Pesti Napló, 1874. február (25. évfolyam, 26-49. szám)

1874-02-28 / 49. szám

49. szám. Budapest, Szombat, február 28.1874 Szerkesztési iroda: Barátok-tere, Athenaeum-épület. A lap Szellemi részét illető­ minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. K­éziratok nem adatnak vissza. Kiadó-le iratai: Barátok­ tere, Athen­aeum-épü­let A lap anyagi részét illető közle­mények (d­öűtetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézetniük. . PESTI NAPLÓ ESTI KIADÁS. Előfizetési feltételek? Postán küldve, vagy Bu Inpestcs. házhoz hordva reggeli és esti ki­adás együtt: 3 hónapra . . . 6 frt —■ kr. 6 hónapra . . »12» — » Az esti kiadás postai kü­lönk­ildéséért felilfizetés évnegyedenként 1 /tfzfut. Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó etsó napjától számíttatik. 25. évi folyam. Hirdetések szintúgy mint­­előfizetések a KIADÓ­HIVATALBA, Barátok­ tere, Athenaeum Apuk küldendők. Budapest, február 28. A franczia közvéleményt élénken fog­lalkoztatja ama bizottság jelentése, melyet a nemzetgyűlés a szept. 4-ki úgynevezett nem­zeti védelem kormánya tetteinek megvizsgá­lására kiküldött. A jelentés, melyet 24-én osztottak ki a kamrában, a kormány által a tartományokban, főleg a Loire körül és az ország nyugati részében elrendelt katonai műveleteket, bírálja. A jelentés egészben véve elítéli a toursi és bordeauxi kormány tevé­kenységét. Zárkövetkeztetéseiből ezeket emel­jük ki ,­­így Francziaország azon kegyetlen sorsban részesült, hogy valamint szept. 4-ke előtt, úgy ezután is politikai számítások, a kormányzók képtelensége vagy elbizakodott­sága, minden áldozat daczára, gyermekeinek minden magasztossága és hősiessége daczára a hadseregeket tönkretette. Mindenesetre a körülmények nem ugyan­azok a két kormányra s felelősségük sem azo­nos. De hogy ha a császárság reánk nézve szerencsétlenségeink első okozója, akkor a sept. 4-ki kormány, melynek eljárása romlá­sunkat betetőzte, nem kevésbé felelős saját hibáiért s az ország annál inkább számadásra vonhatja, mert a hibák olyan bitorlott hata­lom visszaélései voltak, mely öt hónapon át ellenőrzés nélkül s a nemzeti szuverainitás minden joga ellenére gyakoroltatott.« En­nek folytán nem valószínűtlen, hogy Gam­­betta és társai ellen ép oly eljárás fog indít­ványoztatok mint Bazaine ellen. A monar­chikus lapok már élénken sürgetik a Septem­ber 4-ei emberek hadi törvényszék elé állí­tását. Budapest, február 28. (Agrien­ né­m e t e­g­y­­­e­te f. hó 26-kán este tartott ülésében tiltakozott az erdélyi szá­szok elnyomása ellen, s azon reményét fejezte ki, »hogy a korona az illető törvényeket szentesíteni nem fogja.« Mint ebből láthatni, a gráczi nagynémet urak azt sem tudják, miről van szó. (A Deákpárt tagjai), mint az »U. C.« hallja, nagy ebédet akarnak rendezni, s erre mind a középpárt, mind a mérsékelt balközép tag­jait meghívni. A találkozás czélja az, hogy a koali­­tió esélyeit megbeszéljék, s különösen a vacsora­párttal szemben ellendemonstrációt rendezzenek. Kü­lönben a politika terén szélcsend uralkodik, s min­denki ő­felsége vasárnapra kitűzött megérkezését várja.(Az itt jelentett dolgokról a Deák-párt körében semmit sem tudnak. A szerk.) (A 75 milliós magyar kölcsön.) Egy bécsi lap híre ellenében a »P. Lt.« ma azt je­lenti, hogy azon consortium, melylyel a 75 milliós magyar kölcsön köttetett, az optió jogát a harmadik harmadrészre is­­tényleg már gyakorolta és pedig február 20-án az utolsó 25 millióból 500­ 000 frtot adott át. (A T­ököly-intézetről) a »Re­form« hosszasabb és figyelemreméltó közleményt hoz. Ez intézetet tudvalevőleg Thököly Száva, a »legkitűnőbb magyar-szerb« azért alapítá, hogy a szerb ajkú ifjak a pesti magyar egyetemen nyerhes­senek kiképzést. Tököly 108.000 frtot készpénzben, 2 házat Pesten, 11 házat Aradon s más nagyértékű birtokokat hagyott az intézetnek s az alapítvány kezelését, az ösztöndíjak adományozását a még ak­kor Pesten székelő »Maticza Szerbszka« szerb iro­dalmi egyletre bízta. Mostanában az egylet leköltö­zött Újvidékre, s egészen Miletics politikai czéljai­­nak szolgál, így a Tököly-intézet is oly szellemben vezettetik, hogy az alapítványok élvezői a haza ell­­­enségeivé neveltetnek. Ezenkívül meg van sértve a nemes alapító által világosan kikötött azon czél is, hogy az ösztöndíjasok a pesti egyetemen képezzék ki magukat. A múlt tanévben 18 nagyobb ösztöndí­­as közül csak öt tanult a pesti egyetemen. A »Re­­orm« tehát azt sürgeti, hogy a cultusminiszter érve­ A „Pesti Napló“ tárczája. Az Utolsó Su­ror. — Riviére Henrik beszélge. — I. (Folyt.) Marcel utána nézett. Járása könnyeded, kissé hányaveti volt; meglehet, hogy az, amit az imént hallott, némileg lehűtötte; itt-ott néhány szót váltott több személylyel és csak a terem túlsó végéhez érve, fordult vissza. Tekintete egyenest Marcelra volt irá­nyozva. Menetközben bizonyára csak ő reá gondolt, de már most mi módon gondolt reá ? Marcelt e kér­dés csak egy pillanatra foglalkoztatá; úgy hitte, hogy ez nem őt illeti, majd meg azon gondolkodott minő nagy szerencse érné azt a fiatal embert, akibe Renée beleszeretne. Szinte látta a szenvedélyt végte­lenül meg-meg­újuló gyönyöreivel, a fenyegető ve­szélyekkel, a­melyekben azonban szintén rejlik bizo­nyos kesernyés kéj. D’Orbéire asszony volt nézete szerint ama ritka nő, akit annyiszor keresett anélkül, hogy ráakadt volna. Még egyre szemlélte és mind­jobban bámulta. Sajátszerű elevensége volt, valódi örömmel tánczolt, nevetve fogadta a sok bókot. Az élteb­ nők azt mondogatták, hogy Renée ma igen szép. Marcel örült ennek, mintha csak barátnőjét, a­gy egyik gyermek­ kedvenczét dicsérték volna. Marcel egyúttal kezdett magába szállni. Meg­örült a maga okos önmegtagadásának, mely megóv­ta holmi könnyelmű lépéstől. Mivé kell vala válnia, ha bele talál szeretni Renéebe ? Már e gondolattól is megrémült. Szinte látta, hogy ő az érett korú fér­fiú bolondját járja e sugárzó ifjúságú, lángoló he­vességű nővel. Mennyi nyugtalanság, mennyi kétely, mennyi aggály! Hova lett volna a derült munka, éltének büszkesége megnyugtató eleme ? Alá kellett volna magát vetnie a világfias kellékeknek, minden órán gyermekes­ gondoktól faggatva, ifjú verseny­társakkal lett volna kénytelen megküzdeni, kik nem minden gúny nélkül­­ csodálkoztak volna igényei fölött. Ekkor Honorine merült fel lelki szemei előtt. El kellett volna e nőt árulni, sőt mi több, megcsalni, a vétkes szerető szerepét kellett volna játszania, kit mi sem kényszerít azzá lenni, mert a meglevő sze­rencsét egy kötekedő, megragadhatatlan árnyék ked­véért hagyja cserben. És mindezt miért ? Mi haszna volna, ha szerettetnék is ? Avagy akkor kezdjünk húsz évesek lenni, mikor már betöltöttük a negyve­net? Rajtunk múlik tán az ifjúkor lángoló vágyai­val, lelkességével bírni? Nem áll-e be az a végzet­­szerű óra, mikor a hajdanra megkísérlett erőfeszíté­sektől, az átélt szenvedélyektől egészen kifáradunk ? Mit ér akkor szerettetni, a­mikor a lélek mesterkélt erélyét csak a szerelem tehetetlen volta követi ? Azonban ez az est­e is elmúlt. Nagyjában áll, hogy Marcel szünet nélkül gondolt d’ Orbeire asz­­szonyra. Több alkalommal találkozott vele; az első benyomás, mit lelkére tett, egyre erősbödött és szí­véig hatott. Titkos, gyengéd rokonszenv keletkezett benne. A legszebb ünnepély szomorú volt reá nézve, ha ő nem volt jelen. Viszont d’Orbéire asszony hozzá jött, mellette maradt, hosszan hallgatta beszédét. Olykor-olykor elpirult, vagy elmosolyodott. Mintha arra akarta volna bírni Marcelt, hogy tegyen előtte vallomást, és türelmetlenkedett volna, amiért tiszte­letteljes nyugalma oly rendíthetlen. Nagyon is ifjú­nak találta tán, vagy lenézte őt? Renée még előzé­­kenyebb volt, mint Marcel, ki habozott, nem hitt sem pillantásainak, sem szavainak. Majd meg azt gondolá, hogy ily kalandban semmi rendkívüli sincs, hogy egy fiatal hölgyet olykor inkább a férfi hírneve csá­bítja, mintsem maga a férfi. Jól tudta hogy a nőket el lehet csábítani, ha tulajdon ábrándjaikat, eszmény­kép utáni törekvésüket használjuk fel, hogy csak meg kell lesni, melyik pillanat alkalmas arra, hogy a maguk szőtte hálóban lehessen őket elfogni. Meg­­tegye-e ? Szégyenlette volna, de meg azt vette észre, hogy szereti Renéet. Édes, ellenállhatlan érzet von­zotta feléje. Kedve lett volna őt szívéhez szorítani, vagy csókot lehelleni a fehér, finom kezekre, melyek az övéi közelébe tévedtek. De bizonyos okosság visz­­szatartotta, hisz ez majdnem nevetséges lett volna ily koros embertől. Egy este a véletlen igazat látszott neki adni és ő már—már azt hitte, hogy ki van gyógyítva. — D'Orbéire urat eddig ís még nem látta, különben nem is volt reá kiváncsi. Ő csakugyan sohasem törődött a férjekkel. Különböző viszonyai önként támadtak, nem számításból: ő inkább volt don Juan, mint Lo­velace. Ez este meglátta d'Orbéire urat, amint épen nejével beszélt. Renée férje alig harmincz éves, szép fiatal ember volt, nagyúri arcúkifejezése értelmiséget árult el s azon szerencsés önteltséget, mit a könnyű,­­ gondtalan nagyúri élet szokott eredményezni. Nyá­­­­jasan, mosolyogva beszélgetett Renéevel, ki hasonló módon válaszolt neki. Mindkettő fiatal volt, egyfor­ma életmódot követett, egyforma érveik voltak,mint­ha csak egymás számára lettek volna teremtve. — Marcel, bármi gyakorlott volt is valamely helyzet kifürkészésében és abban, hogy a házastársakat egy­mástól elidegenítő titkokba behatoljon, semmi gya­núsat sem látott, egyebet sem vett észre a szemekben nyilvánuló szívélyes egyetértésnél. Csakhamar ész­revette,hogy az ábránd,melybe önkénytelenül ringatta magát, minő őrült és nyiltan, utógondolatok nélkül józanság­ sugallta őszinteséggel hajtotta meg zászla­ját d'Orbéire ur előtt­ Azon pillanatban, midőn d‘Orbéire ur eltávo­zott nejétől, Renée, ki egyedül ült egy pamlagon, in­tett Marcelnek és a mellette levő üres helyre muta­tott. Kézmozdulata oly kecses, oly parancsoló, oly bizalmas volt, amilyent csak oly férfihoz lehet intéz­ni, akit már is szeretnek, vagy a­kibe kezdenek bele­szeretni. Marcel tetőtől talpig összerezzent, elhalová­­nyodott a meglepetés és felindulástól. Majdnem tánto­rogva engedett a fiatal hölgy fölszólításának, feledé, hogy itt nem holmi gyorsan múló szeszélyről van szó, hogy ő már megszűnt sebezhetlen tenni és gépie­sen e szavakat suttogá magában: — Ő akarta, hogy így legyen ! II. Marcelben ezentúl újra felpezsdült az ifjúi vér. Néhány nap múlva ugyanaz a tüzes és fáradhatlan férfiú lett, a­ki régente volt. Hirtelenében kibonta­kozott eddigi közönyéből. A mozgalom teljes, csupa ünnepnapból álló, felemésztő, de czéltalan tevékeny­ség közt lefolyó élet, melynek puszta gondolatára is elborzadt azelőtt, egész természetesnek látszott előtte. Nem kellett-e mindig d’Orbéire asszony nyomá­ban lennie ? A nagyvilág zaja közepette így fejlő­dött ki és nyilvánult viszonyuk. Azon gyér pillana­tokban, mit a magánynak s bizalmasságnak szentel­hettek, d’Orbéire asszony biztosította őt, hogy már kezdettől fogva szerette, és sokáig attól tartott, hogy közönyös lesz rá nézve. Marcel csodálkozott hogy ő így szerettetik, sőt hogy ez egyáltalán lehetséges volt, egyébiránt nagy mérvben élvezte a szerelmet. Az a teljes, a túlhabzó szenvedély volt, hevesebbé, diadalittassá téve a büsz­keség, a szív minden örömei­­által. Ha Renée már nem volt is mellette, az akarat erejénél fogva még egyre karjaiban tartotta, valóságban látta őt, beszélt vele, mosolygott reá. Talán első ízben esett meg rajta, hogy nem pusztán passiv részese volt a viszony­nak; most őrajta volt a sor, most saját választásának, saját ábrándjának hölgyét bírta. Modora csakugyan meglepő volt, majd meg­döbbentő extasis vett rajta erőt, szinte őrült volt a vidámságban, majd meg hallgatag lett, gondolatokba merült, azczán a boldog önteltség kifejezése terv­­ el, emlékei oly élénkek voltak, hogy egészen kira­gadták őt valódi környezetéből. — Valami regény­nyel foglalkozik, mondák az emberek; arra nem is gondolt senki, hogy e regény nem valami uj kőke­mény, hanem az ő élete, mely az ifjúság­i szerelem váratlanul feltámadt varázsában uj kezdetet vett. (Folyt kör­)­ nyesítse azon jogot, melyet neki Tököly intézkedé­­s­sei megengednek, hogy ugyanis azon esetre, ha a Maticza nem tudna vagy nem akarna a reá ruházott kötelességeknek megfelelni, az alapítvány kezelése tőle elvétessék. Országgyűlés. A képviselőhöz ülése február 28. Elnök: Bittó István. J­egyzők: Szeniczey Ödön, Beöthy Al­gernon. A kormány részéről jelen vannak: Pauler Ti­vadar, Szende Béla. A múlt ülés jegyzőkönyve hitelesíttetik. Elnök bemutatja a belügyminiszter átiratát, mely szerint boldogult I. Ferencz császár és apostoli királyért a szokásos szent­mise-áldozat a budavári főtemplomban i. e. márczius 2-kán d. e. 10 órakor fog megtartatni. Tudomásul vétetik. Bemutatja továbbá Moson megye és Győr város kérvényeit, melyben az országos iparegyesületnek a hadifelszerelvényeknek hazai ipar által leendő előál­lítása iránti kérvényét pártolják. Csanádme­­g­y­e kérvényét az adóbehajtásnak a törvényható­ságra leendő ruházása iránt. Vécsey Tamás lemondása folytán a könyv­tári bizottságba egy tag lévén választandó, a vá­lasztás hétfőn fog megejtetni. Serényi Ferencz gr. egy orthodox hitközség kérvényét nyújtja be a magyar izraelita­ iskola-alap jogos és méltányos felosztása iránt. Matuska Péter Liptó megye 10.000 polgárának kérvényét nyújtja be a megyék kikere­­kítési törvényjavaslat elvetése,­­ esetleg Liptó- Szt.­Miklósnak törvényszéki székhelyül leendő meg­hagyása iránt. Lukács Béla Szamosújvár város kérvényét nyújtja be a kereskedelmi városok eddig élvezett törvényhatósági önállásának meghagyása iránt. Karuch József a »Minerva« könyvnyomda­­társulat kérvényét nyújta be nyomdájának megvéte­le iránt. Házmán Ferencz a budai tanító­egylet kér­vényét nyújtja be Rill József tanár ügyének tisztá­zása és általában a tanítói állás biztosítása iránt. A beadott kérvények a kérvényi bizottsághoz utasíttatnak. Borb­a Zsigmond indítványozza, hogy a hu­szonegyes bizottságnak adandó utasítás ügyében a a házhoz benyújtott határozati javaslat a legköze­lebbi ülésben vetessék fel. Az indítványt csak a szélső­bal tagjai pártol­ják. A ház nem kíván a felvételre napot kitüzetni. Toszt Gyula a központi bizottság jelentését nyújtja be a kir. közjegyzőkről szóló törvényjavaslat tárgyában. Ki fog nyomatni s a ház a legközelebbi ülés­ben fog határozni napirendre tűzése felett. Harmadszor felolvastatnak s végleg megsza­vaztatnak a Svéd- és Norvégországgal kötött keres­kedelmi és hajózási szerződésről, a Portugáliái kö­tött consulsági egyezményről és az Oroszországgal kötött posta­egyezményről szóló törvényjavaslatok. A kérvényi bizottság által tárgyalt kérvényekre vonatkozólag a ház vita nélkül elfogadta a bizottság javaslatait, melyek értelmében azok az illető minisz­tériumokhoz utasíttatnak. Ezzel az ülés napirendje ki volt merítve. A legközelebbi ülés hétfőn lesz. Az ülés végződött 11 órakor. A fővárosi közmunkák tanácsából. Budapest, febr­ 20. Az ülést b. Podmaniczky Frigyes alelnök dél­utáni 4 órakor megnyitván, felolvastatik mindenek előtt Ország Sándor, m. királyi osztálytanácsos ál­tal szerkesztett, a fővárosi közmunkák tanácsának 1873. évi működésére vonatkozó évi jelentése. Ezen munkálat egész terjedelmében helyben­­hagyatván, kinyomatni, a m. országgyűlés — a vá­rosi képviselőtestület, — és a közmunkák tanácsa tagjai között kiosztatni, úgy az egyes minisztériumok­nak és hírlap-szerkesztőségeknek megküldetni ren­deltetik. Ez évi jelentés a következő 9. főrészre oszlik, nevezetesen : I. Budapest általános szabályozása. II. Sugárút. III. Belső körút, (váczi-út, országút, mészá-­­­ros-utcza) IV. Nagy körút. V. Fővárosi középitési­­ rendszabályzat. VI. Egyes intézkedések és rendsza-­­­bályok. VII. Pénzügy. Vill. Személyi ügyek. IX. Sta-­­­tisztikai adatok. A nagy közönségre nézve különös érdekkel birand a Vl-ik rész, a mennyiben ennek tartalma oly nagyfontosságu tárgyalások és intézkedésekről tesz említést, melyek közérdekű természetüknél fogva az egész fővárosra kihatnak; ilyenek: a dalmaszínház és a magyar népszínház építése, — a budai kir. várkert szabályozása, — a budai Elypse rendezése, — a várból a Krisztinavárosba és Tabánba levezető főkocsi utak, és ezzel kapcsolatban a királyi palota környékének rendezése, a Gellérthegy befásítása, a Svábhegyre vezető fogaskerekű vasút, az Ördögárok beboltoztatása, az államvasúttársulattal történt ki­egyezkedés és ebből kifolyólag egy új pálya­udvar létesítése, valamint a két­ szív utczának áthidalása, a városliget rendezése, a lóversenytér áthelyezése a lő­portorony telkekre, emlékszobrok felállítása (Eötvös, Petőfi), a budai Kelenföld szabályozása, templomok díszítése stb. A fővárosi hatóságnak a Kerepesi-út szabályo­zási vonalának megtartása, valamint a városligetnek kibővítése tárgyában felolvasott átiratai örvendetes tudomásul vétetnek s ez utóbbira nézve elhatároztatott egyszersmind, hogy a munkálatoknak mielőbbi meg­­indithatása czéljából az illető tervek a fővárosi kö­zönségnek, mint a mely ezen munkálatokra 25.000 frtnyi költséget szavazott meg, mihamarább átkül­­dettessenek. A Haas palota előtt elterülő régi színháztérnek szabályozására vonatkozólag a fővárosi hatóság és közmunkák tanácsa között eltérő nézetek forogván fenn, a­mennyiben az utóbbinak nézete oda irá­nyult, hogy eme térnek azon része, melyen jelen­leg az ideiglenes Bazár - épület áll, beépíttessék, míg ellenben a fővárosi hatóság azt szabadon megtartatni kivánta. Miután a fővárosi ható­ság, daczára az e tekintetben folytatott huzamo­sabb tárgyalásoknak, saját nézetét, — mely részben a közvélemény helyeslésével is találkozott — tovább­ra is fenntartja, a közmunkák tanácsa indíttatva érezte magát a kérdéses tér szabályozására, illetőleg annak szabadon tartására nézve egy újabb tervezet kidolgoztatását elrendelni. Ezen újabb tervezet értelmében a Haas-palo­­tával szembeselő épületek egy egyetemes vonalba ho­zatnának, miáltal az egész tér egy rendes négyszögű alakot nyerne, melynek közepében egy kertelmény­­nyel környezeti szökőkút helyeztetnék el; ezen di­­szítmény a kocsiúttól egy magasabbra fektetett jár­da által fogna elválasztatni. Az ily formán kidolgozott terv a fővárosi ha­tóságnak lesz kiadandó. A Rumbach-utczának kikövezésére vonatkozó tervezet, valamint a gr. Lónyay-féle lépcsőzet és a hídfő előtti két légszesz-candelaber visszahelyezé­sére, végre az e helyütt létesített két­rendű lépcső­­zeti munkálatoknak felülvizsgálatára vonatkozó jegyzőkönyvek kifogástalanul helybenhagyattak. Volkmann H.-nak két sziv-utczai telkéhez az uj erdősor megnyitása idejéig egy 69 négyszög­ölet képező térmennyiség 80 főt haszonbér mellett enged­tetett át. Sárkány József felső dunasori építkezésénél al­kalmazott kiszökellékek ára 500 írtban állapítta­tott meg. Solymossy hites társakkal, a józse­városi tem­plom­ téren szabályozási szempontból elfoglalt 430 3­ nagyságú terület megváltása tárgyában kötött szer­ződés helybenhagyatott. Következő szabályozási és telek­felosztási ügyek csekély módosítás mellett helybenhagyattak : Göttlicher Vincze, kőbánya 136. Ráday-Pergen Fili­­pin, hermina­mező 12. Botlik Lajos, herminamező 11. 14. Ramazetter János, külső váczi út 428. Következő építési engedélyek akadálytalanul kiadhatók: Mendl Istvánnak, Terézváros akáczfa­ ut­­cza 51. sz. a. II. emeletre. Auerbach háznak, Terézvá­ros, Kismező utcza 223. sz.a.I. emeletre. Sivák Ferencz­­nek, Víziváros horvát utcza 337. átalakításra. Alber Mátyásnak, Terézváros király utcza 811.11. emeletre. Schwager Sándornak Terézváros rózsa­ u. 49- I. eme­letre. Rausch Györgynek, Víziváros, János utcza 382. földszintre. özv. Kauser Jánosnőnek, Józsefváros vasutcza 5. III. emeletre. Molinári Lajosnak Terézv. Eötvös­ utcza 37.11. emeletre. Ecker Lipótnak újlaki, Pálvölgyben, átalakításra. A jegyzőkönyv hitelesítésével Preussner és Sebastiani tanácstagok bízattak meg.­rásbírósághoz aljegyzővé Pataky Menyhért beregszászi kir. törvényszéki dijas joggyakornokot nevezte ki. — A budapesti kir. főügyész Pap Mihály kir. ügyészségi dijno­­kot a pesti kir. ügyészséghez lmnokká nevezte ki. (Őfelsége a király), mint halljuk valószínűleg a jövő hét közepén érkezik Budára. (A király m­e­g­érkezése Bécsben.) Ő felsége el akarta kerülni a bécsiek ovatióit és ezért úgy rendelkezett, hogy kora reggel érkezzék haza Az udvari váróteremben összegyűltek az összes osz­trák miniszterek, Khun közös hadügyér és báró Wenckheim. Az udvartól csak a koronaherczeg volt jelen egy­szerű polgári öltönyben. Fél hatkor a vonat megérkezett, a király kiugrott a kocsiból, fia felé ment, ki csókokkal borította atyja kezét, ki őt meg­ölelte és homlokát megcsókolta. Ő felsége kitűnő színben volt; a hadügyminiszterhez lépett és kezett fogott vele, majd Auersperg herczegnek nyúj­tott kezet és néhány szót intézett hozzá. Azután a király fejével bólintva, elhaladt a miniszterek mel­lett. Utána Andrássy gróf jött óriási bundában, pré­mes sipkával fején, egyáltalán igen viruló színben s nagyon vidámnak látszott. (E g y á 1-K o s s u t­h.) Mai reggeli lapunk­ban a »Daily News« egy czikkét reproducáltuk, mely Kossuthra vonatkozó több álhir c­áfolgatásával foglalkozik. Ma pedig a »Times« legújabb számában olvasunk egy igen rokonszenves czikket, Charles Gilpins aláírással, mely szintén »szét akarja oszlatni a kitűnő magyar számos barátainak aggályait.« A czikk c­áfolgatja Schlesinger állításait és így vég­ződik : »Én távozásomkor azon hatást vittem ma­gammal, hogy egy valóban nagy embernél voltam, ki a jó ügyért való harczot végig küzdötte de el­nyomva ellenfeleinek számától visszavonult a csata­térről és most őrszemmel kiséri azon ügyeket, me­lyekben régente oly kiváló része volt.« Gilpins ugyanis tavaly meglátogatta volt Kossuthot és most leírja, miként találta őt. Gilpins adatai mit sem tar­talmaznak, mi a magyar közönség előtt ül volna. — Czikke által figyelmessé tétetvén, utána néztünk a »Times« tegnapi számában, ahol az »Echo« nyomán részletesen van ismertetve Schlesingernek a »Fr. Ztg.«-ban megjelent közleménye. Schlesinger eszerint a »Corriere di Torino«-ban egy hirdetményt olvasott, hogy L. Kossuth, ki a Strada nyován 164. sz. a. la­kik , mérsékelt díjért féczkéket óhajt adni a né­met, angol és magyar nyelvből. Elment tehát Kos­suthoz és a nála látottakról igen megható részlete­ket közöl. A legmeghatóbb részlet azonban az, hogy »Kossuth Lajos panaszkodik, hogy gyermekei is meghalta­k.« Ebből és a leírás egyéb va­lószínűtlenségeiből és notórius valótlanságaiból biz­ton véljük következtethetni, hogy a derék német irót valami szédelgő felültette. (U­j postahivatal.) Segesvárszék Er­­ked névű­ községében uj postahivatal állittatik fel, mely működését f. évi mart. hó 1-én megkezdi; kéz­besítési kerületét Bene, Derzs, Erked, Musna, Pálos és Petek községek képezik. (Jótékonyság.) Hradszky Fran­­cziska asszonyság szepes-olaszi magán­növeldéjében saját költségen 15 choleraárvát fogadott fel, s azokat intézeti ápolás és nevelésben részesíti. Ez emberba­ráti cselekményéért, a belügyminiszter nevezett jó­tevőnek a XVI. szepesi város törvényhatósága útján elismerését jelentette ki. Különfélék. Budapest, február 28. (K­i­n­e­v­e­z­é­s­e­k.) Az igazságügyminiszter Till Mihály földmivelési, ipar- és kereskedelmi miniszteri III. osztályú számtisztet az igazságügyminisztérium számvevő­ségéhez II. osztályú számtisztté; a beregszászi királyi jó­ Személyi hírek. (Hyme­n.) Horvát Bertalan Nagy-Kanizsán jegyet váltott Szmodics Gizella kisasszonynyal Lehrmann Ferencz uradalmi ispán el­jegyezte ma­gának Tirovics Eleonóra kisasszonyt — Zala-Eger­­szegről. (Halálozás.) Szabó József, az Athe­naeum derék és buzgó hivatalnoka tegnap tüdő­vészben meghalt. Elhunytéról következő gyászlapot vettünk : Szabó Józsefné, szül. Orsonics Julia maga és nővé­rei : Orsonics Teréz, Szellő Jánosné szül. Orsonics Mária és férje Szellő János s gyermekei : Mária, János, József, Ferencz — továbbá Vladár Ferenczné szül. Orsonics Katalin, valamint férje Vladár Ferencz és fiuk Ferencz nevében fájdalomtól sújtott szívvel jelenti felejthetlen férje, illetőleg sógoruk és nagy­­bátyák Szabó József, az »Athenaeum« r. társulat könyvelője, folyó hó 27 kén, tüdővész kö­vetkeztében, életének 51­-dik és boldog házasságá­nak 27-dik évében történt gyászos elhunytát. A bol­dogulnak halt tetemei vasárnap, márczius 1-én dél­után 4 és fél órakor a Ferenczváros, Kinizsi­ utczai 3-ik számú lakásából fognak a r. kath. vallás szer­tartásai szerint a Kerepesi-ut melletti temetőben örök nyugalomra tétetni. Az engesztelő szent mise-áldo­zat szerdán, márczius 4-kén, délelőtt 10 órakor fog a pest-ferenczvárosi plébánia templomban az egek Urának bemutattatok Budapest, 1874 iki évi február 28-kán. Áldás és béke poraira ! Törvényszéki csarnok. (Emberölés.) M. é. deczember 16-án éj­­jel a teleki-utczai K­a­i­s­e­r-féle vendéglőből K­os­sa­­­k a urikocsis goromba magaviselete miatt ki­dobot­­t, mely alkalommal a vendégek egyike,­ K­o­­v­á­c­s János siráló, valamint Kaiser vendég­lős kocsisa, Talminger József a korcsmármét segítették. Minthogy azonban K­o­s­s­a­­­k­ó erővel akart behatolni az ajtón, Kovács és Talmin­ger az udvarba mentek ki, hogy elűzzék. Rövid idő múlva Kovács visszajővén, bort kért, azt mondva : »Megadtam neki, ha maghalt, nem tehetek róla !« Kossalkó akkor már halálra sebesülve feküdt az utcsán, és pár órával később a Ró­­kus-kórházban halt meg a fejére nyert beü­té­sek következtében. A tettességet a két vádlott mindegyike a másikra hárítja, sőt Talminger azt is tagadja, hogy ő Kossalkót űzőbe vette volna. Kovács Csak annyit vall be, hogy ő a kapu alatt több ütést mért ugyan K­o­s­s­a­­­k­ó­r­a, de az utczára ezt csak Talminger követte. A törvényszék Rakovsky kir. ügyész indítványa folytán, Kovács Jánost emberölés­ miatt egy évi börtönre ítélte Talmin­­g­e­r­t pedig bizonyítékok hiányából felmentette. Kovács felebbezett. (Hamis eskü.) Schlesinger Her­mann mészáros Schubert Mór által azzal vá­­doltatik, hogy utóbbitól m. 1872. május 2-án 706 font húst 167 frt 80 kr értékben átvett, az árát azon­ban meg nem fizette, és midőn e miatt a járásbíróság előtt bepereltetek, 1873. október 8-án a főesküt tette le arra , »hogy ő sem meg nem rendelte, seaj át nem vette a kérdéses hús-mennyiséget és annak az árá­val nem tartozik.« Schubert ennek alapján hamis es­küvel vádolja S­clesingert, és Ozwald Lipót vágólegénye és Szathmáry Gábor kocsijának tanúsága által kívánja a hús megrendelését és átada­­tását bizonyítani. A mai végtárgyalás fonalán azon­ban a hivatkozott tanuk vallomása oly határozatla­nak tűnik ki, hogy a törvényszék vádlottat bizonyí­tékok elégtelenségéből a vád alól felmenti. A „P. Napló“ táviratai. (Eredeti sürgöny.) Erzsébetváros, febr. 28. gr. Lázár Kálmán az ismert természettudós és író tegnap 27-én este 11 órakor meghalt. Béke poraira. Bécs, febr. 28. A »N. Fr. Presso« nek Párisból táviratilag jelentik: Hire jár, hogy a minisztertanács a Bonaparte-család száműzésének kérdésével foglal­kozik. Pária, febr. 28. A »Journal de Paris« azt ál­lítja, hogy Gontaut, eddigi berlini követ is,­péter­­vári követnek van kijelölve. Nagasaki, febr. 27. A Samurais kerületbeli Dannio-k fellázadtak; a katonaság s a felkelők közt összeütközés történt, melynek eredménye ismeretlen. A külföldiek bántatlanul hagyattak. Páris, febr. 28. A nemzetgyűlés elvetette a zongorák megadóztatását. B­é­c­s, február 28. (Megnyitás.) Hitelrészvény 243.25 Magyar földhitelintézet —.—. Anglo-Hung. —.—. Magyar hitelv. 144.—. Franco-magyar —.—. Municipalbank —.—. Államvasut —.— 1860­ ki —.—. 1864 ki —.—. Ezüst —.—. London —.—. Porosz pénztárutalvány —.—. Török sorsjegy —.—. Angol-osztrák 153,75 Lombard —.— Tramway —. —. Hitelsorjegy —.—.Napoleon d'or .—.Arany ------. Frankfurt —.—. Magyar sorsjegy —.—. Valóbank —.—. Általános épitőbank 83 — . Angol épitőbank 99.—. Bécs, február 28. (Előbörze.) Hitelrészvény 243.25. Magyar földhitelintézet 59.50. Angol-Hung. 34.50. Magyar hitelr. 154.—. Franco-magyar 58.—. Municipalbank —.—. Államvasut 321. — . 1860-ki —.—. 1864-ki —.—. Ezüst —.—. London —.—. Porosz pénztárutalvány —.—.Török sorsjegy —.—. Angol-osztrák 154.25. Lombard 160.— Tramway —.—. Hitelsorsjegy —.—. Napoleon d’or 9.10 —. Arany —.—. Frankfurt —.—. Magy. sorsjegy —.—. Váltóbank —.—. Általános épitőbank 83.50. Angol épitőbank 99 25. Frankfurt, február 27.(Esti zárlat.) Váltó­árfolyam Bécsre 104.25. Amerikai 1828-re 98.75 Osztrák bankrészvény —.—. Osztrák hitelrészv. 254.—. Osztrák államvaspálya-részvény 334.25 1864-ki 157.75. Galicziai 242.50. Évjáruléki papír 63.75. Győr-Gráczi —.—. Lombard 163.50. Köln, február 27. Búza 93.—, 828. Rozs 1108/r6- 67.50 Olaj 111.10.­,Szesz 10.17/2..

Next