Pesti Napló, 1874. február (25. évfolyam, 26-49. szám)
1874-02-28 / 49. szám
49. szám. Budapest, Szombat, február 28.1874 Szerkesztési iroda: Barátok-tere, Athenaeum-épület. A lap Szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadó-le iratai: Barátok tere, Athenaeum-épület A lap anyagi részét illető közlemények (döűtetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézetniük. . PESTI NAPLÓ ESTI KIADÁS. Előfizetési feltételek? Postán küldve, vagy Bu Inpestcs. házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 3 hónapra . . . 6 frt —■ kr. 6 hónapra . . »12» — » Az esti kiadás postai különkildéséért felilfizetés évnegyedenként 1 /tfzfut. Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó etsó napjától számíttatik. 25. évi folyam. Hirdetések szintúgy mintelőfizetések a KIADÓHIVATALBA, Barátok tere, Athenaeum Apuk küldendők. Budapest, február 28. A franczia közvéleményt élénken foglalkoztatja ama bizottság jelentése, melyet a nemzetgyűlés a szept. 4-ki úgynevezett nemzeti védelem kormánya tetteinek megvizsgálására kiküldött. A jelentés, melyet 24-én osztottak ki a kamrában, a kormány által a tartományokban, főleg a Loire körül és az ország nyugati részében elrendelt katonai műveleteket, bírálja. A jelentés egészben véve elítéli a toursi és bordeauxi kormány tevékenységét. Zárkövetkeztetéseiből ezeket emeljük ki ,így Francziaország azon kegyetlen sorsban részesült, hogy valamint szept. 4-ke előtt, úgy ezután is politikai számítások, a kormányzók képtelensége vagy elbizakodottsága, minden áldozat daczára, gyermekeinek minden magasztossága és hősiessége daczára a hadseregeket tönkretette. Mindenesetre a körülmények nem ugyanazok a két kormányra s felelősségük sem azonos. De hogy ha a császárság reánk nézve szerencsétlenségeink első okozója, akkor a sept. 4-ki kormány, melynek eljárása romlásunkat betetőzte, nem kevésbé felelős saját hibáiért s az ország annál inkább számadásra vonhatja, mert a hibák olyan bitorlott hatalom visszaélései voltak, mely öt hónapon át ellenőrzés nélkül s a nemzeti szuverainitás minden joga ellenére gyakoroltatott.« Ennek folytán nem valószínűtlen, hogy Gambetta és társai ellen ép oly eljárás fog indítványoztatok mint Bazaine ellen. A monarchikus lapok már élénken sürgetik a September 4-ei emberek hadi törvényszék elé állítását. Budapest, február 28. (Agrien ném e t egyete f. hó 26-kán este tartott ülésében tiltakozott az erdélyi szászok elnyomása ellen, s azon reményét fejezte ki, »hogy a korona az illető törvényeket szentesíteni nem fogja.« Mint ebből láthatni, a gráczi nagynémet urak azt sem tudják, miről van szó. (A Deákpárt tagjai), mint az »U. C.« hallja, nagy ebédet akarnak rendezni, s erre mind a középpárt, mind a mérsékelt balközép tagjait meghívni. A találkozás czélja az, hogy a koalitió esélyeit megbeszéljék, s különösen a vacsorapárttal szemben ellendemonstrációt rendezzenek. Különben a politika terén szélcsend uralkodik, s mindenki őfelsége vasárnapra kitűzött megérkezését várja.(Az itt jelentett dolgokról a Deák-párt körében semmit sem tudnak. A szerk.) (A 75 milliós magyar kölcsön.) Egy bécsi lap híre ellenében a »P. Lt.« ma azt jelenti, hogy azon consortium, melylyel a 75 milliós magyar kölcsön köttetett, az optió jogát a harmadik harmadrészre istényleg már gyakorolta és pedig február 20-án az utolsó 25 millióból 500 000 frtot adott át. (A Tököly-intézetről) a »Reform« hosszasabb és figyelemreméltó közleményt hoz. Ez intézetet tudvalevőleg Thököly Száva, a »legkitűnőbb magyar-szerb« azért alapítá, hogy a szerb ajkú ifjak a pesti magyar egyetemen nyerhessenek kiképzést. Tököly 108.000 frtot készpénzben, 2 házat Pesten, 11 házat Aradon s más nagyértékű birtokokat hagyott az intézetnek s az alapítvány kezelését, az ösztöndíjak adományozását a még akkor Pesten székelő »Maticza Szerbszka« szerb irodalmi egyletre bízta. Mostanában az egylet leköltözött Újvidékre, s egészen Miletics politikai czéljainak szolgál, így a Tököly-intézet is oly szellemben vezettetik, hogy az alapítványok élvezői a haza ellenségeivé neveltetnek. Ezenkívül meg van sértve a nemes alapító által világosan kikötött azon czél is, hogy az ösztöndíjasok a pesti egyetemen képezzék ki magukat. A múlt tanévben 18 nagyobb ösztöndías közül csak öt tanult a pesti egyetemen. A »Reorm« tehát azt sürgeti, hogy a cultusminiszter érve A „Pesti Napló“ tárczája. Az Utolsó Suror. — Riviére Henrik beszélge. — I. (Folyt.) Marcel utána nézett. Járása könnyeded, kissé hányaveti volt; meglehet, hogy az, amit az imént hallott, némileg lehűtötte; itt-ott néhány szót váltott több személylyel és csak a terem túlsó végéhez érve, fordult vissza. Tekintete egyenest Marcelra volt irányozva. Menetközben bizonyára csak ő reá gondolt, de már most mi módon gondolt reá ? Marcelt e kérdés csak egy pillanatra foglalkoztatá; úgy hitte, hogy ez nem őt illeti, majd meg azon gondolkodott minő nagy szerencse érné azt a fiatal embert, akibe Renée beleszeretne. Szinte látta a szenvedélyt végtelenül meg-megújuló gyönyöreivel, a fenyegető veszélyekkel, amelyekben azonban szintén rejlik bizonyos kesernyés kéj. D’Orbéire asszony volt nézete szerint ama ritka nő, akit annyiszor keresett anélkül, hogy ráakadt volna. Még egyre szemlélte és mindjobban bámulta. Sajátszerű elevensége volt, valódi örömmel tánczolt, nevetve fogadta a sok bókot. Az élteb nők azt mondogatták, hogy Renée ma igen szép. Marcel örült ennek, mintha csak barátnőjét, agy egyik gyermek kedvenczét dicsérték volna. Marcel egyúttal kezdett magába szállni. Megörült a maga okos önmegtagadásának, mely megóvta holmi könnyelmű lépéstől. Mivé kell vala válnia, ha bele talál szeretni Renéebe ? Már e gondolattól is megrémült. Szinte látta, hogy ő az érett korú férfiú bolondját járja e sugárzó ifjúságú, lángoló hevességű nővel. Mennyi nyugtalanság, mennyi kétely, mennyi aggály! Hova lett volna a derült munka, éltének büszkesége megnyugtató eleme ? Alá kellett volna magát vetnie a világfias kellékeknek, minden órán gyermekes gondoktól faggatva, ifjú versenytársakkal lett volna kénytelen megküzdeni, kik nem minden gúny nélkül csodálkoztak volna igényei fölött. Ekkor Honorine merült fel lelki szemei előtt. El kellett volna e nőt árulni, sőt mi több, megcsalni, a vétkes szerető szerepét kellett volna játszania, kit mi sem kényszerít azzá lenni, mert a meglevő szerencsét egy kötekedő, megragadhatatlan árnyék kedvéért hagyja cserben. És mindezt miért ? Mi haszna volna, ha szerettetnék is ? Avagy akkor kezdjünk húsz évesek lenni, mikor már betöltöttük a negyvenet? Rajtunk múlik tán az ifjúkor lángoló vágyaival, lelkességével bírni? Nem áll-e be az a végzetszerű óra, mikor a hajdanra megkísérlett erőfeszítésektől, az átélt szenvedélyektől egészen kifáradunk ? Mit ér akkor szerettetni, amikor a lélek mesterkélt erélyét csak a szerelem tehetetlen volta követi ? Azonban ez az este is elmúlt. Nagyjában áll, hogy Marcel szünet nélkül gondolt d’ Orbeire aszszonyra. Több alkalommal találkozott vele; az első benyomás, mit lelkére tett, egyre erősbödött és szívéig hatott. Titkos, gyengéd rokonszenv keletkezett benne. A legszebb ünnepély szomorú volt reá nézve, ha ő nem volt jelen. Viszont d’Orbéire asszony hozzá jött, mellette maradt, hosszan hallgatta beszédét. Olykor-olykor elpirult, vagy elmosolyodott. Mintha arra akarta volna bírni Marcelt, hogy tegyen előtte vallomást, és türelmetlenkedett volna, amiért tiszteletteljes nyugalma oly rendíthetlen. Nagyon is ifjúnak találta tán, vagy lenézte őt? Renée még előzékenyebb volt, mint Marcel, ki habozott, nem hitt sem pillantásainak, sem szavainak. Majd meg azt gondolá, hogy ily kalandban semmi rendkívüli sincs, hogy egy fiatal hölgyet olykor inkább a férfi hírneve csábítja, mintsem maga a férfi. Jól tudta hogy a nőket el lehet csábítani, ha tulajdon ábrándjaikat, eszménykép utáni törekvésüket használjuk fel, hogy csak meg kell lesni, melyik pillanat alkalmas arra, hogy a maguk szőtte hálóban lehessen őket elfogni. Megtegye-e ? Szégyenlette volna, de meg azt vette észre, hogy szereti Renéet. Édes, ellenállhatlan érzet vonzotta feléje. Kedve lett volna őt szívéhez szorítani, vagy csókot lehelleni a fehér, finom kezekre, melyek az övéi közelébe tévedtek. De bizonyos okosság viszszatartotta, hisz ez majdnem nevetséges lett volna ily koros embertől. Egy este a véletlen igazat látszott neki adni és ő már—már azt hitte, hogy ki van gyógyítva. — D'Orbéire urat eddig ís még nem látta, különben nem is volt reá kiváncsi. Ő csakugyan sohasem törődött a férjekkel. Különböző viszonyai önként támadtak, nem számításból: ő inkább volt don Juan, mint Lovelace. Ez este meglátta d'Orbéire urat, amint épen nejével beszélt. Renée férje alig harmincz éves, szép fiatal ember volt, nagyúri arcúkifejezése értelmiséget árult el s azon szerencsés önteltséget, mit a könnyű, gondtalan nagyúri élet szokott eredményezni. Nyájasan, mosolyogva beszélgetett Renéevel, ki hasonló módon válaszolt neki. Mindkettő fiatal volt, egyforma életmódot követett, egyforma érveik voltak,mintha csak egymás számára lettek volna teremtve. — Marcel, bármi gyakorlott volt is valamely helyzet kifürkészésében és abban, hogy a házastársakat egymástól elidegenítő titkokba behatoljon, semmi gyanúsat sem látott, egyebet sem vett észre a szemekben nyilvánuló szívélyes egyetértésnél. Csakhamar észrevette,hogy az ábránd,melybe önkénytelenül ringatta magát, minő őrült és nyiltan, utógondolatok nélkül józanság sugallta őszinteséggel hajtotta meg zászlaját d'Orbéire ur előtt Azon pillanatban, midőn d‘Orbéire ur eltávozott nejétől, Renée, ki egyedül ült egy pamlagon, intett Marcelnek és a mellette levő üres helyre mutatott. Kézmozdulata oly kecses, oly parancsoló, oly bizalmas volt, amilyent csak oly férfihoz lehet intézni, akit már is szeretnek, vagy akibe kezdenek beleszeretni. Marcel tetőtől talpig összerezzent, elhaloványodott a meglepetés és felindulástól. Majdnem tántorogva engedett a fiatal hölgy fölszólításának, feledé, hogy itt nem holmi gyorsan múló szeszélyről van szó, hogy ő már megszűnt sebezhetlen tenni és gépiesen e szavakat suttogá magában: — Ő akarta, hogy így legyen ! II. Marcelben ezentúl újra felpezsdült az ifjúi vér. Néhány nap múlva ugyanaz a tüzes és fáradhatlan férfiú lett, aki régente volt. Hirtelenében kibontakozott eddigi közönyéből. A mozgalom teljes, csupa ünnepnapból álló, felemésztő, de czéltalan tevékenység közt lefolyó élet, melynek puszta gondolatára is elborzadt azelőtt, egész természetesnek látszott előtte. Nem kellett-e mindig d’Orbéire asszony nyomában lennie ? A nagyvilág zaja közepette így fejlődött ki és nyilvánult viszonyuk. Azon gyér pillanatokban, mit a magánynak s bizalmasságnak szentelhettek, d’Orbéire asszony biztosította őt, hogy már kezdettől fogva szerette, és sokáig attól tartott, hogy közönyös lesz rá nézve. Marcel csodálkozott hogy ő így szerettetik, sőt hogy ez egyáltalán lehetséges volt, egyébiránt nagy mérvben élvezte a szerelmet. Az a teljes, a túlhabzó szenvedély volt, hevesebbé, diadalittassá téve a büszkeség, a szív minden örömeiáltal. Ha Renée már nem volt is mellette, az akarat erejénél fogva még egyre karjaiban tartotta, valóságban látta őt, beszélt vele, mosolygott reá. Talán első ízben esett meg rajta, hogy nem pusztán passiv részese volt a viszonynak; most őrajta volt a sor, most saját választásának, saját ábrándjának hölgyét bírta. Modora csakugyan meglepő volt, majd megdöbbentő extasis vett rajta erőt, szinte őrült volt a vidámságban, majd meg hallgatag lett, gondolatokba merült, azczán a boldog önteltség kifejezése terv el, emlékei oly élénkek voltak, hogy egészen kiragadták őt valódi környezetéből. — Valami regénynyel foglalkozik, mondák az emberek; arra nem is gondolt senki, hogy e regény nem valami uj kőkemény, hanem az ő élete, mely az ifjúsági szerelem váratlanul feltámadt varázsában uj kezdetet vett. (Folyt kör) nyesítse azon jogot, melyet neki Tököly intézkedéssei megengednek, hogy ugyanis azon esetre, ha a Maticza nem tudna vagy nem akarna a reá ruházott kötelességeknek megfelelni, az alapítvány kezelése tőle elvétessék. Országgyűlés. A képviselőhöz ülése február 28. Elnök: Bittó István. Jegyzők: Szeniczey Ödön, Beöthy Algernon. A kormány részéről jelen vannak: Pauler Tivadar, Szende Béla. A múlt ülés jegyzőkönyve hitelesíttetik. Elnök bemutatja a belügyminiszter átiratát, mely szerint boldogult I. Ferencz császár és apostoli királyért a szokásos szentmise-áldozat a budavári főtemplomban i. e. márczius 2-kán d. e. 10 órakor fog megtartatni. Tudomásul vétetik. Bemutatja továbbá Moson megye és Győr város kérvényeit, melyben az országos iparegyesületnek a hadifelszerelvényeknek hazai ipar által leendő előállítása iránti kérvényét pártolják. Csanádmegye kérvényét az adóbehajtásnak a törvényhatóságra leendő ruházása iránt. Vécsey Tamás lemondása folytán a könyvtári bizottságba egy tag lévén választandó, a választás hétfőn fog megejtetni. Serényi Ferencz gr. egy orthodox hitközség kérvényét nyújtja be a magyar izraelita iskola-alap jogos és méltányos felosztása iránt. Matuska Péter Liptó megye 10.000 polgárának kérvényét nyújtja be a megyék kikerekítési törvényjavaslat elvetése, esetleg Liptó- Szt.Miklósnak törvényszéki székhelyül leendő meghagyása iránt. Lukács Béla Szamosújvár város kérvényét nyújtja be a kereskedelmi városok eddig élvezett törvényhatósági önállásának meghagyása iránt. Karuch József a »Minerva« könyvnyomdatársulat kérvényét nyújta be nyomdájának megvétele iránt. Házmán Ferencz a budai tanítóegylet kérvényét nyújtja be Rill József tanár ügyének tisztázása és általában a tanítói állás biztosítása iránt. A beadott kérvények a kérvényi bizottsághoz utasíttatnak. Borba Zsigmond indítványozza, hogy a huszonegyes bizottságnak adandó utasítás ügyében a a házhoz benyújtott határozati javaslat a legközelebbi ülésben vetessék fel. Az indítványt csak a szélsőbal tagjai pártolják. A ház nem kíván a felvételre napot kitüzetni. Toszt Gyula a központi bizottság jelentését nyújtja be a kir. közjegyzőkről szóló törvényjavaslat tárgyában. Ki fog nyomatni s a ház a legközelebbi ülésben fog határozni napirendre tűzése felett. Harmadszor felolvastatnak s végleg megszavaztatnak a Svéd- és Norvégországgal kötött kereskedelmi és hajózási szerződésről, a Portugáliái kötött consulsági egyezményről és az Oroszországgal kötött postaegyezményről szóló törvényjavaslatok. A kérvényi bizottság által tárgyalt kérvényekre vonatkozólag a ház vita nélkül elfogadta a bizottság javaslatait, melyek értelmében azok az illető minisztériumokhoz utasíttatnak. Ezzel az ülés napirendje ki volt merítve. A legközelebbi ülés hétfőn lesz. Az ülés végződött 11 órakor. A fővárosi közmunkák tanácsából. Budapest, febr 20. Az ülést b. Podmaniczky Frigyes alelnök délutáni 4 órakor megnyitván, felolvastatik mindenek előtt Ország Sándor, m. királyi osztálytanácsos által szerkesztett, a fővárosi közmunkák tanácsának 1873. évi működésére vonatkozó évi jelentése. Ezen munkálat egész terjedelmében helybenhagyatván, kinyomatni, a m. országgyűlés — a városi képviselőtestület, — és a közmunkák tanácsa tagjai között kiosztatni, úgy az egyes minisztériumoknak és hírlap-szerkesztőségeknek megküldetni rendeltetik. Ez évi jelentés a következő 9. főrészre oszlik, nevezetesen : I. Budapest általános szabályozása. II. Sugárút. III. Belső körút, (váczi-út, országút, mészá-ros-utcza) IV. Nagy körút. V. Fővárosi középitési rendszabályzat. VI. Egyes intézkedések és rendsza-bályok. VII. Pénzügy. Vill. Személyi ügyek. IX. Sta-tisztikai adatok. A nagy közönségre nézve különös érdekkel birand a Vl-ik rész, a mennyiben ennek tartalma oly nagyfontosságu tárgyalások és intézkedésekről tesz említést, melyek közérdekű természetüknél fogva az egész fővárosra kihatnak; ilyenek: a dalmaszínház és a magyar népszínház építése, — a budai kir. várkert szabályozása, — a budai Elypse rendezése, — a várból a Krisztinavárosba és Tabánba levezető főkocsi utak, és ezzel kapcsolatban a királyi palota környékének rendezése, a Gellérthegy befásítása, a Svábhegyre vezető fogaskerekű vasút, az Ördögárok beboltoztatása, az államvasúttársulattal történt kiegyezkedés és ebből kifolyólag egy új pályaudvar létesítése, valamint a két szív utczának áthidalása, a városliget rendezése, a lóversenytér áthelyezése a lőportorony telkekre, emlékszobrok felállítása (Eötvös, Petőfi), a budai Kelenföld szabályozása, templomok díszítése stb. A fővárosi hatóságnak a Kerepesi-út szabályozási vonalának megtartása, valamint a városligetnek kibővítése tárgyában felolvasott átiratai örvendetes tudomásul vétetnek s ez utóbbira nézve elhatároztatott egyszersmind, hogy a munkálatoknak mielőbbi megindithatása czéljából az illető tervek a fővárosi közönségnek, mint a mely ezen munkálatokra 25.000 frtnyi költséget szavazott meg, mihamarább átküldettessenek. A Haas palota előtt elterülő régi színháztérnek szabályozására vonatkozólag a fővárosi hatóság és közmunkák tanácsa között eltérő nézetek forogván fenn, amennyiben az utóbbinak nézete oda irányult, hogy eme térnek azon része, melyen jelenleg az ideiglenes Bazár - épület áll, beépíttessék, míg ellenben a fővárosi hatóság azt szabadon megtartatni kivánta. Miután a fővárosi hatóság, daczára az e tekintetben folytatott huzamosabb tárgyalásoknak, saját nézetét, — mely részben a közvélemény helyeslésével is találkozott — továbbra is fenntartja, a közmunkák tanácsa indíttatva érezte magát a kérdéses tér szabályozására, illetőleg annak szabadon tartására nézve egy újabb tervezet kidolgoztatását elrendelni. Ezen újabb tervezet értelmében a Haas-palotával szembeselő épületek egy egyetemes vonalba hozatnának, miáltal az egész tér egy rendes négyszögű alakot nyerne, melynek közepében egy kertelménynyel környezeti szökőkút helyeztetnék el; ezen diszítmény a kocsiúttól egy magasabbra fektetett járda által fogna elválasztatni. Az ily formán kidolgozott terv a fővárosi hatóságnak lesz kiadandó. A Rumbach-utczának kikövezésére vonatkozó tervezet, valamint a gr. Lónyay-féle lépcsőzet és a hídfő előtti két légszesz-candelaber visszahelyezésére, végre az e helyütt létesített kétrendű lépcsőzeti munkálatoknak felülvizsgálatára vonatkozó jegyzőkönyvek kifogástalanul helybenhagyattak. Volkmann H.-nak két sziv-utczai telkéhez az uj erdősor megnyitása idejéig egy 69 négyszögölet képező térmennyiség 80 főt haszonbér mellett engedtetett át. Sárkány József felső dunasori építkezésénél alkalmazott kiszökellékek ára 500 írtban állapíttatott meg. Solymossy hites társakkal, a józsevárosi templom téren szabályozási szempontból elfoglalt 430 3 nagyságú terület megváltása tárgyában kötött szerződés helybenhagyatott. Következő szabályozási és telekfelosztási ügyek csekély módosítás mellett helybenhagyattak : Göttlicher Vincze, kőbánya 136. Ráday-Pergen Filipin, herminamező 12. Botlik Lajos, herminamező 11. 14. Ramazetter János, külső váczi út 428. Következő építési engedélyek akadálytalanul kiadhatók: Mendl Istvánnak, Terézváros akáczfa utcza 51. sz. a. II. emeletre. Auerbach háznak, Terézváros, Kismező utcza 223. sz.a.I. emeletre. Sivák Ferencznek, Víziváros horvát utcza 337. átalakításra. Alber Mátyásnak, Terézváros király utcza 811.11. emeletre. Schwager Sándornak Terézváros rózsa u. 49- I. emeletre. Rausch Györgynek, Víziváros, János utcza 382. földszintre. özv. Kauser Jánosnőnek, Józsefváros vasutcza 5. III. emeletre. Molinári Lajosnak Terézv. Eötvös utcza 37.11. emeletre. Ecker Lipótnak újlaki, Pálvölgyben, átalakításra. A jegyzőkönyv hitelesítésével Preussner és Sebastiani tanácstagok bízattak meg.rásbírósághoz aljegyzővé Pataky Menyhért beregszászi kir. törvényszéki dijas joggyakornokot nevezte ki. — A budapesti kir. főügyész Pap Mihály kir. ügyészségi dijnokot a pesti kir. ügyészséghez lmnokká nevezte ki. (Őfelsége a király), mint halljuk valószínűleg a jövő hét közepén érkezik Budára. (A király megérkezése Bécsben.) Ő felsége el akarta kerülni a bécsiek ovatióit és ezért úgy rendelkezett, hogy kora reggel érkezzék haza Az udvari váróteremben összegyűltek az összes osztrák miniszterek, Khun közös hadügyér és báró Wenckheim. Az udvartól csak a koronaherczeg volt jelen egyszerű polgári öltönyben. Fél hatkor a vonat megérkezett, a király kiugrott a kocsiból, fia felé ment, ki csókokkal borította atyja kezét, ki őt megölelte és homlokát megcsókolta. Ő felsége kitűnő színben volt; a hadügyminiszterhez lépett és kezett fogott vele, majd Auersperg herczegnek nyújtott kezet és néhány szót intézett hozzá. Azután a király fejével bólintva, elhaladt a miniszterek mellett. Utána Andrássy gróf jött óriási bundában, prémes sipkával fején, egyáltalán igen viruló színben s nagyon vidámnak látszott. (E g y á 1-K o s s u th.) Mai reggeli lapunkban a »Daily News« egy czikkét reproducáltuk, mely Kossuthra vonatkozó több álhir cáfolgatásával foglalkozik. Ma pedig a »Times« legújabb számában olvasunk egy igen rokonszenves czikket, Charles Gilpins aláírással, mely szintén »szét akarja oszlatni a kitűnő magyar számos barátainak aggályait.« A czikk cáfolgatja Schlesinger állításait és így végződik : »Én távozásomkor azon hatást vittem magammal, hogy egy valóban nagy embernél voltam, ki a jó ügyért való harczot végig küzdötte de elnyomva ellenfeleinek számától visszavonult a csatatérről és most őrszemmel kiséri azon ügyeket, melyekben régente oly kiváló része volt.« Gilpins ugyanis tavaly meglátogatta volt Kossuthot és most leírja, miként találta őt. Gilpins adatai mit sem tartalmaznak, mi a magyar közönség előtt ül volna. — Czikke által figyelmessé tétetvén, utána néztünk a »Times« tegnapi számában, ahol az »Echo« nyomán részletesen van ismertetve Schlesingernek a »Fr. Ztg.«-ban megjelent közleménye. Schlesinger eszerint a »Corriere di Torino«-ban egy hirdetményt olvasott, hogy L. Kossuth, ki a Strada nyován 164. sz. a. lakik , mérsékelt díjért féczkéket óhajt adni a német, angol és magyar nyelvből. Elment tehát Kossuthoz és a nála látottakról igen megható részleteket közöl. A legmeghatóbb részlet azonban az, hogy »Kossuth Lajos panaszkodik, hogy gyermekei is meghaltak.« Ebből és a leírás egyéb valószínűtlenségeiből és notórius valótlanságaiból bizton véljük következtethetni, hogy a derék német irót valami szédelgő felültette. (Uj postahivatal.) Segesvárszék Erked névű községében uj postahivatal állittatik fel, mely működését f. évi mart. hó 1-én megkezdi; kézbesítési kerületét Bene, Derzs, Erked, Musna, Pálos és Petek községek képezik. (Jótékonyság.) Hradszky Francziska asszonyság szepes-olaszi magánnöveldéjében saját költségen 15 choleraárvát fogadott fel, s azokat intézeti ápolás és nevelésben részesíti. Ez emberbaráti cselekményéért, a belügyminiszter nevezett jótevőnek a XVI. szepesi város törvényhatósága útján elismerését jelentette ki. Különfélék. Budapest, február 28. (Kinevezések.) Az igazságügyminiszter Till Mihály földmivelési, ipar- és kereskedelmi miniszteri III. osztályú számtisztet az igazságügyminisztérium számvevőségéhez II. osztályú számtisztté; a beregszászi királyi jó Személyi hírek. (Hymen.) Horvát Bertalan Nagy-Kanizsán jegyet váltott Szmodics Gizella kisasszonynyal Lehrmann Ferencz uradalmi ispán eljegyezte magának Tirovics Eleonóra kisasszonyt — Zala-Egerszegről. (Halálozás.) Szabó József, az Athenaeum derék és buzgó hivatalnoka tegnap tüdővészben meghalt. Elhunytéról következő gyászlapot vettünk : Szabó Józsefné, szül. Orsonics Julia maga és nővérei : Orsonics Teréz, Szellő Jánosné szül. Orsonics Mária és férje Szellő János s gyermekei : Mária, János, József, Ferencz — továbbá Vladár Ferenczné szül. Orsonics Katalin, valamint férje Vladár Ferencz és fiuk Ferencz nevében fájdalomtól sújtott szívvel jelenti felejthetlen férje, illetőleg sógoruk és nagybátyák Szabó József, az »Athenaeum« r. társulat könyvelője, folyó hó 27 kén, tüdővész következtében, életének 51-dik és boldog házasságának 27-dik évében történt gyászos elhunytát. A boldogulnak halt tetemei vasárnap, márczius 1-én délután 4 és fél órakor a Ferenczváros, Kinizsi utczai 3-ik számú lakásából fognak a r. kath. vallás szertartásai szerint a Kerepesi-ut melletti temetőben örök nyugalomra tétetni. Az engesztelő szent mise-áldozat szerdán, márczius 4-kén, délelőtt 10 órakor fog a pest-ferenczvárosi plébánia templomban az egek Urának bemutattatok Budapest, 1874 iki évi február 28-kán. Áldás és béke poraira ! Törvényszéki csarnok. (Emberölés.) M. é. deczember 16-án éjjel a teleki-utczai Kaiser-féle vendéglőből Kossak a urikocsis goromba magaviselete miatt kidobott, mely alkalommal a vendégek egyike, Kovács János siráló, valamint Kaiser vendéglős kocsisa, Talminger József a korcsmármét segítették. Minthogy azonban Kossakó erővel akart behatolni az ajtón, Kovács és Talminger az udvarba mentek ki, hogy elűzzék. Rövid idő múlva Kovács visszajővén, bort kért, azt mondva : »Megadtam neki, ha maghalt, nem tehetek róla !« Kossalkó akkor már halálra sebesülve feküdt az utcsán, és pár órával később a Rókus-kórházban halt meg a fejére nyert beütések következtében. A tettességet a két vádlott mindegyike a másikra hárítja, sőt Talminger azt is tagadja, hogy ő Kossalkót űzőbe vette volna. Kovács Csak annyit vall be, hogy ő a kapu alatt több ütést mért ugyan Kossakóra, de az utczára ezt csak Talminger követte. A törvényszék Rakovsky kir. ügyész indítványa folytán, Kovács Jánost emberölés miatt egy évi börtönre ítélte Talmingert pedig bizonyítékok hiányából felmentette. Kovács felebbezett. (Hamis eskü.) Schlesinger Hermann mészáros Schubert Mór által azzal vádoltatik, hogy utóbbitól m. 1872. május 2-án 706 font húst 167 frt 80 kr értékben átvett, az árát azonban meg nem fizette, és midőn e miatt a járásbíróság előtt bepereltetek, 1873. október 8-án a főesküt tette le arra , »hogy ő sem meg nem rendelte, seaj át nem vette a kérdéses hús-mennyiséget és annak az árával nem tartozik.« Schubert ennek alapján hamis esküvel vádolja Sclesingert, és Ozwald Lipót vágólegénye és Szathmáry Gábor kocsijának tanúsága által kívánja a hús megrendelését és átadatását bizonyítani. A mai végtárgyalás fonalán azonban a hivatkozott tanuk vallomása oly határozatlanak tűnik ki, hogy a törvényszék vádlottat bizonyítékok elégtelenségéből a vád alól felmenti. A „P. Napló“ táviratai. (Eredeti sürgöny.) Erzsébetváros, febr. 28. gr. Lázár Kálmán az ismert természettudós és író tegnap 27-én este 11 órakor meghalt. Béke poraira. Bécs, febr. 28. A »N. Fr. Presso« nek Párisból táviratilag jelentik: Hire jár, hogy a minisztertanács a Bonaparte-család száműzésének kérdésével foglalkozik. Pária, febr. 28. A »Journal de Paris« azt állítja, hogy Gontaut, eddigi berlini követ is,pétervári követnek van kijelölve. Nagasaki, febr. 27. A Samurais kerületbeli Dannio-k fellázadtak; a katonaság s a felkelők közt összeütközés történt, melynek eredménye ismeretlen. A külföldiek bántatlanul hagyattak. Páris, febr. 28. A nemzetgyűlés elvetette a zongorák megadóztatását. Bécs, február 28. (Megnyitás.) Hitelrészvény 243.25 Magyar földhitelintézet —.—. Anglo-Hung. —.—. Magyar hitelv. 144.—. Franco-magyar —.—. Municipalbank —.—. Államvasut —.— 1860 ki —.—. 1864 ki —.—. Ezüst —.—. London —.—. Porosz pénztárutalvány —.—. Török sorsjegy —.—. Angol-osztrák 153,75 Lombard —.— Tramway —. —. Hitelsorjegy —.—.Napoleon d'or .—.Arany ------. Frankfurt —.—. Magyar sorsjegy —.—. Valóbank —.—. Általános épitőbank 83 — . Angol épitőbank 99.—. Bécs, február 28. (Előbörze.) Hitelrészvény 243.25. Magyar földhitelintézet 59.50. Angol-Hung. 34.50. Magyar hitelr. 154.—. Franco-magyar 58.—. Municipalbank —.—. Államvasut 321. — . 1860-ki —.—. 1864-ki —.—. Ezüst —.—. London —.—. Porosz pénztárutalvány —.—.Török sorsjegy —.—. Angol-osztrák 154.25. Lombard 160.— Tramway —.—. Hitelsorsjegy —.—. Napoleon d’or 9.10 —. Arany —.—. Frankfurt —.—. Magy. sorsjegy —.—. Váltóbank —.—. Általános épitőbank 83.50. Angol épitőbank 99 25. Frankfurt, február 27.(Esti zárlat.) Váltóárfolyam Bécsre 104.25. Amerikai 1828-re 98.75 Osztrák bankrészvény —.—. Osztrák hitelrészv. 254.—. Osztrák államvaspálya-részvény 334.25 1864-ki 157.75. Galicziai 242.50. Évjáruléki papír 63.75. Győr-Gráczi —.—. Lombard 163.50. Köln, február 27. Búza 93.—, 828. Rozs 1108/r6- 67.50 Olaj 111.10.,Szesz 10.17/2..