Pesti Napló, 1874. május (25. évfolyam, 100-124. szám)

1874-05-05 / 103. szám

alapelvit, ma már csaknem egyhangúlag visszautasí­totta a tudomány, s visszautasíták a törvényhozások is. Midőn az állam valamely cselekményt büntetés terhe alatt megtilt, vagy valamely cselekvésnek foga­natosítását büntetés terhe alatt meghagyja, legfőbb er­kölcsi hivatása feladatának teljesítésében jár el, s nem tesz egyebet,mint tagadásba veszi az erkölcstelenség és egyúttal a jogrendre ártalmas bűntettnek létjogát, il­letőleg az erkölcsi rendet sértő, és a közérdeket veszé­lyeztető ténynyel szemközt tagadásba veszi polgá­rainak tétlenül marad hatását. E feladat nemcsak nem zárja ki, hanem ellenkezőleg feltételezi, hogy a büntetés az állam és társadalom egyéb viszonyaiból származó czéloknak, mint a praeventionak, a repres­­siónak, úgy a javításnak is megfeleljen; de ez utób­biak önmagukban, s ezek egyike sem alapja az igaz­ság czéljával, hanem, a­mennyire az igazság lehe­tővé teszi, ezzel és a mellett, érvényesítendők is, de nem alapelvei a büntetőjognak. A jelen­tvjavaslat alapelvül a felőbbiek szerint sem az absolut, sem a relatív theóriát nem fogadván el, az egyesített elméle­tet vallja alapelvének, melyen az 1847. évi törvényja­vaslat is alapul s mely annak egész rendszerét át­hatja. Ez képezi alapelvét a német büntetőtörvény­könyvnek is, melynek e kérdésre vonatkozó jellem­zéséül mondja Bemner : »Vollständig im Einklänge mit der von uns entwickelten Vereinigungstheorie steht das St. G. B., welches durch Aufnahme der bedingten Freilassung den relativen Zwecken, besonders dem Besserungs­­zwecko auch auf das Quantum der Strafe einen Ein­fluss einräumt. (St. Gr. B. 23. §.) In dieser, durch die Wissenschaft vorbereiteten Neuerung bekundet sich der kräftig fortwirkende Zusammenhang der Straf­rechtstheorien mit dem Leben. Das aber das R. St. G. dabei den durch die absolute Theorie gegebenen unerlässlichen einfachen Satz der Proportionalität : »schwere Verbrechen — schwere Strafen, leichte Verbrechen — leichte Strafen«, nicht aufgiebt, zeigt seine ganze Fassung, ebenso, wie der bedingten Frei­lassung gegebene gesetzliche Abgrenzung.« Ezen theoriát fogadta el az 1867-dik évben ha­tályba lépett belga büntetőtörvénykönyv is, melyről leghivatottabb jellemzőjének , Haus tanárnak nagy­becsű munkájában a következők mondatnak: »L‘idée du juste et l’idée de l’utile, le principe de l’expiation et le principe de l'intérét public, con­stituent les deux éléments sur lesquels repose la legi­­timitó de la peine sociale ; ces deux éléments, dönt chacun doit exercer son influence sur la lói pénale, et sur i’application da celle-ci, concourent pour for­mer la base du droit de repression exercé par la so­­ciété. Nous donnons la préférence á cette derniére théorie.« Ezen elv uralkodik a sok tekintetben jeles olaszországi javaslat határozmányai fölött; ez ké­pezi Livingston joggal világhírűvé vált törvényja­vaslatának is alapelvét. »A mi intézkedéseink rendszere — ezek a ne­vezett tudósnak szavai — találkozik az elvont igaz­sággal, a közhaszn­ossággal és bármely feltételezett társadalmi szerződés megállapításaival.« A rendszer helyességének criterionját tehát Livingston is abban találja, hogy az absolut és relatív theoriáknak köve­telményei egyesítve érvényesülnek törvényjavasla­tának rendszerében. Eltekintve az elvont és kizárólag theoretikai czélokra érvényesíthető eltérésektől, ezen alapelvet vallják Rossi, Hék­e és Ortolan is, kik közül az utób­binak ide vonatkozó, s erélyesen kifejezett tétele így szól : »Hogy a föltétlen igazság és a társadalom fenn­tartásának érdeke, — vagyis az igazságos és a hasznos — a büntető rendszerben szükségszerűleg nevezetes tényezőt képeznek : ez magától értetődik, ez bizonyos tekintetben a józan észnek általánosan elterjedt tana.« Az egyesítési elmélet tehát, a művelt világnak a tudomány és a törvényhozások által szen­tesített alapelve; ez a mi alap­elvünk is! * Az általános indokolás, melyet eddigi közle­ményeinkben szó szerint idéztünk, ez után áttér a törvényjavaslat tartalmának ismertetésére.Ezt és a to­vábbi részeket már csak kivonatosan fogjuk közöl­hetni. Országgyűlés. 1. A képv.­ház ülése ma két érdekes ügy­­gyel foglalkozott. Az egyik nagyon szomorú érdekességgel bír. Ez a Haller-ügy. A­kik ismerik, azt mondják róla, hogy az angol Tic­borne-pör, ehhez képest, jelentéktelen dolog. A Haller-pörben két testvér viaskodik egymással. Az egyik: Ferenc?, főispán volt és jelenleg orsz. képviselő. Ez az ügy tárgya­lása alatt ma a folyosókon sétált.­­A másik: József, ki a kereseteket megindítá, a képv.­ház karzatáról hallgatta a vitákat. A kriminális följelentések ez ügyben né­hány száz darabra rúgnak. Törvényszéki végzés van vagy hatszáz. A vádak végrende­­lethamisítás, gyilkosság, vérfertőztetés, birói zártörésről sat. szólnak, az ad­ák mázsaszá­mot értek el, s most már alig van ember, ki a vádak óriási labyrinthjében magát tájékoz­ni képes. A törvényszékek, — mint ezt ma a képr­­házban többen constatálták, — ez ügyben nagy incorrectséggel jártak el s különösen ez köti le ezúttal figyelmünket. A képv.­ház a Haller Ferencz ellen benyújtott kérvény­ben zaklatást látott, s a mentelmi bizottság kezdetben azt tervezi, hogy az el­­járó segesvári törvényszék megrovatását fogja ajánlani. Ez indítványt, mely túlhaladja a képviselőház illetékes­ségét, a bizottság később eleste, de annál na­gyobb érdekkel tekinthetünk a lépések elé, melyeket az erre hivatott tényezők az illető bíróság ellen alkalmazni fognak. E szégyen­foltot minél előbb le kell venni a magyar bí­rói karról; erélyes, gyors és igazságos eljá­rást követelünk; e botránynak nincs sok ha­sonmása civilizált népek igazságügyi történe­tében. A másik érdekes vita a közjegyzői tör­vényjavaslat azon pontjai körül fejlődött ki, melyek a közp.­bizottság által újabb szöve­gezésben terjesztettek elő s a többi között arról is szólnak, hogy mely nyelven állítan­­dók ki a közjegyző által az illető okmányok ? A közp.­bizottság egyszerűen a nemzetiségi törvényre való hivatkozást ajánlá; a külön­vélemény, melyet Máday Sándor és Paczo­­lay János védtek, az egyedül magyar nyelven való szövegezést javasolta , míg a Benes Döme által benyújtott és esze­sen védett módosítvány azt tartalmazza, hogy az okmányok — magyar záradék mellett — kiállíthatók az illető törvény­hatóságok jegy­­zőkönyvi nyelvein is, vagy pedig eshetőleg — igazságügyminiszteri felhatalmazás alap­ján, — más nyelven. Az e feletti discussio nagy érdekű volt és a balközépi javaslat, melyet Tisza Kálmán erőteljesen védett, határozottá emelkedett. Ez ügyet, mely bizonyos fontos­ságra emelkedett, a Deákkör nem tár­gyalta, s az igazságügyminiszter azon hamis helyzetbe jutott, hogy majd a közp. bizott­ság, majd Benes indítványát pártolta. A kü­lönvéleménynek semmi c­ance-a sem volt az elfogadtatáson. H. A képviselő úz ülése május 4 (Folytatás esti lapunkhoz.) Folytattatván a Haller Ferencz gr. ki­adatási ügyében megkezdett vita, Vajda János Haller Ferencz grófot kiadatni kívánja, azon okból, hogy ezen bonyolódott ügyben az igazság végre valahára kiderüljön. Úgy hiszi, hogy a háznak nem hivatása az igazság kiderítését megakadályozni. Hivatkozik Becze Antal ügyére, ki a ház által kiadatott, s azt látja, hogy a képvise­­lőház a mentelmi ügyek tárgyalásánál nem mindig az igazság szempontjából szokott kiindulni. Elnök szülót ezen a ház méltóságát és tekin­télyét sértő kifejezésért rendreutasítja. Vajda János megjegyzi, hogy csupán hivat­kozni kívánt a Becze ügyében követett eljárásra, melylyel nem tartja megegyeztethetőnek a mentelmi bizottság javaslatát. Haller Ferenczet kiadatni kívánja. Hoffmann Pál azon nézetben van, hogy a mentelmi bizottsághoz utasított s Haller Ferencz ügyére vonatkozó okmányok igen sötét illustratióját képezik jelen igazságügyi állapotainknak, s bátran lehet állítani, hogy oly botrányok, minők ezen okmá­ban foglaltatnak, ritkán fordulnak elő és csak oly zilált állapot mellett lehetségesek, minőben igazság­szolgáltatásunk létezik. A törvényszék eljárásában zaklatást lát Haller F. irányában, avagy kérdi, nem zaklatás-e az, midőn egy törvényszék kétszeri kérés daczára két ízben megtagadja a zárlatot, mely fő okát képezi a jelen ügynek és harmadszor mégis elrendeli ugyanazon irományok alapján, a­nélkül, hogy az, a­mi előbb akadályul szolgált, pótoltatott volna. Nem zaklatás-e az, midőn a biróság azon végzéseket maga vonja vissza, melyekkel a zárlat elrendeltetett, a tett kifo­gások következtében, midőn a felsőbb bíróság meg­semmisíti a zárlatot elrendelő végzést, azonban a tör­vényszék mindamellet foganatosított zárlatot, egyúttal nem rendelte megszüntetendőnek, hanem megengedte azt föntartani.Nem zaklatás-e az, midőn az ügy újból tárgyaltatván, újbóli kérelemre a viszonyok változása nélkül, a törvényszék megint elrendeli azon zárlatot, melyet előbb maga megszüntetett. Ha valamely tör­vényszék a körülmények azonossága mellett meg­adja harmadszor azt, mit kétszer megtagadott, egy­szeri kiadás után visszavont, és a­mit a felsőbb tör­vényszék megsemmisített, s a visszavonás daczára fenntartja a zárlatot, ez kétségkívül zaklatás. Ily kö­rülmények között, midőn a bíróság indokolatlan ingadozást tanúsít, hogy egymással homlokegyenest ellentétes végzések hozatnak, az eljáró bíróság eljá­rását nem tekintheti másnak, mint az egyeseknek a bíróság részéről való zaklatásának. Pártolja a mentel­mi bizottság javaslatát. Csiky Sándor helytelennek tartja a törvény­széknek a Haller ellen elrendelt birói zár ügyében követett eljárását s azért a mentelmi bizottság véle­ményét az igazsággal megegyezőnek találja s Haller kiadatása ellen szavaz. Almássy Sándor mindazon esetekben, midőn valamely kiadatási kérvény politikai zaklatásnak csak színét is viseli magán, kötelességének tartja a kiadatást megtagadni. Polgári peres ügyekben azon­ban, az igazság kiderítése czéljából, megtagadja a kiadatást, bárha­at saját elvbarátainak egyike ellen kéretnék is. Sajnálja, hogy az igazságügyminiszter mélyen hallgat azon vádakkal szemben, melyekkel a kiadatást kérő túszek elhalmoztatott. Pauler Tivadar igazságügyminiszter figyel­meztet arra, hogy a bíróságok tekintélyének fenntar­tása a társadalmi rendnek egyik oszlopát képezi és azért egyes ítéletek helyessége vagy helytelensége felett az oly nyilatkozatok, a­melyek rászólást foglal­nak magukban, nem arra valók, hogy az igazság­szolgáltatás ügyét megszilárdítsák, s hogy a bírói kar tekintélyét emeljék. Meg lehet győződve a ház, hogy ha valamely bíróság nem jár el annak rendje szerint, úgy, hogy azt felelősségre vonni lehet, ez megtörténik. Megtör­tént ez különösen a szóban levő törvényszékre nézve is, habár nem ezen, hanem egy más ügy miatt. A bíróság ítéletének bírálatába nem bocsát­kozik, mert a felső bíróságok kizárólagos hivatását képezi, s nem is tartja helyesnek, hogy ily bírálat a képviselőházban nyilváníttatik. Remete Géza felhívja a kormányt, gondos­kodjék erélyes rendszabály­okról a czélból, hogy a bíróságok visszaéléseket ne kövessenek el, s akkor lesz is azoknak tekintélyük. Az előadó ismételve ajánlván a mentelmi bi­zottság javaslatát, az elfogadtatott. Tárgyalás alá vétetett a tengeri kereskedelmi hajók lajstámozásáról szóló törvényjavaslat. Vécsey József dr. előadó : Ezen törvényja­vaslat czélja meghonosítani törvénykönyvünkben egész sorát azon intézkedéseknek, melyek a tengeri kereskedelemmel foglalkozó honfitársainkat igen közelről érdeklik és melyek eddig részint a helyha­tósági intézkedések, részint pedig fejedelmi rende­letek alapján fennállottak, anélkül hogy a tvkönyv­­ben bármi nyomuk lett volna. Nevezetesen Mária Terézia és Ferencz idejéből léteznek edictumok, melyek csekély módosítással megfelelnek azon ren­delkezéseknek, melyek a jelen törvényjavaslat szö­vegében foglaltatnak. Ez intézkedésnek hordereje leginkább az,hogy a tengeri hajóba fektetett vagyon némiképen telekkönyveztessék,és így nem csak a hi­telnek, hanem a rendőrségi ellenőrködésnek, de a biztosítási ügyeknek is alapul szolgáljon. Ajánlja a törvényjavaslat elfogadását. A törvényjavaslat úgy általánosságban mint részleteiben elfogadtatott, tárgyalás alá vétetik a köz­ponti bizottságnak jelentése a közjegyzői törvényja­vaslat némely szakaszainak újabb szövegezése tár­gyában. Toszt Gyula központi bizottsági előadó: a központi bizottság a nyelvkérdésben hozzáutasított szakaszokra nézve általában és lényegileg az előbbi állásponthoz ragaszkodik , ezért röviden csak azt je­lenti, hogy a 2-ik szakasznál Bédán által beadott s a ház által is helyesléssel fogadott módosítást Tisza Kálmán indítványa értelmében a bizottság elfogadta s azt akként szövegezte, hogy közjegyzőre nézve ki­mondatni javasolja, hogy minden közjegyzőnek az 1868-ik 44. t. ez. 27-ik §-ban megszabott kellékek­kel bírnia kell. Máday Sándor a nemzetiségi törvényt min­denkor a legszigorúbban interpretálja és nem képes felfedezni az 1868. 44. t. ez. egyetlenegy szakaszá­ban, de szellemében sem azon követelménynek jogo­sultságát, hogy az államban közhitelességgel felruhá­zott közegek által kiállított közokirat, mely minden bíróság előtt végieha­atási joggal bír, eredetiben más nyelven, mint az állam hivatalos nyelvén lehessen szerkesztve. Korántsem akarja a felek magánérintkezéseiben azon jogukat csorbítani, hogy saját nyelvükkel él­hessenek, de itt nem magánéritkezésekről van a szó hanem közhitelességgel felruházott közegek által kiállított közokiratokról, s ha a ház azt akarja, hogy valamely közjegyző által kiállított közokirat az ál­lam összes bíróságai és hatóságai által kivétel nélkül mindenkor közhitelességgel bíró okiratnak tekin­tessék, akkor csakugyan szükséges, hogy ezen okirat oly nyelven legyen elismerve, mely az államnak összes bíróságai és hatóságai által kivétel nélkül áta­­lánosan elismert nyelv, azaz az állam hivatalos nyelvén. A központi bizottság kisebbsége által beadott különvéleményt kéri elfogadtatni, mert a központi szövegezés ugyan megengedi facultative az okira­toknak más nyelveken való felvételét, de arra nézve egyáltalában nem nyújt garantiát, váljon ily képes­séggel és joggal felruházott közjegyzők lesznek-e isineretve, olyanok t. i. kik arra, hogy más nyelven szerkeszthessenek okiratokat,képesek és jogosultak, addig a különvélemény egyenesen utasítani óhajtja az igazságügy minisztert arra,hogy csak oly közjegy­zőket nevezzen ki, kik az illető vidéken általánosan dívó és általánosan használt nyelvekben tökéletesen jártasak. E szerint a különvélemény a feleknek a közjegyzőkkel való érintkezésükben nyelvük hasz­nálatát sokkal biztosabban , mert imperative, óv­ja meg. BonCB Döme nem tartja helyesnek, hogy a központi bizottság javaslatában az 1868. 44.1. sz. 27-ik szakaszára hivatkozik, mert a közjegyzőkről szóló törvényjavaslat 2-dik szakasza a közjegyzői qualificatióról szól,az idézett törvény 27.szakasza pe­dig egyebek között utasítást foglal magában az iránt, hogy a kormány gondoskodjék oly h­ivatalnokokról kik értik a magyar nyelvet. Ennélfogva a 27-dik szakaszra való hivatkozást kihagyatni kéri. A külön­véleményre áttérve, megjegyzi, hogy nem az a fő­­czél, hogy egy fél egy közokiratot leírjon, a­mely ma­gyar nyelven van szerkesztve és a­melyet ő nem írt alá, de az a czél, hogy olyan okiratot írjon alá és fogadjon el, a­melyet megértett; ez a czél pedig nem lesz elérve az által a­mit a különvélemény óhajt. A 7-ik szakaszra nézve a következő módosít­ványt terjeszti elő : »A közjegyzői kinevezés a köz­jegyzői okiratoknak az állam hivatalos nyelvén kí­vül, még azon nyelveken való fölvételére is ad jogo­sítványt, melyek az illető törvényhatóságnak, — melyben a közjegyző működik, — jegyzőkönyvi nyelveit képezik. (1868. 44. t. ez. 2. §-a.) Azoknak még más nyelven is lehető fölvételére a teljes jártas­ság kimutatása mellett az igazságügyminiszter adja meg az engedélyt, akár egyidejűleg a kinevezéssel, akár később a közjegyzők külön kérelmére.« Joannovits György kijelenti, hogy nem fo­gadhatja el a különvéleményt, mert az szemben az eddigi gyakorlattal, s az 1868: XXXXIV. t.-cz.-kel valóságos visszalépés; és szemben a honpolgárok azon jogával, melynél fogva magánjogi ügyleteikben anyanyelvűket használhatják egymás közt, oly kény­szert alkot, a mely semmivel sincs igazolva. Pártolja Benes módosítványait. Tisza Kálmán azt hiszi, a nemzetségi törvény azért alkottatott, hogy a magyar államiság határain belül megadatván az ország más ajkú fiainak mind az, mit megadni lehetett, megvonassék a határ, a me­lyen túl a­ki követel, az nem kaphat a magyar tör­vényhozástól semmit. (Helyeslés) alkottatott azon feltevésből, hogy a haza minden fia lelje meg boldo­gulásának eszközeit, másfelül lelje meg törvényes alapon a biztosítást a túlkövetelések ellen. (Élénk helyeslés) Most is azt mondja, hogy a törvényho­zásnak törvényes nyomon kell haladni, melyet e tekintetben az országgyűlés maga elé szabott, nem menni túl rajta, de nem maradni rajta innen sem. A törvényhozás méltóságával nézete szerint nem fér meg az, hogyha egyszer valamit biztosított, az­után azon adott biztosítékot mellékes utakon egyen­ként akarja visszavonni. (Általános helyeslés.) A közjegyzői okiratoknak általános országos jellegét különben is a hitelesítő clausula adja meg. (Helyeslés.) Ezen törvény kiköti, hogy ennek min­denesetre magyarnak kell lenni, s ezt helyesen teszi, mert ez­által ráüti a magánokmányokra a magyar államiság bélyegét , de ennél tovább menni és azt követelni, hogy az egész okmányt se lehessen felven­ni az illető felek nyelvén, ez egyfelől megrontása lenne a törvényben adott szónak, másfelől szükségte­len és harmadszor a nem magyar ajkú polgárok magán­ügyeinek végzését véghetetlenül hátrál­tatná. Ezekből kiindulva Benes Döme módosítványát elfogadja és a kisebbség véleménye ellen szavaz. (Élénk hosszas helyeslés.) Goszman János­ azon meggyőződését fejezi ki, hogy ha az illető közjegyző tud románul ott, a­hol románok laknak, minden ember bizalommal fog hozzájárulni és annál több jövedelme lesz. (De­rültség !) ha pedig nem tud, egy fillérben sem fog részesülni. Szakácsy Dániel: Tisztelt ház ! (Nagy zaj. Eláll !) A jelen törvényjavaslat czélja az, hogy az igazságszolgáltatás gyorsabbá tétessék. Ugyan édes tisztelt képviselőház (Hosszas élénk derült­ség) nyer-e ily intézkedésekkel valamit a magyar állam ? Bizonyára semmit; arra kell törekednünk, hogy mindnyájan, kik az államnak polgárai va­gyunk, a behozott intézmény iránt bizalommal visel­tessünk (Folytonos nyugtalanság.) Én részemről ezt csak úgy látom elérhetőnek, ha Benes J. képviselő­­társam módosítványa fogadtatik el. (Szavazzunk.) Paczolay János: a közjegyzői okmányok az ország minden bíróságai előtt végrehajtási erővel bírnak. Ha tehát megengedjük, hogy a közjegyző által egyéb nemzetiségű lakosoknak a közokmá­nyok, melyek végrehajtási erővel bírnak, bármely nyelven kiadassanak. Magyarországon senki sem le­het tisztviselő, ki az országban lakó minden nemze­tiségek nyelvét nem ismeri. Mert különben hogy ren­delhet el valamely bíróság végrehajtást oly ok­mány következtében, melynek nyelvét nem ismeri. Ez a zavart legfölebb növelni fogja, de semmi esetre sem fogja előmozdítani az igazságszolgáltatást; szó­lónak nincs kifogása az ellen, hogy az okmány azon nyelven vétessék fel, melyen a fél kívánja. De a ki­adványozást nem lehet megengedni más nyelven, mint a­mely az igazságszolgáltatás és a közigazga­tás nyelve, t. i. a magyar nyelven. (Helyeslés.) Miután nem lehet kívánni, hogy az országban minden egyes törvényszék s annak minden egyes tagja az országban létező valamennyi nyelvet töké­letesen bírja, de azt sem lehet követelni, hogy a bíró oly okmány alapján rendelje el a végrehajtást, me­lyet nem ért; nézete szerint ebből az következik, hogy a közjegyző által kiállított, s az egész ország­ban végrehajtható okmányokat nem lehet más nyel­ven szerkeszteni, mint magyar nyelven. A kisebbségi véleményt pártolja. (Szavazzunk! Szavazzunk !) Román Sándor : Miután úgy látja, hogy a házban a bölcseség, és politikai belátás túlnyomó­­sággal bír, örömest eláll a szótól. (Helyeslés: Sza­vazzunk.) Brennerberg Mór kijelenti, hogy Bones Döme módosítványával tökéletesen meg van elé­gedve. Toszt Gyula a központi bizottság nevében elfogadja Benes módosítványát. Pauler Tivadar igazságügy miniszter : T. ház! Már minap kijelentettem, hogy én ezen sza­kaszt úgy, a­mint az szövegezve van, tökéletesen kielégítőnek tartom, olyannak, a­mely minden igé­nyeknek megfelel és minden aggálynak elejét ve­heti. De miután Benes Döme­t­ képviselő úr által beadott szerkezet olyan, a­mely általában a lényeg­gel semmi ellenkezésben nem áll, bővebb megfon­tolás után, mindenkire, ki ezen ügygyel foglalkozik, csak megnyugtatólag hathat,én részemről nem ellen­zem, hogy az elfogadtassék (Helyeslés.) A különvélemény elvettetvén, Benes módosit­ványa elfogadtatott s ezzel az ülés d. u. 2 óra 10 perczkor véget ért. III. A főrendiház Illése május 4. Elnök: Majláth György. Jegyzők: Nyáry Gy. báró, Batthyány Fr. gr. A kormány részéről jelen van: Wenckheim Béla b. Az ülés déli 7­ 1 órakor megnyittatván, a múlt ülés jegyzőkönyve észrevétel nélkül hitele­síttetik. Felolvastatik Zichy Ferencz gr. levele, melyben a török udvarhoz nagykövetté történt ki­­neveztetése folytán megát a főrendiház üléseiben való megjelenéstől ideiglenesen felmentetni kéri. Elnök: Azt hiszem, a méltó főrendek a fel­mentést megadják mindaddig, míg ő nagyméltósága hivatalos elfoglaltsága miatt távol lesz. Gr. Csekonics János,gr. Csekonics Endre, továbbá gr. Karácsonyi Guidó, bemu­tatják meghívó leveleiket, az utóbbi egyúttal kéri, hogy addig míg, mint országgyűlési képviselő műkö­dik, a főrendiházban való megjelenéstől felmen­tessék. A meghívó­ levelek az igazoló bizottságnak adatnak. A közösügyi bizottság elé terjesztett előterjesz­tések és levelezések a főrendek közt szét fognak osztatni. Huszár Imre, a képviselőház jegyzője, bemu­­mutatja a magyar határárőrvidék törvénykezésének újjászervezése folytán felmerült költségek fedezésé­ről, az 1872. VII. t. sz. A) 20 és B) 10 némely czi­­meinél és rovatainál tett túlkiadások fedezéséről, és a belvizek levezetéséről szóló szentesített törvény­­czikkeket kihirdetés , továbbá tárgyalás és hozzájá­rulás végett az 1871: XXXI. törvényczikk 24. §-nak módosításáról és a főváros pesti része telekkönyvé­nek átalakításáról szóló törvényjavaslatokat. (Él­jenzés.) A szentesített törvényc­ikkek kihirdettetvén, a képviselőház által tárgyalt két törvényjavaslat a jogügyi és törvénykezési bizottsághoz tétetik át. Ezzel az ülés véget ért. A jövő ülés szokott módon fog kihirdettetni. Az ülés végződött 1 órakor. BELFÖLD. U­n­g­v­ár, május 1. (Az Ínség­.) Szomorú május elsejére virradtunk, a ma esz­tendei fagy tönkre tévé szőllőinket, gyümölcsfáinkat s veteményeinket és ma épen igy állunk ; a néhány napja tartó dermesztő hideg után tegnap reggel a fagyponton alól három fokot mutatott a hévmérő; a vályúkban egy ujjnyi jég volt a vizen; a gazdagon virágzó gyümölcsfák s különösen az aljas helyeken fekvő szőllők nagy részben leperzseltettek. Ma a háztetők hólepellel boritvák, hajnaltól folytonosan havaz, őszi vetéseink már az egerek pusztítása s a márcziusi fagyok által semmivé lettek. Nagy a csüg­­gedés. Megyénk bizottsága ápril 27-én és 28-án tar­tott rendkívüli közgyűléséből az adónak kényszer útján való behajtását egy évi tartamra beszüntetni kérte.­­ A belügyminisztériumnál pedig az iránt kérelmezett, hogy az ínség által fenyegetett földbir­tokos osztály megmentése czéljából a bizottság egye­temleges jótállása mellett öt év alatt törlesztendő 100.000 frtnyi kölcsönt engedélyezzen v­e­tő­m­a­g­­szerzésre. A munkás nép a közút­vonalakon el van látva munkával. 1. 1. Különfélék. Budapest, május 4. (Ő felsége a király) hétfőn, azaz f. évi május hó 11-én délelőtti 10 órakor általános kihall­gatást fog adni; előjegyzések a mondott napig a cabineti irodában Budapesten a (várpalotában) elfo­gadtatnak. (Katonai alapítványi helyek.) A bécsi cs. és k. technikai katonai akadémia mű­szaki osztályában az 1874/5 tanévre két Hensel Her­­mann-féle alapítványi hely lesz betöltendő. A felvé­teli vizsgálat tárgyai: német, franczia nyelv, mathe­­matika, leiró mértan, természettan, vegytan, földle­írás, történelem. A­kik a német nyelvet tökéletesen leírják és egy felreáltanodát jó sikerrel végeztek a felvételi vizsgálat alól felmentve. A folyamodvá­nyok i. é. junius végéig a Hensel Herman-féle ala­pítvány gondnokságához Bécsben intézendők. (Nagy bizalo­m.) Említettük régebben, hogy Kubinszky Mihály kanonoknak a kalocsai ér­sek részéről való kath. tanfelügyelőül kineveztetése sok bizalmatlanságot kelt. Most a »Szabadkádban azt olvassuk, hogy a zentai iskolaszék ama hírre, hogy Kubinszky a zentai közös iskolákat meg akarja láto­gatni, hogy az iskolák »vallás-erkölcsi gondozásá­nak mikéntjéről meggyőződést szerezzen,« a követ­kező határozatot hozta: »Minthogy ezen tanhatóság Kubinszky Mihály urnak tanfelügyelővé történt ki­nevezése felől az iskolaszékre törvényesen illetékes helyről hivatalosan soha nem értesittetett, ez őt ilye­nül el nem ismeri, s a hatóságunk alá rendelt köz­ségi iskolákban hivatalos működést gyakorolni meg nem engedheti. — egyedül egyházi állása iránti tekintetből tett intézkedést az iránt, hogy a tanórák rendében megállapított vallás erkölcstani órákban az illető iskolákat vagy a rendes iskolai órák végez­te után valamely tanteremben is a rom. kath. rendes hitoktató által össszeirivató­ kath. tanulókat ő­ket az iskolaszék által e czélra különösen kiküldött iskolaszéki tag kíséretében mint vendég meglá­togathassa, és a vallástan miként tanítása felett ta­pasztalatokat szerezhessen, azonban más tanórák alatt, egyébb tantárgyak , nem kath. tanulók rová­sára semmi esetben.« (A­z írói és művészi kör) május elsején foglalta el uj helyiségét, mely az előbbit ké­nyelemben és díszben messze túlszárnyalja. Hét csi­nos terem áll a kör rendelkezésére az Ikey-féle ház első emeletén, az újvilág- és a hatvani-utc­a sarkán. A bútorzat nagy részben új s kivált a társalgó­teremben a lehető legelegánsabbnak mondható. A kör rövid időn annyira vitte, hogy most már tekin­télyes könyvtára is van egy mellékteremben, mely az olvasó­szobából nyílik. Nem nehéz megjó­solni, hogy a kör új helyisége még nagyobb virág­zás tanúja lesz, mint volt az előbbeni. Már előnyös fekvésénél fogva is mintegy hivatva van arra, hogy a fővárosi irodalom és művészet zajos, életerős köz­pontja legyen, s minden irányban érvényre emelje a kitűzött czélt. Érdekesnek véljük megemlíteni, mint históriai adatot, hogy ugyanott, hol jelenleg az írói és művészi kör van, volt hajdan a híres védegy­let s a második emeleten épen a kör olvasóterme fölött lakott Kossuth Lajos. (A fővárosban levő magyar munkások­ tegnap néhány százan összejöttek, hogy helyzetüket megbeszéljék, felemlíték, hogy a pesti légszeszgyárnál munkát kereső magyarokat visz­­szautasítottak, hanem nemsokára rá fölvettek 16 po­roszt és írtak, hogy küldjenek még 40-et; a margit­szigeti híd körül rendszeresen utasítják vissza a ma­gyarokat és fogadnak fel olasz munkásokat; gyáraink, közmunkáink, a Dunaszabályozás, a híd és sugár­­építkezés idegen vállalkozók kezébe jutottak és most tény az, hogy hatezer munkás van kenyér nélkül, holott a vállalkozók egyre vándoroltatják Budapestre a porosz, olasz és egyéb idegen munkásokat. A mellőzött magyar munkások meg akarják kérni a belügyminisztert, hogy tegyen valamit érdekükben, mert különben éhen halnak sa­ját hazájukban. (Írásbeli toldalékok keres­kedelmi nyomtatott körlevelek­ben.) A földmivelés-, ipar- és kereskedelmi minisz­térium közzéteszi a hivatalos lapban, hogy az osztrák cs. kir. kereskedelmi minisztériummal egyetértőleg azon engedmény állapíttatik meg, miszerint a ke­­resztkötéses küldeményekre szabott mérsékelt díj m­ellett szállított kereskedelmi körlevelek és az árjegy­zékek nyomtatott szövegébe az árakat és utazó ügy­nök nevét kézírással is szabad bejegyezni, vagy a be­jegyzett árakban és az utazó ügynök nevében írással vagy gép segélyével változtatásokat eszközölni, vala­­mint hogy a fönnemlített körlevelek és árjegyzékek a c­ég több társai által aláírhatók az árakra vagy a fize­tési módozatokra vonatkozó kitételekre is, minek pél­dául : készfizetésnél 4 % sconto, vagy az árak érten­dők az..............i pályaudvarig való szállítással stb. Ezen kedvezmény azonban csupán a belföldi és a Németországgal való kölcsönös forgalomban előfor­duló nyomtatott kereskedelmi körlevelekre terjed ki; más országokba szóló ily küldeményekre az eddigi szabályok érintetlenül maradnak. (Beviteli tilalo­m.) Konstantinápoly­­ban székelő nagykövetségünk jelentése szerint a tö­rök kormány a robbantó kanócz bevitelét Törökor­szágba eltiltotta. Személyi hírek. (Halálozás.) Márkus Elek, harmadé­ves műegyetemi hallgató élte 21-ik évében, folyó hó 3-án hagymázban meghalt. Béke poraira! Helyi hírek. (Bérbeadások.) A városligeti tűzjáték­­téren levő kioszkot a ma tartott második árlejtésen Luxemberg vállalkozó vette bérbe 600 frtért; a múlt árlejtésen is ő volt az egyedüli ajánlattevő, volt ugyan több vállalkozó, ki szerette volna kivenni, de abba hagyták, mert a kioszkban nincs lakhely, úgy hogy télen semmire sem használhatják. A halászati jogot a főváros két partja között Szihelszky és Pich­ler halászok vették bérbe 601 rrtért, a halászezék csak 301 irtot kínált. — 380 parcellát képező városi szántóföldek hat évre bérbe fognak adatni; az ár­lejtés septemberben lesz; egy-egy parcella 2—4 hold. Az erzsébet téri kioszkról szóló szerződést, mely eredetileg Reich Jakab és Privorszkyval volt megkötve, Reich Jakabra kérik a vállalkozók át­íratni, mert Privorszkynak kevés része van a válla­latban. A pénzügyi és gazda­bizottságban többen fur­csának találták ezt a kérelmet, de végre mégis azt határozták, hogy a kérvényt pártolólag fogják a köz­gyűlés elé terjeszteni. (A házbérek leszállítása.) A fő­városnak magában Pesten 104 saját háza van, azon­kívül van 30 bérelt háza ; az ezen házakban lakó fe­lek közül többen kérvényt nyújtottak be, hogy ház­bérüket szállítanák le. A pénzügyi és gazda­bizottság jó példával ment elő és e kérelmeknek helyt adott, h­igy a három nyul-utczai laktanyában levő bolthelyi­ségek bérlőinek a 300 frtnyi lakbér 250-re, a 400 frtnyi 350-re, a 200 frtnyi 170, a 450 frtnyi 375, a 350 frtnyi 300 frtra szállíttatott le. A városnak főúti házában egy kérelmező félnek a 480 frt házbérből 80 ftot engedtek el. (A kereslet és kínálat­ a lakásokra nézve egészen megváltozott arányokat mutat. Még nem rég ideje, hogy a lakáskeresés bajos volt, most a háztulajdonosok fogdossák, a­hol lehet, a la­kókat, így a napokban egy a Vízivárosban lakó em­ber ki akart költözni, de nem bírván a lakbért kifi­zetni, házi gazdája bútorát lefoglalta. Uj gazdája pedig, hogy lakóját el ne szalaszsza, kiváltotta a bú­tort sajátjából és beleegyezett, hogy a lakó az érte kiadott összeget havi részletekben visszafizethesse, így változnak az idők és­­ a házi urak. (K ö v e z é s.) Az alsó rakparton a régi posta utczától a fővámházig a 100,000 írttal előirányzott kövezési munkákat Hirsch Károly vál­lalta el 11­4 °/p elengedéssel, a 12000 írtba kerülő vasmunkákat az Oettl-féle vasöntöde 16 °/° árleenge­déssel ; a 15 írtjával számított 200 öl fát Dittrich Jó­zsef szállítja, ki 3°/o-ot engedett. — A Dorottya- és fürdő-utczától kezdve a lánczhidig a kocsi-itt maut­­hauseni gránittal fog köveztetni; a munkák, mely­nek költségvetését a mérnöki hivatal már előterjesz­tette, vagy két hét múlva kezdik meg. (A budapesti »kereskedő if­jak társulat­a«) szerdán f. hó 6-án költözkö­dik át az új egyleti helyiségbe T­uri­ utcza 11. sz. I. emelet. (Az »Unió« kereskedelmi egy­let) oktatási bizottsága szerdán május hó 6. 8 óra­kor rendezi második vitatási estélyét, melyen »a kereskedői segélyszemélyzet állásáról« szóló tárgya­lás fog folytattatni. Az egylet t. tagjai ezennel felké­retnek, hogy minél számosabban megjelenni szíves­kedjenek. (Garázdálkodás.) Több helybeli pol­gár tegnap este a városligeti Takács-féle vendéglő­ben mulatott és a hazamenetre külön omnibuszt rendeltek a vendéglő elé. Este fél tíz órakor haza akarván menni, több fiatal ember szintén fel kívánt ülni, mit a polgárok meg is engedtek. Az omnibusz induló­félben volt, ekkor több részeg fiatal ember jött a kocsihoz és szintén be akart szállni, de miután nem volt hely, a már benn ülőket erőszakkal akar­ták leszorítani, sőt a részeg urfiak egyike késsel is

Next