Pesti Napló, 1874. szeptember (25. évfolyam, 199-223. szám)

1874-09-24 / 218. szám

foglalkozott a bányajoggal, a mennyiben előbb 1791-ben, majd 1827-ben s végre 1843/4-ben uj bányatörvény alkotása czéljából országos bizottságot küldött ki. Szentesített törvényt azonban e mozgal­mak nem voltak képesek létrehozni, sőt sem az 1827. létrejött cod. jur. metallici hungari­­ci, sem az 1843/4-es országos bizottságnak mindkét tábla által elfogadott javaslata a gya­korlat terén nem bírt semmi befolyással, mit főleg annak lehet tulajdonítani,hogy az akkori törekvések nem a bányajog továbbfejleszté­sére voltak irányozva, hanem inkább a fenn­álló régi jog új módszeres átalakítására. Ez egész időközben csak 1788-ból isme­rünk egy udvari cancellariai rendeletet, mely egyenesen a kőszénre vonatkozik s melynek értelmében a kőszén Magyarországon és Er­délyben a földbirtok tartozékaiul tekin­tendő. Ezen egyetlen rendelet — tehát nem­csak nem törvény, hanem az egész hazai bá­­nyajogfejlődéssel egyenes ellentétben álló rend­let az, mire a javaslat ellenei támasz­kodnak. Ezen rendeleten kívül még az új szász bá­nyatörvény az, mely leginkább szokott említ­­tetni, a­mennyiben itt csakugyan azt találjuk, hogy a kőszén a földbirtok tartozékának mon­datik ki Ám de tekinteten kívül hagyatnak a szász speciális viszonyok és ezekből kifolyólag az állam feladata a bányaiparral szemben. A szász viszonyok sűrű népesség és a bánya, de főleg a kőszénipar gazdag fejlődé­sével szemben hazai viszonyainknak homlok­egyenes ellentétét képezik, s így nagyon természetes, hogy itt és ott más az állam fel­adata. Ott meg kell óvni a sűrű népességhez mért parányi földbirtokot a bányaipar túlfej­­lődése ellen, nehogy a nép a legszükségesebb élelmi czikkeket és terményeket is külföldről legyen kénytelen beszerezni,­­ itt meg kell óvni a bányaipart a földbirtokos alaptalan igényei ellen, és valamint módot kell nyúj­tani a nagy tőkének, hogy akkor helyezked­jék el, hogy hét pecséttel lezárult bánya­kincseink a tőke varázspálczája által érintve napvilágot láthassanak, úgy iparkodni kell, hogy e tőke szabadon mozoghatva, kiállja a versenyt szomszédállamainkkal, hol a földbir­­tok javára nincsen semmi bányatermény és ezek közt a kőszén sem megadóztatva. Hogy pedig mennyire szükségünk van a bányaszabadságnak a kőszenet is átölelő rendelkezésére csak L­aj­tán túli szomszédaink­kal szemben, azt leginkább kitünteti azon eredmény, melyet hazai kőszéntermelésünk­nek a lajtántúlival felállított párhuzama nyújt. 1871- ben ezek az utolsó rendelkezé­sünkre álló adatok — a Lajtán túl körülbe­lül 153 millió mázsa kő- és barnaszén ter­meltetett, a mi 20 és fél milló mázsára menő termelésünkkel szemben, vagyis a magyar széntermelés úgy viszonylik az osztrákhoz, mint 14 . a 100-hoz. 1872- ből csak az osztrák termelést is­merjük, mely 179 millió mázsát tesz, vagyis 26 millió mázsányi szaporodást mutat fel. 1873- ban pedig, daczára a válságos pénz­viszonyoknak és az ipar általános pangásá­nak, a barnaszén-termelés a 72-ki eredmény­hez arányítva, 20 százaléknyi, a kőszén pedig 8 százaléknyi emelkedést mutat , összesen 2,3 millió mázsával több termeltetvén, mint 1872-ben. Habár hazánkra vonatkozó kimutatások e perc­ben nem állnak rendelkezésünkre, úgy bizton állíthatjuk a fennforgó körülmények nyomán is, hogy oly emelkedésről, mint Ausztriában, nálunk mindaddig szó sem le­het, míg a kőszenet meg nem szabadítjuk a földbirtok vasigája alól. Ezen czél elérésére — Ha a szived alatt hordozott uj lény leány, bízom a természetben, hogy a szépség csudája lesz. Franczia és andaluz vér összevegyülve folyik ereiben. Carolina görcsösen vonagló ujjaival kikapott Jura­ kezéből egy hírlapot, hogy figyelmét elvonja ama borzasztó szavakról, olvasott, s a következő so­rokat olvasta: »A közfigyelmet Mejicoban ez idő szerint egy gazdag mulat vonja magára, ki jelenleg Mejicoban tar­tózkodik, s előbb Luisianában rabszolga volt, de testvére, ki őt rajongva szereti, kiváltotta. E mulat ékesszólása, ritka költői tehetsége, természeti s böl­­csészeti tudománya mindenkit elragad, ki környeze­tében van, s társalog vele.« Carolina mellére hajtá fejét, kezei a székre ha­nyatlottak, görcsös vonaglás rázta meg tagjait, el­méjét sötét árnyék homályositotta el. — Elájult! szólt Jura. Mily bajok lepik meg nőmet! S atyai gondoskodással ápolta Carolinát. (Folyt. köv.) A jog. — Was ist das Recht? von Adolf Baumstark, Rechtsan­walt. Mannheim. 1874. A jogtudomány terén a 17-ik, de leginkább a mait század bölcsészeti eszméinek befolyása, korunk­ban pedig a Savigny által alapított történeti iskola, az opportunitás vagyis a czélszerűség és haszon te­kintetes ellentétes eszmeirányokat szülvén, az ennek folytán keletkezett szellemi tusák — daczára több újabb jogtudós azon helyes törekvésének, hogy jog­rendszereikben az ellentétes irányokat összeegyeztet­ni iparkodnak — még napjainkban sincsenek befejez­ve. Ula­nu­­is Baumstark ismert publicista tollá­ból kis röpirat jelent meg, melyben szerző az absolut jog követői ellen kel sikra s a czélszerüséget állitván fel a jog alapelveül, oly kérdések fejtegetésébe is bo­csátkozik, melyek mindenütt, a­hol csak a tudomány elvei iránt érdeklődnek s a jogi műveltségre igényt tartanak, kell, hogy figyelemben részesüljenek. Mindenekelőtt azzal a kérdéssel kell tisztában lennünk, hogy mi a jog? »A jog — szerző megha­tározása szerint — az emberek együtt­­léte miatt szükségelt külső kor­látja a cselekvénynek, mely kor­látot azonban csak a czélszerű­ség, azaz a lehetőleg jó együttlét elve szabja k­i (vagy legalább annak kellene kiszabni,) rész­letben pedig az ember természet­történelmének, a morál és közgaz­daságnak igaz vagy hamis téte­lein s azok észtani következteté­sein alapszik. — Saját — eme tételektől független — tartalma a jognak nincs s ennyiben mondhatni, hogy nem tekintve,a tételes jogot, jog és jogi álláspont nem létezik.« Sőt, szerző szerint, a tételes jog is any­­nyira a czélszerűségben bírja gyökereit, hogy ha ez utóbbi megszűnik, amaz sem vétethetik figyelembe. A czélszerűség pedig hiányzik, ha a tételes jog meg­szüntetése kisebb rész, mint annak megtartása. Ezen nézet szerint az államjogban époly ke­véssé lehet szó legitimitásról, mint emberi jogokról, époly kevéssé van jog a köztársaságra, mint a­hogy nincs jog a monarchiára. Wo es gut gecht oder wird, ist oder wird es »recht.« Hogy a nemzetközi jogban a czélszerűség szol­gál zsinórmértékül, elismeri Bluntschli is »Modern nemzetközi jog«-ában, a midőn azt mondja, hogy a szerződési jog valamely nép elé alkotmányo­s jog­rendének kifejlődésében »maradandó akadályt« nem gördíthet. — Mert, hogy az állam életét megment­se, és szükséges fejlődését biztosítsa, kell, hogy a más államokhoz való azon viszonyától, melyet egészen más jogalapokon, más körülmények k­ö­zött kötött, magát feloldhassa. Ezt kétség­be­vonni annyit jelentene, mint a lénye­get az alak kedvéért feláldozni s a szer­ződési hűséget egész az öngyilkosságig vinni, a mi pedig az egész jogrend természetével és hivatásával ellenkezik. Ezen elvhez képest intézkedett Oroszor­szág is, midőn 1870-ben a fekete tenger semlegessé­géről s az orosz hadi erő ottani megszorításáról szóló 1856. évi szerződéseket felbontotta, mert az­óta a viszonyok tetemesen megváltoztak. A világtörténelem — mondja a röpirat író — saját rendes folyásában bizonyára nem fogja magát zavartatni bizonyos u. n. jogok által és é­p o­l­y kevéssé f­o­g a­z ál­lam valamivel fel­hagyni, a mit hasznosnak, s a fennfor­gó viszonyok megfontolásánál leg­jobbnak vél. A legújabb állapot képezi azután a tételes jogot, melynek tartóssága iránt azonban megint nem valamely, a tételes jog mögött álló más jog, hanem csakis a hasznosság tekintete dönt. A büntető jognak is egyedüli alapja a czélsze­rűség. Büntetésre, szerző szerint, a tételes jogon kí­vül nem létezik más jog és úgymond, lesz idő, mely a mi büntető igazságszolgáltatásunkat némely részben barbárságnak fogja bélyegezni, mint mi a boszor­­kány-pöröket s a kínvallatást barbárságnak tekint­jük. De Baumstark Beccaria azon tanából indul ki, hogy a büntetésnek semmi egyéb czélja nincs, mint a bűnöst megakadályozni, hogy polgártársainak újra kárt ne okozzon, a többieket pedig hasonlónak elkö­vetésétől visszatartani. Azonban épen ez a czél sze­rez általános igazolást a büntetésnek és indokolja, hogy mily megfélemlítő szigorral­ élhet a büntető igazságságszolgáltatás egyesek felett. A polgári jog a tulajdonnal és annak szerzés­módjával — tételes intézmény, mely természetünk­nek s individualitásunk szabad kifejtésének megfe­lelőbb lehet ugyan, mint a mire a communisták és socialisták törekszenek, de azért, szerző szerint, a mi a socialism­ust lefegyverezheti, az nem jog, hanem, czélszerűség. De a pol­gári jog összes alaptételei is a morált tekintetbe vevő czélszerűségi okokra vihetők vissza, és csak ad­dig állhatnak fenn, míg azokon sarkallanak, p.o. hogy mindenki a vétett kárt helyrepótolni tartozik stb. Hanem már a jognak személyi és dologira való fel­osztása, az utóbbinak pedig tulajdon és idegen dol­­­­gon való jogra (jus in re aliena) tett megkülönbözte­­­­tése csak tételes ugyan, de helytelen. Dologi jogok — mondja a röpirat szerzője — nem létezhetnek; az ember a dologgal semmi jogvi- i­szonyba nem lép. Robinson semmi jogokkal sem birt s azokra nem is volt szüksége, hogy az általa igény- s be vett dolgokat használja, a■­­okra csak emberekkel s szemben van szükségünk, söt azon jogunk is, hogy dolgokat használjunk, nem ezen dolgokon, hanem csak ezek tekintetében áll fenn szemben más embe­rekkel s a mig ezek ama jogok gyakorlatában minket meghagynak. A zálogjogon kivül az álhaszonélvezés (usus fructus) is elég jele annak, hogy mily czélszerűtlen a jogot személyire és dologira felosztani. A dologi jog egyes római jogi fajai a római állapotok sajátszerűségében lelik­­magyarázatukat, a nélkül azonban, hogy akár a dolog természetének megfelelnének, akár — mint ezt a feudalismus is eléggé igazolja — kimerítők volnának. A­mi a dologi jogokról áll, ugyanazt mond­hatni az ú. n. jogi (költött vagy eszmebeli) szemé­lyekről is. Jogi személyek nincsenek, mondja szerző, csak emberek vannak, kik miatt jogok képeztetnek és megvéhetnek, mely jogok igaz, hogy nemcsak élők és jelenlegiek, de jövendők és későbben meghatáro­­zandók is,­­ mindenkor azonban csak egy vagy több ember forog fenn, midőn valamely eszme­beli személy »költetik«. A jogi személyiségnek ficti­­ójára és állami kölcsönzésére tehát nincs szükség — és az csak jó intézkedése a társadalomnak, midőn az u­. n. jogi személy alakjában a sokaknak szolgáló va­gyont a magánkezeléstől elvonja. A perrendtartásban (Prozesslehre) a jog leg­nagyobbrészt alkalmazott (néhol helytelenül alkal­mazott) módszertan ugyan, de a pernemek, a befoga­dásra vonatkozó szabályok stb. a czélirányosságra mutatnak. Az eddigiekkel összhangzik a »jog« szó, az t. i. bizonyos nérszabályra alkalmazottat jelent, és nem olyant, a­mi mérszabályát magában hor­dozza. Trendelenburg azon felfogását, hogy a jog nem valami ellentéte a morálnak, Baumstark is helyesli, csakhogy, úgymond, a jog erkölcsi kérdéseken kívül sok oly kérdéssel is foglalkozik, melyre az erkölcs­tan feleletet nem ad, hanem az csak a tapasztalatból és más tudományok tanaiból meríthető, mint azt pl. p. a váltójognál, ipartörvény hozatalánál látjuk. A jog — mondja Baumstark — soha sem akar erkölcstelent és az erkölcstelenig csak akkor jut­hat, ha az erkölcsinek külső keresztülvitele azért nem lehetséges, mert belőle nagyobb hátrányok származnának. Az ily esetek kivételével a morál is annak cselekvését rendeli, a­mi czélszerű, a­mi jogos, minélfogva erkölcsileg nem lehet igazolt, minden jo­gunkkal élni, daczára, hogy ez Elhering »Küzdelem a jogért« czímű könyvében állítja. A jog ott követelt hathatós védelmének csak a czélszerű jogoknál van helye. A­mi a jog rendszerét illeti, az nem képez kész s az embertől független rendszert, mint az ész- vagy­­ mennyiségtan. A jognak, a­mennyiben nem alapszik logikai következtetéseken, hogy tartalomra szert te­gyen, külső eseményekre van szüksége, p. o. postára, vasútra s igy lesz azután a posta- vagy a vas­úti jog. * Születés, ifjúság, nem, halál stb., nem bírnak ugyan jogi természettel,de tételekre nyújtanak anya­got, melyeket azután jogi tételeknek hívunk, jóllehet ezek, Baumstark szerint, nem egyebek, mint ama természeti állapotok természetes következményeinek eredmény­ei.Ha ezt szem előtt tartotta volna Lassalle, akkor — úgymond Baumstark — nem írt volna »az öröklött jogok« rendszeréről, sőt épen e fogal­mat tagadnia kellett volna, a törvények vissza nem hatásának elméletét pedig nem az »öröklött jog« fogalmával, hanem Kierulff és Windscheid czélsze­rűségi princípiumával kell vala bebizonyítania. A­mi végül Kant és követőinek szabadságát s egyenlőségét illeti, mely csak látszólag áll ellentét­ben a czélszerűség elvével, azt kérdi Baumstark, hogy miért szolgáljon a jog alapelvéül mindnyájunk egyenlő szabadsága ? Hiszen a tapasztalat épen ellen­kezőt bizonyít Az emberek egyenlőtlensége, kell, hogy jogilag is következményeket vonjon ma­ga után, nemcsak az államjogban, különösen a mon­archia államjogában, de a magánjogban is, a­hol p. o. csak a nem- és korbeli különbségekre kell tekin­tenünk. »Szabadság helyett — úgymond Baumstark — a jog ép oly gyakran alávetettséget szül. Pusztán szabadsággal semmire sem jutnánk, csak meghatá­rozott czélok és azoknak követése adják meg a cselekvésnek az irányt , igy a szabadságnak is a zsinór­mértéket.« O. M. törekszik a bánya törvényjavaslat, s azért bá­nyászatunk felvirágoztatása érdekében ismé­telve kell sürgetnünk, hogy az minél előbb törvényerőre emelkedjék, s igy megalkossa ama törvényes keretet, melyben bányaterme­lésünk szabadon fejlődésnek indulhat. BELFÖLD, Közép-Szolnok megye, sept. 16. (A törvényhatóságok területi rendezése.) A megyék területi rendezése­­tárgyában kibo­csátott belügyminiszteri rendelet e napokban jön a Szilágyság három törvényhatósága közgyűlésében tárgyalva. Közép-Szolnok megye Zilahon f. hó 9-én tar­tott gyűlésében az első napon e kérdést röviden, de alaposan tárgyalta. E megye területe 38,48­5 mfld, lakosai száma 113,639 lélek, és­ évi adóban 348,749 ftot fizet, ennek 20 % -a 69,750 frtot; és az évi közmunka értéke az utóbbi négy kedvezőtlen év közép­aránya szerint 71,952 frtot tesz, tehát a miniszteri leiratban kitű­zött elvek értelmében közigazgatási és közlekedési eszközeinek fenntartására 141,703 írttal fogna ren­delkezni. A folyó évi költségvetés szerint a közigazgatás 42,131 frtot, 283/s mértföld részint kiépített, részint még építendő utas fenntartása mértföldenként 3000 frttal 85,125 frtot veendenek igénybe, tehát összesen 127,256 frtot, mely a fedezetre álló összeghez képest 14,447 frt, t. i. az évi adónak 4%-át tevő megtakarí­tást mutat fel, vagyis a megyei házipénztár összes szükséglete az állam által visszaadandó 10 % -on fe­lül legfeljebb 6 °/C lenne. Jóllehet, hogy ezek értelmében a megye a bel­ügyminiszter által felállított határokon jóval belül maradva, önmagában is kétségtelenül fenn­ma­radhat, mind e mellett az állami érdekek szempont­jából az összekapcsolás mellett nyilatkozott, azon feltétellel, hogy az egyesítés esetében eddigi székhe­lyét — ott lévén a 45-ik honvédzászlóaljnak a város által ingyen adott laktanyája, a várossal közös me­gyei kórháza, saját újonan épített megyeháza, ezen kívül a Szilágyságban egyetlenül álló polgári iskola, főgymnásium és tanító képezdék, melyhez sok fontos anyagi és kulturai érdekek kötik, továbbra is meg­tarthassa. E határozatnál a megye önzetlenség nélkül járt el annyira, hogy habár előre látható és általá­ban ismeretes volt is a közgyűlés előtt, miszerint Kraszna megye, melynek területe (a kikerekítési tör­vényjavaslat adatai szerint) 19,98 négyszög mért­föld lakosai száma 62,714, kész vagy építendő me­gyei utai összesen 14 mértföldet tesznek, miután évi adója 164,712 frt, ennek 20°/o-a 32,950 frtot tesz, a­mely az évi közmunkának 32,100 frtra tett értékével együtt közigazgatási és közlekedési kiadásai fede­zésére legfeljebb 65,050 forintot adna, a­míg ennek ellenében közigazgatása ugyanazon kútfő szerint 32063 forint, utas fenntartása pedig mért­földenként ugyancsak 3000 forinttal, 42000 frtot, tehát összesen 74063 frtot tevő költséget igényelnek, és így még mindig közel 9000 forint, vagy az adónak 6 °/0 -át tevő hiánya tűnvén ki, az állam által adandó 10°/o-on felül még 16%-ot kellene, hogy ravatallal fedezzen, tehát 10°/0-al többet, mint Közép Szolnok; és így annak hordozási súlya még a központi igazga­tás összevonása után is egy részben az utóbbit fogná terhelni, ezt sem tanácskozásában nem tárgyalta, sem határozatában nem érinti, sőt az összekapcso­lás esetére a testvéri szeretettel való fogadtatásról biztosította. Zilah városa már előbb, u. m. f. hó 7. tartott gyű­lésében kitüntetvén azt, hogy a város közjövedelmei, a nélkül — hogy polgárai bárminemű pótadót fizet­nének — jelenlegi összes közigazgatási és népokta­tási költségeit fedezik, és a múltban folytonosan fe­dezték, és így az államnak, valamint saját lakosai­nak bárminő terheltetése nélkül önállóságát továbbra is fenntartani képes, ha állami magasabb érdekek követelnék hajlandó ezen önállóságát is, mint 1848- ban két követküldési jogát áldozatul hozni, egyedüli és elengedhetlen feltételéül tűzvén ki, hogy ezen­ eset­­ben a megye közigazgatási, úgy mint törvénykezési székhelye Zilah maradjon. Mindkét törvényhatóság igyekezett tehát a belügyminiszteri rendeletben foglalt és már az or­szággyűlés 21-es bizottsága által felállított általános érdekeknek annyira megfelelni, hogy az ország ezen részének területi rendezése rajtuk múlni nem fog. Kraszna megye az egyesülést f. hó 7. 8. és 9-én tartott gyűlésében heves és hosszas viták után vissza,­utasító, minő érdekekből, ezt vitatni feladatomnak nem tartom; nem hallgathatom el azonban, hogy a »Hon« közelebbi számában úgy látszik Kraszna me­­gyéhez közel állótól került értesítés alapján, az egye­sülés visszautasításának indoka és így ódiuma Közép- Szolnok, illetőleg Zilah város nyakába hárittatik, és hogy ez némileg plausibilissé tétessék, a város (és alatta értve hihetőleg a megye is) a piczing Sz.-Som­­lyó általános mivelődési színvonala alatt messze ál­lónak van feltüntetve. A ki valaminek hiányában szenved, rendesen azzal dicsekszik; e példabeszéd a jelen esetben is igazolva van, mert, hogy Zilah, mely hosszú évek óta főgymnasiummal, állami tanítóképezdével, polgá­ri és öt elemi fi- és leánytanodával, és pedig legna­gyobb rés­ben saját polgárai áldozatkészsége által létrehozva, bír,­a még középtanodával sem biró, és so­ha nem is birt Sz.-Somlyó általános művelődési szín­vonalán legalább is valamivel felül áll, ezt kétségbe­vonni, a »Hon« kifejezésével élve, phisicai képtelen­ség, melyre a tudósítót gyöngéden szólva hihetőleg csak Zilah elleni igaztalan haragja, vagy a két vá­ros kulturai s ethnographiai viszonyainak ismeret­lensége vezérelhető. E +­y- Budapest főváros bizottságának köz­gyűlése. Sept. 23. Kammermayer polgármester a köz­gyűlést megnyitván, néhány személyi ügy bejelentése után előterjeszti, hogy a pesti tvszék elnökétől átira­tot vett, mely szerint a telekkönyvezés szabályozása végett hat bizottság fog kiküldetni, melyekben a vá­ros is képviseltesse magát ; összesen 8270 telek lesz összeírandó mintegy 60—80000-nyi telekkönyvi té­tellel. Az új telekkönyvezés körülbelül 30—40000 írtba fogna kerülni. Az átirat a tanácshoz utasítta­­tik véleményadás végett. Kasentzky tanácsnok dr. Ország Sán­dornak az árvapénzek kamatoztását illető minapi in­­terpellációjára válaszolva, kijelenti, hogy az árva­pénzek Pesten, Budán és Óbudán kamatlábak szerint adatnak ugyan ki, de az eltérések a fővárosi árva­szék szervezésekor mellőztetni fognak; a válasz tu­domásul vétetik. Márkus Ignácz interpellálja a polgármes­tert, hogy a közvágóhídon felhalmozott széna és szalma, mely minap elégett, miért nem volt biztosítva és fog-e intézkedés történni, hogy ezentúl a város gyúlékony készletei biztosítva legyenek ? Az el­nöklő polgármester kijelenti, hogy az épü­let biztosítva volt, de a széna és szalma szokás elle­nére nem, mert még nem volt egészen behordva. A válasz tudomásul vétetett. W­e­i­s­z B. J. azon kérdést vett fel, hogy hová lett az a 60.000 forint, melyet az ipartörvény da­czára sem iskolázott 3000 iparos tanoncz után az iparosoknak fizetniök kellene, illetőleg a tanács miért n­em hajtotta szigorúan végre az ipartörvényt. (Egy hang : napirendre!) B­ékey tanácsnok, mint tanügyi előadó, arra utal, hogy a tanügyért amúgy is sok történt és a baj nem oly nagy, mint állíttatik, mert az ipar­egyesület felállította ipariskolából hiányzó 3000 ta­noncz nagy része az ismétlő iskolákban található fel; tüzetesebb adatokat nem adhat még elő, mint­hogy a kereskedelmi miniszternek erre vonatkozó leirata még a tanügyi­ bizottságnál van ; négy hét múlva majd részletesebb előterjesztést te­end erről. E kijelentés tudomásul vétetik. A főjegyző felolvasta Kupp Zsigmond bi­zottsági tagnak az északi sarkexpeditióra vonatkozó és mai reggeli lapunkban már közölt indítványát, továbbá Felder bécsi polgármesternek ez ügy­ben tett ismert átiratát. T­a­v­a­s­z­y Endre lelkes szavakban pártolta az indítványt, sajnálatát fejezte ki, hogy az indítvá­nyozó maga halasztja el az indítványt akkorra, mi­korra már késő lesz, sőt szóló azt is indítványozza, hogy az expeditió tagjai hivassanak fel, tiszteljék meg látogatásukkal a fővárost. (Helyeslés.) Szentkirályi Mór azt fejtegeti, hogy az indítvány, nevezetesen a Magyarországban megin­dítandó aláírás és az adományozás módozatai rész­letezést igényelnek, az indítványt a tanácshoz kíván­ja utasítani. Z­m­e­s­k­á­r István »diplomatikus« körülírás­sal kívánja Tavaszy pótindítványát elláttatni, mert a hatóság nincs »megtisztelve«, ha az expeditió tag­jai ide jönnek. (Nevetés és ellenmondás.) Haris a tiszteletnek azonnal kíván kifeje­zést adni; egyebekben beváratni kívánja a tanács részletes véleményét. Bródy Zsigmond azt indítványozza, hogy a gyűjtésre nézve a tanács terjeszszen elő részletes javaslatot; a 3000 főt azonnal szavaztassék meg, de a részletek maradjanak el. Szentkirályi helyreigazítja félreértett szavait, olyfom­a értelemre, mint Haris szólt. B­a­l­­­a g­i Mór meleg szavakkal arra fektet súlyt, hogy ily tényeknek egyhangúlag, lelkesedéssel kell történniük, végül erélyesen visszautasítja Zmes­­kál kifejezését.Több bizottsági tag zúgolódva fogad­ta az északsarki expeditió tagjairól mondott lelkes szavait. A polgármester reszméje után az indítvá­nyozó felszólal és hozzájárul Bródy indítványához, és arra utalt, hogy nem akarja a dolgot úgy föltü­n­tetni,mintha a közgyűlés csak morális pressió folytán tenné, amit tesz. A közgyűlés azután egyhangúlag elhatározza, hogy azonnal megszavaz 3000 frtot; örömét fejezi ki az expeditió vívmányai felett, és meghívja annak tag­jait Budapestre; a gyűjtés módozatainak megállapí­tására nézve a tanács javaslatot fog előterjeszteni. Nem hagyható említés nélkül,hogy csak Kam­me­r­m­a­y­e­r polgármester tapintatos és ügyes fellépésének köszönhető, ha a határozat méltóbb lett a fővároshoz, semmint a hallott nyilatkozatok néme­lyike után várni lehetett volna. Ezek után a közgyűlés áttér a napirendre, több mellékkérdés hosszabb megvitatása után a budai fő­­főreáltanoda tatarozására igényelt 12,000 frtot meg­szavazta. Említettük már azon indítványt, mely szerint a vízvezetéki csőhálózat 700,000 fton kiterjesztetnék; említettük azt is, hogy a gazda­bizottság ez indítványt visszautasíttatni javasolta. V­e­c­s­e­y Sándor erélye­sen ellenzi, hogy per tangentem ily nagy összeg sza­vaztassék meg, holott a közgyűlés már több ízben határozta el, hogy nem szavaz meg semmit a vízveze­­tékre, míg a végleges vízmű iránt végleges megálla­podás nem jön létre. Wein vízvezetéki igazgató a csőhálózat kiterjesztése mellett szólal fel és kifejti, hogy a csőhálózat kiterjesztését meg kell kezdeni már most, mert csövek nélkül nem fog a végleges vízma semmit sem érni; végül hangsúlyozza, hogy a kiterjesztés nagymérvűsége a tervszerűség szempont­jából is szükséges. W­e­i­s­z B. F. szintén az indít­­ványt pártolja, mert a pénz meg van, a vízvezetéki csövek szükségesek, sőt, úgy hiszi, hogy a viz­ is meg volna a 700,000 írton három év alatt kiterjesztendő csőhálózathoz. Kiss Péter hasonló irányban nyilatkozik. Szentkirályi arra utal, hogy nem elég, ha minél többen kapnak vizet, hanem arra is kell ügyelni, hogy minő vizet kapnak a lakók; attól tart, hogy az indítvány elfogadása után néhány ut­­czával több lesz ellátva vízzel, de az egész város csak zavaros vizet kap majd; hozzájárul a gazda­bizott­ság javaslatához. Szólották még Ballagi az indítvány mel­lett, Schmidlechner ellene, Wein és Schleich mellette; dr. P­o­ó­r csak 70,000 frtot szavaz meg. Tóth Lőrincz elfogadja az in­dítványt, Nyíri a kérdést bővebb véleményadás végett a tanácshoz kívánja utasítani. A­ k­é­t tanácsnok felszólalása és az elnök reassummálása után a közgyűlés elvetette Nyiry halasztási indítványát, és a tanács javaslatát; a középítési bizottság indítványa, a­mely szerint 670.000 frt szavaztatott volna meg, olyformán, hogy abból 70.000 frt azonnal a csőhálózat kiterjesztésére fordítandó, a többi 600,000 frt három évre oszlik, de a szerződés azonnal megköttetik — szintén elvettetett, végül elfogadtatott Poor indítvá­nya, mely szerint — különös tekintettel a barakkór­­ház környékére — 70,000 frt szavaztatik meg a cső­hálózat kiterjesztésére és a végleges vízmű iránti terv az illető bizottságnál megsürgettetik. Helyesléssel fogadtatott azon már említettük indítvány, hogy a német vasúti igazgatóságok egyle­tének Budapesten tartandó közgyűlése alkalmából az egylet tagjai tiszteletére ünnepélyességek rendez­­tessenek; az intézkedések megtételére 19 tagú bi­zottság küldetett ki. A napirend egyéb tárgyai a holnap tartandó közgyűlésen fognak elintéztetni. Különfélék, Budapest, sept. 23. (A király utazása Aradról Gödöllőre) ma történik Szolnokon és Hatva­non át. Szolnokban a közlekedésügyi miniszter, Tol­­nay vezérigazgató, Fuchs Gusztáv igazgató-tanácsos, Beretvás miniszteri tanácsos (utóbbi, mint a m. kir. államvasutak képviselője) fogják fogadni ő felségét és Hatvanig kisérendik. (Az északi sar­k-e­x­p e­d­i­t­i­ó­ tag­jai tegnap, September 22-én érkeztek Hamburgba és nagy örömnyilvánításokkal fogadtattak. Payer és K­e­p­e­s fogadtatása nem alakszerű, de szívé­lyes volt. Mindketten csodálatos dolgokat beszéltek az utazásról. A felfedezett föld egy nagy szigetten­ger; az egyes szigetek nevei : Rudolf-föld, Wilczek­­föld, Zichy-föld, Hochstetter-föld, Koldewey-sziget, Petermann-sziget. Van továbbá egy Todesco-szoros, Ausztria-szoros Hungaria-szoros és D­e­á­k-fokhegy. Payer a földnek pontos rajzát készítette el. Mialatt a hajó a jég között feküdt, az időt mérésekkel töltötték. Az expeditió mindig készen állott a hajó elhagyására. Miután a »Tegetthoff« tarthatlanná vált, elhatároz­tatott, hogy mindenki csak a legszükségesebbet vigye magával. Payer, Kepes és Weyprecht a matrózokkal szánokat vontak, míg végre vízre akadtak és a száno­kat elhagyták. Payerra és Weyprechtre nézve a leg­szomorúbb pillanat az volt, mikor a Ferencz­ József földön elváltak egymástól. Payer hat emberrel a szá­razra ment, Weyprecht és Kepes betegek lévén, hátramaradtak a viszontlátás reménye nélkül. Sze­rencsére Payer 30 napi távollét után visszatért és ekkor megkezdődött a visszautazás. A matrózok ki­­tűnőeknek bizonyultak.A »Finnmarken« gőzös Wey­­prechttel és az expeditió legénységével kedden éjjel 11 órakor érkezett Hamburgba. A kikötő már d. n.2 óra óta rendkívül élénk volt, a hajók fel voltak lobo­gózva. A kikötő egész hosszában a gázlámpák nagy fáklyákká voltak átváltoztatva, a kikötőhíd és a ten­gerészek háza fényárban úsztak. A nagy tengerentúli gőzösök a »Finnmarken« megérkezésekor fénygolyó­kat s rakétákat vetettek; az Elbe partja hosszában kátránytonnák égtek. A kikötőben nagy néptömeg hul­lámzott fel s alá. A fogadtatás Hamburgban nagy­szerű volt. Az expeditió vezetői és legénysége kitűnő színben vannak ; csak öltözetük van elnyitve. Littron fregat kapitány beszéde, melyet a magyar tengeré­szeti hatóság nevében a legénységhez intézett, ezeket könyekre indítá. Hamburg város részéről E­i­r­­chenpauer polgármester üdvözlő az utazókat és meghíva őket lakomára. A lakomán lelkesült be­szédek tartottak. Payer és Kepes az expeditió hálá­ját fejezők ki a szívélyes fogadtatásért. Bécsbe, mint már említők, pénteken, este 6 órakor érkeztek az uta­zók , az északi vaspálya udvarára már tegnap nem lehetett belépti jegyet kapni. (A P­e­t­ő­f­i-s­z­o­b­o­r­ bizottsága folyó hó 25-én, pénteken d. u. 3 órakor a »Fővárosi Lapok« szerkesztőségében (Lipót­ utcza, 42. sz. földszint) ülést tart, melyre a bizottság tagjait tisztelettel meg­hívja Tóth Kálmán biz. alelnök. (U­j h­á­t­u­l t­ö­l­t­ő.) B­u­d­a­h­á­g­y T. ta­nár a »L. C.« szerint uj hátultöltőt talált fel, mely­nek szerkezete és kezelése egyszerűbb az eddigi há­tultöltőkénél, és előállítási költsége is csekélyebb, minthogy kész töltés nem kell hozzá. Budahágy úr felajánlotta volna találmányát a honvédelmi minisz­tériumnak, és annak elfogadtatása esetén 50,000 frt tiszteletdíjat követelne érte. (Előadások az angol irodalom­ból.) Thornton Beaumontur, »az előadási művé­szet tanára«, a »Hungaria«-szálloda hölgytermében négy drámai előadást ren­dez Shakespeare és Dickens­­ből angol nyelven. Az előadások napjai September 24., 26., 28. és 30-ika, mindenkor este 8 órakor. Be­lépti díj mind a négy előadásra 10 frt. Beaumont úr előadásában, melynek egy próbáján magunk is jelen voltunk, főleg a cselekvő személyeknek mozdu­latokban és hangváltozatokban hűt jellemzésére tö­rekszik. A mimikai előadások barátait figyelmeztet­jük ez előadási cyclusra. (Keszthelyi gazdasági tanin­téz­e­t.) A földmivelés-, ipar- és kereskedelmi mi­nisztérium a keszthelyi gazdasági tanintézetnek to­vábbi fennállását, sőt az ily intézet igényeinek meg­felelő kiszéles­ítését és lehető legczélszerűbb beren­dezését már véglegesen elhatározta. Az 1874—75. tanévre szóló tantervet ma teszi közzé a hivatalos lap. A felvételi feltételek a következők : Ki az inté­zetbe rendes hallgatóként felvétetni óhajt, tartozik kimutatni : a) 1. Jó sikerrel végzett legalább hat gymnasiumi, vagy öt reáliskolai osztályt; 2. jó er­kölcsi magaviseletét; 3. hogy életkorának 17-ik évét betöltötte, és 4. a felvételre jelentkező a szülők vagy gyám azon írásbeli nyilatkozatát is tartozik előmutat­ni,hogy ezek neki az intézet látogatását megengedik s ittléte alatt a szükségesekkel ellátják.­­ Ezen sza­bály a rendkivüli hallgatókra is kötelező. b) Rend­kívüli hallgatóknak rendszerint csak olyanok vétet­nek fel, kik nyolcz gymnasiumi vagy hat reáliskolai osztályt végeztek, és legalább egy, a gyakorlatban töltött évről mutathatnak fel hiteles bizonyítványt. Utóbbi bizonyítvány mellett az intézetbe lépésük előtt a gazdasági gyakorlatból teendő — díj alá eső — vizsgára köteleztetnek. c) Oly önálló egyéneknek, kik hosszabb időt töltöttek a gyakorlatban, de az előírt felvételi feltételeknél is kevesebb iskolai elő­képzettséget bírnak felmutatni, az intézetbe való be­lépés kivételesen szintén megengedhető. d) Minden oly esetben, melyre nézve az itt felsorolt pontozatok­­ban határozott szabály nem foglaltatik, a tanári tes­tület dönt. (S­t­r­i­k­e.) A boltoni gyapotfonók f. bő 12-én a legnagyobb strikeok egyikét kezdték meg, melyek valaha az iparágban előfordultak. A gyárosok 5 szá­zaléknyi bérleszállítást indítványoztak, a munkások ezt el nem fogadták, hanem vagy választott bírósá­got, vagy a mostani béreknek 1878-ig való biztosítá­sát követelék. Minthogy a gyárosok erre rá nem ál­lottak, a strike azonnal megkezdődött. Több mint 20000 munkás közül, kik 129 gyárban vannak elfog­lalva, csak 7000 maradt meg a munka mellett, mint­hogy ezeket nem is fenyegette a bérleszállítás. Min­den munkás a strike tartama alatt 15 schillinget kap hetenkint , azt hiszik azonban, hogy ezen strike is, mint minden előbbi Lancashireban a munkások vere­ségével fog végződni. (Sport.) A gödöllői lóverseny, ló- és ebki­­kiállítás nem október 11-én, hanem 15-én lesz.­­

Next