Pesti Napló, 1874. július (25. évfolyam, 148-174. szám)

1874-07-11 / 157. szám

157. szám. Szerkesztési iroda, Barátok­ tere, Athenaeum-épü­let, A lé­y kellem­i részét illető minden kézi hiíny a szerkesztő­ség­hez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert, kezektől fog­adtatnak el. Kézi átok nem adatnak vissza. Kiadó» hivatal: Barátok tere, Athhenaeura-épület A lap anyagi részét illető közle­mények (olö£zetésx péns, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendőke Budapest, Szombat, julius 11.1874. 2d. évi folyam ESTI KIADÁS fadfizetési feltétel­ese­n Postán knkivn, v«tfV Budapest«­.­­vt­hoz hordva reggeli én esti ki­adás agy‘itt: 3 u-iTlapra . . . irt ka­il hónapra . . * 12 '» —' ¡ '•/, esti kiadás postai kft 15 .ik (Üdédéért •Ci ‘ 1 :»tés érníjgyed énként 1 tfrim, elofhtetés az év folytán minden nood. ő&u coegke/, Jbott, de eatiek b&rm­el/ naj­ján történik is, mindenkor a bó­n&pjáté) »rámittatik. Hirdetésed szintúgy mint“ előfizetések !s . .! KIADÓ-HIVATALBA, !­ Barátok­ tere, Athenaeum-éplil küldendők. Budapest, julius 11. A képviselő­ház mai ülésében befejezte a három vagy két lakrész kérdésé­nek megvitatását. Névszerinti szavazásban 153 szavazattal 124 ellenében elfogadtatott a három lakrész. 133 képv. távol volt. A szerb congressus holnap fog megnyittatni Karloviczon. Több lap irta ,e némelyek következtetéseket is fűznek a hir­­hez, hogy Mándics ősz. tanácsos is Hueber kir. biztossal Karloviczra utazott. E hír nem való. Mándics Pesten van. Reggeli lapunkban közöltük azon üzenet teljes szövegét, mely Mac Mahon tábor­nagy válaszául szolgál a franczia nemzet­gyűlés szerdai szavazatára. A párisi lapok helyeslik az üzenetet , a köztársaságiak kissé erősen kiszínezettnek tartják, de azért meg vannak vele elégedve. Annál dühösebbek a legitimisták. Úgy látszik, hogy a válság a respublikára fog kedvező eredménynyel járni. Maga az orleanista »Soleil« is elismeri, hogy Perrier indítványa diadalmaskodni fog. A balközép azt hiszi, hogy ő ura a helyzetnek. Raoul Duval azon indítványát, hogy a nem­zetgyűlés feloszlattassék, csak a szélső­bal, a baloldal és a bonapartisták támogatták. A külföldi sajtóban általános a megbot­ránkozás ama tömeges mészárlások felett, melyekkel a Cartisták különben is átkos ügyeket még jobban megbélyegzik. A hadi­foglyok kivégzése a diadal után oly eljárás, mely csakis ex professo zsiványoktól telik ki. Pedig maga Dorregaray úr, a lázadók főpa­rancsnoka elismeri, hogy egy csomó foglyot — állítólag csak tizenötöt — kivégeztetett, míg a carlista ügygyel rokonszenvező lapok — például a »Kreuz Zig« melynek tudósítá­sát tegnap közöltük, olyan tudósításokat vesz­­­nek a lázadók főhadi­szállásáról, melyek sze­rint a foglyok legtöbbje meggyilkoltatott. Dorregaray úr elég szemtelen eljárását a „polgárosult nemzetekhez“ intézett manifes­­tumban indokolni akarni. Ez iratban a legdu­rvább bántalmakkal illeti ellenségeit, a köztársasági hadakat a­mi már maga sem sok nemeslelkűségről ta­núskodik, s azt mondja, hogy a republicánu­­sok eljárása arra kényszeríti őt, hogy maga­tartását megváltoztassa; azaz, hogy a védte­len emberek lemészárlásában még kíméletle­nebb legyen, mint eddig. Mennyire különbö­zik e manifestum Concha tábornagy utolsó napiparancsától, a­ki a hadműveletek meg­kezdésekor figyelmezteté katonáit, hogy az ellenséget legyőzni, de nem meggyilkolni akarja ! Budapest, július 11. (Egy ellenzéki választás tör­­t­é­n­e­t­e.) Hogy a mádi kerületben a két ellenzéki jelölt: Ráth Károly »az iparos«, (ki a múlt­kor Budapesten jobboldali volt, Kolozsvárott ellen­zéki) és Mezőssy László mily játékot űztek­­ a választók jóhiszeműségével s hogy miként folyt az ellenzéki korteskedésnél a vesztegetés, azt ma M­e­­z­ő­s­s­y úr maga beszéli el az »Egyetértés«-ben. Mezőssy ur a következőket írja: »Június 28-án, vasárnap, Tályán két órai zászlós és zenés körmenet után mintegy 50 választó­polgár gyűlt össze 500-ból, levert az eredmény, bár a jobboldali fővezér, Szabó József is közreműködött és segítségét ajánlotta, s felhívott, hogy tüstént Za­­layhoz menjek L.­Bényére. Zalayt családa körében találtam, »Inkább te mint Báth« volt a hideg fogadás — különben szives jobboldali bará­tomtól. Itt világos lett előttem a jobboldal terve, a vagyonos iparos Ráthtól fél s engem mint malum ne­­cessár­umot támogat, mig más részt a kath. papság Ráth mellett buzgólkodék, hogy az ellenzék szük­ségtelen h­arczát éleszszék. Hétfőn ebéd alatt Mádra jött engem meglátogatni először Ráth úr. Ott volt Tályáról Spiczer, Szerencsről Szűcs Gyula s többen. Ráth Károlyt így fogadtam: »Öcsém ! ön programmot nem adott ki, csak arczképével ellátott biographiát. Ha ön az ellenzék bármely árnyalatához tartozik, miután nekem nincs módomban a költekezés, ezen demoralizált népet a Hegyalján tovább sülyeszteni véteknek tartom, én önnek által adom a tért. Visszatérítve az én alkotmányos kiadásaimat, melyek nem ezrekre, csak százakra rúgnak.« Erre Ráth így felelt: »Én oly éles állásba az iparos ügyek vezetője lévén nem tehetem magamat a kormánynyal mint te bátyám, habár úgy ér­zek is mint te, de hazám sza­badságáért én is küzdöm, a független nemzeti ban­kot akarom, a kötelező polgári házasságot törvénye­­síteni akarom, a nyomorult új választási törvényja­vaslatát a kormánynak elvetem, és ha a »középpárt«, melyhez én állok, ezeket nem vallja azt, mint ha a pártott megvetem, elhagyom, annyival inkább elha­gyom, ha a kormánypártba akarna olvadni,­ ezen nyilatkozatot hallotta az ő és én pártomból legalább húsz előkelő választó. Ekkor egy oldalszobába vonultunk ketten, és itt elmondtam neki őszintén, miféle emberek, vámpí­­rok körmei közé került, kértem összetett kézzel, vo­nuljon el, ne ölje meg a kerületet, ő kérlelhetlen ma­radt ; megvallotta, hogy ha ő engem azelőtt úgy is­mert volna, nincs eset, hogy felléptettessék, de most már nem teheti, 800 ezer iparos szeme van rá és a mádi választókra fordítva, engedjék én, megszolgál­ja a Hegyaljának, az iparosok sorsán segít. Jól van tehát, én ezennel itt becsületszavamat adom, hogy leköszönök, de most nem, először mert pártom itt nincs egészen minden városból képviselve. Másodszor­ nem, mert ha én ma lelépek, a jobbpárt tüstént zászlót ereszt, és te el vagy veszve. »Hanem leköszönök akkor, midőn már nem lesz idő ellened pártot állítani.« Ezek voltak a titkos szerződés pont­jai, s még egy, »hogy az én neh­éy száz forintra ment kiadásaimat vissza­téríti,« de nem árulás, nem sorshúzás utáni egyesség. Még azon este, jun. 29. lovas futárok mentek leveleimmel a kerületben szét, meghiva őket Mádra leköszönésem felett határozni. Ellenzéki barátaim a mádi János teremben vegyesen a Ráth-pártiakkal megjelentek vagy százan. Én mint öregebb nyitottam meg a gyűlést, »nyilvánítottam, hogy az ellenzék és kerület nyugalmáért én lelépek, én nem költekez­­hetem.« Ráth úr felállt s nyilvánitá, hogy ő se költ, de az iparos egyletek a távirda egy billentésére ezer­eket és eze­reket küldenek barátai rendel­kezésére, mi már látszott is. Mi ekkor ketten Ráth Károlyival a gyűlést ott hagytuk. Tanácskoztunk délután egy óráig ered­ménytelenül. A gyűlésben az én pártom által fela­­jánltatott a sorshúzás is, a titkos szavazás is. Ráth Károly mindkettőre hajlandó volt, de nadályoskodó pártvezérei nem. Jay elindult Pestre, vivén magával becsületszámat, hogy én az utolsó perczekben lekö­szönök. Ekkor sógoromat elküldtem a kerületbe, nézzen jól szét, lehetne-e még reménység. Magam Tolcsvár­­ra hazamentem. Július 1-én Ráth levelét vettem, melyben kér, hogy csütörtökön találkozzunk Szerencsen és ott sor­sot hozzunk. Most láttam világosan, hogy ő félve bírja be­csületszavamat is, hogy én leköszönök. Helyzetem ir­tóz­tató volt. A választást megelőző, nap csütörtökön, július 2-án találkoztunk tizenegy órakor a szerencsi indó­­háznál Ráth úrral. De találkoztam sógorommal is, kit a kerület megtekintésére szétküldöttem. A vég­­perczek előállottak. Sógorom azt állitá, ha van­­ még vesztegetni 1500 forint, akkor ügyünk bizto­san győzelemre jut,—­de 1500 frt nem volt, előttem állt a ne­gy­e­d­i­k bukás rémképeivel. Ráth úr Szerencsen külön, és is több barátim­mal külön mentem értekezni. Velem volt Szenesy László választási alelnök jó barátom, Szerencsről a bíró és a többször említett ifjú ügyvéd, Szűcs Gyula, Tokajból Burger András c­ukrász, Timkó Miklós ügyvéd, kik már ketten összevesztek, hogy Timkó is áruló és Tokajban a múlt évét az ellenfél táborában töltötte; csüggedést, bomlást láttam úgy az ügy, mint barátaim arczán átvonulni, egyhangúlag azt mond­ták :­»Pénz nélkül el van ügyünk vesz­ve!« Bukni negyedszer semmi áron nem akartam! Ekkor jött hozzánk Ráth úr, pártfelei kíséreté­ben; megindult hangon ismét kértem, adja vissza Mádon adott becsületszavamat, lépjen ő le, én is megtérítem ezer írzig tett kiadásait. Hajthatatlan maradt. Sorshúzást azért ajánlott, mert tudta, hogy én adott szavamnál fogva leköszönök és remélette, hogy ha a sors neki talál kedvezni, akkor az én ba­rátim is nyugodtabbak lesznek és az ő megválasztá­sába beleegyeznek. Én is reméltettem, hogy talán az ő neve jön ki az urnából. — Figyelmeztettem Ráth urat, hogy gondolja meg jól, hogy ha az én ne­vem jön ki az urnából és mégis leköszönök, irtóztató események színhelye lesz a kerület. Boszuból ki fog­nak kiáltani egy jobboldalit, a jobboldal felemeli eldugott zászlóját és ő megbukik; nem hitt, kérlel­hetetlen maradt; egy leányka akkor kihúzta a sor­sot, még­pedig az én nevemet, majd egy óranegyedig némán, mereven álltam örülő barátim közt, nem tud­ták megfogni helyzetemet. Én méltatlanul gyanúsíttatom barátaim által. Lehet, hibáztam, de köztem vagy Ráth úr közt, a zászló és egyéb néhány száz írtra menő kiadásaimat kivéve, sem köz­vetve, sem közvetlenül egy krajczár fizetéséről vagy elvételéről sem volt szó. Pénzem nem volt vesztegetésre, szegény csalá­dom sorsa lebegett előttem, és a 4-dik megbukás el­viselhetetlen fájdalmai, ezek voltak az okok, a­miért leköszöntem.« Így beszéli a dolgot Mezőssy úr, maga is be­­vallván, hogy néhány száz frtnyi »kielégítés« történt Ráth részéről. Ráth pedig tegnap a »Reform«-ban így nyilatkozott: »Én részemről kötelességemnek is­merem becsületszavamra kinyilatkoztatni, hogy köztünk semminemű titkos megállapodás nem volt, hogy semminemű pénzbeli kár­pótlás e visszalépés alapját nem képezte.« Gratulálunk az »iparosok­nak« az ilyen vezetőhöz ! (Az ügyvédi rendtartás kérdé­sé­h­e­z.) A »M. Politika«-ban olvassuk : Azon kép­viselők, kik a felsőház által az ügyvédi rendtartás­ban eszközölt azon módosítást nem vélik pártolhatni, mely szerint a jelenleg gyakorlatban levő ügyvéd­­jelöltek szintén 3 évi gyakorlatot kötelesek kimutatni, megnyugodhatnak abban, mert az ügyvédekben így sem lesz fogyatkozás. Csak a folyó évi á­prili júniusi évnegyedben a pesti királyi táblánál 146 közügyvéd és 110 váltóügyvédi diploma lett kiosztva. Ebből megközelítőleg feltehető, hogy évenként a pesti és a marosvásárhelyi tábla területén együttvéve az ügyvédek száma évenkint 800 új erővel szaporodik. A sok mesterségesen előidézett perek okait ilyen számokkal szemben nem szükséges messze keresni. A „Pesti Napló“ tárczája. A beltoni­­uradalom. Anthony Trol­­ope regénye. (Angolból.) ELSŐ KÖTET. I. — Folytatás. — — Klára, gonosz gyermek, miért nem jött el tegnap ? mondá mistress Askerton. — Vártam önt egész nap. — El voltam foglalva. Valóban nagyon te­vékeny emberek lettünk, mióta unokatestvérem meg­jött. — Azt mondják, hogy ő maga akarja a birto­kot kiaknázni. Remélem nem akar megfosztani vadá­szati jogomtól, mondá az ezredes. — Ő saját birtokán szokott vadászni Norfolk­­ban; bizonyos vagyok benne, hogy mit sem akar ten­ni, mi ennek ellenére volna, mondá Klára. Ez a leg­önzetlenebb ember a világon. Ha kívánja, beszélni fo­gok vele. — Oh nem, ezzel épen fölkeltené benne ez eszmét, holott eddig talán nem is gondolt erre. — Ő mindenre gondol, mondá Klára. — Szeretném tudni, hogy vájjon gondol-e a. .. Mistress Askerton megakadt a mondat közepén, fér­je malitiosus mosolylyal tekintett Klárára. Ez érezte hogy pirul. Végtelen bántotta őt, hogy egy szót sem szólhat egy oly barátja, unokatestvére védelmére, ki megígérte, hogy testvér lesz irányában, anélkül, hogy az ily insinuatióknak még tágabb tért ne engedjen. De el volt tökélve, hogy nem engedi magát zavarba ejteni. — Bizonyos vagyok abban, mondá, hogy ő kép­telen volna udvariatlanságra. Hisz­ az­ udvariasságban nem is lesz hiány. Engem ez nem is sértene. Egyszerűen máshova ten­ném át pén­zeseimet. — Kérem, mondja meg neki, hogy remélem, lesz még szerencsém vele találkozni, mielőtt el­utazik. Tegnap a czélból a kastélyban voltam, de nem találtam ott. — Mindjárt el fog értem jönni. De az ezredes nem várhatta be Belton urat; lova ott állott már az ajtó előtt. — Milyen phoenix ez az ön unokatestvére! mon­dá mistress Askerton, midőn férje eltávozott. — Kitűnő fiú, csupa élet és erély, és annyi jót tett atyámmal! Atyám azelőtt sehogy sem tudott megbarátkozni azon gondolattal, hogy Will eljön, most meg már sajnálni kezdi, hogy nemsokára tá­vozik. — Már Willnek mondja ? — És miért ne ? hisz ő unokatestvérem. — És több nem lesz ? — Semmi egyéb, mistress Askerton. — Bizonyos ön ebben ? — Egész bizonyos. De nem bírom megérteni, hogy mikép lehet ilyesmit feltenni, amiért bizalma­sak vagyunk egymáshoz és kölcsönös baráti érzelem­mel vagyunk. Ő legközelebbi rokonom, és szegény testvérem halála óta atyám örököse. Az oly termé­szetes, hogy ő barátom és nekem az ő barátsága oly vigaszt nyújt, hogy megvallom, kegyetlennek találom az ily gyanúsítást. — Gyanúsítás ? de kedvesem micsoda gyanúsí­tást emleget ön? — Nem azért szólok, mintha törődném vele. El vagyok tökélve őt úgy szeretni, akár csak fivére­met. Erélyét, jó szivét csodálom. Büszke vagyok reá mint barátomra és unokatestvéremre,és most gyanít­hat, a­mit tetszik. — De kedvesem, miért ne lehetne önbe szerelmes ? Nem ez volna a legjobb, a­mi csak tör­ténhetik ? — Én gyűlölöm az ilyen beszédet. Mintha egy nőnek egyébre sem kellene gondolnia, ha fér­fit lát ? — Nőnek egyéb gondolni valója nincs. — A­mi engem illet, nekem van, és neki is. — Érdemes dolog önt kissé boszantani. Fölhá­­borodása gyönyörűen veszi ki magát. — Nekem nem gyönyörű, mert én mindig res­tellem kereskedésemet. És most,ha tetszik, ne beszél­jünk többet Will Beltonról. De a propos, mistress, tudja-e, hogy ő azt tartja, mintha egyszer ismerte volna önt. Klára e szavaknál nem nézett barátnője szemei közé, de zavarát mégis észrevehette. Elhaloványodott vonásai aggodalmas kifejezést öltöttek, egy pillana­tig szótlan maradt. —Valóban! mondá végül, és várjon hol ? — Úgy hiszem hogy Londonban. Különben valószínű, hogy nem ön volt az, hanem más valaki, aki önhöz hasonlít. Azt mondá, hogy ama nőt miss Vigonak hívták. E név kiejtésénél Klára ösztönszerűleg el­fordult. — Miss Vigo! mondá a mistress és hanglejtése megerősíté Klára gyanúját; emlékezem már, két test­vér volt ; a hasonlatosság hízelgő, mert e hölgyek hírneves szépségek voltak. — Azt mondja, hogy a nő, akire ő emlékezik, valami Berdmore úrhoz ment nőül. — Berdmore úrhoz ment nőül! Ezt oly hangon ejté ki, mintha erőfeszítésébe kerülne természetes hangon beszélni. Ekkor Klára reá nézett, azt gondolván, hogy affectatió szemeit még most is elfordítani. Mistress Askerton halavány volt, de mégis megpróbálta mosolyogni. E pillanat­ban csengetés hallatszott a kert ajtón, nemsokára reá Belton úr jelent meg. Mistress Askerton azt hive, hogy érintenie kell az imént folytatott társal­gást, és azonnal arra tért át. — Klára azt mondá, hogy hasonlítok egyik ré­gi barátnéjához, Belton úr ? Belton figyelmesen megnézte. — Nincs jogom őt barátnémnak nevezni, fele­sé ; ez inkább ismeretség volt, de ön rendkívül ha­sonlít miss Vigohoz. — Csodálatos, hogy az emberek gyakran­­ mennyire hasonlítanak egymáshoz.­­ — Hasonlóság gyakran fordul elő, de olyan ne­m, hogy személycserére vezethetne. Ha az utczán találkozom önnel, mistress Berdmorenak szólítottam volna. — Nem hallottam én itt ezt a nevet emlegetni ? ké­rdé Klára. Mistress Askerton arczvonásai ismét elárulák, hogy szenved. — Kedvesem, felesé, nagyon rosz emlékező tehetségem van ugyan,de úgy hiszem eszembe jut,hogy az ezredes Indiában valaha ismert egy Berdmore urat. Valószínű, hogy ezt hallotta emlegetni. Többet nem szólottak ezen tárgyról, de Klárá­ban megmaradt az a benyomás, hogy mistress As­kerton valami titkot rejteget. De minek neki azt a titkot bolygatni? Klára nemsokára fölkelt és búcsút vett; mis­tress Askerton erőt vett magán, hogy Beltontól sze­retetreméltó módon váljék el. Midőn a két unokatestvér a parkban volt, egy ideig mindig Askerton mistress furcsa hasonlóságá­ról beszélgettek. Will meg csak egyre arra gondolt, mikép térhetne át elhamarkodás nélkül az őt legjob­ban érdeklő tárgyra. Midőn a cottaget elhagyták, a parkon végig vezető ösvényen egy magas szikláig mentek , a­me­lyen egyfelől a tengerre, másfelől a nagy síkságra lehetett elnézni. Ide érkezve leültek. — Ez a legszebb hely egész Angolországban, mondá Klára. — Én még nem láttam egész Angolországot, válaszolá Belton. — Ugyan Will, ne legyen már olyan. Én azt mondom, hogy ez a legszebb hely egész Angolor­szágban és ön nekem nem fog ellentmondani. — És én meg azt mondom, hogy ön a legszebb leány Angolországban, és ön nekem nem fog ellent­mondani. Ez a modor Klárának nem tetszett. Azt ta­lálta, hogy páratlan unokatestvére még­sem oly tö­kéletes, amint eleve gondolta. — Már látom, hogy bűnhődnöm kell, ha gyer­mekességet mondok. — Hát büntetés az, ha megtudja, hogy én szépnek találom? — Nekem igen kellemetlen tárgy ez. Ugyan mit gondol, hogy tetszenék önnek, ha én egyszerre bolond bókokkal kezdeném trad­álni ? — Az nem bolondság, amit én mondok, és ket­tőnk között nagy különbség van. Klára, én jobban szeretem, mint mindent a világon! Klára nézett, de még nem hitt; lehetséges volt­­e, hogy ő e tekintetben úgy csalódott legyen. — Remélem, hogy ön szeret, mondá, ez köte­lessége. Hiszen azt ígérte, hogy fivérem lesz ! — De én ezzel nem érem be, Klára, én férje akarok lenni. — Will! kiáltott fel Klára. — Ön most mindent tud. Bocsásson meg, ha a dolgot elhirtelenkedtem. — Oh Will, feledje a fót, amit az imént mon­dott, nehogy minden barátságunknak vége szakadjon — És vájjon miért szakadna barátságunknak vége ? Rosszul cselekszem tán, ha szeretem ? — Mit szól atyám ? — Amadroz úr megadta már beleegyezését. Mihelyt el voltam tökélve, azonnal szólottam neki és ő azt mondta, hogy csak forduljak önhöz. — Ön atyámmal is beszélt már! Hova kell lennem ? — Hát oly gyűlöletes vagyok ön előtt ? E szavakkal felkelt és odaállt Klára elé. Ma­gas, jól termett férfiú volt. Magatartása, vonásai igen nemesek voltak, ha oly indulatok mozgatták, milye­nek most. — Gyűlöletes ! Tehát nem tudja, hogy én önt megtanultam szeretni, önben bizni, mintha csakugyan fivérem volna , de mindennek vége. — Tehát ön eszerint nem volna képes engem úgy szeretni, mint férjét ? — Nem (Folyt. köv.) ORSZÁGGYÜLÉS. A képvi­előház ü­lése julius 11. Elnök: Perczel Béla. Jegyző: Mihályi Péter. A kormány részéről jelen vannak : Ghyczy Kálmán, Szapáry Gyula gróf, Bartal György, Szen­de Béla. A múlt ülés jegyzőkönyve felolvastatván, észre­vétel nélkül hitelesíttetik. Elnök bemutatja Kraszna megye felterjeszté­sét az egyenes adók felemelése, és Abauj megye fel­­terjesztését az engedély nélkül távollevő képviselők illetményeinek elvonása iránt. A beadott kérvények a kérvényi bizottsághoz utasíttatnak. A közös függő adósság ellenőrzésére kiküldött országos bizottság bemutatja a függő adósságok ke­zelési költségeinek fedezéséről az 1875-diki előirány­zatot. A pénzügyi bizottsághoz utasittatik. Fáik Miska megrongált egészségének helyre­állítása czéljából hat heti szabadságidőt kér. Meg­adatik: Boltizár József Magyarország bányaegyleté­nek kérvényét nyújtja be a bányászati faszolgálmány kérdése tárgyában. A kérvényi bizottsághoz utasíttatik. Szögyény László jelenti, hogy az állandó iga­zoló bizottság tagjai közül kettő szabadságot nyert, egy pedig betegeskedik. Miután pedig a határozathoza­talra 7 tag jelenléte szükséges, az igazoló bizottság ülésén pedig ez idő szerint csak 6 jelenhetik meg, — állván az egész bizottság 9 tagból­­— kéri a házat, hogy póttagok választása által e bajon segítsen. Elnök indítványára a ház határozatilag ki­mondja, hogy a hiányzó tagok helyett az illető osz­tályok által, melyek a meg nem jelenhető tagokat eredetileg választották, póttagok fognak válasz­tatni. Péchy Tamás csak két póttag választását tartja szükségesnek. Elnök megjegyzi, hogy a választandó három tag különben is csak addig fog működni, míg a bi­zottság rendes tagjai azon helyzetben lesznek, hogy az üléseken megjelenhetnek. Felhívja ennélfogva a legelső ízben alakult HL, VIII. IX. osztályok­­tag­jait, hogy hétfőn fél 10 órakor szokott helyiségeik­ben e póttagok választása czéljából összeüljenek. Az ülés tovább foly. _______________________________Bt A fővárosi közmunkák tanácsából. Budapest, július hó 9-én. Alelnök, báró Podmaniczky Frigyes az ülést délutáni 4 órakor megnyitván, jelenti, hogy Kléh István újonnan megválasztott tanácsos a fővárostól két hónapi időre eltávozott, s hogy az ülésekben csak f.­é. szeptember havától kezdve vehet részt. Tu­domásul vétetik. A Margit-híd feljáróira vonatkozóan eddigelé már két különböző tervezet készülvén el, ezek egyike szerint a kérdéses feljáró út támfal alappal volna ellátandó, míg a másika szerint az út jobbról is, balról is terracirozva, kertelmények által szegé­­lyeztetnék. Miután azonban a m. kir. közlekedésügyi minisztérium által e tárgyban összehívott vegyes bi­zottság mindekkoráig sem bírt végleges megállapo­dásra juthatni,a közmunkák tanácsa még egy harma­dik tervezetnek kidolgozását is találta jónak elren­delni, melynek értelmében a hídfeljárók egész egysze­rűen kiegyengetés által hozatnának összhangzásba az oda irányuló utakkal. Ezen tervezet már annyiból is inkább volna elfogadható, mivel általa több költséges kisajátítási eljárásnak vétetnék eleje, e szerint tehát a ko­rábbi tervezetekhez mérten, sokkal csekélyebb költ­ségeket is igényelne. A bemutatott tervezet a m. k. közlekedésügyi minisztériumnak véleményezés végett kiadatni ren­deltetett. A sugárúti vállalat által a közegészséget ve­szélyeztető lakások lebontását elrendelő határozat ellen, továbbá Rolffy Mária által 10 frt és Feldmár Dávid által raktároknak lakásokul tett bérbeadása miatt 50 frtnyi pénzmegbírságolás ellen benyújtott felfolyamodásainak elvetése mellett, a fővárosi ta­nács határozatai továbbra is fenntartatnak. Hosszabb és szenvedélyes vitára szolgáltatott alkalmat a napirend tárgyát képező Haggen­­macher Henriknek azon kérvénye,mely­­ben leégett gőzmalmának újbóli felépí­­tésére engedélyért folyamodik. Ezen ügy, mely a fővárosi hatóság mérnöki, úgy ügyészi hivatalában is, valamint jogügyi és köz­­építési bizottsága kebelében is tárgyaltatott, többféle nézetek nyilvánítására szolgáltatott eddigelé már alkalmat. Az ügy rövid tényálladéka a következő: A fővárosi közmunkák tanácsa a fővárosi ha­tóság kölcsönös megállapodása mellett még 1872. évben határozatilag kimondotta, hogy Oi­ ■ . 'irak, melyek 4—5 lóerejü gőzgépeknél nagyobbakkal u...­goznak a főváros belterületén, tehát ott, hár a kér­­déses malom is létezik, többé fel nem építhetők. Az említett malom időközben leégve­, tulajdonosa an­nak újbóli felépítését kívánja. A közmunkák tanácsa tagjainak egy része azon nézetnek ad most kifejezést, hogy Haggenmacher Henrik malma leégvén, az a fennebb említett és min­denkit kötelező elvi megállapodások értelmében töb­bé fel nem építhető; míg másik része azon szempont­ból indul ki, miként a gőzgép sértetlenül megmarad­ván, a felépítés kérdése alatt nem egy új építkezés, mint inkább a megsérült épületnek csak kijavítása czéloztatik, tehát a kérelemnek teljesítését javasolja. Miután hosszabb vita után kölcsönös megálla­podás létre nem jöhetett,­ sem,az eltérő nézetek ösz­­sze nem egyeztethettek, Éber Nándor tanácstag in­­ditványára e tárgyban a határozathozatal egyelőre elejtetett s egy vegyes bizottságnak a hely­színére leendő kiküldetése rendeltetett el, mely is annak megállapitása után, vájjon a malom értékesebb része leégett-e csakugyan vagy sem, javaslatát a tanácsnak bemutatandja. E bizottságba, alelnök Podmaniczky Frigyes elnöklete alatt, Éber Nándor, Fuchs Rezső, Pucher József, Hofhauser Lajos tanácstagok és Wohlfarth Henrik a műszaki osztály vezetője küldettek ki. Következő építési engedélyek akadálytalanul kiadattak: Dolecsek Antalnak, X. ker. 198. sz. a. földszintre és átalakításra. Árpád gőzmalomnak, V. ker. raktárra. Bognár Antalnak, II. ker. fazekas­­utcza 467. sz. a. földszintre. Pittner Jakabnak, VIII. kér. örömvölgy-utcza 501. sz. a. földszintre. Kisded­óvó intézetnek, VII. ker. Rózsa-utcza 9. sz. a. egy­emeletes iskolára. Dvorán Teréznek, IX. ker. Duna­­soron átalakitásra. Kohn Mórnak, IX. ker. sz.-en­­drei utón 1390. sz. a. földszintre. Thurn Máriának, IX. ker. malom-utczában 247. sz. a. átalakitásra. Gschwindt-féle gyárnak, VIII. ker. üllői utón. Beuth­­hauser Jánosnak, II. ker. János­ utcza 410.­­szám a. földszintre. Broglie és Müllernek, V. ker. egy 6 ló­erejü gőzgép felállítására. Wilsch Mártonnak, VI. ker. erdősoron 181. sz. a. egy emeletre. A jegyzőkönyv hitelesítésével Széher Mihály és Fuchs Rezső tanácstagok bízattak meg. Különfélék. Budapest, julius 11. (Egy öngyilkosság indoka.) A »Főv. Lapok« a következő levelet közük: Mikor egy szép, fiatal, művelt leány, ki az élettől örömöket vár­hatott, kivégzi magát s a nyilvános hírek azt jegyzik meg róla, hogy tettének indoka ismeretlen, akkor a világ, mely ha nem tudja, rendesen ki akarja találni az okot, elkezd beszélni arról, amit gyanít, s igen sok esetben olyat gyanít, mely sem a tényállásnak, sem a szerencsétlen áldozat jellemének nem felel meg. Nehogy ilyesmi történjék most is, nyilvános­ságra kellene hozni, hogy Eördög Matild k. a. sze­rencsétlen elhatározását egy, a szülői házra más ál­tal könnyelműleg mért anyagi csapás túlérzékeny felfogása okozta. Pár hó előtt említették a lapok, hogy egy adósság­csináló képviselő, aki ma már nem ül a házban,­ igen sok barátját és elvtársát nagy ösz­­szegekig megkárosította, a miért érette a legjobb hi­­szemben jót álltak. A leginkább megkárosított közé tartozott az elhunytnak derék atyja is, ki jótállásáért nagy összeget volt kénytelen kifizetni. E csapás a családra, legalább egy időre, igen nyomasztólag ha­tott. Házi rendükben is némi változás állt be s a leány sokszor látta sírni szeretett anyját. Ez meg­zavarta, elviselhetlen lett előtte, kezdte magát is — minden ok nélkül — tehernek tekinteni, s szomorú gondolatai megzavarván benső világának egyensú­lyát, a legszomorubbat, a mit tehetett, bizonyára egy öntépelődő óra lelki zavarában követhető el.« (M­egszüntetett heti­lapok.) Vaj­da János »Szózat« czimű hetilapja,valamint »A H­o­n­v­é­d« katonai szaklap — pártolás hiánya folytán — megszüntettek. (Egy franczia őrnagy Magyar­­országban.) A múlt héten Gyöngyössy Sámuel nagy­kállói ref. lelkészt és családját Paul de Gyön­gyössy nyugalmazott franczia őrnagy látogatta meg, Budapestről vett tolmács kíséretében. Az őrnagy atyja Gyöngyössy József I. Napóleon idejében Fran­­cziaországba került vitéz katona volt, a­ki később

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék