Pesti Napló, 1874. október (25. évfolyam, 224-250. szám)
1874-10-01 / 224. szám
kozik. Midőn tehát ilyen testület választásánál a polgárság elsősorban nem a szakképzettséget, a helyi viszonyokban való jártasságot, az egyéni becsületességet, hanem a politikai meggyőződést, a pártállást veszi zsinórmértékül, az eredmény a legtöbbször alig lesz olyan, mely a megyei élet és autonómia igazi szükségleteivel összhangzatban áll. Veszélyes az elv mindenütt, de különösen Francziaországban, melynek kormánya nemcsak szereti, hanem elő is mozdítja a megyével való összeütközést, minthogy ez a fennálló törvények s a törvényhozás jelen viszonyainál fogva mindig csak az ő diadalával végződhetik. A politika becsempészése a megyei életbe az antirepublicánus kormánynak kedvező alkalmat nyújt arra, hogy megszabaduljon olyan megyei bizottságtól, mely az ő politikai irányával ellenkező állást merészel elfoglalni. A franczia nép tehát nem nagy szolgálatot tesz önmagának, ha követi ama jelszót, melyet e kérdésben Gambetta a jeles szónok s a radicális párt legkiválóbb vezértagja egyik levelében kiadott. Francziaországnak nincs oka olyan alkalmat, mely arra épen nem czélszerű, politikai manifestátiókra fölhasználni. Hogy ma a franczia nép zöme a jelen államformához ragaszkodik, hogy szívéből óhajtja a provisorium megszüntetését, s végleges, a törvény szentségével övezett erős és állandó kormány alkotását, azt nem szükséges politikai demonstrátiókkal bizonyítani. Tudja azt mindenki, tudja Mac Mahon, tudja a nemzetgyűlés többsége, mely épen ezért nem meri önhatalmilag meghosszabbított mandátumát befejezettnek nyilvánítani s az új általános választásokat elrendelni. Tudja ezt végül a közvélemény, mely szintén ez okból nyugalommal várja be, míg valamikor mégis csak el fog érkezni a nemzetgyűlés vég óhajtott feloszlatásának ideje. Thiers is vándor apostolává lön a köztársaságnak, ő is folyton ismételve hirdeti a conservativ köztársaság diadalba vetett reményeit. Buzdítja, lelkesíti kitartásra, nyugalomra és törvénytiszteletre , nem pedig rendesen ezélt tévesztő demonstrációkra inti nemzetét. S valóban a köztársaság véglegesen csak a törvény talán hosszadalmas, de egyedül biztos útján nyerhet jogi szentesítést. Tüntetésekre a kormány mindig erőszakkal felelhet. Ezt annál szabadabban teheti, mert nemcsak a hatalom az övé, hanem a jog is, minthogy minden tettét a törvényesség külső mezébe öltöztetheti. A nemzetgyűlés többsége kész jóváhagyni minden erőszakosságot, mihelyt az a köztársasági párt ellen irányul. A józan ész szava azt parancsolja tehát, hogy a republicánusok minél kevesebb alkalmat nyújtsanak a kormánynak az erőszakoskodásra. A magyar kézműiparról. Budapest, sept. 30. Pár nap előtt azon örvendetes mozgalomról írtunk, mely a vidéken az iparosság között, az ipar fejlesztése érdemében megindult, kiemeltük a legutóbb tartott kiállítások előnyeit és örvendetes tudomást szereztünk az élénk és friss társulási mozgalmakról. A sept. 24-diki »Pesti Napló« reggeli számában megjelent czikk szomorúan tünteti föl a vidéki kézműipar helyzetét és elősorolva mindazon hátrányokat, melyek a kézműipar fejlődését gátolják és ennek menthetlen elvesztét jósolja. Ezek ellenében legyen szabad a vidéki iparosság működését más színben bemutatva, az érem második oldalát is megvilágítani. A kézműipar hanyatlását fájdalmasan emlegetni most, midőn a hanyatlásnak jeleit alig észleljük, — nézetünk szerint — nincs helyén. A magyar ipar, mint talán az egész európai ipar, jelenleg ugyan pang, de nem sülyedt alá; pang pedig azért, mert az általános válság utóize még most is mindenfelé észlelhető, és mert az utolsó évek részterméseit és egyéb elemei csapásait a magyar nemzet egy év alatt — még ha a legjobb termés volna is — ki nem heverheti és kiki szükségletét kénytelen megszorítani. De nem fejlődhetik a magyar ipar a kellő mértékben már azért sem, mert ép most van az új törény értelmében átalakuló félben, és a mindenfelé beállott szervezkedés és újjáalkotás korszakában nem lehet rohamos emelkedést követelnünk. Itt a czéhek oszolnak föl, amott ipartársulatok alakulnak meg, iparbizottságok szerveztetnek, iparos-egyesületek létesítése terveztetik stb. A magyar kézműiparnak nincs oka »megalkudnia« a gyáriparral, mert ez nem versenytársa, nem nyomja el. Ha kell valamitől a magyar kézműiparnak félnie, úgy ez azon előszeretet, melyet a mi népünk minden iránt, mi külföldi, érez. Art a kézműiparnak azon áramlat, mely a magyarországi kereskedők vágyait kifelé viszi Bécsbe, Párisba, Londonba stb., hogy az itt beszerzett czikkeket — habár sok esetben rosszabbak és drágábbak, mint a mi belföldi készítményeink — lehetőleg drágán a »külföldiesség« bélyegével a magyar közönség nyakába varrják, mert ez némikép kérkedni is tud azzal, hogy ilyen és olyan ruhadarabja, vagy eszköze ezen és azon külföldi városból való. Az iparosság — szerintünk — nem gép, hogy csupán iparágával foglalkozva, működési köréből mindent kizárjon, mi polgári kötelességévé van téve. Csak örvendve említhetnék föl azon körülményt, hogy az iparosság a közügy iránt melegen érdeklődik, de — fájdalom — azt kell tapasztalnunk, hogy a mai vidéki iparost, saját ügye-haja oly mértékben veszi igénybe, miszerint a közügy iránt inkább közönynyel, mint »beavatkozási« érdeklődéssel viseltetik, és hogy nem »pazarolja az időt« nagy mértékben a politikára. Hogy meggazdagodása esetén miként bánik az iparos pénzével és mivé nevelteti fiát, ezek oly dolgok, melyekbe iparos szempontból nem szabad beavatkoznunk. Vannak oly társadalmi ferde szokások és majmoló divatok, melyek az osztályok mindegyikéből kiválasztják embereiket és ép igy panaszkodhatnánk a fölött, hogy a gazdász, kereskedő stb. családjában ilyen és olyan osztálya és állásával meg nem férő dolgok történnek, hanem ezt — ismételjük — a társadalmi ferdeségek és kinövések orvoslóira bízzuk. Az ipartörvénynyel — ilyen alkalommal — igen-igen sokan szeretnek foglalkozni és mindenkor találnak oly görbet, mely az iparos fejlődésének szerintünk nagyban gátul szolgál. E pontnál akarunk pár percre megállapodni. Az ipartörvénynek különös két oly intézkedése van, mely az iparos-osztályt magát is két pártra szakasztja. — Ezek: a szabad ipar, és a szabad társulás. Vajmi sokan vannak közöttünk, kik a szabad ipart hazánkra nézve még korainak tartják, és kik csupán ebben látják a hazai iparosok elnyomatását. Erre azon megjegyzésünk van, hogy nincsen Európában culturképes, vagy culturállam, melyben a szabadipar ne volna meghonosítva. Sokkal nagyobb mértékben hátráltatva van az ipar haladása bizonyos megszorítások, mint a szabad ipar által, mely utóbbi a verseny jótékony és előnyösen ható befolyására van alapítva. — Mint mindenben, úgy itt is áll az mondat: »győzzön a jobb.« — A fogyasztó közönség mindenkor tudni fogja — hogy saját, és igy a jó iparos érdekében hol tegye bevásárlásait; — az üzletek és műhelyek szaporodása által csak a fogyasztó nagyközönség érdeke van megóva, mert a több irányban kifejlődő szabad versenyzés közepette mindig valami jobb, előnyösebb és czélszerűbb termeltetik. A szabad társulást az ipartörvény 76. §-a rendeli el, mondván : »ugyanazon, vagy különböző ipart egy vagy több községekben önállóan gyakorló iparosok, közös érdekeik előmozdítása végett, ipartársulatokká egyesülhetnek. Tehát csak egyesülhetnek, de nem tartoznak egyesülni. Azt mondják, hogy az iparosok hazánkban még nem eléggé műveitek arra nézve, hogy szabad akaratukra hagyathassék a társulás, és hogy egyelőre azt kötelezővé kellett volna tenni. Az bizonyos, hogy a mi iparosaink még nem állanak a művelődésnek oly színvonalán, mint pl. a nyugati iparos államokéi, de czélok és törekvésekben ezekkel egyek, sőt sokkal szabadelvűbb szellemben kell az ipart fejleszteni nálunk, hol arra — mint már legelső publicistáink beismerik — határozottan legnagyobb szükség van, de az még csak embrióban létezik. Hogy a társulási kényszer ellen még egy érvet felhozzak, egyszerűen registrálom azon hírt, mely szerint az ausztriai ipartörvény módosítása iránt a birodalmi tanács elé legközelebb előterjeszteni szándékolt javaslatban a társulási kényszer megszüntetése is bennfoglaltatik. Az iparosok ép olyan polgárai az államnak, mint a gazdászok, kereskedők stb., s valamint ezeket, úgy azokat sem lehet már valamely társulatba való belépésre kényszeríteni, mert a művelődési szellem magával kell, hogy hozza azon jó szándékot, illetőleg tettet, melynek véghezvitelére a törvény parancsoló szavát többen még most is kívánják. — Örülhetünk, hogy a czéhektől megszabadultunk. Ezen intézménynek voltak ugyan több jó tulajdonságai, de egészben véve annyira kikopott a mai kor keretéből, hogy csak itt-ott igen gyéren látjuk még használatban, hiszen czéljai sehogy sem egyeznek meg a mai reformáló szabad szellemmel. Hanem igenis el fogjuk mondani, hogy hol és miben lehetne az ipar fejlesztését előmozdítani a vidéken épúgy, mint a fővárosban, hol egy cseppet sem emelkedett az ipar fejlődése vagy virágzása a vidéki ipar színvonala fölé. Mindenekelőtt szigorúbban kellene ragaszkodnunk az ipartörvény végrehajtásához, melynek 83. §-a világosan elrendeli, hogy mindazon czéhek, melyek a törvény életbelépte után számítandó kilenc hó múlva ipartársulatokká át nem alakulnak, vagyonukat közhasznú iparczélokra adományozzák, és ezután föloszolnak. Ellenkezőleg a törvényhatóságok a vagyont lefoglalni, azt közczélra fordítani és a széheket föloszlatni tartoznak. A törvény ezen intézkedése még mai napig sincs végrehajtva, és a vidéki iparosság azon része, mely kétségbeesetten kapaszkodik a széhrendszer kopott köntösébe, nem hiszi el, hogy a széh már csak egy, a múltban létezett »semmi«, hanem azt tudja — és ezen tudatát terjeszti — hogy az oly »valami«, melyet már oly gyakran akartak megdönteni de mely évszázadokon át fönntartva magát, uralkodni fog örökkön-örökké. Ezekkel szemben kell mindenekelőtt több erélyt kifejteni és az uj társulásnak útjában álló egyéb akadályokat elgördíteni, hogy a törvény szellemében létrejöhessenek országszerte, az orsz. m. iparegyesület által kidolgozott minta alapján, az ipartársulatok. Ezen akadályok közé tartozik a közigazgatási közegek késedelmes eljárása a társulatok alapszabályainak fölterjesztése és a szakminisztérium által helybenhagyott vagy észrevételezett leiratok kézbesítése körül. Ezen eljárás igen sok panaszra adott okot és annál inkább is orvoslandó, mert mindenfelé azt hiszik, hogy az untató hosszadalmasságnak a szakminisztérium az oka és ez bizalmatlanságban részesül. Pedig úgy tapasztaltuk, hogy itt a t. ipar- és keresk. min. ipari osztályánál a beterjesztett ügydarabok lehetőleg gyorsan intéztetnek el. A mai napig Magyarországban 521, az ipartörvény értelmében alakított, ipartársulatok törvényesen bemutatott alapszabállyal, melyek közül 45 a fővárosra esik. Azon számok alig '/te része képezi az általános ipartársulatokat, melyek sokkal jobban hathatnának az ipar fölvirágoztatása érdekében, egyesítvén magukban a szellemi és anyagi erőket egyik vagy másik városban és vidéken. Ezen ipartársulatok feladatává van téve odahatni, hogy az iparos tagok a termelésben és terményeik értékesítésében a nagy üzlet előnyeiben részesüljenek és ezen czélra nyersanyagbeszerzési egyletet, közös raktározási egyletet, termelő társulatokat sat. létesíteni. Ezek létesítéséhez azonban előbb az ipartársulatok maguk, mint létesítők szükségesek; kétszeres erélylyel kell tehát a nevezett törvényszakasz végrehajtásához látni. Szükséges még továbbá az ipar fölvirágoztatásához az iparos szakosztály fejlesztése. E tekintetben csakugyan még nagyon kevés történt úgy a kormány, mint az iparosok részéről. Mivel azonban a tárgy oly körülményes megbeszélést és megismertetést igényel, mind e czikk keretébe nem fér, arról legközelebb fogunk szólani. Addig is czélszerűnek látnák, ha úgy iparos, mint más viszonyaink meghirálása tekintetében nem pessimisticus módon járnánk el, hanem egyszerű objectivitással birálgatnók és fejtegetnék a viszonyok minéműségét. Gelléri Mór ván és a jó szagú víz híres készítő helyét, melyben már minden második ember neve: Maria Parina, látogatásomra nem méltatván,estve Aachenbe érkeztem ; a »Grosser Monarch« szállodába hajtattam s kocsimról leszállva, kellemesen lepett meg egyik magyar főúri ismerősömmel való találkozás. Két évvel ezelőtt palotámat tartották vissza e szállodában, mely állítólag akkor nem volt megtalálható; azon reményben voltam, hogy azt visszakapom, azonban a »Grosser Monarch«, mint ilyen, egyszerű annexiónak vélte a dolgot, s nem adta vissza palotámat. Aachen a legpiszkosabb város Európában ; a nagy térhez közel fekvő Cornelius és Antonius utczákon rohadó bűzös csatornavíz folyik; a »Grosser Monarch« a szó teljes értelmében fosztogatja az utasokat. Megfejthetlen előttem, mi lehet oka annak, hogy az egészségügyi intézkedések e sokat látogatott fürdőhelyen teljesen el vannak hanyagolva. Mi az aacheni kénes fürdőket illeti, ezekhez vegyészileg egészen hasonlóak és sokkal nagyobb gyógyhatásuak Margitszigeti fürdőink s magyar ember ugyancsak roszul cselekszik, ha ezek helyett, melyek paradicsomi környezettel bírnak, a piszkos és egészségtelen Aachenbe vándorol. Másnap délután Brüsselbe érkeztem és a »hotel de Suéde«-be szállottam. Brüssel mindenben Párist akarja utánozni; van ott: Restaurant aux fiseres Provenceaux, Café Riche, Café Anglais stb. épen úgy, mint Párisban ; értelmes, víg és szolgálatkész lakossága, jó színház és zene, gyönyörű sétányok és páratlan tisztaság, úgy, mint minden irányban jó és olcsó életmód Brüsselt a legkellemesb európai városok egyikévé teszik, hol az utazó nemcsak igen jól érzi magát, de kedvet kap ott letelepedni. Néhány napi időzés után Antwerpen várát látogattam meg. Az erődítések nagyszerűek, aki azonban úgynevezett fellegvárt akar látni, az ugyan csalódik, mert a város körül hegy nincs; a különféle erődök hat-nyolc mértföldnyi körben védik a várost és ezek között kétszázezernyi hadsereg kényelmesen táborozhat, miután pedig az összeköttetés az Escaut-Schelde által Londonig tökéletesen szabad, Antwerpen az angol hajóhad segítsége mellett bevehetetlen. A zöld téren — place verte — levő Európa minden tekintetben megfelel a kivánalmaknak; előtte áll Rubensnek nagy éremszobra és Belgiumnak legszebb székesegyháza, melyben egyéb nagyszerű festményeken kívül Rubens-nek világhírű műve, a »keresztről levétel« látható. — Az Escaut partjai a kikötő és nagy víztartók — bassins — melyekben száz meg száz hajó állomásoz, felséges látványt nyújtanak. Ezek közelében volt Loisset circusa felállítva, melyben nagyobbára matróz-közönség előtt tánczoltak a sovány lovak és lovarok. Antwerpenből Dortrechten és Rotterdamon keresztül Ha a g-ba utaztam , az utazás e részének legnevezetesb tárgyát az 1800 méter, vagyis mintegy ezer öl hosszú híd képezi a Murdegg-en keresztül; bámulatos mű, melyhez hasonlót sehol sem lehet találni. Haga vagy Gravenhage, mint azt a hollandi nevezi, oly benyomást tesz az utazóra, ki a zajos kereskedelmi városokból érkezik oda, mint a sauburg St.-Germain főúri csendes városrésze. Balcsillagzatom a méreg drága, rosz és piszkos »hotel Pauter« szállodába vezetett; a város megnézése után a közel fekvő tengeri fürdőbe Scheveningen-be siettem ; gyönyörű erdőn át vonul a lóvonatú vasút, és a tengersuvár utazót a fürdőhelyiségek közelében levő »Grand hotel des bains« közelébe viszi. A hullámverés határozottan erősebb és jótékonyabb mint Ostendben, — az élet olcsóbb , az erkölcsiségre több súly fektettetik, az étkezés jobb , és ha még hozzáteszem , — hogy a gyönyörű zöld erdő csak tíz percznyi távolságra van, míg Ostendben, Helgolandban és sok más tengeri fürdőben a fának és árnynak nyoma sincs, okvetlenül Scheveningent kell ajánlanom az üdülést keresőknek. Itt találkoztam egy egész csapat pesti vendéggel; tudós barátom Th. tanár a tenger partján is atomszámításaival foglalkozott. Délutánra — hogy a jó szokásból egészen ki ne jöjjünk, tarokkpartié volt előirányozva, de a terv azon egyszerű ok miatt bukott meg, hogy sem Scheweningenben, sem Haagban tarokk-kártya nem létezik. ízletes közös ebéd alkalmával jó pezsgővel kaczintottunk more patrío a hazáért s a henn levőkért. Scheweningenből Haagba vissza és innen Ley den és Harlem városokon keresztül Amsterdamba utaztam. Az utazást Leydentől Harlemig Van der Korff barátommal, kivel régibb időkben Damascusban ismerkedtem meg, lóháton tettem. Az itt valóságos virágéden , villák, kéjpaloták mértföldnyi hosszúságra terjedő, bámulatra ragadó sora tesz tanúságot Hollandiának rendkívüli gazdagságáról. — A nők aranyos csipkefelkötőikkel: hófehérek, kedvesek és barátságosak. Sovány nőt egész Hollandiában nem láttam; a tisztaság, kényelem a legkisebb faluban is megvan; a buján zöldelő legelők gyönyörű baromtenyésztést tesznek lehetővé, a száz meg száz csatorna, szélmalom, híd, zöldre és veresre festett házak oly sajátságos jelleget kölcsönöznek Hollandiának, minővel a világ egy országa sem bír. Harlemben búcsút vettem barátomtól és a gőzösön Amsterdamba utaztam. — E roppant kiterjedésű kereskedéssel bíró város sok tekintetben hasonló Velenczéhez; széles csatornái, száz meg száz összekötő hídja és oszlopokra — pilot — alkalmazott épületei önkénytelenül emlékünkbe hozzák az Adria királynőjét. Velencze azonban csöndes és a roskadozó nagyság mélabús benyomását teszi, mig Amsterdam széles csatornái, minek: a »Herrengracht« »Prinzengracht«, élettől pezsegnek; a partjaikon ültetett fasorok mellett pompás hintók robognak és a kereskedők, háztulajdonosok, matrózok sokasága hömpölyög a csatornák mentében a világ egyik legszebb kikötőjéhez. Amsterdam gazdagságban és nagyságban naprólnapra növekedik. Az állatkert különös figyelmet érdemel nemcsak a rendkívüli ritka állatok, de különösen gyönyörű virágcsoportjai miatt. Megnéztem a híres »Amstel hotelt«, de oda nem szállottam azért, mert rendkívül drága, a város központjától messze esik és nem is bír a hollandi szállodák sajátságaival, ellenben a »BlackDoo- ten hotel«-t mindenkinek ajánlhatom. Holnap gőzösön Londonba indulok, de nem mondom Turenne tábornagygyal : »adieu Canards, canons, canailles«, mert mindig szívesen fogok visszaemlékezni a tisztaságtól ragyogó szép Hollandiára. Gorzó. A német vasúti igazgatóságok egyletének közgyűlése. Budapest, sept. 30. A mai nap egészen az egyleti szabadjegyek szabályzatának volt szentelve. Két órai vita után a közgyűlés, mint már esti lapunkban jelentettük, elhatározta, hogy belebocsátkozik a szabályzat részletes tárgyalásába, a szünet után pedig öt órán át vitatkozott a szabályzat felett, hogy mily eredménynyel, arról érdekes felvilágosítást adott Schmerfeld úrnak alább közlött felszólalása. A részletes vitát megelőzőleg az ügyvivő igazgatóság szervezése ügyében kiküldetni határozott bizottság választatott meg. Elnök bejelenti, hogy éjjel 1/21 órakor egy vonat a közgyűlés tagjait Fiuméba viszi,azonfelül holnap d. u. 3 órakor Losonczra megy egy külön vonat; ott a tagok meghalnak és reggel külön vonaton Boroszlóra mehetnek; jelenti továbbá, hogy a Strampferszínházban nem fog megtartatni a gyűlés tiszteletére tervezett mai előadás, mert az igazgató az ajánlatmegtétellel, azaz tegnapelőtt óta, csőd alá került. (Zajos derültség.) A gyűlés ezek után áttért az egyleti szabad jegy-szabályzat részletes tárgyalására. Az első szakasznál Schmidt azon módosítványt nyújtotta be, hogy egyleti szabad jegyek kiadására kötelezték mindazon vasutak, melyek az egylethez tartoznak és rendes személyforgalommal bírnak. Freund (első erdélyi vasút) azt indítványozza, hogy a szabadjegyek kiadása ne szorítkozzék a rendes személyforgalommal bíró vasutakra. Ez elvettetett, de a Schmidtféle javaslat a többség által elfogadtatott. Ezután igen hosszú vita keletkezett azon kérdés felett, hogy a szabadjegyek kiadásában további megszorítás történjék-e; az érdemleges vita és a kérdés felállítása körül kifejtett zavarok több mint egy órát vettek igénybe, végül név szerinti szavazás útján a közgyűlés azt határozta 120 szavazattal 74 ellen, hogy az egyleti jegyek kiadása ne szoríttassék szűkebb korlátok közé; e szavazásnál az államvasutak leszavaztattak; a magyar vasutak majdnem mind a többséggel szavaztak; a magyar államvasut a kisebbséggel szavazott, azaz az egyleti jegyek számának csökkentése mellett. A főhivatalnokokra nézve elfogadtatott dr. Gross (északkeleti) azon indítványa, mely szerint a rendes személyforgalommal bíró pályáknak, melyek 40—200 kilométerre terjednek, egy jegy, minden további 80 kilométer után pedig egy- egy további egyleti jegy adatik ki a főhivatalnokok számára. Hosszú vitára adott alkalmat a bizottság azon indítványa is, hogy az igazgatósági helyettes tagoknak ne adassanak egyleti jegyek; néhány német vasút azt indítványozta, hogy az állandóan alkalmazott helyettes tagok igényt tarthassanak az egyleti jegyre. Hosszú vita s név szerinti szavazás után a többség a bizottság javaslatát fogadta el. Tonay, a magyar államvasutak igazgatója tudtul adja a Fiuméba rándulni akaróknak, hogy a vonat nem ma éjfélkor, hanem holnap éjfélkor indul Fiuméba, mivel a tárgyalás igen lassan halad és a közgyűlés kénytelen lesz holnap is ülésezni. Most azonban Schmerfeld (alsó-sziléziai vasút) arra figyelmeztetett, hogy ez az egész hosszú vita, mely immár 6-7 órája tart, hiábavaló volt, a hozott határozatok leglényegesebbjeit tetemes kisebbségek ellenezték, pedig a közgyűlés határozatai csak akkor kötelezők, ha az egyes társulatok igazgatóságai mindannyian elfogadják; de ez nem valószínű, szóló azt indítványozza tehát, hogy az ügyet tessék el a napirendről. Ivánka Imre ellenzi ez indítványt, mert azt még soha életében nem tapasztalta, hogy egy gyűlés hosszú órákon át vitatkozzék egy tárgy felett és azután azt határozza, hogy az ügyet leteszi a napirendről. Az indítvány helyén lett volna a vita elején, de nem most. Fournier elnök kijelenti, hogy a közgyűlés kötelességet teljesít, midőn nézeteinek kifejezést ad ; ha azután egyik-másik társulat a kijelentett nézetet nem teszi magáévá, és így a régi állapot megmarad , az már nem tartozik a közgyűlésre. A közgyűlés ezután egyhangúlag azt határozta, hogy a tárgyalást folytatja és csakugyan tovább is folytattatott a részletes vita; jelentékenyebb mozzanata nem volt; 1/26-ra befejeztetett és ezzel a 7-ik tárgy is el van intézve. A holnapi gyűlésre tizenkét tárgy maradt. BELFÖLD, Sz.-Fehérvár, sept. 28. (Tanfelügyelői Jelentés.) A következőkben közöljük a megyei bizottság elé terjesztett tanfelügyelői jelentést. Mielőtt öt évi működésünkről a t. megyei bizottságnak számot adnánk, legyen szabad a legközelebb lefolyt tanévről szóló jelentésünket a következőkben röviden összefoglalva előadni : A kir. tanfelügyelőség jelentése szerint a lefolyt tanévben 141 községből 95-öt látogatott; tett tapasztalatairól jelente, hogy látogatásai alkalmával a hitközségeket, azok bevégezte után az egyházi főhatóságokat az általa tapasztalt hiányokra felhívta, s nem volt eset, hogy a megkeresett főhatóság a legnagyobb előzékenységgel fel nem hívta volna alattas közegeit a tanodákban észlelt hiányok megszüntetésére. Hasonlót jelentett a megye összes tiszti karáról, csakis azt látná kívánatosnak, hogy a tisztviselő urak ne csak a rendeletet adják ki, hanem a rendeletet nem teljesítő elöljárót szoros felelősségre vonják, csakis így lehetne reményleni, hogy az illetők a nevelésügyi törvény végrehajtásánál megfelelő czéllal járandnak el. A múlt évhez képest örvendetes előhaladást tapasztalt a tanodák építésénél, minthogy Magyar-Almáson és Keresztesen,a r. kath. felekezeti, Bodméron a község,Sz.-Ágotán a ref. felekezeti tanodák újra építtettek , Bárándon pedig egészen uj iskola szereztetett. Építés alatt állott a seregélyesi r. kath.,sár-egresi ref. felekezeti, a ráczalmási, pusztazámori községi iskolák. Az építés kilátásba helyeztetett gr. Zichy Edmund ur által a hatvani pusztán. A tantermek száma kettővel szaporodott. Az 1868. 38. t. sz. 23. 44. §§-ai értelmében a községek által építendő iskolák iránt tárgyalás kezdetett meg Baracskán, Baracson, Bicskén, Iváncsán, Nagy-Perkátán, Alsó-Szt.-Ivánban és Rétszilason. Az ismétlő iskolák berendezése, különösen a heti 5 órai tanítás behozatala a tanfelügyelőségnek még mindig nem sikerülvén, a tanügy érdekében egyáltalán szükségesnek látnák falragaszok által a lakosságot az oktatási törvénynek egyes rendeletével megismertetni. A tanköteleseknek a tanítók által képzettségi fokuk szerinti osztályozása, a tantárgyaknak a kiadott miniszteri tanterv szerint kellő terjedelembeni tanítása még sok kívánnivalót hagy maga után. Oka ezen hiánynak nemcsak abban keresendő, hogy a nagyobb gyermekek több helyen csak 4—6 hóig járnak iskolába, hanem abban is, hogy néhány tanító a miniszteri tantervet még át sem tekintette, a beszéd és értelemgyakorlat helyes kezelésén alapuló tanmódot nem ismeri, és még mindig azt hiszi, hogy ez külön álló tantárgy; az előirt tantárgyaknak az életre kiható hasznáról tájékozva maga sem lévén, azt minden kedv nélkül tanitja, — s igy a gyermekkel beemléztet nehány kérdést az előirt tantárgyakból, s azt hiszi, hogy kötelességének eleget tett. — A fatenyésztést, méhészetet, gazdászatot, mely tárgyakból szerzett helyesebb fogalmak a nép anyagi helyzetének javítására hatnának, — egészen mellőzi, részint, mert a községek a faiskolai helyet be sem szerezték, vagy azt más czélra fordítják, részint mert a tanítók e tárgyak előadásában teljesen tájékozatlanok. A testgyakorlat helyes tanítása nemcsak a testi kifejlődés előmozdítására hatna áldásosan, hanem a védkötelezettség előismereteit már a zsenge gyermekeknél tanítva, azt eredményezné, hogy a fegyver alatti szolgálat idejét a törvényhozó testület kisebb időtartamára szállíthatná le. A tanítási hiányokon, mint a tapasztalat mutatja, a tanítói póttanfolyamok keveset segítettek, meggyőződésünk szerint a most megalakított tanítóegylet a kölcsönös eszmecserével, a rendezendő mintaelőadásokkal, s többesfélékkel sokkal több hasznot teend, de csak úgy, ha minden tanítónak alkalom adatik az egylet ülésein megjelenhetni, mi nézetünk szerint akként volna elérhető, ha a megye statutarius jogánál fogva a községeket egyenesen kötelezné a tanítói értekezletre menő tanítók fuvar és napi díjaik kiszolgáltatása iránt. A gazdászat czélszerű tanítását a kormány vándor-szaktanárok alkalmazásával, a megye pedig az által mozdíthatná elő, ha minden község területéhez mért faiskolára és konyha-kertészetre alkalmas helyek megvételére elöljárósága felelősség terhe alatt köteleztetnék; e mellett a községeket tornahely kijelölésére és azon a legszükségesebb torna eszközök felállítására kellene szorítani. Hiányosnak találja az iskolatanács a leánygyermekek nevelését is, amennyiben a legtöbb iskolában sem a konyha-kertészet, sem a gazdászat, sem a legszükségesebb kézi munkák nem taníttatnak, de hiányos a nőnevelés különösen a középosztálynál, mert a szülők leányaikat, nyilvános intézet hiányában, vagy magán-intézetbe adni, vagy háznál neveltetni kényszerülnek. Nem óhajtunk mi itt a magán-tanintézetek,vagy a a házi nevelés előnyei, vagy hátrányai felett elmélkedni, csak azt akarjuk jelezni, hogy azon szülők, kik leányaikat a fenntebbi két mód szerint neveltetni nem akarják, meg vannak fosztva, ha csak lakóiktól távolabb vidékre gyermekeiket nem küldik, a nyilvános, s talán olcsóbb neveléstől, mely hiányon segítve lesz, ha a tek. megyei bizottság a miniszter úrnak a felső nép- vagy polgári iskolák felállítása iránt kiadott rendelete foganatosításánál a kellő szigorral járand el, s nem mulaszthatjuk el már ez alkalommal a t. megyei bizottság figyelmét Ercsi m. város elöljáróságára felhívni, mely a tankényszer keresztülvitelénél közönyt, az 5 % iskolai adó behajtásánál, bár erre megyehatóságilag is köteleztetett, megbocsáthatlan hanyagságot követ, amennyiben ezen adót több éveken át rendesen be nem szedvén, az iskolaszék a legszükségesebb kiadásokat fedezni nem tudja. A felsőbb népiskola felállítására felszólittatván, azt felállítani nem akarja azon ürügy alatt, hogy a város szorosan vett területén nincs 5000 lakos, 1270* catastr. holdra menő közös vagyonból az iskolára alapítványt nem tesz, az építésre és fenntartásra adója 5 százalékán kívül, melyet a törvény 44. §. értelmében úgyis tartozik fizetni, más áldozatot hozni vonakodik. Összehasonlítva az 1872—73. és 1873—74. évi adatokat, kitűnik, hogy a lefolyt évben : Tanoda épület szaporodott 2 községi és 7 felekezetivel. A tankötelesek száma 475-el, az iskolába járók száma 32-ével, iskolába nem járóké 443-al, a télen-nyáron járóké 3249-el, a tankönyvvel ellátottak száma 141-el, olvasni, írni megtanultaké 9794-el, a képesített tanítóké 16-al, a nem képesítetteké 6-al, a tantermeké 25-el szaporodott. Tankönyvek és taneszközök beszerzésére több fordíttatott 71 frt, a szegény gyermekek segélyezésére 32 frt, a tandíjakból, ide értve a magán és kereskedelmi iskolát is, több folyt be 5937 írttal, állami segélyből 45 frt, községi segélyből 100, egyháziból 1246 ft több volt a múlt évhez képest az iskolák jövedelme. Több iskolánál a fiú és leány gyermekek elválasztatván, az utóbbiak tanítására nőtanítók lettek alkalmazva. A megyei területen Moórott egyetem magántanoda, Ráczalmáson egygyermekkertbön engedélyezve. A váltakozó tanítás szép sikerrel alkalmaztatik a lángi gr. Zichyek birtokán. Szellemi munkásságuk által hasznos szolgálatot tettek Molnár János, Peller Ödön, Koncz Imre esperest, úgy Pödör István, Mészöly Pál, Supka Jeromos, Kuti Márton, Saidl Pál, Vasadi Balogh Lajos, Bátory Dániel és Bulits Ferencz lelkész urak. A községi iskolák közül legelső helyen Say Rudolf sz.-fehérvári iskolaszéki elnök úr emlitendő fel, ki egész odaadással, s lankadhatatlan buzgalommal teljesité kötelességét. A buzgalommal működtek Rosti Pál dunapentelei, Grossinger István moori, Pödör István ráczalmási és Simon Dániel dobozi iskolaszéki elnökök. A működő tanítók közt első helyen Göbel János és Perényi Béla urakat, nemcsak a megye, hanem az egész tankerület két legjelesebb tanítóját kell megemlítenünk, kik a ki. tanfelügyelő jelentése szerint a próbatételen gyermekeikkel nemcsak fényes sikert tudtak felmutatni, hanem az év közben alkalmazott tanmódjuknak ügyes szemléltetése által az összes jelenlevőknek szép bepillantást engedtek a gyermektanítás nehéz művészetébe, és a város értelmiségéből álló nagyszámú hallgatókat valóban meglepték. A gyermekek szabályos válaszai, a mód, melylyel figyelmük az egész próbatét alatt leköttetett, a nemes verseny s végül a bizalom és ragaszkodás tanítóik iránt, mely szinte szemükből sugárzott, szóval a jeles tanításnak szép nyomai itt mind együtt láthatók valának. Különös elismeréssel nyilatkozott a kir. tanfelügyelő úr Janny József a sz.-fehérvári elemi tanodák igazgatójának fáradhatatlan működéséről is, valamint dicsérőleg nyilatkozott Tóth József, Langer János, Bardon József, Smidt Antal, Wittinger Antal sz.-fehérvári, Pados Gábor, Varga László moori, továbbá a ráczalmási, dunapentelei, ráczkereszturi, martonvásári és bodméri községi iskolák tanítóiról is. A felekezeti tanodáknál legjobb siker volt látható a nagylángi, előszállási, vaáli pátkai ref. tanodáknál. Különösen kiemelte tanfelügyelő ur Mezey István kat. - szent - péteri kiérdemült tanítót, ki agg kora daczára — bár az iskolában rendes tanitók működnek, ernyedhetetlen buzgalommal szenteli magát azon foglalkozásnak, mely, úgy látszik, életfeltétele jön, s melytől, mint mondá, csak a sírban fog megválni, hogy ő taníthassa még kis unokáit is azon népnek, melynek tanításával pályáját megkezdette. Midőn a legközelebb lefolyt tanév eredményét a fenntebbiekben előadtuk volna, legyen szabad öt évi működésünk rövid áttekintésére az 1869-ik évi tanügyi viszonyokat a mostaniakkal összehasonlítani : 1869-ben összeiratott 6—12 éves 24828. 12— 15 éves 8284, összesen 33.112. 1874-ben összeiratott 6—12 éves 22906. 12— 15 éves 7507, összesen 30.413. 1869-ben tényleg járt 23107, nem járt 6005, iskola-épület volt 207, tanterem 274. 1874-ben tényleg járt 30740, nem járt 1615, iskola-épület volt 223, tanterem 332. 1869 ben télen-nyáron járt 11623, tankönyve volt 19109-nek, írni-olvasni tudott 3062. 1874-ben télen-nyáron járt 19460, tankönyve volt 24605-nek, irni-olvasni tudott 21403. 1869-ben rendes tanító volt 202, segéd 71. 1874-ben rendes tanitó volt 264, segéd 54. Az egészet összefoglalva, egy mértföldre esik 32/ o iskola, egy tanteremre 92 gyermek, s mig 1869. évben a tankötelesek 1813/, 0/0-a nem járt iskolába, most 53/10 °/p nem jár, vagyis az oktatásban részesültek úgy állanak ma 1869-hez viszonyítva, mint 1-16:1. Távol van tőlünk, hogy e felsorolt s nem jelentéktelen eredmények kivivásában az érdemet magunknak tulajdonítsuk. Az érdem elsősorban a nevelésügyi törvény megalkotójáé, dicsőült dr. Eötvös Józsefé, ki hazánk törvényhozó testületével megalkottatá, habár hiányoktól nem ment, de azért alapelveiben a kor színvonalán álló nevelésügyi törvényt, mely a szabad versenyt megalapítva, munkásságra buzdít minden tényezőt, kik érezni kezdik ama nagy