Pesti Napló, 1872. szeptember (23. évfolyam, 201-225. szám)
1872-09-01 / 201. szám
ve a szorongások alatt papjai által beszőtt fanatikus dogmákkal, izolálva van azon magasztos eszmétől, mely—el lehet mondani, hogy — minden műveit népek vallásán humanistikus szálként vonul keresztül, s mely a csak az alakban eltérő vallások népeit, az emberiség, az istenség és felebaráti szeretet nagy eszméjében mégis egyesiti, míg a zsidó egyedül csak saját „én“jéért, s hasznáért imádja Jehováját; vallásában nincs esprit, nincs morál, s a mi benne jó is, az is csak a vakságnak szinét viseli; — s a mig mi, a vallás és nevelés csatornáin beszőtt érzelmek hatása alatt vagyont, nyugalmat stb. áldozunk egymásért s a közjóért; egymás iránt olykor, mikor szükséges, nagylelkűséget, emberiségetgyakorlunk, addig a zsidó épen a nyomorultnak helyzetéből akar könnyű szerrel hasznot, előnyt húzni; hiszen embertársa iránti izgalomra nem inti vallása, s nem vezérli neveltetése. — A verejtékes munkától irtózik. Ő könnyű módon szeret szerezni, az eszközben nem válogat: ez az emberiség poloskája. Eb ez a nép lett velünk a hazában egyenjogú,kit nemi szorgalma tett részben vagyonossá, de leigázóinkkal kezet fogva, balsorsunkat azzal közösen megvagyonosodására használta fel, akik nyelvünket megvetve, még mostanig is leghasznosabb conductorai a germanisatiónak. Magyarországban élnek, de Németországba beszélnek. A szerzett polgári jog alapján immár követelő, kihivó, s abból is mint mindenből üzletet csinál,s megmételyezi a haza ősi elemét is, a mely közé jutott. De hiszen hogyan is tudná jogainak hasznát venni az örök rabságra s bolygásra kárhoztatott nép, mely nép hazánkban is élt aranjuezi napokat, volt már vagyonos is, úgy hogy I. Ulászló idejében a legnagyobb hivatalok eladása is tőlük függött; de lett ismét szegényebb,s most gazdagabb, s lesz ismét szegény; de ne higgye, hogy bigott vallásával a civilizált népek között önállóan megállhat. Elfogadjuk őket testvérekül, nem kérdezzük, kik voltak, de igenis azt, hogy mik jelenleg.— Fehér, szerecseinek nem lehet édes testvére. Nekik kell hozzánk simulni, különben a jóslat ismét teljesül; vagy vallást, vagy nemzetiséget, de kell változtatnia, ezt az emberiség kulturája kívánja. Nézzenek csak széjjel e földgömbön, nem úgy van-e ? A magyar zsidóságot, a szabad Anglia példájára, csak feltételesen, s csak is időhöz kötve, lassan kint kellendett volna az ígéret földére vezetni, emancipálni. Szerzett volna reá érdemeket azon népnél, mely hazáját vele már előbb megosztotta, s melylyel az érdemek aránytalansága mellett is egyenjogot akart. Nem került volna sem fáradságába, sem vagyonába, csak egy kis türelmébe s talán önmaga köszönte volna meg azt legjobban. Na, de itt is elkapott bennünket a divatosság szele, mert a korai emancipatiót semmi tekintet sem kívánta, de mi elhitettük magunkkal vagy elhitették velünk , hogy az politikai szükségesség. No de „videant consules.“ BELFÖLD Zemplén megye, aug. 27. (A nétoralja-ujhely-ungvári vasút megnyitása és báró Sennyey Pál elutazása.) Nagy nap volt aug. 25-dike Bodrogközre nézve. Az észak-keleti vasuttársulat ekkor adta át az ujhely-ungvári vonalrészt a forgalomnak. A Bodrogköz, melyet e vonal kettéhasit, eddig majdnem terra incognita volt, körülvéve és elzárva a világtól a Tisza, Bodrog és Latorcza által, gazdasági terményeit csak közvetítés által adhatta el olcsó árakon; most egyszerre a nagy Széchenyink által kezdeményezett Tiszaszabályozás által a vizek lehetőleg medreikbe szorítva, dús rónák, melyek eddig kákát és nádat termettek, búzát és repcét teremnek, s reméljük, hogy ha kormányunk rólunk figyelmét le nem vonja, a szabályozási mű eredményei állandók is lesznek. E félreeső sziget most egyszerre átadva a világforgalomnak, a szaljaujhelyi és csapi keresztvasutak közé jutott, mely két állomás egymáshoz két vasúti órányira van. Ezen tény által termelésünk a kassa oderbergi kivitel által biztos külföldi piaczot nyervén, a termelő magasabb árra számíthat, mint a pesti piaczon. Érezte ezeknek fontosságát b. Sennyey Pál, e vasuttársulat elnöke, midőn tegnapelőtt a felkoszoruzott gőzmozdonyt a diadalkapuk alatt előtt is népszerű legyen s baj volna, ha nem állna gráliában a zsidóknál. Pápistának kell lennie, hanem pap ne legyen, csak világi ember. Legyen oly szabadelvű, hogy a szabadelvűek szeressék, és a papok se idegenkedjenek tőle; ne haragudjék rá a prímás, hanem a publikum mégis azt higyje róla, hogy a papok ki nem állhatják.“ Az öreg úr elhallgat, az ifjú rámered. „Lám,“ folytatja az öreg, „ebben a boldog országban egy cultusminisztertől csak ennyit várnak, minélfogva nincs könnyebb dolog, mint ilyet találni, s azért Lónyaynak bő választéka van. Süsd ki annak nevét, akire mindez legjobban ráillik." A képviselő nem tudott felelni, így ment el az ifjúnak kedve a cultus-tárczától, hanem az elnökét sem kívánta meg. E gondolatoktól menekülendő egy hírlapba merült. Valamelyik kedves ellenzéki hírlap akadt kezébe. Belepillant. Czikkiró az első sorokban nyugalmas higgadtságot ígér. „Mégis derék párt az ellenzék, mily szépen bánnak velünk, ezt csak azért is elolvasom,“ gondolja magában „ily megjózanult párttal könnyű lesz haladni.“ Egy félóra múlva elővette jegyzőkönyvét, hogy beírja mindazon dédelgető czirógatásokat, melyekben a czikk pártját, s e szerint őt is részesíté. Megtudta tehát, hogy ő eo ipso mint deákpárti: jogtipró, mameluk, jogfosztó, jogsértő, léha, vérbengázló, törvényszegő, hűtlen, geschfiftelő, zsarnoki,corrumpált, ostoba, eszeveszett bolond, honáruló meg sok egyéb nemes tulajdonokkal bíró hazafi. Az ifjú képviselő felsóhajt és ha már a piros karszék gyönyörei rég eloszlottak lelkéből, a bőrpamlag örömei sem növekedtek. Csak egy történeti visszaemlékezés vigasztalja. Németalföld szabadságharczosait is tarisznyás „koldusoknak“ (gueux) hitták. Árgus, az állomásokon a nagy eső daczára összesereglett, ünnepies színben megjelent nép örömrivalgásai közt bevezette. A tiszaszabályozásnak jelenleg Sennyey b. a lelke, az ő éber és őrködő szellemének köszöni e vidék, hogy a szabályozási kölcsön minden forintja jövőre csak 70 krajczárból áll neki, hogy a töltések most már jó rendben vannak. Az északkeleti vasúttársulatnak is ő az elnöke, ő vezette be az első gőzmozdonyt, ő adta át a forgalomnak. S.aljai Ujhelyből vele jöttek a társulat vezérigazgatója Ivánka Imre, a vállalkozók képviselői, a kormány küldöttei, Zemplén megye alispánja Dókus József, Matolay Etele országgyűlési képviselő, Bessenyey Gábor s több más nevezetes férfiak, kik a kor haladó szellemének uszályát vinni dicsőségüknek tartják. Ungvárig a menet 3 óráig tartott. Itt a megérkezett sok vendéget Ungvár városa részéről nagy gonddal és rendben kiállított fogatok, az ugyancsak Ungvár városa által rendezett 150 terítékű közebédhez szállították, hol aztán áldomáspoharat ürítettek a király ő felségére, a királynéra, gyermekeikre, b. Sennyeyre, Ivánkára, a két megye alispánjára Dókus József és Böszörményi Józsefre, a testvériségre, a kormányra s végül b. Sennyey által a hazára. A társasággal jött hölgyek közül b. Sennyeyné és b. Fiáth Anna urhölgyek a püspök vendégei voltak, kinél az előkelő vendégek számára 40 terítékű ebéd volt. Másnap aztán a bodrogközi nép b. Sennyey lakására Bélybe gyűlt össze, s innen ünnepies menetben kocsikon, lóháton és gyalog kisérte ki képviselőjét az indóházhoz, honnan a törvényhozás termébe volt menendő. A jelen voltak nevében Geőcze Bertalan tolmácsolá azok érzelmeit, és kifejté, hogy mi büszkék vagyunk arra, hogy minket hazánk egyik első államférfia képvisel, kinek már eddigi működése is anynyi életerős munkát végzett. Erre Sennyey meghatóan válaszoló, hogy: az eredményekben a hazafias kormánynak van óriási érdeme, ő pedig a maga részéről a nép bizalmát, melyet azzal kíván viszonozni, hogy kötelességének tartja Bodrogköz és a haza érdekeit előmozdítani lelke egész melegével; s ha bárki hozzája fordul, különbség nélkül arra, hogy jobb vagy baloldali, szegény vagy gazdag, örömmel fog neki mindenben szolgálni,mert ő a nép választottja lévén, ennek akar szolgálni. A legzajosb éljenek követték e szavakat, s hangzottak folyvást mindaddig, mig a gőzmozdony az ünnepelt férfiúval el nem robogott. Rozsnyó, aug. 29. (A honvédek fogadtatása.) A m. kir. honvédelmi minisztérium az 51-ik gömöri honvédzászlóaljnak 3 napi gyakorlati menetet engedélyezvén, említett zászlóalj parancsnoksága által Rozsnyóbánya városa is felszólittatott, várjon hajlandó lenne-e a f. hó 27-én délre bevonulandó 700 ember s 9 főtiszt elfogadására ? Városunk lelkes tanácsa kiváló örömmel adott helyet a fölhívásnak s távirati uton üdvözölte a magyar honvédzászlóaljat; egyszersmind intézkedéseket tett, hogy a fogadtatás lehető legdíszesebb legyen. Említett napon déli fél 11 órakor városunk határszéléhez ért gömöri honvéd zászlóalj a tanács küldöttei, számos polgár s tömérdek közönség jelenlétében a város buzgó kapitánya Madarász Gusztáv által lelkes szavakkal fogadtatott s a helybeli zenekar „Rákóczy indulóba mellett, végtelen hosszú sorban kitörő éljenzés között vonult be a piaczra, hol a városháza előtt fölállittatván, Pavele vezénylő százados a polgármesterhez fordulva, alkalmi beszédet tartott, bemutatván a gömöri zászlóaljat, megköszönte a Rozsnyóbánya város részérőli díszes fogadtatást. Erre Sthummel Sámuel városi polgármester szólott, beszédét azzal végezve , „hogy a zászlóalj főtisztjeit, annak minden embereit a mennyi mindenható a haza és koronás király oltalmára sokáig tartsa fel.“ Az elszállásolás nagy könnyűséggel ment végbe, a magyar honvédet magyar vendégszeretettel üdvözölte mindenki és a szivesfogadtatáson kívül a legénység számára úgy a város, mint a helybeli püspök 2—2 hordó bort osztatott ki. Délben a tisztikar a város által a casinó kert helyiségében vendégeltetett meg, hol hosszú asztal mellett, lelkes pohár köszöntések s a legvidámabb kedélyhangulat közepette 3 óráig tartott a lakmározás. És hogy a nap örömében, a honvédség lelkes fogadtatásában az ifjúságnak is tettleges része legyen, este 8 órakor a „Fekete Sas“ vendéglő termében tánczestély rögtönöztetett, hol a helybeli közönség örömje gyűlt egybe, és leirhatlan kedv között a tánczestély közel reggeli fél 4 óráig tartott. A díszes hölgy koszorút jelenlétükkel ékítették : Sziklay Szeréna, Pekár Ilonka, Wéber nővérek, Sthummel Emma, Feymann Gizella, Pelech nővérek Stech Louiza, Gál Malvin, Alesy Vilma, és többen mások. Másnap 5 órakor reggel hagyta el városunkat a honvédség, és daczára a kora reggelnek, díszes közönség özönlött a piaczra, hogy búcsút vegyen a magyar zászlóaljtól, mely városunkat ezúttal először látogatta meg. Sy. Szt.-Glott hárd, aug. 27. (A szombathelyi püspök áldomása Deákra, és beszéde a vend hívekhez.) Szombathely nagyérdemű püspöke,Szabó Imre múlt héten tarta bérmálási körútját a szt.-gotthárdi esperességi kerületben. F. hó 17-én Rátóton Széll Kálmánnál ebédelvén, este felé Szt.-Gotthárdra érkezett. A fényes és szívélyes fogadtatásból, melyben itt s az egész kerületben mindenütt részesült, örvendetes meggyőződést nyerhetett arról, hogy ő valóban mélyen tisztelt, hőn szeretett főpap, ki iránt hívei minden rangkülönbség nélkül s összes papsága legőszintébb, legbensőbb ragaszkodással viseltetnek. Ő felsége születése napján ő tartá Szt.Gotthárdon a hálaistentiszteletet, valamint az István napján is ő pontificált s tartott egy megható magyar beszédet. Mindkét napon fényes diszebédet adott a czisztercziek rendháza; első napon egy felköszöntést hallottunk a püspöktől ő felségére, s a királyi családra; a másodikon a kerület országgyűlési képviselőjének a püspökre mondott pohárköszöntése bájolt el bennünket; őt viszont a Deákkör elnöke élteté: a püspök aztán meghatott hangon emlékezett meg Deák betegségéről, s fejezte ki felgyógyulása feletti háláját a Mindenhatónak, kérvén a gondviseléstől az által is áldást a hazára, hogy e drága életet sokáig tartsa meg. Ahová csak érkezett a népszerű főpap, hívei lelki épülésére mindenütt beszédet tartott, vallásosságra, keresztény életre, a törvények tiszteletére, a hatóságok iránti engedelmességre, gyermekeik jó nevelésére és iskoláztatására buzdítván őket. 23-án a szt.-gotthárdi iskolát látogatván meg 2 óráig időzött a tantermekben, s meggyőződvén a tanulók előmeneteléről, megdicsérd és megajándékozó őket, valamint a tanítókat is. Mindezt csak röviden érintem, mert ezen főpásztori körútnak bővebb leírása inkább egyházi lapba való, de egy körülmény különös kiemelését el nem mulaszthatom. 24-én püspökük körébe e vidéken lakó vendszláv hívei gyülekeztek mintegy 4000-en, és „continuo omnes intentique era tenebant“ ő ezekhez nem csekély meglepetésünkre saját nyelvükön szónokolt. Tette pedig ő ezt , mint mondáa azért, „hogy ezen tette által is hozzájáruljon azon meggyőződés felkeltéséhez és megerősítéséhez, hogy a magyar nem akarja elnyomni nyelvét és nemzetiségét a testvérnépeknek, sőt inkább törekszik elősegíteni őket az erkölcsi és tudományos míveltség minél magasabb fokára emelkedhetni ; de ha egy tősgyökeres magyar püspök elhatározza magát azon nehéz és fárasztó munkára, hogy vend híveihez intézendő vend szónoklatra képesítse magát, a vend hívek szintén tanítassák gyermekeiket hazájuk első nyelvére, azon mivelt, virágzó irodalommal biró, bájosan csengő nyelvre, melyen az ország törvényei hozatnak, melyet trónra emelt a király s a nemzet édes anyja az áldott királyné saját családkörének szentélyébe bevitt.“ Úgy hiszem ez oly kép, mely egy politikai lap keretébe is szépen beillik. Egy lelkész a püspökre mondott felköszöntésében azt állította, hogy ő kitűnő vezér, kire büszkék a közkatonák, az alárendelt papok, szerencsés hódító, ki a hová csak érkezik Istennek lelkeket, a hazának hű fiakat, magának pedig sziveket hódít! S azon felköszöntő plébánosnak valóban igaza volt. KÜLFÖLD. Rochefort új pere. A Rochefort-per meg fog újittatni, csak hogy ez ízben nem a „Lanterne“ szerkesztője, hanem egyik barátja fog a vádlottak padján ülni. Charles Habeneck a „Le Havre“ cz. lapban régi barátja fölött néhány sort tett közzé. E közleményében Rochefort védelmére kelt és fölemlítette, hogy mindnyájan, kik a commune idejében Párist el nem hagyták, emlékezni fognak arra, hogy Rochefort a „Mot d’ordre“-ben folyvást a városházban székelő kormány ellen kelt ki (bár a versaillesi kormány iránt sem érzett rokonszenvet). Habeneck Rochefort elitéltetését egyedül a boszunak tulajdonítja. Három hónapig „Le Havre“ e czikke figyelmen kívül maradt, midőn augusztus 27-én Habeneck a roueni vizsgálóbíró által értesíttetett, hogy e miatt vád alá helyeztetett és Seine-inferieure esküdtszéke elé fog állíttatni. Rendesen gyorsabb Francziaországban az igazságszolgáltatás keze, és ez esetben késedelmének az az oka, hogy semmi kedvet sem érzett a perhez, és most is csak Raoul Duval sürgetéseinek engedett, ki mielőtt a nemzetgyűlés legreactionáriusabb tagja közé jutott volna, Rouenban főállamügyész volt. Raoul Duval azért sürgeti a pert, mert azt véli, hogy több apróság miatt boszút állhat most Habenecken, ki őt korábban nem egyszer érzékenyen csipkedte. Rochefort számos barátai mellett nem kevesebb ellenséget szerzett magának, ezt bizonyítja a „Figaro“ is, mely csak e napokban intézett hevesebb megtámadást Rochefort ellen, ki Villemessant személyes ellensége. A bankkérdés a német nemzetgazdák congressusában. A jelenleg Danzigban egybegyűlt nemzetgazdasági congressus aug. 28-án tartott ülésében a bankügyben eléje terjesztett határozati javaslatokat egytől egyig elvetette. E tény csak akkor tűnik fel teljes fontosságában — j jegyzi meg a „N. Fr. Pr.“ — ha azt a legutóbbi német kereskedelmi gyűlés határozataival egybevetjük. E gyűlés ugyanis nagy többséggel a következő határozatot hozta: A bankjegykibocsátás joga jövőre az egész német birodalomban elvileg csupán egy nagy központi banknak tartandó fenn. A már kiadott bankjegy-privilégiumok fentartatnak ugyan, de sem újak nem adatnak, sem a létezők nem fognak bővíttetni. Amennyiben valamely bank korlátlan bankjegykibocsátó joggal bír, annak jogforgalma a bank jelenlegi tényleges üzletforgalmának megfelelő fokra szállítandó le. Az alkotandó nagy központi bank lényeges részeiben a porosz bank szervezete szerint volna létesítendő, s igy a porosz bank egy általános német birodalmi bankká lenne átalakítandó. Midőn tehát a nemzetgazdasági congressus az idézett határozatnak szakosztálya által ajánlott helyeslését, s a többi, a szabad bankrendszerre vonatkozót határozati javaslatokat elvetette,, ez által azt mondotta ki, hogy nem találja jelenleg időszerűnek, a tudomány szempontjából e kérdés iránt nyilatkozni. Acongressus előzményei után e határozat megmagyarázható, a congressus korábbi alkalmakkor ugyanis elvileg a szabad bankrendszer mellett nyilatkozott s annak többsége hihetőleg ma is hasonló tudományos meggyőződésben van. Az utóbbi idők tapasztalatai azonban megmutatták, hogy jelenleg Németországban e tudományos elv kürtölgetése terméketlen és e mellett veszélyes kísérlet is volna. Ebből kitűnik, hogy a német nemzetgazdák eljárása — a tudományra nézve tulajdonképen semmit sem jelent. különfélék Pest, aug. 31. (Király ő Felsége) hétfőn reggel a pesti 1. számú honvédzászlóalj fölött szemlét tart. (Ő felsége Pozsonyba) tegnap reggel 9 ha órakor érkezett meg Bellegarde gróf és Pejachevich gr. főhadsegédek, a katonai iroda vezetője, Beck ezredes, és két szárnysegéd kíséretében s azonnal az Engerau melletti mezőre kocsizott, ahol ő felsége Albrecht főherczeg kiséretével s a helyőrség szolgálatban nem levő tisztjeivel várta ő felségét. 9 órakor ért a kocsi a gyakorlat helyére, hol ő felsége lóra ülve, mindenekelőtt az egymás ellen működő csapatok hadállásait szemlélte meg. Tizenkét órakor ő felsége bevégeztetvén a gyakorlatot, díszmenet tartatott, mely után a tábornokokat, dandárnokokat és ezredparancsnokokat magához rendelvén, megelégedését nyilvánítá. Ez alkalommal ő felsége Gelich honvédezredeshez fordulván, a honvédek tartása és kinézése felett szintén megelégedését fejezte ki, s különösen a huszárszázadokat dicsérte meg. A gyakorlat után ő felsége a „Zöld fá“-hoz czimzett pozsonyi vendéglőbe hajtatott s az ott tartott ebédre hivatalosak voltak ő felsége kiséretén kívül Albrecht főherczeg, a tábornokok és dandárnokok. 2 órakor végződött az ebéd, midőn ő felsége a szálloda tulajdonosát, Palugyai urat magához hivatván, neki nyilvánosan köszönetét fejezé ki a kitűnő ebédért. Ezután kíséretével a vaspályára kocsizott, s útját Pest felé folytatta. Ő felsége a gyakorlatban részt vett legénységnek 5 napi zsoldot ajándékozott. (Gr. Keglevics Béla) úr a főrendiházban fogja elfoglalni helyét. Az „Ellenőr“ kívánja, hogy a gróf urat minél előbb a képviselőházban lássa, s ezt magunk is kívánjuk. (A „reformpárt*) sept. 1 jén tehát meg- s tartja értekezletét melyre a főrendiházból is meghivatnak—az „elvrokonok“. Érdekes kis gyűlés lesz ez. (A pesti népszínház javára) Ács Károly ur 400 o. é.srtot adományozott. Az öszszeg kamatozásra a pesti első takarékpénztárban helyeztetett el, s a takarékpénztári könyvecske szerkesztőségünkben van letéve. (A dunaszekcsői eseményeket illetőleg, mint a „Pécsi Lapok“ laconice jelenti, a tárgyalások a pécsi törvényszéknél véget értek. Három egyén elítéltetett. A közvádló azon indítványát, hogy Balogh Károly ügyvédet bűnvádi perbe fogják, a törvényszék mellőzte. Az elítéltek fölebbeztek. (Részletes tudósítást kérünk.) (Hírek a vidéki journalistika köréből.) A „Pécsi Lapok“, mint az illető jelentés mondja, „szerkesztői akadály“ miatt három hóra fölfüggesztetnek.—A„Kolozsvári Közlöny“ sept. 1-sejétől kezdve, megnagyobbított alakban, naponkint fog megjelenni. (A mohácsi gyász téren) az idén is aug. 29-dikén megtartatott a szokásos gyász isteni tisztelet, a három nyelven: magyarul, németül és horvátul, egyházi beszéd. E czélra bold. Király pécsi püspök alapitványt tett. (Ritka ünnepély.) Vlasics György, czimzetes kanonok és egerághi plébános, a pécsi egyházmegye nestora, ki már 1863-ban tartá arany miséjét, a múlt hetekben ünnepelte plébánoskodása 50 éves jubileumát. A köztiszteletben álló lelkész úr már 1822-ik évi június 13-ka óta egerághi plébános. (Damjanich János özvegye) a „M. U.“ mai számában nyilatkozik az „Alföld“ által Damjanich és Lahner sírjára vonatkozólag közlött tudósításra. Levelében fölemlíti, hogy a szerb papság soha sem akart abba beleegyezni, hogy férje hamvait a mácsai családi sírboltba áthelyezzék, azért a királyhoz folyamodott 1864-ben, hogy engedje meg férje iránti kötelességét háboríthatlanul teljesíteni, de e kérésre tagadó válasz érkezett. Azóta a sír Csernovics György, Damjanichné fivére által Mácsán fölismerhető állapotban tartatott. Az alkotmányos korszak beálltával azonnal megkezdődtek a gyűjtések az aradi vértanuk emlékére és a terv szerint e vártanuknak egy közös sírboltban kellene elhelyeztetniök, azért nem merte bántani az özvegy boldogult férje hamvait. Azonban „egy idegen ember minden megbízás és felhatalmazás nélkül habár honfiúi kegyelettől ösztönözve, földúlta sajátját, a szent sírt." Ezt nem olvashatta fölindulás nélkül és azért nyilvánosan fölszólítja azt a bizottságot, melynek élén Atzél Péter áll, és mely eddig jónak látta az aradi emlék fölállítását halogatni, „hogy nyilatkozzék a nemzet előtt: kíván-e tenni és gyorsan a begyűlt összeg erejéhez képest ? ha igen, mikor szándékozik a 13 vértanú hamvait egy Aradon készitendő közös sírba áttenni ?“ („Templom Imre története“) czim alatt Táncsics Mihály évekkel ezelőtt kis művet irt, melyben egy lelencz históriáját adja elő. Az e könyvben foglaltak valóságon alapulnak s most a curiát foglalkoztatják. Az illetőt Templom Imrének hivják, mert vagy 35 évvel ezelőtt a makói templom ajtajában találták. A hatóságok nem is gyaniták, ki tette ki a gyermeket. A fiú felnőtt, katona lett, majd haza tért s ekkor mint meglett férfiút figyelmeztették, hogy ki az apja, anyja. Apja egy gazdag makói gazda lett volna, anyja egy paraszt menyecske, ki azzal a gazdával viszonyba lépett, míg ura a „császár bakancsát“szaggatá Olaszországban.A viszony gyümölcse a fiúgyermek volt, midőn hírét vették,hogy a menyecske férje haza készül. Hogy a menyecskének baja ne legyen, a fiút kitették a templomban, így beszélték ezt Makón, s Templom Imre a 60-as években pert kezdett állítólagos szülei ellen. Anyja kezdetben bevallotta a dolgot, majd mindent tagadott , atyja azonban mit sem akart tudni róla. A per addig húzódott, hogy míg most a curia elé került, az állítólagos apa meghalt, s az igazság kipuhatolása ez által igen nehezítve jön. (Turgenjev legújabb regényéről) a „Főváárosi Lapok“ mai számában terjedelmes ismertetés jelent meg, mely előtünteti e regény kitűnő oldalait. A regény most közöltetik a „Pesti Napló“ esti kiadásának tárczájában. (A keszthelyi gazdasági tanintézet) szerkesztőségünkhez beküldötte értesítőjét, melyből a következőket emeljük ki: A tanfolyam két évre terjed és minden tanév 2 félévre van osztva; a tanév október 1-én veszi kezdetét és július hó végén befejeztetik. Felvételi feltételek. Ki az intézetbe mint rendes hallgató fölvétetni óhajt, tartozik kimutatni: 1-er a) jó sikerrel végzett nyolcz gymnasiumi, vagy hat reáltanodai osztályt; ide sorolható minden, valamely felsőbb tanintézeten végzett tanfolyam; b) jó erkölcsi magaviseletét; c) hogy életkorának 17-ik évét betöltötte; d) hiteles bizonyítványt legalább egy, a gazdasági gyakorlatban töltött évről. 2-or. Mindazok, kik az előbbi pont a) betűje alatt megkívánt tudományos előképzettséget kimutatni nem képesek, a mennyiségés mértan, természettan, természetrajz- és vegytan alapvonalaiból fölvételi vizsgára kötelezek , de ez utóbbira csak olyanok bocsáttatnak, kik legalább hat gymnasiumi vagy négy reáltanodai osztályt végeztek. 3-at. A fölvételre jelentkező a szülők vagy gyám azon írásbeli nyilatkozatát is tartozik bemutatni, mely szerint neki az intézet látogatását megengedik s az intézetnél töltendő idő alatt őt a szükségesekkel ellátni képesek. 4-er. Oly nagykorú s önálló férfiaknak, kik a gazdasági téren több évi gyakorlati foglalkozást kimutatni képesek, a tanári testület az elővizsgát elengedheti. (Az őszi hadgyakorlatok)sept. 5., 6. és 1-ik napján fognak megtartatni, melyeken az összes budapestihelyőrség részt veend. Az utolsó hadgyakorlatokban valószínűleg a honvédség is rész vesz. A szept. 3-án tartandó hadgyakorlaton a király személyesen lesz jelen. (Új katona kórház.) A kiadott napiparancs szerint a szept. 15-étől fogva megbetegedő katonák az üllői vámon kívül fekvő s már teljesen elkészült barakkórházban helyeztetnek el. (Pécs városában) két új pénzintézet van keletkezőben. Egy „Népbank“ és egy „Egyesületi takarékpénztár.“ (Szomorú búcsú.) Nádasd községe Baranyában sz. István napján tartja búcsúját, mely az idén igen szomorú volt. Mintegy két hét előtt ugyanis a lakosok névtelen leveleket találtak melyeknek tartalma az volt, hogy az egész községnek porrá kell ésnie. Azóta egymásután négyszer ütött ki tűz a községben. A lakosok most szörnyű rémületben vannak, éjjel-nappal őrök járnak a házak mögötti kertekben, hogy a gyújtogatók oda ne lopózhassanak; a szobákban mit sem lehet találni, az mind a pinczékben van elhelyezve, sőt egy család, mely egyenesen fenyegetve van, a templomba hurczolkodott, s ott egyik sarokban lakik. (Felkérés.) Megkerestettünk a következő sorok közlésére. Folyó évi octóber hóban több hírlapíró által szerkesztve, „Országgyűlési naptár“ fog megjelenni, mely egyéb, a most összejövő országgyűlésre vonatkozó közleményeken kívül — az angol parlamenti évkönyv mintájára — az összes képviselők rövid életrajzát fogja közölni. Hogy e rovatot minél teljesebbé tehessük: tisztelettel felkérjük a megválasztott képviselők barátjait és párthíveit, hogy az illető képviselők életrajzi adatait az „Országgyűlési naptár“ szerkesztőségének (Pest Egyetem-utcza 4-ik szám, Heckenast nyomda) mielőbb beküldeni szíveskedjenek. Pest, aug. 31. 1872. Az „Országgyűlési naptár“ szerkesztősége. (A zalamegyei tanfelügyelői állomás) betöltése érdekében három helyről is kaptunk leveleket. Mindnyájan megegyeznek abban, hogy Zalamegye virágzó népoktatása a volt tanfelügyelő műve,s ernyedetlen buzgalmának köszönhető, hogy sehol az országban nincsen a népoktatási törvény oly mérvben végrehajtva, mint Zalamegyében, a tanfelügyelőt működésében hathatósan gyámolította Győrffi János tanfelügyelői tollnak, ki Bója Gergely volt tanfelügyelő kineveztetése óta folytonosan oldala mellett fáradozott, Zalamegye népoktatási ügyének előmozdításában. „Zalamegye értelmisége“, igy ír egyik rendes levelezőnk, „tudja, mily része van Győrffi úrnak a zalamegyei népoktatási ügy emelésében; azért ez értelmiség közóhajának adok kifejezést,midőn a közoktatásügyi miniszter figyelmét Győrffi Jánosra hívom föl. Ha Győrffi úr neveztetik ki, tanügyünk egy, a viszonyokkal teljesen ismeretes kézbe kerül.“ (Iskolai segély.) A király a veszprémvármegyei hanyi ág. hitv. evang. fiókegyháznak temploma és iskola helyreállítására kézi pénztárából 300 frtot méltóztatott legkegyelmesebben adományozni. (Megerősített alapszabályok.) A sátoraljaujhelyi terménytőzsde alapszabályai a földmivelés- ipar-és kereskedelmi m. kir. minisztérium által a törvényes bemutatási záradékkal elláttattak. (Solymosy László) sopron megyei földbirtokos a volt Fertő tava táján őszi gyakorlatra öszpontosított 19-ik honvéddandár részére gyakorló és táborozási tért engedett s a szerlövegek czéltábláinak készítéséhez deszkát s tetemes mennyiségű szalmát ajándékozott. (Marhavész.) A cs. kir. belügyminisztérium közlése szerint a keleti marhavész folyó évi julius hó 21-től aug. hó 12-ig Gácsországban a zalesczyki és borszezovi járásokhoz tartozó Skowiatyn, Lesieczniki, Nowosiolko és Mielnica községekben uralgott; a fennidézett három első községben ezen rész a juhok közt is felmerült. A többi osztrák tartományok vészmentesek. (Marhaszálltás Erdélyben.) A magyar keleti vasútvonalon fekvő alsó-fehérmegyei Balázsfalva, küküllőmegyei Mikeszász, medgyeszéki Medgyes, Nagy-Selyk és Kis-Kapus, továbbá szab. kir. Nagyszeben város, Erzsébet és Segesvár nevű vasúti állomásokon, hivatkozva i. é. január hó 25-én 221. sz. a. kelt körrendeletre, a szarvasmarhák fel és lerakása a fenálló 1869. évi „állatjárvány szabályrendeletek“ 44. §. 5. pontjában foglalt feltételek szoros foganatosítása mellett megengedtetett. (A gyöngyösi tűzkárosultak felsegélésére) a polgármesteri hivatalnál újabban adakoztak: 82. Robitschek Emánuel (Miskolcz) 2 ft. 83. Szulcsányi Leon helyettes lelkész (Gyöngyös) 5 ft. 84. Junák István nagyváradi kanonok 100 ft. 85. Ónod város 8 ft 67 ft. 86. Rezutsek Anna (Gyöngyös) 1 frt. 87. Schreiber Mór (Pest) 25 frt. 88 Gyürky Antal balatoni lelkész 20 ft. 89. Déva-Ványa város 3 ft 50 kr. 90. Stöeszel Ferencz tarjáni lelkész egy köböl rozs-buza. 91. Deuts József gyöngyösi fényképész 10 frt 25 kr. 92. Kecskemét szabad kir. város 100 frt. 93. Csikány István (Kenderes) 1 frt. 94. Hevesen tartott tánczvigalom tiszta jövedelme 138 ft 7 kr. 95. Verpelét város 26 ft 90 kr. 96. Népújság szerkesztősége utján 3 forint. (Bankóhamisítók.) Emlitettük, hogy Duna-Földváron nem rég egy bankóhamisítót fogtak el, s a megindított vizsgálat és nyomozás egy egész banda felfedezésére vezetett. A hamisítóknak úgy akadtak nyomára, hogy Kremer János szakadáti lakos a július 1-jén tartott szegszárdi vásáron két ismeretlen egyénnek két lovat adott el, miért 10 frtos bankjegyekben lett kifizetve. Másnap észrevévén Kremer, hogy a lovak árában kapott pénz hamis, Pakson keresztül utaztában az itt székelő d.földvári járási szolgabiró, Forster Ferencz urnál az esetet föl-Folytatás a mellékleten.