Pesti Napló, 1874. november (25. évfolyam, 251-275. szám)
1874-11-26 / 272. szám
272. szám Budapest, Csütörtök november 26.1874. 25. évi folyam. Szerkesztés íródj. Barátok tere, Athenaeum épület A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghol intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadó-Mintai Barátok-tere, Athenaeum-épenlét A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. REGGELI KIADÁS. Postán küldve 9 vagy Budapestes felhoz hordva reggeli ás esti kiadás együtt 5 5 hónapra . . . fi frt — k?* 6 hónapra • .12 » — » Az est! kiadás postai rcftlSnkfűdéseért felfdlfltetés évnegyed énként 1 florint. Az előfizetés az év folytán’® minden hónapban megkezdheti, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó órai napjától számittatik. Hfrrzetéseik szintúgy mint előfizetései A KIADÓHIVATALBA, Barátok-terg Athenaeum-épült küldendők — Előfizetés „PESTI NAPLÓ“-ra, Előfizetés! árak : Egész évre.........................24 írt. Fél évre..............................12 írt. Negyed évre . . . 26 írt. Egy hóra...........................2 írt. Az előfizetés Pestre, a »Pesti Napló« kiadó-hivatalának (Ferencziek tere, Athenaeumépület) küldendő. A ..P. Napló" szerkesztő- és Krasló-hiivatala. Budapest, nov. 25. Számoljunk a tényekkel. (Lásd : lapunk nov. 20-diki reggeli számát.) Azt állítom tegnapelőtti czikkemben, hogy a pénzügyminiszter által legújabban benyújtott törvényjavaslatok megbírálására kiküldött bizottság legbuzgóbb működés mellett sem végzi be ezen évben munkáját, s nem oldhatja meg feladatát. Kiegészítem eme állításmat, hogy ha a nevezett bizottság be is fejezné jövő hónapban munkáját, s jelentését még ez évben be is nyújtaná a képviselőháznak, ezen munkának eredménye a jövő 1875-ik évben mégsem lehetne gyümölcsöző, mit bizonyára nem fog tagadni az, ki a mi országgyűlési eljárásunkat ismervén, tudja, mennyi idő kívántatik arra, hogy ama jelentés tárgyaltassék és törvénynyé szentesíttessék, pedig nekünk mint már mondom, oly intézkedésre van szükségünk, mely 1875-ben gyümölcsözzön, és a fedezetre szükséges öszszegeket már jövő évben azon fokig legalább előteremtse, melyet a IX-es bizottság kijelölt. Tény ezenfelül még az is — s ezt a legközelebbi jövő be fogja bizonyítani — hogy a pénzügyi bizottság legszigorúbb bírálat mellett sem lesz képes a statusquo alapján annyi megtakarításokat javaslatba hozni, mint amennyit a IX-es bizottság szükségesnek tart arra, hogy három év alatt államháztartásunkban az egyensúly helyreállíttassék, pedig ez is okvetlen szükséges, miután ezen időn túl újabb hitellel nem pótolhatjuk a továbbra terjedő hiányokat. Mindezeknél fogva állítottam én azt, miként rendkívüli intézkedések kívántatnak meg arra, hogy ezen szorongatott helyzetünkön segíthessünk, rendkívüli, ideiglenes átmeneti intézkedések, — legyenek azok bár terhesek és keserűek, — segíthetnek azonnal, és biztosíthatják azon állandó és gyökeres orvoslást nyújtó czélszerű törvényeknek kidolgozására és életbeléptetésére megkivántató időt, mely arra alkotmányos eljárás mellett okvetlen megkivántatik. Mik legyenek ezen rendkívüli eszközök ? E kérdésre concret kielégítő feleletet, adni a kormány férfiai, s csakis ezek vannak hivatva. Nagyon szomorú lenne, ha ezen felelettel adósak maradnának, és erre mintegy kényszerítenének másokat, kik nem lévén a jelen ügykezelés rendszerében teljesen beavatva, ennek nehézkes, költséges, és hiányos voltát csakis a szomorú eredmények feletti megdöbbentő hatásnak ösztönszerű érzete folytán kénytelenek következtetni, a nélkül, hogy a részleteket tökéletes alapossággal ismerhetnék. Minden, mit egy, a kormány körein kívül álló férfiú tehet, azon komoly nyilatkozatig terjed, melylyel a kormányt legjobb szándékkal figyelmezteti, miként ezen utón mélyen elindultak, nem fognak sikert aratni, mivel ezen utón rögtöni segély nem nyujtatik, pedig ezt követeli a parancsoló szükség! S ha ezen figyelmeztetésen túl terjeszkedni s egész általánosságban bár, de mégis bizonyos irányt ajánlani bátor vagyok, ezt ne elbizakodottságomnak tulajdonítsa a kegyes olvasó, hanem azon aggódó tűnődéseim szerény kifejezésének, melyek közt vártam a kormánytól mindenek előtt, miután azonban ez rögtöni segélyt nyújtó javaslatokkal nem lépett fel, sőt mai rendkívül súlyos viszonyaink közt is csak is a régi, jelenben ki nem elégítő, hosszadalmas úton kezdette meg a segedelmet nyújtó törvényjavaslatoknak tárgyaltatását — mindinkább növekedő aggodalmaim kifejezésére határoztam el magamat. Nekünk szükségünk van erélyes intézkedésekre és pedig: I. Oly ideiglenes, átmeneti, erélyes adótörvényekre, melyek már 1875-ben jövedelmeinket legalább annyira fokozzák, menynyire ezt a IX-es bizottság kijelölte, — ezt pedig elérni másként nem lehet, mint ha a kataszter azonnali kijavítása mellett, jelenlegi adózási rendszerünk alapján ideiglenesen 1 — 2 évre bizonyos százlélival emeljük az adót, magában értetik, hogy mindenik adónemre (föld, ház, jövedelem, kereset, ipar, stb.) megfelelő méltányos külön kulcsot alkalmazva. Csak ezen eljárás, de csak is ez nyújthatja a rögtöni segélyt, — biztosíthatja mint átmeneti intézkedés a kellő időt, mely alatt a gyökeres orvoslás létesíthető. Ilyen intézkedésnek több nagy előnyei lennének : a) mert, mint már említem, rögtön nyújtaná a nélkülözhetlen segélyt, b) mert ideiglenes lévén, a tagadhatlan 11 nem egészben méltányos aránytalansága, mint átmeneti baj mégis tűrhetőbb lenne, mint ha egy újabb definitív rendszer, a körülmények parancsoló hatása alatt nyakrafőre állapíttatnék meg, és a mellett hogy mindenesetre késői lenne, még hiányaival és tökéletlenségeivel állandóan, legalább hosszú ideig gyötörné az adózókat, — végre ,) mert rögtön fedezvén 1—2 évre az elhárithatlan szükségleteket, időt biztosítana egy tökéletesebb, jól megfontolt, igazságosabb és méltányosabb adózási rendszernek alapos kidolgozására s ennek gyakorlati kivitelére. — Szükségünk van továbbá . II. Nagyszerű meg t,a karifásokra, olyanokra, minőket a status quo alapján, vagyis a mostani rendszernek fenntartása mellett keresztülvinni nekem legalább lehetetlennek látszik, és e tekintetben sajnálom, mélyen sajnálom azt, hogy kormányunk az 1875-diki költségvetés előterjesztésének alkalmával nem nyilatkozott abbeli szándékáról, váljon e tekintetben a IX-es bizottság által, általánosan bár, de határozottan jelzett irányban akar-e haladni, vagy nem? A IX-es bizottság nézeteit lehet helyeselni, lehet helytelenítni, de az általa kitűzött czélt elfogadni kell. Mi ezen czél? Az, hogy három év leforgása alatt az államháztartás egyensúlya helyreállíttassék, hogy a kiadások a bevételek által fedezve legyenek, hogy konsolidált adósságaink kamatait úgy, mint egyéb kötelezettségeinket és közigazgatási költségeinket teljesen megfizetni állandóan képesek legyünk. Ez a czél, melyre a IX-es bizottság törekedett, ez a feladat, melynek megoldását megkísérlette, s mely iránti véleményes jelentését a képviselőháznak is bemutattatta. Ismétlem a IX-es bizottságnak véleményét lehet helyeselni, lehet nem helyeselni, lehet részben elfogadni, részben elvetni, de nem szabad a feladat megoldása elől kitérni. A IX-es bizottság véleményes jelentése a kormánynak használat végett kiadatott, — fel kell tennem, hogy ezt tanulmányozta, de hogy megtakarítási törekvéseiben nem követte annak nézeteit, az világosan kitűnik az egyes minisztériumok költségvetéseiből, melyek a régi rendszer alapján állíttatván össze, bár nevezetes megtakarításokat tüntetnek fel, mégis milliókkal maradnak vissza azon öszszegtől, melyet a IX-es bizottság helyzett kilátásba. Lehet, — nem vitatom e helyen — hogy a IX-es bizottságnak megtakarítási tervei az 1875-ik év első felében még nem lehettek valósíthatók ; de ha ez így volna is, én úgy tartom, hogy ez esetben a kormánynak mulaszthatlan kötelessége lett volna : egy részről kimutatni azon akadályokat, melyek miatt a kivitel lehetetlen volt, másrészről pedig kidolgozni egy olyan tervet, vagy legalább jelezni azt, hogy ilyen tervnek kidolgozásához már komolyan hozzáfogott, mely a megtakarítási átmenetnek oly processusát helyezi kilátásba, mely mellett a feladat megoldása, vagyis az egyensúlynak 3 év alatti helyreállítása sikerüsül fog. Tényekkel, keserű komoly tényekkel állunk szemben, és az imperiosa necessitas nem tűri a halogatást, elodázást, s elzárja a kitérésre alkalmat nyújtó minden ajtócskát — helyt kell állani a küzdtéren, s vagy a IX-es bizottság szerint, vagy más,, talán jobb és czélszerűbb törvényes eszközökkel kell kiküzdeni a sikert, mely megmentse állami létünknek anyagi függetlenségét. Ismétlem, miként tény az , mit a legközelebbi jövő be is fog bizonyítani , hogy a status quo alapján, a most fennálló rendszer mellett nem lehet annyit meggazdálkodni, mennyit kell, hogy meggazdálkodjunk ha elbukni nem akarunk, tehát más egyszerűbb, olcsóbb rendszerbe kell közigazgatásunkat beilleszteni ; de ezen rendszert a kormánynak feladata kidolgozni s törvényhozás elibe terjeszteni , mert egyedül a kormány ismerheti a mai rendszernek minden gyarlóságait, egyedül ő ismerheti mindazon adatokat, melyeket egy jobb rendszer kidolgozására okvetlen ismerni kell. Talán még nem késett el, bár késett eddig is — de mondom talán még nem késett el, szorgalommal pótolhatja meg mulasztását, s a IX-es bizottság által jelzett irányban, vagy ha ennél jobbat tud, saját meggyőződése szerint oldhatja meg takarékosság tekintetbeni feladatát úgy, hogy ennek üdvös eredményei az 1875-ik évnek legalább másik felében már érezhetők legyenek. »Geld verloren nichts verloren, Muth verloren Alles verloren« ez volt jelszava egy ügyessége, szorgalma, bátorsága és fáradhatatlan munkássága által meggazdagodott néhai pisti nagykereskedőnek, — jelszava utóbbi részének igazságát én is beismerem. Tévedni, hibás számítások után indult elbizakodottság, és balszerencse csapásai által szorongatott helyzetben jutni emberi sors, mely egyeseket úgy mint államokat egyaránt érhet; — de ily szerencsétlen helyzetben aztán elcsüggedni, késedelmeskedni, és tétovázni, ez — — — — — magánál a már szenvedett szerencsétlenségnél sokkal nagyobb szerencsétlenség lenne, mely egyént s államot egyaránt tönkre tesz. Nem is merem a kormány férfiairól ezt feltenni! — Ők akkor, midőn közigazgatásunk vezényletére vállalkoztak, kétségkívül számoltak a súlyos körülményekkel, s elég erőt éreztek magukban azon roppant nehézségeknek legyőzésére, melyeket hazánk bármely kormányának leküzdeni kell, s ma sem fognak megfogyni azon férfias bátorságban, mely okosan és óvatosan, de minden tétovázás nélkül határozottan cselekszik akkor, midőn cselekedni kell, s a feltornyosult nehézségek előtt kitérni nem lehet, nem szabad. Meglehet — s én szeretem hinni úgy legyen — mondom meglehet, hogy mig én ezeket író asztalomnál leirom, a kormány kebelében már működik egy hangyaszorgalmú bizottmány, mely új évre beköszönt oly életrevaló határozott törvényjavaslatokkal, melyek mind a gazdálkodás, mind a jövedelmi források terén meg fognak lepni bennünket, eloszlatják aggodalmainkat, s feleslegeseknek tüntetik fel ezen legtisztább szándékú szerény figyelmeztetéseimet! Adja Isten úgy legyen !* * * Budapest, nov. 25 (A fővárosi kereskedelmi bizottság) öttagú adóügyi albizottsága ma d. u. tartott ülésében Horn előadta észrevételeit a tőkekamat- és járulékadóról szóló törvényjavaslat tárgyában. A 10°/0-ás megadóztatás ellen, amennyiben e kulcs jelenleg is érvényben van, nem tesz kifogást , de nem helyeselheti azt, hogy a javaslat szerint akkor is fizettessék adó, ha az adókötelesnek tényleg nem folyt be jövedelme; helyteleníti azt, hogy az idegenek itteni tartózkodásuk utáni első évtől kezdve külföldről húzott és ott már megadóztatott jövedelmeikért is adót fizessenek; kívánja végre, hogy a törvényben világossában fejeztessék ki, miszerint a részvények után, ha a társulat jövedelmében meg lettek adóztatva, nem fizettetik adó. Óhajtaná, hogy a takarékpénztári kisebb betétek adómentesek legyenek, de alig remélheti, hogy e kérelem tekintetbe fog vétetni, miután jelenleg is fizetnek 1000 adót és miután ugyanazon alapon a másnemű bankoknál elhelyezett pénzek kamatjai szintén adómentesek kell, hogy legyenek. Vecsey kiemeli, hogy a takarékbetétek nem állandó befektetést képeznek, hanem rövid idejű elhelyezést keresnek. A bizottság kimondja, hogy kívánatos, miszerint a takarékbetétek kamatjai adómentesek legyenek és a többire nézve is helyesli Horn előterjesztését. Fenyvessy a házadóról szóló törvényjavaslat tárgyában csak az Ó-Budára vonatkozó újításról referál. Nézete szerint tényleg beállt azon időpont, amelyen túl a főváros egyesítéséről szóló törvény szerint Ó-Buda az eddigi kedvezőbb háttéradó-fokozatban meg nem hagyható. A törvényjavaslat 4. §-a ellen, amely rendeli, hogy Ó-Buda ugyanazon kulcs szerint fizesse a hátbéradót, mint a főváros többi része, nem tehetni kifogást. A bizottság osztván e nézetet, nem fog ezen törvényjavaslatra nézve megjegyzést tenni. A bányaadóra nézve hasonlag Fenyvessy tevén jelentést, elismerőleg nyilatkozik azon könnyítésekről, melyeket e törvényjavaslat a bányaiparnak az adókulcs leszállításával nyújt. Megjegyzi azonban, hogy itt is, mint a részvénytársulatoknál az üzleti mérleg sok tétele vonatik helytelenül adó alá. Végre szükségesnek tartja, hogy a törvény tisztán jelentse, hogy a bányavállalatok, ha részvénytársulatok kezén vannak is, a bányaadó szerint rovassanak meg. Kochmeister kiemeli, hogy a bányaadónál még kirívóbban mutatkozik azon viszásság, hogy a vagyontörlesztés adó alá tartozik, mert egy bizonyos bánya évek múltával teljesen kiaknáztatván, szükséges annak időközi törlesztése, különben a társulati vagyon egyszerre elenyészik. Vecsey fölemlíti, hogy a házadónál is engedtetik az épületek fenntartására s amortisatiójára a nyersjövedelemből bizonyos levonás. A bizottság helyeselvén az előadott észrevételeket, ezek értelmében jelentést teend a kereskedelmi bizottságnak. (A zárszámadási bizottság mai ülésében tárgyalás alá vette az 1867-dik évi kezelési kimutatásokat. Az általános tárgyalás után, melyben egyhangúlag elismertetett, hogy a kimutatások hiányossága miatt az 1867-ik évi kezelésről biztos számítást összeállítani lehetetlen, a bizottság a részletes tárgyalásba ment át, mit a holnap délelőtti ülésben folytatni fog. (A földadó katasteri bizottság ma d. u. 5 órakor tartott ülésében folytatta a földadójavaslatra tett főrendi módosítások tárgyalását. A 18. §-nál a bizottság az áraknak átlagára nézve 6 helyett 10 évet vitt fel és épen 1865—1874. év végéig. A 19. §-ra nézve tett módosítást, mely szerint 20°/0-nyi levonás létetett, a bizottság törölte; a faáraknak átlagát pedig 20 évben állapította meg, és pedig 1855—1874. év végéig. A 20 — 25. §§. csekélyebb módosításokkal elfogadtattak. Ezután a 26. §. került tárgyalás alá, mely a kerületi bizottságok alakításáról szól. Itt a főrendek a képviselőház által megállapított módozat helyett azt kívánják, hogy a kerületi bizottságok egyszerűen a megyei bizottságok által választassanak. Ezen § felett élénk vita fejlődött, mely úgy döntetett el, hogy a többség 6 szavazat 3 ellenében a főrendi módosítás mellett nyilatkozott. Következett a 27. §. tárgyalása. Az ülésen jelen volt G hy czy pénzügyminiszter és André osztálytanácsos. Budapest, nov. 25. Vasutaink oktober havi üzletkimutatása némi emelkedést mutat a folyó évnek elmúlt hónapjaihoz képest, de a múlt évvel szemben, kevés és jelentéktelen kivétellel, nevezetes csökkenést mutat a bevételeknél. Ha a régibb legnagyobb és egyszersmind legjövedelmezőbb két vasutat tekintjük, melynek forgalma Ausztriára is kiterjed, azt tapasztaljuk, hogy név szerint az osztrák államvasutnál maga a múlt havi bevétel 325.666, a ja resia»w«»58gg»«wrawiTfficiigMW8aB«a|.ii i.biiiimw«w—■bsb—^— A „Pesti Napló“ tárczája. A Kisfaludy társaság ülése. (Nov. 25-én.) A ma esti ülésen tagok és hallgatók szép számban jelentek meg. A felolvasók sorát Berczik Árpád nyitotta meg: »A házasitók« cz. három felvonásos vígjátékából felolvasván az expositiót, mely az első felvonást tölti be. A vígjáték színhelye egy felsővidéki városka; az első felvonásban megismerkedünk Nagylaki asszonynyal és ennek Laura nevű leányával, kiért két asszony küzdelemre kel. Rostáné oda szánta Máchik Náczi nevű öcscsének, Elekesné pedig Ambró Endre tvszéki ülnöknek. Rostáné azon kezdi a küzdelmet, hogy megszólja Ambrót Laura előtt és arra bírja ezt, hogy színleljen betegséget, midőn Ambró eljön szobát nézni. Laura szót fogad és Ambró kedvetlenül távozik. Most bejön Máchik Náczi, de Rostáné férje, ki az imént, mint orvos kijelenté, hogy Laura beteg, Elekesné cselfogása folytán csak későn veszi észre, hogy Laura csak Ambróra nézve volt beteg és így Máchik sem láthatja a »beteg« Laurát. Ez az első felvonás meséje; az eleven párbeszédek jól jellemzik a kisvárosi élet társadalmi viszonyait a compositióra és az egyes jellemekre azonban az első felvonásból természetesen nem lehet következtetést vonni. A figyelemmel hallgatott részlet több helye derültséggel, általában véve tetszéssel fogadtatott. Zichy Antal egy nevelészeti rajzot olvasott fel, melynek tendentiája az, hogy a gyermekeket nem szabad elkényeztetni; a rajz két elkényeztetett gyermek ferdeségeit tünteti fel, kimutatva mily káros eredményei vannak az elkényeztetésnek. Székács József néhány újabb Horatiusfordítást mutatott be. Az egyikre maga mondta, hogy sikerült, a többinek túlnyomó részére a hallgatóság mondta azt. Élénk tetszéssel fogadtatott azon darab, melyben Horatius elmondja, hogy jól katonáskodott a szerelem csataterén, fegyvereit most már a falra függeszti és csak arra kéri Venust, hogy a büszke Chloere suhintson még egyet korbácsával, ami annyit jelent, hogy Venus ösztönözze Chloet szerelemre. Székács azután még bemutatta Horatius ódáit Phidill nevű gazdasszonyához, Pindarusról, Censorinushoz, Lolliushoz stb. Szász Károly bemutatta Göthe-fordításait, melyekről említést tettünk már az Akadémia széptudományi osztályának legutóbbi üléséről szóló tudósításunkban. Szász bő gyűjteményéből, mely Göthe verseinek nagy részét foglalja magában, 15 darabot olvasott fel, többi közt a »Mignon«-t, »A dalnok«-ot, a társas dalokból a »Nagy vendégség«-et, »A bűvészinas«-t (Der Zauberlehrling), a »Lili parkjá«-t; ez utóbbi, melyhez — úgymond — alig mert hozzáfogni, élénk tetszéssel fogadtatott és méltó záradékát képezte a műfordításoknak, melyekkel Szász Károly bebizonyította, hogy még Göthét is sikerrel lehet lefordítani. A folyó ügyek közül felemlítjük, hogy Büttner Lina »Elbeszélések és rajzok« czímű küldeménye Vadnai és Tolnaynak adattak ki bírálatra. Moliére műveiből három fordítást küldtek be : »A kelletlenek«-et második, javított kiadásban küldte be a névtelen fordító, egyúttal ugyancsak Moliérenek »Amphitrion« czímű művét; Palay Ede pedig Moliérenek »L’étourdi« cz. vígjátékát »Szél Pál« czim alatt küldé be. Evva Lajos »A magyar zene történelméből« cz. művét a bírálók észrevételeihez képest átdolgozva ismét beküldte. Ezzel a nyilvános ülés fél 8 órakor véget ért, és zárt üléssé alakult át. A felülről intézett forradalom. — »Die Revolution von Oben.« — A sokat hiresztelt röpirat, melynek czíme után olvasóink bizonyára emélkezni fognak szerzőjére, részben legalább csakugyan megjelent, írója Lang Gyula, kit az utóbbi időben a lapok oly gyakran s a legkülönbözőbb epithetonok kíséretében emlegettek. Klerikális legitimista részről e munkát különös előszeretettel hirdetgették s az utolsó tiz év eseményeinek hű tükreként magasztalták. Lang Gyulának kalandos előéleténél s mai tendentiáinál fogva természetesen nagy elővigyázattal kell vennünk a röpirat adatait. A megjelent ívek von der Pforten sokat emlegetett »árulását« tárgyalják. Von der Pforten 1866-ban tudvalevőleg bajor miniszterelnök volt. A röpirat szerint 1865. július 20-ikán a porosz király Karlsbadból Gasteinba utazván, Regensburgban, tehát bajor földön — minisztertanácsot tartott. Bismark határozottan azt kívánta, hogy az ellenségeskedések Ausztriával mielőbb kezdessenek meg, mert szerinte a háború elkerülhetlen. Minél előbb, annál jobb. Francziaország semlegessége biztosítva van, s még azon esetben is, ha a szerencse nem kedvezne Poroszország fegyvereinek, Napóleon császár nem fogná Poroszországot bántani, sőt egy jelentéktelen terület-átengedés mellett Poroszország részére kedvező békét fog biztosítani. Bismark azt hitte, hogy ez esetben Ausztriával könnyen ki fog Poroszország egyezkedhetni, amennyiben vagy átengedi ennek Schleswiget, és Holsteint a maga számára megtartja, vagy a legrosszabb esetben az augusztenburgi trónörököst fogja előtérbe tolatni engedni, ki a Berlinből reá gyakorolt nyomásnak bizonyára nem fog hosszabb ideig ellenállani. És mit csinálna Ausztria a félig dán és egészen protestáns Schleswiggel ? E nyereség reá nézve valóságos veszedelem volna. — Goltz erre megnyugtató nyilatkozatokat tett Napóleonra vonatkozólag. — A franczia hadsereg, mondá, nem áll készen, s a franczia nép épen nem rokonszenves Ausztriával. R e u s s hg. Poroszország követe a bajor udvarnál, kijelenté végül, hogy a bajor hadsereg a legelhagyatottabb állapotban van, s hozzátéve, hogy von d. Pforten bajor miniszterelnök nagyon kívánna Bismarkkal személyesen értekezni. Bismark távirati után magához kérette Pfortent, ki a meghívást el is fogadta. E két férfiú értekezletéről csak igen kevés hír hatott a nyilvánosságra, de e kevés is elég kellett volna, hogy legyen arra, hogy Európát felébreszsze álmából. A Salzburgi értekezleten, mint a röpirat mondja a bajor miniszterelnök elárulta saját országát és Ausztriát, Bajorország sorsát Poroszországéhoz csatolta, amennyiben megígérte, hogy vagy semleges marad Bajorország, vagy csak szmleges háborút fog folytatni. Mily fontos és végzetszerű volt ezen értekezlet, kitűnik már abból is, hogy Bismark a perctől kezdve úgy rendezte el terveit, mintha Bajorország nem is léteznék. Bismark azzal ámította a bajor miniszterelnököt, hogy területátengedést ígért Bajorországnak. E tekintetben a röpirat a következőket beszéli: V. Henrik reussi herczeg, Poroszország követe a bajor udvarnál úgy a háború előtt, mint utána, egy alkalommal, Pforten bukása után, tehát 67-ben, elmondá az ügy tulajdonképeni állását. Bismark a háború kitörése előtt egy évvel kifejté Salzburgban Pforten előtt czéljait, s Pforten előtt fellebenté a jövő fátyolét. Legtitkosabb gondolatait elmondá. Poroszországnak, úgymond, biznia kell Holsteint és Kielt s legalább dél Németországban fölényt kell gyakorolnia, kerüljön ez bármibe, még azon esetben is, ha legyezetnék, s működésében néhány évre megakasztatnék. Miért ne foglalna el Bajorország és déli Németországban, ha nem is azzal egyenlő, de legalább hasonló állást ? Ausztria nem képes erre, mert az cseh, és nem német elemekkel, főleg a magyarral van saturálva, s minden inkább, csak nem német állam. — Mig német politikát fog űzni s az egész németséget nem fogja elvenni magától, nem fog soha sikert aratni. — Ha őt fognák (Bismarkot) tanácsért megkérni, ő azt mondaná az osztrák császárnak : Támaszkodjék ön teljesen Magyarországra, vagy akár Csehországra is, iparkodjék megmaradt olasz birtokait s az ön és Németország számára oly fontos Triestet megtartani, de mondjon teljesen valet-et Németországnak, a mint azt öregatyja már egyizben megtette. Ausztriát — folytatá Bismark — ki kell üznünk Németországból, s akkor talán békében élhetünk vele, sőt, meglehet, jó barátok is leszünk. E barátság azonban csak akkor jöhet létre, ha előbb becsületesen elvertük egymást, s vagy az egyik, vagy a másik félig halva terül el a csatatéren. Mi nem fogunk így járni, mert nemcsak Ausztriával, de akár valamennyivel együtt megmérkőzhetünk. Az osztrák hadsereg évről-évre hanyatlik. Hiszi ön, hogy amagyarok komolyan fognak ellenünk hadakozni ? Én nem hiszem. Abban a pillanatban, amint a háború kitör, Magyarország fellázad s az egész emigratio mellettünk fog nyilatkozni. A magyarok velünk fognak tartani, daczára annak, hogy gyűlölnek bennünket, de általunk reményük visszanyerni alkotmányukat. Nemcsak az emigratio, de a magyar mágnások köréből is számos nyilatkozat érkezett hozzám, melyekből kitűnik, hogy Magyarországra bizton számíthatunk; csak azon biztosítást követelik tőlem, hogy nyert csata esetében teljes morális támogatásunkra számíthatnak, s békekötés esetén az 1848-iki alkotmány s a debreczeni status-quo visszaállítását fogjuk követelni. Én visszautasítottam az ajánlatot, mert nem szoktam ily illegáns eszközöket használni s nem is mernék ilyesmit királyomnak tanácsolni, ki e tekintetben nem érti a tréfát. Ma is ép úgy gyűlöl mindent, a minek csak távol is forradalmi szaga van, mint tizenkét év előtt s én ezt nagyon természetesnek is találom. Ha mi plebiscitum, vagy más nem épen tisztességes eszközökhöz akartunk volna nyúlni, s igy akartunk volna földterületeket szerezni, már régen kikerekítettük volna természetellenes határainkat, s legalább északon elfoglalhatnék azon positiót, melyre nagyhatalmi állásunk érdekében múlhatlan szükségünk van. Napóleon császár segélyével sem volna nehéz, némi területátengedés mellett, mely alig foglalna magában annyi mérföldet mint betűt, követeléseinket keresztülvinni, de Isten mentsen attól, hogy valamely német terület elvesztését tanácsoljam a császárnak vagy Napóleon segélyével törekedjem valamit elérni. Erre még külviszonyok sem kényszeríthetnének. Ezután azon előnyöket magyarázta meg Bismark a bajor miniszterelnöknek, melyek a fegyveres semlegességből hárulnának Bajorországra. »A legyő-