Pesti Napló, 1872. december (23. évfolyam, 278-301. szám)
1872-12-08 / 284. szám
384. szám.______________________________Vasárnap, deczember 8 1872._________________________33. évi folyam. Szerkesztési iroda; Kiadóhivatal: —— _ ___ fr Előfizetési feltételek: Hirdetések £’«4uc,fak-iera 7. «Om. L .melt. Ferencziek torai^«. TP^j VJ NI TP Jk SSS’A'S «***? «ízt «Ufcetted ““““.r“ “““ “ REGGELI KIADÁS. aggS&tsliS ^ A t*p (ásítani részét illat# miaisa A. Up anyagi réarí* illatfc SsSsla- JL ■ B fi B vBlM M fii B _ B^'f'B • ‘ ‘ ^ ' •t&aioa:,mányek (eláruetád péas, kiadás 8 El ® R SS B B ’■8 fi*1'' . B' i “ ”B › †^B !H fi g hánasza . . . 11 * ’ KIADÓ-HITAIA JLBi “ m—. . JL JU KJ JLm mAm JLI mtmJtm JL JLM V/ ». Előfizetési felhívás „ PESTI NAPLÓ“ 1873-diki, 24-ik évfolyamára. ......J—!—4-------------ii-JJ ' ............sas*. jjmuamag.JJL--------j.diJiiBroummpíMgMüjaamiamaaja „",jiiii Ezennel megnyitjuk az előfizetést a „Pesti Napló“ 1873-diki folyamára. Lapunk irányát, szellemét nem kell olvasóink előtt fejtegetnünk. A „Pesti Napló“ független deákpárti lap; a magyar nemzet jogos nagyaspiratióit, a szabadság és haladás érdekeit védi, és tehetsége szerint előmozdítja. Programmunk változatlan. Igyekszünk, hogy meggyőződésünknek minél sikeresben szolgáljunk, s hogy a magyar olvasó közönségnek minél jobb lapot adjunk. Olvasóink bizonyságot tehetnek, hogy ez igyekvésünkben miként haladtunk előre. Ama nagy írói kör, melynek lapunk képezi központját, az új évben ismét több, jelentékeny erővel fog gyarapodni; szakrovatainkat, melyekkel olvasóink élénk kívánaténak tettünk eleget, megszaporítjuk; tárczánk közelebb is több nagyfontosságú közleményt tartalmaz; — esti lapunkban a legérdekfeszítőbb magvas regényeket közöljük. Végre még egy figyelmeztetést kell tennünk. Budgetünk kiadásait az előfizető és hirdető közönség fedezi. Minthogy pedig a legutóbbi év alatt a lap kiállítási költségei 20%-tel emelkedtek, kénytelenek vagyunk e nagy teher egy csekély részének elvállalására a magyar olvasó közönséget felhívni, mely az évek hosszú során azzal tisztel meg, hogy lapunkat — a magáénak tekinti. Az áremelés évnegyedenként 50 kr. Előfizetési árak: a „Pesti Napid“ reggeli és esti kiadására: Egész évre (jan—dec. 1873) 14 IM. — Félévre (jan—jan. vége 1873) 19 írt. — Évnegyedre (jan-mirt vége 1873) 6 írt. Az előfizetések az „Athenaeum” kiadó hivatalába (Pest, barátok tere 7. sz.) intézendők. Előfizetésre a postai utalványokat kérjük használni, melyek bérmentesítése 10 ftig 5, 10 frton fölül 10 krba kerül. A „Pesti Napló“ szerkesztő és kiadó hivatala. Pest, decz. 7. Azért, melyen rendszerint az ország dolgait tárgyaljuk, egy pillanatra igénybe veszszük házi ügyünk számára. A mi lapunk s általában az összes magyar nagy politikai napilapok s az olvasó közönség házi ügye ez. Tudtunkkal, valamint a „Pesti Napló“ , a „Hon“, úgy többi collegáink legnagyobb része a jövő évben árfölemeléssel lép a közönség elé. A viszonyok kényszerítenek minket erre. A magyar lap nem kecsegtetheti magát azzal, hogy egy határtalan számú olvasó közönséghez szól. A mi elterjedettségünk határai meg vannak szabva, a meghatározott körön belül kell maradunk, s e körben keresnünk a sikeres működés feltételeit. Lapjaink ára nincs összhangban a kiállítás költségeivel. A szellemi kiállítás szükségletei óriásilag növekedtek, s bár a a magyar lapok szerkesztőségi budgetje alig teszi ki a nagy német lapok hasonló budgetjének ötöd vagy hatod részét, melyekkel versenyezniük kell, ez a budget is körülbelül még egyszer annyi, mint amennyi két évvel ezelőtt volt. A nyomdai kiállítás árának emelkedése körülbelől szintennyi. Az olvasóközönségről fentebb szóltunk. A magyar lapok hirdetési rovata a nem-magyar kereskedelmi és iparvilágban csak lépésről-lépésre foglalhat tért, így azon kényszerűség előtt állunk, hogy tapelláljunk a közönségre, arra a közönségre, melynek sajtója vagyunk. Bizalommal és megnyugvással teszszük ezt. A kiállítási költség emelkedése 20’/s, az előfizetési áremelés 9%. A többit részint a hirdetések árának emeléséből várjuk, amit hirdetőink készséggel elfogadtak ; részint az előfizető közönség szaporodásából, melyet e lapok évnegyedről évnegyedre tapasztalni szerencsések. A „P. Napló”nak két dolog között volt választása. Ha megszüntetjük az esti lapot, s a reggelit megnagyobbítjuk, a jelenlegi árt még kissé le is szállíthattuk volna. Ez volt az egyik. — A másik pedig az, hogy adjunk naponként két kiadást, 11/bivet, vasárnaponként rendszerint 212-et, ne csak megtartsuk eddig adni szokott mellékleteinket, hanem"azokat meg is szaporítsuk, lapunk szellemi tartalmát is bővítsük, de ezzel kapcsolatban az árt némileg emeljük. Az utóbbit választottuk. Tartozni vélünk ezzel a magyar közönségnek, minthogy mi vagyunk az egyedüli, naponként kétszer megjelenő magyar Deákpárti lap. Tartozni vélünk ezzel önbizalmunknak, s rágondoltunk a franczia lapokra, melyek ára, az oly nagy franczia olvasó közönség mellett, a franczia belföldön 60—80 frank, melylyel a mi áraink még most sem párhuzamosak. E sorokban a tényállás egyszerű előadására szorítkoztunk. Azt megtehetjük, hogy ami a szellemi munkát illeti, az anyagi eszközök szerénységét, a kettőztetek buzgalommal és megfeszített munkaerővel pótoljuk, de az nem áll hatalmunkban, hogy leszállítsuk a papiros emelkedett árát és a nyomdai munkás díját. A közönségre hivatkozunk. Fest, december 7. Míg mi a deficit nehézségeivel küszködünk, addig Angliának és Poroszországnak a feleslegek okoznak gondot. Angoloságban élesen vitatkoznak a felett, hogy a 30 millión túli bevételi felesleg mily adónemek leszállítása által enyésztessék el; a porosz alsóházban néhány nappal ezelőtt folytatott tanácskozás nagy részt „a feleslegek nyomorúságá“-val foglalkozott. Angliában sokáig fennáll egy törlesztési alap: „sinking fund“ az óriási államadósságok rendszeres apatása czéljából; sokféle kísérletek és változtatások után azonban végleg megszüntették ez alapot és az államadósságok törlesztésére, mondhatni, semmit sem szánnak az angol államháztartásban. Ellenben egész év soron át folyvást leszállítják a fogyasztási adók azon nemeit, melyeknek súlyát főkép a munkásosztály érzi. Poroszországban a megfordított pénzügyi politikát követik, a hadisorczot mindenekelőtt a háború okozta adósságok törlesztésére, hadi készletek pótlására, hadászati beruházásokra s a háború által megkárosult vidékek kártalanítására fordítják. Az évi bevételek fölöslegét hasonlókép nagyrészt államadósságok törlesztésére, az államjószágok, erdőségek, bányák és vasutak invesztálására hasznosítják, úgy hogy a jövő évben vagy 13 millió tallérral szaporodnának az állam aktivái, ellenben az adókat csak igen csekély mérvben szállítják le, így a tervezett adóreformokról számosan azt állítják a porosz alsóházban, hogy azok inkább adóemelést, mintsem könnyítést fognak eredményezni. Pedig általán hangoztatják, hogy Poroszországban nyomasztó az adó, amennyiben sok helyütt a kerületi s helyi pótlékok a gyökadónak néha kétszeresét is elérik. Mindkét államnak pénzügyi politikája, bár különböző irányt követ, a maga helyén észszerű s üdvös. Anglia iparára nézve ma, különösen a kőszén és munkabér fokozatos drágulása folytán, életkérdés a munkásosztály szükségleteit adókönnyítés által lehetőleg enyhíteni, s így nagyobb haszon háramlik az országra az adóleengedésekből, mint az államadósságok törlesztéséből. Ellenben Poroszország helyén látja megújítani Nagy Frigyes besauráló politikáját, a melylyel ez ország gyökeresen úgy sem szakított és a mely pénzügyi gazdálkodásnak nagy előnyeit áldották is a poroszok a német-franczia háború kitörésekor.És mert Poroszország egy újabb nagy harczot elkerülhetlennek lát, megfeszíti a békében az adózók erejét, hogy az államvagyont gyarapítsa, s a hadképesség feltételeit egyre fokozza. Mi sem Anglia, sem Poroszország jelenlegi pénzügyi politikáját nem követhetjük. Szegények vagyunk, deficittel küszködünk, kérdés sem támadhat az adósságoknak kötelezettségünkön túli törlesztéséről , az adóleszállításnak pedig épen ellentétével kell megbarátkoznunk. De haladnunk kell fazon után, melyen amaz irigylendő két ország jelen virágzó állapotához eljutott, és ez:a takarékosság és okszerű beruházás útja. ? ! Itt Magyarország közigazgatása nemcsak hiányos, de aránytalanul drága is. Leginkább illeti a drágaság vádja a központi kormányzatot. Irányadó körökben majdnem felére leszállíthatónak állítják a központi személyzetet. Ám tartsák meg felét, természetesen javát; emeljék föl ennek fizetését, vagy egyharmaddal, és mindjárt jobb is, olcsóbb is lesz a központi igazgatás. Egyébiránt megpendíttetett már a pénzügyi bizottságban is egy közigazgatási enquete elrendelése, amelynek egyik feladatául kétségtelenül a közigazgatásbeli takarékosság is kitüzetnék. De ne csak a takarékosság útjain, hanem az áldozathozatal bátorságában is kövessük ezen irigylendő államok példáját. — Anglia csak nemrég váltotta magához az egész birodalom távirati hálózatát, és a közvélemény fennhangon sürgeti az összes vasutak megvásárlását. És habár 530 millió font sterlingbe fogna is kerülni ezen operatió, az áldozat nagysága bizonyára nem fogja tartóztatni Angliát, hogy a közlekedés leghatalmabb eszközét a közjó érdekében az állami hatalom kezébe kerítse. Poroszország egy kézzel törleszti tartozásait és a másikkal 120 millió tallérnyi vasúti kölcsönt vesz fel,azontúl, hogy a kormánynak máris nyitott 40 milliónyi bitért vasúti czélokra. Halljuk már az ellenvetést, hogy Magyarország sem haboznék a beruházásokra szükséges áldozatokkal, ha oly kedvező árfolyam, illetőleg alacsony kamat mellett juthatna kölcsönökhöz, mint Anglia vagy Poroszország.De felejtjük, hogy a nevezett országok évtizedek előtt nem a mai árfolyam szerint részesültek hitelben, s ez magyarázza meg Poroszország eljárását, miszerint a régibb keletű drágább tartozásokat törleszti, s helyettük újabb, de kedvezőbb feltételű kölcsönökhez folyamodik. Mindenesetre nagyon megfontolandó kérdés, vájjon nem hátrányosabb-e, ha elhalasztottuk volna a szükséges investitiókat,s ezáltal egyszersmind a magángazdálkodásnak is állami tényezőkkel fokozását, mintha aránylag drágább pénzen bár, de következetesen odajuttatni iparkodtunk az adóképességet,hogy nemcsak helyre legyen állítható a rendes államháztartásban az egyensúly, hanem hogy a beruházások jelentékeny részét is az ország saját jövedelmeiből fedezhessük. Eddigelé adósságaink zöme vasutainkat terheli Ha vasútépítéseinket tekintjük, lehet e tárgyban recriminálnunk eleget , van is módunk benne. De a recriminatiókkal ezért nem élünk. A kötelezettségeknek, melyeket az ország magára vállalt, meg kell felelni, de midőn ezt nagy áldozatokkal teszszük, keressük más módon a még szükséges, okszerű állami beruházásokat érvényesíteni. Az államot nem lehet többé terhelni akár a legcsekélyebb összeggel sem, még nem látjuk, mi az adóreform eredménye. Ez legyen pénzügyi eljárásunk egyik zsinórmértéke rendkívüli kiadásainkra nézve. S most tekintsük a rendeseket. Tagadhatlan, hogy rendes bevételeink tartósan és folyvást emelkedtek, de nem voltak képesek egyenlépést tartani a rendes szükséglet növekedésével. És a pénzügyi bizottságnak az 1873-diki budgettel szemben gyakorolt szigorúbb bírálata azt mutatja, hogy nevezetes tételek voltak ezelőtt a rendkívüli fedezetre utalva, amelyek helyesen a rendes szükséglet osztályába tartoznak. Innen van, hogy nem kecsegtethetjük magunkat többé azon reménynyel, melyet 2—3 korábbi zárszámadásból meríthettünk, hogy t. i. az előirányzott deficit tényleg nem következik be. A jövő évi render szükségletbe körülbelül 5 millióra menő olynemű tételek helyeztettek át a rendkívüliből, amelyek eddig rendkívüli bevételek által fedeztettek. Nem marad tehát egyéb hátra, mint megelőzni az adóreformot s a 8 millióra rugtatott rendes budgetbeli hiányt a jövedelmek fokoztatásával födözni. Bárhol alkalmaztassék ez, az adók bármely terén, nagy animositást fog ez felkölteni. A föld- és házadó, mint már a múltkor e lapokban megjegyeztetett, szerfölött terhes s a pénzügyminiszter kijelenté, hogy nem szándékozik e terhet, bár ideiglenesen,még súlyosabbá tenniSzigorúbban fog azonban kezeltetni a személykereseti és jövedelmi adó, fölemeltetnek a bélyegek, illetékek s némely indirect adó. Elegendő, eszközölhető-e ez, majd csak akkor fogjuk megmondhatni, hogy ha a részletes előterjesztések előttünk lesznek. Attól tartunk azonban, hogy a bajon ez eszközök gyökeresen nem segíthetnek. A deficit valósággal csak a rendes budgetben sújtó. A rendes kiadások megszorítása nem függ annyira a törvényhozás elhatározásától, mint a rendkívülieké, s ha a pénzügyi bizottság — min kétkedni nem is lehet — teljes szigorral megrostálta a rendes szükségletet, s igy az említett 8 millió hiány minden körülmények közt fedezendő, s pedig a rendes bevételekből, akkor kérjük a pénzügyminiszter urat, ne érjé be fél eszközökkel. Azok, sok egyéb baj mellett, illuziókban ringathatnak, pedig hogy bajainkból kilábadjunk, arra mindenekelőtt az szükséges, hogy teljesen tisztában legyünk a helyzettel. Pest, deczember 7. (B. Majthényi László szerbügyi kir. biztos lemondását illetőleg) hitelt érdemlő forrásból értesültünk,hogy az bevégzett tényül nem tekinthető. A báró úr csak a parlamentáris szokásnak hódolt, ha új miniszterelnök kineveztetése után állásit, mely gr. Lónyay személyes kezdeményezésének volt kifolyása, a kormány rendelkezése alá bocsájta. A szerbügyi helyzet azonban ma ugyanaz, mint volt a miniszterválság előtt, s megoldása félúton nem hagyható. (Az ötvennégymillió ezüst frtnyi kölcsönről szóló törvényjavaslat s ennek indokolása ma mutattatott be a képviselőházban. A kölcsön, a törvényjavaslat 1. § aszerint, az 1872. és 1873-dik évben felmerülő deficit fedezésére vetetik föl. 54 millió névértékű kötvény fejében legalább valóságos 39.960.000 frtnak kellene ezüstben befolyni. A törlesztés, (2. §.) 1875-től kezdve, 30 év alatt végrehajtandó. Kamatul (3. §.) évi 5 % biztosittatik. A kölcsön mindennemű okmányai s kötvényei (5.§.) bélyeg- s adómentesek. A deficit, melynek fedezésére e kölcsön szükséges, következőleg halmozódott föl. 1871-ben a valóságos hiány 11 és fél millióra ment, a mely összeg ideiglenesen részint kamatozó kincstári utalványok alapján, részint a sorsolási kölcsönből fedeztetett. Ezen függő adóssággal nyílt meg az 1872-diki év.Hozzájárult 26 millió frtnyi oly hiány, mely ingatlanok eladása, állami követelések s kincstári utalványok utján lett volna fedezendő. Szaporította e hiányt a közös activákból várt bevétel elmaradása s a közös költségek nagyobb mérvű megszavazása, összesen további 5 millióval. Azonban a kincstári birtokok eladására szükséges törvény nem jött létre, a követelések nem folytak be kellő mérvben, a kincstári utalványokból nem lehetett, a pénz szűke folytán, 1,800,000 frtnál többet forgalomban tartani. A pénzügyminiszter ennélfogva kénytelen volt kamatolás mellett ideiglenesen a 30 milliós kölcsön disponibilis pénzeiből a az állam tulajdonát képező értékek elhelyezése alapján a szükségletet fedezni. Ezen előlegek visszatéríthetésére s a jövő évi hiány egy részének (12 millió) fedezésére szükséges ezen új kölcsön fölvétele. A kölcsön majdnem ugyanazon módozatok szerint köttetik,mint a 30 milliós, a minimál kibocsátási ár 74°,. A pénzügyminiszteri indokolás a feltételeket a jelenlegi pénzviszonyok közt aránylag kedvezőknek s az államkincstár igazolatlan megterheltetése nélkül elfogadhatóknak mondja. (Az osztályok előadóiból alakult központi bizottság ma a nyilvános ülés után rögtön összeült, hogy a képviselőház által függőben hagyott és uj szövegezés végett hozzá utasított fővárosi törvényjavaslat 103-ik §-át tárgyalás alá vegye. A bizottság elvileg a következő szövegben állapodott meg: „A mennyiben az 1870. l0.tczikkben részint országos kölcsön, részint az úgynevezett fővárosi alap terhére határozottan megjelölt vállalatok és beruházásokon kívül még más közlekedési eszközök és beruházások szükségesek, ezek költségeit a főváros saját házi pénztárából fedezheti, vagy pedig ezekre nézve a főváros lakosait kéz- és szekeres munkára is kötelezheti.“ Ezen szöveg a 103. §. 1 bő bekezdése helyébe jönne, a többi része a §-nak pedig némely stiláris módosításokkal maradna a jelenlegi szöveg szerint. Különben a végleges és szabatos szövegezéssel a fentebbi elvek alapján e bizottság előadója Szapáry Gyula gr. bízatott meg. Kft! számunkhoz egy iv melléklet viasztolva.