Pesti Napló, 1873. szeptember (24. évfolyam, 200-224. szám)

1873-09-02 / 201. szám

hát vádolnunk, ha a vámpolitikában Magyar­­ország speciális érdekei nem részesültek kellő gondozásban. E mulasztást a magyar kor­mány és törvényhozás néhány év alatt foko­zatosan helyrepótolhatja. Érvényesítse a ma­gyar kereskedelmi miniszter befolyásának egész súlyát az osztrák kereskedelmi minisz­terrel közösen megállapítandó vámtételek megszabásánál; fordítson a törvényhozás kü­lönös gondot vámpolitikánk helyes irányba terelésére, s meg vagyunk győződve, hogy nem lesz szükséges a vámsorompó fölállítá­sának kétélű fegyveréhez nyúlnunk, mely minden körülmény között az ultima ratio, Romania Károly fejedelem alatt. A romániai viszonyokról az augsb. „Allg. Zeitung“-ban időnként szakavatott czikkek jelennek meg, melyek az ország vi­szonyait ismertetik a külfölddel. E czikkek átalánosan nagy figyelemben részesülnek, s nem rég egy ilyen czikkről azt híresztelték, hogy azt a fejedelem írta. A nevezett hírlap legújabb számában is találunk ily czikket, mely fontosságra nézve vetekedik az eddig megjelentekkel, és mely­nek zársorai Románia függet­lenségi törekvéseinek félhi­vatalos jellegű elismerését tartalmazzák. A körülmény, hogy a czikk közvetlenül Károly fejedelemnek bécsi időzése után jelen meg, csak növelheti annak fontosságát, s a tárgy érdekénél fogva mi azt reproducáljuk. Czikkb­e elősorolván, hogy Károly feje­delem mily elhagyatott állapotban találta az országot, s elmondván, hogy a fejedelem a vörös párttal tett sikertelen kísérlet után, a román conservativekhez fordult, s hogy az országnak hat év óta conservativ kormánya van, a következőkben adja elő az országnak ez időszak alatt tett haladását . Azon reformok és javítások közül, melyek ez időponttól kezdve történtek, első­sorban a pénzügyek szabályozása említendő fel. Csak néhány adatot so­rolunk fel e tekintetben. Az állam jövedelmei 1866-ban körülbelül 59 millió frankra rúgtak, ma többet tesznek 90 millió­nál. A bevitel értéke 1863-ban 64.814.800 frankra számíttatott, a kivitel 113 millió frankra. 1871. fo­lyamában a bevitel 89 millióra, a kivitel 173 millió­ra rúgott. A függő adósság, a korábbi kormány egyik hagyatéka s az állam egyik nyomasztó terhe, egy 78 milliónyi kölcsön felvétele által tör­­lesztetett, mely Mavrojcny pénz­ügyminiszter erélyes és szakava­­tott intézkedései folytán, nyolcz nap lefolyása alatt benn az or­szágban jegyeztetett. Ezen eredmény kétségtelen bizonysága volt először a romániai álla­potok tartósságába vetett bizalomnak és másodszor a belföldi tőkék öregbedésének. Az állami járadék­­ceímek meglehetősen emelkedtek, úgyszintén a föld­­hiteli kötvények, melyek a tulajdonosok kárpótlásá­ra szolgáltak a parasztok részére átadott földekért,­­ melyek 1866-ban 50%-nyi veszteséggel számítol­­tattak le, ma 1,2 százalékkal pad­in felül állanak. A társadalmi és egyleti élet, mely Romániában ed­dig úgyszólván teljesen ismeretlen volt, szintén nagy haladást tanusított. Egy nagy nemzeti biztosító társulat alapítta­­tott tűz és jégkárokra, valamint a víziszállítás veszé­lyei és az életbiztosítás tekintetében. Dacia név alatt Bukarestben, több millió frank alaptőkével, és így azon milliókra rugó pénz, mely ezelőtt tűz és szál­lítási biztosításokért külföldre vándorolt, most hazai erők által a hazában gyűjtetik össze hazai czélokra. A társulási tevékenység más egyleteket is léptetett életbe. Románia,mely túlnyomólag földművelő ország eddig teljesen nélkülözött egy bankintézetet, mely olcsó tőkét juttatott volna a termelők rendelkezésére. Az ily természetű üzleteket eddig az uzsorások mo­nopolizálták, mi­által az ország földjének értéke mindinkább alászállott s a földbirtokosok egymás után tönkre jutottak. Az utóbbi években komolyan foglalkoztak több oldalról e hiány orvoslásával; bank és leszámítoló társulatok keletkeztek az országban, melyek közül különös figyelmet és említést érdemel a romániai pénzügyi társulat. Legközelebb a romániai kamrák egy hitelinté­zet alapszabályait állapították meg, mely intézet földbirtokosok egyesülése útján hasonló egyletek kü­lönösen a poroszországiak és a sziléziai földhitelegylet mintájára lesz berendezve. A földművelés, mely az ország fő jövedelmi forrását képezi, s az újabb ész­szerű forgalmi eszközök mindinkább terjednek; a gépek száma, melyek az ember kézimunkáját pótol­ják és sokszorosítják, minden esztendőben növekszik és a földbirtok értéke láthatólag tanúsítja e haladás jótékony befolyását. Nem kevésbé üdvös haladás észlelhető a köz­munkák tekintetében, különösen a közlekedési esz­közök terén. 1866. előtt Románia alig néhány köve­zett országúttal bírt egyes jelentékenyebb városok felé, de ezek is sok helyütt félbe voltak szakítva. Ma 100 kilométer vasúttal bír, melynek legnagyobb ré­sze már át van adva a forgalomnak, s melyek egy tökéletes hálózatot képeznek, mely az országot a ne­vezetesebb külföldi vonalakkal összeköti. Az északi kapcsolat Itzkau környékén Moldvaországban a lemberg-bécsi vasúttal találkozik; a keleti ösz­­szeköttetés által Ungheninél — mely ezen­­év­ben be fog fejeztetni, — kapcsolat létesíttetett Oroszország és Románia között (Odessa Szt. Péter­­vár) és a bukarest-giurgenoi vonal, mely Rustschuk­­kal szemben a Dunát érinti, Bukarestet a rustschuk­­várnai vonal által Konstantinápolylyal köti össze, úgy, hogy Románia Adrinápolison túl Konstantiná­­polylyal még közvetlenebb kapcsolatba fog hozatni. Más vasúti csatlakozások iránt Orsovánál és egyéb pontokon, az osztrák-magyar monarchiával folynak tárgyalások, úgy, hogy a romániai vasútvonalak be­­fejeztetésük után egy nagy európai átmeneti utat fognak képezni kelet és nyugat között. Hogy ily rö­vid idő alatt ily nagyszerű eredmény volt elérhető, Romániának rendkívüli nagy erőfeszítésekkel és aka­dályokkal kellett megküzdeni, s az egész világ jól ismeri azon kínos zavarokat, melyeket a Strousberg­­féle concessiók idéztek elő, miután Strousberg sem a kormány iránti, sem a nagyobbrészt német részvé­nyesek iránti kötelezettségének nem felelt meg. Ma mindezen akadályok nem léteznek, a romániai kor­mány elvállalta a részvényesek iránti kötelezettsége­ket, s teljes értékben megfizeti a 7 és fél százalék­ban megállapított kamatbiztosítéki összeget. Egy új részvénytársulat foglalta el Strousberg helyét, mely a szerződések értelmében a romániai vasutak építé­sét folytatja. A többi közlekedési utakra szintén nagy gond fordíttatott. Állami, községi és vicinális utak egymás után épülnek. S ma 5000 kilométer chaussée áll a forgalom rendelkezésére, mely bámulatos ered­mény ily rövid idő alatt Cretzulescu közlekedési mi­niszter erélyes tevékenységének köszönhető. Hogy e munkák elkezdése és minél rövidebb idő alatti lé­tesítése biztosíttassák, egy közmunka törvény alkot­tatott, mely szerint az ország minden lakosa éven­ként bizonyos számú közúti napszámba köteleztetett. A városok lakói megváltják e munkanapokat, a vidék rendesen természetben rója le kötelezettségét. Jó közlekedési utak és a vasutak egészen más szí­nezetet adtak már is az országnak s kereskedelmi és gazdászati felvirágzása összetörte az eddig reá nehezedett békákat. Huszonkét vas­hid (a vasúti hidak kivételével) köti össze az országutakat, me­lyek közül a legtöbb tetemes hosszúsággal bír. E hi­dak egy angol társulat által a lehető legszilárdabban építtettek. Nem szabad megfeledkeznünk a Dunán építendő s már helybenhagyott nagy hídról, Giurge­­no és Rustschuk között, melynek hossza három kilo­méter, s korunk legnagyobb építményei közé szá­mítható. Ezzel a feledés homályába tűntek azon idők, midőn zátonyokat kellett keresni, hogy áthatolhas­sunk a sebes folyókon, midőn a közlekedés esős idő­ben kénytelen volt teljesen szünetelni. A városok szintén nem maradtak vissza ezen művelődési moz­galomból. A legjelentékenyebb dunai kikötők nagy munkálatokat vittek véghez, rakpartok építése által. Galatz, Braila és Giurgevo téres és szilárdan épült rakpartokkal dicsekedhetnek, melyek az áruk ki- és berakását nagyban könnyítik. Szépítési és egyéb hasznos építkezések napirenden vannak már egyes vá­rosokban. — Bukarest, mely még 1860-ban alig volt kövezettel ellátva, s igen primitiv világítással rendelkezett, ma gránitkoczkákkal van kikövezve, területe nivelliroztatott, a csatornák s vízvezetékek javíttattak és szaporittattak- pompás gázvilágitás van a városban; nagy boulevard szeli át azt egész hosszában, s fényes épületek emelkednek a bécsi paloták mintájára. Jassy, az ország második városa, szintén gázvilágitással bir, s kényelmes kövezettel van ellátva. Vásári csarnokok, a párisiak mintája szerint, és vágóhidak épültek Bukarestben, Jassy­­ban és Krajovában. A kisebb vidéki városokban, minők: Plojesch­ti, Piteschti, Giurgeno és Tergo­­witschtiben iskolaházak és tágas hivatalnoki lakok épültek. A nemzeti organisatió egy másik ága, melyre Károly fejedelem kormánya szintén nem csekély gondot fordít, az ország védereje. Nemcsak a fegye­lem és a kötelesség érzet­e van a hadseregben vissza­állítva, hanem egész Románia katonai szervezete oly fejlődésnek indult, minőt 1866-ban még senki sem álmodott volna. Az 1868-ki, és 1872-ki póttörvény által, melyek Floresconak, az erélyes hadügymi­niszternek érdemeit képezik, az általános hadköte­lezettség hozatott be az országba. Ezen törvények szerint mind­en romániai polgár köteles 20-ik évé­től 36-ik évéig szolgálni, és pedig négy évig a ren­des hadseregben, négy évig a rendes hadsereg tar­talékában, négy évig a honvédségben és négy évig a honvédség tartalékában. 36-ik évüktől 50-ig a vá­rosiak a nemzetőrséget, a vidékiek a népfelkelést képezik. Románia hadereje négy elemből áll. Az elsőt képezi a rendes hadsereg tartalékával, a máso­dikat a területi hadsereg tartalékával. Ezen két elemből áll a rendes és állandó hadsereg, mely szük­ség esetén első­sorban vonul ki. A rendes és territo­riális hadseregek ugyanazon beosztással bírnak; a gyalogság mindkettőben ezredekre és zászlóaljakra; a lovasság ezredekre és századokra, a tüzérség ezre­dekre és ütegekre oszlik. — A különleges csapatok — táborkar, közigazgatás, biztosság, mű­szaki és egészségügyi csapatok — az állandó had­sereg részeit képezik. Az állandó, és territoriális hadsereg között mindenekelőtt azon különbség van, hogy az állandó hadsereg nincs állandó helyőrségek­be beosztva és évenkénti elhelyezéseknek van alá­vetve, míg a territoriális hadsereg ujonczozási ke­rületeiben állandó helyőrségeken van. A második különbség a szolgálati időtartamra nézve van. Az állandó hadseregben a béke állomány mindig teljes, míg a territoriális hadseregnél béke idején csak a keretek és törzsek léteznek a legénység egy harma­dával. A territoriális hadsereg tényleges állománya négy osztályba oszlik, melyek havonként egymás után egy—egy hétig szolgálnak és három hétre sza­badságoltatnak) Inspectiókra, az évenkénti fegyver­gyakorlatokra, azonban valamint mindazon alkal­makkor, midőn a kormány szükségesnek tartja, a territoriális hadsereg egész tényleges állománya behivatkatik, és három nap alatt köteles öszponto­­sulni. A gyalogszázadok és a lovassági szakaszok az alkerületekben, a zászlóaljak, századok és ütegek a ker­ületekben öszpontosulnak, s ott várják az elin­dulási parancsot. A territoriális hadsereg ezen szer­vezete régi, megszokottá vált hagyományok­ban gyökerezik, de e mellett tetemes megta­karítással jár, a­mennyiben csak egy­negyede a tényleges állománynak van fegyver alatt,míg szükség idején ezen szám négyszerese felett rendelkezhetik a kormány. E mellett a katonák nem improvisált har­­c­osok, kik nem részesültek katonai kiképzésben, mert a terriitoriális hadsereg katonái, kik havonként csak 8 napot szolgálnak és csak hét évig vannak a tartalékban, míg a rendes hadsereg katonái négy négy évig szolgálnak tényleg és négy évig vannak a tartalékban. A hadkötelesek felosztása tekintetében e két hadsereg között a sors dönt. A territoriális had­­sereg szervezetének e mellett még azon előnye is van, hogy nem von el sok munkáskezet az ipartól és földmiveléstől, mert a szabadság idő alatt mindenki űzheti mesterségét. Mindkét hadsereg fegyverzet és szolgálati szabályai azonosak , csupán az egyenruha hajtókájának színére nézve különböztethetők meg egymástól. E két elem képezi a tényleges haderőt. A haderő harmadik eleme a honvédség, mely­nek rendeltetése az, hogy háború esetén a tényleges haderővel másod­sorban működjék. Gyalogzászlóal­jakból és lovasszázadokból áll, oly altisztekkel és tisztekkel, kik a tényleges hadseregben szolgáltak. A legénység kora 28—36 év, vagyis azon idő, midőn a tényleges hadseregből szabadságoltatnak. A tény­leges állomány csak gyakorlatra hivatik egybe s csak háború idején van együtt hosszabb ideig. A negyedik elemet végre a nemzetőrség ké­pezi a városokban és a vidéken a népfelkelés. Ehhez tartoznak a 36—50 év közötti hadkötelesek. Ezen elem hivatása a városok őrzése, és a helyőrségek helyettesítése, ha azok táborba mentek, háború ese­tén a nemzetőrség és a népfelkelés a városokat és falvakat védi; egyes mozgó csapatokra oszlik, melyek rendes hadsereg műveleteiben részt vesznek az ország határain belül. A tényleges hadsereg áll jelenleg: 16 ezred gyalogságból (8 állandó és 8 terri­toriális.) 10 ezred lovasságból (2 állandó és 8 ter­­ritorális.) 2 ezred tüzérségből, 4 vadászzászlóaljból, 1 zászlóalj műszaki csapatból, 1 utász-zászlóaljból, 1 zászlóalj tengerészeti csapatból két hadi­hajóval, 2 század táborőrségből, 1 század hídépítőből, 1 század tüzérből, 5 század lovas rendőrségből, 1 szekerészeti századból. Ide számítandó végül a táborkar osztályaival együtt, a hadbiztosság, a közigazgatási hivatalok, a bukaresti katonai iskola, a sassi előkészítő iskola, a tisztképző iskola és az egészségügyi csapatok. Ezek képezik a tényleges hadsereget a honvédség nélkül. Ezen hadsereg ma minden képzelhető anyaggal bő­ven el van látva,hogy rögtön hadi­lábra vezényeltet­­hessék. A fegyverzet kitűnő, a gyalogság a Peabody­­féle hátultöltőkkel, a tüzérség Kruppágyukkal van ellátva. A tisztikar körében, különösen az egyes fegyvernemeket tekintve, számos kitűnően képzett tiszt van, kik tanulmányaikat külföldi intézetekben végezték, s az utóbbi hadjáratokban részt vettek. A mitrailleuse is be van hozva. Románia e pillanatban 100 ezer embert képes a síkra állítani. Ha ezen szám a jelenlegi háborúkban működő csapatokhoz képest eltűnőleg csekély is, mégis teljesen elegendő arra, hogy az ország neutralitását megőrizze, mint ezt tet­ték Schwarcz és Belgium 1870-ben.De mindenesetre keresett szövetséges leend ezen ország, főleg ha te­kintetbe vétetnek a természet által oly pazarul nyúj­tott segélyforrásai, melyekkel nagy hadseregeket képes eltartani, mint ezt a múltak történelme eléggé igazolta. Ezek azon átalános vonások, melyekben leraj­zolni kívánták Románia haladását Károly uralko­dása alatt. De szellemi és erkölcsi tekintetben is nagy haladást tanusított ezen ország az utóbbi hét év alatt. Az általános műveltség mindinkább terjed, az elemi iskolák száma egyre szaporodik, a­ városok­­ban különböző szakiskolák alapíttattak. A gymna­­siumok száma majd megkétszereződött, tanítónövel­­dék állíttattak fel, két földművelési és erdészeti is­kola, egy híd, és itt építési iskola szerveztetek Bukaresztben és Krajovában. Erzsébet herczegnő pártfogása alá vette a leányintézeteket; számos le­ányt küldött Németországba, hogy ott magukat ta­nítónőkké képezzék ki. Papi seminariumok alapít­tattak, s a magasabb egyházi hivatalok elnyerése vizsgáktól tétezik függővé. Szóval, ha mindazt figyelmesen latolgatjuk, a­mi Romániában az utolsó hét év alatt történt, ezen ország jövője iránt nagy bizalommal kell viseltet­nünk és ha az átalános politikai viszonyok lehetsé­gessé teszik, hogy Románia teljesen kifejthesse mindazon segélyforrásokat, melyekkel a természet oly gazdagon megáldotta, és ha meg fogja szerezni mindazt, a­mivel még nem bír, akkor Románia oly factort fog képezni a világtörténelemben, melylyel­ a politikának saját érdekében számolnia kell. A tö­­rökországgali viszonyok tekintetében már­is meglát­szik a lefolyt évek haladása. Románia ép úgy,mint a kelet többi keresztény né­pei : Szerbia,Görögország erejének egész teljével oda törekszik, hogy minél közelebb jusson a nyugati mű­veltséghez , míg Törökország nem képes magát a keleti barbarizmusból és elhagyatottságból felélesz­teni, pedig mindennap új csapást mér az idő a régi muzulmán épületre. Ennélfogva az államférfiaknak és közvéleménynek előre számot kell vetniök ezen új alakulás következményeivel,s meg kell gondolniuk, hogy a souzerainitás lealázó kötelékei egy oly fiatal életerős, és segélyforrásokban túlgazdag országra nézve, mint Románia, melynek élén a Hohenzollerek dicső fejedelmi házának egyik ivadéka áll, nem fog­nak soká elég erővel birni oly hatalom kezében, mely napról-napra inkább közeledik enyészete felé. E kötelékek lealázó voltukon kívül hátráltatják az ország gazdászati felvirágzását azon korlátozó szer­ződések által, melyeket a Porta kötött, s melyeket Romániára is kiterjeszteni szándékozik, úgy, hogy az átalános művelődésnek, de különösen Németor­szágnak, mely tőkéit romániai v­áalatokba helyez­te, érdekében áll e tekintetben Románia fejlődését istápolni és segélyt nyújtani arra, hogy lerázhassa magáról azon elavult békákat, melyek haladását és­­elvirágzását gátolják. Ketlen számokkal állunk szembe, ez eljárás hely­telen ! A halál aratása után annak kévéit és kereszt­jeit megolvashatjuk, és bevallhatjuk. A számoknak meg van A kérlelhetlen logikájuk, s azokkal computisálni kell! a computus mutatja meg mit kell tennünk ! Lássuk tehát : Az elhalt munkaerők helyett itt maradtak s tehetetlen tömérdek kiskorú árvák, csak itt e falu­ban hol lakom, 44 árva! Az ilyenek gazdasága mind pusztulásnak indul, ha intézkedés nem történik hagyatékok gyors rendezése iránt, melyek csiga módra szoktak rendeztetni a hiányos és bizonytalan törvény folytán. Minden ily ügy a községi bíró, a szolgabíró, a járásbíró, az árvaszék és királyi tör­vényszék öt­féle fórum irodáinak retortáin úsztatik keresztül! Gondoljuk még hozzá azt, hogy a bírák és hi­vatalnokok mostani száma csak normális viszonyok­ra van alapítva, a rendkívüli sok halálozás okozta hagyatéki munkákat az ország a bírák jelen számá­val nem lesz képes feldolgozni! Pedig itt nincs várni való idő, mert a késede­lem a nemzeti vagyonon pótolhatlan sebeket ejt, itt gyors, erőteljes, átalános intézkedés segíthet csak, mely vajha későn ne jöjjön ! Nem csak a folyó évi termés betakarítása akasztatott meg a járvány által, és így az eső és szél rongálásainak van az kitéve, hanem a földek legna­gyobb része nem kaphatta meg a beteges vagy el­halt tulajdonostól azon munkálást, mely szükséges arra, hogy jövő évre jó termést várjunk! Megdöbbentő azt látni, hogy az ugarolást is csak most kezdik tenni, mikor már vetés alá kellene szántani! minő termést adhat az ilyen munkájú föld? A folyton tartó pénzválság annyira megviselte minden egyes ember viszonyait, hogy a folyó termés rovására halogatott kiadásai fedezése végett kényte­len eladni szűk termését, alig maradván vetőmagja, és élelmére szükséges készlet pár hóra. Nehány hét kell csak, és Magyarország épen oly üres, mint a kalász, melyből a szemet kicsépel­ték.­­ Azelőtt a cséplés kézi cseppel vagy nyomta­tással tovább tartott, a szállítás szekeren még tovább, most mind­ez mesés gyorsasággal történik, és mi a szükségtől kényszerítve mesés gyorsasággal adjuk el termésünket, és fosztjuk ki önmagunkat, s tesz­­szük ki a legnagyobb ínségnek! Várjon a fürdőkből haza kerülő miniszterek (Nem volt fürdőben egy sem, dolgozott itthon va­lamennyi, mig mások jártak a fürdőbe. A szerk.) az országgyűlés nem lévén együtt gondolkoznak-e mag­tárokról, termés­készlet bevásárlásáról addig mig ez idei termésünket a külföld ki nem hordja ? A cholera áldozatok árváinak kezdett könyör­­adományok nem fognak századrésznyire sem rúgni hogy csak megközelítőleg is enyhítsék a bajt, — itt a baj a nemzet physical és anyagi létét veszélyezteti, a baj országos, ilyennek kell lenni az orvoslásnak is. A törvényhozástól kell annak kiindulni, és így a kormány feladata gabinát vásárolni, vagy ha nincs pénze reá, legalább addig is, míg az országgyűlés a pénz előteremtésére módot talál, a termelőkkel érint­kezésbe lépni a megyék útján, s mindent elkövetni, hogy a termelők eladásra szánt gabnájuk egy részét bocsássák a kormány rendelkezése alá, s mindenkép készülni, hogy az összeülendő országgyűlés ülései kezdetén akadály nélkül kész adatok alapján gyö­keresen segíthessen az országos bajon I X. Y. Z. BELFÖLD. * Újvidék, aug. 30. (A csajkás kerület visszakeblezése.) A csajkás kerület Bácsmegyéhez országgyü­­ésileg elrendelt visszakeblezése aug. 28 és 29-én megtörtént. A legutóbb tartott rendkívüli megyegyűlés határozata szerint a főispán, alispán, főügyész és ár­vaszéki elnökből álló átvevő bizottság 27-én gőzha­jón Titelbe, mint az 1-ső kerület székhelyére érke­zett, hol a nagyszámú váró és tisztelgő közönség a fellobogózott kikötőnél fogadta őket. Innen lelkesült éljenzés és zsi­­ózás közt vonultak be a számukra kijelölt szállásra. 28-án az átviteli iratok rendezése után hivata­losan kimondatott a kerületnek megtörtént átvétele. Azután díszes lakoma következett, melyen magyar és szerb nyelven számos felköszöntést mondottak; a lakomát tánczmulatság zárta be. Másnap 29-én a 2-ik kerület székhelyén Zsab­­lyán történt az átvétel. Itt is diadalkapukkal és­­örömrivalgással fogadták a bizottságot; — az átvé­tel után nagy lakoma és este tánczvrgalom volt a Péterváradon állomásozó Alleman-ezred zenekara közreműködésével. Mindkét helyen nagy volt a lelkesedés, és ha talán még­sem volt oly átalános, mint a 115 éves elszakadás után ismét a találkozáskor óhajtani lehe­tett volna, az a mostani munkaidőnek róható fel. — A szomszédos magyar községek is részt vettek az ünnepélyes cselekményben, különösen a zsabjániak igaz magyaros kézszorítással adták jelét örömük­nek és azon óhajtásnak, hogy e két nemzetiség t. i. a magyar és szerb közt a testvéries egyetértést soha semmi meg ne zavarhassa. Bodrogköz, aug. 31. (Mi teendőnk a vész után, és a veszély előtt.) Előttünk fekszik Zemplén megye hivatalos ki­mutatása a cholera állásáról július 28-tól aug. 11-ig. Megbetegült 33,138 ember, ebből elhalt 10,443. Ez óriási szám, pedig ez még nem mind, mert mi kik falun lakunk, tapasztaljuk, hogy a hatóság csak úgy madártávlatból vévén tudomást a dögvé­­szes helységek állapotáról, a halottak számát sem constatálhatja positivitással, mind­addig mig a vész meg nem szűnik, a mikor majdan a különféle val­­lású lelkészek anyakönyvei a rémletes valót elő nem tüntetik. 20 perczentre lehet azok számát tenni, kik nem jutottak be feledés folytán a hivatalos kimutat­­­tásba ! Hát azok számát, kik aug. 11. óta haltak el?­­ hisz aug. 11-én még e faluban is hol e sorok­iratnak csak 14 halott volt, holott azóta már 76-ra szaporo­dott a halottak száma 750 lélek közt! És ez igy van másutt is.­­ Ha tehát Zemplén megye 14—15,000 embert veszit el, akkor 60,000-nél többnek kellett elesni az egész országban. És ha azok sokaságát is tekintjük, kik bár nem közvetlenül a fekete cholerában, hanem az ezt követő hideglelésben, typhusban és leginkább ápolás hiánya folytán beálló elgyengülésben halnak el, s közel jutunk a félmillióhoz. A lapok inkább hallgatnak, mint szólnak a choleráról, inkább kicsinyítik annak pusztítását. Ezen felfogás helyes lehetett eleinte, hogy a rémülést elő ne idézzük, de most már miután kérlel-Pápa, aug. 28. (A város állapota.) Nem jogosított ugyan a városi hatóság eddigi eljárása oly vérmes reményekre —­ mégis szerettük hinni, hogy a legközelebb múlt (Nagy B. asszony napi) vásárt, tekintve a jelen járványos időszakot az ország annyi törvényhatóságának példájára nem fogja engedni megtartani. Azonban csalatkoztunk vagy inkább ezúttal sem csalatkoztunk városi tanácsunk bölcsességében —­­ a vásár megtartatott. Az anyagi eredményt, nem tudom,de nem is arról akarok szólni, hanem igen is egy másik szörnyű eredményről, melylyel amaz, hiszem drágán van ellensúlyozva, — s a mely a nagy közönség jutaléka jön. E vásár által ugyanis Pápa város, mely eddig majdnem egészen (a jelen cholera idényt értve) mentes volt, — a járvány által meglátogatott helyek sorába lépett. De beszéljenek a statistikai adatok. A vásár előtt 10—15 napi időközben 4—5 eset merült fel itt s ez esetek legelsője is vidékről hozatott. — Ma a vásárt követő nap 8 halál­eset jelentetett be hivatalosan — s tudomásunk szerint megbetegedések is történtek ma reggelre; — tehát annélkül úgy szólván, hogy előre figyelmeztetve let­tünk volna a járvány félelmes előhírnökei által, egy­szerre a »dolgok közepére« jutottunk. S mindezekért a hála elvitázhatlanul a vásár megtartására engedélyezett városi hatóságot illeti. A város talán,midőn a kórházakat felállíttatja, azt hiszi hogy elejét véve minden bajnak ? Téved­é­s tévedéséből is itt a borzasztó kiábrándítás. A kórházakat felállíttatni távolabbi kötelesség mint az emberi hatalomtól függő minden eszközt megragadni arra, hogy e kórházak üresen maradjanak. Hanem fájdalom majdnem ép arról kell­ meg­győződnünk, hogy a város azt az elvet követi. Ha kész a kórház, beteget ha máskép nem lesz, fogni kell bele. Legalább a minap itt megtörtént esemény ilyen formát illustrál. Részeg proletárius hever a sétatéren s bortól neház feje csakhamar álomba szenderü­i. Szerencsét­lenségére azonban a város skirtjei koporsóval (mely­ben már valószínűleg ebol­zás is feküdt) arra czirkálnak s a mi emberünket daczára kézzel-láb­­bal való protestátiójának, a legjobb lelkiismeret­tel abba elhelyezvén, az illető hely felé tartanak. Megérkezvén ide — mihelyt a födelet leemelik a koporsóról, a vélt cholerás kiugrik s az őt megtar­tóztatni akaró őrnek egy jóravaló ütleget anticipál­­ván, megfutamodik. A hajdúk stb. a pseudo -bete­get a publikum vagy épülésére még jó darabig ker­gették mig végre az elveszett gyorsabb lába segélyé­vel szemük előtt eltűnt s nemes igyekezetük beteget fogni füstbe ment. Mondja meg nekem az olvasó, elhiszi, hogy ez nem Ázsiában hanem a műveit Európában, Magyar­hon egyik intelligensnek tartott nagyobb városában történt ? Egyátalán mi itt Pápán mindent elkövetünk, hogy ha majd a cholerának tetszeni fog minket is­­ meglátogatni, méltó talajt nyerjen városunkban. Emberi igyekezet, természet váltakoznak ben­nünk jó termőföldet adni a járványhoz. Emez jó le­vegőt, amaz tisztaságot ad. Utczáinkon a szemét nem halmokban többé, — hanem a gon­dos szél által, — mely megsokalta a hónapok­­ óta felhalmozott dombokat nézni, városszerte eltérít­ve van. Sétatérünk — az ennek csúfolt és­­ falun sem látható primitív állapoton kerítéssel kör­­zött tér, — azonkívül, hogy részeg és dologtalan emberek, nem különben különböző aesthhetikus álla­tok (sertés, liba) siestáló helyéül szolgál, — még szemét depositórium is.­­ S egy ide vezető köz, az azon keresztül futó­n­y­i 11 csatornától oly infernális illattal dicsekedik. Különfélék. Budapest, sept. 1. (S­z­l­á­v­y min. elnök é­s K­e­r­k­a­­poly pénzügyminiszter) a »Ref.“ hí­re szerint, közelebb látogatást tettek Deák Fe­­rencznél, ki — mint tudva van. — Széll Kálmán vendége. (P e j­a c s e ▼ i c h Péter gr. horvát­országi miniszte­r,­mint a „Drau“ hallja, a legközelebbi napokban Eszékre érkezik, hol hosz­­szabb ideig fog tartózkodni. Megérkezte után egy küldöttség fogja kifejezni a város tiszteletét és ra­gaszkodását a miniszter iránt. (Végrendelet megsemmisíté­­s­e.) Mint a »Hon« hallja, a nagyváradi törvényszék Pap­ Szilágyi püspök végrendeletét hiányos kiállítá­sánál fogva semmisnek nyilvánította. (Nyilatkozat a honvédmen­­h­á­z ü­g­y­é­b­e­n.) Az ország honvédegyletei köz­ponti bizottsága nevében az ellenzéki lapokban Gáspár András, és Ki­hnl Ignácz jegyző nyilatkoza­tot tesznek közzé a honvédmenház alaptőkéje ügyé­ben. A nyilatkozat hangsúlyozza, hogy Vidáts Já­nosnak, mint a menházi bizottság elnökének és pénz­­tárnokának számadásai rendben találtattak s azok­nak megfelelőleg a menház pénztárában az átvétel napján 18373 frt 91 kr. készpénz volt, néhány da­rab arany, ezüst pénzek és értékpapirok. A bizottság a tavalyi közgyűlés határozata értelmében jár el ezen összeg kezelése tekintetében s arról a jövő közgyűlésnek, mely november 16-ikán fog megtar­tatni, jelentést fog előterjeszteni. (A történelmi társulat­ vidéki kirándulásának elmaradásáról szóló hírünket meg­erősíti a következő hivatalos jelentés. A magyar történelmi társulatnak ez idei vidéki kirándulása, a Nyitramegyében uralgó járvány miatt elmarad. Bu­dapest, September 1. 1873. Pauler Gyula társulati jegyző. (Nemzetközi pénzértekezlet.) Bécsben ma délben nyittatott meg a császári pénz­verőépületben a már május és júniusban hirdetett nemzetközi pénzértekezlet, melynek feladata az érték- és pénzkérdésben közös megállapodást hozni létre legközelebb későbbi törvényhozási intézkedé­sek elméleti alapjául. Az értekezlet eddig körülbelül 20 tagból áll, köztük vannak Wolowski, a franczia nemzetgyűlés tagja (Páris), Lucom, az osztrák nemzeti bank titkára (Bécs), Lehr­ötte­r A. udvari tanácsos, a cs. k. főpénzverdei hivatal igazgatója (Bécs), Fradesso da Silveira, Don Louis infans observa­tori­um­ának igazgatója(Lis­­sabon), Th­amner C. Londonból, Michel Che­valier, a franczia institut tagja Páriából stb. (Személyi d­­­r.) Thaisz főkapitány teg­nap külföldi útjáról visszatért s ma ismét átvette hi­vatalát. (Tudorok ő felsége kegyelmé­­b­ő­l.) Mint a »M. Polgár« irja, ő felsége a kolozs­vári egyetem azon tanárainak, kik nem tettek tud­ori szigorlatokat, a tudori ezim használatát megengedte. A dolog a következőleg történt: valaki a bölcsészeti facultásnál egy külföldön szerzett tudori oklevél el­ismertetését kérvényezte; miután pedig e facultás legtöbb tagja nem tudor, azon kérdés merült fel, vájjon nem tudorok kiehrozhatnak-e valakit tudorrá. A tanárok azon része, kik nem tettek tudori vizsgát, készeknek nyilatkoztak­ azt utólagosan letenni; az egyetem méltóságával azonban nem lett volna össze­egyeztető, hogy kinevezett tanárok vizsgát tegyenek. A miniszter ő felsége elé terjesztvén a kérdést,a gor­­diusi csomó az említett módon oldatott meg. (A gyálai tavat) tulajdonosa Károlyi György gr. a Dunába akarja vezetni. Múlt szomba­ton az érdekeltek, Pest város küldöttei és a pénz­ügyminisztérium képviselői megjelentek a helyszínen s arról győződtek meg, hogy az u. n. gyálai tó, a­s nagy mocsár, s hogy a csatorna nemcsak ennek, ha­nem az ottlevő sertés-és marhahizlalda ürülékét is le kellene vezetni, még pedig — s itt a bökkenő — az újpesti sziget melletti amúgy is­ veszély a holt Du­nába. A város és a kormány képviselői a csatorna építése ellen határozottan tiltakoztak. (A­z orsz. m. gazdasszonyegy-­­ e­t) augusztus 30-án választmányi ülést tartott, melyben számos árva fölvételi kérvény elintézése után a neveldei igazgatónői állomás lett volna be­töltendő, a folyamodottak közül azonban egy sem találtatván alkalmasnak, a választás a jövő gyűlésig elnapoltatok. Bejelentetett azután és köszönettel vé­tetett dr. Schmidt Györgyné 50 frtnyi adománya, valamint az árvák kirándulására fordított költségek fedezésére Jelinek Mór, Hampel urak 5—5 ft, Dera­­jénné 3 frt 75 kr. Liszky Istvánná, Damjanich Já­­nosné, Adler Antalné,Perbata Argay Anasthasia, Si­mig Istvánné, Janich Józsefné, P. Szathmáry Ká­­rolyné, Szandy Radóné, Czanyuga Józsefné, Henth­­aller Batta Szilárda 1 —­1 forint adományuk. (A cholera és egyéb csapás­ok által sújtott vidékek) ínséges lakóinak és árváinak felsegélése czéljából octóber hóban a fő­város templomában könyöradományok gyűjtése ha­tároztatok el,egyszermind felkéretnek a szerencsésebb vidékek lakói, hogy kegyes adományaikkal hozzájá­rulni és azokat egyleti elnök Damjanich Jánosnénak beküldeni szíveskedjenek, miről a részletes számadás sajtó utján köztudomásra fog hozatni. A választ­mány megbízásából Sztupa György jegyzők (Puszta Vöröskertről) a követ­kező esetet jelentik: Az ispán, kinek urasága külön­féle elkövetett csalások miatt felmondotta a szolgá­latot, boszúból az udvart jégbe akarta röpiteni, e czélból nagyobb mennyiségű lőport vitt le a pinczé­­be, egy kötelet kanócznak készített el, meggyujtot­­ta és azután egészen könnyű lélekkel kiment a me­zőre. Véletlenül nemsokára távozása után arra jött hogy a­mig egyrészt csodáljuk, hogy az ezen közre dűlő házak lakói közül, (különösen az ép e csatorna fölé bölcsen elhelyezett városi kisdedóvoda) még meg vannak életben. Nem írok többet; pedig e csekélység csak azon mizériáink képe — silány mása, — melyek a jelen járványos időben tapasztalhatók. — Hát az a sok egyébb dolog, — a melyekben hátrább va­gyunk Otahaitónál meg tán a pápua indusoknál 13. s.—s. Makó, aug. 30. (A mun. területi beosztás.) A törvényhatóságok területinek uj beosztásá­ról becses lapjában épen most megjelenő közlemé­nyek második czikkében (lásd „P. N.” 197. sz. reg­geli kiadás) több törvényhatóság államadója viszo­nyítva közigazgatási költségeihez ilsorol­tatik, és pedig azon törvényhatóságok közül, melyekben az adminisztratív legolcsóbb, hét, mi azon föltevésre ad a nem tájékozott olvasónál — tekintve a közle­mény határozott állítását — alkalmat, hogy csak­ugyan a felsorolt törvényhatóságokban volna a házi adó legkönnyebben elviselhető. Ez azonban Csanád megyére nem áll. E megye egyenes államadója több mint 700000 forint, megállapított kiadása nincs 55000 forint, tehát itt a házi adó 76/? kr vagyis kerek számmal 8 kt volna, s igy, ha a közlemény ada­tai hitelesek, hazánk törvényhatóságai közt a házi adó kérdésében negyedik helyen állana. Szél Ákos, Csanádmegye helyi alispánja.

Next