Pesti Napló, 1872. október (23. évfolyam, 226-252. szám)
1872-10-09 / 233. szám
233. szám. Szerda, October 9.1872. 23. évi folyam "• " ' ' ' i.mmimmm ■ — li ■ l ■■ IISI l I I ■ -rn ■ .. „ , — .IIUS, ■■■ , — ■ ■ EWTIHIi—HS Szerkesztési iroda: Kiadó-hivatal: ^ __ _____ m Előfizetési feltételek: Hirdetések Fraenczi ekésre 7. szám. 1. emelet. Fereocakckiare 7. ss. földszint bT» Portál» küldv», «vry Bodspeet.n . _____ _____ u g 1§ CH I gj farj M 0 % gj B H hordva it »a id *ziate£y tarnt aiflfeetfcek A lap veUemi részét illet« unadsa Alap anyagi ríaaét illet« fcSsUm*** |Hg g g 1 »Ljr II 1 ff 1 kőlapra . . . 1 fit 86 kr. * ZT"““1"-v* H. *,«. 8 I' a i i i w 1 11 tm aatmium ______ körüli panaszok, hirdetmények a ■■ÓBB ■HMUK aJwBB mJIhM bJuk V wjut HMM flJLh mJmMIH '^^B' «aLT M^&treté ^ha^o^ka^ao^kr' (f«re»esl©StetSi»r.. V. 09*, Bérmantetlen lövetek ceak iámért klsdi-hivaUlhoe Intézendő!, __ r ‘Au »lli»rU* u folytán mindn küldendők. ke,,.tut.1. REGGELI KIADÁS. SÄffirÄis;“'.« 1,0 7. oopUu: náatltutel. J Előfizetési felhívás „PESTI IPLIkra. Előfizetési árak: Eftéas óvr®.............................22 ft. Félévre ..............................11 ft. Negyedévre.......................5 ft 50 kr Külön előfizetési íveket nem küldünk szét. Előfizetésre a postai utalványokat kérjük használni, melyek bérmentesítése 10 frtig csak 5, 10 frton felül pedig 10 krba kerül. Az előfizetések a „Pesti Napló kiadó-hivatala“ caim alatt Pest, ferencziek tere 7 az. alá küldendők. A „Pesti Napló“ kiadó-hivatala. Pest, oct. 8. Lapunk vasárnapi számában azon veszély nagyságát fejtegettük, mely hitelviszonyainkat azon esetre fenyegetné, ha a nemzeti bankkal a szakítás csakugyan végleg beállana. Ugyanazon czikkünkben megpendítettünk egy arra vonatkozó tervet is, hogy miképen lehetne pótolni azon tőkéket, melyeket a nemzeti bank, leszámítolásainak beszüntetése által, kereskedelmünktől successive elvonna. A ,,Pe s ter Lloyd“ figyelemre méltóknak mondja fejtegetéseinket, s beismeri azt is, hogy a nemzeti bankkal való szakítás esetére okvetlenül kell gondoskodni eszközökről, azonban kijelenti egyúttal, hogy a mi tervünket nem a ,,legjobbnak“, de még a „jobbak egyikének“ sem tartja. Meglehet, hogy tervünk nem a legjobb, — amit nem is arrogáltunk magunknak, — meglehet, hogy egyátalán nem is tartozik a jobbak közé. Minthogy azonban, a „P. Lt.“ beismerése szerint is, okvetlenül kell gondoskodni valamely eszközről a nemzeti bankkal való szakítás lehető esetére, bizonyára csak publicistikai kötelességet teljesítünk, midőn oly eszköz keresésére indultunk. Ezt annál inkább tennünk kellett, minthogy azon egyetlen lapnak, az „Ung. Lloydsnak véleményével, mely egy kisegítő eszköz keresésével behatóan foglalkozott, egyet nem érthettünk. Ezeket előrebocsátva, s kiemelve, hogy mi bármely tervet, mely sikert ígér, készségesen elfogadunk, még csak pár megjegyzést akarunk tenni azon észrevételekre, melyekben a „P. Lloyd“ czikkünket részesítette. Mindenekelőtt tévedés az, mintha az általunk megpendített terv kivitelére okvetlenül minden, jelzálogos kötvények birtokában levő, hitelintézet coalitiója kivántatnék. Elég lenne a legnagyobbak szövetkezése, mert hisz a jelzálogos követelések mennyisége 521 millió legalább is, míg a beszerzendő összeg legfeljebb 36 millió, s szükség esetén 30 millió is megtenné a kívánt szolgálatot. Ami az országos központi takarékpénztárra való utalást illeti, azt hiszszük, hogy az ezen intézet megalapításánál elkövetett ballépésekben keresendő az ok, amiért az nagyobb sikert felmutatni nem tudott. Figyelmeztet továbbá a „P. Ll.“,hogy a záloglevelek pari alatt állanak, de feledni látszik, hogy míg ezen pari alatt álló záloglevelek normális kamatja 5—52 ° C o, addig a mi takarékpénztáraink betáblázott követelései után 6 — 7,sőt 8 —10 % fizettetik, oly kamat, mely nemcsak kiegyenlíti, hanem tetemesen túl is haladja az érintett árfolyam különbözetek Figyelmeztet a „P. Lloyd“ arra is, hogy a prioritások csak bizonyos részletekben szoktak befizettetni.Igaz.De hisz mi sem rögtön, hanem successive, három hónap leforgása alatt óhajtuk a befizetést. Egyébiránt egyes nagybankokkal kötendő fix szerződéseket tartottunk szem előtt,melyek bizonyos időközökben bocsátanák rendelkezésre a szükséges részletösszegeket s bizonyára nem lennének arra utalva,hogy az egész záloglevél mennyiséget az utolsó darabig előbb a börzén elárusítsák. A záloglevelek biztosságát mi egyenlőnek, sőt nagyobbnak mondottuk a vasúti prioritásokénál. A „P. Lloyd“ kifogásolja, hogy ez állításunkat be nem bizonyítottuk. Mi erre azt válaszoljuk,hogy ő korántsem bizonyítja be az ellenkezőt. Amit solidáris kezességről beszél, az mellékesahhoz képest, hogy a záloglevél betáblázás által van biztosítva, míg a prioritás a vasút kétes jövedelmezőségében, s a legjobb esetben is ezen kívül még csupán államhitelben, tehát nem szorosan vett reálhitelben találja bizonyítékát. Hogy tervünk kivitele hosszabb időt igényel, az nem feltétlen hiba, mert először : sehol sincs megírva, hogy a nemzeti bankkal már ma, vagy holnap beáll a szakítás, hanem ez hónapokig is elhúzódhatik még; másodszor, — s ez a fődolog — tervünk a magyar hitelügy terén egy oly jelentékeny s egészséges reformot inaugurálna, mely egészen függetlenül a bankkérdéstől, még ha ez a legszerencsésebben megoldatnék is, a legáldásdúsabb következményeket vonná maga után hitelviszonyainkra nézve, úgy, hogy nézetünk szerint megérdemelné, hogy kivitele minden esetben komolyan megkisértessék. A „PESTI NAPLÓ“ TÁRCZAJA. Utazás Konstantinápolyba. — Három közlemény. — III. Konstantinápoly, sept. 26. Konstantinápolyról egy rövid levélben kimerítőleg beszélni, oly vállalkozás volna, mintha egyszínűfonálból akarná valaki kihímezni a szivárványutánzó keleti szőnyeget. E sorok tehát csupán néhány vonást fognak fölmutatni egy nagy világváros életéből, melynek a nyugati nagy városokétól már egészen elütő jellege van, s föl fognak említeni néhány oly dolgot, mely a magyar olvasót történeti vonatkozásánál fogva szintúgy érdekli,mint az itt időző magyart vonzza, hogy vele megismerkedjék. Aki a török főváros mozgalmát egy szemkápráztató képben közelről akarja szemlélni, menjen végig déltájban azon széles nagy faidon, mely az „aranyszarv“ öböl elején Párából Sztambulba vezet. Jobbra és balra a vizeket gőzösök és gondolák lepik el, melyeken vörösrezes, turbános törökök és európai viseletű egyének ülnek. Itt egy gondolát nyugati divathölgyek töltenek be ; amott egy másikon a fehér fátyolburkok alól török nők finom gyöngéd arcza tűnik elő; egyiknek válláról piros, másikéról zöld, majd fehér, lilaszin köpeny hull alá. Most fölemelkedik a piros bársonyíáyal bevont ülőhelyről a gondola orrában egy karcsú fiatal háremhölgy, kék szemével a kék vizekre bámul, s csak lopva vet reánk egy tekintetet, kik kíváncsian kutatják a fátylon átlátszó arczvonásait. Szandolinlink könnyű lebbenéssel röpül el a többi közt a vizi sétatéren, s a roppant sok keresztül-kasul járó csolnakok és minden zugában emberekkel tömött gőzösök közt nem történik semmi szerencsétlenség, semmi összeütközés. De térjünk vissza a nagy hídra. Ily embergomolyt, ily élénk utczai képet sehol sem lehet látni az európai nagy városokban. S daczára annak, hogy rendőrségnek nyoma sem látható , daczára annak , hogy az utat gyakran az itt bérkocsi helyett többnyire használt nyerges lovak , teherszállító hordárok foglalják el, még sincs semmi lökdösődés, semmi tolakodás. Berlinben az elegáns világ sétaterén több oldaldöfést kap az ember, mint itt e tömött emberhullámban. A mohamedán türelmes mindenben ; megvár, míg szépen kitérsz utjából. A legnépesebb utczákon még a kutyák is oly csöndesen heverésznek; kikerülik, átlépik őket, de senki sem bántja. De ne veszítsük el szemünk elől ez embercsoportot. A vörös fej, a török reform jelvénye, melyet azonban az itteni görögök, örmények stb. is majdnem kizárólag viselnek, túluralkodó a tömegben. A katonaságnak egyenruhájához tartozik ez. De ezenkívül „hányféle szin, hányféle mez!“ Turbán és kaftán virító színekben s különböző alakzatokban. A turbán sapkája többnyire vörös, de az e körül csavart kendő aztán majd zöld, majd fehér, majd sárga. Az arabs ember még sötétfekete hajából is közéson két vastag fürtöt hátulról. Másoknál a turbánt magas süveg helyettesíti. Cserkeszek, persák, indusok hosszú kaftánokban és hosszú fekete süvegben; szerecsenek többnyire európai öltözetben vörös fezzel; némelyik valódi studer. Föltűnőleg nagy a néger asszonyok száma is, kiknek sötét, ocsmány arczuk furcsán kandikál elő a fehér fátyolburok alól. A magas, fehér, lefordított virágcserép alakú nemez féregről a keringő dervisrend tagját ismerhetni föl. Közben-közben föltűnőleg szép, imposáns alakokkal találkozunk; magas, méltóságos patriarchákkal, kiknek fehér szakálluk mellig ér. Az azozok a halvány-fehér színtől a koromfeketéig minden vegyület fokozatát előtüntetik. A török férfi nem általában erős, olykor herculesi alakokat mutat föl. Pihegve, egészen állati meggörbültségben halad el melletted a „hamál“ (teherhordó) Hátán bőrből egy tehernyereg van,s erre fektetve viszi a gyakran 5—6 mázsára rugó roppant terhet, néha sok szál deszkát, gerendát, vasrudakat, máskor hihetlen nagyságú terhelt ládát. Hatalmas lábában duzzadnak az inak, amint a perai meredek utczán fölfelé hág; vastag nyakáról foly az izzadság, s az egész ember a tevére emlékezteti a nézőt. Európai embert sokkal kevesebbet lehet látni, mint közönségesen gondoljuk; általában pedig Stambul sokkal törökebb, mint föl lehetne tenni. A török nyelv általános, mindenütt beszélik a görög és örmény származásúak is, kik a lakosságnak nem csekély számát teszik ki; míg a franczia, vagy olasz nyelvvel csak itt-ott lehet boldogulni, mással épen nem. De ne hagyjuk még el a két városrész közt tolongó eme tarka tömeget, mely lármásan hullámzik alá s föl. A török embernek nem jellemvonása a lármásság; ha a kávéház előtt ül, findzsájából szörpölgetve s a nargilt szíva, szótlanabb méltósággal képzelni sem lehet valakit. Nagy, komoly szemeivel alig méltatja egy tekintetre is a mellette elmenőt, nem bámul, nem tesz megjegyzéseket. De e ponton az üzlet hozza magával, hogy sok mindenféle hangzavar elegyüljön össze. A lovászok pompás nyerges méneiket kínálgatják a sétálónak; gyümölcs-, étel-, ital-, dohányárusok áruikat ajánlgatják az elmenőknek. Figyelemmel kisértük s hadgyakorlaton láttuk a katonaságot is, mely czélszerűen és szépen van öltöztetve.Törökországot beteg embernek szokás nevezni; a katonaság külsejére legalább nem alkalmazható ez elnevezés, mert ez oly erőteljes, oly megtermett és izmos atlétákból áll, amint azt egyetlen európai hadsereg legénységénél sem tapasztaltuk. A tisztek közt több szerecsent is láttunk, ami azt bizonyítja, hogy e faj kitűnő tanulékonysággal és ügyességgel bir, ha kellő képeztetésben részesül. Ismeretes a török sultánnak ama terve, hogy az eddig érvényben volt trónöröklési rend megváltoztatásával fiát nevezze ki maga után császárrá, s hogy e czélból a fiatal herczeget népszerűvé akarván tenni, gyakran mutogattatja a népnek.Mi is itteni mutatásunk alatt három izbett láttuk a 10—12 éves szultánfit, számos lovas kisérettel kikocsizni. A nép az utczán nagyon közönyösen viselte magát, mondhatni minden figyelem nélkül engedte elvonulni maga közt a kiséretet. Írnunk kellene még Konstantinápoly csodáiról, és különösségeiről; a keringő dervisekről, kiknek mysticus istentiszteleténél megczipőtlenitett lábakkal jelen voltunk; a szultánok tündéri palotáiról, melyek mesés keleti fényben ragyognak ; bazárról, hol Ázsia minden gazdagsága és illatárja kápráztatja a szemet és részegíti meg a szaglási szerveket; a görög kor romjairól, a görök császárok uralmának emlékeiről, a Sofia-templomról, a hatalmas szultánok temetkezési helyeiről és fölséges meséiról, melyek mellett szünetlenül lát az ember távol országokból jövő musiamedán zarándokokat, a minta szent helyekre való belépték előtt megmossák magukat, s melyeknek belseje roppant arányával megdöbbent s elragad azon építészeti díszítmények által, melyeknek nagy részét idegen föld keresztyén és pogány templomai szolgáltatták. De mindezek részint ismertebbek, részint olyanok lévén, melyek leírásunkat nagyon hoszszúra nyújtanák, látogassunk meg még egy pár helyet, mely bennünket magyarokat közelebbről érdekel. A kis-ázsiai partra, Skutariba áthajózva, itt a mohamedán világot még jobban, még kizáróbban látjuk uralkodni. Áthaladva a gyönyörű cziprus erdővel árnyazott roppant török temetőn, jobbra a márványtenger partja felé irányoztuk lovainkat, honnan egy magas márvány-obelisk mutatta az angol sírkertet. Itt vannak eltemetve azon angol katonatisztek, kik a krími háborúban kapott sebeik következtében elhaltak- Victoria királynő állíttatta a gyönyörű emléket, mely messze tekint ki a tengerre. Ez emléktől néhány lépésnyire, cziprusoktól födve, van egy magyar sír. Hogy ki nyugszik benne, megmondja a fehér márvány lap következő fölirata: „Guyon Richárd, török főtábornok, Angolország szülötte, Francziaország ivadéka, Magyarország vitéze.“ A braniczkói hős gyönyörű helyen pihen. E napokban sok magyar tisztelgett sírjánál, megmutatva hogy nem feledjük el azokat, kik érettünk éltek, habár idegen föld takarja is poraikat. Hasonlóul sokan látogatták meg a benczések templomát Galatában, hol ismert feliratú sírkőlapja alatt nyugszik ama fejedelmi hölgy, kinek szivét annyi veszteség, egy elvesztett haza fájdalma törte meg: Zrinyi Ilona, és hasonló tragikus sorsú fia, a nagy Rákóczy Ferencz. Midőn ott sirjok fölött állottunk, míg mellettünk az oltárnál egy szerzetes misézett, úgy szerettük volna lesúgni az alant alvókhoz,hogy magyarok vannak itt, de nem mint bujdosók, hanem mint egy szabad és boldogabb haza polgárai, kik eljöttünk megemlékezni a — hála istennek! elmúlt — szomorú idők hőseiről. „Fejedelmünk, hajh ! vezérünk, hajh!“— magyartok nem ül már gyászban; ki tudta békíteni a balsorsot, meg tudta engesztelni azokat, azon ellentéteket, melyeknek ti áldozatául estetek! Bár nyugodnának már otthon e hamvak, hiszen nincs többé senki, ki a haza földjét el akarná tiltani a hazatérők elöl! Vasúton rándültünk ki a Szambul nyugati szögletén, a márvány tenger partján fekvő sötét emlékű „héttoronyba,“ ami törökül Jeniküle. A pálya a régi Byzancz részben romban fekvő, részben fenálló falai és bástyatornyai mellett vitt el,melyeken az utolsó görög császár Constantin II. Mohamed vívó hadainak csapása alatt vitézül küzdve esett el. A hét torony is a görög korból származik. Konstantinápoly körfalának szögleterősségét képezte, s áll roppant magasságú falakból, melyek hét aránytalanul nagy kerek tornyot kötnek össze egymással. E helyre, mint Stambul templomaiba, s egyéb nevezetességeibe is, belépni régebben épen nem lehetett; újabban könnyen lehet a minisztériumtól formánt eszközölni ki, melynek segélyével bejutni bárhova, csak a mindenütt szükséges „baksis“ el ne maradjon a mutogatók részére. Mi a hét toronyba fermán nélkül mentünk négyen, csakhogy velünk jött egy itt lakó jóravaló magyar ember, Donáth úr, ki a felügyelő tiszttel beszélvén, ez nemcsak Pest, oct. 8. (Az osztrák delegatió) körében uralgó differentiákról már ismételve szólottünk. E differentiák az utóbbi napokban oly elt öltöttek,,hogy nem is annyira a hadügyminiszter, mint az osztrák kormány ellen fordulnak, s a miniszterek sietve Pestre utaztak, hogy a disharmóniát eloszlassák, még mielőtt az a delegátió nyilvános üléseiben kitörne. Minket arról biztosítanak, hogy ma reggelig az csak félig sikerült, s a mais nyilvános ülés elhalasztása igen alkalomszerűen történt. Ma, az ő felségének elnöklete alatt tartott minisztertanács után az osztrák delegatió főbb tagjai s a miniszterek között újabb értekezletek folytak, s ennek eredményétől függ,hogy milyen hang fog uralkodni az oszt. delegáció tárgyalásaiban. Minket arról is tudósítanak, hogy általános a törekvés, hogy a közös szavazás szüksége ne álljon be, s részünkről a legmelegebben kívánjuk, hogy az ezt czélzó terevések sikert arassanak. Bécsben a helyzetet nagyon komolynak tekintik, amint ezt a két bécsi vezérlap következő nyilatkozatai bizonyitják : A „Neue Freie Presse“ így ír: A császár ma Budára megy s a delegátiók nyilvános ülésezése idején ott marad; holnap az ő elnöklete alatt minisztertanács tartatik. Ez ideig nincsenek pozitív híreink azon értekezletek sikeréről, melyeket a minisztériumnak Pestre utazott tagjai az alkotmánypárt delegátusaival tartottak. Csak az bizonyos, hogy ez értekezletek a békelétszám emelésének pontja körül forognak, minthogy a minisztérium a legnagyobb súlyt fekteti arra, hogy e pontban saját pártja cserben ne hagyja, oly súlyt, mely annyira megy, hogy a miniszterek tárczáikat értékteleneknek tartják, ha a párt megvonja tőlük e pontban támogatását. Auersperg herczeg azt delegátusaink előtt el fogja mondani s be kell várnunk,mily benyomást teend a kormány ez állásának kinyilatkoztatása a létszám-emelés kérdésében. A helyzet mindenesetre komoly tehát; s reméljük, hogy delegátusaink ezt teljesen méltányolni fogják. Mi a pro és contra objectiv megmérlegelését várjuk tőlük s szívesen elhiszszüks, hogy egyiköknél sem fog a személyes álláspont előtérbe lépni. Mindenesetre a kényszerhelyzet új neme az, melyet azok, kik a bizottmányban oly kitartással küzdöttek a kiadások szaporítása ellen, maguk előtt látnak; de hogy egy képviselő az egésznek érdekében személyes meggyőződését habár meg nem tagadja, de áldozatul hozza, ez az alkotmánypárt történetében nem egyszer előfordult. Hiszen épen a delegáció ellenzékének mostani vezetői voltak azok, kik miniszterkorukban hasonló kényszerhelyzettel az egész védtörvényt a reichsrathtól kierőszakolták. A „P r e s s e“ pedig a következőleg szól: Feszülten és nem aggodalom nélkül várja az alkotmánypárt a dolgok fejlődését Pesten, hol az osztrák delegátió holnap az általános vitát fogja megkezdeni a hadügyi budget fölött. A bizottság előtanácskozmányai oly ingerült jelleget öltöttek, a különbözetek a hadügyminiszter és a bizottsági többség szónokai között oly élesek lettek, a kiegyenlítő, közvetítő, békítő hangoknak eddigelé oly kevéssé sikerült meghallgatást nyerni, hogy holnap és a következő napokon is heves harcznak néznek eléje, és nem komoly megfontolások nélkül gondolnak a vita kimenetelére, és ennek legközelebbi és későbbi következményeire. Nyugtalanító hírek szárnyalnak, készülő válságokról beszélnek, melyek,ha a kormány a három évi szolgálati idő kérdésében vereséget szenvedne, nem pusztán személyi változásokban lelnék előleges befejeztetésüket; sakkhúzásokról, melyeket ő vagy ama kiváló politikai egyéniség tesz, hogy saját pályájának utat törjön vagy hogy szeszélyes magánsportját kielégítse; új miniszterlistákat és új kormányprogrammokat célportálnak, és elhamarkodott sürgelemmel a legkirívóbb színekkel a foederalistikus ördögöt festik a falra.Az említett izgatók elégülten kezeiket dörzsölik és ú úgy viselik magukat, mintha legbiztosabb kilátásuk volna a győzelemre. A hangok ezen zűrzavarában, melyek mind a pillanatnyi izgatottság által természetellenes magasságig vannak felcsigázva, bajos a helyzet nyugodt megítélésére a kellő elfogulatlanságot megóvni. A helyzet kétség nélkül igen komoly, komolyabb, mint milyennek hinni pártunk kebelében még néhány nap előtt megengedettnek és az általánosan érvényes alkotmányhű igazhitűséggel megegyezőnek tartották. Fest, pot. 8. Az országos statistikai hivatal által e napokban közzétett consuli jelentések nevezetes tanulságokat nyújtanak sok irányban ; legnagyobb figyelmet érdemelnek azonban amaz ujjmutatások, melyek a keleten s Aldusán székely consulaink tudósításaiban hazai iparunkat illetőleg foglaltatnak. És amennyivel becsesebbek ezen értesítések, annyival kevésbé hallgathatjuk el sajnálatunk kifejezését, hogy legtöbb jelentés 1870-ről szól és csak most, 1872. vége felé tétetik közzé. Meglehet, hogy a hivatalos lapban mindezen jelentések közben-közben megjelentek már; de nem látjuk át, hogy miért nem jelenhettek volna már meg legnagyobb részt és pedig összefüggésben egyszerre másfél évvel ezelőtt. Az ipar és kereskedelem esélyei gyorsan változnak , és ha azt akarjuk, hogy a consuli jelentések ne csak elméleti deductiókra szolgáltassanak becses anyagot,hanem hogy közvetlen gyakorlati okulást is meríthessünk azokból, akkor lehető gyorsan és pedig azon consuli székhelyekről egyszerre összefüggésben közlendők a tudósítások, amelyeknek területe egy közös nagy piacot képez. Szomorúan tanulságos példát nyújt nekünk nem egy aldunai tudósítás a részben, hogy mit jelent a külkereskedelemben egy kedvező pillanat, egy előnyös conjunctura elmulasztása. Már az 1869-ik év őszén általános volt az aldunai tartományokban a hit, hogy egy nagy háború előestéjén állunk. Csakhogy ott orosz-török összeütközést vártak. A keleti háború kitörése miatti aggodalom nyomasztólag hatott a vállalkozók szellemére; mindenki megtakarításokat igyekezett tenni s megelégedett a régi árukészletek eladásával. Mire a németfranczia háború kitört, az iparczikkek készlete nagyrészt elfogyott; a Francziaországba való gabnakivitel megakadt; Németország, Magyar-, Gács- és Csehországból fedezte gabnaszükségletét. A franczia gyárosok nem voltak képesek az aldunai kereskedőket árukkal ellátni, ellenben a hitelt rögtön felmondták. Ekkor előállott Anglia s Oroszország és felhasználták az alkalmat, hogy a megnyílt piaczot ipari czikkeikkel eláraszszák. „Az osztrák és magyar iparnak is, igy ir a turischai consul és vele egyértelemben a rustschuk is több társa,— az osztrák és magyar iparnak is, mely a két szomszéd ország fekvésénél fogva legelőbb volna hivatva az alsó dunai helyeken áruival uralkodni, a háború következtében tág tér nyiland terményeinek nagy kelendőséget szerezni, feltéve, hogy iparosainknak egyáltalában érdekében fekszik a piaczot e vidéken megnyerni, amin itt kételkednek, miután szabadságukban állott, azonnal a háború kitörése után helybeli, belföldi kereskedelmi cégekkel üzleti összeköttetésben álló kereskedőkkel értekezésekbe ereszkedni, mit azonban mindeddig tenni elmulasztottak.“ És el is fogják ezt mulasztani — nagyon félünk—mindaddig, míg azon megrögzött tévhitből ki nem lábadunk, hogy hazánk kizárólag agricol-ország.Igaz,productióik fősúlya az őstermelésen nyugszik ; de hogy mit ér a legdúsabb aratás, ha kelete a külföldi conjunctura szeszélyeinek van alávetve, azt nem egyszer keservesen tapasztaltuk. Ellenben nemcsak hogy biztos piachot lelnek termékeink, ha benn a hazában, nemzeti iparunk útján dolgoztatnak föl, hanem viszont maga a mezőgazdaság is csak a vele szövetkezett ipar segítségével válhatik okszerűbbé, csak a gyári kereset teszi a népességet sűrűbbé, s a földipari termékekre nézve is fogyasztóképesebbé. A liszt, sör, szesz, olaj, posztó, vászon, bőr, ruhaneműek, üveg, porczellán, vas, czukor, papír, szappan, gyertya és számos hasonló iparczikkek termelésére eléggé megvannak nálunk az előfeltételek. Ezeknek honi előállítása jótékonyan visszahat magára az őstermelésre , ugyanezen czikkek igen jutalmazó kiviteli árukat képeznek az aldunai tartományokba, Görögországba , Déloroszországba Kis-Ázsiába s Kelet egyéb országaiba. Csak akarnunk kell, csak helyesen fogjuk föl az ipar hivatását hazánkban és Magyarország szerepét a Kelet irányában, akkor egyrészt hatványozni fogjuk hazánk anyagi forrásait, másrészt fokozni politikai befolyásunkat a sokszoros kereskedelmi érdekek által hozzánk fűződött keleti tartományokra. ORSZÁGGYŰLÉS. I. A válaszfelirati vita ma végre valahára befejeztetett, s csak az indítványozók zárbeszédei vannak még hátra.