Pesti Napló, 1873. december (24. évfolyam, 276-299. szám)
1873-12-31 / 299. szám
299. szám. Budapest, Szerda, decz. 31.1873. Szerkesztési iroda? Barátok-tere, Athenaeum-épület. A lap Szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadó-hivatal: Barátok tere, Athenaeum-épület. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetés, pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. REGGELI KIADÁS. Előfizetési feltételek: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 3 hónapra . . . 6 frt — kr. 6 hónapra . . 12 » — » Az esti kiadás postai kulünküldáseért felülfizetés évnegyedenként 1 érinte. Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától számittatik. 24. évi folyam. Hirdetések szintúgy mint előfizetések a KIADÓHIVATALBA, Barátok tere, Athenaeum-épüL küldendők. Előfizetési felírás „PESTI NAPLÓ“ 1874-diki folyamára. A „Pesti Napló“ 1874-ben huszonötödik évfolyamába lép. Nehéz, súlyos idők voltak azok, melyekben e lap alapittatott. Átküzdötte. Hirdette és fenntartá a hitet a jövőben s hozzájárult a nemzeti közérzület fölserkentéséhez. Az idők jobbra változtak, az alkotmány helyreállittatott, s e lapok a kiegyezési mű és a szabadelvű, mérsékelt haladás hít védelmezői voltak. Azok lesznek jövőre is. Visszatekintünk múlt évfolyamaink hosszú sorára, s azokban az alkotmány és törvény iránti hűség, a nemzeti közérzület, a szabadság és haladás ügye publicistikai védelmének késő emlékeit találjuk. E múltból csak lelkesedést meríthetünk; e traditiók csak kitartás , ugyanazon irány s ugyanazon elvek hamisítatlan fenntartására buzdíthatnak. Lapunk fennállását s felvirulását a magyar olvasó közönség pártolása biztosítja, olásunk minden irányban független s azt egyedül meggyőződésünk szabja elénk. Politiknk deákpárti, s törekvésünk egyik czélja annak előmozdítása, hogy a közjogi mű alapján mél erősebb liberális többség csoportosuljon. Kérjük t. olvasóinkat megrendelésük minél előbbi megújítására. Budapest, decz. 13. 1873. A „Pesti Napló“ szerkesztősége. Előfizetési árak: ECSZ, évre 24 fi — Félévre IS ft.—Negyedévre 6 ft.— Egy hóra 2 ft. HPH?— Az előfizetés Pestre, a „Pesti Napló“ kiadó-hivatalának (ferencziek tere Athenaeum-épület) küldendő. A „Pesti Napló“ kiadó-hivatala. Budapest, decz. 30. A néphumor kitűnő termékének tekinthető azon ötlet, melyre az egyszeri szegény falu népe vetette fejét, midőn a határán átvonuló jég, fagy, szárazság és tűzveszély romboló hatása alatt sanyarogva, ünnepélyesen kérte meg a tekintetes vármegyét, hogy az egyetlen év csapásai számíttassanak be neki két egymás után következő esztendőre. Mintha ezzel az átélt szenvedés enyhíthető, a fenyegető nyomor megakadályozható s a jövő év áldása biztosítható volna. És mégis a szegény falunak igaza volt. Tán nem is sejtő, minő csalódás rejlik élezés ötletében, de annyi bizonyos, hogy ha egy felette súlyos évet híven akart jellemezni, azt rövidebben , átláthatóbban, mint azzal, hogy terheit két évre akará felosztani, csakugyan nem tehető. E régi népadoma jut eszünkbe, ha azon évnek hosszú folyamára visszagondolunk, melynek utolsó órái peregnek le addig, mig mi e sorokat a papírra vetjük, és mig az olvasók tömege sorainkat a papírról lebetűzi. Mennyi szerencsétlenség halmozódott össze ez évben fejünk felett! Mily hosszú sora a soroknak minden irányban, úgy a közgazdászat, mint a társadalmi élet végtelen területén ! Mily kevés siker a politikai és pénzügyi törekvések mezején és mily sok sikertelenség mindenütt, ahol az emberi erő segíteni, alkotni, újítani, erősíteni vagy csak fenntartani is iparkodott. Valóban nehéz napokat éltünk keresztül, valóban ez évnek csapásai bízvást feloszthatók volnának, ha tömegüket s hatásuk terjedelmét veszszük számba, nem egy, hanem több évre is. Államháztartásunk viszonyai közt, az országos pénzügyek állapotában különben sem vártunk fényes eredményeket s kellemes csalódással járó változásokat. Jól tudtuk már több, mint egy évvel ezelőtt, hogy miként állunk. Szabatosan el volt készítve a meneg, mely Tiszutiyára nem volt kedvező. Nem kényelműen állítottuk magunk elé a feladatot és feladatunkhoz komolyan mértük erőinket. Feladatunk nem mutatkozott megbizhatlannak és erőink nem látszottak elégteleneknek. Tán nem hiányzott a férfias elhatározás sem. De vártunk és föltételeztünk középszerű évet és nem vártuk ama hihetetlennek látszó hitelválságot. A helyett, amit vártunk, az következett be, amit nem vártunk és amit nem várhatunk. Fölcseréltettek egymás közt a siker föltételei. És az országos baj könnyebben volna elviselhető, ha az ország polgárai kikerülhették volna a csapásokat. De minden vidéknek, minden községnek és csaknem minden családnak meg volt a maga vesztesége. Mintha a sorsintéskép idézte volna elő, hogy akkor, amikor az ország ezer sebből vérzik, polgárai se lehessenek sebzetlenül. A nyers termelés calamitásai, a járvány által megtizedelt családok, a hitelválság áldozatai élénken tanúskodnak a balsors tökéletes sikeréről. És ez az, amire az év elején nem számítottunk. Ez az, mely nemcsak súlyosabbá, hanem valóban súlyossá teszi az országos viszonyok állapotát. A nehéz idők a politikai viszonyokra sem maradtak visszahatás nélkül. A törvényhozás munkássága nem volt jelentékeny eredmények nélkül, de egész sikere egy hosszú évnek s a hozzá kötött várakozásoknak alig felelhet meg. A horvát kiegyezés s a horvátországi állapotok rendezése különösen kiválik az eredmények között. De nagy fontosságú a határőrvidék rendezése, a jövő évi költségvetésnek szabályos időben történt befejezte s az eszméknek azon kiváló tisztázása, mely az egyházpolitikai kérdések körül az országos közvéleményben bekövetkezett. Szerencsésebb időben nem minden önérzet nélkül utalhatnánk ennyi eredményre ; ma ez a függő kérdések óriási sorozata mellett alig jöhet figyelembe. Mert valóban a függőben levő kérdések azok, melyek még tetézik az anyagi téren szenvedett veszteségeket. — Minden hiba , mely hat évi közlekedési politikánk részleteiben elkövettetett, ma megérve és százszoros mérvekre nőve áll előttünk, fenyegetve pénzügyünket itthon és veszélyeztetve az államhitelt a külföldön. És azután a bankkérdés, összes adóink gyökeres reformja, az államháztartás egyensúlyának helyreállítása, az országos közigazgatás rendezése és mindazon nagy, mélyreható intézkedés, melynek mielőbbi szerencsés befejezése szükséges ahhoz, hogy elvégre országos belügyeink rendezését, rendezett belviszonyaink consolidálását megérhessük. De nem folytatjuk tovább. Nem siránkozni akarunk mi a múlton, de feledni sem akarjuk annak eseményeit s a tanulságokat, melyek az eseményekhez kapcsolvák. Szemünk a jövőre irányul s ha most, a midőn búcsút veszünk e szerencsétlen évtől, felsoroltuk mindazt, ami ennek emlékezetét komorrá teheti: tettük ezt csak azért, hogy ez év bűnlajstromának felmutatásával agyunk és szivünk gondját letehessük s ez legyen az utolsó alkalom, melyben erre emlékeznünk kell Nem vidám a jövő, melynek eléje nézünk, de aróta nem is valami ijesztő. Annyi bizonyos, hogy vérmes reményekkel nem megyünk eléje s hogy épen azért a nagy és keserű csalódások ellen kellőleg vértezve vagyunk. A férfias kitartó munka, a becsületes törekvés és hazafius önzetlenség lehetlen, hogy végre is sikert ne arasson, s ennek reményével üdvözöljük az uj esztendőt! Az 1873-dik évet azzal kezdtük, hogy még általánosan érezhetők voltak a csak imént befejezett min. válság utóbajai, s azzal végezzük, hogy csak az imént haladtunk át a min. válság bajain. A miniszterelnök s a pénzügyminiszter a múlt uj év napján Bécsben voltak ,a bankkérdés s a keleti vasút ügyében s a fátum úgy akarja, hogy egy év múlva, ugyancsak új év napján ugyanez ügyek vegyék igénybe kizárólag kormányférfiaink figyelmét. A múlt újévi üdvözletek alkalmával Deák Ferencz, kinek szavát ezúttal nem fogjuk hallani, a párt egyetértését hangsúlyozó s kiemelte azt, hogy betegsége miatt nem vehet már oly élénk részt a közügyekben, amint azt eddig tette. A balközép ugyanakkor üdvözlé vezéreit, s Várady Gábor köszöntő beszédében, ki azt mondá, hogy tán nem mindnyájan fognak ugyanazon czélpontnál megállani, a pártban történt szakadások elősejtelme nyilvánult. A képviselőház jan. 11-dikén ült össze, 13-kán elfogadá gr. Lónyay indítványát a zárszámadások megvizsgálása tárgyában, s jan. 18-dikán megkezdő a budgetvitát, mely mart. 30-dikáig tartott. Az év első három hónapján megszavazott pénzügyi felhatalmazást ki kellett terjeszteni április hónapra is. Februárius hónapról nem jegyezhetünk fel semmi nevezetes politikai mozgalmat. Márciusban Tóth Vilmos, egészségi tekintetekből, megvált a belügyminiszteri tárcától s azt e hónap 5-én gr. Szapáry Gyula vette át. Ugyane hónapban merült fel az escompte-bank ügye, mely interpellate tárgyául szolgált s nagy izgatottságot keltett. A következmények megmutatták, hogy nem volt oly nagy ok az izgalomra. April 2-án ültek össze a delegálak, melyeknek ülésszaka május 11-dikéig tartott. Az osztrákok kezdetben nagyon feltüzelték a közvéleményt a mindent megszavazó magyarok ellenében ; végül aztán ők többet szavaztak meg, mint a magyar delegátió. E hónapban örömnapja volt az uralkodóháznak : Gizella főhűnő esküvője, az ünnepélyeken országgyűlésünk is képviselve volt. Május elsején megnyílt a nemzetközi kiállítás, a béke e fényes ünnepe, melyhez annyi remény fűződött , mely annyi csalódással járt. A kiállítással egy időben mind érezhetőbb len a pénzügyi válság s az ennek enyhítésére törekvő értekezletek hosszú sora megnyílt. Sokat tanakodtak s vajmi keveset segítettek. 13-dikán a magyar kormány által összehívott ily értekezlet tartatott, mely sok szép tervvel állt elő, de mindez a mai napig a papiroson maradt. Ugyan e hónapban ülésezett az erdélyi kath. status gyűlés, melynek tanácskozásai nagy érdekeltséget gerjesztettek fel. Május 18-dikán befejeztetett az országgyűlés első ülésszaka s azonnal megnyittatott a második ülésszak. Május 21-dikén bemutatá a kormány az 1874-diki költségvetést, melynek kiadási részét az országgyűlés július 2-dikáig vitató az év legnagyobb része a budget vitákkal telt el. Június hóban tanácskozott Pesten a jogászgyűlés, ugyanazon eredménynyel, mint az előbbeni jogászgyűlések. Ugyan e hónapban befejeztettek a horvát kiegyezési tárgyalások, melyek ezúttal sikerre vezettek. A határőrvidék polgárosításának nagy műve is teljes folyamatban volt. A pénzválság mindegyre fenyegetőbb alakot öltött, a bank adta felfüggesztetett. E tényekről majd közgazdasági szemléink emlékeznek meg tüzetesebben. Június hónapnak legnevezetesebb eseménye Deák Ferencznek 28-dikán az egyház-politikai kérdések tárgyában tartott nagy beszéde, mely felvillanyozta az egész közvéleményt s az egész képviselőháznak, valamint a municipiumok hosszú sorának lelkesedett helyeslését vívta ki. E hónap utolsó napjaiban volt a német császárné Bécsben s ekkor történt, hogy gróf Andrássyt magyar megszólítással tünteté ki. Az országgyűlés julius 2-dikán napoltatott el kir.leirattal nov. blikáig. Az utolsó ülésben Szávy min. elnök programmbeszédet tartott, melyben elősorolta az őszi ülésszak teendőit. A beszéd élénk helyesléssel találkozott. Az e beszédben ígért előterjesztéseket a kormány már mind megtevő, kivéve a választás, a főrendiház reformja s a katonai elszállásolásokról szóló javaslatokat. Az aratás felől e napokban kedvezőbb hírek érkeztek, s az országgyűlés némileg jobb hangulatban oszlott szét. Ezt a hangulatott nem igazolták a tények. Július s augusztusban az aratási eredmény a várakozáson alul maradt, a járvány az ország egyes területein megtizedeli a lakosságot; e két hónap Magyarország történelmének legszomorubb korszakai közé tartozik. Julius 15-én a belügyminiszternél nagy tanácskozmány tartatott a határőrvidék polgárosítása tárgyában s ez alkalommal részletes utasítások állapíttattak meg. Julius 26-án fogatá a főváros a nemzetközi járy tagjait. Julius 30-án tartatott a bizottsági tanácskozás a rozsda ügyében. Augusztus hó 4-én volt az orsz. középtanodai tanáregylet közgyűlése, melynek tanügyünk reformja sokat köszön. 20-án tartatott a bankgyűlés, melynek lefolyását azok is röstelték, akik rendezték. Aug. 24-én megnyittatott a horvát országgyűlés, melynek tagjai körében megalakult a középpárt. Az országgyűlés nagy többsége elfogadá a kiegyezés revisióját, feltétlenül az unió alapjára állt s a kibékülés e művét szentesítő Mazuranicsnak horvát bánná történt kineveztetése. Sept. 6-dikán összeült a görög keleti román congresus s megválasztá Ivacskovics Prokopot metropolitának. Mindhárom hónapban élénkek voltak a határőrvidéki izgatások. Fogarasban is próbálkoztak egyes izgatók, gr. Szapáry belügyminiszter erélye azonban, rendkívüli intézkedések nélkül is, csírájában elfőjta a zavarokat. A kormány mindhárom hónap alatt lankadatlanul készült az őszi ülésszak elé terjesztendő javaslatokra; e munkálatok eredménye a területi felosztás új terve is. Október elején a kereskedelmi minisztériumban érdekes tanácskozások tartottak a bánya-törvényjavaslat tárgyában, oct. 9-dikén tartó Budapest utolsó szervező közgyűlését, melyet a választások követtek. October 18-dikán érkezett Vilmos császár Bismarck herczeggel Bécsbe, s az akkori tanácskozások általában kiváló politikai jelleggel bíróknak tartatnak. Oct. 22-dikén érkezett Deák Ferenc a nyári tartózkodási helyéről Pestre s ezzel megélénkült fővárosunk politikai mozgalma. Nov. 2-án befejeztetett a nemzetközi kiállítás. Nov. 7-dikén volt a baloldali kör értekezlete s Ghyczy kiválása. Nov. 8-dikán a képház első ülése. A pénzügyi bizottság azonnal megkezdé munkálkodásait s itt történtek azon támadások, melyek nov. 19-dikén Kerkapoly miniszter lemondását vonták maguk után. A képv. ház nov. 26. este szavazta meg a kölcsönt. A király a budai kir. palotában nov79-dikén fogadá az uralkodói jubileum alkalmából az ország üdvözlő küldöttségeit. Nov. 30-dikán volt a Deákpárt emlékezetes értekezlete, mely Szlávy min. elnöknek egyhangúlag bizalmat szavazott. Szlávy min. elnök a cabinet kiegészítésén fáradozott, de ebbeli kísérletei sikertelenek maradván, decz. 7-én az egész cabinet lemondását terjesztő ő felsége elé, mit a király el nem fogadván, a min. elnök decz. 18-án tette meg javaslatait a pénzügyminiszteri és közlekedésügyi tárczák betöltésére vonatkozólag. A király azt helybenhagyván, decz. 21-én tétettek közzé a kir. kéziratok, melyek a min. elnököt a pénzügyminisztérium, gróf Zichy kereskedelmi minisztert a közlekedésügyi minisztérium vezetésével bízták meg. Decz. 10-én megalakult a közppárt; decz. 17-én csatlakozott hozzá a reformpárt; decz. 20-án a képviselőház befejezte a budgettárgyalást s a szentesített budgettörvény decz. 3 .-án hirdettetett ki; ime az ország egy évi politikai s közéletének fővonásaiban előadott képe. Sok munka, sok nemes törekvés és jóakarat; hogy az eredménye sok munkának nem felel meg, annak legnagyobb részben a viszonyok s csak kevéssé az emberek okai. Az osztrák-magyar monarchia külügyi hivatala a múlt évben, a kiállítás alkalmával, sok diplomata gyülthelyéül szolgált, a német császár, az orosz császár, az olasz király stb. és minisztereik mind megfordultak Bécsben s azon kitüntető elismeréseket, melyekben gr. Andrássy és politikája részesült, örömmel és megnyugvással jegyezte fel a hazai közvélemény. A közös hadügyi szervezetiben is némi előhaladás történt. Az új szolgálat szabályzat a reformok iránti hajlamról tanúskodik. A ló-összeírási s az altisztek ellátásáról szóló törvények haladást mutatnak. A Skeneféle szerződés felmondása egy régi jogosult óhaj teljesülése. Ausztria, a velünk szövetséges állam, azon szerencsében részesült, hogy a kiállításban nemcsak előhaladását, de a választási reform keresztülvitelében alkotmányos államalkotó tehetségét is bemutató a világnak. A választási reform törvényjavaslatai február 15-dikén lőnek bemutatva a reichsrathban, s nagy kíméletlenséggel valósítva. Ausztria alkotmánypártja e reforokkal nemcsak féken tartható a nemzetiség A „Pesti Napló“ tárczája. Az 1873. év halottjai. Rövid szemlét tartunk azok hosszú során, kiket a múló évben ragadott el a halál. Nagyok és számosak a veszteségek; a társadalom bármely részére tekintsünk.S nagyok különösen hazánkban, hol a járvány több, mint kétszázezer sirral népesíte be a temetőket. A koronás házaknak következő veszteségei voltak : Uralkodó házunkat mély gyász érte Karorolina Auguszta, Ferencz király negyedik nejének elhunyta által, ki febr. 9-én halt meg. Gyászszertartásain országgyűlésünk is képviselve volt. A külföldi uralkodók közül meghalt III. Napóleon január 9-én chislehursti magányában, s elhunyt János szász király, kit népe oly őszintén siratott. Meghaltak: Miklós Ágost, svéd-s norvég kir. herczeg, Paulina, a würtembergi király anyja, Teréz bourbon-herczegné, Mária Annunciata, mindkét Szicilia herczegnője, Karagyorgyevics Persida legnő, legiusa volt román fejedelem, Iturbide a mexikói császári család egyetlen férfiutódja, Albrecht porosz herczeg, Károly braunschweigi herczeg, s végül december hóban Erzsébet porosz királyné IV. Frigyes Vilmos özvegye. A tudomány és művészetnek súlyosak veszteségei : Stuart Mill, Bulwer-Lytton, Manzoni, Amadée Thierry, Raumer, K. Liebig, Agazziz; oly nevek, melyek viselőinek elhunytát meggyászolta az egész civilizált világ. Meghaltak: Feydeau, Benedix, Mühlbach, Hugo Ferencz, a nagy romantikus fia, a kitűnő Shakespeare-fordító. Hazai irodalmunk elveszté Urbázy Györgyöt, Riedl Szendét, Szabó Richárdot, Bernáth Gazsit; a tudomány dr. Pólya Józsefet, Kubinyi Ágostont és Kovács Gyulát; a tanári kar Sárvárit, Vass Kat Józsefet, s az egyéb figyelemreméltó erők hosszú sorát, kiknek elhunytát naprólnapra följegyezni szomorú kötelességünkül jutott. Zenészetünknek is veszteségei voltak: Svastics és lovag Adelburg elhunyta által. Az aristocrata halottjainak teljes névsora végtelen hasábokat venne igénybe. Meghalt gr. Maj- ráth Antal, gr. Pálffy József, b. Bánffy János, gr. Nádasdy Lipót, és menye gr. Nádasdy Ferenczné, szül. Zichy Ilona, gróf Ráday Gedeon , báró Miske Ferencz, gr. Eszterházy Károly (öngyilkosság folytán), — bg. Auersperg Sarolta, szül. Szapáry grófné; — a külföld halottjai között találjuk :Rattazzit, gr. Zamoiskit a lengyel emigratio fejét, Bossy marquisnőt, ki lord Byronnal való viszonya által lett híressé ; Schwarzenberg Eleonora herczegnőt, ki az osztrák főnemesség köreiben nagy szerepet játszott. Politikai kitűnőségeink sorából elhunyt Stankovánszky főispán, kinek a 48 előtti politikai mozgalmakban élénk része volt. Képviselőházunk tagjai közül meghaltak : Semsey Albert, Csaba Gyula, Kuhinka István, Kosztolányi Károly és Vidacs János. Az egyháznagyok sorából elhunyt a felejthetlen emlékű Bartakovics érsek máj. 30-án. Elhunytak: Siaguna érsek, Papp-Szilágyi Józsefn.váradi püspök, Popa Macedón szamosujvári nagyprépost, Lévay Sándor czimz. püspök, s Petheő Demjén dömölki apát. A külföldi egyházi halottak között legmelegebb részvétre érdemes Lojanna Giovanni Pietro, biellai püspök elhunyta, ki a vaticáni zsinaton a csalatkozhatlansági dogma egyik legbátrabb ellenfele volt. 48-diki honvédőink sora is megritkult a múlt év folyamában. Jegyzeteink Kavassay, Kiss Ferencz, Querlenge Nándor, s Blaskovich Károly elhunytáról szólanak ; — sokkal többen vannak természetesen, kik 48-ban karddal teljesiték a haza iránti kötelességöket s kikre ez év folyamában a sir hantja borult. A külföld halottjai sorából említendő: Kha- 1i pasa a török tüzérség parancsnoka, gr. Wälder Berlin kormányzója, és Souman tábornok, ki 1870-ben az ostrom alatt Páris parancsnoka volt. Ezek a legkiválóbb halottak. Minden családnak azonban ezeknél is kiválóbb halottjai vannak, kik szivéhez, a családi körhöz legközelebb állottak ; a múló év által okozott sok fájdalmat enyhítse az idő, feledtesse a boldogabb jövendő! John Stuart Mill és felesége. E sorok írója mélyen meghatva olvasta az ajánló sorokat, melyek a,principles of Political Economy“ első kiadását nyitják meg, vagy a melyek az »On Liberty “-t vezetik be : „Azon lény szeretett és gyászolt emlékének, ki mindazt, mi csak jó volt irataimban,sugallta s részben teremtette: barátnőmnek és feleségemnek, kinek a jog és igazság iránti emelkedett értelme leghatalmasabb segélyem, és a kinek tetszése legnagyobb jutalmam volt, e lény emlékének ajánlom fel a jelen művet.« Ezen, nem mindennapi viszony megvilágítása végett a most megjelent önéletírásból (Autobiography) érdekesnek vélem szószerint közölni a következő kivonatot, mely egy nagy szellem érzelmi világának oly megható tükrét képezi. Azon szakaszban, ahol élete legbecsesebb barátságának kezdetét« írja le, így szól (184—1901.): »Értelmi haladásom azon korszakában, melyhez most értem, kötöttem azon barátságot, a mely dicsőséges fő áldása volt lételemnek, ép úgy, mint nagy részben forrása mindannak, a mit megkisérlettem tenni, vagy remélek megtehetni ezután az emberiség javítására nézve. Első megismerkedésem azon hölgygyel, aki húsz évig tartó barátság után beleegyezett, hogy feleségem legyen, 1830-ban történt, midőn én 25, és ő 23-ik évében volt. Férje családjával egy régi ismeretség felújítása volt az. Nagyatyja atyám házának szomszédjában lakott Newington Greenen, és még gyermekkoromban gyakran megvoltam hiva játszani az öreg úr kertjébe. A régi skót puritánok egy kitűnő példánya volt ő; világos, szigorú és erőteljes ha nem felette szives a gyermekek iránt, kikre az ilyen emberek tartós befolyást gyakorolnak. Ámbár évekkel azután volt csak, Mrs. Saylornek való bemutattatásom után, midőn ismeretségem vele egyáltalában benső vagy bizalmas kezdett lenni , mindazáltal igen korán éreztem, hogy ő a legcsodálatraméltóbb személy azok között, kiket én valaha ismertem. Nem kell feltenni, hogy ő, vagy bárki más is azon korban, midőn először láttam őt, olyan lett volna, amilyenné később lett. Mindenki közt legkevésbé lehet ez igaz ősróla,a kinél az önmivelés, és a haladás a legmagasabb és minden értelemben természetének törvénye volt; e szükségesség egyenlően származván mindazon vágyból,melylyel ezután vágyódott, mind pedig tehetségeinek önkénytelen iránylatából, mely képtelen volt befogadni valami benyomást vagy tapasztalatot a nélkül, hogy azt az ismeretekben emelkedésnek forrásává, vagy alkalmává ne tette volna. Azon időig, midőn először láttam, gazdag és erőteljes természete nagy mérvben el volt fedve, a női szellem általánosan elfogadott szokása szerint. — Külső körében szépség és szellemdusság volt, a természetes kiválóság arczában, melyet mindenkinek éreznie kellett, aki hozzá közeledett, belső körében mély és erős érzelmű nő, beható, szemlélődő elmével és feltűnően elmélkedő és költői természettel. Élte kora éveiben férjhez menvén egy felette egyenes, derék és tiszteletreméltó férfihoz, ki szabadelvű nézetekkel birt és jó nevelésben részesült, a ki azonban hiányában volt azon értelmi és művészi ízléseknek, melyek méltó társává tették volna annak; ámbár állandó és érzelmes barátja volt, ki iránt egész éltén keresztül igazi becsüléssel és a legerősebb szeretettel viseltetett, és a kit legmélyebben megsiratott, midőn meghalt; — a nők társadalmi állapotánál fogva kizáratva minden oly körből, a hol a külső világra nézve gyakorolhatta volna legjobb tehetségeit, egész élete benső elmélkedésre szorult, tápláltatva egy szűk baráti kör társasága által, melyből azonban csak egyetlen (s az is rég elhalt már) volt szellemdús ember, kinek tehetségei az érzelem és értelem terén rokonosok lettek volna az övéivel, de mindnyájan a többiek is kisebb-nagyobb mértékben, vagy az érzelmek vagy a vélemények terén rokonszenveztek vele. E körbe volt jó szerencsém bevezettetni, és hamar észrevettem, hogy ő együttesen bírta mindazon minőségeket, amelyeket minden más egyénben —akiket eddig ismerek, — szerencsés voltam, ha csak egyenként is feltalálhatni. Benne az előítéletek minden nemétől való teljes felszabadulás (beleértve az előítéletek közé azt is, amely a természet és világegyetem rendjének tökéletességet tulajdonít), és a komoly tiltakozás sok oly dolog ellen, melyek még ez ideig is fontos s elfogadott részét képezik a társadalomnak, nem a száraz értelemből származott, hanem nemes és emelkedett érzelmei erejéből és együtt létezett egy magasztosan tisztelő természettel. Általános szellemi jellegére, mint szintén mérséklet és szervezetre nézve is, amilyen ez időben volt, gyakra összehasonlítottam őt Shelleyvel, hanem gondolatok és érzelemre nézve Shelley — amennyire az ő rövid élete alatt kifejlődhettek tehetségei, — csupán gyermeke volt, összehasonlítva azzal, amivé lett utoljára ő. Ez úgy a szemlélődés legmagasab régióiban, mint a mindennapi élet kisebb gyakorlati kérdéseiben az ő elméje egy tökéletes műszer volt, melylyel a tárgy valódi lényegéhez és szelleméhez férkőzhetett,mely mindig megtudta találni a lényeges eszmét vagy vezérelvet. Ugyanazon szabatosság és gyorsaság a keresztülvitelben, mely érzelmi és értelmi tehetségeit egyenlően áthatotta, érzelmi és képzeleti adományaival együttesen tökéletes művészszé képezte volna, miután büszke és gyengéd lelke, erőteljes kiejtésével bizonyosan nagy szónokká tette volna, az emberi természet mély ismerete és a gyakorlati életben mutatott figyelme és éleselméjűsége, oly időben, midőn az ily pálya nyitva lenne a nőknek, az emberi nem kormányzói közt is kitűnő helyett,biztosított volna számára Értelmi tehetségei azonban csak arra valók voltak, hogy oly erkölcsi jellemnek szolgáljanak, amely a legnemesebb és a legnagyobb mértékben egyensúlyban állott mindazok között, amelyekkel egész éltemben találkoztam. Az ő önzetlensége nem a kötelességek betanult rendszerén alapult, hanem szívén, amely teljesen képes volt azonosítani magát mások érzelmeivel, sőt gyakran túlságosan is