Pesti Napló, 1872. november (23. évfolyam, 253-277. szám)

1872-11-01 / 253. szám

252 . _________________Péntek november 1.1872. 23. évi folyam. Szerkesztési Iroda: Kiadó­hivatal: * Előfizetési feltételek: Hirdetések Ferencziek-tere 7. szám. I. emelet. Ferencziek-tere 7. sz. földszint. TT\ "|H| |^| S^PI T’“ ^ P A'S«|S szintúgy mint előfizetések A lap szellemi részét illető minden A lap anyagi részét illető közle- 8m| II ' ff 1 %k|| B fl | Ej || 1 hónapra , . 1 frt 85 kr. a közlemény a szerkesztőséghez mények (előfizetési pénz, kiadás I I " I I. 1 i ■/ I fff fl g II f 6 hónapi .* H I­­ l KIADÓ-HIT AT ALB L­­ 8- körüli panaszok, hirdetmények) a -U ÍV nAm JLi mám 1 mL X «fl. JáxzM \p SASSi (ferencziek­ tere 7. «.) Bérmentetlen levelek csak ismert kiadó­hivatalhoz intézendők. T­ Tjl n X? T T T7' T \ TV i Q hónapban megkezdhető, s ennek bármely­­ küldendők. .. JLV X_J vJX VX Ali Xj X XV. X xX XX jtJL Oc napján történik is, mindenkor a hő első ------— kezektől fogadtatnak el, napjától fog számíttatni. Előfizetési felhívás „PESTI IPLIkra. Előfizetési árak: Briz­ési évre .........................22 ft. Félévre.............................0 ft. Negyedévre.......................6 ft SO kr W&F" Külön előfizetési íveket nem küldünk szét. Előfizetésre a postai utalványokat kérjük használni, melyek bérmentesítése 10 frtig csak 5, 10 frton felül pedig 10 krba kerül. Az előfizetések a „Pesti Napló kiadó-hiva­tala“ csira alatt Pest, ferencziek­ tere 7­0. a 14 küldendők, 4 „Pesti Napló“ kiadó­hivatala, Pest, oct. 81. Midőn a Konstantinápolyban történt kormány­változásról néhány héttel ez­előtt szóltunk, megjegyeztük, hogy Mid­­hat nagyvezírsége előtt a portánál hite­lesített diplomaták közül egyedül az orosz követ gyakorolt bizonyos döntő befolyást. Az orosz diplomatia jól ismerte amaz utak és módokat, melyek egyedül vezet­hetnek Konstantinápolyban czélhoz, s a „vándorló rubel“ ez utakra minden eset­re a legjobb kisérő­társ. Midhat vezérsége e tekintetben nagy változást készült je­lentendő egyszer mindenkorra véget akart vetni a főleg az orosz diplomatia által szőtt ármánykodásoknak; ő nem mutatott arra semmi kedvet, hogy az egyes aldu­­nai népekkel egyre-másra megújuló apró szokban sorvasztassa a porta erejét; ő politikája szóval határozottan észellenes jelleggel birt, s így mi sem armészetesebb, hogy Oroszország előtt mindenek fölött érdekkel birt e kormány­­férfiú megbuktatása s hogy utódját, e te­hetetlen öreg embert, a kinek vezérsége miatt ismét bátran s akadálytalanul hi­szik megújíthatni a régi játékot, először is az orosz követ üdvözlé. E felfogásunkat az azóta nyilvános­ságra került adatok teljesen megerősitik, s csak az imént egy bécsi lap, a „Vater­land“ oly brit közök mely a mi tu­domásunkra is jutott nehány részi­étel a keleten kifejlődő helyzetről oly képet nyújt , mely reánk nézve épen nem megnyugtató. Nem kevesebbről volna ugyanis szó, mint arról, hogy Oroszország a dunai tartományok közgazdaságában erős positiót foglaljon. Oroszország e ter­vének keresztülvitelénél kétségkívül a nála szokásos körültekintéssel, óvatosság­gal jár el, s aligha csalódunk abban,hogy az északi colossus ez új szerepére számos előkészületet, előtanulmányt tett, míg az­zal napvilág elé lép. A sort e tekintet­ben természetesen az Oroszországgal frigy­ben álló szerb kormány szárnyai alatt kezdette meg. A „Waterland“ ma arról tudósít, hogy egy orosz társulat igen fényes ajánlatokat tett a szerbiai Belgrád-Alexnivacz és Jankova-Klissura vonalak építésére, és sejteti, hogy Kon­stantinápolyban az orosz befolyásnak sike­rülni fog e vonalaknak a Thessalonichc­al való összeköttetést biztosítani; mi meg né­hány nappal ezelőtt azt a hírt vettük,hogy már Midhat vezérsége előtt szó volt erről, de a­mint ez államférfia átvette a kormány gyeplőit, az ajánlatok látszólag visszavonattak, míg most ismét elérke­zettnek találják az időt, hogy megújít­sák e tervet, sőt szó volna arról is, hogy ugyanez orosz társulat venné át az összes szerb vonalakat. Ezúttal nincs szándékunkban azzal foglalkozni, hogy mily jelentőséggel bír­na a magyarországi vasút forgalomra az említett összeköttetés, s csak arra va­gyunk tekintettel, hogy mit jelentene az, ha az említett hír csakugyan valósulna, ha az, mint valószínű, nem egy magában álló jelenség, hanem egész terv­hálózat­nak egyik részlete, melynek kiegészítésé­re Oroszország azon következetesség, s az eszközökben nem válogató határozott­sággal törekszik, minőt e hatalom minden oly eljárásnál tanúsít, a­hol hódításról van szó. Kétséget sem szenved, hogy e czél valósítására Oroszország a dunai tartományokban gazdag tért talál. Szom­szédaink roppant elmaradottak a mo­dern közgazdasági b­eruházások min­den terén , s ha Európa ily nemű orosz vállalkozásokról eddig n­em is hallott sokat, az még nem zárja ki azt,hogy közelebb e tekintetben a meglepetések e­­gész sorára virradhassunk.Oroszországban minden a legszorosabban összefügg a kor­mánynyal, s az orosz ipartársulatok tud­ni fogják, hogy ily c­élra semmi körül­mény között nem koc­káztatják tő­kéiket. Nem szorul az sem bizonyításra, hogy ily eljárással mily hatalmat és befolyást biztosít magának az orosz politika. A tő­ke világpolgárias , de a politikai czélok­­kal frigyesült tőke a legnagyobb hata­lom. A germanisatio ellen vívott harcza­­ink sikerének nem legutolsó akadálya az, hogy a tőke, mely kereskedelmünk, iparunk, minden vállalkozásunkat uralja, a legnagyobb részben idegen. Egy ellen­állhatatlan befolyás ez, mely osztja-bont­­ja a nemzetiséget, melyről elméletileg talán áll az, hogy saját érdekében, ha ennek szükségét látja, a nemzetiséghez simul; de mely kétségtelenül, az ellenté­tes irányban óriási eredményeket produ­­kálhat, ha a simulásnak nemcsak szüksé­gét nem látja, hanem c­élja épen az,hogy politikai irányzatoknak hódoljon, hogy az aldunai tartományokban oroszítson. Azt sem kell magyaráznunk, hogy a viszonyok erre nem kedvezőtlenek. Szer­biában oly kormány létezik, melynek politikája ez irányzattal összeesik, s Kon­stantinápolyban a legnagyobb vaksággal rohannak az örvény felé. A szerb kor­mány, igaz, kérlelhetetlen a szerb állami nyelv jogainak alkalmazásában. Ott nem ismernek, mint nálunk, semmi előzé­kenységet a más nyelvű irányában, ott nincs más állami irat vagy nyomtatvány, mint szerb.De nem is a nyelvre czélozunk, mely körülmény a nyelv­rokonságnál fogva, itt alig is esik latba, hanem az esz­mékre, a politikai befolyásra, ama hatás­ra, melyet az a művelődésben elmaradt népnél a közgazdasági beruházások által okvetlenül gyakorol, a­ki e beruházások­nál bizonyos politikai czélokat követ. Végre alig kell megjegyeznünk azt is, hogy ha a mondott irányzat valósul, ab­ban az orosz panszlavismus terjesztésé­nek egyik majdnem megközelíthetlen módjával állanánk szemben. A­mint van joga az angol, franczia vagy belgának akárhol pénzét befektetnie, úgy van két­ségkívül az orosznak is. Az a befolyás, mely ezt akarná ellensúlyozni, csak a legfinomabb sakkhúzásokkal, az aldunai irányadó személyiségek és viszonyok leg­­minutiosusabb ismerete és felhasználásá­val boldogulhatna. Harcz ez is, de a leg­nehezebb harczok egyike, s a diplomatiai Moltkék, ha ilyenekkel Európa bír, itt érvényesíthetnék stratégiájukat. A Konstantinápolyban levő urak leg­többjének bizonyára mindenkit ki fogja állítani azt a bizonyítványt, hogy őket nem tartja ily gyanúban. Az ottani an­gol követ valószínűleg maga is kétségben van az iránt, hogy miért is tették e hely­re ? Anglia semmi befolyást sem gyako­rol a kelet ügyeire s Francziaország el­játszotta azt. A mi követünket igen ta­pintatos, erélyes s tudja a jó ég még minő derék embernek tartják, de ő ár­tatlan volt abban, hogy egy magyar vál­lalkozónak sikerült a romániai dohánymo­nopolt megnyerni, s nem bűnös ama szé­delgésekben sem, melyekkel egyes bécsi vállalkozók Konstantinápolyban megpró­bálkoztak.Ott van még a német követ,ott az egyes consulok a dunai tartományokban, — s ott a continens három nagy külügy­­minisztere. E harcz egyes fázisai ránk nézve a legnagyobb érdekkel bírnak. A „PESTI NAPLÓ“ TÁRCZÁJA. Bécsi tárcza. (Világkiállítási jelek a városban. — A helyszínen.— Az osztrák műegylet kiállításán.) Bécs, október végén. Kezdjük azon, mi Bécsnek jelenleg legna­gyobb érdeket kölcsönöz — a világkiál­lításon. Az előkészületek rohamos léptekkel haladnak előre. Nemcsak a Praterban, hol annyi ezer ember munkálkodik az építke­zések körül, hanem benn a városban is nagyon észrevehető, hogy néhány hónap múlva Bécs a világkiállítás színhelye leend. Nem annyira az figyelmeztet bennünket a közelgő világkiállítás­ra, hogy lépten nyomon egy egy rögtönzött „ho­tel garni“-ra bukkanunk, nem azok az óriási plakátok juttatják eszünkbe a világkiállítást, melyeken a sok ékes franczia, angol s olasz nyelvmester hirdeti­­legújabb tanmódját, mely szerint a világkiállításig a legala­posabban el lehet sajátítani a nyelvet, hanem igenis figyelmeztet minket a háziúr, kinél szo­bánkat bírjuk, “a kávés, kinél reggelizünk, a vendéglős, kinél ebédelünk, s leginkább tár­­czánk, melyből­­a jó urakat kielégítjük, hogy bizony mégis csak lesz valami abból a világki­állításból. Nem tudom Párisban is ,tettek-e ily nagy elő­készületeket, hanem­­annyi bizonyos, hogy a jámbor bécsi háziurak, kávésok, vendéglősök nagyon teszik az előkészületeket s igen a szivü­kön hordozzák a világ­kiállitás ügyét, s elkövetnek mindent, hogy minél job­ban sikerüljön a kiállítás — nekik. Ők nem elégszenek meg azzal a csekély hat hónappal, a­mig a kiállítás tartand, ők már megkezdték most a kiállítási manoeuvre-t, s folytatni fogják mához egy évig, s folytatnák akár azontúl is örökkön örökké, csak győzne az ember oly hosszú ideig kiállítani. Annyi azonban bizonyos, hogy a Prater győ­zedelmeskedni fog a Mars-mezőn. Maga Du Sommerad a világkiállítási bizott­ság elnöke mondá, hogy a külföldön oly nagy előkészületeket tesznek a bécsi világkiállításra, melyekből a legnagyszerűbb eredményre követ­keztetni. Francziaország még a Londonban évenként tartatni szokott kiállításról is lemon­dott, csakhogy egész nagyszerűségében legyen képviselve a bécsi kiállításon. Az ő­s új világ minden zugából jőnek az örvendetes hírek, minden nemzet vállvetve buzgólkodik,­­ hogy az anyagi s szel­lemi munka legmesteriebb vívmányaival je­lenhessék meg a műveit világ előtt, mert tud­ják, hogy azon érdemjelek, dicsérő oklevelek, melyeket a világkiállítási sogy osztogat, a nem­zet legdicsőbb bizonyságai, a valódi polgáreré­nyek, a munka s szorgalom legszebb jutalmai. A­mi a csarnokokat s az iparpalotát­­ illeti, ezek oly fényesek leendőnek, — mint az eddigi építkezésekből kivehető,­­ hogy valóban meg fogják lepni az utazókat. Gyönyörű kupolák, szép faragványok, colossalis oszlopok díszítik az épületeket, melyek hivatva lesznek az embe­riség industriális termékeinek befogadására. Ezer meg ezer munkás sürög-forog a világkiál­lítás színhelyén, s hangyaszorgalommal teljesí­tik kötelességeiket. Egy egész város terül el az ember szemei előtt. A főbemenetelnél jobbra látható az igaz­gatóság épülete s a postaház, ettől néhány száz lépésnyire gyönyörű virány mögött magasodik ki egész nagyszerűségében az iparpalota, ettől jobbra ő felsége pavillon­ja s a világkiállítási jury gyönyörű épülete vonja magára a szemlélő figyelmét. Az iparpalotán kívül még a gépcsar­nok az, a­mi szembetűnő. Ott áll az egyptomi alkirály keleties modorú palotája s mindjárt szomszédságában a török lakházon folynak szor­galmasan az építkezések. Szóval minden oda mutat, hogy a bécsi világ­­kiállítás méltó lesz híréhez, s messze túl fogja szárnyalni, ha mennyiségben nem is, de minő­ségben mindenesetre a marsmezői kiállítást. Mi pedig, kiknek még elég alkalmunk lesz a világkiállítással foglalkozni, vegyünk most bú­csút a prateri építkezésektől a nézzünk körül a bécsi életben. A schönbrunni ház az, a­miről legtöbbet be­szél jelenleg a műérzékéről híres bécsi nép. A kétszáz­harminczharmadik kiállítás ez, melyet rendez az osztrák műegylet, s még en­nél a schönbrunni házban rendezett kiállí­­tásnál, — mint szakemberek mondják — sokkal nagyszerűbb kiállítás nem is igen volt. A híres krakói művész M­a t­e­­­k­o Báthory Ist­vánja köti le legelőször is figyelmünket, mely kép Báthory Istvánt ábrázolja, midőn XIII. Ger­gely pápa követe Possevini Antal elővezeti ke­gyetlen Iván czár követségét, melynek tagjai térden állva könyörögnek békéért a győztes lengyel király előtt Ismeretes, hogy Wassiljevits Iván minden hadüzenet nélkül tört be Livlandiába,ki akarván zsákmányolni a lengyel belzavarokat. Báthory István azonban megfékezvén a lázongókat, tel­jes erővel verte vissza az orosz seregeket s győ­zelmet győzelem után aratott, mig végre a ples­­kaui hires csata után nyitva állt előtte az út Moszkva felé. Iván czár megfélemlett s három ízben is küldött Báthoryhoz követséget, azonban az első követség megszakította az alkudozáso­kat, mert Báthory a czár nevének említésekor sem fel nem állt, sem sövegét le nem vette. A másodízben menesztett követséget, midőn már Oroszország belsejébe nyomult, visszautasította. Harmadizben azonban elfogadta Possevini je­zsuita, 13-ik Gergely pápa követének közben­járására, Báthory Iván czár követségét. S ezen történeti eseményt örökítette meg Matej ko ecsete. A közvetítő jezsuita Possevini alakja kidom­borodik mint egy sötét­­árny a különben gazdag szinvegyületből. — Jobbját áldólag terjeszti az arany tányéron levő kenyérre és sóra, melyet Cyprián az orosz fő­pap egy a földön fekvő orosz zászlón térdelve nyújt béke jeléül a győztes ki­rály felé, ki büszkén ül fejedelmi sátorában. Alakja legjobb arczképe után igen híven van visszaadva. Gondolatokba merülve, várjon elfo­gadja-e a békét ily nagyszerű győzelmek után, vagy örökre megtörje Lengyelország félelmes ellenét, a király habozik. Majd Zamoyszky János kanczellárjának a béke megkötése ellen táplált meggyőződése ne­hezedik a király lelkületére, majd a béke meg­­nem kötése esetére Possevini által kilátásba hely­zett s elmaradhatatlan egyházi átok lebeg a ki­rály szemei előtt. E lélektani küzdelem jellege tükröződik vissza a király arczán. A király háta mögött a sátorban kissé távolabb állanak a len­gyel, lithván s magyar főurak, kik boszankod­­nak a békealkudozások fölött, s nem hisznek a béke megkötésében, sőt.Ostrogsky herczeg egész egykedvűleg tanulmányozza a hadi térképet, s új támadásra készül. Az orosz főpap, Cyprián mögött Naszczukin a második orosz követ lesi félig térdelve, félig gug­golva a király ajkb­ól a végzetes béke szavakat. Mögötte Dmitri Ilecki herczeg áll, Iván czár egy levelét tartva kezében, s mellette Wassilew Olferiew czobolyprémes bundában borul a földre Báthory előtt,kitől egyszer ő követelte a földre­­borulást. Távolabb áll a czár legyőzött hadve­zére Obolenszky herczeg. A kép mindegyik alakja oly találó, oly élén­ken tükrözi vissza a különféle lelki állapoto­kat, szenvedélyt, közönyt, megvetést, gúnyt, a jellemek oly mesterileg vannak kidomborítva, hogy Matejkonak e kép a művészet történeté­ben hervadhatlan koszorút biztosított, s a legna­gyobb jellemfestők sorába emelte. A kép ára 50.000 forint. A másik művész, ki megosztozik Matej­ko di­csőségében,a korán elhunyt Müller Victor, ki­nek 18 festményét és rajzát találjuk az osztrák műegylet kiállításában. Hero és Leander, Hamlet jelenete a skrásóval, Romeo s Julia, az őrült Ophelia, a Szent-Ivánéji álom, Herodias a genialitás oly nagyszerű kife­jezései, hogy csak sajnálat tölti el minden mű­­barát szívét a jeles festő kora halála felett, ki még annyi remekkel gazdagíthatta volna a kép­zőművészetet. Gyönyörű képek a bécsi művész Rieger Albert festményei is, melyek az Eddystone-i világító tornyot ábrázolják, az egyik egy éji vihar alkalmával, a másik napfelkeltekor. Mind a vihar, mind a napfelkeltének termé­szetes ábrázolása meglepő látványt nyújt, mi­dőn a vihar alkalmával az óriási világító tor­nyot csapkodják a hullámok, sőt elborítva a halványan pislogó világitó tüzet, majdnem a sűrü fekete felhőkkel ölelkeznek, magunk előtt látjuk azon rettenetes éji vihart, mely 1703. november 26-án dühöngvén Angliában, e vilá­gitó tornyot, mely 1696-ban készült, ez éjen szétrombolá­s darabokra zuzá. Még az épitő Winstanley is a csapkodó hul­lámok közt lelé sírját. Ilyféle vihart ábrázol e kép, azonban e képen már daczol az 1759-ben kőből épített világitó torony a bősz hullámokkal s szilárdan áll a zajgó tengerben. A milyen nagyszerűen ecsetelte a művész a legszilajabb vihar képét, oly mesterileg sikerült a nap felkeltének ábrázolása, midőn a nap arany sugaraival fürdik a kéklő tenger habjai­ban, s a világító torony fénye versenyre kel a pirkadó hajnal sugarával. Érdekes s mosolyt keltő a karlsruhei tanár Schroedter kilencz aquarellképe, melyek a „Bor-király“ győzelmi bevonulását ábrá­zolják C. de Marces hasonczimű költeménye nyomán. Az első képen a fényes bevonulás látható, elől lombos s szőlőfürtöktől gazdag trónon ül a bor-király, s egy másik képen a korona összes hivatalnokai jönnek. Azután jön a Rajna folyó koszorúkkal evedz­­ve karján az ugrándozó Majnával, s utánuk a kőhegy vonul be komoly léptekkel : Denn der Rhein und der Main und der Stein Sind die Minister vom Wein. Azután jön a „Saus“ mester, a „Braus“ generális fa „Schmaus“ pohárnok: Denn der Saus und der Braus und der Schmaus Verwalten das fürstliche Haus. Azután jó egy hordó, kövér barát alakjá­ban, egy víg poéta poharát csengeti s tréfát az a baráttal : Denn das Fass und das Glass und der Spass Die fürstlichen Räthe sind das. Ezután sétál az élvezet egy ifjú junker alakjában, ki a c­s­ó­k­ kisasszonyt vezeti — s ezzel vége van : Dass Genuss und der Kuss, den Schluss Ach! zum Genossen doch haben muss. E szellemdús kép-cyklus igen nagy feltűnést okozott, s számos műbarát versenyzett e képek birtoka felett. —a.— Mai számunkhoz fél iv melléklet van csatolva. A Deák-párt november 3-án esti 6 órakor új helyiségében (a régi X.loyd-épü­let­ben) értekezletet tart. Fest Oct. 31. (Az osztrák nemzeti bank) — utolsó heti kimutatása, mint közgazdasági rova­tunkban látható, az előző héthez képest 6.500 ezer írttal nagyobb bank- és államjegy forgal­mat tüntet "föl. A leszámítolt váltók értéke 7 millióval növekedett, a jegytartalék 18.800.COD írtra szállott le. A jegy­forgalom különben a múlt év megfelelő hetében 5 millióval nagyobb volt, de a bank utolsó heti kimutatása egészben véve azt bizonyítja, hogy a dotatio megszorításával kezd fölhagyni. A kimutatásból nem ítélhetjük meg, hogy a váltó leszámítolásnak juttatott újabb 7 millióból mennyi esik a magyarországi fiókok­ra , de hogy az arányos lenne a többi piaczoké­­val, az iránt némi kételyt támaszt bennünk a „N. Fr. Pressé“-nek egy közleménye, a­mely sze­rint a pesti bankfiliáléban a megszorított dota­tio mellett 1 és fél millió elhelyezetlenül hever. De arról nem világosít fel bennünket a bécsi lap , hogy várjon azzal a mértékkel és szi­gorral kezelteti e a bank a leszámítolást Pesten mint Bécsben ? Mi megadhatjuk a magyaráza­tot, mert közvetlen értesülésből tudjuk,hogy oly tekintélyes és megtámadhatlan hitelű pesti inté­zeteknek, a­melyeknek dotatiója az előtt a bank részéről százezer ftra ment, néhány ezer ftra lett megszorítva. A „N. Fr. Presse“-nek tehát épen nincs oka azzal előállani, hogy a mostani dotatio sem meríttetett ki, mert épen az a körülmény, hogy miért nem lehetett e dota­­tiót kimeríteni, képezi a bankkal való alkudo­zásoknak egyik legfőbb nehézségét. (A fővárosok rendezéséről­ szóló törvényjavaslat fogja képezni a budgeten kívül, a Deákkör legközelebbi tanácsko­zásainak első tárgyát. Az egyes pestvárosi kép­viselők részéről e javaslathoz több módosítvány terveztetik. Valószínű, hogy a Deákkör e ja­vaslat tüzetes megvitatására bizottmányt küld ki. (A középtanodák ügyében összehívott enquéte­ elé, mely nov. 6-án kezdi meg üléseit, a minisztérium kö­vetkező tíz kérdőpontot terjesztett: 1.) A gymnasiumok a jelen szervezetükben megfelelnek e azon feladatuknak, mely szerint a magasabb műveltség megszerzésére készülő ifjú­ságot a tudományos pályákra, kiváltképen az egyetemi tanulásra előkészítsék? 2) Ha e feladatuknak nem felelnek meg, miben van e fogyatkozás oka ? Szervezetükben t. i. felosztásukban (nagy és kis gymnasium) és tan­rendszerükben , vagy a tanerők elégtelenségé­ben, vagy a tanárok által alkalmazott tanítási módszerben, vagy különösen az alsóbb osztá­lyokban, az egy osztályba szorított tanulók túl­ságos számában ? 3. ) Mi annak oka, hogy gymnasiumainkban a latin nyelv oly kevés sikerrel­ taníttatik,s külö­nösen honnan ered az, hogy nálunk a görög nyelv tanulása iránt oly ellenszenv uralkodik, mint sehol másutt ? 4. ) A reáltanodák megfelelnek-e feladatuk­nak ? ha nem, miben van e fogyatkozás oka ? Nem ugyanazok-e itt is a fogyatkozás okai, melyek a 2. Szám alatt kérdésbe tétettek? 5. ) Mi reformokat kell tenni a) a gymnasiumok, b) a reáltanodák szervezetére nézve? c) Minemű szerves kapcsolatba lehetne avagy kellene hozni a gymnasiumokat a reáltanodák­kal ? Nem volna-e szükséges a kétféle középta­noda alsó osztályait lehetőleg egybekapcsolni, vagy legalább a gymnasium alsó négy osztályát a reáltanoda alsó négy osztályával összeegyez­­tetni ? 6. ) Miután a törvényhozás a felső nép és pol­gári iskolák felállítását elrendelte, s ezek már eddig is szép számmal keletkeztek, fentartan­­dók-e még ezután is az alreáltanodák ? 7. ) Mily reformokat kellene a középtanoda tanrendszerébe, a tanítás módszerébe, a rendtar­tás és fegyelem gyakorlásába behozni ? 8. ) Mily­­intézkedéseket kellene arra nézve tenni, hogy elegendő s kiképzett középiskolai tanáraink legyenek; különösen mikép kellene odahatni, hogy a tanárok a középtanodai okta­tás minden fokán ,lélektani alapon nyugvó he­lyes módszerrel tanítsanak ? 9. ). Fentartandók-e az érettségi vizsgálatok ? Ha igen, meghagyandó-e az azok körül köve­­tetett mostani eljárás, vagy mikép változta­tandó ez ? Ki kell-e a netaláni újonnan szervezendő érettségi vizsgálatot a reáltanodákra is terjesz­teni ? 10. ) Elegendő-e az állam által most gyako­rolt felügyelet a nem állami közép­iskolák fe­lett ? Ha nem , miképen kellene ezt szabá­lyozni ? Fest, oktober 31. A porosz törvényhozás egyes tényezői között folyó nagy küzdelem sokban hason­lít a hatvanas évek első felében európai­­hírnévre emelkedett alkotmányviszály­hoz. Akkor a korona s a felsőház szövet­keztek a képviselőház ellen s a korona önkénye, mely a feudális aristocratiában hű támogatóra talált, a nép kép­viselőinek budgetmegszavazási jogát érvényéből ki­emelte. Most, úgy látszik, akkori szolgá­latainak jutalmát követeli a felsőház, leg­­sajátabb anyagi érdekei és befolyása az állami életre forognak szóban, s hogy megmentse azokat, s a helyi önkormány­zat szervezetében fentartsa elavult ural­mát, szembe száll nemcsak az egész nem­zeti közvéleménynyel a képviselőházzal, hanem magával a koronával is, melynek hű segítője volt akkor, midőn a nemzet legszentebb jogát, a költségvetés megsza­vazásának jogát kelle megnyirbálni. Ugyanazok a férfiak, kik a hatvanas években részint kormányon voltak, ré­szint a felsőház vezetőikép szerepeltek, állanak a mai ellenzék élén is. Lippe gróf akkor igazságügy miniszter, Brü­hl gróf, Seufft-Pilsach, Kleist-Retzow úr, kik amaz időben nem irigylendő hírnévre tettek szert, játszák a mostani küzdelemben a vezérszerepet. A porosz feudal-aristocratia, a „Kraut­­junkerek“ osztály nézete, politikai művelt­ségi foka s érzelmei a modern államélet iránt régóta ismeretesek, de oly durva és cynicus módon, mint a Kreisordnung

Next