Pesti Napló, 1875. augusztus (26. évfolyam, 174-198. szám)
1875-08-01 / 174. szám
174 szám. Budapest, Vasárnap, augusztus 1.1875. Szerkesztői iroda: Barátok tere. Athenaeum -épület. A lap szellemi részét, illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadó-Hivatal, Barátok tere, Athenaeum 1.,illet. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadóhivatalhoz intézendők. REGGELI KIADÁS. Előfizetési feltételek: Postán küldve , vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 3 hónapra . . . 6 frt — kb. 6 hónapra . ..12» — » Az esti kiadás postai külsönküdéséért felfllfizetés évnegyedenként 1 forint. Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától szimutatik. 26. évi folyam, Hirdetések szintúgy mint előfizetések a KIADÓHIVATALBA Barátok tere, Athenaeum-épület küldendők. Előfizetési felhívás a „FESTI SAPLÓ“-ra. Előfizetési árak : (Reggeli és esti kiadás, 1 */2 legnagyobb év s közgazdasági melléklet.) Egész évre...............................................24 frt. Félévre.....................................................12 » Negyedévre........................................... 6 » egy hónapra...................................... 3 » gflT" Az előfizetés Budapestre, az Athenaeum kiadó-hivatalába (Barátok tere, 7. sz.) küldendő. • A »Pesti Napló« szerkesztő- és kiadó-hivatala. Budapest, július 31. A termés kedvezőtlen, az élet nehéz, az adók k őszül folynak be , s új kölcsönnel és új adókkal fog beköszönteni az országgyűlés. A kilátás nem nyájas, s a hazafius resignatió egy nemére van szükség, hogy attól meg ne rémüljünk. Az ország közgazdasági állapota 1870. óta egyre rosszabbul. A föld meddő, a kalász üres, ipar nincs. És az adó emelkedik s ugy látszik, kell emelkednie továbbra is. Az emberek a mai állapotokat összehasonlítják a régibb évekkel, s kik előtt csak a megélhetés könnyebb vagy nehezebb volta játsza a döntő szerepet, azok visszaemlékeznek a Bach-korszak éveire, melyekben nem volt oly nagy az adó, de volt jelentékeny export és jövedelmező az ágró. Miért soroljuk elő ma mindezt ? Megmondjuk őkát. A kormány és most folytat nagyfontosságú tanácskozásokat, melyekben megállapítja a költségvetést, s a reformműveket, melyek a költségvetéssel összefüggnek. S azzal — mondhatni — minden reformmű egybefügg. Az állítandó új iskolától kezdve, melyre pénz kell, a rendőrségig, melyre pénz nincs, áthaladva a megyén, melynek megakarjuk adni a házi pénztárt, a mely rendelkezéssel megint az összes közigazgatási szervezet összefügg.• A kormány tanácskozik a pénzügyek és az ezzel összefüggő öszszes reformművek felett. Helyesen jár el igy, s igy is kell eljárnia. Legyen szűk marka amott és bő kezű emitt. S lássuk eljárásának eredményeit mihamarább amott, meg emitt is. Ami a pénzügyeket illeti, a Wenckheim- Tisza-kormány csak ott kezdheti a dolgot, ahol a Bittó-Gihyczy-kormány végezte. Kölcsönt kell kötnie és az adókat kell emelnie. Az Ausztriával folytatandó tárgyalások néhány millióval javíthatják a mérleget, de e tárgyalások elnyúlnak sokára, senki se látja hosszú végit. De az államnak pénz kell. Onnan veszi, ahol még találja s ez a kölcsön, — továbbá ott keresi, ahol hiszi találni és ez az adóemelés. A Bittó-Ghyczy-kormány megbukott az utóbbi kísérletben, a Wenckheim-Tisza-kormány győzni fog. Meg fogják szavazni, amit kér, és e szavazat a fényes bizalmi nyilatkozat alakját öltendi fel. De ez a dolognak ma már csak könnyebb fele. Van ennél sokkal nehezebb is. A Wenckheim-Tisza-kormány oly kedvező körülményeknek örvend, aminek eddig még egy kormányt sem környeztek, s hogy e körülményeket czélszerűn, az ország minél nagyobb hasznára, az alkotmányos előhaladás megszilárdítására felhasználja , ebből áll a dolognak nehezebb fele. S hogy a kormány ezt is meggyőzze , azt tőle joggal követelhetjük. A Bittó-Gikyczy-kormánynak nem volt és nem lehetett annyi ereje, hogy a gyökeres adóreformot kezdeményezze. Ott kereste a pénz, ahol azonnal találhatni vélte s nem érezte parlamenti állását oly szilárdnak, hogy nagyobb kezdeményezésekbe vágjon, még ha voltak is ily kezdeményezésekre eszméi. A Wenckheim-Tisza-kormánynak csak kezdeményezni kell az adóreformot, s amint a bűvös mesékben történik, amit gondol, az mindjárt törvény is. Nincs számbavehető ellenzéke Gondoljon sokat és jól, s az ország áldani fogja. De ha nem gondol , e hiányt nem fedezheti a zilált parlamenti viszonyokra való utalással. A Bittó-Ghyczy-kormány nem gondolhatott arra sem, hogy a közigazgatás újjáalkotását tervezze. Ghyczy Kálmán tragicomikus előadásban panaszolta el a házban, hogy a kormány akármit tesz , akadályokba ütközik itt is, meg amott is. A Wenckheim- Tisza-kormány előtt szabad az út, akármerre lát. Tervezhet, kezdeményezhet, vezetheti a házat, ha tud tervezni, kezdeményezni és vezetni. Az erő és hatalom megvan, csak élni kell vele. Ha tudja reformálni a közigazgatást, megteheti könnyen, rövid idő alatt; ha nem teszi, nem mentegetődzhetik ezen vagy azon balsorssal. S igy állunk, közállapotaink minden terén, reformaink minden részletében. S mert így állunk, az országnak joga van megvárni, hogy amint az új törvényhozás összeül, az ne csak az új kölcsön és az új adókkal lepje meg, hanem egyszersmind a gyökeres adóreform kezdeményezése, a jobb közigazgatás javaslata s egy gazdag reformprogramm valósításra kész tervezeteivel. Ha a kormány ezt megteszi, megkönynyebbülhet az ország terhe is Az adófizető állampolgár látni fogja, hogy nemcsak kölcsönből és adóból áll a világ, hanem van »ráadás« is, egy és más reformterv valósítása, amely után régen áhítozunk. A közigazgatás helyes s a nemzet óhajainak megfelelő reformjának kezdeményezése meg fogja szilárdítani a hitet abban, hogy csakugyan előhaladunk. Nyájabb perspectíva nyílik meg előttünk és lesz miért lelkesedni. De ha a kormány a lelkesedést nem kelti föl, — amit mi különben róla nem teszünk föl, — ő is meg fogja érezni nagyon a nem kedvező idők nehéz súlyát. A „Pesti Napló“ tárczája. Hibás szók és szólások. Hogy a közbátorság a fővárosban a rendőrség államiasítása után is csakugyan rész lábon áll, mutatja a körülmény, hogy a legnépesebb belvárosi utczákban szerkesztett hírlapokban jelennek meg egyremásra Csalomjai csikkéi a nyelvtisztítók ellen. Rendezett jogállamban, mint Hoffmann Pál szokta mondani, amíg szabadelvű volt (azaz, hogy míg annak vallotta magát, ily támadások megelőzésére életbe van léptetve a felnőttek oktatásának intézménye. Mert volna rész, kiált fel Csalomjai, azzal a biztossággal, melylyel a vak szokott a színekről beszélni, mért volna rósz a »talány« szó?! Épen igy kiáltott fel a chinai inyencz : mért volna rósz a patkánypecsenye ! De ebből még nem az világos, hogy a »talány« nem rósz, hanem csak az, hogy Csalomjai nem tudja, hogy rész. S való, átalány, az épen olyan szép, mint egy szép pathologicus »eset«, mint az orvosok mondani szokták. És hozzá jónak is épen olyan jó, mint egy szépen sikerült mesterséges orr. Ha Csalomjai a maga orrát, mert tán kissé, horgas vagy valamely egyéb fogyatkozása van, oda adja egy jól sikerült mesterséges orrért, akkor én is odaadom a találós mesét s a rejtvényt a »talán yc-ért. Hanem — kiált fel Csalomjai — akinek nincsen orra, annak szerencse ha tudnak csinálni, akár ha kevésbé sikerültet is. — Rittig, Csalomjai úr eltalálta. De még nem úgy faragják oda, mintha ugorkából vagy sárgarépából esztergályoznák, hanem az odavaló anyagból és a föltételek szerint, amelyek mellett élő szervezetté lehet az új képzés. A szervezésnek, az oltásnak törvényei vannak. Ha e törvényeket Csalomjai úr ignorálja, kifog az ő mesterségén a leghitványabb szilvafa és egy silány baraczkág. Bezzeg azok az orvosok megtanulták annak az anyagnak, melyből vendégorrt csinálnak, minden titkát és törvényét s mig e törvények kiderítve nem valának, nem is fogtak hozzá orrcsinálni, mint a mi szócsinálóink szócsinálni. Maguknak tulajdonítsák ez utóbbiak, ha arra kellett jutniok, hogy most Csalomjai védelmezi őket. Csalomjai úr »szeretné tudni«, mért ez, vagy mért amaz az uj szó rész, vagy »meg nem foghatja« mért ne lenne jó, vagy »kérdi« nem jobb-e, s több e féle. Ha Csalomjai úr megtanulta volna a tudományt, amelybe belekotyvaszt, akkor »tudná« és akkor igenis »megfoghatná« és bizonyosan nem »kérdené« többé, amit ma tudni csak »szeretne« és »meg nem foghat« és »kérdezget.« Mert bizony mindnyájan tudjuk, hogy azért, mivel Péter vagy Pál valamit meg nem foghat, még az a valami igen felséges igazság lehet, s a hiba rendszerint nem a valamiben, hanem Péter és Pál tudatlanságában rejlik. Meg vagyok győződve, Csalomjai egy szavamra el fogja hinni, hogy csizmát senki sem tud varrni, aki a csizmadia-mesterséget meg nem tanulta, ellenben kételkedni fog, ha azt állítom, hogy a nyelvtudomány komplicált kérdéseiben nem competens bíró az, aki e tudományt meg nem tanulta. Mindent tanulni kell a világon: ime az igazság. Hanem persze, csak a »világon.« Magyarországon nem. Mert itt sem bíznak ugyan csizmát, nadrágot, kalapot olyanra, a ki nem tanulta a csizmadia-, szabó- és kalapos-mesterséget, ellenben miniszterséget, egyetemi tanárságot s több e féle csekélyebb fontosságú harangöntést nagy előszeretettel bíznak született hajdúkra. Mert hát »kikből áll az a nyelvőri areopág« kiált fel Csalomjai harangöntő úr! Persze, persze! Ki is az a Szarvas Gábor meg az a Budencz! Nyomorult tudósok, az akadémia nyelvtudományi osztályának első tekintélyei. Ellenben »ki az a Csalomjai ?« Ki nem ismeri az ő tekintélyét széles e hazában? Valóban igen nagy szerénység tőle, hogy Toldy Ferenczet és Fogarassyt tekintélyeknek elismeri, természetesen csak a saját elleneseivel szemben. Midőn az akadémia fél fele a másik felével tudós kérdésekben vitára száll: Családjai van hivatva az igazságosztó szerepet a két fél közt játszani. E szerephez igaz, kiváló mértékben van ellátva a bekötött szemű vaksággal. Az — neki — nem baj, hogy egyéb qualificátiója nincsen hozzá. Ellenben az olympusi istenek irigységére méltó a dologban az ő naivsága. Mikor az akadémikusok azt mondják, ne rontsátok germanizmusokkal a nyelv eredeti természetét. Írván szellemes, kenetes és vértelen helyett a német (geistreich, salbungsvoll és blutarm) módjára szellemdúst, kenetteljest és vérszegényt , akkor Csalomjai a maga gyermeki ártatlanságában azt feleli, hogy »a vérszegény igen jól megfelel a blutarmnak.« Nos megfelelni úgy legalább is megfelel, mint Csalomjai a nyelvtisztítóknak. De hát senkitől sem lehet kívánni, hogy jobban hegedüljön, mint ahogy tud még Csalomjaitól sem. A tudós azt mondja: ezek germanizmusok, ezeket német szók formájára csinálták rosznak, mert a magyar nyelvnek ugyane czélra más képzői vannak. És jön Csalomjai, hogy e kép feleljen a vádra: ezek jó kifejezések, mert igen jól megfelelnek a németeknek. E szerint ahoz, hogy valamely magyar szó jó legyen, nem kell egyéb, minthogy megfeleljen a correspondens német szónak. Ez igen eredeti felfogás ugyan, de mentál azabb, annál kevesebb eredetit hagy meg a nyelvben. De Csalomjai, amig egyfelől bírálja a nyelvtisztitókat, másfelől maga is kefét fog s hozzá lát a tisztogatáshoz, mondván: »Nagy vétséget látok elkövetve az irálybani ízlés, s a beszéd és irásbani takarékosság és kerekdedség ellen, az i helyviszonylagnak (?) teljes kiküszöbölése, és a való igenévvel történő helyettesitése által; — minél fogva az iménti soroknak ekképen kellene szerkesztve lenniök: nagy vétséget látok elkövetve az irályban való ízlés, s az irás és beszédben való takarékosság és kerekdedség ellen az i helyviszony ragnak kiküszöbölése és a való igenévvel való helyettesitése által.« Ha Csalomjai csínnal tudna irni, vagy mit mondok : ha egyáltalán tudna irni, akkor ugyan vonakodott volna az idézett két versió közül akármelyiket is leírni. A »való« a maga alkalmas helyére igenis »való«. A vele való (»velei« ?) szántszándékos visszaélés igen együgyű furfang. Családjai nem látszik sejteni, hogy nem »írásbani« hanem »írásbeli« vizsgákat tesznek a gyermekek, sem hogy Arany embere a Szentivánéji álomban nem »holdbani« hanem »holdbéli« ember, hogy a vőlegénynek az ő jegyese nem »jövendőbeni«-je, hanem jövendőbelije. Csalodjai tudománya nem terjed tovább, minthogy egy esetlenséget kieszeljen s elméjének e fattyát rátukmálja másokra oly vétekül, mely ellen épen prédikál. Ő is csak annyit tud, mint Temesváry úr a budai színkörben, aki »Robinzonrai előkészületek miatt« nem tart előadást. Ketten együtt sem tudják, hogy ilyen forma is van a magyar nyelvben: »Robinzon előkészítése miatt« vagy : »a készületek miatt Robinzonra.« Ők csak a »banit-benit« tudják és a visszaélést a »való «val (vagy mint Csalomjai mondaná »a valóvali« visszaélést »és a valóval való visszaélést«. De hát, ami legalább harczát a nyelvtisztítók ellen illeti, abban háta mögött állanak Csalomjainak Toldy Ferencz és Fogarassy János. Oh az való! Jubiláris veteránunk Toldy Ferencz oly ifjúi hévvel rántott kardot nyomtatásban is megjelent akadémiai értekezésében a neologia mellett, hogy nem csoda, ha — mint kire jár — amaz emlékezetes akadémiai csata napján István úr hirtelenében fiamnak találta szólítani a szeretetreméltó öreg urat. De ő róla, az ő nemes tüzéről, az ő tiszteletreméltó lelkesedéséről nem szabad tréfásan szólanom. Ő nekem tisztelt és kedves akkor is, mikor fiatalabb kora és kortársai botlásait öregségének érdemeivel takarja. Távol van lelkemtől a szándék, hogy kiaknázzam a szerencsétlenséget, mely Csalomjai védelme képében őt és társait érte. Nem, nem tehetem, annál kevésbé, mert a harcz a neológia s az orthologia között igen is helyén és renden való dolog az akadémia padjain. Ott ülnek egymással szemben az opportunitás és a szoros törvényesség hívei: a tudományok liberális és conservativ pártja. Az utóbbi álláspont jobban illik ugyan a tudomány embereihez, de értékéből vesztt, ha nem támad fel ellene a negativ. A kiknek társaságára Toldy Ferencz neologicus szent haragjában gúnyképen alkalmazta a della crusca czímet, azok állanak a törvény alapján. Kutatják és megállapítják a szabályokat, melyek szerint a nyelv, mint az emberi hang szerves alakzata él és fejlődik, s szigorú álláspontjukról tiltakoznak minden ellen, ami constatálható törvényekkel szemben önkényes alkotásnak bizonyul. Álláspontjuk kötelességükké teszi semmi önkényt sem kíméltiük. Ha egyet megkímélnek, állásuk megrendül, mert akkor senkinek sem fogják megmagyarázni tudni, hogy mért üldözik a többit. Itt is állhat, ami másutt áll, hogy a gyakorlatban a summum jus summa injuria, de ez nem a bírák dolga, akik törvény szerint ítélnek. Az élet persze nem e szerint szabályozza a maga forgalmát, az élet gyakran megkerüli a törvényt akár szükségből, akár pajkos kedvtelésből, akár gondatlanságból s egyéb okoknál fogva, melyeknek rendszerint bűneinket köszönjük. A világon semmi sem tökéletes, és igen sok dolog nagyon is rósz, de alig van mégis olyan rósz holmi, hogy valami hasznát ne vegyük és viszont igen sok jeles dolognak csak rósz hasznát lehet venni. Íme a józan álláspont a neológusok s orthologusok között: Amazok gyártják az uj szókat, emezek ítélnek az uj szók felett, s mindkettő érdemes munkát teljesít. A sajtó s a közönség pedig nem mint törvénytudó bírák, hanem mint esküdtek ülnek széket a vitában s használják a jót-roszat vegyest szükséges és alkalmas vagy tetszős voltuk, jó vagy rosz ízlés és érzék szerint, avagy gondatlanságból s »más okoknál fogva, melyeknek rendszerint bűneinket köszönjük.« Igen sok rosz szó igen jó szolgálatot tesz, de egyáltalán nem vonhat le semmit sem a nyelvtisztitók érdeméből, a kik rosszaságát kimutatták. A roszul gyártott szókra, melyek jól gyártottak híján keltek el, nagy igényű nyelvbeli forgalmunknak nagy szüksége lehet, de ép oly nagy szüksége van magának nyelvünknek arra, hogy a rész vagy »hibás szók és szólások« seregére illetékes tudósaink rámutassanak s hogy miben áll hibás voltuk, kiderítsék. Szükségünk volt a nyelvújításra, szükségünk van ma a nyelvtisztításra, de sőt szükségünk van a harczra is, mely a két tudós felekezet között föltámadt. Egyre azonban nincsen szükségünk: arra, ű°gy a tudatlanság e tudós harcz érdemébe vegyüljön boszantó szavával s nevetséges versenyre provokálja a fülemülét. Nem csekély feltűnésre méltó dolog, fi°gy országban, milyen hazánk, hol az értelmiségnek elmondhatjuk — csak csekély százaléka tudja teljesen hibátlanul kezelni a saját nyelvét, után útfélen terem a nyelvtudós, kik közül hamarosan csak Táncsics bátyánkat említem és Csalomjait. Meg vagyok győződve, hogy ezt a mániákus nyelvészkedést, melyet a magyarok istene bocsásson meg nekünk, az akadémiai nagy szótár tartalma egy részének primitív dilettantismusa nevelte meg bennünk. E csodás alkotás némely érdeméből — azt hiszem — nem vonok le semmit sem,ha Kazinczy ama versét idézem rá, amelylyel Himfy szerelmeit sújtotta : Tüzbe felét .... újra felét .... Most vár az olympusi kar ! —. Budapest, július 31. (A közös miniszteri budget), mint biztos forrásból értesülünk, a közös minisztérium kebelében már végleg megállapíttatott, úgy a miként az a delegátiók elé fog terjesztetni. E tárgyban tehát a »Hon« és »Ellenőr« ellenkező értesülései daczára a »P. Lloyd« közleményét kell helyesnek tekintenünk. A közös budget — értesülésünk szerint — mindenesetre a kiadási tételek azon emelését fogja és pedig kabinetünk hozzájárulásával tartalmazni, melyről a legutóbbi napokban már untig volt szó. Minket azonban biztosítanak, hogy Magyarországot az új kiadásoknak csak azon része fogja quotaliter terhelni, mely az új ágyuk beszerzésére irányoztatik elő, a többi része ellenben a mi költségvevetésünket semmi esetre terhelni nem fogja. (Wenckheim Béla miniszterelnök) ma az esti vonattal Bécsbe utazott. Utazásának czélja főleg az, hogy az állami költségvetési javaslat végleges eredményéről, úgy a miként az a tegnapi és mai miniszertanácsokban megállapíttatott, ő Felségének előleges jelentést tegyen. (A pénzügyminisztérium költségvetésében), melynek tárgyalása a mai miniszteri tanácsban fejeztetett be, jelentékeny megtakarítások javasoltatnak. A megtakarítások tetemes része több adóhivatal megszüntetésére s különösen több kincstári jószágigazgatóság eltörlésére van alapítva. A kincstári jószágok kezelésében új szabályzatok léptettetnek életbe, amelyekre vonatkozó rendeletek már részben kibocsáttattak, részben rövid idő alatt fognak kibocsáttatni.A rendőri kihágásokra vonatkozó törvényjavaslat, melyben a rendőri eljárás tárgyát képező büntetendő cselekmények s a büntetések mérve határoztatnak meg, Csemeghy Károly államtitkár által már befejeztetett. Ezt fogja követni az alaki eljárásra vonatkozó törvényjavaslat, úgyhogy biztos kilátás van arra, hogy a törvényjavaslatok az előleges tanácskozáson keresztül esvén, még az őszi ülésszakban a képviselőház elé fognak terjesztetni. (A bíróságok új rendezésére vonatkozó kormányrendeletet a holnapi hivatalos lap valószínűleg már közölni fogja. E rendeletet a törvény értelmében a miniszterelnök s az igazságügyminiszter a miniszteri tanács megállapodásai értelmében együtt fogják kibocsátani. A terjedelmes rendelet egyelőre — mint halljuk — 20 törvényszék feloszlatásáról, a feloszlatás határidejéről, módjáról s általában az e körüli teendőkről intézkedik. (A közegészségügy rendezéséről szóló terjedelmes törvényjavaslat a belügyminisztérium kebelében már közel áll befejezéséhez. E tárgyban a fővárosi szakerőkön kívül 16 törvényhatóság közigazgatási vezető közegei — fő- és alispánok — s főorvosai is meg lettek hallgatva. A törvényjavaslat a praeventív rendszabályokról, a ragályos és járványos kórok idején eszközlendő hatósági intézkedésekről, az egészségügyi rendőrség teljesítésére hivatott közegekről s a többi között a kórházi költségeknek a községek által miként leendő megtérítéséről részletesen rendelkezik. (Az 1876 ki közös hadügyi költségvetés előirányzatáról) a »N. Fr. Presse« következő hiteles adatokat közli. A szárazföldi hadsereg szükséglete 103,430.000 ft, a folyó évre megszavaztatott 96,527.030 frt, s igy az előirányzati többlet 6,902.970 frt. Az előirányzott összegből 92,230.000 frt a rendes, 11,200.000 frt a r rendkívüli szükségletre jut. 1875-re megszavaztatott az ordinariumban 92,849.796 frt, az extraordinariumban 3,677.234 frt s így a rendes szükséglet előirányzata 619.796 írttal kisebb, mint a folyó évre megszavazott összeg, míg a rendkívüli szükséglet 7,522.766 írttal nagyobb a folyó évinél. Az extraordinariumból egész hat millió az új ágyukra van előirányozva. Ez összeget számításon kívül hagyva a jövő évi rendkívüli szükséglet 1,522.766 írttal nagyobb a folyó évinél. A hadügyminisztérium saját bevételeiből számított fedezet a jövő évre 270.602 írttal kisebb, mint a jelen évi, s így a jövő év nettó szükséglete az előirányzat szerint 7.173.572 frttal lesz nagyobb a jelen évinél. Az egyes czimek szerint a rendes szükség-let, az 1876. évet az 1875-re megszavazott összegek-kel összevetve, következőleg oszlik meg : 1875. 1875. 1. Központi igazgatás 469.512 frt 469.512 frt 2. Területi és helyi kat. hatóságok. . 435.600 » 431.467 » 3. Katonai hadbiztosságok stb. . . . 842.022 » 842.022 » 4. Katonai vallásügy 154.116 » 154.116 » 5. Kat. igazságügy . 267.947 » 267.947 » 6. Felsőbb parancsnokságok . . . 1,532.572 » 1,490.347 » 7. Csapattestek és ált. csapatkiadások . 22,220.013 » 22,082.729 » 8. Katonai képzőintézetek .... 1,107.830 » 1,049.771 » 9. Műszaki és kezelőségi kat. bizottság 199.687 » 184.687 » 10. Ijllelmez. raktárak 541.679 » 541.679 » 11. Agyraktárak . . 34.453 » 34.453 » 12. Ruharaktárak . . 119.500 » 119.500 » 13. Műszaki tüzérség 2,840.000 » 2,840.000 » 14. Katonai szekerészeti ügy .... 106.500 » 106.500 » 15. Utászati hadszerek 32.000 » 32.000 » 16. Műszaki és kát. ip. igazgatóság. . . 2,125.351 » 2,108.051 » 17. Katonai földrajzi intézet .... 350.277 » 343.977 » 18. Kát. egészségügy 3,095.242 » 3,095.242 » 19. Ellátási ügy . . 10,000.000 » 10,000.000 » 20. Katonai fogházak 61.435 » 61.435 » 21. Különböző kiad. . 303.000 » 303.000 » 22. Természetbeli élelmezés.................... 16,325.269 » 17,408.304 » 23. Legénységi étkezés 12,871.974 » 12,530.014 » 24. Kezelési ügy-ügy 8,340.620 » 8,595.917 » 25. Szállásolási ügy . 4,523.953 » 4,427.678 » 26. Pótlovazás . . . 1,429.448 » 1,429.448 » 27. Altiszti jutalomdij 1,900.000 » 1,900.000 » Összesen: 92,230.000 frt 92,849.796 frt Ebből levonva a fedezetet .................... 4,429 511 » 4,700.113 » Marad fedezetlen szük séglet .................... 87,800.489 frt 88,149.683 frt. Rendkívüli szükséglet: 1. Tábori távirdaszükséglet . . . 30.000 frt 2. Fegyverügy (50.000 Werndlfegyver, Igmánd és Pola erődök felszerelése, lőgyakorlatok) . . 2,590.000 » 3. Ruházat és szerelvény .... 25.000 » 4. Nyomtatványok......................... 20.000 » 5. Új mértékek és súlyok beszerzése 8.000 » Összesen : 5.200.000 frt. Ezenkívül az ágyuk beszerzésére hat millió van előirányozva. (A horvát választásokhoz.) A zágrábi »0 b z o r« szerint a szerémi vukovári választókerületben Parcsetics Sándor, a magy. kir. honvédelmi minisztérium horvát osztályfőnökének ajánlották fel a képviselőjelöltséget a zágrábi tartománygyűlésre. Parcsetics a jelöltséget elfogadván, programmbeszédében kijelente, hogy a nemzeti párt programmját fogadja és vallja a magáénak. A három egykirályság s a testvér Magyarország közti államjogi viszályt elintézve látja a kiegyezés által, melyet a horvát királyság alaptörvényének tart és vall. (A herczegovinai lázadásról) a zárai dalmát »Národni List« jul. 28-ai számában a következő távirati közleményeket hozza : Metkovics, jul. 25. A törökök tegnap nagy számban támadták meg a felkelőket Strug mellett. Gorice falut felgyújtották. Az öregeket, nőket és gyermekeket legyilkolták. A török barbárságnak se vége, se hossza. Metkovics, jul. 25. A gyermekeiket látogató felkelők a határszélen az osztrák őröknek teszik le fegyvereiket. Törökországba saját tűzhelyüket védelmezendők, visszatérvén, Allodi nevű csász. kir. biztos nem adja vissza nekik fegyvereiket! Igazság-e ez ? Esedesünk mindenre, a mi szent, vegyék elejét ezen jogtalanságnak. Metkovics, jul. 27. Tegnap heves és véres összeütközés történt Dolában Stolac mellett, Dobrán és Drenovce mellett. A felkelők fegyvereiket kilővén, késeikkel 250 törököt gyilkoltak le. A csata mindegyre tart. 6. Művelődési czélokra .... 14.000 . 7. Építkezésekre.............................. 184.000 » 8. Gyakorlóterek szerzésére . . . 36.000 » 9. Kárpótlások.............................. 13.000 » 10. Első építési részletek .... 445.000 » 11. Második építési részletek . . . 227.300 » 12. Negyedik » » ... 200.000 » 13. Hatodik » » ... 330.000 » 14. Katonai földrajzi intézet . . . 527.700 » 15. A számfelettiek illetéke . . . 550.000 » Budapest, julius 31. Magyarország harczias nemzete szereti a fegyvert s a katonaságot. Soha se féljen király s miniszter attól, hogy nem szállunk a sikra verekedni trónért, hazáért s a monarchiáid, ha tiszteletben tartják alkotmányos jogunkat s szabadságainkat. Mihelyest hínak, a zászlók alatt termünk s nem fáradunk ki, ha hétéves háborúban kell védelmezni a dynastiát a Hohenzollernek kapzsisága ellen, vagy ha huszonöt évig kell harczolni a nagyravágyó franczia császárral. Vesztett csatákat s devalvatiót eltűrünk a hazáért s a királyért, csak szeretet és bizalom legyen korona s nemzet közt, nem kényszer és viszály. Hál’ Istennek, Ferencz József király a legtiszteltebb és legnépszerűbb fejedelem az egész országban. Érte minden áldozatra készek vagyunk s leszünk, ha ellenség támadja akármelyik határát. Hűségét alkotmányunkhoz hűséggel viszonozzuk, s nincs sors, mely az egyetértő királyt és a nemzetet egymástól elszakaszsza. Ez összetartás s alattvalói ragaszkodás hatalmát érzi a külföld a kiegyezés óta, s jól tudja, hogy a monarchia consolidálva van, melynek igy gondolkoznak népei. E viszony korona és nép között megszilárdította a békességet s becses szövetségeseket hozott dynastiánknak. A császárok és királyok tudják, hogy támadva vagy támadtatva követjük a királyt s győzve vagy legyőzve őt el nem hagyjuk. Ez érzület és elhatározás vezérelte a magyar nemzetet, midőn összes erejét felajánlá a hadseregnek. A törvényhozás elfogadta az általános hadkötelezettséget. Minden egészséges s alkalmas férfiú tizenkét évig katona marad. A hadsereg közösségének elvét védelmi szempontokból a nemzet törvénybe igtatta s a rendes hadsereg mellett felállitá a harczképesnek bizonyult honvédhadsereget. Vérét tehát a nemzet nem kíméli, s fáradsággal, nélkülözéssel szoktatja fiait a katona életre. Teszi ezt s ritkán zúgolódik, hogy a