Pesti Napló, 1872. szeptember (23. évfolyam, 201-225. szám)

1872-09-15 / 213. szám

813. szán■« . ,_______- r Vasárnap September 15.1872. ______23. évi folyam. F*r«nesiek-tere t. szám. L »malet. fWealek-ter. z. m. »UsmaA. TPIT ' lk' «**«8** A lap szellemi részét illető mindem á Up anyagi réasfc UUt« totale­ ll ■ I |%| I — Vffl | ‘ *­­ **“**' ’* " ‘ * —T“*" I l'llA || I ft #"| I I li i :aC habo-bitttazsi —' JL XI KJX Jb Xi XXX a M \J iyytt’ryjjggg' *• ■­u..uik. m «1 w DmnpBi i­itta ni a MArtStS J. ,*2S JSS f kezektől fogatnak el. ! M u n v.­: „ K VJ U* li 1 MAVAO. • U *1 f * rTTT~ A „FESTI NAPLÓ“ TÁRCZAJA. Háti tiros a. (Viai és Vízi. — Ha nincs tíz. — Töredék egy jegy­zőkönyvből. — Potemkin falvai. — Várad és Mehá­­dia. — Uj népdal.) Egy jaj kiáltás futott végig az ország házá­ban—­végig a padokon és folyósokon,az étkezőn és könyvtáron át,a gyorsírók szobájáig és a ház­nagyi irodáig. Rész a viz ! E kérdésben mindenki egyet ért és a legkü­lönbözőbb programotok vallói a legegyformább orr- és arc­zsintorokkal szerinték meg a puska­por-összeesküvésnek ezen robbanthatlan, de an­nál folyékonyabb utánzását. A vízvezeték merénylete kétségen kívül áll s nem hiszem, hogy találkozzék valaki, a­ki or­szágházunkat a vízi tulajdonok és sajátságok megítélésében illetékesnek ne találná. Ott hoi nem egyen, de nem ie ketten ülnek, kik az éj csöndes óráit is virasztva feláldozzák fáradságos v­í­z­i­ tanulmányoknak a (nem országos) zöld asztal körül, ottan elegen vannak, kik tisztában lehetnek a vízi megkívántatóságok iránt. E szerint megdönthetetlenül áll, hogy a viz rész. E bajon segíteni—a megindulandó felirati vi­ták küszöbén elkerülhetetlenül sürgető szükség, mert viz nélkül ellenzéki szónoklat nem kép­­zelhető. Félre ne értessem ! Vizet értek, nem vizenyős­­séget és szónoklatokat tartalmilag legkevésb­­bé sem jut eszembe vizenyősséggel vádolni. Én a vizet csak mint segédeszközét tekintem az el­lenzéki ékesszólásnak, miről a baloldal egész élettörténete tanúskodik Szilágyi Virgil 61-iki öt poharától kezdve Simonyi úrig, kinek torka többszörös keresztelés nélkül felmondaná az órákig tartó őrszolgálatot a hazafiság bás­tyáin. — Mért hajtja ön az ellenzék malmára a vi­zet ? hallom már egyik másik olvasómat felki­áltani. Ha belerekednek, annál jobb, legalább megszabadulunk az országos m­alomtól. Csalódik a t. olvasó. A viz, melyet én hajtok, nem az ő malmukra hajtatik. Simonyi úr és társai igy is, úgy is elmondják, a mi honszere­lemtől dagadó oldalukat kibírja — de gondoljuk csak meg, mivé lesz az ország, ha az országházi viz roszaságának miatta a baloldal lelkesei más nedvesítő szerekhez kényszerülnek folyamodni s egy-egy pohár víz helyett, negyed óránként egy-egy pohár grogot hajtanak fel, vagy rbu­­mot, vagy más egyéb gyomorerőaitöt, melyről Vörösmarty, hivatkozva, azon hiszemben él­nek, hogy: Okkal-móddal meg nem árthat A szeszt ? Ezt megengednünk semmi módon nem lehet, mert beláthatlan bonyodalmakra vinne s azért az aggódó hazafiság könyörgésével kiáltunk: vizet az ellenzék számira — vizet — tisztát és minél hidegebbet! *■ s . « Mutatvány egy választási jegyzőkönyvből. *) „A választási elnök a választás színhelyét, mint legalkalmasb helyre, a város alján levő marhalegelőre tűzte ki, a­hol is a választás a legszebb és hazafiakhoz méltó rendben véghez menvén, miután 7 és fél órakor a szavazók meg­jelenni megszűntek, a választási elnök még egy félórai időt engedett a jelentkezésre s a válasz­tás berekesztését a 8 órai esti harangszóra, a­mely időben különben is a mezőről haza taka­rodni szoktak , mint legalkalmasb időpontra tűzte ki. Mi ia közhelyesléssel fogadtatván, a 8 *) Tényképen kaptam, af non e­verő stb. órai harangszókor a választók gyülekezete szo­kott rendben a faluba visszaballagott.“ ft ft Nem hiába utaltunk rá a múlt héten, hogy Budapest oly pongyolában van, melyben idege­neket nem­ fogadhat Széher indítványára Pest ki fogja magát csíp­ni. Eszembe jutnak Potemkin festett falvai. Ka­talin czárnő alias Európa jöhet esztendőre, ha­nem sem előbb ne jöjjön, sem utóbb. Mert ak­kor veszedelmesen csalódhatnék. Egy félévig Pest minden viszonya fel fog fordulni, s mi áloméletet fogunk élni. Félévig a pesti bérkocsis udvarias lesz. Félévig angol ember ártatlanul meg nem is­merkedik a városi kóter gyönyöreivel. Félévig nem lesz por az utczákon. (Ki látott ily csodát, por nélkül szórni port Európa sze­mébe?) Félévig szalagtalan és penész­gombátlan vi­zet ihatunk, félévig olcsó étlapok ámítandják a hiszékeny Európát, félévig kitűnő kövezet, gon­dozott fasorok és öntözött városliget, locsolga­­tott utczák fogják Európa szemét kiszúrni, és Európa irigyelni fog minket boldog pes­tieket De félév múlva —­ majd mikor az utolsó ide­gen is elhagyta Pest városát ! Félek, hogy akkor a hónapokig elfojtott szenvedélyek kettőzött erövel törnek ki, és a bérkocsis kétszerte gorombább, a viz ázalago­­sabb és gombásabb, a kövezet égetőbb, poro­sabb lesz, és a vendéglősök az erényért és jó erkölcsért szenvedett kárt rajtunk, ártatlan pes­tieken fogják behajtani. Macaulay szépen írja meg, miképen követte az erkölcsök rémuralmát Crownwell alatt a fes­­lettség a Stuartok megtörtével. De hátha csalódom, hátha megkedveljük a rendet és tisztességes viseletét. Nagyobb lehetetlenségek is megestek nálunk s csak a napokban történt, hogy a pesti ható­ság fölfedezte az újpesti nevezetes ga­zométert, mely épen a vízvezeték fölszivattyú­­zó egyik állomásán épülvén, nagyban előmoz­dítja ivóvizünk gomba­faunájának felvirágozá­­sát, s az ázalagok kívánatos szaporodását. E nevezetes fölfedezés (Columbus kora óta a legpáratlanabb) emlékére csakugyan érdemes volna azt a közeget,akinek e fölfedezést meg kel­lett volna tennie, és aki azt nem tette meg — lefülelni — akarom mondani lefesteni. * Váradon kiénekeltük magunkat, most kibú­­vároljuk magunkat Mehádián. A váradi dalünnepélyen — mint halljuk — igen sajnálták Simonyi Ernő úr kimaradását. Ő lévén a szentiváni énekek nagy­mestere, a műsorban hiányt pótolt volna. Kima­radásának okául említik, hogy az ellenzéki két „árnyalat“ összeforrasztásában annyit beszélt, hogy kifogyott az énekre megkívántaté­t szuszból.­­ A mehádiai természetbúvárok pedig akár Pesten maradhattak volna, mert ott aligha lel­nek annyi anyagot, mint nálunk. Mily fölséges értekezést lehetne példa a váczi utczai aszfalt természetéről írni, mely a lágyságnak oly foká­val van megáldva, hogy egy heti használat után a lópatkó kivágja ? Az aszfaltozó társulat — úgy látszik — nem volt eddig arról értesülve, hogy a pesti lovak patkója a szilárdabb anya­gok egyikéből készül, miért is tévedése köny­­nyen igazolható. Vagy talán oly sajátsággal birnak a pesti lo­vak patkói, a minőt a rege Sz. László paripájá­ról fentartott, mely csattogó körme nyomát a sziklán is meghagyta ? E tekintetben illetékes­nek nem tartván magamat, azt hiszem legjobb volna a pesti bérkocsis­ezék kiválóbb tagjai­ból enquete-et illetni össze, mely a kérdést el­­döntené. Ha csupa Sz. László-paripáival bí­rünk, akkor az aszfalt­társulat, persze nem vá­dolható, a­mennyiben azonban comfortáblis­ vo­­nóink netalántán selejtesebb fajból valók volná­nak, föl kellene e társulatot szólítani, hogy ke­gyeskedjék Pest városát aszfaltnak nevezett viaszkjától megkímélni. Mert végre is a lágyság igen dicsérendő tu­lajdon, de nem mindenütt. Vannak dolgok és esetek, melyeknél a keménység megkivántatik, s ha elismeréssel adózunk is a nő,lágy szivének, az utczai aszfalton a keménységet dicsérjük. Hasonlóképen előnyös nevelési czélokra, ha a gyerek kedélye lágy, jó benyomások befogadásá­ra alkalmas; azonban kocsizási czélokra határ­­zottan hátrányosnak kell tartanunk az engedé­kenységet. Nem tudom osztoznak-e nézetemben a t. ol­vasók ? Nem tudom, kinek érdeke tartandó szemmel, a társulaté-e,a­­mely az aszfalt rosszasága által szükségessé vált , gyakori javításból termé­szetesen hasznot húz, vagy pedig a város ér­deke? Egyébiránt most még nem veszem rész néven a várostól, hogy nem ért az aszfalt megítélésé­hez, mert eddig nem voltak könyvei, ugyan miből tanulmányozott volna ? Ezentúl azonban könyvtára lesz s én javaslom, hogy első kötetül szerezzen még egy szakmunkát, az aszfaltról, egyet az utczaseprésről, a vízvezetékről és sok egyébről, máskülönben Pest városa el nem éne­kelheti jövő évre. Csinosítom magamat, Várom a császárokat Árgus. *) Szerény kérelem a t. társulathoz, ás utczasar­­kokon öles betűkkel­­jelenti, hogy est as aszfaltozást milyen társulat hajtja végre. Ezt a hirdetést csak né­­­­met nyelven szíveskedett bódéi­a felpingáltatni. Hall­gassa meg egy szegény magyar ember alázatos kéré-­ sét és vegye tudomásul, hogy ez az ország még eddig­­ Magyarország bátorkodik lenni. Mai számunkhoz így fél !▼ melléklet tm­ee*telv*~ mr~x* Elöntetési felhívás. Október 1-sején új évnegyed kezdőd­vén, felkérjük azon t. előfizetőinket, kik­nek megrendelése sept. végén lejár, hogy azt minél előbb megújítani szíveskedjenek. A „Pesti Napló“ állandó rovatai az irodalmi s művészeti rovattal fognak sza­porodni, mely az oly nagy sikert felmu­tató „ Közoktatás-Ügy” rovat mintájára lesz szerkesztve. Előfizetési árak: Egész évre.........................22 ft. Félévre.............................lift Negyedévre....................5 ft 50 kr ■■T Külön előfizetési íveket nem küldünk szét Előfizetésre a postai utalványokat kérjük használni, melyek bérmentesítése 10 frtig csak 5, 10 k­ton felül pedig 10 krba kerül. Az előfizetések a „Pesti Napló kiadó-hiva­tala“ czim alatt Pest, ferencziek­ tere 7 sz. alá küldendők. A „Pesti Napló“ kiadó-hivatala. Pest, sept. 14. Az országgyűlés megalakult, a külön­féle bizottságok megválasztottak, a „fu­­sió“ ködképei egyelőre a háttérbe tolul­tak, s a helyzet a két párt közt tisztán áll; a delegatiók is megnyílnak holnap­után s a magyar pénzügyminisztérium az országgyűlés, a közös minisztérium a de­legációk asztalára leteendi illető költség­­vetését. Előttünk áll a tulajdonképi par­lamentáris munka korszaka s az idő való­ban nem mondható hosszúnak a feladatok elvégzésére. Mielőtt azonban az országgyűlés tu­lajdonképi konkrét teendőihez foghatna, egy általános jellegű tényen, a trón­beszédre adandó válasz­feliraton kell átesnie. Kérdés: mennyi időt fog igénybe venni a felirati vita? Parallel ülésekkel enyhíteni lehet talán egy nagyon hoszszúra nyú­ló felirati vita károsságát, de azt megszüntetni és oly kevéssé lehet, a­mint nem lesz kisebb egy teher az ál­tal, ha azt a helyett, hogy egyik báb­un­kon vinnék, mindkét báb­unkra osztjuk szét. • ■ Úgy látszik, hogy az ellenzék ez alka­lommal sem ment azon szokott hajlamá­tól, hogy hosszúra nyújtsa a felirati vitát. E hajlam nem onnét származik, mintha a párt egyes tagjai azt hinnék, hogy sok beszéd által akár az ország, akár pártjuk ügyén valamit lendíthetnek. Ellenkezőleg, a hosszú adresz­vitára való hajlam egy­részt e vita természetében, másrészt el­lenzéki képviselőink egyéniségében talál­­­a magyarázatát. Az adreszvita az általá­nos politikai helyzet s a pártok pro­­grammjainak, politikai törekvéseinek meg­­világítását czélozza, — tehát olyasmit, a­mi úgy a szószéken, mint a sajtóban igen gyakran s kimerítően tárgyaltatott. Alig hiszszük , hogy volna kérdés, melyhez hozzászólni könnyebb, s melyről újat mondani nehezebb, mint a trónbeszédre, adandó válaszfelirat. Innét van főleg, hogy sok képviselő, a­ki eddig nem volt tagja a háznak, nehezen hír az ingernek ellentállni, e nagyon is könnyű, habár valódi babérokat nem ígé­rő téren mutatni be szónoki tehetségeit az ország előtt.­­ Pártunk állása az országgyűlésen oly szilárd, hogy nincs az az ellenzéki táma­dás, mely megingathatná. Sőt ki merjük mondani, hogy a leghevesebb roham leg­inkább alkalmas pártunk tömörségének, határozottságának fokozására. Ily hely­zetben minden géné nélkül intézhetjük az ellenzékhez azon kérelmet, hogy részéről is támogassa abbeli törekvésünket, misze­rint a felirati vita lehetőleg kevés időt ve­gyen el a képviselőház egyéb gyakorlati feladataitól. Azzal vádolnak bennünket a túl­só oldalról, hogy mereven visszau­tasítottuk közeledési törekvéseiket. E vád minket, nem illethet, mert hisz ami a bal­oldalt, mint pártot illeti, nem volt m­i­t visszautasítanunk. Mutassa meg az ellenzék,tényleges magatartása által, hogy hangulata a múlt tavasz óta szelí­dült s felfogása józanabbá lett, ne sord­­­rozzon oly vitát, mely neki nem használ, pártunknak, mint ilyennek, nem árt, ha­nem mindössze is — kárára van az or­szágnak. Ha az ellenzék ezt teszi, akkor mindenki elismeréssel fog iránta visel­tetni. Egyébiránt nem is értenék, miféle ala­pos ok indíthatná ezúttal az ellenzék tag­jait a felirati vita túlságos kinyújtására. A közjogi kérdés, igaz, meg van érintve a trónbeszéd elején, de hisz e passus, egy ismert tényt egyszerűen constatál­­ván, nem mondható a trónbeszéd fő­­fontosságú részének. Inkább formai, be­­vezetésszerű jelentősége van annak,­­­minthogy azt maga Ghy­czy egyene­sen feleslegesnek mondotta. A trónbeszéd ezen passusára tehát az ellenzéknek aligha lesz oly mondani­valója, a­mit ezerszer el ne mondtak volna. A trónbeszéd további tartalma, mint ezt annak idején magunk is tartózkodás nél­kül kijelentettük, alig több, mint egy kissé száraz megfelelése azon egyes re­formkérdéseknek , melyeket az ország­gyűlés tárgyalni hivatva leend. E kérdések közt nincs egy is, melynek megoldását jobb és baloldal egyaránt szükségesnek ne tartaná. Tanúskodnak erről a választás­­ alkalmával tartott programmbeszédek. E több százra menő programmbeszédek közös jellemvonása az, hogy mindnyájan hangsúlyozzák a reformok szükségességét, s röviden meg is érintik az egyes, szükségeseknek vélt reformokat. De a részletekbe, néhány ki­vételével, nem mentek. Ha a programm­beszédek hosszú során végig tekintünk, oly meglepő hasonlóság, mondhatnók monotonia tűnik fel előttünk, hogy majd­nem hajlandók volnánk elhinni, miszerint e beszédek nagyobb része a trónbeszéd­nek többé-kevésbé kimerítő, többé-kevés­­bé tökéletes variatiója. Minthogy azon­ban e feltevés chronológiai lehetetlenség, valószínű az ellenkező, t. i. az, hogy a trónbeszéd szerkesztésénél na­gyon is gondos tekintet volt az ország legkülönbözőbb vi­dékein a programmbeszédek­ben bizonyos egyhangú­sággal nyilatkozó törek­vésekre. A trónbeszédnek e kitűnően concilians jellemvonása, s óvatos tartózkodása rész­letes kérdések provocatív feszegetésé­­től lehetetlen, hogy mérséklőleg ne hasson a felirati vita folyamáta. A­mit az egyes képviselők az egyes kérdé­sekhez általánosságban mondhatnának, az úgy is elmondatott a programmbeszé­­dekben, a részletekbe bocsátkozni pedig majd akkor lesz helyén, ha az illető kér­dések konkrét törvényjavaslatok alakjá­ban a ház elé kerülnek. Mi megvalljuk, nagyon szeretnék el nem hinni azt a hírt, hogy az ellenzék körében hosszadalmas felirati­ vitára ké­szülnek. Megelégelte mér az ország a sok beszédet, ideje, hogy már tegyünk is va­lamit. Ideje különösen, hogy az ország­gyűlés végre valahára rendes ,időben ké­szen legyen a költségvetéssel s elégséges időt szentelhessen a zárszámadások meg­vizsgálásának is. Csak így érhető el az, hogy újév után egész erővel a reformtör­vényjavaslatok tárgyalásához fogjon a törvényhozás. A Deák-kör vasárnapon, e hó 16-én 11. u. órakor értekezle­tet tart. Füst, sept. 14. (A dele­g­a­t­ito­k­r­ó­l) Bécsből jelentik: Mindkét delegatió megnyitó ülése f. hó 16-án lesz. Herczog Auersperg miniszterelnök a közös miniszterekkel együtt megy le Budára, hogy az osztrák delegátió fogadtatásán jelen legyen és ez alkalommal a delegátusok bemutatását, szo­kás szerint, közvetítse. Mint jelentik, a közös minisztériumoknak sok dolguk volt, míg min­den előterjesztést a delegátiók számára magyar és német nyelven nyomtatásra elkészíthettek; nevezetesen azon körülmény, hogy az állam­nyomdában igen kevés, magyarul értő szedő és javító sok nehézséget okozott. A vörös köny­vön, az előirányzatokon és emlékiratokon kí­vül még a delegátók elé fognak terjesztetni : a zárszámadás 1870. évről, melyben a pótke­zelés is benfoglaltatik 1871. junius végéig; továbbá az 1871. évi kezelési számadás. Azon­kívül a delegátiók elé fog terjesztetni a már be­jelentett javaslat, a közös hivatalnokok fizetésé­nek fölemelése tárgyában. (A közös ügyek tárgyalására ki­küldött országos bizottság) f. hó 15- dikén délutáni 1 órakor értekezletet fog tartani a múzeum nagy termében, miről a tisztelt bi- b­­­zottság tagjai értesittetnek. (A képviselőház IV- i k b i r a 1­6 bizottsága) a bírálata alá terjesztett vá­lasztási ügyek tárgyalásának következő sorrend­jét állapította meg: F. hó 19-én, eshetőleg 20-án tárgyaltatni fog Batta Andor, 20—21-én bá­ró Podmaniczky Frigyes, 23—24-én gróf A­p­p­o­n­yi Albert, 25—26-án Bittó Kálmán és C­s­i­ll­a­g­h László, 26—27-én V­á­l­­y­i János és C­s­a­b­a Gyula, végül 28 án Majthé­­nyi Dezső választási ügye. A tárgyalások a bi­zottság országbeli helyiségében tartatnak, s mindig reggeli 8 órakor veendik kezdetüket. Pest, sept 14-ór .Molnár Antal, a IV-ik bírá­ló bizottság jegyzője. (A baloldali kör) ma esti 6 órakor tartott értekezletén a következők jelöltettek ki a holnapután választandó tanügyi bizottságba: Csengery Antal,Hoffmann Pál, Fabricius Károly, Kaucz Gyula, Kemény Gábor b., Molnár Aladár, Pulszky Ágost, Patrubány Gergely, Schwarcz Gyula, P. Szathmáry Károly, Szilády Áron, Tisza Kálmán, Torma Károly, Ujváry Lajos, és Várady Gábor. (Milan, s­z­e r­b f­e j­e d e l­e m) egy ugyan­azonos tartalmú jelentésben tudatta a hatalmak­kal, hogy önállóan átvette a kormányt Az ok­mány tisztán üzleti hangon van tartva,s azon re­ménynek ad kifejezést, hogy a Szerbia és a többi hatalmak közt fennállott barátságos vi­szonylatok zavartalanok fognak maradni, továb­bá azon határozott szándékát nyilvánítja a feje­delem, hogy a maga részéről e viszonylatokat teljes buzgalommal ápolandja, és végül azon formális biztosítást adja, hogy a kormányt a főúri „hat“-ok alapján és értelmében fogja ve­­zetni. Egyedül a portához intézett jelentés hang­zik máskép, mint a többi, és mindenekelőtt nagy gondot fordít arra, hogy a szultán suze­­renitása elismerésének méltó és szabatos kifeje­zést adjon. (A bécsi világkiállítás tárgyá­ban)A pestbudai iparos kiállítók 30-as bizott­mánya folyó hó 11-dikén, Dr. Szabóky Adolf úr elnöklete alatt, ülést tartott. Posner Károly Lajos szakbiztos úr kiemeli, hogy érde­kében áll az országnak inkább úgynevezett vá­sári árukkal, mint művészeti és egyéb díszczik­­kekkel szerepelni, s az előbbiek által oda igyekszünk, hogy iparunk kelendőségének újabb forrásokat nyissunk, az utóbbiak által azonban, hogy egyúttal a kiállítás fényét átalában emeljük. Kívánatosnak tartja továbbá, hogy a belső becs­esei bíró tárgyak, illetőleg olyanok, melyek ma­gyarázatot igényelnek, ezzel elláttassanak, va­lamint hogy minden egyes kiállító saját érdeké­ben, az általa kiállított tárgyakat árjegyzékek­kel, czimekkel stb. ellássa.­­ A gyűjteményes kiállításokra nézve súlyt fektet a biztos úr arra, hogy az abban résztvevő kiállítók oly tárgya­kat igyekezzenek kiállítani, melyek készítésé­ben különös szakavatottságot fejthetnek ki, nem lévén e mellett szem elöl tévesztendő, hogy a gyűjteményes kiállítások a tárgyak sokneműsé­­ge által tündököljenek. A választmány teljesen elfogadta ezen nézeteket, és az elnök indítványa folytán elhatározta, hogy az egyes iparágakkal a gyűjteményes kiállításban résztvevő iparoso­kat egy értekezletre egybehivandja, melyben a szakbiztos úr által előadottakat tudomásulvétel és miheztartás végett értésükre adandja. Ohm C. választmányi tagnak azon indítvá­nya, hogy a kiállítás magyar része egész kiter­­­­jedésében távsürgöny-készülékek által ingyen­­ hozassék minden irányban összeköttetésbe, oly föltét mellett azonban, hogy a sodrony alkal­maztatásánál elfoglalt munkások, működésök ideje alatt élelemmel és szállással eljuttatnának, tetszéssel fogadtatott és elhatároztatott, hogy ezen indítvány a világkiállítási országos bizott­mány Vágrehajtó bizottságának tudomására ho­­zattassék. Elnök azon kérdést vete fel, vájjon nem volna-e most már ideje a szekrények elkészíté­séről gondoskodni. A szakbiztos úr abbeli meg­jegyzésére, hogy ezen kérdés elintézése a kiál­lítók bejelentéseitől függ, elhatároztatott, jövő hó elején, a­midőn a szekrényekre vonatkozó rajzok a bécsi világkiállítás műszaki osztálya által már elkészítve lesznek, ezen ügyben végle­ges határozatban megállapodni. Feet, sept 14. Ghyczy Kálmán nyilatkozványának legfontosabb része, a hadsereg kérdése megérdemli, hogy ismételve, meg­ismé­telve visszatérjünk reá. Legfontosabb a beszéd e része nem csupán azért, mert a nagytekintélyű ál­lamférfi nyilatkozatában ez képezi a fő tételt, hanem azért is, mert atalán az egész osztrák-magyar nemzetközi viszony­ban ez a legsúlyosabb, mert legnehezeb­ben megoldható kérdés, melynek a l­ehe­tő­s­é­g és czélszerűség szerinti elinté­zésével nemzetünk nagy része talán csak akkor lesz majd némileg — ha nem is megelégedve, hanem legalább megbarát­­kozva, ha majd egy létünket fenyegető nagy háború világos esetében annak r­e­­ánk nézve üdvös jelen alak­ját fölismeri. Addig ezzel teljesen olyanképen leszünk, mint egy szerelmes iQu ember oly viszony­­nyal , melynek roppant előnyei szíve ellenkező vonzalmát előbb-utóbb le­győzik. Midőn a hazánk sorsát jelenleg vezető államférfiak e helyzetet számunkra a 67-ei kiegyezésben kigondolták és helyesnek ítélték, olyképen jártak el, mint az oly szülők, kik fiuk számára egy úgyneve­zett e­s­z­é­l­y­e­s házasságot létesítet­tek azon meggyőződésben­, hogy ha­bár a gyermekek ábrándos eszményképeikről a miatt lemondani voltak is kénytelenek, de később e házasság nagy előnyét mégis belátják, és boldogok lesznek azon tudat­ban, hogy e szövetségben egy hosszú élet kényelmének és boldogságának alapjait rakták le. Az önálló külön magyar hadsereg esz­méje tetszik a nemzet egyik részének, és ez a legfogósabb tétele az ellenzék prog­­rammjának. Ez az, melyben az érzelem erős drámai küzdelemben áll az értelemmel, az ész a szívvel, mely utóbbi a vérmes magyar tömeg egy részének politikájában az irányadós a döntő hatalmat képviseli. Ez a pont az, mely ellen még a helyes érvelés is legnehezebben boldogul, mert a­mit nagyon óhaj­tunk, annak lehetősé­gében is szoktunk hinni. És ha valamikor mégis elállunk tőle ez - csak azon

Next