Pesti Napló, 1872. szeptember (23. évfolyam, 201-225. szám)
1872-09-03 / 202. szám
mire ." — erre kell mindenekelőtt felelnem. Az alapszabályok egy nagyon szerény, nagyon igénytelen vázlata néhány ügybarát kezén forog , de szabatosan formulázni, részletekben is megállapodásra jutni mindaddig nem lehet, míg tudva nem lesz, minő részvétre számíthatunk a nagyközönség s az érdekeitek körében? Nem is kell, hogy mindjárt adjatok . Ígérnetek elég. Jöjetek el aztán tanácskozmányra s magatok határozzatok adományaitok mire fordítása s kezelési móda és egyéb részletek felett. Némi nehezteléstől kelle tartanom, ha e részben rólatok, nélkületek határozunk, vagy csak részletekbe menő tervet készítek is. Egy circulus vitiosustól kelle óvakodnunk, mely a kezdeményt mindjárt zátonyra viszi. Addig ne adjunk és ne kérjünk, mig alapszabályok nincsenek. De alapszabályt addig ne csináljunk, mig alapítók és rendes tagok nincsenek. Világos, hogy egyik a másikra várván, mind a kettő megfeneklik. Mozduljunk tehát. Tartsuk magát a czélt szemünk előtt. Ez elég szép, elég buzdító, elég koszerű. Grsakis, a mi sajátságos hazai viszonyainknak, a mi töredékes, nem rendszeres fejlődésünknek tulajdonítható, hogy van már—istennek hála!—írói (országos) segély-egyletünk, van színészek (pesti nemzeti színházi) segélypénztára, ott van a tisztviselők nagymérvű önsegélyző-egylete , vagy terveztetik akárhány más rokon vállalat, s csak a tanítókról, a haza eme leghasznosabb, legnélkülözhetlenebb munkásairól feledkeztünk meg. S akkor, mikor mindenki a népnevelést hordja ajkain, s vallja minden lehető haladás előföltételének, amint valóban az is! De hát nincsen-e már eléggé gondoskodva a tanítókról. Elismerem, hogy úgy Pest mint Buda városa saját községi tanítóit elég tisztességesen díjazza, pályájuk kezdetén esetleg talán némi előlegezéseket is ad, s nyugdíjaztatásokról is gondoskodik. Tegyük fel, hogy itt semmi kívánni való sem marad többé! Ámde a segélyegylet, melynek létrehozásáról van szó, épen azon esetekre vonatkozik, melyekről országos és hatósági gondoskodás eddigelé nincsen és valószínűleg még sokáig nem leend. Ki kérdi azt a képezdéből üres kézzel kilépő kezdő tanítót, akinek sikerült állomást kapni: vájjon van-e 100—200 ftja, hogy magát tisztességes ruházattal s egy kis szobácskáját szerény bútorzattal néhány jó könyvvel, s mi vágyai tetőpontját képezné, tán egy zongorával is elláthatja ? De ne legyünk szószóllói a „luxusának. Tudjuk, hogy rendes fizetéséből az a tanitó meg nem élhet, hanem magánórákra, porrepetlóra stb. van utalva. S ily módon elég illendően is tartja fen magát majd mindegyik. De . . . ágyhoz szegzi egy betegség. Vége minden mellékjövedelemnek, csak a kiadások maradnak, sőt nagyobbodnak. • De jó, kinek van egy tartalék tőketőkéje az egyletnél, melynek, egy kis heti vagy havi befizetéssel, rendes tagja lett! Nem is mindig maga áll az a tanító. Lehet szegény anyja, lehet árva kicsi testvére, lehet neje és gyermeke . . . Aztán a halál sem várja be a legalkalmasb pillanatot, amidőn valaki már vagyont szerzett, nyugdíjképessé tette családját is, vagy életére biztosított, stb. Bizony sokszor még a temetésre sincs pénz ! — De jó, ha van egy tanítói egylet, mely ilyenkor megnyitja az erszényt! S nem kell pironkodva folyamodni; az övé az a pénztár, melyet megtakarított filléreiből is alkotott, de a melyet az ügybarátok jótékonysága csak fizetőképesebbé, hatályosabbá tett. Aztán a városi hatóság, természetesen csak saját községi tanítóiról gondoskodik, de a hitfelekezeti szegény tanítót „alap“ hiányában elutasítja. Viszont a hitfelekezet, természetesen csak saját gyermekeit ápolja, a többire, ezek károsítása nélkül nem terjesztheti ki gondoskodását. Itt egy olyan egyletről van szó, mely — mint az evangéliumi samaritánus — nem kérdi, hogy keresztény-e vagy zsidó ? községi-e vagy felekezeti ? Csak azt kérdi: bajban van-e? s kell-e rajta segíteni ? Az a 2 százalék levonás, melyből a közoktatási törvény egy külön tanítói segélyalap gyűjtését s nyilvántartását rendeli, ebben a bajban szenved. Az csak a községi tanítók javára és terhére van, a többiekkizárásával. Azonkívül hosszas eljárás, hivatalos tárgyalás, esetleg protectio, a czélhoz képest elégtelenség, sőt határozatlanság, végre az önkormányzat és önsegélyezés üdvös eszméjének kizárása, stb. stb. oly árnyoldalait képezik, melyek ellenében az általam indítványozott tanítói segélyegyletek nemcsak feleslegessé nem válnak, hanem valódi szükségképen tűnnek fel. Mit várunk ez irányban egyesektől? mit, némi joggal, a két főváros lelkes hatóságaitól ? azt, szerkesztő és olvasók szives engedelmével, legközelebbi alkalmas pillanatban kísérteném meg részletezni. Zichy Antal szervezetét egybevetjük, a különbséget így állapíthatjuk meg: 1) a németeknél csak szakférfiú vétetik fel tagul, 2) az angoloknál fölvétetik mindenki, de csak a szakférfiak szólhatnak az egyesület ügyeibe, 3) nálunk magyaroknál mindenki fölvétetik és mindenkinek egyenlő beleszólása van a gyűlés ügyeibe. Az alakulás első évében (1841-ben) még egy második gyűlés is tartatott September 6-ik és következő napjain ugyancsak Pesten; azután azonban évenként csupán egyszer és pedig 1842-ben Beszterczebányán, 1843-ban Temesvárot, 1844-ben Kolozsvárit, 1845-ben Pécsett, 1846-ban Kassa-Eperjesen, 1847 ben Sopronban. A soproni gyűlés a következő évre találkozási helyül ismét Pestet tűzte ki, s elnöknek az alapitó Bene Ferenczet, alelnöknek b. Eötvös Józsefet választota. E gyűlés azonban csak 16 év múlva, 1863-ban tartathatott meg; az alapitó e közben elhunyt,s a gyűlésen az elnöki tisztet Eötvös vitte. 1864-ben Maros-Vásárhelyt, 1865 ben Pozsonyban, 1867-ben Rimaszombaton, 1868- ban Egerben, 1869-ben Fiumében, végre 1871- ben Aradon gyűltek össze. Az 1866-ik évi gyűlés az osztrák-porosz, az 1870-iki pedig a franczia-porosz háború miatt maradt el. Az idei nagygyűlésnek nemcsak a hely (Mehádia), hanem azon mozgalom is kiváló érdeket kölcsönöz, mely a nagygyűlések ügykezelésének módosítására indult meg. A mozgalom jelentőségét és sikerének reményét lényegesen emeli azon körülmény, hogy annak élén az idei nagygyűlés egyik első tisztviselőjét, dr. Szabó Józef, egyetemi tanárt és e. i. alelnököt látjuk. A jelentkező tagok között, Szabó alelnök úrnak egy indítványa osztatik szét, mely a nagygyűlés határozati tárgyalásait illeti. Indítványában kifejti Szabó úr az ügyrend azon nagy hiányát, hogy az a határozatot igénylő tárgyalásra alkalmas módot nem szolgáltat; akár a kezülési akár a szűkülési intézkedéseket tekintsük, azok a jelen körülmények igényeinek nem felelnek meg. A közgyűlések között csak a bezáró az, melyen a sokféle indítvány, s egyéb határozatot igénylő tárgy elévétetik; itt történik a jövő gyűléshely, s ügyvivői személyzet indítványozása a megválasztása is, azonkívül előadások, közlési jegyzőkönyv felolvasása, stb. szóval oly sok a teendő, hogy mindent kellőleg kifejteni, megvitatni s kellőleg hozni határozatot lehetetlen. Jelenleg a vándorgyűléseket nemcsak szakemberek, hanem tudománykedvelők is, mégpedig nagy számmal látogatják; ennélfogva az előadási tárgyakat el kellene választani a kezelési tárgyaktól. Amazok mindenkit érdekelnek, mert főleg az előadások hallása, az eszmecsere s a netán fejlődő tudományos vitatások végett jön oda mindenki; az administratív dolgok ellenben nem a nagy közönség elé valók, ezeket sokkal jobban végezheti egy kisebb, de csupa tájékozott emberekből álló kör.“ „Ennélfogva azt indítványozza Sz. úr, hogy a vándorgyűléseken választmányok alakuljanak és ezekhez utasíttassék minden tárgy, mely a kezelést illeti. Az ülések elé ezenhatározatok mint tények hozassanak, anélkül, hogy ott a tárgyalás újra elővezetnék.“ Nevezetesen, hogy minden szakosztály, amint megalakul, az elnökön és titkáron kívül nevezzen ki, belátása szerinti számban szakembereket, kik az elnök és titkárokkal együtt a szakosztályi választmányt képezik ; ez vezetné az osztály minden kezelési ügyét, s tanácskozásai nem lennének nyilvánosak.“ „A közgyűlési tárgyakra egy közülési választmány kell, ez álljon a szakosztályok választmányaiból,a nagygyűlés tisztviselőiből, ezenkívül — amennyire jelen volnának — a múlt nagygyűlések tisztviselőiből s az állandó középponti választmány tagjaiból." Ennyiből áll Szabó úr indítványának lényege. Mi ugyan czélszerűbbnek és szabadabb elvűnek tartanék, ha a közülési választmányba (az angoloknál a general-committee) minden szakember, tehát először minden orvostudor és másodszor minden tanár és minden író, ki a természettudományok terén működik, tagul fölvetetnék, ha továbbá a választmányok tanácskozásai nyilvánosak lennének; — mindamellett Szabó úr indítványát, még ha az itt megpendített módosítások nélkül fogadtatnék is el, mégis nagy haladásként üdvözöljük a jelenleg fennálló szervezettel szemben. A kecskeméti iparműkiállítás. Kecskemét, September 1. A kecskeméti iparműtárlat több tekintetben megérdemli, hogy tüzetesen foglalkozzunk vele. Ipartörténeti jelentősége abban rejlik, hogy 25 évi szünetelés után újra fölvette az annyi reményre jogosított műtárlatok fonalát. Magyarország ezen huszonöt év alatt kizárólag földmivelési viszonyai fejlesztésére volt szorítva, míg ipar tekintetében buzdítás hiánya, sőt sokszoros akadályoztatás, nyűgöztetés következtében nem haladhatott, vagy ha haladt is, a versenyzőnél kizárva lévén, haladásáról tanúságot nem tehetett. A kecskeméti tárlattal egy új aerája nyílt meg a hazai iparnak, mert lehetetlen, hogy a fényes eredmény, melyet e tárlatról már most is constatálhatunk, éltetőleg, villanyozólag ne hasson az ipar összes viszonyaira, és új lendületet ne adjon az emelkedésre annak mindenkorén. A kecskeméti kiállítás sorát nyitja meg az időről-időre az ország különböző vidékein rendezendő iparműtárlatoknak, melyeken a vidéki iparos a fővárosi ipar remekein tanulva, meg fog ismerkedni úgy a közmű-, mint a gyáripar legújabb vívmányaival, és az eléje állított minták nyomán ízlését finomítva, arra fogja magát képesíteni, hogy minden újabb alkalommal nagyobb sikerrel mutathassa be haladását. De még az is fontossá teszi a kecskeméti kiállítást, hogy az mintegy előkészítésül szolgála bécsi világtárlatra; a hazai ipar főpróbatéte volt az, hogy megmérje erejét, versenyképességét a nagy világkiállítás számára. És a kecskeméti ipartárlaton megjelent fővárosi ipar teljes nyugalommal tekinthet a nagy világverseny elé; annyi szépet és remeket egyesített ott a fővárosi iparosok buzgalma, hogy legkisebb aggodalom nélkül szállhatunk versenyre a nyugat elhaladott országaival. A tárlaton mindössze, ha jól emlékszünk, 526 kiállító van képviselve, köztük 214 a fővárosból, a többi a vidékről. Ez utóbbi tekintetében azonban ezúttal igen csekély érdeklődést véltünk tapasztalhatni, mert Kecskeméten, Szegeden, N.-Váradon, Kolozsváron, Rimaszombaton (1 kiállító) és még néhány jelentéktelenebb helyen kívül sehonnan sem érkeztek a vidékről kiállítási tárgyak. Ezek között azonban, ha a vidéki iparosnak jobbára kezdetleges eszközeit, a rendelkezésére álló erők csekélységét tekintjük, annyi eredeti felfogás, oly kitartó szorgalom, oly helyes, az anyagi akadályokkal diadalmasan megküzdő értelmet, hogy a vidéki kiállítmányok zömének megismertetését különre hagyjuk, és előbb a fővárosi ipar termékeinek nevezetesbjeit mutatjuk be. A főtermet és az ettől balra fekvő termet asztalos és kárpitos művek töltik be. Leghírnevesebb pesti iparosaink neveivel találkozunk itt egyes imeretlenek mellett, melyek azonban nem kevésbé sikerült és a közfigyelmet magukra vonó tárgyakból állottak. Első tekintetre főleg két kiállító tárgyai ötlenek szemünkbe: Kramer pesti ismert kárpitostól egy finom ízléssel és egyszerű elegantiával készült garnitúra és egy szintén minden czikornyától ment, fényes fekete, alacsony női íróasztal. Mintegy ellentétéül a tárgyak elegáns egyszerűségének, az íróasztalhoz egy teljes színpompában ragyogó bársony szék van adva, alacsony, közded támlával, melynek domború lapján a dús aranyozások a párna rajzától eltérő, és mégis vele öszhangzó alakjai ezzel a szemet tökéletesen kielégítő egészet képeznek. E mellett egy törekvő pesti fiatal iparostól, Pabst Ferencztől egy fogalmazat és kivitel tekintetében egyformán meglepő három ajtajú ékszekrény áll. A mű általános figyelmet keltett. A szomszéd teremben Oppody és Ellenberger pesti bútorkereskedéséből egy törökrajz szövettel bevont garnitúra, Áldássy pesti kárpitostól igen elegáns fali szőnyeg vannak kiállítva. Ezek közül különösen egy igen gyenge árnyalatú szürke szőnyeget emelünk ki,finom aranyszál hímzéssel, hálószobák számára. A terem közepét egy kecskeméti iparosnak, Steinwarz Józsefnek vörös selyemripsz garnitúrája foglalja el, mely ép oly figyelmet érdemel, mint egy szintén kecskeméti asztalosnak, Szabó Antalnak hármas ajtóra nyíló szekrénye, közepén tükörrel. A maga nemében páratlan darabot képez Thék Nándor pesti asztalos étszekrénye márványlappal. E teremben végre még Herczfeld Samu pesti asztalosnak természetesen fényezett bútorai voltak felállítva; a színezet kissé világos, de egészben kellemes benyomást tett 11 dényi Károly udv.arangozótól egyéb tárgyakon kívül egy állványos tükör volt kiállítva. Az állvány rovátkos, dúsan megaranyozott oszlopokon nyugszik, és két hasonló oszlopot fölbocsátva, keretet képez a finom velenczei tükör lapja körül. E teremben egy kecskeméti iparos, Mayer István egy íróasztalt állított ki. Ezzel befejeztük volna szemlénket a két első terem tárgyai fölött. KÜLFÖLD. Peru elnökének meggyilkoltatása. A táviratilag már említett perui forradalomról részletesebb híreket veszünk. Maga Guttierrez tábornok hadügyminiszter lázadt fel Balta elnök ellen, s egy szép napon gyalogsággal vétette körül a kormányépületet, az elnököt elfogta, egy laktanyába zárva, magát kiadatta ki elnöknek s a fővárost ostromállapotba helyezte. A lakosság megijedve nézte a színjáték lefolyását, melynek czéljairól tájékozva sem volt. Az esemény oka következő. Egy idő óta két párt küzdött a kormányért, s miután az elnök látta, hogy pártja kisebbségben van, július 20-dikán kijelentette, hogy megválasztatása idejének lejártával vissza fog lépni. Midőn tehát két nappal később — 22-én — a forradalom megtörtént, a közönség azt hitte, hogy az elnök és a hadügyminiszter egy kézre játszanak. Eközben a diplomatiai testület nem akarta az új kormányt elismerni, a katonaság tömegesen szökött meg, a hajóhad a tengerre vitorlázott, miután tiltakozott az erőszak ellen. A város felett pedig komor nyugalom lebegett, a bankok s nagyobb házak bezárták üzleteiket. Guttierrez mindenekelőtt pénzt szerzett s két nagyobb háztól 100,000 dollárt csikart ki. Egy londoni bank elnöke nem akart pénzt adni, ezért fogságra vettetett, mig ki nem adta. A hírlapok nem jelentek meg, a polgárok nem mertek az utczára menni s a rémuralom tökéletes volt. Számos kihágás és rendzavarás történt, mi a lakosokat még jobban elkeseritette-Guttierrez ezredes, a lázadó testvére, hadügyminiszterré neveztetett ki; a nép szitkokkal fogadta őt, mire ez revolverét a tömegre elsütötte. Erre roppant verekedés kezdődött, melyben Gutierrez meggyilkoltatott. Midőn a dictator testvérének halálhírét vette, azonnal parancsot küldött a laktanyába, hogy Baltát, a fogoly elnökét meggyilkolják. Balta betegen feküdt ágyában, midőn a gyilkosok szobájába rohantak. Vezetőjük háromszor lőtt revolverével; mindegyik golyó halálos sebet ejtett az áldozaton ; a gyilkosok azután a holttestet összetépték. E közben a városban rendkívüli mozgalom keletkezett. Számos előkelő ember jelent meg az utczán s vezette a népet, mely az erőszak ellen fellázadt. Guttierrez belátta,hogy oda van. Maga köré gyűjtett katonáit s a külvárosban levő Santa Katalina erődbe vonult vissza. Erre Zavellos alelnök vette át a kormányt, s a legtekintélyesebb férfiak segélyével iparkodott a rendet helyreállítani. Estére a törvényes kormány ismét megkezdő tevékenységét. ~ közben a lázadók egymás után elpártoltak. Ő maga álruhában kiszökött az erődből. Útközben azonban felismerték. Guttierrez egy gyógyszertárba menekült, üldözői utána rohantak, elfogták s az utczán egy lámpásra felakasztották. A dictator és két testvére hulláját a limai székesegyház tornyára akasztották, később ledobták, olajjal és szurokkal bekenték és megégették. A lázadás mintegy 300 ember életébe került. KÜLÖNFÉLÉK: Pest, sept. 2. (Király ő felsége) szerdán d. u. 4 órakor külön vonaton Drezdán át Berlinbe megy, honnan Bécsbe visszatérvén, szept. 15-kén ismét Pestre jön. Szept. 15-ke után az egész királyi család lejön s karácsonyig felváltva a fővárosban és Gödöllőn fog időzni. (A főrendiház) holnap, szept. 3-ikán d. e. 11 órakor ülést tart. (Magyarország prímása) szombaton délben érkezett Budára, s ugyanaz nap valamint tegnap az aristocratia és országgyűlés több kitűnőségeit fogadta. (Kenessey Kálmán) közgazd. min. oszt. tanácsos angolországi utjából e hó 30-kan Pestre érkezett. (Menetgyakorlatok.) Ő Felsége viszszatérte után nagy menetgyakorlatok fognak tartatni Bécsből Wolkersdorfon keresztül Brünn felé, melyekben őfelsége is részt veene. (A budai főhadparancsnok egy napiparancsban szabadságidejének eltelte után visszaérkeztét jelenti, s az illetők tudomására hozza, hogy a főhadparancsnokság vezetését Baumgarten altábornagytól átvette. (Egy hazánkfia) jött haza Francziaországból, hol már huzamosabb idő óta végleg megtelepült. Neve Újhelyi Jenő, azelőtt versaillesi nyilvános tanár volt, a köztársasági kormány pedig a st-cyri katonai iskolába nevezte ki. Újhelyi több jeles könyvet irt. Musset-ról figyelemre méltó tanulmányt irt, s Petőfit is ismertette a francziák előtt. Most tanügyi viszonyaink tanulmányozása végett jött haza. (Haláleset) Lukács Ignácz, Szabolcs megye nádudvarikerületének képviselője életének 63. évében tüdővértódulásban meghalt. (Képviselőjelöltek.) A marosvásárhelyi Deákpárt jelöltjei Ajtai Mihály és Borosnyai Pál. E jelölés a polgári elemre megnyugtatóig hatott. (Lóvonatú vasút.) Mint a „Vasmegyei Lapok“-ban olvassuk, Rechnitzer Salamon és Schey Ferenc: engedélyt nyertek egy, Kőszegről Szombathelyre vezető lóvonatú vasút kiépítésére. Amint az idézett lap hallja, az építés már közelebb meg fog kezdetni. (Tanügyi dolgok.) A pécsi városi bizottság legutóbbi napokban megtartott közgyűlésén a reáltanodában szükségelt tanszerek beszerzésére közel 1000 frtot szavazott meg újólag, úgy hogy most a pécsi reáltanoda mindennel bőven el lesz látva, ami szükséges arra, hog az európai középtanodák magaslatára emelkedhessék. Azonfelül megszavazott még 1400 frtot a most épülő budai külvárosi népiskolánál egészségügyi szemponból megkívántatott javítások költségének fedezésére. A városnak a tanügy körül tanúsított áldozatkészségét ajánljuk más városainknak is. (Értesítés.) A „magyarországi protestáns* egylet“ tagjaival tudatom, hogy a hazai közlekedési társulatok engedélyt adtak egyletünk tagjainak, hogy az október 1. és 2. napjain Pesten tartandó közgyűlésre és vissza, az egylet által kiállított „Igazolvány“ előmutatása mellett, a rendes vitelbér feléért utazhassanak. A kedvezményt adott társulatok a következők: 1. A magy. kir. államvasút összes vonalain; 2. a tiszavidéki vaspálya társulat összes vonalain, beleértve az arad-temesvári vonalat is;3.Az alföldfiumei v. t.; 4. a magyar észak-keleti v. t.; 5. a magyar keleti v. t.; 6. az első erdélyi v. t; 7. a kassa-oderbergi v. t.; 8. a cs. k. dunagőzhajózási társulat, beleértve a mohács-üszögi vasútvonalat is; 9. a cs. k. szab. államvasut, kivéve a valkány-perjámosi szárnyvonalat és az anina-vranicai hegyi vonalat; 10. a cs. k. déli vasút, kivéve a horvátországi vonalat. Az első nyolcz társulat engedélye sept. 23-tól okt. 10-ig, az utolsó kettőé sept. 28-tól okt. 5-ig bezárólag terjed. Vasutakon a 2-ik és 3-ik osztályú kocsikon, hajón az 1-ső és 2-ik helyen lehet utazni, bármely rendes vonaton, de nem a gyorsvonatokon és gyorshajókon. A szabad podgyász 25 font lehet. Kik a gyűlésre utazni szándékoznak, szíveskedjenek tőlem „igazolványt“ vitetni (lakásom Pest, széna tér 6. sz.) s ugyanakkor küldjenek be egy forintot a gyűlés költségeire, melyért aztán az egylet évkönyvét is megkapják Kik az évkönyvek első kötetét is leírni óhajtják, két forintot küldjenek. A pénzküldés legczélszerűbben történhetik postai utalvány által, melyre az igazolvány megrendelése is megírható. A megrendeléseket September 20-dikáig kérem megtenni, midőn az igazolványokat egyszerre postára adom. Pesten, 1872. aug 29-én. Kovács Albert egyleti titkár. (Az országos központi védhim-16-o 11 ó intézet) igazgatósága részéről köztudomásra hozatik, hogy a védhimlő oltások az őszi és téli idény alatt September hó 1-től kezdve hetenként egyszer, éspedig vasárnaponként délelőtti 11—12 óráig az orvosi egyetem újvilág utczai helyiségében végeztetnek. (Szökött postahivatalnok.) A majlandi kir. postaigazgatóság értesítése szerint onnét Paganini Attilia, 33 éves, magas termetű, kopasz, szőke szakálk egyén, dijnok az ottani kir. postahivatalban, 500,000 lire elsikkasztása után megszökött. (Új könyvek.) Megjelentek : Büntetőjogtan, irta Körösi Sándor pápai jogtanár. Ára 2 ft. Nagyvárad és környéke. Útmutató: ára 50 kr. A nagyváradi kir. jogakadémiának vázlatos történelme. Irta dr. Bozóky Alajos. Ára 40 kr. (Egy macska-pör.) Páris egyéb ritkaságokon kívül egy sajátságos intézettel is bir, mely gazdátlan kutyák és macskák számára menhelyet nyújt. Az ostrom alatt számosan ezen intézetbe adták kutyáikat és macskáikat; ezek közt D . . . kisasszony is a Gallé szinház egyik színésznője. A kisasszony csak 1871. aug. 1-én tért vissza Párisba, mit az intézet igazgatója megtudván, 150 frank tartási díjt követelt tőle a kisasszony macskájáért. De a macskát az igazgató nem tudta előadni. A dolog perre került, s ez a napokban tárgyaltatott nagy közönség jelenlétében egyik párisi törvényszéknél. „Mint fizetett állatőrző, ön köteles a macskáral számolni,“ igy szólt a biró az intézet igazgatójához. „Azt mondja ön, hogy a macska megdöglött ? Kérdem mikor történt ez ? Létezik-e az intézet-UOQ HZi apuias VCgCHi ugnuusv wH«av»iv* wpj **• teles jegyzék s elő tudja-e ön mutatni a macska halotti bizonyítványát ?“ így szól a biró. Az igazgató néma, a közönség nevet. E közben egy hang azzal vádolja az igazgatót, hogy az ostrom alatt ő szolgáltatta a mészárosoknak a gondjára bizott kutyákat és macskákat jó pénzért. Általános rémülés a hallgatóság között. Két tofaaszony, kik becsületsértési keresetet indítottak egymás ellen, ájulva egymás karjaiba dől. A bíró pedig „tekintve, hogy az intézet igazgatója sem halotti bizonyítvány, sem más bizonyát által a macska halálát igazolni nem tudja; tekintve, hogy nem tudja igazolni azt sem, hogy a szerencsétlen állatot a lefolyt idő alatt ápolta, keresetétől elmozdította.“ Helyi hírek, (A magyar északi államvasut) Pest-losonczi indóháza, mely nemcsak a legkényelmetlenebb, de egyúttal a legczélszerűtleneb indóház, mi csak képzelhető, még király ő Felsége tegnapelőtti megérkezésekor is oly rszszul volt világítva, hogy a király, amint a szűk elfogadó szobába lépett, a nyomorult világításnál alig ismerhette fel az elfogadására kijött urakat. Ha már a losonczi vasút részvényesei nem tettek annak idejében semmit, hogy e pályaudvarnak európai kinézést adjanak, a vasút jelenlegi tulajdonosától legalább is elvárható volna, hogy elegendő számmal gyújtasson gyertyát, mikor a király jő, a nagy közönség úgy is rendszerint csak negligálni való. (T . ?.) Ma reggel fél 8 órakor a Kerepesiúton 69. sz. alatt fekvő Benitzky-féle házban Spiiler fűszerkereskedő padlásán, eddig ismeretlen módon, tűz ütött ki, azonban a gyorsan megérkezett tűzoltók által eloltatott. (Újvárosi kertészlak.) A gazdasági bizottmány javaslatára az üllői-út közeében fekvő faiskolában egy kertészlak fog felállíttatni. Az építési költségek 8000 frtra vannak előirányozva, s az egyes munkálatok folyó évi szeptember hó 26-án fognak nyilvános árverés útján kiadatni. (A ferenczvárosi kisdedóvodának 25 éves fenállása alkalmából f. hó 5-én d. u. 123-kor az intézet helyiségében jubileumot fognak tartani. (A királyutczát) a templomtérig, járhatlan kövezete miatt, még az őszön ki fogják kövezni, mert arra, hogy a sugárút egyhamar elkészüljön, számítani nem lehet. (A városi homokbányákat jövő november 1-től terjedő 1 évre ma vette ki Pichler és társa 18507 forint 77 krért. Az eddigi bér 11267 frt volt. (A Rókuskórházra nézve egy consortium ajánlatot fog tenni Pest városának. E szerint késznek nyilatkozik a kórházi épület és telek átengedéséért a város által kijelölendő helyen,a híres lipcsei kórház mintájára egy nagy kórházat felépíteni. A Rókus kórházból kórházat akarnak csinálni. (A budai rakpartépítés vállalkozói nagyban siettetik a munkálatokat, hogy a part minél előbb elkészüljön. Éjjel-nappal, jó és rosz időben egyaránt dolgoznak, s néhány nap előtt egy második kotrógép állíttatott fel a lánczhíd alatt. A munkálatokat a minisztérium által kiküldött három mérnök ellenőrzi, kik 24 óránként felváltják egymást. (F é 1s a 11 csaló.) Egy helybeli czég a napokban egy bécsi házból sürgönyt kap, melyben felszóllittatik, hogy bizonyos Schwarz nevű egyénnek, ki nála jelentkezni fog, 500 frtot fizessen. A sürgöny vétele után csakugyan jelentkezett is egy ember, ki magát a bécsi ház megbízottjának adván ki, kérte 87 500 frtot, melynek felvételére állítólag felhatalmaztatok. A cég késznek nyilatkozott ezen összeget kifizetni , ha Schwarz személyének azonossága iránt kellő biztosítékot nyújt, mit Schwarz megígérvén, eltávozott, de azóta nem mutatta magát. E körülmény gyanúsnak tűnvén fel, az illető kereskedő azonnal sürgönyzött Bécsbe, honnan azonban válasz érkezett, hogy ők sem Sechwarzot nem ismerik,sem 500 ft felvételére senkit fel nem hatalmaztak. Azóta Schwarz nem jelentkezett. (Baleset.) Ma délután fél négy órakor Kovács András ácssegéd az új vámépület tetőzetéről leesett és rögtön meghalt. Hullája a Rókuskórházba szállíttatott. A vizsgálat kideríte, hogy a baleset a szerencsétlenül járt ácssegéd vigyázatlansága által idéztetett elő. (öngyilkossági kisértet.)Mayer János, székesfehérvári szül. 30 éves, kovácslegény ma délelőtt a városligetben az őrszoba közelében gatyamadzaga segélyével egy fára felakasztotta magát, de egy poroszló által még dején észrevétetvén, a zsineg levágatott és Mayer a kapitányság elé vezettetett. Egy nála talált levélben azt adja okul, hogy szerelmi bánat idézte elő halálát. Miután Mayer ellen vagyonbiztonság elleni kiágás miatt különben is feljelentés van téve, egy előre őrizet alatt tartatik. A nemzeti színházi bíráló bizottság jelentése. A nemzeti színháznak az. 1872-ik évre kitűzött népszínműi pályázatára, amint az már hirdetve is volt, 8 pályamunka érkezett be, tehát négygyel kevesebb, mint a múlt évben. Mindazáltal az idei pályázatot sikerültebbnek kell tartanunk, mivel nemcsak hogy a kitűzött 100ft díjat kiadatni véleményezzük, de a nyertes mű mellett egy második is van, mely előadásra méltó, sőt egy harmadik, mely a bizottság figyelmét magára vonta. Ezek szerint első helyre jön a VI.szám. „Az amerikai“,napszinmű 3felv. Jeligéje: „Éget, mint a falánk.“ Érdekes ráeséstt a élénk menetű darab, mely midőn az iparos osztály rangkórságos tagjait ügyesen gúnyolja, élesen ostorozza az úgynevezett amerikai párbajokat; — a mű egyik gyenge oldala, hogy az amerikai gazdag rokonok ismeretes történetét használja, habár érdekesnek mondható új változatban ; másik az, hogy az expositió egy része a 3-ik és utolsó felvonás elejére került, hol az eseményeknek már rohanva kellene a végszél felé sieni, s hol az ily elbeszélő rész csak lankasztólag hat ; de tekintve a szerencsés alkotást, és nagy részben sikerült kivitelt, a művön átlengő egészséges kedélyt és derült hangulatot, tekintve az alakoknak s különösen egykét genre-képnek határozott kidomborítását, szintúgy a szép és jól alkalmazott népdalokat s tekintve végre, hogy a mű az előadást illetőleg