Pesti Napló, 1873. október (24. évfolyam, 225-251. szám)
1873-10-01 / 225. szám
10. ssz. Szerkesztési irodai Barátok-tere, Athenaeum-épület. A lap Szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kézirátok nem adatnak vissza. , Kiadóhivatal: Barátok-tere, Athenaeum-épület. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. REGGELI KIADÁS. Budapest, Szerda, October 1.1873. 34. évi folyam. Előfizetési feltételek: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 3 hónapra . . . 6 frt — kr. 6 hónapra . . 12 » — » Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés évnegyedenként 1 /orint. Az előfizetés az év folytán * minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától számittatik. Hirdetések szintúgy* mint előfizetések a KIADÓHIVATALBA, Barátok tere, Athenaeum-épltlet küldendők. ítilőfizetés „PESTI NAPLÓ“-ra. HHp"* Oct. 1-jén új évnegyed vette kezdetét, a mire figyelmeztetjük a t. olvasó- i közönséget. I Előfizetési árak: Egész évre . . 24 frt. Félévre . . . 12 „ Negyedévre . . 6 „ fpftT* Az előfizetés Pestre, a „Pesti Napló“ kiadó - hivatalának (Athenaeum, ferencziek tere 7. sz. a.) küldendő. 4 J. Sápié“ szerkesztő- és kiadó-hivatala. Budapest, sept. 30. A fővárosi képviselet választása be van fejezve, a az eredmény egészben véve köztudomásra jutott. A legtöbb adót fizetők sorából választott bizottsági tagok nevei nincsenek még közzétéve, de kétségtelen, hogy a javasló választmány névsorozata fog igen csekély eltéréssel az urnából kikerülni. Ekként kimondhatni, hogy tekintve a megválasztott bizottsági tagok túlnyomó többségét, megnyugvással üdvözölheti a fővárosi polgárság érdekeinek ezen megnyitott képviselőit. Ezen elismerés mellett nem hunyhatunk szemet azon tény elől, hogy sok elemet nélkülözünk, úgy a régibb, mint az újabb generatió köréből, kiket a szerénység a kandidálók szemei elől eltakart, s kiknek helyett a saját csekélységük értéken fölüli érvényesitésében élelmes erőit foglalták el. De ha vádat emelni idején levőnek tartanak ma még, akkor sem ezen élelmességet sújtanék, hanem ostoroznunk kellene a közönyt, mely az illetéktelen egyéneknek fölülkerekedését előmozdítja. Egyébiránt befejezett tény előtt állunk és, amint mondok, nincs okunk az eredmény totalitása iránt megnyugvásunk kifejezésével fukarkodni, csak rá kívántunk mutatni különösen egy tényezőre, a közönyre,amelynek negatív hatása majdnem élesebben jellemzi az egész mozgalmat, mint a tényleg kifejtett actió. Ezen megkülönböztetést az ellenzéknek is, ha igazságos akar lenni, teljes mérvben el kellene fogadnia. Nem a fővárosi törvény hiányossága, nem a szűk kör, melyet az az autonómiának szab, magyarázza meg az aránylag csekély részvétet, mely a bizottsági tagok választásánál mutatkozott, és azért tagadjuk, hogy az ellenzéknek mostani érvelése a posteriomi csak hajszálnyit is erősítené azon a prioritikus ítéletet, melyet a fővárosi törvény hozatalakor szerte hangoztatott. A csekély részvét nem azt bizonyítja, hogy a fővárosi törvény szűkkeblű, megszorítja az autonómiát és nem juttat hálás feladatot a buzgó polgároknak. Mert ha mindez alaposan állíttathatnék is a fővárosi bizottság hatásköréről, még ez a közügyek iránt melegen érdeklődő polgárt nem fogná visszatartani attól, hogy a városnak ezen szűkebb kereten belül szolgáljon, sőt buzdítani fogná, hogy a gyakorlati kivitelben mutassa ki, mennyire akadályozzák a fővárost és vele az országot az ok nélküli gátak a közérdekek előbbrevitelében, föltüntetvén ekként a leghangosabb bizonyságot — a törvény hiányossága mellett. Akár jó, akár rész a törvény, a közöny ne takaródzék vele. Vallja meg azonban az ellenzék, hogy ezen indolenciából reá igen nagy rész hárul. Nem is említjük, hogy az ellenzék mily kevéssé vett részt a választásban, hisz meglehet — kivált a savanyú szőlő csillagzata alatt — így kívánja azt a pártfelekezeti puritanizmus; de az administrativ iránti közöny jórészt onnan keletkezett,hogy az ellenzéki pártállás túlnyomólag a politikai kérdésekre helyezkedett és a jó közigazgatás igényeit másod vagy harmadrendű érdeknek tekintette, így visszahatásként a másik részről is a tömeges sorakozásra szintén csak a közjogi, a politikai kérdések védelménél lehet számítani. De nem tagadjuk : a tapasztalt közöny igen szomorító. Annak kell tartanunk, nem mert a törvény ellen bizonyít, hanem, mert ennél sokkal nagyobb dolgot fenyeget. A törvény biztosítja az önkormányzat azon alakját és mérvét, melynél nagyobb jogosultságok parliamentáris viszonyok s a mi állami körülményeink közepette helyesen alig alkothatók. Aki ma közönyös volt, az közönyös egyátalában az önkormányzat iránt. Azt nagyon kevéssé érdekli, hogy hova fordíttatik községi adója és ki disponál felette közvetlen körében.Azért ne ujongjon az ellenzék e részvétlenség felett. Ez nem amellett szól, hogy az önkormányzat, amit a törvény megad, kevés, hanem inkább a mellett, hogy ez is sok, mert nem törődünk vele. S ha már valaki e szomorú körülményből — ékes hírlapiról nyelven szólva „capitálist üthet“, az nem a „Hon“, melynek a jelenlegi autonómia kevés, hanem a „ Magyar Politika“, amely azt tartja, hogy amit az önkormányzatról írunk, az mind tréfadolog; nem választott képv. testület kell nekünk és választott tisztviselő , de kell kinevezett hivatalnok és „Kreishauptmann.“ Hinni akarjuk azonban, hogy inkább sok mellékkörülmény játszotta e tekintetben a döntő tényezőt, mint az önkormányzat iránti közöny. A választási adtus oly hosszú időre nyúlt el, mely alatt nagyobb közönség élénk érdeklődése fenn nem tartható.A pártok megegyezése is visszariaszthatott sok választót, ki élénkebb korteskedés nélkül ezt az adust nem képzelheti. Bármint legyen ma az, ebbeli elmélkedéseinknek kevés gyakorlati haszna van. Tekintsünk a jövőre. Ellenzéki laptársaink ne argumentáljanak úgy, hogy a fáktól ne lássák meg az erdőt. A fővárosi képv. testület pedig intézze úgy a város ügyeit, hogy mindnyájan megnyugodhassanak benne. Fejleszsze a három testvérvárost, mozdítsa elő haladását s ne felejtse el soha, hogy Magyarország fővárosának ügyeit intézze. Ha így jár el, a legmeggyőzőbben fogja bebizonyítani, hogy értünk az önkormányzathoz és meg is érdemeljük , s azt látjuk, hogy erre az argumentumra maholnap szükség lehet. A „Festi laplé“ tárczája. Földrengés Valparaisoban. Jul. 8. 1873. Másfél napra vagyunk’már a hétfői földrengéstől és még mindig ezen félelmes és a kedélyeket szorongató esemény teljes hatása alatt állunk. A három főrengés, melyek tiz-tíz perczig tartottak, kevesebb bajt okoztak ugyan,semmint hittük volna; s azt a vigaszt is meríthettük,hogy a házak sikerrel fognak ellenállhatni a hevesebb lökésnek is ; a tegnaptól fogva ma délig időről-időre észlelhető kisebb földrázkódások azonban egyre figyelmeztetnek a veszélyre, mely szüntelenül fenyeget bennünket és mely megsemmisíthet anélkül, hogy módunk volna benne magunkat megvédelmezni. Az egyedüli reményt arra, hogy a földrengéstől komolyabb baj nélkül szabadulhatnánk, csak az nyújthatja, ha szünetlenül a szabadban tartózkodunk és kimenekülünk a veszélynek legjobban kitett magas házak közeléből. Ezt azonban a lakosság túlnyomó része nem teheti, nem hagyhatja oda hosszabb időre üzletét, hivatalát. A legtöbben arra vannak utalva, hogy szívszorongatva a négy falak közt időzzenek és ebben valóban nem kicsinylendő elszántságot, önfeláldozást tanúsítanak. Az időjárás e vészteljes feladat könnyítéséhez épen nem járul hozzá; vésztjósló nyugalom tölti be a légkört; ólomként függnek a felhők, mozdulatlanul; a sűrü szürke lepel alól csakitt-ott kandikál elő a nap; egy szellőcske sem mozdul, a fák levelei és ágai mozdulatlanok, csak olykor-olykor járja át őket halk rezgés, mely azonban csakhamar elenyész. A tenger sincs különb állapotban; az öböl sima, mint a tükör; alig belátható távolságban látjuk csak a tenger színét kissé fodrosodni; a légsúlymérőben a higany ugyanott áll, ahol a válság kitörésekor láttuk. E tünemények igen alkalmasak azon vélemény megcáfolására, mintha a légkör és a földrengés semmiféle viszonyban sem állanának egymáshoz. A lég nyomása nem okoz ugyan földrengésedé megfordítva igenis áll a viszony. A légkör állapota biztos jeléül tekinthető a földrengésnek, így megtörtént, hogy erős földrengés után az időjárás hirtelen megfordult. Emlékezünk arra, hogy egy meleg verőfényes derült napon az égerősebb földrázkódások után hirtelen elborult, s a sűrű sötét felhők egészen eltakarták a napot. A jelen földrengés előtt könnyű északi szellő lengedezett, most a levegő peshedt, a legkisebb szellő sem szakítja meg a halálos csendet. A tegnapi első rengés két óra husz perczkor történt meg és oly heves volt, hogy messze túltett a május 15-ikin. Az emberek rémülten rontottak ki a házaktból és a szabad terek felé futkostak, melyek csakhamar zsúfolásig megteltek menekülőkkel. Mikor az első rémületből kissé magukhoz tértek, hazasiettek és székeket, takarókat, szőnyegeket hoztak, hogy el legyenek készülve, ha hosszabb időre találnának a szabadban időzni. Fájdalom kitűnt, hogy ez elővigyázat nem volt felesleges. Az első, sűrűn egymásután következő három erősebb rengés után, melyek együttvéve borzasztó soká, egy perczig és tíz másodperczig tartottak, minden negyedórában fordultak elő heves lökések , minden lökést tompa mozgás hirdeti előre s ezt mennydörgés kiséri, mely rögtön elhal, hogy senki ne feledhesse egykönnyen. Ez eltartott vagy reggeli fél hatig. E rövid idő alatt tizenegy rengést olvastunk meg, de egyik sem volt az elsőnél erősebb. Ekkor könnyebben lélegzettünk, azt hittük, a borzasztó tüneménynek vége. De már tizenegy órakor ismét felverte a lakosságot nyugalmából egy mérsékeltebb lökés, melyet még három követett, úgy hogy tegnaptól fogva tizenöt rengés történt. Kedden délután végre az időjárás megváltozott. Könnyed északnyugati szellő szétzavarta a felhőket, a levegő le volt hűtva, a nap sütött, az ég tiszta derült. Múlt hó 15-án szintén volt ugyan alkalmunk tapasztalni,hogy mi az a földrengés,de az nappal esett meg, úgy hogy mindenki nyugodtan várhatta be a dolog lefolyását. De most, Gika és Z ike közti éjjel egész máskép történt. Reggel két óra tájban, mikor mindenki legjobban aludt és a borult ég a várost sűrű homályba takarta, akkor verte föl álmából a népet a véss: az álmos emberek ijedten tántorogtak le fekhelyükről, remegve tapogatóztak a sötétben ruháik után és ijedségükben még az ajtóra sem bírtak ráakadni. De aki azután kijuthatott a szabadba, az aggodalmas sietséggel futott tova, anélkül, hogy tudná, hova ? A Valparaiso körül fekvő halmokat pillanat alatt nagy tömeg foglalta el, az ott lakók és a városból jöttek mind még biztos menedéknek tekintették e helyet. Az öböl mélysége valószínűtlenné teszi ugyan azt, hogy a tenger medrén túlcsaphatna, de ez nem elég az üdvösségre és meg nem nyugtatja a felriasztott menekülőket. Így tehát könnyen érthető, hogy a legtöbben ide menekültek,mert itt sokkal kevésbé lehet félni attól, hogy a házak romjaik alá temethetnék el az embereket, mint a városban levő szabad tereken. A tulajdonképeni földrengést megelőző dörgés a tenger felől hallatszott, mintha amott óriási zivatar dühöngne; a dörgés mind közelebb jön, majd a házak rendülnek meg, ajtók csikorognak, ablakok recsegnek és -j zajba belevegyüll az asszonyok és gyermekek siránkozása,minden lökéssel nőttön nő az izgatottság. Minden lökés, ha gyengébb is a megelőzőknél,csak fokozza a félelmet; szó sincs róla, hogy valaki hozzá tudna lassanként szokni e rémületes tüneményhez. A fölpirkadó hajnal szomorú látványt tüntetett elő; ahová nézünk, mindenütt sápadt arczokat látunk, aggodalmas emberek remegve közelednek házaikhoz, hogy megvizsgálják a károkat és minden új felfedezéssel csak vészteljesebbnek ismerjék fel a helyzetet. Az okozott károkról szerencsére kevesebb a tudósítani való, semmint a rengés tartama alatt hinni mertük volna. Néhány épület lakhatlanná vált ugyan, de valóságos beszakadás alig fordult elő. Hogy ily alkalmakkor a megrémült emberek zavarukban épen azt sietnek megmenteni, mi szót sem érdemel, az régi dolog; nagy aggodalommal rejtettek el tükröket, székeket és más csekélységeket, míg a becsesebb tárgyak ott maradtak, kitéve a pusztulásnak. így egy urat láttam, ki nagy ijedten futott ki a szabadba és magával czipelt két fehér alsószoknyát és egy krinolint; persze csak ezt tartotta megmentendőnek. Ilyen esetet sokat lehetne elmondani. De ezzel az elemek, melyek szinte összeesküdtek a város romlására, nem érték be. Alig hogy a kedélyek kissé magukhoz tértek, félreverték a harangokat és villámgyorsasággal terjedt el a hír, hogy Puertoban tűz ütött ki. Ez a veszély azonban elháríttatott.A derék tüzőrök a közveszélyben sem zavartatták meg magukat kötelességük teljesítésében és csakhamar sikerült is nekik a tüzet elfojtani, így kezdődött a hét; természetes, hogy a földrengés utáni napon üzletről alig lehetett szó; a boltok zárva voltak; mindenki csak a nagy válságról beszélt. A hétfői este elé sokan nagy aggálylyal néztek; az a hír terjedt el, hogy tapasztalt emberek állítása szerint a földrengés meg fog újulni. Az elővigyázati rendszabályok kettőzött buzgalommal teljesítettek ; sok család egész holmijával a halmokra vándorolt, hogy ott ismerőseinél menedéket keressen ; a városban az emberek az utczán vagy kapu előtt tanyáztak. Szerencsére az éj, két könnyű lökést és többszörös zúgást leszámítva, nyugodtan folyt le, a fojtó jég, a borult ég azonban a felizgatott idegeket nem engedte nyugalomra térni. Kedden reggel 8 óra felé könnyű lökés volt érezhető, mely este felé ismétlődött, máskülönben az egész nap nyugodtan telt el. A kedd és szerda közötti éjjel egy óra felé ismét két rázkódás állott be. Este felé azonban ismét nagy izgatottság uralkodott, mert a babonás népkörökben az a hír terjedt el, hogy éjjelre isszonyú válság fog beállani, a földrengés mindent romba fog dönteni, a tenger árja pedig a romokat is elsöpri stb. Ez aztán még isizonyabb izgatottságot és rémületet okozott. De a hír teljesen alaptalannak bizonyult, az éj nyugodtan, zavar nélkül folyt le; szerdán délben a borult ég kiderült, az éj világos és igen hideg volt. Estefelé erős szél támadt, mely éjjeli 11 óráig tartott. Csütörtökön csendes, tiszta levegő, igen kevés szél, egész derült ég. Reméljük, hogy minden veszélyen túl vagyunk. Az eddig érkezett hix-ek szerint következő helyek szenvedtek több-kevesebb kárt: Colina, Lampa, Tibit, Llaillas, Calera, Ligua, Limache, Gutilota, Hlapel, San Felipe, Odalle, Petorca, Tomaya, Pierena, Coquimbo, Vallenar. Az Audesekben szintén igen érezhető volt a földrengés. Azon rémhír, munka La Lingua teljesen elpusztult volna, túlzásnak bizonyult, a felizgatott távirdai hivatalnok rémületében a beszakadt házat az egész városnak nézte. Budapest,, sept. 30. (A fővárosi választások.) A szavazatok összeszámlálása még csak a Józsefvárosban van hátra, ahol azok nagyon elágaznak. Eddig constatihatott, hogy négyszáz névre adatott szavazat. A bizottmány valószínűleg holnap délelőtt fejezi be munkáját. A budai Ilik kerületben (viziváros, országút) megválasztottak rendes bizottsági tagokká 529 szavazattal Dr. Say Mór, 471-el Weninger Ferencz, 466-tal Iizum rák Pál, 450-el Hierauimy Károly, 448-al Ribáry József, 437-el Klemm Antal, 433-al Légrády Sándor, 424-il Szelestey János, 422-vel Kocsis Alajos, 418-al Reiter Ferencz, 409-el Bognár Antal, 392-vel Schmidt Ferencz, 373-al Beer Berthold, 369-el K. Lipthay Béla, 366 al Pleskott Henrik, 356-al Heinrich Ödön, 329-el Szlávy József, 295-el Henszler János, 294-el Barnert Károly, 285-tel Kovács János, 282-vel Ribáry Ferencz. Póttagokat megválasztottak 404 szavazattal Kerntler Gusztáv, 359-el Gregor János, 326-tal dr. Eulenberg Nándor, 276-tal Netraszk Károly és 268-al Schmidt László. A Lipótvárosban megválasztott póttagoknak esti lapunkban közlött névsorában hibásan áll Matuska Péter neve e helyett: Röszler Nándor. (Bács-Bodrog megyének) ma fontos közgyűlése volt. E közgyűlésről táviratilag a következőkben értesülünk : Bács megye mai közgyűlése ez évben a legnépesebb és a leglelkesültebb volt. — Legfontosabb tárgyát a jövő évi költségvetés megbírálása és a csajkás kerületben szándékolt izgató népgyűlés betiltása képezi. Ez utóbbi az alispáni jelentésből lelkesüléssel fogadtatott. A betöltés miatt Vojnovits interpellálta az alispánt, kinek válasza azonban teljesen helyesülvetett, valamint Scchmausz országgyűlési képviselő hazafias érzelmektől áthatott beszéde is szűnni nem akaró éljenzéssel fogadtatott. Ez azt látstott bizonyítani, hogy az interpellálón kívül nem volt a gyűlésben több hazaellenes tag. Alispánnak és a kerület két szolgabirájuknak erélyességükért elismerés szavaztatott. (Az új katonai szolgálati szabályzatból a „P. Lt.“ ismertetése nyomán még a következőket említjük meg. Az igaztalannak vélt sérelem feletti panaszervelési jog nem igen változott. A parancsnak előbb engedelmeskedni kell, azután emelhet csak a katona panaszt. Jellemző továbbá azon intézkedés, hogy alárendeltek és elöljárók, álljanak személyesen bármi bizalmas viszonyban, szolgálatban röndnel szólítsák egymást. Az osztrák hadsereg eddig bizonyos eszményi bajtársi viszonyt tüntetett föl. A tisztikar igen nagyra tartotta mindig azon elvet, hogy mindegyik mindnyájáért és mindnyájan mindegyikért. Akkor polgárosult meg a „te“ szó a hadseregben. A sisalmas hang és fesztelen társalgás az utolsó időkben a szolgálatba is becsempésztetett és nem épen annak előnyére. A tiszti kar szaporításának az 1850 és 1866 közti időszakban történt elhanyagoltatása folytán olykorigen kevert elemek jutottak az arany rojthoz , s tapintatlanabb alárendeltek az említett bizalmas viszonyra támaszkodva azt hitték, hogy kötelességeik teljesítésében is engedhetnek meg magunknak némi szabadságot, jobban mondva lanyhaságot. Az ily illetlenségek elkerülését célozza az új szabályzat, s mellőzi a könnyebb külformát azon reményben, hogy ezzel helyreállítja a szigorúbb lényeget. A fegyelmi szabályok minden tekintetben szigorúbbak. Az új büntetési nemek közül megemlítendő a hat óráig tartó gúzsba kötés vagy a két óráig tartó lebilincselés, mely utóbbi csak a közkatonánál alkalmazható. A szabályzat igen világosan mondja, hogy ez csak olyanoknál használható, kiknél a becsületérzés hiánya, makacsság, durvaság stb. constatáltatik. A lebilincselés igy történik: A delinquenanek mind lába, mind keze bilincs által összeszorittatik, s aztán a fal fa, oszlop stb, szóval egy magányosan álló tárgy felé fordítják s oda lánczolják megkötött kezét Ez a büntetés azonban csak két óráig tarthat. A gúzsba kötét pedig úgy vitetik végbe, hogy vassal összekötik kezét lábával és viszont. Ez a büntetés eltarthat hat óráig. A „P. L.“ czikkírója azt tartja, hogy csak az érzelgősség vagy a minden áron való oppositiónak lehet kifogása e büntetésnemek ellen.E hadügyminiszteri rendelkezés azonban mindenesetre érdekes illustratiója e mondásnak. „Az intelligentia fegyverben.“ Az általános hadkötelezettség mellett pedig hadseregünkben e mondás megvalósítását kell keresnünk. Budapest, sept. 30. A porosz „Staats-Anzeiger“ f. hó 10-én egy királyi rendeletet hozott, mely által Poroszország hat keleti tartományában az evangélikus lakosság számára egy új egyházközségi és zsinati rendezés lép végérvényesen életbe. Meg vannak téve egyszersmind arra is az előmunkálatok, hogy az egyház alkotmányának teljes kiépítése végett egy rendkívüli főzsinat hivassák össze, melyen az egyházilag most rendezett hat tartományon kívül a westfali és rajnai provinciák protestánsai is, tehát mind a nyolcz régibb tartomány, mely 1866-ig a porosz államot képezte, részt fognak venni. Ezen új aetrogált szervezet keletkezésének megértése végett tudnunk kell, hogy a rajnavidéki két tartomány protestáns egyháza már rég időktől fogva meglehetősen független és szabad alkotmánynak örvendett, míg az új szervezettel most megajándékozott hat keleti tartomány majdnem merőben nélkülözte azon szabad intézményeket, melyek által a reformált egyházak tagjai, a különböző országok szerint kisebb-nagyobb mérvben gyakorolják autonomius jogaikat; s épen azért a hat keleti tartomány evangélikus egyháza tárva nyitva állott az állami gyámkodó befolyásnak s mindeddig ki nem halt fészke volt az orthodox pietismus embereinek, a szemforgató muckerthumaxiak. Az illető királyi rendelet a porosz cultuszminiszterhez s az evang. főegyháztanácshoz van intézve, s mint az intézvény szavaiban kifejezve áll: az új rendezés által előidézett változások csupán az egyház alkotmányára szorítkoznak, a hitvallást és az uniót pedig semmi tekintetben nem érintik.“ A reformok már a következőkre terjednek ki. Az egyházközség közegét képezi a 4—12 személyből álló választott egyháztanács, mely mellett fontosabb ügyek elintézése végett áll a háromszorta több tagot számláló községi képviselet. A régibb évekből eredt rendezéssel szemben ez mindenesetre haladás. Eddig ugyanis a képviselő testület 46 személyből állott, kiket a lelkész és a községi egyháztanács által készített s a consistorium által helybenhagyott „jelöltek névsorából“ kellett kiszemelni. A képviselők száma persze így is fölötte csekély, s a több mint 3 ezer lelket számláló községeknek legföljbb 36 ember általi képviseltetése szabadelvűnek épen nem mondható. Az egyházhatóság második fokozatát alkotja a kerületi zsinat, mely áll a nem választott superintended elnöklete alatt a kerület összes egyházainak lelkészeiből, s aztán minden községnek egy világi tagjából, mely az egyháztanács által saját, — vagy a képviselőtestület kebléből választatik. A kerületi zsinat választmánya a superitendensből s négy ülnökből képeztetik, kik közül legalább egynek lelkésznekkell lennie. Az elnök azonban — valamint a községtanácsban is — mulhatlanul papi jellegű tag kell hogy legyen. — Hasonló elv szerint van aztán a közelebbi felsőbb hatóság, a tartományi zsinat is összeállítva. Az egyházi és világi küldöttek a kerületi zsinatok által egyenlő számban választatnak; ezekhez járul aztán a tartományi egyetem evangélikus theologiai karának egy választott tagja, s bizonyos számú fejedelmileg kinevezett tag, kiknek száma azonban a választottak hatodát fölül nem haladhatja. Itt kivételesen az elnöknél nem kívántatik meg a lelkészi jelleg. A választmány az elnökből s három egyházi, három világi tagból áll. A kerületi sas azon alapuló tartományi zsinat szervezetében már nagyon szabadelvűtlen intézkedés az, hogy a kis és nagy községek közt nem létezik különbség ; álljon valamely község pár száz lélekből, vagy több ezerből, egyformán csak egy képviselőt küld a kerületi zsinatba, s e nagy aránytalanság nincs kiegyenlítve azon csekély engedmény által, hogyazon négy legnagyobb község, melyben a lélekszám a négy ezeret meghaladja, még egy-egy képviselőt küld. — így a legképzetlenebb s a pietista papság teljes befolyásának kitett falusi községek nagy előnyben részesülnek a műveltebb városi elem fölött. A papválasztás joga az új egyházközségi közegeket illeti, kivéve, ha eddig magán, vagy fejedelmi kegyurság kezében volt. Ámaz előbbi esetben a kinevezés joga ezentúl is megmarad a kegyurnál, csakhogy a község a kinevezett lelkész ellenében negatívum votummal bír. Ha pedig a lelkészállomás fejedelmi kegyurság által adományoztatott, eddig, jövőben váltakozva majd az előbbi mód szerint, majd a községi választás útján fog betöltetni. Figyelemre méltó intézkedése az új egyházi szervezetnek az is, hogy a fönálló egyházi kormány közegek és az új synodalis szervezet közt bizonyos együttműködést alapít meg. Ugyanis a tartományi zsinat választmánya a consistorium fontos ügyeiben részt fog venni. Kétségen kívül hasonló együttműködés fog létesíttetni a szervezendő főzsinat választmánya és a főegyháztanács közt is, s épen itt mutatkozik, hogy mily fontos lett volna, ha ama választmányokban a világi elemnek határozott túlsúly biztosítatik, ami azonban nincs úgy. A fő zsinat, mint az egyházalkotmány legmagasabb foka, még nincs szervezve ; csupán egy rendkívüli főzsinat összefivására tétettek munkálatok, melyen aztán amannak tervezete meg fog állapíttatni. Ezen most összehívandó rendkívüli főzsinat képeztetik a tartományi zsinatok által választandó 150 tagból, továbbá az egyetemek theologiai és jogi facultásainak hat-hat választott tagjából, a 11 fő superintendensből s 30 fejedelmi kinevezés szerint küldendő egyénből. Ezen legfelsőbb képviselő testület jellege is tehát a tartományi és kerületi alsóbb szervezet minősége által határoztatik meg, s mivel ezekben az egyházi elem kétségtelenül túlnyomó, dominálni fog az a főzsinaton is. A két elem ugyan látszólag egyenlően van képviselve minden fokozatos, az elnökség azonban többnyire lelkész kezébe van letéve, s míg a kerületi választmánynál a lelkész-tagok számának minimuma meg van határozva, addig a világiaké nincs, a mi azt teszi, hogy lehet mind megannyi csupán pap is. Szükséges még megemlítnünk a rendelkezés határozmányait az activ és passiv választási jogot illetőleg. A cselekvő választói jogból kizáratik, „a ki az isten igéjének megvetése, vagy becstelen élete által nyilvános,s tartós javulással helyre nem hozott megbotránkoztatásra adott alkalmat.« Választható pedig minden választásra jogosult, „amennyiben a közistentisztelettől és a szentségekben való részesüléstől makacs visszatartóztatása által egyházi közösségét tettlegesíteni meg nem szűnt.« A cselekvő és szenvedő választási jog fölött az egyházi községtanács dönt, fellebbezés esetén pedig a kerületi zsinat választmánya. Ezek a porosz evang. egyház új alkotmányának főbb vonalai, melyeket szükséges volt felemlítenünk elmondandó megjegyzéseink alapjául. A Németországban folyó lankadatlan küzdelem a kormány és a kath. egyház közt kétszeresen figyelemre méltóvá teszi ezen a porosz protestáns egyházat érdeklő királyi rendeletet, mind keletkezési módjára, mind intézkedéseire, mind pedig arra