Pesti Napló, 1874. augusztus (25. évfolyam, 175-198. szám)
1874-08-02 / 176. szám
176. szám. Szerkesztési iroda, Barátok-tere, Athenaeum-épület, Aép Szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kézirátok nem adatnak vissza. Budapest, Vasárnap, augusztus 2.1874. Kiadó-hivatal, Barátok-tere, Athenaeum-épület A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. REGGELI KIADÁS. Előfizetési feltételeid Postán küldve, vagy Budapestet, házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 3 hónapra . . . 6 frt — kr. 6 hónapra . . 12 . — · Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés évnegyedenként 1 frfrint. Az előfizetés az év folytán * minden hónapban megkezdheti, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó elei napjától siáraiztatik. 25. évi folym! - Hirdetések szintúgy minti előfizetéseára KIADÓ-HIVATALBA, Barátok tere, Athenaeum-éplik küldendők. Előfizetés „PESTI NAPLÓ“-ra. Előfizetési árak: Egész évre.........................24 frt. Fél évre..............................12 frt. Negyed évre .... 6 frt. Egy hóra...........................2 frt. Az előfizetés Pestre, a »Pesti Napló« kiadó -hivatalának (Ferencziek - tere, Athenaeumépület) küldendő. A Kami" szerteszti- is tian-initatala Budapest, aug. 1. A képr.ház tagjai ma meglehetősen derült hangulatban oszlottak szét. Örültek a munka bevégzésének. S ez valóban rendkívüli munka volt. Nagyon kevesen hittek lehetőségében annak, hogy a ház tagjainak többségét az előhaladott nyári évszakban ily sokáig a fővárosban lehessen marasztalni. A legtöbb képviselő részéről ez nagy önmegtagadással járt. A pártfegyelem tekinteteire is sokan aggodalommal gondoltak. Voltak, kik nem hitték a Deákpártot elég erősnek arra, hogy az oly nagy parlamenti művet, a minő a váltjavaslat, keresztül vihesse. Attól tartottak, hogy oly árnyalatok vergődhetnek túlsúlyra, melyek az ország közvéleményében a párt reputatióját nagyon megingathatják s merész kísérletnek tartatott a váltjavaslat fölvétele oly időben, midőn sokféle más teendő házi dolgaikra irányozza a képviselők többségének figyelmét. S egészben véve a kísérlet meglehetősen sikerült. A pártfegyelem, apróbb jeleneteket leszámítva, elég erősnek bizonyult arra, hogy a feladatát felismerő, tapintatos kormány ebben bízhassák. S a képviselők többsége bírt azon élénk kötelességérzettel, hogy midőn a közügyek parancsa hívja őket a fórumra, ennek minden más érdeket alárendeljen. A jobboldal köréből a párt ifjabb tagjai a vitában élénk részt vettek, élénkebbet, mint a párt régibb vezérszónokai. Nem hallottuk Csengeryt, Goroves Horváth Boldizsár néma volt, gr. Lónyay Menyhért ritkán látogatott el az ülésekre. A régibb párttagok közül egy-egy kérdésnél Kerkapoly s Pulszky Ferencz szólaltak fel, az ifjabb tagok közül az ifj. Pulszky, Szilágyi Dezső, Eötvös Károly és Szeniczey beszéltek a legtöbbször. A kormány álláspontját majdnem kizárólag gróf Szapáry belügyminiszter védte , a kormány többi tagjai sokkal inkább voltak elfoglalva saját ressortjukkal, semhogy a választási vitában is nagyobb részt vehettek volna. A baloldal Tisza Kálmán kitűnő s a nagy és kis dolgokra egyenlőn kiterjedő vezérlete alatt állt, mely Péchy Tamás és Teleszkyben jeles védőkre talált. A szélsőbal majd minden tagja felszólalt s ezúttal igen egyöntetű eljárást tanúsított. A kérdést, hogy miért hallgatott a Deákpárt régi vezérférfiainak némelyike, magunk is igen érdekesnek tartjuk, de nem találunk e kérdésre kielégítő feleletet. Az okok valószínűleg inviduálisak és a személyiségek szerint különbözők. A fő ok az lehetett, hogy kiválólag azokra akarták bízni a javaslat védelmét, akik megalkotása kezdetleges stádiumaiban közreműködtek, s ezek az osztály- és központi előadók. Azután az is súlylyal bírhatott előttük, hogy nem akarták a vitát hosszabbítani s legtöbbjük megelégedett azzal, hogy vagy a javaslatra való szavazás által tüntesse ki álláspontját, amint ezt Csengery és Gorove tették, vagy hogy távollétük által jelezzék azt, mint azt többen cselekvők. A vita a gyakorlatiasság határait nem igen lépte át, s a nagy elviszempontok csak kevéssé fejtegetettek, s bár a vita elég hoszszúra nyúlt, amit a jobboldal nem akadályozhatott meg , a jobboldali szónokokon,majdnem kivétel nélkül, meglátszott azon kényszer súlya, mely az előhaladott ülésszakban állt s mely a tárgyalások lehető siettetését tette szükségessé.Az ellenzéki és különösen a szélső ellenzéki szónokok nem igen voltak tekintettel e körülményre, s a ház naplói sok hiábavaló beszédet örökítenek meg. A pártok közötti hangulatra a vita nem gyakorolt nagyobb hatást. A 12. §. izgatottságot keltett és Tiszának éles vádakra szolgáltatott alkalmat; a jobboldal részéről is történtek provocatiók ; — de egészben véve az ezek által keltettirritatió nem emelkedett nagyobb fokra. Az ingerültség lecsillapodott, s a jobboldal által a választási visszaélésekről szóló szakaszoknál követett eljárás igen mérséklőleg hatott. A pártjaink közötti hangulat változatlan s biztos következtetések e hangulatra nem alapíthatók. A mi egyéni nézetünk az, hogy míg a nemzet újabb választások által nem nyilatkozik, a pártok között újabb messzebb menő változások nem várhatók. Megjegyezzük, hogy mi ezt az utat, vagyis a választások útján történendő újabb pártalakulásokat tartjuk a legkorrectebbnek. Ha vannak, kik a koalitióban hisznek, terjeszszék programmjukat a nemzet színe elé , döntsenek e felett a választások. Ez alkotmányos és helyes út , a többi sok viszásság, ferdeség és félreértéssel jár. Nincs most itt az idő, hogy az ügyet bővebben fejtegessük. Csak megérinteni akartuk, a pártok közötti hangulatról szólván. — Egyelőre nem is ez a fő gondunk, hanem az államháztartás rendezése, mely az őszi ülésszak programmját alkotja, melynek valósításán Ghyczy pénzügyminiszter már most is egyes orsz. képviselőkkel szorgalmasan dolgozik. E nagy munka sikerét készítsék elő a képv. urak választóik körében. Értessék meg a közvéleménynyel, hogy a rendezett pénzügy a szabadság és haladás alapja is, s hogy ez most a legfontosabb kérdés, melynek alája kell rendelnünk minden egyéb kérdést, és minden egyéb tekintetet. Adja jó sorsunk, hogy ennek érzetétől egyenlőképen legyen áthatva nemzet és törvényhozás, s ha majd a jelen képű. ház mandátuma lejár s a ház A „Pesti Napló“ tárczája. Egy 8xtv története. Regény két kötetben. Irta : Castelar Emil. Spanyolból: Beksics Gusztáv . L BÖ KÖTET. HI. FEJEZET. Könyek. Kétségkívül Ricardo életén is átvonult egy sötét árny. Anyja, kit imádott, vezette őt az erény útjára, s öntötte lelkébe azon isteni gyönyört, hogy a jutalom minden reménye és minden földi haszon nélkül cselekedjék jót. S mégis anyja mély szomorúság árnyékát boritá fia homlokára ; anyja, bár ifjú, szép, gazdag, műveit, s már több év óta özvegy volt, soha sem öltött vidor arczet. Végtelen, meghatározhatlan erkölcsi fájdalom látszott dúlni keblét, s lelkiismeretét borzasztó titok nyomta. Gyakran késő éjjel elhagyta ágyát, s árnyék gyanánt lebegett végig termein, fájdalmában kezeit tördelte, s keservesen sirt Ünnepélyes napok évfordulóin fájdalma betegséggé, lázzá, borzasztó nehézkórrá fajult. Ricardo tanulmányozta e fájdalmat, s meggyőződött, hogy azt nem atyja halála idézte elő. Napról-napra, folytonosan tartó, szakadatlan haláltusa, borzasztó küzdelem volt e fájdalom. Szépnek kellett lennie, midőn teljesen ősz haja, ránczos ábrázata, sírástól örökké gyuladt szemei, áradó könyei által tüzes vashoz hasonlóan égő arcza daczára is vonásai bámulatos szépség nyomait őrizték meg. Feketébe öltözködve, de hogy táp a világ előtt elrejtse szomorúságát, a legnagyobb ízlésről tanúskodó egyszerű fekete ruhába öltözködve — a fájdalomnak valamelyik számára készült szobra gyanánt tűnt fel. Mi volt oka ezen örökös gyötrelemnek ? Jura özvegye, a szép Carolina asszony fájdalmának titkához nagyon szomorú történet szolgáltatja a kulcsot; e történetet részletesen kell elbeszélnünk, mint azon szív életének előszavát, melynek történetét e néhány lapon előadjuk. Családja érdekből házasította össze egy gazdag új-orleansi telepítvényessel. Carolina alig volt tizenhárom éves, midőn bábui mellől nászágyba helyezték. Franczia származású, nála aránytalanul idősebb, durva jellemű, lángoló szenvedélyű, végtelenül féltékeny férje határtalan szerelemmel csüngött gyermekkorú nején; e szerelem határtalan féltékenységgel párosult, mert évek leforgása alatt, s a nagy korkülönbség miatt, e szerelem tán nem találand viszonzásra, s az anyagi érdekeknek feláldozott ifjú nő szivében más, de egészen természetes szenvedély gyúlhat ki. Oh, a természet törvényeinek megsértése mindig szerencsétlenséget von maga után, miként az erkölcsi törvények megszegése bűnhődést! A gazdag Jura nejét pompás, de a világtól teljesen elszigetelt telepítvényein zárta el. Carolina családja, mely Közép-Európából származott, a mennyegző után azonnal jószágára vonult vissza, s a fiatal nő a roppant pusztaság közepett egyedül maradt, ha tán még nem is agg, de mindenesetre érettkorú férjével. Ez, hogy elfeledtesse vele a világot, a pusztaság közepett keleti fénynyel vette körül, s elhalmozta mindazon figyelemmel és gondoskodással, melyet szerelme csak sugallhatott neki. Házasságuk első évei teljes békében folytak le. Éltük egyhangúságát koronként egyedül csak Jura szenvedélyes természetének viharai zavarták meg. Ricardo a világra jött, s a béke angyala gyanánt terjesztette ki szárnyait szülői házassága felett, atyja boldogságát teljessé tette, s anyja szívét betöltötte. Ricardo bölcsője Carolinára nézve a mindenség volt, gyermekének szemeiből az ég mosolygott rája. Ricardo mosolya az élet minden boldogságát öntötte szivébe. Szive mélyében talán vágy viharzott, hogy a világban élhessen. Talán elszigeteltsége miatt lelke mélyében szive kipárolgásából származó fellegek tornyosultak , melyek más értelme által megfoghatlan, de képzelme tüzében lángoló élet utáni vágy villanyával voltak telítve; köd kép, álom volt ezen élet, mely azonban mégsem volt valódi élete. Ezen eszméknek nem lehetett tárgyuk, ezen álmok nem valósulhattak meg Carolina a puszta magányában, elszigeteltsége közepette egyedül szőtte ábrándjainak tündérfátyolát. Egyedüli társaságát a mezei munkások képezték, s ezek szerecsen rabszolgák voltak, kiket egy előkelő, hófehérségü, gazdag úrasszony teherhordó állatokkal téveszthetett össze. E szerecsen rabszolgák közt azonban volt egy kubai származású mulat, ki nem vett részt a durva kézi munkában, a házi szolgák közé sem tartozott, hanem a tiszteletbeli szolgák bizonyos faját képviselte, kiknek feladata csak abból szokott állni, hogy azok előtt, ha ez kilépni akart, ajtófüggönyt félrevontak, ajtókat nyitottak ki, vagy zártak be, a kocsiban elől a kocsis mellett foglaltak helyet, vagy a városba küldték valamely megbízással őket. Körülbelül huszonöt éves ifjú volt, termete bámulatos hajlékonysággal és szinte hihetetlen fürgeséggel bírt; sötétbarna színe, szemeinek élénk villanása, lelkesült beszéde, vastag ajkai, teljesen szabályos vonásai, férfias dallamú hangja elárulták, hogy szivében tűz ég, jelleme szilárd , oly tulajdonságok, melyeknek a nő, gyengesége miatt, kettős értéket tulajdonít. A mulat e tulajdonságait nagy hűséggel, Carolina iránt tanúsított kiváló figyelemmel, s ezen gyengéd, de számításból durva férjéhez csatolt lény iránt érzett alázatos testvéri érzelemmel egyesítette, mi Carolina szívében természetesen legyőzhetetlen rokonszenvet támasztott; e rokonszenvet azonban a fiatal nő a mulat kitűnő szolgálatai természetes jutalmának tekintette. E mulat költészet és zenészet durva, csiszolatlan anyagát rejte magában; e durva anyag azonban a valódi inspiratio termésaránya volt. Az egyenlítő alatt, a napsugarainak özönében, azon égő talajon született, hol a jéget erős illat tölti be, őserdők Betétednek, tarkabarka madársereg repked, ezerszinű fénybogár játszik ezer változatos szint az esthomályban, a hatalmas orkán pálmafák koronái közt üvölt, gyönyörű színárnyalatú virágkoszorúk vonulnak a cukornádültetvények szélein, az éj fátyola milliárd fényes csillaggal van behintve, melyek, mintha lehajolnának, hogy sugárajkukkal, megcsókolják a földet; a tropikus, buja égalj mindezen nagysága és gyönyöre a rengeteg e fiának lelkében a költészet ihletét gyujtá fel. (Folyt. köv.) tagjai ismét a nemzet elé lépnek, derült hangulatban tekinthessenek erre a végbevitt munkára is. Budapest, aug. 1. (A kereskedelmi minisztériumban) aug. 3-án a kereskedelmi, pénz- és közlekedési minisztériumok képviselőiből álló bizottság ül össze, mely Bara György miniszterelnöklete alatt azon véleménynyilatkozatokat fogja tárgyalás alá venni, melyek az e czélra felhívott testületek részéről az Ausztriával kötött vámos kereskedelmi szerződés megújításának kérdésében beérkeztek. Mindössze 32 ily vélemény érkezett be, melyek közül csak öt és pedig a pesti országos iparegylet, a debreczeni kereskedelmi kamra, a liptó-, heves megyei és jászkun-kerületi gazdasági egyesület munkálata nyilatkozik a szerződés megújítása ellen. A bizottságban a pénzügyminisztérium Salmen báró és Merfort osztálytanácsosok, a kereskedelmi minisztérium Reitz miniszteri, Schnierer és Matlekovics osztálytanácsosok és a közlekedési minisztérium Weiss főmérnök által van képviselve. (A választási törvényjavaslat) tárgyalása a képv.házban július 1-én kezdődött s tartott 31-ig bezárólag. Időközben, nevezetesen 13. 14. 15. 16. 17. és 18-án a romániai vasutügy tárgyaltatott. Az általános tárgyalás tartott 1-től 7-ig bezárólag. 8-án kezdődött a részletes tárgyalás. A vasutügyön kívül július 4. és 5-ikét a zsidó rabbi-seminarium ügye vette igénybe. Az ülések az általános tárgyalás alatt, kivéve 6-ikát, amikor 10—3 óráig tartott, 10-től 2-ig és valamivel túl tartottak. A részletes tárgyalás folyamán 22-től 28-ig bezárólag 9-től 2-ig tartottak az ülések. (A képviselőház bányajogi bizottsága, mint a »Ref.« írja,a tegnap délután 6 órakor tartott ülésében tárgyalás alá vette a bányavárosoknak hozzáutasított kérvényeit. Selmecz- és Bélabánya városoknak a bányatelepeken űzött italmérési jog megszüntetésére vonatkozó kérvénye iránt abban állapodott meg, hogy az illetők a törvény rendes útjára utasíttassanak. A bányaerdők tárgyában beterjesztett három rendbeli kérvényre nézve pedig a kérdés beható tárgyalása után abban állapodott meg, hogy előadója a bányaerdők ügyének szabályozása tárgyában részletes jelentést és tvjavaslatot dolgozzon ki. A bizottság ülésén a pénzügyi és kereskedelmi minisztériumok Splényi és Reitz miniszteri tanácsosok által valanak képviselve. (A fővárosi kereskedelmi enquete), Kammermayer polgármester elnöklete alatt, ma d. u. tartott ülésében megjelent a kereskedelmi minisztérium részéről Németh Imre osztálytanácsos, a közmunkaminisztériumtól Kovácsy miniszteri titkár, a pénzügyminisztérium részéről Metzner osztálytanácsos és Köger vámhivatali igazgató. Elsősorban tárgyalásul fölvetettek a vámházi kezelés ellen fölhozott sérelmek. Köger vámhivatali igazgató ezek ellenében kijelenti, hogy a vámesküdtek korábbi miniszteri rendeletekkel szabályozott díjakat szednek, amelyekből tömeges áruknál maguk leszállanak mázsánkint 1 krig. Ezen díjtarifa azonban le fog szállíttatni a kereskedelmi kamara által kidolgozott javaslat szerint. A vámesküdtek intézményét nem szüntethetni meg, részint a munkaárak körüli megtakarítás, részint a vámkezelés iránti kezesség miatt. A jelen volt kereskedők kívánsága folytán kijelenti, hogy a kormány előreláthatólag kész lesz szaporítani a vámházi személyzetet, és hogy a szilvaszállítmányok kezelését meg fogja hagyni a felső Dunaparton. Hosszabb eszmecsere fejlődött ki Herzog Péter és Metzner pénzügyminiszteri tanácsos között azon eszközökről, melyekkel a dohánycsempészetet megakadályoztatni lehetne, amennyiben e csempészet nemcsak a kincstárt, de a dohánykiviteli kereskedést is megrövidíti. A tanácskozás esti 8 órakor nem állapodott még meg positív javaslatban. (Milán szerb fejedelem) július 21-én fogadta az újonnan kinevezett belgrádi franczia főconsult. A főconsul iratainak átnyújtásakor következő megszólítást intézett a fejedelemhez: »Első kötelességem kifejezését adni kormányom óhajtásának, hogy az 1856-os szerződést aláírt hatalmakkal együtt tanúja lehessen Szerbia szabályos előhaladának. Fenséged múlt évi látogatása alkalmával meg-győződhetett a franczia köztársaság elnöke s kormányának jóindulatáról. Azon leszek, fenség! hogy e rokonszenves érzületnek minél többször kifejezést adhassak.« Milán fejedelem következőleg válaszolt: »Szívesen fogadom megbízó iratait. Az ön személyében történt választást kitűnő figyelemjelnek tekintem. Köszönöm az irántam s Szerbia jóléte iránt kifejezett rokonszenves jóindulatot, már utazásom alkalmával annak értékes bizonyítékaival találkoztam. Mint egy felvilágosodott kormány közege, számíthat ön e politikában kormányom támogatására, valamint az én tiszteletemre s becsülésemre is!« Az etetés, itatás. Még néhány adatot jegyzünk fel az etetés és itatás törvényhozási történetéből. Az említett előzmények után merült fel a központi bizottságban az etetés-itatás megbüntetésének kérdése. Péchy Tamás hallgatott, várta, szokása szerint, a teendő javaslatot. Pulszky Ágost merev szemekkel bámult Szilágyi Dezsőre, Szilágyi Dezső malitiosus mosolylyal várakozott Hagy György indítványára, Eötvös Károly duzzogott, mint mindig, a belügyminiszterre, szentül hívén, hogy már e tárgyban is titkos egyezményre lépett Tisza Kálmánnal. Végre előállott Benes Dömes nagy csöndben azon óhajtást kockáztató, hogy »kívánatos lenne valami intézkedést e kérdésről is felvenni a törvényjavaslat szövegébe. A bizottság tagjai unisont helyeselték e kijelentést s nyomban felkérték Benes Dömét, hogy a jövő ülésre formulázzon javaslatot. Az igaz, hogy nem ígérte meg, de az is igaz, hogy meg sem tette. Hogy miért nem ígérte meg, nem tudjuk, hogy miért nem tette meg, azt sem; de az igaz, hogy az egyik jókedvű képviselő ugyanis következő anekdotával s kijelentéssel állott elő : 1848-ban a török Bars vármegye északi részeiben zavarogni kezdettek. Hodsa és Stur szelleme valami Hugyecz Kristóf nevű iskolamester képében bejárta a falvakat és sikerült neki a tótokat a nagy maradán ősök emlékére rettenetesen fellelkesíteni. A karok és rendek szükségesnek látták a fölött tanácskozni, miként volna lehetséges a tótok lecsendesítése. Ekkor megjelent az alispánnal egy tót vidékbeli kálomista diák s ő ajánlkozott a nagy munkára. Ajánlata elfogadtatott. A diák elment oda, hol legtüzesebb volt a nép s legnagyobb számmal rajongott együtt. »Atyafiak — szólt a diák — tudjátok-e mi lesz annak vége, ha ti a némettel szövetkezve kiirtjátok a magyarokat ? Lássátok, a magyar nemes ember, minden nyáron nektek adja a kaszálást és a kapálást. Ha a német lesz az ur, kinek fogtok kaszálni ? Tudjátok, hogy a sváb maga kaszál, maga kapál.« A tót meggondolkodott s »igaz az« ! felkiáltással szépen elment haza s aztán békesség lett Barsvármegyében.« A melyik párt — végre a képviselő beszédét — eltörli az etetés-itatást, arról azt fogják a népnek mondani: »lássátok, ezek a hazaárulók már azt az egy ital bort, azt a kis pálinkát is megirigyelték tőletek, most már az sem szabad.« Ez argumentumra még Benes Döme sem tudott felelni. * * * Mi pedig azt mondjuk, hogy kétségkívül rút dolog az etetés-itatás corruptiója. Nem csak rút de A fővárosból. (Úri a női. — Magyarország megnyilt. — A felvidék. — Uszodában.) Majoros Istvánnak szép napja lehetett, midőn a Schvitzi sürgönyt olvasta.Teljes nőemancipatio, nőhivatalnokok, nőképviselők! Svájcznak e cantonja egyébiránt csak a méltányosságnak felelt meg. »Uri« cantonja már századok óta van, természetes tehát, hogy női cantont sem nélkülözhetett. Nehogy még több ily szójátékra vetemedjünk, meneküljünk Schwitzből. De hová ? Akárhová. Még Magyarországba is emigrálhatunk, mert Magyarország többé nem az az elzárt China, melynek eddig ismertük, hanem nyílt ország, mely megutaztatási ambitiókkal lép Európa elé, mondván : nézzetek meg szűz köntösömben! Ha nem is vagyok olyan legény, mint büszke Olaszország vagy Svájc, ez agyonczivilizált vadon, találni rajtam is nézni valót. Hajadoni pironkodással tárom ki bájaimat az idegenek fegyveres pillantásának, de ebben a szégyenlősségben találnak tán némi ingert és eszékbe juthat, hogy minek utazzanak Ausztráliába vagy Afrikába, mikor Magyarországot sokkal közelebb érik. Nevezetességeink a világforgalomban még újdonságok s mihelyt a turista-világ értesülni fog róluk, megszűnnek az lenni, ami eddig voltak : különlegességek, hanem keresett napi czikkekké válhatnak. A nagy lépést a körutazási jegyek kibocsátásával tette meg Magyarország. A felsővidék ezennel belép az európai utazási vajonba. Poprád, Tátra- Füred, az öt-tó, ateleki barlang, a lomniczi csúcs, a kassa-oderbergi pálya át van adva a körutazóknak, kik elejénte kést ugyan nem igen fognak találni, de az út kedvéért egyelőre tán elnézik ezt a hiányt. Ha majd megszáll a turistaraj, lassanként tán be fogják látni, hogy érdemes valamit tenni a látogatók kényelmére is. Most csak a belföld ragadta meg az alkalmat. Kezdjük azt az ismeretlen vágyat érezni, nézzük meg a magunkét is. Szokatlan számmal tódul a honi utazó a regényes felföldre. A földtani társulat még messzibbre megy, benyomul egész Máramarosba. Román és tót, kiket a honalapító kar a hegyekbe szorított, megköszönhetik e figyelmet, melyből idővel juthat egy kis rész a legkevésbé sem regényes, de idegenre annál sajátságosabb magyar alföldnek is. .... Megbocsássák, nagyon melegem van. Ha a felföldre rándulhatnék, elszállítanám a jó levegőre a tcz.közönséget, de a felföld messze van és közelben hűsítő szernek csak a Dunát látom. Ebben a melegben tehát a képzeleti felföld helyett jobb a kézzelszelhető és valóságos Dunavíz, illetőleg annak a műveltség részére meghódított része, mely uszodának neveztetik. Jó szerencse, hogy pénzünkből telik egy fürdésre. Aki misera plebs, az ne fürödjék, vagy ha fürdeni kíván, legyen rá elkészülve, hogy a rendőri napijelentésekben csakhamar mint »kifogott hulla« szerepel. Ez a humanitás budapesti kiadásban. Duna partján van egy uszoda kikötve — oda tartunk. Nem egyedül, mert a víz hatalma nagy és nyaranta az emberiség túlnyomó része érzi vonzó bubáját, melyet Göthe után szabadon megörökített Gyulay. Az első kérdés, melyet az öntudatos fürdő (t. i. ember) az elemekhez intéz, az, hogy hány fokkal szíveskednek emberi bőrét libabőrré változtatni. Az uszoda bejáratánál szemlélhető egy tábla, mely e kérdésre diplomatice szokott megfelelni. Ez a tábla a leghazugabb tábla. Soha igazmondást nem olvastam rajta. Melegben mindig két fokot eltagad, hidegben mindig két fokkal feljebb kerekedik. Ravasz tábla, álnok tábla! A hitetlen emberiség, mely ismeri a tábla szokását, más eszközökkel kutatja ki a valóságot, Okvetetlenül találkozunk a bemenetnél egy megfürdött lénynyel. Ha orra és szája a szederjes, tudjuk, hogy a 19 foknyi Duna valóságos folyékony fagylalt; ha a kijövő a verítékcsöppeket törli homlokáról, az ámító 17 fok mögött megsejthetjük az izzasztó temperatúrát. Aki azt hiszi, hogy a fürdő fürdő és a fürdés fürdés, s hogy a fürdés nem egyéb, mint az embernek belezuhanása és rendszertelen eviczkélése a habok közt, az nem ismeri az emberi természetet. Rendszer mindenütt van, s ha valaki nem talál systémát a baloldali politikában, nem következik, hogy az uszodában is nélkülöznie kelljen azt. Igenis az ember bizonyos rendszer szerint szokott fürdeni, és fog, de már egész nemzeti betegség, s azt orvosolni kell is, illik is. Az ügy megérdemelte volna azonban a bővebb meggondolást, s az oly javaslat elfogadását, melylyel a baj valóban orvosoltatik anélkül, hogy a társadalmi életben történő zaklatásokra tág kaput nyissunk. A börtön és a választási jog elvesztését csak szabatosan megjelölt bűntényeknél szabad alkalmazni. Budapest, aug. 1. A Bittó-kormánynak tegnap szerencés napja volt. Ugyanakkor, midőn a képv.ház a választási javaslat tárgyalását befejezte s ezzel a kormány kitartása győzelmet aratott, választatott meg Karloviczon a szerb patriarcha és pedig oly férfiú személyében ki e fontos pallczon nem ébreszt aggodalmakat, ki mostani, nem kevésbé díszes és nagykörű állásában az állami érdekek csorbítása, nélkül, közmegelégedésre működött. A kormány eljárása Karloviczon sikert aratott s a szerb egyházi kérdés, mely annyi ódiumot keltett fel, eddigi elfajult alakjában többé nem létezik. Megelégedéssel jegyezzük fel ez eredményt. Mi is azok közé tartoztunk, kik bizalmatlan tartózkodással néztek a Karloviczon történő dolgok elé. Csakis a bizodalmatlanságra volt okunk. A congressus nagy többsége oly elemekből alakult, melyek a magyar állami érdekek ellen nyílt harczban állanak, a közvetítő szerepét még ki nem próbált barátaink vállalták el s a congressus elején történtek megzavarhatták még azon félénk bizalmat is, melyet a hivatalos jellegű biztosítások itt-ott fölkelthettek. Örömmel valljuk be, hogy az eredmény jobb, mint azt várni lehetett. A magyar kormány rendületlen erélylyel lépett fel , de egyessté azt a kellő tapintattal is elérte azt, hogy ma Miletics saját párthívei között elszigetelten áll s csak további erélyes és körültekintő eljárásra van szükség, hogy a szerb nemzetiség nagy része lerázza magáról azt a jármát, melyet Kkletics és bajtársai saját önző czéljaik érdekében e bátor és kitartó nemzetiségre raktak. A küzdelem hosszú, izgalomteljes volt. A kormány nem tett semmi intézkedést, hogy visszatartóztasson egy üres demonstrátiót, aminő Stojkovics megválasztása volt. Nem ragaszkodott ama formalitásokhoz sem, melyeken, Lónyay min. elnöksége alatt, mindjárt a congressus megnyitása hajótörést szenvedett. Különben pedig a törvény és alkotmány terén maradt s a demonstrálóknak oly leirattal felelt, melynek férfias, erélyes hangja legteljesb elismerésre méltó. Miletics taktikája világos. Mit neki a szerb egyház ? Mit a szerb iskolák ? Ő politikai czélokat vadász s csak is arra törekedett, hogy áthidalhatlanná tegye a távolt a szerb nemzetiség és a magyar alkotmányos kormány között. Ő demonstrálni akart, a congressust eredménytelenné, a patriarcha-választást lehetetlenné tenni szándékozótt, hogy az államot azon kényszerűségbe sodorja, melyben nincs más választás, mint a szerb egyházi autonómiának megszűkítése. Ha ez megtörténik, az autonómiára féltékeny összes nemzetiséget