s részvéte az ural­kodó külföldi utazásaiban részint a ki­egyezési törvény szellemének postu­­látuma, részint egy a gyakorlat által szentesített szokáson alapul. Az előbbi miniszterelnök, mint tudjuk, a monarcha ily ünnepélyes megjelenései alkalmából soha se hiányzott.— Ott volt 1867-ben az első salzburgi találkozásnál Napóleon csá­­szárral.Elkísérte ő felségét nagy keleti ut­­ára 1869-ben. S végre részt vett tavai a második salzburgi találkozásban is, mely uralkodónk és a német császár között tör­tént. A legközelebbi berlini találkozás sem fényre, sem politikai jelentőségre nézve nem álland­ó fentebb említett feje­delmi találkozások mögött, s a magyar miniszterelnök bizonyára csak fokozta volna a berlini ünnepélyességek díszét, s harmóniáját nem kevésbé, mint azoknak politikai horderejét. Hogy gróf L­ó­n­y­a­y mindannak da­czára nem megy Berlinbe, annak kétség kívül több oka leend. A fő ok természetesen (akárhogy csűr­­jék-csavarják a dolgot) az, hogy a kül­ügyminisztert­­ ma gr. Andrássynak hívják. Tiltakozunk az ellen, hogy a mai eset jövőre bármily szempontból is precedens esetül szolgáljon. A külügyek vezetése, a kiegyezési törvények értelmében, a két kormány, illetőleg a két országgyűlés el­lenőrzése alatt áll, s a­mi speciálisan Ma­gyarországot illeti, a magyar kormány­elnök, illetőleg a magyar országgyűlés e jogot mindenkor gyakorolta, s a­ki ezt bármikép is tagadni akarná, az alkotmányt támadja meg. De az egyes részletek, hogy miként gyakoroltassék e jog, s nevezetesen, mi­ként érvényesítse a magyar kormányel­nök, a törvényekben körülírt és biztosí­­tott befolyását a külügyekre, a körülmé­nyek s egyéniségektől függ. Ha akad valaha magyar miniszterelnök, ki e téren kötelességet mulaszt, a magyar ország­­gyűlés felelősségre fogja vonni, s a ma­gyar országgyűlés e jogköre, e jogi meg­győződése a magyar miniszterelnök eb­beli felszólalásainak mindenkor szilárd alapot biztosít. Gr. Andrássy Beust külügyminiszter­­sége alatt teljes mérvben gyakorolta e befolyást. S ma, midőn gróf Andrássy a külügyminiszter, a bizalom irányában oly nagy fokú és mindenki oly annyira meg van győződve, hogy a monarchia kül­­ügyeit mindkét fél érdekei és jogos igé­nyeinek megfelelőleg kezeli, hogy sem osztrák, sem magyar részről, sem a kor­mány, sem a közvélemény részéről nem tapasztalható semmi idegenkedés az ellen, hogy ő egyedül fogja a kormányok ne­vében a berlini találkozásokon képviselni a monarchiát, és sem a magyar, sem az osztrák miniszterelnök nem kíséri ő­fel­ségét. Az említett fő okon kívül, lehetnek más mellék­okok is. A berlini összejövetelnek tulajdonképeni hivatalos formáját nagyon bajos meghatározni. A fejedelmek „barát­ságos találkozása“ ez, mondják , üdvözlé­se a német császárságnak. A skeptikus világgal azonban nagyon bajos elhitetni, hogy más fontos politikai okok is közre­­lejátszanának,s a külügyminiszerek jelen­léte e felfogást nagyban megerősíti. Akár mint legyen azonban a dolog, a berlini találkozás nem olyan hivatalos adtus, melyen a magyar miniszterelnöknek ok­vetlenül jelen kellene lennie, s ha a Berlinbe utazó államférfiak gr. András­­syt oly férfiúnak tekintik, ki teljes mér­tékben képviseli a monarchia két felének közérzületét és egyes fölmerülő kérdések­ben való tájékoztatásra nem szüksé­ges nekik meghallgatni a két miniszter­­elnök véleményét, mely csak az, mint a külügyminiszteré, úgy bizonyára mind Magyarországon, mind­ Ausztriában a közvélemény azt fogja e felfogásra mon­dani, hogy ez ellen semmi észrevétele. De van még egy harmadik, inkább gyakorlati jelentőségű ok is, melyet szin­tén nem mellőzhetünk hallgatással, s mely gr. L­ó­n­y­a­y távol maradása mellett szól. S ez azon fontos körülmény, hogy az országgyűlés megnyitása épen összeesik ő felsége berlini utazásá­val. E pillanatban, mely kétségkívül messze kiható jelentőséggel bir belpoliti­kánk alakulására nézve, oly fontos s oly sokféle teendő vár itthon L­ó­n­y­a­y gróf­ra, hogy ha csak pár hétre is távoznék körünkből, ez az ország ügyeire minden­esetre hátráltató hatással lenne. Valóban az ország közvéleménye csak kellemetle­nül érintethetnék az által, ha a kormány elnöke azért, hogy egy fényes találko­zásban, mely utóvégre is főleg az ünne­pélyességek bizonyos sorából állandó részt vehessen, odahagyná az ország fővárosát s nyugodni engedné azon munkákat, me­lyek távollétében vagy egyáltalán nem, vagy tökéletlenebbül lennének elvégez­hetők. Politikai körökben, hol az általunk ép­pen most ventilált kérdés beszéd tárgyát képezte, tudni akarják, hogy épen az álta­­lunk utolszor felhozott gyakorlati ok volt az, melyet gr. L­ó­n­y­a­y akkor, midőn Berlinbe menetele szóba jött, bennmarad­­hatása mellett latba vetett. Nem akarjuk eldönteni, mennyiben alapszik e hit való­ságon , de nem vonakodunk kijelenteni, hogy ha a dolog csakugyan így áll, L­ó­­nyay gr. oly érvet hozott fel, mely a jelen pillanatban feltétlenül döntő volt. Nincs tehát semmi kifogásunk az ellen, hogy a magyar miniszterelnök nem megy Berlinbe, de ismételve megjegyezzük, tiltakozunk az ellen, hogy ez eset jövőre bármily tekintetben precedensül szol­gáljon. A Deák-kör sept. 3-dikán d. n. 6 órakor saját helyiségében érte­kezletet tart. Pest, aug. 31. (Minisztertanács.) Ma délben is­mét minisztertanács tartatott. (Ő felsége) ma, szombaton este ?10 óra­kor Gödöllőről Budára érkezik. Vele van gr. Bellegarde főszárnysegéd. (A trónbeszéd.) szerdán délben 12 órakor fog megtartatni. Ugyanaz­nap az ország­gyűlés két háza még ülést tartana, melyen a trónbeszéd — szokás szerint — újra fel fog ol­vastatni. (Ő felsége a király)a trónbeszéd megtartása után még ugyanaznap Drezdán át berlini útjára indul. Ennélfogva a képviselőház tagjainak szokásos fogadása csak akkor fog megtörténni, midőn király ő felsége berlini út­járól visszatér. (Az országyűlés ünnepélyes meg­nyitásának alkalmára), az udvari gyász fel fog függesztetni, s igy téves azon hit, mint­ha ez alkalommal az országgyűlés tagjai fe­kete magyar diszöltönyben fognának megje­lenni a trónteremben. (Szertartás a magyar ország­gyűlés ünnepélyes megnyitá­sakor 1872. évi septem­ber havá­­b­a­n.) Szerdán 1872. September 4-én délelőtt 11 órakor a magyar országgyűlés mindkét házának tagjai a budai királyi várban megjelennek és a mennyire a várkápolna térfogata megen­gedi, lemennek oda, az isteni szent tiszteletet meghallgatandók. A többi tag ez alatt a nagy teremben marad­ ő császári és apostoli királyi felsége az emlí­tett szent misére minden nyilvános kiséret nél­­kül az udvari kápolnának oratóriumába megyen, mely alatt a püspök az apostoli kereszttel álla­­ni fog. A nagymise után ő felsége termeibe távozik s ott időrend, a mig az egyházi méltóságok átöl­tözködnek és longis-ban az udvari kápolnából a felső terembe értek, hol is ez alatt a többi, ő felségének kíséretére hivatalos cs. kir. udvari főméltóságok, testőrkapitányok, a m. kir. mi­niszterek, a herczegprimás, a zászlós urak és a püspök a kettős kereszttel, a kihallgatási terem­ben (a felső várnégyszög oldalán) összegyűltek. Mihelyt minden elrendeztetett, ő felségének a császári s királyi főkamarás által jelentés létetik, s erre ő felsége fölkelvén, a belső termekből a nagy terembe a következő rendben távozik. Egy cs. kir. kamara írnok. Két rendi biztos. A m. kir. főajtónálló helyettese. A herczeg prímás. A m. kir. miniszterek. A cs. kir. első főudvarmester a pálczával. A m. kir. főlovászmester helyettese, mint helyettese a cs. kir. udvari főmarschallnak, a fölfelé tartott meztelen királyi karddal. Jobbján a püspök az apostoli kereszttel. ő császári és apostoli királyi felsége. Oldalt s hátul a m. kir. testőrkapitány, a cs. kir. gyalog testőrök és a cs. kir. lovas testőrök kapitánya, a cs. kir. udvari főkamarás és a cs. kir. főhadsegéd képezik a kíséretet. A terembe érve ő császári és apostoli királyi felsége a trónra lép, leül s kalpagját felteszi. Kí­sérete a kijelölt állásokat foglalja el a trón ol­dalán. Most beszédet tart ő császári és apostoli kirá­lyi felsége a magyar országyűlés mindkét házá­nak egybegyű­lt tagjaihoz. E beszéd végeztével ő felsége felkel, leveszi kalpagját s az­­előbb megjelölt rendben a belső termekbe vonul. (Az igazsságügyminiszter-jelöl­­ti combinatiók­ még néhány napig egymást fogják űzni a lapokban, s azok a ne­hézségek, melyekkel nálunk, „prókátor-nem­zet“ körében az igazságügyminiszteri tárcza be­töltése jár, majdnem tragicomiának. Hanem az igaz, hogy a többi tárcza betöltése sem könnyebb. Nagy akadály az, hogy a Deák-párt „régi törzskarának“ férfiai, kiket tehetség és népszerűség egyaránt a miniszteri tárczákra qualifikál, a miniszterségről mit sem akarnak tudni, sgr. Lónyay a miniszteri jelölteket il­letőleg egyáltalán csak igen szűk körben mo­zoghat. Be akarjuk várni, hogy a miniszterelnök sokat emlegetett „szerencsés“ keze ezúttal mily szerencsésnek bizonyul be és ezután lesz majd e körülményekre sok megjegyzésünk. (Az „Internationale“ ügyében) a tervezett német-osztrák-magyar értekezlet, a „P. Journal“ híre szerinti mégis megtartatnék. Államtisztviselők értekezlete lesz ez, és pedig Ausztriát Schmid­t-Z­a­b­i­e­r­o­w üdv. taná­csos, Magyarországot Jekelfalussy belügy­miniszteri osztálytanácsos fogják képviselni. (Az orosz kormány­ sem engedte meg, hogy az orosz fővárosok a belgrádi ünnepélyen képviselve legyenek. Moszkva városa a Popoff testvéreket választá képviselőiül, de az illető urak az orosz kormányt utazási engedélyért felkérvén, nem kaptak választ. Ennek folytán szépen, vagy tán nem is szépen, de otthon ma­radtak. (Egy rejtélyes magyar gróf.) A „Constitutionnel“ s a „Patrie“ azt akarják tud­ni, hogy a bécsi cabinet megbízásából Fontényi magyar gróf érkezett Trouvillebe, hogy a fran­­czia kormánynyal a vámügyben értekezzék. Erre aztán elmondhatjuk a régi magyar újdon­dász — refraint: Vajh ki é s merre van hazája? A hét és kilencz ágú­­ magyar czimerek között nincs Fontényi, s nem is emlékszünk reá, hogy ily nevű úji ember diplomatiai küldetésekre al­kalmaztatnék. A magyar celebritások közül ez idő szerint Széchen gróf időzik Páris­­ban, de e nemes gróf nem hasonlít „Fontényi­­hez“ abban sem, hogy diplomatiai küldetése vol­na. A rejtély igy megoldatlan. Egy politikai röpiratból. (Hepp, hepp !) Tettey könyvkereskedésében a következő czimii politikai röpirat jelent meg : „A magyar kormány politikája és Magyarország érdeke.“ A jelenlegi viszonyok tájékozására írta: Areopag. Ez az „Areopag“ igen fekete vérű ember le­het. Szidja a kormányt, a Deák-pártot és összes társadalmi viszonyainkat.­­ A legnagyobb elfogultság tükröződik le azonban minden so­rában , és röpirata sok helyen,különösen ott,ahol a kinevezéseket tárgyalja,úgy látszik, hogy nem az igazságos bíró, a közügyek önérzetes kriti­kusa szól e műben, hanem a sértett önérdek fáj­dul fel. Szerző álláspontja és modorának illustrálására szolgáljon röpiratának következő része, melyben egy kis hepp-hepp -razziára tüzel a zsidóság ellen: „Mi is a magyarországi zsidóság ? Zsidónak kevés, magyarrá nem akar lenni, németté meg nem lehet lennie, jóllehet annyanyelvül annak nyelvét használja. A franczia, angol, olasz, spanyol s még a len­gyel zsidó mai na­pság is csak hitre, és pedig nagy része már reformált hitre különbözik azon nemzettől, a mely közé ékelte magát,—nem kü­lönböztette meg magát semmivel sem az ország más lakosaitól, s csak annyiban különbözik, mint egyik vallásfelekezetü a másiktól;— a ma­gyarországi zsidó pedig a 15-ik századbeli vise­lettel él, vallása nem a tiszta Mózes-vallás, tel­j MLP— A „PESTI NAPLÓ“ TÁRCZAJA Heti tároza. (Az apák. — Törvényes s törvénytelen. — Uj kép­viselő. — Helyválasztás. — Négyféle politikus. — Régi ismerősök.— Milyen legyen a cultusminiszter ?) Habemus „papas.“ Az elárvult haza, mely számos apáitól meg­fosztva, nehány hónapig árván tengett-lengett, e héten megkapja ismét alkotmányos apáit, kik közül sokan azon közönséges nemzőktől egé­szen elütő sajátsággal ruházzák fel,melyet szűz­­beszédjök megtartásával elvesztenek. Mint hal­latszik, a szélbaliak közt többen találkoznak ugyan, kik a jobboldali apák törvényességét tagadni akarnák s inmatriculáltatásuk ellen fel­szólalnának, azonban föltehető, hogy az ismert elv szerint: pater est, quem justum manda­tum demonstrat, a törvényességi kérdés könnyen fog eldúlni. Magától értetődik, hogy az illető szélbaliak tökéletes szabadságára bizatik, titkos kételye­­k­et táplálni magukban mindaddig, a­míg azt bölcs belátásukkal megegyeztethetőnek vélik. Minden országgyűlésnek előjátéka hasonló. A legelső s elkerülhetetlen kellék a képviselő urnak ( ki honatya lévén, megbízásból és honfi­kötelességből, a fiuságot s apaságot vallási mys­­ticismussal egyesíti magában) megérkezése. E megérkezést követi főleg újoncz képvi­selőknél a működési térnek kívánatos meg­­járása, előleges megjárásául a sikamlós téren oly gyakran előforduló számtalan megjárásnak. Belép a házba s körülnéz. A belépés, körülnézés azonban nem minden, mert csakhamar a helyfoglalásnak nehezen meg­oldható kérdése merül fel. Helyet foglalni nem bajos ott, hol hely van, hanem országházunk helytelensége sokkal ismertebb, semhogy a pad­­hódítást a kellemes­ foglalkozások egyikének tarthatnék. A régi képviselők már megtűzdelték régi helyeiket, az újnak még választani, szemel­ni kell. S mily aggályok bukkannak fel ilyenkor a kebelben. Az egyik hely például jó volna, közel esik a kijáratokhoz,s e szerint ellenzéki szónok­latok élvezetére különösen alkalmas, hanem­­ távol van a miniszteri karszékektől, a­mi baljós­latú jel egy ifjú képviselőre, ki legalább is államtitkári képekkel ébred s alszik el. Volna közelebb eső hely is, hanem az emel­vény ott nem elég magas, s a szűzbeszéd alkal­mával deli alakja nem igen foghat ott kiemel­kedni. Oldalt meg csak nem ülhet, mert onnan nem esik láthatárába az egész karzat, s ha valamely bál virág a háta mögött fölmerül, csak fárasztó nyakfic­amokkal érheti el a bámulás gyönyörűségét. Végre talál megfelelő helyet, de ah­­­a hely régibb birtokosának névjegyét még ott leli, rá­néz , az nagyon boldogtalan ember volt, nem tűnt ki, névtelenül elveszett. Ha az ember ba­bonás (és I. Napóleon is babonás volt, sőt min­den nagy államférfi babonás, minélfogva ta­­nácslandó ifjú képviselőinknek, hogy ez elen­­gedhetlen tulajdonsággal magukat idejekorán ellátni és ne mulaszszák!), ha tehát az ember babonás, akkor elődjére nagy tekintettel van. A jó kártyás nem ül egy megkopasztott gyász­­vitéz helyére. Mit tevő legyen ? Most látja be a passiv választó az actív vá­lasztás nehézségeit. A keresgélés , okoskodás eredménye aztán rendesen ugyanaz ez alkalommal is, mint az élet minden más körülményei között. A kép­zelt jó mind tova­illanván szem elől, belenyug­szunk az elérhetőbe. S igy történik, hogy a leg­szilárdabb szélbali képviselői is kényteleníttetik megalkudni a körülményekkel, adott viszonyok­kal, és a helyválasztásban az opportunitás zász­laja alá állani. Miután ekképen megszabadult annak lehető­ségétől is, hogy valamikor bármiképen helyét ne lelje, ki megyen az utczára. Az utczán a mostani napokban mindenek­előtt következő egyénekbe ütközhetik: 1) Oly emberbe, ki vagy valamely miniszteri combinatióban előfordul, vagy abba képzeli magát. 2) Oly emberbe, ki valamely új pártot alakít. 3) Oly emberbe, ki fejében a honmentő gyógyszerek egész kézi patikáját hordja és reczipeképen készséggel tudtodra adja pro­­grammját. 4) Oly emberbe, a­ki szid. Nem mond egye­bet, hanem szid. Foglalkozása rövid s egyszerű: szid. Rendesen segédmunkása az 1) és 2) pont alatt említetteknek. Ha mindegyikkel szóba áll, a kedvező ered­mény nem marad el, feje okvetlenül megfájdul, eszméi kellőleg összezavarodnak, s végül a helyzetnek legtájékozatlanabb ismeretére jut. A sötétségben, mely elméjét körülhálózandja, legsötétebb két pont leszen a fúzió és coalitió. Egy ifjú képviselő, ki mint ilyen fölötte buz­gó és mindent meg akarna érteni, még azt is, a­miről mandátumviselt társai már régóta nem törik fejüket, három napi folytonos gondol­kozás után belátta, hogy e két fogalom közötti különbség megfejtésére elegendő oedipuszi esze nincsen. Mit tegyen ? Szerencsére találkozik egy régi, praktikus bajtárssal. Megállítja s előadja baját. „Ne várj, megfejtem.“ Az ifjú mohón várja az óhajtott választ. „Gyakorlati példával szolgálok. Eredj ebé­delni s hozass akármit, p. gulyást lével. Ez adagot állítsd magad elé thémának s elmélked­jél fölötte.“ — Tudom már, kiálta fel a gyorseszű ifjú­ A gulyáshús a lével egy tálban fuzionálva van, de hát akkor mi a coalitió ? „Nem oda Buda! A gulyás lével csak coalitió.“ — És a fúzió ? „Edd meg.“ — E szerint a fúzió nem egyéb emésztési pro­­cessusnál ? „Nevezd, a minek akarod.“ Az ifjú e példán épülve, a jelen homályából tisztábban kezde látni a jövő koromfeketeségébe. Tovább sétált új képviselőségének öntudatá­ban, s mondhatni kellemes tapasztalatokat tőn, melyek ugyan magánéletére vonatkoznak, még­is érdekesek. A váczi­ utcza hátrányos lég­köré­ben,ott,hol az asphalt birodalma megszűnik és az asphaltozó társaság fabódéja gúnyosan tekint el a városháztér göröngyös kövezetén, megszólítja egy ember: „Nem ismersz ?“ — Nincs szerencsém. „Pedig együtt jártunk iskolába.“ — Valóban örülök. „Végtelenül jól esett megválasztatásodról ol­vasnom.“ — Köszönöm részvétedet. „Nevem Párna Gellért, írnok vagyok 400 fo­rint fizetéssel.“ — Gratulálok, szép állás. „Ne gúnyolj, dehogy szép, özvegy feleségem van . . .“ — özvegy feleséged ? „T. i. úgy, hogy én vettem el az özvegyet. Azonkívül van öt gyermekem “ . — Szent atyám, ez vigyázatlanság ily drága­­ időben. „Ne okolj engem, mert ők nem az enyémek , nem első urától valók s én készen kaptam. Te most befolyásos ember vagy, keresett államférfi s szerezhetsz nekem valami jövedelmezőbb állást...“ — Azaz lásd, én itt még senkit sem ismerek, s e szerint kár volna rám várnod, más után tán előbb jutsz hozzá. „Nem, nem. Mástól el sem fogadom, csak tő­led, egyedül tőled. Meg foglak látogatni, meg én, kitudom én, hol vagy. Isten veled, sietek.“ E jelenet ismétlése volna, ha megírnék, egy új képviselőnek hány barátja, régi játszótársa, rokona kerül, véletlenül s váratlanul, s csodála­tos­ valamennyi az i iség közös előnyével bír. Mintha egyszerre minden barátja koldusbotra jutott volna. Kedvező tünemény, ha e kedves egyének csak levélben fedezik föl az embernek, hogy „emlékszel-e még az együtt töltött szép napok­ra ? Óh én soha sem felejtem el“, vagy „hányszor ígérted meg akkor, hogy ha befolyásra szert teszsz, rólam azonnal gondoskodni fogsz“, mon­dom, ez még jó szerencse, mert akkor a papír­kosár észszerű igénybevétele némileg menhelyül szolgál a baráti s rokoni ölelések ellenében! Ifjú képviselőnk tehát megízlelé a képviselői pálya nem nyilvános részének kellemeit is; me­­nekül előlük a k­örbe, hogy egy kissé elpoliti­­zálgasson. Más a politika ferbli mellett vidéken, más az Pesten, a casinó vagy a körök egyiké­ben, hol az értelmiség színe-javától okos dolgo­kat, épületes viták­at hallani. A lapokban olvasó, hogy Pauler átveszi az igazságügyet, majd meg­kérdi — gondolja magában — ki lesz helyé­ben oktatásügy­ér. Szóba keveredik egy öreg úrral. »Hjaja !“­ülget a kérdezett, „ki lesz cul­tusminiszter ? Majd megmondom úgy, hogy nevét magad is kisütöd. Csak elsorolom, mi kí­vántatik meg egy magyar cultusminiszterben, s meglásd, rögtön rájösz.“ — Vájjon kitalálom-e ? „Bizonyosan ki. No lám ! A cultusminisz­­ternek mindenekelőtt nem szabad sem görög­nek lenni, sem protestánsnak, mert arra már államtitkárok vannak, mindamellett óhajtan­dó, hogy a görög is kedvelje, a protestáns BÚI számunkhoz fél ív melléklet van csatolva.

Next