Pesti Napló, 1873. augusztus (24. évfolyam, 176-200. szám)
1873-08-01 / 176. szám
37 ft ,XIX. Budapest Péntek, augusztus 1,1878 Szerkesztési irodai Kiadó-hivatal: Baritok-tere, Athenaeum-épület. A lap Szellemi részét illeti minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérraentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Barátok tere, Athenaeum-épület. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz , kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadóhivatalhoz intézendők. REGGELI KIADÁS.lőfizetési feltételek: után küldve, vagy Budapesten ,hoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: hónapra ... fi írt — kr. hónapra . . 12 » — » Az esti kiadás postai kissínküldéséért elülfizetés évnegyedenként. 1 forint. Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a bv első napjától számittatik. , Hirdetései szintúgy mint"előfizetések a KIADÓHIVATALBA, Barátok tere, Athenaeum-épület küldendők. Előfizetési „PESTI NAPLÓ“-ra. Előfizetési árak : Egész évre . . 24 fit. Félévre . . . 12 „ Negyedévre . 6 „ Iggik” Az előfizetés Pestre, a „Pest Napló“ kiadóhivatalának (Athenaeum, fe ■venoziek tere ?. m. a.) küldendő. A „Slapló“ szerkesztő- és kiadó hivatala, Budapest, Julius 31. A horvát országgyűlés későbben ül öszsze, mint ez a kiegyezési tárgyalások alkalmával terveztetett. Ekkor ugyanis az javasoltatok, hogy az országgyűlés már júliusra öszszehivattassék, míg e napokban félhivatalosan azt tudatták, hogy az országgyűlés csak aug. 25-ére hivattatok egybe. Úgy tudjuk, hogy az elhalasztás a horvátok kérelmére történt. A képviselők, kiknek nagy része, hosszabb időn át a pesti országgyűlésen volt elfoglalva, kissé körül akartak tekinteni saját dolgaikban és másrészt a forró napok nem látszottak alkalmasnak a törvényhozás ülésezésére. A horvátok valószínűleg szeptemberben fogják tárgyalni a kiegyezési mű revisióját s az erre vonatkozó javaslatokat. A horvát regntárgyalások befejezése és a horvát országgyűlés újra megnyitása között egy tetemes idő múlt el, melyet a horvát nemzeti párt felhasználhatok volna arra, hogy a horvát közönséget, melynek vágyait ő lovalta fel képtelen programmjaival, megbarátkoztassa a kötött egyezség vezéreszméivel s egyátalában előkészítse a tért az unió népszerűsítése és meggyökereztetésére.Fájdalom, majdnem az ellenkező történt. A horvát ellenzék lapja, az »Obzor“ a kiegyezési tárgyalások után is körülbelül oly hangon ír, mint azelőtt; az agitatió majdnem ugyanoly mértékben foly, mint azelőtt, és ha a horvát ellenzéki lap , legújabban meg is kezdett egy polémiát a Miletics-párt s ennek trekvései ellenében, úgy látszik, ez csak azért történt, mert akadt a horvátok körében egy befolyásos férfiú,ki pártja zömét a további agitatió alkalomszerűtlen, politikátlan, sőt káros voltára figyelmeztette. A horvát ellenzéki részről tanúsított ily hangulat folytán nincs mit csodálkozni, hogy a személyi kérdés még mindig függőben van, s valószínűleg nem is fog megoldatni, míg a horvát országgyűlés tárgyalásai a báni és miniszteri állás betöltésére vonatkozólag nem tisztázzák a helyzetet s bizonyos garantiákat nem nyújtanak. Meg kell győződni előbb, miként alakulnak a pártok, mint, megy végbe az unionista és nationalista párt mérsékeltebb elemeinek egyesülése, s az unió és a törvény védelme mily hévvel, mily ellenzékkel szemben, mily sikerrel valósíttatik, és csak ezután lehet helyesen eldönteni a személyi kérdést. Ezek nem jelentőség nélküli kérdések és nem azok még akkor sem, ha nem tévesztjük el szem előtt, hogy a horvát országgyűlést nem illeti meg a parlament jogosultsága s a horvát bán és miniszter nem a horvát pártokkal áll és bukik, hanem a magyar kormánynyal, melynek sorsa felett a magyar országgyűlés dönt. Ez kétségkívül igaz, de szintúgy nem szenved kétséget, hogy a politikai ildomot nem lehet megtagadni a tervtől,amely szerint a horvát főhivatalnoki helyek betöltése függőben tartatik mindaddig, míg azt a horvát pártokkal egyetértésben és azok alakulása szerinti combinatióban lehet megvalósítani. Azt hiszszük, hogy ez Horvátországnak tett újabb engedmény, s azért semmi értelme sincs annak, ha a „Wanderer“, a horvát ellenzék ez egyik német lapja, a múltkor azzal fenyegetődzött, hogy a kiegyezési ma a horvát országgyűlésen meg fog bukni, ha a magyar kormány nem tölti be a báni és miniszteri állást, még mielőtt a horvát országgyűlés összeül. Mint Magyarország elleni fenyegetés az ilyesmi különben elég naivul is hangzik. A kiegyezés revisiója ugyanis egyes egyedül Horvátország érdekében történt. Minden concessio, melyet a kiegyezési törvény e novellája tartalmaz, Horvátország javára szól. Magyarországé csak a nagyobb teher és áldozat, a míg ha e javaslat megbukik, megmarad természetesen a törvény, mely előnyösebb Magyarországra s hátrányosabb a horvátokra nézve. Annak volna tehát értelme, ha magyar részről történnék fenyegetés, hogy országgyűlésünk nem fogja szentesíteni a horvátoknak javasolt corcesiliokat, — attól azonban, hogy a horvátok ezt nem fogadják el, úgy látszik, nem nekünk, nem Magyarországnak kell megijedni. Különben nekünk nincs semmi örömünk abban, hogy egymást ijesztgessük s nincs is arra semmi szükség. Teljesítse mindegyik fél kötelességét, — s tartós, állandó lehet a béke. Magyar részről e tekintetben nincs semmi hiány, — a sor azonban mindenképen a horvátokon van és pedig már régóta. Magyar részről oly annyira nem akarnak praejudicálni semminek, hogy Vukanovics is valószínűleg egyelőre meghagyatik állomásán, amire különben e lelkiismeretes s buzdó államhivatalnok, kivel az utolsó cseppig megitatták a horvát pártharcrok minden keserűségét, csak nehezen lesz reábírható. Ha azonban ez megtörténik, magyar részről ez egyik jele lesz annak, hogy nem akarnak semmiféle új provisoriumot alkotni, hogy a belügyi osztályfőnöki hely betöltésére nézve a kinevezendő horvát bánnak fenntartják a hozzászólást, s hogy egy szóval, e nagy fontosságú hely is, a horvát pártok alakulása szerint, s ezzel való combinatióban fog betöltetni. Ez szintén oly körülmény, amely,reméljük, megnyugtatólag fog hatni. Szóval, akárhogy s akármely oldalról tekintsük a horvát ügyekben magyar részről kifejtett actiót, mindenütt csak méltányosságot, lejalitást s a törvény és a testvérnép haladási érdekeinek őszinte és meleg védelmét találjuk. Itt volna azonban már ideje, hogy ez horvát részről hasonló érzelmek nyilvánítása és hasonló tettekkel viszonoztassék. Hogy tőlünk ne csak hatalmat és hivatalokat követeljenek, hanem be is bizonyítsák a törvény, a magyar állami eszme és az alkotmány iránti hűséget. Hogy közrejáruljanak a tisztességes pártok közötti kibékülés előkészítéséhez és a közjogi kérdések feszegetése helyett a haladás és belreform ügyeit tűzzék ki a pártok csoportosulása és versenyzésének czélpontjaiul. Ezt várjuk a horvátoktól, s ha megteszik, tán jobban egyengetik ezáltal a hatalom felé vezető utat, mint a czélnélkül agitatióval vagy oly fenyegetésekkel, melyektől végre is csak nekik kell tartaniok. A „Pesti Napló“ tárczája. Félig mult időkből. in. A nemzeti színház építése. (Folyt.) Fáy András a vaskapu munkálatoknál távol levő gr. Széchenyi Istvánhoz ugyan e tárgyban a következőket Írja : Pest, okt. 21. 1834. Méltóságos gróf! Tántorithatatlanul meglévőn győződve aziránt, mennyire szivén viseli Nagyságod a magyar haza javát, virágzását, s ezen czélra mint működik a nemzetesedésen, melynek egyik hatalmas hóvérje egy nemzeti középponti színház és színészségi intézet, úgy hiszem, nem leend érdektelen dolog Nagyságod előtt tudósításom a felől : mi történt újólag Pest vármegyénél a játékszín ügyében ? Ezt én tenni egyszersmind hazafias kötelességemnek ismerem, mert nem tagadhatom, hogy a jobb magyar honfiak reményes szemeit majd egyedül Nagyságodra függesztve látom, s Nagyságod felől győződéssel hiszem hogy ha bár nagyobb hazai tárgyak foglalják is el idejét, bizonyosan figyelmét el nem vonja a magyar szinészségi tárgytól is, melynek csak Budára, ezen németes fővárosunkra nézve is, üdvös befolyása már eddig is szembetűnő. Múlt augusztusi közgyűlés óta, szüntelen láttam függni a színészség felett a vármegyeházánál a veszélyes borút, de nyugodt lélekkel vártam vagy elszélledését, bízván a hazai ügy szentségébe, vagy kiömlését, mindenünnen a hazából tudósittatván a felől, hogy átaljában részünkön áll a közvélemény. Egyedül a most álló budai társaság sorsán aggódtam, melyet ezen korútól leginkább féltettem. Október 15 ikén Buda tisztviselősége özvegyei számára adatik játék s én Buda egyik tisztviselőjének azt láti ácsiám, hívná meg ezen játékra a V. Ispánt. Örvendve szivemben, hogy derül a boli, szemléltem két páholyba háznépestől lett megjelenését a V. Ispánnak, s az ellenfél több urainak s minden jót reméltem. De csakhamar meggyőződtem, hogy ez csak kész terv következménye volt. Október 20-ára közgyűlés volt rendelve diaetai tárgyak végett, mely majd egyedül a bent levőkből állott. A theátrom ügye nem fordult elő , hanem egy hajdú által meg hivattattam délutáni negyedfél órára deputatióba. Én beleunván az örök vitatkozásba, melynek majd semmi sikere, s nem is vélve, hogy a játékszín ügye fogna fennforogni, nem jelentem meg, de uj hajdú s majd cancellista jőve, nem lévén otthon, felkeresni engemet. Megjelentem végre a deputatióba, mely Korrherr pestvárosi senatoron kívül mind ellenfelünkből állott. Felolvastatott itten Pest városának azon levele, mely augusztusi közgyűlésben is felolvastatott volt, s mely után Pest városát ellenfeleink még kárhoztatták. De most theater-coupra volt szükség. Pest városa hazafiusága egyértőleg magasztaltatott, s elhatároztatott, hogy Pest vármegye egészen viszszahozza magát az építéstől, és csak Pest városa építsen. Én átláttam ugyan a szitán, de lelkemen el nem vihettem hallgatni, s előadtam, hogy Pest vármegye önmagával s előbbi végzéseivel ellenkezik, hogy a haza nem csupán pesti, hanem Pesten középponti nemzeti színházat óhajt, hogy Pest városa nem ura sem idejének, sem pénzének, hogy tudni kívánná a haza : fog-e bírni és mi kedvezésekkel e magyar színház, mi helyre fog az építtetni ? stb. Mindezekre feleltek ugyan valamit, quid pro quode resultatuma csak az lett, hogy ezt bízzuk Pest városa ismeretes hazafiai buzgóságára. Ekkor Döbrentey, ki eddig egy szót sem szólt, s ki a mult augusztusi gyűlés óta sejtvén az ellenem gyűlt pártot, irántam director-társa iránt még egyszer oly hideg dölyfös leve, mint az előtt volt, felállott s panaszkodott, hogy ő a directio dolgaiban általam gyakran compromittáltatik, én a színész-társaságnak hozzám hajlásánál fogva, felette elsőbbséget arrogálok sat. Elbámulva e . . . . utalva, hogy gyermeki módon kell folyamodnunk ilyes elintézésért s a deputatiónak erre tett némely intézetjeiből látva, hogy én vagyok czélba véve, s meggyőződve a felől, hogy további directorkodásom mind becsületem veszélyeztetésével, mind ártással a budai társaságnak, melyet ezúttal a leggyalázatosabb nevezetekkel illettek — a directorságot azonnal resignáltam. Ez úgy látszik azon uraknak plánjokban nem vala, mert megfordítva a szót dicsérni kezdték hazafiuságomat s tizszeri lemondásom után is egyezőleg nem akarák elfogadni azt, sem inprotocollálni. Én azonban szavammal nem szoktam játszani, másnap a társaságtól elbúcsúztam, s ez majd átaljában sírva vált meg tőlem, mi nekem nem kis elégtétel vala. Amint gondolom, az ellenfélnek ez nem épen ínye szerint esék, mert tudja, hogy a közönség előtt nem maradhat titokban miért kelle resignálnom, s hizelkedem magamnak azzal, mint tapasztalom eddig is, hogy a lelkesebb közönség ezt nem szívesen veszi. Én hiúság nélkül érzem azt, hogy a társaság aesthetikai formáltatásában, s számos volt előítéletei legyőzésében, nem kis befolyással voltam, s még sokkal többet tettem volna, ha Döbrentey igyekezeteimet nem paralizálja. Azonban ez mind csekélység, haladási idő szokott szülni. Én úgy hiszem, a színházépítés ügye, bár nem legjobban, de mégis jobb kezekben van mint volt eddig. A vármegyétől bizony semmit se lehetett várni. Csak az a kérdés : magára kell e ezt hagyni Pest városára, vagy országossá tenni az ügyet. Én megvallom az utóbbi mellett volnék, azonban a vá Irost kihagyni kár volna. E részben a Mgos gróf itéletes nézete határoz el mindent, mert itt is mint sok másban, nem ugyan épen pénzbeli segedelmet , (mert hiszen mindenét nem adhatja Nagyságod a hazának) hanem morális segedelmet, tudniillik concentratiót képviselőséget, majd egyedül Nagyságodtól vár a jobb haza. A többi óhajt, akar, de zsebébe dugja kezét, s morog, hogy nem ad sikert a magyarok Istene. Hogy e szerint a színházépítés néhány évvel többre halad, hiszem, de azon nem aggódom. Inkább később csak jól , hanem a mostani budai társaság fekszik szívemen. Erről le nem mondott a vármegye, hanem azt végezte, hogy még a mostani pénzben tart, tartani fogja, azontúl pedig új segedelmet fog gyűjteni számára. A mostani segedelem pénz legfeljebb a jövő nyár elejéig fog tartani, az újabb segedelemgyűjtésből pedig keveset várhatni. De ami a legsajnosabb: a szegény személyek a durvább bánástól rettegnek, s a deputatio nem a legdíszesebb kifejezései után nem is épen ok nélkül. Ezért is, ma nálam lévén a társaságnak jeleslejei, declarálták, hogy ők maguk kezére óhajtnák inkább kivenni a budai theátrumot,s lemondani a Vgye pártfogásáról. Ez mindenesetre jobb volna, de az a baj, hogy Buda városa már azt átígérte a vármegyének, csakhogy a contractus meg nem köttetett. Nem lelhetne-e módot a Méltóságos úr, vagy egy párt nagyobb uraink közzül felszólítani sietve Budán, kik a várost ezen társaság részére megnyerhetnék, hogy neki adatnék régi kötés mellett által a szinház. Örökös kár volna, ezen kínosan összegyűjtött társaságot (mely közt legalább nyolcz valóban jeles tag) ismét szétoszlani hagyni, melytől a vármegye directiója alatt valóban félni lehet. Méltóztassék kegyesen megengedni a Méltósá- Ágos gróf, hogy ezért újólag alásan esedezem a társaság nevében Nagyságodnak. A november 3-kán tartandó T. Társasági nagy ülésekre, a jobb részről kevesen fognak megjelenni, s megvallom félek, hogy csupa baglyokat fogunk választani. Már is e miatt heti üléseinkben sok az akadály. Döbrentey Bécsben járt, várjon nem azért-e, , hogy a titoknokságot compatibilissé tehesse a prov. commissariatussággal ? Megvallom, ettől az embertől iszonyodom! Én hosszas alkalmatlankodásomért, és sietve írott levelemért, alázatosan bocsánatot kérvén, tapasztalt kegyeibe ajánlott igaz mély tisztelettel maradtam A Méltóságos grófnak alázatos szolgája Fáy András. Tudjuk, hogy Fáy aggodalmai nem teljesedtek. Pest városának közbelépte, inkább csak egy sakkhúzás volt; ez a budai társaságról pedig nem felejtkezett meg a vármegye. Gr. Széchenyi István, saját színházi terve érdekében a kormánynyal is összeköttetésbe lépett s hogy mily sikerrel, arról tanúskodik Szögyény László következő levele : Bécs szept. 8. 1834. Felette tisztelt kegyes Barátom ! Ha a közelebb keresztül élt időkre visszatekintek, talán egy perczet sem találok, mely az igenigen becses soraidnak vétele óta ünneppé vált naphoz, örvendetességére való nézve fogható lenne. — Minthogy azonban két hónap óta, szinte mindennap csak azért látszott nékem s az enyimeimnek feltűnni, hogy újabb újabb szomorúsággal töltse el kebleinket, érzésemet nem elegendőképen fejeztem ki, midőn azt állitom, hogy ezen borongós időkben, napfényt hoztak nagy becsű soraid hű tisztelőidnek körébe. Merem tehát erősíteni, hogy kegyes bizodalmadnak ily becses záloga akár mely körülményekben is, különös örömnek lenne kútfeje; akkor pedig, a mostoha sorsnak csapásai alatt tikkadt, s forró hideglelésben sinlődött testem által is elsankasztott lelkemre, minden orvosi szernél hathatósabb erejű irképen munkálódott. Betegségemből fellábadván, sietek vissza száraz rendeltetésemnek helyére. Pesten keresztül utazva sokat, temérdeket szólottam a Vasmegyebeliekkel a szinház tárgyában, — s — fájdalom, hogy meg kell vallanom! — az általad létesítendő plánumtól való nagy idegenséget tapasztaltam, — sőt akadályoknak tételét is merek jósolni. Legyek bár hamis próféta. Kívánságod szerint főkép a loteria dolgában akartam a mezőt kikémlelni, de azt értettem a por- és sárfészeknek barátjaitól, hogy a minekutána gróf Széchenyi magára vállalta az ügynek előmozdítását, a vármegye sem a lotteria utján, sem más módon cselekvőleg hozzájárulni nem fog, hanem nyugodtan várja, mit fog gróf Széchenyi az elrontott valóság helyett (?) garantia nélkül felállított tervében életre hozni.“ Ilyen törekedést tudtam nagy nehezen az üres szavaknak s mendemondáknak tengeréből kihalászni. Ezeket irva ezer meg ezer gondolatok keletkeznek bennem, s a mondandóknak árjában nem határozhatom el: mit szóljak, miről hallgassak? Mivel azonban helyheztetésem, s más könnyen kitalálható valami, azt javasolja, hogy jobb lesz hallgatni , — csak kevés szavakban fogom ideáimnak quintessensiáját összefűzni. Örülök, hogy a pest vármegyei sületlen tervei vagyon rontva. Tapsok között értettem férfias munkálódásodnak bölcs és szerencsés foganatját. Tartok a pesti Cabaléktól, de meg vagyok győződve, hogy gróf Széchenyi Istvánnak nagy lelke , lángoló honszeretete és hatalmas tehetsége, győzedelmeskedni fog rajtok, s irigyelt, mert ellenségei nem lehetnek, kiknek egyedüli fekete törekedésük azt mondhatni .Imet mi akartunk tenni, a naiy hazafi elrontotta iparkodásunknak már élni kezdő szülöttjét, és megint visszasülyedt az ügy a semmiségnek nagy örvényébe,« a diadalomkoszomat* sikerrel lesújtani. — Ezt hiszem, reményiem, forróan óhajtom. Ezek igy lévén, mi nálunk a sorsjáték iránt nem volt szükség lépéseket tennem, mert amint Pesten értem, ezen dolog a vármegyének homokján megfeneklett. Egyébiránt hiszem, hogy ritka nemes érzésű és minden jóért, nagyért oly melegen érző kancellárunk, ha a lehetőségről és haszonról meggyőződik, kegyesen fog a magyarság alatt alkotandó honi múzsák lakjára mosolyogni. Kegyeidbe ajánlott buzgó tisztelettel maradok hódoló barátod és hiú szolgád Szögyényi László. (Folyt. köv.) Budapest, Julius 31 (A törvényhatóságok ki kér e- i k i t é s é t) tárgyazó kormánymunkálat már majdj nem teljesen kész és szintén az őszi ülésszakban terjesztetik a törvényhozás elé. A munkálat, mint halljuk, a jelenlegi hiányos megyei területi felosztásnak radicális kijavítását czélozza, a magyar felvidéken több megyét (Árva, Turócz, Liptó) összeolvaszt, Erdélyben pedig igen nevezetes változtatásokat javasol. A kormány e javaslattól a közigazgatás olcsóbbá és jobbá tételét várja s ez mindenesetre egyike a legnevezetesebb lépéseknek a közigazgatás újra szervezésére. (Grunes püspök és a szerbügyi kir. biztos.) Illetékes helyről az ismeretes villongásra Hueber kir. biztos és Gruics püs spök közt a következő sorokat kapjuk : Minden hírlapot végig járt a hír, hogy Gruics püspök és administrator a nemzeti vagyonhoz tartozó némely tárgyak tényleges kezelési állapotainak constatálására összehívott enquete alkalmával nem akart abban az alapigazgatósággal részt venni, mert egypár oly honoratior is meghivatott, a ki az alapigazgatóságnak tagja nem volt. Noha az e miatt emelt panasz alaposságához sok szó férhetett, a kir. biztos minden meghasonlás elhárítása végett saját felelősségére és elhatározására a legnagyobb nyugalommal s egyetértésben külön folytatta tárgyalásait Gruics püspökkel és külön az alap igazgatóságával s tárgyalni fog azon — az enquete-be meghívott egyénekkel is,a kik az igazgatósághoz nem tartoznak. — Máskülönben semmiféle meghasonlás nem létezik, nem is létezett és az e tekintetben szárnyra bocsátott hirek pusztán koholmányoknak s ferdítéseknek mondhatók, melyek csak a kir. biztos zsinórmértékéül kiszabott s általa mindeddig megőrzött törvényességnek szigorú megtartásától való idegenkedésben találják alapjukat. (Egy angol lap Deák Ferencz egyházpolitikai programmjáról.) A „Saturday Review“ ferenczím alatt „Állam és egyház Magyarországban“ egy czikket közöl, melyben előadva az egyházi kérdés jelen állását és jellemezvén azon magatartást, melyet a vaticani concilium kisebbségének tagjai a dogmává emelt csalhatatlansági tannal szemben követtek, áttér Deák Ferencz jun. 28-iki beszédének ismertetéséhez és abban szintén a Cavour-féle egyházpolitikával rokoni BBMUsmmmBBSmsn ságot talál. A »S. R « nem csodálná, Magyarországban az egyház, mely középkori italmát még nagy mérvben fenntartotta, az ezen kédben inaugurált változások ellen erős ellentállót fejtene ki. Olaszországban ezen harcz nem föl az államra nézve valami biztató sikerrel. Belgiumbanca Svájczban a katholikus egyház, bár nem is politikai szabadalmakkal, mégis igen félelmetes falamnak mutatkozott. Ami pedig Észak-Ameriká illeti, a »S.R « arra figyelmeztet, hogy ott a katholitus egyház sokkal csekélyebb terjedelemmel bír, s ahogy magát politikailag is érvényesíthetné. A „Szabad egyház szabad államban a féle elv, ép úgy mint az átalános szavazatjog igen szabadelvűn hangzik, de a zsarnokság ellen egyikük sem nyújt kellő biztosítékot. Ilyen indok, úgy látszik — folytatja az idézett lap — nem zavarták a magyar szabadelvűeket, ők azt gádolják, hogy a szabadelvű törvények alkotásával, polgári házasság stb. meghonosításával kieszköz!, hogy állam s egyház szépen meg fognak egymást férni és közös érdekek által vezéreltetik magukat De Deák elfeledte azt, hogy e két hatalom egyelangu nem lehet, s amit indítványoz, az csak olyce promissum,mely egyiket sem fogja kielégíteni. Bibarck a kérdés, azzal oldja meg, hogy az egyházat aláveti az államnak, míg Deák az amerikai rendszet választá. Most akár csak be kell várni, hogy e két kérlet közzül melyik fog a szándékolt czélnak meglelni.A continentalis szabadelvűség rendszereinek van egy bizonyos doctrinair jellegük, mely igen szépen néz ki a papiron, de mely igen alkalmas arra, hogy az eszményiség nélküli tények hatalma alatt szoroskodjon. — Ezekre szorítkozik a „S. R.“ érdemleges véleménye és ebből kitűnik, hogy a lap a kérdésben igen resorivált állást foglal el, de úgy látszi sokkal gyakorlatiabbnak tartja a Bismarkféle rendszert a Deák programmjából nyilvánuló nemes szabadelvűségnél. Budapest, form 31. Néhány vidéki bank, az itteni ferencz, józsefvárosi takarékpénztári népbank csúfos bukása, azon túl számos zilárd pénz- és | hitelintézet szorult helyzete megnyittatja a | pénzügyi kuruzslókkal titkos szereiknek egész | lomtárát, kínálván a közönségét és kormányt oly palliativ vagy épen visszás orvoslattal, mely a krisist csak elmérgesi és állandósítja. | Nem hogy kutatnák a baj forását és elmel- l lőzvén a válság szülő okait, javulást a természetes lefolyás utján kezesék, mindennelmű külső behatástól, szorgo kormányi fel- s ügyelettől, üzleti megszorít soktól és tilalmaktól várnak menekülést s crisisből. Egy kereskedelmi sarkamara megkívánja a kormány által tiltni a bankoknak, hogy takarékpénztári letéteket fogadhassanak el, és hogy összent kisebb összegre szóló pénztári jegyeket is bocsáthassanak. Egy másik kamara ellenzi ez előterjesztés s pártolását, lényegileg igen heyes indokokból, de midőn ama megszorító okát elveti, kimondja, hogy a közelebb megalkotandó kereskedelmi törvénykönyvnek lesz majd hivatása szabályozni az ilykori tkozást. Hiába, a pénzügyek kívül is csak úgy megérlelik a szabadság kinövései a reactio szellemét, miként a szabadosság a politikai társadalom terén előkészíti az erőszak útjait. Addig, amíg évenként Szásával keletkeztek a részvénytársulatok, bankok és takarékpénztárai, és amíg a chimaericus vállalatok dúsan jutalmaztak, kevés volt a társulati sza■badság, megtámadták az engedélyezési rendszert, meg a kormányi felügyeletet; most pedig, midőn a túlspeculatiós könnyel- l műség átka nehezedik a vállalatokra, mindennemű üzleti korlátokért, szigorú ellenőrzésért és törvényhozói megszorításokért folyamodnak. Pedig jól tudhatná mind a két kereskedelmi kamara, ha a pillanatnyi helyzet pressiója alól magát emancipálhatja, hogy korlátozó törvények, súlyos büntetések sem a hitelt olcsóvá s biztossá nem teszik, sem a kezelés becsületességét nem fokozzák. Mikor Rómában és a germánoknál jogában volt a hitelezőnek fizetésképtelen adósát rabszolgául eladni, mégsem lehetett 12 százaléknál alább pénzhez jutni. A fogság büntetése századokon keresztül érvényben állott a fizetésképtelen adósok ellenében és a hitel sehogy sem javult, holott e büntetés eltörlése után csökkent a kamatláb, tehát emelkedett a hitel, és a valóságos uzsoratörvények korában virágzott leginkább. Az indítványozó kereskedelmi kamara egyébiránt csak egy islli S CaXgetifa megszorítást sürgeti a bankok, de nem egyúttal a takarékpénztárak ellenében. A bankok ne fogadhassanak el 50 írtnál kisebb betéteket, de hogy a takarékpénztáraknak tiltassék meg egy bizonyos nagyságon túli egyes betéteit elfogadni,arról nem emlékezik meg a kamara. Pedig amíg arra nincsen példa, hogy a bankoknál a betétek minimuma megszabva legyen, akár hány külföldi takarékpénztárt említhetünk, amelynek nincs megengedve 500 forintosnál nagyobb tételt egy névre elfogadni. — És e rendelkezésnek van is a takarékpénztárak eredeti hivatása szerint bizonyos értelme. — Ha a pesti kereskedelmi iparkamara legközelebb megjelent nagybecsű statistikai munkájában megtekintjük a hazai takarékpénztárak forgalmi kimutatását, azt találjuk,hogy úgy a fővárosban, mint a vidéken sokkal nagyobb számmal vannak az 50 írtnál nagyobb mint az 50 frtos vagy kisebb betétek. Ezen adat pedig azt mutatja, hogy a takarékpénztárak nálunk néma kis tőke felszívására s gyümölcsöztetésére szorítkoznak, minthogy tényleg nagyobb mérvű bank és jelzálog hitelüzleteket is folytatnak. A jelzálogi kölcsönök a takarékpénztárak természetével legkevésbbé egyeztethetők össze; a földhitel hosszú felmondásra s lassú törlesztésre van utalva, a betevő felek pedig látra vagy rövid felmondás mellett igénylik betételeiket. 1871. végén összes takarékpénztáraink 62,428,867 irtot, helyeztek el ingat- lanokra,az összes bevételek tettek 130,502,167 irtot, a jelzálogi kölcsönök tehát majdnem felét vették igénybe betéteknek, minélfogva bizalmatlanság napjaiban a betétek, tömeges visszakövetelésekor a legszilárdabb takarékpénztárak is megdőlhetnek, kivált miután befizetett alaptőkéjük az említett időben csak tíz millió frtot tett. A legbiztosabb eszköz tehát, amit úgy a megszorult takarékpénztárak mint egyéb bankok állásuk megszilárdítására alkal