Pesti Napló, 1874. július (25. évfolyam, 148-174. szám)

1874-07-12 / 158. szám

__158. szám. __ Szerkesztési iroda, Barátok-tere, Athenaeum-épillet. A lap Szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kézi átok nem adatnak ziasz.H. Kiadóhivatal: Barátok-tere, Athenaeum-épillető A lap anyagi részét illető közie­mények (előfizetési pénz, kiadit körüli panaszok, hirdetmények) • kiadó-hivatalhoz intézendők, Budapest, Vasárnap, julius 12.1874. REGGELI KIADÁS. Előfizetési feltételek? Postán küldve, vagy Budapett sr. házhoz hordva reggeli és esti ki­adás együtt: 3 hónapra . . . 6 frt — kr-6 hónapra . .­­ 12 » — » Az esti kiadás postai külfmnküldéséért falulfizetés évnegyedenként 1­­tfrin­t. ▲z «Kiűzetés az év folytán* minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a bő el»i ■apjától számittatik xe. tm­k?:;S­am, Hirdetésele­­ , - -s szintúgy mint'előfizetési« f a KIADÓ-HIVATAI­BA, Barátok-tere, Athenaeum -épít S küldendők Előfizetési „PESTI NAPLÓ“-ra. A »Pesti Naplót reggeli lapja aug. l­sején kezdi meg Castelat, a világ­­hirtt író és államférfit! »Egy SZÍT története« czimű két kötetes nagy érdekű regényének közlését. A kitűnő becsű regényt most for­dítják a művelt világ minden nyelvére, ma­gyarra az eredeti spanyolból Beksics Gusztáv fordítá. Előfizetési árak: Egész évre.....................24 frt. Fél évre..........................12 frt. Negyed évre .... 6 frt. Egy hóra ....................2 frt. Plgr Az előfizetés Pestre, a »Pesti Napló« kiadó - hivatalának (Ferencziek - tere, Athenaeum­­épület) küldendő. A ,.P- Napló“ szerkesztő- és kiadó-h­ivatala, Budapest, július 11. Meglehet, némi alapossággal bír a vád, hogy saját eljárásunk is nagy részben az oka, hogy bizonyos érdekes nemzetiségek sokkal nagyobb befolyásra, fontoskodásra tesznek szert, mint a­minő őket akár jelentő­ségük, akár jogaiknál fogva megilleti. A szerb egyházi kérdést is mesterségesen növeltük fontos kérdéssé. A mi egyszerű administrativ rendszabály, azt a folytonos halasztgatás ál­tal nagy állami kérdéssé fujtuk fel s vannak most is ideges lelkek, kik aggódva találgat­ják, hogy mit csinál majd a széllődés Karlo­­viczon Miletics vagy Polit, s hogy tetszik-e nekik a magyar állam iránt rokonszenvező szerb főpapot a patriarchai székbe ültetni, vagy nem? Mi az ily találgatást legalább is ízetlen­ségnek tartjuk. Ha úgy tetszik, fújják ki ma­gukat Miletics vagy Polit. Jelentőséget nekik csak­is a mi boszankodásunk adhat. A világ nem fog rendes pályájából kizökkent, akár­mit gondol rólunk a szerb agitátorok bárme­lyike s őszintén bevallva, mi jobban szeret­jük, ha demonstrátióik által lehetetlenné te­szik, hogy az a férfiú üljön a szerb patriar­chai székben, ki az ő ízlésüknek megfelel, mintha kétszínű játékhoz folyamodva, holmi szemfényvesztő lojalitási nyilatkozatok által a maguk részére nyernék meg a velük szem­közt álló táborból azokat, kik vagy rövidlá­tók, vagy van okuk reá, hogy rövidlátóknak tartassanak. A Mileticsék minden valószínűség sze­rint azt a szerepet fogják játszani, a­mit játszottak mindenkor. Ám tegyék. Nem fog­juk őket hozzánk édesgetni, meg sem fogjuk kísérleni őket arra emlékeztetni, hogy mi kö­telességük a haza és alkotmány iránt Na­gyon meguntuk már az efféle mesterséget, nincs semmi kedvünk ismét hozzáfogni az ilyféle sikertelen munkához. Egyszerűen a törvény és alkotmány alapján állunk. A­kinek ez nem tetszik, a­ki e térre minket nem kö­vet : a törvény és alkotmányban kell rejlenie annak az erőnek, mely ledönti azt, a­mi vele szemben áll. S mi bízunk ebben az elsőben. A szer­­bek előtt megnyílt az alkalom, hogy gyako­rolják azt az autonómiai jogot, melynél nagyobbat egy szabad állam sem adhat ne­kik. Ez a jog azonban nem szolgálhat arra, hogy fegyvert nyújtson az állam elleneinek kezébe. Ez a jog arra való, hogy a szerbek szabadon rendezhessék egyházi és iskolai ügyeiket , de az nem szolgálhat eszközül arra a czélra hogy mesterségesen is megalkottas­­sék a szerb politikai nemzet ; — az a nemzet, mely aspirátióival a magyar állammal szem­ben áll, mely a magyar államot elemeire akarná szétbontani s megdönteni amaz egy­séget, mely a magyar birodalom létesítésé­nek alapja, fennállásának nélkülözhetlen fel­tétele. Az egyházi autonómiai jog correctivuma a korona azon joga, hogy a választott patri­­archát megerősíthesse, vagy pedig a válasz­tástól a megerősítést megtagadja. Több lap biztosít, hogy ez alkalomkor e jog azon egész hatálylyal fog teljesítetni, mely e felség­jo­got a törvény szerint megilleti, s mi nem e­sénk kétségbe a felett sem, ha bebizonyulna, hogy a szerb egyházi autonómia mai szerve­zete útján egyáltalában nem juthatni azon eredményhez, hogy az autonomikus jogok a haza elleni merényletekre ne használtassanak fel. Ez igen szomorú tapasztalat volna ugyan , nagy horderejű következményekkel is bírna, — de hát végre is az állam részéről megbo­csáthatatlan könnyelműség s önfeledtség vol­na, ha nem rendelkeznék, vagy nem merne rendelkezni semmi eszközzel — még azzal sem, a­mit neki a törvény nyújt,­­ hogy visszaverje a támadásokat, melyeket az egy­ház köpenye alatt egyes agitátorok az állam létezésének alapjai ellen intéznek. A szerb agitátorok egyszer nagyra vol­tak Ausztriával. Tisza Kálmán Polit ellen tartott beszédében igen helyesen figyelmez­tette őket azon csúf szerepre, melyet velük Ausztria játszatott; mi meg emlékeztetjük őket arra a sorsra, a­mely Ausztriában a még némi históriai jogokkal is bíró nemzetiségek­re vár. Nekünk, magyaroknak, nincs mit tartanunk az összehasonlítástól; nem valla­­nak azonban kárát, ha okulni kezdenénk a mások példáin. A játék megnyílt, Miletics és Polii urak holnap megmutathatják, hogy mit tanultak és mit felejtettek el. Az eredmény valószínű­leg minden irányban igen szerény lesz. Hol­napután azonban a magyar állam fog szólani és követeljük, hogy erélylyel, jogai öntuda­tában és teljes határozottsággal szóljon. Akár igy, akár amúgy, a szerb egyházi, illetőleg a „Pesti Napló“ tárczája. A fővárosból. (Szólóbal és nyaralás. — Parliamenti idény. — A rém. — Emlékek. — Hogyan szoktunk nyaralni ?) A szélsőbal, fájdalom, nem szokott fürdőbe jár­ni. Sem Kissingenbe, sem Marienbadba, sem Osten­­débe. Ők még ázsiai magyarok, kiket nem látogat meg tavaszonkint,mint más czivilizált európai embert, a maga rendes házi baja, mely a kiadások lajstromá­ban ennyi meg ennyi forinttal szerepel költekezési ürügyképen. E kezdetleges szokásokkal bíró párton tudtommal csak Simonyi Ernő esett egy ízben áldo­zatul a modern kor nyári kívánalmának. Nem csoda, ha minket sem akarnak fürdőre bocsátani. Pedig mi nem vagyunk kőkorbeli őslények, mi gyarló czivilizált emberek vagyunk, kik egytől­­egyig kimutathatjuk becsületben szerzett köszvénye­­inket, tisztes csútjainkat, máj-, fej-, gyomorbajainkat és más egyéb valóságos belső titkos betegségeinket. Mi már úgy rendeztük be egész constitutiónkat (nem a 67-est), hogy a munkát csak tíz hónapig bírja el a 11-diknek kezdetén kötelességszerüleg elbágyadjon, ellankadjon. — Ennélfogva mi fürdőre akarunk menni. S mégis itt kell ülnünk, tanulmányozni Ma­joros nőnemű figyermekeit, Csanády palaeontolog po­litikai hitvallását, hallgatni Kosztics lyrai összes köl­teményeit Keglevich Béla ellen, buvárolni Polit­us geographiáját és csodálni a szélső Paganiniak vir­tuóz változatait egy húron, már mint egy parag­rafuson. Itt kell ülnünk vesénk és lépünk daczára. Itt kell ülnünk s csak képzeletünket küldhet­jük fenyőerdők illatos templomába, havasok árnyé­kába, morajló patakok partjára. Itt kell ülnünk s csak dr. Holczer földabroszán nézhetünk be Aix-les-Bains, Ems vagy Schwal­­bach régióiba, hol az ember nem kényszerül meg­főni és ily módon jutni a maga főztéhez. Itt kell ülnünk, mert közeledik egy rém. Rémekben általában igen gazdagok vagyunk. Ott van a muszka rém, a pangerman rém, a reactio réme és a többi rém, kiket vizionarius vezérczikke­­zők tárgyakban szűkölködő karokban megpillantani szoktak. Ezen sok rém közt azonban még egy sem tett bennünk annyi kárt, a­mennyit belföldi készítményű­ rémeink okozni szoktak. A legfőbbet e honi szellemek közül agyonbe­­szélésnek hívják. Egyszer már szinte hozták, de akkor csak a tavasziakban okozott kárt, fürdőt, nyaralást nem tett tönkre. Sőt még emelte a társasélet élénkségét, mert megszülte Lónyaynak kedélyes u. n. frankfur­­ter-estélyeit deákpárti politikai körök számára. De most mi kárpótoltat az elveszett fürdőért ? Eszé­­lyezni kinek jutna 360 mellett eszébe és Bittó leg­följebb meghihatná a t. házat a Depynihez. Nincs tehát menekvés ? S tán mégis van ! A merény, mely összes belszervezetünk, idegzetünk el­len van intézve, mely az uralkodó pártot megfőve, megsülve akarja egy fractio hatalmába ejteni, kell, hogy megboszulja magát. Lehetetlen, hogy odaát szintén ne létezzenek homeorrhoidák hihetetlen, hogy csak mi izzadunk s péld.­a Deáky homlokán mutatkozó gyöngyszemek örömkönnyek legyenek, nem pedig valóságos, hamisítatlan veríték; képzel­­hetetlen végül, hogy a saharai párázatok beszívása csupán nekünk ártson, nekik nem. Jönni fog egy nap, mikor az agyonbeszélők sorai megritkulnak, mikor a nyelv leragad, a fő elkábul, a szusz elfogy, s az una­lom ólomszárnyaival ránehezedik Simonyi párt­jára is. Ekkor meg fogják érteni, hogy a nyár nem politikára van teremtve. Az aristokratikus diploma­­tia már régóta szünetel a demokratikus Parla­mentarismus még nem mindenütt értette meg a nagy igazságot, mely e szavakban fejezhető ki: meleg idő­ben ne bújjál sütött kályhába, sem pedig ne olts farkasbundát, mivel még inkább fognál izzadni. Amíg e kornak hajnala ót­a (hogy ne mond­juk : órája földerül) csak afféle nyári palecativ sze­rekkel élhetünk, melyek város- és zugligeti nyaralá­sok és kirándulások czíme alatt mint önámítások szerepelnek a villegiaturák krónikáiban. Hogy nyaral egy férfi nyaraló a város vagy zugliget valamelyik nyaralójában ? Az embernek vagy van családja, vagy nincs. Ha nincs, a nyaralás rendszerint igen egyszerű módon szokott végbemenni. A legényember fogad kora ta­­vaszszal odakünn alkalmas lakást és siet annak árát készpénzben lefizetni. Ezzel aztán nyaralása be is van fejezve. Egyszer ugyan kiment a zöldbe, de többször nem ért rá vagy ráért volna, lusta volt kifáradni, vagy ha ki is fáradt, azt tapasztalta, hogy egyik ab­laka alatt tizenkét gyermek játszik, másik ablaka alatt öt cseléd dalol, társalog és nem fékezi jókedvét semmikép. Belátja tehát, hogy számára nincs hely odakünn és tovább nyaral idebenn. Vannak azonban kedvezőbb esetek is legény­­embernél, midőn t. i. nyaralóját maga nem használ­ván, szívességből oda kölcsönzi kulcsát egy barátjá­nak. Ez a barátja sem használja ugyan a nyaralót, hanem legalább elveszti a kulcsot úgy, hogy mikor az eredeti tulajdonost egyszer az eső künn éri a he­gyek közt és neki eszébe jut: »milyen jó, hogy nyara­lóm van, oda menekülhetek, egyúttal sajnosan kell a tényt constatálnia, hogy ő abba a nyaralóba semmi módon nem férhet be. A házas ember másképen nyaral. Neki ki kell mennie mindennap. Erkölcsi, vagy mint mások nevezik : kutya kötelessége. Ki kell men­nie, mint apának, ki kell menni, mint férjnek s néha mint fiúnak, bátyának és egyéb minőségben is. Az ő nyaralása tehát alaposan elüt a garconétól, ő tény­leg zöldes, eltagadhatatlanul lakik deszkafalak közt és szemmel láthatólag élvezi a fák árnyékát, virá­gok pompáját, a hús szellőt, a szúnyogokat és don­gókat. A reggel ah­­a reggel nagyon szép, mikor könnyű ködök emelkednek a völgyekről s az ég a sok apró-cseprő érdemjel helyett, melyeket éjjel vi­selt, az aranyos napnak egyetlen ordóját tűzi fel . . . szóval a reggel igen szép. Már azért is érdemes künn nyaralni. Ez elvből kiindulva, a nyaraló ember 4 órakor rendesen meg is fordul ágyában a falnak s midőn 7 órakor fölkel, igen meg van magával elégedve, hogy ő a szabadban mennyire jól érzi magát. Saj­nos, hogy szabadsága nagyon hamar elmúlik, mert 8 órakor már Pestre siet, hol egész nap eljárkál izzó­ utczákon, eldolgozik forró irodákban és nem ta­lálja meg étvágyát heves ebédlőkben. No de az est, az est! Férfi nem tölthet künn többet az esténél és reggelnél. Ez a két napszak, meg az édes álom abban a hűvös nyaraló szobában megéri a nyaralást. Az est — ah! — az est! Mikor a hegyek árnyai sötéten válnak le a csil­lagos háttérről, Súgó lehel kaczérkodik az álmodó levéllel, s minden oly nyugodt, oly békés, oly csön­des, milyen jól esik akkor a zajos városból oda menekülni, s a terass­on lucullusi vacsorát elköl­teni mosolygó gyermekek és vidám anyjuk társasá­gában. Már esti 8 óra .... mégsem mehetsz ki ... . kilenczedfélkor valahára megszabadulsz. Egy óra alatt kiértél. Pft! hogy sietsz, szaladsz. Ez termé­szetes is, hisz tudod, hogy 9-re válnak a vacsorával ’ ’ s a vacsorának elhű­lése a családi életben majdnem oly fontos, mint a szívnek kihűlése. Nem érzesz sem­mit az esteli hűvösségből. Órádra nézesz egy gyufa fényénél — tizedfél óra ... .de legalább haza értél. — Ily későn ? »Angyalom nem tehetek róla.« — El is halt minden. »Az kár.« És leültök a verandán. A gyermekek már alusznak. Ned is fáradt, a levegő megszokta szívni s alig várja, hogy lefeküdhessék. Piczi szája ásít. Ah! ah! — már tizedszer pacskolt szájára, hogy álmos­ságát leplezze. A gyertya körül fekete, világos és tar­ka bogarak és vacsoravesztők egész raja röpül, dong, búg. Két lepke már tányérodba kifu­t. A negye­dik bogár hulláját most vontad ki poharad hab­jaiból .... — Nem kellemes így szabadban, jobb a szo­bában. »Gyerünk hát be.« — A levegő igen sikkadt, kinyitom az ab­lakot. »Hová gondolsz ? Már 7 óra óta be van csuk­va minden ablak, különben ellepik a szúnyogok.« — Már az más. Feküdjünk hát le. »Hány óra?« — Tizenegy. .... Ezt nevezik pesti nyaralásnak. Argus: patriarchai kérdésnek nem szabad megoldat­lanul függő ügyeink között továbbra is ma­radnia s ha a választás, ismételt ízben, nem vezet eredményre, a patriarcha kinevezése alkotmányos és törvényes jog, mely radicá­­lisan véget vet a szerb agitátorok országbontó üzelmeinek. Budapest, július 11. (A pénzügyi bíróságok) tárgyában mint a mai hir. lap közli, az igazságügyminiszter a követe­kező rendeletet intézte az összes első folyamodású kir. törvényszékekhez: Hivatalos uton nyert tudomás szerint a pénzügyi bírságoknak, behajthatlanságuk esetében, fogságbüntetésre való átalakítására nézve a kir. törvényszékek eltérő eljárást követnek. En­nek megszüntetése végett, az 1873. XXXIX. t­ez. 3. §-a alapján figyelmeztetem a kir. törvényszéket, hogy azon a szabályok között, melyek az imént idé­zett t. ez. 1-ső, illetve az 1868. XXI. t. ez. 108. §-a, és ezt megelőzőleg 1867. évi márczius 26-án 200. sz. a. kibocsátott pénz- és igazságügyminiszteri rende­let 1-ső pontja által fentartattak, — azon rendelet is foglaltatik, mely a pénzügyi bírságoknak, behajt­hatlanságuk esetére, fogságbüntetésre való átalakí­tása tárgyában a cs. kir. igazság- és pénzügyminisz­tériumok által 1855. évi október hó 10-én adatott ki. Minthogy pedig ezen rendelet 1. §-a szerint a bir­ságnak fogságbüntetésre való átalakítására azon e. f. törvényszék jelöltetett ki illetékesnek, a melynek te­rületéhez a kihágási ügyben eljárt pénzügyi hatóság székhelye szerint tartozott, ennélfogva tekintettel arra, hogy az 1871. XXXI. t. sz. 18 §-ának d) pontja által a pénzügyi kihágási ügyek a kir. tör­vényszékek hatásköréhez utaltattak s az 1871. LXVI. t. sz. 1. §. alapján egyes kir. törvényszékek ruháztattak fel pénzügyi birói hatósággal, — a fen­tebbi szabálynak megfelelően a pénzügyi birságnak fogságbüntetésre való átalakítása is azon kir. tör­vényszéket illeti, mely a kihágási ügyben mint pénz­ügyi biróság járt el. Budapesten, 1874. julius. 7. Dr. Pauler Ti­vadar, s. k. (Az igazságügyminiszter) mint a mai hiv. lap közli, az első foly. törvényszékek el­nökéhez a következő rendeletet intézte: Az 1870. XLII. t. sz. alapján indított tiszti keresetek tárgya­lására illetékes c. f. kir. törvényszékek közül néhá­­nyan a kérdéses keresetek elintézésénél az 1871. VHI. t. czikkben meghatározott fegyelmi, mások pedig a büntető eljárást alkalmazzák. A pesti kir. ítélő tábla által megállapított gyakorlat, és a kir. curia semmitőszéki osztályának 1873. évi deczember hó 10-én 17,803. sz. a. kelt döntvénye következtében, melylyel a tiszti keresetekre nézve a pertári kezelés állapíttatott meg, felhivom elnök urat: intézkedjék hogy az 1870. XLII. t. sz. alapján indított tiszti ke­resetekre vonatkozó beadványok a vezetése alatti törvényszéknél ne a fegyelmi vagy bűnügyek, hanem a polgári ügyek iktató-könyvébe vezettessenek be és hogy azok az 1868. LIV. törvényezikben szabályo­zott »rendes eljárás« szerint tárgyaltassanak. Buda­pesten, 1874. julius hó 6-án. Dr. Pauler Tiva­dar, s. k. (A szerb egyházügyi congres­­s­u­s) egybehivása tárgyában a »N. Fr. Presse« többi között így nyilatkozik : »A congressus összeál­lítása olyan, hogy a pakráczi püspöknek a patriar­chai méltóságra határozottan kedvezőtlen kilátást nyújt és már a legközelebbi napok meggyőzhetnek bennünket arról, hogy a congressus, mely 1869-ben a legfurcsább dolgokat vitte végbe, mintegy szerb nemzetgyűlésként akart szerepelni, ezúttal sem lesz különb. De ez esetre a magyar kormánynak az ön­fenntartás kötelessége parancsolja, hogy idétlen gyengeséget ne tanúsítson. A conflictusoktól való fé­lelem, mely egyébiránt a Lajthán túl nem grassál úgy mint nálunk, a lehető legnagyobb hiba volna ez esetben. Ha a szerb nemzeti párt egyáltalán nem akar lemondani arról, hogy saját pártjából való agi­tátort lásson a patriarchai széken,akkor tulajdonítsa önmagának, ha Maschierevicnek most sem lesz utódja és G­r­u­ic­s püspök a metropoliát továbbra is pat­riarchai és metropolitai méltóság nélkül fogja igaz­gatni. Magának a congressusnak ez esetben alkalma­sint rövid tartama lesz. (A s.-p­ataki jogtanári kar és a jogakadémiák szervezete.) Vettük a s.-pataki jogtanári kar emlékiratát, melyet az Kun Bertalan superintendenshez a jogakadémiák újabb szervezése tárgyában intézett, s mely a jul. 9-diki egyházkerület­ gyűlés elé terjesztetett. A s.­­pataki jogtanárok alkotmány­ellenes­nek tartják az említett rendszabályt, mert az a protestánsok autonómiáját sérti. Körmendy interpel­­látiójának tárgyalásakor már előtüntettük ez állítás alaptalanságát s fájdalommal látjuk, hogy a tanügy reformja elé ép azon körök gördítik a legtöbb aka­dályt,akiknek a reformok terén kezdeményezőleg kellene elöljárni. (A Budapesten tartandó nem­zetközi gabnavásár programmja.) Miután a nemzetközi gabnavásárra már számosan jelentkeztek, az alulírt bizottság elég téves és alkal­mas helyiségről gondolkodott, melyben az a f. é. jun. 27-én kelt hirdetéshez képest i. é. augusztus 3-án az »U­j v­i­l­á­g«­­ban (Tükör­y-g­át) fog reggeli 8 óra­­kor megnyittatni. .cl tőzsde titkársága e napon a gabnavásár he­lyiségében viszi hivatalát és kívánatra a legnagyobb készséggel fog felvilágosításokkal szolgálni és szok­vány-füzeteket rendelkezésre bocsátani. Sürgönyök és levelek felvétele­s kiadására a gabnavásár helyiségén távirda­s postahivatal fog nyittatni. A gyors árszolgáltatás végett czélszerű lesz a leveleket és sürgönyöket »Budapest gab­navásár« alatt czimeztetni. Belépti jegyek augusztus 1. és 2-án délelőtt a tőzsde titkárságánál, augusztus 3-án pedig a gabna­vásár bejáratánál válthatók 50 o. ért. krajczárért.­­ Vidéki s külföldi látogatók felkéretnek, hogy nevei­ket a bejáratnál kitett idegenek könyvébe beje­gyezzék. A gabnavásár látogatói a legtöbb magyaror­szági vasút részéről a visszautazáskor 50 százalékos leengedésben részesülnek. A­kik ezen kedvezményt igénybe kívánják venni, az illető igazolványt a be­léptijegy szelvényének előmutatása mellett át fogják vehetni a tőzsde titkárságánál. 10 frtnyi díjért külön hely jelöltetik ki a gab­­navásáron asztallal és székkel. Ily székre f. julius hó 25-éig jelentkezhetni levél utján a tőzsde titkárságá­nál. Budapest, 1874. julius 10-én. — A budapesti áru és értéktőzsde bizottsága. Budapest, julius 11. A képviselőházban, a hazai s a bécsi sajtóban fölvetik és vitatják a kérdést, hogy helyreállítandó-e az aldunai tarto­mányok ellenében érvényes, de ideigle­nesen felfüggesztett gabnavám? A termelők kedvező hatást várnak a gabna árára, ha a vám újra életbe lép, a kereskedők ellenben kárt látnak abban, ha az oláh és szerbiai gabna nem veheti útját Magyarországon át; mi pedig részünkről ez évi termésünk mellett B. Eötvös a kath papságról. (Vége.) A megsemmisítés oly szó, mely, ide állítva, nem megsemmisítést, hanem kényszerítést tesz! s mihelyt a kormány a papi körlevelekre nézve ki­mondja a megsemmisítést, el kell készülve lenni ar­ra, hogy azon esetben, ha az egyházi férfiak e nyilat­kozatnak nem engedelmeskednének, azokat kénysze­rítő eszközökkel, a körlevelek meg nem tartására fogja bírni, mihelyt tehát a megsemmisítést kimon­­dó a kormány, a kényszerítésre kötelezte magát! Már kérdem mélt, fő RR., papoknak kényszerítése, oly dologhoz való kényszerítése, minő az áldás, nem tartozik-e azon kormányzási eszközök közé, melyek­hez a törvényhozásnak nyúlni bizonyosan csak a leg­­elkerülhetlenebb szükség esetében szabad, csak mi­dőn a státus fenntartására e veszélyes eszközön kí­vül más nem maradt! Én a t. KE. és RB. által a papi körlevelek­­ megsemmisítésére nézve tett indítványt tehát nem pártolhatom ; nem pedig azért, mert először nem tar­tom szükségesnek, másodszor: nem czélirányosnak, harmadszor: nem törvényesnek. Nem tartom szüksé­gesnek , mert ha megengedem is, hogy lehetnek kö­rülmények, a­mikor az egyházi rend minden törvény fölébe állítván magát, végre azon szomorú kényszerí­tésbe hozza a törvényhozást, hogy kényszerítő esz­közökhöz nyúljon, a mostani körülményeket nem tarthatom ilyeneknek, miután akár civilis szerződést rendeljünk, akár a vegyes házasságok kötése iránt tett előbbeni javaslatunkhoz ragaszkodjunk, a vegyes házasságokra nézve létező akadály megszűnik a­nélkül, hogy a clerusnak kényszerítése szükségesssé válnék. De nem is czélirányos mert mit czéloznak itt a t. RR. s mit czélozhatunk mi ? Czélozzuk a lelkiis­­meretnek megnyugtatását! Már kérdem : a kath. clerusnak kényszerítése fog-e a lelkiismeretnek meg­nyugtatására vezetni ? Egy a kettő közül. Vagy van Magyarországon vallásosság, vagy nincs. Ha nincs, akkor az áldásra való kényszerítés haszontalan, mert akkor az áldás megadása közönyös dolog; ha pedig van vallásosság Magyarországon, főkép a kath. nép között, kérdem : mily hatással lesz a vallásos popu­­latióra , ha a törvényhozás, ha a végrehajtó hatalom a vallásnak szolgáit oly mire kényszeríti, mit az val­lásos elveivel ellenkezőnek lenni mond ? De azt hiszem, hogy ez nem is volna törvényes, mert miután az 1791.XXVLI.cz. fennáll, s az, hogy evang. honfitársaink semmi vallásos meggyőződésük elleni tettekre nem kényszeríttethetnek, e törvénynek elismert követelése, miután tehát kétséget nem szen­vedhet, hogy ezen jog a katholikusokat épen úgy, mint az evangélikusokat, é­s e vallásnak szolgáit épen úgy, mint minden egyes polgárt megilleti, én a törvényes nézetekkel nem látom megegyeztethetőnek azt, hogy a kormány oly mire szorítsa az egyháznak szolgáit, mit azok vallásos meggyőződésükkel ellen­kezőnek hisznek. Ez nézetem a 1. RB. felirati javas­latának első pontjára nézve. Teljes meggyőződésem szerint sokkal előbb ér­nénk ezért, ha előadva ő felségének mindazon aggo­dalmakat, melyeket a kath. clerus eljárása köztünk gerjesztett, ő felségét felszólítanék, hogy a vallásos dolgok iránt,­­ és jelesen a házasság­kötésre néz­ve felküldött törvényjavaslatunkat minél előbb erő­sítse meg , mert ezen törvénynek megerősítése előtt, a házassági kötésekre nézve köztünk nyugalom és egység nem lesz. Ennyit az első pontra nézve. A t­­RR egyéb kivonatait én teljes szívemből pártolom pártolom pedig azért, mert azok épen azon elvnek nem tartunk sem az egyik, sem a másik ér­­dek megrövidítésétől. El kell azonban dön­teni a kérdést, hogy szeptember hó végével,­­ idén a gabnavám felfüggesztésének határ­ideje lejár, újból föléledjen-e mint normális rendszabály az aldunai tartományokból ere­dő gabnabehozatal vámja? A vám felfüggesztésének oka: a rész termés és drágaság, megszűnt,megszűnhet te­hát maga a rendszabály is. Az olcsó élelme­zés szüksége nem követeli többé emez intéz­kedés további fenntartását, de az a kérdés, hogy árt-e a magyar gabona árának és kere­tének, ha az oláh gabona vele versenyez sa­ját piaczainkon ? Határozott nézetünk, hogy idei termé­sünk minősége s mennyisége mellett az oláh és szerb gabna behozatala nem alterálná a hazai termékek árát. Mihelyt saját fogyasz­tásunk fedezve van az ország termése által, aradi, budapesti vagy győri kereskedő által vásárolt oláh gabona egyszerűen az átmeneti kereskedés czikkét képezné. Egyenlő súly­­ mellett is 20—30%/s-kal olcsóbb az oláh gab­­­na a magyarnál és ha a magyarországi fo­­­­gyasztó oláh terméket vásárol, akkor annál­­ több magyar gabna marad a kivitelre. A magyar gabona nem szorul védelem­re az oláh termék ellenében , az ez oldalról jövő verseny elől megvédi azt kitűnő minő­sége. Termelőink nyugodtan nézhetnék en­nélfogva, ha a vám esetleg továbbra is felfüg­­gesztetnék. A kereskedők viszont túlbecsülik ezen vám eltörlésének értékét. Azon éveken kívül, midőn rosz­termés és drágaság következtében az ország olcsó élelmezése végett minden habozás nélkül elejtjük e behozatali díjt, rendszerint átmeneti czikket képez az oláh és szerbiai gabna. Ez esetben úgy sem szedetik vám, illetőleg megtéríttetik az a kivitelnél. A transito forgalom és kereskedés nem szen­vedne tehát, ha a hazai termelők érdekében kívánatos lenne a gabnavámot állandóan fenn­tartani. A termelők és kereskedők közt nincs e részben érdekösszeütközés , de van egy fon­tos közgazdasági tekintet, mely e gabonavám újbóli helyreállítását és fönntartását követeli; oly tekintet, mely Magyarország iparos fej­lődésének garantiáival,és így mezőgazdaságá­nak intenzív művelésével is szoros összefüg­gésben áll. Azon industriális termékeink és félgyárt­mányaink ugyanis, melyeket Magyarország bőven értékesíthetne Oláhországban és Szer­biában,nem juthatnak be a tartományokba, az ott fönnálló magas vámok következtében. Ha a vasúti összeköttetés Orsován, Tömösön és Belgrádon át létrejön és a Vaskapu szabá­lyozva lesz, még fájóbban fogjuk érezni a nehézségeket, melyek bennünket az aldunai tartományokba való importban akadályoz­nak. Ki kell addig vívnunk minél több vám­politikai engedményt ama tartományok ré­széről, és mert a gabonavám fejében fizetett

Next