Pesti Napló, 1873. szeptember (24. évfolyam, 200-224. szám)
1873-09-01 / 200. szám
800. al szerkesztési iroda, rátok-tere, Athenaeum-épület. ip Szellemi részét illető minden özlemény a szerkesztőséghez intézendő, mentetten levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el, foziatok nem adatnak vissza. Budapest, Hétfő, September 1,1878 Kiadó-hivatal: Barátok-tere, Athenaeum-épület. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadóhivatalhoz intézendők. ESTI KIADÁS: 84. évi folyam. Előfizetési feltételek: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás. együtt: 3 hónapra . . • a írt — kr. 6 hónapra . ^ • . • 12» — » Az esti kiadás postai különküldéséért felülezetes évnegyedenként táríut. Az előfizetés az év folytán.* minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától számittatik. Hirdetések szintúgy mint előfizetések kiadott irataiba’ Barátok tere, mi küldendők, Budapest, sept. 1. Politikai heti szemle. Azon nagy érdeknél fogva, melylyel az m és egyház közötti viszony rendezése ink bir, különös figyelmet érdemel ezen r fejlődése Poroszországban, a Zsedényi s nézettársainak ideálját fezi. A porosz curtus miniszter dr. Fásky következetességgel halad elő az egyház itti államrendőrség életbeléptetésében. Legbban rendeletet bocsátott ki, melyben a jus 11-diki törvény alapján szabályozza z egyházi hivatal jelöltinek tudományos állam vizsgálatát.“ Idén papnövendéknek, ki a plébániáknál almaztatást akar, az állam által kinevezett ottság előtt kell vizsgálatot tennie, s a spököknek nem szabad más lelkészeket almazni,mint a kik e vizsgálatokon képesitetnek találtattak. A ki e vizsgálatra jelentzik, annak ki kell mutatnia szülői társadatállását és hitfelekezetét, továbbá elő kell iratnia egy német államgymnasium sztségi bizonyítványát és azt,hogy valamely 5 m et állami egyetemen, vagy az államtal czélra meghatalmazott fyházi semminariumban vézte a három évi theologiai tanulmányokat. rendelkezés által mindzon theologusok, kik ideen intézetekben (a rajnai tartomnyokban a francziák, a lengyel tartomárokban a lengyelek)végzik tanulányaikat, kizáratnak a elkészi hivatalokból, s a papverés az egyházi hatóságok köréből kivétettn, az állam ellenőrzése alá helyeztetik. Csak ők bocsáttatnak államvizsgálatra, kik az oktett föltételeknek megfelelnek, s a vizsálat kiterjed a bölcsészeti, nevelészeti és érténelmi tanulmányokra. — A vizsgáló bizttság három tagból áll, kiket a miniszterenként kinevez. Megtörténhetik tehát, hogy rotestáns tudós fogja vizsgálni aatholikus papnövendékek lelkésziépesítését, és viszont : katholikusa rotestánsét. A vizsgálóknak természetein az lesz fő kötelességük,hogy a papnövendék érzületéről győződjenek meg,s csak azokat próbálják, kik az „államegyház“ hívei. Fáikiniszter e rendelete és azon héten jelent meg, melyben a közgyűlést tartó porosz luteránusok azt határozták, hogy a kormányok kérvényt nyújtanak be a polgári házasság behozatala ellen. A franczia monarchisták cselszörényei s a porosz kormány küzdelmei , papsággal képezik a hét főeseményeit. A Bourbon és Orleans házak kibékülése folytán , királyság visszaállítása csaknem kétségteenné vált s a mostani kormány egészen úgy ciseli magát, mint a ki egyedüli feladatának az eshetőség előkészítését tekinti. A köztársasági lapok és férfiak üldözése, a szabadelvű sajtó elnyomása ma olyan mérveket öltött, mmit a császárság napjaiban sem találunk. Ez ügy az állandó bizottság aug. 28-ai ülésében is szóba került s Józan képviselő azt követelte, hogy a kormány azon rendszabályokat megszüntesse vagy legalább is csak az ostromállapotban levő megyékre szorítsa, továbbá hogy közzétegye azon megyék névsorát, melyek tényleg ostromállapotban vannak, minthogy sok helyen a polgárok ma sem tudják, hogy ostromállapotban vannak-e vagy nem ? Beulé belügyminiszter maga is elismerte, hogy a Vogese megyében az ostromállapotot nem rendes módon hirdették ki, de azt mondá, hogy azért az ostromállapot, mégis törvényes. De Malvy kép ismételve kívánta, hogy a kormány előterjeszsze az ostromállapotban levő megyék névsorát. A lakosok nem tudják ostromállapotban élnek-e vagy nem? De ez természetes — mondja szónok — minthogy maga a miniszter sem tudja. Beulé az adott választ kielégítőnek tartja. — Erre de Malvy azt kérdi tőle, Yonne megye ostromállapotban van-e vagy nincs? Beulé azt feleli, hogy a kérdést megfontolás tárgyává teendi, ami világos tanúsága annak, hogy a kormány maga sem tudja, melyik vidékeken uralkodik kivételes állapot, hanem kényekedve szerint alkalmazza a kivételes rendszabályokat. A „Journal des Debats“ köztársasági lap, mely két hét óta folytonosan ingadozott a monarchia és köztársaság közt, pénteki számában végképen Chambord grófhoz pártolt. A megyegy ülések legtöbbje befejezte ülésszakát. Vilmos német császár Grasteinból Berlinbe érkezett s a holnap tartandó győzelmi ünnepélyen jelen lesz. A porosz állam és az egyház küzdelme e héten fontos eredményekre vezetett. A poseni érsek és a fuldai püspök ellen az egyházpolitikai törvények megszegése miatt per indíttatott s mindkét főpap jelentékeny pénzbírságra ítéltetett. A spanyol cortes Castelart a hires szónokot választotta elnökévé, ki helyét fényes beszéddel foglalta el. A köztársasági fegyverek e héten ismét némi előnyre tettek szert. Milán szerb fejedelem Bécsbe érkezett. A „Pesti Napló“ tárczája. Az uj Magdolna. Wilkie Collina regénye három kötetben. II. Harmadik kötet. Kivonat főtisztelendő mr. Julian Gray naplójából. (Vége.) — Így képzelem én az életet tele szeretettel, békével és boldogsággal, oly kötelességekkel és foglalkozással, a minő méltó egy valódi kérészi tényhez. — Mi vár reám ellenben, ha barátaim tanácsát követve, itt maradok? Oly foglalatosság, melyet nem szeretek, mert rég megszűntem azt becsülni; kicsinyes, gonosz boszantások, melyek nemet érve, engem is bántanak, míg őt sebzik és megalázzák, bármerre forduljon. Ha csak rólam volna szó, alegravaszabb gonoszsággal is szembeszállnék. De Mercyre kell gondolnom — Mercyre, ki drágább saját életemnél! Szegény nők, hisz ők csak mások véleményében élnek. Azon egy példa megtanított, hogy mily szenvedésekre számíthat nem barátaim körében — az ég bocsássa meg, ha e szóval kénytelen vagyok visszaélni ? Szándékosan kitegyem-e őt újabb bántalmaknak ? — és ezt azon pálya kedvéért, melynek eredményét, jutalmát rég nem becsülöm? Nem! Mi mindketten boldogok — mindketten szabadok akarunk lenni! Az isten kegyelmes, a természet barátságos, a szerelem igaz, úgy az uj, mint a régi világban ! ügy el tehát az újvilágba ! III. Nem tudom, hajót vagy rostat tettem-e. Tegnap lady Janet előtt megemlítettem, mily hideg fogadtatásban részesültünk visszatértünkkor, és hogy ez nemet mily fájdalmasan érinté. — Nagynéném a dolgokat mindég saját szempontjából nézi, és ennek megfelelőleg könnyű oldalánál fogja föl. — „Ön sohasem bírta megérteni a társaságokat Julian, és nem is fogja megérteni soha! — mond lady Janet. — A szegény ostoba emberek egyszerűen nem tudják, mihez tartsák magukat. Csak arra várnak, hogy egy náluk előkelőbb megmutassa, ha elismerjék-e az ön házasságát vagy nem. Szóval azt várják, hogy én mutassam meg nekik az utat. Tekintse, mint megtörténtet. Útmutatójuk leszek. « — Azt hittem nagynéném tréfál csupán, a mai esemény azonban meggyőzött, hogy szándéka borzasztóan komoly. Lady Janet nagy bált rendez és már szétküldő meghívásait Meblethorpe Houseban és a bál czéljául mindenütt mrs. s mr. Julian Gray egybekelésének ünnepélyét jelentette be! — Én először elleneztem a megjelenést, legnagyobb bámulatomra azonban Mercy is nagynéném pártjára állt. Emlékeztetett, hogy mindketten mennyivel tartozunk lady Janetnek, és rábeszélt, változtatnám meg szándékomat. Mi tehát elmegyünk a bálba — nem határozott kívánságára. — Ennek indító okát csak abban keresem, hogy a szegény gyermek még mindig fél, hogy házasságom nem ejtett-e csorbát a közbecsülésen. Mindent eltűrök, mindent kockáztatok és mindent hiszek azon reményben, hogy az egyetlen gyötrő kétségtől megszabadíthatom őt. Lady Janet társadalmi győzelmet jósol,és nemmel a kétségbeesés nem a meggyőződés, szintén ezt hiteti el. Ami engem illet, én el vagyok készülve az eredményre, és ez az lesz, hogy az új világrészbe vándorlunk és ott erdő és mező közepette a társadalom gyermekségét keressük föl. Csendben mindent elrendezek és elkészítek az útra, és annak idejében — azaz a bál után, — előállok intézkedéseimmel. IV. Már találtam embert, ki czélom kivitelében segíteni fog ; egykori tanulótársam ez, ki most hajótársulati részvényes és sok kivándorlóval van dolga. Egyik hajójuk két hét múlva indul a londoni kikötőből Amerikába, és Plymouthot is érinteni fogja. A szerencsés véletlen úgy hozza, hogy lady Janet ünnepélye is ép akkor legyen. Én már látom előttem a jövőt. — Barátom jósága folytán csekély fizetéssel egy cabint fönntartanak számunkra a hajón. Én, ha a bál, mint hiszem—újabb sérelmeket terem Mercy számára — engem sérteni nem sikerülene senkinek — úgy csak táviratoznom kell és a hajót Plymouthban még utolérjük. — Jól tudom hogy e hírrel mily hatást fogok előidézni, de gyógyszerem készen van. Az elmúlt években írt naplóm sorai meg fogják győzni arról, hogy nem ő oka, ha Angliát itt hagyom. Ebből látni fogja, hogy a vágy egy más tettkör, más tér után újabban és újabban fölmerült lelkemben, és pedig sokkal előbb, mint őt ismertem volna. — Mercy bálruhája — a jó lady Janet ajándéka — készen van. E műremeket szabad volt látnom, midőn nem először fölpróbálta. Legkevésbé sem értek a selyem és csipke értékének megbírálásához, csak annyit tudok, hogy az egész bálban az én nem lesz a legszebb. — Még ugyanaznap elmentem lady Janethez, hogy megköszönjem e szép ajándékot és alkalmam nyílt az én jó öreg nagynéném csodálatos és eredeti jelleme körül tett ismereteimet egy újabb vonással gazdagítani. — Midőn a szobába léptem, épen egy levelet szándékozott széttépni. Amint megpillantott, megállóit s a levelet felém nyújtá. Mercy írása volt. Lady Janet az utolsó lap egy pontjára mutatott. — „Mondja meg üdvözletem mellett nejének, — kezdé lady Janet, — hogy én még makacsabb vagyok, mint ő! Határozottan vonakodom és úgy olvasni sorait, mint szavait meghallgatni, mihelyt azon egy tárgyra tér vissza. Nos, és most adja vissza a levelet. « — Teljesítettem kívánságát, és látta, a mint a levelet előttem darabokra széttépte. Azon egy tárgy, melynek említését Mercynek oly szigorúan megtiltotta, mindig ugyanaz, tudniillik, hogy Grace Roseberry nevét vette föl! A mód, ahogy nem e tárgyat érintő természetesebb és gyengédebb már nem lehetett volna. Azonban mindegy. Lady Janetnek elég volt az első sorokat olvasni, — lezárta szemét és a levelet megsemmisítés ő élni és meghalni akar anélkül, hogy Mercy Merrick valódi történetét ismerné. Mily megfejthetetlen talány vagyunk mi emberek ! Csodálható-e, ha oly gyakran nem értjük meg egymást ? — Bál után való reggel. — Megtörtént és már vége. A társaság leverte lady Janetet Se türelmem, se időm, hogy kimerítőn írhatnék róla. A délutáni gyorsvonattal indultunk Plymouthba. — A bálba kissé később érkeztünk. A pompás termeket a vendégek gyorsan megtörték. Nemmel áthaladtam a szobákon, midőn ő oly körülményre figyelmeztetett, mit ekkoráig nem vettem észre. — Nézd Julian e hölgyeket, — mondá —nem találsz semmi idegenítőt, feltűnőt sem ? — Midőn körültekintettem, a keringő hangjai ép megrendültek. Föltűnt, hogy a tánczterem felé csak kevés pár haladt előttünk. Csakhamar észrevettem azt is, hogy e kevés tánczosnő között még kevesebb a fiatal. Végre világos lett előttem minden. A fiatal leányok, néhány kivételével, teljesen hiányoztak, s ezek is csak oly ritkák voltak, hogy épen csak a szabály kedvéért látszottak ott lenni. — Mercyt azonnal visszavezettem az elfogadó terembe. Lady Janet arca elárulá, hogy e sajátságos jelenség az ő figyelmét sem kerülte el. A vendégek még mindegyre érkeztek. Férfiak nejeikkel, anyáikkal jelentek meg, de leányaik helyett a legmerészebb és legbámulatosabb mentségeket hozták magukkal. Ily módon tértek ki az előkelő körök tisztelt hölgyei azon veszély elől, mely leányaikat a lady Janet házánál mrós vers. Julian Gray társaságában fenyegette. — De nem akarok igaztalanságot elkövetni. A jelenvolt hölgyek egy pillanatra se vétettek a háziasszonyuknak tartozó tisztelet ellen. Ők teljesiték kötelességüket — nem, sőt nagyon is sokat tettek. — Fogalmam se volt azon durva bárdolatlanságról, mely az újabb időben a körökben elhatalmasodott, mig azon fogadtatást nem láttam, melyet nem számára készítettek. A feszesség és előítéletek napjai eltűntek. Túláradó szeretetreméltóság, és túlcsapongó szabad gondolkozásmód azon két sarkpont, mely körül a mai generatio forog. Látni azt, mily szabad gondolkozással feledik el a nők hitvesem szerencsétlenségét, mily szeretetreméltó szóáradattal ösztönzik a férjek még jobban nejeiket, és hallani, mint ismétlődik ugyan ezen beszédmód minden szobán végig — igen örülök, hogy szerencsém van megismerkedhetni mrs Gray. — lady Janet igen lekötelezett, hogy alkalmat nyújtott—Julia, vén gyermek, minő szépséget hódított ön meg! Irigylem önt, becsületemre irigylem! —igen látni és hallani e fogadtatást ez édeskés szavat, melyet közbe közbe tolakodó kézszoritások, sőt nem részére csókok is decorálták, s aztán körültekinteni ez emberek között, kiknek mindegyike túl volt a harminczon, és alig volt egy is, ki hajadon leányát magával hozta volna — valóban roszabb világításban a mai civilisatio nem mutathatta volna be magát. Várjon bár újabb csalódás reánk az új világrészben — oly gyalázatos, oly megvetésre méltó látványt lehetetlen többet megérnünk, mint a minővel tegnap este nagynéném báljában találkoztunk. — Lady Janet jobb érzelmeit az által nyilvánító vendégei előtt, hogy teljesen magukra hagyta őket; ezek azonban még e viseletét sem találták elég oknak a távozásra, sőt az esteknek derekasan megfeleltek. Mindnyájan tapasztalásból tudták, hogy Mablethorpe House jó asztalt tart.És így a tálakat és palaczkokat az utolsó csöppig kiürítették. — Mercynek és nekem, mielőtt távoztunk, a felső osztályokban kis beszélgetésünk volt lady Janettel. E perezben szükségesnek tartottam elmondani Angliát illető határozatomat. A jelenet, mely erre következett, oly borzasztó, oly kínos volt, hogy még most se vagyok képes azt ecsetelni. Nem már kibékült az utazás eszméjével, az eredmény pedig az, hogy lady Janet elkísér bennünket Plymouthig. — Mióta ez úgy eldöntetett, leirhatlan megkönnyebülést érezek. És csak egy fájdalmat viszek magammal Anglia partjairól — hogy válnom kell a nemes lelkű, igazán érző szivü lady Janettől. Az ő korában ez egy életreszóló válás leend. — így szakadnak el a kötelékek, melyek szk’lőföldemhez csatolnak! Mercy ves oldalamon azon határozott tudattal megyek a bizonytalan jövő elé,hogy bárhova vezessen a sors, a boldogság velem van. Ötszáz ily kalandor lesz, mint mi vagyunk, a kivándorló hajó fedélzetén, kik elhagyják hazájukat, mert az munkát és tűzhelyet nem ad nekik. — Ti urak, ott a statistikai hivatalban, azon pályatévesztettek számához, kik urunk születése után az ezernyolczszáz hetvenegyediki évben Anglia partjairól tovavitorlázták — toldjatok még két nevet — Julian Gray és Mercy Merrick nevét ! V. Budapest, sept. 1 (Az országgyűlés összehívatása.) Illetékes helyről úgy értesülünk, hogy a „Hon“ azon, állítólag „biztos forrásból“ került hírének, mintha az országgyűlés október 18-ra összehivattatnék, semmi alapja sincs. („A Hon“ és a megyék arrendirozása.) T. laptársunk erőnek erejével kötődni akar velünk s minden áron be akarja bizonyítani, hogy mi a kormány terveit és nézetét saját terveink és nézetünk gyanánt árulgattuk s hivatkozik állítása bizonyítására a „P. Llyod“ némely czikkére és szavára, beszélvén e közben a lapok függetlenségének sérelméről sugalmazott dolgozatokról s több e féléről, melyek nagy könnyűséggel jönnek tolla alá. Először is ismételve figyelmeztetjük azokat, kik nemcsak látnak, hanem látni akarnak is, hogy mi a t. laptársunknak nem tetsző czikkeket különös jegy alatt s azon szerkesztői megjegyzés kíséretében közöltük, hogy azok nem szerkesztőségünk tagjai által írattak, hanem „egyik külmunkatársunk to- jából folynak.“ T. laptársunk eléggé ismerős szerkesztőségünk viszonyaival arra nézve,hogy ezen szerkesztői megjegyzés nélkül is, mihelyt czikkeink mellett jegyet vagy nevet lát, egy(A vágvölgyi vasút) engedély okmányáért sokan versenyeznek. Nem rég a Ferdinánd éjszaki, majd még az osztrák állami vasúttársulat tett az engedélyeseknek ajánlatot a concessio átengedése iránt. A bécsi Wechslerbank bukása folytán fennakadt a pálya építése s bár a boroszlói discontobank, mely a részvénytőke 70 százalékát átvette, hír szerint újabban néhány százezer frtot rendelkezésére bocsátott az építési vállalkozóknak, csakhogy az engedélyokmány rendelete szerint a munkálatok folyamatban maradhassanak, mégis úgy látszik , nagyon közel járnak az engedélyesek azon veszélyhez, hogy a magyar kincstárnál letett másfél milliónyi biztosítékuk odaveszhet. Innen van azután, hogy a concessionariusok szakadatlanul ajánlatokat tesznek az engedély átvétele iránt; másrészt meg egyes vasúttársulatok és pénzintézetek ismervén a vágvölgyi vasút jelentőségét, készek volnának azt átvenni, de nem oly áldozatok árán, amelyeket az engedélyesek követelnek. (A déli vasúthálózat szétválasztásának kérdései fölötte egyre folyamatba vannak a tárgyalások. Amint a „N. Fr. Pr.“ hallja, Bontoux, a déli vasúttársulat igazgatója a napokban visszatér Florenczből, ahol a déli vasúthálózat szétválasztása ügyében kiküldött bizottsággal és az olasz vonalrészek igazgatóságával alkudozásokat folytatott. Ezen tárgyalásokra alkalmat szolgáltatott az osztrák kormánynak a déli vasúttársulat igazgatóválasztmányához intézett azon jegyzéke, amelyben fölhívja, hogy a jegyzék vétele utáni hat hó alatt, vagyis október 24-ikéig, határozott javaslatokat tegyen a szétválasztás kérdésében. A Bontoux és az olasz vonalak igazo ,gatósága közt folyt tárgyalások azon egy eredményt mindenesetre föltüntetik, hogy a szétválasztás esélyei annyiban javultak, amennyiben olasz részről és különösen az olasz kormány részéről siettetik a szétválasztást, és amennyiben a déli vasúttársulat ügyeiben döntő befolyású Rothschild-ház kész a szétválasztás mihamarabbi elhatározását előmozdítani. Haladásnak tekintendő mindenesetre azon tény, hogy az alkudozások immár a dolog lényege körül forognak és hogy a főbb pontok fölött előleges megegyezés történt, így megegyeztek arra nézve, hogy ha majd az elosztási kulcs, illetőleg az elsőbbségi tartozásérti kezesség meg lesz állapítva, akkor a forgalomban levő részvények felében az olasz, és felében az osztrák-magyar vonalakra fognak elosztatni. Csakhogy épen a beruházási tőke elosztása fölött nem bírtak a vélemények eddigelé megegyezni. Az olasz igazgasó erre belássa, hogy e czikkek közvetlenül nem a szerkesztőség tagjai által írott czikkek. S ha e legjobb tudomása ellenére mégis más színben akarja a dolgot feltüntetni s ehhez nem plausibilisnek látszó évet a „P. Lloyd«-ban is összeböngészni törekszik — legyen ez neki olyan privát mulatsága, melyhez ezúttal többé szólni nem fogunk. Ami a „sugalmazott dolgozatok« banális phrasisát illeti: nem ugyan a „lion«nak, hanem olvasóinknak idézzük emlékezetébe, hogy mi az állami közigazgatás gyökeres reformjáról s különösen a vármegyék területének új beosztásáról már ez év február, márczius és április havában elmondtuk tüzetes nézeteinket. E nézetek erős viszhangra találtak nemcsak a sajtóban, törvényhozásban, hanem magánál a kormánynál is — annyira, hogy épen ezek vétettek alapul a területi beosztásra vonatkozó előmunkálatoknál. Sőt nemcsak ez történt, de ha egy kis fáradságot veszünk magunknak, egyszerűen ki tudjuk mutatni, hogy érveléseinknek tetemes része önálló czikkek képében épen a »Hon“ hasábjain megjelent a múlt hónapokban. Ha tehát mi a kormánymunkálat elveit ismertettük, érdemileg nagy részben csak saját tavaszi czikkeinket ismételtük, részben más és bővebb adatokkal ugyan, de hisz ez természetes, mert nekünk a kormány apparátusa rendelkezésünkre ép úgy nem állott, mint nem állott t. laptársunknak. Hogy a »Hon“ mindezt elfeledé, hogy saját régebbi czikkeit is elfeledé ,s hogy most már, midőn a kormány is arrendírozni akar — őppen ennek lehetőségét és czélszerűségét belátni nem akarja, — erről nem tehetünk. Jóság állandóan azon nézethez ragaszkodik, hogy az alaptőke a jövedelem arányában oszlassék föl; míg az osztrák választmány korábbi álláspontján marad meg és azt kívánja, hogy mindegyik vonal a reá fordított tőke kamatozását vállalja el. Az osztrák választmány hajlandó lenne egyébiránt annyiban közeledni az olasz felfogáshoz, amennyiben a beruházott tőke szerinti kulcs csak a prioritásokra értessék, a részvények pedig feleztessenek el. A tárgyalások ily stádiumában bajos megítélni, hogy mikor ér el a szétválasztás kérdése az eldöntés prasisába. Az ügy pedig Magyarországra nézve is ép oly fontos, mint amennyire sürgető. Fiume érdeke, a Dunán túli vasúti egységes hálózat létesítése s a nagy vasúti szerződés keresztülvitele lényegesen függnek a déli vasúthálózat osztrák és magyar vonalainak önállósításától. De az elválasztásnak nemcsak időpontja, hanem feltételei is nagy jelentőségűek és azért nem kétkedhetünk abban, hogy az osztrák kormány részéről az elválasztás ügyében történt lépésekkel párhuzamosan a magyar kormány is megteszi a társulat irányában a kellő rendelkezéseket a végre, hogy amikor az olasz és a magyar-osztrák vonalak elválasztása bekövetkezik, egyúttal a magyar vonalaknak az osztrák szakaszoktól való elkülönzése kellőleg előkészítve legyen. (A határőr vidéki erdőüzlet.) Zágrábból írják az „Ost und West“-nek aug. 26-ki kelettel: A végvidéki erdőségi consortium tudvalevőleg a broodi és péterváradi erdőségekben levő fáért járó 33 milió frtot 12 egyenlő és October 1-én fizetendő 2.775.000 frtnyi évi részletben köteles lefizetni. Az első részlet múlt évben le is fizettetett, a másodikra azonban az uraknak, úgy látszik, már elfogyott az aprópénzük ; hallom ugyanis megbízható forrásból, hogy a pesti urak az itteni főparancsnokságnál kérvényt nyújtottak be, engedtetnék meg nekik a 33 milliót 24 hasonló nagyságú évrészletben fizetni, úgy hogy legjobb szeretnék, ha ez évben mit sem fizetnének és 12 évvel későbbre tennének eleget kötelezettségüknek. Nem tekintve azt, hogy a főparancsnokság ez után óriási összeg kamatot veszítene ; az eredeti szerződés ilyetén megváltoztatása durva igazságtalanság volna azon társulatok és bankok ellen,melyek múlt évben a pesti ango-magyar társulattal versenyeztek ; égbekiáltó igazságtalanság volna a már úgyis eléggé megviselt határvidék szellemi és gazdasági fejlődése ellen. A határvidéki erdőségekért járó pénzre, illetőleg az azon építendő vasutak és egyéb közlekedésekre, közművelődési és egyéb intézményekre roppant szükségünk van, hogy a határőrök végre képesek legyenek a monarchia többi népeivel egy fokra emelkedni. Az illető okmányon a köztiszteletű főparancsnoknak neve van aláírva, és mi meg vagyunk győződve, hogy Mollináry úr becsületével megsérthetlennek, lelkiismerete előtt igazolhatatlannak fogja találni, ezen okmányt a határőrvidék kárára néhány idegen speculáns hasznára megváltoztatni. Ő a kérelmet brevi mann vissza fogja utasítani és esetleg a legfelsőbb fórum előtt is a visszautasítás mellett fog szólani. (A német jogászgyülés a részvénytársulatokról.) A Hannoverben tartott német jogászgyülés tárgyalás alá vette a részvénytársulatok alapításánál és igazgatásánál előfordulható visszaélések ellen foganatosítandó tukozási elővigyázati rendszabályokat és erre vonatkozólag a következőket ajánlja : 1) Az alapítók kötelesek az előrajzban az alapításra vonatkozó adatokat, különösen a pénzből álló betétekre vonatkozókat előadni; 2) az alapítók egyetemes szavatosságot vállalnak minden csalásért úgy az a fő rajt,mint a részvényjegyzések értékére, és a tett befizetésekre vonatkozólag; 3) azon intézkedés, mely szerint a részvények aláírói 40 °p befizetése után a további befizetésekre nem kötelesek, megszüntetendő; 4) a tvszékek fölhatalmazandók arra, hogy a részvényesek indítványára a mérleg bemutatását, egyéb fölvilágosítások megadását, az üzleti könyvek előterjesztését eszközöljék; 5) minden részvényesnek joga van, a törvényes rendelkezések és az alapszabályok megtartását, ha érdeke követeli, törvényes eljárás útján kiesik közölni. Az egészségügy a honvédségnél. Az „Ellenőr“ egyik múlt számában dr. Cseh Károly úr a „honvéd-egészségügyhöz« szólván, azzal fejezi be czikkét, hogy »előbb a béke idején a honvédegészségügy fejtessék ki, illetőleg reformáltassék, és csak azután leend helyén a háboru idejére a honvédegészségügy emeléséhez is hozzálátni;“ mert „a béke idején levő honvéd-egészségügy a legnyomorultabb állapotban van, — helyesebben mondva-s teng.“ Minden állásban, de kivált a katonaiban a szervezethez tartozó mindegyik rész igen fontos, és a humanismus jellegét magán hordó e korszakunkban az öldöklő szerek feltalálásával párhuzamosan jár az igyekezet az általuk okozott sebeket gyógyítani. Ezen iránynak köszönhetjük a genfi conventiót, ennek azon önkéntes egyletek alakulását, melyek czélul tűzték ki maguknak a harczban sebesültek, vagy a hadjárat által megbetegült harczosok ápolását. Az „Ellenőr“ egyik közleménye szerint, a kormány jelenleg ép azon eszmével foglalkozik, hogy már béke idején életbe léptessen ily önkénytes egyleteket, melyek egyformán organizálva, most már ellátnák magukat mindazon eszközökkel és szerekkel, melyek a kitűzött czél elérésére szükségesek, de csak idővesztességgel szerezhetők meg és meghatároznák azon módot, mely szerint az egész országban elterjeszkedve, az egylet czélját a lakossággal megismertessék, megkedveltessék, hogy a szükség idejében a könyöradományok minél számosabban be is folyjanak. Ily még szervezendő önkénytes egyleteket hoz Cseh K. összeköttetésbe a béke idején való honvédegészségügygyel, ámbár ezen egyletek működése,ha mindjárt ugyanazon ezér felé törekszik, t. i. betegek gyógyítására, de szervezésre, eljárási módra a honvéd orvosi szolgálattól, vagyis a béke és háború idején honvédegészségügytől különbözik, ezzel összeköttetésben nincs, mert mindegyik önállóan szervezkedhetik és tényleg szervezkedik is. Hogy a béke idején való honvédegészségügy a legnyomorultabb állapotban lenne, amint azt dr. Cseh Károly állítja, azt tagadnunk kell; mind a minisztériumban, mind a kerületeknél szakavatott orvosok állanak az egészségügy élén; a dandároknál dandár-orvosok, a zászlóaljaknál ezred- és főorvosok vagy pedig polgári orvosok, kik eddig kötelességüket minden tekintetben teljesítették,mit annál könynyebben tehettek, mert a nehezebb betegeket a hadseregi vagy polgári kórodákba küldötték. Hogy csak a minisztériumban és a dandároknál levő orvostudorok húznak rangjuknak megfelelő fizetést, a többi orvos urak pedig csak átalány mellett szerződtettek, ez az egészségügy lényegére káros behatással nincs, mert a kerületi törzsorvos és a zászlóaljaknál alkalmazott orvos urak teendője, a csapatok csekély létszámát és azt tekintve, hogy a beteg honvédek polgári, vagy a hadsereg kórodáiban gyógyittatnak, oly kevés fáradságot okoz, hogy zászlóalj-orvosi állomásokra, daczára az átalány (300 forint) csekélységének, mindig elegendő orvos jelentkezik. Béke idején tehát a honvédegészségügy, ha az orvos urak kötelességeiket teljesítik, egészben véve czélszerűen van rendezve, nehézségek csakis a mozgósítás alkalmával fordulnának elő. Ezen nehézségek pedig abban rejlenek, hogy eddig csak a dandár és szabadságolt állományú orvosok köteleztek a csapatokkal mozgósítás esetében kivonulni; az orvosi személyzetben mozgósítás esetében előforduló hiány több százra rúg, mely hiány csakis polgári orvosok napidíjjal való felvétele mellett leend pótolható. De meg vagyunk győződve, hogy háború idején az orvos urak minket, honvédeket, nem fognak elhagyni, hanem a 48-dik év példája szerint, hazaszeretettel telve,zászlóink alá sorakoznak ! Kívánatos lenne mindenesetre, ha a honvédség már béke idején annyi orvossal lenne ellátva, ahányra mozgósítás esetében szüksége van, de tekint.