Pesti Napló, 1874. október (25. évfolyam, 224-250. szám)

1874-10-17 / 238. szám

állást foglaljon el idősebb pályatársai sorá­ban, é­s reméli ez óhaj teljesítését annál inkább, mert a horvátok előtt már van egy példa, melyből okulhatnak, hogy a tudo­mányt a politikai izgatás és politikai utópiák czéljaira nem igen lehet kizsákmányolni. Akadémiájuk, mely kezdetben ily czért lát­szott követni, igen csekély sikert mutat fel: — egyetemük legyen jobb akadémiájuknál! A métermértékek. (Utasítás a métermértékek rendszere tanulására és tanítá­sára népiskolai tanítók számára, irta Gönczy Pál. Kiadja a vallás- és közoktatásügyi m. k. minisztérium. Ára a színe­zett táblával együtt 60 kr.) A métermértékek ismertetésére már is sok munka jelent meg irodalmunkban. Méltán örvend­hetni ennek, mert e buzgó fáradozások után sokkal kevesebb aggodalommal nézünk eléje azon nem ok nélkül rettegett időszaknak, midőn a mindennapi életnek csaknem minden eddigi, vérünkbe gyökerezett számításai egyszerre megsemmisíttetvén, egy egészen új , és a régivel csak alig egyeztethető mérték­­rendszer egyeduralma fog életbe lépni. Ámde, ha az eddig megjelent számos szemléltető, ismertető és magyarázó művek és táblák hosszú során figyele­m­­mel végigtekintünk, be kell vallanunk, hogy ez az irodalmi szép termés inkább mennyiségi, mint minő­ségi tekintetben bíz kielégíteni. Nevezetesen egy nagy fogyatkozása volt ez eddig megjelent művek legnagyobb részének (ha ugyan nem valamennyinek) s ez, hogy nem tudták a dolgot annyira elemiesen tárgyalni, oly kézzelfoghatóan megmagyarázni, hogy még azok is könnyű szerrel képesek legyenek nem­csak megérteni, hanem alkalmazni is ezt az »új tudományt«, kik erre nézve nem rendelkezhetnek több előismerettel, mint a mennyit a régi elemi is­kola nyújthatott, mely tudvalevőleg nem állott egyébből, mint írás-, olvasásból és a »négy speci­esből«. Ez okból egy, a szó valódi értelmében ele­mi­e­s és népszerű magyarázó-munka megjelenése mindeddig közkívánatnak maradt fenn. Egy ilyennek létrehozását jogosan várta az ország magától a ma­gyar közoktatási kormánytól. A mű immár megje­lent­­ írója hazánk egyik legtekintélyesebb pedagó­­gusa , ha ennélfogva a hozzá kötött várakozásaink még inkább fokozódtak, örömmel jelenthetjük az első figyelmes áttekintés után, hogy a mű várakozásaink­nak teljes mértékben megfelelt. A munka első része a színezett tábla ismerte­tését foglalja magában. A magyarázat oly gondos és kimerítő, mely csaknem kizárja a meg nem értés min­den lehetőségét. Méltó elismerést érdemel itt maga a rajz is, mely mind tervezet, mind kivitel tekinteté­ben alig hagy fenn valami kívánni valót. A magyar királyi állami nyomda ezen terméke által újab­ban is bebizonyította azt, hogy bátran kiállja a versenyt a külföld legjelesebb ilynemű intézetei­vel. A második rész a méter­ mértékek rendszeré­nek tüzetes ismertetéséről szól öt fejezetben, és pedig egy-egy külön fejezetben tárgyalván a bosszúság-, tér-, köd-, űr- és súlymértékeket, minden egymásból folyik és rejlik itt. A méter eredetéről nyújtott legszüksé­gesebb ismeretek után aránylag legkimerítőbben tárgyalja a hosszmértékeket, azon igen helyes szem­pontból indulva ki, hogy ez szolgál az egész új mér­tékrendszer hasisául. Szigorú következetességgel van itt mindvégig érvényesítve a didactica azon fontos szabálya, hogy egyszerre csak egy nehézséget kell adni és — hogy fokozatosan kell haladni a könnyebb­ről a nehezebbre. Nagyon szerencsés ötletnek tart­juk szerzőtől azt, hogy midőn a ki- és átszámítá­sokra kerül a sor, nem fog csak úgy vaktában hozzá a tizedes­ törtekkel való operáláshoz, hanem azon u­tán nem is épen alaptalan gyanúból kiindulva, hogy a tizedes törtekkel való biztos számolási képesség tán bizony nem is tartozik az olvasó publicumnak épen a legerősebb oldalai közé, nehogy kitűzött czélja ezen a kis szirten valamikép hajótörést szen­vedhessen, fogja magát és hevenyében megtanítja az olvasót erre a mesterségre is oly röviden és könnyen érthető módon, mint igen sokan nem még azon könyvek közül se, melyek tüzetesen csak ezt a fela­datot tűzték maguk elé. Általában nagy ügyességgel — hogy ne mondjuk valódi padagógusi furfanggal — lesi ki a kemény koponyák gyengéit, gondosan eltá­volít­ottukból minden akadályt, óvatosan kikerül előadásában minden olyan fogalmat, melyek az ily­­féle szellemi munkában járatlan gyönge figyelmet a főtárgyról csak egy perczig is elvonhatnák. Meglát­szik iren, hogy azon valódi tanítók sorába tartozik, a­kik mielőtt a tanításhoz hozzáfognának, előbb az­zal igyekeznek tisztába jönni, hogy ki az, akit ta­nítani kell s hogy miben áll az a reális ismeretalap, melyre a tanítást biztosan fölépíteni lehet. Nagyon helyesen, mert ez határoz a módszer felett, a műnek legkiválóbb érdeme épen abban áll, hogy nem állít­va maga elé a tankönyv-írók szokásos könnyű képze­letével semmi különös tudományos előismereteket, a teljes tudatlanság psycholo­­giájának álláspontjára helyezi magát s innen vezeti be olvasóját egészes induc­­tiv után a dolog ismeretébe. Ennélfogva e munka több lett, mint a mennyit magáról hirdet: ez nem­csak a néptanítók vezérkönyve, hanem egy valódi népkönyv, a­mi általában nagy , de itt igazán meg­érdemelt dicséret. Csak így lehet belopni ezt az va­­donat­új tudományt még azon vastag koponyákba is, melyek a dolog bajosságának hírétől elrémítve, már előre töprenkedve — s igy még annál nehezebb fel­fogási képességgel fognak hozzá annak megtanulásá­hoz. Úgy látszik, szerző mindvégig következetesen ehez a lelkiállapothoz alkalmazta a maga módsze­rét És hogy tanítása annál inkább vérré váljék, hogy a tudást valódi képességgel fejleszthesse,ügyesen fel­használja a szemléltetésnek minden kézügybe eső eszközeit, a legváltozatosabb és épen a magyar nép­életből kiragadott talpraesett példákkal illustrálván és ismételvén ugyanazon dolgot mindaddig, míg azt minden oldalról a lehető legtisztább világításba nem helyezte.Sőt az olvasó felfogási és figyelmezési képes­sége iránt való bizalmatlanságában nem ritkán odáig megy, hogy a kétesebb esetekben azon alapfogalma­kat, melyeket a dolog megértése szempontjából szem elől téveszteni sehogy sem szabad, az irálytan sza­bályainak világos áthágásával még a mellék­­mondatokban sem meri névmások­kal helyettesíteni, nehogy ezáltal azok a gon­dolkodó öntudatából valamiképen kisikamolhassa­­nak. Ám szidják ezért szerzőt a stylisták; mi a tanítási czél szempontjából őszinte örömünket fejezzük ki neki az ügyes paedagogiai fogásokért. Ilyen ügyes fo­gásnak tartjuk a többi közt a mértékek idegen hang­zású neveinek és értékének könnyebb emlékezetben tartására nyújtott utasításait is. (21. lap.) A példák változatos gazdagságát és gyakorla­tiasságát már fentebb érdemileg kiemeltük. Ebből valóban nem is lehet eleget adni, hogy a nép minden egyes előfordulható esetekben találhasson könyvecs­kéjében egy-egy olyan mintát, melynek ujj­mutatása mellett a maga számításait biztosan megejthesse. Ez okból nem hallgathatjuk el azon egyetlen kifogá­sunkat, hogy a tisztelt szerző a példák megválasztá­sánál nem terjesztette ki figyelmét a Királyhágón túl használt ármértékekre is. Igaz ugyan, hogy az erdélyi véka, köböl, valamint a kupa, veder stb. vi­szonyszámait könnyen ki lehet számítani például a Királyhágón inneni pintből; ámde azon olvasó kö­zönség, melynek e könyv szánva van (s mely termé­szetesen nem fog csupán a Királyhágón inneniekből állani) néha a legkisebb akadályra is elveszíti a könyv használhatósága iránti bizodalmát. E bajon azonban, addig is, mig azt­­án egy újabb kiadás te­hetné, legkönnyebben segíthetnek maguk a népta­nítók. —á—­— BELFÖLD. Nagyvárad, oct. 14. (Gazdászati kiállítás. - Műkedvelői előadások. - Balla Gergely, az ál-Wesselényi bünpere. — Városi közgyűlés. — Szüret. — Munkácsy Mihály.) A múlt hó utolsó hetében a biharmegyei gaz­dasági egylet kiállítást rendezett, ipar- és termény­tárlattal, a város epres­kertjében felállított csinos, de kissé szűk csarnokában. A megnyitáson szép számú közönség jelent meg, élén a megyei főispán, a városi és kir. törvényszék tagjaival. A részvét oly élénk volt a gazdaközönség részéről, hogy sok bekül­dött tárgyat elhelyezni sem lehetett, az eredmény pedig minden tekintetben kitűnő. Tagadhatatlan, hogy az ily vidéki kiállítások igen jó befolyással vannak nemcsak a gazdászatra, hanem az iparra nézve is, miért is teljes elismeréssel kell lennünk a biharmegyei gazdasági egylet buzgó törekvései iránt. Legtevékenyebb munkásságot fejtettek ki a kiállítás körül egyleti alelnök : Szabó József és a tit­kár : Gobóczy Károly. Örömmel constatálhat­­juk itt egyszersmind azt is, hogy a földmivelés, ipar­és kereskedelmi minisztérium az egyletnek jutalom­dijakra 200 forintot adott. A látogatás a közönség részéről szintén örvendetes figyelmet és érdeket ta­núsított, mi az egyletnek elismerésül s egyszersmind buzdításul szolgálhat jövőre nézve. September 26. és 27-én, a biharmegyi nőegylet árvaházának alaptőkéje gyarapítására, műkedvelői előadások tartottak, melyek minden tekintetben igen jól sikerültek. Előadatott: Dobsa Lajos »Egy nő, kinek elvei vannak« és Moser »Kukli-predica­­tiók« czimű darabjai.­ A közreműködők közül külö­nösen kitűntek :­­ a 1t­a­y Etelka és Némethy Gizella kisasszonyok, továbbá Mezey Lajos és B­ö­l­ö­n­y­i József urak. A színkör mindkét előadá­son tömve volt, s így a jótékony czélra mintegy 500 frt tisztajövedelem jutott. B. Gerliczy Félixné, ki a nőegylet elnöke, hetek óta fáradhatatlanul buz­­gólkodott az ügy körül; e nemes úrnőt illetik tehát legelső sorban a közönség s a segélyzeti árvák hála­nyilatkozatai. Egy másik műkedvelői társaság pedig e hó 4-én rendezett egy előadást, a»Szacsvay« emléke megörökítésének alaptőkéje javára, mely anyagi tekintetben még jobban sikerült, mint a má­sik, jövedelmezvén e czélra tisztán 600 frtot. E tár­saság 53 tagból állott, s a »Peleskei nótá­­r­­­u­s«-t hozták színre. Az előadás kerekded s jó volt. E hó utoljó felé, vagy november elején ismét rendezendnek egypár előadást, melyre »Robin ta­nárit választották. — Ennek tiszta jövedelme, — mint halljuk — az építendő állandó színház alaptő­kéjének gyarapítására lesz szánva. E czélra ugyan rá is fog férni, mert a nyáron a debreczeni színtársu­lat által két ízben rendezett előadások — alig jöve­delmeztek 100 frtot! (?) Városunk lakosságát a lefolyt napokban izga­tottságban tartotta , a 11 a G­e­r­g­e­l­y, az ál- Wesselényi bűnperének nyilvános végtárgyalása, mely a múlt hó végén be is fejeztetett. A ravasz go­nosztevő a helybeli királyi törvényszék által 10 évi kényszermunkával súlyosbított börtönre ítéltetett, miután a végtárgyalás alkalmával, — de különösen a Wesselényi család ügyvéde ,Szikszay által bemutatott iratok által bebizonyult gonosz tetteinek egész lánczolata. Sávér Kálmán, az alügyésznek beszéde, — melyben a bonyolódott bűnper minden szálait éles ítélettel összegezte — minden kétség fölé helyezi e furfangos bűnösnek gonoszságait. . . Most már visszalépett sötét börtönébe, melynek oly rém­séges állapotát oly élénk színben kívánta a vég­­tárgyaláson kifejteni, s melynek nem volt egyéb czél­­zata, mint a jelen volt nagyszámú közönség részvété­nek felkeltése. S ez ember még oly cynismusra vete­medett, hogy szenvedéseit a megváltó szenvedéseivel merte összehasonlítani. Köztörvény hatósági bizottságunk october 8-án és 9-én tartott közgyűlést. Nevezetesebb tárgyak nem fordultak elő: »a biharmegyei régészeti és történelmi egylete kérvénye, melyben évenkinti rendes segélyért folyamodott, akkér intéztetett el, hogy a város ala­pitó tag gyanánt lépvén az egyletbe, évenkint 100 frtot szavazott meg, mely összeghez az idén egyszer­smind­­ 100 frtnyi adománynyal is járult. Kár, hogy városunkban általában nem nagy az érdeklődés ez egylet iránt, melynek pedig művelődési s történelmi szempontból fontos és szép czélja van. Egyes egyé­nek buzgóságából pedig az ily társulat sem fel nem állhat, sem virágzásra nem juthat. Sajnálattal kell e közgyűlésből ismét felemlítenem a köz­ségi iskolai intézmény elleni rész­­akaratot. Mert egyébnek alig lehet nevezni azon eljárást, melyet a köztörvényhatósági bizottság ez ügyben tanúsít. A réti iskola ügye, mely­nek felállítása már egyszer határozatba ment, mely­nek szüksége elismertetett — e közgyűlésen elejte­­tett — ad calendas graecas. A köztörvényhatósági bizottság az iskolaszékkel valóságos hadi­lá­bon áll, mit az ügy érdekében csak mélyen lehet fájlalni. Igaz, hogy a községi iskola szervezésekor több oly elhamarkodott intézkedés lé­tetett, mely most a városnak sok pénzébe van; de ezen az által, hogy a meglevő intézmény el­len agitálunk, sohasem segítettünk. — A lakosság értetlenebb része ellensége lesz, s rész­­­ben ellensége már is — nemcsak az intézmény­nek, hanem azoknak is, kik ez ügy körül lelke­sedéssel s buzgósággal fáradoznak; a törvényha­tósági bizottság egynéhány tagja pedig oly han­gon beszél a községi iskola és annak taní­tóiról, mely nemcsak az önérzetes taní­tókat, hanem minden jóravaló polgárt keserűséggel tölt el. E jó uraknak most úgy látszik az iskolaügy »Szálka a szemükben«, mely ellen agitálni annyi, mint népszerűségre szert tenni; mi azonban félünk, hogy egészen máshova törekednek, mint a­hova néz­nek, illetőleg vágnak. Ort állunk, s ha kell az igaz­ügy minden erejével fogunk küzdeni a fedett sisakú vitézek (! ?) ellen. A múlt hó végső napjaiban városunkat Mun­kácsy M. művész hazánkfia nejével együtt sze­­rencséltető látogatásával. Csabáról jött s Váradon egypár barátját kereste fel. Szamossy legelső rajzta­­nitójával­ találkozása igen szívélyes volt, különösen Munkácsy részéről, ki őszintén azt vallotta : »Ön­nek köszönhetem nagyrészt, hogy e pályára lép­tem. — Szamossynál most is meg van azon első szén­rajz, melyet Munkácsy, mint asztalos inas, titkon készített, s melyben az oroszlán körmök már mutat­koztak. Mezey Lajos festészünk műtermében hosszabb ideig időzött Munkácsy, s annak festmé­­nyeiről dicsérőleg nyilatkozott. Igen sajnálni! , hogy körünkben nem tölthetett több időt 5 óránál, a dél­utáni vonattal, melyen nővérével 20 évi távollét után ismét találkozott — visszautazott Csabára. A szüret eló 10-én vette kezdetét nagy kiterjedésű szőlőhegyeinkben. Habár nem oly­­ig, mint az ezelőtti években, még­is meglehetős vndoran folynak a mulatságok. A termés jobb és gazdagabb lett, mint a májusi fagyok és száraz nyárutó folytán következtethetni lehetett. Az új­bor csebre 10—12 írtjával kel el. A jövő hó elején többféle műélvezet­nek nézünk elébe; itt lesz a florenczinégyes műkedvelői előadások, dalárda hangversenye. Szögi, B­e­z­d­á­n, oct. 14. A lóversenyek. Ezennel fölszólítjuk a következő nyílt s­z­ám­ad­á­s közlésére a Bezdánban f. hó 4-ik napján ren­dezett mezei gazdák lóversenyeinek közadakozás út­ján befolyt 165 frtnyi dijairól. Adakozók: Apa­­tinból: Osvald Pál 3 frt, Gillich Péter 2 forint, Marsch Károly 2 frt, dr. Wiesel Jakab 1 frt, Schmausz Endre 10 frt,Schmausz Károly 4 frt. Beregből: Buda­­novits István 1 frt, Gromilovits Nándor 1 frt. Besz­­terczebányáról: Schwell Ernő 1 frt. Bezdánból: N. N. 40 frt, Bálind Márton 1 frt, dr. Fisebi Ármin 2 frt, Szabó András 1 frt, Mészner István 1 frt, Kris­­haber Dávid 2 frt, Szabó Simon 1 frt, Farkas Mi­hály 1 frt, Sztahulyák József 1 frt, Vogl János 1 frt, Weisz József 1 forint, Szabácsy Mihály 2 frt, Wolf Samu 1 frt, Frollo N. 1 frt, Calzoni N. 1 frt, Delo­­renzi N. 1 frt, Busetto N. 1 frt, Spitzer N. 1 forint, Fleckenstein János 3 frt, Bruck Arnold 2 frt, Kris­­haber Jakab 2 frt, Barasits Antal 2 frt, Kovács An­tal 1 frt, Steiner Miksa 1 frt, Gruber Vincze 2 frt, Volvácz György 1 frt, Varga József 1 frt, Loschitz S. Lipót 2 frt, Loschitz E. Mór 2 frt, Loschitz Mór 2 frt, Loschitz Ignácz 1 frt, Loschitz Lajos 1 forint, Loschitz Béla 1 frt, Bachrach Mózes 3 frt, Csirszka Konrád 1 frt, Brucher Ödön 1 frt, N. N. 1 frt, Ro­­heim Károly 10 frt, Knipl Ferencz 2 forint, Schulz Kristóf 1 frt, Haffner István 2 frt, Kapitány János 1 frt, Müller Mihály 1 frt, Schwell Pál 1 frt, Sauer­born János 1 frt, Sztahulyák Endre 2 frt, Elesz Ja­kab 1 frt, Weisz János 2 frt, Pompé Frigyes 1 frt, Háj János 3 frt. Kaposvárról : Károlyi József 2 frt. Monostorszeghről: Tiprovatz Ferencz 1 frt, Fleck N. 1 frt, Kapetanovits János 5 frt. Pestről: Zema­nik János 1 frt. Szántováról: Ribiczey Béla 1 forint. Kósa-Thurszky Krisztina asszony 1 frt. Kósa János 2 frt. Szántáról: Érti János 5 frt. Zomborból: Czed­­ler János 2 frt, Wenzel Ulrich 1 forint. Összesen 165 frt, mely összeg a győzteseknek a pályabirák és nézőközönség jelenlétében a megállapított tervezet szerint teljesen ki is osztatott. Midőn az adakozóknak — különösen Roheim Károly fakereskedőnek, ki a pályától­ kijelölése — és az ülőhelyek felállításához szükségelt összes fa- és deszkaneműeket munkásaival együtt átengedte — az ügy érdekében hálás köszönetünket nyilvánítanék, a bácsmegyei mezei gazdáknak már ezúttal is tudo­mására hozzuk, hogy — miután illetékes felsőbb helyről a jövő évre államdíjról rendeletileg biztosítva vagyunk — a jövő év 2-ik felében jó eleve közzé­teendő napon oly lóversenyt rendezünk, melyen az államdijért­ bármely bácsmegyei mezőgazdának a lova is versenyezhet. B. J. Különfélék. Budapest, oct. 16. (Katonai tudományos egyletek.) Ő felsége husz katonai tudományos egylet megala­kulását hagyta helybe; ezek között: Budapesten, Pozsonyban, Kassán, Komáromban, Nagyváradon, Temesvárott, Kolozsvárott, Zágrábban. (Katonai alreáliskola Kősze­gen.) Ő felsége f. é. octóber 6-án kelt elhatározás­sal meghagyta, hogy a Kőszegen fennálló katonai fő­­nevelő-intézet a reáliskola négy alsó osztályával egyenlő katonai képző-intézetté­ alakittassék át e czim alatt: »Cs. és kir. katonai alreáliskola.« E katonai tanintézet czélja: a katonai műszaki iskolába való felvételre alkalmas növendékek képzése. A növendé­kek e katonai al­reáliskolában elő fognak készíttetni arra, hogy a weisskircheni műszaki iskolát kitűnően vé­gezhessék, és így képesek legyenek a bécsi műszaki ka­tonai akadémiába átlépni, melyből rendesen mint tisz­tek a tüzérséghez vagy a műszaki csapatokhoz osztat­nak be. A kőszegi katonai al­reáliskola rendes létszá­ma a négy osztályban 200 növendékre van téve. Physi­­kai alkalmasság esetén­ egészen és félig mentes ka­­tona-növendéki, továbbá alapítványi és fizetéses he­lyekre fogadtatnak be növendékek. Katona-növen­­déki helyekre igénynyel bírnak azok, a­kik valamely katonai ösztöndíj élvezetére jogot formálhatnak. Árvák, vagy olyan folyamodók, a­kik német tannyel­vű iskolát nem látogathatnak, kiváló tekintetbe vé­tetnek. A­kik már katonai ösztöndíj élvezetében vannak, csak kivételesen és különösen tekintetbevé­telt érdemlő esetekben fogadhatók be.A fizetéses vagy alapítványi növendékek évenként 300 frt tartási díjat fizetnek, félmentes helyekért 150 frt fizetendő. A tan­terv általában az alreál-iskolák tantervének felel meg. Az első osztályba azok vézetnek fel, a­kik egy közép­tanodába való felvételhez szükséges előismeretekkel bírnak, tehát a­kik legalább a népiskola négy osz­tályát jó sikerrel végezték és a felvételi vizsgá­latot jó eredménynyel leteszik. Magasabb osztá­lyokba közvetlenül csak az üresedésben levő helyek mértéke szerint történik a felvétel, ha a folyamodó az ehhez szükséges előismereteket kimutatni ké­pes, mire nézve szintén elővizsgálatnak vetendő alá. Az első osztályba csak olyan növendékek vétetnek fel, a­kik a tizedik életévet betöltötték és a tizen­harmadikat még át nem lépték. Felvételi folyamod­ványok legkésőbb 1874. october 31-éig nyújtandók be szolgálati úton a közös hadügyminisztériumnál. Minthogy az első és a negyedik osztályra már igen sok folyamodó jelentkezett, ezekbe újabb növendé­kek csak különös tekintetbe vételt érdemlő esetekben vehetők fel. Ellenben a második és a harmadik osz­tályba az idén még nagyobb számú növendékek lesznek befogadhatók. (A Petőfi költeményei­ feletti polémiában Závodszky úr a mai­­Ellenőri­ben fe­lel Gyulai P. czikkére, s Gregussnak a Pe­­tőfi-kiadás körül tanúsított eljárásáról szólva, azt jegyzi meg, hogy Gregusst az ezen ügyben történt támadások ellen egy hírlap sem védte, sigy minden­ki helyeselte e támadásokat. Ez alaptalan állítás. A­mi különösen minket illet, mi nem helyeseltük e támadásokat s annak lapunk kifejezést is adott. (A s­z­t. I­s­t­v­á­n-t­á­r­s­u­l­a­t­ első havi ülését a szünnapok után f. hó 15-én tartó a szt. Ist­­ván-társulat Tárkányi Béla apát-kanonok el­nöklete alatt. Főtárgyai ezek voltak: 1. Az elnök jelenté, hogy az ügynökségi raktár iskola­könyvekkel s egyéb tanszerekkel a tanév kezdetére teljesen ellát­tatott.­­ 2. Harminczegy újtag lé­pett a társulat kebelébe a nyári ülés óta; név­­szerint alapitó-taggá lett: Polgár Ignácz szabari plébános; rendes tagokká lettek: Suszták Antal s.­sz.-péteri ügyvéd, Beniss István kántor-tanitó Pacséren, Lajos Ferencz csesztregi káplán, Hor­váth József dobronoki kápl. Prunyi Endre ráczkevei esper. pléb. Simecz Sándor remeteségi bognár, Paul­­mann Antal u. ott. lakos, Balogh Antal tanító, Kö­­bölkuton, Báthy Gyula körjegyző u. ott. Horváth Wendel szölgyéni káplán, Moenich Károly városi tisztv. Sz.-Fehérvárott, Szabados Sándor tanító Maj­­sán, Korbély György pápai kápl., Lapsánszky Antal nyuszti lakos, Hajdú Lajos tanító Reziben, Hajnal Antal m. kir. járásbiró Jászapáthiban, Orczy Gyula birtokos Hejő-Bábán, Tompa Antal kir. tervszéki tisztv. Budapesten, ifj. Zapotoczky János g. kath. lelkész Livón, Kiss Mihály egyetemi joghallgató, Lajda János szepsi káplán, Petrusska János hlador­­kai hely. pleb., Atlasz János keresztüli pl­eb., Somo­gyi János szolgabirói segéd Sz.-Gotthárdon, Marich Ferencz kir. végrehajtó u. o., Ács Ferencz perbetei káplán, Bossánszky Ferencz kir. törv. tisztv. Buda­pesten, Vályi Miklós dorogházi pleb., Tersztyánszky Dezső főnöveld, aligazgató Egerben, Nemes István puszta-sülyi birtokos, Böszháti János esztergomi növ. pap; ezeknek a társulati könyvilletmény szabályszerű­en megküldendő. —3. Ajándék-könyveket nyert a tár­sulati könyvtár, ezek közt nagyjelentőségű a bibor­­nok bg. primás által kiadott »Monumenta Ecclesie Strigoniensis« czimü nagy mű I. kötete, és dr. Frak­­nói Vilmostól »Pázmány Péter és kora« díszpéldá­nya, stb. — 4. Több munka jön bejelentve kiadás vé­gett, ezek közül Bertalanffy Theodor, győri tanár for­dításában Ule Ottó nevezetes »Népszerű Természet­­tana« szabályszerű bírálata kiadatni rendeltetett. — 5. Bartos Lajos­ kis­ gyarmati volt pleb. 100 ftot, Ugrovics S. hegyesi volt segédéneklő 20 frtot hagyományoz­tak a társulatnak. — 6. Többrendbeli folyamodásra ajándékkönyvek rendeltettek adatai némely szegény iskolának s olvasó-egyletnek. 1 7. A pénztárnok ki­mutatása szerint a társulat bevétele 1. évi junius 1-től a jelen ülés napjáig 46732 frt 72 kr, kiadása 46 ezer 550 frt 26 kr, maradvány 182 frt 46 kr. Ezz­­l kap­csolatban az 1873. év végéig hátralékban levő tagdí­jak jegyzéke az igazgatóság által előterjesztetni hatá­roztatok. 8) Az ügynökség jelentése szerint a június—septemberi évharmadban eladatott összesen 108.438 példány könyv, ezekért a bevétel készpénz­ben 9719 frt 5 kr. Mi tudomásul vétetvén, az ülés véget ért. (Az északi sarkutazók­ holnap reggel a rendes postai vonattal indulnak Bécsből, az északi vasút indóházából Budapestre. Kammer­­m­a­y­e­r polgármester utazik velük. A találkozás Bécsben a »magyar koronához« czímzett vendéglő­ben van. Az államvasút-társulat két külön salonko­­csit adott az utazók rendelkezésére, s e két kocsi fog Rákospalotán elkapcsoltatni a rendes vonattól s tíz perc­c­el később, mint a vonat, érkezik meg a bu­dapesti indóházba, hol az ünnepélyes fogadásra a meghívottak hatodfél órakor gyűlnek össze. Ráth Károly főpolgármester a vendégeket magyar beszéd­ben üdvözölni fogja a főváros nevében. A váczi bou­levard legtöbb háza (a boulevardon át halad a dísz­­menet a városba) ki lesz világítva. (Egy novella következménye.) Jókai feírta az »Üstökös«-ben, hogy egy magyar em­ber Bismark herczegnek sérthetlen pánczélt ajánlott föl. Ezt valahogy megtudta az »Illustration fran­­gaise« czimü lap, — hanem mily csodálatos variánso­kon ment át a hir, mig a franczia képes lapba jutott! A franczia lap nagy komolysággal azt írja, hogy Bis­­mark egy magyar tisztelője, ki a herczegnek 1860-ban golyómentes pánczél inget adott, e toilettet most si­sakkal szándékozik kiegészitenie s nagy bölcsen hozzáteszi, hogy e férfiú neve: Tókai Móricz. — Csak egy betű fölcserélve, s regényirónkból sisak­­készitő lett. (A cs. kir. szab. osztrák államvas­­ut-társaság) budapesti szállító irodájának már­is közhírré lett megszüntetése folytán ezen iroda je­lenlegi f­­őke: Löwl Lajos úr, társasági ügynök mi­nőségében a fennemlített társaság képviselőségénél, József tér 6. szám alatt, i. é. november hó 1-től kezd­ve fog működni s árszabási ügyekben felvilágosításo­kat adni. (Az államkincstár érdekében.) Általánosan feltűnt, hogy a váltóhamisítással vádolt Karlovszky ügyében az ítélethozatalt ismét el kellett napolni, mert a végtárgyalásnál újabb hamisított vál­tókat mutattak fel. Most figyelmeztetnek a követke­ző körülményre : Karlovszky, mint minden vizsgálati fogságban levő,de el nem ítélt államhivatalnok felfize­tését hozza, tehát 1500 ftot, ez a hitelezők javára 300 frtig le lévén foglalva, a hitelezők —­­mint a vég­tárgyalásból kitűnt, igen jószivü emberek, kik 100 frtért 200 frtot kértek) havonkint 100 frtot kapnak — az állampénztárból mindaddig, a­míg K. el nem ítéltetik. A budapesti államügyészség részéről e tárgyban erélyes lépésekre készülnek. (Végrehajtás egy herczegnő ellen.) A bécsi »Metropole« szállodában a na­pokban nagy élénkség uralkodott; feltűnően sok zsib­­árus és házaló fordult ott meg, hogy egy földszinti kis szobában rendezett birói árverésben részt vegye­nek. Az árverés tárgyait egy női toilette ezerféle al­katrészei képezék, a­melyek összeségükben Beauff­­remont Laura herczegnő, Thiers unokahugá­nak tulajdonát képezék. A herczegnő, mint látni való, a franczia társaság legfőbb köreihez tartozik; vagyona egykor milliókat tett. De ő szerencsésen túl adott rajta; végre csak 60000 frank potom évi járadék maradt meg neki. — Ennyivel Párisban nem lehet tisztességesen megélni; a duchesse te­hát felkereste Bécset, és itt csakhamar akadtak kö­nyörületes lelkek, a­kik havi 8 perczentre szívesen nála kamatoztaták pénzüket.­­ A fizetendő ka­matok helyett Laura de Beauffremont megint váltókat adott, melyek rövid idő alatt 30000 forintra növekedtek. Végre azonban mégis fizetni kellett volna, pénze nem volt, és így ruhatárát fog­lalák le. Ez 32 ládából áll, mindenik egy öl hosszú, 4 láb széles, és 3 láb mély. Mintegy húsz aranynyal és ezüsttel hímzett álöltözet csak mellesleg legyen megemlítve. Az egyik bőröndben 92 pár új drága to­pán találtatott, mindenik külön selyembe csomagol­va. A czipőkkel és azok színével teljesen egyezett mintegy 100 pár művészileg készült selyemharisnya. A toilette legértékesebb része a valódi csipke, mely »testvérek között« megért 150000 frankot, hiányzott; a herczegnő elzálogosította 40,000 forintért. Hajat is eleget találtak, mert a herczegnő az idénynek, han­gulatának és öltözetének megfelelőleg szerette, hol koromfekete, hol szőke, sőt vörös hajzattal ékíteni fejét. A herczegnő elhagyta Bécset, Prága felé for­dult, de minthogy egy hitelezője ide is utána jött és alkalmatlankodott követelésével, nemsokára titok­ban innen is eltávozott. (A Ponti-féle örökség.) A lapok régebben említették, hogy a június 16-án elhalt Ponti Girolamo milánói lakos egész vagyonát, mely 1.785.000 lírára rúg, végrendeletileg a bécsi, pá­risi és londoni akadémiák és a bécsi ált. kórház közt osztotta el. Ezen rendelkezés oly világosan és tör­vényszerűen volt formulázva, hogy senkinek sem lehet kifogása ellene, mivel az olasz törvények szerint min­denki, a­ki nem áll gyámság alatt, és akinek nincse­nek közvetlen örökösei, szabadon rendelkezhetik vagyonával. — Az elhalt nem állott gyámság alatt, nős sem volt, és igy szabadon rendelkezhe­tett vagyonával. — Végrendeletében ki is jelen­tette , hogy gazdag rokonait azért zárja ki az örökségbő­l, mert azok az aránylag csekély ha­gyatékra nem szorultak rá. Az elhunytnak családja, mely körülbelül 20 millió frt birtokosa, mindent el­követ, hogy a végrendeletet, mely által Európa há­rom legnagyobb városának tudományos intézete gazdagíttatnék, meghiúsítsák. A milánói sajtó helyes­li fellépésüket, így a »Corriere di Milano« azt írja, hogy Ponti Girolamonak három idegen akadémia javára történt végrendelkezése gyalázat lenne Olasz­országra nézve, ha a hagyományozó lelki betegség­ben nem szenvedett volna. (x.) A futárvonatok beszünte­tése Pesten alul. Az alsó állomásokra és állomásokon át az első cs. kir. szab. dunagőzhajótár­­saság részéről történt gyorshajózás beszüntetése folytán, az ezen gyorshajókhoz csatlakozó 1.és 2. sz. futárvonatok olykér fognak megszüntetni, hogy az utolsó ez évi 1. sz. futárvonat Budapestről Temes­várra pénteken, october 30-án, és az utolsó 2. sz. fu­tárvonat Czeglédről Budapestre szombaton, november 7-én fog közlekedni. Személyi hírek. (Halálozások.) Somosközi Jakabffy Gergely pest megyei bizottsági tag és (Szamos-Ujvár díszpolgára) több évi betegeskedés után elhunyt. A megboldogult ernyedetlen és és csendes jóltevője volt a szegényeknek. Temetése holnap, szombaton d. u. 4 órakor az ország-ut 47 sz. házból lesz. Béke ham­vaira ! Helyi hírek. (Telekkönyvezési ügy.) A telekkönyvi pátens szerint vezetett telekkönyvben a város vala­mennyi telkei egy sorban folyó számok alatt vannak bejegyezve, míg a háromszögtani felmérésnél minden kerületben élülről kezdik a folyó számok sorát. Az igazságügyminiszter leiratilag figyelmeztette a várost, ho­y az új telekkönyv megalkotásánál vegye tekintetbe e körülményt, hogy aztán zavar ne legyen. (Közgyűlési ügy.) Miután jövő kedden az északsarki utazók tiszteletére lakoma lesz a vigaz­­dában, a közgyűléseket megelőzni szokott előérte­­kezlet ezúttal elmarad. (Aldássy Antal) ma levelet intézett a főpolgármesterhez,melyben jelenti,hogy a reá vonatko­­zólag keringő kószahírek valótlanok, mert ő szellemi­leg egészen jól érzi magát és csak hasbajban szenved. (Az »Újvilág« vállalkozója), hogy helyiségének egy kis reclameot csináljon, nagy falragaszokon hirdeti, hogy holnap, október 17-én a fővárost meglátogató sarkutazók tiszteletére fényes álarc­osbált rendez, melyre a nevezett vendégek is eligérkeztek. Egyes üzleti vállalatok gyakran szoktak az efféle hirdetésekhez folyamodni,hogy a közönséget vonzzák; a fennforgó esetben azonban nem puszta fogással van dolgunk; a sarkutazók csakugyan meg­ígérték, hogy meg fognak jelenni. A vállalkozó, vagy mint a »L. C.« Írja az »Ujvilág«-féle »álarczosbál«-ok rendezői, Csillag testvérek Bécsbe mentek, bemutat­­tatták magukat Payer és Kepes uraknak, és meghív­ták őket az »Uj világba.« A két úr el is fogadta a meghívást, kétségkívül jó hiszemben, hogy azonban a főváros ünnepelt vendégei, kiket hatóságaink, kitű­nőségeink s a magyar tud. akadémia fogad — el­mennek csakugyan a »Neue­ Welt« álarczos báljába, — abban kételkedni merünk. (Előlegek a város hivatalno­kai számára.) A fővárosi tisztviselők közül sokan panaszkodtak már, hogy pillanatnyi pénzzava­rok miatt gyakran uzsorások körmei közé jutnak, ahonnét csak nagyon nehezen tudnak kiszabadulni. Ezen panaszok folytán azon eszme pendíttetett meg, hogy a megszorult tisztviselőknek a házi pénztárból kellene előlegeket nyújtani. Ezen eszme a tanács kö­rében is több ízben képezte vita tárgyát és a jogügyi bizottság utasíttatott is véleményadásra. Ez oda nyilatkozott, hogy a tisztviselőknek, fizetésük két­harmadának erejéig, lehetne előlegeket nyújtani, hogy azonban a házi pénztár netán a halálesetek által meg ne károsodjék, az előlegek után egy százalék ka­mat fog szedetni és e kamatokból tartaléktőke ké­­peztetik, melyből a halálesetek által bekövetkező károk fedeztetni fognak. Ezen javaslat a számvevő­séghez utasíttatott. (Sidoli circus-tulajdonosnak) megengedtetett, hogy kerepesi­ uti circusában jövő évi május hónapig tarthasson előadásokat. (Öngyilkossági kísérlet.) Két nap előtt a kora reggeli órákban egy hordár a Du­nába ugrott, de szerencsésen kimentetett. Tettének indokául azt hozá fel, hogy előtte való este egy 15 írttal terhelt levelet, melyet a Vízivárosból a Duna balparti városrészek valamelyikébe kellett volna vin­nie, elvesztett, és minthogy azt gyaníthatták volna, hogy a pénzt elsikkasztotta, a becstelenség gyanúja elől a halál által akart menekülni. A hordár félig megdermedt állapotban kórházba szállíttatott. (Lopás.) A főváros harmadik kerületé­ben, úgy látszik, tolvajbanda szervezkedett, mely mi­nél sűrűbben iparkodik életjelt adni magáról, így ma éjjel Weisz István korcsmáros vendégszobáját törték fel és kiloptak vagy 50 forintot. Színház és művészet. (Nemzeti színház.) Ponsard »Pénz és becsület« czímű 5 felvonásos drámája ma került színre először új szereposztással és betanulással. Va­lamikor kedvencz­ő darabja volt a műsorozatnak, de vagy tíz év előtt félretették s azóta nem adták. Föl­­elevenítése czélszerű volt, mert a »Pénz és becsület« a legnemesebb irányú franczia darabok közé tarto­zik. De nemcsak az irány kifogástalan; a tartalom is gazdag s több kitűnő szerepet nyújt. Csak a szerke­zetben látunk itt-ott elévültséget s be kell vallanunk, hogy a legújabb franczia szinmúírók e tekintetben Ponsard fölött állanak, de a technikai hiányt a tar­talom nemessége, a mindenütt nyilatkozó eszmedús­­ság mennyire ellensúlyozza! A játszók közül N­á­­d­a­y­t (György), F­e­r­e­k­y­t (Rudolphe), és S­z­i­­­gethy Imrét (Mercier) kell első­sorban kiemel­nünk. Molnár egy kis szerepet adott, egy süket »öreg urat,« annyi eredetiséggel maszkban és hang­hordozásban, hogy nyílt jelenetben tapsokra ragadta a közönséget. Budapesti első lóversenyek. Első nap péntek oct. 16. A mai verseny alkalmából egy kedves vendég érkezett fővárosunkba, kit rég nem üdvözölhettünk már Budapest falai közt. Felséges királynőnk, ki Bu­dapest elkerülésével utazott le Bécsből a gödöllői kastélyba, ma a magyar állami vaspálya állomási épületéből jött két udvari hintón, társalgónője és báró Nopcsa főudvarmester kíséretében a Rákosra. A királyné zajos éljenzéssel fogadtatott. Szürke öltözetet viselt, s fekete kalapot. Viruló jó egészség tükröződik le arczán; —­a zajos éljent s a közönség minden részéből nyilvánult hódolatot szívélyes fej-

Next