Pesti Napló, 1874. június (25. évfolyam, 124-147. szám)
1874-06-12 / 133. szám
Budapest, Péntek június 12. 1874. 133. szám. 25. én rolvuBi. Szerkesztési iroda, Barátok-tere, Athenaeum-épület A lap Szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kézirátok nem adatnak vissza. Kiadó-hivatal: Barátok tere, Athenaeum-épület A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendőkiPESTI NAPLÓ REGGELI KIADÁS: Előfizetési feltételek! Postán küldve, vagy Budapestem házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 3 hónapra • . . 6 frt — kr. 6 hónapra . . 12 » ^— · Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés évnegyedenként 1 frfrint. Az előfizetés az év folytán*minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától számittatik. Hirdetések szintúgy mint előfizetésük a KIADÓHIVATALBA, Barátok tere, Athenaeum-épek küldendők, Előfizetés a PESTI NAPLÓ-ra. Előfizetési árak: Egész évre .... 84 frt. Félévre................................12 frt. Negyedévre ... 6 frt. Egy hóra .... 2 frt. Az előfizetés Pestre, a »Pesti Napló» kiadó-hivatalának (ferencziek tere , Athenaeumépület) küldendő. A „P. Napló“ szerkesztő- és Ma-iiiiatala. Budapest, junius II, A bonapartismus kísértetével ismét komolyan kezdik ijesztgetni a francaia nemzetet. Jobbról és balról, mérsékelt és szélső részről, köztársaságiak és monarchisták egyaránt ezzel foglalkoznak s a császári párt kicsiny körét vádolják, rágalmazzák, fenyegetik és üldözni készülnek. A köztársaságiak részéről ez elég ügyes cselfogás, hogy szétrobbantsák a 1873-ki május 24-ki többséget. A monarchisták pedig a császáriak izgatásaival és örelméivel akarnák indokolni ama folytonos vereséget, melyet saját jelöltjeik még mostan is, midőn övék a hatalom és a közigazgatás, a képviselőválasztásokban szakadatlanul szenvednek. Sem a legitim, sem az alkotmányos királyság lovagjai nem akarják a vereség valódi indokát fölismerni vagy kimondani. Bukásuk egyedüli oka abban rejlik, hogy törekvéseik iránt a nép zömében rokoszenvet ébreszteni nem birnak. — A bourbonok családfáját ketté törte a forradalom vihara ; — azóta restaurálhatták , visszaültethették akár a régibb akár az ifjabb ág alakjában, nem bitt gyökeret vetni s a fővárosi néptömeg lázadása könnyen végetvetett uralmának. — A becsületes, de együgyü Chambord gróf, vagy a jelentéktelen párisi gróf ma sem képesek a régi monarchia traditióit föleleveníteni a nemzet öntudatában; vannak személyes híveik, az egyik a papságban és a régi elkorhadt főnemességben, a másik a plutocratiában, a pénzvilágban hű szövetségessel bir, de sem a hadsereg, sem a nép zöme nem fogékony ügyek iránt. Parliamenti államcsíny útján talán visszaállíthtatni trónjukat, de a nemzet csak nehezen fog azzal megbarátkozni. Ez ellenszenvben gyökerezik a monarchisták folytonos veresége. Ők azonban a bonapartisták titkos izgatásaira tolják a dolgot s mióta Burgoing báró Nievre megye egyik követi székét elnyerte, a sajtó szakadatlanul a bonapartismus rémével ijesztgeti a jámbor közönséget, a kormány alakításkor az orleansok az egész állami hatalmat fel akarták használni ellenök és alig van nap, melyen a nemzetgyűlésben a bonapartisták megtámadásával kisebb-nagyobb botrány ne zavarná a ház törvényhozói tevékenységét. Pedig e tactica okvetlenül hibás, s csak a bonapartisták malmára hajtja a vizet, mert növeli fontosságukat a közvélemény szemében, s olyan túlságos jelentőséget tulajdonít nekik, melylyel különben egyáltalában nem bírnak. A bonapartisták szerepe és helyzete sajátságos a mostani franczia pártélet keretében. Képtelenség lenne azt állítani, hogy a császárság, melynek bukása óta még négy év sem járt le, ma már alkotásainak emlékével együtt kiveszett volna a nemzet szívéből. Francziaország még nem feledhette el, hogy a császárságnak tizennyolcz évi erős kormányt, békét és belnyugalmat, rendkívüli anyagi virulást köszön s hogy az olyan nemzetközi szerepet biztositott számára, mely az ő dicsőségben gazdag történetének lapjain is fényes helyet foglal el. A császárság bukása óta sokkal rövidebb idő folyt le, semhogy ezeket az ország Sedan és Metz daczára elfeledhette volna. A magánérdek számtalan kötelékkel fűzi a bukott institutióhoz a népegyes osztályait ma is; a hadsereg, s különösen a tisztikar, a hivatalnokok, a rendőrség, a bírói és ügyvédi kar nagy része a köztársasági elemek helyfoglalása folytán igen élénk bonapartistikus hajlamokat táplál. A párt tehát mindenesetre komoly szerepet játszik s általános népszavazás esetén igen jelentékeny eredményeket tudna elérni. De ez a dolog természetében fekszik; ha 1830 után négy évvel megszavaztatták volna a francziákat, úgy akkor a bourbonok mellett is legalább igen nagy minoritás jelentkezett volna. A régi királyság emléke még nem veszett ki, az új trón pedig még nem vert elég erős gyökereket. A bonapartistáknál is ugyanezen jelenség mutatkozik. Befolyásuk és jelentőségük évről évre csökkenni fog, hacsak ellenségeik mesterséges uton nem fogják azt fokozni. Nincs nagyobb politikai baklövés, mint valamely pártot kivételes törvényekkel sújtani, s így a nép előtt azt a martírság dicsőségével körül fonni. Helyesen vezetett, az ország érdekeit kielégítő kormányforma, lassanként magától kiirtja elődjének emlékét, hívei napról napra csökkenni fognak, míg végre oly szűk körre szorítkoznak,melyben nem árthatnak többé, mint ezt a legitimistáknál tapasztalni. Szerencsétlenség lenne tehát Francziaországra, ha Mac Mahon az orleanisták izgatásaira hallgatva a bonapartisták ellen kivételes intézkedéseket alkalmazna s a kormányhatalmat elnyomásukkal compromittálná. Ama pillanatban, midőn a bonapartismus a martírság töviskoszorújával jelenik meg a nemzet előtt, csakugyan attól lehet tartani, hogy nem sokára a császári korona fényével fogja ezt fölcserélni. A képviselőhöz pénteken d. e. 10 órakor nyilvános ülést tart. A „Pesti Napló“ tározója: Nova Acta Musei Nationalis Hungarici. Ez a czíme azon nagyszerű munkának, melyet jeles tudósunk, dr. Rómer Flóris bocsátott közre, a m. k. közoktatási miniszter meghagyásából. E művet akarjuk bemutatni közönségünknek. A múzeumok az emelkedett műveltség követelménye folytán létesültek, s Európa nyugati, műveltebb nemzeteinél olykor csodás erőfeszítéssel, mesés nagyságú anyagi és szellemi áldozatokkal alkották meg az újkori műveltség ezen szentegyházait. Hazánkban számtalan ok gátolta azt, hogy az érdeklődés az ókori műremekek gyűjteménye felé forduljon, bár tagadhatlan, hogy hazánk számos egyeseinél oly kiváló erély és érdeklődés mutatkozott a classicus emlékek gyűjtése és conserválása iránt, mely nemzetünknek a fenséges és szép iránti érzékét és tiszteletét fényesen igazolja. A nemzet fejlődésével, művelődésével azonban elérkezett azon időpont is, midőn a figyelem, a közérdekeltség e kincsek felé fordult, s a haza szivében nem csekély számú műemlék halmozódott össze, úgy az egyesek gyűjteményeiből, mint a megindult kutatások folytán. Haliczky Antal, néhai régiségtárőr : »Sexagena inscriptionum quae ex monumentis romanis in horto musei nationalis hungariei publice expositis transsumtae sunt« czimű értekezéséből láthatjuk, hogy a terjedelmes rópaai kőemlékek, az akkor talán kertnek csúfolt múzeumi puszta téren szétszórva állottak , majd egy jellemzően »lomtárnak« elkeresztelt helyiségbe jutottak, melyben — mint a tudós szerző mondja — mindenféle műkedvelő társulatok padjai, állványai, lámpái, korlátai foglalták el a nagyobb tért. — Ily állapotban találta, a műkincseinknek oly nagy hírnevet szerző tudós, Mommsen, gyűjteményünket, s annak állapota felől. Eötvös József néhai akadémiai elnök előtt nem a leghizelgőbben nyilatkozott. A kerti árkádok felállíttatását tervezte ugyan az igazgatóság, de midőn minden oldalról csak tehetetlenséggel találkozott, ekkor fellépett a király, s 1862-ben Ferencz József ő felsége országos bizottságot nevezett ki, melynek kötelességévé tétetett kimerítő jelentést tenni a múzeumi gyűjtemények állapotáról,s a nyújtandó segélyezésről, melylyel az intézetet czéljának megfelelőleg emelni lehetne. Az országos bizottság, melynek jegyzője dr. Rómer Flóris volt, 1500 frtot ajánlott e czélra, s a rendezést ideiglenesen Érdi János vezette, a még mindig szűkre mért helyiségben; s végre 1869-ben dr. Rómer Flóris neveztetvén ki múzeumi őrnek, fáradhatlan kitartással sürgette a kőemlékek rendszeres elhelyezését, s csakugyan a nem csekély összeget igénylő felállíttatás eszközölve jön. Csak ekkor látták szakférfiaink, mily tekintélyes készlet, a tudomány és művészet mennyi új forrása, kincse van e tárlatban, melyről a dr. Rómer Flóris korszakot alkotó művének bevezetésében a következőket mondja: »Azon számos emlék, mely jelenleg a magyar nemzeti múzeumban fel van állítva, és melynek érdekességét az emeli leginkább, hogy legnagyobb részben hazánkból, sőt a fővárosnak közelségéből valók, ugyanannyi kétségtelen lapja a rómaiak történetének, éspedig, ami éppen a mai világot érdekelheti, nemcsak foglalás és lenyűgözésnek és folytonos öldöklésnek történetét tanítják ezen műemlékek, hanem a már inkább szervezett tartomány beléletét, vallási, polgári, katonai rendszerét, a pannoniai, valamint a szomszéd barbároknak a birodalomba való lassankénti beolvasztását, az ó-világ minden, még a legtávolabb eső földrészből is ide került lakók emlékét.« »Vallási szempontból feltűnnek a számos fogadmányi kövek, melyek nemcsak az ős római isteneknek állíttattak, mert számos példánya van itt azon isteneknek is, kiket a mezőgazdaság és bortermelés védnökei gyanánt tiszteltek, és hogy a légiók tarka képei is föltűnhessenek, nem hiányzanak a távoleső egyptomiak emlékei,a syrusok, perzsák nemzeti istenei sem. Megismerkedünk emlékeinkből , a vallást, mint a polgári szerkezetet is részben igazgató papokkal főleg a barbárokat az ősrómai állam vallásához hódító papi testületekkel. És hogy a területet is ismerjük, melyről a hódítók ide gyülekeztek, vagyis ide parancsoltattak, számos országnak, vidéknek, városnak nevét olvassuk, sőt a közlekedési utak irányát is, melyek a foglalást biztosították. A kereskedelmi viszonyokról tanúskodnak némely kőnemek, melyek csak Itáliában fordulnak elő, és oly remekművek is, melyek hires római mestereknek tulajdonithatók.» »Személyi ügyekre térvén át, majdnem minden császártól , kiket a birodalom a foglalás tartama alatt uralt, vagy akik talán személyesen is ezen tartományban időztek, leírunk emlékeket.« »Ezek után felsorolhatjuk a köztársaság polgári és katonai tisztviselőit és tisztjeit.« »Az elsők közt fordulnak elő az állam legfőbb hivatalnokai minden árnyéklatban, a római tanácsos, lovag, a császár tartományi képviselője vagy küldöttjétől kezdve, a különféle közigazgatási vagy pénzügyi hivatalnokokig. Megismerkedünk az érdekes szervezetű társulatokkal, a magánosok, szabadosok, és a rabok viszonyaival, a viaszlapokon egészen olvasható magánszerződésekkel. A téglákon, mécseken és samu edényeken, valamint a rézbélyegeken fennmaradt nevek szerfölött érdekes adalékokul szolgálnak a műipar történetéhez és annak hazánk területén való meghonosításához.« Mindezt tekintve, jeles tudósunk nem késett a kőtár kincseinek kiadatási munkálatához fogni, s a tudományos vágot minderről értesíteni. Így történt aztán, hogy Desjardins Ernő, párisi tanár, első nyilvános felolvasása után tárlatunkat meglátogatván, a gyűjtemény nevezetes voltát elismerte, és késznek nyilatkozott a kőemlékeket lerajzolni, s hozzá franczia tudományos szöveget írni, ha a m. kir. kultusminiszter megajánlja a kiadatás költségösszegét. A múzeumi igazgatóság tekintve azt, hogy ilyen módon az egész tudományos világnak élvezhetővé teszi gyűjteményünket, Desjardins ajánlatát pártolólag terjeszté a cultusminiszterhez,s a monumentális mű a küszöbön állott világkiállításra oly dísznyomtatványban állíttatott elő, mely önbecsén felül az egyetemi nyomda nagyszerű képességét, s a hazai fény- és kőnyomdászati állapotot imposans alakban tüntette fel. így készült el, mint a tudós szerző előszavában mondja: a Magyarországban ünnepelt nyomdászati működés1 négy százados jubileumi évében a remek mü e czim alatt: »Acta Musei Nationalis Hungariei. Monuments epigraphiques du Musée National Hongrois dessinées et expliquées par Ernest Desjardins, publiés par ordre de M. le ministre des Cultes et de l’instruction publique royal de Hongrie, et par les soins de dr. Römer Flóris. Budapest, 1874.« Desjardins műve azonban, ki beható tanulmányainak eredményét még egy külön felolvasásban, a múzeum e ritka, eddig eléggé nem méltányolt kincseit a főváros műveit közönségének figyelmébe ajánlotta, — a hazai közönség nagy részére élvezhető alig lett volna, miért is a közoktatási miniszter, e munkának magyar nyelven való kiadásával dr. Rómer Flóris urat bízta meg. A mű szövegéhez Desjardins munkája szolgált ugyan alapul, azonban a tudós férfiú részéről folytatott tanulmányozás és javítás némi különbséget tüntet elé, miután a kőrégiségtár történelmének összefoglalásánál a feliratok olvasása és az irodalom kiegészítésére vonatkozólag, nagy segélyül szolgált Mommsen berlini tanárnak »Corpus inscriptionum latinarum« IIl-dik kötetének I. és II-ik része, mely Desjardins műve után jelent meg. Félszázadnál több idő telt le azóta, hogy brassói Miller Ferdinánd 1818-ban az »Acta Litteraria Musei Nationalis Hungariei« czimű művének első kötetét világra bocsátotta, s ez az első irodalmi művelet, mely nemzeti intézetünk történetét annak kezdetétől (1802) elég érdekesen tárgyalta. Szerény, s nem a messze múltban gyökerező irodalmi tevékenység. S ime, egy rövid félszázad lefolyása alatt, a magyar n. muzeum iránt feléledt tevékenységről ma oly két mű tanúskodik, melyre Európa bármely nemzete büszke lehetne. Óhajtjuk a jeles szerzővel, hogy a: »Nova Acta Musei Nationalis Hungariei,« ezen új Phoenix, ne csak kalauza,hanem nélkülözhetetlen kísérője is legyen mindazoknak, kik az ó-világ nagynemzetének hazánk területén való működéséről és viszo Eperjessy Kálmán. Budapest, június 11. (A képviselőház osztályai) ma kivéve az elsőt a valamennyien az incompatibilitási és a nők nagykorúságáról szóló törvényjavaslatok tárgyalásával foglalkoztak. Az utóbbi javaslatot a II. III. IV. V. VII. osztályok változatlanul fogadták el; a VIII. osztály a 21. év betöltéséhez, a IX. osztály a 18. évhez köti a nő nagykorúságát tekintet nélkül arra, hogy férjhez ment-e vagy nem; a VI. osztály ugyan nem változtatott a javaslaton elvi szempontból, de azt egészen újra szövegezni szükségesnek látta. Az incompatibilitási tvjavaslat elvi része a pártok módosításain kívül még néhány jelentékenyebb indítványnyal szaporodott. A deákpárti és baloldali módosítások szerint változatlanul elfogadták a III. V. VI. és VII. osztályok. Az 1000 írton aluli bérlőkre nézve az incompatibilitás elfogadtatott a II. IV. és VIII. osztályok által, kivételt csak a vadászati jog bérlői élveznek. Az állami segélyt élvező hivatalnokok incompatibilitását kimondta a II. IV. VIII. és IX. osztály. Az V. osztály kiterjesztette az incompatibilitást a helyettes államtitkárokra. A IV. osztályban az említetteken kívül még egy indítvány fogadtatott el, melyet Ugron Gábor terjesztett elő, t. i. a 4. §. után mint uj §. ez jönne: »Azon képviselő, kinek napidija vagy lakbére lefoglaltatik és a követelés jogérvényes megítélésétől három hó alatt azt a lefoglalás alól fel nem oldotta, köteles képviselői állásáról lemondani.« Az osztály, még az állami segélyt élvező vállalatok engedményeseire is kiterjesztette az incompatibilitást. Előadókká választották : a II. osztályban Hedry Ernő, a III. osztályban Eötvös Károly, IV. osztályban incomp. Kvassay László nők nagykor. Tereszky István, V. o. Becze Antal, VI. o. Molnár Antal, VII. o. incompatio. Horváth Lajos, nők nagykor. Toszt Gyula, VIII. o. Paczolay János és Földváry János, IX. o. Dániel Ernő. Ezzel az osztályok befejezték működésüket: hét napi munkálkodásuk alatt elvégezték a választási, az incompatibilitási és a nők nagykorúsításáról szóló tvjavaslatok tárgyalását. (Az osztályok előadóiból alakult képviselőházi központi bizottság ma d. e. 9 órakor megkezdette a választási tvjavaslat tárgyalását, jegyzővé Pulszky Ágost választatott. Tárgyalás alá vette a bizottság mindenekelőtt azon határozati javaslatokat, melyek az osztályok részéről ajavaslat tárgyalása alkalmával indítványba hozattak és azok közül a következőket fogadta el : »Mondja ki határozatilag a képviselőház, hogy a belügyminiszter a választókerületekre nézve létező legszembeszökőbb, főleg az ország erdélyi részében fennálló aránytalanságok kiigazítása iránt törvényjavaslatot terjeszszen a képviselőház elé a választók állandó névjegyzékének elkészülte után, de mindenesetre oly időben, hogy ezen törvényjavaslat még a jelen országgyűlés folyama alatt tárgyaltathassék. Ezután a törvényjavaslat általánosságban elfogadtatott oly megjegyzéssel, hogy alaki tekintetből az 1848. III. t. cz.-nek a törvényjavaslat keretébe vágó és érvényben maradó rései is a törv. jav. szövegébe lehetőleg felvétessenek, a végszövegezés azonban minden fejezet részletes tárgyalása után lesz eszközlendő. Áttérve a bizottság a részletes tárgyalásra a törv. jav. valamint az I. fejezet czime függőben hagyatott. Az 1. §. azon változtatással, hogy a 7-ik sorban előforduló »1865« 1848-at cseréltetett fel, elfogadtatott. A 2-ik §-ban a 315 o. ért. forint értékű háznak az vézetett, mely a lázadó alapjául felvett legalább három lakrészt foglal magában, habár adómentességet élvez, s egy uj bekezdés fogadtatott el, mely igy hangzik: »Választó jogosultsággal bir továbbá az, ki házbéradóval megrótt, már az előző évben fizetett legalább 105 frt tiszta jövedelmet igazol.« A 3-ik §. 1. kikezdése következő szöveget nyert: »Az 1848. V. t. ez. 2. §. a) pontjában a választói jog alapjául vett V« úrbéri telekhez hasonló kiterjedésűnek azon földbirtok tekintetik, melytől a birtokos legalább annyi adót fizet, a mennyi ugyanazon községben legkevésbé megrótt eddigi úrbéri értelemben vett 1/1 telek után fizettetik.« Ezután következő 2-ik új kikezdés fogadtatott el : »Ha pedig ugyanazon községben urbériség nem létezett, a legkevésbé úrbéri telek a szomszédságban fekvő azon községének megfelelőleg veendő fel,a melyben a föld értékére befolyással biró viszonyok leginkább hasonlók. A 2. és 3-ik most már 3. és 4-ik kikezdés változatlanul hagyatott. Az új 3-ik kikezdésre nézve a Vl-ik osztály a volt határőrvidéki részekben az V* telekkel egyenértékűnek tekintendő földbirtok mennyiségére vonatkozólag külön véleményt jelentett be. A 4-ik §. következő uj szöveget nyert: »Az 1848. V. t. ez. 2. §. b), az erdélyi 1848.II. t. ez. 3. §. b) pontjai alapján választói joggal birnak azok, kik mint gyárosok vagy kereskedők, továbbá a az. kir. és rendes tanácsi városokban mint kézművesek már az összeirást megelőző évben legalább 10 frt 50 kv jövedelmi adót fizettek ; a nagy és kis községekben pedig mint kézművesek azok, kik szintén már a megelőző évben legalább egy segéd után fizettek jövedelmi adót.« Az 5-ik §. azon módosítással fogadtatott el, hogy az utolsó sorban előforduló »jövedelemadó« szó elé következő szavak igtattattak: »már a megelőző évben is fizetett«; továbbá ezen §. következő új kikezdéssel toldatott meg : »Ha a tőke jövedelme 105 írtra nem rúgna is , választási jogosultság illeti meg azokat, a kik igazolják, hogy tőkéjük és földbirtokuk jövedelmi és földadó alá vetett jövedelme együttvéve már az előző évben is legalább 105 frtot tett. A 6-ik §. változatlanul elfogadtatott. A 7-dik §-ban kihagyattak ezen szavak : »kik az 1848 : V. t.-cz. 2. §-a és az erdélyi II. t. cz. 1. §-ában előírt általános kellékek meglétében«, az adómennyiséget meghatározó számok elé ezen §-ban is felvetettek a következő szavak : »már az előző évben is fizetett«, végre a §. bővíttetett azzal, hogy választói joggal bírnak azon állami, törvényhatósági vagy községi tisztviselők is, kik mint ilyenek ,ért jövedelemadót fizettek. A tárgyalás folytattatik d. u. 5 órakor. A kormány részéről Szapáry Gyula gr. belügyminiszter és Nehrebeczky Sándor miniszteri tanácsos voltak jelen. Utólag megjegyezzük még, hogy mellőztetett azon határozati javaslat, hogy az incompatibilitási törvényjavaslat a választási törvényjavaslattal egyidejűleg terjesztessék szentesítés alá. (Reményük, hogy a központi bizottság kedden előterjesztheti jelentését a háznak.) (A központi bizottság délután 5 órakor folytatta a választási tvjavasat tárgyalását. A javaslat 8. §-ára lényegileg a balközép módosítványa fogadtatott el, amennyiben a honoratiorok külön felsoroltatnak, a 48-as törvényekre való hivatkozás kimarad, s világosan kitétetik, hogy ezen intézkedés az erdélyi részekre is kiterjesztetik. Szilágyi Dezső különös megfontolásra ajánlja, vajjon, miután azok, kik szellemi tőkével rendelkeznek, 10 frt 50 fr, illetőleg 9 és 5 frt adó után felvétetnék, czélszerű-e a 48-ks törvény rendelkezését még bővebben kitágítani s azokat, kik a jelzett adómennyiséget sem fizetik, szavazatjoggal felruházni ? ! Eötvös Károly a III. osztály nevében a közjegyzőket felvétetni, az iskolatanítóknál pedig, különösen tekintettel az erdélyi részekre, megjegyeztetni kívánja, hogy csak azok bírjanak állásuknál fogva választói joggal, kik kizárólag iskolatanitók s nem egyszersmind harangozók, iparűzők vagy pásztorok is. Szavazás és hosszabb eszmecsere után a 8. §. következő szövegezésben fogadtatott el. »Választói joggal birnak jövedelmükre való tekintet nélkül a tudorok, sebészek, ügyvédek, közjegyzők, mérnökök akadémiai művészek, tanárok, a magyar tudományos akadémia tagjai, gyógyszerészek, lelkészek, segédlelkészek, okleveles gazdák, erdészek és bányászok, községi jegyzők, iskolatanítók, okleveles kisdedóvók azon választókerületben, melyben állandó lakásuk van.« »A lelkészek és segédlelkészek választási jogának gyakorlásához megkivántatik , hogy mint ilyenek valamely egyházközségben hivatalos alkalkalmazásban legyenek, a tanárok és iskolatanitók pedig választói joggal az esetre birnak, ha állomásukra a törvény értelmében választattak meg, neveztettek ki, vagy hivatalukban megerősittettek.“ »Oklevéllel nem biró gazdatisztek azon esetben választók, ha a megelőzött §§-ok valamelyikében foglalt kellékekkel birnak.« »Az ezen §-ban foglalt jogczim az erdélyi vármegyék, székek és vidékek minden községére kiterjesztetik.« A 9. §-hoz Bésán Mihály indítványára a VI. osztály részéről a következő pont függesztetett: »Gazdatisztek gazdai hatalom alatt lévőknek nem tekintetnek.« A 10. §, több osztály utasítása szerint két §-ra különíttetett s az első §-ba a katonai fegyelem alatt állókra vonatkozó rendelkezés vétetett fel. Hosszú vita után e §. következő szövegezést nyert: »Választójogot nem gyakorolhatnak, illetőleg a választók névjegyzékébe fel nem vétethetnek . 1- er a hadsereg állományában tettleg szolgáló vagy tettleges szolgálati idejükön belül ideiglenes szabadságra bocsátott katonák, tengerészek, honvédek, kik közé azonban nem érteznek azon tartalékosok és honvédek, kik az 1868. 40. t. ez. 36. §. és 41. t. ez. 14. §-a értelmében ellenőrzési szemlére vagy ideiglenes fegyvergyakorlatra behivatnak. 2 or pénzügyőrök s az adó- és vámőrség legénysége. 3 or a csendőrség személyzete s az állami, törvényhatósági és községi rendőrség legénysége. Ezzel az ülés fél 8 órakor véget ért s folytatása holnapi országos ülés utánra tűzetett ki. (A naszódvidéki erdőségek ügyében kiküldött bizottság tegnap tartott ülésében átvette a belügyminisztérium által a képviselőház elnökéhez átküldött, a volt II. oláh határőrezred birtokviszonyára vonatkozó összes irományokat, melyeknek nagy terjedelméről fogalmat nyújthat azon körülmény, hogy az a különböző régi és mostani országos főhatóságok levéltáraiból származó 16 főcsomagban, gondosan registrálva, és egyenként megmérve, összesen két mázsa és 28 bécsi font. Miután azonban a bizottság az eddigi tárgyalás alapján meggyőződött arról, hogy alaposan csak úgy járhat el, hogyha magának ezen irományok gondos átvizsgálása által szerez a tények valódi állásáról közvetlen ismeretet, elhatározta ezen nagy terjedelmű iratcsomagokat átvizsgálni, és annak előkészítésével Pap Lajos bizottsági tagot oly meghagyással bízta meg, hogy ezen sok időt, tartós és megfeszített munkásságot igénylő megbízatását, tekintve a jelen ülésszaknak rövid tartamát és a napirenden levő fontos tárgyak által levő elfoglaltságát a közelebbi szünidő alatt teljesítse, hogy a bizottság az új ülésszak kezdetén tárgyalásait újból felvehesse. (A magyar néptanítók egyetemes gyűlése érdekében a következő felhívást vettük: Az 1870-ik évben tartott egyetemes tanítógyűlés tanácskozásai határozatainak értelmében a népnevelők pesti egyletének, illetőleg a fővárosi tanítóknak feladata lön a magyar néptanítók második egyetemes gyűlését összehívni és rendezni. Azóta az ország különböző részeiből nem egyszer voltak a fővárosi tanítók figyelmeztetve és sürgetve, hogy a közbizalom által reájuk rótt ezen feladatuknak feleljenek meg. Azonban látva a nehéz körülményeket, mi folyton jobb időkre várakoztunk, s késlekedésünket minden évben tudtuk indokolni. Ámde most már tovább nem lehetett, nem volt szabad halogatnunk a néptanítók egyetemes gyűlésének megtartását, melyet mind maguk a tanítók az ország legkülönbözőbb vidékéről sürgetve kívánnak, mind pedig népnevelésünk állapota is szükségessé tesz. Nevezetesen, míg egyfelől úgy látszik, hogy az általános anyagi viszonyok jelenben kedvezőtlenek ily nagygyűlés tartására, addig másfelől azt merjük állítani, hogy a népnevelés érdekéből is sohasem volt nagyobb szükség arra, hogy az ország összes néptanítói között helyes irányban haladó , de erős és hatékony közszellem fejlődjék ki, melyből az egyesek erőt és lelkesedést meríthessenek a jelen súlyos viszonyok között való kitartásra és további küzdelemre. E közszellemet éleszteni a nyairól biztos adatot keresnek s legyen tárháza és segéde minden tanodának, melyben a latin nyelvet gyakorolják és a római történelmet előadják, legyen e tekintetben uj korszakra való ösztönzés, hogy mint a nyomda feltalálásának gyors alkalmazásával Európa elsőrangú népei közé léptünk, úgy a rómaiaknak Pannóniában viselt dolgai felvilágosításában is élénk, ha nem vezérlő, legalább buzgón gyűjtő, kutató, és nem mindig csak utánzó, hanem néha előmozdító szerepet is folytathassunk. Utazási levél Angliából. Wight-sziget, jún. 7. Az ember utóvégre is megunja, ha Pattit örökké Rosine, vagy Zerline szerepében, ha Nielssont folyton Margit vagy Ofélia jelmezében látja a színpadon ; még Gladstone és Disraeli tudományos,vagy gonoszul szellemdús beszédei is közönyösek lesznek többszöri olvasás után. Rotten-Row ezer fényes fogataival és százra menő kecses lovagnőivel, naponként élvezve, végre mégis kifáraszt, sőt kiállhatatlanná lesz. Csak egy élvezet van, mely mindig új és friss marad : a tenger látása, a kék haboknak lusta, minden gondolkozást nélkülöző bámulása, amint messze, nagy körívekben, habbal szegélyzett nagyszerűségükben lábaink elé hömpölyögnek, hogy azután rögtön ismét tovacsonjanak. Ez az egyhangú, folyton egyforma, önmagához mindig hasonló játék örökké új marad, s az ember órákig elhentereghetne a tenger fövenyének forró, kavicsokkal behintett puha ölében, hogy, mint a délcarolinai néger, ne tegyen semmi egyebet, mint félig nyitott szemekkel, ébren alva bámulja a tenger gyönyörű játékát és színpompáját. Előttem megfoghatatlan, hogy a kék baboknak ezen örökös ide-oda hömpölygése miként gyakorolhat oly bűvölő hatást az emberre, mert nem hiszem, hogy volna jól alkotott koponya, mely csak egy negyedóráig is kibírná valamely hasonló mozgás közvetlen behatását , pl az óra inga mozgásának szakadatlan nézését. Az újdonság ingere, vagy a meglepetés nem lehet indoka e sajátszerű tüneménynek.