Pesti Napló, 1872. szeptember (23. évfolyam, 201-225. szám)

1872-09-28 / 224. szám

melyekből kiemelkednek,­­ lehetőleg egyesíte­ni fogná magában az ország mindazon kitűnősé­geit, kik a népképviseleti rendszertől még ma elválhatlan pártszenvedélyek fékvesztett áram­latainak ellenében, államéletünk egészséges fej­lődésének biztos támpontokat kölcsönözhet­nének. A közigazgatást illetőleg sajnálattal tapasz­taltuk, hogy a legközelebb lefolyt országgyűlé­sen a törvényhatóságok és községek rendezése tárgyában felséged kormánya részéről betel­jesített törvényjavaslatok — immár szentesített törvények — részint meghagytak, részint alkottak oly törvényhatóságokat, a­melyek — miután csekély erejükneknél fogva, korszerű önkormányzatra elégtelenek, a korszerű állam­élet követelményeiből rájuk eső részt ki nem elégíthetik. Ez okból teljesen indokolt lépésnek tartottuk volna, ha felséged kormánya — nem mondjuk, történelmileg fejlett megyéink új felosztását, de mindenesetre — a hagyományos kinövések megszüntetését, az önkormányzatra kerületi szét­­szakadottságuknál fogva, vagy csekély anyagi s mivelődési néperejök folytán, egyátalán képte­len törvényhatóságoknak egyéb, erre alkalmas törvényhatóságokkal, törvényes egyesítését, be­olvasztását hozta volna javaslatba; a közigazga­tás rendszerességének, egyszerűsítésének, gyor­sításának, takarékosságának tekintetei egyiránt erre utaltak. Ámde e szükséglet akkor nem bírta magát megértetni. Az eszme egyszerűleg mellőzve jön. Reméljük, hogy ma már, midőn a törvényhatósági házi pénztárak következetes bonyodalmai e kérdésben annyi tanulságot szolgáltattak, felséged kormánya nem fogja il­letékességét elutasítani magától egy oly kezde­ményezésnek, mely azonfelül, hogy magát a közigazgatást lenne hivatva a kor színvonalára emelni, mint egyedül lehetséges módozat, egye­dül teheti a törvényhatóságokat arra képesekké, hogy saját közigazgatási költségeikről önállólag gondoskodhassanak Szorgos gondozásunk tárgyát fogja képezni, hogy mind Buda­pest egyesítése s rendezése kérdéseiben, mind a Királyföld rendezésénél, azon tekintetek legyenek döntők, amelyek egy­úttal a haza szellemi, erkölcsi és anyagi érdekei­nek legfőbb tekintetei. Az igazságszolgáltatás reformjának terén — nem tagadjuk — nagyon sok még a teendő. A bírói függetlenség tekintetei azt kívánnák, hogy az előléptetések rendszerében, a kormány be­avatkozásának lehetőleges szelíditésével, kellő befolyás biztosíttassák a felsőbb törvényszékek illetékességének, a bírói felelősségről alkotott törvényben pedig oly módosításokat óhajtanánk, melyek nem hagyván számításon kívül ugyan­csak a bírói függetlenség érdekeit, kellő szigor­ral bírnák alávetni a bírói önkényt a törvények uralmának. Igaz, eddigi mostoha fejlődésünk hiányai, kinövései lehetetlenné fogják tenni a birói önkény mellőzését mindaddig, míg egy polgári s büntető törvénykönyv, perrendtartás és rendőri eljárás törvényhozásunk buzgalmá­ból, Felséged szentesítése folytán, megannyi hé­végiéjt ténynyé nem vá­ndottak ; ámde bizton véljük remélhetni, hogy Felséged kormánya sokkal inkább szivén fogja hordani hazánk né­peinek erkölcsi érdekeit s hazai törvénykezé­sünk jó hírnevét a külföld előtt, hogysem még tovább is engedné várakozni törvényhozásun­kat úgy a büntető törvénykönyv, büntető és polgári perrendtartás, mint a polgári s kereske­delmi törvénykönyv és rendőri eljárás javasla­taira, a közvetlenség, szóbeliség, nyilvánosság elveinek alapján. Kapcsolatban a nemzet mind e nagy érdekeivel, bizton véljük egyúttal azt is remélhetni, hogy Felséged kormánya előterjesz­téseit a börtön­rendszer korszerű reformjára is ki fogja terjeszteni. Minden kétségen fölül állnak ránk nézve a sajtószabadság áldásai, s ámbár felismerjük saj­tótörvényünk azon fogyatkozásait, a­melyek mintegy öntudatlanul összejátszva, műveltségi viszonyaink fogy­tkozásaival — a sajtószabadsá­got még ma nem egy tekintetben az erkölcsök rendszeres megrontójává tehetik: sokkal na­gyobb súlyt helyezünk mindezek daczára az ér­telmi emelkedés és erkölcsi tökélyesbülés azon előnyeire, melyeket a népek az értelmek és lel­kiismeretek szabad fejlesztéséből az egyreha­­ladó művelődés fejlődési menetében már jelen­leg is merítnek, semhogy nyíltan ki ne jelen­tenek, miszerint teljes mértékben­­ tántoríthat­­lanul fogunk ragaszkodni a sajtószabadság biztosítékaihoz, sőt támogatni fogjuk mindazon intézkedéseket, melyek az elmék szabad verse­­nyére még ma lenyűgözőleg nehezednek. Ké­szek vagyunk a legszigorúbb fenyítékkel, a legrövidebb bűnvádi eljárás útján kérlel­­etlenül bujtatni a sajtó­vétségeket, különösen a magán­­becsület, a családi szentély ellen intézett me­rényleteket , de óhajtjuk a hírlap-cautió el­törlését. Nagy megnyugvásunkra szolgál, hogy Fel­séged kormánya a középtanodai, s felsőbb ta­noda­ oktatás s a Ludovica- Akadémia tárgyá­ban is terjeszt elénk törvényjavaslatokat. Hisz eléggé megértettük a legújabb idők eseményeit, s a polgárosodás azon törvényeit, melyek az ál­lamok fejlődését szabályozzák, tudjuk, hogy állami jövőnk legnagyobb részt azon erőtől függ, melyet a legközelebbi időben nemzeti fej­lődésünk az európai államrendszerben ki fog fejteni. E közművelő­dést terjeszteni, fokozni, — ez tehát egyik legéletbevágóbb hivatásunk! Áthat­va e hivatás érzetétől, benső megelégedéssel üdvözöljük a legmagasb trónbeszéd azon ünne­pélyes ígéretét, melylyel ama törvényjavaslatok beterjesztését jelezni méltóztatott, egyúttal azonban lehetetlen ki nem fejeznünk azon óha­junkat, í­gy összes közoktatásügyünk — az elemi oktatást is beleértve — szerves összhang­­zatban, mind erkölcsileg, mind anyagilag na­­gyobbszerű mérvekben részesítessék állami tá­mogatásban, mint az eddig történt (Vége köv.) kilátásba s egyúttal felhívja ezen képviselőhá­zat, hogy fogjon hozzá e reformok megvalósítá­­sához s használja fel a kedvező körülményeket jótékony intézmények alkotására , azok meg­szilárdítására.“ „Magunk is,válaszolva felséged trénbeszédére, az állam jogi kérdések megoldását vesszük kiin­dulási pontul.“ „Mi két okból vagyunk kénytelenek tekinte­tünket felséged többi tartományainak államjogi viszonyaira és helyzetére is vetni, mert az 1867-iki, az osztrák-magyar kiegyezésről szóló 12-ik t­ez. 25. szak. azt jelöli ki ezen kapocs feltételéül, hogy t. i. felséged többi országaiban is életbe fogja léptettetni a teljes alkotmányosságot, minek erejénél fogva, mindaddig, míg e kapocs fennáll, e képviselő testületnek nemcsak joga, de kötelessége­­d ügyelni arra, hogy felséged többi országaiban is teljes alkotmányosság ural­kodjék ; másodszor pedig, mivel felséged többi tartományaiban valósággal oly államjogi állapot uralkodik, a­mely nemcsak hogy meg nem felel a megállapított kapocs ama feltételének, hanem az alkotmányosságra egyátalán veszélyes, és mivel ily visszahatása a monarchia külviszonyai­­ra is, a monarchia külbékéjére nézve veszély­­forrásá vált . (E vezetés után előadják, hogy Ausztriában még nincs életbeléptetve az alkotmány s min­denütt elégületlenség uralkodik. Fájlalják, hogy az 1870-ben megkisérlett, kiegyezési kísérlet meghiúsult,­­ hogy a korona magyar tanácsosai e czélra közreműködtek. Az állami dualismusból nemzeti dualismus lett; Léjtán túl a német, a magyar tartományokban a magyar nemzet uralkodik.­ „Ez oknál fogva -­ folytatják — óhajtjuk, hogy Felséged újból is felvenni kegyeskedjék Felséged többi országaiban a kiegyezés kísérle­tét, és reméljük, hogy e tekintetben számot tarthat és találand is mindazon népségnek se­gélyére, a­melyek a monarchia minden népsé­geinek egyetértésében és kielégítésében nem­csak általában a monarchiának, hanem az ösz­­szes birodalmi népek fennállásának és alkotmá­nyos fejlődésének egyedüli biztosítókat tekin­tik.“ „Áttérve a magyar korona területére, mely­lyel a trónbeszéd foglalkozik, ott is oly állapotra találtunk, mely consolidáltnak, szilárdnak nem nevezhető. Az elégületlenség, habár itt még oly nagy mérvben nem vett erőt, mint a monarchia túlsó felében, mind a mellett általános Hogy ne is említsük az egyes pártoknak, a magyar ko­rona országai s Felséged többi országai közti államjogi viszonyok megoldására vonatkozó különböző nézeteit, már maga a kormányzati rendszer egyrészt intézményeivel s azok ered­ményével, másrészt pedig a nem magyar nem­zetiségek iránti politikájával olyan, hogy egy nemzet sincs, mely a dol­gok mai állásával megeléged­ve volna, még maga a magyar nemzet sem, miként az az or­szággyűlési képviselők vá­lasztásából kitűnik, melyek nagyobbára ellenzékiek ott, a­hol a magyar elem tiszta vagy túlnyomó.“­­Itt a javaslat elősorolja, hogy a kormányzati rendszer politikai tekintetben retrográd, nemzet­gazdászati tekintetben önző, pazarló. A munici­­piumok a miniszter mindenhatósága alá helyez­tettek, a bíróságok nem függetlenek, a vasutak­nál családi érdekek szerint jártak el, az adó ter­hes. Ők kívánják a progressiv jövedelemadót, mint egyedüli adót és a hadseregre való költ­ség megszorítását, s ez után így szólnak:­ „A trónbeszédben, mint a jelen ülésszak fon­tosabb egyes feladatai említtetnek, a felsőház reorganisatioja, a választási rendnek megváltoz­tatása és a sajtótörvény.“ „A­mi az elsőt illeti, bevall­juk, hogy a parlara­entaris kor­mánynyal bíró alkotmányos illamban nem látjuk be a fel­sőház szükségét.“ „Mi is kívánjuk a választási rend kijavítását, de nemcsak az eljárás tekintetében, hanem fő­leg a demokratikus szabadság értelmében is, és azért „megvárjuk az általános szavazaton alapuló javaslat­nak előterjesztését.“ „A­mi a sajtót illeti, elismerjük, hogy a fenn­álló törvény hiány­okat foglal magában, melyek­nek kijavítását novellák útján addig is kíván­nák, míg az általános büntető-törvénykönyv nap­világot nem lát, — de el nem hallgathatjuk, hogy az újabb törvényhozási tudomány ellenke­zik a különleges sajtótörvényekkel és törvény­székek­kel,azért is kívánatos volna,hogy a kilátás­ba helyezett­ általános büntető­ törvénykönyv ez általános büntető­jogi elvek szerint a sajtókihá­gásokra is kiterjeszkedő rendszabályokat fog­lalja magában, a sajtó pedig szabad legyen min­den praeventív mérvektől.“ „Végre, sajnálkozással vesszük észre, hogy a trónbeszéd nem helyezi kilátásba a még hiányzó, a szabad társulásról és szabad gyülekezésről szóló törvénye­ket, a­mely törvények pedig minden alkotmá­nyos államban polgári alaptörvények és a politi­kai szabadság alapbiztosítékaiként tekintetnek. Nem kevésbbé nincs még pozitív törvényünk a személyes szabadság és biz­tonság, a levéltitkok szent­sége és a házi jog biztosítékairól.“ „Mi a jelen országgyűlés feladatának tartjuk, hogy e tekintetben is czélszerű intézményeket és törvényeket hozzon.“ (Ezután kiterjeszkednek a horvát viszonyok­ra, sürgetik Dalmatia bekeblezését, a fiumei kér­dés megoldását, rászalják a horvát ügyben kö­vetett eljárást, b. Rauh Levin kormányát, s a horvát kiegyezés revisiójára vonatkozó óhajai­kat a következőkben foglalják össze:­ „Szükséges, hogy 1868. XXX. t. sz. 51. § ában a bán kinevezésére vonatkozó, és attj meg­­állapított elv megváltoztassák és hogy a horvát miniszter tanácsadási joga csakis a közös ügyek­re szoríttassék, mindenesetre pedig szüntessék meg ellenjegyzési joga a belügyekben, melyek­ért az országos országgyűlésnek nem­­­is felelős, hanem azzal csak paralizálja avagy elrejti az illető ország kormányának felelősségét.“ ’’ „Az eredményt és az ügyek sikeres elintézé­sét illetőleg aggaszt minket az, hogy a trónbe­szédben említtetik, miszerint a revisió alkalmá­val tartassanak meg az 1868-ki XXX. t. czikk­­beli elvek, ha a 44-ik és 51 ik §§-ban olyanok­nak fognak vétetni.“ „A trónbeszéd a horvát-slavon végvidéknek elkezdett polgárosítását említi, a­mely szintén alkalmat ad regnicolaris küldöttségnek a közös költségek quotájának megállapítása végett.“ „A katonai végvidéknek polgárosítása régi kívánsága a magyar országgyűlésnek szintúgy, mint Horvát-Slavonország népének, de magának a végvidéknek is, mely óhaját két országgyűlé­sen fejezte ki. „Azonban a határőrvidéknek részletes meg­szüntetése előttünk szükségesnek, de czélszerű­­nek sem látszik.“ „Ép a varasdi ezredeknek feloszlatása, nem­különben a bács- és bánsági végvidéknek jelen­leg is folyó feloszlatása arra mutat, hogy a polgárosítás mindenütt egyszerre, vagy ha mindjárt sokenként is, de mindenütt egy időben minden veszély nélkül és a jogok s érdekek min­den sérelme nélkül foganatosítható lett volna, mi több, és az ily részletes polgárosítás sérti a jogokat és az érdekeket.“ (A javaslat röviden érinti az erdélyi románok ügyét, kiket kielégíttetni sürget s áttér a magyar nemzetiségekre,­mondván­:) „A fenálló nemzetiségek egyenjogúsításáról szóló törvény, tulajdonképen oly törvény, mely a magyar nemzetnek és nyelvnek monopóliumát a nyilvános élet minden ágaiban biztosítja, a­mi pedig a 1j nemmagyar nemzetiség magyarizá­­lására a politikai téren szembetűnően vezet.“ „A nemmagyar nemzetiségek óhajai és köve­telései nem haladják túl azon határokat, melyek azoknak egyrészt az állami erő, másrészt pedig a polgári egyenjogúsítás érdekéből vonattak, s ezek­­■ az államterület integritása és az állampo­litikai egysége, azonban az állam integritása és politikai egysége a törvényhozás és a legfelsőbb államhatalom egységéből, nemkülönben az in­tézmények és az összes állami organismus egy­formaságából áll, s nem sértetik meg azáltal, hogy ha az egyes, különösen pedig az első folya­­modása, és így a néppel közvetlen érintkezés­ben levő hatóságoknál, a többségnek nyelve,­­ a kisebbségben levő nemzetiségek nyelvének biztosítása mellett — hivatalos nyelvül használ­tatnék; sőt hogy itt-ott, a­menynyiben a nemze­tiségek és közigazgatás érdeke megkívánná, egyes nemzetiségek municipiumai is más hatá­rokat nyerjenek, a­mint ez a bíróságoknál tör­tént, de itt is tekintet nélkül a „nemzetisé­gekre. “ „A nemzetiségekről szólló törvény nemcsak az állam egységének igazolt tekintetéből, hanem a nemzetiségek, különösen pedig a magyar nem­zet egységének nem igazolt és igazságtalan kö­vetelményei szerint alkottatott, melyért az összes közös állami eszközök a politikai és mű­velődés terén merittetnek ki.“ „Mai napon a magyar nyelv mind a munici­­piumok, mind pedig a bíróságoknál, sőt a köz­ségekben is hivatalos nyelvvé lett, kivéve egynéhány községet, melyek épen e végből üldöztetnek.“ „Azon több milliónyi összegből, mely az állampénztárából különféle iskolai és tudom­á­nyos intézetekre fordíttatik , a nem magyar nemzetiségek mint ilyenek, majd semmit sem élveznek.“­­ „A fennálló törvény értelmében az állami egyetemek és akadémiákon csak is a magyar nyelv az előadási nyelv; más nyelveni előadá­soknak, kivéve az irodalmi tanszékeket, nincs helye.“ „A középtanodák még nem állíttattak fel ezen törvény értelmében, és ha annak idejében felál­ltnak, azok is ugyan­ezen törvény szellemében, magyar jellegűek lesznek.“ „Hogy ne is említsük, miszerint a legfőbb és legszámosabb polgári és honvédelmi hivatalok magyarajkúak­­kal töltetnek be, vagy pedig olyanokkal, kik magukat a magyar nemzetiség­hez számítják, ellenben, hogy abból kizártnak mindazok, kik vajmi keveset is saját nemzetisé­gük érdekében működnek, különben is oda jutottunk, hogy maguk az intézmények is egy nemzetiség érdekei sz­erint idomitlatnak. Ez úgy a municipiumok rendezésénél a virilisitás intézménye, főleg egy nemzetiség érdekében lett­­életbeléptetve, mi által az a csekély con­­cessio is aláásatik, melyet az 1868. évi 44. törvényczikk XII §-sa a többi nemzetiségek­nek nyújt.“ „Az egyes nemzetiségek által lakott vidékek­ben nincsenek felállítva sajtó bíróságok, mi ál­tal az egyes polgárok becsülete és személyes szabadsága veszélyeztetve van, részint nyelvük és körülményeik nemtudása, részint pedig az uralkodó törzsnemzet előítéletei és szenvedé­lye által.“ „Azon hiszemben, hogy Magyarország állam­­integritása és politikai egysége nem követeli, de nem is követelheti a nem magyar nemzetisé­gektől saját nemzeti nevük, fenállásuk és fejlő­désük áldozatát, úgy politikai, mint cultural té­ren, s jogosan elvárhatjuk, meg lévén győződve, hogy a nem magyar nemzetiségek ily áldozato­kat nem hozhatnak, de nem is hoznak, — mi­szerint felséged a Magyarországban lakó minden nemzetiségek iránti egyenlő hajlamánál fogva kormányát, melynek tagjai, minden kétely ki­kerülése végett, nem magyar ajkúak is lehet­nek, a­mi kívánatos is volna, utasítani kegyes­kednék, hogy az a nemzeti kérdésnek revisió alá vétele és „a nemzetiségek egyenjogúsításá­ról“ szóló törvényjavaslatot terjeszszen elő.“ „A nemzetiségek általános kérdésével szo­ros kapcsolatban áll a szerb nemzetiség külön kérdése, melynek különlegessége abban áll, hogy először történelmi jelentőséggel ki- ; másodszor pedig, mivel az ethnographiai viszonyok, tekintettel a bácsi és bánáti végvidé­kekre, olyanok, hogy a szerb nemzeti kérdés kedvező megoldására a közigazgatási határok vál­toztatása még akkor is szük­­séges, ha ezen változtatások a nemzetiségi kérdés megoldásának általában véve kulcsául nem vétetnének, mert csak ily képen lett vol­na a szerb nemzetiség egyenlő mértékben biz­tosí­tva.“ „Felség! Kis­ sztapár-nagy-kikindai, sőt ver­­secz-fehértemplomi útjában kegyeskedett látni azon nagy néptömeget, számtalan szerb nem­zetiségi zászlóval, a mely lelkesült felkiáltások­kal „Éljen a szer­bek nagyvajdája“ fogadta felségedet. Ez nem csak a szerb nemzet bi ragaszkodásának jele felséged irányában, hanem egyszersmind világos bizonyítéka annak, hogy a szerb nemzet azon vidékekben nemze­tiségi öntudatával bír, és hogy mind a művelő­dés, mind pedig a politika terén annak megóvá­sára biztosítékot óhajt.“ (A felirat többi része kizárólag a szerb con­­gressus ügyével foglalkozik, törvénytelennek Mileties felirati javaslatából. A Mileties és Trifunácz Sándor által benyúj­tott javaslat 16 nyomatott nagy quart-lapból áll s roppant terjedeleme miatt, mi annak csak főbb pontjait közölhetjük. A felirat czk­űzése ez: Császári királyi felség! „A trónbeszéd kiindulási pontját — írják — az állan-­jogi kérdések megoldása képezi, melyet felséged az alkotmányos államéletnek alapjául és a szellemi s anyagi fejlődés feltételéül elismerni kegyeskedik; s azon előfeltevésben, hogy az államjogi kérdések valóban kedvezően vannak f eldöntve, felséged különféle reformokat helyez nevezve a kormány eljárását a congressussal szemben.) Ez Mileticsék felirati javaslatának tartalma, melynek kiemelkedőbb részeit szó szerint idéztük. Fővárosi ügyek. Pest város szabályozási terve. Említettük, hogy Pest szabályozási terve, melyet a fővárosi közmunkatanács készített, már napok óta megküldetett a városi hatóságnak és a gazdasági bizottmány termében ki van állítva, hol azt igen sokan megtekintik és tanulmá­nyozzák. E terv a főváros bel- és külterületét öleli fel, s miután­, ha létesülni fog, a fővárost Európa egyik legszebb és legszabályosabb vá­rosává fogja átalakítani, érdekesnek találjuk a közönséget mindazon szabályozási tervezetekkel megismertetni, melyek ma már véglegesen meg vannak állapítva és a nagy közút és Duna folyó közötti területet ölelik fel. A fővárosi közmunkatanács a várost a szabá­lyozási terv elkészültéről értesítvén, szükséges­nek tartja véleményét némely elvi kérdésekre nézve nyilvánítani és álláspontját jelezni. E te­kintetben megnyugtatja a hatóságot, hogy az általa czélba vett általános szabályozás kivite­lében nagy súlyt fektet ugyan a városi hatóság közreműködésére és támogatására, és azon re­ményben él, hogy a város helyesen felfogott ér­dekeivel szemben abban őt lehető legnagyobb mérvben részeltetni is fogja, de másrészt az az­zal járó költségek fedezését illetőleg csakis annyiban fogja igény­bevenni, miként azt az 1870. X. t. sz. és az időközben a várossal kötött egyezmény feljogosítja. Elmondja továbbá a közm.-tanács, hogy a szabályozást mindig csak a létező viszonyok figyelembe vételével fogja eszközöltetni, a hogy mindig módot fog találni a tetemes költségek beszerzésére, s hogy így a szabályozás kivitele lassan kint meg fog történ­hetni, ígéri továbbá, hogy a szabályozásnál az egyes tulajdonosok érdekeit és rendelke­zési jogait tekintetbe fogja venni és minden­kép oda fog törekedni, hogy a közérdek a ma­gánosok érdekeivel kiegyenlítessék és ez utób­bin csorba ne ejtessék. A közmunkatanács vég­re készségesen elfogadja a városi hatóság azon észrevételeit,hogy a szabályozási tervben csak a véglegesen eldöntött szabályozások tü­ntettesse­­nek ki, melyek egyúttal szükségeseknek is is­­­­mer­tettek fel. Vannak azonban a tervben olyan részletek is kijelölve, melyek a szabályozásnak­­ elkerülhetlen kiegészítő részét ugyan nem ké­­r­pezik, melyeket azonban a sítv. közmunkatanács , mint kívánatosokat, még­is jelzendőknek tar­tott, s melyek kivitelére nézve, ám azokat az illető telektulajdonosok kívánni óhajtanák, a közmű­tanács r­észéről akadály fenn nem forog. Ezen pár kérdések megállapítása után az egyes szabályozási részletek sorából különösen egy pontra hívja fel a közmunkatanács a város figyelmét, és ez a régi német színháztér, mely­nek beépítését a tanács a lipótvárosi szabályo­zási szakasznál igen czélszerűnek találta. A ha­tóságnak ezen tér beépítése ellen aggályai van­nak, de a közmű­tanács azokat nem osztja, s a beépítést tekintve, hogy a fehérhajó-utcza min­denesetre ki fog nyittatni, sem közlekedési vagy forgalmi s tekintve az igen közel egymáshoz fekvő Erzsébet, József, redoute előtti s részben a közmunkatanács által s meghagyatni szándé­kolt német színháztérre közegészségi szempont­ból káros, vagy veszélyesnek egyáltalában nem tartja Szépészeti és tisztasági szempontból pe­­dig egyenesen kívánatosnak tartja e tér beépí­tését, mert a régi váczi és dorottya-utcza köz­vetlen összeköttetésénél az­ egy folyamatban nyi­tandó boltok által Pest városának valódi keres­­kedelmi középpontjává, legélénkebb, legkere­settebb részévé ez fog válhatni, a­miután a közm.-tanács nagy súlyt fektet arra, hogy e kérdés elintézésében a hatóság beleegyezésével járhasson el, az ügy végleges elhatározása előtt a várost ezen kérdés újból tárgyalására hív­ja fel. Ezek után a tanács a városi átiratnak a sza­bályozások iránt tett pontonkénti megjegyzéseit vévén tárgyalás alá a következő végleges meg­állapodások történtek, ugyanis : I. A belvárosra nézve: 1. A hatvani utczának 8 esre leendő széles­ítésére, a barátok terének, a Sebestyén és ró­zsatérnek, továbbá a Lipót és zöldfa utc­ák szabályozására és a városház utczában létesí­tendő árkádszerű közlekedés megnyitása, vala­mint az iskola és Duna­ utczák bővítése a vá­rosi közönség részéről kijelentett hozzájárulás folytán véglegesen, megállapítottnak lesz tekin­tendő. 2. Az egyetem térről az országútra tervezett uj utcza megnyitása, valamint a papnövelde és borz-utcza folytatásában a molnár-utczáról az aldunasorra tervezett uj utcza, miután nincs ki­látás, hogy az azokra szükséges költségek elő­teremtessenek, elejtetett, ennek folytán a borz­­utcza szélesítése is fölöslegessé válván,mellőzen­dő lesz, ellenben az egyetem-utcza és tér szabá­lyozása szempontjából szükséges elvágások esz­­közlendők lesznek. 3. A Deák­ Ferencz-tér rendezése, a szervita­tér és úri utcza szabályozása, a bécsi­ utczának a hajó vendéglőn át tervezett meghosszabbítása, a Teleky-féle ház sarkának levágása és az e telken át vezetendő bazárszerű összeköttetés véglegesen elfogadtatik,ellenben a hajó és sütő­­utczák szabályozása, kivéve ezen két utcza sar­kának levágását, elejtetik, a sütő utczában levő Sziklay-féle sarokház azokban a szervita térre az építés alkalmával a terv szerint levágandó lészen. 4. Az aranykéz-utcza folytatásában lésíten­­dő bazár átjárások akként fogadtatnak el, hogy az illető házakra az építési engedély átépítés, vagy átalakítás esetében csak azon feltétel mel­lett adassák ki, hogy­­bazárszerű átjárás készít­tessék. A városháztér felé szolgáló átjárás a Lipthay-féle házon a ház viszonyának megfe­lelő csekély irányváltoztatással fogadtatott el. 5. A galamb, kötő és zsibárus­ utczák, nem­különben a kegyesrendiek telkének szabályozá­sa elfogadtatott, a zsibárusutcza kiszélesítése a déli oldalon fog eszközöltetni. 6. A vármegyeház utcza folytatásában, az országútra nyitandó bazárt illetőleg, elhatározta­tott, hogy a­mennyiben tervezett átjárásból csekély távolságra a Röger-féle ház tulajdonosa különben is bazár-átjárást kívánt létesíteni, a tervezett átjárás a 631. és 641. számú házon át csak is a tulajdonosok saját kívánata folyta eszközlendő. 7. A gránátos utczának 8 ölre teendő széles­ítése és a megyeház utczának szabályozása el­fogadtatott. 8. A Lipót-utczai városház előtti tér az erede­tileg tervezett nagyságban állapíttatván meg, bizton reméli másrészt a fővárosi közmunkák tanácsa, hogy a városi közönség­­által javallott nagyobb tér létesítésének költségei, épen a Li­pót-utczai városház érdekében, a városi közön­ség által fedeztetni fognak.­­ A lövész-utcza szabályozása elfogadtatván, ennek kivitele a zá­logház felöli oldalon fog eszközöltetni. A mol­­nár-utczának 6 esre leendő kiszélesítése oly meg­jegyzéssel fogadtatik el, hogy a szabályozási vonal az utcza elején 146. szám alatt fekvő telek külső sarkánál kezdődjék. A szerb- és tér-utczák szabályozása, illetőleg az utóbbiak kinyitása a Dunasorig véglegesen elfogadtatik. 9) A sótér szabályozása,­­ továbbá 10) a haltéren, városház és plébánia közti té­ren, Sebestyén-téren, Deák-téren és az alduna­­soron tervezett vásár­csarnokok felállítása elfo­gadtatik. II. A Lipótvárosra nézve: 1) A régi német színháztér szabályozását ille­tőleg a városi közönség ezen indítványa, hogy ez a kérdéses tér beépítése nélkül létesíttessék a vélemény különbségre szolgálván okul, azon kérdés iránt, ha váljon a szóban álló tér a fő­városi közmunkák tanácsa által tervezett be­építés, vagy annak elhagyásával szabályozta­s­­sák-e, a névszerinti szavazás elrendeltetvén, a tér beépítése mellett „igen“-nel szavavazott 3 tag: Fuchs Rezső,Hofhauser Lajos, Lukács An­tal, Preuszner József, b. Podmaniczky Frigyes, Szebasztiány Frigyes,Stangel János és Tavaszy Endre; a tér beépítése ellen „nem“-mel 2 tag Simon Flórent és Haris Sándor, minek folytán a kérdéses térnek a már megállapított módon leendő beépítése 8 szavazattal 2 ellenében elfo­gadtatott. 2) a Ferencz­ József térnek javasba hozott rendezése a városi közönség hozzájárulása foly­tán is véglegesen elfogadtatott, annak kivitele mindazonáltal a kérdéses tér jelenlegi forgalmát reményhetőleg megosztó Margit-szigeti felső híd megnyitásáig függőben lesz tartandó. 3) az új épületi telkeknek az eredeti javaslat szerinti rendezése véglegesen elfogadtatott. 4. 5.6. A Tüköry védgátnak, mint leendő nagy körútnak, a felső híd előtti térnek, valamint a nagy körút és váczi út, illetőleg belső körút át­­metszési pontjának rendezése iránt az eredeti terv azon módosítással fogadtatott el, hogy a gyár­ utcza a nagy körútra szabadon kinyíljék. A belső körút és az épületi telkek közti város­rész ezúttal újólag tárgyalás alá vétetvén, any­­nyiban módosíttatott, hogy a váczi uton fekvő 373. számú telket átmetsző új utcza elejtetett, a hold, gyapjú és vadászutcza között tervezve volt .vásár-csarnok tér, tekintettel arra, hogy ezen helyre többen építeni szándékoznak, és e czélra más, a város fejlődését elősegítő építke­zéseket sokkal kevésbé gátló tér szemeltetett ki, elejtetett. A hengermalmon át tervezett utczanyitás el­ejtetett, valamint a gyapjú-utczára nézve felme­rült indítvány is, minélfogva az, az eredetileg megállapított tervhez képest 16 ölben lesz ki­szélesítendő. KÜLÖNFÉLÉK, Pest, sept. 27. (Petőfi Istvántól), Petőfi Sándor öcscsétől levelet közöl a „Hon“, melyben a töb­bi között ez is foglaltatik. A „Pesti Napló“ 211. számában bátyája keresztatyjának vallo­mása közöltetik s a „Hon“-nak ugyanis a 211. száma esti kiadásában a „különfélék“ rovatá­ban érintetik e tárgy. A vallomásnak ö-ik pont­ja s a „Hon“-bani közlésnek zársorai ellen van észrevételem. De midőn ezt teszem, hozzád for­dulok s baráti tanácsodat kérem: vájjon helye­sen cselekszem-e, midőn egy 68 éves aggastyán esküvel erősített s részben valótlan vallomása ellen felszólalok ? Az öreg keresztapa állítja : „12 éves korában látván, hogy a fiúban szép tehetség rejlik, atyjának ellenzése daczára Aszódra vittem az ottani algymnasiumba“ stb. Már ezt kereken tagadom s tagadhatom is, ak­kor magam is 10 éves lévén, arra az időre em­lékezem, de tagadják a tények is, hogy Martiny úr, — általában senkinek — közbenjárására szükség nem volt s igénybe sem vétetett. Lehet-e­­józan észszel egy apáról feltenni, hogy fiának, a­kit 5 éves korától Kecskeméten járat isko­lába 2 évig, innen két évig Sz.­Lőrinczen s is­mét három évig Pesten, mindenütt sikerrel — tovább taníttatására erőszakolni kelljen, annyi­val inkább, midőn elég jó módban van, hogy ezt tehesse? Szegény szüleink! mit nem állíta­nak felőletek .... felőletek, kiknek ajkairól annyiszor hallottuk e szavakat: „Tanuljatok gyermekeim, még most tehetünk érettetek min­dent, de ki tudja, hagyhatunk-e egyéb mara­dandó örökséget reátok, mint azt, a­mire tanít­tathatunk.“ S jó szüleink e sejtelmét a való be is váltotta.Téved az öreg úr abban is, hogy bátyám a szünidők nagyobb részét náluk töltötte volna; ritkán tettek szüleink Szabadszállásáról náluk Kis-Körösön látogatást, többet Viczián János keresztkomároknál, kihez a szünidők alatt min­ket is elvittek. Különös az, hogy hány rövidlátó már messzir­ől megismeri a felhők madarát, ott, hol a messzelátók még mit sem látnak. Szeren­cséje bátyámnak, hogy nincs az élők között, mert nem győzné köszönettel azokat, kiknek — állítólag — köszönhetné, hogy vált belőle valami. (A törvényszéki orvosi teen­dőkkel a kassai kir. törvényszék területén az igazságügy miniszter dr. Maurer Arthur ottani börtönorvost bízta meg. (A pozsonyi h­a­j­ó­h­í­d.) f. hó 24-én reggel 6 és 7 óra között veszélyben volt. Ezen idő tájban ugyanis ki szokták nyitni, hogy a tutajok átmehessenek, és az úgynevezett „Bü­gelbach“ mellett várakozó tutajok harang által értesíttetnek, hogy az átmenet szabad. A mon­dott reggelen azonban oly sűrű köd volt, hogy sem látni, sem hallani nem lehetett. A tutajosok hasztalan lesték a jelt, és azt hiték, hogy a híd kinyitásának ideje már rég bekövetkezett. Ek­kor a partról valaki, a­kit eddig még nem si­került kipuhatolni, azt kiáltá nekik fenhangon, hogy indulhatnak, mert már szabad az út. En­nek folytán a hajósok csakugyan lefelé is indí­tották nehéz tutajaikat, melyek a még ki nem­­ nyitott hajóhidat kétségkívül szétzúzzák, ha

Next