Pesti Napló, 1874. január (25. évfolyam, 1-25. szám)
1874-01-22 / 17. szám
17. szám._______________________________Budapest, Csütörtök, janun 22. Ia74.____________________ 2n. am v^rum Szerkesztési iroda. Kiadóhivatal: Bér Előfizetési feltételek: iimetés: 3 közlemény a szerkesztőségbe* Alap anyagi részét illető hitel»m| '' ^ ^ D H R 8'hónapra 0 frt bt. a Bérmentlen levelek csak ismért ...................... ■isnli1ir4l vmcíh:» „JBL- R ^ V-s. M fcHUfl*««.'’rakat’*4” «__au._________ kfz~lat.31 fogadtatnak el. korUh pangok, hirdetmények) * 8SMe^S mttÉSZSM NferfT *. «s-U. « ív fdnt.--ted« barátok-tere, AthMaeUffl-q»». ° , hónapban megkezdheti, dw ennek bármely Kézi'«'c ok nem adatnak vissza. kiadó-hivatalhoz intézendök. * REGGELI napjan^történik is, mindenkor a hó eko | kUidCHUOk. ---------------------------------------------,— -- ■r-|Tr1ir_r.^rri.ft..1-11|Bn ffT1|-1nIIBMMpIWM>|inBg|WHI Budapest, január 21. (A kó p ▼.ház tanügyi bizottsága) ma d. e. tartott ülésében, hosszabb vita után, a következő szakaszt fogadta el, melyben megállapítja az állami középtanodák forgalmát: »Mindazon középtanodai intézetek, amelyek a vallás- és közoktatásügyi miniszter kezelése és felügyelete alatt levő alapokból tartatnak fenn, vagy IBIőfizzetés „PESTI KPLd“-ra. Előfizetési árak: Egész évre .... 24 frt. Félévre.............................113 frt. Negyedévre ... 6 frt Egy hóra .... 2 frt. Az előfizetés Pestre, a »Pesti Napló« kiadó-hivatalának (ferencziek tere, Athenaeumépület) küldendő. A „P. Napló“ szerkesztő- és kiadó-hivatala. Budapest január 21. A »Reform« közelebb két nagy állítást eresztett világgá; az egyik az, hogy a földadó szabályozása »20 millió forintba fog kerülni s 5 évig tart«, a másik meg az, hogy a földadó szabályozása folytán elérendő ezért »adófölemelés nélkül és új kataszter készítése nélkül is el lehet érni a változott műveleti ágak osztályba sorozása által és ezen munkálatot hat hét alatt a közigazgatósági hatóságok közreműködésével a pénzügyi közegek és községi elöljáróságok minden erőfeszítés nélkül ingyen elkészítik.« Ez állításokat szakértői véleményekkel ígéri bebizonyíthatóknak. Mindenesetre kívánatos volna, hat laptársunk előállana az ígért szakértői véleményekkel. Ő már rég ígér hasonlót. Múlt év tavaszán is tucatnyi hosszú czikkekben ijesztgetett bennünket, hogy majd bebizonyítja jelzett állításait. Itt az idő, hogy beváltsa szavát, a napokban immár a képviselőház tárgyalni fogja a miniszteri javaslatot, és ha a »Reform« nem fog addig pozitív javaslattal előállani, csak magára számítson, ha titokban tartott jó szándéka nem fog figyelembe vétethetni. Jelzett két állítására azonban válaszolunk. Ha akadna szakértő e hazában, aki bebizonyítani bírná, hogy 20 millió áron fogjuk megváltani a földadó szabályosát, mt lennénk az elsők, akik a kérdés ily megoldása ellen nyilatkoznánk. De e roppant költségre nem leend szükség. Nem leend szükség a minisztérium s a kataszteri bizottság számítása szerint. A minisztérium eredeti törvényjavaslatának keresztülvitelére 5.748.950 frtot irányzott elő. A kataszteri bizottság által tett módosítások folytán, melyek értelmében a műveletek nagyobb scrupulositással lettek volna eszközlendők, 12.470.270 forintba került volna a földadószabályozás. A kataszteri bizottság, utóbbi tanácskozásai nyomán magáévá tévén a miniszternek módosításait, oly módozatot hozott javaslatba, mely mellett a nagy művelet 6.590,202 frt költséggel végrehajtható lesz. Íme ez az a költség, melyre szakértők számítása szerint el lehetünk készülve. Nem akarjuk kevésre becsülni e kiadásokat. De az elérendő eredmények előttünk sokkal fontosabbak, hogysem elhagynánk magunkat riasztatni a költség tekintete által, a czél megvalósításától, a czél nem épen kisszerű. A volt határőrvidéken még a jelen század elején, az ottani, immár megszüntetett viszonyoknak megfelelő adórendszer áll fenn. Sem az adótételek, sem a térfogati adatok, sem a telekkönyvek nem használhatók. Ott újból, gyökeresen kell a dologhoz látnunk. Benn az anyaországban közel 200 négyszög mértföld nincs adó alá fogva, a fenáló osztályozás hibás alapokon, hibásan eszközöltetett. A tiszta jövedelem az osztrák tartományokban gyűjtött 1824. évi áradatok alapján számíttatott ki. Ha e bajok el lesznek hárítva, részünkről azt a bajt, hogy a kincstár terhe szaporodni fog, kisebbnek tartjuk, mint a létező nyomorúságokat. De ha mindezeket jobban és olcsóbban is meg lehetne tenni? Erre nézve van a »Reform« czikkírójának egy állítása, melyet cáfolni is felesleges. Azt mondja, hogy ő a földadó szabályozást hat hét alatt végrehajthatnak vélné. — Hogyan, hat hét alatt rendbe hozni egy oly műveletet, mely egy egész országra kiterjed, hat hét alatt elvégezni egy ekkora birodalom földbirtokának osztályozását, osztálybasorozását, kiigazítani 40 — 50 parczella térfogati adatait s elkészíteni a telekkönyveket, birtokiveket stb. ? T. laptársunk ez állítását kevesen fogják elhinni. Hiszen ismeretes, hogy alig van Európának, Oroszország kivételével, egyetlen állama, melyben nagyobb határa s népesebb községek volnának, mint nálunk. Egy Szeged, Csaba, Debreczen határán csak annak kinyomozása, hogy a százakra menő »Török« »Szabó«, »Kist, »Nagy« nevű birtokosok közül melyik tekinthető ennek és ennek a birtokrészletnek tényleges birtokosául, egy évi munkát fog igényelni. Ilyen nagy és bonyolult művelettel szemben nincs, nem lehet más választás, mint elkészülni egy hosszú és költséges eljárásra, vagy abban hagyni az egészet. Részünkről teret nyitottunk a képviselőház asztalán fekvő fnv pón yrjovroalat 1 -1 mórés szót emeltünk mellette magunk is, mert meg vagyunk győződve, hogy e javaslat helyes alapokon nyugszik, s keresztülvitele hasznos következményekkel jár az országra, valamint különösen a földbirtokos osztályra nézve is. Hogy átok feküdnek e javaslaton, azt nem tudjuk. Tisztelt laptársunk átkozta, az igaz. De mi a mondók vagyunk, hogy azok átka, akik hat hét alatt rendbe vélnek hozhatónak egy ily nagy műveletet, tán nem fog bírni oly nagy nyomatékkal. A „Pesti Napló“ tárczája. A Venus átmenete 1874. decz. 9-én. Folytatjuk a tegnap megkezdett közleményt. A Venus, e szende pásztorcsillag, melynek oly ragyogó fényevan, hogy néha fényes nappal is láthatóvá lesz, tizenháromszor kerüli meg a napot, mialatt a föld egyszer futja meg a nap körüli pályáját, a két csillag minden nyolcz évben _ egyszer találkozik pályája azonos pontjain. _ Ez időközben a Venus öt ízben halad el a nap s a föld között; ilyenkor, ép úgy mint az újhold, felénk fordítja homályos felét és láthatatlanná lesz, kivéve azon ritka esetet, amikor a nap elé kerül. Ezt nevezik a Venus átmenetének. Ilyenkor a sugárzó korongon egészen kerek, kis, fekete folt látszik. Ezen tünemény száz év alatt kétszer ismétlődik; nyolcz évi időközben két ily átmenet van, azután ismét lefolyik több egy évszázadnál, míg a tünemény ismétlődik. Hogy ez átmenetek nem történnek gyakrabban, annak az az oka, hogy a Venus pályája nem esik össze földünk nappályájával , majd a nap fölött halad el, majd meg alatta, úgy, hogy a nap fénye elhomályosítja. E tünemény rendesen június vagy december hónapokban jelentkezik, így a közelebb múlt átmenetek 1631. decz. 7-én, 1639. decz. 4-én, 1761. jun. 6- án, 1769. jun.3-án történtek; a közelebb pedig 1874. decz. 9-én, 1882. decz. 6-án, 2004. jun. 8 án, 2012. jun. 6-án fognak történni. Az 1631-iki átmenetet Kepler ép oly jól jelezte előre, mint Mercurét, mely ugyanez év nov. 7- én ment végbe. A nagy csillagász azt remélte, hogy a Galilei által feltalált távcsővel megfigyelheti e ritka tüneményt, de csalódott, mert november 15-én meghalt. Csak Gassendi leste meg a tüneményt, de egy baleset megakadályozta őt is a tüzetes észlelésben. Az első átmenet, melyet emberi szemek láttak, az 1639-iki volt. Horror és Crabtree angol tudósok figyelték meg, bár Kepler némileg tévesen jelezte azt, mert ő azt írá, hogy a Venus a nap korongjának szélét fogja érinteni. Csak kevés idővel a nap lemente előtt lehetett a Venus átmenetét constatálni. Horrox mindazonáltal lelkes dithyrambot irt, melyben megünnepelte Venus egyesültét a napistennel. Mindeddig puszta kíváncsiságból lesték meg a Venus átmenetét. Halley volt az első, ki megsejtette annak tudományos horderejét. Huszonkét éves korában Szt. Ilona szigetén fordult meg és ott megfigyelte a Mercur 1677-iki átmenetét; meglepte őt azon szabatosság, a melylyel a fekete folt a napkorongon kiválik és ekkor azon gondolat villant meg agyában, hogy mily szabatos tünemény nem volna-e kitűnő eszköz a bolygók távolságának megmérésére, miután a bolygók látközei tetemes befolyást gyakorolnak az átmenet időtartamára. Mercurnál ezen befolyás nem oly érezhető, mint Venusnál. Halleynak volt is rá gondja, hogy az 1761-iki átmenet megfigyelését hét híres emlékiratában a csillagászok figyelmébe ajánlja. »Vajha az ég kedvező időjárással segítené elő észleleteiket, mondá emlékiratában. És ha ezért értek, és megállapították a nap távolságát, jusson eszükbe, hogy egy angol tudós volt az, kiben e szerencsés eszme megfogamzott.« E gondos utalás nem is kerülte el a csillagászok figyelmét. Az 1761. és 1769-iki átmenetek előtt nagy készületek létettek. Uralkodók, tudományos testületek vetekedve szervezték az expeditiókat, melyeknek a legtávolabb helyekre kelle menniük, hogy a látkör befogója minél nagyobb legyen. 1761. jún. 6-án a Jóreményfoknál, Lapplandban, Tobolskban, Európában észlelték a napot, de néhány kedvezőtlen körülmény megakadályozta azt, hogy a várt eredmény eléressék. De már az 1769-iki átmenet teljes sikerrel figyeltetett meg a világ minden részében. Cook és Green Taitiben, Chippe d‘Autroche Californiában, Pingré San Domingo szigetén voltak, a dán király Hellt küldte Wardhusba Lapplandba. E különböző helyeken tett észleletek nyomán a naptárok már oly eredménynyel határozták meg, mely igen közel jár a ma általánosan elfogadott számhoz. Az 1763-diki átmenetet százhetvenhét tudós figyelte meg, de a tartamok legnagyobb különbözete alig tett öt percet, ami sokkal kevesebb, semhogy abból a látközt meg lehetne határozni.A tapasztalás a legjobb mester, mondá erre Cassini; a kapott lecske kárpótolhat bennünket az elveszett évekért. A főczélt 1761-ben elhibáztuk, mert oly helyeken észleltünk, ahol a tartamok különbözete nem volt elég nagy. Ezt jó tudni, nehogy másodszor is ebbe a hibába essünk.« Úgy is történt, 1769-ben jobban válogatták meg az állomásokat. P i n g r é, ki Rodrigo szigetén már 1761-ben figyelte meg egy heves szélvihar daczára az átmenetet, most San Domingo sziget franczia fokára küldetett. Chappe d’ Autroche, ki 1761-ben Tobolskban volt,és ott a Tobolsk és Szent- Pétervár közti jogsíkokon öt hónapot vesztegetett el, most a déli világtengerben fekvő Salamon szigetre küldetett. Ez időben e tájék spanyol uralom alatt állott, úgy hogy csak spanyol hajón lehetett oda jutni. A spanyol udvar megtagadta az odautazhatási engedélyt is, és csak annyit engedett meg, hogy Chappe egy Amerikába menő hajón Californiába mehessen San José városába. Ezúttal a vizsgálatokat siker koronázta, de Chappe két hónappal reá,élte 41-ik évében, meghalt sárgalázban. Az angol kormány nem is kért engedelmet, hanem úgy küldött egy hadihajót a déli tengerre. A híres Cook az »Endeavour«-on ismeretlen irányba utazott el, magával vive Green csillagászt és Solander természetvizsgálót; megkerülte a Horn fokot és 1769. ápril 13-án Taiti szigetére ért, ahol társaival együtt bevárta az átmenetet. Hell, Sajnovics és Borgreving már 1768. október havától fogva Wardhusban voltak Lappland északi partján. S így tehát mindenki helyén volt, mikor a tünemény megkezdődött. Párisban Cassini de Thury, Maradi, Chaunes, Du Séjour, Lalande, Bailly és még többen vizsgáltak, míg Lemonnier és Chabert a király saint-hubert-i kastélyában dolgoztak. De az időjárás nem kedvezett, a csillagászok ily munkára nem voltak kellőleg elkészülve; az általuk feljegyzett időtartamok 20-30 másodperccel különböztek egymástól. Midőn a távoli vidékekről visszaértek és hozzáfogtak az elért eredmények összehasonlításához,hogy azután meghatározzák a nap látkörét, azt tapasztalták, hogy az átmenet tüneménye távolról sem oly tisztán megy végbe, oly mértani szabatossággal, mint azt Halley állította. Száznegyvenkilenc észlelő följegyezte az átmenet különböző piasisait. Az összehasonlításnál azt találták, hogy a számok többé-kevésbé igen is nagyok a nap Útközéhez képest. Pingré, Lexell, du Séjour, Hell, Lalande számításainak eredményei közt 8. 8.5" különbözet volt; meg kellett tehát vallani, ho*... az észlelésnél tett hibák sokkal tetemesebbek voltak, semmint hitték volna. Az »érintkezések« tüneménye sajátszerű optikai látszatok által úgy összebonyolódik, hogy nem lehet megtudni azon pillanatot, amelyben a Venus átmenete kezdődik vagy végződik. Az észlelő látja, amint a nap, azon a ponton, ahol az átmenet végbe megy, könnyedén kivallik; a rés tágul és egy kerek folt alakját ölti, mely alnap felületén tova halad; e fekete korong, melynek átmérője 40-szerte kisebb a nap korongjánál, körülbelül 15—30 percz alatt teljesen leválik a sugárzó szegélytől. Ez az első »belső érintkezés« pillanata. Néhány óra alatt a fekete folt,mely a sugárzó korongon egyre apad, a túlsó szegély felé közeledik és ekkor történik a második belső érintkezés , azután úgy amint belépett, ép úgy el is megy a nap fölü.Azon időpont, a midőn a Venus megérinti a nap szegélyét és az, a melyben a naptól teljesen elválik, nem határozható meg tüzetesen, még a belső érintkezések időpontjai sem határozhatók meg biztosan. A homályos folt néhány perccel előbb, mintsem a nap szegélyéből elválik, nyúlni látszik, mintha megakadt volna a szegélyben, majd egy fekete szalag képződik, mely azután hirtelen megszakad, mire a fekete korong és a nap szegélye közül egy fénysugár szökik föl. A második érintkezés előtt a Venus és a nap szegélyei közt szintén alakul egy fekete csepp, mely egyre apad és azon pillanatban, midőn a két szegély érintkezni látszik, eltűnik.Chappe, Hell és még néhányan igen tüzetesen jegyezték fel e körülményeket, de már a többiek nem jegyezték mind fel, úgy hogy nem tudjuk, hányadán vagyunk észeleteikkel. Azt nem tudnók megmondani, hogy az itt leírt phasisok melyike képviseli voltaképpen az érintkezés pillanatát, és mit van, hogy az 1769-ik észleletek eredményei oly eltérők. . Az 1769-iki átmenetre vonatkozó anyagot Éneke 1824-ben alapos tanulmány tárgyává tette és a nap látközét 7.57 másodperczre vélte tehetni. DeUmbre ugyanez eredményre jutott és igy az átment minden csillagászati tankönyvbe. Hogy a csillagászok a téres számítást a legújabb ideig is helyesnek tartották, annak oka az, hogy a számítás esetleg teljesen megegyezett azzal, melyet Laplace és Burg a hold mozgásából származtattak le. De a probléma csakhamar más szempont alá esett. A georaeterek mindjobban fejlesztve a gravitatio elméletét, mind tüzetesebben állapították meg a bolygók pályafutási idejét. Leverrier bámulatos szabatossággal határozta meg a föld, a Venus, Mars mozgását és felismerte, hogy a nap látköze egy harminczaddal nagyobb, mintsem azt Éneke számításai nyomán elfogadták. Hansen ugyanily eredményre jutot az új holdelmélet alapján. A csillagászoknak a téves számításba vetett bizalmuk annyi érv hallatára ingadozni kezdett, midőn Foucault is belevetette a mérlegbe a hold sebességéről szerzett tapasztalatait, amely sebességet, daczára annak, hogy a fény szédítő sebességgel terjed, t. i. egy másodpercz alatt 300.000 kilométernyire, sikerült egy forgó tükör segélyével megmérnie. Ő 1862-ben kiszámította, hogy a nap látköre 8.8." Ugyanez évben történt, hogy a Mars oly helyzetben volt, mely legkedvezőbb arra, hogy látköze meghatároztassék, mert kötszerte közelebb volt a naphoz, mint földünk. Az akkori gondos észleletekből Stone és Winnecke kiszámították, hogy a nap látköze 8,9". Ily eredményekkel szemben Éneke számításai ellen mind alaposabb kételyek támadtak. Porvalky 1864-ben szigorú revisio alá véve s azokat kiszámitá, hogy az 1769. legjobb vizsgálatokból, a tévedések helyreigazítása után ugyanazon szám jön ki, melyet Leverrier és Foucault más után állítottak elő, így tehát minden módszer egy és ugyanazon eredményre vezetett és a nap látköze vagy 8.8 vagy 8.9 másodperc. Ezt tüzetesen megállapítani lesz hivatása azoknak, kik az ez évi átmenetet meg fogják vizsgálni. kbr. adomány fejében szerzett rendek által láttatnak el, vagy átaljában, amelyek jelenleg az ország közoktatásügyi kormányának közvetlen vezetése, igazgatása alatt állanak, a törvényhozás ez ügyben intézkedéséig továbbra is a közoktatásügyi miniszter rendelkezése alatt maradnak, egyéb állami tanintézetekkel egyezőn szervezendők s a jelen törvény- nek az állami tanodákról szóló határozatai (amenynyiben a törvényben kivétel nem létezik), reájuk vonatkozólag is érvényesek. A tanárok fizetése és nyugdíjazására nézve pedig a bizottság azt határozta, hogy tanulmányi alapból fenntartott intézetek tanáraira is kiterjednek a törvényjavaslatnak az állami középtanodákról szóló határozatai, kivéve a szerzetesrendek által tényleg ellátott tanintézeteket. A bizottság ezután a nem állami középtanodáinkról szóló 4. fejezetet kezdte tárgyalni. Molnár Aladár indítványára elfogadta a következő szakaszt: "A nem állami nyilvános tanintézetek is a felvétel, jelen törvényben megállapított, kellékeinek megfelelő bármely ifjút tartoznak rendes tanulóul elfogadni, kivévén azon esetet, ám az elutasítás kimutathatólag helyszűke vagy az illető osztály túlteltsége miatt történik a jelen törvény értelmében.« Legközelebbi ülés holnap (csütörtökön) este 5 órakor. (A jogügyi bizottság) ma d. e. 10 órakor ülést tartott; tárgyalta a kir. közjegyzőségről szóló törvényjavaslatnak az »okirat felvétele« czimü Vl ik, a »végrendelkezések felvétele« czimü Vll-ik, és a közjegyzői okiratok végrehajthatóságáról szóló Vlll-ik fejezetet Lényeges módosítások a következő irányban létettek: a 78-ik §-ban, ha valamely fél egyikét sem érti azon nyelveknek, melyeken a közjegyző okiratokat felvenni jogosítva van , elhatároztatott, hogy az okirat magyar nyelven vétessék fel. A 79-ik §-nál kimondatott, hogy minden közjegyzői okirat bevezetése és záradéka magyar nyelven szerkesztessék. A 84-ik §-nál határozatba ment, hogy nyílt végrendelet csak olyan féltől fogadható el a közjegyző által, aki az okirat nyelvén írni olvasni tud; ugyanazon § d) pontjánál, ha a közjegyzői levéltárba helyezett zárt végrendelet borítéka nincs kellőleg lezárva, vagy ha a záradék magára az okiratra nem írható, a közjegyző ez utóbbit borítékba teszi, a borítékot hivatalos pecsétjével lezárja, s a záradékot a borítékra írja, s ezt a tanuk vagy második közjegyző által aláíratja. A közjegyzői okiratok végrehajthatósága elfogadtatott,s az erről szóló fejezet (93. §.) megtoldatott azzal, hogy a végrehajtást szenvedő fél kifogása a foglalást nem gátolja; valamint a 99. §-nál kimondatott, hogy azon esetben, ha a kifogás tárgyalása alkalmasnak találtatik, a végrehajtás trváVK: vmoa ten u^^CömieUK. Egyebekben az érintett fejezetekre vonatkozó §§. Démi csekélyebb módosításokkal nagy részben az eredeti szöveg szerint elfogadtattak. (Az egyesült vasúti és pénzügyi albizottság ma d. e. 10 órakor tartott ülésében folytatta a keleti vasút kérdésére vonatkozó tanácskozásait. A kormány képviselője beadván feleleteit, ez okmány a jegyzőkönyv kiegészítéséül ahhoz mellékeltetni határoztatott, egyszersmind felszólítás intéztetett a kormány képviselőjéhez,hogy feleletét jövőben is írásban adja be. A kormány képviselőjének azon feleletére egyébiránt, hogy az elsőbbségi főkötvény nincs letéve a kormánynál, azon további kérdést intézi, hol van tehát — mert annak léteznie kell — e főkötvény, valamint a másodprioritások főkötvénye is letéve ? Kérdi továbbá az albizottság, hogy miután az okmányokból az tűnik ki, hogy az alapszabályok némely pontja módosíttatott, hol lehetne ezen módosításokat feltalálni, és végül, miután e vasútra vonatkozólag kétségkívül a pénzügyminisztériumnál is vannak okmányok, ezek előterjesztése is kívántatik, minthogy eddigelé csak a közlekedési minisztérium terjesztett elő okmányokat. Ezután felolvastatott a vasútépítési igazgatóság jelentése a párisi szerződésre vonatkozólag, melyből kitűnik, hogy a párisi szerződést véleményadás végett a minisztérium ezen építési igazgatóságnak 1869. május 25-én adta ki, a felelet csak azon év november 23-án jött meg, erre a közlekedési miniszterium megjegyzései, melyekben az igazgatóság rászólását helyesli 1870. január 13-án adatott ki, s közöltetvén a pénzügyminisztériummal, ■*— hogy sem az építési igazgatóság, sem a közlekedési minisztérium nem helyesli a pénzügyi szerződést, erre a pénzügyminisztérium csak egy év múlva, azaz 1871. február 12-én válaszolt. Az albizottság a késedelmezéseket constatálja, de kérdést nem intéz, mert a dolog az okmányokból eléggé kiviláglik. Azonban miután a minisztérium előterjesztésének 6-ik lapján található jelentése olyképen van szerkesztve, hogy azon okmány értelmében a kormány a beavatkozást nem akarta érvényesíteni, és ez ügyet egészen magánügynek tekinti, holott ezzel ellenkezőleg a közlekedési minisztérium 1870. jan. 13-án tett nyilatkozatában a maga részéről a párisi szerződést határozottan rész alá, csak sajnálatát fejezheti ki az albizottság a felett, hogy e felfogást az egész minisztérium nem tette magáévá. Ezzel az albizottság ülése befejeztetvén, a jövő ülés holnap d. u. 5 órakor lesz. (A két v. ház VHI-k osztálya) csütörtökön jan. 22-én reggeli 9 órakor, az országos ülés előtt ülést tart. Tárgya : a főrendek üzenete a kataszteri felmérésről szóló törvényjavaslat iránt Zsedenyi Ede, a Vil. osztály elnöke. (A baloldali kör) mai értekezletén a földadó szabályozásáról szóló törvényjavaslatot tárgyalta. Általánosságban elfogadván ajavaslatot, hozzájárult a kataszteri bizottság kisebbségének különvéleményéhez, s annak a házban való képviselésével Péchy Tamást bízta meg. Az osztályok különvéleményei közül nem támogatja az értekezlet az I. osztálynak a 44. §-ra vonatkozó különvéleményét, mint nem lényegest, sem az 52—60. §§-okra benyújtott módosítványait. A VI. osztálynak a 28—33. §§-okra vonatkozó ellenjavaslatai szintén nem fogadtattak el, miután javítást nem foglalnak magukban. (A középpárti kör ma esti értekezletén általánosságban elfogadta a földadó szabályozásáról szóló tervjavaslatot, elfogadta a katasteri bizottság különvéleményét, valamint az I. osztály különvéleményét is. Ezenkívül módosítványt fog indítványozni a 26. §. f) pontjához, mely szerint az erdő tiszta jó-Aanst," telélyekehez képest vetessék fel. A huszonegyes bizottság VII. ülése. Január 21. I. A 21-es bizottság ma, hét ülés után, egyelőre letűnt a nyilvánosság színpadáról. Megválaszta a 9 tagú albizottságot, mely az eddigi tárgyalásokban fölmerült eszmék tekintetbevételével, zárt tanácskozásokban készít javaslatot ,a kiadásoknak szükséges apasztása iránt, jelen pénzügyi helyzetünknek megfelelőleg. Hogy mit értett a plénum »a fölmerült eszmék tekintetbe vétele alatt,« azt nagyon bajos kitalálni és pedig már azért is, mert e ruganyos kifejezés alatt mindenki mást érthetett. Zsedényi, mint kijelentette, azt érti, hogy a megyék arrondivozásának terve elvettetett s igy a 16 szepesi város megmaradt önálló municipiumnak. Mások valószínűleg azt értik, hogy az albizottság is többséggel határozván, minden tagja arra szavaz, amit saját felfogásával megegyeztethetni vél s igy e sokra magyarázható utasítás senkinek sem köti meg kezét Elfogadták tehát a határozatot és kiküldötték a Csengery Antal, gr. Lónyay Menyhért, Tisza Kálmán, Gyczy Kálmán, Széll Kálmán, Sennyey Pál b., Kerkapoly Károly, Horváth Lajos és Somssich Pál urakból álló albizottságot, hogy ez urak en petit comité képezzenek pénzügyi bizottságot , mely mindjárt a legközelebbi három évre dolgozza ki a budgetet. Nagyon hálás dolog volna kissé tüzetesebben szemügyre venni a 21-es bizottság eddigi vajúdásait.De nem teszszük. Csak annyit jegyznk meg, hogy ellenzéki részről eddig, ami a praktikus javaslatokat illeti, Tisza és Ghyczy a legnagyobb tartózkodással szóltak, s a pártok vezéregyéniségei közötti közeledésnek eddig semmi nyoma sem volt constatálható. A bizottság ülésein hallottunk szellemes beszédeket, Tártűnő programmtöredékeket ; a naplónak azonban, mely e bizottság tárgyalásait tartalmazni fogja, jó nagy részét azon kérdésről tartott beszédek foglalják el, váljon kiküldessék-e albizottság, vagy nem ? E kérdés kétszer került a bizottság elé, mindkétszer igenlőleg döntetett el, s most az albizottságon lenne a sor, hogy oly javaslatokkal álljon elő, melyek a bizottság kiküldetését igazolják. A viták között, melyek után a bizottság e határozathoz eljutott, a mai nem volt a legérdektelenebb. Majdnem az egész ülést Lónyay s a neki felelő Ghyczy és Kerkapoly foglalván el, Lónyay beszéde képezi ez ülésnek egyedüli érdekét. Lónyay oly dolgokat adott elő a bizottságban, melyek nagyon meglephették azokat, kik legutóbbi könyvét nem olvasták. Mert kétségkívül nem kis dolog, midőn ma, az általános jajgatások korszakában előáll a férfiú, ki három éven át vezette az ország pénzügyeit s azt állítja, hogy budgetünk terhe mintegy 25 — 30 millióval könnyithető; 8 —10 millióval emelhető a bevétel az állami millióval egyéb tételeknél adófölemelés nélkül; 7 — 8 millió lehet az adóemelés, s ezzel szemben áll a rengeteg megtakarítás. Ez úgy hangzott, mint meseszerű beszéd, s ha Lónyay úr. a bizonyítást csak meg is kísérli vala, ma ő lehetne a legnépszerűbb férfiú Kárpátoktól Adriáig. Abban igaza van Lónyaynak, hogy egy beszéd kerete, még ha három órán át is eltart, szűk arra, hogy az államorganisatia minden részletét felölelő ily tervek bebizonyítása is abban helyet találjon. De viszont a hallgatóban sok kétely támadhat, különösen ha látja, hogy azon javaslatok közbe, melyeket Lónyay némileg indokolni törekszik, sok incorrect állítás csúszik be. Egy többi között az államvasutak eladásáról szólván, azt mondá, hogy az északi vonalak már azért se adassanak el, mert a vasúti kölcsönnek bypothekául szolgálnak, holott a déli vonalak csak úgy bypothekái a kölcsönnek, mint az éjszakiak. Ghyczy Kálmán, Lónyay gr. e fejtege-