Pesti Napló, 1875. augusztus (26. évfolyam, 174-198. szám)

1875-08-01 / 174. szám

174 szám. Budapest, Vasárnap, augusztus 1.1875. Szerkesztői iroda: Barátok­ tere. Athenaeum -épület. A lap szellemi részét, illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. K­iadó-Hivatal, Barátok­ tere, Athenaeum 1.,illet. A lap anyagi részét illető közle­mények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadóhivatalhoz intézendők. REGGELI KIADÁS. Előfizetési feltételek: Postán küldve , vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti ki­adás együtt: 3 hónapra . . . 6 frt — kb. 6 hónapra . ..12» — » Az esti kiadás postai külsönk­ü­déséért felfllfizetés évnegyedenként 1 forint. Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától szimu­tatik. 26. évi folyam, Hirdetések szintúgy mint előfizetések a KIADÓ­HIVATALBA Barátok­ tere, Athenaeum-épület küldendők. Előfizetési felhívás a „FESTI SAPLÓ“-ra. Előfizetési árak : (Reggeli és esti kiadás, 1 */2 legnagyobb év s közgazdasági melléklet.) E­gész évre...............................................24 frt. Félévre.....................................................12 » Negyedévre........................................... 6 » egy hónapra...................................... 3 » gflT" Az előfizetés Buda­pestre, az Athenaeum kiadó-hiva­talába (Barátok­ tere, 7. sz.) küldendő. • A »Pesti Napló« szerkesztő- és kiadó-hivatala. Budapest, július 31. A termés kedvezőtlen, az élet nehéz, az adók k őszül folynak be , s új kölcsönnel és új adókkal fog beköszönteni az országgyűlés. A kilátás nem nyájas, s a hazafius resignatió egy nemére van szükség, hogy attól meg ne rémüljünk. Az ország közgazdasági állapota 1870. óta egyre rosszabbul. A föld meddő, a kalász üres, ipar nincs. És az adó emelke­dik s ugy látszik, kell emelkednie továbbra is. Az emberek a mai állapotokat összehason­­lítják a régibb évekkel, s kik előtt csak a megélhetés könnyebb vagy nehezebb volta játsza a döntő szerepet, azok visszaemlékez­nek a Bach-korszak éveire, melyekben nem volt oly nagy az adó, de volt jelentékeny export és jövedelmező az ágró. Miért soroljuk elő ma mindezt ? Meg­mondjuk őkát. A kormány és most folytat nagyfontosságú tanácskozásokat, melyekben megállapítja a költségvetést, s a reformmű­veket, melyek a költségvetéssel összefüggnek. S azzal — mondhatni — minden reformmű egybefügg. Az állítandó új iskolától kezdve, melyre pénz kell, a rendőrségig, melyre pénz nincs, áthaladva a megyén, melynek meg­akarjuk adni a házi pénztárt, a mely ren­delkezéssel megint az összes közigazgatási szervezet összefügg.­­• A kormány tanács­kozik a pénzügyek és az ezzel összefüggő ösz­­szes reformművek felett. Helyesen jár el igy, s igy is kell eljárnia. Legyen szűk marka amott és bő kezű emitt. S lássuk eljárásá­nak eredményeit mihamarább amott, meg emitt is. A­mi a pénzügyeket illeti, a Wenckheim- Tisza-kormány csak ott kezdheti a dolgot, a­hol a Bittó-Gihyczy-kormány végezte. Köl­csönt kell kötnie és az adókat kell emelnie. Az Ausztriával folytatandó tárgyalások né­hány millióval javíthatják a mérleget, de e tárgyalások elnyúlnak sokára, senki se látja hosszú­ végit. De az államnak pénz kell. On­nan veszi, a­hol még találja s ez a kölcsön, — továbbá ott keresi, a­hol hiszi találni és ez az adóemelés. A Bittó-Ghyczy-kormány megbukott az utóbbi kísérletben, a Wenckheim-Tisza-kor­­mány győzni fog. Meg fogják szavazni, a­mit kér, és e szavazat a fényes bizalmi nyilatko­zat alakját öltendi fel. De ez a dolognak ma már csak könnyebb fele. Van ennél sokkal nehezebb is. A Wenckheim-Tisza-kormány oly kedvező körülményeknek örvend, a­mi­nek eddig még egy kormányt sem környez­tek, s hogy e körülményeket czélszerűn, az ország minél nagyobb hasznára, az alkotmá­nyos előhaladás megszilárdítására felhasz­nálja , ebből áll a dolognak nehezebb fele. S hogy a kormány ezt is meggyőzze , azt tőle joggal követelhetjük. A Bittó-Gikyczy-kormánynak nem volt és nem lehetett annyi ereje, hogy a gyöke­res adóreformot kezdeményezze. Ott kereste a pénz, a­hol azonnal találhatni vélte s nem érezte parl­amenti állását oly szilárdnak, hogy nagyobb kezdeményezésekbe vágjon, még ha voltak is ily kezdeményezésekre eszméi. A Wenckheim-Tisza-kormánynak csak kezde­ményezni kell az adóreformot, s a­mint a bűvös mesékben történik, a­mit gondol, az mindjárt törvény is. Nincs számbavehető el­lenzéke Gondoljon sokat­ és jól, s az ország áldani fogja. De ha nem gondol , e hiányt nem fedezheti a zilált parl­amenti viszonyok­ra való utalással. A Bittó-Ghyczy-kormány nem gondol­hatott arra sem, hogy a közigazgatás újjá­­alkotását tervezze. Ghyczy Kálmán tragico­­mikus előadásban panaszolta el a házban, hogy a kormány akármit tesz , akadályokba ütközik itt is, meg amott is. A Wenckheim- Tisza-kormány előtt szabad az út, akármerre lát. Tervezhet, kezdeményezhet, vezetheti a házat, ha tud tervezni, kezdeményezni és vezetni. Az erő és hatalom megvan, csak élni kell vele. Ha tudja reformálni a közigazga­tást, megteheti könnyen, rövid idő alatt; ha nem teszi,­­ nem mentegetődzhetik ezen vagy azon balsorssal. S igy állunk, közállapotaink minden te­rén, reformaink minden részletében. S mert így állunk, az országnak joga van megvárni, hogy a­mint az új törvényhozás összeül, az ne csak az új kölcsön és az új adókkal lepje meg, hanem egyszersmind a gyökeres­ adó­reform kezdeményezése, a jobb közigazgatás javaslata s egy gazdag reformprogramm való­­sításra kész tervezeteivel. Ha a kormány ezt megteszi, megköny­­nyebbülhet az ország terhe is Az adófizető állampolgár látni fogja, hogy nemcsak köl­csönből és adóból áll a világ, hanem van »ráadás« is, egy és más reformterv valósítása, a­mely után régen áhítozunk. A közigazga­tás helyes s a nemzet óhajainak megfelelő re­formjának kezdeményezése meg fogja szilár­dítani a hitet abban, hogy csakugyan előha­ladunk. Nyájabb perspectíva nyílik meg előt­tünk és lesz miért lelkesedni. De ha a kor­mány a lelkesedést nem kelti föl, — a­mit mi különben róla nem teszünk föl, — ő is meg fogja érezni nagyon a nem kedvező idők ne­héz súlyát. A „Pesti Napló“ tárczája. Hibás szók és szólások. Hogy a közbátorság a fővárosban a rendőrség államiasítása után is csakugyan rész lábon áll, mu­tatja a körülmény, hogy a legnépesebb belvárosi ut­­czákban szerkesztett hírlapokban jelennek meg egyre­­másra Csalomjai csikkéi a nyelvtisztítók ellen. Ren­dezett jogállamban, mint Hoffmann Pál szokta mon­dani, a­míg szabadelvű volt (azaz, hogy míg annak vallotta magát,­ ily támadások megelőzésére életbe van léptetve a felnőttek oktatásának intézménye. Mert volna rész, kiált fel Csalomjai, azzal a biztossággal, melylyel a vak szokott a színekről be­szélni, mért volna rósz a »talány« szó?! Épen igy kiáltott fel a chinai inyencz : mért volna rósz a pat­kánypecsenye ! De ebből még nem az világos, hogy a »talány« nem rósz, hanem csak az, hogy Csalom­jai nem tudja, hogy rész. S való, átalány, az épen olyan szép, mint egy szép pathologicus »eset«, mint az orvosok mondani szokták. És hozzá jónak is épen olyan jó, mint egy szépen sikerült mester­séges orr. Ha Csalomjai a maga orrát, mert tán kissé, horgas vagy valamely egyéb fogyatkozása van, oda adja egy jól sikerült mesterséges orrért, akkor én is odaadom a találós mesét s a rejt­vényt a »talán yc-ért. Hanem — kiált fel Csalom­jai — a­kinek nincsen orra, annak szerencse ha tud­nak csinálni, akár ha kevésbé sikerültet is. — Rittig, Csalomjai úr eltalálta. De még nem úgy faragják oda, mintha ugorkából vagy sárgarépából esztergá­­lyoznák, hanem az odavaló anyagból és a föltételek szerint, a­melyek mellett élő szervezetté lehet az új képzés. A szervezésnek, az oltásnak törvényei van­nak. Ha e törvényeket Csalomjai úr ignorálja, kifog az ő mesterségén a leghitványabb szilvafa és egy silány baraczkág. Bezzeg azok az orvosok megta­nulták annak az anyagnak, melyből vendégorrt csi­nálnak, minden titkát és törvényét s mig e törvények kiderítve nem valának, nem is fogtak hozzá orrcsi­nálni, mint a mi szócsinálóink szócsinálni. Maguk­nak tulajdonítsák ez utóbbiak, ha arra kellett jut­­niok, hogy most Csalomjai védelmezi őket. Csalomjai úr »szeretné tudni«, mért ez, vagy mért amaz az uj szó rész, vagy »meg nem foghatja« mért ne lenne jó, vagy »kérdi« nem jobb-e, s több e féle. Ha Csalomjai úr megtanulta volna a tudományt, a­melybe bele­kotyvaszt, akkor »tudná« és akkor igen­is »megfoghatná« és bizonyosan nem »kérde­né« többé, a­mit ma tudni csak »szeretne« és »meg nem foghat« és »kérdezget.« Mert bizony mindnyá­jan tudjuk, hogy azért, mivel Péter vagy Pál vala­mit meg nem foghat, még az a valami igen felséges igazság lehet, s a hiba rendszerint nem a valamiben, hanem Péter és Pál tudatlanságában rej­lik. Meg vagyok győződve, Csalomjai egy szavamra el fogja hinni, hogy csizmát senki sem tud varrni, a­ki a csizmadia-mesterséget meg nem tanulta, ellen­ben kételkedni fog, ha azt állítom, hogy a nyelvtudo­mány komplicált kérdéseiben nem competens bíró az, a­ki e tudományt meg nem tanulta. Mindent ta­nulni kell a világon: ime az igazság. Hanem persze, csak a »világon.« Magyarországon nem. Mert itt sem bíznak ugyan csizmát, nadrágot, kala­pot olyanra, a ki nem tanulta a csizmadia-, szabó- és kalapos-mesterséget, ellenben miniszterséget, egyete­mi tanárságot s több e féle csekélyebb fontosságú harangöntést nagy előszeretettel bíznak született hajdúkra. Mert hát »kikből áll az a nyelvőri areopág« kiált fel Csalomjai harangöntő úr! Persze, persze! Ki is az a Szarvas Gábor meg az a Budencz! Nyomorult tudósok, az akadémia nyelvtudományi osztályának első tekintélyei. Ellen­ben »ki az a Csalomjai ?« Ki nem ismeri az ő tekin­télyét széles e hazában? Valóban igen nagy szerény­ség tőle, hogy Toldy Ferenczet és Fogarassyt tekin­télyeknek elismeri, természetesen csak a saját elle­neseivel szemben. Midőn az akadémia fél fele a másik felével tudós kérdésekben vitára száll: Családjai van hivatva az igazságosztó szerepet a két fél közt játszani. E szerephez igaz, kiváló mértékben van el­látva a bekötött szemű vaksággal. Az — neki — nem baj, hogy egyéb qualificátiója nincsen hozzá. Ellenben az olympusi istenek irigységére méltó a do­logban az ő naivsága. Mikor az akadémikusok azt mondják, ne rontsátok germanizmusokkal a nyelv eredeti természetét. Írván szellemes, kenetes és vér­­telen helyett a német (geistreich, salbungsvoll és blutarm) módjára szellemdúst, kenetteljest és vérsze­gényt , akkor Csalomjai a maga gyermeki ártatlan­ságában azt feleli, hogy »a vérszegény igen jól meg­felel a blutarmnak.« Nos megfelelni úgy legalább is megfelel, mint Csalomjai a nyelvtisztítóknak. De hát senkitől sem lehet kívánni, hogy jobban hegedüljön, mint a­hogy tud­ még Csalomjaitól sem. A tudós azt mondja: ezek germanizmusok, ezeket német szók formájára csinálták rosznak, mert a magyar nyelv­nek ugyane czélra más képzői vannak. És jön Csa­lomjai, hogy e kép feleljen a vádra: ezek jó kifejezé­sek, mert igen jól megfelelnek a németeknek. E szerint ahoz, hogy valamely magyar szó jó legyen, nem kell egyéb, minthogy megfeleljen a cor­­respondens német szónak. Ez igen eredeti felfogás ugyan, de mentál azabb, annál kevesebb eredetit hagy meg a nyelvben. De Csalomjai, a­mig egy­felől bírálja a nyelv­­tisztitókat, másfelől maga is kefét fog s hozzá lát a tisztogatáshoz, mondván: »Nagy vétséget látok elkövetve az irálybani íz­lés, s a beszéd és irásbani takarékosság és kerekded­­ség ellen, az i helyviszonylagnak (?) teljes kiküszö­bölése, és a v­a­l­ó igenévvel történő helyettesitése által; — minél fogva az iménti soroknak ekképen kellene szerkesztve lenniök: nagy vétséget látok el­követve az irályban való ízlés, s az irás és beszéd­ben való takarékosság és kerekdedség ellen az i helyviszony ragnak kiküszöbölése és a való igenév­vel való helyettesitése által.« Ha Csalomjai csínnal tudna irni, vagy mit mon­dok : ha egyáltalán tudna irni, akkor ugyan vonako­dott volna az idézett két versió közül akármelyiket is leírni. A »való« a maga alkalmas helyére igenis »va­ló«. A vele való (»velei« ?) szántszándékos visszaélés igen együgyű furfang. Családjai nem látszik sejteni, hogy nem »írásbani« hanem »írásbeli« vizsgákat tesznek a gyermekek, sem hogy Arany embere a Szentiván­éji álomban nem »holdbani« hanem »hold­béli« ember, hogy a vőlegénynek az ő jegyese nem »jövendőbeni«-je, hanem jövendőbeli­je. Csalodjai tudománya nem terjed tovább, minthogy egy esetlen­séget kieszeljen s elméjének e fattyát rátukmálja másokra oly vétekül, mely ellen épen prédikál. Ő is csak annyit tud, mint Temesváry úr a budai színkör­ben, a­ki »Robinzonrai előkészületek miatt« nem tart előadást. Ketten együtt sem tudják, hogy ilyen forma is van a magyar nyelvben: »Robinzon előké­­szítése m­iatt« vagy : »a készületek miatt Robinzonra.« Ők csak a »banit-benit« tudják és a visszaélést a »való «val (vagy mint Csalomjai mondaná »a való­­vali« visszaélést »és a valóval való visszaélést«. De hát, a­mi legalább harczát a nyelvtisztítók ellen illeti, abban háta mögött állanak Csalomjainak Toldy Ferencz és Fogarassy János. Oh az való! Jubiláris veteránunk Toldy Fe­rencz oly ifjúi hévvel rántott kardot nyomtatásban is megjelent akadémiai értekezésében a neologia mel­lett, hogy nem csoda, ha — mint kire jár — amaz emlékezetes akadémiai csata napján István úr hirte­­lenében fiamnak találta szólítani a szeretetreméltó öreg urat. De ő róla, az ő nemes tüzéről, az ő tiszte­letreméltó lelkesedéséről nem szabad tréfásan szóla­­nom. Ő nekem tisztelt és kedves akkor is, mikor fia­talabb kora és kortársai botlásait öregségének érde­meivel takarja. Távol van lelkemtől a szándék, hogy kiaknázzam a szerencsétlenséget, mely Csalomjai vé­delme képében őt és társait érte. Nem, nem tehetem, annál kevésbé, mert a harcz a neológia s az or­­thologia között igen is helyén és renden való dolog az akadémia padjain. Ott ülnek egymással szemben az opportunitás és a szoros törvényesség hívei: a tu­dományok liberális és conservativ pártja. Az utóbbi álláspont jobban illik ugyan a tudomány embereihez, de értékéből vesztt, ha nem támad fel ellene a nega­­tiv. A kiknek társaságára Toldy Ferencz neologi­­cus szent haragjában gúnyképen alkalmazta a della crusca czímet, azok állanak a törvény alapján. Ku­tatják és megállapítják a szabályokat, melyek szerint a nyelv, mint az emberi hang szerves alakzata él és fejlődik, s szigorú álláspontjukról tiltakoznak min­den ellen, a­mi constatálható törvényekkel szemben önkényes alkotásnak bizonyul. Álláspontjuk köteles­ségükké teszi semmi önkényt sem kíméltiük. Ha egyet megkímélnek, állásuk megrendül, mert akkor senkinek sem fogják megmagyarázni tudni, hogy mért üldözik­ a többit. Itt is állhat, a­mi másutt áll, hogy a gyakorlatban a summum jus summa injuria, de ez nem a bírák dolga, a­kik törvény szerint ítélnek. Az élet persze nem e szerint szabályozza a maga forgal­mát, az élet gyakran meg­kerüli a törvényt akár szük­ségből, akár pajkos kedvtelésből, akár gondatlanság­ból s egyéb okoknál fogva, melyeknek rendszerint bűneinket köszönjük. A világon semmi sem tökéletes, és igen sok do­log nagyon is rósz, de alig van mégis olyan rósz holmi, hogy valami hasznát ne vegyük és viszont igen sok jeles dolognak csak rósz hasznát lehet venni. Íme a józan álláspont a neológusok s ortholo­­gusok között: Amazok gyártják az uj szókat, emezek ítélnek az uj szók felett, s mindkettő érdemes munkát teljesít. A sajtó s a közönség pedig nem mint tör­vénytudó bírák, hanem mint esküdtek ülnek szé­ket a vitában s használják a jót-roszat vegyest szükséges és alkalmas vagy tetszős voltuk, jó vagy rosz ízlés és érzék szerint, avagy gondatlanságból s »más okoknál fogva, melyeknek rendszerint bű­neinket köszönjük.« Igen sok rosz szó igen jó szol­gálatot tesz, de egyáltalán nem vonhat le semmit sem a nyelvtisztitók érdeméből, a kik rosszaságát kimu­tatták. A roszul gyártott szókra, melyek jól gyártot­tak híján keltek el, nagy igényű nyelvbeli forgal­munknak nagy szüksége lehet, de ép oly nagy szüksége van magának nyelvünknek arra, hogy a rész vagy »hibás szók és szólások« seregére illetékes tudósaink rámutassanak s hogy miben áll hibás voltuk, kiderítsék. Szükségünk volt a nyelvújításra, szükségünk van ma a nyelvtisztításra, de sőt szükségünk van a harczra is, mely a két tudós felekezet között föltá­madt. Egyre azonban nincsen szükségünk: arra, ű°gy a tudatlanság e tudós harcz érdemébe vegyül­jön boszantó szavával s nevetséges versenyre provo­­kálja a fülemülét. Nem csekély feltűnésre méltó dolog, fi°gy országban, milyen hazánk, hol az értelmiségnek elmondhatjuk — csak csekély százaléka tudja telje­sen hibátlanul kezelni a saját nyelvét, után útfélen te­rem a nyelvtudós, kik közül hamarosan csak Tán­csics bátyánkat említem és Csalomjait. Meg vagyok győződve, hogy ezt a mániákus nyelvészkedést, melyet a magyarok istene bocsásson meg nekünk, az akadémiai nagy szótár tartalma egy részének primitív dilettantismusa nevelte meg ben­nünk. E csodás alkotás némely érdeméből — azt hi­­szem — nem vonok le semmit sem,ha Kazinczy ama versét idézem rá, a­melylyel Himfy szerelmeit súj­totta : Tüzbe felét .... újra felét .... Most vár az olympusi kar ! —­. Budapest, július 31. (A közös­ miniszteri budget), mint biztos forrásból értesülünk, a közös minisztéri­um kebelében már végleg megállapíttatott, úgy a mi­ként az a delegátiók elé fog terjesztetni. E tárgyban tehát a »Hon« és »Ellenőr« ellenkező értesülései da­czára a »P. Lloyd« közleményét kell helyesnek te­kintenünk. A közös budget — értesülésünk szerint — mindenesetre a kiadási tételek azon emelését fogja és pedig kabinetünk hozzájárulásával tartal­mazni, melyről a legutóbbi napokban már untig volt szó. Minket azonban biztosítanak, hogy Magyaror­szágot az új kiadásoknak csak azon része fogja quo­­taliter terhelni, mely az új ágyuk beszerzésére irá­­nyoztatik elő, a többi része ellenben a mi költségve­­vetésünket semmi esetre terhelni nem fogja. (W­enckheim Béla miniszter­­elnök) ma az esti vonattal Bécsbe utazott. Utazá­sának czélja főleg az, hogy az állami költségvetési javaslat végleges eredményéről, úgy a miként az a tegnapi és mai miniszertanácsokban megállapíttatott, ő Felségének előleges jelentést tegyen. (A pénzügyminisztérium költ­ségvetésében), melynek tárgyalása a mai mi­niszteri tanácsban fejeztetett be, jelentékeny megta­karítások javasoltatnak. A megtakarítások tetemes része több adóhivatal megszüntetésére s különösen több kincstári jószágigazgatóság eltör­lésére van alapítva. A kincstári jószágok kezelésében új szabályzatok léptettetnek életbe, a­melyekre vo­natkozó rendeletek már részben kibocsáttattak, rész­ben rövid idő alatt fognak kibocsáttatni.­­A rendőri kihágásokra­ vonat­kozó törvényjavaslat, melyben a rendőri eljárás tár­gyát képező büntetendő cselekmények s a büntetések mérve határoztatnak meg, Csemeghy Károly államtitkár által már befejeztetett. Ezt fogja követni az alaki eljárásra vonatkozó törvényjavaslat, úgy­hogy biztos kilátás van arra, hogy a törvényjavasla­tok az előleges tanácskozáson keresztül esvén, még az őszi ülésszakban a képviselőház elé fognak ter­jesztetni. (A bíróságok új rendezésére­ vonatkozó kormányrendeletet a holnapi hivatalos lap valószínűleg már közölni fogja. E rendeletet a tör­­­­vény értelmében a miniszterelnök s az igazságügymi­niszter a miniszteri tanács megállapodásai értelmé­ben együtt fogják kibocsátani. A terjedelmes rende­let egyelőre — mint halljuk — 20 törvényszék fel­oszlatásáról, a feloszlatás határidejéről, módjáról s általában az e körüli teendőkről intézkedik. (A közegészségügy rendezé­séről­ szóló terjedelmes törvényjavaslat a belügy­minisztérium kebelében már közel áll befejezéséhez. E tárgyban a fővárosi szakerőkön kívül 16 törvény­­hatóság közigazgatási vezető közegei — fő- és alis­pánok — s főorvosai is meg lettek hallgatva. A tör­vényjavaslat a praeventív rendszabályokról, a ragá­lyos és járványos kórok idején eszközlendő hatósági intézkedésekről, az egészségügyi rendőrség teljesíté­sére hivatott közegekről s a többi között a kórházi költségeknek a községek által miként leendő megté­rítéséről részletesen rendelkezik. (A­z 1876 ki közös hadügyi költ­ségvetés előirányzatáról) a »N. Fr. Presse« következő hiteles adatokat közli. A szárazföldi hadsereg szükséglete 103,430.000 ft, a folyó évre megszavaztatott 96,527.030 frt, s igy az előirányzati többlet 6,902.970 frt. Az előirányzott összegből 92,230.000 frt a rendes, 11,200.000 frt a r rendkívüli szükségletre jut. 1875-re megszavaztatott az ordinariumban 92,849.796 frt, az extraordinari­­umban 3,677.234 frt s így a rendes szükséglet elő­irányzata 619.796 írttal kisebb, mint a folyó évre megszavazott összeg, míg a rendkívüli szükséglet 7,522.766 írttal nagyobb a folyó évinél. Az extraor­­dinariumból egész hat millió az új ágyukra van elő­irányozva. Ez összeget számításon kívül hagyva a jövő évi rendkívüli szükséglet 1,522.766 írttal na­gyobb a folyó évinél. A hadügyminisztérium saját bevételeiből szá­mított fedezet a jövő évre 270.602 írttal kisebb, mint a jelen évi, s így a jövő év nettó szükséglete az elő­irányzat szerint 7.173.572 frttal lesz nagyobb a je­len évinél. Az egyes czimek szerint a rendes szükség-­­­let, az 1876. évet az 1875-re megszavazott összegek-­­­kel összevetve, következőleg oszlik meg : 1875. 1875. 1. Központi igazgatás 469.512 frt 469.512 frt 2. Területi és helyi kat. hatóságok. . 435.600 » 431.467 » 3. Katonai hadbiztos­ságok stb. . . . 842.022 » 842.022 » 4. Katonai vallásügy 154.116 » 154.116 » 5. Kat. igazságügy . 267.947 » 267.947 » 6. Felsőbb parancs­nokságok . . . 1,532.572 » 1,490.347 » 7. Csapattestek és ált. csapatkiadások . 22,220.013 » 22,082.729 » 8. Katonai képzőin­tézetek .... 1,107.830 » 1,049.771 » 9. Műszaki és kezelő­ségi kat. bizottság 199.687 » 184.687 » 10. Ijllelmez. raktárak 541.679 » 541.679 » 11. Agyraktárak . . 34.453 » 34.453 » 12. Ruharaktárak . . 119.500 » 119.500 » 13. Műszaki tüzérség 2,840.000 » 2,840.000 » 14. Katonai szekeré­szeti ügy .... 106.500 » 106.500 » 15. Utászati hadszerek 32.000 » 32.000 » 16. Műszaki és kát. ip. igazgatóság. . . 2,125.351 » 2,108.051 » 17. Katonai földrajzi intézet .... 350.277 » 343.977 » 18. Kát. egészségügy 3,095.242 » 3,095.242 » 19. Ellátási ügy . . 10,000.000 » 10,000.000 » 20. Katonai fogházak 61.435 » 61.435 » 21. Különböző kiad. . 303.000 » 303.000 » 22. Természetbeli élel­mezés.................... 16,325.269 » 17,408.304 » 23. Legénységi étkezés 12,871.974 » 12,530.014 » 24. Kezelési­­ ügy-ügy 8,340.620 » 8,595.917 » 25. Szállásolási ügy . 4,523.953 » 4,427.678 » 26. Pótlovazás . . . 1,429.448 » 1,429.448 » 27. Altiszti jutalomdij 1,900.000 » 1,900.000 » Összesen: 92,230.000 frt 92,849.796 frt Ebből levonva a fede­zetet .................... 4,429 511 » 4,700.113 » Marad fedezetlen szük­­ séglet .................... 87,800.489 frt 88,149.683 frt. Rendkívüli szükséglet: 1. Tábori távirdaszükséglet . . . 30.000 frt 2. Fegyverügy (50.000 Werndl­fegyver, Igmánd és Pola erődök­­ felszerelése, lőgyakorlatok) . . 2,590.000 » 3. Ruházat és szerelvény .... 25.000 » 4. Nyomtatványok......................... 20.000 » 5. Új mértékek és súlyok beszerzése 8.000 » Összesen : 5.200.000 frt. Ezenkívül az ágyuk beszerzésére hat millió van előirányozva. (A horvát választásokhoz.) A zágrábi »0 b z o r« szerint a szerémi vukovári választó­kerületben Parcsetics Sándor, a magy. kir. honvédelmi minisztérium horvát osztály­főnökének ajánlották fel a képviselőjelöltséget a zá­grábi tartománygyűlésre. Parcsetics a jelöltséget el­fogadván, programmbeszédében kijelente, hogy a nemzeti párt programmját fogadja és vallja a ma­gáénak. A három egykirályság s a testvér Magyar­­ország közti államjogi viszályt elintézve látja a ki­egyezés által, melyet a horvát királyság alaptörvé­nyének tart és vall. (A herczegovinai lázadásról) a zárai dalmát »N­á­r­o­d­n­i L­i­s­t« jul. 28-ai számában a következő távirati közleményeket hozza : Metkovics, jul. 25. A törökök tegnap nagy számban támadták meg a felkelőket Strug mel­lett. Gorice falut felgyújtották. Az öregeket, nőket és gyermekeket legyilkolták. A török barbárságnak se vége, se hossza. Metkovics, jul. 25. A gyermekeiket láto­gató felkelők a határszélen az osztrák őröknek te­szik le fegyvereiket. Törökországba saját tűzhelyü­ket védelmezendők, visszatérvén, Allodi nevű csász. kir. biztos nem adja vissza nekik fegyvereiket! Igaz­ság-e ez ? Esedesünk mindenre, a mi szent, vegyék elejét ezen jogtalanságnak. Metkovics, jul. 27. Tegnap heves és vé­res összeütközés történt Dolában Stolac mellett, Dobrán és Drenovce mellett. A felkelők fegyvereiket kilővén, késeikkel 250 törököt gyilkoltak le. A csa­ta mindegyre tart. 6. Művelődési czélokra .... 14.000 . 7. Építkezésekre.............................. 184.000 » 8. Gyakorló­terek szerzésére . . . 36.000 » 9. Kárpótlások.............................. 13.000 » 10. Első építési részletek .... 445.000 » 11. Második építési részletek . . . 227.300 » 12. Negyedik » » ... 200.000 » 13. Hatodik » » ... 330.000 » 14. Katonai földrajzi intézet . . . 527.700 » 15. A számfelettiek illetéke . . . 550.000 » Budapest, julius 31. Magyarország harczias nemzete szereti a fegyvert s a katonaságot. Soha se féljen ki­rály s miniszter attól, hogy nem szállunk a sikra verekedni trónért, hazáért s a monar­chiáid, ha tiszteletben tartják alkotmányos jogunkat s szabadságainkat. Mihelyest hínak, a zászlók alatt termünk s nem fáradunk ki, ha hétéves háborúban kell védelmezni a dy­­nastiát a Hohenzollernek kapzsisága ellen, vagy ha huszonöt évig kell harczolni a nagy­­ravágyó franczia császárral. Vesztett csatákat s devalvatiót eltűrünk a hazáért s a királyért, csak szeretet és bizalom legyen korona s nemzet közt, nem kényszer és viszály. Hál’ Istennek, Ferencz József király a legtiszteltebb és legnépszerűbb fejedelem az egész országban. Érte minden áldozatra ké­szek vagyunk s leszünk, ha ellenség támadja akármelyik határát. Hűségét alkotmányunk­hoz hűséggel viszonozzuk, s nincs sors, mely az egyetértő királyt és a nemzetet egymástól elszakaszsza. Ez összetartás s alattvalói ra­gaszkodás hatalmát érzi a külföld a kiegye­zés óta, s jól tudja, hogy a monarchia conso­­lidálva van, melynek igy gondolkoznak né­pei. E viszony korona és nép között megszi­lárdította a békességet s becses szövetségese­ket hozott dynastiánknak. A császárok és ki­rályok tudják, hogy támadva vagy támad­­tatva követjük a királyt s győzve vagy le­győzve őt el nem hagyjuk. Ez érzület és elhatározás vezérelte a ma­gyar nemzetet, midőn összes erejét felajánlá a hadseregnek. A törvényhozás elfogadta az általános hadkötelezettséget. Minden egészsé­ges s alkalmas férfiú tizenkét évig katona marad. A hadsereg közösségének elvét védel­mi szempontokból a nemzet törvénybe igtat­­ta s a rendes hadsereg mellett felállitá a harczképesnek bizonyult honvédhadsereget. Vérét tehát a nemzet nem kíméli, s fáradság­gal, nélkülözéssel szoktatja fiait a katona életre. Teszi ezt s ritkán zúgolódik, hogy a

Next