Pesti Napló, 1872. szeptember (23. évfolyam, 201-225. szám)
1872-09-11 / 209. szám
209. szám,____________________________Szerda September 11 1872.__________________________23. évi folyam. Szerkesztési iroda, Kiadóhivatal: ___________# Előfizetési feltételekt HMelések F«wn«iakW7. **aak. i «*•»«. Varancziék-fer. 7. az. ftMwiat. "jf^i A TT ES£ bS'rJá szintúgy talul előfizetései. A Up KoUemi részét iletö minden Alap anyagi részét liel3 kari« flHl . m fe fe'0 H' if flj —Ora J . - 1 frt S& k.i 44 Wtat*m(^-a MerkeaattoerhM „anrek p&w. kt*!4. I §«■ I 8 NI. f"! | I if I ! A .* .* .’ U I ~ l OADÓ-HIYATMM ‘“-JL' körüli panaszok, hirdetmények) » mMm mJLaM fW mMm «JL JL1 JLlJLI JL ■Jl-H VT ilÄÄ“ (ferencie*,t«e 7. Bírmentetlan levelek mksmert kiadó-hiv.Ulboe Intézendő pFBGFT I ITT A D il Q ktUdeildÄ. _ kerri W:, ^tatnak el. ^ K l* I* K 1 KJ A U A Ä'äÄaSC“ * “ ** , ... J'liJiiU1»»1'" 111 ------"JL ... -jli'__JU__U ■papauWT-^ innmmmmmmßmmmmmmmsai Előfizetési felhívás „PESTI NMIKra. Előfizetési árak: Égés* évre..........................22 ft Félévre................................0 ft Negyedévre........................6 ft 50 kr ■■T* Külön előfizetési íveket nem küldünk szét. Előfizetésre a postai utalványokat kérjük használni, melyek bérmentesítése 10 írtig csak 5, 10 írton felül pedig 10 krba kerül ! Az előfizetések a „Pesti Napló kiadó-hivatala“ czim alatt Pest, ferencziek tere 7 . sz. alá küldendők. A „Pesti Napló“ kiadó-hivatala. sept. 10. Ghyczy Kálmán felszólalása egy nagy politikai tett. Nagynak nevezzük, mert rágondolunk a küzdelmek ama hosszú processusára, melyen Ghyczynek át kellett esnie, míg azon eltökélés megérlelődött benne, hogy eszméivel, meggyőződésével nyiltan föllépjen, hogy megtegye ezt azon „elvtársai“ körében, kikről előre tudta, hogy indítványait nem is tárgyalják, sőt azokkal homlokegyenest ellenkező határozatokat hoznak. S valóban, ez a férfiú, ki ma egy nem dicsnélküli parliament pálya alkonyán könyen megmagyarázható keserűséggel jegyzi meg, hogy „lejárta magát“,a küzdelmeknek majdnem végtelen fázisán ment át. A mit ma proclamál, annak csirája meg volt lelkében, midőn a közjogi paktum megköttetett, fel felvillant választóihoz tartott beszédeiben; de ez nem tartóztatá vissza, hogy egészen ellenkező irányzatú párt vezére legyen, mig az erőt, mely meggyőződéseinek oly tiszteletreméltó nyílt kijelentésére bírta, mint látszik, csak most nyerte meg. Önkéntelenül tolul tollunk alá a kérdés, vájjon mit tett volna Ghyczy, ha az ő vezérlete alatti, de vele egészen ellenkező irányú balkörkép véletlenül többségre jut, s a kormány átvételére hivattatik fel. Amint mi ismerjük Ghyczyt, a lemondás, a siker nélküli küzdelem igen, de a hatalom utáni vágy soha se bírta volna arra, hogy meggyőződéseit ki ne jelentse. Ha a baloldal többségre jutásával ő Felsége Ghyczyt hívta volna fel a kormány alakítására, Ghyczy bizonyára előterjeszti mai programmját,valószínűleg vele tartott volna a balközép egyik része, de hol marad a többség, hol Tisza Kálmán és párthivei, kik a baloldali körben a hangadók? Ők protestálnak vala azon vezérlet ellen, mely alatt győztek,a baloldal meghasonlik, és mint pártnak kormányképtelensége nem csak megdönthetlenül constatáltatik, de ez — fájdalom — az országra a legveszedelmesb válságok egyikét zúdította volna fel. Máskép történt, s ma nem volna helyén, ha a recrimínatiókkal foglalkoznánk.Csak Ghyczy tettéről akarunk szólani. Bármily nagy legyen is a tett bár Ghyczy Kálmánnak hívják is azt, ki ily nyilatkozattal a nyilvánosság elé lépett, az szigorúan egyéni tett. Nem értjük ugyan, hogy egy párt miként tanúsíthat elnöke irányában oly eljárást, hogy propositióit nem is tárgyalja, de e határozat tény, s még súlyosabbá teszi a leleményességben majdnem fölülmúlhatatlan azon nyilatkozat, melynek értelmében a baloldal csak akkor látná időszerűnek Ghyczy eszméinek tárgyalásába bocsátkozni, ha a Deákpárt egy része által erre felhivaittatnék. Ez a határozat becsületére válik Tisza Kálmánnak. Ez az ő összes eljárásának egyik mintaképe, kimondhatatlanul hű, találó mintakép. Ghyczy javaslatai kétségkívül nevezetes közeledést tartalmaznak a Deákpárt közjogi álláspontja felé. De csak közeledést. Hogy a Deákpárt részéről e javaslatok tárgyalására felhívás intéztethessék, előbb magának a Deákpártnak proclamálnia kellene azt, hogy szükségét látja a közjogi mű reformjának. S Tisza Kálmán jól tudja, hogy a Deákpárt ezt nem teheti. Hogy miért nem teheti, annak okait alig kell elősorolnunk. Nem teheti először azért, mert az esetben, ami a baloldalt illeti, nem Ghyczy Kálmánnal és annak mai javaslataival állana szemben,hanem a Tisza Kálmán vezérlete alatti baloldallal, mer 1867-diki programmjának sértetlen fentartását nyilatkoztatta ki. Tisza Kálmán megkísértené saját elvei valósítását, s ha ezzel ezért nem ér, és úgy folytatná a közjogi oppositiót, mint eddig. A Deákpártra s az országra nézve, ami a baloldalt illeti, a közjogi mű reformjainak kijelentésével semmi előny sem háromolhatnék, de igen is tetemes kár, s az a második ok, amiért a Deák párt ama lépést nem teheti meg. Az ily lépésből eredhető kár abból állana, hogy a reform szükségének kijelentésével fölkeltenék az összes föderalista mozgalmat a Lajtán innen és túl. Megújulnának mindazon bajok és válságok, melyekből Hohenwart kísérletének leverésével csak az imént gázoltunk ki. Nem kétkedünk benne, hogy ma is győztesek lennénk, de miért idéznék elő e válságokat, miért reszkettetnék meg a dualizmusnak már szilárduló épületét? Erre a miértre kérünk választ, s mert arra kielégítő feleletet nem kaphatunk, ez a harmadik fontos ok, melynek folytán a Deákpárt ama lépést nem teheti meg. Mi nem tartjuk reformálandónak a közjogi alapot. A mi meggyőződésünk az, hogy Magyarország erős positiójának egyik forrása , hogy rendületlenül, szilárdul áll a közjogi alapon , s hogy minél erőteljesben védi ezt, annál biztosabb abban is, hogy az alap minden javítását szigorúan a közjogi mű keretén belül érheti el, azon utakon és módokon, melyeket maga a mű megjelöl. A mi feladatunk nem az, hogy megingassuk, amit magunk alkottunk, hanem hogy megszilárdítsuk. A Deákpárt látja, s a tapasztalás igazolja, hogy ez alkotások nincsenek a haza kárára, s nem gátolják az ország, Magyarország megerősödését. Erős várunk nekünk a közjogi törvény, amint van és fennáll, s ha akad, ki e törvénynek ez idő szerinti „reform“-járól szól, az nem tartozik a Deákpárthoz. Tisza Kálmán mindezt oly jól tudja, mint mi, ő tehát így okoskodott: Ghyczy javaslatai nevezetes közeledést jelentenek a Deákpárthoz. Mi (már t. i. a baloldal) azonban hangsúlyozzuk 6 7-diki programmunkat és felhívjuk a Deákpártit, hogy tegyen ő javaslatot a közjogi mű megváltoztatására, amit nem a Deákpárt, hanem mi, a baloldal tartunk szükségesnek. Ha a Deákpárt ezt nem teszi, amint nem teheti, azt fogjuk mondani az országnak, hogy nem mi, hanem a Deákpárt nem akarja abbahagyni a közjogi harcrot, s mi mindkét esetre biztosítva vagyunk. Körülbelől így okoskodhatott Tisza Kálmán, ilyen az ő melterte és mondhatni, hogy a leleményességben nincsen párja. Ezt az okoskodást a baloldal egyhangúlag helyesli, s mert az így történt, Ghyczy Kálmán lépése minden tekintetben csak egyéni jelleggel bír. Fontos az természetesen így is, és sokszor és sokat fogunk foglalkozni vele. Elemezzük majd pontonként, s nem mondunk le azon reményről, hogy bár Ghyczyhez indítványai, az elmondott okok folytán, nem szolgáltathatnak arra alkalmat, hogy a két országos club e kérdések felett egymással tárgyalásokba bocsátkozzék, a pártok közötti differenciákat e lépés nem élesbíti, hanem azok kiegyeztetését fogja előmozdítani. A nap e kérdéseit vitatja a következő két czikk is, melyek az orsz. Deákpárt két t. tagja tollából folytak. A Deák-kör ma (sept. 11.) este 6 órakor értekezletet tart. Fest, sept. 10. A nyilatkozatot, melyet Ghyczy Kálmán a baloldali kör értekezletén tett, s melyet a lapok ma egész terjedelmében közlöttek, s a baloldalnak arra hozott határozatát oly fontosnak tartjuk, hogy azzal tüzetesen kívánunk foglalkozni. Addig is, mig magára ezen programrabeszédre és annak egyes részleteire viszszatérünk, ma csak általánosságban akarunk szólni azon eszméhez, mely, véleményünk szerint, sugallotta ezen nyilatkozatot, valamint annak ellentétét is: az arra hozott elubb-határozatot. Kényes, de egyszersmind nagyfontosságú kérdés hozatott előtérbe ezen nyilatkozat által, a két nagy politikai párt fusiója vagy azok közeledése. Új parlamentáris korszakunk kezdete óta, a két párt közötti fusió kérdése már több ízben merült fel, miután a közvélemény azzal néhány hétig foglalkozott, ezen kérdés mindannyiszor hosszabb időre elhangzott; de nem is csekély dolog az, midőn arról van szó, hogy két párt, mely eddig éles ellentétben állott egymással szembe, — összeolvadjon, — s midőn ezen pártoktól, melyek eddig különböző alapon állottak, azt kívánják, hogy mindketten hagyják el álláspontjukat, s találkozzanak egy eddig fel nem talált közép után ; s véleményünk szerint mindaddig, míg a kérdés úgy állíttatik fel, hogy vagy létesül a Deákpárt és a balközép közötti fusió, s ennek folytán egész új pártalakulások keletkeznek, vagy pedig marad minden a réginél s folytatjuk, a haza érdekei rovására, az elkeseredett harczot, mindaddig, mig az alternatíva így állíttatik fel, annak gyakorlati haszna nem lesz, s ezen kérdés megoldását hasztalan keressük. A Deákpárt a pártok új alakulását, pártszempontból nem kívánhatja, különösen a legközelebbi választások minden várakozást felülmúló eredményei után, s azért mégis a Deákpárt tagjai nem szívesen látják azt, hogy nemzetünk felvilágosodott, Magyarország jövendőjét szívén hordozó része, két egymással oly éles ellentétben álló pártra van szakadva, hogy ezen, a pártok közt folytatott éles küzdelem megakadályozza a haza gyorsabb felvirágzására szükséges intézkedések létesítését, s nem szívesen látja pártunk, hogy miután az ellenzék az 1867-diki kiegyezési alapot eddig el nem fogadta, nincs parlamentáris kormányképes ellenzékünk. E bajok orvoslására segédkezet nyújthat ugyan a Deákpárt, a módot azok elhárítására azonban csak ellenzékünk nyújthatja. A középbal soraiban is több ízben merült fel a jelen pártállások helytelenségének érzete, s a napokban egy tekintélyes férfiú adott ezen nézetek kifejezést, s mi őszintén sajnáljuk, hogy a pártvezér ezen férfias nyilatkozata saját pártja által tüzetes tanácskozás alá még eddig nem vétetett, de meg vagyunk győződve, hogy ha az egyelőre eredmény nélkül elhangzottnak látszik is, az nyom nélkül elenyészni nem fog. De ha mind a két pártban azon nézet uralkodik is, hogy a pártoknak egymáshozi viszonya jelenleg nem helyes, sőt az ország fejlődésére és viszonyaink megszilárdítására sok tekintetben káros, ebből szükségkép az következik-e, hogy a két párt egybeolvadjon? vagy hogy egész új pártalakulások keletkezzenek ? Szerintünk ebből nem az következik, sőt a pártok ily erőltetett egybeolvasztása, vagy új pártalakulások létesítése jelenleg nem kivihető, nem kívánatos, és nem is szükséges. Nem tartottuk ugyanis eddig sem lehetőnek azt, hogy miután az ellenzék öt éven át szívós kitartással ostromolta a közjogi kiegyezést, azt minden fentartás nélkül és minden kilátásba helyezendő módosítás nélkül elfogadhatná, és ezen nézetünket megerősíti nemcsak a balközép sept. 8-iki értekezletének határozata, de Ghyczy nyilatkozata is, mely a közjogi alap elfogadását bizonyos feltételekhez köti; de különben is a két párt közötti ingerültség éveken át következetesen szittatott, s annak hatásait egy varázsütéssel megszüntetni nem lehet, annak megszüntetésére idő és kölcsönös jóakarat szükséges, leginkább pedig szükséges mindkét részről őszinte bizalom, mely nélkül a pártok egybeolvadása, ha egyéb tekinteteknél fogva lehető volna is, nem volna állandó; oly rázkódtatásnak pedig, mint milyennel új pártok alakítása jár, nem szabad a nemzetet kitenni, ha azok fennállására és állandóságára nincs kilátás. De a pártok ily egybeolvadására jelenleg nincs is semmi szükség; a czél nem lehet a pártok alakulása, vagy az, kik legyenek ezen pártok vezérei, hanem a czél, melyet elérni kívánunk, nem lehet más, mint hogy szüntessük meg azon szenvedélyes pártküzdelmet, mely ingerültségben tartja, és két egymással oly éles ellentétben álló táborra osztja a nemzetet és annak képviselőit, megzsibbasztja a törvényhozás sikeres működését; s hogy lehetővé tegyük, hogy azon elemek, melyek a magyar alkotmányos állam eszméjét megszilárdítani kívánják, ezen közös czélra akadálytalanul közreműködhessenek. De ezen czélt nem a pártok fusiója, és mondva készült pártalakítások által fogjuk elérni, — elérhetjük ezt gyorsabban, sikeresebben és biztosabban más után,— t.i. azáltal, ha a két országos párt egymáshoz közeledni törekszik, ha mindkét párt az alkotmány alapján állva, az ellenzék alkotmányos ellenzékké válik, mindketten megszűnnek czélra nem vezető akadályokat gördíteni egymás elé, s mindketten közreműködnek a létező alapon, a szükséges törvények czélszerű és az eddiginél gyorsabb alkotásában. Miként föntebb jeleztük, ezen czél elérésére szükséges, hogy a Deákpárt is segédkezet nyújtson, s ismerve pártunk hangulatát, azt, mit tőle az országos közvélemény vár, megtagadni bizonyára nem fogja, teljesítse e részbeni feladatát az ellenzék is, s meg vagyunk győződve, hogy a fent említett czél elérése nem lehetetlen. E helyen örömmel constatáljuk, hogy az első lépés a középbal kebelében Ghyczy nyilatkozata által kilátásba helyeztetett, s mi ezen a balközép kebelében kifejezett irányzatot hazafias elhatározásnak tartjuk, s amennyiben ahhoz a párt hozzájárulna, ezt a haza jövőjére nagy fontosságú ténynek tartanák. Ghyczy Kálmán nagy horderejű progrmbeszéde mellett azonban, annak a baloldal részérőli elfogadás esetén, ezentúl is a közjogi kiegyezés egyes részei és annak eltérő magyarázatai választanák el a két pártot, mert míg a Deákpárt nem is tehet mást, mint fentartani a közjogi kiegyezést úgy, miként az 1867- ben megalkottatott, s miként az azóta végrehajtatott , ennek ellenében Ghyczy Kálmán czélszerűnek látja a közjogi alap elfogadását, s míg annak némely intézkedéseiben,úgy mint a delegations a közös minisztérium eszméjében teljesen megnyugszik, a hadsereg kezelésére nézve azonban a kiegyezés alapelveitől lényegesen eltérő módosításokat hoz javaslatba. De ha a baloldal egyelőre nem is megy tovább,s elfogadja a közjogi alapot a Ghyczy által formulázott fentartásokkal, már ezzel is egy lépés történt a fent jelzett czél elérésére, mert akkor meg vannak jelölve azon pontok, melyeket ezen párt sérelmeseknek tart, s így az eltérés egyes kérdésekre szorítkozik, s nem maga az összes alap támadtatik meg. Nem látjuk át azonban, hogy ha a balközép meg van győződve a Ghyczy által jelzett irány helyességéről, miért feltételezi annak elfogadását attól, hogy a Deákpárt részéről történjék feléje közeledés, ha jónak tartja, s hazafias érzelmeinél fogva ezen párt a közjogi vita folytatásával fel akar hagyni, tegye meg ezen lépést,akármit tesz ezen kérdéssel szemben a Deákpárt, s nyugtassa meg tagjait azon meggyőződés, hogy hazájuk javát többre becsülték, mint pártállásuk merev fentartását, s azon öntudat , hogy ily hazafias eljárás megtermi gyümölcseit úgy az összes nemzet elismerésében, mint ezen lépés gyakorlati következményeiben is. Ennek ellenében azt lehetne felhozni, hogy nem méltányos kívánság az, hogy csupán az egyik párt tegyen engedményt, a másik párt egyik szilárdan ragaszkodjék ezentúl is elfoglalt álláspontjához. Ily ellenvetést azonban nem tekinthetünk komolynak, s azt nem vehetnők másnak, mint gyermekes makacsságnak. Itt hol arról van szó, hogy a haza érdekében cselekedjünk, nem volna helyes arról vitatkozni, hogy kinek volt igazsága. A Deákpárt a közjogi alapból nem engedhet, mert ez alapot a haza fejlődésére jónak tartja, mert ennél kivihető jobbat még a kiegyezés létesítése óta nem hallott, s mert a nemzetnek két választás által nyilvánult többsége ezen alap fentartását kívánja; de azért, ha a Deákpárt a létező közjogi kiegyezést sértetlenül fen kívánja tartani, van mód benne, hogy saját álláspontjából is az ellenzékhez közeledést tanúsítson. Tehetjük azt nevezetesen az eljárási modorban, megszüntethetjük az egymás elleni elkeseredést, a különben is ok nélküli gyanúsítást és személyeskedést, s ezáltal lényegesen elősegíthetjük a törvényhozási tárgyalások menetét, s megvetjük alapját a két párt közt létesítendő kölcsönös bizalomnak, s ha az alap fentartását részünkről megmásíthatlan kötelességünknek tartjuk is, lehetnek a kivitelben részlete , melyekben a kölcsönös bizodalom helyreállítása után, capacitátió, és különösen a kivitel lehetőségének kimutatása által egymásnak engedhetünk, leginkább pedig közreműködhetik a két párt arra, s ez leend a közeledés leggyakorlatibb, s a hazára nézve leghasznosabb következménye,hogy annyiféle rendezetlen viszonyokat törvényhozási úton elintézhessünk, hogy hozzáfoghassunk ernyedetlen szorgalommal az égető kérdések egymásutáni megoldásához, s hogy a kormányzat, a közigazgatás és annak alapos ellenőrzésére több időt és gondot fordíthasson mind a kormány, mind a parliament, s így e téren is rendes parliamentáris viszonyok szilárdulhassanak meg. Amely párt akkor helyesebben fogja felfogni állását, a nemzet óhajtásait; amely párt jobban fogja megítélni azt, hogy hazánkra mi szükséges és viszonyaink közt mi kivihető, azon párt szerzendi meg magának minden erőltetés nélkül a nemzet többségét, az tartandja meg vagy vonzandja magához a kormányhatalmat. Talán nagy képzelődés kívántatik ahhoz, hogy zilált viszonyaink közt, ily rendezett parlamentáris állapotokat helyezzünk kilátásba, ezt elérni azonban nem tartozik a lehetetlenségek sorába. — De nem erőltetett fusió, nem erőszakolt pártalakulások által fogjuk azt elérni, hanem elérhetjük a pártoknak a jelzett irányban leendő közeledése által. — első feladatunk tehát ezt létesíteni. Sz. Pest, sept 10. Az idealisticus vonás, mely minden magyar párt politikájában felismerhető, ritkán tűnt ki felötlőbb mérvben, mint amaz egyetértési törekvésben, amelyek a múlt napok eseményszegénységét az újságoknak oly bőven kárpótolták. Jellemző volt a modor, amelyben a fusionális óhajtások valósítása megkísértetett, még jellemzőbb az érdek, amelylyel ezt néhány deákpárti hírlap s a vidéki közönség nagy része követte, a netaláni eredmények iránti remény,amely már minden pártok öszhangú működését, elvkülönbségtek feledését, közös alapon közös haladást, folytonos előmenetelt, állandó lelkesedést várt, s közvetlen a választási pártharcz érdessége után egyszerű ártatlanságában, — ha ugyan múlékony napi apróságot történeti eseménynyel összevetni szabad — csak azon élettapasztalásban korlátolt német bölcsészek sóvárgásához hasonlít, akik a forradalmi és napoleonikus háborúk közepette alkalomszerűnek vélték az időt az örök béke elméletének hirdetésére. A szenvedélyesen ábrándos álmodozókat most ezúttal már felrezzenthették a valóság rideg tényei, s az eszménykép, amelyet két kézzel iparkodtak megragadni, kapkodásuk elől tovalebbent. A platonikus szerelmek azonban ritkán múlékonyak, s valószínű, hogy számosan kívánságuk meghiúsultát csak a pillanat kedvezőtlen körülményeinek tulajdonítva, ezentúl is,úgy, mint eddig, állhatatosan megmaradnak a kitűzött pályán. Tagadhatatlan, hogy a fusió létesítésének eszméje a kedélyeket jelentékeny körökben meghódította, és sokak előtt dereng, mint hazánk új politikai napjának hajnala, s el lehetünk arra készülve, hogy egy ideig még híveit gyakorta veszszük, még elegendő alkalmunk lesz állhatatos udvarlól, által kilátásairól, bajairól, sorsuk szeszélyeiről értesülni. El kell tehát ismernünk, hogy oly irányzattal állunk szemben, mely bizonyos csábbal bir, s melynek vonzereje egy idő óta növekedőben volt. Nem lehet ennélfogva érdektelen ezen új tüneménynek politikai életünkben indokait kutatni, esetleges sikerének, bármi valószínűtlen legyen is az, következményeire utalni, s azon kötelességeket fontolóra venni, a Mai számunkhoz egy fél ív melléklet válllzolva.