Pesti Napló, 1874. július (25. évfolyam, 148-174. szám)
1874-07-11 / 157. szám
157. szám. Szerkesztési iroda, Barátok tere, Athenaeum-épület, A léy kellemi részét illető minden kézi hiíny a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert, kezektől fogadtatnak el. Kézi átok nem adatnak vissza. Kiadó» hivatal: Barátok tere, Athhenaeura-épület A lap anyagi részét illető közlemények (olö£zetésx péns, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendőke Budapest, Szombat, julius 11.1874. 2d. évi folyam ESTI KIADÁS fadfizetési feltételesen Postán knkivn, v«tfV Budapest«.vthoz hordva reggeli én esti kiadás agy‘itt: 3 u-iTlapra . . . irt kail hónapra . . * 12 '» —' ¡ '•/, esti kiadás postai kft 15 .ik (Üdédéért •Ci ‘ 1 :»tés érníjgyed énként 1 tfrim, elofhtetés az év folytán minden nood. ő&u coegke/, Jbott, de eatiek b&rmel/ najján történik is, mindenkor a bón&pjáté) »rámittatik. Hirdetésed szintúgy mint“ előfizetések !s . .! KIADÓ-HIVATALBA, ! Barátok tere, Athenaeum-éplil küldendők. Budapest, julius 11. A képviselőház mai ülésében befejezte a három vagy két lakrész kérdésének megvitatását. Névszerinti szavazásban 153 szavazattal 124 ellenében elfogadtatott a három lakrész. 133 képv. távol volt. A szerb congressus holnap fog megnyittatni Karloviczon. Több lap irta ,e némelyek következtetéseket is fűznek a hirhez, hogy Mándics ősz. tanácsos is Hueber kir. biztossal Karloviczra utazott. E hír nem való. Mándics Pesten van. Reggeli lapunkban közöltük azon üzenet teljes szövegét, mely Mac Mahon tábornagy válaszául szolgál a franczia nemzetgyűlés szerdai szavazatára. A párisi lapok helyeslik az üzenetet , a köztársaságiak kissé erősen kiszínezettnek tartják, de azért meg vannak vele elégedve. Annál dühösebbek a legitimisták. Úgy látszik, hogy a válság a respublikára fog kedvező eredménynyel járni. Maga az orleanista »Soleil« is elismeri, hogy Perrier indítványa diadalmaskodni fog. A balközép azt hiszi, hogy ő ura a helyzetnek. Raoul Duval azon indítványát, hogy a nemzetgyűlés feloszlattassék, csak a szélsőbal, a baloldal és a bonapartisták támogatták. A külföldi sajtóban általános a megbotránkozás ama tömeges mészárlások felett, melyekkel a Cartisták különben is átkos ügyeket még jobban megbélyegzik. A hadifoglyok kivégzése a diadal után oly eljárás, mely csakis ex professo zsiványoktól telik ki. Pedig maga Dorregaray úr, a lázadók főparancsnoka elismeri, hogy egy csomó foglyot — állítólag csak tizenötöt — kivégeztetett, míg a carlista ügygyel rokonszenvező lapok — például a »Kreuz Zig« melynek tudósítását tegnap közöltük, olyan tudósításokat vesznek a lázadók főhadiszállásáról, melyek szerint a foglyok legtöbbje meggyilkoltatott. Dorregaray úr elég szemtelen eljárását a „polgárosult nemzetekhez“ intézett manifestumban indokolni akarni. Ez iratban a legdurvább bántalmakkal illeti ellenségeit, a köztársasági hadakat ami már maga sem sok nemeslelkűségről tanúskodik, s azt mondja, hogy a republicánusok eljárása arra kényszeríti őt, hogy magatartását megváltoztassa; azaz, hogy a védtelen emberek lemészárlásában még kíméletlenebb legyen, mint eddig. Mennyire különbözik e manifestum Concha tábornagy utolsó napiparancsától, aki a hadműveletek megkezdésekor figyelmezteté katonáit, hogy az ellenséget legyőzni, de nem meggyilkolni akarja ! Budapest, július 11. (Egy ellenzéki választás története.) Hogy a mádi kerületben a két ellenzéki jelölt: Ráth Károly »az iparos«, (ki a múltkor Budapesten jobboldali volt, Kolozsvárott ellenzéki) és Mezőssy László mily játékot űztek a választók jóhiszeműségével s hogy miként folyt az ellenzéki korteskedésnél a vesztegetés, azt ma Mezőssy úr maga beszéli el az »Egyetértés«-ben. Mezőssy ur a következőket írja: »Június 28-án, vasárnap, Tályán két órai zászlós és zenés körmenet után mintegy 50 választópolgár gyűlt össze 500-ból, levert az eredmény, bár a jobboldali fővezér, Szabó József is közreműködött és segítségét ajánlotta, s felhívott, hogy tüstént Zalayhoz menjek L.Bényére. Zalayt családa körében találtam, »Inkább te mint Báth« volt a hideg fogadás — különben szives jobboldali barátomtól. Itt világos lett előttem a jobboldal terve, a vagyonos iparos Ráthtól fél s engem mint malum necessárumot támogat, mig más részt a kath. papság Ráth mellett buzgólkodék, hogy az ellenzék szükségtelen harczát éleszszék. Hétfőn ebéd alatt Mádra jött engem meglátogatni először Ráth úr. Ott volt Tályáról Spiczer, Szerencsről Szűcs Gyula s többen. Ráth Károlyt így fogadtam: »Öcsém ! ön programmot nem adott ki, csak arczképével ellátott biographiát. Ha ön az ellenzék bármely árnyalatához tartozik, miután nekem nincs módomban a költekezés, ezen demoralizált népet a Hegyalján tovább sülyeszteni véteknek tartom, én önnek által adom a tért. Visszatérítve az én alkotmányos kiadásaimat, melyek nem ezrekre, csak százakra rúgnak.« Erre Ráth így felelt: »Én oly éles állásba az iparos ügyek vezetője lévén nem tehetem magamat a kormánynyal mint te bátyám, habár úgy érzek is mint te, de hazám szabadságáért én is küzdöm, a független nemzeti bankot akarom, a kötelező polgári házasságot törvényesíteni akarom, a nyomorult új választási törvényjavaslatát a kormánynak elvetem, és ha a »középpárt«, melyhez én állok, ezeket nem vallja azt, mint ha a pártott megvetem, elhagyom, annyival inkább elhagyom, ha a kormánypártba akarna olvadni, ezen nyilatkozatot hallotta az ő és én pártomból legalább húsz előkelő választó. Ekkor egy oldalszobába vonultunk ketten, és itt elmondtam neki őszintén, miféle emberek, vámpírok körmei közé került, kértem összetett kézzel, vonuljon el, ne ölje meg a kerületet, ő kérlelhetlen maradt ; megvallotta, hogy ha ő engem azelőtt úgy ismert volna, nincs eset, hogy felléptettessék, de most már nem teheti, 800 ezer iparos szeme van rá és a mádi választókra fordítva, engedjék én, megszolgálja a Hegyaljának, az iparosok sorsán segít. Jól van tehát, én ezennel itt becsületszavamat adom, hogy leköszönök, de most nem, először mert pártom itt nincs egészen minden városból képviselve. Másodszor nem, mert ha én ma lelépek, a jobbpárt tüstént zászlót ereszt, és te el vagy veszve. »Hanem leköszönök akkor, midőn már nem lesz idő ellened pártot állítani.« Ezek voltak a titkos szerződés pontjai, s még egy, »hogy az én nehéy száz forintra ment kiadásaimat visszatéríti,« de nem árulás, nem sorshúzás utáni egyesség. Még azon este, jun. 29. lovas futárok mentek leveleimmel a kerületben szét, meghiva őket Mádra leköszönésem felett határozni. Ellenzéki barátaim a mádi János teremben vegyesen a Ráth-pártiakkal megjelentek vagy százan. Én mint öregebb nyitottam meg a gyűlést, »nyilvánítottam, hogy az ellenzék és kerület nyugalmáért én lelépek, én nem költekezhetem.« Ráth úr felállt s nyilvánitá, hogy ő se költ, de az iparos egyletek a távirda egy billentésére ezereket és ezereket küldenek barátai rendelkezésére, mi már látszott is. Mi ekkor ketten Ráth Károlyival a gyűlést ott hagytuk. Tanácskoztunk délután egy óráig eredménytelenül. A gyűlésben az én pártom által felajánltatott a sorshúzás is, a titkos szavazás is. Ráth Károly mindkettőre hajlandó volt, de nadályoskodó pártvezérei nem. Jay elindult Pestre, vivén magával becsületszámat, hogy én az utolsó perczekben leköszönök. Ekkor sógoromat elküldtem a kerületbe, nézzen jól szét, lehetne-e még reménység. Magam Tolcsvárra hazamentem. Július 1-én Ráth levelét vettem, melyben kér, hogy csütörtökön találkozzunk Szerencsen és ott sorsot hozzunk. Most láttam világosan, hogy ő félve bírja becsületszavamat is, hogy én leköszönök. Helyzetem irtóztató volt. A választást megelőző, nap csütörtökön, július 2-án találkoztunk tizenegy órakor a szerencsi indóháznál Ráth úrral. De találkoztam sógorommal is, kit a kerület megtekintésére szétküldöttem. A végperczek előállottak. Sógorom azt állitá, ha van még vesztegetni 1500 forint, akkor ügyünk biztosan győzelemre jut,—de 1500 frt nem volt, előttem állt a negyedik bukás rémképeivel. Ráth úr Szerencsen külön, és is több barátimmal külön mentem értekezni. Velem volt Szenesy László választási alelnök jó barátom, Szerencsről a bíró és a többször említett ifjú ügyvéd, Szűcs Gyula, Tokajból Burger András cukrász, Timkó Miklós ügyvéd, kik már ketten összevesztek, hogy Timkó is áruló és Tokajban a múlt évét az ellenfél táborában töltötte; csüggedést, bomlást láttam úgy az ügy, mint barátaim arczán átvonulni, egyhangúlag azt mondták :»Pénz nélkül el van ügyünk veszve!« Bukni negyedszer semmi áron nem akartam! Ekkor jött hozzánk Ráth úr, pártfelei kíséretében; megindult hangon ismét kértem, adja vissza Mádon adott becsületszavamat, lépjen ő le, én is megtérítem ezer írzig tett kiadásait. Hajthatatlan maradt. Sorshúzást azért ajánlott, mert tudta, hogy én adott szavamnál fogva leköszönök és remélette, hogy ha a sors neki talál kedvezni, akkor az én barátim is nyugodtabbak lesznek és az ő megválasztásába beleegyeznek. Én is reméltettem, hogy talán az ő neve jön ki az urnából. — Figyelmeztettem Ráth urat, hogy gondolja meg jól, hogy ha az én nevem jön ki az urnából és mégis leköszönök, irtóztató események színhelye lesz a kerület. Boszuból ki fognak kiáltani egy jobboldalit, a jobboldal felemeli eldugott zászlóját és ő megbukik; nem hitt, kérlelhetetlen maradt; egy leányka akkor kihúzta a sorsot, mégpedig az én nevemet, majd egy óranegyedig némán, mereven álltam örülő barátim közt, nem tudták megfogni helyzetemet. Én méltatlanul gyanúsíttatom barátaim által. Lehet, hibáztam, de köztem vagy Ráth úr közt, a zászló és egyéb néhány száz írtra menő kiadásaimat kivéve, sem közvetve, sem közvetlenül egy krajczár fizetéséről vagy elvételéről sem volt szó. Pénzem nem volt vesztegetésre, szegény családom sorsa lebegett előttem, és a 4-dik megbukás elviselhetetlen fájdalmai, ezek voltak az okok, amiért leköszöntem.« Így beszéli a dolgot Mezőssy úr, maga is bevallván, hogy néhány száz frtnyi »kielégítés« történt Ráth részéről. Ráth pedig tegnap a »Reform«-ban így nyilatkozott: »Én részemről kötelességemnek ismerem becsületszavamra kinyilatkoztatni, hogy köztünk semminemű titkos megállapodás nem volt, hogy semminemű pénzbeli kárpótlás e visszalépés alapját nem képezte.« Gratulálunk az »iparosoknak« az ilyen vezetőhöz ! (Az ügyvédi rendtartás kérdéséhez.) A »M. Politika«-ban olvassuk : Azon képviselők, kik a felsőház által az ügyvédi rendtartásban eszközölt azon módosítást nem vélik pártolhatni, mely szerint a jelenleg gyakorlatban levő ügyvédjelöltek szintén 3 évi gyakorlatot kötelesek kimutatni, megnyugodhatnak abban, mert az ügyvédekben így sem lesz fogyatkozás. Csak a folyó évi áprili júniusi évnegyedben a pesti királyi táblánál 146 közügyvéd és 110 váltóügyvédi diploma lett kiosztva. Ebből megközelítőleg feltehető, hogy évenként a pesti és a marosvásárhelyi tábla területén együttvéve az ügyvédek száma évenkint 800 új erővel szaporodik. A sok mesterségesen előidézett perek okait ilyen számokkal szemben nem szükséges messze keresni. A „Pesti Napló“ tárczája. A beltoniuradalom. Anthony Trolope regénye. (Angolból.) ELSŐ KÖTET. I. — Folytatás. — — Klára, gonosz gyermek, miért nem jött el tegnap ? mondá mistress Askerton. — Vártam önt egész nap. — El voltam foglalva. Valóban nagyon tevékeny emberek lettünk, mióta unokatestvérem megjött. — Azt mondják, hogy ő maga akarja a birtokot kiaknázni. Remélem nem akar megfosztani vadászati jogomtól, mondá az ezredes. — Ő saját birtokán szokott vadászni Norfolkban; bizonyos vagyok benne, hogy mit sem akar tenni, mi ennek ellenére volna, mondá Klára. Ez a legönzetlenebb ember a világon. Ha kívánja, beszélni fogok vele. — Oh nem, ezzel épen fölkeltené benne ez eszmét, holott eddig talán nem is gondolt erre. — Ő mindenre gondol, mondá Klára. — Szeretném tudni, hogy vájjon gondol-e a. .. Mistress Askerton megakadt a mondat közepén, férje malitiosus mosolylyal tekintett Klárára. Ez érezte hogy pirul. Végtelen bántotta őt, hogy egy szót sem szólhat egy oly barátja, unokatestvére védelmére, ki megígérte, hogy testvér lesz irányában, anélkül, hogy az ily insinuatióknak még tágabb tért ne engedjen. De el volt tökélve, hogy nem engedi magát zavarba ejteni. — Bizonyos vagyok abban, mondá, hogy ő képtelen volna udvariatlanságra. Hisz az udvariasságban nem is lesz hiány. Engem ez nem is sértene. Egyszerűen máshova tenném át pénzeseimet. — Kérem, mondja meg neki, hogy remélem, lesz még szerencsém vele találkozni, mielőtt elutazik. Tegnap a czélból a kastélyban voltam, de nem találtam ott. — Mindjárt el fog értem jönni. De az ezredes nem várhatta be Belton urat; lova ott állott már az ajtó előtt. — Milyen phoenix ez az ön unokatestvére! mondá mistress Askerton, midőn férje eltávozott. — Kitűnő fiú, csupa élet és erély, és annyi jót tett atyámmal! Atyám azelőtt sehogy sem tudott megbarátkozni azon gondolattal, hogy Will eljön, most meg már sajnálni kezdi, hogy nemsokára távozik. — Már Willnek mondja ? — És miért ne ? hisz ő unokatestvérem. — És több nem lesz ? — Semmi egyéb, mistress Askerton. — Bizonyos ön ebben ? — Egész bizonyos. De nem bírom megérteni, hogy mikép lehet ilyesmit feltenni, amiért bizalmasak vagyunk egymáshoz és kölcsönös baráti érzelemmel vagyunk. Ő legközelebbi rokonom, és szegény testvérem halála óta atyám örököse. Az oly természetes, hogy ő barátom és nekem az ő barátsága oly vigaszt nyújt, hogy megvallom, kegyetlennek találom az ily gyanúsítást. — Gyanúsítás ? de kedvesem micsoda gyanúsítást emleget ön? — Nem azért szólok, mintha törődném vele. El vagyok tökélve őt úgy szeretni, akár csak fivéremet. Erélyét, jó szivét csodálom. Büszke vagyok reá mint barátomra és unokatestvéremre,és most gyaníthat, amit tetszik. — De kedvesem, miért ne lehetne önbe szerelmes ? Nem ez volna a legjobb, ami csak történhetik ? — Én gyűlölöm az ilyen beszédet. Mintha egy nőnek egyébre sem kellene gondolnia, ha férfit lát ? — Nőnek egyéb gondolni valója nincs. — Ami engem illet, nekem van, és neki is. — Érdemes dolog önt kissé boszantani. Fölháborodása gyönyörűen veszi ki magát. — Nekem nem gyönyörű, mert én mindig restellem kereskedésemet. És most,ha tetszik, ne beszéljünk többet Will Beltonról. De a propos, mistress, tudja-e, hogy ő azt tartja, mintha egyszer ismerte volna önt. Klára e szavaknál nem nézett barátnője szemei közé, de zavarát mégis észrevehette. Elhaloványodott vonásai aggodalmas kifejezést öltöttek, egy pillanatig szótlan maradt. —Valóban! mondá végül, és várjon hol ? — Úgy hiszem hogy Londonban. Különben valószínű, hogy nem ön volt az, hanem más valaki, aki önhöz hasonlít. Azt mondá, hogy ama nőt miss Vigonak hívták. E név kiejtésénél Klára ösztönszerűleg elfordult. — Miss Vigo! mondá a mistress és hanglejtése megerősíté Klára gyanúját; emlékezem már, két testvér volt ; a hasonlatosság hízelgő, mert e hölgyek hírneves szépségek voltak. — Azt mondja, hogy a nő, akire ő emlékezik, valami Berdmore úrhoz ment nőül. — Berdmore úrhoz ment nőül! Ezt oly hangon ejté ki, mintha erőfeszítésébe kerülne természetes hangon beszélni. Ekkor Klára reá nézett, azt gondolván, hogy affectatió szemeit még most is elfordítani. Mistress Askerton halavány volt, de mégis megpróbálta mosolyogni. E pillanatban csengetés hallatszott a kert ajtón, nemsokára reá Belton úr jelent meg. Mistress Askerton azt hive, hogy érintenie kell az imént folytatott társalgást, és azonnal arra tért át. — Klára azt mondá, hogy hasonlítok egyik régi barátnéjához, Belton úr ? Belton figyelmesen megnézte. — Nincs jogom őt barátnémnak nevezni, felesé ; ez inkább ismeretség volt, de ön rendkívül hasonlít miss Vigohoz. — Csodálatos, hogy az emberek gyakran mennyire hasonlítanak egymáshoz. — Hasonlóság gyakran fordul elő, de olyan nem, hogy személycserére vezethetne. Ha az utczán találkozom önnel, mistress Berdmorenak szólítottam volna. — Nem hallottam én itt ezt a nevet emlegetni ? kérdé Klára. Mistress Askerton arczvonásai ismét elárulák, hogy szenved. — Kedvesem, felesé, nagyon rosz emlékező tehetségem van ugyan,de úgy hiszem eszembe jut,hogy az ezredes Indiában valaha ismert egy Berdmore urat. Valószínű, hogy ezt hallotta emlegetni. Többet nem szólottak ezen tárgyról, de Klárában megmaradt az a benyomás, hogy mistress Askerton valami titkot rejteget. De minek neki azt a titkot bolygatni? Klára nemsokára fölkelt és búcsút vett; mistress Askerton erőt vett magán, hogy Beltontól szeretetreméltó módon váljék el. Midőn a két unokatestvér a parkban volt, egy ideig mindig Askerton mistress furcsa hasonlóságáról beszélgettek. Will meg csak egyre arra gondolt, mikép térhetne át elhamarkodás nélkül az őt legjobban érdeklő tárgyra. Midőn a cottaget elhagyták, a parkon végig vezető ösvényen egy magas szikláig mentek , amelyen egyfelől a tengerre, másfelől a nagy síkságra lehetett elnézni. Ide érkezve leültek. — Ez a legszebb hely egész Angolországban, mondá Klára. — Én még nem láttam egész Angolországot, válaszolá Belton. — Ugyan Will, ne legyen már olyan. Én azt mondom, hogy ez a legszebb hely egész Angolországban és ön nekem nem fog ellentmondani. — És én meg azt mondom, hogy ön a legszebb leány Angolországban, és ön nekem nem fog ellentmondani. Ez a modor Klárának nem tetszett. Azt találta, hogy páratlan unokatestvére mégsem oly tökéletes, amint eleve gondolta. — Már látom, hogy bűnhődnöm kell, ha gyermekességet mondok. — Hát büntetés az, ha megtudja, hogy én szépnek találom? — Nekem igen kellemetlen tárgy ez. Ugyan mit gondol, hogy tetszenék önnek, ha én egyszerre bolond bókokkal kezdeném tradálni ? — Az nem bolondság, amit én mondok, és kettőnk között nagy különbség van. Klára, én jobban szeretem, mint mindent a világon! Klára nézett, de még nem hitt; lehetséges volte, hogy ő e tekintetben úgy csalódott legyen. — Remélem, hogy ön szeret, mondá, ez kötelessége. Hiszen azt ígérte, hogy fivérem lesz ! — De én ezzel nem érem be, Klára, én férje akarok lenni. — Will! kiáltott fel Klára. — Ön most mindent tud. Bocsásson meg, ha a dolgot elhirtelenkedtem. — Oh Will, feledje a fót, amit az imént mondott, nehogy minden barátságunknak vége szakadjon — És vájjon miért szakadna barátságunknak vége ? Rosszul cselekszem tán, ha szeretem ? — Mit szól atyám ? — Amadroz úr megadta már beleegyezését. Mihelyt el voltam tökélve, azonnal szólottam neki és ő azt mondta, hogy csak forduljak önhöz. — Ön atyámmal is beszélt már! Hova kell lennem ? — Hát oly gyűlöletes vagyok ön előtt ? E szavakkal felkelt és odaállt Klára elé. Magas, jól termett férfiú volt. Magatartása, vonásai igen nemesek voltak, ha oly indulatok mozgatták, milyenek most. — Gyűlöletes ! Tehát nem tudja, hogy én önt megtanultam szeretni, önben bizni, mintha csakugyan fivérem volna , de mindennek vége. — Tehát ön eszerint nem volna képes engem úgy szeretni, mint férjét ? — Nem (Folyt. köv.) ORSZÁGGYÜLÉS. A képvielőház ülése julius 11. Elnök: Perczel Béla. Jegyző: Mihályi Péter. A kormány részéről jelen vannak : Ghyczy Kálmán, Szapáry Gyula gróf, Bartal György, Szende Béla. A múlt ülés jegyzőkönyve felolvastatván, észrevétel nélkül hitelesíttetik. Elnök bemutatja Kraszna megye felterjesztését az egyenes adók felemelése, és Abauj megye felterjesztését az engedély nélkül távollevő képviselők illetményeinek elvonása iránt. A beadott kérvények a kérvényi bizottsághoz utasíttatnak. A közös függő adósság ellenőrzésére kiküldött országos bizottság bemutatja a függő adósságok kezelési költségeinek fedezéséről az 1875-diki előirányzatot. A pénzügyi bizottsághoz utasittatik. Fáik Miska megrongált egészségének helyreállítása czéljából hat heti szabadságidőt kér. Megadatik: Boltizár József Magyarország bányaegyletének kérvényét nyújtja be a bányászati faszolgálmány kérdése tárgyában. A kérvényi bizottsághoz utasíttatik. Szögyény László jelenti, hogy az állandó igazoló bizottság tagjai közül kettő szabadságot nyert, egy pedig betegeskedik. Miután pedig a határozathozatalra 7 tag jelenléte szükséges, az igazoló bizottság ülésén pedig ez idő szerint csak 6 jelenhetik meg, — állván az egész bizottság 9 tagból— kéri a házat, hogy póttagok választása által e bajon segítsen. Elnök indítványára a ház határozatilag kimondja, hogy a hiányzó tagok helyett az illető osztályok által, melyek a meg nem jelenhető tagokat eredetileg választották, póttagok fognak választatni. Péchy Tamás csak két póttag választását tartja szükségesnek. Elnök megjegyzi, hogy a választandó három tag különben is csak addig fog működni, míg a bizottság rendes tagjai azon helyzetben lesznek, hogy az üléseken megjelenhetnek. Felhívja ennélfogva a legelső ízben alakult HL, VIII. IX. osztályoktagjait, hogy hétfőn fél 10 órakor szokott helyiségeikben e póttagok választása czéljából összeüljenek. Az ülés tovább foly. _______________________________Bt A fővárosi közmunkák tanácsából. Budapest, július hó 9-én. Alelnök, báró Podmaniczky Frigyes az ülést délutáni 4 órakor megnyitván, jelenti, hogy Kléh István újonnan megválasztott tanácsos a fővárostól két hónapi időre eltávozott, s hogy az ülésekben csak f.é. szeptember havától kezdve vehet részt. Tudomásul vétetik. A Margit-híd feljáróira vonatkozóan eddigelé már két különböző tervezet készülvén el, ezek egyike szerint a kérdéses feljáró út támfal alappal volna ellátandó, míg a másika szerint az út jobbról is, balról is terracirozva, kertelmények által szegélyeztetnék. Miután azonban a m. kir. közlekedésügyi minisztérium által e tárgyban összehívott vegyes bizottság mindekkoráig sem bírt végleges megállapodásra juthatni,a közmunkák tanácsa még egy harmadik tervezetnek kidolgozását is találta jónak elrendelni, melynek értelmében a hídfeljárók egész egyszerűen kiegyengetés által hozatnának összhangzásba az oda irányuló utakkal. Ezen tervezet már annyiból is inkább volna elfogadható, mivel általa több költséges kisajátítási eljárásnak vétetnék eleje, e szerint tehát a korábbi tervezetekhez mérten, sokkal csekélyebb költségeket is igényelne. A bemutatott tervezet a m. k. közlekedésügyi minisztériumnak véleményezés végett kiadatni rendeltetett. A sugárúti vállalat által a közegészséget veszélyeztető lakások lebontását elrendelő határozat ellen, továbbá Rolffy Mária által 10 frt és Feldmár Dávid által raktároknak lakásokul tett bérbeadása miatt 50 frtnyi pénzmegbírságolás ellen benyújtott felfolyamodásainak elvetése mellett, a fővárosi tanács határozatai továbbra is fenntartatnak. Hosszabb és szenvedélyes vitára szolgáltatott alkalmat a napirend tárgyát képező Haggenmacher Henriknek azon kérvénye,melyben leégett gőzmalmának újbóli felépítésére engedélyért folyamodik. Ezen ügy, mely a fővárosi hatóság mérnöki, úgy ügyészi hivatalában is, valamint jogügyi és középítési bizottsága kebelében is tárgyaltatott, többféle nézetek nyilvánítására szolgáltatott eddigelé már alkalmat. Az ügy rövid tényálladéka a következő: A fővárosi közmunkák tanácsa a fővárosi hatóság kölcsönös megállapodása mellett még 1872. évben határozatilag kimondotta, hogy Oi ■ . 'irak, melyek 4—5 lóerejü gőzgépeknél nagyobbakkal u...goznak a főváros belterületén, tehát ott, hár a kérdéses malom is létezik, többé fel nem építhetők. Az említett malom időközben leégve, tulajdonosa annak újbóli felépítését kívánja. A közmunkák tanácsa tagjainak egy része azon nézetnek ad most kifejezést, hogy Haggenmacher Henrik malma leégvén, az a fennebb említett és mindenkit kötelező elvi megállapodások értelmében többé fel nem építhető; míg másik része azon szempontból indul ki, miként a gőzgép sértetlenül megmaradván, a felépítés kérdése alatt nem egy új építkezés, mint inkább a megsérült épületnek csak kijavítása czéloztatik, tehát a kérelemnek teljesítését javasolja. Miután hosszabb vita után kölcsönös megállapodás létre nem jöhetett, sem,az eltérő nézetek öszsze nem egyeztethettek, Éber Nándor tanácstag inditványára e tárgyban a határozathozatal egyelőre elejtetett s egy vegyes bizottságnak a helyszínére leendő kiküldetése rendeltetett el, mely is annak megállapitása után, vájjon a malom értékesebb része leégett-e csakugyan vagy sem, javaslatát a tanácsnak bemutatandja. E bizottságba, alelnök Podmaniczky Frigyes elnöklete alatt, Éber Nándor, Fuchs Rezső, Pucher József, Hofhauser Lajos tanácstagok és Wohlfarth Henrik a műszaki osztály vezetője küldettek ki. Következő építési engedélyek akadálytalanul kiadattak: Dolecsek Antalnak, X. ker. 198. sz. a. földszintre és átalakításra. Árpád gőzmalomnak, V. ker. raktárra. Bognár Antalnak, II. ker. fazekasutcza 467. sz. a. földszintre. Pittner Jakabnak, VIII. kér. örömvölgy-utcza 501. sz. a. földszintre. Kisdedóvó intézetnek, VII. ker. Rózsa-utcza 9. sz. a. egyemeletes iskolára. Dvorán Teréznek, IX. ker. Dunasoron átalakitásra. Kohn Mórnak, IX. ker. sz.-endrei utón 1390. sz. a. földszintre. Thurn Máriának, IX. ker. malom-utczában 247. sz. a. átalakitásra. Gschwindt-féle gyárnak, VIII. ker. üllői utón. Beuthhauser Jánosnak, II. ker. János utcza 410.szám a. földszintre. Broglie és Müllernek, V. ker. egy 6 lóerejü gőzgép felállítására. Wilsch Mártonnak, VI. ker. erdősoron 181. sz. a. egy emeletre. A jegyzőkönyv hitelesítésével Széher Mihály és Fuchs Rezső tanácstagok bízattak meg. Különfélék. Budapest, julius 11. (Egy öngyilkosság indoka.) A »Főv. Lapok« a következő levelet közük: Mikor egy szép, fiatal, művelt leány, ki az élettől örömöket várhatott, kivégzi magát s a nyilvános hírek azt jegyzik meg róla, hogy tettének indoka ismeretlen, akkor a világ, mely ha nem tudja, rendesen ki akarja találni az okot, elkezd beszélni arról, amit gyanít, s igen sok esetben olyat gyanít, mely sem a tényállásnak, sem a szerencsétlen áldozat jellemének nem felel meg. Nehogy ilyesmi történjék most is, nyilvánosságra kellene hozni, hogy Eördög Matild k. a. szerencsétlen elhatározását egy, a szülői házra más által könnyelműleg mért anyagi csapás túlérzékeny felfogása okozta. Pár hó előtt említették a lapok, hogy egy adósságcsináló képviselő, aki ma már nem ül a házban, igen sok barátját és elvtársát nagy öszszegekig megkárosította, a miért érette a legjobb hiszemben jót álltak. A leginkább megkárosított közé tartozott az elhunytnak derék atyja is, ki jótállásáért nagy összeget volt kénytelen kifizetni. E csapás a családra, legalább egy időre, igen nyomasztólag hatott. Házi rendükben is némi változás állt be s a leány sokszor látta sírni szeretett anyját. Ez megzavarta, elviselhetlen lett előtte, kezdte magát is — minden ok nélkül — tehernek tekinteni, s szomorú gondolatai megzavarván benső világának egyensúlyát, a legszomorubbat, a mit tehetett, bizonyára egy öntépelődő óra lelki zavarában követhető el.« (Megszüntetett hetilapok.) Vajda János »Szózat« czimű hetilapja,valamint »A Honvéd« katonai szaklap — pártolás hiánya folytán — megszüntettek. (Egy franczia őrnagy Magyarországban.) A múlt héten Gyöngyössy Sámuel nagykállói ref. lelkészt és családját Paul de Gyöngyössy nyugalmazott franczia őrnagy látogatta meg, Budapestről vett tolmács kíséretében. Az őrnagy atyja Gyöngyössy József I. Napóleon idejében Francziaországba került vitéz katona volt, aki később