Pesti Napló, 1872. szeptember (23. évfolyam, 201-225. szám)

1872-09-03 / 202. szám

mire ." — erre kell mindenekelőtt felel­­nem. Az alapszabályok egy nagyon szerény, nagyon igénytelen vázlata néhány ügy­barát kezén forog , de szabatosan formu­­lázni, részletekben is megállapodásra jutni mindaddig nem lehet, míg tudva nem lesz, minő részvétre számíthatunk a nagy­közönség s az érdekeitek körében? Nem is kell, hogy mindjárt adjatok . Ígérnetek elég. Jöjetek el aztán tanács­­kozmányra s magatok határozzatok ado­mányaitok mire fordítása s kezelési mód­­a és egyéb részletek felett. Némi nehez­teléstől kelle tartanom, ha e részben ró­latok, nélkületek határozunk, vagy csak részletekbe menő tervet készítek is. Egy circulus vitiosustól kelle óvakodnunk, mely a kezdeményt mind­járt zátonyra viszi. Addig ne adjunk és ne kérjünk, mig alapszabályok nincsenek. De alapszabályt addig ne csináljunk, mig alapítók és rendes tagok nincsenek. Világos, hogy egyik a másikra várván, mind a kettő megfeneklik. Mozduljunk tehát. Tartsuk magát a czélt szemünk előtt. Ez elég szép, elég buzdító, elég ko­­szerű­. Grsakis, a mi sajátságos hazai viszonya­inknak, a mi töredékes, nem rendszeres fejlődésünknek tulajdonítható, hogy van már—istennek hála!—írói (országos) se­gély-egyletünk, van színészek (pesti nemzeti színházi) segélypénztára, ott van a tisztviselők nagymérvű önsegélyző-egy­lete , vagy terveztetik akárhány más rokon vállalat, s csak a tanítókról, a haza eme leghasznosabb, legnélkülözhetlenebb munkásairól feledkeztünk meg. S akkor, mikor mindenki a népnevelést hordja ajkain, s vallja minden lehető haladás előföltételének, a­mint valóban az is! De hát nincsen-e már eléggé gondos­kodva a tanítókról. Elismerem, hogy úgy Pest mint Buda városa saját községi tanítóit elég tisztes­ségesen díjazza, pályájuk kezdetén eset­­leg talán némi előlegezéseket is ad, s nyugdíjaztatásokról is gondoskodik. Tegyük fel, hogy itt semmi kívánni való sem marad többé! Ámde a segélyegylet, melynek létrehozásáról van szó, épen azon esetekre vonatkozik, melyekről országos és ható­sági gondoskodás eddigelé nincsen és va­lószín­űleg még sokáig nem leend. Ki kérdi azt a képezdéből üres kézzel kilépő kezdő tanítót, a­kinek sikerült ál­lomást kapni: vájjon van-e 100—200 ftja, hogy magát tisztességes ruházattal s egy kis szobácskáját szerény bútorzattal né­hány jó könyvvel, s mi vágyai tetőpont­­ját képezné, tán egy zongorával is ellát­­hatja ? De ne legyünk szószóllói a „luxusá­nak. Tudjuk, hogy rendes fizetéséből­ az a­ ta­­nitó meg nem élhet, hanem magánórákra, porrepetlóra stb. van utalva. S ily módon elég illendően is tartja fen magát majd mindegyik. De . . . ágyhoz szegzi egy betegség. Vége minden mellékjövedelemnek, csak­­ a kiadások maradnak, sőt nagyobbodnak. • De jó, kinek van egy tartalék tőketőkéje az egyletnél, melynek, egy kis heti vagy havi befizetéssel, rendes tagja lett! Nem is mindig maga áll az a tanító. Lehet szegény anyja, lehet árva kicsi testvére, lehet neje és gyermeke . . . A­ztán a halál sem várja be a legalkal­­masb pillanatot, a­midőn valaki már va­gyont szerzett, nyugdíjképessé tette csa­ládját is, vagy életére biztosított, stb. Bi­zony sokszor még a temetésre sincs pénz ! — De jó, ha van egy tanítói egylet, mely ilyenkor megnyitja az erszényt! S nem kell pironkodva folyamodni; az övé az a pénztár, melyet megtakarított filléreiből is alkotott, de a melyet az ügy­­barátok jótékonysága csak fizetőképe­sebbé, hatályosabbá tett. Aztán a városi hatóság, természetesen csak saját községi tanítóiról gondoskodik, de a hitfelekezeti szegény tanítót „alap“ hiányában elutasítja. Viszont a hitfelekezet, természetesen csak saját gyermekeit ápolja, a többire, ezek károsítása nélkül nem terjesztheti ki gondoskodását. Itt egy olyan egyletről van szó, mely — mint az evangéliumi samaritánus — nem kérdi, hogy keresztény-e vagy zsi­dó ? községi-e vagy felekezeti ? Csak azt kérdi: bajban van-e? s kell-e rajta se­gíteni ? Az a 2 százalék levonás, melyből a közoktatási törvény egy külön tanítói se­gélyalap gyűjtését s nyilvántartását ren­deli, ebben a bajban szenved. Az csak a községi tanítók javára és terhére van, a többiek­­kizárásával. Azonkívül hosszas eljárás, hivatalos tárgyalás, esetleg pro­­tectio, a czélhoz képest elégtelenség, sőt határozatlanság, végre az önkor­mányzat és önsegélyezés üdvös eszméjé­nek kizárása, stb. stb. oly árnyoldalait képezik, melyek ellenében az általam in­dítványozott tanítói segélyegyletek nem­csak feleslegessé nem válnak, hanem való­di szükségképen tűnnek fel. Mit várunk ez irányban egyesektől? mit, némi joggal, a két főváros lelkes ha­tóságaitól ? azt, szerkesztő és olvasók szi­ves engedelmével, legközelebbi alkalmas pillanatban kísérteném meg részletezni. Zichy Antal­ szervezetét egybevetjük, a különbséget így ál­lapíthatjuk meg: 1) a németeknél csak szakfér­fiú vétetik fel tagul, 2) az angoloknál fölvétetik mindenki, de csak a szakférfiak szólhatnak az egyesület ügyeibe, 3) nálunk magyaroknál min­­denki fölvétetik és mindenkinek egyenlő bele­szólása van a gyűlés ügyeibe. Az alakulás első évében (1841-ben) még egy második gyűlés is tartatott September 6-ik és következő napjain ugyancsak Pesten; azután azonban évenként csupán egyszer és pedig 1842-ben Beszterczebányán, 1843-ban Temes­várot, 1844-ben Kolozsvárit, 1845-ben Pécsett, 1846-ban Kassa-Eperjesen, 1847 ben Sopronban. A soproni gyűlés a következő évre találkozási helyül ismét Pestet tűzte ki, s elnöknek az ala­pitó Bene Ferenczet, alelnöknek b. Eötvös Jó­zsefet választot­a. E gyűlés azonban csak 16 év múlva, 1863-ban tartathatott meg; az alapitó e közben elhunyt,s a gyűlésen az elnöki tisztet Eöt­vös vitte. 1864-ben Maros-Vásárhelyt, 1865 ben Pozsonyban, 1867-ben Rimaszombaton, 1868- ban Egerben, 1869-ben Fiumében, végre 1871- ben Aradon gyűltek össze. Az 1866-ik évi gyűlés az osztrák-porosz, az 1870-iki pedig a franczia-porosz háború miatt maradt el. Az idei nagygyűlésnek nemcsak a hely (Me­­hádia), hanem azon mozgalom is kiváló érdeket kölcsönöz, mely a nagygyűlések ügykezelésé­nek módosítására indult meg. A mozgalom je­lentőségét és sikerének reményét lényegesen emeli azon körülmény, hogy annak élén az idei nagygyűlés egyik első tisztviselőjét, dr. Szabó J­ó­z­e­f, egyetemi tanárt és e. i. alelnököt látjuk. A jelentkező tagok között, Szabó alelnök úrnak egy indítványa osztatik szét, mely a nagygyűlés határozati tárgyalásait illeti. Indítványában ki­fejti Szabó úr az ügyrend azon nagy hiányát, hogy az a határozatot igénylő tárgyalásra alkal­mas módot nem szolgáltat; akár a kezülési akár a szűkülési intézkedéseket tekintsük, azok a je­len körülmények igényeinek nem felelnek meg. A közgyűlések között csak a bezáró az, me­lyen a sokféle indítvány, s egyéb határozatot igénylő tárgy elévétetik; itt történik a jövő gyűléshely, s ügyvivői személyzet indítványozá­sa a megválasztása is, azonkívül előadások, köz­lési jegyzőkönyv felolvasása, stb. szóval oly sok a teendő, hogy mindent kellőleg kifejteni, megvitatni s kellőleg hozni határozatot lehe­tetlen. Jelenleg a vándorgyűléseket nemcsak szak­emberek, hanem tudomány­kedvelők is, még­pedig nagy számmal látogatják; ennélfogva az előadási tárgyakat el kellene választani a kezelési tárgyak­tól. Amazok mindenkit érdekelnek, mert főleg az előadások hallása, az eszmecsere s a netán fejlődő tudományos vitatások végett jön oda mindenki; az administratív dolgok ellenben nem a nagy közönség elé valók, ezeket sokkal jobban végezheti egy kisebb, de csupa tájéko­zott emberekből álló kör.“ „Ennélfogva azt indítványozza Sz. úr, hogy a vándorgyűléseken választmányok alakuljanak és ezekhez utasíttassék minden tárgy, mely a kezelést illeti. Az ülések elé ezen­­határozatok mint tények hozassanak, anélkül, hogy ott a tár­gyalás újra elővezetnék.“ Nevezetesen, hogy minden szakosztály, a­mint megalakul, az elnökön és titkáron kívül nevez­zen ki, belátása szerinti számban szakembere­ket, kik az elnök és titkárokkal együtt a szak­osztályi választmányt képezik ; ez vezetné az osztály minden kezelési ügyét, s tanácskozásai nem lennének nyilvánosak.“ „A közgyűlési tárgyakra egy közülési vá­lasztmány kell, ez álljon a szakosztályok vá­lasztmányaiból,­­a nagygyűlés tisztviselőiből, ezenkívül — a­mennyire jelen volnának — a múlt nagygyűlések tisztviselőiből s az állandó középponti választmány tagjaiból." Ennyiből áll Szabó úr indítványának lé­nyege. Mi ugyan czélszerűbbnek és szabadabb elvű­nek tartanék, ha a közülési választmányba (az angoloknál a general-committee) minden szak­ember, tehát először minden orvostudor és má­sodszor minden tanár és minden író, ki a ter­mészettudományok terén működik, tagul fölve­tetnék, ha továbbá a választmányok tanácsko­zásai nyilvánosak lennének; — mindamellett Szabó úr indítványát, még ha az itt megpendí­tett módosítások nélkül fogadtatnék is el, mégis nagy haladásként üdvözöljük a jelenleg fenn­­álló szervezettel szemben. A kecskeméti iparműkiállítás. Kecskemét, September 1. A kecskeméti iparműtárlat több tekintetben megérdemli, hogy tüzetesen foglalkozzunk vele. Ipartörténeti jelentősége abban rejlik, hogy 25 évi szünetelés után újra fölvette az annyi re­ményre jogosított műtárlatok fonalát. Magyar­­ország ezen huszonöt év alatt kizárólag földmi­­velési viszonyai fejlesztésére volt szorítva, míg ipar tekintetében buzdítás hiánya, sőt sokszoros akadályoztatás, nyűgöztetés következtében nem haladhatott, vagy ha haladt is, a versenyzőnél kizárva lévén, haladásáról tanúságot nem tehe­tett. A kecskeméti tárlattal egy új aerája nyílt meg a hazai iparnak, mert lehetetlen, hogy a fényes eredmény, melyet e tárlatról már most is constatálhatunk, éltetőleg, villanyozólag ne hasson az ipar összes viszonyaira, és új lendüle­tet ne adjon az emelkedésre annak mindenkorén. A kecskeméti kiállítás sorát nyitja meg az időről-időre az ország különböző vidékein ren­dezendő iparműtárlatoknak, melyeken a vidéki iparos a fővárosi ipar remekein tanulva, meg fog ismerkedni úgy a közmű-, mint a gyáripar leg­újabb vívmányaival, és az eléje állított minták nyomán ízlését finomítva, arra fogja magát ké­­pesíteni, hogy minden újabb alkalommal na­gyobb sikerrel mutathassa be haladását. De még az is fontossá teszi a kecskeméti ki­állítást, hogy az mintegy előkészítésül szolgál­­a bécsi világtárlatra; a hazai ipar főpróbatéte volt az, hogy megmérje erejét, versenyképessé­gét a nagy világkiállítás számára. És a kecske­méti ipartárlaton megjelent fővárosi ipar teljes nyugalommal tekinthet a nagy világverseny elé; annyi szépet és remeket egyesített ott a fő­városi iparosok buzgalma, hogy legkisebb aggo­dalom nélkül szállhatunk versenyre a nyugat el­haladott országaival. A tárlaton mindössze, ha jól emlékszünk, 526 kiállító van képviselve, köztük 214 a főváros­ból, a többi a vidékről. Ez utóbbi tekintetében azonban ezúttal­ igen csekély érdeklődést­ véltünk tapasztalhatni, mert Kecskeméten, Szegeden, N.-V­áradon, Kolozsváron, Rimaszombaton (1 ki­állító) és még néhány jelentéktelenebb helyen kívül sehonnan sem érkeztek a vidékről kiállí­tási tárgyak. Ezek között azonban, ha a vidéki iparosnak jobbára kezdetleges eszközeit, a ren­delkezésére álló erők csekélységét tekintjük, annyi eredeti felfogás, oly kitartó szorgalom, oly helyes, az anyagi akadályokkal diadalmasan megküzdő értelmet, hogy a vidéki kiállítmá­­nyok zömének megismertetését különre hagy­juk, és előbb a fővárosi ipar termékeinek neve­­zetesbjeit mutatjuk be. A főtermet és az ettől balra fekvő termet asz­talos és kárpitos művek töltik be. Leghírneve­­sebb pesti iparosaink neveivel találkozunk itt egyes imeretlenek mellett, melyek azonban nem kevésbé sikerült és a közfigyelmet magukra vonó tárgyakból állottak. Első tekintetre főleg két kiállító tárgyai ötlenek szemünkbe: Kra­mer pesti ismert kárpitostól egy finom ízléssel és egyszerű elegantiával készült garnitúra és egy szintén minden czikornyától ment, fényes fekete, alacsony női íróasztal. Mintegy ellentétéül a tárgyak elegáns egyszerűségének, az íróasztalhoz egy teljes színpompában ragyo­gó bársony szék van adva, alacsony, közded támlával, melynek domború lapján a dús ara­nyozások a párna rajzától eltérő, és mégis vele öszhangzó alakjai ezzel a szemet tökéletesen kielégítő egészet képeznek. E mellett egy tö­rekvő pesti fiatal iparostól, P­a­b­s­t Ferencztől egy fogalmazat és kivitel tekintetében egyfor­mán meglepő három ajtajú ékszekrény áll. A mű általános figyelmet keltett. A szomszéd teremben Oppody és Ellen­be­r­g­e­r pesti bútorkereskedéséből egy török­rajz szövettel bevont garnitúra, Ál­d­á­s­s­y pesti kárpitostól igen elegáns fali szőnyeg vannak kiállítva. Ezek közül különösen egy igen gyen­ge árnyalatú szürke szőnyeget emelünk ki,finom aranyszál hímzéssel, hálószobák számára. A terem közepét egy kecskeméti iparosnak, Stei­n­w­a­r­z Józsefnek vörös selyemripsz gar­nitúrája foglalja el, mely ép oly figyelmet ér­demel, mint egy szintén kecskeméti asztalosnak, Szabó Antalnak hármas ajtóra nyíló szekrénye, közepén tükörrel. A maga nemében páratlan darabot képez Th­ék Nándor pesti asztalos ét­szekrénye márványlappal. E teremben végre még Herczfeld Samu pesti asztalosnak termé­szetesen fényezett bútorai voltak felállítva; a színezet kissé világos, de egészben kellemes be­nyomást tett 11 d­é­n­y­i Károly udv.­arangozótól egyéb tárgyakon kívül egy állványos tükör volt kiál­lítva. Az állvány rovátkos, dúsan megaranyozott oszlopokon nyugszik, és két hasonló oszlopot fölbocsátva, keretet képez a finom velenczei tü­kör lapja körül. E teremben egy kecskeméti iparos, Mayer István egy íróasztalt állí­tott ki. Ezzel befejeztük volna szemlénket a két első terem tárgyai fölött. KÜLFÖLD. Peru elnökének meggyilkoltatása. A táviratilag már említett perui forradalom­ról részletesebb híreket veszünk. Maga Guttier­­rez tábornok hadügyminiszter lázadt fel Balta elnök ellen, s egy szép napon gyalogsággal vé­tette körül a kormányépületet, az elnököt elfog­ta, egy laktanyába zárva, magát kiadatta ki elnöknek s a fővárost ostromállapotba helyezte. A lakosság megijedve nézte a színjáték lefolyá­sát, melynek czéljairól tájékozva sem volt. Az esemény oka következő. Egy idő óta két párt küzdött a kormányért, s miután az elnök látta, hogy pártja kisebbségben van, július 20-dikán kijelentette, hogy megválasztatása idejének le­jártával vissza fog lépni. Midőn tehát két nappal később — 22-én — a forradalom megtörtént, a közönség azt hitte, hogy az elnök és a hadügy­miniszter egy kézre játszanak. E­közben a di­plomatiai testület nem akarta az új kormányt elismerni, a katonaság tömegesen szökött meg, a hajóhad a tengerre vitorlázott, miután tiltako­zott az erőszak ellen. A város felett pedig ko­mor nyugalom lebegett, a bankok s nagyobb házak bezárták üzleteiket. Guttierrez mindenek­előtt pénzt szerzett s két nagyobb háztól 100,000 dollárt csikart ki. Egy londoni bank elnöke nem akart pénzt adni, ezért fogságra vettetett, mig ki nem adta. A hírlapok nem jelentek meg, a pol­gárok nem mertek az utczára menni s a rém­uralom tökéletes volt. Számos kihágás és rend­zavarás történt, mi a lakosokat még jobban el­­kes­eritette-Guttierrez ezredes, a lázadó testvére, hadügyminiszterré neveztetett ki; a nép szitkok­kal fogadta őt, mire ez revolverét a tömegre el­sütötte. Erre roppant verekedés kezdődött, mely­ben Gutierrez meggyilkoltatott. Midőn a dicta­tor testvérének halálhírét vette, azonnal paran­csot küldött a laktanyába, hogy Baltát, a fogoly elnökét meggyilkolják. Balta betegen feküdt ágyában, midőn a gyilkosok szobájába rohan­tak. Vezetőjük háromszor lőtt revolverével; mindegyik golyó halálos sebet ejtett az áldoza­ton ; a gyilkosok azután a holttestet összetépték. E közben a városban rendkívüli mozgalom ke­letkezett. Számos előkelő ember jelent meg az utczán s vezette a népet, mely az erőszak ellen fellázadt. Guttierrez belátta,hogy oda van. Maga köré gyűjte­tt katonáit s a külvárosban levő Santa Katalina erődbe vonult vissza. Erre Za­­vellos alelnök vette át a kormányt, s a legtekin­télyesebb férfiak segélyével iparkodott a rendet helyreállítani. Estére a törvényes kormány ismét megkezdő tevékenységét. ~­­­ közben a lázadók egymás után elpártoltak. Ő maga álruhában ki­szökött az erődből. Útközben azonban felismer­­ték. Guttierrez egy gyógyszertárba menekült, üldözői utána rohantak, elfogták s az utczán egy lámpásra felakasztották. A dictator és két test­vére hulláját a limai székesegyház tornyára akasztották, később ledobták, olajjal és szurok­kal bekenték és megégették. A lázadás mintegy 300 ember életébe került. KÜLÖNFÉLÉK: Pest, sept. 2. (Király ő felsége) szerdán d. u. 4 óra­kor külön vonaton Drezdán át Berlinbe megy, honnan Bécsbe visszatérvén, szept. 15-kén ismét Pestre jön. Szept. 15-ke után az egész királyi család lejön s karácsonyig felváltva a főváros­ban és Gödöllőn fog időzni. (A főrendiház) holnap, szept. 3-ikán d. e. 11 órakor ülést tart. (Magyarország prímása) szom­baton délben érkezett Budára, s ugyanaz nap valamint tegnap az aristocratia és országgyűlés több kitűnőségeit fogadta. (Kenessey Kálmán) közgazd. min. oszt. tanácsos angolországi utjából e hó 30-kan Pestre érkezett. (Menetgyakorlatok.) Ő Felsége visz­­szatérte után nagy menetgyakorlatok fognak tartatni Bécsből Wolkersdorfon keresztül Brünn felé, melyekben ő­felsége is részt veene. (A budai főhadparancsnok­ egy na­piparancsban szabadságidejének eltelte után visszaérkeztét jelenti, s az illetők tudomására hozza, hogy a főhadparancsnokság vezetését Baumgarten altábornagytól átvette. (Egy hazánkfia) jött haza Franczia­­országból, hol már huzamosabb idő óta vég­leg megtelepült. Neve Újhelyi Jenő,­­ azelőtt versaillesi nyilvános tanár volt, a köztársasági kormány pedig a st-cyri katonai iskolába ne­vezte ki. Újhelyi­ több jeles könyvet irt. Mus­­set-ról figyelemre méltó tanulmányt irt, s Pető­fit is ismertette a francziák előtt. Most tanügyi viszonyaink tanulmányozása végett jött haza. (Haláleset) Lukács Ignácz, Sza­­bolcs megye nád­udvari­­kerületének képviselője életének 63. évében tüdővértódulásban meghalt. (Képviselőjelöltek.) A marosvá­sárhelyi Deákpárt jelöltjei A­j­t­a­i Mihály és Borosnyai Pál. E jelölés a polgári elemre megnyugtatóig hatott. (Lóvonatú vasút.) Mint a „Vasmegyei Lapok“-ban olvassuk, Rechnitzer Salamon és Schey Ferenc: engedélyt nyertek egy, Kőszeg­ről Szombathelyre vezető lóvonatú vasút kiépí­tésére. A­mint az idézett lap hallja, az építés már közelebb meg fog kezdetni. (Tanügyi dolgok.) A pécsi városi bizott­ság legutóbbi napokban megtartott közgyűlésén a reáltanodában szükségelt tanszerek beszerzé­sére közel 1000 frtot szavazott meg újólag, úgy hogy most a pécsi reáltanoda mindennel bőven el lesz látva, a­mi szükséges arra, ho­g az euró­pai középtanodák magaslatára emelkedhessék. Azonfelül megszavazott még 1400 frtot a most épülő budai külvárosi népiskolánál egészségügyi szempon­ból megkívántatott javítások költségé­nek fedezésére. A városnak a tanügy körül tanúsí­tott áldozatkészségét ajánljuk más városaink­nak is. (Értesítés.) A „magyarországi protestáns* egylet“ tagjaival tudatom, hogy a hazai közle­kedési társulatok engedélyt adtak egyletünk tagjainak, hogy az október 1. és 2. napjain Pes­ten tartandó közgyűlésre és vissza, az egylet ál­tal kiállított „Igazolvány“ előmutatása mellett, a rendes vitelbér feléért utazhassanak. A ked­vezményt adott társulatok a következők: 1. A magy. kir. államvasút összes vonalain; 2. a tiszavidéki vaspálya társulat összes vonalain, beleértve az arad-temesvári vonalat is;3.Az alföld­fiumei v. t.; 4. a magyar észak-keleti v. t.; 5. a magyar keleti v. t.; 6. az első erdélyi v. t; 7. a kassa-oderbergi v. t.; 8. a cs. k. dunagőzhajózási társulat, beleértve a mohács-üszögi vasútvonalat is; 9. a cs. k. szab. államvasut­­, kivéve a val­­kány-perjámosi szárnyvonalat és az anina-vra­­nicai hegyi vonalat; 10. a cs. k. déli vasút, ki­véve a horvátországi vonalat. Az első nyolcz társulat engedélye sept. 23-tól okt. 10-ig, az utolsó kettőé sept. 28-tól okt. 5-ig bezárólag ter­jed. Vasutakon a 2-ik és 3-ik osztályú kocsikon, hajón az 1-ső és 2-ik helyen lehet utazni, bár­mely rendes vonaton, de nem a gyorsvonato­kon és gyorshajókon. A szabad podgyász 25 font lehet. Kik a gyűlésre utazni szándékoznak, szíveskedjenek tőlem „igazolványt“ vitetni (la­kásom Pest, széna tér 6. sz.) s ugyanakkor küld­jenek be egy forintot a gyűlés költségeire, mely­ért aztán az egylet évkönyvét is megkapják Kik az évkönyvek első kötetét is leírni óhajtják, két forintot küldjenek. A pénzküldés legczél­­szerűbben történhetik postai utalvány által, melyre az igazolvány megrendelése is meg­írható. A megrendeléseket September 20-di­­káig kérem megtenni, midőn az igazolványokat egyszerre postára adom. Pesten, 1872. aug 29-én. Kovács Albert egyleti titkár. (Az országos központi védhim-1­6-o 11 ó intézet) igazgatósága részéről köztudomásra hozatik, hogy a védhimlő oltások az őszi és téli idény alatt September hó 1-től kezdve hetenként egyszer, éspedig vasárnapon­ként délelőtti 11—12 óráig az orvosi egyetem újvilág utczai helyiségében végeztetnek. (Szökött postahivatalnok.) A majlandi kir. postaigazgatóság értesítése szerint onnét Paganini Attilia, 33 éves, magas termetű, kopasz, szőke szakálk egyén, dijnok az ottani kir. postahivatalban, 500,000 lire elsikkasztása után megszökött. (Ú­j könyvek.) Megjelentek : Büntető­­jogtan, irta Körösi Sándor pápai jogtanár. Ára 2 ft. Nagyvárad és környéke. Útmutató: ára 50 kr. A nagyváradi kir. jogakadémiának vázlatos történelme. Irta dr. Bozóky Alajos. Ára 40 kr. (Egy m­a­c­s­k­a-p­ö­r.) Páris egyéb ritka­ságokon kívül egy sajátságos intézettel is bir, mely gazdátlan kutyák és macskák számára menhelyet nyújt. Az ostrom alatt számosan ezen intézetbe adták kutyáikat és macskáikat; ezek közt D . . . kisasszony is a Gallé szinház egyik színésznője. A kisasszony csak 1871. aug. 1-én tért vissza Párisba, mit az intézet igazgatója megtudván,­ 150 frank tartási díjt követelt tőle a kisasszony macskájáért. De a macskát az igaz­gató nem tudta előadni. A dolog perre került, s ez a napokban tárgy­altatott nagy közönség je­lenlétében egyik párisi törvényszéknél. „Mint fizetett állatőrző, ön köteles a macskáral szá­molni,“ igy szólt a biró az intézet igazgatójához. „Azt mondja ön, hogy a macska megdöglött ? Kérdem mikor történt ez ? Létezik-e az intézet-UOQ HZi apuias VCgCHi ugnuusv wH«av»iv* wpj **• teles jegyzék s elő tudja-e ön mutatni a macska halotti bizonyítványát ?“ így szól a biró. Az igazgató néma, a közönség nevet. E közben egy hang azzal vádolja az igazgatót, hogy az ostrom alatt ő szolgáltatta a mészárosoknak a gondjára bizott kutyákat és macskákat jó pénz­ért. Általános rémülés a hallgatóság között. Két tofaaszony, kik becsületsértési keresetet indítot­tak egymás ellen, ájulva egymás karjaiba dől. A bíró pedig „tekintve, hogy az intézet igazga­tója sem halotti bizonyítvány, sem más bizony­át által a macska halálát igazolni nem tudja; tekintve, hogy nem tudja igazolni azt sem, hogy a szerencsétlen állatot a lefolyt idő alatt ápolta, keresetétől elmozdította.“ Helyi hírek, (A magyar északi államvasut) Pest-losonczi indóháza, mely nemcsak a legké­nyelmetlenebb, de egyúttal a legczélszerűtle­­ne­­b indóház, mi csak képzelhető, még király ő Felsége tegnapelőtti megérkezésekor is oly r­­sz­­szul volt világítva, hogy a király, a­mint a szűk elfogadó szobába lépett, a nyomorult világításnál alig ismerhette fel az elfogadására kijött urakat. Ha már a losonczi vasút részvényesei nem tet­tek annak idejében semmit, hogy e pályaudvar­nak európai kinézést adjanak, a vasút jelenlegi tulajdonosától legalább is elvárható volna, hogy elegendő számmal gyújtasson gyertyát, mikor a király jő, a nagy közönség úgy is rendszerint csak negligálni való. (T . ?.) Ma reggel fél 8 órakor a Kerepesi­­úton 69. sz. alatt fekvő Benitzky-féle házban Spiiler fűszerkereskedő padlásán, eddig isme­retlen módon, tűz ütött ki, azonban a gyorsan megérkezett tűzoltók által eloltatott. (Újvárosi kertészlak.) A gaz­dasági bizottmány javaslatára az üllői-út köze­­ében fekvő faiskolában egy kertészlak fog fel­­állíttatni. Az építési költségek 8000 frtra van­nak előirányozva, s az egyes munkálatok folyó évi szeptember hó 26-án fognak nyilvános árve­rés útján kiadatni. (A ferenczvárosi kisdedóvo­dának­ 25 éves fenállása alkalmából f. hó 5-én d. u. 123-kor az intézet helyiségében jubi­­leumot fognak tartani. (A királyutczát) a templomtérig, járhatlan kövezete miatt, még az őszön ki fogják kövezni, mert arra, hogy a sugárút egyhamar elkészüljön, számítani nem lehet. (A városi homokbányákat­ jövő no­vember 1-től terjedő 1 évre ma vette ki Pichler és társa 18507 forint 77 krért. Az eddigi bér 11267 frt volt. (A Rókuskórházra­ nézve egy consor­tium ajánlatot fog tenni Pest városának. E sze­rint késznek nyilatkozik a kórházi épület és te­lek átengedéséért a város által kijelölendő helyen,­a híres lipcsei kórház mintájára egy nagy kórházat felépíteni. A Rókus kórházból kórházat akarnak csinálni. (A budai rakpartépítés­ vállal­kozói nagyban siettetik a munkálatokat, hogy a part minél előbb elkészüljön. Éjjel-nappal, jó és rosz időben egyaránt dolgoznak, s néhány nap előtt egy második kotró­gép állíttatott fel a lánczhíd alatt. A munkálatokat a minisztérium által kiküldött három mérnök ellenőrzi, kik 24 óránként felváltják egymást. (F é 1­s a 11 csaló.) Egy helybeli czég a na­pokban egy bécsi házból sürgönyt kap, mely­ben felszóllittatik, hogy bizonyos Schwarz ne­vű egyénnek, ki nála jelentkezni fog, 500 fr­tot fizessen. A sürgöny vétele után csakugyan je­lentkezett is egy ember, ki magát a bécsi ház megbízottjának adván ki, kérte 87 500 frtot, melynek felvételére állítólag felhatalmaztatok. A c­ég késznek nyilatkozott ezen összeget kifi­zetni , ha Schwarz személyének azonossága iránt kellő biztosítékot nyújt, mit Schwarz meg­ígérvén, eltávozott, de azóta nem mutatta magát. E körülmény gyanúsnak tűnvén fel, az illető kereskedő azonnal sürgönyzött Bécsbe, honnan azonban válasz érkezett, hogy ők sem Sechwar­­zot nem ismerik,sem 500 ft felvételére senkit fel nem hatalmaztak. Azóta Schwarz nem jelent­kezett. (Baleset.) Ma délután fél négy órakor Kovács András ácssegéd az új vámépület tető­zetéről leesett és rögtön meghalt. Hullája a Ró­­kuskórházba szállíttatott. A vizsgálat kideríte, hogy a baleset a szerencsétlenül járt ácssegéd vigyázatlansága által idéztetett elő. (öngyilkossági kisért­e­t.)Mayer János, székesfehérvári szül. 30 éves, kovács­legény ma délelőtt a városligetben az őrszoba közelében gatyamadzaga segélyével egy fára fel­akasztotta magát, de egy poroszló által még dején észrevétetvén, a zsineg levágatott és Mayer a kapitányság elé vezettetett. Egy nála talált levélben azt adja okul, hogy szerelmi bá­nat idézte elő halálát. Miután Mayer ellen va­gyonbiztonság elleni k­iágás miatt különben is feljelentés van téve, egy előre őrizet alatt tartatik. A nemzeti színházi bíráló bizott­ság jelentése. A nemzeti színháznak a­z. 1872-ik évre kitű­zött népszínműi pályázatára, a­mint az már hir­detve is volt, 8 pályamunka érkezett be, tehát négygyel kevesebb, mint a múlt évben. Mindaz­­által az idei pályázatot sikerültebbnek kell tar­tanunk, mivel nemcsak hogy a kitűzött 100ft díjat kiadatni véleményezzük, de a nyertes mű mellett egy második is van, mely előadásra méltó, sőt egy harmadik, mely a bizottság figyelmét magára vonta. Ezek szerint első helyre jön a VI.szám. „Az amerikai“,napszinmű 3felv. Jeligéje: „Éget, mint a falánk.“ Érdekes ráeséstt a élénk menetű darab, mely midőn az iparos osztály rangkórságos tagjait ügyesen gú­nyolja, élesen ostorozza az úgynevezett amerikai párbajokat; — a mű egyik gyenge oldala, hogy az amerikai gazdag rokonok ismeretes történetét használja, ha­bár érdekesnek mondható új vál­tozatban ; másik az, hogy az expositió egy része a 3-ik és utolsó felvonás elejére került, hol az eseményeknek már rohanva kellene a vég­szél felé sie­ni, s hol az ily elbeszélő rész csak lankasztólag hat ; de tekintve a szerencsés alkotást, és nagy részben sikerült kivitelt, a mű­vön átlengő egészséges kedélyt és derült hangu­latot,­ tekintve az alakoknak s különösen egy­két genre-képnek határozott kidomborítását, szintúgy a szép és jól alkalmazott népdalokat s tekintve végre, hogy a mű az előadást illetőleg

Next