Pesti Napló, 1874. szeptember (25. évfolyam, 199-223. szám)
1874-09-24 / 218. szám
foglalkozott a bányajoggal, a mennyiben előbb 1791-ben, majd 1827-ben s végre 1843/4-ben uj bányatörvény alkotása czéljából országos bizottságot küldött ki. Szentesített törvényt azonban e mozgalmak nem voltak képesek létrehozni, sőt sem az 1827. létrejött cod. jur. metallici hungarici, sem az 1843/4-es országos bizottságnak mindkét tábla által elfogadott javaslata a gyakorlat terén nem bírt semmi befolyással, mit főleg annak lehet tulajdonítani,hogy az akkori törekvések nem a bányajog továbbfejlesztésére voltak irányozva, hanem inkább a fennálló régi jog új módszeres átalakítására. Ez egész időközben csak 1788-ból ismerünk egy udvari cancellariai rendeletet, mely egyenesen a kőszénre vonatkozik s melynek értelmében a kőszén Magyarországon és Erdélyben a földbirtok tartozékaiul tekintendő. Ezen egyetlen rendelet — tehát nemcsak nem törvény, hanem az egész hazai bányajogfejlődéssel egyenes ellentétben álló rendlet az, mire a javaslat ellenei támaszkodnak. Ezen rendeleten kívül még az új szász bányatörvény az, mely leginkább szokott említtetni, amennyiben itt csakugyan azt találjuk, hogy a kőszén a földbirtok tartozékának mondatik ki Ám de tekinteten kívül hagyatnak a szász speciális viszonyok és ezekből kifolyólag az állam feladata a bányaiparral szemben. A szász viszonyok sűrű népesség és a bánya, de főleg a kőszénipar gazdag fejlődésével szemben hazai viszonyainknak homlokegyenes ellentétét képezik, s így nagyon természetes, hogy itt és ott más az állam feladata. Ott meg kell óvni a sűrű népességhez mért parányi földbirtokot a bányaipar túlfejlődése ellen, nehogy a nép a legszükségesebb élelmi czikkeket és terményeket is külföldről legyen kénytelen beszerezni, itt meg kell óvni a bányaipart a földbirtokos alaptalan igényei ellen, és valamint módot kell nyújtani a nagy tőkének, hogy akkor helyezkedjék el, hogy hét pecséttel lezárult bányakincseink a tőke varázspálczája által érintve napvilágot láthassanak, úgy iparkodni kell, hogy e tőke szabadon mozoghatva, kiállja a versenyt szomszédállamainkkal, hol a földbirtok javára nincsen semmi bányatermény és ezek közt a kőszén sem megadóztatva. Hogy pedig mennyire szükségünk van a bányaszabadságnak a kőszenet is átölelő rendelkezésére csak Lajtán túli szomszédainkkal szemben, azt leginkább kitünteti azon eredmény, melyet hazai kőszéntermelésünknek a lajtántúlival felállított párhuzama nyújt. 1871- ben ezek az utolsó rendelkezésünkre álló adatok — a Lajtán túl körülbelül 153 millió mázsa kő- és barnaszén termeltetett, a mi 20 és fél milló mázsára menő termelésünkkel szemben, vagyis a magyar széntermelés úgy viszonylik az osztrákhoz, mint 14 . a 100-hoz. 1872- ből csak az osztrák termelést ismerjük, mely 179 millió mázsát tesz, vagyis 26 millió mázsányi szaporodást mutat fel. 1873- ban pedig, daczára a válságos pénzviszonyoknak és az ipar általános pangásának, a barnaszén-termelés a 72-ki eredményhez arányítva, 20 százaléknyi, a kőszén pedig 8 százaléknyi emelkedést mutat , összesen 2,3 millió mázsával több termeltetvén, mint 1872-ben. Habár hazánkra vonatkozó kimutatások e percben nem állnak rendelkezésünkre, úgy bizton állíthatjuk a fennforgó körülmények nyomán is, hogy oly emelkedésről, mint Ausztriában, nálunk mindaddig szó sem lehet, míg a kőszenet meg nem szabadítjuk a földbirtok vasigája alól. Ezen czél elérésére — Ha a szived alatt hordozott uj lény leány, bízom a természetben, hogy a szépség csudája lesz. Franczia és andaluz vér összevegyülve folyik ereiben. Carolina görcsösen vonagló ujjaival kikapott Jura kezéből egy hírlapot, hogy figyelmét elvonja ama borzasztó szavakról, olvasott, s a következő sorokat olvasta: »A közfigyelmet Mejicoban ez idő szerint egy gazdag mulat vonja magára, ki jelenleg Mejicoban tartózkodik, s előbb Luisianában rabszolga volt, de testvére, ki őt rajongva szereti, kiváltotta. E mulat ékesszólása, ritka költői tehetsége, természeti s bölcsészeti tudománya mindenkit elragad, ki környezetében van, s társalog vele.« Carolina mellére hajtá fejét, kezei a székre hanyatlottak, görcsös vonaglás rázta meg tagjait, elméjét sötét árnyék homályositotta el. — Elájult! szólt Jura. Mily bajok lepik meg nőmet! S atyai gondoskodással ápolta Carolinát. (Folyt. köv.) A jog. — Was ist das Recht? von Adolf Baumstark, Rechtsanwalt. Mannheim. 1874. A jogtudomány terén a 17-ik, de leginkább a mait század bölcsészeti eszméinek befolyása, korunkban pedig a Savigny által alapított történeti iskola, az opportunitás vagyis a czélszerűség és haszon tekintetes ellentétes eszmeirányokat szülvén, az ennek folytán keletkezett szellemi tusák — daczára több újabb jogtudós azon helyes törekvésének, hogy jogrendszereikben az ellentétes irányokat összeegyeztetni iparkodnak — még napjainkban sincsenek befejezve. Ulanuis Baumstark ismert publicista tollából kis röpirat jelent meg, melyben szerző az absolut jog követői ellen kel sikra s a czélszerüséget állitván fel a jog alapelveül, oly kérdések fejtegetésébe is bocsátkozik, melyek mindenütt, ahol csak a tudomány elvei iránt érdeklődnek s a jogi műveltségre igényt tartanak, kell, hogy figyelemben részesüljenek. Mindenekelőtt azzal a kérdéssel kell tisztában lennünk, hogy mi a jog? »A jog — szerző meghatározása szerint — az emberek együttléte miatt szükségelt külső korlátja a cselekvénynek, mely korlátot azonban csak a czélszerűség, azaz a lehetőleg jó együttlét elve szabja ki (vagy legalább annak kellene kiszabni,) részletben pedig az ember természettörténelmének, a morál és közgazdaságnak igaz vagy hamis tételein s azok észtani következtetésein alapszik. — Saját — eme tételektől független — tartalma a jognak nincs s ennyiben mondhatni, hogy nem tekintve,a tételes jogot, jog és jogi álláspont nem létezik.« Sőt, szerző szerint, a tételes jog is anynyira a czélszerűségben bírja gyökereit, hogy ha ez utóbbi megszűnik, amaz sem vétethetik figyelembe. A czélszerűség pedig hiányzik, ha a tételes jog megszüntetése kisebb rész, mint annak megtartása. Ezen nézet szerint az államjogban époly kevéssé lehet szó legitimitásról, mint emberi jogokról, époly kevéssé van jog a köztársaságra, mint ahogy nincs jog a monarchiára. Wo es gut gecht oder wird, ist oder wird es »recht.« Hogy a nemzetközi jogban a czélszerűség szolgál zsinórmértékül, elismeri Bluntschli is »Modern nemzetközi jog«-ában, a midőn azt mondja, hogy a szerződési jog valamely nép elé alkotmányos jogrendének kifejlődésében »maradandó akadályt« nem gördíthet. — Mert, hogy az állam életét megmentse, és szükséges fejlődését biztosítsa, kell, hogy a más államokhoz való azon viszonyától, melyet egészen más jogalapokon, más körülmények között kötött, magát feloldhassa. Ezt kétségbevonni annyit jelentene, mint a lényeget az alak kedvéért feláldozni s a szerződési hűséget egész az öngyilkosságig vinni, a mi pedig az egész jogrend természetével és hivatásával ellenkezik. Ezen elvhez képest intézkedett Oroszország is, midőn 1870-ben a fekete tenger semlegességéről s az orosz hadi erő ottani megszorításáról szóló 1856. évi szerződéseket felbontotta, mert azóta a viszonyok tetemesen megváltoztak. A világtörténelem — mondja a röpirat író — saját rendes folyásában bizonyára nem fogja magát zavartatni bizonyos u. n. jogok által és ép oly kevéssé fog az állam valamivel felhagyni, a mit hasznosnak, s a fennforgó viszonyok megfontolásánál legjobbnak vél. A legújabb állapot képezi azután a tételes jogot, melynek tartóssága iránt azonban megint nem valamely, a tételes jog mögött álló más jog, hanem csakis a hasznosság tekintete dönt. A büntető jognak is egyedüli alapja a czélszerűség. Büntetésre, szerző szerint, a tételes jogon kívül nem létezik más jog és úgymond, lesz idő, mely a mi büntető igazságszolgáltatásunkat némely részben barbárságnak fogja bélyegezni, mint mi a boszorkány-pöröket s a kínvallatást barbárságnak tekintjük. De Baumstark Beccaria azon tanából indul ki, hogy a büntetésnek semmi egyéb czélja nincs, mint a bűnöst megakadályozni, hogy polgártársainak újra kárt ne okozzon, a többieket pedig hasonlónak elkövetésétől visszatartani. Azonban épen ez a czél szerez általános igazolást a büntetésnek és indokolja, hogy mily megfélemlítő szigorral élhet a büntető igazságságszolgáltatás egyesek felett. A polgári jog a tulajdonnal és annak szerzésmódjával — tételes intézmény, mely természetünknek s individualitásunk szabad kifejtésének megfelelőbb lehet ugyan, mint a mire a communisták és socialisták törekszenek, de azért, szerző szerint, a mi a socialismust lefegyverezheti, az nem jog, hanem, czélszerűség. De a polgári jog összes alaptételei is a morált tekintetbe vevő czélszerűségi okokra vihetők vissza, és csak addig állhatnak fenn, míg azokon sarkallanak, p.o. hogy mindenki a vétett kárt helyrepótolni tartozik stb. Hanem már a jognak személyi és dologira való felosztása, az utóbbinak pedig tulajdon és idegen dolgon való jogra (jus in re aliena) tett megkülönböztetése csak tételes ugyan, de helytelen. Dologi jogok — mondja a röpirat szerzője — nem létezhetnek; az ember a dologgal semmi jogvi- iszonyba nem lép. Robinson semmi jogokkal sem birt s azokra nem is volt szüksége, hogy az általa igény- s be vett dolgokat használja, a■okra csak emberekkel s szemben van szükségünk, söt azon jogunk is, hogy dolgokat használjunk, nem ezen dolgokon, hanem csak ezek tekintetében áll fenn szemben más emberekkel s a mig ezek ama jogok gyakorlatában minket meghagynak. A zálogjogon kivül az álhaszonélvezés (usus fructus) is elég jele annak, hogy mily czélszerűtlen a jogot személyire és dologira felosztani. A dologi jog egyes római jogi fajai a római állapotok sajátszerűségében lelikmagyarázatukat, a nélkül azonban, hogy akár a dolog természetének megfelelnének, akár — mint ezt a feudalismus is eléggé igazolja — kimerítők volnának. Ami a dologi jogokról áll, ugyanazt mondhatni az ú. n. jogi (költött vagy eszmebeli) személyekről is. Jogi személyek nincsenek, mondja szerző, csak emberek vannak, kik miatt jogok képeztetnek és megvéhetnek, mely jogok igaz, hogy nemcsak élők és jelenlegiek, de jövendők és későbben meghatározandók is, mindenkor azonban csak egy vagy több ember forog fenn, midőn valamely eszmebeli személy »költetik«. A jogi személyiségnek fictiójára és állami kölcsönzésére tehát nincs szükség — és az csak jó intézkedése a társadalomnak, midőn az u. n. jogi személy alakjában a sokaknak szolgáló vagyont a magánkezeléstől elvonja. A perrendtartásban (Prozesslehre) a jog legnagyobbrészt alkalmazott (néhol helytelenül alkalmazott) módszertan ugyan, de a pernemek, a befogadásra vonatkozó szabályok stb. a czélirányosságra mutatnak. Az eddigiekkel összhangzik a »jog« szó, az t. i. bizonyos nérszabályra alkalmazottat jelent, és nem olyant, ami mérszabályát magában hordozza. Trendelenburg azon felfogását, hogy a jog nem valami ellentéte a morálnak, Baumstark is helyesli, csakhogy, úgymond, a jog erkölcsi kérdéseken kívül sok oly kérdéssel is foglalkozik, melyre az erkölcstan feleletet nem ad, hanem az csak a tapasztalatból és más tudományok tanaiból meríthető, mint azt pl. p. a váltójognál, ipartörvény hozatalánál látjuk. A jog — mondja Baumstark — soha sem akar erkölcstelent és az erkölcstelenig csak akkor juthat, ha az erkölcsinek külső keresztülvitele azért nem lehetséges, mert belőle nagyobb hátrányok származnának. Az ily esetek kivételével a morál is annak cselekvését rendeli, ami czélszerű, ami jogos, minélfogva erkölcsileg nem lehet igazolt, minden jogunkkal élni, daczára, hogy ez Elhering »Küzdelem a jogért« czímű könyvében állítja. A jog ott követelt hathatós védelmének csak a czélszerű jogoknál van helye. Ami a jog rendszerét illeti, az nem képez kész s az embertől független rendszert, mint az ész- vagy mennyiségtan. A jognak, amennyiben nem alapszik logikai következtetéseken, hogy tartalomra szert tegyen, külső eseményekre van szüksége, p. o. postára, vasútra s igy lesz azután a posta- vagy a vasúti jog. * Születés, ifjúság, nem, halál stb., nem bírnak ugyan jogi természettel,de tételekre nyújtanak anyagot, melyeket azután jogi tételeknek hívunk, jóllehet ezek, Baumstark szerint, nem egyebek, mint ama természeti állapotok természetes következményeinek eredményei.Ha ezt szem előtt tartotta volna Lassalle, akkor — úgymond Baumstark — nem írt volna »az öröklött jogok« rendszeréről, sőt épen e fogalmat tagadnia kellett volna, a törvények vissza nem hatásának elméletét pedig nem az »öröklött jog« fogalmával, hanem Kierulff és Windscheid czélszerűségi princípiumával kell vala bebizonyítania. Ami végül Kant és követőinek szabadságát s egyenlőségét illeti, mely csak látszólag áll ellentétben a czélszerűség elvével, azt kérdi Baumstark, hogy miért szolgáljon a jog alapelvéül mindnyájunk egyenlő szabadsága ? Hiszen a tapasztalat épen ellenkezőt bizonyít Az emberek egyenlőtlensége, kell, hogy jogilag is következményeket vonjon maga után, nemcsak az államjogban, különösen a monarchia államjogában, de a magánjogban is, ahol p. o. csak a nem- és korbeli különbségekre kell tekintenünk. »Szabadság helyett — úgymond Baumstark — a jog ép oly gyakran alávetettséget szül. Pusztán szabadsággal semmire sem jutnánk, csak meghatározott czélok és azoknak követése adják meg a cselekvésnek az irányt , igy a szabadságnak is a zsinórmértéket.« O. M. törekszik a bánya törvényjavaslat, s azért bányászatunk felvirágoztatása érdekében ismételve kell sürgetnünk, hogy az minél előbb törvényerőre emelkedjék, s igy megalkossa ama törvényes keretet, melyben bányatermelésünk szabadon fejlődésnek indulhat. BELFÖLD, Közép-Szolnok megye, sept. 16. (A törvényhatóságok területi rendezése.) A megyék területi rendezésetárgyában kibocsátott belügyminiszteri rendelet e napokban jön a Szilágyság három törvényhatósága közgyűlésében tárgyalva. Közép-Szolnok megye Zilahon f. hó 9-én tartott gyűlésében az első napon e kérdést röviden, de alaposan tárgyalta. E megye területe 38,485 mfld, lakosai száma 113,639 lélek, és évi adóban 348,749 ftot fizet, ennek 20 % -a 69,750 frtot; és az évi közmunka értéke az utóbbi négy kedvezőtlen év középaránya szerint 71,952 frtot tesz, tehát a miniszteri leiratban kitűzött elvek értelmében közigazgatási és közlekedési eszközeinek fenntartására 141,703 írttal fogna rendelkezni. A folyó évi költségvetés szerint a közigazgatás 42,131 frtot, 283/s mértföld részint kiépített, részint még építendő utas fenntartása mértföldenként 3000 frttal 85,125 frtot veendenek igénybe, tehát összesen 127,256 frtot, mely a fedezetre álló összeghez képest 14,447 frt, t. i. az évi adónak 4%-át tevő megtakarítást mutat fel, vagyis a megyei házipénztár összes szükséglete az állam által visszaadandó 10 % -on felül legfeljebb 6 °/C lenne. Jóllehet, hogy ezek értelmében a megye a belügyminiszter által felállított határokon jóval belül maradva, önmagában is kétségtelenül fennmaradhat, mind e mellett az állami érdekek szempontjából az összekapcsolás mellett nyilatkozott, azon feltétellel, hogy az egyesítés esetében eddigi székhelyét — ott lévén a 45-ik honvédzászlóaljnak a város által ingyen adott laktanyája, a várossal közös megyei kórháza, saját újonan épített megyeháza, ezen kívül a Szilágyságban egyetlenül álló polgári iskola, főgymnásium és tanító képezdék, melyhez sok fontos anyagi és kulturai érdekek kötik, továbbra is megtarthassa. E határozatnál a megye önzetlenség nélkül járt el annyira, hogy habár előre látható és általában ismeretes volt is a közgyűlés előtt, miszerint Kraszna megye, melynek területe (a kikerekítési törvényjavaslat adatai szerint) 19,98 négyszög mértföld lakosai száma 62,714, kész vagy építendő megyei utai összesen 14 mértföldet tesznek, miután évi adója 164,712 frt, ennek 20°/o-a 32,950 frtot tesz, amely az évi közmunkának 32,100 frtra tett értékével együtt közigazgatási és közlekedési kiadásai fedezésére legfeljebb 65,050 forintot adna, amíg ennek ellenében közigazgatása ugyanazon kútfő szerint 32063 forint, utas fenntartása pedig mértföldenként ugyancsak 3000 forinttal, 42000 frtot, tehát összesen 74063 frtot tevő költséget igényelnek, és így még mindig közel 9000 forint, vagy az adónak 6 °/0 -át tevő hiánya tűnvén ki, az állam által adandó 10°/o-on felül még 16%-ot kellene, hogy ravatallal fedezzen, tehát 10°/0-al többet, mint Közép Szolnok; és így annak hordozási súlya még a központi igazgatás összevonása után is egy részben az utóbbit fogná terhelni, ezt sem tanácskozásában nem tárgyalta, sem határozatában nem érinti, sőt az összekapcsolás esetére a testvéri szeretettel való fogadtatásról biztosította. Zilah városa már előbb, u. m. f. hó 7. tartott gyűlésében kitüntetvén azt, hogy a város közjövedelmei, a nélkül — hogy polgárai bárminemű pótadót fizetnének — jelenlegi összes közigazgatási és népoktatási költségeit fedezik, és a múltban folytonosan fedezték, és így az államnak, valamint saját lakosainak bárminő terheltetése nélkül önállóságát továbbra is fenntartani képes, ha állami magasabb érdekek követelnék hajlandó ezen önállóságát is, mint 1848- ban két követküldési jogát áldozatul hozni, egyedüli és elengedhetlen feltételéül tűzvén ki, hogy ezen esetben a megye közigazgatási, úgy mint törvénykezési székhelye Zilah maradjon. Mindkét törvényhatóság igyekezett tehát a belügyminiszteri rendeletben foglalt és már az országgyűlés 21-es bizottsága által felállított általános érdekeknek annyira megfelelni, hogy az ország ezen részének területi rendezése rajtuk múlni nem fog. Kraszna megye az egyesülést f. hó 7. 8. és 9-én tartott gyűlésében heves és hosszas viták után vissza,utasító, minő érdekekből, ezt vitatni feladatomnak nem tartom; nem hallgathatom el azonban, hogy a »Hon« közelebbi számában úgy látszik Kraszna megyéhez közel állótól került értesítés alapján, az egyesülés visszautasításának indoka és így ódiuma Közép- Szolnok, illetőleg Zilah város nyakába hárittatik, és hogy ez némileg plausibilissé tétessék, a város (és alatta értve hihetőleg a megye is) a piczing Sz.-Somlyó általános mivelődési színvonala alatt messze állónak van feltüntetve. A ki valaminek hiányában szenved, rendesen azzal dicsekszik; e példabeszéd a jelen esetben is igazolva van, mert, hogy Zilah, mely hosszú évek óta főgymnasiummal, állami tanítóképezdével, polgári és öt elemi fi- és leánytanodával, és pedig legnagyobb résben saját polgárai áldozatkészsége által létrehozva, bír,a még középtanodával sem biró, és soha nem is birt Sz.-Somlyó általános művelődési színvonalán legalább is valamivel felül áll, ezt kétségbevonni, a »Hon« kifejezésével élve, phisicai képtelenség, melyre a tudósítót gyöngéden szólva hihetőleg csak Zilah elleni igaztalan haragja, vagy a két város kulturai s ethnographiai viszonyainak ismeretlensége vezérelhető. E +y- Budapest főváros bizottságának közgyűlése. Sept. 23. Kammermayer polgármester a közgyűlést megnyitván, néhány személyi ügy bejelentése után előterjeszti, hogy a pesti tvszék elnökétől átiratot vett, mely szerint a telekkönyvezés szabályozása végett hat bizottság fog kiküldetni, melyekben a város is képviseltesse magát ; összesen 8270 telek lesz összeírandó mintegy 60—80000-nyi telekkönyvi tétellel. Az új telekkönyvezés körülbelül 30—40000 írtba fogna kerülni. Az átirat a tanácshoz utasíttatik véleményadás végett. Kasentzky tanácsnok dr. Ország Sándornak az árvapénzek kamatoztását illető minapi interpellációjára válaszolva, kijelenti, hogy az árvapénzek Pesten, Budán és Óbudán kamatlábak szerint adatnak ugyan ki, de az eltérések a fővárosi árvaszék szervezésekor mellőztetni fognak; a válasz tudomásul vétetik. Márkus Ignácz interpellálja a polgármestert, hogy a közvágóhídon felhalmozott széna és szalma, mely minap elégett, miért nem volt biztosítva és fog-e intézkedés történni, hogy ezentúl a város gyúlékony készletei biztosítva legyenek ? Az elnöklő polgármester kijelenti, hogy az épület biztosítva volt, de a széna és szalma szokás ellenére nem, mert még nem volt egészen behordva. A válasz tudomásul vétetett. Weisz B. J. azon kérdést vett fel, hogy hová lett az a 60.000 forint, melyet az ipartörvény daczára sem iskolázott 3000 iparos tanoncz után az iparosoknak fizetniök kellene, illetőleg a tanács miért nem hajtotta szigorúan végre az ipartörvényt. (Egy hang : napirendre!) Békey tanácsnok, mint tanügyi előadó, arra utal, hogy a tanügyért amúgy is sok történt és a baj nem oly nagy, mint állíttatik, mert az iparegyesület felállította ipariskolából hiányzó 3000 tanoncz nagy része az ismétlő iskolákban található fel; tüzetesebb adatokat nem adhat még elő, minthogy a kereskedelmi miniszternek erre vonatkozó leirata még a tanügyi bizottságnál van ; négy hét múlva majd részletesebb előterjesztést teend erről. E kijelentés tudomásul vétetik. A főjegyző felolvasta Kupp Zsigmond bizottsági tagnak az északi sarkexpeditióra vonatkozó és mai reggeli lapunkban már közölt indítványát, továbbá Felder bécsi polgármesternek ez ügyben tett ismert átiratát. Tavaszy Endre lelkes szavakban pártolta az indítványt, sajnálatát fejezte ki, hogy az indítványozó maga halasztja el az indítványt akkorra, mikorra már késő lesz, sőt szóló azt is indítványozza, hogy az expeditió tagjai hivassanak fel, tiszteljék meg látogatásukkal a fővárost. (Helyeslés.) Szentkirályi Mór azt fejtegeti, hogy az indítvány, nevezetesen a Magyarországban megindítandó aláírás és az adományozás módozatai részletezést igényelnek, az indítványt a tanácshoz kívánja utasítani. Zmeskár István »diplomatikus« körülírással kívánja Tavaszy pótindítványát elláttatni, mert a hatóság nincs »megtisztelve«, ha az expeditió tagjai ide jönnek. (Nevetés és ellenmondás.) Haris a tiszteletnek azonnal kíván kifejezést adni; egyebekben beváratni kívánja a tanács részletes véleményét. Bródy Zsigmond azt indítványozza, hogy a gyűjtésre nézve a tanács terjeszszen elő részletes javaslatot; a 3000 főt azonnal szavaztassék meg, de a részletek maradjanak el. Szentkirályi helyreigazítja félreértett szavait, olyfoma értelemre, mint Haris szólt. Bala gi Mór meleg szavakkal arra fektet súlyt, hogy ily tényeknek egyhangúlag, lelkesedéssel kell történniük, végül erélyesen visszautasítja Zmeskál kifejezését.Több bizottsági tag zúgolódva fogadta az északsarki expeditió tagjairól mondott lelkes szavait. A polgármester reszméje után az indítványozó felszólal és hozzájárul Bródy indítványához, és arra utalt, hogy nem akarja a dolgot úgy föltüntetni,mintha a közgyűlés csak morális pressió folytán tenné, amit tesz. A közgyűlés azután egyhangúlag elhatározza, hogy azonnal megszavaz 3000 frtot; örömét fejezi ki az expeditió vívmányai felett, és meghívja annak tagjait Budapestre; a gyűjtés módozatainak megállapítására nézve a tanács javaslatot fog előterjeszteni. Nem hagyható említés nélkül,hogy csak Kammermayer polgármester tapintatos és ügyes fellépésének köszönhető, ha a határozat méltóbb lett a fővároshoz, semmint a hallott nyilatkozatok némelyike után várni lehetett volna. Ezek után a közgyűlés áttér a napirendre, több mellékkérdés hosszabb megvitatása után a budai főfőreáltanoda tatarozására igényelt 12,000 frtot megszavazta. Említettük már azon indítványt, mely szerint a vízvezetéki csőhálózat 700,000 fton kiterjesztetnék; említettük azt is, hogy a gazdabizottság ez indítványt visszautasíttatni javasolta. Vecsey Sándor erélyesen ellenzi, hogy per tangentem ily nagy összeg szavaztassék meg, holott a közgyűlés már több ízben határozta el, hogy nem szavaz meg semmit a vízvezetékre, míg a végleges vízmű iránt végleges megállapodás nem jön létre. Wein vízvezetéki igazgató a csőhálózat kiterjesztése mellett szólal fel és kifejti, hogy a csőhálózat kiterjesztését meg kell kezdeni már most, mert csövek nélkül nem fog a végleges vízma semmit sem érni; végül hangsúlyozza, hogy a kiterjesztés nagymérvűsége a tervszerűség szempontjából is szükséges. Weisz B. F. szintén az indítványt pártolja, mert a pénz meg van, a vízvezetéki csövek szükségesek, sőt, úgy hiszi, hogy a viz is meg volna a 700,000 írton három év alatt kiterjesztendő csőhálózathoz. Kiss Péter hasonló irányban nyilatkozik. Szentkirályi arra utal, hogy nem elég, ha minél többen kapnak vizet, hanem arra is kell ügyelni, hogy minő vizet kapnak a lakók; attól tart, hogy az indítvány elfogadása után néhány utczával több lesz ellátva vízzel, de az egész város csak zavaros vizet kap majd; hozzájárul a gazdabizottság javaslatához. Szólották még Ballagi az indítvány mellett, Schmidlechner ellene, Wein és Schleich mellette; dr. Poór csak 70,000 frtot szavaz meg. Tóth Lőrincz elfogadja az indítványt, Nyíri a kérdést bővebb véleményadás végett a tanácshoz kívánja utasítani. A két tanácsnok felszólalása és az elnök reassummálása után a közgyűlés elvetette Nyiry halasztási indítványát, és a tanács javaslatát; a középítési bizottság indítványa, amely szerint 670.000 frt szavaztatott volna meg, olyformán, hogy abból 70.000 frt azonnal a csőhálózat kiterjesztésére fordítandó, a többi 600,000 frt három évre oszlik, de a szerződés azonnal megköttetik — szintén elvettetett, végül elfogadtatott Poor indítványa, mely szerint — különös tekintettel a barakkórház környékére — 70,000 frt szavaztatik meg a csőhálózat kiterjesztésére és a végleges vízmű iránti terv az illető bizottságnál megsürgettetik. Helyesléssel fogadtatott azon már említettük indítvány, hogy a német vasúti igazgatóságok egyletének Budapesten tartandó közgyűlése alkalmából az egylet tagjai tiszteletére ünnepélyességek rendeztessenek; az intézkedések megtételére 19 tagú bizottság küldetett ki. A napirend egyéb tárgyai a holnap tartandó közgyűlésen fognak elintéztetni. Különfélék, Budapest, sept. 23. (A király utazása Aradról Gödöllőre) ma történik Szolnokon és Hatvanon át. Szolnokban a közlekedésügyi miniszter, Tolnay vezérigazgató, Fuchs Gusztáv igazgató-tanácsos, Beretvás miniszteri tanácsos (utóbbi, mint a m. kir. államvasutak képviselője) fogják fogadni ő felségét és Hatvanig kisérendik. (Az északi sark-exp editió tagjai tegnap, September 22-én érkeztek Hamburgba és nagy örömnyilvánításokkal fogadtattak. Payer és Kepes fogadtatása nem alakszerű, de szívélyes volt. Mindketten csodálatos dolgokat beszéltek az utazásról. A felfedezett föld egy nagy szigettenger; az egyes szigetek nevei : Rudolf-föld, Wilczekföld, Zichy-föld, Hochstetter-föld, Koldewey-sziget, Petermann-sziget. Van továbbá egy Todesco-szoros, Ausztria-szoros Hungaria-szoros és Deák-fokhegy. Payer a földnek pontos rajzát készítette el. Mialatt a hajó a jég között feküdt, az időt mérésekkel töltötték. Az expeditió mindig készen állott a hajó elhagyására. Miután a »Tegetthoff« tarthatlanná vált, elhatároztatott, hogy mindenki csak a legszükségesebbet vigye magával. Payer, Kepes és Weyprecht a matrózokkal szánokat vontak, míg végre vízre akadtak és a szánokat elhagyták. Payerra és Weyprechtre nézve a legszomorúbb pillanat az volt, mikor a Ferencz József földön elváltak egymástól. Payer hat emberrel a szárazra ment, Weyprecht és Kepes betegek lévén, hátramaradtak a viszontlátás reménye nélkül. Szerencsére Payer 30 napi távollét után visszatért és ekkor megkezdődött a visszautazás. A matrózok kitűnőeknek bizonyultak.A »Finnmarken« gőzös Weyprechttel és az expeditió legénységével kedden éjjel 11 órakor érkezett Hamburgba. A kikötő már d. n.2 óra óta rendkívül élénk volt, a hajók fel voltak lobogózva. A kikötő egész hosszában a gázlámpák nagy fáklyákká voltak átváltoztatva, a kikötőhíd és a tengerészek háza fényárban úsztak. A nagy tengerentúli gőzösök a »Finnmarken« megérkezésekor fénygolyókat s rakétákat vetettek; az Elbe partja hosszában kátránytonnák égtek. A kikötőben nagy néptömeg hullámzott fel s alá. A fogadtatás Hamburgban nagyszerű volt. Az expeditió vezetői és legénysége kitűnő színben vannak ; csak öltözetük van elnyitve. Littron fregat kapitány beszéde, melyet a magyar tengerészeti hatóság nevében a legénységhez intézett, ezeket könyekre indítá. Hamburg város részéről Eirchenpauer polgármester üdvözlő az utazókat és meghíva őket lakomára. A lakomán lelkesült beszédek tartottak. Payer és Kepes az expeditió háláját fejezők ki a szívélyes fogadtatásért. Bécsbe, mint már említők, pénteken, este 6 órakor érkeztek az utazók , az északi vaspálya udvarára már tegnap nem lehetett belépti jegyet kapni. (A Petőfi-szobor bizottsága folyó hó 25-én, pénteken d. u. 3 órakor a »Fővárosi Lapok« szerkesztőségében (Lipót utcza, 42. sz. földszint) ülést tart, melyre a bizottság tagjait tisztelettel meghívja Tóth Kálmán biz. alelnök. (Uj hátul töltő.) Budahágy T. tanár a »L. C.« szerint uj hátultöltőt talált fel, melynek szerkezete és kezelése egyszerűbb az eddigi hátultöltőkénél, és előállítási költsége is csekélyebb, minthogy kész töltés nem kell hozzá. Budahágy úr felajánlotta volna találmányát a honvédelmi minisztériumnak, és annak elfogadtatása esetén 50,000 frt tiszteletdíjat követelne érte. (Előadások az angol irodalomból.) Thornton Beaumontur, »az előadási művészet tanára«, a »Hungaria«-szálloda hölgytermében négy drámai előadást rendez Shakespeare és Dickensből angol nyelven. Az előadások napjai September 24., 26., 28. és 30-ika, mindenkor este 8 órakor. Belépti díj mind a négy előadásra 10 frt. Beaumont úr előadásában, melynek egy próbáján magunk is jelen voltunk, főleg a cselekvő személyeknek mozdulatokban és hangváltozatokban hűt jellemzésére törekszik. A mimikai előadások barátait figyelmeztetjük ez előadási cyclusra. (Keszthelyi gazdasági tanintézet.) A földmivelés-, ipar- és kereskedelmi minisztérium a keszthelyi gazdasági tanintézetnek további fennállását, sőt az ily intézet igényeinek megfelelő kiszélesítését és lehető legczélszerűbb berendezését már véglegesen elhatározta. Az 1874—75. tanévre szóló tantervet ma teszi közzé a hivatalos lap. A felvételi feltételek a következők : Ki az intézetbe rendes hallgatóként felvétetni óhajt, tartozik kimutatni : a) 1. Jó sikerrel végzett legalább hat gymnasiumi, vagy öt reáliskolai osztályt; 2. jó erkölcsi magaviseletét; 3. hogy életkorának 17-ik évét betöltötte, és 4. a felvételre jelentkező a szülők vagy gyám azon írásbeli nyilatkozatát is tartozik előmutatni,hogy ezek neki az intézet látogatását megengedik s ittléte alatt a szükségesekkel ellátják. Ezen szabály a rendkivüli hallgatókra is kötelező. b) Rendkívüli hallgatóknak rendszerint csak olyanok vétetnek fel, kik nyolcz gymnasiumi vagy hat reáliskolai osztályt végeztek, és legalább egy, a gyakorlatban töltött évről mutathatnak fel hiteles bizonyítványt. Utóbbi bizonyítvány mellett az intézetbe lépésük előtt a gazdasági gyakorlatból teendő — díj alá eső — vizsgára köteleztetnek. c) Oly önálló egyéneknek, kik hosszabb időt töltöttek a gyakorlatban, de az előírt felvételi feltételeknél is kevesebb iskolai előképzettséget bírnak felmutatni, az intézetbe való belépés kivételesen szintén megengedhető. d) Minden oly esetben, melyre nézve az itt felsorolt pontozatokban határozott szabály nem foglaltatik, a tanári testület dönt. (Strike.) A boltoni gyapotfonók f. bő 12-én a legnagyobb strikeok egyikét kezdték meg, melyek valaha az iparágban előfordultak. A gyárosok 5 százaléknyi bérleszállítást indítványoztak, a munkások ezt el nem fogadták, hanem vagy választott bíróságot, vagy a mostani béreknek 1878-ig való biztosítását követelék. Minthogy a gyárosok erre rá nem állottak, a strike azonnal megkezdődött. Több mint 20000 munkás közül, kik 129 gyárban vannak elfoglalva, csak 7000 maradt meg a munka mellett, minthogy ezeket nem is fenyegette a bérleszállítás. Minden munkás a strike tartama alatt 15 schillinget kap hetenkint , azt hiszik azonban, hogy ezen strike is, mint minden előbbi Lancashireban a munkások vereségével fog végződni. (Sport.) A gödöllői lóverseny, ló- és ebkikiállítás nem október 11-én, hanem 15-én lesz.