Pesti Napló, 1873. október (24. évfolyam, 225-251. szám)

1873-10-01 / 225. szám

i­­, s hogy minő fogadtatásban részesül az a­ különböző pártszinezetű közlönyökben. Erről legközelebbi czikkünkben. Budapest, sept. 30. Mióta a horvát kiegyezés revisiója ténynye­len, s a monarchia a dunai fejedelemségekkel barát­ságos lábon áll, minduntalan ismétlődnek az orosz lapokban a felszólalások, melyek konkolyt akarnak hinteni. A czél világos: az irányzatot nem kell kom­­mentálni. Szükséges azonban az ily nyilatkozatokat szemmel tartani, s a legújabbakból íme egy mutat­vány, az orosz sajtó hangulatának jellemzésére : A „G o 1 o 8,« közli a cseh és szlovén lapok részakaratú czikkeit a horvát-magyar kiegyezésről,­­ kiemelve a„Slovenski N­á­r­o­d« abbeli ál­lítását, hogy a magyarok álnok politikát követnek, s ke­dvező alkalommal megcsalni fogják a horváto­­kat, a kérdésben forgó tárgyra vonatkozólag így nyilatkozik : Magától értetik, hogy ily politika foly­tán a magyar államférfiak a szerb fejedelemségben is mindenkit, ki reájuk ügyel, arról igyekeznek meg­győzni, hogy Szerbiának érdekében áll a magyarok­kal való szoros szövetség. Ezen tant hirdeti a kö­­nyen hívőknek a magyarok által megvesztegetett belgrádi »V i d o v d­a n« s azokat, a kik abban nem hisznek, a honvéd szuronyok hivatva lesznek ellenkező meggyőződésre bírni. Boszniában pedig a lovagias magyarok a törökösített spah­ák (földbir­tokosok) barátságára számítanak, s készek volná­nak ezeknek minden kiváltságait megerősíteni. Tény, hogy Szerbia irányában Magyarország játsza a főszerepet, de a szerb kormányfél fiúk előtt isme­retesek ezen búj­togató bizottságok, s nem szükséges őket azokra figyelmeztetni. Szerbia maga tudja, mily irányban kell haladnia s e tekintetben nincs ok aggodalmakra. — Andrássy gróf csalatkozhatik, ha azt reméli, hogy a balkáni szlávoket Magyarország­gal szorosabb kötelékbe hozza. (Az orosz lap e szit­­kozódásai az előtt annál érdekesebbek, a ki meg­gondolja, hogy a „Vidovban” a szerb kormány hi­vatalos lapja.) Az „Odesskij Vjestnik“ Ausztria­ Magyaror­­szág helyzetéről és jövőjéről következőkép nyilatko­zik : Már rég ismeretes dolog, hogy nem létezik oly állam, melynek állapota és belviszonyai oly h­aoti­­kus és szervezetlen volnának, mint Ausztriáé. És van-e remény, hogy ebből kiszabaduljon? Aligha van , sőt inkább azt lehet erősíteni, hogy ezen dua­­listikus — kétfejű — birodalom az egység hiányá­ban szenved, tehát azon alapgondolat és elv hiányá­ban, mely nélkül az emberi társadalom fenn nem tart­hatja magát. Ily helyzetben a természeti törvények szerint kell,hogy egy ellensúly képződjék.Ez az önfen­­tartási küzdelem törvénye. Ausztria és Magyarország ezen küzdelemben el vannak foglalva, azoknak kétfejű állapota, úgy, az egyiket mint a másikat is egyfor­mán terheli. Ők csak egy tekintetben varnnak egyet­értésben, azaz a kisebb nemzetek elnyomásában, hogy saját száraz gyökereiket táplálhassák. Ebben a tekintetben ők egymást támogatják. De lehet-e oly egyetértés tartós? Addig lehet, míg mind a két pa­­rask­a azon fokig nem növekedik, hogy egymással szemben szállhasson. Európa­ jelen politikájának ez a feladata, hogy ne engedje, miszerint ezen növeke­­kedés az említett fokot érje el. Annak ellenében a következő eszközöket tartják a legelőnyösebbeknek­­) az osztrák németeknek Germániával való egye­sülése, és a szlávok, legalább a déli szlávok számára egy új birodalom feláll­­ása, mely mellett a magya­rok is politikai önállósággal bírnának. 2) az, hogy Ausztria foederalistikus szellemben alakíttassák át. Ezen bonyolódott kérdés még inkább az által is össze­zavartatik, hogy a haldokló Törökország Ausztria- Magyarország szomszédja: ott is vannak szerbek, bolgárok, románok. Ez a baj, melyből a diplomatá­nak is nehéz magát kiszabadítani, mivel száz elmélet, száz különféle terv van. De mindennél határozatla­nabb az osztrák-német párt és annak alter­egójának azaz Magyarországnak politikája. A magyarok már három feladatot vittek végbe, a horvátokkal való ki­egyezést a határőrvidék polgártársát és annak újjászervezését. A horvát kiegyezés még na­gyon kérdéses dolog, mivel a horvátoknak sa­ját önkormányzatuk nincs. A szomszéd sz­er­­b­e­k folytonosan izgatják őket, hogy ne elégedje­nek meg azzal, a­mit kaptak. B­­me, napról napra látjuk, hogy az ellenzék növekedik. A szerbekkel még rosszabban állanak, nem engedve, hogy azok­nak egyházi ügyei úgy legyenek elintézve, a­mint azt a nemzeti párt mellett álló Stojkovits püspök kí­vánja. A határőrvidéki lakosság szintén ellenzéket képez, és oly képviselőket akar a magyar országgyű­lésbe küldeni, a­kikről meg van győződve, hogy nemzetpártiak. V­ogy a magyarok mint a néme­tek is azon vannak, hogy a választások eredménye előnyökre üssön ki, és ebben a tekintetben az említett választások eredménye úgy a Cilajb­áni mint a magyarok politikájára nézve is nagy hord­erejű leend. Ezek után rövideden a szlovének, csehek és a galicziai kis-oroszok magaviseletét elősorolva, a kis-oroszokkal és a szlovénekkel meg van elégedve, de" annál kevésbé a csehekkel, a­kik nem tudnak már egyszer tökéletes egyetértésre jutni. Végre Andrássy gróf a keletre vonatkozó po­litikájának fordulatát kiemelve, nem hiszi, hogy en­nek valami eredménye volna. Hiszen Milán fejede­lem Bécsben történt fényes fogadtatása, csupán ud­variasság volt; a boszniaiakra vonatkozó rokonszenv csak szemfényvesztés, mely ellen a német lapok úgy­­­s eleget ittak, kicsinyítve sőt tagadva is azon ada­tokat, meyeket a boszniaiak az emlékiratokban orulta­k. Horvát országgyűlés, Zágráb, sept. 29. Zsifkovits János alelnök d. e. 11 óra­kor megnyitja az ülést. Jegyzők : Stekovits, Kiss. A házban számos képviselő van jelen. A közép tagjai majd teljes számmal jelentek meg. A jobbol­dalon 14, a szélsőbalon 3 képviselő ült. A képviselők mindannyian fekete frakkban és fehér kesztyűvel je­lentek meg. A terem kinézése ünnepies. A karzatok tömvék, számos hölgy látható. A jegyzőkönyv hitelesítése után Z­sifkovics felolvassa a kir.leiratot mely­ben Mazuranits, a horvát országgyűlés elnöke bánná neveztetik ki. Élénk s­ltalános éljenzés fogadta a kine­vezést. A kinevezés közhírré tétele után a háznagy bevezeti az uj bánt, ki szintén frakkba volt öltözve. A bánt követték Muhics osztályfőnök, Jurkovic­s és Stankovics osztályfőnökök. A képviselők állva s za­jos zsi­nókkal fogadják a belépő bánt. Zsifkovics: Kegyelmes bán! Dalmát- Horváth- és Szlavonországok országgyűlésének nevé­ben üdvözlöm személyedben az ország rég várt fejét, országaink alkotmányos beánját (Zsiv­ó.) Azon öröm, melyet kineveztetésed fölött a mi kebleink éreznek, visszhangzik az egész nép szivé­ben. Ő felségének ezen kegyelmes ténye mindenütt köszönettel fogadtatik, a bizonyságot tesz a korona és nép közt fennálló kölcsönös bizalomról. (Tetszés.) Több, mint másfélévi időköz után a bán üre­sen álló széke az országgyűlés tagjai köréből tölte­tett be; a nép embere foglalja el most e széket, ki minden tekintetben méltó és képes is arra, hogy az országot alkotmányosan kormányozza. Azon föld, melyre te lépni fogsz nincs rózsák­kal behintve, sőt alig van művelve. El van hagyat­va, s hosszú idő, szorgalom és fáradság leend szük­séges, hogy az kivánatainknak megfelelőleg term­é­­kenynyé tétessék. Ezt érzi és méltányolja közülünk mindenki, és azért meghajlunk azon férfin előtt, ki a jelenlegi nehéz viszonyok közepette a kormányzat élére lép, s nem ijed vissza feladatának nagy terhétől s kész nyugalmát, erejét és képességeit a haza oltárán fel­áldozni. (Zsm­­e.) Az országgyűlés azt várja tőled, hogy akara­tát, óhajait és tanácskozásait szem előtt tartsad, az illető törvényjavaslatokat a korona előtt híven és őszintén védeni és képviselni fogod, s hogy a tör­vényeknek becsületes végrehajtója az alkotmány és hazánk jogainak erélyes védője leszesz. Ily feltétel mellett a nemzet és képviselői hí­ven és kitartón fognak körülötted sorakozni. Csak a bán és az országgyűlés közti egyetértés lehet az or­szágra nézve üdvös. Ezen alapon maradjon minden további működésünk. A nép képviselőitől jó törvényeket kíván, me­lyek anyagi és szellemi jólétét előmozdítani képesek legyenek. Tőled mindenekelőtt jó közigazgatást kiván. (Zsiv­ó.) Ám működjünk közre közös erővel s hozzuk helyre az eddigi mulasztásokat. Ily feltevésben vissz­hangoztatjuk a nép örömkiáltását, mely örömét feje­zi ki az uj­bán kineveztetése fölött s tőle hűséges és lelkiismeretes kormányzást kiván. Éljen legkegyelmesebb urunk és királyunk, Ferencz József. (Háromszoros zsiv­ó.) Éljen kegyelmes bánunk ! (Átalános zsiv­ó és lelkes taps.) Mazuranics Iván : Tisztelt ház! Magas elnökség! Azon sok szép és engem megtisztelő di­cséret, melylyel a ház nevében az elnök úr engem elhalmozni jónak látott, mélyen meghatott. Annak felemntése, hogy az ur­bán ezen ország­gyűlés tagjai sorából neveztetett ki, arra indít, hogy ez alkalommal köszönetemet fejezzem ki azon biza­lomért, melylyel a t. ház irántam elnökségem ideje alatt viseltetett. (Zsivio): Nehéz körülmények között, s nagy hazafias tö­rekvések szempontjából választattam meg ezen or­szággyűlés elnöki székébe. La irhatlan azon öröm, mely kebtemet eltöltő már akkor, nem saját személyem érdekében, hanem azért, mert ebben már az egyesülés és egyetértés egyik kedvező jelenségét láttam. Ha ezen egyetértés létre nem jön, ha a mérséklet nem honol körünkben, én nem tudom, vájjon képesek lettünk volna-e csak egy lépést is tenni hazánk jóléte érdekében, s azon szenvedélyeket lecsillapítani, melyeket a függőben levő közjogi kérdések keltettek népünk szívében. (Tetszés.) Mindenekelőtt tehát leghálásabb köszönetemet fejezem ki azért, hogy önök engem elnökké válasz­tottak. (Zajos taps.) A­mi jelenlegi állásomat illeti, az, mint az el­nök úr találólag jegyző meg, számos nehézségekkel van összekötve. Én azonban azt hiszem, uraim, hogy egyetér­téssel és belátással úgy mint eddig, ezentúl is boldo­gulni fogunk, hogy a netán még felizgatott szenve­délyek le fognak csillapodni, hogy sikerülnünk fog, hazánkat alkotmányos, törvényes alapon szervezni s azon körülmények alapján, mely nekünk eddig zsinórmértékül szolgált és ezentúl is szolgálni fog; ama törvény alapján, melyet a magas ház elfogadott, melyre nézve semmi véleménykülönbség nem léte­zik, mely a velünk frigyre lépett nemzet által elfo­gadtatott és kétségkívül ő felsége szentesítését meg fogja nyerni. Tisztelt uraim! Talán nem fogják kedvetlenül venni, ha rövid visszapillantást vetek korábbi tevé­kenységemre, miután az annyiféleképen magyaráz­tatott, holott e magyarázat tényleges működésem által korántsem indokoltatik. Én mindig igazi barátja és hű fia voltam né­pemnek, és az is fogok maradni. (Élénk zsiv­e.) Le­gyenek meggyőződve, hogy az, ki annyi évet átélt, érzületét nem fogja még változtatni. (Élénk tetszés.) Korábbi működésem, nézetem szerint, nem volt gyümölcstelen; azt hiszem, hogy azon autonó­miát, melyet elértünk, mellőzve azt, hogy ő felségé­nek és népünk kitartásának köszönhetjük, magam­nak is érdemül számíthatom be, miután alapja az én egykori előterjesztvényemből keletkezett. (Tetszés.) Így a septemviratus, mint intézményeink elvi alapja, ha nem tévedek, és a történet is azt fogja bizonyíta­ni, az én tevékenységemben gyökeredzik. (Zsm­­e.:) Én soha sem voltam ellene a szövetségnek azon néppel, mely­lyel most egyesülve élünk. Leg­jobb tanúság erre az úgyneve­zett 1861. é­v­i 42. t. sz., mely király­ságunk Magyarországhoz tarto­­zóságát mindenek fölött hang­súlyozta. Én e törvényc­ikknek természetes és alkotmányos atyja vagyok; én ajánlottam a koroná­nak szentesítés végett, és talán nem lesz kellemetlen hallani, hogy ez eszme én tőlem származott; ez ala­pon nyugszik jelenleg országunk jövője. Ami, uram, azon lépéseket illeti, melyeket ha­zánk javára tennünk kell, azokra az elnök úr talá­lóan ráutalt: nekünk reformok kelle­nek az igazság- és közoktatás­ügyben, a közigazgatásban (Zsi­v­o) és a törvényhozás minden ágában. Uraim, az én legnagyobb gondom az lesz, hogy minden ágban minden lehető elkövettessék, és a­mi­re erőm csekélynek bizonyulna, azt remény­em, le­hetővé fogja nekem tenni az önök szavazatainak és bölcsességének támogatása. Én hiszem, hogy önök abban, a­mi az ország­nak javára válhatik, mindenütt és mindenkor, a nép­ben úgy, mint az országgyűlésen támogatni fognak engem. Engem önök mindig a törvény ösvényén fognak találni (élénk, hosszasan tartó tetszés). En­gedjék meg azt mondanom, hogy én magam részéről nem ismerek gyűlöletet, hogy nem tudok senkinek semmit felróni (Élénk tetszés.) Sehol nem fognak önök embert találni, ki jog­gal mondhatná, hogy neki ellensége vagyok, hogy gyűlölöm; ez részemről nem érdem, hanem ilyen a természetem. Én nem ismerek magángyűlölséget, an­nál kevésbé politikait (Tetszés),én tisztelem minden­kinek a meggyőződését, a­míg az az adott törvények korlátain belül marad. Minden nézet, mely a törvény ellen irányult, a­mennyiben a törvény reformját c­é­­lozza, meg is érdemli, hogy figyelembe vétessék. Én nem­ fogok semminemű lépést tenni, mely szenvedélyességről tanúskodnék, mindenütt és min­denbe oda fogok törekedni, hogy a kötelességek tel­­jesíttessenek, hogy a törvény szigorúan megtartas­sák, hogy jó közigazgatás által a nép bizalma a ha­tósági tekintély iránt fölkeltessék, hogy a nép anyagi jóléte emelkedjék,és hogy nemzetünk úgy fejlődjék, hogy az monarchiánk többi népei sorában hozzá méltó díszes állást foglalhasson el.“ ("Szűnni nem akaró, átalános tetszés.) Vidékről, sept. vége. (Az országos rendőrség.) A kormány sohasem helyezett egyszerre any­nyi kész törvényjavaslatot kilátásba, mint a közeleb­bi országgyűlési ülésszak idényére. A múlt ülésszak végén kellemesen lepett meg a miniszterelnök azon kijelentése, melyben az orszá­gos és fővárosi rendőrség szervezése is legközelebb megvalósulandó reform reményeink közé sorozta­tott. Mennyi idő folyt le, míg e fontos dolog létesü­­­léséhez ily közel (?) jutottunk! Ha a magyar tör­vényhozás történetét átlapozzuk, látjuk a lassú és vontatott modort, mely a részleges legislativ hata­lomnak csaknem korlátlan hatalmat adott és a pandúr­­gazdálkodást példabeszéddé tette .... Hol állana jelenleg közbiztonsági állapotunk ha már évekkel ezelőtt szerveztetett volna, arra most sem az idő sem a hely nem engedi a megfelelést, s ha még évekig nem szervezhetjük, hol fogunk állani akkor ? ezt a kérdést látnoki tehetség nélkül is fe­lelettel illustrálhatja meglazult társadalmi közbizton­sági állapotunk......... „Egyelőre alig lehet egyébre számítani, mint szervezeti szabályokra, melyek mint az alaptörvé­nyek az állam jognak, úgy a rendőri törvénykönyv­nek bázisát fogják képezni. Ezen törvényjavaslaton több év óta oly egyének dolgoznak, kiknek különö­sen az elmélet terén nagy ismere­tök van s kik kiválólag szem előtt tartják Né­metország egyik első rendű államtudósának nyilat­kozatát : a rendészeti viszonyok rendezésénél kell leginkább a részleges szokásokra és nemzeti jellegre tekintettel lenni.“ Előre látható, hogy az új rendszer sok ellen­szenvvel fog találkozni, de ez kicsinység leend azon esetre, ha a törvényhozás a rendőrséget az alkot­mányos állampolgárság követelménye szerint szer­vezendő Nem csak a tökéletes de a tűrhetőleg jó köz­biztonsági állapotnak is sine qua non­ja a rendőrség teendőinek egységes összpontosított ve­zetése. Beismerjük, hogy e szervezet roppant kiadá­sokkal jár, és nagy összegeket követel, de a közbiz­tonság ügye első rangú czélja az államnak s a ne­velésügye mellett legtöbb érdeke. Mint ilyen méltán követelheti az áldozatokat, melyek­­érdekében nél­­külözhetlenek. Hogy az országos rendőrség intézményével a kellő czél eléressék, mindenelőtt az szükséges, hogy a rendőröknek, kik ezután alkalmaztatnak, állásuk hivatását ismerniük kell s legnagyobb büntetésnek kell lennie, ha valamely rendőr állásából elbocsátta­tik.........Viszont, a törvény őrét a rendőrséget, mely működése körében nemzetiség, politikai pártok s atyafiság felett áll, az ország összes lakóinak egyenlően, mindenkinek tisztelni kell. Az országo­s rendőrség szervezésénél a fősúly­­nak az elmondott tételekre kell nehezedni. De ezen kívül nem kisebb fontosságú követelmény az is, hogy a rendőrségnek oly egyénekből kell állni, kik ké­pességük és műveltségüknél fogva hivatásuk színvo­nalán álljanak. Különös gond fordítandó arra, hogy a nagy városok rendőrsége kellő méltánylatban részesüljön, mert ezt kívánja a lakosság nagyobb létszáma és műveltsége, a sociális hullámzások és az egyesek közti viszonyok komplicált sajátságai, az életmód és szükségletek különlegessége. Elmaradhatlan kívánalma a kornak az, hogy a rendőrség, azaz, hogy hol végződik az egyéni szabadság határa,­­ a törvényhozás által szabá­ly­oztassék. Tekintve, hogy a most gyakori viták a helyi­rendőri intézkedő jog felett magára az ügyre kárté­konyan hatnak, kell hogy megállapíttassék: váljon kit illet meg a rendőri intézkedési jog, és megalkot­­tassék a rendőri büntető­jog, mert ez képezi az utat, a­melyen az intézkedési jog a gyakorlat­ba hat. Szabályozandó azon kérdés is : mily esetben tartóztatható le, fogatható el valaki és mikor van a rendőri közeg feljogosítva magánházba hatolni, ott kutatást vagy foglalást eszközölni; — szükség meg­­állapítani, hogy a rendőr mily esetben használhatja fegyverét, ez utóbbit már csak azért is, hogy a pol­gárok a rendőri végrehajtó közeg önkényének ki ne tétessenek .... Továbbá, ne a kém vagy feladó rendszer nyer­jen kizárólagos érvényt, hanem a­mennyire szüksé­ges, egyesíttessék mind a kettő a mellőzhetlen ku­tató rendszerrel, mert a vegyes eljárás nyomán érheti el leghamarább a rendészet megelőző czélját. A törvényhozás eszközöltesse legelőbb is a köz­ségi rendőrség helyes rendezését s emancipálja ezt „kupak“ jellege alól. A községi közbiztonsági rend­őrség feladata oly jelentékeny, hogy annak nem tel­jesítéséből az egész ország közbiztonsági viszonyaira kiható bajok támadnak. Szervezendő a bejelentési intéz­­m­é­n­y. Ez intézmény elősegéli, hogy a rendőrség a rosz embereket úgy követheti mint az árnyék, mint­ha a „római ember üvegházában laknának.« Ezek volnának azon irányadó elvek, melyeket rendőrségünk rendezésénél figyelmen kivül hagyni, nem szabad. Ezek mind csak átalánosságok, de hisz valamely dolog megvitatását csakis az átalánosságon lehet megkezdeni. E. Gy. Különfélék. Budapest, sept. 30. (Victor Emanuel ajándéka.) Azon kép, melyet Victor Emanuel Vilmos császár­nak ajándékozott, már Berlinbe érkezett. A kép az olasz királyt ábrázolja térdéig életnagyságban olasz tábornoki egyenruhában; baljával kardját, jobbjával sövegét tartja. Az arczkép a legsikerültebbek egyikei. Az olasz király kíséretében levő főlovászmester po­rosz lovakat vásárolt a király számára; a király kü­lönben több vásárlást eszközöltetett, egyebek között egy finom ebédlőkészletet rendelt meg porczellanból száz személyre. (Trefort miniszter) f. hó 22-én éjjel Znió­váralj­ára érkezett Gönczy Pál és Hegedűs La­jos miniszteri tanácsosok kíséretében, és a képezdei gondnoknál szállott meg. Másnap már kora reggel a képezdei épület megtekintésére mentek, és annak bevégezte után a városkát szemlélték meg. Délelőtt tisztelegtek a miniszternél a város, a tót gymnásium és a különböző hivatalok elöljárói, azután a képez­dei igazgatótanács és a tanári kar mutattatott be. Délután a képezdei igazgató­tanácsnak képezdei ügyekben tartott 2 órai tanácskozása után a vendé­gek a város közelében fekvő halas­tavakhoz rándul­­tak ki. Szeptember 24-én a miniszter a val­sai ala­pítványi birtokra tett kirándulást, délben Tót-Pró­­nára rándult Justh képviselőhöz elérve, és onnan még délután Sz-Keresztre távozott, honnan, mint már említettük, a besztercsebányai püspökkel Kor­­ponára utazott a püspök által ez utóbbi helyen fel­állítandó ipariskola tárgyában. (Éljen Magyarországi) E magyar szavakkal végezte Kotur horvát orsz. képviselő be­szédét, melyet e napokban sziszeki választói előtt tartott. A választók zajosan viszonozták az éljent, s ez egyik örvendetes jele lehet a hangulatnak, mely Mazuranjics kineveztetése óta Horvátországban uralt. (Jelentékeny hagyomány.) Öz­vegy Beregszászy Pálné, ki Debreczenben hunyt el, tizenegy ezer forint alapítványt tett és pedig a debre­­czeni 8 leányiskolának egyenként ezer forintot, a fő­iskolai tápintézetnek két­ezer forintot, a nőegyleti árvaháznak ezer forintot hagyományozott. (Látogatók Frohsdorfban.) Bécsújhelyről írják: Az ottani vasúti indóházban,hol azoknak ki kell szállaniok, kik vasúton érkezve, a sokat emlegetett Frohdorffba akarnak utazni, né­hány nap óta feltűnő élénkség uralkodik. A leendő V. Henrik ismét a máskor oly csöndes ti­chsdorfi kastélyban időzik, s már ma is igen nagy azok szá­ma, kik hozzá zarándokolnak. Az érkezők számára az indóház előtt naponkint több fogat áll; egyenru­hás kocsisok és inasok ülnek a bakon s várják a le­gitimista vendégeket. E czélra számos helybeli bér­kocsi is állandóan fel van fogadva. Ezenkívül Cham­­bord­er. egy jó pár embere és megbizottja rendesen jelen van a pályaudvarban ; ők üdvözlik a megér­­kezőket s gondoskodnak továbbszállításukról. Mos­tanában alig érkezi­k a vonat, mely vendégeket ne hozna Frohsdorf számára. (Egy festő atelier részvé­nyekre.) Egy társulat van alakulóban, mely fel­adatul tűzte magának hazánk festészeit, kik tehet­séggel birnak, habár nem első ranguak, egy közös atelierben közös működésre össpontosítani. Ugy,hogy egymás tehetségeit kiegészítve, munka felosztás elve alapján, jó képekkel szolgálhassanak a megren­delő közönségnek. — Ez intézetben készülnének arczképek, bibliai szent képek, oltárképek, táj, tör­ténelmi és genre képek, nemkülönben egy e czélra felállítandó könyvárudában, mindennemű műtár­gyak sokszorosítása és terjesztése szándékoltatik. Az arczképek ez intézet saját fénykép nagyító műhe­lyében készülnének, e nemű képek felelvén meg legjobban a mai kor követelményeinek. Hasonnemű intézetek külföldön régóta fennállanak. Az intézet egy nagyszerű árucsarnokkal is birond , „Képes Bazár“ czímmel,hol nemcsak az intézet productumai áruitatnak, hanem más festészek művei és ma­gánosok tulajdonát képező műtárgyak úgy mint képek, szobrok, régiségek stb. is el fognak fogad­tatni eladás végett.­­ Végre oly intézetet akarnak az alapítók létesíteni, hova a hazai közönség min­denkor teljes bizalommal fordulhat, ebbeli igényei­nek kielégítése végett. (A bécsi kiállításról.) A kiállítást a lefolyt september hó tegnapelőtt lejárt 4 hetében egy millió és körülbelül 229,000 ember láto­gatta, kik közül kerek számban 980,000-en fizették meg a belépti díjat készpénzben vagy váltott je­gyekkel. E számok a September hónapot a legked­vezőbbnek tüntetik föl az egész idényben. E ked­vező eredmény nem annyira az egyes napokon tör­tént kivételesen tömeges odatódulásnak, így például a két ünnepnapon, és az olasz király ott léte alkal­mából, mint inkább, az egész hónapon át napról napra kedvelőnek maradt rendes látogatásnak tu­lajdonítandó. Ebben a legfőbb érdem az osztrák és a magyar tartományokból tömegesen érkezett vidé­kiek és a „jó falusiak“-é, kik e hóban meghatároz­ták a kiállítás physiognomiáját- Reményük, hogy a vidékiek e tömeges felrándulása októberben sem fog hirtelen megcsökkenni. A kereskedelmi miniszter ren­delete szerint a kiállítási épület október 1-jétől kezd­­ve további intézkedésig már délutáni 5 órakor fog bezáratni. (Seminariumok a bécsi egye­tem jogi karánál.) Bécsből távirják . Az eddigelé a bölcsészeti karnál már fenállott semina­riumok intézménye a jogi facultásra is ki fog ter­jesztetni és az ezt elrendelő császári rendelet már a napokban közzé fogna tétetni. Stremayr miniszter ezen lépése, mely által a tudományos élet a jogi kar­nál is élénk lendületet fog nyerni és a tanárok és tanulók közötti élénk érintkezésnél fogva ez utóbbi­aknak mélyebb behatás lesz engedve a nekik nyúj­tott tudományos anyagba, a teljes elismerést érde­mel, minthogy oly intézményt léptet életbe, mely az illető német jogi facultásokon már oly nagy mérvben helyesnek bizonyult. A seminariumok a »Bohemia« szerint már 1873. decz. 1-jével kezdenék meg műkö­désüket ; a tanulók azonban azok látogására nem fognak kényszeríttetni, csak a tanárok lesznek köte­lesek seminariumi gyakorlatokat tartani. Az előadá­sok ingyenesek lesznek, az azokban töltött órák száma azonban a rendes óraminimumba be fog számít­tatni, szintúgy a félév végén a seminarium vezetője által kiadandó absolutorium egyenértékű lesz a col­­loquiumokkal. Azonfelül a tanulók buzgalmát pénz­beli dijak kitűzése által akarják fokozni. (A Szolnokon­ alakult ev. ref. egyház javára engedélyezett sorsjáték húzása felsőbb jóvá­hagyás mellett sept. 30-ról deczember 15-ére ha­­lasztatott. (A visegrádi tragédia. ) A Sz.­­Endre-Esztergomi országúton, sept. 28-án történt szerencsétlenségről, egy „szemtanú" tollából még a következő tudósítást vettük: A mondott napon ko­rán reggel haladtak ez után, közvetlenül a visegrádi hegyek alatt Szeles Zsigmond úr és arája, Prindl Etelka k. a. Visegrádról Bogdánba mentek ismerő­seikhez. A k. a. lábfájásban szenvedvén, öt vőlegé­nye karjánál fogva vezeté, s igy mentek az utón, mi­dőn egyszerre vagy száz mázsás szikla szakadt le reájok. A szikla egy része maga alá te­­meté őket, a másik rész a Dunába hullt, magasra fellökve a hullámokat. Ez borzasztó jelenet volt. A vőlegény a vész pillanatában testével fedezte aráját, s úgy kerültek a szikla alá. Fejek és kezek künn volt; a mellkas és lábak, különösen a vőlegényé, a legszörnyűbb módon összezuzattak.A sziklaszakadás zajára és segélykiáltásaikra hajósok oda futottak, de a távol miatt csak negyedóra múlva érhettek oda. Akkor is előbb eszközök után kellett látni, melyek­kel a sziklát elemelhették. A leány, a­ki még élt, arra kérte a segélyre sietőket, hogy előbb vőlegé­nyét mentsék ki. Az azonban már halva volt. A le­ányt aztán rögtönzött hordszéken kezdték szülei háza felé vinni; útközben azonban ő is kilehelte lel­két. Utolsó szava az volt, hogy áldja a sziklát, mely a halálban egyesíté őt vőlegényével; — az életben még nagyon sok akadálylyal kellett volna az eskü­vőig megküzdeni. (Mint lapunk zártakor vett levél­ből értesülünk, a két áldozatot tegnap temették, és pedig d. e. 11 órakor az órát, d. u. 4 órakor pedig a vőlegényt. Ez utóbbinak atyja úgy akart intézkedni, hogy a két boldogtalan szerelmest együtt temessék, a mennyasszony szülei azonban erről semmit sem akartak tudni. Mindkét koporsót nagy számú gyá­szoló közönség követé a sirkertbe s a sirokat elhal­mozták virágkoszorukkal.­ (Nyilvános köszönet.) Megkeres­­tettünk a következő sorok közlésére : Zalka János győri püspök úr, föl sem kérve, a cholerában elhal­tak mosonmegyei özvegyei és árvái számára száz fo­rintot­ adományozott. Fogadja e szép tettéért a szen­vedők nevében küldött legforróbb köszönetemet. gr. Batthyány, főispán. (Kubinyi Ágoston hagyatéká­ból) i. é. október 12-én az elhunyt sándor-utczai lakásán több értékes képet és egyéb mintatárgyakat fognak elárverezni. (A magyar írók és művészek társasága) október 12-dikén délután 3 órakor a társaság helyiségeiben, (országút 28. sz. 1-ső eme­let) rendkívüli közgyűlést tart, melyre a társaság tagjai minél teljesebb számmal szíveskedjenek meg­jelenni. Tárgy: Az alapszabályok 3. §-ának megvál­toztatása. Az írók és művészek társaságának elnöke Szigligeti Ede. (Erkel új operáját). »Brankovics“­­ot ősz végére akarják előadni, főbb szerepeit Nagyné Benza Ida és Odry fogják énekelni. (Az uj operaház terveinek­ megbirálására Jury tagul a pestvárosi középítészeti bizottság által Gerlóczy Károly tanácsnok választa­tott meg. (A soproni lóverseny­ második napján öt futás történt. A soproni 275 aranyos pol­gári díjat Henkel gr. két éves barna kanczája, No­velle nyerte. Utána ért czélhoz Ugarte gr. Miss Peel-je, két éves barna kancza. A 2000 frtos dunán­túli dijat Eszterházy Lajos hg. négy éves sárga kan­­czája, Bar le Duc nyerte el. Második volt Henkel gr. három éves barna ménje : Professor. A vasmegyei 700 frtos dijat Ugarte gr. két éves kanczája, Misa Peel-je nyerte. A handicapban Henkel »Allbrook«­­ja győzött. A steeple-chaseben az 1000 frtot Sehawel Jakab „Camenile« négy éves barna kanczája nyerte. (A rész i­d­ő­k.) Az új „Presse« ma be­­szüntető kiállítási melléklapját, pedig azt a kiállítás végéig ígérte folytatni. (A magyar történelmi társu­lat) október 2-án csütörtökön d. u. 5 órakor a m. tud. Akadémia palotája Kisfaludy-terméban választ­mányi ülést tartana, melyen a folyó ügyek tárgya­lása mellett 1) Deák Farkas „Ariosto Magyaror­szágról« czimű tanulmányát ad­and­ja elő és 2) W­a 1f-­h­e­r­r Imre „A gróf Károlyiak és az olasz Caroli­­sok« czimü értekezése fog felolvastatni. — Mely ülésre a társulat minden rendd­­­.­ez, tagjai hivatalo­sak, s történettudományok kedvelői átalában szíve­sen látott vendégül tekintetnek. Tüzeset.­ Nógrádmegyei N­a­g­y - O­r­o­­sziban ehó 19-én tűz támadt a sűrűn épített házak közt, a nagy szél daczára azonban a lakosság dicséretes buzgalma folytán azon házra szőkt itatott, melyben kiütött volt. Közhír szerint a tűz gyújtoga­tás folytán támadt. (A szüret Ungvárit) az idén későn fog kezdődni, minthogy a szöllőnek koránt nincs meg a kellő édessége. Ha az időjárás kedvező lesz, jó középszerű termés mellett még jó bort is re­mélnek. (A »Döntvénytár« VIII-dik füzete­ most került ki sajtó alól. Az első és második füzet, mely már régóta teljesen elfogyott, újabban átdol­gozott kiadásban szintén sajtó alatt van. Ezzel az első füzet már negyedik, a második füzet pedig har­madik kiadását érte el, a mi hazai irodalmunkban mindenesetre a legritkább jelenségek közé tartozik. (»K­épes virágnyel­v«) jelent meg Sz.-Fehérvárott Klöckner Péternél, a­mire az érzé­keny szíveket figyelmeztetjük. Ára a kis czifra könyvnek 60 kr. (A nagy­szombati gymnasi­­u­m.) A következő értesítést vettük: Több oldalról jött tudakozásokra közhírré tétetik, hogy a nagy­­szombati főgymnasiumban semmi sem akadályozza a beiratásokat, melyek sept. 29., 30-án és október 4 első napján tartatnak. Az előadá­sok kezdete október 6-án. Az igazgatóság, Aschner Tivadar. (Az á 1-W e s s e l­é n­y­i.) Balla Gergely ügye legközelebb fog a nagyváradi törvényszék előtt tárgyaltatni. (A bukovinai rablók üldözé­séről) olvassuk a „Szig. Közi.“-ben: A rablók üldözésére kiküldött Takács Béni, Dán Mihály, Ko­­vácsy Kálmán­ és Szaplonczay Pál csendbiztosok, pan­dúrjaikkal együtt, éjet-napot összetéve kutatták át a máramarosi határszéli havasokat s a szomszéd Er­dély­, Bukovina­ és Moldvába is behatoltak, a­hol szintén mindenütt erélyes intézkedések vannak téve kézrekerítésükre nézve. Eddig hét rablót ismernek s egy Pintyák nevűt, Bráza községben saját házánál már el is fogtak. Főnökük: Györgye Iván. A még ismert öt rabló: Dionisie Vaszilyutz, Dionisie Mi­hály, nejével Paraszkuczával, Czárenás Dumitru és Pleska Doroftyicsi in Gura Nyegri, a bukovinai Pó­lyán a­ S­zanyai, Pilugány, Kendrény és Kosnyafal­­vakba valók, a­hol házaikat vadász csapatok tartják megszállva. Az emberek igen sokat beszélnek Dio­nisie Mihály vakmerő nejéről, Paraszkuczáról, a­ki férfi ruhába öltözve osztja meg férjével a válságos napokat s oly bátor és elszánt, mint a rablók bár­melyike. Kézrekerítésük most már nagyon valószínű, mivel Oláhországból 150 lovas és 200 gyalogkatona van üldözésükre kikü­ldve s Bukovinában Polyána- Szánysi környékét egy csendőrkapitány vezérlete alatt 10 csendőr és egy század vadász tartja meg­szállva. A mellett Erdélyben Kendrény körül egy csendőrfőhadnagy s kilencz csendőr, a Magura ham­vastetőn felállított őrtanyán egy altiszt és kilencz csendőr állja az erre való menekülés esetében a rablóknak útját. (Katholikusok gyűlése Prágá­­b­a­n.) Tegnap Prágában a katholikusok gyűlést tartottak, melyben főleg papok s a feudális párt fér­fiai vettek részt. Schwarzenberg prágai érsek, mint elnök a pápa egy levelét olvasta föl, melyben Cseh­ország igaz hívőit megáldja s minden csapás daczára kitartásra buzdítja őket. A gyűlés tiszteletbeli elnö­keivé Lobkovicz György herczeget, Thun Frigyes és Belcredi Egbert grófokat választotta, kik a kath. politikai programm szellemében nyilatkoztak. Egy szónok hevesen kikelt az ifjú cseh párt ellen, mely a püspököket azzal vádolja, hogy a cseh népet tönk­re juttaták. Szónok nézete szerint a prágai püspök­nek köszönhető, hogy a cseh nép még egyátalán lé­tezik; a püspökök az igaz hit fénysugarait, nem pe­dig a hamis szabadság petroleumlángját terjesztik. Végül Schwarzenberg bibornok bejelenté, hogy a congregatio nationis bohemicae nemsokára visszaál­­líttatik. Rómában erre már minden intézkedést meg­tettek. A halasztás bűne ama jogtalan irányuralmat sújtja, mely jelenleg Rómában hatalmaskodik. Ezzel a gyűlés véget ért. (Victor Emanuel kedveset­­ételei.) Az olasz királyról tudva van, hogy igen keveset eszik, igy a berlini királyi palota fehér ter­mében tiszteletére rendezett diszebédről fölkelt, a nélkül, hogy terítékét csak megérintette volna. — Szintúgy előtte való nap a királyi palotában adott ebéden egy ételhez sem nyúlt. — A király állítólag csak reggelenkint szokott néhány fej vörös hagymát BELFÖLD. Az egész ház állva hallgatta meg az elnök és bán beszédeit. Zsivko­vics elnök jelenti, hogy a Val­­pón megválasztott dr. Span Napoleon benyújtotta mandátumát. (Zsivio.) Több kérvény a kérvénybizottsághoz utasít­tatik. Joanovics a kérvénybizottság nevében több kérvény tárgyában előterjeszti jelentését. Zsivkovics elnök ezután indítványozza, miszerint tekintettel arra, hogy a kormánynak a kész törvényjavaslatok tanulmányozására ide enged­tessék, az ülések jövő hó 13-ig elnapoltassanak. Az indítvány elfogadtatik. Ülés vége déli 12 órakor.

Next