Pesti Napló, 1874. július (25. évfolyam, 148-174. szám)
1874-07-12 / 158. szám
__158. szám. __ Szerkesztési iroda, Barátok-tere, Athenaeum-épillet. A lap Szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kézi átok nem adatnak ziasz.H. Kiadóhivatal: Barátok-tere, Athenaeum-épillető A lap anyagi részét illető köziemények (előfizetési pénz, kiadit körüli panaszok, hirdetmények) • kiadó-hivatalhoz intézendők, Budapest, Vasárnap, julius 12.1874. REGGELI KIADÁS. Előfizetési feltételek? Postán küldve, vagy Budapett sr. házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 3 hónapra . . . 6 frt — kr-6 hónapra . . 12 » — » Az esti kiadás postai külfmnküldéséért falulfizetés évnegyedenként 1tfrint. ▲z «Kiűzetés az év folytán* minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a bő el»i ■apjától számittatik xe. tmk?:;Sam, Hirdetésele , - -s szintúgy mint'előfizetési« f a KIADÓ-HIVATAIBA, Barátok-tere, Athenaeum -épít S küldendők Előfizetési „PESTI NAPLÓ“-ra. A »Pesti Naplót reggeli lapja aug. lsején kezdi meg Castelat, a világhirtt író és államférfit! »Egy SZÍT története« czimű két kötetes nagy érdekű regényének közlését. A kitűnő becsű regényt most fordítják a művelt világ minden nyelvére, magyarra az eredeti spanyolból Beksics Gusztáv fordítá. Előfizetési árak: Egész évre.....................24 frt. Fél évre..........................12 frt. Negyed évre .... 6 frt. Egy hóra ....................2 frt. Plgr Az előfizetés Pestre, a »Pesti Napló« kiadó - hivatalának (Ferencziek - tere, Athenaeumépület) küldendő. A ,.P- Napló“ szerkesztő- és kiadó-hivatala, Budapest, július 11. Meglehet, némi alapossággal bír a vád, hogy saját eljárásunk is nagy részben az oka, hogy bizonyos érdekes nemzetiségek sokkal nagyobb befolyásra, fontoskodásra tesznek szert, mint aminő őket akár jelentőségük, akár jogaiknál fogva megilleti. A szerb egyházi kérdést is mesterségesen növeltük fontos kérdéssé. A mi egyszerű administrativ rendszabály, azt a folytonos halasztgatás által nagy állami kérdéssé fujtuk fel s vannak most is ideges lelkek, kik aggódva találgatják, hogy mit csinál majd a széllődés Karloviczon Miletics vagy Polit, s hogy tetszik-e nekik a magyar állam iránt rokonszenvező szerb főpapot a patriarchai székbe ültetni, vagy nem? Mi az ily találgatást legalább is ízetlenségnek tartjuk. Ha úgy tetszik, fújják ki magukat Miletics vagy Polit. Jelentőséget nekik csakis a mi boszankodásunk adhat. A világ nem fog rendes pályájából kizökkent, akármit gondol rólunk a szerb agitátorok bármelyike s őszintén bevallva, mi jobban szeretjük, ha demonstrátióik által lehetetlenné teszik, hogy az a férfiú üljön a szerb patriarchai székben, ki az ő ízlésüknek megfelel, mintha kétszínű játékhoz folyamodva, holmi szemfényvesztő lojalitási nyilatkozatok által a maguk részére nyernék meg a velük szemközt álló táborból azokat, kik vagy rövidlátók, vagy van okuk reá, hogy rövidlátóknak tartassanak. A Mileticsék minden valószínűség szerint azt a szerepet fogják játszani, amit játszottak mindenkor. Ám tegyék. Nem fogjuk őket hozzánk édesgetni, meg sem fogjuk kísérleni őket arra emlékeztetni, hogy mi kötelességük a haza és alkotmány iránt Nagyon meguntuk már az efféle mesterséget, nincs semmi kedvünk ismét hozzáfogni az ilyféle sikertelen munkához. Egyszerűen a törvény és alkotmány alapján állunk. Akinek ez nem tetszik, aki e térre minket nem követ : a törvény és alkotmányban kell rejlenie annak az erőnek, mely ledönti azt, ami vele szemben áll. S mi bízunk ebben az elsőben. A szerbek előtt megnyílt az alkalom, hogy gyakorolják azt az autonómiai jogot, melynél nagyobbat egy szabad állam sem adhat nekik. Ez a jog azonban nem szolgálhat arra, hogy fegyvert nyújtson az állam elleneinek kezébe. Ez a jog arra való, hogy a szerbek szabadon rendezhessék egyházi és iskolai ügyeiket , de az nem szolgálhat eszközül arra a czélra hogy mesterségesen is megalkottassék a szerb politikai nemzet ; — az a nemzet, mely aspirátióival a magyar állammal szemben áll, mely a magyar államot elemeire akarná szétbontani s megdönteni amaz egységet, mely a magyar birodalom létesítésének alapja, fennállásának nélkülözhetlen feltétele. Az egyházi autonómiai jog correctivuma a korona azon joga, hogy a választott patriarchát megerősíthesse, vagy pedig a választástól a megerősítést megtagadja. Több lap biztosít, hogy ez alkalomkor e jog azon egész hatálylyal fog teljesítetni, mely e felségjogot a törvény szerint megilleti, s mi nem esénk kétségbe a felett sem, ha bebizonyulna, hogy a szerb egyházi autonómia mai szervezete útján egyáltalában nem juthatni azon eredményhez, hogy az autonomikus jogok a haza elleni merényletekre ne használtassanak fel. Ez igen szomorú tapasztalat volna ugyan , nagy horderejű következményekkel is bírna, — de hát végre is az állam részéről megbocsáthatatlan könnyelműség s önfeledtség volna, ha nem rendelkeznék, vagy nem merne rendelkezni semmi eszközzel — még azzal sem, amit neki a törvény nyújt, hogy visszaverje a támadásokat, melyeket az egyház köpenye alatt egyes agitátorok az állam létezésének alapjai ellen intéznek. A szerb agitátorok egyszer nagyra voltak Ausztriával. Tisza Kálmán Polit ellen tartott beszédében igen helyesen figyelmeztette őket azon csúf szerepre, melyet velük Ausztria játszatott; mi meg emlékeztetjük őket arra a sorsra, amely Ausztriában a még némi históriai jogokkal is bíró nemzetiségekre vár. Nekünk, magyaroknak, nincs mit tartanunk az összehasonlítástól; nem vallanak azonban kárát, ha okulni kezdenénk a mások példáin. A játék megnyílt, Miletics és Polii urak holnap megmutathatják, hogy mit tanultak és mit felejtettek el. Az eredmény valószínűleg minden irányban igen szerény lesz. Holnapután azonban a magyar állam fog szólani és követeljük, hogy erélylyel, jogai öntudatában és teljes határozottsággal szóljon. Akár igy, akár amúgy, a szerb egyházi, illetőleg a „Pesti Napló“ tárczája. A fővárosból. (Szólóbal és nyaralás. — Parliamenti idény. — A rém. — Emlékek. — Hogyan szoktunk nyaralni ?) A szélsőbal, fájdalom, nem szokott fürdőbe járni. Sem Kissingenbe, sem Marienbadba, sem Ostendébe. Ők még ázsiai magyarok, kiket nem látogat meg tavaszonkint,mint más czivilizált európai embert, a maga rendes házi baja, mely a kiadások lajstromában ennyi meg ennyi forinttal szerepel költekezési ürügyképen. E kezdetleges szokásokkal bíró párton tudtommal csak Simonyi Ernő esett egy ízben áldozatul a modern kor nyári kívánalmának. Nem csoda, ha minket sem akarnak fürdőre bocsátani. Pedig mi nem vagyunk kőkorbeli őslények, mi gyarló czivilizált emberek vagyunk, kik egytőlegyig kimutathatjuk becsületben szerzett köszvényeinket, tisztes csútjainkat, máj-, fej-, gyomorbajainkat és más egyéb valóságos belső titkos betegségeinket. Mi már úgy rendeztük be egész constitutiónkat (nem a 67-est), hogy a munkát csak tíz hónapig bírja el a 11-diknek kezdetén kötelességszerüleg elbágyadjon, ellankadjon. — Ennélfogva mi fürdőre akarunk menni. S mégis itt kell ülnünk, tanulmányozni Majoros nőnemű figyermekeit, Csanády palaeontolog politikai hitvallását, hallgatni Kosztics lyrai összes költeményeit Keglevich Béla ellen, buvárolni Politus geographiáját és csodálni a szélső Paganiniak virtuóz változatait egy húron, már mint egy paragrafuson. Itt kell ülnünk vesénk és lépünk daczára. Itt kell ülnünk s csak képzeletünket küldhetjük fenyőerdők illatos templomába, havasok árnyékába, morajló patakok partjára. Itt kell ülnünk s csak dr. Holczer földabroszán nézhetünk be Aix-les-Bains, Ems vagy Schwalbach régióiba, hol az ember nem kényszerül megfőni és ily módon jutni a maga főztéhez. Itt kell ülnünk, mert közeledik egy rém. Rémekben általában igen gazdagok vagyunk. Ott van a muszka rém, a pangerman rém, a reactio réme és a többi rém, kiket vizionarius vezérczikkezők tárgyakban szűkölködő karokban megpillantani szoktak. Ezen sok rém közt azonban még egy sem tett bennünk annyi kárt, amennyit belföldi készítményű rémeink okozni szoktak. A legfőbbet e honi szellemek közül agyonbeszélésnek hívják. Egyszer már szinte hozták, de akkor csak a tavasziakban okozott kárt, fürdőt, nyaralást nem tett tönkre. Sőt még emelte a társasélet élénkségét, mert megszülte Lónyaynak kedélyes u. n. frankfurter-estélyeit deákpárti politikai körök számára. De most mi kárpótoltat az elveszett fürdőért ? Eszélyezni kinek jutna 360 mellett eszébe és Bittó legföljebb meghihatná a t. házat a Depynihez. Nincs tehát menekvés ? S tán mégis van ! A merény, mely összes belszervezetünk, idegzetünk ellen van intézve, mely az uralkodó pártot megfőve, megsülve akarja egy fractio hatalmába ejteni, kell, hogy megboszulja magát. Lehetetlen, hogy odaát szintén ne létezzenek homeorrhoidák hihetetlen, hogy csak mi izzadunk s péld.a Deáky homlokán mutatkozó gyöngyszemek örömkönnyek legyenek, nem pedig valóságos, hamisítatlan veríték; képzelhetetlen végül, hogy a saharai párázatok beszívása csupán nekünk ártson, nekik nem. Jönni fog egy nap, mikor az agyonbeszélők sorai megritkulnak, mikor a nyelv leragad, a fő elkábul, a szusz elfogy, s az unalom ólomszárnyaival ránehezedik Simonyi pártjára is. Ekkor meg fogják érteni, hogy a nyár nem politikára van teremtve. Az aristokratikus diplomatia már régóta szünetel a demokratikus Parlamentarismus még nem mindenütt értette meg a nagy igazságot, mely e szavakban fejezhető ki: meleg időben ne bújjál sütött kályhába, sem pedig ne olts farkasbundát, mivel még inkább fognál izzadni. Amíg e kornak hajnala óta (hogy ne mondjuk : órája földerül) csak afféle nyári palecativ szerekkel élhetünk, melyek város- és zugligeti nyaralások és kirándulások czíme alatt mint önámítások szerepelnek a villegiaturák krónikáiban. Hogy nyaral egy férfi nyaraló a város vagy zugliget valamelyik nyaralójában ? Az embernek vagy van családja, vagy nincs. Ha nincs, a nyaralás rendszerint igen egyszerű módon szokott végbemenni. A legényember fogad kora tavaszszal odakünn alkalmas lakást és siet annak árát készpénzben lefizetni. Ezzel aztán nyaralása be is van fejezve. Egyszer ugyan kiment a zöldbe, de többször nem ért rá vagy ráért volna, lusta volt kifáradni, vagy ha ki is fáradt, azt tapasztalta, hogy egyik ablaka alatt tizenkét gyermek játszik, másik ablaka alatt öt cseléd dalol, társalog és nem fékezi jókedvét semmikép. Belátja tehát, hogy számára nincs hely odakünn és tovább nyaral idebenn. Vannak azonban kedvezőbb esetek is legényembernél, midőn t. i. nyaralóját maga nem használván, szívességből oda kölcsönzi kulcsát egy barátjának. Ez a barátja sem használja ugyan a nyaralót, hanem legalább elveszti a kulcsot úgy, hogy mikor az eredeti tulajdonost egyszer az eső künn éri a hegyek közt és neki eszébe jut: »milyen jó, hogy nyaralóm van, oda menekülhetek, egyúttal sajnosan kell a tényt constatálnia, hogy ő abba a nyaralóba semmi módon nem férhet be. A házas ember másképen nyaral. Neki ki kell mennie mindennap. Erkölcsi, vagy mint mások nevezik : kutya kötelessége. Ki kell mennie, mint apának, ki kell menni, mint férjnek s néha mint fiúnak, bátyának és egyéb minőségben is. Az ő nyaralása tehát alaposan elüt a garconétól, ő tényleg zöldes, eltagadhatatlanul lakik deszkafalak közt és szemmel láthatólag élvezi a fák árnyékát, virágok pompáját, a hús szellőt, a szúnyogokat és dongókat. A reggel aha reggel nagyon szép, mikor könnyű ködök emelkednek a völgyekről s az ég a sok apró-cseprő érdemjel helyett, melyeket éjjel viselt, az aranyos napnak egyetlen ordóját tűzi fel . . . szóval a reggel igen szép. Már azért is érdemes künn nyaralni. Ez elvből kiindulva, a nyaraló ember 4 órakor rendesen meg is fordul ágyában a falnak s midőn 7 órakor fölkel, igen meg van magával elégedve, hogy ő a szabadban mennyire jól érzi magát. Sajnos, hogy szabadsága nagyon hamar elmúlik, mert 8 órakor már Pestre siet, hol egész nap eljárkál izzó utczákon, eldolgozik forró irodákban és nem találja meg étvágyát heves ebédlőkben. No de az est, az est! Férfi nem tölthet künn többet az esténél és reggelnél. Ez a két napszak, meg az édes álom abban a hűvös nyaraló szobában megéri a nyaralást. Az est — ah! — az est! Mikor a hegyek árnyai sötéten válnak le a csillagos háttérről, Súgó lehel kaczérkodik az álmodó levéllel, s minden oly nyugodt, oly békés, oly csöndes, milyen jól esik akkor a zajos városból oda menekülni, s a terasson lucullusi vacsorát elkölteni mosolygó gyermekek és vidám anyjuk társaságában. Már esti 8 óra .... mégsem mehetsz ki ... . kilenczedfélkor valahára megszabadulsz. Egy óra alatt kiértél. Pft! hogy sietsz, szaladsz. Ez természetes is, hisz tudod, hogy 9-re válnak a vacsorával ’ ’ s a vacsorának elhűlése a családi életben majdnem oly fontos, mint a szívnek kihűlése. Nem érzesz semmit az esteli hűvösségből. Órádra nézesz egy gyufa fényénél — tizedfél óra ... .de legalább haza értél. — Ily későn ? »Angyalom nem tehetek róla.« — El is halt minden. »Az kár.« És leültök a verandán. A gyermekek már alusznak. Ned is fáradt, a levegő megszokta szívni s alig várja, hogy lefeküdhessék. Piczi szája ásít. Ah! ah! — már tizedszer pacskolt szájára, hogy álmosságát leplezze. A gyertya körül fekete, világos és tarka bogarak és vacsoravesztők egész raja röpül, dong, búg. Két lepke már tányérodba kifut. A negyedik bogár hulláját most vontad ki poharad habjaiból .... — Nem kellemes így szabadban, jobb a szobában. »Gyerünk hát be.« — A levegő igen sikkadt, kinyitom az ablakot. »Hová gondolsz ? Már 7 óra óta be van csukva minden ablak, különben ellepik a szúnyogok.« — Már az más. Feküdjünk hát le. »Hány óra?« — Tizenegy. .... Ezt nevezik pesti nyaralásnak. Argus: patriarchai kérdésnek nem szabad megoldatlanul függő ügyeink között továbbra is maradnia s ha a választás, ismételt ízben, nem vezet eredményre, a patriarcha kinevezése alkotmányos és törvényes jog, mely radicálisan véget vet a szerb agitátorok országbontó üzelmeinek. Budapest, július 11. (A pénzügyi bíróságok) tárgyában mint a mai hir. lap közli, az igazságügyminiszter a követekező rendeletet intézte az összes első folyamodású kir. törvényszékekhez: Hivatalos uton nyert tudomás szerint a pénzügyi bírságoknak, behajthatlanságuk esetében, fogságbüntetésre való átalakítására nézve a kir. törvényszékek eltérő eljárást követnek. Ennek megszüntetése végett, az 1873. XXXIX. tez. 3. §-a alapján figyelmeztetem a kir. törvényszéket, hogy azon a szabályok között, melyek az imént idézett t. ez. 1-ső, illetve az 1868. XXI. t. ez. 108. §-a, és ezt megelőzőleg 1867. évi márczius 26-án 200. sz. a. kibocsátott pénz- és igazságügyminiszteri rendelet 1-ső pontja által fentartattak, — azon rendelet is foglaltatik, mely a pénzügyi bírságoknak, behajthatlanságuk esetére, fogságbüntetésre való átalakítása tárgyában a cs. kir. igazság- és pénzügyminisztériumok által 1855. évi október hó 10-én adatott ki. Minthogy pedig ezen rendelet 1. §-a szerint a birságnak fogságbüntetésre való átalakítására azon e. f. törvényszék jelöltetett ki illetékesnek, a melynek területéhez a kihágási ügyben eljárt pénzügyi hatóság székhelye szerint tartozott, ennélfogva tekintettel arra, hogy az 1871. XXXI. t. sz. 18 §-ának d) pontja által a pénzügyi kihágási ügyek a kir. törvényszékek hatásköréhez utaltattak s az 1871. LXVI. t. sz. 1. §. alapján egyes kir. törvényszékek ruháztattak fel pénzügyi birói hatósággal, — a fentebbi szabálynak megfelelően a pénzügyi birságnak fogságbüntetésre való átalakítása is azon kir. törvényszéket illeti, mely a kihágási ügyben mint pénzügyi biróság járt el. Budapesten, 1874. julius. 7. Dr. Pauler Tivadar, s. k. (Az igazságügyminiszter) mint a mai hiv. lap közli, az első foly. törvényszékek elnökéhez a következő rendeletet intézte: Az 1870. XLII. t. sz. alapján indított tiszti keresetek tárgyalására illetékes c. f. kir. törvényszékek közül néhányan a kérdéses keresetek elintézésénél az 1871. VHI. t. czikkben meghatározott fegyelmi, mások pedig a büntető eljárást alkalmazzák. A pesti kir. ítélő tábla által megállapított gyakorlat, és a kir. curia semmitőszéki osztályának 1873. évi deczember hó 10-én 17,803. sz. a. kelt döntvénye következtében, melylyel a tiszti keresetekre nézve a pertári kezelés állapíttatott meg, felhivom elnök urat: intézkedjék hogy az 1870. XLII. t. sz. alapján indított tiszti keresetekre vonatkozó beadványok a vezetése alatti törvényszéknél ne a fegyelmi vagy bűnügyek, hanem a polgári ügyek iktató-könyvébe vezettessenek be és hogy azok az 1868. LIV. törvényezikben szabályozott »rendes eljárás« szerint tárgyaltassanak. Budapesten, 1874. julius hó 6-án. Dr. Pauler Tivadar, s. k. (A szerb egyházügyi congressus) egybehivása tárgyában a »N. Fr. Presse« többi között így nyilatkozik : »A congressus összeállítása olyan, hogy a pakráczi püspöknek a patriarchai méltóságra határozottan kedvezőtlen kilátást nyújt és már a legközelebbi napok meggyőzhetnek bennünket arról, hogy a congressus, mely 1869-ben a legfurcsább dolgokat vitte végbe, mintegy szerb nemzetgyűlésként akart szerepelni, ezúttal sem lesz különb. De ez esetre a magyar kormánynak az önfenntartás kötelessége parancsolja, hogy idétlen gyengeséget ne tanúsítson. A conflictusoktól való félelem, mely egyébiránt a Lajthán túl nem grassál úgy mint nálunk, a lehető legnagyobb hiba volna ez esetben. Ha a szerb nemzeti párt egyáltalán nem akar lemondani arról, hogy saját pártjából való agitátort lásson a patriarchai széken,akkor tulajdonítsa önmagának, ha Maschierevicnek most sem lesz utódja és Gruics püspök a metropoliát továbbra is patriarchai és metropolitai méltóság nélkül fogja igazgatni. Magának a congressusnak ez esetben alkalmasint rövid tartama lesz. (A s.-pataki jogtanári kar és a jogakadémiák szervezete.) Vettük a s.-pataki jogtanári kar emlékiratát, melyet az Kun Bertalan superintendenshez a jogakadémiák újabb szervezése tárgyában intézett, s mely a jul. 9-diki egyházkerület gyűlés elé terjesztetett. A s.pataki jogtanárok alkotmányellenesnek tartják az említett rendszabályt, mert az a protestánsok autonómiáját sérti. Körmendy interpellátiójának tárgyalásakor már előtüntettük ez állítás alaptalanságát s fájdalommal látjuk, hogy a tanügy reformja elé ép azon körök gördítik a legtöbb akadályt,akiknek a reformok terén kezdeményezőleg kellene elöljárni. (A Budapesten tartandó nemzetközi gabnavásár programmja.) Miután a nemzetközi gabnavásárra már számosan jelentkeztek, az alulírt bizottság elég téves és alkalmas helyiségről gondolkodott, melyben az a f. é. jun. 27-én kelt hirdetéshez képest i. é. augusztus 3-án az »Uj világ«ban (Tüköry-gát) fog reggeli 8 órakor megnyittatni. .cl tőzsde titkársága e napon a gabnavásár helyiségében viszi hivatalát és kívánatra a legnagyobb készséggel fog felvilágosításokkal szolgálni és szokvány-füzeteket rendelkezésre bocsátani. Sürgönyök és levelek felvételes kiadására a gabnavásár helyiségén távirdas postahivatal fog nyittatni. A gyors árszolgáltatás végett czélszerű lesz a leveleket és sürgönyöket »Budapest gabnavásár« alatt czimeztetni. Belépti jegyek augusztus 1. és 2-án délelőtt a tőzsde titkárságánál, augusztus 3-án pedig a gabnavásár bejáratánál válthatók 50 o. ért. krajczárért. Vidéki s külföldi látogatók felkéretnek, hogy neveiket a bejáratnál kitett idegenek könyvébe bejegyezzék. A gabnavásár látogatói a legtöbb magyarországi vasút részéről a visszautazáskor 50 százalékos leengedésben részesülnek. Akik ezen kedvezményt igénybe kívánják venni, az illető igazolványt a beléptijegy szelvényének előmutatása mellett át fogják vehetni a tőzsde titkárságánál. 10 frtnyi díjért külön hely jelöltetik ki a gabnavásáron asztallal és székkel. Ily székre f. julius hó 25-éig jelentkezhetni levél utján a tőzsde titkárságánál. Budapest, 1874. julius 10-én. — A budapesti áru és értéktőzsde bizottsága. Budapest, julius 11. A képviselőházban, a hazai s a bécsi sajtóban fölvetik és vitatják a kérdést, hogy helyreállítandó-e az aldunai tartományok ellenében érvényes, de ideiglenesen felfüggesztett gabnavám? A termelők kedvező hatást várnak a gabna árára, ha a vám újra életbe lép, a kereskedők ellenben kárt látnak abban, ha az oláh és szerbiai gabna nem veheti útját Magyarországon át; mi pedig részünkről ez évi termésünk mellett B. Eötvös a kath papságról. (Vége.) A megsemmisítés oly szó, mely, ide állítva, nem megsemmisítést, hanem kényszerítést tesz! s mihelyt a kormány a papi körlevelekre nézve kimondja a megsemmisítést, el kell készülve lenni arra, hogy azon esetben, ha az egyházi férfiak e nyilatkozatnak nem engedelmeskednének, azokat kényszerítő eszközökkel, a körlevelek meg nem tartására fogja bírni, mihelyt tehát a megsemmisítést kimondó a kormány, a kényszerítésre kötelezte magát! Már kérdem mélt, fő RR., papoknak kényszerítése, oly dologhoz való kényszerítése, minő az áldás, nem tartozik-e azon kormányzási eszközök közé, melyekhez a törvényhozásnak nyúlni bizonyosan csak a legelkerülhetlenebb szükség esetében szabad, csak midőn a státus fenntartására e veszélyes eszközön kívül más nem maradt! Én a t. KE. és RB. által a papi körlevelek megsemmisítésére nézve tett indítványt tehát nem pártolhatom ; nem pedig azért, mert először nem tartom szükségesnek, másodszor: nem czélirányosnak, harmadszor: nem törvényesnek. Nem tartom szükségesnek , mert ha megengedem is, hogy lehetnek körülmények, amikor az egyházi rend minden törvény fölébe állítván magát, végre azon szomorú kényszerítésbe hozza a törvényhozást, hogy kényszerítő eszközökhöz nyúljon, a mostani körülményeket nem tarthatom ilyeneknek, miután akár civilis szerződést rendeljünk, akár a vegyes házasságok kötése iránt tett előbbeni javaslatunkhoz ragaszkodjunk, a vegyes házasságokra nézve létező akadály megszűnik anélkül, hogy a clerusnak kényszerítése szükségesssé válnék. De nem is czélirányos mert mit czéloznak itt a t. RR. s mit czélozhatunk mi ? Czélozzuk a lelkiismeretnek megnyugtatását! Már kérdem : a kath. clerusnak kényszerítése fog-e a lelkiismeretnek megnyugtatására vezetni ? Egy a kettő közül. Vagy van Magyarországon vallásosság, vagy nincs. Ha nincs, akkor az áldásra való kényszerítés haszontalan, mert akkor az áldás megadása közönyös dolog; ha pedig van vallásosság Magyarországon, főkép a kath. nép között, kérdem : mily hatással lesz a vallásos populatióra , ha a törvényhozás, ha a végrehajtó hatalom a vallásnak szolgáit oly mire kényszeríti, mit az vallásos elveivel ellenkezőnek lenni mond ? De azt hiszem, hogy ez nem is volna törvényes, mert miután az 1791.XXVLI.cz. fennáll, s az, hogy evang. honfitársaink semmi vallásos meggyőződésük elleni tettekre nem kényszeríttethetnek, e törvénynek elismert követelése, miután tehát kétséget nem szenvedhet, hogy ezen jog a katholikusokat épen úgy, mint az evangélikusokat, és e vallásnak szolgáit épen úgy, mint minden egyes polgárt megilleti, én a törvényes nézetekkel nem látom megegyeztethetőnek azt, hogy a kormány oly mire szorítsa az egyháznak szolgáit, mit azok vallásos meggyőződésükkel ellenkezőnek hisznek. Ez nézetem a 1. RB. felirati javaslatának első pontjára nézve. Teljes meggyőződésem szerint sokkal előbb érnénk ezért, ha előadva ő felségének mindazon aggodalmakat, melyeket a kath. clerus eljárása köztünk gerjesztett, ő felségét felszólítanék, hogy a vallásos dolgok iránt, és jelesen a házasságkötésre nézve felküldött törvényjavaslatunkat minél előbb erősítse meg , mert ezen törvénynek megerősítése előtt, a házassági kötésekre nézve köztünk nyugalom és egység nem lesz. Ennyit az első pontra nézve. A tRR egyéb kivonatait én teljes szívemből pártolom pártolom pedig azért, mert azok épen azon elvnek nem tartunk sem az egyik, sem a másik érdek megrövidítésétől. El kell azonban dönteni a kérdést, hogy szeptember hó végével, idén a gabnavám felfüggesztésének határideje lejár, újból föléledjen-e mint normális rendszabály az aldunai tartományokból eredő gabnabehozatal vámja? A vám felfüggesztésének oka: a rész termés és drágaság, megszűnt,megszűnhet tehát maga a rendszabály is. Az olcsó élelmezés szüksége nem követeli többé emez intézkedés további fenntartását, de az a kérdés, hogy árt-e a magyar gabona árának és keretének, ha az oláh gabona vele versenyez saját piaczainkon ? Határozott nézetünk, hogy idei termésünk minősége s mennyisége mellett az oláh és szerb gabna behozatala nem alterálná a hazai termékek árát. Mihelyt saját fogyasztásunk fedezve van az ország termése által, aradi, budapesti vagy győri kereskedő által vásárolt oláh gabona egyszerűen az átmeneti kereskedés czikkét képezné. Egyenlő súly mellett is 20—30%/s-kal olcsóbb az oláh gabna a magyarnál és ha a magyarországi fogyasztó oláh terméket vásárol, akkor annál több magyar gabna marad a kivitelre. A magyar gabona nem szorul védelemre az oláh termék ellenében , az ez oldalról jövő verseny elől megvédi azt kitűnő minősége. Termelőink nyugodtan nézhetnék ennélfogva, ha a vám esetleg továbbra is felfüggesztetnék. A kereskedők viszont túlbecsülik ezen vám eltörlésének értékét. Azon éveken kívül, midőn rosztermés és drágaság következtében az ország olcsó élelmezése végett minden habozás nélkül elejtjük e behozatali díjt, rendszerint átmeneti czikket képez az oláh és szerbiai gabna. Ez esetben úgy sem szedetik vám, illetőleg megtéríttetik az a kivitelnél. A transito forgalom és kereskedés nem szenvedne tehát, ha a hazai termelők érdekében kívánatos lenne a gabnavámot állandóan fenntartani. A termelők és kereskedők közt nincs e részben érdekösszeütközés , de van egy fontos közgazdasági tekintet, mely e gabonavám újbóli helyreállítását és fönntartását követeli; oly tekintet, mely Magyarország iparos fejlődésének garantiáival,és így mezőgazdaságának intenzív művelésével is szoros összefüggésben áll. Azon industriális termékeink és félgyártmányaink ugyanis, melyeket Magyarország bőven értékesíthetne Oláhországban és Szerbiában,nem juthatnak be a tartományokba, az ott fönnálló magas vámok következtében. Ha a vasúti összeköttetés Orsován, Tömösön és Belgrádon át létrejön és a Vaskapu szabályozva lesz, még fájóbban fogjuk érezni a nehézségeket, melyek bennünket az aldunai tartományokba való importban akadályoznak. Ki kell addig vívnunk minél több vámpolitikai engedményt ama tartományok részéről, és mert a gabonavám fejében fizetett