Pesti Napló, 1874. december (25. évfolyam, 276-299. szám)
1874-12-08 / 282. szám
282. szám, Budapest, Kedd, deczember 8. 1874. 25. évi folyam Szerkesztési iroda , Baritok-tere, Athenaeum-épület. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kézir átok nem adatnak vissza. Kiadó-hivatal , Ij Barátok tere, Athenaeum-épület« A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendőfe REGGELI KIADJa Előfizetési feltételeid Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 3 hónapra . . . 6 írt — kb. 6 hónapra . . 12 » — » Az esti kiadás postai különküldéseért felülfizetés évnegyedenként 1 érint. Az előfizetés az év folytán^minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely ■apján történik is, mindenkor a hó ela «apjától alámutetik* - - Hirdetések szintúgy, mint*előfizetés6sr a KIADÓ-HIVATALBA, Barátok tere, Athenaeum-ép kiküldendők. fi_____■III» ...... Előfizetés „PESTI NAPLÓ“-ra. Előfizetési árak: Egész évre....................24 írt. Fél évre..........................12 írt. Negyed évre . . . • 6 írt. Egy hóra.....................2 írt. Az előfizetés Pestre, a »Pesti Napló« kiadó-hivatalának (Ferencziek - tere, Athenaeumépület) küldendő. A ..P. Napló" szerkesztő- és kiadó-hivatala. Budapest, decz. 7. Bittó min. elnök és Grayczy pénzügyminiszternek a Deákkör tegnapi értekezletén tett nyilatkozatai nagy mértékben fogják foglalkoztatni a pártokat s az összes országot. Ezek végre-valahára határozott nyilatkozatok voltak. A kormány kijelente pártja körében s valószínűleg közelebb ismételi a házban, hogy nincs szándékában általános s a jelen körülmények között mindenesetre meddő programm-előterjesztésekkel növelni a zűrzavart, beláthatatlan »elvi« és egyelőre semmi gyakorlati eredményre nem vezető vitákra alkalmat adni, hanem összes figyelmét egyelőre az államháztartás rendezése érdekében előterjesztett adóügyi javaslatok tárgyaltatására fordítja. Ezekhez köti állását, e javaslatokkal áll és bukik. Ez minden kételyt kizáró, gyakorlati czéllal bíró felszólalás volt s mi hozzáteszszük, hogy a legteljesebben helyeseljük e nyilatkozatot. Midőn a német hadseregek franczia földön tanyáztak , Francziaország pártjai egyesültek s egyelőre nem ismertek más feladatot, mint a hadi sarc lefizetését s a hazai terület felszabadítását. Nem ellenséges hadsereg, hanem ennél nem kevésbé veszedelmes ellenség fenyegeti állami létünket: a deficit. Minden hazafias párt első feladatának kell képezni a deficit alábbszállítását; ha ez megtörtént, az állami lét minden veszélyeztetése nélkül folytathatják a pártok mérkőzésüket. Tudjuk jól, hogy a deficit alábbszállításának két módja van: egyik a bevételek fokozása, másik az összes kormányzat olcsóbbá tétele. Nem tudjuk, hogy e két feladat közül melyik a nehezebb, de azt tudjuk, hogy az utóbbihoz részletesen megállapított belügyi programm kell, s hogy ily programm, melynek a parlamentben többsége is legyen, most azonnal megállapíttathassék: azt nem hiszszük. De ha meg is állapíttathatnék, annak nem volna semmi gyakorlati eredménye , mert az megtörténhetnék ugyan, hogy e programm egyes töredékei felett hónapokon át elvitáznának parlamenti bizottságaink ; de hogy csak egy nevezetes rész is valósíttathassék, az már azért is lehetetlen, mert a jelen országgyűlésnek már nagyon kimért az ideje. A kormány tehát két eshetőség előtt állott.Egyik az, hogy közigazgatási programmelőterjesztésével egy pártbomlasztó és pártalkotó actiót kezdjen meg s e közben végte-len viták gyúanyagát dobván a pártok közé, ezáltal lehetetlenné tegye az adójavaslatok tárgyalását s meddővé az országgyűlés utolsó időszakát is. A másik pedig az, hogy minden közigazgatási nagyobb reformot elmellőzve, egyes-egyedül az adójavaslatok tárgyalását sürgesse; ami lehető is, szükséges is. Minden egyéb kérdés pedig fennmarad tartva a jövendőnek, s a választásoknak. Részünkről üdvözöljük a kormányt, hogy ez utóbbi utat választá. Csak ez után lehetséges, hogy körülbelül egy esztendei törvényhozási működés czéltalanul el nem pazaroltatik. A kormány-candidátusoknak csak egy kissé kell mérsékelni ambitiójukat, a pártoknak csak egy kissé kell arra gondolni, hogy az ország érdeke minden pártérdeknél magasabb , s ez eljárás felmutathatja azt a sikert, hogy megtörténik az, ami az országra nézve a legszükségesebb. Ez eljárás mellett természetesen kevés helye marad a phrázisnak, a nagy szónoklatok és »elvi« vitáknak. Nagyon prózai dolgokról lesz szó. Egyelőre csak arról, hogy mennyit fizethetünk és miként, és hogy törvényhozóink ezt bölcsen meggondolják s az ország érdekeit szemmel tartsák , ezt tőlük méltán megkövetelhetjük. De tegyék meg ezt és csak ezt, s csak azután, ha ezt megtették, gondoljanak arra, hogy kit buktassanak a kormányról, s kit helyezzenek be abba. Mi a kormány tegnapi nyilatkozatainak egyszerű következményéül tartanék, ha e nyilatkozatok értelmében egyelőre további közigazgatási javaslat nem terjesztetnék elő, s ami előterjesztetett, például : a házi adóról szóló, visszavonatnék. Erős meggyőződésünk, hogy a közigazgatási reform kérdéseit új pártalakulások nélkül nem lehet czélszerűen megoldani, s az új pártalakulások alkotmányos correct útja a nemzet választásaiban rejlik. Ha a jelen kormány erőt és tehetséget érez magában arra, hogy az adójavaslatok tárgyalásán túl is, továbbra is vezesse az ország ügyeit, elég ideje és alkalma lesz az országgyűlés későbbi folyamában nézeteit, programmját a közigazgatás újjászervezéséről előterjeszteni s a nemzet tudni fogja, hogy e kérdést illetőleg mily elvekre szavaz, midőn a kormánypárt jelöltjeit választja. Egyéb pártok is bizonyára kifejteni fogják programmjukat, s a nemzet szava dönteni fog e törekvések felett. Most egyelőre mindez nem történhetik meg. De megtörténhetik az, amire minden pártnak, minden kormánynak , az országnak szüksége van : azon eszközök megvitatása, melyek az államháztartás rendezéséhez megkívántatnak. Úgy látszik, a kormány nagy erélylyel ragaszkodik ez eljárási módhoz , ettől tételezi fel további fennállását. Akik most buktatják, azok tehát egyszerűen azt akarják, hogy az államháztartás rendezésének komoly munkája helyett ismét a válság sportja, a coulissák mögötti ármányok és hasonló kedvtöltések foglalkoztassák a nemzet törvényhozását, — mely kedvtöltések szükségképens következése az állambukás. Mi azonban azt hisz A „Pesti Napló“ tárczája. Nello és Patrache. — Ouida beszélve. — IV. A festmények beküldési határideje deczember legelső napja volt; az ítélet kihirdetése ugyanezen hó 24-ikére tűzetett ki. A téli nap ködös reggelén félelemmel és reménynyel teli szívvel tette rajzát a kis talyigára Nello, s elvitte a városba, hogy ott letegye, mint meg volt állapítva, egy nyilvános szobor aljára. — Talán mit sem ért a rajz. »De mit tudod azt te?« — gondolá magában s lelkét ismét elfogta a félelem. Midőn elhelyezte a rajzot a szobor alján, valóságos képtelenségnek tartotta, hogy ő, a mezítlábas tejhordó fiú, ki még a betűt is alig ismerte, oly rajzot készíthetett volna, mely híres művészek figyelmét magára vonhatná. Mindamellett midőn elhaladt a székesegyház mellett, úgy rémlett neki, mintha Rubens hatalmas alakja bontakozott volna ki annak homályából s igy szólott volna hozzá: , — »Bátorság! fiam. Én is félelemmel és remegve írtam nevemet Anvers *) valamennyi templomának oltára fölé!« Ne 11 o megerősbödve tért vissza. Tett a mit tehetett; — az eredmény — gondolá — az Isten kezében van. Az e napot követő éjszakán nagy mennyiségben esett a hó; minden ösvényt ellepett. A patakok, melyek útközben voltak, mindannyian befagytak. A teret a rész után a városba hordani nagy feladat volt főleg Patrache-ra nézve, mert az évek, melyek megedzették N e 11 o fiatalságát , mindinkább tönkre tették a szegény állat lábait. De azért nem esügedett el; sohasem engedő, hogy N e 11 o vonja helyette a taligát. * Antwerpen, sajtóhibából állott a múlt közleményekben Auvers. — »Szegény Patrache, mondá egy ízben az öreg Daas, átölelve a kutya nyakát, nemsokára mindketten nyugodni fogunk. »És az öreg szemeiből könyek hullottak redős kezére, mely a kutya hátát czirógatá, s mely megosztá kettőjük között a legutolsó falat kenyeret. És az öreg keble elszorult e gondolatra. »Mit fog majd csinálni ő, ha majd mi nem leszünk többé körülötte ?« Midőn egyszer délután Ne 11 a Antwerpenből hazafelé ballagott, útközben gyönyörű nagy bábut talált. A bábu vörös selyembe volt öltözve, ruhája csillogott az aranytól. Ne 1to hasztalan kereste, ki veszthette el e nagy bábut, mely ritkítá a bábuk között párját. Miután pedig nem találkozott gazdája, azt gondolá magában, hogy jó lesz az Lujzának. Már sötét éj volt, midőn Parache-sal a malom alatt elhaladt. Jól ismerte az ablakot, mely a kis leány hálószobájából nyílt. Gyengéden megkopogtatá az üveget, mely mögött pislogó lámpa égett. A lányka megrémülve nyitotta ki az ablakot. Ne 11 o a bábut kezei közé csusztatá. — »Ezt a bábut — mondá — a hóban találtam; nem volt gazdája. Fogadd szívesen, az Isten áldjon meg.« Még rá sem ért megköszönni a lányka a szép ajándékot, midőn Ne 11o már eltűnt szemei elől. A véletlen úgy akarta, hogy az éjjel tűz ütött ki a malomban A főépületek sértetlenek maradtak ugyan, de sok gabona megégett. Az egész falu segített oltani a tüzet. A tűzfecskendők Antwerpenből is eljöttek, és megmentették a malmot. A molnár nem vesztett semmit, mert malma biztosítva volt. Mindemellett nagyon felháborította ezen esemény, s nyilván kimondá, hogy a tűz nem esetleg támadt. Nellot visszautasítá kunyhójába, midőn az többekkel egyetemben a tüzet oltani segített. — »De itt kóválogtál az éjjel a maim körül, — kiálta a fiú után, — fogadom, hogy többet tudsz a tűzről, mint bárki más.« Ne 11 o megijedve nézett a molnárra. Azt hitte, hogy tréfál, s csak azon rémült meg, hogy miként tud tréfálni ily nagy veszedelem alkalmával. Csakhogy ez a tréfa csakhamar szájról-szájra járt a faluban, s már másnap nem titkolt czélzatossággal beszélték, hogy N e 11 o a múlt éjjel a molnár malma körül járt, sőt találkoztak néhányan, kik nyíltan kimondták, hogy N e 11 o boszul akart állani a molnáron, amiért az eltiltotta őt lányától. A falu népe, mely minden esetben leggazdagabb birtokosának véleményét tette magáévá, s mert számos család számított arra, hogy férfi tagjainak egyike majdan Lujza férje leend, mindenki kevésbbé előzékeny volt Nello iránt. Senki sem vádolta őt nyíltan, mindamellett ama majorokban, hol minden reggel megfordult, hideg fogadtatásra talált az eddigi barátságos szavak helyett. Mind a parasztok szegények és tudatlanok voltak; az egyedüli, a ki közöttük gazdag volt, határozottan Nello ellen nyilatkozott, kinek pedig nem volt pártfogója. — »De nagyon nyers és szigorú vagy a szegény fiú iránt, mondá a molnár neje. Ő ártatlan, megesküdném rája és nincs oly szerencsétlenség és baj, mely hasonló tett elkövetésére bírhatná őt«. De C o g ez, a molnár, makacs ember volt. Ha egyszer mondott valamit, ahhoz ragaszkodott a végletekig, bármennyire meg volt is győződve arról, hogy igazságtalanul jár el valaki iránt. Nello e kínos helyzetet bizonyos büszke gőggel tűrte, s elutasított magától minden igazolást. — »Ha megnyerem a pályadíjat, — mondá, — ezek az emberek meg fogják bánni, amit rajtam elkövettek«. A megpróbáltatás különben a tizenhat éves, eddig mindenki által szeretett gyermekre nézve nagyon keserű volt. És főleg, mily keservesen esett neki ez most, tél idején, midőn esténként minden család körülüli a meleg kandallót! Patrache és Nello ki voltak zárva ily körből. Nem ültek valamely szomszéd meleg kályhája, vagy kerek asztala körül, hanem egymást melengették a szegényes kunyhóban úgy, ahogy tudták. Azután még egy másik nagy baj is érte Nellot. Egy antwerpeni kereskedő naponként öszvért küldött ki a falucskába, amely behordta a városba a tejet. Alig három-négy gazda maradt hű a régi tejhordó fiúhoz. A kutya szokás szerint megállott minden kapu előtt, melyek közül azonban a legtöbb zárva maradt előttük. Hallgatagon mentek tovább, s busán nézett mindkettő a zárt kapukra. A szomszédoknak pedig ugyancsak nehezükre esett bezárni a kaput, a kis Nerto és Patraebe előtt, de kénytelenek voltak vele, ha nem akarták Cogez kegyét eljátszani. Karácsony estéje közeledett. A hó hat lábnyi magas volt, s a jég mindenütt oly erősre fagyott, hogy elbírt ökröket is. Minél inkább közeledett a szent hét, annál zajosabb, annál vigabb volt a falu A legszegényebb kunyhóban is kalácsot és rétest sütöttek ; játszottak és tánczoltak az öregek és ifjak. A lovak nyakán ezerhangú csengők csörögtek; a leányok czifra bundákban mentek vasárnaponkint a templomba; a tűzhelyeken jól megrakott bögrék sógtak-dugtak a felcsapkodó lángokon. Csak az öreg Dass kis kunyhója volt hideg és szomorú. Karácsony estéjén azután bevonult oda még a szomorú halál is. Az öreg, ki már hosszú idő óta mozdulatlanul feküdt kemény fekhelyén, kiszenvedett Megszűnt unokáját bátorítani. Pedig mily nagy szüksége volt szegény Nellonak e bátorításra! Az elhagyatott Nello és a vén kutya képezték a szegényes koporsó egész kíséretét. Igazán, szomorú halotti menet volt ez! — »Talán meglágyíthatom most szivét,« gondolta magában a molnár neje, a midőn egy délután férje pipálva a kályha egyik sarkán ült. Amint az öreg molnár észrevette neje szándékát, még mogorvább képet csinált, mint rendesen. Nem nyitotta ki ajtaját, midőn a szomorú koporsó elhaladt ablakuk alatt. Az asszony nem mert szólni semmit, hanem szótlanul egy örökzöld koszorút adott leánya kezébe, és suttogva mondá neki, hogy azt titokban helyezze el az öreg katona meg nem jelölt sírjára. Nello és Patrache már visszatértek kunyhójukba, de még ott sem hagytak békét a szerencsétleneknek. Az öreg katona több idő óta néhány garassal tartozott egy szomszéd gazdának, aki minden vasárnap este Cogez-val együtt iddogált a falu korcsmájában. Megfizetvén a temetési költségeket, Nellonak egy fillérje sem maradt. A gazda követelte pénzét, de Nello fizetni nem tudott s azért a kegyetlen ember kiűzte őt Patrachesal együtt a rongyos kunyhóból. Nello és Patrache a kunyhó közelében szabad ég alatt töltötték az éjszakát. Egymást átölelték, hogy meg ne fagyjanak. Midőn a regg szürkülni kezdett, Nello magához szorította a kutya fejét s igy szólt hozzája : — »Jer jó barátom, menjünk innen tova, nehogy innen is elkergessenek a rosz emberek.« Patrache elértette a fiú könyveit. Mindketten szomorúan távoztak a kunyhó tájáról. A kutya busán lehajtotta fejét, midőn elhaladt a kis zöldre festett taliga mellett, mely nem volt már többé az övék, s a réznyakló mellett, mely a keményre fagyott havon csillogott. Le akart feküdni a fagyos hóra hogy kilehelje lelkét. .... de nem, mig gazdája élt, Patrachenak sem volt szabad meghalnia. Rendes utjokon haladtak a város felé. A falu házainak kapui legnagyobb részt még mind be voltak zárva, de nehány gazda már udvarán dolgozgatott. De egyikük sem vette észre Nellot. Egy gazda háza előtt mégis megállt a szerencsétlen fiú; nagyatyja sok szívességet tett ennek az embernek. — »Adj szegény kutyámnak egy falat kenyeret, — szólt hozzá félénken, szegény már öreg, s tegnap reggel óta még egy falatot sem evett.« A gazda azonban gyorsan becsukta házának kapuját, miután néhány szót mormogott, hogy mily drága a gabona. Nello szótlanul távozott.... Épen tiz óra volt, midőn a városba megérkeztek. »Oh, csak volna valami ma mit eladhatnék, hogy valami ennivalót vehetnék szegény kutyámnak!« Sohajtá magában, de a nyomorult fiúnak nem volt vékony kis kabátjánál egyebe. Patrache forró orrát Nello tenyerébe dugta, mintha mondani akarná neki, hogy miatta ne aggódjék. A pályanyertes nevét délben kellett kihirdetni. Nello az épület felé közeledett, hol a bírálók működtek. Útját nagy néptömeg állta el; az épület elieszült, hogy a Deákkör már választott, s azon élénk helyeslés, melylyel Somssichnak ama kijelentése fogadtatott, hogy Ghyczy tulajdonképen megadta a kért és várt nyilatkozatot, azt látszott bizonyítani, hogy a Deákkör a komoly munkát választá. Budapest, decz. 7. (A Deák-kör) ma esti 6 órakor tartott értekezletén Kovács L. bejelenti a betegeskedő Gorove körelnök nevében, hogy Deák Ferencz a párt üdvözlő iratának átnyújtása alkalmával meleg köszönetét fejezé ki e baráti megemlékezésért, s a maga részéről is üdvözletét küldi a pártnak. Éljenzés közt örvendetes tudomásul vétetett. Stoll kifejti ezután a földadó-kataszterre vonatkozó hat javaslatát ; meggyőződése lévén, hogy az általa javasolt módon mindaz eléretik, mit a földadó-tvjavaslat czéloz, csakhogy hamarabb és kevesebb költséggel, elfogadásra ajánlja javaslatát. Kerkapoly:A javaslat czélja a végleges kataszter elkészítése előtt ideiglenes jövedelmi többlet elérése. Stoll azonban túlmegy e czélon, s a kataszteri tvjavaslat alapját változtatja meg. Az előleges czélért is ugyanazon munkát akarja, ami csaknem megkétszerezné a költségeket Azon főrendi módosítás, hogy a művelési ágakban kitudott változások azonnal osztályoztassanak kiterjesztve a termékké vált terméketlen földekre is módot nyújt az előleges jövedelmi többlet elérésére, s ennél továbbmenni nem lenne czélszerű. Kovács L.: Ha praecis nyilatkozat létezik a pénzügyminiszter által az iránt, hogy a főrendi módosítással már 1876-ban jövedelmi többletet érhetni el, visszalép minden más javaslattól. Tavaszi is azt tartja, hogy egy ily nyilatkozat sokakat megnyugtat: szükségesnek véli azonban a földadó azonnal való revisióját, hogy amidőn mások adóterhe emelkedik, megadóztassanak azok is, kik eddig kicsúsztak az adó alól. Korizmics: Mindaddig, míg ki nem lesz mutatva, mennyi idő alatt, s mily költséggel lesz kivihető Stoll indítványa, az egészet nem tartja egyébnek jámbor óhajtásnál. Paczolay:A kataszteri kijavítás siettetői, úgy látszik előtte, mintha el akarnák odázni a végleges katasztert, ő nem járulhat ehhez, s bár a legterhesben megadóztatott vidék lakója, inkább vár egy pár évig, mintsem végleg elodázná az új katasztert. Ghyczy : Elismeri, hogy nagy aránytalanságok vannak a földadóban, de épen ezek kijavítását czélozza a katasteri tvjavaslat. Tegnap jelzi egy módját az adó alól eddig kicsúszottak ideiglenes megadóztatásának; elfogadja erre nézve Kerkapoly megtoldását is, s hiszi, hogy a munkálatok lehető siettetésével az ideiglenes arányosítás már 1876. folytán a budgetben is eredményt mutathat fel. Stoll indítványának pártolói öntudatlanul is akadályozzák az új katastert, miután szóle akarja, hogy az erre vonatkozó javaslat törvénynyé váljék, s nem akar egy időben két párhuzamos munkálatot, Stoll javaslatát nem fogadja el. Többeknek — Karuch, Pólya, Ónossy, Muzslay — rövid felszólalása után az értekezlet kimondja Stoll Kat. javaslatának mellőzését. (A kcpv. ház igazságügyi bizottsága) ma d. u. 5 órakor folytatta a perrendtartás revisiójára vonatkozó tvjavaslat általános tárgyalását. Miután a vita befejeztetett, szavazásra bocsáttatott Hodossy Imre azon indítványa, mely szerint a szóbeli és a közvetlen eljárás alapján gyökeresen új perrendtartás volna elkészítendő. Ez indítvány kisebbségben maradt, csak Horváth Boldizsár, Matolay Etele és Lázár Ádám szavaztak mellette. Ezután a miniszteri tvjavaslat általánosságban elfogadtatott a részletes tárgyalás alapjául. Azon megjegyzéssel azonban: 1. hogy a sommás perek tárgyalása akkér történjék, hogy a felek teljes biztosságot nyerjenek az iránt, hogy védelmük a felső bírósághoz kellőleg felterjesztetett, és 2-szor, az alaki és anyagi jogsérelmek elkülönítése mellőztetik, a semmitőszék a legfőbb ítélőszékkel összeolvasztandó és a jogorvoslatok rendszere ekként egyszerűsítendő. Pauer igazságügyminiszter igen melegen kelt a semmitőszék védelmére és kiemelte e bíróságnak az igazságszolgáltatás körül szerzett kiváló érdemeit. Ugyanez értelemben szólalt fel Horváth Boldizsár is. (A horvát képviselők közül már mintegy húszan érkeztek a fővárosba és ma értekezletet tartottak, melyen élénk vita után elhatározták, hogy a pénzügyi felhatalmazási törvényt meg fogják szavazni. Stoll határozata fölötti szavazatukat a mai deákpárti értekezlet határozatától tették függővé. (A román metropolita választásra vonatkozó okmányok már a kormányhoz érkeztek és ő Felsége legfelsőbb elhatározása ez ügyben legközelebb várható. Az új metropolita valószínűleg belső titkos tanácsosi méltósággal is fölruháztatik. A metropolita ünnepélyes beiktatása, minthogy a megválasztott egyszersmind fölszentelt püspök is, a congressus jelenlétében szokott végbemenni. Ennek folytán azon ma elterjedt hír, hogy a congressus jövő őszig elnapolta üléseit valószínűleg csak a tárgyaló congressusra vonatkozik, mert a választó congressus alkalmasint a beigtatásig együtt marad. (Az «E 11 e n ő r«) ma esti lapjában Nagy György képvo ur azt állítja, hogy lapunkban a választási törvényről vasárnapon megjelent czikk a belügyminiszter nézeteit tolmácsolja. Biztosíthatjuk Nagy György urat, hogy állítása teljesen alaptalan. (A közigazgatási bizottság mai ülésében előterjesztetett a kiküldött albizottságnak a ház elé benyújtandó jelentését, mely elfogadtatott. Annak hitelesítése, némely szükséges kiigazítások végett a holnapi ülésen fog megtörténni. (A baloldali kör ma esti értekezletén, az indemnity-törvényjavaslatot illetőleg határozatta jön, hogy a párt azt, bizalmi kérdésnek tekintve, a jelen kormánynak nem szavazza meg; az adók meghosszabbítását illető javaslatot elfogadja; a 70-ks közös költség póthitelét a párt különösen azon indokból veti el, mivel egy ily előzmény az országot azon esélynek tehetné ki, hogy költségvetése régi póthitelek által meglepessék :"az ujonczozási javaslatot elfogadja; a városi főispánságra vonatkozójavaslatot a II. osztály azon javaslatával fogadja el, mely a főispáni hatáskör a törvény általi körvonalazását szorgalmazza. (A horvát megyei szervezet.) Az új horvát közigazgatási törvény szerint Horvát- és Slavonország megyei alispánságokra lesznek fölosztva. Mint Zágrábból értesítenek ott legközelebb enquétebizottság ül össze, mely ezen alispánságok területeinek kikerekitése fölött tanácskozni és határozni fog. Budapest, decz. 7. Ugyanaz nap, midőn a magyar képviselőházban a kereskedelmi miniszter a vámszövetség tárgyában hozzá intézett interpellátióra válaszolt és kiemelte a nagy közgazdasági érdekeket, melyeket ama szövetség átkarol, ugyanakkor Magyarország vám- és kereskedelmi ügyeit érintő vita folyt a bécsi reichsrath képviselőházában és ugyanakkor interpellate intéztetest Berlinben a birodalmi gyűlésben a kormányhoz egy hasonérdekű ügyben. Hogy ezen utóbbi incidensről szóljunk elsősorban, fölemlítjük, hogy a birodalmi gyűlés szombati ülésében egy képviselő kérdést intézett a birodalmi cancellárhoz, vájjon javultak-e a múlt budgettárgyalások óta a kilátások az Oroszországgal kötendő kereskedelmi szerződés tekintetében ? A birodalmi kormány elnöke Delbrück azt válaszolta, hogyha a kereskereskedelmi szerződés kötése iránt Oroszországgal folytatott tárgyalások még nem jutottak befejezéshez, úgy ez annak tulajdonítandó, hogy kívánatosnak látszik előbb bevárni azon hasonló alkudozások eredményét, melyet az osztrák-magyar kormány Oroszországgal megindított.« E nyilatkozat teljesen megerősíti gr. Andrássy külügyérnek az osztrák kereskedelmi miniszterhez intézett és nagy zajt keltett jegyzékének azon állítását, miszerint a német birodalmi kormány csak azt várja, hogy a mi külügyi hivatalunk minő eredményekre juthat Oroszországgal és hogy ahhoz képest fogja majd intézni további lépéseit , részben tehát magyar-osztrák monarchia külképviseletének valóban úttörő feladat jutott, és jogosult a reményünk, hogy a fáradozást,melyet egy hatalmas külállam annyi jó indulattal kísér, nem fogja többé az osztrák kormány sikerében megbénítani. A bécsi birodalmi tanács képviselőházában ugyancsak szombati napon a budget folyamán fölmerült a vámügyi politika. Érintettük már, hogy az ottani pénzügyi bizottság utasíttatni javasolja a kormányt, hogy kezdjen tárgyalást Magyarországgal egyrészt a vámszövetség és az általános vámtarifa revisiója, másrészt a külállamokkal fennálló, de a legközelebbi években lejáró vám- és kereskedelmi szerződések megújítása iránt. A reichsrath alsóházában folyt vámügyi vita a vámszövetséget egyáltalában nem és az általános vámtarifát is csak mellékesen érintette. Az első körülményből talán jogos azt a következtetést vonni, hogy azon szövetség ellen, melynek hátrányait mi folyton panaszoljuk, Ausztriának nincsen kifogása, s ha e következtetésünk áll, akkor ez is egy külső bizonyság arra, hogy a vámszövetség ellen felhozott sérelmeink valóban alaposak. Szóltak azonban a reichszatbban az Angliával és Németországgal fennálló kereskedelmi szerződések hatásáról. Fölemlíttetett, hogy amióta az utóbbi szerződés életbelépett, a behozatal mindegyre meghaladja a kivitelt, és hogy különösen az osztrák gyártmányok kivitele egyre csökken. Ezen külkereskedelmi deficitet meg kell orvosolni, különben úgy vélekedik az illető képviselő .