Pesti Napló, 1874. október (25. évfolyam, 224-250. szám)

1874-10-01 / 224. szám

224. szám, Szerkesztési irodai Barátok-tere, Athenaeum-épület A lap Szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kézirátok nem adatnak vissza. Kiadó­hivatal , Barátok-tere, Athenaeum-épü­let A lap anyagi részét illető közle­mények (előfizetés* pénz , kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők* Budapest, Csütörtök., October 1.1874 REGGELI KIADÁS. r Hőffizetési feltételeké. A Postán küldve, vagy Budapestem házhoz hordva reggeli és esti ki­adás együtt: 8 hónapra • . . 6 frt — kr» 6 hónapra „ .­­ 12 › — › Az esti kiadás postai különküldéseér£ felülfizetés évnegyedenként 1 itfrint. Az előfizetés az év folytán*»minden › hónapban megkezdhető, de ennek bármely­­ napján történik is, mindenkor a hó első napjától számittatik. 25. évi folyam. — Hirdetések szintúgy mint­ előfizetések a KIADÓHIVATALBA, Barátok­ tere, Athenaeum-épült küldendők. Előfizetés „PESTI NAPLÓ“-ra. fp&r Mindazon t. előfizetőink, kiknek megrendelése a folyó September hó végével lejár, felkéretnek annak minél előbbi megújí­tására. A jelenleg folyó regény befejeztével ismét nagy érdekű regényeket közlünk mind a reggeli, mind az esti lapban. Előfizetési árak : Egész évre.........................24 frt. Fél évre..............................12 frt. Negyed évre . . . 2­6 frt. Egy hóra...........................2 frt. Az előfizetés Pestre, a »Pesti Napló» kiadó­hivatalának (Ferencziek - tere, Athenaeum­­épü­let) küldendő.­­ „P. Sasu­­ szen­t- és itatalatala. Budapest, sept. 30. A vidéki pénzintézetek­­szövetkezése ma egy nagy lépéssel előrehaladt a megalakulás utján. Az első hazai takarékpénztár igazgató­választmánya — mint esti lapunk jelenté — déli ülésében helybenhagyta az igazgatója s a vidéki pénzintézetek megbízottjai között lét­rejött amaz egyezményt, melyet tegnapi esti lapunkban közöltünk és melylyel mai reg­geli kiadásunk első czikke tüzetesen foglal­kozik. Hátra volna még egy harmadik és egy­szersmind legfontosabb tényező, t. i. az osz­trák nemzeti bank hozzájárulása. A vidéki pénzintézetek megbízottjai már korábban, — mielőtt az első hazai takarékpénztár igazga­tójával az illető egyezmény fölött tanácskoz­tak volna, fölkeresték az osztr. nemzeti bank főtitkárát és a vele folytatott szóbeli érteke­zésekből azon meggyőződést merítettek, hogy a bank kész a vidéki pénzintézetek részére az eddig nyújtott hitelt tovább is fenntartani s miután közvetlenül maga nem kezelheti ama számos intézettel szemben a visszleszámíto­­lást, az osztr. nemz. bank kívánja, hogy a közvetítést közte s a vidéki intézetek közt va­lamely fővárosi intézet, vagy a fővárosi inté­zetek szövetsége elvállalja. Remélhető tehát, hogy az e. h. takarékpénztár választmánya által a bankhoz kiküldött két tagnak sike­rülni fog a még nyílt kérdésekre nézve ked­vező megoldást kieszközölni s ezzel a vidéki pénzintézetek részére biztosítani azt, hogy legalább az eddig élvezett visszleszámitolási hitelt továbbra is igénybe vehetik. Egy-két nap múlva megválik, vájjon csalódtunk-e azon föltevésünkben, hogy az osztrák­ nemzeti bank nem fogja megakasz­tani a szóban levő szervezkedést és hitelnyúj­tási módot. Az első hazai takarékpénztár vá­lasztmány­a megfelelt a reménynek, melyet elhatározása iránt­­nyilvánítottunk, és hogy az osztrák nemzeti bank miért tagadná meg az e. h. takarékpénztár és a mögötte álló pénzintézetek ajánlatát, mikor együttesen a biztosítékok egész halmazát nyújtják, arra valóban hasztalan keresünk alapos okot. Az osztr. nemzeti bank abbeli készségét, hogy az új szervezet mellett is megadja a vidéki intézeteknek az eddigi hitelt , nem vonják egyébiránt kérdésbe azok sem, kik magát a szervezetet, illetőleg a viszonyt, me­lyet az e. h. takarékpénztár vele létesít, egészségtelennek mondják. A „Pester Lloyd” kétkedik abban, hogy azon egyezmény, mely a vidéki pénzintézetek megbízottjai s H­a­­j­ó­s igazgató közt megállapíttatott, teljessé válhassék. Nem az osztr. nemz. bank fogna ennek útjában állani, mert az — úgymond — bátran hozzájárulhat, hanem fenn fog akadni a valósítás abban, hogy a felajánlott egye­düli biztosítékot t. i. a választmányi tagok egyetemleges kezességét az intézet által igé­nyelt hitelért, nem fogják azon vidéki pénz­intézetek megadhatni. A »N. P. Journal« ugyanezen kifogást teszi. Szerinte is az összes választmányi ta­gok egyetemleges jótállása az egyetlen ki­kötött biztosíték; a teljes hitelű választmányi tagok nem fogják — úgymond a nevezett lap — az intézetért magánvagyonukat koczkáztatni s igy az első hazai takarékpénz­tár csak oly intézetek választmányai részéről nyerne solidáris jótállást, melyeknek tagjai mindössze nem nagy biztosítékot nyújtanak. Elvontan tekintve, dönthetetlen a neve­zett két lap kifogása, csakhogy ellenvetésük­nek nincs ez­úttal alapja s tárgya. A választ­mányi tagok közös jótállása nem az e­g­y­e­t­­­­e­­n biztosíték, és nem egyedül az ö­s­z­­s­z­e­s választmányi tagok egyetemleges ke­zessége adhat szilárd garantiát. Ha a »P. Lloyd« és a »N. P. Journal« annyi figyelem­ben részesítették volna az ügyet, mint a­mennyi jóakaratot tanúsítanak iránta, meg­láthatták volna tegnapi esti lapunk teljesen megbízható közleményéből, hogy a kérdéses egyezmény szerint a választmányi tagok jót­állásán kívül sok egyéb biztosíték is fönntar­­tatik, így a visszleszámítolási hitel maximu­ma az intézetek befizetett alap- és tartaléktő­kéjéig terjed s ezen határt is megszoríthat­ja a h. e. takarékpénztár, ha az intézet félévi zárszámadásából arra alapos okot talál. Kü­lönben e maximumot nem fogja igényelhetni egy intézet sem, miután a vidéki takarékpénz­tárak alap- és tartaléktőkéje épen háromszor akkora, mint a visszleszámítolásra engedélye­zett összes 6 millió. További biztosítékul követelheti az e. h. takarékpénztár értékpapírok letételét, vagy ingatlanok lekötését. Az e. h. takarékpénztár igazgatója és a vidéki intézetek képviselői bi­zonyára egyaránt tudják, mit a »N. P. J.« és »P. Ll.« említ, hogy bajos mindenütt az összes választmányi tagok egyetemleges jót­állását elérni, de azért részleges biz­tosítékul mégis csak szolgálhat azon választ­mányi tagok solidáris kezessége, kik azt fel­ajánlják és az e. h. takarékpénztár jóknak és elfogadhatóknak talál, fönntartva mindig azt, hogy a jótállás az említett biztosítékok egyéb nemeivel egészíttessék ki. Nem sokkal alaposabb a »N. P. J.« azon aggodalma, hogy az e. h. takarékpénztár alaptőkéje, betétei s jelzálogi hitele közti aránytalanság még fokoztatik az által, hogy további 6 milliónyi leszámitolást közvetít is­mét túlnyomólag jelzálogi hitelre. Az itt érintett aránytalanságot magunk is fölemlí­tettük tegnapi czikkünkben és pedig nem először ezúttal. Csakhogy azt hiszszük, hogy mindaddig, míg a takarékpénztárak általában vissza nem vonulnak a hosszabb lejáratú jel­zálogi hitelüzletektől, am a visszásság megma­rad kisebb-nagyobb mérvben és az egyetlen megnyugtatás e részben is a solid kezelés és üzleti előrelátásban található föl. Az e. h. takarékpénztár, és nemcsak ezen fővárosi ta­karékpénztár, most is leszámítolja a vidéki pénzintézeteknek nagy értékre menő váltóit, és arra, hogy a hitelszövetség folytán igény­be veendő reescompte az eddiginél nagyobb arányban jusson a jelzálogi, mint a kereske­delmi hitelnek, nem találunk semmi támpon­tot. Végre is azt hiszszük, hogy az alaptőke, váltó­­s jelzálogi hitel közti aránytalanság sokkal kevésbé nyomasztó az e. b. takarék­­pénztárra nézve, ha az az osztr. nemz. bank és a vidéki intézetek közt közvetített visszle­­számitolásból ered, mintha azon visszásság a nála felgyűlt ujabbi 6 millió betét elhelyezé­séből következik Hogy különben a szóban levő hitelszer­vezet nem rejt oly nagy veszélyt az e. h. ta­karékpénztárra nézve, mint a »N. P. J.« testi, azt, ha egyéb körülményből nem, de onnan is következtethetnek, hogy a nevezett lap szerint más fővárosi pénzintézetek, és köztük bizonyára takarékpénztárak is hajlandók len­nének a közvetítést az osztr. nemz. bank irá­nyában elvállalni. A „Pesti Napló“ tárczája. Egy szív története. Regény két kötetben. Irta : Castelar Emil. Spanyolból: Beksics Gusztáv. MÁSODIK KÖTET. XV. FEJEZET. Öröm és fájdalom. Jura amint meghallotta az utonszülött gyer­mek sírását, gondolat gyorsaságával rohant neje szobájába, hol először is nejét ölelte át, és számtalan csókjával halmozta el annak arczát és kezeit. — Áldott légy nem ! kiáltott fel Jura, áldott légy! Sok szenvedést okoztál, többet, mint mennyit magad szenvedtél. Voltak pillanataim, midőn azt hittem, hogy az új gyermekünk életedbe kerül, éle­tedbe, mely nélkül mit sem óhajtok a világon , sem az életet, sem gazdagságait. De szellemed fenntar­tott, erőd megmentett, s Isten megáld: tiszta nő és boldog anya vagy. Uj lényt hoztál a világra, uj örö­möt szereztél házunknak, életemnek valódi gyönyört, öregségemnek új reményt adtál. Ihletteljes, felséges pillanat ez, mely megvált minden bűnünktől, kárpó­tol bennünket minden fájdalmunkért! Nagyobb örömmel, valóban nagyobb örömmel fogadom máso­dik gyermekünket, mint az elsőt, mert most már tu­dom, mily értéke van a gyermeknek. Képzeld gyönyörűséges nem, mily értéke lesz két gyermekünknek, kik betöltik minden vágyunkat, s fenntartják minden illusiónkat. A boldog anya gyermeke felett örül minden lény. Nemcsak szülei­nek szive­telik meg örömmel: a természet új életet, a társadalom új erőt nyer, megújul, felifjedik az em­beri szellem, s a bálaima oly gyorsan emelkedik fel az égbe, mint az, melyet én intéztem a gondolat gyorsaságával Istenhez. Ne szomorkodjál Carolinám. Ne szomorkodjál, nem, te boldog anya. Öleld, öleld át gyermekeid atyját. Carolina erősen átölelte férjét, fejét ennek mellére hajtotta, s zokogás által megszakított sírásra fakadt. Jurát annyira meghatotta boldogsága, hogy nem vette észre Carolina sírásának keserűségeit, s azt hitte, hogy neje abbeli örömében sír, hogy győ­zelmesen menekült meg harczából, s hogy másodíz­ben lett boldog anya. . Pedig ha fura lovag azon csoportra tekint, mely az újon szülött gyermeket környezte, észreve­szi, hogy ott valami rendkívüli történt, s mindent el­árultak volna : azon kíváncsiság, mely­ly­el a körül­­állók a gyermeket vizsgálták, a bámulat, mely min­den új szemlélő csatlakozása által növekedett,­­a fél­beszakított szavak, a gúnyos mosolyok, s azon pil­lantások, melyeket az orvosok, szolgák, szobaleányok egymással kicseréltek. A jó atya vak volt a gyönyör és öröm miatt. Azért azon asztalhoz lépett, melyen a csecsemőt a kiterített lepelre helyezték,­s megindulástól fulladozó hangon igy szólt: Leány, szép, erős leány. Lázasan karjai közé ragadta, ajkaihoz emelte, s a megtörösz­­tött illatszerrel bekent kis lényt hangos csókjaival halmozta el, melyek az anya és gyermekének sírása fölé emelkedve, visszahangzottak a termekben. Midőn elmúlt ezen emelkedett pillanat, nyu­­godtabban tekintett azon gyermekre, kit leányának tartott. Amint igy nézte-nézte a gyermeket, arezvo­­násai eltorzultak. Oly rázkódás rohant végig idegein, mintha villám csapott volna bele. Homloka ránczok­­ba vonódott össze, haja égnek meredt. Görcsösen vo­­nagló ujjai a csecsemő testébe nyomultak, mintha szerte­szét akarná szaggatni. Szemei kidagadtak üregükből, ajkait keserű hab borította, — fogai úgy vaczogtak , mintha halálos hidegség lepte volna meg. — A­ki nem tudta , hogy Ju­ra lovag áll előtte , e pillanatban nem ismer rá, oly nagy változás érte, míg neje ágyá­tól gyermeke bölcsőjéig ment. Dühtől reszketve dobta le a gyermeket, mint ki a remény egéből a csalatko­­zás poklába bukik, s első gondolata az volt, hogy Carolina felé fordul. De visszatartotta neje iránti szerelmének végső maradványa, mindkét kezét vul­kánná változott homlokára tette, mintha távozni ké­szülő eszét akarná visszatartani, s szobájába rohant. Bezárkózott, tehetetlenül rogyott egyik nyug­székére, s meredten tekintett az égre, mintha az eget akarná kérdőre vonni hihetetlen szerencsétlensége miatt. — Senki sem mondta. De láttam magam. Óh, bár előbb vakultam volna meg. Istenem, én Istenem, miért nem oltottad ki szemem világát? Láttam, érintettem. Nem lázas agyam rémszülötte, nem álom, i­ém őrület .------Való, valóság! Azon lény, kit Jura leányának, tiszta latin vére leányának hitt, mulat, cuarterona.* Villámos ég, mily gyalázat! Távollétem alatt, midőn minden gondolatomat, em­lékemet neki szenteltem, még a távolból is folyvást őt szemléltem, s azt hittem, hogy áldott őrangyal­ként áll oldalam mellett, addig ő, mint undok ba­rom, kéjelegve hevert a mulat karjai között. Ezért emeltem ki a nyomorból, ezért neveltem, mint atyja, szerettem, mint szerető, s imádtam, mint vallási ra­jongó a boldogságos szüzet. Ezért töltöttem kilencz hónapot álmatlanul, szomorkodva, folytonos aggo­dalom, metsző fájdalom, s kétségbeesés közt, me­lyet az ő gyötrelmei miatt sokkal inkább érez­tem, mint saját kínjaim miatt. S az egész vi­lág látta. Orvosok, sebészek, gazdasági tisztvise­lők, szolgák. Miként kaczagnak felettem! Miként gúnyolják hiszékenységemet! Miként terjesztik majd gyalázatom hirét! Miként beszélik majd, hogy nem vére — iszonyú, borzasztó! — gyalázatos, szennyes, becstelen és aljas szerecsenvérrel vegyült! Tán Ca­rolina valamelyik őse mulat volt ? Oh, nem! Jól tu­dom, hogy nem. Megismerem az afrikai vért heted­­sziglen. Carolina ép úgy európai,mint én; ép oly tiszta faj gyermeke, mint én; vére, mint enyém, latin vér, melyet Andalusia ragyogó napja felmelegített,s az uj világgal való érintkezése felpezsdített. Nem lehet okoskodnom. Itt bűn, árulás, a mulattal elkövetett házasságtörés történt, kit ahelyett, hogy eladtam, négy felé kellett volna hasittatnom, mint rögtön fel­négyeltetem e vakmerő, házasságtörő nőt és leányát. Mily csalatkozás! Azért bíztam rá nevemet, becsüle­temet, gazdagságomat, boldogságomat, hogy mind­ezt megsemmisítse egy szerecsen állatias csókja. Villámos ég! S mégis él a szerecsen, él ő, és leánya, és élek én! Hol késik az Isten igazságossága, hogy * Cuarteronnak hívják a mulat atyától ás fehárnő­­től, vagy fehér atyától és mulatnő­től származó gyermek­j­ket. B. G.­­ nem szakad, zuhan fejemre az égbolt, s nem lök le a pokol mélységes fenekére, mely azonban korántsem oly mély, korántsem oly sötét, mint gyalázatom. Po­kol, dicsőség, igazság, szépség, büntetés, Isten. Van igazság még az égben, vagy a földön, ha az ő eré­nye hazug volt ? Nyílt homlokán, tiszta szemeiben, isteni mosolyában tisztasága tükröződött. S mindez hazugság, hazugság, hazugság volt. Képzeld a vallási rajongó állapotát, ki Isten­be vetett hitben hal meg, s a »semmiség« sötét pin­­czéjében ébred fel. Ilyen az én állapotom. Oh! Ál­modtam, csalatkoztam. E leánynak fehérnek, mindenesetre fehérnek kell lennie, mint hó. Csalatkoztam. Nézzük meg újra. Jura hevesen csengetett. — Senor, szólt a nyomban belépő szerecsen. — Hozd ide a leányt, de nagy vigyázattal, nehogy baja legyen. A szerecsen meghajolt, s gyorsan teljesítette a parancsot. Ekközben az újon szülöttet bepólyázták. Jura lovag magára zárta ajtaját, a gyermeket térdeire helyezte, s kezdte kibontani takaróiból. — Óh, fehér, fehér! — De fekete szia csillám­lik át fehérségén; ajkai mulat származásra mutat­tak . — Óh! körmein látszik a kékes félkör!------­Óh, mulat leány vagy, mulat vérből származol, a mu­lat fajhoz tartozol. Szépséged, anyádéhoz hasonló szépséged daczára elárulja egész lényed származá­sodat. Távozzál szemem elől bűn leánya, boldogtalan, átkozott lény, a hálátlanságnak feketébb gyümölcse, mint őseid színe, a becstelenség élő emlékköve. Jura ismét csengetett, a rabszolga ismét belé­pett, s átvette a most roszul bepólyázott, szerencsét­len gyermeket. — Most már nincs kétség benne. Lebuktál a mély örvénybe gyalázatos asszony. Meggyaláztál hit­szegő. E gyötrelmes pillanataimban csak egy vigasz­talásom van, — a halál, az élet tragoediájának ezen nagy catastrophája. Meghalsz, meghalunk. A halál egyetlen gyógyszer. Meghalok. Magammal ragadlak, magammal ragadlak a sírba. A sír lesz otthonunk. Áldott, örökké áldott legyen a halál!­ (Folyt, köv.) Budapest, sept. 30. (A megyék kikerekítése és általá­­ban a megyei közigazgatás tár­gyában) ma a belügyminiszternél értekezlet tar­tatott, melyen néhány főispán, alispán sat. vett részt. Az értekezlet azon pontozatok alapján indult meg, melyeket a belügyminiszter az egyes megyékhez in­tézett kérdésekre beérkezett feleletekből állított egy­be. E pontozatok között van egyebek között azon kérdés is, vájjon az eddigi »állandó választ­mányok« megmaradjanak-e továbbra is jelenlegi szervezetükben, vagy ha nem, miként pótoltassanak. Az eszmecsere leginkább csak általánosságokban mozgott, érdemleges megállapodás az egyes pontokra nézve ma még nem történt. (A magyar szesziparosok) azon kérvényét, melyben az üzem megszorítására enge­délyért folyamodtak, mint halljuk, Gr h­y c­z­y pénz­ügyminiszter elutasítá. Mint annak idején említik, a szesz-iparosok arra utaltak, hogy a szesz-fogyasz­tás folytonos csökkenése, a termények árának pedig váratlan emelkedése folytán nagy válságba sodortat­nék a fejlődésében különben is fenyegetett szesz-ipar, ha a gyárosok kénytelenek lennének az üzemet a ko­rábban bejelentett egész kiterjedésben folytatni, s ez okok alapján engedélyt kértek arra, hogy a gyártást megszoríthassák. E kérelmet a pénzügyminiszter nem tartá teljesíthetőnek s ezt valószínűleg azzal is indokolta, hogy az engedély megadásának törvényes rendeletek állanak útjában. (A nemzetközi statisticai con­gress­u­s­ budapesti előkészítő bizottsága ma este a kereskedelmi minisztériumban H­a­y­n­a­­­d Lajos érsek elnöklete alatt ülést tartott. Az ülésen­­ Keleti Károly mint tanácsos részletes jelentést tett a congressusi állandó bizottságnak közelebb Stockholmban tartott értekezletéről, melynek ered­ménye lapunkban már kimerítőleg ismertetve volt. Ez előterjesztés kapcsában Keleti fölemlíté, hogy az előkészítő bizottságnak is kellene néhány kérdést fölvetni s ő maga részéről a következő hármat ajánl­ja: A statistika és a földrajz határainak megállapí­tása. A közbenső áruforgalom statistikája. A statis­­tikai magántevékenység szervesebb beosztása az ál­talános statistikai tevékenységbe. E kérdésekhez többen hozzászólottak, míg végül abban történt meg­állapodás, hogy az állandó bizottság üléséről szóló jelentés, valamint a most említett javaslatok kőnyo­matban osztassanak ki a tagok között; oct. 10-ig je­lentsék be a tagok az általuk még javaslandó kérdé­seket s a bizottság oct. 15-én újabb ülést tartson, melyben mind e kérdéseket megvitatja. Ez volt a mai ülés legfőbb tárgya. (Grhyczy adójavaslatairól), la­punk közleménye alapján, a »Politikai Újdonságok« következőleg nyilatkoznak. Mindenekelőtt kiemelen­dőnek tartjuk, hogy ez adótörvényjavaslatok újabb tanúbizonyságot szolgáltatnak arra nézve, hogy a kormány a kilenczes bizottság munkálatát tette programmja alapjává. A­mi a közadók kezelésére vonatkozó törvényjavaslatot illeti, erre nézve már a kilenczes bizottság ajánlotta, hogy az adók kivetése és behajtása körül a megyének és községeknek na­gyobb hatáskör adandó, hogy a folyó tartozás az adóhátraléktól elkülönítendő, stb. Ezen eszmék most már részletesen formulázva benne foglaltatnak a törvényjavaslatban,­­ megkoronázva egy fontos új intézménynyel, az adófelügyelők intézményével. A vasúti és gőzhajózási szállítás megadózta­tását szintén a 9-es bizottság hozta javaslatba, azzal a különbséggel, hogy csakis a személyjegyekre akart 10 3/o adót vetni. Ghyczy Kálmán törvényjavaslata ezt elfogadja, de egyúttal a gyorsszállítmányok után 5°/o, a közönséges teherszállítmányok után 2 % adó kivetését tervezi. Ez új adóból a pénzügyminiszter 2.400.000 forint évi bevételt remél már 1875-re,­­ később valószínűleg többet is jövedelmez majd ezen adónem. Kereskedelmi forgalmunk szempontjából sajnos, hogy ez adónemhez kellett folyamodni, mert minden adó, mely a szállítást drágítja, ne­hezíti terményeink versenyét s nyomja az árakat. Tévedne, a­ki azt hinné, hogy ezt a 2.400.000 forin­tot netalán a kereskedő fogja ks megfizetni! Igenis köz­vetlenül a kereskedő fizeti meg, a­ki az áruszállít­­mányt a vasúton föladja, de közvetve e teher is a termelőre nehezedik, ki a csökkenő árak folytán ke­vesebbet kap termelvényéért. Jogtalannak mindamellett nem mondhatni ez új adónemet. A tömeges vasútépítések következtében kétségkívül emelkedett országszerte a földbirtok ér­téke­s jövedelmezősége. Minthogy azonban az ország a vasutaknak 14 millió forintot meghaladó subven­­tiót kénytelen fizetni, méltányos, hogy e teher vise­lésében maga a szállítás is egy külön szállítási adó alakjában részt vegyen. Ha majd egykor vasutaink a saját lábukon állanak s vissza kezdik fizetni a ne­kik nyújtott tetemes előlegeket, akkor bizonyára a szállítási adó lesz az első, melynek megszüntetését egy józan pénzügyi politika javaslatba hozandja. A bor- és húsfogyasztási adóról, nem ismervén a törvényjavaslat szövegét, ezúttal nem szólunk. Annyit megjegyezhetünk, hogy azért látták szüksé­gesnek egy új törvény hozatalát e két adónemről, mert az eddigi rendszer mellett a bor és húsadó igen csekély összeget jövedelmezett. Magyarországon leg­alább tízszer annyi bor­ és hús fogyasztatik, mint a­mennyi után jelenleg a fogyasztási adó fizettetik. Az eddigi jövedelmi és személykereseti adó he­lyébe három új adó fog lépni: a tőke-kamatadó, a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok és egyle­tek adója, és a kereseti adó. A két elsőt már előter­jesztette a pénzügyminiszter, a kereseti adóról szóló javaslat azonban még nem kész. A tőkekamat- és járadékadó szorosan véve nem más, mint az eddigi jövedelmi adó egyik osztálya, csakhogy most már — nagyon helyesen — külön választották ettől a rész­vénytársulatok adóját. Nem indokolható azonban, hogy a részvénytársulatokat oly magasan adóztassák meg, mint a nagyobb tőkekamatot. A részvényekben való tőkeelhelyezés több koc­kázattal jár s a rész­vénytársulatok nem is titkolhatják el soha jövedel­meiket , nem méltányos tehát, hogy míg a tőkekamat az új javaslat szerint 600 forinton alól csak 6 % adót fizet, a részvényesnek talán 10—20 forintot tevő osztalékából az állam részére egy tizedrész le­­foglaltassék. (A román hadgyakorlatok.) A belgrádi »V­i­d­o v dán« konstantinápolyi levele­zője szerint Romániában nagyban készülnek a had­gyakorlatokra, melyen 25.000 rendes és 10.000 nem­zeti katonaság vesz részt. Nikola montenegrói feje­delmet is oda várják f. hó végére, s fogadására a legnagyobb készületeket teszik, mert »vojvodái« és »szerdárjai« is követik őt ez útjában. A román had­gyakorlatokra Szerbiából és Görögországból is ér­keznek katonavendégek. Mindezen katonahírek — a harczias szellemű stambuli levelező szerint — a török császár minisztereire kínos benyomással vár­nak, különösen a nagyvezér lát azokban a törökökre nézve felette komoly dolgokat: a keleti keresztény államok szövetségét. Hogy a porta három-négy oldal­ról való megtámadás esetében kellemetlen helyzetbe kerülne — az kétségtelen. Adja az ég — igy kiált fel közle — hogy a keresztény népek kormányai az utóbbi tíz évi tapasztalatokból okultak legyen ! Budapest) sept. 30. A franczia politikai élet a nemzetgyűlés szünetelése idején csak a képviselő s munici­­pális választások alkalmával vetett magasabb hullámokat. A spanyol végrehajtó hatalom elismerése, Mac Mahon tábornagy két rend­beli utazása az eseményszegény nyári idő­ben élénk hírlapirodalmi vitákra adtak ugyan alkalmat, a nagy közönséget egészben véve mégis alig érdeklik. Annál nagyobb mérvű a közérdekeltség mindenkor, midőn választás­ról van szó. Az egész nagy ország szeme ama pontra volt irányozva, melyen a választás történt, s a polgárok kis töredékének azon nyilatkozatait a diadalmas párt országra szó­ló jelentőségű politikai eseménynyé iparko­dott fölcsigázni. Az eddigi partiális választásoknál még általánosabb mozgalmat keltett ama válasz­tás, mely ez­úttal nem egy megyében, hanem az egész országban fog vasárnap, oct. 4-dikén végbemenni. Nyolc­vanhat me­gyei bizottság fog fele részben az általános szavazat útján újra választatni. Körülbelül tizennégyszázra megy a betöltendő állomások száma s már magából a megyei élet üdvös továbbfejlesztésének, az önkormányzati jogok és kötelességek lelkiismeretes teljesítésének szempontjából is kiváló jelentőséget ny­er e vá­lasztás. — A radicális­ párt azonban még más szempontból is nagy fontosságot tu­lajdonít a vasárnap megejtendő adtus ered­ményeinek. — Politikai c­élzatokat fűz az ügyhez , s arra hívja fel a nemzetet, hogy a választást ünnepélyes manifestatióvá alakítsa át a köztársasági államforma érde­kében. Elfeledés, hogy a politikának erőszakos bevonása oly térre, honnan az a törvény korlátai által ki van rekesztve, sehogy sem felel meg a megyei önkormányzat érdekei­nek. A franczia megyének nincs politikai ha­tásköre ; a törvény kizárja a politikai ügyek megvitatását a megye ülésterméből; megle­hetősen szűkre szabott tevékenysége kizáró­lag a megyei önkormányzat ügyeire vonat­­ oti jegyzetek. (Braunschweig, Belgium éa Hollandból.) .. . sept. 24. . Magdeburgból Eilieben, Wesensleben, Helm­stedt állomásokon keresztül vezet a vasút Braun­­schweigbaja belmstedti állomáson húsz apá­­cza szállott be, kérdem a vonatvezetőt, hogy katho­­likusok-e ? Egész büszkeséggel viszonozta: »Nem uram, ezek a mi vallásunkbeliek« t. i. protestán­sok. — Braunschweigban Schrader ven­déglőjében háltam és a reggeli órákban a régi várost megszemléltem. Székesegyháza igen régi és a falain levő számos temetkezési emléktáblák közül feltűnt nekem az, mely tanúságot tesz, hogy »Koch Kristóf 1683-ban 86 éves korában halt meg, miután három egymást követő nejétől 22 gyermeket hagyott hátra.« — Minden magyar községben húsz ily hazafi, és W­eszelovszky barátunk aggodalmai a magyar fajnak életképességére nézve el fognak enyészni. Egy az egyháztéren fazekakat áruló polgár díjtalan cicerone gyanánt csatlakozott hozzám, s kegyelettel mutatta a nagy ajtón azon körömnyomokat,melyek állítólag egyik braunschweigi­leg szelídített oroszlánától erednek ; a hűt állat ugyanis gazdáját, kit éltében mindenüvé kö­vetett, holta után is követni akarta az egyházba, hol ravatala fel volt állítva és egész nap a bezárt ajtót kaparta körmeivel. Braunschweig és Han­nover között Welf-párti öreg főurral utaztam; társalgásba elegyedtünk ; elmondta fájdalmait és re­ményeit, megjósolta, hogy a német császárságnak okvetlenül meg kell bukni és végre szemrehányáso­kat tett nekem, kinek nemzetiségét felismerte, hogy a magyarok miért oly pártolói a német birodalom­nak ? Mosolyogtam az öreg legitimista ábrándjai felett. Hannover egyike a legszebb német váro­soknak ; az indóház előtt tágas tér, közepén Ernst August király szobrával, körttl­e fényesen épült szál­lodák; a György-herczeg és Schiller-utczák kertekkel környezett gyönyörű épületeik kellemesen lepik meg az utazót. A nagy mérvben erődített Minden várán, továbbá a szép fekvésű Oynhausen fürdőhe­lyen, Bielefeld nagy gyárvároson és a híres Essen városon, hol Krupp készíti az európai nem­­­­zetközi jog hatalmas paragraphusait, keresztül halad-

Next