Pesti Napló, 1874. december (25. évfolyam, 276-299. szám)

1874-12-08 / 282. szám

282. szám, Budapest, Kedd, deczember 8. 1874. 25. évi folyam Szerkesztési iroda , Baritok-tere, Athenaeum-épület. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kézir átok nem adatnak vissza. Kiadó-hivatal , Ij Barátok­ tere, Ath­enaeum-épület« A lap anyagi részét illető közle­­mények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendőfe REGGELI KIADJa Előfizetési feltételeid Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti ki­adás együtt: 3 hónapra . . . 6 írt — kb. 6 hónapra . .­­ 12 » — » Az esti kiadás postai különküldéseért felülfizetés évnegyedenként 1 érint. Az előfizetés az év folytán^minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely ■apján történik is, mindenkor a hó ela­ «apjától alámu­tetik* - - Hirdetések szintúgy, mint*előfizetés6sr a KI­ADÓ-HIV­ATALB­A, Barátok­ tere, Athenaeum-ép ki­­küldendők. fi_____■III» ...... Előfizetés „PESTI NAPLÓ“-ra. Előfizetési árak: Egész évre....................24 írt. Fél évre..........................12 írt. Negyed évre . . . • 6 írt. Egy hóra.....................2 írt. Az előfizetés Pestre, a »Pesti Napló« kiadó-hivatalának (Ferencziek - tere, Athenaeum­­épület) küldendő. A ..P. Napló" szerkesztő- és kiadó-hivatala. Budapest, decz. 7. Bittó min. elnök és Gr­a­y­c­zy pénz­ügyminiszternek a Deákkör tegnapi értekez­letén tett nyilatkozatai nagy mértékben fog­ják foglalkoztatni a pártokat s az összes or­szágot. Ezek végre-valahára határozott nyi­latkozatok voltak. A kormány kijelente párt­ja körében s valószínűleg közelebb ismételi a házban, hogy nincs szándékában általános s a jelen körülmények között mindenesetre meddő programm-előterjesztésekkel növelni a zűrzavart, beláthatatlan »elvi« és egyelőre semmi gyakorlati eredményre nem vezető vi­tákra alkalmat adni, hanem összes figyelmét egyelőre az államháztartás rendezése érdeké­ben előterjesztett adóügyi javaslatok tárgyal­­tatására fordítja. Ezekhez köti állását, e ja­vaslatokkal áll és bukik. Ez minden kételyt kizáró, gyakorlati czéllal bíró felszólalás volt s mi hozzátesz­­szük, hogy­ a legteljesebben helyeseljük e nyi­latkozatot. Midőn a német hadseregek fran­­czia földön tanyáztak , Francziaország párt­jai egyesültek s egyelőre nem ismertek más feladatot, mint a hadi sarc­ lefizetését s a hazai terület felszabadítását. Nem ellenséges hadsereg, hanem ennél nem kevésbé vesze­delmes ellenség fenyegeti állami létünket: a deficit. Minden hazafias párt első felada­tának kell képezni a deficit alábbszállítását; ha ez megtörtént, az állami lét minden veszé­lyeztetése nélkül folytathatják a pártok mér­kőzésüket. Tudjuk jól, hogy a deficit alábbszállí­­tásának két módja van: egyik a bevételek fokozása, másik az összes kormányzat olcsób­bá tétele. Nem tudjuk, hogy e két feladat kö­zül melyik a nehezebb, de azt tudjuk, hogy az utóbbihoz részletesen megállapított bel­ügyi programm kell, s hogy ily programm, melynek a parl­amentben többsége is legyen, most azonnal megállapíttathassék: azt nem hiszszük. De ha meg is állapíttathatnék, annak nem volna semmi gyakorlati eredmé­nye , mert az megtörténhetnék ugyan, hogy e programm egyes töredékei felett hónapokon át elvitáznának parl­amenti bizottságaink ; de hogy csak egy nevezetes­ rész is valósíttat­­hassék, az már azért is lehetetlen, mert a jelen országgyűlésnek már nagyon kimért az ideje. A kormány tehát két eshetőség előtt állott.Egyik az, hogy közigazgatási programm­­előterjesztésével egy pártbomlasztó és párt­alkotó actiót kezdjen meg s e közben végte-­­­len viták gyúanyagát dobván a pártok közé, ez­által lehetetlenné tegye az adójavaslatok tárgyalását s meddővé­ az országgyűlés utolsó időszakát is. A másik pedig az, hogy minden közigazgatási nagyobb reformot elmellőzve, egyes-egyedül az adójavaslatok tárgyalását sürgesse; a­mi lehető is, szükséges is. Min­den egyéb kérdés pedig fenn­marad tartva a jövendőnek, s a választásoknak. Részünkről üdvözöljük a kormányt, hogy ez utóbbi utat választá. Csak ez után lehetsé­ges, hogy körülbelül egy esztendei törvény­hozási működés czéltalanul el nem pazarolta­­tik. A kormány-candidátusoknak csak egy kissé kell mérsékelni ambitiójukat, a pártok­nak csak egy kissé kell arra gondolni, hogy az ország érdeke minden pártérdeknél ma­gasabb , s ez eljárás felmutathatja azt a si­kert, hogy megtörténik az, a­mi az országra nézve a legszükségesebb. Ez eljárás mellett természetesen kevés helye marad a phrázisnak, a nagy szónoklatok és »elvi« vitáknak. Nagyon prózai dolgokról lesz szó. Egyelőre csak arról, hogy mennyit fizethetünk és miként, é­s hogy törvényho­zóink ezt bölcsen meggondolják s az ország érdekeit szemmel tartsák , ezt tőlük méltán megkövetelhetjük. De tegyék meg ezt é­s csak ezt, s csak azután, ha ezt megtették, gondoljanak arra, hogy kit buktassanak a kormányról, s kit helyezzenek be abba. Mi a kormány tegnapi nyilatkozatainak egyszerű következményéül tartanék, ha e nyilatkozatok értelmében egyelőre további közigazgatási javaslat nem terjesztetnék elő, s a­mi előterjesztetett, például : a házi adóról szóló, visszavonatnék. Erős meggyőződésünk, hogy a közigazgatási reform kérdéseit új pártalakulások nélkül nem lehet czélszerűen megoldani, s az új pártalakulások alkotmá­­ny­os correct útja a nemzet választásaiban rejlik. Ha a jelen kormány erőt és tehetséget érez magában arra, hogy az adójavaslatok tár­gyalásán túl is, továbbra is vezesse az ország ügyeit, elég ideje­ és alkalma lesz az országgyű­lés későbbi folyamában nézeteit, programm­­ját a közigazgatás újjá­szervezéséről előter­jeszteni s a nemzet tudni fogja, hogy e kér­dést illetőleg mily elvekre szavaz, midőn a kormánypárt jelöltjeit választja. Egyéb pár­tok is bizonyára kifejteni fogják programm­­jukat, s a nemzet szava dönteni fog e törek­vések felett. Most egyelőre mindez nem történhetik meg. De megtörténhetik az, a­mire minden pártnak, minden kormánynak , az ország­nak szüksége van : azon eszközök megvitatá­sa, melyek az államháztartás rendezéséhez megkívánta­tnak. Úgy látszik, a kormány nagy erélylyel ragaszkodik ez eljárási módhoz , ettől tételezi fel további fennállását. A­kik most buktatják, azok tehát egyszerűen azt akarják, hogy az államháztartás rendezésének komoly mun­kája helyett ismét a válság sportja, a coulis­­sák mögötti ármányok és hasonló kedvtölté­­sek foglalkoztassák a nemzet törvényhozását, — mely kedvtöltések szükségképens követ­kezése az állambukás. Mi azonban azt hisz­ A „Pesti Napló“ tárczája. Nello és Patrache. — Ouida beszélve. — IV. A festmények beküldési határideje deczember legelső napja volt; az ítélet kihirdetése ugyanezen hó 24-ikére tűzetett ki. A téli nap ködös reggelén félelemmel és re­ménynyel teli szívvel tette rajzát a kis talyigára Nel­­lo, s elvitte a városba, hogy ott letegye, mint meg volt állapítva, egy nyilvános szobor aljára. — Talán mit sem ért a rajz. »De mit tudod azt te?« — gondolá magában s lelkét ismét elfogta a félelem. Midőn el­helyezte a rajzot a szobor alján, valóságos képtelen­ségnek tartotta, hogy ő, a mezítlábas tejhordó fiú, ki még a betűt is alig ismerte, oly rajzot készíthetett volna, mely híres művészek figyelmét magára von­hatná. Mindamellett midőn elhaladt a székesegyház mellett, úgy rémlett neki, mintha Rubens hatal­mas alakja bontakozott volna ki annak homályából s igy szólott volna hozzá: , — »Bátorság! fiam. Én is félelemmel és re­megve írtam nevemet Anvers *) valamennyi templo­mának oltára fölé!« N­e 11 o megerősbödve tért vissza. Tett a mit tehetett; — az eredmény — gondolá — az Isten ke­zében van. Az e napot követő éjszakán nagy mennyiség­ben esett a hó; minden ösvényt ellepett. A patakok, melyek útközben voltak, mindannyian befagytak. A teret a rész után a városba hordani nagy feladat volt főleg Patrach­e-ra nézve, mert az évek, melyek megedzették N e 11 o fiatalságát , mindinkább tönkre tették a szegény állat lábait. De azért nem esügedett el; sohasem engedő, hogy N e 11 o vonja helyette a taligát. *­ Antwerpen, sajtóhibából állott a múlt közlemé­nyekben Auvers. — »Szegény Patrache, mondá egy ízben az öreg D­a­a­s, átölelve a kutya nyakát, nemsokára mindketten nyugodni fogunk. »És az öreg szemeiből könyek hullottak redős kezére, mely a kutya hátát czirógatá, s mely megosztá kettőjük között a leg­utolsó falat kenyeret. És az öreg keble elszorult e gondolatra. »Mit fog majd csinálni ő, ha majd mi nem leszünk többé körülötte ?« Midőn egyszer délután N­e 11 a Antwerpen­ből hazafelé ballagott, útközben gyönyörű nagy bá­but talált. A bábu vörös selyembe volt öltözve, ru­hája csillogott az aranytól. N­e 1t­o hasztalan ke­reste, ki veszthette el e nagy bábut, mely ritkítá a bábuk között párját. Miután pedig nem találkozott gazdája, azt gondolá magában, hogy jó lesz az Luj­zának. Már sötét éj volt, midőn P­a­­­r­a­c­h­e-sal a malom alatt elhaladt. Jól ismerte az ablakot, mely a kis leány hálószobájából nyílt. Gyengéden megko­­pogtatá az üveget, mely mögött pislogó lámpa égett. A lányka megrémülve nyitotta ki az ablakot. N­e 11 o a bábut kezei közé csusztatá. — »Ezt a bábut — mondá — a hóban talál­tam; nem volt gazdája. Fogadd szívesen, az Isten áldjon meg.« Még rá sem ért megköszönni a lányka a szép ajándékot, midőn N­e 11­o már eltűnt szemei elől. A véletlen úgy akarta, hogy az éjjel tűz ütött ki a malomban A főépületek sértetlenek maradtak ugyan, de sok gabona megégett. Az egész falu segí­tett oltani a tüzet. A tűzfecskendők Antwerpenből is eljöttek, és megmentették a malmot. A molnár nem vesztett semmit, mert malma biztosítva volt. Mindemellett nagyon felháborítot­ta ezen esemény, s nyilván kimondá, hogy a tűz nem esetleg támadt. Nellot visszautasítá kunyhó­jába, midőn az többekkel egyetemben a tüzet oltani segített. — »De itt kóválogtál az éjjel a maim körü­l, — kiálta a fiú után, — fogadom, hogy többet tudsz a tűzről, mint bárki más.« N­e 11 o megijedve nézett a molnárra. Azt hitte, hogy tréfál, s csak azon rémült meg, hogy mi­ként tud tréfálni ily nagy veszedelem alkalmával. Csakhogy ez a tréfa csakhamar szájról-szájra járt a faluban, s már másnap nem titkolt czélzatossággal beszélték, hogy N e 11 o a múlt éjjel a molnár malma körül járt, sőt találkoztak néhányan, kik nyíltan kimondták, hogy N e 11 o boszul akart állani a molnáron, a­miért az eltiltotta őt lányától. A falu népe, mely minden esetben leggazda­gabb birtokosának véleményét tette magáévá, s mert számos család számított arra, hogy férfi tagjainak egyike majdan Lujza férje leend, mindenki kevésb­­bé előzékeny volt Nello iránt. Senki sem vádolta őt nyíltan, mindamellett ama majorokban, hol minden reggel megfordult, hideg fogadtatásra talált az eddigi barátságos sza­vak helyett. Mind a parasztok szegények és tudatla­nok voltak; az egyedüli, a ki közöttük gazdag volt, határozottan Nello ellen nyilatkozott, kinek pedig nem volt pártfogója. — »De nagyon nyers és szigorú vagy a sze­gény fiú iránt, mondá a molnár neje. Ő ártatlan, me­gesküdném rája és nincs oly szerencsétlenség és baj, mely hasonló tett elkövetésére bírhatná őt«. De C o g e­z, a molnár, makacs ember volt. Ha egyszer mondott valamit, ahhoz ragaszkodott a végletekig, bármennyire meg volt is győződve arról, hogy igazságtalanul jár el valaki iránt. Nello e kínos helyzetet bizonyos büszke gőggel tűrte, s elutasított magától minden igazo­lást. — »Ha megnyerem a pályadíjat, — mondá, — ezek az emberek meg fogják bánni, a­mit rajtam elkövettek«. A megpróbáltatás különben a tizenhat éves, eddig mindenki által szeretett gyermekre nézve na­gyon keserű volt. És főleg, mily keservesen esett neki ez most, tél idején, midőn esténként minden csa­lád körülüli a meleg kandallót! Patrache és Nello ki voltak zárva ily körből. Nem ültek valamely szom­széd meleg kályhája, vagy kerek asztala körül, ha­nem egymást melengették a szegényes kunyhóban úgy, a­hogy tudták. Azután még egy másik nagy baj is érte Nellot. Egy antwerpeni kereskedő naponként öszvért küldött ki a falucskába, a­mely behordta a vá­rosba a tejet. Alig három-négy gazda maradt hű a régi tej­hordó fiúhoz. A kutya szokás szerint megállott min­den kapu előtt, melyek közül azonban a legtöbb zár­va maradt előttük. Hallgatagon mentek tovább, s busán nézett mindkettő a zárt kapukra. A szomszédoknak pedig ugyancsak nehezük­re esett bezárni a kaput, a kis N­e­rt­o és P­a­t­r­a­­ebe előtt, de kénytelenek voltak vele, ha nem akarták C­o­g­e­z kegyét eljátszani. Karácsony estéje közeledett. A hó hat lábnyi magas volt, s a jég mindenütt oly erősre fagyott, hogy elbírt ökröket is. Minél inkább közeledett a szent hét, annál zajosabb, annál vigabb volt a falu A legszegényebb kunyhóban is kalácsot és rétest sü­töttek ; játszottak és tánczoltak az öregek és ifjak. A lovak nyakán ezerhangú csengők csörögtek; a leányok czifra bundákban mentek vasárnaponkint a templomba; a tűzhelyeken jól megrakott bögrék sógtak-dugtak a felcsapkodó lángokon. Csak az öreg Dass kis kunyhója volt hideg és szomorú. Karácsony estéjén azután bevonult oda még a szomorú halál is. Az öreg, ki már hosszú idő óta mozdulatlanul feküdt kemény fekhelyén, kiszenve­dett Megszűnt unokáját bátorítani. Pedig mily nagy szüksége volt szegény Nellonak e bátorításra! Az elhagyatott Nello és a vén kutya képezték a szegényes koporsó egész kíséretét. Igazán, szomo­rú halotti menet volt ez! — »Talán meglágyíthatom most szivét,« gon­dolta magában a molnár neje, a midőn egy délután férje pipálva a kályha egyik sarkán ült. A­mint az öreg molnár észrevette neje szándékát, m­ég mogorvább képet csinált, mint rendesen. Nem nyitotta ki ajtaját, midőn a szomorú koporsó elha­ladt ablakuk alatt. Az asszony nem mert szólni semmit, hanem szótlanul egy örökzöld­ koszorút adott leánya kezébe, és suttogva mondá neki, hogy azt titokban helyezze el az öreg katona meg nem jelölt sírjára. Nello és Patrache már visszatértek kunyhójukba, de még ott sem hagytak békét a sze­rencsétleneknek. Az öreg katona több idő óta né­hány garassal tartozott egy szomszéd gazdának, a­ki minden vasárnap este Coge­z-val együtt iddo­­gált a falu korcsmájában. Megfizetvén a temetési költségeket, Nellonak egy fillérje sem maradt. A gazda követelte pénzét, de Nello fizetni nem tudott s azért a kegyetlen ember kiűzte őt Patrache­­sal együtt a rongyos kunyhóból. Nello és Patrache a kunyhó köze­lében szabad ég alatt töltötték az éjszakát. Egymást átölelték, hogy meg ne fagyjanak. Midőn a regg szür­külni kezdett, Nello magához szorította a kutya fejét s igy szólt hozzája : — »Jer jó barátom, menjünk innen tova, ne­hogy innen is elkergessenek a rosz emberek.« Patrache elértette a fiú könyveit. Mindketten szomorúan távoztak a kunyhó tá­járól. A kutya busán lehajtotta fejét, midőn elhaladt a kis zöldre festett taliga mellett, mely nem volt már többé az övék, s a réznyakló mellett, mely a kemény­re fagyott havon csillogott. Le akart feküdni a fa­gyos hóra hogy kilehelje lelkét. .... de nem, mig gazdája élt, Patrachenak sem volt szabad meg­halnia. Rendes utjokon haladtak a város felé. A falu házainak kapui legnagyobb részt még mind be voltak zárva, de nehány gazda már udvarán dolgozgatott. De egyikük sem vette észre Nellot. Egy gazda háza előtt mégis megállt a szeren­csétlen fiú; nagyatyja sok szívességet tett ennek az embernek. — »Adj szegény kutyámnak egy falat kenye­ret, — szólt hozzá félénken, szegény már öreg, s teg­nap reggel óta még egy falatot sem evett.« A gazda azonban gyorsan becsukta házának kapuját, miután néhány szót mormogott, hogy mily drága a gabona. Nello szótlanul távozott.... Épen tiz óra volt, midőn a városba megér­keztek.­­ »Oh, csak volna valami ma mit eladhatnék, hogy valami ennivalót vehetnék szegény kutyámnak!« Sohajtá magában, de a nyomorult fiúnak nem volt vékony kis kabátjánál egyebe. Patrache forró orrát Nello tenyerébe dugta, mintha mondani akarná neki, hogy miatta ne aggódjék. A pályanyertes nevét délben kellett kihirdetni. Nello az épület felé közeledett, hol a bírálók mű­ködtek. Útját nagy néptömeg állta el; az épület elie­szült, hogy a Deákkör már választott, s azon élénk helyeslés, melylyel Somssich­­n­a­k ama kijelentése fogadtatott, hogy G­h­y­c­z­y tulajdonképen megadta a kért és várt nyilatkozatot, azt látszott bizonyíta­ni, hogy a Deákkör a komoly munkát vá­lasztá. Budapest, decz. 7. (A D­e­á­k-k­ö­r) ma esti 6 órakor tartott értekezletén Kovács L. bejelenti a betegeskedő Go­­rove körelnök nevében, hogy Deák Ferencz a párt üdvözlő iratának átnyújtása alkalmával meleg kö­szönetét fejezé ki e baráti megemlékezésért, s a ma­ga részéről is üdvözletét küldi a pártnak. Éljenzés közt örvendetes tudomásul vétetett. Stoll kifejti ezután a földadó-kataszterre vonatkozó hat­ javaslatát ; meggyőződése lévén, hogy az általa javasolt módon mindaz eléretik, mit­­ a földadó-tvjavaslat czéloz, csakhogy hamarabb és ke­­­­vesebb költséggel, elfogadásra ajánlja javaslatát. Kerkapoly:A javaslat czélja a végleges kataszter elkészítése előtt ideiglenes jövedelmi több­let elérése. Stoll azonban túlmegy e czélon, s a ka­taszteri tvjavaslat alapját változtatja meg. Az előle­­ges czélért is ugyanazon munkát akarja, a­mi csak­nem megkétszerezné a költségeket Azon főrendi mó­dosítás, hogy a művelési ágakban kitudott változá­sok azonnal osztályoztassanak kiterjesztve a ter­mékké vált terméketlen földekre is módot nyújt az előleges jövedelmi többlet elérésére, s ennél tovább­menni nem lenne czélszerű. Kovács L.: Ha praecis nyilatkozat létezik a pénzügyminiszter által az iránt, hogy a főrendi módosítással már 1876-ban jövedelmi többletet ér­hetni el, visszalép minden más javaslattól. Tavaszi is azt tartja, hogy egy ily nyilat­kozat sokakat megnyugtat: szükségesnek véli azon­ban a földadó azonnal való revisióját, hogy a­midőn mások adóterhe emelkedik, megadóztassanak azok is, kik eddig kicsúsztak az adó alól. Korizmics: Mindaddig, míg ki nem lesz mutatva, mennyi idő alatt, s mily költséggel lesz ki­vihető Stoll indítványa, az egészet nem tartja egyéb­nek jámbor óhajtásnál. Paczolay:A kataszteri kijavítás siettetői, úgy látszik előtte, mintha el akarnák odázni a vég­leges katasztert, ő nem járulhat ehhez, s bár a leg­­terhesben megadóztatott vidék lakója, inkább vár egy pár évig, mintsem végleg elodázná az új ka­tasztert. Ghyczy : Elismeri, hogy nagy aránytalan­ságok vannak a földadóban, de épen ezek kijavítá­sát czélozza a katasteri tvjavaslat. Tegnap jelzi egy módját az adó alól eddig kicsúszottak ideiglenes megadóztatásának; elfogadja erre nézve Kerkapoly megtoldását is, s hiszi, hogy a munkálatok lehető siettetésével az ideiglenes arányosítás már 1876. folytán a budgetben is eredményt mutathat fel. Stoll indítványának pártolói öntudatlanul is akadályoz­zák az új katastert,­­ miután szóle akarja, hogy az erre vonatkozó javaslat törvénynyé váljék, s nem akar egy időben két párhuzamos munkálatot, Stoll javaslatát nem fogadja el. Többeknek — Karuch, Pólya, Ónos­­sy, Muzslay — rövid felszólalása után az ér­tekezlet kimondja Stoll Kat. javaslatának mellőzését. (A kcpv. ház igazságügyi bi­zottsága) ma d. u. 5 órakor folytatta a per­­rendtartás revisiójára vonatkozó tvjavaslat általá­nos tárgyalását. Miután a vita befejeztetett, szava­zásra bocsáttatott H­o­d­o­s­s­y Imre azon indít­ványa, mely szerint a szóbeli és a közvetlen eljárás alapján gyökeresen új perrendtartás volna elkészí­tendő. Ez indítvány kisebbségben maradt, csak Hor­váth Boldizsár, Matolay Etele és Lázár Ádám sza­vaztak mellette. Ezután a miniszteri tvjavaslat álta­lánosságban elfogadtatott a részletes tárgyalás alap­jául. Azon megjegyzéssel azonban: 1. hogy a som­más perek tárgyalása akkér történjék, hogy a felek teljes biztosságot nyerjenek az iránt, hogy védelmük a felső bírósághoz kellőleg felterjesztetett, és 2-szor, az alaki és anyagi jogsérelmek elkülönítése mellőztetik, a sem­­mitőszék a legfőbb ítélőszékkel összeolvasztandó és a jogorvoslatok rend­szere ekként egyszerűsítendő. P­a­u­­­e­r igazság­ügyminiszter igen melegen kelt a semmitőszék vé­delmére és kiemelte e bíróságnak az igazságszolgál­tatás körül szerzett kiváló érdemeit. Ugyanez érte­lemben szólalt fel Horváth Boldizsár is. (A horvát képviselők­ közül már mintegy húszan érkeztek a fővárosba és ma érte­kezletet tartottak, melyen élénk vita után el­határozták, hogy a pénzügyi felhatalmazási törvényt meg fogják szavazni. Stoll határozata fölötti szava­zatukat a mai deákpárti értekezlet határozatától tet­ték függővé. (A román metropolita­ választásra vonatkozó okmányok már a kormányhoz érkeztek és ő Felsége legfelsőbb elhatározása ez ügyben legkö­zelebb várható. Az új metropolita valószínűleg belső titkos tanácsosi méltósággal is fölruháztatik. A me­tropolita ünnepélyes beiktatása, minthogy a megvá­lasztott egyszersmind fölszentelt püspök is, a con­­gressus jelenlétében szokott végbemenni. Ennek foly­tán azon ma elterjedt hír, hogy a congressus jövő őszig elnapolta üléseit valószínűleg csak a tárgyaló congressusra vonatkozik, mert a választó congressus alkalmasint a beigtatásig együtt marad. (Az «E 11 e n ő r«) ma esti lapjában Nagy György képvo ur azt állítja, hogy lapunkban a válasz­tási törvényről vasárnapon megjelent czikk a belügy­miniszter nézeteit tolmácsolja. Biztosíthatjuk Nagy György urat, hogy állítása teljesen alaptalan. (A közigazgatási bizottság­ mai ülésében előterjesztetett a kiküldött albizottságnak a ház elé benyújtandó jelentését, mely elfogadtatott. Annak hitelesítése, némely szükséges kiigazítások végett a holnapi ülésen fog megtörténni. (A baloldali kör­ ma esti értekezle­tén, az indemnity-törvényjavaslatot illetőleg határo­zatta jön, hogy a párt azt, bizalmi kérdésnek tekint­ve, a jelen kormánynak nem szavazza meg; az adók meghosszabbítását illető javaslatot elfogadja; a 7­0-ks közös költség póthitelét a párt különösen azon in­dokból veti el, mivel egy ily előzmény az országot azon esélynek tehetné ki, hogy költségvetése régi pót­hitelek által meglepessék :"az ujonczozási javaslatot el­fogadja; a városi főispánságra vonatkozó­­j­avaslatot a II. osztály azon javaslatával fogadja el, mely a fő­­ispáni hatáskör a törvény általi körvonalazását szor­galmazza. (A horvát megyei szervezet.) Az új horvát közigazgatási törvény szerint Horvát- és Slavonország megyei alispánságokra lesznek föl­osztva. Mint Zágrábból értesítenek ott legközelebb enquétebizottság ül össze, mely ezen alispánságok területeinek kikerekitése fölött tanácskozni és hatá­rozni fog. Budapest, decz. 7. Ugyanaz nap, midőn a magyar képvise­lőházban a kereskedelmi miniszter a vámszö­vetség tárgyában hozzá intézett interpellá­­tióra válaszolt és kiemelte a nagy közgazda­­sági érdekeket, melyeket ama szövetség átka­rol, ugyanakkor Magyarország vám- és ke­reskedelmi ügyeit érintő vita folyt a bécsi reichsrath képviselőházában és ugyanakkor interpellate intéztetest Berlinben a birodalmi gyűlésben a kormányhoz egy hason­érdekű ügyben. Hogy ezen utóbbi incidensről szóljunk első­sorban, fölemlítjük, hogy a birodalmi gyűlés szombati ülésében egy képviselő kér­dést intézett a birodalmi cancel­lárhoz, vájjon javultak-e a múlt budgettárgyalások óta a kilátások az Oroszországgal kötendő kereske­delmi szerződés tekintetében ? A birodalmi kormány elnöke Delbrück azt vála­szolta, hogy­­ha a kereskereskedelmi szerző­dés kötése iránt Oroszországgal folytatott tárgyalások még nem jutottak befejezéshez, úgy ez annak tulajdonítandó, hogy kívána­tosnak látszik előbb bevárni azon hasonló alkudozások eredményét, melyet az osz­­t­r­á­k-m­agyar kormány Orosz­országgal megindított.« E nyilatkozat teljesen megerősíti gr. Andrássy külügyérnek az osztrák ke­reskedelmi miniszterhez intézett és nagy zajt keltett jegyzékének azon állítását, miszerint a német birodalmi kormány csak azt várja, hogy a mi külügyi hivatalunk minő eredmé­nyekre juthat Oroszországgal és hogy ahhoz képest fogja majd intézni további lépéseit , részben tehát magyar-osztrák monarchia külképviseletének valóban úttörő feladat ju­tott, és jogosult a reményünk, hogy a fára­dozást,melyet egy hatalmas külállam annyi jó indulattal kísér, nem fogja többé az osztrák kormány sikerében megbénítani. A bécsi birodalmi tanács képviselőházá­ban ugyancsak szombati napon a budget fo­lyamán fölmerült a vámügyi politika. Érin­tettük már, hogy az ottani pénzügyi bizott­ság utasíttatni javasolja a kormányt, hogy kezdjen tárgyalást Magyarországgal egy­részt a vámszövetség és az általános vámtarifa re­­visiója, más­részt a külállamokkal fennálló, de a legközelebbi években lejáró vám- és ke­reskedelmi szerződések megújítása iránt. A reichsrath alsóházában folyt vámügyi vita a vámszövetséget egyáltalában nem és az általános vámtarifát is csak mellékesen érintette. Az első körülményből talán jogos azt a következtetést vonni, hogy azon szövet­ség ellen, melynek hátrányait mi folyton panaszoljuk, Ausztriának nincsen kifogása, s ha e következtetésünk áll, akkor ez is egy külső bizonyság arra, hogy a vámszövetség ellen felhozott sérelmeink valóban alaposak. Szóltak azonban a reichszatbban az An­gliával és Németországgal fennálló kereske­delmi szerződések hatásáról. Fölemlíttetett, hogy a­mióta az utóbbi szerződés életbe­­lépett, a behozatal mindegyre meghaladja a kivitelt, és hogy különösen az osztrák gyárt­mányok kivitele egyre csökken. Ezen kül­kereskedelmi deficitet meg kell orvosolni, kü­lönben­­ úgy vélekedik az illető képviselő .

Next