Pesti Napló, 1875. július (26. évfolyam, 147-173. szám)
1875-07-04 / 150. szám
150. szám, Budapest, Vasárnap, julius 4 1875. 20. évi folyam Szerkesztési iroda: Barátok-tere, Athenaeum-épület. A sajt sellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez íntézényi Bérintetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak viaszt Kiadó-hivatal, Barátok-tere, Athenaeum-épület. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz , kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadóhivatalhoz intézendő!«, REGGELI KIADÁS. Előfizetési feltételek: Postán küldve , vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 3 hónapra . . . 6 frt — kb. 6 hónapra . . . 12 » — » Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés évnegyedenként 1 forint. Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától számittatik. Hirdetések szintúgy mint előfizetések KIADÓHIVATALBA Barátok tere, Athenaeum-épület küldendők. felhívás a „FESTI NAPLÓ”-ra. Előfizetési árak: (Reggel! és esti kiadás, 1 */2 legnagyobb év s közgazdasági melléklet.) Egész évre .............................................34 frt. Félévre.............................................12. Negyedévre......................................... 6 . Egy hónapra.................................... 30 IW Az előfizetés Budapestre, az Athenaeum kiadóhivatalába (Barátok tere, 7. sz.) küldendő. A »Pesti Napló« szerkesztő- és kiadó-hivatala. Budapest, július 3. A horvát nemzeti párt manifestumot bocsátott ki a »nemzethez.« Egy uralkodó párt programmja az. Havalamely oppositióból kormánypárt lesz, transsubstantiatio szokott beállni elveiben. A farkas is, ha báránybőrbe bujt, bárányként viseli magát s nem üvölt, de mekeg, így a megszelídült nemzeti párt a septemberi manifestum kovászából a júliusi manifestum ostyáját sütötte. Igen jól tette, hogy tette. Nem ok nélkül volt Magyarország a nemzeti párt iránt bizalmatlan. Mivel érdemelte a bizodalmát? Azzal, hogy sokat kért s nem keveset kapott? Mit adott a nemzeti párt cserébe ? Harmincz távollevő képviselőd s ugyanannyi kétes szavazatot a kormány mellett. Szavaztak ők, ha kellett, csakhogy egy kissé drágán. Hasznára volt Horvátországnak s nem Magyarországnak, ha Budapesten voltak. S mégis az, hogy egy távirenyomásra harmincz horvát nemes Budára kelt, volt az egyetlen szolgálat, mit az új kiegyezés fejében a horvát képviselők Magyarországnak tettek. Az igaz, hogy a gyönge Deákpárti kormányok utolsó időkben gyakran rászorultak a horvátokra, hogy magukat általuk megmentessék. Mostan a koczka fordult. A horvát szavazatok annyit nyomnak, mint a magyarok. Amíg a szabadelvű párt összetart — és tartson össze, mert sok a dolog — addig a szívesen látott horvát urak nemzeti párti politikája nem lehet veszélyes sem a kormánypártban, sem azonkívül az államegységre nézve. Ez öntudat alapján több bizodalommal lehetünk jövőre a horvát politikához és a nemzeti párthoz. Ez okosan cselekszik és beszél, ha e zsönge bizodalmát erősiti. Talán, ha folyton közeledünk egymáshoz s egy párthoz tartozván, közelebbről meg is ismerkedünk, s még az lesz belőle, hogy valóságos jóbarátok iseszünk, mint voltak elődeink századokon át, s a nemzeti párt oly unionista lesz, hogy ugyanazon bizalmat s rokonszenvet érzi hozzánk s kelti maga iránt, mint ama bátor férfiak, a kik éles politikai viszály közepette, mint régi unionisták hozzánk szítottak s szövetségünkben keresték és találták Horvátországnak a szabadságot. Nem titkoljuk, mert szeretünk dicsérni, hogy a nemzeti párt nyilatkozata minket meglehetősen kielégített. Igen nagy különbség, hogy ne mondjuk ellentét, van közte és Makanecz hangja közt. Bizonyos józan politikai irány, henczi égés helyett komoly kalkulus teszi az okmányt tartalmassá. Még nem egészen correct a párt politikai magatartása, de majdnem correct. A szakadár iránynyal szemben, melyet a délszláv tuszéik vallanak, jól esik hallani, hogy a horvát többség hangsúlyozza, hogy »a nemzeti párt legkevésbé sem kétkedik azon, hogy reformjai csak akkor fogják a kívánt gyümölcsöt megteremni, ha az ország őszintén az alaptörvény alapjára állva, e törvények keresztülvitelét egész erejével támogatja. A nemzeti párt tehát mindenekelőtt, amennyire ereje engedi, a kiegyezési törvényt fogja megóvni és védelmezni és tényekkel fogja bebizonyítani, hogy annak oltalma alatt a királyság politikai, művelődési és anyagi tekintetben fejlődhetik.« Ezen »őszinte« kijelentés tökéletesen elégséges arra, hogy ha »tényekkel fog bebizonyíttatni«, a jó viszonyt Magyarország és Horvátország között állandóvá tegye és bensővé fejleszsze. Ez pedig nagy hasznára volna a két országnak és különösen a nemzeti pártnak is, ha programmját, melyet a választók előtt kifejtett, megvalósítani akarja. A nemzeti párt sokat akar, s nem mondjuk, hogy jogosulatlanul. A végvidék bekebelezését, az egyesítést Dalmátiával sürgeti, s nem szenved kétséget , hogy a horvátok az osztrák-magyar kiegyezés ideiglenes határozmányainak revisiója alkalmával a dalmát kérdést előtérbe tolni igyekeznek. És mondják, hogy e tekintetben »Magyarországgal egyetértésben« akarnak eljárni. Bizonyára Magyarország egyetértése nélkül a végvidék polgárosítása sem fog oly gyorsan menni. Igen jó lesz hát a magyar kormánynyal s országgyűlési többséggel jó lábon állni. Nem a múlt, hanem jövő magaviselete a nemzeti pártnak lesz irányadó a viszonyra nézve, melyben a következő országgyűlésen a magyarok a horvát képviselők és politikájuk iránt viseltetni fognak. Ma nem igérjük, kik fognak feljönni Zágrábitól s itt hogy fognak cselekedni. Előítéletes politikát nem viselhetünk s Ítéletre nem elég alap a nyilatkozvány sem, mert a választások eredménye bizonytalan. De ha a horvát többség e felhívás szerint alakul, lehetetlen felednünk, hogy az idéztük legális szavak s bölcsen számitó politika mellett, vannak a felhívásban passusok, melyeket ellenszenv s kétszinüség diétáit a különben jeles okmányba. S ezért kár. Kár volt a magyar nyelv ellen pattogni, azért az a magyar államvasutnál, a postánál s távirda hivatalban belkezelésileg használtaik. Senkinek nálunk eszébe sem jut a Dráván túl magyarizálni akarni. A jó horvátokat germanizálták úgy, hogy szinte teutonok lettek, de magyarokká egyik királyunk sem erőszakolta őket. Beérjük a politikai egységgel, ne lássanak a horvátok ellenséges szándékot bennünk, hol ilyen nincs s ne téveszszék össze a szolgálatot a nemzetségi kérdéssel. Egy második dissonantia áll az okmány végén. Helyes, ha azt mondja a nemzeti párt önmagáról, hogy »független« párt minden kormánynyal szemben. Öntudatos párt nem lehet nem független, de tudjuk, hogy a gyakorlatban az mit jelent és mennyit szokott érni. Hanem abban keresni a függetlenséget, hogy csak oly pénzügyi törvényjavaslatokra szavaznak, amelyek a zilált állami pénzügyek rendezését új közterhek behozatala nélkül czélozzák, nem nagy hazafiság. Ha A „Pesti Napló” tározója. Visszaemlékezések. (A 61-iki országgyűlés és V. Ferdinánd.) Denique civilisálódunk. Most már magunk is belátjuk. Sőt nemcsak civilisálódunk — hiszen ezt a Kreek-indián is elmondhatja magáról — hanem mi már magas fokára is jutottunk a modern culturának. És amidőn ezt kijelentjük, tollunkat nem a Kreekindián üres gőgje, de nem is idétlen gúny vagy irónia vezeti. A szavakkal nem játszunk, mint a képviselőjelölt, mikor a deficit megszüntetéséről beszél, vagy a szücsmester, mikor a szent Medárdnapi vásáron árulja a bundát. Mi komolyan beszélünk, de egészen komolyan. Tessék ezt nekünk elhinni hasonló komolysággal. A 61-iki országgyűlésre emlékezünk vissza s jóságos királyunkra, ötödik Ferdinándra. Boldog isten— minő idők voltak azok! Hogy hullott akkor a hazafias phrasis — mint a svábhegyi jégeső , hogy zúgott, hogy rombolt, hogy dörömbölt a honfigerjedelmek árja, — száz ördögárok sem lett volna képes azt békességes jóakarattal magába fogadni! Mikor a törvényhozók föl akartak kerekedni, lóháton el — kiszállani, hires nevezetes Prága városáig meg sem állni, szegény internált jó öreg királyunkat maguk közé venni s föl királyi Budavárba trónusára ültetni : ez volt akkor a politika, nem a sörfogyasztási adó, nem a bankkérdés és nem a deficit. Hejh Sanyi és Están, de erőt vett azóta még ti rajtatok is a civilisatió! Szívünk szorul és fölkiáltunk Petőfivel: »hol vagytok ti régi játszó társak ?« Kik előtt az ország dolga és a nagy politika nem a komoly észnek fáradságos tűnődése, hanem a tele szívnek duzzadása volt, miként duzzadásba jön a jó tehénhús, ha a szakácsnő mázos fazékban égő tűz mellé helyezi azt. Hol vagytok ti régi politikusok ? Teleky László meghalt. Eötvös József, Madách Imre, Szalay László elköltözőnek. Klauzál Gábor, Nyáry Pál és Palóczy László az igazak álmait aluszszák. Gróf Desewffy Emil visszatért apáihoz s onnan nézi Hoffmann Pál és Hedry Ernő mostani dolgait. De a nemzet ősgeniusa őrködött felettünk. Nem engedő, hogy a múlt és a jövendő között az összekötő kapocs megszakadjon. Megmaradt Csiky Sándor és megmaradt Patay István, kiknek a hajuk szála sem görbült meg — istennek legyen hála — mind az idők óta. Ott áll Madarász József és hangja végig harsog a Sárcsatorna medenczéjén, mint a délnyugati szél, mely homokot hord láthatatlan szárnyain. És ott áll Csanády Sándor az egyetlen, a hasonlíthatlan, a tizennégy jegenyefás Kereki kastélynak Orlando furiosoja. Eurioso most, de szótalan és csöndes ember 61-ben. Akkor ő rá még nem került a sor. Sem rá, sem más társaira. Akkor még úgy állott a függetlenségi párt, mint a Bakonyi rengeteg. Nem volt annak se hoszsza, se vége, noha Irányit, Helfyt és Simonyit még akkor nem adta vissza Taliánország s Csávolszkyt és Verhovayt nem szabadította föl Csernátony. Akkor még nem volt rájuk semmi szükség. Sajátságos humor járta akkor. Az irók és hirlaptudósitók keresztülmásztak a hirlapirói karzat korlátain s közibe keveredtek a képviselők zajongó seregének, házszabály, elnöki harang és Ghyczy Kálmán alig tudott köztük rendet csinálni. Mikor egy nagy hazafi meghalt, haláláról hivatalosan értesíteni indítványozák a világ minden parliamentjét, mint ahogy ez szokás a souverain fejedelmek között. Bartal György egész komolysággal ajánlá, hogy az alkotmány iránti ragaszkodásban kövesse a magyar Kurhessen példáját s meghallgatták komolyan, még harsogó éljent is kapott érte. Szilágyi Virgil oly nagy emberre lön, hogy vele hiába törekedett megmérkőzni Deák Ferencz. Tisza Kálmán kiszokta az alelnöki méltóságból Bánó Józsefet. Kubinyi Ferencz kijelenté, hogy ő Ferencz József osztrák császárral diplomatiai összeköttetésbe keveredni nem akar. Patay István a határozati párthoz tartozott s beszédét hangos éljenek közt azzal végezi, hogy »ő a leghatározottabb határozat mellett határozá el magát.« A vármegyék Napóleon császárt és Garibaldit egyre-másra bizottsági tagokká választák s Csiky Sándor, mikor a szólás sora rájött, egyszerűen elállott a szótól. Ilyen idők jártak akkor. Volt a képviselők közt egy csodadoktor, úgy hívták : Murgu Buthim. Csalhatlanul tudta gyógyítani a nyavalyatörést, vízkórságot, gutaütést és veszettséget. Egyik szónok nyilvánosan felhívta, hogy vegye gyógykezelése alá az osztrák kormányt. Murgu azt felelte : nincs rá hatósági engedélye. A képviselőház megéljenező. A felirati javaslatban ez a passus fordulván elő : »midőn Fölséged az önkényuralom absolut rendszerét megszüntette« Jókai Mór azt kérdezé az elnöktől, hogy e pont után mi következik, kérdőjel-e vagy zárjel ? A ház hangosan felkacagott. Csanády Sándor egy osztályba került Bika Simonnal. Ez a Bika nagyon csöndes, jámbor ember volt s a képviselők mégis naponkint várták, hogy mikor kel már bírókra e két nagyhatalmasság. Mikor arra került a sor, hogy a király urat miként szólítsa az országgyűlés, akkor jött el a haddelhadd. Deák Ferencz azt inditványozá, szólítsuk úgy! »Fölséges császár és király.« Bónis Samu azt mondá rá: nem jó lesz az, nekünk nem királyunk, ha császár is, mondjuk tehát: »Fölséges császár.« Lónyay Lászlónak az volt a véleménye, hogy mi császárt nem ismerünk, nevezzük tehát egyszerűen »Fölséges urnak.« Csiky Sándor nem fogadta el, neki nem ura, hanem indítványozza, hogy nevezzük ugyan »Fölséges császár«-nak, de jegyzőkönyvileg tiltakozzunk e megszólítás ellen. De előállott Cserky István, ki leleményes fő volt. (Választóinak azt ígérte, hogy számukra hidat építtet a Balatonon keresztül Siófoktól Veszprémig.) Cserky azt indítványozá, nevezzük «Sire« néven, ha — úgymond — a francziák császárjának ez elég, akkor az osztrák császárnak se derogál. Vályi János legegyszerűbben akart elbánni a dologgal. Sohase ceremóniázzunk — ide jöttki beszéde — tegyük a feliratot egy couvertbe írjuk rá »Ferencz József tényleges uralkodóhoz« s tegyük a postává. E kérdésben huszonnyolcz szónok beszélt. Az a kérdés, benne maradjon-e a feliratban e két szó: »ősi alkotmányunk« a csatatérre hivott tíz szónokot.1 ' '*•koztak a fölött, hogy a 48-iki törvények »ősi alkotmányunkhoz« tartoznak-e ? Két párt volt a parlamentben és két párt volt a parliament alatt. A parliamentben a felirati és határozati pártok küzködének, a parliament alatti pártok között pedig az volt a kérdés, egyszerűen feliratot küldjünk-e V. Ferdinándhoz, vagy hazahívjuk őt, a jó királyt ? Fontos kérdés volt ez akkor nagyon. Hosszú deres szakállak, hegyesre kifent bajuszok, sujtásos dolmány, csáti bot, vitézkötés és sarkantyú három nagy dologban kerestek és találtak vigasztalást. Az egyik volt a jó bor az »Arany sas« vendéglőben ; a másik volt Garibaldi, ki mihelyt beveszi Gaetát, egész ármádiájával Debreczennél terem; a harmadik volt V. Ferdinánd, kit ki fogunk szabadítani prágai fogságából. Hogy e három tényező közül csak az »Arany sas« jó bora volt politikailag számbavehető komoly tényező,a másik kettő pedig talán csak jámbor óhajtás marad : ez akkor a világért sem jutott volna eszünkbe. Akinek eszébe jutott is, elhallgatta nagy bölcsen, nehogy Döbling felé mutassák meg neki az országutat. Kubinyi Ferencz volt a Ferdinánd-féle pártok közösen tisztelt vezére. A szép, illatos május havának kellő közepén bonta ki zászlóját, melyben gyönyörűséget találtak a jó bortól és honfifájdalomtól könybe borult mokraszemek. Kubinyi azt mondá: három tényezővel kell nekünk számot vetnünk; az első: jószívü koronás királyunk V. Ferdinánd, ennek küldjük el a feliratot, ezt hozzuk mi haza; a második: a ténylegesen uralkodó praesumptiv fejedelem vagyis főherczeg Ferencz József, ezzel ő diplomatiai összeköttetést kezdeni nem akar; a harmadik a bácsi osztrák kormány, ezt lecsapjuk egyszerűen. Hogy V. Ferdinánd nem mondott le a magyar koronáról, az világosabb a déli napfénynél. Ugyanis az 1848. decz. 2-án Olmützben kelt lemondási okiratban szó sincs,a magyar koronáról, de ha szó volna is, jó királyunk, mint kegyes és istenfélő ember, a lemondás által meg nem szeghette esküjét s egy kiskorú királynak a nádor távollétében át nem adhatta a koronát. Szónok tudja, hogy szegény jó királyunk Prágába van internálva s szoros rendőri felügyelet alatt áll, nehogy valamikép hozzánk jöhessen, írjunk hozzá szép levelet s hívjuk haza gyermeki hűséggel. Kubinyi nézetét a lemondásra vonatkozólag elvileg teljesen helyeselte gróf Csáky Tivadar, különösen pedig az öreg Bernáth Zsigmond, ki apróra ismerte az olmützi lemondás titkos történetét. Szerinte egy bécsi zugprókátor és egy rakonczátlankodó osztrák hadvezér vitték végbe Olmütz falai között a palota forradalmat s néhány herolddal kiáltatták ki uralkodónak Ferencz József királyunkat. Neki Olmütz annyi se mint Piripócs. A szélső szárnyat Németh Albert és Grabarics Ernő képviselők. Meddig terjedett a szélsőszárny, azt ugyan nehéz volna megmondani, csak annyi bizonyos, hogy ez az árnyalat volt legerősebb. Németh Albert a maga szokott nyers őszinteségével, mely oly ellenállhatatlan a hevesi dinnye délibábos rónáin, kimondá, hogy neki nem kell még V. Ferdinánd sem, ki le se mondott, mégis elhagyta az országot, ét a magyar trónt, egyszerűen megürültnek tekinti.« Kapott nyilatkozatáért éljent, csak ugysz nem puszta választási manőuvre, akkor qualifikálhatlan illustratiója a horvát nemzeti párt szövetségének és barátságának. De nem akarjuk latra vetni a szót. A manifestum jó hatását nem akarjuk rontani. Örülünk, hogy egy ily okmány ennyire is józan. Örülünk, hogy többet foglalkozik autonóm horvát belügyekkel, mint nagy politikával. Utak, vasutak, csatornák, úrbéri viszonyok valóban fontosabbak Horvátországra, mint délszláv aspiratiók s magyar falus. Amikor Horvátország igazán rátér a reális politikára, akkor biztos az unió s akkor kezdődik a horvát nemzet boldogulása. A nemzeti párt, ha múltját feledtetni akarja, használni ha kíván honának s ha mint párt is tartós életet akar élni, mindig inkább el fogja hagyni az ábrándokat s áttér a reális politikára. A fővárosi árvízkárosultak javára. Szerkesztőségünkhöz beküldettek : A jul. 3-ai reggeli lapban kimutattunk: 2094 frt 20 krt, s 4 db aranyat. A kassa-oderbergi vasút tisztviselői 62 frt 60 kr. A pesti ref. gymn. tanári kara — 15 » — » A pesti ref. főgymn. növendékei — 74 » 91 Rasy József — — — — — 2» — * Rudnyánszky Ferencz — — — 20 » — » Egy veszprémi emberbarát — — 25 » » A pécsi takarékpénztár — — — 400 » — » Molnár Viktor — — — — 10» — » Molnár Victorné sz. Abafy Erzsébet 10» — » A szegszárdi casino gyűjtésének eredménye — — — — — — 80»— » Szabó József Budapest — — — 20 » — » A váczi fegyintézet tisztviselői — 6 » 70 » Zoltán Elek — — — — — 5 » — » A. G. — _____ 2» — » Szapáry-Almásy Rozália grófnő — 50 » — » Almásy György gróf — — _ 200 » — » T. és G. — — — — — — 2» — » ^Avolly Antal — — — — 3 » — » Ráth Mór — — — — — 20»— » Összesen 3,102 frt 41 kr. 4 arany. Hivatalos nyugta. Háromszáz ötvennégy írt nyolczvanegy krról. osztr. értékben, melyet, mint a »Pesti Napló« szerkesztősége által a f. évi junius hó 26-án dühöngött vihar és vizár által megkárosult L. II. és III. kerületi lakosok fölsegélésére gyűjtött összeget mai napon átvettem. Budapesten, 1875. évi jul. hó 3-án, azaz 354 frt 81 kr. o. é. Ráth Károly, főpolgármester. * * Almássy György gróf ő exolája a fentebb kimutatott kétszáz frtot következő sorok kíséretében küldötte be hozzánk: Mélyen tisztelt szerkesztő ur! Távollétem miatt csak most értesültem azon szomorú s felette lesújtó eseményről, mely budai polgártársainkat a múlt szombati vihar által érte. Ez esemény úgy részleteiben, mint egész teljességében, oly messze kiható következményeket vont maga után, melyek iránt közönyösek nem lehetünk; a részvétet igazolják az adakozók önzetlen s már eddig is szép eredményű adományai. Ez adományok gyarapítására fogadja szerkesztő úr részemről is az ide mellékelt 200 frt azaz kétszáz forintot, polgártársaink nyomorának enyhítésére ; s midőn ezen összeget megküldöm, felkérem egyszersmind, hogy azt illető,elvére eljuttatni szíveskedjék. Budapest, 1875. julius 3-án. Gróf Almásy György. * * * A pesti ref. főgymn. növendékeinek föntebb kimutatott gyűjtéséhez járultak. I. osztály. Váry Szabó Elemér 1 frt. Ragályi Ferencz 1 frt. Osváth Béla 50 kr. Blási Gyula 50 kr. Pápay Dezső 50 kr. Szabó József 30 kr. Hercz Mór 20 kr. Braun Lajos 15 kr. Weiszkopf Mór 12 kr. Szűcs Gábor 13 kr. Popper István 10 kr. Reinle Miklós 10 kr. Matkovics Sándor 10 kr. Madarász János 7 kr. Weiner Sándor 6 kr. Ranga József 3 kr. összesen 4 frt 86 kr. II. osztály. Mestellér János 1 frt. Névtelen 60 kr. Lenhossék Mihály 50 kr. Radisits István 50 kr. Dreiszlampel Albert 40 kr. Farkas József 40 kr. Aczél József 30 kr. Kaiser Árpád 20 kr. Braun Miksa 20 kr. Szilassy József 20 kr. Farkas Károly 10 kr. Schütz Miksa 10 kr. Barabás Béla 10 kr. Weisz Sándor 10 kr. Borbély Imre 10 kr. Ehrlich Károly 10 kr. Kiinger Zsigmond 10 kr. Popper Gyula 10 kr. Nagy Géza 10 kr. Többen 6 kr. Schwarz Izidor 5 kr. N. N. 2 kr. Mányoky Lajos 1 kr. összesen 5 frt. 34 kr. III. osztály. Ragályi Gyula 1 frt. Zichy Miklós 70 kr. Bélik Iván 50 kr. Schwarz Dávid 40 kr. Lederer Károly 30 kr. Sass István 30 kr. Stiefvater Lipót 30 kr. Kasselik Gyula 20 kr. Magyary Ödön 20 kr. Syposs Lajos 20 kr. Kozár Mihály 10 kr. Szakács Lajos 10 kr. Jász Géza 10 kr. Weiszkopf Zsiga 9 kr. Steiner Ede 2 kr. Tóth Kálmán 2 kr. összesen 4 frt 53 kr. IV. osztály. Bencze Ferencz 1 frt. Bencze Bálint 1 frt. Babesiu Sevér 1 frt. Kálmán Rudolf 1 frt. Dapsy Vilmos 50 kr. Oláh Béla 50 kr. Egert Géza 30 kr. Ehrlich Ignácz 20 kr. Csermelyi Lajos 20 kr. Lőwy Károly 20 kr. Nagy Lajos 20 kr. Neumann Gyula 20 kr. Porzsolt Kálmán 20 kr. Fazekas Mihály 10 kr. Pollák László 10 kr. Schreier Ferencz 10 kr. Kovács Géza 8 kr. Krausz Simon 5 kr. összesen 6 frt 93 kr. V. osztály. Antos Ádám 1 frt. Stein Zsigmond 80 kr. Hoffmann Gyula 60 kr. Bélik László 60 kr. Vallon Dezső 50 kr. Kenessey Kálmán 50 kr. Gyurkovics József 40 kr. Baranyai Zsigmond 40 kr. Galambos József 40 kr. Magyary Géza 30 kr. Csontos Jenő 30 kr. Fischer József 20 kr. összesen 6 frt. VI. osztály. Vállyi Árpád 1 frt. Syposs Károly 1 frt. Nagy Elemér 1 frt. Sillye Béla 1 frt. Bellaagh Kálmán 50 kr. Sillye Jenő 60 -kr. Magyar László 52 kr. Magyary József 50 kr. Muraközy Árpád 52 kr. Magyary Béla 50 kr. Burián László 50 kr. Burián Pál 50 kr. Csillag Gyula 20 kr. Neumann Ede 20 kr. Czonitzer Samu 20 kr. Bogya Elek 20 kr. Goldner Kornél 20 kr. Grünbaum Mór 20 kr. Dettrich Gyula 20 kr. Steinberger Izidor 16 kr. Madarász Lajos 10 kr. Lendvay Gyula 10 kr. Sichermann Ármin 10 kr. Turján Sándor 10 kr. összesen 10 frt. VII. osztály. Gróf Teleki Gyula 5 frt. gróf Teleki József 2 frt. Radicsics György 1 frt. Kolozsváry Sándor 1 frt. Berczelly Endre 1 frt. Rudnyánszky Gyula 1 frt. Bauer Gábor 1 frt. Kovács Gyula 1 frt 50 kr. Schwarz József 15 kr. Krausz Simon 10 kr. Neuhaus Henrik 20 kr. Krámer Pál 30 kr. összesen 14 frt 25 kr. VIII. osztály. Széky Péter 1 frt. Csontos Andor 1 frt. Ilosvay Aladár 1 frt. Szitányi Géza 5 frt. Hónig Izidor 1 frt. Kovács Rezső 1 frt. Papp Dezső 1 frt. Pap Gyula 1 frt. Festetics Andor 1 frt. Tottis Izidor 1 frt. Szavics Iván 1 frt. Kovács S. Aladár 5 frt. Nagy László 30 kr. Solymossy Endre 20 kr. Horváth Dezső 20 kr. P. R. 30 kr. Brandeisz Gusztáv 50 kr. Ernszt Mór 50 kr. Sztojkovics György 50 kr. Oroszi Béla 50 kr. összesen 23 frt. * * A váczi orsz. fegyintézet tisztviselőinek fentebb kimutatott gyűjtéséhez járultak: Varga János fegyintézeti igazgató 4 frt, Hatzinger Sándor fegyintézeti ellenőr 50 kr, Mecsér József fegyintézeti I. tiszt 1 frt 20 kr, Erdőss Ferencz fegyintézeti gondnok 1 frt, összesen 6 ft 70 kr. Budapest, július 3. (A képviselő-választások.) Alantabb közöljük az eddig megválasztott országgyűlési képviselők névsorát. Holnap és holnapután ismét igen sok választás lesz. E két nap különösen a városoké; július 4-én tizenegy város, három megye és egy kerület választ. Hétfőn, 5-én tizenkét város, tizenhárom megye, két szék és egy vidék fog szavazni. Név szerint következő helyeken lesz választás: Vasárnap, július 4-ikén választ Pécs, Kecskemét, Böszörmény, Makó, Nagy-Kőrös, Esztergom, Csongrád, Halas, Czegléd, Becskerek, Erzsébetváros városok. Továbbá Baranya, Esztergom, Pest megyék és a Jászkun kerület. Hétfőn, július 5. Győr, Körmöczbánya, Selmecz, Miskolcz, Szentes, V.-Hunyad, Vízakna, Temesvár, Szarvas, H.-M.-Vásárhely, Pozsony, Békés városok. Továbbá Békés, Győr, Hont, Ung, Zaránd, Küküllő, Torda, Liptó, Arad, Tolna, Tolna, Alsó- Fehér, Zemplén megyék. Végre Nagy-Link,Újegyházszék és Brassóvidék. (A Budapesten tartandó nemzetközi gabnavásár ez évi programmját és a hivatalos felhívást a tőzsde bizottsága megállapította mai ülésében. A vásár az idén is az »újvilág«-ban fog megtartatni s a malomipar terményei, valamint a gazdasági gépek is kiállíthatók lesznek. (A »Magyar Igazságügy« júliusi füzete, melylyel ezen kitűnő szaklapunk negyedik kötete indul meg, érdekes közleményei között közzéteszi a jegfeitetőszék határozatait az ügyvédi rendtartás tárgyában. Az utóbbi szerint, mint tudva van, az ügyvédi kamara határozatait illetőleg, a legf. it. szék képezi a második és végleges fórumot. Már eddig is volt alkalma a legf. it. széknek az ügyvédi rendtartás legnevezetesebb kérdéseit határozataival megvilágosítani. Az érdekesebbek közül néhányat átveszünk a nevezett szaklapból, mely ezen döntvényeket egész terjedelmekben közli. E döntvények szerint az ügyvédi lajstrombba fel nem vehetők : birák, végrehajtók, polgármesterek, városi tanácsosok, árvaszéki ülnökök, megyei levéltárnokok, keségi jegyzők, lelkészek, bárha ügyvédi diplomát kt is mutatnak. Ellenben azon ügyvéd is fel-vendó az ügyvédi lajstromba, kinek nincs válvs ügyvédi oklevele. Törvényszéki írnokaszi telekkönyvezető az ügyvédjelöltek lajstromba fel nem vehetők. A bünvizsgálat biróija, elrendeltetvén, az ügyvédi lajstromba való felvétel annak jogerőre emelkedése előtt isi megtagadandó. Az ügyvédi kamara nincs hivatva az ügyvédjelöltek joggyakorlata idejének számítása iránt határozni. (A fővárosi kövezetvám) azon szállítmányok után, melyek innét tovább vizetnek az illető kereskedőknek tudvalevőleg visszatéríttetnek, ha az elszállítást feladó vevénynyel igazolják. A napokban kimutattuk, hogy ezen visszatérítés annyi bajjal és időveszteséggel szokott járni, hogy az illető kereskedők inkább lemondanak a visszatérítésről semhogy annyira bajlódjanak vele. Megnyugtatásul arról értesítenek bennünket, hogy Kammermayer polgármester úr minapi felszólalásunk értelmében több érdekelt felett hallgatott meg és legközelebb oly intézkedéseket teend, hogy a bemutatandó feladási revény alapján a lefizetett kövezetvám rövid uton készpénzben visszatéríthessék. Most választotta képviselőit névsora. ■ ... —• Bezárólag julius 3-ikáig. — I. Városok. Arad: Chore Ferencz sz. e. RCsaba: Kemény Mihály sz. e. Beszterczebánya Halass’7 Gyula sz. e. Budapest belváros: Deák Ferencz sz. «. Lipótváros: Wahrman Mór sz. e. Terézváros : Horn Ede sz. e. Ferenczváros: Csernátony Lajos sz.e. Józsefváros: Jijkay Mór sz. e. — Budai I. kerület Pauler Tivadar sz. e. II. kerület Házmán Ferencz sz. e. Csíkszereda: Markus István sz. e. Debreczen I. kerület: Tisza Kálmán sz. e. II. kerület: Kiss Lajos sz. e. III. kerület: Molnár György sz. e. Félegyháza: Szivák Imre sz. e. Gyöngyös: Kovách László sz. e. Gyula: Beiczey Rezső sz. e. Gyulafehérvár : Kemény Gábor b. sz. e. és Szilágyi Dezső sz. e. Jászberény :Csernátony Lajos sz. e. Kassa : Juhász Mihály sz. e. Kolozsvár I. kerület : Péchy Manó gróf sz. e. Bokros Elek sz. e. Kolos Zabulik László sz. e. Komárom : Ghyczry Kálmán sz. e. Oláhfalu : Ugron Ákos sz. e. Szabadka : Mukits Ernő függ. és Varga Károly függ. Szamosujvár : Molnár Antal sz. e. és Lukáts Béla sz. e.