Pesti Napló, 1872. szeptember (23. évfolyam, 201-225. szám)
1872-09-28 / 224. szám
melyekből kiemelkednek, lehetőleg egyesíteni fogná magában az ország mindazon kitűnőségeit, kik a népképviseleti rendszertől még ma elválhatlan pártszenvedélyek fékvesztett áramlatainak ellenében, államéletünk egészséges fejlődésének biztos támpontokat kölcsönözhetnének. A közigazgatást illetőleg sajnálattal tapasztaltuk, hogy a legközelebb lefolyt országgyűlésen a törvényhatóságok és községek rendezése tárgyában felséged kormánya részéről beteljesített törvényjavaslatok — immár szentesített törvények — részint meghagytak, részint alkottak oly törvényhatóságokat, amelyek — miután csekély erejükneknél fogva, korszerű önkormányzatra elégtelenek, a korszerű államélet követelményeiből rájuk eső részt ki nem elégíthetik. Ez okból teljesen indokolt lépésnek tartottuk volna, ha felséged kormánya — nem mondjuk, történelmileg fejlett megyéink új felosztását, de mindenesetre — a hagyományos kinövések megszüntetését, az önkormányzatra kerületi szétszakadottságuknál fogva, vagy csekély anyagi s mivelődési néperejök folytán, egyátalán képtelen törvényhatóságoknak egyéb, erre alkalmas törvényhatóságokkal, törvényes egyesítését, beolvasztását hozta volna javaslatba; a közigazgatás rendszerességének, egyszerűsítésének, gyorsításának, takarékosságának tekintetei egyiránt erre utaltak. Ámde e szükséglet akkor nem bírta magát megértetni. Az eszme egyszerűleg mellőzve jön. Reméljük, hogy ma már, midőn a törvényhatósági házi pénztárak következetes bonyodalmai e kérdésben annyi tanulságot szolgáltattak, felséged kormánya nem fogja illetékességét elutasítani magától egy oly kezdeményezésnek, mely azonfelül, hogy magát a közigazgatást lenne hivatva a kor színvonalára emelni, mint egyedül lehetséges módozat, egyedül teheti a törvényhatóságokat arra képesekké, hogy saját közigazgatási költségeikről önállólag gondoskodhassanak Szorgos gondozásunk tárgyát fogja képezni, hogy mind Budapest egyesítése s rendezése kérdéseiben, mind a Királyföld rendezésénél, azon tekintetek legyenek döntők, amelyek egyúttal a haza szellemi, erkölcsi és anyagi érdekeinek legfőbb tekintetei. Az igazságszolgáltatás reformjának terén — nem tagadjuk — nagyon sok még a teendő. A bírói függetlenség tekintetei azt kívánnák, hogy az előléptetések rendszerében, a kormány beavatkozásának lehetőleges szelíditésével, kellő befolyás biztosíttassák a felsőbb törvényszékek illetékességének, a bírói felelősségről alkotott törvényben pedig oly módosításokat óhajtanánk, melyek nem hagyván számításon kívül ugyancsak a bírói függetlenség érdekeit, kellő szigorral bírnák alávetni a bírói önkényt a törvények uralmának. Igaz, eddigi mostoha fejlődésünk hiányai, kinövései lehetetlenné fogják tenni a birói önkény mellőzését mindaddig, míg egy polgári s büntető törvénykönyv, perrendtartás és rendőri eljárás törvényhozásunk buzgalmából, Felséged szentesítése folytán, megannyi hévégiéjt ténynyé nem vándottak ; ámde bizton véljük remélhetni, hogy Felséged kormánya sokkal inkább szivén fogja hordani hazánk népeinek erkölcsi érdekeit s hazai törvénykezésünk jó hírnevét a külföld előtt, hogysem még tovább is engedné várakozni törvényhozásunkat úgy a büntető törvénykönyv, büntető és polgári perrendtartás, mint a polgári s kereskedelmi törvénykönyv és rendőri eljárás javaslataira, a közvetlenség, szóbeliség, nyilvánosság elveinek alapján. Kapcsolatban a nemzet mind e nagy érdekeivel, bizton véljük egyúttal azt is remélhetni, hogy Felséged kormánya előterjesztéseit a börtönrendszer korszerű reformjára is ki fogja terjeszteni. Minden kétségen fölül állnak ránk nézve a sajtószabadság áldásai, s ámbár felismerjük sajtótörvényünk azon fogyatkozásait, amelyek mintegy öntudatlanul összejátszva, műveltségi viszonyaink fogytkozásaival — a sajtószabadságot még ma nem egy tekintetben az erkölcsök rendszeres megrontójává tehetik: sokkal nagyobb súlyt helyezünk mindezek daczára az értelmi emelkedés és erkölcsi tökélyesbülés azon előnyeire, melyeket a népek az értelmek és lelkiismeretek szabad fejlesztéséből az egyrehaladó művelődés fejlődési menetében már jelenleg is merítnek, semhogy nyíltan ki ne jelentenek, miszerint teljes mértékben tántoríthatlanul fogunk ragaszkodni a sajtószabadság biztosítékaihoz, sőt támogatni fogjuk mindazon intézkedéseket, melyek az elmék szabad versenyére még ma lenyűgözőleg nehezednek. Készek vagyunk a legszigorúbb fenyítékkel, a legrövidebb bűnvádi eljárás útján kérleletlenül bujtatni a sajtóvétségeket, különösen a magánbecsület, a családi szentély ellen intézett merényleteket , de óhajtjuk a hírlap-cautió eltörlését. Nagy megnyugvásunkra szolgál, hogy Felséged kormánya a középtanodai, s felsőbb tanoda oktatás s a Ludovica- Akadémia tárgyában is terjeszt elénk törvényjavaslatokat. Hisz eléggé megértettük a legújabb idők eseményeit, s a polgárosodás azon törvényeit, melyek az államok fejlődését szabályozzák, tudjuk, hogy állami jövőnk legnagyobb részt azon erőtől függ, melyet a legközelebbi időben nemzeti fejlődésünk az európai államrendszerben ki fog fejteni. E közművelődést terjeszteni, fokozni, — ez tehát egyik legéletbevágóbb hivatásunk! Áthatva e hivatás érzetétől, benső megelégedéssel üdvözöljük a legmagasb trónbeszéd azon ünnepélyes ígéretét, melylyel ama törvényjavaslatok beterjesztését jelezni méltóztatott, egyúttal azonban lehetetlen ki nem fejeznünk azon óhajunkat, így összes közoktatásügyünk — az elemi oktatást is beleértve — szerves összhangzatban, mind erkölcsileg, mind anyagilag nagyobbszerű mérvekben részesítessék állami támogatásban, mint az eddig történt (Vége köv.) kilátásba s egyúttal felhívja ezen képviselőházat, hogy fogjon hozzá e reformok megvalósításához s használja fel a kedvező körülményeket jótékony intézmények alkotására , azok megszilárdítására.“ „Magunk is,válaszolva felséged trénbeszédére, az állam jogi kérdések megoldását vesszük kiindulási pontul.“ „Mi két okból vagyunk kénytelenek tekintetünket felséged többi tartományainak államjogi viszonyaira és helyzetére is vetni, mert az 1867-iki, az osztrák-magyar kiegyezésről szóló 12-ik tez. 25. szak. azt jelöli ki ezen kapocs feltételéül, hogy t. i. felséged többi országaiban is életbe fogja léptettetni a teljes alkotmányosságot, minek erejénél fogva, mindaddig, míg e kapocs fennáll, e képviselő testületnek nemcsak joga, de kötelességed ügyelni arra, hogy felséged többi országaiban is teljes alkotmányosság uralkodjék ; másodszor pedig, mivel felséged többi tartományaiban valósággal oly államjogi állapot uralkodik, amely nemcsak hogy meg nem felel a megállapított kapocs ama feltételének, hanem az alkotmányosságra egyátalán veszélyes, és mivel ily visszahatása a monarchia külviszonyaira is, a monarchia külbékéjére nézve veszélyforrásá vált . (E vezetés után előadják, hogy Ausztriában még nincs életbeléptetve az alkotmány s mindenütt elégületlenség uralkodik. Fájlalják, hogy az 1870-ben megkisérlett, kiegyezési kísérlet meghiúsult, hogy a korona magyar tanácsosai e czélra közreműködtek. Az állami dualismusból nemzeti dualismus lett; Léjtán túl a német, a magyar tartományokban a magyar nemzet uralkodik. „Ez oknál fogva - folytatják — óhajtjuk, hogy Felséged újból is felvenni kegyeskedjék Felséged többi országaiban a kiegyezés kísérletét, és reméljük, hogy e tekintetben számot tarthat és találand is mindazon népségnek segélyére, amelyek a monarchia minden népségeinek egyetértésében és kielégítésében nemcsak általában a monarchiának, hanem az öszszes birodalmi népek fennállásának és alkotmányos fejlődésének egyedüli biztosítókat tekintik.“ „Áttérve a magyar korona területére, melylyel a trónbeszéd foglalkozik, ott is oly állapotra találtunk, mely consolidáltnak, szilárdnak nem nevezhető. Az elégületlenség, habár itt még oly nagy mérvben nem vett erőt, mint a monarchia túlsó felében, mind a mellett általános Hogy ne is említsük az egyes pártoknak, a magyar korona országai s Felséged többi országai közti államjogi viszonyok megoldására vonatkozó különböző nézeteit, már maga a kormányzati rendszer egyrészt intézményeivel s azok eredményével, másrészt pedig a nem magyar nemzetiségek iránti politikájával olyan, hogy egy nemzet sincs, mely a dolgok mai állásával megelégedve volna, még maga a magyar nemzet sem, miként az az országgyűlési képviselők választásából kitűnik, melyek nagyobbára ellenzékiek ott, ahol a magyar elem tiszta vagy túlnyomó.“Itt a javaslat elősorolja, hogy a kormányzati rendszer politikai tekintetben retrográd, nemzetgazdászati tekintetben önző, pazarló. A municipiumok a miniszter mindenhatósága alá helyeztettek, a bíróságok nem függetlenek, a vasutaknál családi érdekek szerint jártak el, az adó terhes. Ők kívánják a progressiv jövedelemadót, mint egyedüli adót és a hadseregre való költség megszorítását, s ez után így szólnak: „A trónbeszédben, mint a jelen ülésszak fontosabb egyes feladatai említtetnek, a felsőház reorganisatioja, a választási rendnek megváltoztatása és a sajtótörvény.“ „Ami az elsőt illeti, bevalljuk, hogy a parlaraentaris kormánynyal bíró alkotmányos illamban nem látjuk be a felsőház szükségét.“ „Mi is kívánjuk a választási rend kijavítását, de nemcsak az eljárás tekintetében, hanem főleg a demokratikus szabadság értelmében is, és azért „megvárjuk az általános szavazaton alapuló javaslatnak előterjesztését.“ „Ami a sajtót illeti, elismerjük, hogy a fennálló törvény hiányokat foglal magában, melyeknek kijavítását novellák útján addig is kívánnák, míg az általános büntető-törvénykönyv napvilágot nem lát, — de el nem hallgathatjuk, hogy az újabb törvényhozási tudomány ellenkezik a különleges sajtótörvényekkel és törvényszékekkel,azért is kívánatos volna,hogy a kilátásba helyezett általános büntető törvénykönyv ez általános büntetőjogi elvek szerint a sajtókihágásokra is kiterjeszkedő rendszabályokat foglalja magában, a sajtó pedig szabad legyen minden praeventív mérvektől.“ „Végre, sajnálkozással vesszük észre, hogy a trónbeszéd nem helyezi kilátásba a még hiányzó, a szabad társulásról és szabad gyülekezésről szóló törvényeket, amely törvények pedig minden alkotmányos államban polgári alaptörvények és a politikai szabadság alapbiztosítékaiként tekintetnek. Nem kevésbbé nincs még pozitív törvényünk a személyes szabadság és biztonság, a levéltitkok szentsége és a házi jog biztosítékairól.“ „Mi a jelen országgyűlés feladatának tartjuk, hogy e tekintetben is czélszerű intézményeket és törvényeket hozzon.“ (Ezután kiterjeszkednek a horvát viszonyokra, sürgetik Dalmatia bekeblezését, a fiumei kérdés megoldását, rászalják a horvát ügyben követett eljárást, b. Rauh Levin kormányát, s a horvát kiegyezés revisiójára vonatkozó óhajaikat a következőkben foglalják össze: „Szükséges, hogy 1868. XXX. t. sz. 51. § ában a bán kinevezésére vonatkozó, és attj megállapított elv megváltoztassák és hogy a horvát miniszter tanácsadási joga csakis a közös ügyekre szoríttassék, mindenesetre pedig szüntessék meg ellenjegyzési joga a belügyekben, melyekért az országos országgyűlésnek nemis felelős, hanem azzal csak paralizálja avagy elrejti az illető ország kormányának felelősségét.“ ’’ „Az eredményt és az ügyek sikeres elintézését illetőleg aggaszt minket az, hogy a trónbeszédben említtetik, miszerint a revisió alkalmával tartassanak meg az 1868-ki XXX. t. czikkbeli elvek, ha a 44-ik és 51 ik §§-ban olyanoknak fognak vétetni.“ „A trónbeszéd a horvát-slavon végvidéknek elkezdett polgárosítását említi, amely szintén alkalmat ad regnicolaris küldöttségnek a közös költségek quotájának megállapítása végett.“ „A katonai végvidéknek polgárosítása régi kívánsága a magyar országgyűlésnek szintúgy, mint Horvát-Slavonország népének, de magának a végvidéknek is, mely óhaját két országgyűlésen fejezte ki. „Azonban a határőrvidéknek részletes megszüntetése előttünk szükségesnek, de czélszerűnek sem látszik.“ „Ép a varasdi ezredeknek feloszlatása, nemkülönben a bács- és bánsági végvidéknek jelenleg is folyó feloszlatása arra mutat, hogy a polgárosítás mindenütt egyszerre, vagy ha mindjárt sokenként is, de mindenütt egy időben minden veszély nélkül és a jogok s érdekek minden sérelme nélkül foganatosítható lett volna, mi több, és az ily részletes polgárosítás sérti a jogokat és az érdekeket.“ (A javaslat röviden érinti az erdélyi románok ügyét, kiket kielégíttetni sürget s áttér a magyar nemzetiségekre,mondván:) „A fenálló nemzetiségek egyenjogúsításáról szóló törvény, tulajdonképen oly törvény, mely a magyar nemzetnek és nyelvnek monopóliumát a nyilvános élet minden ágaiban biztosítja, ami pedig a 1j nemmagyar nemzetiség magyarizálására a politikai téren szembetűnően vezet.“ „A nemmagyar nemzetiségek óhajai és követelései nem haladják túl azon határokat, melyek azoknak egyrészt az állami erő, másrészt pedig a polgári egyenjogúsítás érdekéből vonattak, s ezek■ az államterület integritása és az állampolitikai egysége, azonban az állam integritása és politikai egysége a törvényhozás és a legfelsőbb államhatalom egységéből, nemkülönben az intézmények és az összes állami organismus egyformaságából áll, s nem sértetik meg azáltal, hogy ha az egyes, különösen pedig az első folyamodása, és így a néppel közvetlen érintkezésben levő hatóságoknál, a többségnek nyelve, a kisebbségben levő nemzetiségek nyelvének biztosítása mellett — hivatalos nyelvül használtatnék; sőt hogy itt-ott, amenynyiben a nemzetiségek és közigazgatás érdeke megkívánná, egyes nemzetiségek municipiumai is más határokat nyerjenek, amint ez a bíróságoknál történt, de itt is tekintet nélkül a „nemzetiségekre. “ „A nemzetiségekről szólló törvény nemcsak az állam egységének igazolt tekintetéből, hanem a nemzetiségek, különösen pedig a magyar nemzet egységének nem igazolt és igazságtalan követelményei szerint alkottatott, melyért az összes közös állami eszközök a politikai és művelődés terén merittetnek ki.“ „Mai napon a magyar nyelv mind a municipiumok, mind pedig a bíróságoknál, sőt a községekben is hivatalos nyelvvé lett, kivéve egynéhány községet, melyek épen e végből üldöztetnek.“ „Azon több milliónyi összegből, mely az állampénztárából különféle iskolai és tudományos intézetekre fordíttatik , a nem magyar nemzetiségek mint ilyenek, majd semmit sem élveznek.“ „A fennálló törvény értelmében az állami egyetemek és akadémiákon csak is a magyar nyelv az előadási nyelv; más nyelveni előadásoknak, kivéve az irodalmi tanszékeket, nincs helye.“ „A középtanodák még nem állíttattak fel ezen törvény értelmében, és ha annak idejében felálltnak, azok is ugyanezen törvény szellemében, magyar jellegűek lesznek.“ „Hogy ne is említsük, miszerint a legfőbb és legszámosabb polgári és honvédelmi hivatalok magyarajkúakkal töltetnek be, vagy pedig olyanokkal, kik magukat a magyar nemzetiséghez számítják, ellenben, hogy abból kizártnak mindazok, kik vajmi keveset is saját nemzetiségük érdekében működnek, különben is oda jutottunk, hogy maguk az intézmények is egy nemzetiség érdekei szerint idomitlatnak. Ez úgy a municipiumok rendezésénél a virilisitás intézménye, főleg egy nemzetiség érdekében lettéletbeléptetve, mi által az a csekély concessio is aláásatik, melyet az 1868. évi 44. törvényczikk XII §-sa a többi nemzetiségeknek nyújt.“ „Az egyes nemzetiségek által lakott vidékekben nincsenek felállítva sajtó bíróságok, mi által az egyes polgárok becsülete és személyes szabadsága veszélyeztetve van, részint nyelvük és körülményeik nemtudása, részint pedig az uralkodó törzsnemzet előítéletei és szenvedélye által.“ „Azon hiszemben, hogy Magyarország államintegritása és politikai egysége nem követeli, de nem is követelheti a nem magyar nemzetiségektől saját nemzeti nevük, fenállásuk és fejlődésük áldozatát, úgy politikai, mint cultural téren, s jogosan elvárhatjuk, meg lévén győződve, hogy a nem magyar nemzetiségek ily áldozatokat nem hozhatnak, de nem is hoznak, — miszerint felséged a Magyarországban lakó minden nemzetiségek iránti egyenlő hajlamánál fogva kormányát, melynek tagjai, minden kétely kikerülése végett, nem magyar ajkúak is lehetnek, ami kívánatos is volna, utasítani kegyeskednék, hogy az a nemzeti kérdésnek revisió alá vétele és „a nemzetiségek egyenjogúsításáról“ szóló törvényjavaslatot terjeszszen elő.“ „A nemzetiségek általános kérdésével szoros kapcsolatban áll a szerb nemzetiség külön kérdése, melynek különlegessége abban áll, hogy először történelmi jelentőséggel ki- ; másodszor pedig, mivel az ethnographiai viszonyok, tekintettel a bácsi és bánáti végvidékekre, olyanok, hogy a szerb nemzeti kérdés kedvező megoldására a közigazgatási határok változtatása még akkor is szükséges, ha ezen változtatások a nemzetiségi kérdés megoldásának általában véve kulcsául nem vétetnének, mert csak ily képen lett volna a szerb nemzetiség egyenlő mértékben biztosítva.“ „Felség! Kis sztapár-nagy-kikindai, sőt versecz-fehértemplomi útjában kegyeskedett látni azon nagy néptömeget, számtalan szerb nemzetiségi zászlóval, a mely lelkesült felkiáltásokkal „Éljen a szerbek nagyvajdája“ fogadta felségedet. Ez nem csak a szerb nemzet bi ragaszkodásának jele felséged irányában, hanem egyszersmind világos bizonyítéka annak, hogy a szerb nemzet azon vidékekben nemzetiségi öntudatával bír, és hogy mind a művelődés, mind pedig a politika terén annak megóvására biztosítékot óhajt.“ (A felirat többi része kizárólag a szerb congressus ügyével foglalkozik, törvénytelennek Mileties felirati javaslatából. A Mileties és Trifunácz Sándor által benyújtott javaslat 16 nyomatott nagy quart-lapból áll s roppant terjedeleme miatt, mi annak csak főbb pontjait közölhetjük. A felirat czkűzése ez: Császári királyi felség! „A trónbeszéd kiindulási pontját — írják — az állan-jogi kérdések megoldása képezi, melyet felséged az alkotmányos államéletnek alapjául és a szellemi s anyagi fejlődés feltételéül elismerni kegyeskedik; s azon előfeltevésben, hogy az államjogi kérdések valóban kedvezően vannak f eldöntve, felséged különféle reformokat helyez nevezve a kormány eljárását a congressussal szemben.) Ez Mileticsék felirati javaslatának tartalma, melynek kiemelkedőbb részeit szó szerint idéztük. Fővárosi ügyek. Pest város szabályozási terve. Említettük, hogy Pest szabályozási terve, melyet a fővárosi közmunkatanács készített, már napok óta megküldetett a városi hatóságnak és a gazdasági bizottmány termében ki van állítva, hol azt igen sokan megtekintik és tanulmányozzák. E terv a főváros bel- és külterületét öleli fel, s miután, ha létesülni fog, a fővárost Európa egyik legszebb és legszabályosabb városává fogja átalakítani, érdekesnek találjuk a közönséget mindazon szabályozási tervezetekkel megismertetni, melyek ma már véglegesen meg vannak állapítva és a nagy közút és Duna folyó közötti területet ölelik fel. A fővárosi közmunkatanács a várost a szabályozási terv elkészültéről értesítvén, szükségesnek tartja véleményét némely elvi kérdésekre nézve nyilvánítani és álláspontját jelezni. E tekintetben megnyugtatja a hatóságot, hogy az általa czélba vett általános szabályozás kivitelében nagy súlyt fektet ugyan a városi hatóság közreműködésére és támogatására, és azon reményben él, hogy a város helyesen felfogott érdekeivel szemben abban őt lehető legnagyobb mérvben részeltetni is fogja, de másrészt az azzal járó költségek fedezését illetőleg csakis annyiban fogja igénybevenni, miként azt az 1870. X. t. sz. és az időközben a várossal kötött egyezmény feljogosítja. Elmondja továbbá a közm.-tanács, hogy a szabályozást mindig csak a létező viszonyok figyelembe vételével fogja eszközöltetni, a hogy mindig módot fog találni a tetemes költségek beszerzésére, s hogy így a szabályozás kivitele lassan kint meg fog történhetni, ígéri továbbá, hogy a szabályozásnál az egyes tulajdonosok érdekeit és rendelkezési jogait tekintetbe fogja venni és mindenkép oda fog törekedni, hogy a közérdek a magánosok érdekeivel kiegyenlítessék és ez utóbbin csorba ne ejtessék. A közmunkatanács végre készségesen elfogadja a városi hatóság azon észrevételeit,hogy a szabályozási tervben csak a véglegesen eldöntött szabályozások tüntettessenek ki, melyek egyúttal szükségeseknek is ismertettek fel. Vannak azonban a tervben olyan részletek is kijelölve, melyek a szabályozásnak elkerülhetlen kiegészítő részét ugyan nem kérpezik, melyeket azonban a sítv. közmunkatanács , mint kívánatosokat, mégis jelzendőknek tartott, s melyek kivitelére nézve, ám azokat az illető telektulajdonosok kívánni óhajtanák, a közműtanács részéről akadály fenn nem forog. Ezen pár kérdések megállapítása után az egyes szabályozási részletek sorából különösen egy pontra hívja fel a közmunkatanács a város figyelmét, és ez a régi német színháztér, melynek beépítését a tanács a lipótvárosi szabályozási szakasznál igen czélszerűnek találta. A hatóságnak ezen tér beépítése ellen aggályai vannak, de a közműtanács azokat nem osztja, s a beépítést tekintve, hogy a fehérhajó-utcza mindenesetre ki fog nyittatni, sem közlekedési vagy forgalmi s tekintve az igen közel egymáshoz fekvő Erzsébet, József, redoute előtti s részben a közmunkatanács által s meghagyatni szándékolt német színháztérre közegészségi szempontból káros, vagy veszélyesnek egyáltalában nem tartja Szépészeti és tisztasági szempontból pedig egyenesen kívánatosnak tartja e tér beépítését, mert a régi váczi és dorottya-utcza közvetlen összeköttetésénél az egy folyamatban nyitandó boltok által Pest városának valódi kereskedelmi középpontjává, legélénkebb, legkeresettebb részévé ez fog válhatni, amiután a közm.-tanács nagy súlyt fektet arra, hogy e kérdés elintézésében a hatóság beleegyezésével járhasson el, az ügy végleges elhatározása előtt a várost ezen kérdés újból tárgyalására hívja fel. Ezek után a tanács a városi átiratnak a szabályozások iránt tett pontonkénti megjegyzéseit vévén tárgyalás alá a következő végleges megállapodások történtek, ugyanis : I. A belvárosra nézve: 1. A hatvani utczának 8 esre leendő szélesítésére, a barátok terének, a Sebestyén és rózsatérnek, továbbá a Lipót és zöldfa utcák szabályozására és a városház utczában létesítendő árkádszerű közlekedés megnyitása, valamint az iskola és Duna utczák bővítése a városi közönség részéről kijelentett hozzájárulás folytán véglegesen, megállapítottnak lesz tekintendő. 2. Az egyetem térről az országútra tervezett uj utcza megnyitása, valamint a papnövelde és borz-utcza folytatásában a molnár-utczáról az aldunasorra tervezett uj utcza, miután nincs kilátás, hogy az azokra szükséges költségek előteremtessenek, elejtetett, ennek folytán a borzutcza szélesítése is fölöslegessé válván,mellőzendő lesz, ellenben az egyetem-utcza és tér szabályozása szempontjából szükséges elvágások eszközlendők lesznek. 3. A Deák Ferencz-tér rendezése, a szervitatér és úri utcza szabályozása, a bécsi utczának a hajó vendéglőn át tervezett meghosszabbítása, a Teleky-féle ház sarkának levágása és az e telken át vezetendő bazárszerű összeköttetés véglegesen elfogadtatik,ellenben a hajó és sütőutczák szabályozása, kivéve ezen két utcza sarkának levágását, elejtetik, a sütő utczában levő Sziklay-féle sarokház azokban a szervita térre az építés alkalmával a terv szerint levágandó lészen. 4. Az aranykéz-utcza folytatásában lésítendő bazár átjárások akként fogadtatnak el, hogy az illető házakra az építési engedély átépítés, vagy átalakítás esetében csak azon feltétel mellett adassák ki, hogybazárszerű átjárás készíttessék. A városháztér felé szolgáló átjárás a Lipthay-féle házon a ház viszonyának megfelelő csekély irányváltoztatással fogadtatott el. 5. A galamb, kötő és zsibárus utczák, nemkülönben a kegyesrendiek telkének szabályozása elfogadtatott, a zsibárusutcza kiszélesítése a déli oldalon fog eszközöltetni. 6. A vármegyeház utcza folytatásában, az országútra nyitandó bazárt illetőleg, elhatároztatott, hogy amennyiben tervezett átjárásból csekély távolságra a Röger-féle ház tulajdonosa különben is bazár-átjárást kívánt létesíteni, a tervezett átjárás a 631. és 641. számú házon át csak is a tulajdonosok saját kívánata folyta eszközlendő. 7. A gránátos utczának 8 ölre teendő szélesítése és a megyeház utczának szabályozása elfogadtatott. 8. A Lipót-utczai városház előtti tér az eredetileg tervezett nagyságban állapíttatván meg, bizton reméli másrészt a fővárosi közmunkák tanácsa, hogy a városi közönségáltal javallott nagyobb tér létesítésének költségei, épen a Lipót-utczai városház érdekében, a városi közönség által fedeztetni fognak. A lövész-utcza szabályozása elfogadtatván, ennek kivitele a zálogház felöli oldalon fog eszközöltetni. A molnár-utczának 6 esre leendő kiszélesítése oly megjegyzéssel fogadtatik el, hogy a szabályozási vonal az utcza elején 146. szám alatt fekvő telek külső sarkánál kezdődjék. A szerb- és tér-utczák szabályozása, illetőleg az utóbbiak kinyitása a Dunasorig véglegesen elfogadtatik. 9) A sótér szabályozása, továbbá 10) a haltéren, városház és plébánia közti téren, Sebestyén-téren, Deák-téren és az aldunasoron tervezett vásárcsarnokok felállítása elfogadtatik. II. A Lipótvárosra nézve: 1) A régi német színháztér szabályozását illetőleg a városi közönség ezen indítványa, hogy ez a kérdéses tér beépítése nélkül létesíttessék a vélemény különbségre szolgálván okul, azon kérdés iránt, ha váljon a szóban álló tér a fővárosi közmunkák tanácsa által tervezett beépítés, vagy annak elhagyásával szabályoztassák-e, a névszerinti szavazás elrendeltetvén, a tér beépítése mellett „igen“-nel szavavazott 3 tag: Fuchs Rezső,Hofhauser Lajos, Lukács Antal, Preuszner József, b. Podmaniczky Frigyes, Szebasztiány Frigyes,Stangel János és Tavaszy Endre; a tér beépítése ellen „nem“-mel 2 tag Simon Flórent és Haris Sándor, minek folytán a kérdéses térnek a már megállapított módon leendő beépítése 8 szavazattal 2 ellenében elfogadtatott. 2) a Ferencz József térnek javasba hozott rendezése a városi közönség hozzájárulása folytán is véglegesen elfogadtatott, annak kivitele mindazonáltal a kérdéses tér jelenlegi forgalmát reményhetőleg megosztó Margit-szigeti felső híd megnyitásáig függőben lesz tartandó. 3) az új épületi telkeknek az eredeti javaslat szerinti rendezése véglegesen elfogadtatott. 4. 5.6. A Tüköry védgátnak, mint leendő nagy körútnak, a felső híd előtti térnek, valamint a nagy körút és váczi út, illetőleg belső körút átmetszési pontjának rendezése iránt az eredeti terv azon módosítással fogadtatott el, hogy a gyár utcza a nagy körútra szabadon kinyíljék. A belső körút és az épületi telkek közti városrész ezúttal újólag tárgyalás alá vétetvén, anynyiban módosíttatott, hogy a váczi uton fekvő 373. számú telket átmetsző új utcza elejtetett, a hold, gyapjú és vadászutcza között tervezve volt .vásár-csarnok tér, tekintettel arra, hogy ezen helyre többen építeni szándékoznak, és e czélra más, a város fejlődését elősegítő építkezéseket sokkal kevésbé gátló tér szemeltetett ki, elejtetett. A hengermalmon át tervezett utczanyitás elejtetett, valamint a gyapjú-utczára nézve felmerült indítvány is, minélfogva az, az eredetileg megállapított tervhez képest 16 ölben lesz kiszélesítendő. KÜLÖNFÉLÉK, Pest, sept. 27. (Petőfi Istvántól), Petőfi Sándor öcscsétől levelet közöl a „Hon“, melyben a többi között ez is foglaltatik. A „Pesti Napló“ 211. számában bátyája keresztatyjának vallomása közöltetik s a „Hon“-nak ugyanis a 211. száma esti kiadásában a „különfélék“ rovatában érintetik e tárgy. A vallomásnak ö-ik pontja s a „Hon“-bani közlésnek zársorai ellen van észrevételem. De midőn ezt teszem, hozzád fordulok s baráti tanácsodat kérem: vájjon helyesen cselekszem-e, midőn egy 68 éves aggastyán esküvel erősített s részben valótlan vallomása ellen felszólalok ? Az öreg keresztapa állítja : „12 éves korában látván, hogy a fiúban szép tehetség rejlik, atyjának ellenzése daczára Aszódra vittem az ottani algymnasiumba“ stb. Már ezt kereken tagadom s tagadhatom is, akkor magam is 10 éves lévén, arra az időre emlékezem, de tagadják a tények is, hogy Martiny úr, — általában senkinek — közbenjárására szükség nem volt s igénybe sem vétetett. Lehet-ejózan észszel egy apáról feltenni, hogy fiának, akit 5 éves korától Kecskeméten járat iskolába 2 évig, innen két évig Sz.Lőrinczen s ismét három évig Pesten, mindenütt sikerrel — tovább taníttatására erőszakolni kelljen, annyival inkább, midőn elég jó módban van, hogy ezt tehesse? Szegény szüleink! mit nem állítanak felőletek .... felőletek, kiknek ajkairól annyiszor hallottuk e szavakat: „Tanuljatok gyermekeim, még most tehetünk érettetek mindent, de ki tudja, hagyhatunk-e egyéb maradandó örökséget reátok, mint azt, amire taníttathatunk.“ S jó szüleink e sejtelmét a való be is váltotta.Téved az öreg úr abban is, hogy bátyám a szünidők nagyobb részét náluk töltötte volna; ritkán tettek szüleink Szabadszállásáról náluk Kis-Körösön látogatást, többet Viczián János keresztkomároknál, kihez a szünidők alatt minket is elvittek. Különös az, hogy hány rövidlátó már messziről megismeri a felhők madarát, ott, hol a messzelátók még mit sem látnak. Szerencséje bátyámnak, hogy nincs az élők között, mert nem győzné köszönettel azokat, kiknek — állítólag — köszönhetné, hogy vált belőle valami. (A törvényszéki orvosi teendőkkel a kassai kir. törvényszék területén az igazságügy miniszter dr. Maurer Arthur ottani börtönorvost bízta meg. (A pozsonyi hajóhíd.) f. hó 24-én reggel 6 és 7 óra között veszélyben volt. Ezen idő tájban ugyanis ki szokták nyitni, hogy a tutajok átmehessenek, és az úgynevezett „Bügelbach“ mellett várakozó tutajok harang által értesíttetnek, hogy az átmenet szabad. A mondott reggelen azonban oly sűrű köd volt, hogy sem látni, sem hallani nem lehetett. A tutajosok hasztalan lesték a jelt, és azt hiték, hogy a híd kinyitásának ideje már rég bekövetkezett. Ekkor a partról valaki, akit eddig még nem sikerült kipuhatolni, azt kiáltá nekik fenhangon, hogy indulhatnak, mert már szabad az út. Ennek folytán a hajósok csakugyan lefelé is indították nehéz tutajaikat, melyek a még ki nem nyitott hajóhidat kétségkívül szétzúzzák, ha