Pesti Napló, 1872. december (23. évfolyam, 278-301. szám)

1872-12-08 / 284. szám

384. szám.______________________________Vasárnap, deczember 8 1872._________________________33. évi folyam. Szerkesztési iroda; Kiadó­hivatal: —— _ ___ fr Előfizetési feltételek: Hirdetések £’«4uc,fak-iera 7. «Om. L .melt. Ferencziek­ torai^«. TP^j VJ NI TP Jk SSS’A'S «***? «ízt «Ufcetted ““““.r“ “““ “ REGGELI KIADÁS. aggS&tsl­iS ^ A t*p (ásítani részét illat# miaisa A. Up anyagi réarí* illatfc SsSsla- JL ■ B fi B vBlM M fii B _ B^'f'B • ‘ ‘ ^ ' •t&aioa:,­mányek (eláruetád péas, kiadás 8 El ® R SS B B ’■8 fi*1'' . B' i “ ”B › †^B !H fi g hánasza . . . 11 * ’ KIADÓ-HITAIA JLBi “ m—. . JL JU KJ JLm mAm JLI mtmJtm JL JLM V/ ». Előfizetési felhívás „ PESTI NAPLÓ“ 1873-diki, 24-ik évfolyamára. ......J—!—4-------------ii-JJ ' ............sas*. jjmuamag.JJL--------j.diJiiBroummpíMgMüjaamiamaaja „",jiiii Ezennel megnyitjuk az előfizetést a „Pesti Napló“ 1873-diki folyamára. Lapunk irányát, szellemét nem kell olvasóink előtt fejtegetnünk. A „Pesti Napló“ független deákpárti lap; a magyar nemzet jogos nagyaspiratióit, a szabadság és haladás érdekeit védi, és tehetsége szerint előmozdítja. Programmunk változatlan. Igyekszünk, hogy meggyőződésünknek minél sikeresben szolgáljunk, s hogy a magyar olvasó közönségnek minél jobb lapot adjunk. Olvasóink bizonyságot tehetnek, hogy ez igyekvésünkben miként haladtunk előre. Ama nagy írói kör, melynek lapunk képezi központját, az új évben ismét több, jelentékeny erővel fog gyarapodni; szakrovatainkat, melyekkel olvasóink élénk kívánaténak tettünk eleget, megszaporít­­juk; tárczánk közelebb is több nagyfontosságú közleményt tartalmaz; — esti lapunkban a legérdekfeszítőbb magvas­ regényeket közöljük. Végre még egy figyelmeztetést kell tennünk. Budgetünk kiadásait az előfizető és hirdető közönség fedezi. Minthogy pedig a legutóbbi év alatt a lap kiállítási költségei 20%-tel emelkedtek, kénytelenek vagyunk e nagy teher egy csekély részének elvállalására a magyar olvasó közönséget felhívni, mely az évek hosszú során azzal tisztel meg, hogy lapunkat — a magáénak tekinti. Az áremelés évnegyedenként 50 kr. Előfizetési árak: a „Pesti Napid“ reggeli és esti kiadására: Egész évre (jan—dec­. 1873) 14 IM. — Félévre (jan—jan. vége 1873) 19 írt. — Évnegyedre (jan-mirt vége 1873) 6 írt. Az előfizetések az „Athenaeum” kiadó hivatalába (Pest, barátok­ tere 7. sz.) intézendők. Előfizetésre a postai utalványokat kérjük használni, melyek bérmentesítése 10 ftig 5, 10 frton fölül 10 krba kerül. A „Pesti Napló“ szerkesztő és kiadó­ hivatala. Pest, decz. 7. A­zért, melyen rendszerint az ország dolgait tárgyaljuk, egy pillanatra igénybe veszszük házi ügyünk számára. A mi lapunk s általában az összes ma­gyar nagy politikai napilapok s az olvasó közönség házi ügye ez. Tudtunkkal, valamint a „Pesti Napló“ , a „Hon“, úgy többi collegáink legna­gyobb része a jövő évben árfölemeléssel lép a közönség elé. A viszonyok kényszerítenek minket erre. A magyar lap nem kecsegtetheti magát azzal, hogy egy határtalan számú olvasó közönséghez szól. A mi elterje­­dettségünk határai meg vannak szabva, a meghatározott körön belül kell marad­­unk, s e körben keresnünk a sikeres mű­ködés feltételeit. Lapjaink ára nincs összhangban a ki­állítás költségeivel. A szellemi kiállítás szükségletei óriásilag növekedtek, s bár a a magyar lapok szerkesztőségi budgetje alig teszi ki a nagy német lapok hasonló budgetjének ötöd vagy hatod részét, me­lyekkel versenyezniük kell, ez a budget is körülbelül még egyszer annyi, mint a­mennyi két évvel ezelőtt volt. A nyom­dai kiállítás árának emelkedése körülbe­­lől szintennyi. Az olvasó­közönség­ről fentebb szóltunk. A magyar lapok hirdetési rovata a nem-magyar kereske­delmi és iparvilágban csak lépésről-lépés­­re foglalhat tért, így azon kényszerűség előtt állunk, hogy tapelláljunk a közön­ségre, arra a közönségre, melynek sajtója vagyunk. Bizalommal és megnyugvással tesz­­szük ezt. A kiállítási költség emelkedése 20’/s, az előfizetési áremelés 9%. A többit ré­szint a hirdetések árának emeléséből vár­juk, a­mit hirdetőink készséggel elfogad­tak ; részint az előfizető közönség szapo­rodásából, melyet e lapok évnegyedről évnegyedre tapasztalni szerencsések. A „P. Napló”nak két dolog között volt választása. Ha megszüntetjük az esti la­pot, s a reggelit megnagyobbítjuk, a jelenlegi árt még kissé le is szállíthattuk volna. Ez volt az egyik. — A másik pe­dig az, hogy adjunk naponként két kiadást, 11/b­ivet, vasárnaponként rend­szerint 212-et, ne csak megtartsuk eddig adni szokott mellékleteinket, hanem"azo­kat meg is szaporítsuk, lapunk szellemi tartalmát is bővítsük,­­ de ezzel kap­csolatban az árt némileg emeljük. Az utóbbit választottuk. Tartozni vélünk ezzel a magyar kö­zönségnek, minthogy mi vagyunk az egyedüli, naponként kétszer megjelenő magyar Deákpárti lap. Tartozni vélünk ezzel önbizalmunknak, s rágondoltunk a franczia lapokra, melyek ára, az oly nagy franczia olvasó közönség mellett, a fran­czia belföldön 60—80 frank, melylyel a mi áraink még most sem párhuzamosak. E sorokban a tényállás egyszerű előa­dására szorítkoztunk. Azt megtehetjük, hogy a­mi a szellemi munkát illeti, az anyagi eszközök szerénységét, a kettőz­tetek buzgalommal és megfeszített mun­kaerővel pótoljuk, de az nem áll hatal­munkban, hogy leszállítsuk a papiros emelkedett árát és a nyomdai munkás díját. A közönségre hivatkozunk. Fest, dec­ember 7. Míg mi a deficit nehézségeivel küszkö­dünk, addig Angliának és Poroszország­nak a feleslegek okoznak gondot. Angol­­oságban élesen vitatkoznak a felett, hogy a­ 30 millión túli bevételi felesleg mily adónemek leszállítása által enyész­tessék el; a porosz alsóházban néhány nappal ezelőtt folytatott tanácskozás nagy részt „a feleslegek nyomo­rúság­á“-val foglalkozott. Angliában sokáig fennáll egy törlesz­tési alap: „sinking fund“ az óriási állam­­adósságok rendszeres apat­­ása czéljából; sokféle kísérletek és változtatások után azonban végleg megszüntették ez alapot és az államadósságok törlesztésére, mond­hatni, semmit sem szánnak az angol állam­háztartásban. Ellenben egész év soron át folyvást leszállítják a fogyasztási adók azon nemeit, melyeknek súlyát főkép a munkás­osztály érzi. Poroszországban a megfordított pénz­­ügyi politikát követik, a hadisorczot min­denekelőtt a háború okozta adósságok tör­lesztésére, hadi készletek pótlására, hadá­szati beruházásokra s a háború által megká­rosult vidékek kártalanítására fordítják. Az évi bevételek fölöslegét hasonlókép nagyrészt államadósságok törlesztésére, az államjószágok, erdőségek, bányák és vasutak invesztálására hasznosítják, úgy hogy a jövő évben vagy 13 millió tallér­ral szaporodnának az állam aktivái, el­lenben az adókat csak igen csekély mérv­ben szállítják le, így a tervezett adóre­formokról számosan azt állítják a porosz alsóházban, hogy azok inkább adóeme­lést, mintsem könnyítést fognak eredmé­nyezni. Pedig általán hangoztatják, hogy Poroszországban nyomasztó az adó, a­mennyiben sok helyütt a kerületi s helyi pótlékok a gyökadónak néha kétszeresét is elérik. Mindkét államnak pénzügyi politikája, bár különböző irányt követ, a maga he­lyén észszerű s üdvös. Anglia iparára nézve ma, különösen a kőszén és munka­bér fokozatos drágulása folytán, életkér­dés a munkás­osztály szükségleteit adó­könnyítés által lehetőleg enyhíteni, s így nagyobb haszon háramlik az országra az adóleengedésekből, mint az államadóssá­gok törlesztéséből. Ellenben Poroszország helyén látja megújítani Nagy Frigyes b­esauráló po­litikáját, a melylyel ez ország gyökere­sen úgy sem szakított és a mely pénz­­ügyi gazdálkodásnak nagy előnyeit ál­dották is a poroszok a német-franczia háború kitörésekor.És mert Poroszország egy újabb nagy harczot elkerülhetlennek lát, megfeszíti a békében az adózók ere­jét, hogy az államvagyont gyarapítsa, s a hadképesség feltételeit egyre fokozza. Mi sem Anglia, sem Poroszország jelen­legi pénzügyi politikáját nem követhet­jük. Szegények vagyunk, deficittel küsz­ködünk, kérdés sem támadhat az adóssá­goknak kötelezettségünkön túli törleszté­séről , az adóleszállításnak pedig épen el­lentétével kell megbarátkoznunk. De ha­ladnunk kell fazon után, melyen amaz irigylendő két ország jelen virágzó álla­potához eljutott, és ez:a takarékos­ság és okszerű beruházás útja. ? ! Itt Magyarország közigazgatása nemcsak hiányos, de aránytalanul drága is. Leg­inkább illeti a drágaság vádja a központi kormányzatot. Irányadó körökben majd­nem felére leszállíthatónak állítják a köz­­­ponti személyzetet. Ám tartsák meg felét, természetesen javát; emeljék föl ennek fizetését, vagy egyharmaddal, és mind­járt jobb is, olcsóbb is lesz a központi igazgatás. Egyébiránt megpendíttetett már a pénzügyi bizottságban is egy köz­­igazgatási enquete elrendelése, a­melynek egyik feladatául kétségtelenül a közigaz­­gatásbeli takarékosság is kitüzetnék. De ne csak a takarékosság útjain, ha­nem az áldozathozatal bátorságában is kövessük ezen irigylendő államok példáját. — Anglia csak nemrég váltotta magához az egész birodalom táv­irati hálózatát, és a közvélemény fenn­hangon sürgeti az összes vasutak megvá­sárlását. És habár 530 millió font ster­lingbe fogna is kerülni ezen operatió, az áldozat nagysága bizonyára nem fogja tartóztatni Angliát, hogy a közlekedés leghatalmabb eszközét a közjó érdekében az állami hatalom kezébe kerítse. Porosz­­ország egy kézzel törleszti tartozásait és a másikkal 120 millió tallérnyi vasúti kölcsönt vesz fel,azontúl, hogy a kormány­nak már­is nyitott 40 milliónyi bitért vasúti czélokra. Halljuk már az ellenvetést, hogy Ma­gyarország sem haboznék a beruházások­ra szükséges áldozatokkal, ha oly kedve­ző árfolyam, illetőleg alacsony kamat mellett juthatna kölcsönökhöz, mint Ang­lia vagy Poroszország.De felejtjük, hogy a nevezett országok évtizedek előtt nem a mai árfolyam szerint részesültek hitelben, s ez magyarázza meg Poroszország eljárá­sát, miszerint a régibb keletű drágább tartozásokat törleszti, s helyettük újabb, de kedvezőbb feltételű kölcsönökhez fo­lyamodik. Mindenesetre nagyon megfon­tolandó kérdés, vájjon nem hátrányo­sabb-e, ha elhalasztottuk volna a szüksé­ges investitiókat,s ez­által egyszersmind a magángazdálkodásnak is állami tényezők­kel fokozását, mintha aránylag drágább pénzen bár, de következetesen odajuttatni iparkodtunk az adóképességet,hogy nem­csak helyre legyen állítható a rendes állam­­háztartásban az egyensúly, hanem hogy a beruházások jelentékeny részét is az ország saját jövedelmeiből fedezhessük. Eddigelé adósságaink zöme vasutain­kat terheli Ha vasútépítéseinket tekint­jük, lehet e tárgyban recriminálnunk ele­get , van is módunk benne. De a recri­­minatiókkal ezért nem élünk. A kötele­zettségeknek, melyeket az ország magára vállalt, meg kell felelni, de midőn ezt nagy áldozatokkal teszszük, keressük más módon a még szükséges, okszerű állami beruházásokat érvényesíteni. A­z államot nem lehet többé terhelni akár a legcseké­lyebb összeggel sem, még nem látjuk, mi az adóreform eredménye. Ez legyen pénzügyi eljárásunk egyik zsinórmértéke rendkívüli kiadásainkra nézve. S most tekintsük a rendeseket. Tagadhatlan, hogy rendes bevételeink tartósan és folyvást emelkedtek, de nem voltak képesek egyenlépést tartani a rendes szükséglet növekedésével. És a pénzügyi bizottságnak az 1873-diki budgettel szemben gyakorolt szigorúbb bírálata azt mutatja, hogy nevezetes té­telek voltak ezelőtt a rendkívüli fe­dezetre utalva, a­melyek helyesen a rendes szükséglet osztályába tartoznak. Innen van, hogy nem kecsegtethetjük magunkat többé azon reménynyel, me­lyet 2—3 korábbi zárszámadásból merít­hettünk, hogy t. i. az előirányzott deficit tényleg nem következik be. A jövő évi render szükségletbe körülbelül 5 millió­ra menő olynemű tételek helyeztettek át a rendkívüliből, a­melyek eddig rend­kívüli bevételek által fedeztettek. Nem marad tehát egyéb hátra, mint megelőzni az adóreformot s a 8 millióra rugtatott rendes budgetbeli hiányt a jövedelmek fokoztatásával födözni. Bárhol alkalmaztassék ez, az adók bár­mely terén, nagy animositást fog ez fel­­költeni. A föld- és házadó, mint már a múltkor e lapokban megjegyeztetett, szer­fölött terhes s a pénzügyminiszter kije­lenté, hogy nem szándékozik e terhet, bár ideiglenesen,még súlyosabbá tenniSzi­­gorúbban fog azonban kezeltetni a sze­­mélykereseti és jövedelmi adó, fölemel­tetnek a bélyegek, illetékek s némely in­direct adó. Elegendő, eszközölhető-e ez, majd csak akkor fogjuk megmondhatni, hogy ha a részletes előterjesztések előt­tünk lesznek. Attól tartunk azonban, hogy a bajon ez eszközök gyökeresen nem segíthetnek. A deficit valósággal csak a rendes budgetben sújtó. A rendes kiadások megszorítása nem függ annyira a tör­vényhozás elhatározásától, mint a rend­kívülieké, s ha a pénzügyi bizottság — min kétkedni nem is lehet — teljes szi­gorral megrostálta a rendes szükségletet, s igy az említett 8 millió hiány minden körülmények közt fedezendő, s pedig a rendes bevételekből, akkor kérjük a pénzügyminiszter urat, ne érjé be fél esz­közökkel. Azok, sok egyéb baj mellett, illuziók­­ban ringathatnak, pedig hogy bajaink­ból kilábadjunk, arra mindenekelőtt az szükséges, hogy teljesen tisztában le­gyünk a helyzettel. Pest, deczember 7. (B. M­a­j­t­h­é­n­y­i László szerbügyi kir. biztos lemondását illető­leg) hitelt érdemlő forrásból értesültünk,hogy az bevégzett tényül nem tekinthető. A báró úr csak a parlamentáris szokásnak hódolt, ha új miniszterelnök kineveztetése után állásit, mely gr. Lónyay személyes kezdeményezésének volt kifolyása, a kormány rendelkezése alá bocsájta. A szerbügyi helyzet azonban ma ugyanaz, mint volt a miniszterválság előtt, s megoldása félúton nem hagyható. (Az ötvennégymillió ezüst frtnyi kölcsönről­ szóló törvényjavaslat s ennek indokolása ma mutattatott be a képviselőház­­ban. A kölcsön, a törvényjavaslat 1. § aszerint, az 1872. és 1873-dik évben felmerülő deficit fe­dezésére vetetik föl. 54 millió névértékű köt­vény fejében legalább valóságos 39.960.000 frtnak kellene ezüstben befolyni. A törlesztés, (2. §.) 1875-től kezdve, 30 év alatt végrehajtan­dó. Kamatul (3. §.) évi 5 % biztosittatik. A köl­csön mindennemű okmányai s kötvényei (5.§.) bélyeg- s adómentesek. A deficit, melynek fedezésére e kölcsön szük­séges, következőleg halmozódott föl. 1871-ben a valóságos hiány 11 és fél millióra ment, a mely összeg ideiglenesen részint kamatozó kincstári utalványok alapján, részint a sorsolási kölcsönből fedeztetett. Ezen függő adóssággal nyílt meg az 1872-diki év.Hozzájárult 26 millió frtnyi oly hiány, mely ingatlanok eladása, ál­lami követelések s kincstári utalványok utján lett volna fedezendő. Szaporította e hiányt a közös activákból várt bevétel elmaradása s a közös költségek nagyobb mérvű megszavazása, összesen további 5 millióval. Azonban a kincstári birtokok eladására szük­séges törvény nem jött létre, a követelések nem folytak be kellő mérvben, a kincstári utalvá­nyokból nem lehetett, a pénz szűke folytán, 1,800,000 frtnál többet forgalomban tartani. A pénzügyminiszter ennélfogva kénytelen volt kamatolás mellett ideiglenesen a 30 milliós köl­csön disponibilis pénzeiből a az állam tulajdo­nát képező értékek elhelyezése alapján a szük­ségletet fedezni. Ezen előlegek visszatérítheté­­sére s a jövő évi hiány egy részének (12 millió) fedezésére szükséges ezen új kölcsön fölvétele. A kölcsön majdnem ugyanazon módozatok szerint köttetik,mint a 30 milliós, a minimál ki­bocsátási ár 74°­,. A pénzügyminiszteri indoko­lás a feltételeket a jelenlegi pénzviszonyok közt aránylag kedvezőknek s az államkincstár igazo­latlan megterheltetése nélkül elfogadhatóknak mondja. (Az osztályok előadóiból ala­kult központi bizottság­ ma a nyilvános ülés után rögtön összeült, hogy a képviselőház által függőben hagyott és uj szö­vegezés végett hozzá utasított fővárosi törvény­javaslat 103-ik §-át tárgyalás alá vegye. A bizottság elvileg a következő szövegben állapodott meg: „A mennyiben az 1870. l0.tczikkben részint országos kölcsön, részint az úgynevezett fővá­rosi alap terhére határozottan megjelölt vállala­tok és beruházásokon kívül még más közlekedé­si eszközök és beruházások szükségesek, ezek költségeit a főváros saját házi pénztárából fe­dezheti, vagy pedig ezekre nézve a főváros la­kosait kéz- és szekeres munkára is kötelezheti.“ Ezen szöveg a 103. §. 1 bő bekezdése helyé­be jönne, a többi része a §-nak pedig némely stiláris módosításokkal maradna a jelenlegi szö­veg szerint. Különben a végleges és szabatos szövegezés­sel a fentebbi elvek alapján e bizottság előadója S­z­a­p­á­r­y Gyula gr. bízatott meg. Kft! számunkhoz egy iv melléklet via­­sztolva.

Next