Pesti Napló, 1873. október (24. évfolyam, 225-251. szám)

1873-10-26 / 247. szám

*4 S. mM. Budapest Vasárnap, octobber 26.1873. *S. évi folyam. Szerkesztési iroda, Barátok tere, Athenaeum-épület. A lap Szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. SS Kiadó-hivatal: Barátok tere, Athenaeum-épület. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. REGGELI KIADÁS. Előfizetési feltételek: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 3 hónapra . . . 6 frt — kb. 6 hónapra . . - 12 s> — » Az esti kiadás postai külünküldéséért felán fizetés évnegyedenként 1 forint. Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától számittatik. ■ Hirdetések szintúgy mint előfizetések a KIADÓHIVATALBA, Barátok tere, Athenaeum-épület küldendők. Eláfizetés „PESTI NAPLÓ“-ra. Előfizetési árak: Egész évre . . 24 frl Félévre . . . 12 „ Negyedévre . 6 „ HH?*” Az előfizetés Pestre, 1 „Pesti Napló“ kiadóhivatalának (Athenaeum, ferencziek tere 7. sz. a.) küldendő. 4 ff. Sápie“ szerkesztő- és kiadó-hivatala. Budapest, oct. 25. Több egy negyed századnál, hogy a közvélemény Buda és Pest egyesítését és valójában magyar főváros alkotását fölkarolta. A 48-iki törvényhozás már szinte egységesnek tekintette Budapestet, de a rá következett súlyos időszak ezen nemzeti óhaj létesülését is ellenezte. Mihelyt azonban az ország önrendelkezésevisszakerült a saját kezébe, a a testvérvárosokban újra föléledt az összeforrásra hajló vonzódás; a kormány, a sajtó s mondhatni, az összes közvélemény újból lelkesedéssel megragadta az egyesítés eszméjét. Az alkotásban azonban sort kelle tartani s a dolgok természetes rendje azt követelé, hogy a törvényhatóságok és községek rendezése alkalmával tétessenek le azon alapkövek, amelyekre az ország fővárosi municipiumának is helyezkednie kell. De idő közben is, a végleges rendezést megelőzőleg, a törvényhozás adózási, népnevelési, közmunka s igazságszolgáltatás tekintetében már egyesítettnek tekintette a fővárost. A fővárosi törvény megalkottatott,az átmeneti intézkedések megtétettek és az egyesítés műve a mai napon befejeztetett. Buda, Ó Buda s Pest népe ünnepélyesen üdvözli az egyesített Budapest, Magyarország fővárosának ma megalakult képviseletét. Az új főváros népessége, terjedelme, közintézetei s vagyona szerint méltó helyet foglal Európa elsőrendű metropoljai sorában. És ha, Deák Ferenczen kezdve, végig tekintünk a város ma egybegyűlt választottjain, azon biztos remény éled föl keblünkben, hogy Budapest nemcsak fokról-fokra díszesebb állást vivand ki magának a műveit világ nagy városai között], hanem hogy Magyarország fővárosa idővel a magyar nemzetiség, a magyar kultúra, a szellemi s anyagi haladás legelső támasza s előmozdítója leend. Ma nem óhajtanók a közörömöt megzavarni azzal, hogy fölsoroljuk a mulasztásokat, mik egy vagy más irányban az egyesített városrészeket a múltból terhelik. Sokkal nagyobbak érdemeik nemzeti fejlődésünk különböző phasisai körül és sokkal szilárdabb a bizalmunk, melyet az új fővárosi képviselet bennünk fölkelt, hogy sem az árnyat keresnek ott, ahol annyi fény áradoz. De Budapest új képviseletének sokat kell helyrehoznia s még többet kell meginditani s megteremtenie. Budapest az állami élet központja, az ország első municipiuma; oda kell tehát hatnia, hogy a magyar államiság hú s méltó képviselője lehessen s akként kell municipális szervezetét megalkotnia s e szervezet működését úgy igazgatni, hogy ezen törvényhatóság mintaképül szolgáljon az ország valamennyi municipiumának. Hogy e feladatának megfelelhessen, az a bizottságon túl, mindenek fölött a tisztikar hazafisága, avatottsága s buzgalmától függ. A mai választás eredménye szerencsés előjellel biztat a hivatali testület további megalkotása iránt. A korona kitüntető bizalma s a bizottsági tagok többségének szavazata Ráth Károlyban oly férfiút állított a főváros élére, aki kitűnő személyes tulajdonainál, a közszolgálat különböző terein bebizonyított képessége, tapintata s erélyénél fogva teljes garanciát nyújt arra nézve, hogy Budapest kormányzását sikeresen fogja vezérelni. S kell-e hivatottságáról fényesebb bizonyítvány annál, mint hogy a fővárosi bizottság többsége Házmán Ferencz, e népszerű, hazafi érdemekben gazdag, fedhetetlen jellemű veterán ellenében is őt állította a főpolgármester polczra ? Ezen szerencsés kezdetet zálogul fogadjuk az iránt, hogy a tisztikar többi tagjainak választásánál a fővárosi bizottság, mellőzve a cotteriák unszolásait és félretéve személyes tekinteteket, kizárólag a legérdemesebb jelölteket fogja kiszemelni. Így azután sikerülhet, hogy azon jó magyar szellem, mely a fővárosi képviselő testületet áthatja, a tanácsba is át fog ültettetni, s hogy a tanács által betöltendő hivatalokban is kivétel nélkül otthonos lesz. Ha a fővárosi közigazgatás a szolgálat valamennyi rétegein keresztül, ekként avatott, jellemes magyar érzelmű tisztviselők kezébe lesz letéve, akkor a főváros disze ki fog sugározni az egész országra, anyagi s szellemi fejlődése áldásos visszahatást gyakorland az összes nemzet jólétére s késő nemzedékek dicsérve fogják emlegetni a napot, melyen Magyarország magyar fővárosára a haladás és fölvirágzás újabb korszaka nyílt. A „Pesti Napló“ tározója. A fővárosból. Restauratió „Budapestéhez. A régi Buda és Best most együtt tartanak szabad asztalt és restaurálják magukat. A kérdés csak az, kit esznek meg, Ráth Károlyt-e vagy Házmánt. Példátlan szerencse, hogy ez most történik meg, különben az új Budapest a legszerencsétlenebb kilátások közt kezdené meg pályáját. Mi egy világváros, melyben nem esik meg semmi, pedig Budapest ebben az őszi idényben azon jóhírű asszonyok sorába akar állani, akikről senki sem beszél. Az egyetlen felbukott esemény Barnum pesti útja lett volna, de a szédítés mestere — hallomás szerint — félt lerándulni ? Mindegy — Barnum elmaradhat, van miről beszélni: itt a tisztújítás.Nyolcz nappal előbb,néhány körön kívül, még senki sem törődött vele, de ma már érdekes alakot öltött — a szavazás szerencsejátékának alakját s az mindig érdekli a magyar embert. A spanyolnak bika kell, hogy idegei felcsigázódjanak a magyar embernek szavazás. Nyolcz nappal előbb közönyösek voltunk, a sajtó perczegő tollai hiába piszkáltak közönyünk szemetén, semmit sem találtak. Csak a kérdésessé tett állomások viselői törődtek a jövővel: tollnokok, akik nem óhajtanának Plató tollatlan kétlábú állatjához hasonlítani . Írnokok, tanácsnokok, dijnokok s a nemzeti hivatalok hierarchiájának mindazon kisebbnagyobb méltóságai, kik nyelvtanunkban a „nők, nők, nők“ szóképző szentháromságában állítottak fel maguknak sajnos emléket. A tegnapi közöny ma lángot vetett, érdeklődünk, lelkesedünk, álmodozunk — mint mindig. A mostani is változás s a magyar természet legállandóbb tulajdonsága a változatosság iránti hővágyakodás. Új állapotokhoz új álmokat lehet fűzni. Magyar főváros, büszke főváros, világváros. Meglesz, okvetetlenül meglesz, hiszen restaurálunk s uj állapotok teremtéséhez egyéb se kell, csak régi nevet újra kihúzni az urnából. Ez a körülmény egyik nagy titka azon szerfölött gyors haladásnak, melyet a magyar nemzet történetében örömmel szoktunk tapasztalni! No de lesznek a régiek közt új elemek is. Nyugodjunk meg. Megjártuk a kiállítást és hazafias epénk zacskójának számára hoztunk haza tölteléket. Szilárdabb jön, mint valaha, az elhatározás, méltó testvért adni Bécsnek, mert a családban csak úgy fér meg egymással két egy testvér, ha a szülök minden ruhát, ékszert párosával rendelnek meg, bálba elviszik midkét lányt s egyiknek sincs több udvarlója a másiknál, nehogy egymásnak kikaparják a szemét. Az uj polgárnagytól s képviselőktől mindent várnak, és mi hiszszük is, hogy meg fognak felelni a bennök helyzeti bizalomnak. Pest legyen magyar. Ennek okáért a képviselő urak jól fognak cselekedni,ha néhanapján álruhában beállnak pinczéreknek a fogadókba s kitűnő magyarsággal felszolgálnak. Addig mindenesetre szükséges lesz ily nagylelkű áldozat, amíg pinczéreink hazaszeretete elhagyja helyét a véka alatt. Pest legyen olcsó város. A képviselő urak közül a házi urak szívesek lesznek hallatlan módonleszállítani a lakások árát.Meg vagyunk győződve,hogy indítványunk a virilisták közhelyeslésével találkozik. A nem-házi urak pedig népszerű felolvasásokat tarthatnak gyöngéd kedélyű háziurak számára, melyekben a közügy iránti lelkesedést iparkodnak lángra lobbantani. Pest legyen tiszta város. E czél elérésére csakugyan nem ajánlhatunk más módot, mint ha az értelmiség kebelében alakul egy utczaseprőegylet és az utczaseprés egyelőre divatossá válik. Utczaseprőink annyira meg vannak győződve arról, hogy az ország a sugárutakat a szemét minél fényesebb keretének építtető, demokratikus érzelmeikkel annyira ellenkezik, hogy a szemét kocsin járjon, míg ők maguk gyalogosan végzik, tisztüket, hogy az utczai állapotok csak akkor ölthetnek más alakot, ha az intelligentia is kezet fog, jobban mondva, ha az intelligentia keze hozzá fog. Pest legyen műveit város. Nyájas, barátságos arczokkal lepje meg az idegent, minden gorombaság száműzetik. Nem titok, hogy kocsisaink, hordáraink s egyéb honpolgáraink udvariassága tárgyában már több ízben folytak beható tanácskozások, de sikertelenül. Miképen fogják képviselőink ezt megváltoztatni ? Pedig tőlük várja a közvélemény — tőlük — hiszen most mindent az új képviselőktől vár. Ha lelkes Maecenások akadnának köztük, akik Monthyon dijakat alapítanának az udvariasság számára. Pest legyen műszerető város. A képviselőknek jó példával kell elöljárniok. — A régi képviselőnek alapelve volt esti kilenczkor lefeküdni. — Az uj képviselőnek színházba kell járnia, —estéit hangversenyekben, reggeleit műtárlatokban töltenie. Telkek helyett képeket kell vásárolnia, birtok helyett tájfestményeket, borjakat, lovakat, teheneket, ökröket in effigie. Pest legyen világváros. Éhez sok ház és sok ember kell. A képviselőnek tehát építenie kell sokat, minél többet. Az emberek sokaságának hiányán hogyan segítenek városunk jövendő apái, még nem tudhatjuk. Ha nem lesz elég tárgy, melynek el nem intézésére bizottság küldendő ki, az utóbbi tekintetben islehetséges volna tán egy albizottságot megválaszani. Mily hosszú sorozat. Pedig mindezt elvárja ám a közvélemény, s a képviselőnek ezer alakkal kell bírnia, ha nem akarja, hogy az új testületet is elérje az a sors, mely édes hazánkban mindent oly gyorsan szokott utolérni. Ezt a sorsot leélésnek hívják. Ma „éljen“, holnap „meghalt“. A kettő közötti időköz sokszor csak 24 óra. És hosszú lajstromunkban mi mindent nem soroltunk el. A képviselőnek nyelvtanárnak is kell lennie, mihelyt az utczára lép. Nézzen csak szét valaki egy kevéssé Pesten, a magyar városban, s olvasson néhány céget, mily csodálatos nyelvezetre bukkan. A Petőfy-utczában egy uj pompás palota épült. Fényes ablaksora a szűk utczában szinte roszul érzi magát. Kilátást kérne, hol architectonikus piperéjében feltűnhetnék. — Tulajdonosa hazafias kívánt lenni s a magyar költő mellszobrát álltá a kapu fölé. De mennyire különböző két dolog az érzelem s a grammatica, csak az fogja méltányolni, ki elolvassa az aláírást: »Petőfi né 1.“ E ház tulajdonosa magyarul, úgy látszik, a Nádor-utczában tanult a »vendég házban a tigrisné 1.“ Ha a Nádor-utczát csak ez az egy magyarsági bűn diszitené, mint örülhetne annak minden hazafi. Vagy talán nem magyarsági bűn ez a fényes czég: „Kézgyár?“ — Csakugyan kezeket gyártanak itt ? Megfizethetlen kincs, gratulálok a hazai iparnak. Csodálom, hogy nem olvastam az újságban hirdetést: „Nincs többé félkezűség.“ És Bécsben ily ritka találmány ne kapott volna érmet ? Tévedtem, egy pillantás a czég német részére felvilágosít: „Manufactur.« Tehát: „kézi gyár« — és nem kéz-gyár. Aki e magyarság elöl menekülendő, talán a harminczad utczába téved, véletlenül föl ne tekintsen egy ottani kapura, mert bármily ízletes étkeket pingált a piktor az ottani csapszék czimerére, ez aláírással: »az örök való világossághoz« minden étvágyunkat elveszi. Ó örökké való baklövések! Egy kis séta a Teréz-s Lipótvárosban a magyar czégek egy állandó hibájával ismertet meg. Ez a hiba leggyakrabban tér vissza s megdöbbentő kelendőségnek örvend, nagyobbnak talán, mint a portékák, melyek az illető czégeken hirdettetnek. Fischer és Kohn : »divatáruk raktár “-(a.) Schlesinger Fülöpnek különben tisztán magyar czégen : „rövid és szövö(tt) áruk raktár»-(a.) A király-utcza sarkán : »mérlegek és sulyok gyári raktár“-a.) Nem akarok egy hibával egy oldalt tele írni. Ezt a bakklövést minden harmadik lipótvárosi czégen megtalálhatja, aki egy negyedóráig dologtalanul sétálván, más olvasmányt nem talál a czégekéin kívül. Mintha épen e hibától akart volna a királyutcza jobbik sarkán levő raktár-tulajdonos óvakodni, elkerülte , éppen azzal esett egy másikba : »első budapesti terézvárosi úri és gyermek-ruha csarnoka.“ Ez épen azzal a fatális »a« betűvel adott kelleténél többet. Mi megkezdtük a nyelvészeti sétát, folytassák mások. Lesznek, akik ezen hibák megszüntetését a város atyáitól várják. Az ily Mindenváróknak sugjuk meg hát egész bizalommal, hogy az a restauratió lesz gyökeresen njitó, amelyen minden ember magát restaurálja s a régi pesti emberből átvedlik magyar, műveit és tisztaságszerető budapestivé. Amíg ez a fordulat nem áll be, hiába választunk és nyitunk. Argus, Budapest, oct. 25. (A magyar kölcsön.) Bécsből írják nekünk, hogy bankár körökben elterjedt hír szerint a magyar kölcsön egyelőre nem fog kibocsáttatni s az árfolyam sem állapittatik meg. A pénzpiac a jelen helyzete s azon befolyás bizonytalansága, melyet a Francziaországban majdnem naponként várható kormányváltozás — írják nekünk — az európai pénzpiacára gyakorolni fog, lehetetlenné teszi e pillanatban a mindkét részről elfogadható árfolyam megállapítását s így, hír szerint, abban történt megállapodás, hogy a Rotschild-csoport s ennek bécsi, berlini és londoni ügytársai egyelőre a magyar kormánynak annyi összeget bocsájtanak rendelkezésre, amennyire ennek szüksége van; a kölcsön végleges megállapítása azonban későbbre halasztatik. Hozzátehetem — írja levelezőnk — hogy a Rotschild-consortium öt évi időtartamra elvállalta a magyar kormány minden hitelszükségletének, egyelőre elémezési üzlet alapján, bizonyos meghatározott kamat melletti fedezését, s ez öt év alatt fog reálisultatni a kölcsön, akkor, midőn erre a pénzpiaci helyzete a legkedvezőbbnek látszik, s oly föltételek alatt, melyeket mindkét fél elfogadhatónak talál. Megjegyzem hogy ezt csak mint a bankár körökben elterjedt brrt közlöm,de biztosíthatom, hogy nem épen megbizatlan forrásból eredt, s első pillanatra is szembetűnik, hogy a mai kedvezőtlen pénzügyi constellatiók között ez lenne, ha való, a legjobb megoldás. (A határőrvidéki zavarok elfojtására, mint e napokban nyilvánosságra került több közleményből kitűnik, végre erélyes rendi szabályok foganatosíttattak. A volt határőrvidéki részeken a sajtóra nézve, az 1862-diki Schmerlingféle rendszabály bírván érvénynyel, e szerint járnak el a hatóságok egyes lapok ellen. E rendszabály értelmében függesztetett fel a »Gradicsát“ s tartóztatták le Bekicset, felségsértési vád alapján. A „Pancsevacz“ volt szerkesztője, Paulovics, az igazságszolgáltatás keze elől Belgrádba menekült, s onnan levelezget a hatóságokkal, azt bizonyitgatva, hogy a Bekicsnek tulajdonított czikkeket ő írta. A megyei hatóságok is erélyes eljárásra utasittattak s minthogy Torontálmegye főispánja, Rónay lemondott, s mint hirlik, e lemondás elfogadtatott, valószínű, hogy a megye élére oly férfiú helyeztetik, ki a közrendet erélylyel fenntartja, így tán sikerülni fog a rendes alkotmányos eszközökkel is a nagyobb bajoknak elejét venni, s a nagyobb bajokról“ most főleg azért van szó, mert eddig nem minden hatósági közeg teljesíti pontosan s lelkiismeretesen kötelességét. (A baloldal novemberi értekezete.) Balközépi lapok a következő felhívást közük : A baloldali kör tagjai tisztelettel felkéretnek, hogy a f. évi november 8-káig elnapolt országos ülések megkezdésére Budapesten oly időben méltóztassanak megjelenni, hogy a november 7-én tartandó zárt értekezletben már részt vehessenek. Az elnökség által. (Az Ínség a volt határőrvidéki részekben.) O-Orsováról Írják nekünk : Karánsebestől Orsováig az aratás a tartós szárazság folytán rendkívül gyenge volt ; egy 1600 □ öles holdról 15—20 mérő helyett alig 2—4 mérő kukoriczát nyertünk; búza és rozsból alig kaptuk az elvetett magot. Bab, burgonya, káposzta és egyéb kerti vetemény alig termett. Néhány, 10—12 rétekből álló családnak alig tart el elesége november végéig ; a takarmány igen gyér és a szárazság következtében erőtlen, a barmot legelő hiányában már most is szénával kell ellátnunk, akár csak tél volna. Ha a kormány idejekorán nem fog gondoskodni a szükség elhárításáról, az éhhalál még a járványnál is jobban fog pusztítani a lakosság közt. Hogy a kimaradhatlan calamitás elkerültessék és különösen a feloszlatott határőrvidék lakossága teljes bizalommal töltessék el a kormány iránt, lehetőleg el kellene hárítani a függőben levő politikai kérdéseket, az orsova-temesvári vonal kiépítése ellen feltornyosult akadályokat; meg kellene adni az engedélyt az építésre, mert Oláhországban már építik a vasutat Vercorovánál, a legközelebbi határhelységnél. A vasúti építkezések megkezdése által a lakosságnak keveset nyujtatik, a mi a nyomoron segítene. E vasúti vonal már 1868-ban vétetett fel, 1871—1872-ben felméretett; kiépítése megigértetett ő felsége által, továbbá Kerkapoly pénzügyminiszter, Trefort vallás- és közokt. miniszter és Szende honvédelmi miniszter által. Eddig fájdalom minden csak az ígéretnél maradt. A lakosság csak akkor lehet teljes bizalommal király és kormány iránt, ha a megadott szavak és ígéretek tettekben valósulnak, ha e szerint keresetet nyitnak neki. Fordítsanak több figyelmet a szárazföldi forgalomra, ahol télennyáron, éjjel-nappal köd és esőben lehet utazni, ne csupán a Dunára, illetőleg a Dunagőzhajózási társulatra. Itt a vaskapu szétrobbantására 6—10 milliót kell fordítani, holott a folyamon csak nyáron és kedvező időjárás mellett lehet utazni. Ha vasút nem építtetik, akkor a közszükség elhárításáról gondoskodjék a dunagőzhajózási társaság, melyről Orsovánátalán azt beszélik, hogy a vasút engedélyezésének ő áll útjában. Az ipari bizottságok intézménye. Dr. Matlekovics Sándor értekezése a fővárosi iparosok körében oct. 23-kan. (Folytatás.) Conseille de prudhommas az illető kereskedelmi kamara, vagy ipartanács ajánlata folytán a minisztérium előterjesztésére császári rendelet által alakíttatik. E rendelet kijelöli egyszersmind, mily területre, s mely iparágakra fog kiterjedni a bizottság. Ahol többféle iparágak s különböző foglalkozások vannak, ott többnyire a bizottság több szakaszra oszlik, így az építési ipar, a szövőipar, a fémipar stb. szerint. A bizottsági tagokat az iparosok és munkások saját keblükből választják, éspedig úgy, hogy a főnökök a főnökökből, a munkások a munkások kebeléből választanak. Választók csak azok, kik legalább 25 évesek, 5 év óta iparosok, és legalább 3 év óta a bizottság kerületében tartózkodnak. Választhatók csak azok, kik magukat mint választók bejegyeztették, legalább 30 évesek és írni és olvasni tudnak. A választás eszközlése céljából a választók összeiratnak, és pedig a helység maire-je (polgármestere) egy főnök és egy munkás segédlete mellett teljesíti az összeírást. Az összeírt választók jegyzéke az összeírás befejezte után elküldetik a préfet-hez, ki a maire hivatalában 10 napra kitéteti a választók jegyzékét oly czélból, hogy fölszólamlásokra alkalom adassák. A beérkezett fölszólamlások felett a préfet dönt. Ez eljárás befejezte után a préfet összehívja a választókat, és pedig a főnököket külön, a munkásokat külön. A választás átalános szavazattöbbséggel történik; ha átalános többség némely tagoknál nem éretik el, ismételt választás következik, melynél azonban csak egyszerű szótöbbség kívántatik. A megejtett választás eredményéről a prófet a minisztériumhoz jelentést tesz, ahová egyúttal a választás ellen emelt panaszok is juttatnak eldöntés végett. A minisztérium megerősíti a választásokat, s egyúttal a profet hármas javaslata alapján a bizottság számára elnököt és alelnököt nevez ki. A franczia bizottságoknál tehát jelenleg nem választott, hanem a kormány által kinevezett elnökök szerepelnek, sőt ez elnökök legtöbb esetben nem is iparosok, hanem más foglalkozásbeliek, hivatalnokok vagy átalában törvénytudók. Maga a bizottság hivatala szintén nem választott tagokból áll, ugyanis a titkárt, annak segédét, s a szükséges hivatalnoki s irodai személyzetet a préfet nevez ki, s igy az iparos bizottsági tagok tisztán csak mint esküdtek szerepelnek, mind az elnöki, mind az írásbeli teendők kinevezett személyek által teljesíttetnek. *■ Budapest, oct. 25. Az e napokban foganatosított osztrák parlamenti választások eredménye több tekintetben megérdemli azon feszült figyelmet, melylyel a választási cselekményeket az ausztriai pártok kísérték. Azon összeköttetésnél fogva azonban, melyben hazánk a monarchia túlsó felével áll, ránk nézve is nagy jelentőségű dolog tudnunk, micsoda pártelemekből alakul meg azon törvényhozó testület, mely hivatva van határozni közvetlenül oly kérdések fölött, melyek a monarchia kapcsolatnál fogva a mi viszonyainkra sem tekinthetők közönyösöknek , közvetve pedig a delegatio által hivatva van, befolyást gyakorolni oly ügyekre, melyek a két állam közt közös érdekű ügyek. Az új választási törvénytől előlegesen nagyon sokat vártak megalkotói, vagy legalább többet, mint amennyi teljesülni látszik. Hitték, hogy az egyenes választások által észszerűbb pártcsoportozatok fognak létre jönni, tömörebb alkotmányhű többség alakul s átalában a Parlamentarismus igazibb kifejezésre jó. E remények csak részben mutatkoznak valósultaknak az elért eredmény után. Tagadhatlan ugyan, hogy az új választási törvény minden esetben jobban megfelel az alkotmányosság követelményének, mint a régibb, mely a valódi népképviselet helyett csak az egyes tartománygyűlések küldöttjeinek szervetlen csoportozatából állította össze a birodalmi tanácsot. Az új választási törvény is meghagyta azonban az érdekek képviseletét, midőn külön csoportok szerint választanak a vidéki kerületek , a városok, a nagy földbirtok és a kereskedelem. Ezen rendszernek következménye, még ha egyéb tényezők nem volnának is működésben, ismét csak az, hogy az egészséges pártalakulásnak be van vágva az útja. S valóban úgy látszik, hogy az osztrák párttöredékek száma az új választások által nemcsak nem csökkent, de sőt szaporodott. Alkotmányhű, foederalista, feudális, clericális jelszók alatt döntött a küzdelem a jelöltek fölött. Azonban maga az alkotmányhű párt kebelében is, melynek sikereivel pedig a bécsi pártlapok „egészben nagyon elégülteknek“ szeretik mondani magukat, megoszlás támadt. A „fiatalok“ jelentékeny számra vitték föl, és soraikat erősítették azon „demokratákkal,akik eddigelé még nem is voltak képviselve. Bécsnek tizenkét képviselője közül hetet tudott keresztül vinni a „külvárosi democratia“, s minden esetben nevezetes jelenség marad, bármint tüzelnek is az alkotmányhű lapok épen a fővárosi választások ily kimenetele fölött, hogy ez eredményt az igazi alkotmányhű párttal szemben az a töredék vívta ki, mely a„tiszta kéz“ elvét hangoztatva indult a választási urnákhoz. A „krach“ politikai utókövetkezménye volt ez. Ily körülmények közt ismét kérdésessé vált, hogy lesz-e a reichsrathnak egy erős többsége, melyre az alkotmányhű minisztérium biztosan támaszkodhassék. Ami pusztán az alkotmány kérdéseit illeti, e részben az alkotmányhű, a fiatal és a demokrata töredék egy pártot alkot ugyan, de minden más kérdésben a hány, annyifelé húz, s az ellentétes érdekek sok vitában oly elemeket hozhatnak szövetségbe egymással, melyek a tulajdonképt kormánypárttal szemben többségre is emelkedhetnek. E remény világosan biztatja is a közjogellenes töredékeket, s Hohenwarth viadalkész belépését a politikai sorompók közé jó jelnek tekintik a megbukott rendszer hívei. Minket azonban kiválólag a monarchia két felének államjogi kapcsolata szempontjából érdekel a rövid idő alatt összeülő osztrák törvényhozó testület jövendő alakulása. E szempontból kívánatosnak tartjuk, hogy a reichsrath azon párttöredékei közt, melyek az alkotmány alapján állanak, mindenkor uralkodó érvényben maradjon a dualizmus eszméje, s az a tér, hol együttesen megosztatlanul találkoznak, a monarchia közös intézményeinek tere legyen. Ha az összeülendő reichsrath e kérdésekben egy megbízható erős többséggel bír, mely parlamenti többség egyszersmind a szabadelvű reformok, az alkotmányos haladás többsége lesz, akkor az alárendeltebb jelentőségű kérdésekben való szétválás esélyei rontó következmények nélkül folyhatnak le, sőt az alkotmányos rend jótékony fejleményei lassanként az államjog elleneseinek pártszenvedélyét is csillapítani fogják. Magyarország sokat áldozott és áldoz naponként azon államjogi kapcsolat érdekében, melyet Ausztriával kötött. S ez áldozatot teszszük szívesen, teszszük zúgolódás nélkül , mert meg vagyunk győződve, hogy mindkét állam hasznára dolgozunk, s hogy csak ez érdekközösség és vállvetés biztosíthatja monarchiánk jólétét belül, hatalmát kifelé. De viszont kívánjuk, hogy a közös érdek ezen értelme a legmélyebben hassa át az osztrák alkotmányos pártokat is, s az a tudat, hogy a dualistikus államforma Ausztriának még belviszonyaiban is mentő szerepet játszott már nem egyszer, alkalmas lesz talán hallgatásra bírni a bécsi demokraták olcsó kötekedését a Magyarországgal való szerződésnek hangoztatott terhei felől. Óhajtjuk, hogy e jobb és eszélyesebb belátás legyen uralkodó azon osztrák parlament többségében, mely hivatva van arra, hogy néhány év múlva megújítsa a velünk kötött államjogi szerződés néhány fontos pontját.