Pesti Napló, 1875. szeptember (26. évfolyam, 199-223. szám)

1875-09-01 / 199. szám

Szalay Imre: T. képviselőtársaim! A tegnapi ülésben Wenckheim Béla báró miniszterelnök úr a zászló kérdésében Irányi Dániel képviselőtársam­nak előterjesztésére egy kifejezést használt, mely ki­fejezés a következő: »Ha valaki bokros azoktól a színektől.« Engedelmet kérek, miután szerencsés vagyok magam is azok közé tartozni, a­kik szintén a színkér­­dés miatt nem mentek fel az országgyűlés megnyitá­sa a Budára, magam iránti kötelességemnek tartom visszautasítani ezen kifejezést és a parl­amenti illem­nél fogva (Zajos felkiáltások a középen: Ohó! Rendre!) röviden csak azt jegyezni meg reá, hogy a t. miniszterelnök úr, úgy látszik, a sport terem­ igen gyakorlott az efféle műszavak használatában. (Élénk mozgás és felkiáltások a középen : Rendre!) Elnök: Kérem a t. képviselő urat, méltóztas­­sék szavait a ház és a kormány méltóságához képest megválogatni. (Élénk helyeslés a középen.) Szalay Imre: A sport terén, mint említet­tem, a t. miniszterelnök úr járatos a műszavak elsa­játításában , csak arra fogom kérni, szíveskedjék megválasztani a tért. (Helyeslés a szélső baloldalon. Zaj a középen.) Wenckheim Béla miniszterelnök: Én ugyan részemről nem szoktam szavaim magyarázgatásába bocsátkozni, főleg ha támadólag intézem azokat. Minthogy azonban a tegnapi alkalommal sértő szán­dékom épen nem volt, nem habozom annak kije­lentésével, hogy a képviselő úr által idézett kife­jezéssel senkit sem akartam megsérteni. — A szó, a­­melylyel tegnap éltem, tisztességes magyar szó (Élénk helyeslés a középen), a mely, azt hiszem, a parl­amenti illemet nem sérti meg, (He­lyeslés a középen) a mi nem is lehet szándékom soha, mert jól tudom, mivel tartozom a t. ház méltó­ságának és mivel tartozom minden tagjának. (Zajos tetszésnyilvánítások és tapsok a középen.) Elnök : A mai ülés napirendje ki van merítve. Holnap 10 órakor lesz az alakuló ülés. Tisztelettel felszólítom­­. képviselő­társaimat, szíveskedjenek a holnapi ülésre megbízó levelüket magukkal elhoz­ni, hogy azokat a házszabályok értelmében a kije­lölendő közjegyzőnek átadhassák. Ezzel az ülést be­zárom. Ezzel az ülés 1 óra 20 perc­kor véget ért. II. A főrendiház ülése aug. 31. Az ülés kezdődik 1­9­2 órakor. Elnök: Mailáth György országbíró. Jegyzők: Szentiványi Gyula, Bánffy Dezső báró. A kormány részéről jelen vannak : Wenckheim Béla b., Széll Kálmán, Tisza Kálmán. A múlt ülés jegyzőkönyve hitelesíttetvén, Wenckheim Béla b. miniszterelnök bemutatja Ő Felsége kir. leiratát, melyben Mailáth György a főrendiház elnökévé és Szőgyény Marich László alelnökévé neveztetik ki. A leirat igy hangzik : »Mi Első Ferencz József stb. Kedvelt híveink ! Magyar miniszterelnökünk előterjesztése foly­tán a folyó országgyűlés tartamára a főrendi tábla elnökévé őszintén kedvelt hívünket, tekintetes és nagyságos székhelyi Majláth György belső titkos ta­nácsosunkat s országbírónkat, másodelnökévé pedig őszintén kedvelt hívünket, tekintetes és nagyságos magyarszőgyényi és szolgaegyházi Szőgyény-Marich László belső titkos tanácsosunkat, királyi főkamarás­­mesterünket s Fehérmegye főispánját ezennel ke­gyelmesen kinevezzük. Hozzátok egyébiránt császári és királyi kegyelmünkkel állandóan hajlandók ma­radunk. Kelt Lajtha melletti Bruckban 1875. évi au­gusztus hó 28-án. Ferencz József, s. k. Wenckheim Béla b. s. k.« A korelnök felhívására Mailáth György za­jos éljenzések között elfoglalja az elnöki széket. A korelnök éljenek közt távozik az elnöki székből. Mailáth György elnök : (Zajos éljenzés közt elfoglalja elnöki székét.) Méltóságos főrendek! Urunk királyunk parancsának hódolatos készséggel engedve foglalom el újból ezen elnöki széket. Az e térem­ mű­ködésemnek éltető eleme volt azon kegyes jó indulat, melylyel irányomban a magas főrendek viseltettek, azon soha eléggé nem becsülhető bizalom, melylyel hivataloskodásom egész ideje alatt kisértek és azon szívélyes elnézés, melylyel a talán mindinkább előtér­­­­e nyomuló fogyatkozásaimban engem gyámolítani meltóztattak. Fogadják ezért legforróbb hálámat; legyen szabad e támogatást újból kikérnem és ré­szemről ígérnem, hogy arra mindinkább érdemesülni leend törekvéseimnek főczélja. Annál kívánatosabb ez reám nézve, minél fon­tosabbak a tárgyak, melyeknek hosszú sorozatát hal­lottuk ma a legmagasabb trónbeszédben a törvény­­hozás teendőiül kijelölve ; oly kérdések azok, melyek a közélet minden ágára kiterjednek, a nemzet szel­lemi és anyagi felvirágzását egyaránt érintik, és épen azért ezen kiváló fontosságuknál fogva szerencsés megoldásuk a méltóságos főrendek törvényhozási mű­ködését és bölcseségét nagyobb mértékben fogja igénybe venni. Nem kétlem, sőt remény­em és hiszem, hogy midőn e kérdések a méltóságos főrendek alkotmány­szerű tárgyalásának anyagát képezendik, azokat a hazafiság azon szellemében igyekezendőnek megol­dani, mely őseiktől rájuk szállott és melyet utódaik­nak szeplőtlenü­l szándékoznak átjuttatni, és fogják tenni azon függetlenséggel, mely sajátjuk, komoly higgadt tárgyilagossággal, mely a főrendiház mér­séklő hivatásának természetszerű folyománya. És már most az ég áldása kisérje az imént megindult törvényhozói működést, adjon a magas kormánynak erőt, türelmet, s a közjóra intézett tö­rekvéseiben a legjobb sikert; adjon pedig mindenek előtt és mindenek felett a felséges királyi párnak ép erőt és hosszas életet. (Hosszas lelkes éljenzés.) Mielőtt a napirendre térnénk, legyen szabad a mazgos főrendek óhaját megelőznöm és a hazafi ér­demekben oly gazdag korelnöknek nevükben köszö­netet nyilvánítanom, (Zajos éljenzés) s egyúttal arra kérnem, hogy ennek a jegyzőkönyvben kellő kifeje­zés adassék. (Élénk helyeslés.) Szőgyény Mat­ich László háláját fejezi ki azon megtiszteltetésért, melyben ő felsége kegye által részesült, midőn a főrendiház alelnökévé ne­veztetett ki, mely állásra soha sem vágyott, és melyen az oly buzgó odaadással működött, hazafi érdemekben gazdag, és a főrendiháznak osztatlan szeretetét és tiszteletét méltán biró tárnokmestert (Hosszas éljenzés) e háznak vidorabb erőkkel biró érdemesebb s jogosultabb tagjai is nehezen pó­tolhatnák. Miután azonban a parlamentáris élet­nek változó esélyei és nyilvánulásai folytán, e dí­szes feladat ez idő szerint keresetlenül szólónak jutott osztályrészül, megnyugszik a viszonyok e nem óhajtott fejleményében, s azon, reményű, ritka esetekre, midőn a ház az elnök bölcs vezetését nélkülözni lesz kénytelen, maga számára a főre­ndi­­ház tagjainak szives méltánylatát és elnézését kéri. (Élénk éljenzés.) Simor János bibornok-herczegprimás: Nagy­­mélt. Elnök! Méltóságos főrendek! A főrendiház csak szerencsét kívánhat magának, midőn elnöki szé­kén a méltóságodban oly férfiút szemlélhet és üdvö­zölhet ma is, mert nem legelőször, a kiben a bölcs, tapintatteljes körültekintő vezérnek minden tulajdo­nai egyesülnek. Nagyméltóságod sok évek során át nem csupán ékes szavakkal, hanem fényes tettekkel bizonyítá be, mikép lehet és kell a trón iránt törhet­­len hűséget a legforróbb hazaszeretettel, a legszigo­rúbb igazságot bölcsen kíméletes engedékenységgel párosítani, és ekként a legnehezebb ügyeket is a kí­vánt és szerencsés megoldásra juttatni, melyek sok­szor még a legélesebben látó elmét és a legjobb akaratot is függőben tartják, az elhatározásra nézve úgy, hogy Magyarország főrendeinek velem együtt mit sem lehet forróban és hőbben óhajtaniok, mint­hogy az isteni gondviselés nagyméltóságodat mond­­hatlan fontosságú teendői közt kitartó erővel aján­dékozván meg, egyszersmind a főrendi házat is foly­ton növekedő érdem- és dicskoszorúval gazdagítsa. Azért szívemből óhajtom, s azt hiszem, hogy a mél­tóságos főrendeknek tolmácsa vagyok akkor, midőn mondom, hogy az isteni gondviselés nysgodat másod elnöktársával együtt sokáig éltesse és tartsa meg. (Élénk éljenzés.) Szlávy Olivér a képviselőház jegyzője átnyújt­ja ő felsége trónbeszédét. A trónbeszéd kihirdettetik s az arra adandó válasz czéljából a ház megalakulása után bizottság határoztatik megválasztatni. Károlyi György gr. benyújtja az igazoló bi­zottság jelentését, melyben 50-nél több főrendiházi tag igazoltnak jelentetvén ki, elnök constatálja, hogy a ház határozatképes. Elnök kérdést intéz a főrendekhez, várjon a jelen ülésben kívánják-e a házat megalakítani ? Tomcsányi József a házszabályokra figyel­meztet, melyek értelmében az alakulásnak azon ülés­ben kell megtörténnie, melyben a ház határozatké­pessége constatáltatott. Vécsey József b. megjegyzi, hogy az eddigi szokás szerint a király által meghívottak sorrendjé­ben az egyházi méltóságok és zászlós urak után min­dig a született főrendek szoktak sorban következni a nélkül, hogy a miniszterek és tisztviselők előbb említtessenek.Minthogy e részben ez alkalommal elté­rés történt, a kérdést nem szeretné mellőzni. Elnök: Ha majd az igazoló bizottság jelenté­se teljesen előttünk fog feküdni, és a­mi fő dolog, ha a ház megalakulva lesz, akkor méltóztassanak észre­vételeiket megtenni, vagy indítványt előterjeszteni. Most még nem lehet erről szó. Cziráky János az igazoló bizottság jelentésé­nek azon részét, mely a főrendiház tagjainak névso­rára vonatkozik, a trónbeszéd után kéri napirendre tűzetni. Elnök jelenti, hogy ő Felsége E­r­d­ő­d­y Sándor grófot kir. főlovászmesterré, és F­r­a­t­r­­ese­v­i­c­s Pál tábornokot a magyar testőrség ka­pitányává nevezte ki. Bemutatja továbbá a szabadsá­got kérő főrendek névsorát, jelentvén egyszersmind, hogy mintegy 35 főrendiházi tagnak ismeretlen tar­tózkodási helyük miatt, a kir. meghívó levelet kézbe­síteni nem lehetett. Ezen ügyekre nézve az igazoló bizottság fog jelentést tenni. Cziráky János gr. indítványára az ülés fél órára felfüggesztetik, hogy ez idő alatt a tagok a ház megválasztandó tisztviselői iránt tájékozhassák magukat. A szünet után elnök a háznagyra és jegyzőkre vonatkozó szavazati jegyek beadására hívja fel a fő­rendeket és pedig szokás szerint először az egyházi rend tagjait, az után az ország zászlósait és végre a ház többi tagjait. A szavazati jegyek beadatván, az eredmény a holnapi ülésben fog felolvastatni. Elnök: Holnap 11 órakor kérem a méltósá­gos főrendeket ülésre megjelenni. A ház megalaku­lása után a napirend első tárgya lesz a legmagasabb kbr. trónbeszédre adandó válasz felirat, azután pedig az állandó bizottságok megválasztásának módozatai feletti tanácskozás, vagyis azon kérdés, hogy hány tagból fognak állani és hogy mely napon történjék meg a választás ? Ez lesz a holnapi napirendnek tár­gya. Jelenleg pedig az ülésnek más tárgya nem lévén azt feloszlatom. Ezzel az ülés 3 órakor véget ért,­kor sikerül felfedezni egy-egy iskolába nem járó tan­kötelest. Itt a szülők semminemű tandíjat n­e­m f­i­z­e­t­n­e­k, sőt igen sok szegényebb sorsú gyermeket mindennemű ruhával és tankönyvvel ellát a város. Az iskolák minden előállított czélszerű és sikerrel használható taneszközzel fel vannak szerelve úgy, hogy van hazánkban nem egy kis gymnasium, mely az itteni népiskola természettani múzeumára irigy szemmel tekinthetne, van az iskolának felsze­relt tornahelyisége, uszodája, konyha­kertészete, fa­iskolája (szorgalmi kertek), mind-mind nagy gond­dal és példás rendben kezelve, méh­szorgalommal felhasználva a tanítás sikeresítésére. (Pedig ezen népnek alig van szüksége a mezei és kerti iparra, miután itt mindenki bányászattal foglalkozik.) A helyi népnevelés ügyének ily nagy mértékben való felkarolása mellett, nagyon természetesen követ­kezett a gömör- és tornamegyei tanítótestület f. hó 24—25-én Dobsina városában megtartott közgyűlé­sének fényesen sikerülése. A testvérmegye egyikében sem lett volna al­kalmasabb hely e gyűlés megtartására ; a dobsinai nagyszerűen berendezett és felszerelt népiskolák az ő tanszergyűjteményeikkel, a jeles tanférfiak kitűnő minta-előadásaik s általában a városnak, a lakosság­nak a népnev­elés iránt minden lépten-nyomon mutat­kozó, meleg érdeklődése, mind-mind bő tanulmányul szolgálhatott és szolgált is az egybesereglett népta­nítóknak, kiket ezen kedvező körülmény és a város­nak messze földön ismert szives vendégszeretete, te­kintélyes számban vonzott oda. Közel kétszázan jelentek meg a 24-ére hirdetett közgyűlésen. Ezen közgyűlés mindjárt azzal kezdődött, hogy az év folytán, a közelebbi közgyűlés megtartása óta alakult kormánynak táviratilag bizalom és elismerés szavaztatott. (Noha emelkedett egy hang, mely szerint, mivel a Bpesten a közelebb tartotti torna-pót­­tanfolyamra nem vettek fel szólót s vele még annyi másokat, nem érdemel a kormány bizalmat. Kapcso­latban e tárgygyal megemlítem, hogy nagy kár volt a budapesti tornatanfolyamot hallgatók segélyösszegét 80 írtra tenni a vidéken adott 60 helyett. Ez a 20 frt okozza, hogy mindenkor oly nagy számmal szoktak jelentkezni Budapestre.) E­b­e­c­z­k­y Emil tanfelügyelő nagy tapintatot és mondhatom, páratlan ügyességet, bölcseséget ta­núsított ; elnökölése alatt­ a közgyűlés a legnagyobb rendben és fényes eredménynyel folyt le. Aránylag rövid idő alatt (100^S-ig) a folyó ügyek, jelentések s számadások elintézése mellett, még mindig maradt idő három jeles értekezés felolvasására és oly nagy­­fontosságú eszmecserére, melynek a tagok valóban nagy hasznát vették, s nyoma a megyei népnevelésügy fellendülésében okvetlenül nyilvánulni fog. Mert mondhatom, hogy a többféle kategorikus hangon tartott elítélő hírlapi nyilatkozatok után, a ta­nítók nagy része itt is , mint sok más helyen feltétlenül elítélte az iskolai takarékpénztárak esz­méjét, sőt még a házi iparnak az iskolában való kezelését is.­­ Mikor az előadók elkezdték az ügyet tárgyalni, hangos és viharos ellenmondások voltak hallhatók, melyek könnyen nagyobb mérveket ölthettek volna, ha az elnök szigora és ügyessége le nem csitítja a kedélyeket s a gyűlés rendes mederben való nyugodt lefolyását nem biztosítja. Ámde mikor aztán több tagtárs előadta a kér­dések mellett a meggyőző érveket, s főként mikor számosan a már általuk megkezdett takarékpénztár és házi iparoktatás kezelésében észlelt tapasztala­taikkal is törekedtek meggyőzőleg hatni az üdvös eszme érdekében, megértették a dolgot és érdek­lődő tudakozódás és felvilágosítás után, egyhangú­lag jön hozva a kedvező határozat a két eszme fel­karolását illetőleg. A közgyűlésen tárgyaltak apró részletezése kí­vül esik e lap keretén, itt csak azt említem még meg, hogy az eredményes tárgyalásokat, mintaeladásokat és kirándulásokat a város áldozatkészsége folytán, délben, este, villás reggelikor, áldomás és szórakoz­tató lakoma fejezte be. Ezen díszebédek és estélyek­ről, nem hinnék önök, mennyi érdekes eszmékben gaz­dag és humorteljes toasztot sorolhatnék el, ha mer­ném az úgy is rövidre szabott tért azzal igénybe venni. Loyális érzelmű, lovagias magyar társasághoz illően az első toaszt a felséges uralkodó családot illette, mely után aztán minden érdemes tagtársnak ki­jutott az elismerés néha hármas adagban is. Minden izében magyar, becsületes szivet derítő, lelket mele­gítő mulatságok voltak ezek, megtisztelve a dobsinai városi előkelőségek és polgármester folytonos jelen­léte által. Az ünnepélyességek sora 25-ikén késő éjjel ért véget. Ekkor lepték meg egy ügyes és jó erőkből összeállított karénekkel a polgármestert Du­­b­a­j köztiszteletben álló polgár házánál, hol a tan­­felügyelő tiszteletére bucsu-estély rendeztetett. Az éj csöndjében kellemesen elhangzó ének végeztével a kölcsönös búcsú szavak is elhangzottak, a lelkes és buzgó polgármester Meskó Sámuel érzékeny, de szív­ből fakadt s szívhez szóló istenhozzádot mondott a kedves és valóban testvéri szívességgel fogadott ven­dégekhez, kik legszebb emlékeket vive magukkal, másnap visszatértek tűzhelyeikhez. D. Gy. kezeltetett, egyebütt 158 szegény. Dajkaságra kiada­tott 306 gyermek. A hasznos háziállatok egészségi állapota nem volt kedvezőtlen. A személy-és vagyon­biztonság általában megnyugtató. Gyilkosság, rablás nem történt a megye területén, öngyilkossági eset csak 6 fordult elő. A gazdászati viszonyokat illetőleg, a beérke­zett jelentések szerint az aratás eredménye általában rész középszerűnek mondható; a kapás növények, szőlő és gyümölcs jó termést adnak. A jun. 26-iki vihar okozta károk enyhítésére a megyénél eddigelé 2076 lat 22 kr és 3 drb. ez. hu­szas gyűlt be; ezenkívül Helferstorfer Othmár apát 1000 frtot adományozott. Az adóhátralékokról nem tartalmaz valami kedvező adatokat a jelentés. Az első negyed végén az adóhátralék 1,488,543 frt 130 krt tett; előiratott a második negyedre 710,534 frt 431//2 kr; ebből befi­zettek 427,682 frt 22­/2 krt; túlfizetés 1656 frt 19 kr; tehát a valóságos adóhátralék a második negyed végén 1,771,389 frt 51 kr. A jelentés tudomásul vétetvén, megalakítta­­tott a kijelölő választmány Halász indítványára a következő urakból: Sántha P., Jankovich M. és Farkas Elek. Azután több, kevésbé lényeges dolog intéztetett el, illetőleg vétetett tudomásul. Ilyen a belügyminisz­ter leirata a legtöbb adót fizetők lajstromának kija­vítása tárgyában. A fegyelmi bizottság elnökévé Ma­­das Károly választatott, a kataszteri bizottságok pótválasztása pedig megerősíttetik. Végül a belügy­miniszter azon leiratát illetőleg, melyben felszólítja a tvhatóságokat, hogy küldjenek egyéneket a buda­pesti tűzoltósághoz ingyenes kiképeztetés czéljából,­­ a közgyűlés több város tagadó válasza értelmében kijelenti, hogy e kedvezményt nem veszi igénybe, mi­ről a miniszter értesíttetni fog. Ezzel a gyűlés déli 1 órakor feloszlott. Holnap d­­e 10 órakor folytatólagos ülés. terdalnokok« czímű humoros tartalmú operája e helytt szóba nem jöhet, mert e remekmű, rendkívüli szépségei mellett, oly nehéz, hogy igényeinek ének és zenészet tekintetében ritka opera-társulat felelhet meg. Eredeti német jellegű, de nem elsőrendű opera az »Orvos és gyógyszerész«, Dittersdorftól, ki a múlt század végén sokáig hazánkban lakott az ak­kori nagyváradi püspök házánál, és Lortzing »Fegy­­verműves«-e (»Waffenschmied«). E szerencsétlen sorsú zeneköltő kitűnő tehetségeit karmesteri ke­nyéririgység tette tönkre. Azt hiszem, e törté­neti igazság megemlítésében nem rejlik gonosz czél­­zás a budapesti viszonyokra. Az olasz iskola vígopera-szerzői közül Rossini magasan kiemelkedik, általánosan népszerűvé vált »Sevillai borbély«-ával. Donizettinek »Ezred leá­nya« czímű­ ismert operája, melyet a nemzeti színpa­don újra fel akarnak eleveníteni, a legjobb e nembeli terméke. Nincs nagy zenei becse ugyan, s nélkülöz­zük is benne ama délies jellegű, üde dalfestést, hol — úgyszólván­­ a hangjegy­ekből az olasz égalj örök­ friss virányának fűszeres lebe áramlik felénk ; de zenéje eleven, itt-ott pezseg az élettől, s a hálás czímsze­­repért elsőrangú soubrette-énekesnők még most is vetélkednek. Érdekes szövegét St. Georges és Bayard irta s tudvalevőleg az I­ső császárság gránátosainak hí­rét, dicsőségét zengedezi. E tekintetben tehát »állás­pontja« a túlhaladtak közé számítható, s most már Stuttgartban cs. kir. osztrák gránátosokat sem kénytelenek szerepeltetni benne, mert a Berne­s Heine franczia sympatiáival, csakhogy jóval később, ez opera is száműzetett Németországból. E dalmű részleteiben igen közeledik a franczia stylhez, melynek (az epigonok közül csak Adamot, a halvány zenéjű, de jó tenorszereppel bíró »Lonju­­meaui postalegény«) szerzőjét említve futólag) Boiel­­dieu és Auber a nagymesterei. De ezekről majd kü­lön szólunk. T a­n­k­r­é­d. A népnevelési ige­n­t népe Dobsinán. Rozsnyó, aug. 26. Egyike legnevezetesebb felső-magyarországi bányavárosainknak Dobsina. E helyen már 1400 kö­zepén virágzó bányaipar fejlődött ki, mely azóta nemcsak, hogy szakadatlanul fejlődik, hanem most legújabban a legmagasabb fokot érte el. Ugyanis kitűnően kezelt és jól fizető számos vasbányái mel­lett, a közelebbi években gazdag kéklény-arany ere­ket fedeztek itt fel, s most az úgynevezett czembergi hegységben ezen jeles ipar­czikk termelésére, valóban mesés összeget jövedelmező bányákat nyitottak. Nem tekintve mindezen Isten adta, kitartó szorgalommal és nagy munkával meghódított gazdag­ságot, s nem tekintve a városnak gyönyörű fekvését, a világhírű és tündéri szép jégbarlangját. Dobsina városnak a népnevelésügy iránt tanúsított meleg ér­deklődése, s a hazában példányszerü áldozatkészsége az, mi kiválóan figyelemre és elismerésre méltó. Ezen kis városnak (5500 lélek) minden tanköteles gyermeke jár iskolába. Itt mint csodaszerü, különös esemény fogadtatik, ha oly­ Pestmegye évnegyedes közgyűlése. (Első nap.) — aug. 31. A mai közgyűlésre a bizottsági tagok teljes számmal jelentek meg, és a karzaton közönséget is lehetett látni. Gr. S­z­a­p­á­r­y István főispán déli 12 órakor megnyitja az ülést és előadja, hogy V. Ferdinánd ő Felsége temetésén néhány megyei bizottsági taggal képviselte a megyét. A közgyűlés tudomásul vévén a főispán intézkedését, a boldogult felséges nejéhez részvétfeliratot határoz intézni. Következett az alispáni évnegyedes jelentés, melynek érdekesebb részleteit a következőkben repro­­ducáljuk. Meghaltak a lefolyt évnegyedben : gróf Telek­y Sándor biz. tag, Bar­ina Vendel györ­­gyei plébános és Jancsics Antal nyugalmazott csendbiztos. Üresedésbe jött: a pilisi alsójárási szolgabirói állomás Zlinszky Eleknek kataszt.­becslő-biztossá történt kineveztetése folytán, (helyettese Bódiz László),­ a pilisi felső járási orvosi állomás dr. Keln­­dorfer Arm. lemondása folytán (helyettese Bakó Pé­ter) ; a pilisi felső járási szolgabirói állomás (helyet­tese Szunyogh János); végül Gánóczy Flóris közp­ árvaszéki ülnök lemondása folytán ezen állomás is üresedésbe jött. Az összes választások a holnapi ülésben fog­nak végbemenni. A népesedési mozgalmat illetőleg az egész megye területén születési eset volt 4091, halálozás 3220; a születések tehát 871 esettel múl­ták felül a halálozásokat. Ezek között Czegléd 190 szül. és 146 halál., Nagy-Kőrös 152 sz. és 106 h., Szent-Endre 39 sz. és 33 h., és Vácz 98 születési és 104 halálozási esettel szerepel. Ez utóbbi helyen a halálozás felülmúlta a születéseket. A közegészségi állapot általában javultnak mondható az előző negyedhez képest. Járványos volt, Hartán, Kontolon és Szalk Sz.-Mártonban a h­i­m­l­ő: Kis-Kőrös, Kalocsa és Bátyán a kanyaró; Solton a vörheny. A járási orvosok által 630 szegény beteg A s­abadelvü párt bankettje. Fecernnt magnum áldomás. Ittak előre. A honatyák első napja vigalom vala, mint lakodalom a régi jó szokás szerint. Most jönnek hát a mézes he­tek. A boldog házi élet következzék utánon. Czigányzene és champagnei gyöngyöztek az erekben. A lelkek ölelkeztek a jó kedvben. A haza­fiság is tud mulatni s a gond játszik a vic­czel kocz­­czintás közben. A legkönnyebb beszéd a toaszt, ezen szónoklati epigramm. S a közös tál és a közös pohár, közös érzést kelt a szívekben. Ezért kell az ország­­gyűlést banketten kezdeni és végzeni. Szent Margit szigetén van egy rosz­korcsma, hol drága pénzen éhezni lehet. A szolgálat is van olyan kitűnő, mint a félegyházi csárdában. Ide czi­­pelte jó Kovács Laczi a hon »régi és új« képviselőit ölelkezésre. Eső is esett, de hisz az jó jel az esküvő napján. Sokan valának a szabadelvűek, kik úgy, a­mint a koczka összesorsolta őket, keverve ültek a hármas asztalnál. A szomszéd és a vis-a-vis hol ösmerték egymást, hol nem ösmerték. Se baj, ma ép az isme­­retlenek az érdekesbek. A százötven vendég hat órakor leült s mi­kor megunta ülni, kapott levest. Aztán még valamit, mit, nem tudom, mert már akkor az egész társaság nem szájjal, hanem fülével evett. Első Boér volt, az elnöklő öreg, ki poharat emelt a kegyes királyért. Felállt mindenki, csengett a pohár s a harsány éljen messze túlharsogta a tust, mely hymnusz zengett a királyra. Azután csend jön, ünnepélyes figyelem csendje. Komoly szavakat mondott Ghyczy Kálmán. A sza­badelvű párt feladatát és felelősségét fejtegető s egy pillantást vetve a jövendőbe, az összetartást ajánlotta. Ivott a kormányért, mely e pártot vezetni van hi­vatva, s ki nem hitte, hogy a szabadelvű párt gouver­­nementális, azt az éljenzés zamatos hangja hamar meggyőzhető, hogy Magyarországnak egyetlen pártja »liberális kormánypárt.« Wenckheim Béla következett utána, s jóizü kedvvel s tetszetős finomsággal éltető pártját, mely­nek nagy hivatást vindi­ál jövőre. Deák Ferenczre Móricz Pál köszöntött s álta­lános éljen szakitá félbe beszédét s koronázta sza­vait. Ghyczyre Szontágh Pál mondott toasztot, ki után kis Pulszky kisérte meg beszélni s beszéde vé­gén Tisza Kálmán bő éljent aratott. Balek, Árvamegye képviselője Gorovéra ürité poharát. Széll Kálmánt Tisza László s Zichy Viktor éltették. Csernátony jó toasztot mondott arról, hogy e párt nem »egyesült« szabadelvű párt, hanem egysé­ges. S az ifjú s régi képviselők barátságát és össze­­forradását hangsulyozá. Szavai hatást keltettek s a nem minden ok nélkül féltékenykedő uj képviselők viharzó éljenekkel jutalmazták a békítő tapintatos beszédet. Szóltak még többen. Gróf Zichy Manó a fő­rendek szabadelvű pártja nevében üdvözlő az alsóház hason pártját. Igen tetszett a mit szólt és a mint szólt. Miskolczy Borsodból Prónayt és Podmaniczkyt, az első fusionalistákat éltette. Szilágyi Dezső az igazságügyi minisztert akarta éltetni, de megtévedt s a belügyminiszternek kedveskedett. Végre várva-várva Tisza Kálmán is szólt. Az uj s a régi képviselők közötti jó viszonyt választá ő is th­emául magának. Hatásos szavait ismét az új képviselők karolták fel leginkább, de mindenki he­lyessé a mit monda. S mit a »suttogásról« monda, jó lesz megjegyezni. Ez egy öröklött régi, rosz szokás, a bujkáló cselszövény kártékony szokása. Soh sem lesz vége a toasztirozásnak, ha hall­gatják. De bejött a czigány a nagy terembe s elkezdte hozni. A hajó is megjött s a szolid társaság haza pá­lyázott. A kik maradtak, Wenckheim, Tisza Kálmán, Ghyczy, Szontágh Pál s más fiatalok, azoknak volt módjukban nem hallani a czigányt Szilágyi Dezsőtől. A­hány nagy úr maradt a társaságban, annyi toasz­tot mondott egymásután. Elmés, de hosszú toasztok sora volt ez, s még most is beszélne, ha egyik kedvencz minisztere Dezsőnek őt fel nem kéri, hogy tiz perczig hagyja békében a czigányt. — Szólt hát helyette a muzsi­ka. — A hegedű danolta Lavotát Wenckheim Bé­lának. — A kormányelnököt megvesztegette a siró vonó s jó kedve támadt a keserves panaszra. A zene ifjúsága ifjúságát felélesztette s coram publico mu­­zsikáltatta magát a teremben. Minden magyar ember nagyot örült a magyarosan úri mulatságnak. Mi történt azután, én nem tudom. Nekem mu­száj volt arról, a­mit láttam és hallottam,késő este a nyomdában újságot írni. Én csak azt óhajtom, hogy a kormány jó ked­vében soká tartson, mert jut abból nekünk is mind­nyájunknak. S ha mulatnak, kiknek sok a bajuk, ne irigyelje senki tőlük ezt; s ha valamikor nehéz gond találja az államférfiak vállait nyomni, akkor is befe­­lejtő biztatóul: »Húzd rá czigány, megittad az árát, Ne lógasd a lábadat hiába; Mit ér a gond kenyéren és vizen, Tölts hozzá bort a rideg kupába !« Különfélék. — aug. 31. (Ki »a bokros«?) A miniszterelnök sportman-kifejezése a mai képr.­házi ülést is foglal­koztatta. Szalay Imre azt hitte, (lásd: az or­szággyűlési tudósítást) hogy a király szavánál is fontosabb annak kijelentése, hogy ő bár »bokros«, még­sem az, s csak nagy nehezen csitíthatták el ad­digra, a­mig a trónbeszédet felolvasták. A­mint azon­ban ez véget ért, felszólalt Szalay Imre és »magya­rázatot« kért a min. elnöktől. B. Wenckheim egy elegáns parkrozással felelt. Ő — úgymond — nem igen szokta szavait »magyarázgatni«, különösen, ha támadni akart, de hát a »bokros« tisztes­séges magyar szó. Szalay Imre erre méltóság­­teljesen hallgatott. Nekünk azonban a tárgyhoz még hozzá kell szólanunk és egy nagy hibát ki­javítani. Azt a rettenetes hibát követtük el teg­nap, hogy a miniszterelnök »bokros« kifejezését Simonyira vonatkoztattuk, pedig az Irányinak szólt. Simonyi annyira nem »bokros« a sárga-fekete szín­től, hogy ma jelen volt a királyi palotában az or­szággyűlés megnyitásán. — A nagy hibáért szí­vesen bocsánatot kérnénk, — de nem tudjuk, kitől. — Úgy látszik, hogy­­a »bokros« kifejezés senkit sem sértett, csak Szalay Imrét, ki különben e szónak köszönheti, hogy híres ember lett — huszon­négy órára. (Az »Egyetértés« csónakegy-­­ e­t), mint említik, augustus 28-dikán V­á­c­z r­a­távevezést rendezett. Az egylet tagjaiból alakult ver­senyző csapat két részre oszlott; az egyik rész a »Janka« Rowlack-csónakon indult,a másik az »Egyet­értésen.« A »Janka« csónakon voltak: Rumbold B. egyleti művezető, Balázsovich Árpád,Baranyi Ödön, Novelly Emil, Ferenczi Manó. E csapat a fővámház­­tól délután 4x/2 órakor indult el. A nyulsziget felső csúcsához 6 óra 5 perczkor ért; a pócsmegyeri tég­lagyárhoz 63­. órakor; a dunakeszi komphoz 8 óra 25 perczkor; a gödi téglagyárhoz 9 óra 15 perczkor; a váczi zátonyokhoz 10 órakor.­­ Itt a verseny­zők nehéz küzdelmeket állottak ki, a zátonyokon a csónakot bokáig érő vízben kellett vonniok. —• Ezzel másfél órai időt vesztettek. Éjjel 1/212-kor érkeztek Váczra a czélponthoz, a hajó­állomás­hoz. — Ott az önkénytes tűzoltó-egylet küldött­sége és szép számú közönség fogadta őket. A »Janka« csónakot a Duna-egylet egy tagja Török Sándor egy vendéggel a »Nyil«-on kisérte. A Duna egylet ily evezéssel ekkora utat még nem tett. A második csapat szintén a fővámháztól egy órával ké­sőbb, este 5 óra 30 perczkor indult el az »Egyetér­tés« csónakon. Ebben Deák, Katinski József, Hets Ödön, Ribiánszky József és Schober Károly ültek. Ők éjjel 2 órakor értek Váczra. A Jankacsapat Váczról reggel 5 óra 10 perczkor indult vissza s 7 óra 30­ perczkor elérték a margitszigeti hidat. Az egész után a pihenésre 1 és egy negyed órát szántak, s igy Budapest és Vácz közt oda és vissza összesen csak 63­4 órán át eveztek. (A magyar athleticai club­ tagjai ezennel tisztelettel értesittetnek, hogy úgy az athle­ticai, mint vivási gyakorlatok 1. évi September 1-én (szerdán) est­e 7 órakor veszik kezdetüket a nemzeti lovarda helyiségeiben s ez időtől fogva a rendes gya­korlatok szokott órákban fognak pontosan megtar­tatni. Az igazg. választmány nevében: Császár Fe­rencz, egyl. titkár. (A H­u n y a d­y-e r­k­é l­y) alapkőletételi ün­nepélyéről, mely, mint említettük, f. hó 1- án ment végbe a vajdahunyadi várban, a következő részleteket közük : Az ünnepély ad­ását a város volt országgyű­lési képviselője, Benedikty Albert, mint elnök, Brá­­tsek Gyula, a vár restauratiójának műépítésze, és Dózsa Károly hunyadi m. kir. aljárásbiró mint jegy­ző, végezték. — D. u. 6 órakor az elnök hazafias rö­vid beszéddel megnyitván az ünnepélyt, Dózsa Ká­roly, toronyfalvi Tornya Sándor hunyadi járásbiró által szerkesztett, és a vajdahunyadi várnak és ko­­ronkinti birtokosainak, ős­időktől kezdve napjainkig terjedő, eredeti okmányokra alapított alkalmi em­­lékirását olvasta fel. Ekkor a várkastély külkertjéből megszólaltak a mozsárágyuk és a hullámzó nép tö­megének viharos éljenzései, mialatt a zenekar a Hymnust játszotta. Ezután Benedikty Albert tartott beszédet, melyet a jelen volt sokaság lelkesült éljen­zéssel fogadott, a zenekar pedig a Rákóczy-indulót játszotta. Az emlékirat a Hunyady-erkélyen jelen volt urak és hölgyek által aláíratván, több ércz­­pénzdarab, és a vár jelenlegi állapotát mutató rajz egy e végre készített bádogszelenczébe elhelyezve, és beónozva, az alapkő alatt vésett helyre illeszttettek. Az elnök az első kalapács-ütést ezen szavakkal tel­jesítette : »Isten áldd meg a magyart! Éljen a király! Éljen a hon!« A nép szűnni nem akaró éljenzései közt a zenekar ismét a Hymnust játszotta, és ezzel az ünnepély véget ért. (Nagy vasúti szerencsétlen­ség) híre terjedt el ma kereskedői körökben. Ma­gántáviratok azt jelentik, hogy a Párisból és Dél- Németországból jövő gyorsvonat Stembach közelében a sínekből kizökkent s a kocsik a magas töltésről a mélységbe zuhantak alá. Ha a hir igaz, akkor bizo­nyára számos emberélet is esett áldozatául a szeren­csétlenségnek, mely ismét az osztrák Erzsébet-vas­­úton történt. Ez a pálya újabban tudvalevőleg több kisebb-nagyobb szerencsétlenség színhelye volt, mi okból a vasút igazgatóságában személyváltozás is történt. A legújabb szerencsétlenség híre azonban még nincs megerősítve. (Harminc­két milliomos örökség.) Az amerikai aranyos nagybátyák gyakran fölmerülő esetét újabb változatban halottuk legközelebb. A történet három országban játszik. Itt Magyarország­ban kezdődik, átmegy a regényes Spanyolországba s a Themse partjain végződik, ha ugyan folytatása még ezután nem fog következni. Réges-régen, évtizedekkel ezelőtt egy Dunán­túl család négy éves fiúgyermeke váratlanul eltűnt a szülői háztól. Kutatták, keresték, de nem akadtak nyomára sehol. Azóta évtizedek múltak el, a szülők rég a földben porladoznak már s a még élő testvérek emlékezetéből is eltűnt az elve­szett gyermek emléke. Nem régen azonban hírt adott magáról az elveszett fiú. Londonban egy spa­nyol püspök halt meg s végrendeletében elmond­ja regényes történetét. Előadja, hogy Magyar­­országban született, meg is mondja családi nevét és azt is, hogy négy éves korában valaki elra­bolta az atyai háztól. Spanyolországba vitte s ott egy jezsuita kolostorban papi pályára neveltette. A fiatal p­ap az idők folyamában az ország egyik kiváló püspöki székébe jutott és óriási vagyonra tett szert. A püspöknek a­onban nem igen tetszhetett ij hazá­ja, mert élete végén Londonba költözött, hol meg is halt s végrendeletében magyar rokonaira hagyta va­gyonát. Az örökség legalább is 32 millió, ha ugyan nem kevesebb. A mint beszélik négy örökös van s már lépéseket tettek, hogy az örökség birtokába jus­sanak. Ez az uj örökségi história regényes története, higgje, a ki tudja. Minden­esetre jó, hogy a püspök Londonban s nem Spanyolországban halt meg, mert a spanyol kormánytól semmiféle fináncz és adóexe­­cutióval sem lehetne ilyen nagy örökséget megkapni. (Elfogott sikkasztó.) Halmay Al­bert budapesti likőr­gyáros a múlt év nyarán több

Next