Pesti Napló, 1874. augusztus (25. évfolyam, 175-198. szám)

1874-08-01 / 175. szám

t ,­ meg magának az államadóssági járulék­ból annyit, a­mennyit képes, de a kivont je­gyeket pótolja a saját értékeiből, nem pedig részben Magyarországnak is függő tartozá­saival. ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselő úz ülése július 31.­ ­. A képv. ház, körülbelül egyhónapi vita után befejezte ma a vá­l­a­s­z­t­á­s­i ja­vaslat tárgyalását; ez esemény­ről fentebb szólunk. A mai vita érdekes­ mozzanatokat nem nyújtott. Majd mindegyik pontnál voltak mó­­dosítványok, de azok igen rövideden indo­koltattak. A választási visszaélések és izgatá­sokról szóló §§-nál felszólaltak a szélső bal köréből többen, Tisza Kálmán erélyes felszólalásban védte a 97. és 98. §§-t, a 99-et a ház egyhangúlag kihagyta.­ n. (Folytatás esti lapunkhoz.) A 98 és 99-ik szakaszok így hangzanak: 98. §. A­ki nyilvánosan, szóval vagy irat ter­jesztése által a király személyének sérthetlenségét megtámadja, a­ki az ország alkotmányának törvény­telen módon való megváltoztatása, vagy a magyar állam egysége ellen izgat, választói jogának 3 évre való felfüggesztésén felül 1 évtől 5 évig terjedhető börtönnel büntettendő. 99. §. A ki valótlan, vágy­ elferdített tényeket, tudva, hogy azok valótlanok vagy elferdíttettek nyil­vánosan szóval, vagy irat terjesztése által oly czél­­zatt­al állít, vagy terjeszt, hogy az által az ország alkotmánya ellen gyűlölséget gerjesszen, választój­ogának 3 évre való felfüggesztésén felül 1500 forintig terjedhető bírsággal és 1 évig terjedhető fogsággal büntetendő. Szapáry Gyula gr. belügyminiszter : A t. ház már eddig is intézkedett arról, hogy a választásoknál előforduló vissza­élések megakadályozására a most tárgyalás alatt levő törvény­javaslatba bizonyos ren­delkezések vétessenek föl. Ha ezen rendelkezéseket én is szükségeseknek láttam a törvénybe felvenni, t. h. a megvesztegetések és a visszaélések különféle ne­mei iránt intézkedni, annál szükségesebbnek látom az intézkedést az oly izgatások ellen, melyek az ál­lam egysége az ország alkotmányának törvénytelen módon megváltoztatására, a tulajdon sérthetlensége ellen intéztetnek, vagy a­melyek valamely nemzeti­ség, osztály vagy hitfelekezet ellen való törvénytelen fellépésre izgatnak. Elismerem te­hát, a­mint ezt már az általános indokolásban is elmondtam, hogy a most tárgyalás alatt lévő szakaszokban foglalt intézkedések inkább egy általános büntető­ törvénykönyvbe, mintsem ezen választási törvény keretébe valók volnának. Mint­hogy azonban bizonytalan, hogy mikor fog egy ily büntető törvény­könyv megalkottatni és hatályba lépni, melyben a választások alkalmával előforduló és a szenvedélyek felizgatását czélzó bűnös cselek­mények minde­n nemeinek megbüntetése bennfoglal­tatnék. szükségesnek láttam az ismert okoknál fogva a­z e tekintetben való intézkedéseket a jelen válasz­tási törvény­javaslat keretébe foglalni. És épen azért, ha erről volna szó, hogy ezen §­§-ok kihagyassanak, én mindenesetre ellene volnék, és kérném a t. házat, hogy azokat elfogadni méltóztassanak. De ha ez áll a 97 és 98 §-okra nézve, t. i. hogy az azokban fog­lalt intézkedések a törvénybe felvétessenek, ennek nem következése az, hogy a 99 §-ba foglalt intézke­dések is megtartassanak, mert nézetem szerint elég van téve a két első szakasz megtartása által a vá­lasztásoknál előforduló rendetlenségek megakadá­­lyoztatásának, és­pedig a 99 §-ban foglalt intézke­dések nélkül is. Nem akarom azzal, hogy a különvélemény ezen részéhez hozzájárulok, azt mondani, hogy a 99 §-ban felvett intézkedések egyátalában feleslegesek, és ha majd a büntető törvénykönyv alkotásáról szó lesz, akkor a t. ház bölcsességétől fog függni ezen intéz­kedéseket abban felvenni vagy nem, de akár felvétet­nek akár kihagyatnak, akár pedig úgy vétetnek a 97 és 98 §-ban foglalt intézkedések, a­mint más ál­lanak a törvényjavaslatban, ez a büntető törvény­­könyv alkotására praejudicálni nem fog és azért, ha ezen­­. kihagyatik vagy felvétetik, arra következést vonni nem lehet. Ennélfogva a külön­vélemény azon részéhez, hogy a 99. §. kihagyassék, járulok. (He­lyeslés.) eléggé összhangban állana-e az egyház és az állam jelenlegi alkotmányával, hogy őszintén életbe léptet­hessék és a klastromoknak és a papságnak valóban hasznukra váljék. Az orosz klastromok hivatalosan két osztályra osztatnak : rendes vagy segélyzett és rendkívüli kla­­stromokra, melyek az állam által semmi segélyben sem részesíttetnek. Az előbbiek tekintélyesebbek és nagyobb számmal vannak; a segély, melyet az ál­lamtól kapnak, kárpótlást képez azon javakért, me­lyektől egykor megfosztattak. E klastromok, melyek­ben a szerzetesek száma törvény által van meghatá­rozva , három osztályra osztatnak; ezeken kívül álla­nak azonban még a birodalom legnevezetesebb zár­dái. Négy közülök az ősi laura nevet kapta, és pe­dig : a Petsevszki klastroma Kievben, Troicra észak­ra Moskvától. Nevski Sándor Pétervárott és végre Potsarev Volhiniában a görög egyesültek vagy ru­­thének főklastroma. A laurák után, melyek közön­ségesen a legközelebbi metropolita alá vannak ren­delve és ennek székhelyül szolgálnak, következik hét vagy nyolcz ház, melyek stavropigiknek hivat­nak ; ezek az egyedüli klastromok, melyeknek főnö­kei a szent synodus kinevezésének vannak fenntart­va. A stavropigi­k után, melyekhez a Moszkva terü­letén levő legnagyobb zárdák tartoznak, jönnek az első osztályú klastromok, melyek között szintén ne­vezetes szentélyek találtatnak, mint például Szent- György Novgorodban. A szerzetesek száma általá­ban arányban áll a klastrom rangjával. A faurákban a törvényes szám körülbelül 100 szerzetes, az ujonczokat és a laikus barátokat nem számítva, kikkel a létszám tényleg meg van kétsze­rezve. A stavropigi­kben és az első osztályú klastro­­mokban a törvényes maximum 33 fogadalmasra száll le. A tervezett reform szerint a vidéki és a főbb vá­rosi klastromokra nézve a szerzetesek számának meg­határozása meg fogna szűnni. A többiekben a szerze­tesek száma oly módon fogna megszoríttatni, hogy csak annyi maradjon a hány a vallási teendők vég­zésére szükséges. Az első osztályú klastromokban nem lenne több 18, a második osztályuakban 13, a har­madik osztályunkban 10 szerzetesnél. E rendszabály czélja, hogy a klastromok népességének apasztásával azok költségvetése alább szállittassék. A szerzetes házak közös életre köteleztetvén, jövedelmeik több­lete a püspökök javadalmainak szaporítására, a sze­gény papság segélyzésére, kórházak és iskolák ala­pítására fordíttatnék. A­mi a különvélemény azon részét illeti, hogy 97. és 98. §§. módosíttassanak, hogy t. i. »a válasz­tók nyilvános gyülekezetén« szavak tétessenek, erre nézve nézetem az, hogy ezen bűntény bármikor kö­­vettetik el, mindenesetre büntető cselekmény, és nem lehet az iránt kivétel, hogy a választás alkalmával követtetik el. Nézetem e tekintetben mégis az, hogy a választási törvénybe a választási cselekményekről szólunk, mindenesetre csak azon bűntények iránt kell intézkedni, a­melyek ott fordulnak elő. Ezen bajon azonban én nem úgy akarok segíteni, mint a különvélemény mondja, hanem eleget lehet ennek tenni a 97 és 98. §§-ok eredeti szerkezetének megha­gyásával is, ha majd rá kerül a sor, ezen fejezet czímének meghatározására, a­minek meghatározását a t. ház tegnap későbbre halasztotta. Ha ezen feje­zetnél majd annak­­ utolsó szava : »más büntető határozatokról« kihagyatik, ennek következménye lesz az, hogy nem fog oly intézkedésekre vonatkozni, melyek a választással összeköttetésekben nincsenek. A mondottakat egybefoglalva, nézetem az, hogy a 99. §. hagyassék ki, a 97. és 98. §. pedig tartassék fenn a központi bizottság szövegezése szerint, a feje­zet czímének ezen utolsó szavai: »s más büntető ha­tározatok« pedig hagyassanak ki. (Helyeslés.) Péchy Tamás a belügyminiszter felszólalása után szükségtelennek tartja a különvéleményt indo­kolni, mely szerint a 99-ik szakasz kihagyassék, a 97 és 98-ik szakaszok intézkedése pedig csupán a választók nyilvános gyűléseire szoríttassék. Lázár Ádám úgy van meggyőződve, hogy mind a három szakasz kihagyandó a törvényjavaslat­ból, miután azok oly dolgokra vonatkoznak, melyek elintézése nem tartozik a választási törvénybe. Tisza Kálmán kinyilatkoztatja, hogy miután a 97 és 98-ik szakaszokban positive oly dolgokról van szó, melyek a világon mindenütt büntetendők és büntettetnek, bármikor követessenek el, miután más­különben is a választások alkalmával elkövetett visz­­szaélésekre nézve büntetések határoztattak el, kí­vánja, hogy ezen két §. úgy fogadtassék el, hogy azok csak a választási esetekre szoríttassanak. (He­lyeslés.) Majoros István Lázár indítványát pártolja. Simonyi Ernő azt hiszi, hogy ha valaki tör­vénytelen módon izgat, akkor ennek valami létező törvénybe kell ütköznie, és ekkor a két szakasz feles­leges, (Helyeslés szélsőbalon) ha pedig nem ütközik törvénybe, akkor nem szükséges. Feleslegesnek, de mindenek felett ügyetlennek tartja a 97. és 98-ik szakaszokat­­azért, mert gyengíti a létező törvényt, és mert azt mutatják, hogy már létező törvény nem volt elég arra, hogy a közcsendet és rendet fenn­tartsa. Trauschenfels Emil Lázár Ádám indítvá­nyát különösen a nemzetiségek szempontjából pár­tolja, mert e szakaszok igen tág értelmezésnek ad­ván tért, megtörténhetnek, hogy jogos nemzetiségi kívánalmak és igények melletti felszólalás a­ itt megemlített büntetésekkel fog fenyíttetni. Paczolay János úgy van meggyőződve, hogy Trauschenfels nem követel egyebet, minthogy a ma­gyar állam ellen ne történhessék izgatás, s a nemzeti­ségek izgathassanak épúgy, mint eddig arra, hogy a törvényhozás jogköre bizonyos nemzetiség municipá­­lis hatóságára ki ne terjedjen. Ez nem más, mint az állam­hatalomnak és Magyarország egységének megtagadása, s hogy ezt az­ állam meg nem enged­heti az igen természetes. (Élénk helyeslés.) Az az állam, mely ily izgatást megengedne abban a percz­­ben, a melyben azt megengedné, maga írná alá halál ítéletét. (ügy van!) Elfogadja a 97. és 98-ik szakaszokat. Popovics Jenő: Mindenekelőtt kijelentem, hogy e­z­t elfogadom és csak azon körülmény indít felszólalásra, mert Trauschenfels képviselő úr azt mondotta, hogy a nemzetiségek ellen van irányozva az ezen §-ban foglalt intézkedés. Én így fogtam fel előadásának értelmét és miután én is nemzetiségi képviselőnek tartom és érzem magamat, kénytelen vagyok az ellen tiltakozni. (Halljuk!) Meglehet, hogy vannak e nemzetiségi képviselők közt egyesek, a­kik önmaguk ellen irányzottaknak vélhetik ezen §-ban foglalt intézkedéseket s azok, a­kiknek az az óhajtásuk, hogy a nemzetiségek közt kölcsönös sze­retet, bizalom megszilárduljon és megállapodjék, (Halljuk !) s ezáltal a haza, e mindnyájunknak édes anyja megerősödjék, (Élénk helyeslés jobbfelől.) azok nem érezhetik s nem tarthatják ezen §§-at önmaguk a nemzetiségek ellen irányzottaknak, sőt inkább azt kell érezniük, hogy azok az ő védelmükre is fognak szol­gálni, (Helyeslés.) ha igaztalanul fognak megtámad­­tatni, (Helyeslés.) mert bíznak a bíróságokba, hogy igazságtalan megtámadás, jöjjön az bármely nem­zetiség ellen és, bármely nemzetiség részéről, meg fog toroltatni. Én azt kötelességemnek tartottam ki­jelenteni, valamint ismételve jelenteni ki azt,, hogy elfogadom e­z­t. (Helyeslés.) Csiky Sándor Lázár Ádám indítványát pártolja. Az előadó felszólalása után a ház a 97. és 98. szakaszokat változatlanul elfogadta, s e szerint álla­pította meg a fejezet czímét is. Tárgyalás alá vétetett a 100-ik szakasz, mely igy szól. A ki valamely választót választói jogának gya­korlatában erőszakkal, vagy büntetésre méltó cselek­­mény által fenyegetéssel megakadályoz, 500 forintig terjedhető bírsággal vagy 3 hónapig terjedő fogság­gal büntetendő. A­kik pedig a választási helyen erőszakot használnak a végett, hogy a választás meg ne kez­dethessék, félbeszakittasék, vagy pedig meghiusittas­­sék, a választói jognak 3 évre felfüggesztésével és 1 évtől 3 évig terjedhető börtönnel büntetendők. Bésán Mihály a fogság büntetésnek minimu­mát nem kívánja a törvényben felemlíttetni. Irányi Dániel azt ki ezen szakaszban említett bűnt elköveti, választói jogától is meg kívánja fosztani. A ház a szakaszt változatlanul elfogadta. A 101-ik szakasz így szól : Ha a 95., 96., 100. § okban foglalt hamisítás vagy visszaélés közhivatalnok, vagy községi elöljáró által követtetik el, ezen cselekmény súlyosabb beszá­mítás alá esik, s ennek elkövetői ellen az ugyanazon §-okban kiszabott büntetésen felül a hivatal­vesztés is mindig kimondandó. Szederkényi Nándor e szakaszban a teg­napi ülésben az etetés és itatásra nézve elfogadott új szakaszra is kíván hivatkozni. Péchy Tamás elfogadja a módosítást. Az elő­adó indítványára a 101. szakasz változatlanul fogad­tatott el. A 101-ik szakasz így szól : A­ki másnak neve alatt szavaz, vagy másnak neve alatt jelenti magát a szavazásra, vagy a­ki egy kerületben kétszer, vagy több helyütt szavaz, úgy az is, ki mindezen visszaélésekhez tudva segédkezet nyújt, 200 forintig terjedhető bírsággal, vagy 6 hétig terjedhető fogsággal, esetleg hivatalvesztéssel bünte­tendő. Orbán Balázs elfogadja e szakasz rendelke­zését, de abban két félremagyarázható kifejezést ta­lál, a­mi annak hatását gyengíti. Ilyen a 4. sorban levő »helyütt«, melyet így szeretne kiegészíteni : »helyütt, vagy több választókerületben«, mert­ az 59. §. megengedi ugyanazon választókerületben több szavazatszedő küldöttségek alakítását, minek alap­ján a »több helyütt« kifejezés ezen több szavazat- Szető küldöttségek előtti szavazásra is lenne magya­rázható. Továbbá ugyanezen 102. §. 5. sorában levő »tudva« szót kihagyni kéri, mert az a kibeszélés­­nek igen tág tért nyit s a büntetés alóli kibúvást könnyíti. A ház a szakaszt változatlanul elfogadta. Ha­sonlóképen elfogadtattak a 102—104-dik sza­kaszok. A 105. szakasz igy szól : A pénzbüntetés az illetékes törvényszék által azon törvényhatóság rendelkezésére bocsátandó, melynek területén a megbüntetett cselekvény elkö­vettetett, s ez által népnevelési czélokra, vagy te­rületén létező közkórház vagy szegények alapjára fordítandó. Schwarz Gyula azt hiszi, hogy ezen kifejezés hogy: »pénzbüntetés rendelkezésére bocsátandó«, nem helyes és azért helyette e szavakat kéri tétetni: »a böntetésből befolyt pénzek« és ennek megfelelő­­leg »bocsátandók« illetőleg »fordítandók.« Nehrebeczky Sándor: Nem erre nézve aka­rok szólani, hanem egy más módosítványom van ezen §-hoz. Méltóztatnak látni, hogy ezen törvényjavaslat szerint nem csak bíróságok és törvényszékek marasz­taltatók el pénzbírságban, hanem a másik §­ értel­mében közigazgatási hatóság is. Hogy az, hogy a közigazgatási hatóság által behajtott pénz szintén e czélra fordítandó, ott kifejezést nyerjen, szükséges nézetem szerint a 105. §. első sorába e szó után: »tör­vényszék« betenni, »illetőleg közigazgatási hatóság.« Akkor Schwarz képviselő­társam igen helyes kijaví­tásával együtt így fog hangzani: »a büntetésből be­folyt pénzek a törvényszék illetőleg közigazgatási hatóság által, stb.« Mindkét módosítvány elfogadtatott. A 106-ik szakasz így hangzik : A 94., 95., 96., 101. §§-ban felsorolt törvény­szegések miatt, a bűnvádi eljárás csak akkor indít­ható meg, ha a cselekvény elkövetése után 6 hó alatt, továbbá a 91., 92., 93., 100., 102., 103. §§-ban felso­roltak miatt pedig akkor, ha a cselekvény elkövetése után 30 nap alatt a bíróságnál feljelentett. Teleszky István felvétetni kívánná az e tör­vényjavaslatban bennfoglalt nagyobb bűntetteket, különösen a Tisza indítványára tegnap elfogadott új szakaszt. Nehrebeczky Sándor indítványára elfogad­­tatik a tegnap elfogadott új szakaszra, továbbá a 104-ik szakaszra való hivatkozás, mely a jelvények eltávolítását, vagy középületekre való kitűzését tiltja, s a pártgyűlések bejelentését kívánja. A bűnvádi el­járás után e szavak vetettek fel ,és fegyelmi eljá­rás ;« »s a bíróságnál« után ez tétetett, »vagy ha­tóságnál.« A 107-ik szakasz változatlanul elfogadtatott. Zeyk Károly a következő új szakasz felvéte­lét indítványozza »a jelen törvény 5-ik §-ában érin­tett községekben a füstök számának megállapítása és a községi képviselők választása iránt a központi bizottmány felhívására a törvényhatóság akként in­tézkedik, hogy ezen választás az összeírás megkez­dése előtt legalább 14 nappal megtörténjék. Ezen választást az 1871. XXIII. t. sz. 38. §-ában megje­lölt községi választók az azon törvényezikk 49 §-ában előirt módon teljesitik. A meg­választottak, az össze­író bizottság által az azon évi névjegyzékbe felve­endők« (Helyeslés). Elfogadtatott. A 109-ik szakasz igy hangzik: Az ország azon részeiben is, melyekre az 1848. erdélyi II. törvényczikk hatálya kiterjedt, minden képviselőválasztásra a szabad királyi városok kivé­telével egy külön választókerület alakítandó, és min­den választókerület csak egy országgyűlési képviselőt választ. Péchy Tamás a 2. és 5-ik osztály nevében e szavakat »a sz. ki”, városok kivételével kihagyatni kívánja, mert ezen rendelkezést igazságtalannak tartja. Szapáry Gyula gróf, belügyminiszter: T. ház! Én két okból találom méltányosnak, sőt szükséges­nek, az előttem szólott t. képviselő úr által ajánlott módosítás elfogadását. Először azért is, mert nem találom indokoltnak, hogy még az egész országban minden képviselőválasztás külön kerületben törté­nik, épen ezen a helyen, ezen öt választó­kerületben tartassék fenn azon eljárás, hogy ott a szavazás egy helyen két képviselőre történjék. De feleslegesnek tartom ezen intézkedés fenn­tartását azon okból is, mert a t. ház elfogadott már egy határozati javaslatot, a­melyben utasíttatott a kormány a választó­kerületekben fennállott arány­talanságok megszüntetése tárgyában törvényjavaslat előterjesztésére, és­pedig oly időben, hogy a válasz­tók első névsorának elkészítése után törvény erejére emeltessék. Ez által ezen bajon is minden esetre se­gítve lesz és azért ezen intézkedés, még ha fenntar­tatnék is, a később megalkotandó törvény által mó­dosítást szenvedne. Azért tehát részemről elfogadom a külön­véleményt.­­Általános helyeslés.) A különvélemény elfogadtatott. Molnár Antal a 110 szakasz után a követ­kező új szakasz felvételét indítványozza: »Az ország azon részeiben, melyekre nézve az erdélyi 48. II. t. czikk hatálya kiterjed, a választókerületeknek újabb törvény általi végleges rendezéséig a központi bizott­ság egy választókerületben a szükséghez képest egy­nél több összeíró küldöttséget is küldhet ki. Tisza Kálmán elfogadja az indítványt, de azt az egész országra nézve kiterjesztetni kívánja. P­a­­c­z­o­l­a­y János ellenzi ez indítványt miután az már egyszer elejtetett. Tisza Kálmán figyelmeztet arra, hogy itt csak az átmeneti intézkedésekről van szó. Szapáry Gyula gr. belügyminiszter úgy kí­vánná az indítványt szerkeszteni, hogy az csak a vá­lasztók első állandó névjegyzékének elkészítésére vo­natkozzék. Péchy Tamás pártolja az indítványt, mely a miniszter módosítványával elfogadtatik. A 111. §. így szól: Az 1848. V. törvényczikk 5. §-ának A) 45-ik tétele akként értelmeztetik, hogy Nagyvárad-Újváros, Várad-Olaszi, Várad-Váralja Várad-Velencze városrészekből egyesített és önálló törvényhatósági joggal felruházott Nagyvárad város egy képviselőt küld. Az 1848. V. törvényczikk 5. §. A­ 98. tétele akként módositatik, hogy Kraszna-megye két képvi­selőt küld, a 99. tétel pedig úgy módosittatik, hogy Közép-Szolnok-megye Zilah várossal, mint egyik választókerülete székhelyével, küld három képviselőt. Tavaszy Endre : Ha július 7-én nem méltóz­­tatott volna a ház azon határozatot hozni, hogy uta­­síttatik a belügyminiszter, hogy a kerületekre nézve, különösen a­hol nagy különbözetek vannak, tvjavas­­latot terjeszteni a ház elé, még­pedig oly időben, hogy az a jövő választásoknál már alkalmazható legyen én kénytelen volnék ezen §-hoz módosítványt nyúj­tani be, mert méltóztatnak tudni, hogy nemcsak ezen egy város, ezen egy község van, a­hol szembeszökő hiányok vannak, sőt köztudomású, hogy magában a fővárosban is szükséges ez intézkedést tenni, mi­után a főváros egygyé alkotásánál Óbuda is a fővá­roshoz csatoltatott és igy okvetlenül szükséges intéz­kedni az iránt, hogy a megyéből kikebeleztessék és a fővároshoz csatoltassék. Nem akarok hosszas lenni — miután a háznak már határozata van, nem óhaj­tom, hogy a kerületek kiterjesztése három féle is le­gyen, hanem miután a belügyminiszter úr is megígérte, hogy a jövő ülésszak elején a tvjavaslatot a ház elé fogja terjeszteni, egyszerűen kérem a t. há­zat méltóztassék ezen­­­t mint nem ide valót ki­hagyni. Deáky Lajos a következő módosít­ányt nyújt­ja be : »A választási törvényjavaslat 111. §. második bekezdése második sorában a két szó után tétessék »Zilah város egy« »képviselő« szó után a §. többi része töröltessék. Bocsánczy Adolf változatlanul kéri a sza­kaszt elfogadtatni. Teleszky István méltányosnak tartja e sza­kasz rendelkezését Nagyváradra nézve, hogy az ot­tani visszásság megszűnjék, mely szerint Nagyvárad egyik része Bihar megye egyik választókerületének alkatrészét képezte. Steiger Gyula azt hiszi, hogy ha van intézke­désre szükség a választókerületek tekintetében, ak­kor főleg Ó-Budára nézve áll ez, mely most semmi­féle választókerülethez nem tartozik. Legczélszerűbbnek tartaná tehát a szakaszt kihagyni, miután a választókerületek felosztására nézve a kormány különben is­­javaslatot fog be­nyújtani. Ha azonban úgy találja a ház, hogy ezen §-nak, különösen első részének értelmezése iránt in­tézkedés még­is kívánatos, azon esetre módosítást ad be, mely az ó­budai választóknak illetve az egye­sítés iránt alkotott törvénynek a választás tekinteté­­beni értelmezését foglalja magában : »az 1848-ik Y. t. czikk 5. §-a 3. és 4. tételei, melyek Pest és Budáról szólanak, akként módositandók, hogy az 1872. 35. t. czikk által a fővárossal egyesitett ó-budai rész a fő­városi választási kerülethez hozzácsatoltatván, addig is, mig a törvényhozás végleg intézkedik, az egyesí­tett főváros 8 képviselőt küld. Leszállítani e számot nem lehet, hanem in­kább ki kellene azt még kerekíteni 11-re. Dobay Antal e szakaszt kihagyatni kívánja. Szapáry Gyula gr. belügyminiszter. Csak néhány szóval akarom röviden indokolni, hogy miért tartom szükségtelennek ezen é­­benhagyását. Egyet­len ok szólana amelett, hogy e szakasz megtartasék, hogy t. i. Nagyváradra nézve megszüntessék azon igazságtalanság, hogy a városnak egy része a megyei kerülettel együtt kénytelen választani, de minthogy a képv. ház határozatával kimondta, hogy a kerület­ben teendő változtatások iránt az előterjesztés oly időben történjék, hogy még a jelen országgyűlési ülésszak alatt törvény erejére emeltethessék, azon eset többé hogy Nagyvárad egy része a várostól eltérőleg szavazón, nem fog beáll­­ni. Ennélfogva kérem ezen §-t, mint a­mely feleslegessé vált az említett határozat által, kihagyatni. (Helyeslés.) A ház a miniszter indítványát elfogadta. A 119-ik szakaszba a belügyminiszter indít­ványára egy tévedésből kimaradt törvényc­ikk vé­tetvén fel, miután a központi bizottság következő határozati javaslata : mondja ki a ház határozatilag, miszerint terjeszszen elő a kormány oly időben, hogy az még a jelen országgyűlés alatt tárgyaltassék, tör­vényjavaslatot azon anyagi és alaki szabályokról, melyek szerint a kir. curia a képviselő választások érvényessége felett eljár és ítél f­elveztetett, a ház a törvényjavaslat tárgyalását befejezte. (Élénk él­­jenzés.) Elnök : E szerint a törvényjavaslat úgy álta-­­ lánosságban, mint részleteiben el lévén fogadva,­­ annak harmadszori felolvasása a holnapi ülésre tün­­­zetik ki. Holnap 10 órakor zárt ülés fog tartatni, utána pedig nyilvános ülés, melynek első tárgya a törvény­­ harmadszori felolvasása lesz. Azonfelül tárgyaltatni fog a mentelmi bizottság jelentése Stanesku képvi­selő úr kiadatása tárgyában, valamint az 5-ik bíráló bizottságnak ma kinyomatni rendelt határozati ja-­­­vaslata is, (Felkiáltások : A házszabályok!) tehát a­­ házszabályokra beadott módosítványok szintén a holnapi ülésben fognak tárgyaltatni. Az ülést bezárom. Ülés vége 2 óra 5 perc­kor. A szerb egyházügyi congressus ülése. Karlovitz julius 29. K. C. G r­u i­c­s Nikánor patriarchátusi admi­­nitrator a gyűlést d. e. 10 órakor megnyitja. Jegy­zők Popovics B. S. Nedeljkovics. A múlt ülés jegyzőkönyve hitelesíttetik. G ru­­­c­s elnök felszólít egy küldöttséget, hogy kérje meg a k. biztost, jelennék meg az ülésen. Rövid szünet után a kir. biztos megjelent Kiss Bálint titkár kíséretében. H u e­b e r k. biztos: T. congressus! A m. k. miniszterelnök alázatos felterjesztése folytán ő cs. és ap. k. felsége Ebenseeben, juli 22-én kelt legm. elha­tározásával a t. congressusnak, ő Felsége legm. sze­mélye és a k. házhoz való változhatlan hűsége és ra­gaszkodásának kifejezését előterjesztésemből megelé­gedéssel tudomásul venni és engem megbízni kegyes­kedett, hogy a t. congressust biztosítsam a királyi kegyelemről. (Élénk zsiv­e.) Örömömre szolgál, hogy ezt a magyar királyi vallás- és közoktatási miniszter megbízásából a t. congressusnak ünnepélyesen bejelenthetem azon meggyőződésben, hogy a szerb nép egyenként és együttesen nem fog megszűnni mindig új és új bizo­nyítékait adni a trón és haza iránti hűsége, ragasz­kodása és áldozatkészségének. (Élénk hoszszas zsivio.), Éljen a mi urunk és királyunk népei boldogsá­gára, éljen! (Élénk, hosszas zsivio.) Miután ő cs. és kir. felsége legkegyelmesebb leirata a t. congressus által juli 16-án végbevitt me­­tropolita- és patriarcha-választásra vonatkozólag, hozzám érkezett, át­nyújtom azt felolvasás és kihir­detés végett. G­r­u­­­c­s elnök átveszi a királyi leiratot, mely felbontatik. Kiss Bálint titkár magyar nyel­ven, Tyirics congressusi titkár pedig szerb nyelven olvassák fel a lapunkban már közölt leiratot. Hueber Zsigmond k. biztos: Király ő fel­ségének ezen, a királyi jog gyakorlatából kifolyó legf. elhatározása következtében, felszólítom a t. congressust, hogy annak kötelességszerüleg hódoljon, a második választást — melyből az előbb választott ki van zárva — mielőbb ejtse meg, engem pedig a megtartandó választó­ülésről és annak eredményé­ről szokott módon értesítsen, hogy azt forma szerint hitelesíthessem és át­vehessem. Felesleges volna a t. congressust azon mozza­natokra figyelmeztetnem, melyekre már az első al­kalommal utaltam. Midőn tehát ezennel a nyilvános ülést bezárnám, felszólítom a congressus választási elnökét, hogy feladatát mielőbb megoldja és a vá­lasztó­ ülést még ma vagy holnap tartsa meg. (He­lyeslés.) Ezzel az ülés bezáratott. Az ezután megtartott rövid értekezlet elhatá­rozta, hogy a választó ülés holnap tarta­­tik meg, a modus procedendi megállapítása végett 9-es bizottság küldetett ki. KÜLFÖLD. A brüsseli értekezlet. Azon nemzetközi egyezmény tervezete, melyet a hadi törvények és szokások ügyében az orosz kor­mány a brüsseli értekezlet elé terjesztett, követ­kező : Általános elvek. 1. §. A nemzetközi háború nyílt küzdelem álla­pota két független állam közt, melyek vagy maguk vagy szövetségeseikkel lépnek föl, továbbá fölfegy­verzett és rendezett csapataik közt. 2. §. A hadi műveleteket kizárólag azon ellen­séges állam csapatai és hadi eszközei ellen kell irá­­nozni, nem pedig alattvalói ellen, mig ezek magok tevékeny részt nem vesznek a háborúban. 3. §. A háború czéljának eléréséhez, minden eszköz és rendszabály meg van engedve, mely a há­ború törvényeivel és szokásaival öszhhangzatban áll s a háború kényszerűségével indokolva van. A háború törvényei és szokásai nemcsak minden fölösleges kegyetlenséget s az ellenséggel való barbár bánás­módot tiltanak, hanem az illetékes hatóságoktól mindazok haladéktalan megbüntetését követelik, kik ama cselekedeteket elkövették, ha ezeket nem föl­­tétlen kényszerűség idézte elő. 4. §. A háború kényszerűségeivel sohasem in­dokolhatók : sem az árulás az ellenséggel szemben, semhogy az törvényen kívül állónak nyilváníttassék, sem azon engedély, hogy ellene erőszakkal és ke­gyetlenséggel járjanak el. 5. §. Azon esetre, ha az ellenség a háború tör­vényeit és szokásait nem veszi úgy figyelembe, a­mint a jelen egyezmény megállapítja, az ellenfél represa­­liákhoz folyamodhatik, de csak mint elkerülhetetlen bajhoz s a nélkül, hogy az emberség kötelességeit valaha szem elől tévesztené. ELSŐ RÉSZ. A hadviselő hatalmak kölcsönös jogai. I. Fejezet. A katonai hatóság működése ellenséges terü­leten. 1. §. Az ellenséges államterület egy részének megszállása magában ezen tény által megszünteti a törvényszerű honi hatóságok hatalmát, s helyökbe a megszálló állam katonai hatalomteljét állítja. 2. §. Az ellenség, mely valamely területet meg­száll, a háború követelményei vagy közérdek szerint, vagy fentarthatja a létező törvények kötelező­ erejét, vagy részben módosíthatja vagy teljesen megszün­tetheti azokat. 3. §. Hadi jog szerint a megszálló sereg főpa­rancsnoka a rendőrség és az igazságszolgáltatás in­tézményeit és hivatalnokait kényszerítheti arra, hogy hivatalukat az ő felügyelete és ellenőrködése alatt tovább betöltsék. 4. §: A katonai hatalom a helyi tisztviselőktől megkövetelheti, hogy esküvel vagy becsületszóval, kötelezzék magukat azon kötelességek teljesítésére, melyek az ellenséges megszállás tartama alatt reájuk hárulnak; elmozdíthatja mindazokat, kik e követelés teljesítését megtagadják s törvényszékileg perbe foghatja azokat, kik a magukra vállalt kötelezettsé­geket nem teljesítik. 5. §. A megszálló seregnek joga van saaját hasz­nára beszedni a helyi lakosságtól mindazon adókat, járulékokat, illetékeket és vámokat, melyeket a jog­szerű kormány a lakosokra kivetett. 6. §. Azon hadseregnek, mely valamely ellen­séges országot megszáll, joga van minden kormány­pénztárt, fegyverraktárt, szállító eszközt, raktárt és készletet, szóval minden kormánytulajdont, mely a hábor végczéljának szolgálhat, birtokba venni. Jegyzet: Minden vaspálya-anyag , még ha magántársulaté, valamint a fegyverraktárak és mindennemű hadi lőszer, még ha magánszemélyek tulajdonát képezik, szintén alávetvék a megszálló hadsereg részéről a birtokba vételnek. 7. §: A középületek, telkek, erdők, mezőgazda­­sági ültetvények, melyek az ellenséges állam tulajdo­nát képezik s a megszállott országban vannak — haszon­élvezeti joga szintén a megszálló seregre megy át. 8. §. Az egyház, a jótékony alapítványok és iskolák, minden olyan intézet tulajdona, mely tudo­mányos, művészeti vagy jótékony czélnak szolgál, nincs alá­vetve a birtokba vételnek az ellenséges hadsereg részéről. Az ilyen intézetek, emlékek, mű­kincsek vagy tudományos museumok minden birtok­ba vétele vagy szándékos megsemmisítése az illeté­kes hatóságok által megfenyítendő. II. Fejezet. Kit kell hadviselő félnek elismerni. A küzdőkről és nem küzdőkről. 9. §. A hadviselők joga nemcsak a hadsereget illeti, hanem a honvédséget (militz) és az önkénytes csapatokat és pedig a következő esetekben : 1. ha felelős parancsnokkal élükön egyúttal alávették a főparancsnokságnak; 2. ha bizonyos külső jelvényt viselnek, melyet a távolból is meg lehet különböztetni; 3. ha nyiltan hordják a fegyvert és 4. ha műveleteikben a háború törvényeinek, szokásainak és eljárási módjainak alávetik magukat. A fölfegyverzett csoportok, melyek az itt el­mondott föltételeknek meg nem felelnek, nem bírnak a hadviselő jogával, nem tekintetnek rendes ellen­ségnek s elfogatás esetén törvény utján m­egbin­­tettetnek. 10. §: A hadviselő államok fölfegyverzett csa­patai küzdőkből és nem küzdőkből alakulnak. A küzdők tevékeny közvetlen részt vesznek a hadműve­letekben ; a többiek, noha teljesen a hadseregbe so­­rozvák, a katonai igazgatás különböző ágaihoz tar­toznak, a­minek a vallás- és orvosügy, a hadbiztos­ság és bíróság­, vagy pedig a hadsereghez rendelnék. Elfogatás esetén a nem küzdők az előbbieknek meg­felelően, a hadifoglyok jogait élvezik. Az orvosok, az egészségügyi segédszemélyzet, valamint a lelkészek, ezenkívül még a semlegesség jogát élvezik. (Lásd a 38. §-t.) III. Fejezet: Eszközök, melyekkel az ellenségnek árthatni ; azok, melyek megengedtetnek, vagy megtiltandók. 11. §. A hadijog a hadviselő feleknek nem en­ged korlátlan hatalmat azon eszközök megválasztá­sában, melyekkel egymásnak árthatnak. 12. §. Ezen elv alapján megtiltatik : a) a mérgezett fegyverek használata, a méreg­nek ellenséges területen bármiként való elterjesz­tése ; b) az ellenséges hads­reghez tartozók elleni orgyilkosság ; c) az oly ellenség meggyilkolása, ki a fegyve­reket leteszi és nem képes magát többé megvédeni. A hadviselő feleknek általában nincs joguk ki­jelenteni, hogy nem adnak pardont. Ily végső rend­szabály csak mint megelőzött kegyetlen cselekmé­nyek megtorlása engedhető meg, vagy midőn a saját végenyészet megelőzésére elkerülhetlen. Oly hadse­reg, mely nem ad pardont, maga sem igényel­heti azt. d) Oly őrséget, mely vállát makacsul védi, nem szabad a kard élére hányatással fenyegetni ; e) oly fegyvereket, melyek czéltalan fájdalma­kat okoznak, oly lövegeket, melyek tört üveggel,vagy felesleges kínokat keltő anyagokkal töltvék, nem sza­bad használni ; f) a 400 gramm súlyt meg nem ütő és gyu­­anyagokkal töltött pattanó golyók alkalmazása meg van tiltva. 13. §. Megengedett eszközök : a) a nagy és kis (portyázó) háború összes had­műveletei ; b) mindannak lefoglalása, vagy lerombolása

Next