Pesti Napló, 1873. október (24. évfolyam, 225-251. szám)

1873-10-01 / 225. szám

10. ssz. Szerkesztési irodai Barátok-tere, Athenaeum-épület. A lap Szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kézirátok nem adatnak vissza. , Kiadó­hivatal: Barátok-tere, Athenaeum-épület. A lap anyagi részét illető közle­mények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. REGGELI KIADÁS. Budapest, Szerda, October 1.1873. 34. évi folyam. Előfizetési feltételek: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti ki­adás együtt: 3 hónapra . . . 6 frt — kr. 6 hónapra . .­­ 12 » — » Az esti kiadás postai különk­ül­déséért felülfizetés évnegyedenként 1 /orint. Az előfizetés az év folytán * minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától számittatik.­­ Hirdetések szintúgy* mint­ előfizetések a KIADÓ­HIVATALBA, Barátok­ tere, Athenaeum-épltlet küldendők. ítilőfizetés „PESTI NAPLÓ“-ra. HHp"* Oct. 1-jén új évnegyed vette­­ kezdetét, a mire figyelmeztetjük a t. olvasó- i közönséget. I Előfizetési árak: Egész évre . . 24 frt. Félévre . . . 12 „ Negyedévre . . 6 „ fpftT* Az előfizetés Pestre, a „Pesti Napló“ kiadó - hivatalának (Athenaeum, fe­­rencziek tere 7. sz. a.) küldendő. 4 J. Sápié“ szerkesztő- és kiadó-hivatala. Budapest, sept. 30. A fővárosi képviselet választása be van fejezve, a az eredmény egészben véve köztu­domásra jutott. A legtöbb adót fizetők sorá­ból választott bizottsági tagok nevei nincse­nek még közzétéve, de kétségtelen, hogy a javasló választmány névsorozata fog igen csekély eltéréssel az urnából kikerülni. Ek­ként kimondhatni, hogy tekintve a megvá­lasztott bizottsági tagok túlnyomó többségét, megnyugvással üdvözölheti a fővárosi polgár­ság érdekeinek ezen megnyitott képviselőit. Ezen elismerés mellett nem hunyhatunk szemet azon tény elől, hogy sok elemet nél­­k­­ülözünk, úgy a régibb, mint az újabb gene­­ratió köréből, kiket a szerénység a kandidálók szemei elől eltakart, s kiknek helyett a saját csekélységük értéken fölüli érvényesitésében élelmes erőit foglalták el. De ha vádat emel­ni idején levőnek tartanak ma még, akkor sem ez­en élelmességet sújtanék, hanem osto­roznunk kellene a közönyt, mely az illetéktelen egyéneknek fölülkerekedését előmozdítja. Egyébiránt befejezett tény előtt állunk és, a­mint mondok, nincs okunk az eredmény totalitása iránt megnyugvásunk kifejezésével fukarkodni, csak rá kívántunk mutatni külö­nösen egy tényezőre, a közönyre,a­melynek negatív hatása majdnem élesebben jellemzi az egész mozgalmat, mint a tényleg kifejtett actió. Ezen megkülönböztetést az ellenzéknek is, ha igazságos akar lenni, teljes mérvben el kellene fogadnia. Nem a fővárosi törvény hiányossága, nem a szűk kör, melyet az az autonómiának szab, magyarázza meg az aránylag csekély részvétet, mely a bizottsági tagok választásánál mutatkozott, és azért ta­gadjuk, hogy az ellenzéknek mostani érvelése a posteriomi csak hajszálnyit is erősítené azon a prioritik­us ítéletet, melyet a fővárosi törvény hozatalakor szerte hangoztatott. A csekély részvét nem azt bizonyítja, hogy a fővárosi törvény szűkkeblű, megszo­rítja az autonómiát és nem juttat hálás fel­adatot a buzgó polgároknak. Mert ha mind­ez alaposan állíttathatnék is a fővárosi bizott­ság hatásköréről, még ez a közügyek iránt melegen érdeklődő polgárt nem fogná vissza­tartani attól, hogy a városnak ezen szűkebb kereten belül szolgáljon, sőt buzdítani fogná, hogy a gyakorlati kivitelben mutassa ki, mennyire akadályozzák a fővárost és vele az országot az ok nélküli gátak a közérdekek előbbrevitelében, föltüntetvén ekként a leg­hangosabb bizo­nyságot — a törvény hiányos­sága mellett. Akár jó, akár rész a törvény, a közöny ne takaródzék vele. Vallja meg azonban az ellenzék, hogy ezen indolenciából reá igen nagy rész hárul. Nem is említjük, hogy az ellenzék mily kevéssé vett részt a választás­ban, hisz meglehet — kivált a savanyú szőlő csillagzata alatt — így kívánja azt a pártfe­lekezeti puritanizmus; de az administrativ iránti közöny jó­részt onnan keletkezett,hogy az ellenzéki pártállás túlnyomólag a politikai kérdésekre helyezkedett és a jó közigazgatás igényeit másod vagy harmadrendű érdeknek tekintette, így visszahatásként a másik rész­ről is a tömeges sorakozásra szintén csak a közjogi, a politikai kérdések védelménél lehet számí­tani. De nem tagadjuk : a tapasztalt közöny igen szomorító. Annak kell tartanunk, nem mert a törvény ellen bizonyít, hanem, mert ennél sokkal nagyobb dolgot fenyeget. A törvény biztosítja az önkormányzat azon alakját és mérvét, melynél nagyobb jogosult­ságok parliamentáris viszonyok s a mi állami körülményeink közepette helyesen alig alkot­­hatók. A­ki ma közönyös volt, az közönyös egyátalában az önkormányzat iránt. Azt na­gyon kevéssé érdekli, hogy hova fordíttatik községi adója és ki disponál felette közvetlen körében.Azért ne ujongjon az ellenzék e rész­vétlenség felett. Ez nem amellett szól, hogy az önkormányzat, a­mit a törvény megad, kevés, hanem inkább a mellett, hogy ez is sok, mert nem törődünk vele. S ha már va­laki e szomorú körülményből — ékes hír­lapiról nyelven szólva „capitálist üthet“, az nem a „Hon“, melynek a jelenlegi autonó­mia kevés, hanem a „ Magyar Politika“, a­mely azt tartja, hogy a­mit az önkormány­zatról írunk, az mind tréfadolog; nem vá­lasztott képv. testület kell nekünk és válasz­tott tisztviselő , de kell kinevezett hivatalnok és „Kreishauptmann.“ Hinni akarjuk azonban, hogy inkább sok mellékkörülmény játszotta e tekintetben a döntő tényezőt, mint az önkormányzat iránti közöny. A választási adtus oly hosszú időre nyúlt el, mely alatt nagyobb közönség élénk érdeklődése fenn nem tartható.A pártok meg­egyezése is visszariaszthatott sok választót, ki élénkebb korteskedés nélkül ezt az ad­ust nem képzelheti. Bármint legyen ma az, ebbeli elmélkedéseinknek kevés gyakorlati haszna van. Tekintsünk a jövőre. Ellenzéki laptár­saink ne argumentáljanak úgy, hogy a fáktól ne lássák meg az erdőt. A fővárosi képv. tes­tület pedig intézze úgy a város ügyeit, hogy mindnyájan megnyugodhassanak benne. Fej­­leszsze a három testvérvárost, mozdítsa elő ha­ladását s ne felejtse el soha, hogy M­a­­gyarország fővárosának ügyeit in­tézze. Ha így jár el, a legmeggyőzőbben fogja bebizonyítani, hogy értünk az önkormányzat­hoz és meg is érdemeljük , s azt látjuk, hogy erre az argumentumra ma­holnap szükség lehet. A „Festi laplé“ tárczája. Földrengés Valparaisoban. Jul. 8. 1873. Másfél napra vagyunk’már a hétfői földrengés­től és még mindig ezen félelmes és a kedélyeket szo­rongató esemény teljes hatása alatt állunk. A há­rom főrengés, melyek tiz-tíz perczig tartottak, keve­sebb bajt okoztak ugyan,semmint hittük volna; s azt a vigaszt is meríthettük,hogy a házak sikerrel fognak ellenállhatni a hevesebb lökésnek is ; a tegnaptól fogva ma délig időről-időre észlelhető kisebb föld­rázkódások­ azonban egyre figyelmeztetnek a ve­szélyre, mely szüntelenül fenyeget bennünket és mely megsemmisíthet anélkül, hogy módunk volna benne magunkat megvédelmezni. Az egyedüli re­ményt arra, hogy a földrengéstől komolyabb baj nélkül szabadulhatnánk, csak az nyújthatja, ha szü­netlenül a szabadban tartózkodunk és kimenekülünk a veszélynek legjobban kitett magas házak közelé­ből. Ezt azonban a lakosság túlnyomó része nem teheti, nem hagyhatja oda hosszabb időre üzletét, hivatalát. A legtöbben arra vannak utalva, hogy szív­­szorongatva a négy falak közt időzzenek és ebben valóban nem kicsinylendő elszántságot, önfeláldo­zást tanúsítanak. Az időjárás e vészteljes feladat könnyítéséhez épen nem járul hozzá; vésztjósló nyugalom tölti be a légkört; ólomként függnek a felhők, mozdulatlanul; a sűrü szürke lepel alól csak­­itt-ott kandikál elő a nap; egy szellőcske sem moz­dul, a fák levelei és ágai mozdulatlanok, csak olykor-olykor járja át őket halk rezgés, mely azon­ban csakhamar elenyész. A tenger sincs különb állapotban; az öböl sima, mint a tükör; alig belátható távolságban lát­juk csak a tenger színét kissé fodrosodni; a légsúly­­mérőben a higany ugyanott áll, a­hol a válság kitö­résekor láttuk. E tünemények igen alkalmasak azon vélemény megc­áfolására, mintha a légkör és a föld­rengés semmiféle viszonyban sem állanának egy­máshoz. A lég nyomása nem okoz ugyan földrengésedé megfordítva igen­is áll a viszony. A légkör állapota biztos jeléül tekinthető a földrengésnek, így megtör­tént, hogy erős földrengés után az időjárás hirtelen megfordult. Emlékezünk arra, hogy egy meleg verő­fényes derült napon az ég­erősebb földrázkódások után hirtelen elborult, s a sűrű sötét felhők egészen eltakarták a napot. A jelen földrengés előtt könnyű északi szellő lengedezett, most a levegő peshedt, a legkisebb szellő sem szakítja meg a halálos csendet. A tegnapi első rengés két óra husz perczkor történt meg és oly heves volt, hogy messze túltett a május 15-ikin. Az emberek rémülten rontottak ki a házak­tból és a szabad terek felé futkostak, melyek csakhamar zsúfolásig meg­teltek menekülőkkel. Mi­kor az első rémületből kissé magukhoz tértek, haza­siettek és székeket, takarókat, szőnyegeket hoztak, hogy el legyenek készülve, ha hosszabb időre talál­nának a­ szabadban időzni. Fájdalom­­ kitűnt, hogy ez elővigyázat nem volt felesleges. Az első, sűrűn egymásután következő három erősebb rengés után, melyek együttvéve bor­zasztó soká, egy perczig és tíz másodperczig tartot­tak, minden negyedórában fordultak elő heves löké­sek , minden lökést tompa mozgás hirdeti előre s ezt mennydörgés kiséri, mely rögtön elhal, hogy senki ne feledhesse egykönnyen. Ez eltartott vagy reggeli fél hatig. E rövid idő alatt tizenegy r­engést olvastunk meg, de egyik sem volt az elsőnél erősebb. Ekkor könnyebben lélegzettünk, azt hittük, a borzasztó tüneménynek vége. De már tizenegy órakor ismét felverte a lakos­ságot nyugalmából egy mérsékeltebb lökés, melyet még három követett, úgy hogy tegnaptól fogva tizen­öt rengés történt. Kedden délután végre az időjárás megváltozott. Könnyed északnyugati szellő szétza­varta a felhőket, a levegő le volt hűtva, a nap sütött, az ég tiszta derült. Múlt hó 15-án szintén volt ugyan alkalmunk ta­pasztalni,hogy mi az a földrengés,de az nappal esett meg, úgy hogy mindenki nyugodtan várhatta be a dolog lefolyását. De most, G­ika és Z­ ike közti éjjel egész más­kép történt. Reggel két óra tájban, mikor mindenki legjobban aludt és a borult ég a várost sűrű homály­ba takarta, akkor verte föl álmából a népet a véss: az álmos emberek ijedten tántorogtak le fekhelyük­ről, remegve tapogatóztak a sötétben ruháik után és ijedségükben még az ajtóra sem bírtak ráakadni. De aki azután kijuthatott a szabadba, az aggodal­mas sietséggel futott tova, a­nélkül, hogy tudná, hova ? A Valparaiso körül fekvő halmokat pillanat alatt nagy tömeg foglalta el, az ott lakók és a város­ból jöttek mind még biztos menedéknek tekintették e helyet. Az öböl mélysége valószínűtlenné teszi ugyan azt, hogy a tenger medrén túlcsaphatna, de ez nem elég az üdvösségre és meg nem nyugtatja a felriasztott menekülőket. Így tehát könnyen érthető, hogy a legtöbben ide menekültek,mert itt sokkal ke­vésbé lehet félni attól, hogy a házak romjaik alá te­methetnék el az embereket, mint a városban levő szabad tereken. A tulajdonképeni földrengést meg­előző dörgés a tenger felől hallatszott, mintha amott óriási zivatar dühöngne; a dörgés mind közelebb jön, majd a házak rendülnek meg, ajtók csikorog­nak, ablakok recsegnek és -j zajba belevegyüll az asszonyok és gyermekek siránkozása,­­minden lökés­sel nőttön nő az izgatottság. Minden lökés, ha gyen­gébb is a megelőzőknél,csak fokozza a félelmet; szó sincs róla, hogy valaki hozzá tudna lassanként szok­ni e rémületes tüneményhez. A fölpirkadó ha­jnal szomorú látványt tüntetett elő; a­hová nézünk, mindenütt sápadt arczokat lá­tunk, aggodalmas emberek r­emegve közelednek há­zaikhoz, hogy megvizsgálják a károkat és minden új felfedezéssel csak vészteljesebbnek ismerjék fel a helyzetet. Az okozott károkról szerencsére kevesebb a tudósítani való, semmint a rengés tartama alatt hinni mertük volna. Néhány épület lakhatlanná vált ugyan, de va­lóságos beszakadás alig fordult elő. Hogy ily alkal­makkor a megrémült emberek zavarukban épen azt sietnek megmenteni, mi szót sem érdemel, az régi dolog; nagy aggodalommal rejtettek el tükröket, székeket és más csekélységeket, míg a becsesebb tárgyak ott maradtak, kitéve a pusztulásnak. így egy urat láttam, ki nagy ijedten futott ki a szabadba és magával czipelt két fehér alsószok­nyát és egy krinolint; per­sze csak ezt tartotta meg­­mentendőnek. Ilyen esetet sokat lehetne elmondani. De ezzel az elemek, melyek szinte összeesküd­tek a város romlására, nem érték be.­­ Alig hogy a kedélyek kissé magukhoz tértek, félreverték a ha­rangokat és villámgyorsasággal terjedt el a hír, hogy Puertoban tűz ütött ki. Ez a veszély azonban elháríttatott.A derék tüz­­őrök a közveszélyben sem zavartatták meg magukat kötelességük teljesítésében és csakhamar sikerült is nekik a tüzet elfojtani, így kezdődött a hét; természetes, hogy a föld­rengés utáni napon üzletről alig lehetett szó; a bol­tok zárva voltak; mindenki csak a nagy válságról beszélt. A hétfői este elé sokan nagy aggálylyal néz­tek; az a hír terjedt el, hogy tapasztalt emberek ál­lítása szerint a földrengés meg fog újulni. Az elővi­­gyázati rendszabályok kettőzött buzgalommal telje­sítettek ; sok család egész holmijával a halmokra vándorolt, hogy ott ismerőseinél menedéket keres­sen ; a városban az emberek az utczán vagy kapu előtt tanyáztak. Szerencs­ére az éj, két könnyű lö­kést és többszörös zúgást leszámítva, nyugodtan folyt le, a fojtó jég, a borult ég azonban a felizga­tott idegeket nem engedte nyugalomra térni. Kedden reggel 8 óra felé könnyű lökés volt érezhető, mely este felé ismétlődött, máskülönben az egész nap nyugodtan telt el. A kedd és szerda kö­zötti éjjel egy óra felé ismét két rázkódás állott be. Este felé azonban ismét nagy izgatottság uralkodott, mert a babonás népkörökben az a hír terjedt el, hogy éjjelre isszonyú válság fog beállani, a földren­gés mindent romba fog dönteni, a tenger árja pedig a romokat is elsöpri stb. Ez aztán még isizonyabb izgatottságot és rémületet okozott. De a hír teljesen alaptalannak bizonyult, az éj nyugodtan, zavar nélkül folyt le; szerdán délben a borult ég kiderült, az éj világos és igen hideg volt. Este­felé erős szél támadt, mely éjjeli 11 óráig tar­­­tott. Csütörtökön csendes, tiszta levegő, igen kevés szél, egész derült ég. Reméljük, hogy minden veszé­lyen túl vagyunk. Az eddig érkezett hix-ek szerint következő helyek szenvedtek több-kevesebb kárt: Colina, Lampa, Tib­­­it, Llaillas, Calera, Ligua, Limache, Gutilota, Hla­­pel, San Felipe, Odalle, Petorca, Tomaya, Pierena, Coquimbo, Vallenar. Az Audesekben szintén igen érezhető volt a földrengés. Azon rémhír, munka La Lingua teljesen elpusztult volna, túlzásnak bizonyult, a felizgatott távirdai hivatalnok rémületében a be­szakadt házat az egész városnak nézte. Budapest,, sept. 30. (A fővárosi választások.) A sza­vazatok összeszámlálása még csak a Józsefvá­rosban van hátra, a­hol azok nagyon elágaznak. Eddig constatih­atott, hogy négyszáz névre adatott szavazat. A bizottmány valószínűleg holnap délelőtt fejezi be munkáját. A budai Il­ik kerületben (viziváros, országút) megválasztottak rendes bizott­sági tagokká 529 szavazattal Dr. Say Mór, 471-el Weninger Ferencz, 466-tal Iizum rák Pál, 450-el Hierauimy Károly, 448-al Ribáry József, 437-el Klemm Antal, 433-al Légrády Sándor, 424-il Sze­­lestey János, 422-vel Kocsis Alajos, 418-al Reiter Ferencz, 409-el Bognár Antal, 392-vel Schmidt Fe­rencz, 373-al Beer Berthold, 369-el K. Lipthay Béla, 366 al Pleskott Henrik, 356-al Heinrich Ödön, 329-el Szlávy József, 295-el Henszler János, 294-el Bar­­nert Károly, 285-tel Kovács János, 282-vel Ribáry Ferencz. Póttagokat megválasztottak 404 szavazat­tal Kerntler Gusztáv, 359-el Gregor János, 326-tal dr. Eulenberg Nándor, 276-tal Netraszk Károly és 268-al Schmidt László.­­ A Lipótvárosban megvá­lasztott póttagoknak esti lapunkban közlött névsorá­ban hibásan áll Matuska Péter neve e helyett: Rösz­­ler Nándor. (B­á­c­s-B­odrog megyének) ma fon­tos közgyűlése volt. E közgyűlésről táviratilag a következőkben értesülünk : Bács megye mai közgyűlése ez évben a legné­pesebb és a leglelkesültebb volt. — Legfontosabb tárgyát a jövő évi költségvetés megbírálása és a csajkás kerületben szándékolt izgató népgyűlés be­tiltása képezi. Ez utóbbi az alispáni jelentésből lel­kesüléssel fogadtatott. A betöltés miatt Vojnovits interpellálta az alispánt, kinek válasza azonban tel­jesen helyes­ül­vetett, valamint Scchmausz országgyű­lési képviselő hazafias érzelmektől áthatott beszéde is szűnni nem akaró éljenzéssel fogadtatott. Ez azt látstott bizonyítani, hogy az interpellálón kívü­l nem volt a gyűlésben több hazaellenes tag. Alispánnak és a kerület két szolgabirájuknak erélyességükért elis­merés szavaztatott. (Az ú­j katonai szolgálati sza­bályzatból­ a „P. Lt.“ ismertetése nyomán még a következőket említjü­k meg. Az igaztalannak vélt sérelem feletti panaszervelési jog nem igen változott. A parancsnak előbb engedelmeskedni kell, azután emelhet csak a katona panaszt. Jellem­ző továbbá azon intézkedés, hogy alárendeltek és elöljárók, álljanak személyesen bármi bizalmas vi­szonyban, szolgálatban rönd­nel szólítsák egymást. Az osztrák hadsereg eddig bizonyos eszményi baj­társi viszonyt tüntetett föl. A tisztikar igen nagyra tartotta mindig azon elvet, hogy mindegyik mindnyá­jáért és mindnyájan mindegyikért. Akkor polgáro­­sult meg a „te“ szó a hadseregben. A sisalmas hang és fesztelen társalgás az utolsó időkben a szolgálatba is becsempésztetett és nem épen annak előnyére. A tiszti kar szaporításának az 1850 és 1866 közti idő­szakban történt elhanyagoltatása folytán olykor­­igen kevert elemek jutottak az arany rojthoz , s ta­pintatlanabb alárendeltek az említett bizalmas­ vi­szonyra támaszkodva azt hitték, hogy kötelességeik teljesítésében is engedhetnek meg magunknak némi szabadságot, jobban mondva lanyhaságot. Az ily illet­lenségek elkerülését c­élozza az új szabályzat, s mellőzi a könnyebb kü­lformát azon reményben, hogy ezzel helyreállítja a szigorúbb lényeget. A fegyelmi szabályok minden tekintetben szigorúbbak. Az új büntetési nemek közül megemlítendő a hat óráig tartó gúzsba kötés vagy a két óráig tartó lebilincse­lés, mely utóbbi csak a közkatonánál alkalmazható. A szabályzat igen világosan mondja, hogy ez csak olyanoknál használható, kiknél a becsületérzés hi­ánya, makacsság, durvaság stb. constatáltatik. A lebilincselés igy történik: A delinquenanek mind lába, mind keze bilincs által összeszorittatik, s aztán a fal fa, oszlop stb, szóval egy magányosan álló tárgy felé fordítják s oda lánczolják megkötött kezét Ez a büntetés azonban csak két óráig tarthat. A gúzsba kötét pedig úgy vitetik végbe, hogy vassal összekö­tik kezét lábával és viszont. Ez a büntetés eltarthat hat óráig. A „P. L­.“ czikkírója azt tartja, hogy csak az érzelgősség vagy a minden áron való oppositiónak lehet kifogása e büntetésnemek ellen.E hadügyminisz­­teri rendelkezés azonban mindenesetre érdekes illus­­tratiója e mondásnak. „Az intelligentia fegyverben.“ Az általános hadkötelezettség mellett pedig hadsere­günkben e mondás megvalósítását kell keresnünk. Budapest, sept. 30. A porosz „Staats-Anzeiger“ f. hó 10-én egy királyi rendeletet hozott, mely által Po­roszország hat keleti tartományában az evan­­gélikus lakosság számára egy új egyházköz­ségi és zsinati rendezés lép végérvényesen életbe. Meg vannak téve egyszersmind arra is az előmunkálatok, hogy az egyház alkotmá­nyának teljes kiépítése végett egy rendkívüli főzsinat hivassák össze, melyen az egyházi­­lag most rendezett hat tartományon kívül a westfali és rajnai provinciák protestánsai is, tehát mind a nyolcz régibb tartomány, mely 1866-ig a porosz államot képezte, részt fognak venni. Ezen új aetrogált szervezet keletkezésé­nek megértése végett tudnunk kell, hogy a rajnavidéki két tartomány protestáns egyhá­za már rég időktől fogva meglehetősen füg­getlen és szabad alkotmánynak örvendett, míg az új szervezettel most megajándékozott hat keleti tartomány majdnem merőben nél­külözte azon szabad intézményeket, melyek által a reformált egyházak tagjai, a külön­böző országok szerint kisebb-nagyobb mérv­ben gyakorolják autonomi­us jogaikat; s épen azért a hat keleti tartomány evangéli­kus egyháza tárva nyitva állott az állami gyámkodó befolyásnak s mindeddig ki nem halt fészke volt az orthodox pietismus em­bereinek, a szemforgató­­ muckerthum­a­­xiak. Az illető királyi rendelet a porosz cul­­tuszminiszterhez s az evang. főegyháztanács­­hoz van intézve, s mint az intézvény szavai­ban kifejezve áll: az új rendezés által előidé­zett változások csupán az egy­ház alkotmá­nyára szorítkoznak, a hitvallást és az uniót pedig semmi tekintetben nem érintik.“ A reformok már a következőkre terjed­nek ki. Az egyházközség közegét képezi a 4—12 személyből álló választott e­g­y­ház­tan­á­c­s, mely mellett fontosabb ügyek el­intézése végett áll a háromszorta több tagot számláló községi képviselet. A régibb évekből eredt rendezéssel szemben ez mindenesetre haladás. Eddig ugyanis a kép­viselő testület 4­­­6 személyből állott, kiket a lelkész és a községi egyháztanács által ké­szített s a consistorium által helybenhagyott „jelöltek névsorából“ kellett kiszemelni. A képviselők száma persze így is fölötte cse­kély, s a több mint 3 ezer lelket számláló községeknek legföljbb 36 ember általi kép­­viseltetése szabadelvűnek épen nem mond­ható. Az egyházhatóság második fokozatát al­kotja a kerületi zsinat, mely áll a nem választott superintended elnöklete alatt a kerület összes egyházainak lelkészeiből, s az­tán minden községnek egy világi tagjából, mely az egyháztanács által saját, — vagy a képviselőtestület kebléből választatik. A ke­rületi zsinat választmánya a superitendens­­ből s négy ülnökből képeztetik, kik közül legalább egynek lelkésznek­­kell lennie. Az elnök azonban — valamint a községtanács­ban is — mulhatlanul papi jellegű tag kell hogy legyen. — Hasonló elv szerint van az­tán a közelebbi felsőbb hatóság, a tarto­mányi zsinat is összeállítva. Az egyházi és világi küldöttek a kerületi zsinatok által egyenlő számban választatnak; ezekhez járul aztán a tartományi egyetem evangélikus theo­­logiai karának egy választott tagja, s bizo­nyos számú feje­delmileg kinevezett tag, kik­nek száma azonban a választottak hatodát fö­lül nem­ haladhatja. Itt kivételesen az elnöknél nem kívántatik meg a lelkészi jelleg. A vá­lasztmány az elnökből s három egyházi, há­rom világi tagból áll. A kerületi s­as azon alapuló tartományi zsinat szervezetében már nagyon szabadel­vűtlen intézkedés az, hogy a kis és nagy köz­ségek közt nem létezik különbség ; álljon va­lamely község pár száz lélekből, vagy több ezerből, egyformán csak egy képviselőt küld a kerületi zsinatba, s e nagy aránytalanság nincs kiegyenlítve azon csekély engedmény által, hogy­­azon négy legnagyobb község, melyben a lélekszám a négy ezeret megha­ladja, még egy-egy képviselőt küld. — így a legképzetlenebb s a pietista papság teljes be­folyásának kitett falusi községek nagy előny­ben részesülnek a műveltebb városi elem fölött. A papválasztás joga az új egyházközségi közegeket illeti, kivéve, ha ed­dig magán, vagy fejedelmi kegyurság kezé­ben volt. Ámaz előbbi esetben a kinevezés joga ezentúl is megmarad a kegyurnál, csak­hogy a község a kinevezett lelkész ellenében negatívum votummal bír. Ha pedig a lelkész­­állomás fejedelmi kegyurság által adomány­oz­­tatott, eddig, jövőben váltakozva majd az előbbi mód szerint, majd a községi választás útján fog betöltetni. Figyelemre méltó intézkedése az új egy­házi szervezetnek az is, hogy a fönálló egy­házi kormány közegek és az új synodalis szervezet közt bizonyos együtt­működést ala­pít meg. Ugyanis a tartományi zsinat választ­mánya a consistorium fontos ügyeiben részt fog venni. Kétségen kívül hasonló együttmű­ködés fog létesíttetni a szervezendő főzsinat választmánya és a főegyháztanács közt is, s épen itt mutatkozik, hogy mily fontos lett volna, ha ama választmányokban a világi elemnek határozott túlsúly biztos­ítatik, a­mi azonban nincs úgy. A fő zsinat, mint az egyházalkot­mány legmagasabb foka, még nincs szervez­ve ; csupán egy rendkívüli főzsinat összefi­­vására tétettek munkálatok, melyen aztán amannak tervezete meg fog állapíttatni. Ezen most összehívandó rendkívüli fő­zsinat képeztetik a tartományi zsinatok által választandó 150 tagból, továbbá az egyetemek theologiai és jogi facultásainak hat-hat választott tagjából, a 11 fő superinten­­densből s 30 fejedelmi kinevezés szerint kül­dendő egyénből. Ezen legfelsőbb képviselő testület jellege is tehát a tartományi és kerü­leti alsóbb szervezet minősége által határoz­­­tatik meg, s mivel ezekben az egyházi elem kétségtelenül túlnyomó, dominálni fog az a főzsinaton is. A két elem ugyan látszólag egyenlően van képviselve minden fokozatos, az elnökség azonban többnyire lelkész kezé­be van letéve, s míg a kerületi választmány­nál a lelkész-tagok számának minimuma meg van határozva, addig a világiaké nincs, a mi azt teszi, hogy lehet mind megannyi csupán pap is. Szükséges még megemlítnünk a rendel­kezés határozmányait az activ és passiv vá­lasztási jogot illetőleg. A cselekvő választói jogból kizáratik, „a ki az isten igéjének meg­vetése, vagy becstelen élete által nyilvános,s tar­tós javulással helyre nem hozott megbotrán­­koztatásra adott alkalmat.« Választható pe­dig minden választásra jogosult, „a­mennyi­ben a közistentisztelettől és a szentségekben való részesüléstől makacs visszatartóztatása által egyházi közösségét tettlegesíteni meg nem szűnt.« A cselekvő és szenvedő válasz­tási jog fölött az egyházi községtanács dönt, fellebbezés esetén pedig a kerületi zsinat vá­lasztmánya. Ezek a porosz evang. egyház új alkot­mányának főbb vonalai, melyeket szükséges volt felemlítenünk elmondandó megjegyzé­seink alapjául. A Németországban folyó lan­kadatlan küzdelem a kormány és a kath. egyház közt kétszeresen figyelemre méltóvá teszi ezen a porosz protestáns egyházat érdek­lő királyi rendeletet, mind keletkezési mód­jára, mind intézkedéseire, mind pedig arra

Next