Pesti Napló, 1872. december (23. évfolyam, 278-301. szám)
1872-12-01 / 278. szám
szabadítsa. Ez az érzés vezette a commune férfiait, midőn a lázadás zászlaját kitűzték; az ország vezetését oly kamra kezeibe látták letéve, mely Francziaországot megölni képes s azért fegyveres kézzel akarták azt szétugrasztani. A merénylet nem sikerült; Thiers mint a nemzet józan részének képviselője vérébe fojtotta azt, de egyszersmind olyan irányt adott politikájának, hogy nem kizárólag egy pártra támaszkodik, hanem mindkét nagy pártot az ország újjászervezésére irányuló tevékenységében egyenlően felhasználja. Thiers a képviselőkben nem a monarchikus vagy a köztársasági eszme híveit, hanem a nemzet képviselőit látja, kiknek közreműködését, midőn a közügyről van szó, megnyerni törekszik; ő a pártküzdelem fölött áll s azért majd a monarchisták, majd a köztársaság táborából ujonczozza azon többséget, mely czéljainak megvalósítására szükséges. Ezen ingadozó politikának köszönhetni azon bár nem sok eredményt is, melyet a nemzetgyűlés fölmutat. Határozott pártkormány mellett a kamra a szenvedélyek sivár küzdterévé lett volna, hol életképes intézmények alkotására gondolni sem lehet. Most a monarchisták Thierst ezen ingadozó politika megváltoztatására s a határozott pártkormány alakítására akarják kényszeríteni. Ez czélja azon kívánságnak, hogy parlamenti és felelős minisztérium alakítása ügyében mielőbb törvény alkottassék. Ha a parlamentig kormány alakul, akkor Thiers szükségképen a kamra többségének sorából kénytelen minisztereit választani, s a hatalom a monarchisták kezeibe kerül, s akkor kész a pártkormány, mely első lépés a monarchia felé. A kamra csütörtöki ülésében dőlt el a nagy küzdelem, és pedig a monarchisták teljes vereségével. Thiers ingadozó politikájának ismét sikerült többségetalkotni, melynek segélyével a támadást visszautasította. A miniszteri felelősség kérdése csak a constituáló kérdésekkel egyetemben fog megoldatni, s így a mostani állapot egyelőre változatlan marad. Új és fényes vívmánya ez Thiers politikájának, mely életrevalóságát ezúttal ismét bebizonyította. ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselőház illése nov. 30. I. A miniszter-válság ténye kifejezést nyert a képviselőház mai ülésében is. Simonyi Ernő interpellálta az igazságügyminisztert, ki a miniszterek közöl az ülés kezdetén egyedül volt jelen, van-e tudomása arról, hogy a miniszterek beadták lemondásukat,s vájjon nem tartja-e a minisztérium szükségesnek, hogy az ülések a válság befejezéséig felfüggesztessenek. Pauler erre egész kedélyesen jegyzi meg, hogy a válság még nem jutott azon stádiumba, hogy arról a törvényhozásnak jelentés tétethessék, s biztosítá Simonyit, hogy amint ez bekövetkezik, a jelentés a minisztérium részéről azonnal meg fog tétetni. Ezzel természetesen meg kellett Simonyinak elégednie, úgy hogy ez egyszer szokása ellenére nem is kívánta a miniszter válaszát tárgyalásra kitüzetni. A házszabályok átvizsgálására kiküldendő bizottság tagjaira beadatván a szavazati jegyek a kérvényi bizottság jelentésének tárgyalása után, a fővárosok rendezésérőlszóló törvényjavaslat felett folytattatok a tanácskozás. A törvényjavaslat egyik legfontosabb pontja, a főpolgármester kérdése felett egész hévvel indult meg a vita. A központi bizottság előadója behatólag s szakavatottan szólt e ponthoz, tüzetesen kifejtvén a központi bizottság álláspontját. Utána Molnár György indokolta a különvéleményt. Steiger Gyula és Kármán Lajos az általuk beadott módosítványok mellett érveltek, melyekben a főpolgármester szabad választását kívánják kimondatni. Kondorossy György és Beöthy Ákos szintén ezen értelemben nyilatkoztak. Egyedül Házmán Ferencz szólalt fel röviden a központi bizottság szövegezése mellett. A tárgyalás a mai ülésen nem fejeztethetett be. .. (Folytatás esti lapunkhoz.) Tárgyalás alá vétetett a kérvényi bizottság jelentése. A kérvények a bizottság véleményezése alapján az illető minisztériumokhoz utasíttatnak. Vitára adott alkalmat Pest városának kérvénye a katonák fegyverhordozásának megszüntetése iránt szolgálaton kívül. Várady Gábor, Oláh Gyula, és Madarász József ugyanis a honvédelmi minisztériumhoz kívánták e kérvényt utasíttatni intézkedés, illetőleg a háznak teendő jelentés végett. A ház szavazás folytán, miközben a baloldal a szavazók megszámlálását kívánta, később azonban attól elállott, a kérvényi bizottság javaslata alapján e kérvényt a honvédelmi minisztériumhoz utasította. Ugyancsak e minisztériumhoz utasíttatott a Buda erődítésének megszüntetése tárgyában beadott kérvény is tanulmányozás végett Megkezdettén a fővárosok rendezéséről szóló törvényjavaslat tárgyalása, az 56-ik szakaim változatlanul elfogadtatott. Az 57-ik szakaszhoz, mely így szól: A közgyűlések számát és idejét a főváros szabályrendelettel állapítja meg, de minden tavvaszszal a múlt évi számadások megvizsgálása és minden őszszel a jövő évi költségvetés megsllapítása végett közgyűlést kell tartani. Ha a főpolgármester — vagy akadályoztatása, esetében a polgármester szükségesnek látja,, annyiszor tartathatik rendkívüli közgyűés, ahányszor a körülmények igénylik. A polgármester a közgyűlés határnapját, s a felveendő tárgyak sorozatát legalább 8 nappal,, illetőleg 24 órával a gyűlés előtt szabályszerűleg kihirdetni köteles. Tavaszi Endre a következő módosítványt nyújtja be; a harmadik kikezdésekkép szerkesztessék : „A polgármester a közgyűlés határnapját s a felveendő tárgyak sorozatát 24 órával a gyűlés előtt sat.“ A „8 nappal illetőleg“ kimaradna. E módosítványt azzal indokolja, hogy Pesten minden héten kell közgyűlést tartani, s így nincs kellő értelme a központi bizottság szövegezésének. Szapáry Gyula gr. előadó figyemezteti a házat, hogy a törvényjavaslat több szakaszában határozottan meg vannak jelölve azon tárgyak, melyek tárgyalásuk előtt nyolc nappal kihirdetendők. Ha tehát Tavaszi módosítványa elfogadtatnék, kimondatni kéri, hogy ezen tárgyak mindenesetre kivétetnek. Molnár György ellenzi Tavaszi módosítványát. A ház az eredeti szöveget fogadta el. Az 58-ik szakaszhoz, mely így szól: A közgyűlés hatásköréhez a következő ügyek tartoznak: a) szabályrendeletek alkotása, b) a közigazgatási és választókerületek alakítása, c) a főváros szépítése, utai, utczái, közművek, építkezések és a közmunka feletti intézkedés, d) kölcsönvételek, községi új adónemek behozatala, megszüntetése vagy a meglevők változtatása (60. §.), e) törzsvagyon szerzése vagy elidegenítése, f) a költségvetési előirányzat megállapítása , a zárszámadások megvizsgálása, g) a tisztviselők, az állandó, az igazoló és a bíráló választmány s egyes küldöttségek választása s a főpolgármester által felfüggesztett polgármester helyettesítése, valamint egyébb, időközben a főpolgármester által történt helyettesítések feletti intézkedés a jelen törvény 70. és 71. §§ aiban meghatározott esetek kivételével, h) tisztviselőknek ellenőrzése, felelősség alóli felmentése, felfüggesztése, úgy ellenöki a tiszti vizsgálat elrendezése, i) a tisztviselők, a segéd- és kezelő személyzet s a szolgák fizetésének szabályozása, felemelése vagy leszállítása, k) új hivatalok és állomások felállítása, vagy a régiek megszüntetése, l) a főváros kezelése vagy felügyelete alatt álló pénztárak megvizsgálása, s erre vonatkozó jelentése, m) a tanácstól fellebbezett ügyek másodfokú és a kerületi elöljáróságoktól felterjesztett ügyek harmadfokú ellátása, n) kérelmezési és levelezési jog gyakorlása, o) indítványok tárgyalása, p) a felirati jog gyakorlása, q) mindazon ügyek, melyeket ezen vagy más törvény, avagy a főváros szabályrendelete kizárólag a közgyűléshez utasít. Molnár György a második osztály nevében lényeges módosítást kívánván előterjeszteni, ezen szakaszt egyelőre felfüggesztetni kéri. Gullner Gyula a g) pontban a következő hozzátételt kívánja elfogadtatni: a közgyűlés folyama alatt üresedésbe jött állomásoknak helyettesítés útáni betöltése.“ Szapáry Gyula gr. e szakasz g.) pontját azon időig, míg a főpolgármester állása és hatásköre megállapíttatik, fölfüggesztetni kéri. A törvényjavaslat 59-dik szakasza, mely így hangzik: A fentebbi §, a) és k) pontjaiban elősorolt s általában az önkormányzat fontosabb ügyeinek tárgyalását a tanács készíti s azokat a közgyűlésen ugyanaz terjeszti elő. Vidlicsskay József felszólalására akként módosíttatott, hogy „tárgyalását“ helyett, „tárgyalási előmunkálatait“ létetett. A 60— 67. szakaszok, a 64 és 66 ik szakaszban történt irályi módosítással elfogadtattak. A 68-ik szakasz helyett, mely így szól: A főváros élén a főpolgármester áll, ki a király által a belügyminiszter ellenjegyzése mellett kijelölt 3 egyén közül a közgyűlés által 6 évre választatik, Molnár György a második osztály nevében a következő szöveget ajánlja : A főváros élén a polgármester áll, kit a közgyűlés 6 évre választ. Szapáry Gyula gr. hosszabb beszédben indokolja a központi bizottság szövegezését. A bizottság nem fogadhatta el, úgy mondja tjav. eredeti szövegét,mert az általa felelős kormány oly helyzetbe juthatna, hogy oly egyént kellene saját nézetei és szándékainak kivitelére kinevezni és érte felelősséget vállalni, ki iránt bizalommal nem viseltetik; ezenfelül azon jog, mely ezen intézkedés által a törvényhatóságnak adatik, részben illaióriussá lesz, mert köteles lett volna a kormány a 3 egyén közül egyet kinevezni, de akkor fennmaradt volna a kormánynak azon joga is, hogy az általa kinevezett egyént bármikor hivatalától felfüggeszsze. A különvéleményt azért nem fogadhatta el a központi bizottság, mert ez esetben a felügyeleti jogot a belügyminiszter csak közvetve gyakorolhatná. A javasolt szöveg mindenesetre a bizalom jele a főváros irányában, amennyiben az eltér a többi municipiumokra nézve törvényileg megállapított rendelkezéstől. A főváros érdekei egy szoros összeköttetésben vannak a kormány érdekeivel, hogy e téren összeütközésektől nem kell tartani. Ajánlja a központi bizottság szövegét elfogadás végett. Molnár György a különvéleményt indokolja. Steiger Gyula a következő módosítványt nyújtja be: a főpolgármester a közgyűlés által kijelölendő három, a képviselőségre és a tanács főtisztviselőire előszabott minősítvénynyel biró egyén közül a főváros összes választójoggal biró polgárai által,illető választókerületekben eszközlendő titkos szavaás útján választatik, a kinek megválasztása azonban a belügyminiszter utján ő felsége a király helybenhagyása elé terjesztendő. Ha a megválasztott egyén ő felsége által meg nem erősittetik, akkor uj választás eszközlendő, melynél azonban a meg nem erősített egyén kijelölésbe nem hozathatik és meg nem választható. E módositványt a jó s a fővároshoz méltó administrate érdekében ajánlja elfogadtatni. A polgármester a központi bizottság szövegezése szerint vezetné az adminisztratiót, de nem volna független oly mérvben, mint ezt a jó adminisztratió érdeke megkívánja és nem szerezhetné meg azon függetlenséget,mely a főispánnak van adva, míg viszont a főispán majdnem omnipotens hatalommal ruháztatik fel a tisztviselők irányában, de nem folyhat be a közigazgatás menetébe. Lehet-e azt képzelni, hogy míg egyik csak hatalmaskodik, a másik csak administrál, de viszont a hatalmat nem gyakorolhatja, ez által oly administratió létesíttetik,mely méltó a fővároshoz, mely a fővárost nagggyá, hatalmassá és jól administrálttá teszi? Ezért a központi bizottság javaslatát mellőztetni kéri. Kármán Lajosa következő módosítványt nyújtja be: a főváros élén a főpolgármester áll, ki a közgyűlés által 6 évre választatik és a király által megerősíttetik A közgyűlés által megválasztott főpolgármestert, ha ő felsége meg nem erősítené, akkor a közgyűlés újból választ, mely alkalommal azonban a király által meg nem erősített egyén választás alá nem eshetik. Kondorossy György a különvéleményt pártolja. Házmán Ferencz azon ellenvetés ellen,hogy a fővárosban nem szükséges, hogy a kormányhatalom a főpolgármestert akár kinevezze, akár proponálja, akár a proponáltak közül válaszsza, megjegyzi, hogy a fővárosokkal nagyobb mérvben van, mint más község kötelezve az állam ügyeit közvetíteni, s így igen természetes, hogy az államnak a fővárosra szükségkép befolyást kell szereznie, különben ügyei elintézetlenül maradhatnának, vagy oly módon intéztetnének el, mint az állam érdeke nem kívánná. A belügyminiszter, ha a fővárosban van is, nincsen hivatva községi kötelességeket teljesíteni. Az ő hivatása az őrködés, hogy váljon minden közeg, legyen állami, vagy közvetlenül községi, teljesítse kötelességeit vagy sem. A szerkezet mellett szavaz. Beöthy Ákos: a municipiumok megszűnvén a status rendszer elsőrendű factorait képezni, nem tartja szükségesnek,hogy a helyhatóságokban a kormány képviselve legyen. Ezért nem pártolja a központi bizottság szövegezését. A tárgyalás a hétfői tartandó ülésben fog folytattatni. Az ülés végződött 2 óra 5 parazkor. BELFÖLD, Temesvár, nov. 28. (Olteanu püspök.) A „Hon“ 273. számú esti lapjában „egy katholikus pap“ a „Különfélék " rovatában többek közt a „kortesek jutalmazása“ czim alatt a következőket írja szórni szóra : „Olvasóink emlékezni fognak a tavaszi korteskedések történetére, melyekben a főpapság közül a kormány mellett kiválóan három püspök tette ki magát. Olteanu lugosi, ki nem átallotta egy főpásztori levelét kormánypárti kortesirattá aljasítani. Tudtuk, hogy nem teszik ingyen. Csak pár hónapja múlt, és a báládatos kormány Olteanut a Lipót-rend keresztjével jutalmazta.“ stb. Engedje meg, t. szerkesztő úr, hogy az „egy katholikus pap“ soraira becses lapja hasábjaiban jelentéktelen egyéniség létemre tegyek néhány igénytelen észrevételt. Mndenekelőtt azon szerencsés helyzetben vagyok, az „egy katholikus papnak kijelenthetni, hogy engem semmiféle viszony nem köt az említett három egyházfőhöz, annál kevésbé pedig Olteanuhoz, sem rokoni, sem felekezeti szempontból, mert nem is vagyok azon szerencsés helyzetben, Olteanut személyesen ismerni, hanem igenis, ismerem és tisztelem az ő elveit, melyek minden román ajkú honpolgárra — ha ezen elveket tántoríthatlanul követné — üdvösek lennének, nem különben hazánkra is. Olteanu püspök úr, igaz, nagyban dolgozik azon, hogy hazánkban megszűnjenek valahára a gyűlöletek a románok részéről a testvér magyarok irányában. Igaz, Olteanu püspök úr a múlt képviselői választások előtt csakugyan kibocsátott híveihez egy főpásztori levelet, nem „aljas korteskedési czélból, hanem azon czélból, hogy a román ajkú választók vessenek fátyolt az illustrius, veszedelmes daco-román politikai elvekre örökre. Főpásztor létére azon munkálkodott és fog ezentúl is munkálkodni, hogy Sz. István birodalmában a román ajkú honpolgárok képezvén a testvér magyarokkal mint természetes szövetségeseivel egy egészséges organismust, hazánk minden ajkú népe tarthasson lépést a korszellem miveltségével, így tehát Olteanu püspök úr az említett híveihez kibocsátott főpásztori levele által szolgálatot tett hazájának, a mivel főpásztor létére nem „aljas korteskedés“-t, hanem hazafiságot tanúsított. Hát Mohácsnál nem harczolt számos főpásztor? Az „egy katholikus pap“ szemére hányja a kormánynak, hogy Olteanut megjutalmazta. Talán azt várja az „egy katholikus pap“, hogy a honfiainkból alakult alkotmányos kormány a haza oltárára áldozatokat hozó honfiai irányában közönyös legyen, vagy ezért őket épen üldözőbe vegye? Azok akkor méltán kiálthatnának Scipióval : „Ingrata patria,neque quidem ossa mea habebis!“ vagy pedig nem tudja az „egy katholikus pap“ azt, hogy maga a szentírás is ekkér nyilatkozik a közönyös emberek felöl: „Neque calidi, neque frigidi expuritur.“ Egy román. Bácsmegye, nov. 26. (Sztapár-újvidéki csatorna. Politikai viták) Adjatok munkát a népnek! E szavak hangzanak a föld minden részében, midőn a nép a mostoha termés miatt nagy ínséggel küzd, és a munka által segítve van a népen. Mintha a gondviselés működött volna a Türr tábornok által tervezett, s az országgyűlés által elfogadott Sztapár-újvidéki csatorna létrehozásában! E csatorna nélkül az alsó-bácskai nép nagyobb ínségnek nézne elébe, mint 1863-as 66-ban, mert e folyó évben még szűkebb aratásunk volt, mint az említett két mostoha évben. A csatorna ásása és a sok hidak építése azonban oly bé kutforrásául szolgál a népnek, hogy nem csak a jelen ínségben segít magán, hanem valamicskét még jövőre is megtakaríthat. Fel is használja a nép ez alkalmat, és seregenként tódul a munkához, miben a kedvező időjárás rendkívül nagy előnyt nyújt. Van is látszatja a munkának, mintha az ezer karú Briaraeus erőfeszítése működnék, mert Sztapornál kezdve lefelé Torzsa és D. Szentiván közt ásnak már, hol naponként mintegy 1560 munkás izzad a csatorna létrehozásában, s másfelől Újvidéknél is elkezdték az ásást, s miután egy gyalog napszámos naponként egy köbölet, egy igás napszámos pedig két köbölet áshat ki, kik szintén számosan vannak, ehhez képest közép számításssal feltehetni, hogy naponként mintegy kétezer köbölet ásnak ki. A munkások nagy elismeréssel szólnak a működő mérnökről, ki az első jelentésre, hogy valaki készen van az elvállalt munkával, a helyszínen azonnal megjelen, s a vizsgálat után a munkásokat azonnal kifizeti. E munka mellett a politikai pártoskodás teljesen szünetel. Munkálnak itt egymás mellett békésen minden pártbeli és különböző nemzetiségű egyének, a nem versenyeznek másban, mint a lankadatlan munkában. S ez helyesen van igy, mert a munka segít a népnek anyagi helyzetén, s az anyagi jóllét a szellemit is maga után vonja, s felettébb kedvező jele az időnek, hogy a nép maga ezt érezni kezdi, s a politikai kalandorságok helyett jóllétét a munkában keresi. —n— KÜLFÖLD. Batbie jelentése. Táviratainkban ismertettük azon jelentést, melyet Batbie, mint a Kerdrel-féle indítvány megvizsgálására kiküldött bizottság előadója, a nov. 26-ki ülésben a franczia kamra elé terjesztett. Ma az igen terjedelmes jelentés teljes szövegében előttünk van s következőkben közöljük főbb mozzanatait. Rövid bevezetés után a jelentés igy szól: „Híven azon óhajhoz, melyet a közvélemény számos közegei által tudtunkra adott, mindnyájan kivétel nélkül sok jóakarattal és a kiengesztelés utáni hővágygyal léptünk a bizottságba. Mert tudjuk, hogy Francziaország egyenlő bizalommal viseltetik a nemzetgyűlés és a köztársaság elnöke irányában ; tudjuk, hogy mindenekelőtt egyetértésben akarja látni azokat, kikre sorsát ugyanazon napon, ugyanazon szavazattal, úgyszólván a szenvedés ugyanazon pillanatában bízta. Együtt ápoltuk ama nagy és nemes sebesültet és ma, midőn szegény hazánk alig fellábadva, felénk fordítja szemeit, mindnyája iránt, kik gyámolították, egyenlő hálával van eltelve. A köztársaság elnöke hazánknak kitűnő szolgálatokat ten, és az ország jól tudja, hogy a végrehajtó hatalom felét összes erőnkből támogattuk és hogy támogatásunkat minden vállalataiban hathatósan segítette. Ennek jele, hogy a nemzetgyűlés feloszlatása nem talált viszhangra az értelmesebbeknél és hogy a nagy többség hazánk épülésének érdekében kér bennünket,hogy az állami terheket magunktól el ne hárítsuk. A hatalom birtoka, mely szerencsés napok idején nagy és nemes élvezeteket nyújthat, mai nap nagyon is fájdalmas és szomorú dolog, hogy sem azon gyanú terhelne minket, hogy a hatalmat önzésből tartjuk meg. Abban hasonlítunk a köztársaság elnökéhez, hogy kötelességből maradunk, mivel a még gyenge Francziaországot visszaeséstől akarjuk megkímélni, mely minden bizonynyal halált hozna. A reánk bízott helyen szilárdul meg fogunk maradni, mig Francziaország nemcsak külellenestől megszabadult, hanem belellenes ellen is biztosítva lesz.“ Elősorolván az előadó azon okokat, melyek a bizottság kiküldetését előidézték, igy folytatja: „Az elnök úrnak teljes igaza van, midőn üzenetében azt mondja, hogy a köztársaság vagy conservativ, vagy lehetetlen. Ez oka, hogy egy életképes kormányforma okvetlenül a conservativokra szorul, mert oly köztársaság, melyből a conservativok kirekesztvék,azonnal bizalmatlanságot és azt a rémületet idézné elő, mely az előző történeti eseményekből e kormányformához fűződik. Azonban a conservativok között számosan találhatók, kik hitüket a monarchiában megőrizték. Ezek nem fogják a kormánytól elvonni azon kiváltságokat, melyekre szorul, hogy a törvényeknek tiszteletet szerezzen, de legyőzhetlen aggodalmak tiltakozásra hívnák fel őket, midőn támogatásukat csak meggyőződéseik megtagadásával és oly föltételek alatt nyújthatnák, hogy szavazataikban mindazt, mi náluk a hagyományos tisztelet tárgya, el kellene ítélniök. Ezek készeknek nyilatkoznak, a Thiers urat azon hatalommal fölruházni, melyre a végrehajtó hatalom határozatainak foganatosítása czéljából szorul; azonban egyikük sem akarja elvét feláldozni. Nézetünk szerint nálunk a köztársaság csak a tények hatalma által szilárdulhat meg ép úgy mint bizonyos állami intézmények, melyek Angliában folytonos érvényben állanak, anélkül, hogy valaha nyilván megerősíttettek volna. „Azonban az üzenet egy fontos kételyt támasztott. Társaink között többen, hallván a ház ezen oldaláról (a szélső balra mutatott) a tetszés nyilvánításokat, azt kérdezték maguktól, váljon az elnök úr elég világosan és erélyesen nyilatkozott-e a társadalmi rendőrök ellenségei ellen? Szerencsétlen országunkban a rendetlenségnek egész serege van, mely számra és hatalomra nagyobb mint bárhol és az idők folyamában különböző nevet viselt. 1848-ban socialistáknak nevezték őket és feltámadásuk a junius 24-diki torlaszokon szűnt meg. 1871-ben a commune hiveinek nevezték őket, ma pedig általában radicalisoknak — az oly név, melynek nem volt mindig ugyanazon jelentősége, de mai nap a rombolás szövetségének jelzésére szolgál. Czéljuk minden létezőt lerontani, anélkül hogy megmondhatnák, mit akarnak helyébe építeni. Megtámadják azt, amit mi védünk, gyalázzák azt, amit mi tisztelünk.“ Tovább jellemezvén a radicálisok törekvéseit, így folytatja: „Több mint 40 éve, hogy a köztársaság elnöke e párt ellen van. 1848 ban bátran kelt ki ellenük iratai és szónoklataiban. Mint a júliusi kormány minisztere erélyesen üldözte őket. Mindnyájan tudjuk, hogy 1871-ki május havában a commune ellen a legborzasztóbb csatát vívta, mely valaha a rendetlenség serege és a társadalom között lefolyt. Ennek daczára a radicálisok minden tisztességes embert megbotránkoztató szemtelenséggel visszaélnek a köztársaság elnökének nevével. Jelöltjeik mindenütt, ahol e taktika még használható, mint oly politika támogatói lépnek föl, melyet szívükből utálnak, és mint oly férfiú szövetségesei, kit föláldozni akarnak, ha valaha a félrevezetett ország a hatalmat kezükbe szolgáltatná. Sőt egy hírhedt lakoma alkalmával egy pohárköszöntésben ama név, mely az országot megnyugtatja, azon névvel összekapcsoltatott, mely azt rémületbe ejti.“ Barbie azután egybefoglalja Thiersnek a bizottságban adott és lapunk olvasói előtt ismeretes nyilatkozatait s igy folytatja: „A többség kifejezőt adott azon véleménynek, hogy az elnök hatalmának növelését czélzó indítványokat, tétessenek azok akár a kormánytól, akár képviselőktől, szívesen meghallgatja és minden ellenkezés nélkül meg fogja vitatni. Ha a törvények nem elégségesek, követeljenek tőlünk hathatósabbakat, ha a közigazgatás a megyékben és községekben nem elég erős, szívesen támogatjuk a ministériumot. Egy pontnál azonban minden halogatás veszélyesnek látszik ; értjük a végrehajtó hatalom és a nemzet belső közreműködését. A nemzet lázas félelemmel vár és megkívánja, hogy létesüljön. E közreműködés oly szükséges, hogy joggal kérdezzük, miként zavartathatott meg több ízben ? A bizottság többsége azon véleményben van, hogy a baj abban rejlik, hogy a végrehajtó hatalom feje vitáinkba elegyedik. A köztársaság elnöke, daczára annak, hogy törvényes hivatala egy megbízott jogainál tovább nem terjeszkedhetik, tényleg sajátságos, magas állást foglaljál, és a bizalom, melyet az ország irányában tanúsít, oly tekintélylyel ruházza föl őt, mely mindnyájunk előtt ismeretes. Tekintettel a kiváló személyes állásra jelenlétében nincsen meg teljes erkölcsi szabadságunk, mert minden pillanatban födezheti az interpellált minisztereket és a miniszerkérdésből kormánykérdést alakíthat. Ha hazafiságunk tiltja, hogy a kormányt gyengítsük, tiltja azt is, hogy tanácskozmányaink őszinteségét kockáztassuk. A tanácskozás szabadsága,a kamara és a végrehajtó hatalom közötti egyetértés a köztársasági elnök mltga mint javasolja, hogy a miniszteri felelősséget, mégpedig haladéktalanul szervezzük, mivel a hatalmak egyetértése nem ír haladást. Ámbár ez észrevételek Thiers úr személyét és állását illetik, nem tartunk tőle, hogy őt megsértjük. Biztosak voltunk benne, hogy a nagy történetíró nem fog azon csodálkozni, ha hazájának képviselői gondoskodnak arról, hogy szavazataik őszinteségét biztosítsák. Igen szívesen fogadtuk volna el azt az indítványt, hogy a második kamara kérdését és a miniszteri felelősség intézményét egy és ugyanazon bizottsághoz utasítsuk, azonban e két tárgy között igen nagy a különbség. E különbség indokolásául fölhozza szóló, hogy egy második kamara alakítása alkalmával a nemzetgyűlést föl kell oszlatni, ami most nem czélszerű; azért a bizottság a következő határozati javaslatot terjeszti a kamara elé: Első és egyetlen cikk: 15 tagú bizottság neveztetik ki azon megbízatással, hogy a nemzetgyűlés elé a legrövidebb idő alatt a miniszteri felelősségről törvényjavaslatot terjesszen. Azután a jelentés a kisebbség ellen fordul, mely nem fogadta el e határozatot. A kisebbség ellen kiemeli, hogy csekélykörű megbízatással alakult a bizottság, azért nem lehetett oly nagy horderejű kérdések fölött határozni, amilyenek az elnök által követett szervezeti munkálatok. KÜLÖNFÉLÉK. Pest, nov. 30. (Kinevezések:) Boszinszky János m. k. főerdéss a beszterczebányai jószágigazgatóság kerületébe harmadosztályú m. k. erdőmesterré ; a nagybányai bányaigazgatóság kerületébe 1. oszt. bánya- s tisztté Szüszner Ferencz 2-ad oszt. bányatiszt, 2 od oszt. bányatisztté Köss József 3. oszt. bányatiszt, és 8-ad oszt. bányatisztté Richter Gábor bányászgyakornok ; Vöckh János osztálygeolog főgeologgá, telegdi Both Lajos segédgeolog osztálygeologgá, s végre Matyasovszky Jakab gyakornok segédgeologgá; Jávorezky János II. osztályú hivataltisztté; Trettina , Emil Il-ch, Fliegel Kálmán és Horváth Antal pedig III-ad osztályú számtisztekké ; Báttaszéky Frigyes I nagyszombati k. törvényszéki irodatiszt és csomortányi Mike Kálmán göllnitzbányai bányabiztossági tarnok irodatisztekké; a fiumei királyi tengerészeti hatóság által Duimich András révbiztos révalkapitánynyá, és d'Aucona József, Szobogya Valerian ss Merlato Pál révgyakornokok és hosszú járatú tengeri hajókapitányok révbiztosokká neveztettek ki. (Udvari dr.) Az udvarnak Gödöllőről beköltözésére vonatkozólag újabban hírlik,hogy a beköltözés napjául decz.ió ike van megállapítva s ugyanakkor Rudolf koronaherczeg is lejönne Bécsből. (Az udvari gyász) Zsófia főherczegaszszonyért ma november 20-kán megszűnt. (Miklós orosz vagy herczeg) ma érkezett Olaszországból Bécsbe a legszorosabb incognitoban, és folytatja útját Varsó felé. (Szabó Imre) szombathelyi püspök a felső-iszkázi templomnak, melynek lelkipásztora éveken át volt, Jakobeynak egy Rafael Madonna másolatát ajándékozta. (A zalamegyei Deákkor alapszabályainak újbóli átvizsgálására, számos tag kívánságára, f. decz. 11-ére reggeli 10 órára Zala-Egerszegre deákpárti gyűlést tűzött ki, melyre a párt és köz tagjait tisztelettel különösen meghívom. Glavina Lajos, deákpárt elnök. (JSzemző János.) A következő gyászlap egy nagyérdemű általánosan ismert honfitársunk elhunytáról tudósít: Szemző Jozefa és férje Vojnics Lukács, Szemző János ifj és neje született Haukó Karolina, Szemző Mátyás és neje szül. gr. Somssich Augusta, Szemző István, Szemző Gyula, és neje szül. Michels Sarolta, Szemző Valéria és férje Csávossy Gyula, Szemző László, Szemző Lujza és férje Inkey Kálmán saját és számos unokák nevében szomorodott szívvel jelentik édesatyjuk, illetőleg apuk és nagyatyjuk idősb Kamjonkai Szemző János, a vaskoronarend lovagjának folyó hó 28-án d. e. háromnegyed 10-kor élete 74 ik évében hoszszabb szenvedés után bekövetkezett gyászos kimultat. A boldogultnak hitt tetemei folyó hó 30-án d. e. 10 órakor fognak a rókusi sirkertben lévő családi sírboltban örök nyugalomra letétetni. Az engesztelő sz. mise jövő deczamber hó 2-án reggeli 9 órakor a helyb. róm. kath. nagy templomban fog megtartatni, Zomborban.