Pesti Napló, 1875. július (26. évfolyam, 147-173. szám)

1875-07-04 / 150. szám

150. szám, Budapest, Vasárnap, julius 4 1875. 20. évi folyam­ Szerkesztési iroda: Barátok-tere, Athenaeum­-épület. A saj­t sellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez íntézényi Bér­­intetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak viaszt Kiadó-h­ivatal, Barátok-tere, Athenaeum-épület. A lap anyagi részét illető közle­mények (előfizetési pénz , kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kia­dóhivatalh­oz intézendő!«, REGGELI KIADÁS. Előfizetési feltételek: Postán küldve , vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti ki­adás együtt: 3 hónapra . . . 6 frt — kb. 6 hónapra . . . 12 » — » Az esti kiadás postai különkü­ldéséért felülfizetés évnegyedenként 1 forint. Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától számittatik. Hirdetések szintúgy mint előfizetések KIADÓ­HIVATALBA Barátok­ tere, Athenaeum-épület küldendők. felhívás a „FESTI NAPLÓ”-ra. Előfizetési árak: (Reggel! és esti kiadás, 1 */2 legnagyobb év s közgazdasági melléklet.) Egész évre .............................................34 frt. Félévre.............................................12. Negyedévre......................................... 6 . Egy hónapra.................................... 3­0 IW Az előfizetés Budapestre, az Athenaeum kiadó­hiva­talába (Barátok­ tere, 7. sz.) küldendő. A »Pesti Napló« szerkesztő- és kiadó-hivatala. Budapest, július 3. A horvát nemzeti párt manifestumot bo­csátott ki a »nemzethez.« Egy uralkodó párt programmja az. Ha­­valamely oppositióból kormánypárt lesz, transsubstantiatio szokott beállni elveiben. A farkas is, ha báránybőrbe bujt, bárányként viseli magát s nem üvölt, de mekeg, így a megszelídült nemzeti párt a septemberi manifestum kovászából a júliusi manifestum ostyáját sütötte. Igen jól tette, h­ogy tette. Nem ok nélkül volt Magyarország a nemzeti párt iránt bizalmatlan. Mivel érde­melte a bizodalmát? Azzal, hogy sokat kért s nem keveset kapott? Mit adott a nemzeti párt cserébe ? Harmincz távollevő­ képviselőd s ugyanannyi kétes szavazatot a kormány mellett. Szavaztak ők, ha kellett, csakhogy egy kissé drágán. Hasznára volt Horvátor­szágnak s nem Magyarországnak, ha Buda­pesten voltak. S mégis az, hogy egy távire­­nyomásra harmincz horvát nemes Budára kelt, volt az egyetlen szolgálat, mit az új kiegyezés fejében a horvát képviselők Ma­gyarországnak tettek. Az igaz, hogy a gyön­ge Deákpárti kormányok utolsó időkben gyakran rászorultak a horvátokra, hogy ma­gukat általuk megmentessék. Mostan a koczka fordult. A horvát sza­vazatok annyit nyomnak, mint a magyarok. A­míg a szabadelvű párt összetart — és tartson össze, mert sok a dolog — addig a szívesen látott horvát urak nemzeti párti po­litikája nem lehet veszélyes sem a kormány­pártban, sem azonkívül az állam­egységre nézve. Ez öntudat alapján több bizodalom­­mal lehetünk jövőre a horvát politikához és a nemzeti párthoz. Ez okosan cselekszik és beszél, ha e zsönge bizodalmát erős­iti. Ta­lán, ha folyton közeledünk egymáshoz s egy párthoz tartozván, közelebbr­ől meg is ismer­kedünk, s még az lesz belőle, hogy valóságos jóbarátok i­seszünk, mint voltak elődeink szá­zadokon át, s a nemzeti párt oly unionista lesz, hogy u­­gyanazon bizalmat s rokonszen­­vet érzi hozzá­­­nk s kelti maga iránt, mint ama bátor férfiak, a kik éles politikai viszály köze­pette, mint rég­­i unionisták hozzánk szítottak s szövetségünkbe­­n keresték és találták Hor­vátországnak a sz­abadságot. Nem titkolju­k, mert szeretünk dicsérni, hogy a nemzeti párt nyilatkozata minket meglehetősen kiel­égített. Igen nagy különb­ség, hogy ne mon­djuk ellentét, van közte és Makanecz hangja közt. Bizonyos józan poli­tikai irány, henczi égés helyett komoly kal­kulus teszi az okm­­ányt tartalmassá. Még nem egészen correct a­­ párt politikai magatartása, de majdnem corr­ect. A szakadár­­ iránynyal szemben, melyet a délszláv tuszé­ik vallanak, jól esik hallani, hogy a horvát többség hangsúlyozza, hogy »a nemzeti párt legkevésbé sem kétkedik azon, hogy reformjai csak akkor fogják a kí­vánt gyümölcsöt megteremni, ha az ország őszintén az alaptörvény alapjára állva, e törvények keresztülvitelét egész erejével támogatja. A nemzeti párt tehát min­denekelőtt, a­mennyire ereje engedi, a ki­egyezési törvényt fogja megóvni és védelmezni és tényekkel fogja bebi­zonyítani, hogy annak oltalma alatt a király­ság politikai, művelődési és anyagi tekintet­ben fejlődhetik.« Ezen »őszinte« kijelentés tökéletesen elégséges arra, hogy ha »tényekkel fog bebi­­zonyíttatni«, a jó viszonyt Magyarország és Horvátország között állandóvá tegye és ben­sővé fejleszsze. Ez pedig nagy hasznára volna a két or­szágnak és különösen a nemzeti pártnak is, ha programmját, melyet a választók előtt ki­fejtett, megvalósítani akarja. A nemzeti párt sokat akar, s nem mond­juk, hogy jogosulatlanul. A végvidék bekebe­lezését, az egyesítést Dalmátiával sürgeti, s nem szenved kétséget , hogy a horvátok az osztrák-magyar kiegyezés ideiglenes ha­­tározmányainak revisiója alkalmával a dal­­mát kérdést előtérbe tolni igyekeznek. És mondják, hogy e tekintetben »Magyaror­szággal egyetértésben« akarnak eljárni. Bi­zonyára Magyarország egyetértése nélkül a végvidék polgárosítása sem fog oly gyorsan menni. Igen jó lesz hát a magyar kormány­nyal s országgyűlési többséggel jó lábon állni. Nem a múlt, hanem jövő magaviselete a nemzeti pártnak lesz irányadó a viszonyra nézve, melyben a következő országgyűlésen a magyarok a horvát képviselők és politiká­juk iránt viseltetni fognak. Ma nem igérjük, kik fognak feljönni Zágrábitól s itt hogy fog­nak cselekedni. Előítéletes politikát nem vi­selhetünk s Ítéletre nem elég alap a nyilat­­kozvány sem, mert a választások eredménye bizonytalan. De ha a horvát többség e felhívás sze­rint alakul, lehetetlen felednünk, hogy az idéztük legális szavak s bölcsen számitó po­litika mellett, vannak a felhívásban passusok, melyeket ellenszenv s kétszinüség diétáit a különben jeles okmányba. S ezért kár. Kár volt a­ magyar nyelv ellen pattogni, a­zért az a magyar államvasutnál, a postánál s távirda hivatalban belkezelésileg használta­ik. Senkinek nálunk eszébe sem jut a Dráván túl magyarizálni akarni. A jó horvátokat germanizálták úgy, hogy szinte teutonok let­tek, de magyarokká egyik királyunk sem erőszakolta őket. Beérjük a politikai egység­gel, ne lássanak a horvátok ellenséges szán­­dékot bennünk, hol ilyen nincs s ne tévesz­­szék össze a szolgálatot a nemzets­égi kér­déssel. Egy második dissonantia áll az okmány végén. Helyes, ha azt mondja a nemzeti párt önmagáról, hogy »független« párt minden kormánynyal szemben. Öntudatos párt nem lehet nem független, de tudjuk, hogy a gya­korlatban az mit jelent és mennyit szokott érni. Hanem abban keresni a függetlenséget, hogy csak oly pénzügyi törvényjavaslatokra szavaznak, amelyek a zilált állami pénzügyek rendezését új közterhek behozatala nélkül czélozzák, nem nagy hazafiság. Ha A „Pesti Napló” tározója. Visszaemlékezések. (A 61-iki országgyűlés és V. Ferdinánd.) Denique civilisálódunk. Most már magunk is belátjuk. Sőt nemcsak civilisálódunk — hiszen ezt a Kreek-indián is elmondhatja magáról — hanem mi már magas fokára is jutottunk a modern culturának. És a­midőn ezt kijelentjük, tollunkat nem a Kreek­­indián üres gőgje, de nem is idétlen gúny vagy iró­nia vezeti. A szavakkal nem játszunk, mint a képvi­selőjelölt, mikor a deficit megszüntetéséről beszél, vagy a szücsmester, mikor a szent Medárdnapi vásá­ron árulja a bundát. Mi komolyan beszélünk, de egé­szen komolyan. Tessék ezt nekünk elhinni hasonló komolysággal. A 61-iki országgyűlésre emlékezünk vissza s jóságos királyunkra, ötödik Ferdinándra. Boldog is­ten— minő idők voltak azok! Hogy hullott akkor a hazafias phrasis — mint a svábhegyi jégeső , hogy zúgott, hogy rombolt, hogy dörömbölt a honfigerje­­delmek árja, — száz ördögárok sem lett volna képes azt békességes jó­akarattal magába fogadni! Mikor a törvényhozók föl akartak kerekedni, lóháton el — kiszállani, hires nevezetes Prága városáig meg sem állni, szegény internált jó öreg királyunkat maguk közé venni s föl királyi Budavárba trónusára ültet­ni : ez volt akkor a politika, nem a sörfogyasztási adó, nem a bankkérdés és nem a deficit. Hejh Sanyi és Están, de erőt vett azóta még ti rajtatok is a ci­­vilisatió! Szívünk szorul és fölkiáltunk Petőfivel: »hol vagytok ti régi játszó társak ?« Kik előtt az or­szág dolga és a nagy politika nem a komoly észnek fáradságos tűnődése, hanem a tele szívnek duzzadása volt, miként duzzadásba jön a jó tehénhús, ha a sza­kácsnő mázos fazékban égő tűz mellé helyezi azt. Hol vagytok ti régi politikusok ? Teleky László meghalt. Eötvös József, Madách Imre, Szalay László elköltözőnek. Klauzál Gábor, Nyáry Pál és Palóczy László az igazak álmait alusz­­szák. Gróf Desewffy Emil visszatért apáihoz s onnan nézi Hoffmann Pál és Hedry Ernő mostani dolgait. De a nemzet ősgeniusa őrködött felettünk. Nem en­gedő, hogy a múlt és a jövendő között az összekötő kapocs megszakadjon. Megmaradt Csiky Sándor és megmaradt Patay István, kiknek a hajuk szála sem görbült meg — istennek legyen hála — mind az idők óta. Ott áll Madarász József és hangja végig harsog a Sárcsatorna medenczéjén, mint a délnyugati szél, mely homokot hord láthatatlan szárnyain. És ott áll Csanády Sándor az egyetlen, a hasonlíthatlan, a ti­zennégy jegenyefás Kereki kastélynak Orlando fu­­riosoja. Eurioso most, de szótalan és csöndes ember 61-ben. Akkor ő rá még nem került a sor. Sem rá, sem más társaira. Akkor még úgy állott a független­ségi párt, mint a Bakonyi rengeteg. Nem volt annak se hoszsza, se vége, noha Irányit, Helfyt és Simonyit még akkor nem adta vissza Taliánország s Csá­­volszkyt és Verhovayt nem szabadította föl Cserná­tony. Akkor még nem volt rájuk semmi szükség. Sajátságos humor járta akkor. Az irók és hir­­laptudósitók keresztülmásztak a hirlapirói karzat korlátain s közibe keveredtek a képviselők zajongó seregének, házszabály, elnöki harang és Ghyczy Kál­mán alig tudott köztük rendet csinálni. Mikor egy nagy hazafi meghalt, haláláról hivatalosan értesí­teni indítványozák a világ minden parliamentjét, mint a­hogy ez szokás a souverain fejedelmek között. Bartal György egész komolysággal ajánlá, hogy az alkotmány iránti ragaszkodásban kövesse a magyar Kurhessen példáját s meghallgatták komolyan, még harsogó éljent is kapott érte. Szilágyi Virgil oly nagy emberre lön, hogy vele hiába törekedett meg­mérkőzni Deák Ferencz. Tisza Kálmán kiszok­ta az alelnöki méltóságból Bánó Józsefet. Kubinyi Fe­rencz kijelenté, hogy ő Ferencz József osztrák csá­szárral diplomatiai összeköttetésbe keveredni nem akar. Patay István a határozati párthoz tartozott s beszédét hangos éljenek közt azzal végezi, hogy »ő a leghatározottabb határozat mellett határozá el ma­gát.« A vármegyék Napóleon császárt és Garibaldit egyre-másra bizottsági tagokká választák s Csiky Sándor, mikor a szólás sora rájött, egyszerűen elál­­lott a szótól. Ilyen idők jártak akkor. Volt a képviselők közt egy csodadoktor, úgy hívták : Murgu Buthim. Csalhatlanul tudta gyógyí­tani a nyavalyatörést, vízkórságot, gutaütést és ve­szettséget. Egyik szónok nyilvánosan felhívta, hogy vegye gyógykezelése alá az osztrák kormányt. Murgu azt felelte : nincs rá hatósági engedélye. A képvise­lőház megéljenező. A felirati javaslatban ez a pas­­sus fordulván elő : »midőn Fölséged az önkényura­lom absolut rendszerét megszüntette« Jókai Mór azt kérdezé az elnöktől, hogy e pont után mi követ­kezik, kérd­őjel-e vagy z­á­rjel ? A ház hangosan felkac­agott. Csanády Sándor egy osztályba került Bika Simonnal. Ez a Bika nagyon csöndes, jámbor ember volt s a képviselők mégis naponkint várták, hogy mikor kel már bírókra e két nagyhatalmasság. Mikor arra került a sor, hogy a király urat miként szólítsa az országgyűlés, akkor jött el a haddelhadd. Deák Ferencz azt inditványozá, szólítsuk úgy! »Föl­­séges császár és király.« Bónis Samu azt mondá rá: nem jó lesz az, nekünk nem királyunk, ha császár is, mondjuk tehát: »Fölséges császár.« Lónyay László­nak az volt a véleménye, hogy mi császárt nem isme­rünk, nevezzük tehát egyszerűen »Fölséges urnak.« Csiky Sándor nem fogadta el, neki nem ura, hanem indítványozza, hogy nevezzük ugyan »Fölséges csá­­szár«-nak, de jegyzőkönyvileg tiltakozzunk e megszó­lítás ellen. De előállott Cserky István, ki leleményes fő volt. (Választóinak azt ígérte, hogy számukra hi­dat építtet a Balatonon keresztül Siófoktól Vesz­prémig.) Cserky azt indítványozá, nevezzük «Sire« néven, ha — úgymond — a francziák császárjának ez elég, akkor az osztrák császárnak se derogál. Vá­lyi János legegyszerűbben akart elbánni a dologgal. Sohase ceremóniázzunk — ide jött­­ki beszéde — te­gyük a feliratot egy couvertbe írjuk rá »Ferencz Jó­­­zsef tényleges uralkodóhoz« s tegyük a postává. E kérdésben huszonnyolcz szónok beszélt. Az a kérdés, benne maradjon-e a feliratban e két szó: »ősi alkot­mányunk« a csatatérre hivott tíz szónokot.1 ' '*•­koz­tak a fölött, hogy a 48-iki törvények »ősi alkotmá­nyunkhoz« tartoznak-e ? Két párt volt a parlamentben és két párt volt a parliament alatt. A parliamentben a felirati és határozati pártok küzködének, a parliament alatti pártok között pedig az volt a kérdés, egyszerűen fel­iratot küldjünk-e V. Ferdinándhoz, vagy hazahívjuk őt, a jó királyt ? Fontos kérdés volt ez akkor nagyon. Hosszú deres szakállak, hegyesre kifent bajuszok, sujtásos dolmány, csáti bot, vitézkötés és sarkantyú három nagy dologban kerestek és találtak vigaszta­lást. Az egyik volt a jó bor az »Arany sas« vendég­lőben ; a másik volt Garibaldi, ki mihelyt beveszi Gaetát, egész ármádiájával Debreczennél terem; a harmadik volt V. Ferdinánd, kit ki fogunk szabadí­tani prágai fogságából. Hogy e három tényező közül csak az »Arany sas« jó bora volt politikailag számba­­vehető komoly tényező,a másik kettő pedig talán csak jámbor óhajtás marad : ez akkor a világért sem ju­tott volna eszünkbe. A­kinek eszébe jutott is, elhall­gatta nagy bölcsen, nehogy Döbling felé mutassák meg neki az országutat. Kubinyi Ferencz volt a Ferdinánd-féle pártok közösen tisztelt vezére. A szép, illatos május havá­nak kellő közepén bonta ki zászlóját, melyben gyö­nyörűséget találtak a jó bortól és honfifájdalomtól könybe borult mokraszemek. Kubinyi azt mondá: három tényezővel kell nekünk számot vetnünk; az első: jószívü koronás királyunk V. Ferdi­nánd, ennek küldjük el a feliratot, ezt hozzuk mi haza; a második: a ténylegesen uralkodó praesum­­ptiv fejedelem vagy­is főherczeg Ferencz József, ez­zel ő diplomatiai összeköttetést kezdeni nem akar; a harmadik a bácsi osztrák kormány, ezt le­csapjuk egyszerűen. Hogy V. Ferdinánd nem mondott le a ma­gyar koronáról, az világosabb a déli napfénynél. Ugyanis az 1848. decz. 2-án Olmützben kelt lemon­dási okiratban szó sincs,a magyar koronáról, de ha szó volna is, jó királyunk, mint kegyes és istenfélő ember, a lemondás által meg nem szeghette esküjét s egy kiskorú királynak a nádor távollétében át nem adhatta a koronát. Szónok tudja, hogy szegény jó ki­rályunk Prágába van internálva s szoros rendőri felügyelet alatt áll, nehogy valamikép hozzánk jö­hessen, írjunk hozzá szép levelet s hívjuk haza gyer­meki hűséggel. Kubinyi nézetét a lemondásra vonatkozólag el­vileg teljesen helyeselte gróf Csáky Tivadar,­­ kü­lönösen pedig az öreg Bernáth Zsigmond, ki apróra ismerte az olmützi lemondás titkos történetét. Sze­rinte egy bécsi zugprókátor és egy rakonczátlankodó osztrák hadvezér vitték végbe Olmütz falai között a palota forradalmat s néhány herolddal kiáltatták ki uralkodónak Ferencz József királyunkat. Neki Ol­mütz annyi se mint Piripócs. A szélső szárnyat Németh Albert és Grabarics Ernő képviselők. Meddig terjedett a szélsőszárny, azt ugyan nehéz volna megmondani, csak annyi bizo­nyos, hogy ez az árnyalat volt legerősebb. Németh Albert a maga szokott nyers őszinteségével, mely oly ellenállhatatlan a hevesi dinnye délibábos rónáin, kimondá, hogy neki nem kell még V. Ferdinánd sem, ki le se mondott, mégis elhagyta az orszá­got, é­t a magyar trónt, egyszerűen megürültnek te­kinti.« Kapott nyilatkozatáért éljent, csak ugy­sz nem puszta választási manőuvre, akkor qualifikálhatlan illustratiója a horvát nem­zeti párt szövetségének és barátságának. De nem akarjuk latra vetni a szót. A manifestum jó hatását nem akarjuk rontani. Örülünk, hogy egy ily okmány ennyire is józan. Örülünk, hogy többet foglalkozik autonóm horvát belügyekkel, mint nagy po­litikával. Utak, vasutak, csatornák, úrbéri viszonyok valóban fontosabbak Horvátor­szágra, mint délszláv aspiratiók s magyar falus. A­mikor Horvátország igazán rátér a reális politikára, akkor biztos az unió s ak­kor kezdődik a horvát nemzet boldogulása. A nemzeti párt, ha múltját feledtetni akarja, használni ha kíván honának s ha mint párt is tartós életet akar élni, mindig inkább el fogja hagyni az ábrándokat s áttér a reális politikára. A fővárosi árvízkárosultak javára. Szerkesztőségünkhöz beküldettek : A jul. 3-ai reggeli lapban kimutattunk: 2094 frt 20 krt, s 4 db aranyat. A kassa-oderbergi vasút tisztviselői 62 frt 60 kr. A pesti ref. gymn. tanári kara — 15 » — » A pesti ref. főgymn. növendékei — 74 » 91 Rasy József — — — — — 2» — * Rudnyánszky Ferencz — — — 20 » — » Egy veszprémi emberbarát — — 25 »­­ » A pécsi takarékpénztár — — — 400 » — » Molnár Viktor — — — — 10» — » Molnár Victorné sz. Abafy Erzsébet 10» — » A szegszárdi casino gyűjtésének ered­ménye — — — — — — 80»— » Szabó József Budapest — — — 20 » — » A váczi fegyintézet tisztviselői — 6 » 70 » Zoltán Elek — — — — — 5 » — » A. G. — _____ 2» — » Szapáry-Almásy Rozália grófnő — 50 » — » Almásy György gróf — — _ 200 » — » T. és G. — — — — — — 2» — » ^­Avolly Antal — — — — 3 » —­ » Ráth Mór — — — — — 20»— » Összesen 3,102 frt 41 kr. 4 arany. Hivatalos nyugta. Háromszáz ötvennégy írt nyolczvanegy krról. osztr. értékben, melyet, mint a »Pesti Napló« szerkesztősége által a f. évi junius hó 26-án dühöngött vihar és vizár által megkárosult L. II. és III. kerületi lakosok fölsegélésére gyűj­tött összeget mai napon átvettem. Budapesten, 1875. évi jul. hó 3-án, azaz 354 frt 81 kr. o. é. R­á­t­h K­á­r­o­l­y, főpolgármester. * * A­l­m­á­s­s­y György gróf ő exolája a fen­tebb kimutatott kétszáz frtot következő sorok kísére­tében küldötte be hozzánk: Mélyen tisztelt szerkesztő ur! Távollétem miatt csak most értesültem azon szomorú s felette lesújtó eseményről, mely budai pol­gártársainkat a múlt szombati vihar által érte. Ez esemény úgy részleteiben, mint egész teljességében, oly messze kiható következményeket vont maga után, melyek iránt közönyösek nem lehetünk; a részvétet igazolják az adakozók önzetlen s már eddig is szép eredményű adományai. Ez adományok gyarapítására fogadja szer­kesztő úr részemről is az ide mellékelt 200 frt azaz kétszáz forintot, polgártársaink nyomorának enyhí­tésére ; s midőn ezen összeget megküldöm, felkérem egyszersmind, hogy azt illető­­,elvére eljuttatni szí­veskedjék. Budapest, 1875. julius 3-án. Gróf Almásy György. * * * A pesti ref. főgymn. növendékeinek föntebb kimutatott gyűjtéséhez járultak. I. osztály. Váry Szabó Elemér 1 frt. Ragályi Ferencz 1 frt. Osváth Béla 50 kr. Blási Gyula 50 kr. Pápay Dezső 50 kr. Szabó József 30 kr. Hercz Mór 20 kr. Braun Lajos 15 kr. Weiszkopf Mór 12 kr. Szűcs Gábor 13 kr. Popper István 10 kr. Reinle Miklós 10 kr. Matkovics Sándor 10­ kr. Madarász János 7 kr. Weiner Sándor 6 kr. Ranga József 3 kr. össze­sen 4 frt 86 kr. II. osztály. Mestellér János 1 frt. Névtelen 60 kr. Lenhossék Mihály 50 kr. Radisits István 50 kr. Dreiszlampel Albert 40 kr. Farkas József 40 kr. Aczél József 30 kr. Kaiser Árpád 20 kr. Braun Miksa 20 kr. Szilassy József 20 kr. Farkas Károly 10 kr. Schütz Miksa 10 kr. Barabás Béla 10 kr. Weisz Sándor 10 kr. Borbély Imre 10 kr. Ehrlich Károly 10 kr. Kiinger Zsigmond 10 kr. Popper Gyula 10 kr. Nagy Géza 10 kr. Többen 6 kr. Schwarz Izidor 5 kr. N. N. 2 kr. Mányoky Lajos 1 kr. összesen 5 frt. 34 kr. III. osztály. Ragályi Gyula 1 frt. Zichy Mik­lós 70 kr. Bélik Iván 50 kr. Schwarz Dávid 40 kr. Lederer Károly 30 kr. Sass István 30 kr. Stiefvater Lipót 30 kr. Kasselik Gyula 20 kr. Magyary Ödön 20 kr. Syposs Lajos 20 kr. Kozár Mihály 10 kr. Szakács Lajos 10 kr. Jász Géza 10 kr. Weiszkopf Zsiga 9 kr. Steiner Ede 2 kr. Tóth Kálmán 2 kr. összesen 4 frt 53 kr. IV. osztály. Bencze Ferencz 1 frt. Bencze Bá­lint 1 frt. Babesiu Sevér 1 frt. Kálmán Rudolf 1 frt. Dapsy Vilmos 50 kr. Oláh Béla 50 kr. Egert Géza 30 kr. Ehrlich Ignácz 20 kr. Csermelyi Lajos 20 kr. Lőwy Károly 20 kr. Nagy Lajos 20 kr. Neumann Gyula 20 kr. Porzsolt Kálmán 20 kr. Fazekas Mihály 10 kr. Pollák László 10 kr. Schreier Ferencz 10 kr. Kovács Géza 8 kr. Krausz Simon 5 kr. összesen 6 frt 93 kr. V. osztály. Antos Ádám 1 frt. Stein Zsigmond 80 kr. Hoffmann Gyula 60 kr. Bélik László 60 kr. Vallon Dezső 50 kr. Kenessey Kálmán 50 kr. Gyur­­kovics József 40 kr. Baranyai Zsigmond 40 kr. Ga­lambos József 40 kr. Magyary Géza 30 kr. Cson­tos Jenő 30 kr. Fischer József 20 kr. összesen 6 fr­t. VI. osztály. Vállyi Árpád 1 frt. Syposs Károly 1 frt. Nagy Elemér 1 frt. Sillye Béla 1 frt. Bellaagh Kálmán 50 kr. Sillye Jenő 60 -kr. Magyar László 52 kr. Magyary József 50 kr. Muraközy Árpád 52 kr. Magyary Béla 50 kr. Burián László 50 kr. Burián Pál 50 kr. Csillag Gyula 20 kr. Neumann Ede 20 kr. Czonitzer Samu 20 kr. Bogya Elek 20 kr. Gold­­ner Kornél 20 kr. Grünbaum Mór 20 kr. Dettrich Gyula 20 kr. Steinberger Izidor 16 kr. Madarász Lajos 10 kr. Lendvay Gyula 10 kr. Sichermann Ár­min 10 kr. Turján Sándor 10 kr. összesen 10 frt. VII. osztály. Gróf Teleki Gyula 5 frt. gróf Teleki József 2 frt. Radicsics György 1 frt. Kolozs­­váry Sándor 1 frt. Berczelly Endre 1 frt. Rud­nyánszky Gyula 1 frt. Bauer Gábor 1­ frt. Kovács Gyula 1 frt 50 kr. Schwarz József 15 kr. Krausz Simon 10 kr. Neuhaus Henrik 20 kr. Krámer Pál 30 kr. összesen 14 frt 25 kr. VIII. osztály. Széky Péter 1 frt. Csontos An­­dor 1 frt. Ilosvay Aladár 1 frt. Szitányi Géza 5 frt. Hónig Izidor 1 frt. Kovács Rezső 1 frt. Papp Dezső 1 frt. Pap Gyula 1 frt. Festetics Andor 1 frt. Tottis Izidor 1 frt. Szavics Iván 1 frt. Kovács S. Aladár 5 frt. Nagy László 30 kr. Solymossy Endre 20 kr. Horváth Dezső 20 kr. P. R. 30 kr. Brandeisz Gusz­táv 50 kr. Ernszt Mór 50 kr. Sztojkovics György 50 kr. Oroszi Béla 50 kr. összesen 23 frt. * * A váczi orsz. fegyintézet tisztviselőinek fentebb kimutatott gyűjtéséhez járultak: Varga János fegyintézeti igazgató 4 frt, Hat­­zinger Sándor fegyintézeti ellenőr 50 kr, Mecsér József fegyintézeti I. tiszt 1 frt 20 kr, Erdőss Fe­rencz fegyintézeti gondnok 1 frt, összesen 6 ft 70 kr. Budapest, július 3. (A képviselő-választások.) Alantabb közöljük az eddig megválasztott országgyűlési kép­viselők névsorát. Holnap és holnapután ismét igen sok választás lesz. E két nap különösen a városoké; július 4-én tizenegy város, három megye és egy ke­rület választ. Hétfőn, 5-én tizenkét város, tizenhárom megye, két szék és egy vidék fog szavazni. Név sze­­rint következő helyeken lesz választás: Vasárnap, július 4-ikén választ Pécs, Kecskemét, Böszörmény, Makó, Nagy-Kőrös, Esz­tergom, Csongrád, Halas, Czegléd, Becskerek, Er­zsébetváros városok. Továbbá Baranya, Esztergom, Pest megyék és a Jászkun kerület. Hétfőn, július 5. Győr, Körmöczbánya, Selmecz, Miskolcz, Szentes, V.-Hunyad, Vízakna, Temesvár, Szarvas, H.-M.-Vásárhely, Pozsony, Békés városok. Továbbá Békés, Győr, Hont, Ung, Zaránd, Küküllő, Torda, Liptó, Arad, Tolna, Tolna, Alsó- Fehér, Zemplén megyék. Végre Nagy-Link,­Újegy­­házszék és Brassóvidék. (A Budapesten tartandó nem­zetközi g­a­b­n­a­v­á­s­á­r­ ez évi programmját és a hivatalos felhívást a tőzsde bizottsága megálla­pította mai ülésében. A vásár az idén is az »újvi­­lág«-ban fog megtartatni s a malomipar terményei, valamint a gazdasági gépek is kiállíthatók lesznek. (A »M­agyar Igazságüg­y«­ júliusi füzete, melylyel ezen kitűnő szaklapunk negye­dik kötete indul meg, érdekes közleményei kö­zött közzéteszi a jegfe­itetőszék hatá­rozatait az ügyvédi rendtartás tárgyában. Az utóbbi szerint, mint tudva van, az ügyvédi kamara határozatait illetőleg, a legf. it. szék képezi a második és végleges fórumot. Már eddig is volt alkalma a legf. it. széknek az ügyvédi rendtartás legnevezetesebb kérdéseit határozataival megvilágosítani. Az érdekesebbek közül néhányat átveszünk a nevezett szaklapból, mely ezen döntvé­nyeket egész terjedelmekben közli. E döntvények szerint az ügyvédi lajstrombba fel nem vehetők : birák, végrehajtók, polgármesterek, városi tanácso­sok, árvaszéki ülnökök, megyei levéltárnokok, ke­ségi jegyzők, lelkészek, bárha ügyvédi diplomát kt is mutatnak. Ellenben azon ügyvéd is fel-vendó az ügyvédi lajstromba, kinek nincs válvs ügyvédi okle­vele. Törvényszéki írnok­­aszi telekkönyvezető az ügyvédjelöltek lajstromba fel nem vehetők. A bün­­vizsgálat biróija,­ elrendeltetvén, az ügyvédi laj­stromba való felvétel annak jogerőre emelkedése előtt is­­i megtagadandó. Az ügyvédi kamara nincs hivatva az ügyvédjelöltek joggyakorlata idejének szá­mítása iránt határozni. (A fővárosi kövezetvám) azon szállítmányok után, melyek innét tovább vizetnek az illető kereskedőknek tudvalevőleg visszatéríttetnek, ha az elszállítást feladó vevénynyel igazolják. A na­pokban kimutattuk, hogy ezen visszatérí­tés annyi bajjal és időveszteséggel szokott járni, hogy az illető kereskedők inkább lemondanak a visszatérítésről semhogy annyira bajlódjanak vele. Megnyugtatásul­ arról értesítenek bennünket, hogy Kammermayer polgármester úr minapi felszólalásunk értelmében több érdekelt felett hallgatott meg és legközelebb oly intézkedéseket teend, hogy a bemutatandó fel­adási revény alapján a lefizetett kövezetvám rövid uton készpénzben visszatéríthessék. Most választott­a képviselőit névsora. ■ ... —• Bezárólag julius 3-ikáig. — I. Városok. Arad: Chor­­­e Ferencz sz. e. RCsaba: Kemény Mihály sz. e. Beszterczebánya Ha­l­a­s­s’7 Gyula sz. e. Budapest belváros: Deák Ferencz sz. «. Lipótváros: Wahrman Mór sz. e. Terézváros : Horn Ede sz. e. Ferenczváros: Csernátony Lajos sz.e. Józsefváros: Jijkay Mór sz. e. — Bu­dai I. kerület Pauler Tivadar sz. e. II. kerület Házmán Ferencz sz. e. Csíkszereda: Markus István sz. e. Debreczen I. kerület: Tisza Kálmán sz. e. II. ker­ület: Kiss Lajos sz. e. III. kerület: Mol­nár György sz. e. Félegyháza: Szivák Imre sz. e. Gyöngyös: K­o­v­á­c­h László sz. e. Gyula: B­e­­­i­c­z­e­y Rezső sz. e. Gyulafehérvár : K­e­m­é­n­y Gábor b. sz. e. és Szilágyi Dezső sz. e. Jászberény :Csernátony Lajos sz. e. Kassa : J­u­h­á­s­z Mihály sz. e. Kolozsvár I. kerület : P­é­c­h­y Manó gróf sz. e. B­o­k­r­o­s Elek sz. e. Kolos Z­a­b­u­l­ik László sz. e. Komárom : G­h­y­c­zry Kálmán sz. e. Oláhfalu : U­g­r­o­n Ákos sz. e. Szabadka : M­u­k­i­t­s Ernő függ. és V­a­r­g­a Károly függ. Szamosujvár : M­o­l­n­á­r Antal sz. e. és L­u­k­á­t­s Béla sz. e.

Next