Pesti Napló, 1875. szeptember (26. évfolyam, 199-223. szám)
1875-09-01 / 199. szám
Szalay Imre: T. képviselőtársaim! A tegnapi ülésben Wenckheim Béla báró miniszterelnök úr a zászló kérdésében Irányi Dániel képviselőtársamnak előterjesztésére egy kifejezést használt, mely kifejezés a következő: »Ha valaki bokros azoktól a színektől.« Engedelmet kérek, miután szerencsés vagyok magam is azok közé tartozni, akik szintén a színkérdés miatt nem mentek fel az országgyűlés megnyitása a Budára, magam iránti kötelességemnek tartom visszautasítani ezen kifejezést és a parlamenti illemnél fogva (Zajos felkiáltások a középen: Ohó! Rendre!) röviden csak azt jegyezni meg reá, hogy a t. miniszterelnök úr, úgy látszik, a sport terem igen gyakorlott az efféle műszavak használatában. (Élénk mozgás és felkiáltások a középen : Rendre!) Elnök: Kérem a t. képviselő urat, méltóztassék szavait a ház és a kormány méltóságához képest megválogatni. (Élénk helyeslés a középen.) Szalay Imre: A sport terén, mint említettem, a t. miniszterelnök úr járatos a műszavak elsajátításában , csak arra fogom kérni, szíveskedjék megválasztani a tért. (Helyeslés a szélső baloldalon. Zaj a középen.) Wenckheim Béla miniszterelnök: Én ugyan részemről nem szoktam szavaim magyarázgatásába bocsátkozni, főleg ha támadólag intézem azokat. Minthogy azonban a tegnapi alkalommal sértő szándékom épen nem volt, nem habozom annak kijelentésével, hogy a képviselő úr által idézett kifejezéssel senkit sem akartam megsérteni. — A szó, amelylyel tegnap éltem, tisztességes magyar szó (Élénk helyeslés a középen), a mely, azt hiszem, a parlamenti illemet nem sérti meg, (Helyeslés a középen) a mi nem is lehet szándékom soha, mert jól tudom, mivel tartozom a t. ház méltóságának és mivel tartozom minden tagjának. (Zajos tetszésnyilvánítások és tapsok a középen.) Elnök : A mai ülés napirendje ki van merítve. Holnap 10 órakor lesz az alakuló ülés. Tisztelettel felszólítom. képviselőtársaimat, szíveskedjenek a holnapi ülésre megbízó levelüket magukkal elhozni, hogy azokat a házszabályok értelmében a kijelölendő közjegyzőnek átadhassák. Ezzel az ülést bezárom. Ezzel az ülés 1 óra 20 perckor véget ért. II. A főrendiház ülése aug. 31. Az ülés kezdődik 192 órakor. Elnök: Mailáth György országbíró. Jegyzők: Szentiványi Gyula, Bánffy Dezső báró. A kormány részéről jelen vannak : Wenckheim Béla b., Széll Kálmán, Tisza Kálmán. A múlt ülés jegyzőkönyve hitelesíttetvén, Wenckheim Béla b. miniszterelnök bemutatja Ő Felsége kir. leiratát, melyben Mailáth György a főrendiház elnökévé és Szőgyény Marich László alelnökévé neveztetik ki. A leirat igy hangzik : »Mi Első Ferencz József stb. Kedvelt híveink ! Magyar miniszterelnökünk előterjesztése folytán a folyó országgyűlés tartamára a főrendi tábla elnökévé őszintén kedvelt hívünket, tekintetes és nagyságos székhelyi Majláth György belső titkos tanácsosunkat s országbírónkat, másodelnökévé pedig őszintén kedvelt hívünket, tekintetes és nagyságos magyarszőgyényi és szolgaegyházi Szőgyény-Marich László belső titkos tanácsosunkat, királyi főkamarásmesterünket s Fehérmegye főispánját ezennel kegyelmesen kinevezzük. Hozzátok egyébiránt császári és királyi kegyelmünkkel állandóan hajlandók maradunk. Kelt Lajtha melletti Bruckban 1875. évi augusztus hó 28-án. Ferencz József, s. k. Wenckheim Béla b. s. k.« A korelnök felhívására Mailáth György zajos éljenzések között elfoglalja az elnöki széket. A korelnök éljenek közt távozik az elnöki székből. Mailáth György elnök : (Zajos éljenzés közt elfoglalja elnöki székét.) Méltóságos főrendek! Urunk királyunk parancsának hódolatos készséggel engedve foglalom el újból ezen elnöki széket. Az e térem működésemnek éltető eleme volt azon kegyes jó indulat, melylyel irányomban a magas főrendek viseltettek, azon soha eléggé nem becsülhető bizalom, melylyel hivataloskodásom egész ideje alatt kisértek és azon szívélyes elnézés, melylyel a talán mindinkább előtére nyomuló fogyatkozásaimban engem gyámolítani meltóztattak. Fogadják ezért legforróbb hálámat; legyen szabad e támogatást újból kikérnem és részemről ígérnem, hogy arra mindinkább érdemesülni leend törekvéseimnek főczélja. Annál kívánatosabb ez reám nézve, minél fontosabbak a tárgyak, melyeknek hosszú sorozatát hallottuk ma a legmagasabb trónbeszédben a törvényhozás teendőiül kijelölve ; oly kérdések azok, melyek a közélet minden ágára kiterjednek, a nemzet szellemi és anyagi felvirágzását egyaránt érintik, és épen azért ezen kiváló fontosságuknál fogva szerencsés megoldásuk a méltóságos főrendek törvényhozási működését és bölcseségét nagyobb mértékben fogja igénybe venni. Nem kétlem, sőt reményem és hiszem, hogy midőn e kérdések a méltóságos főrendek alkotmányszerű tárgyalásának anyagát képezendik, azokat a hazafiság azon szellemében igyekezendőnek megoldani, mely őseiktől rájuk szállott és melyet utódaiknak szeplőtlenül szándékoznak átjuttatni, és fogják tenni azon függetlenséggel, mely sajátjuk, komoly higgadt tárgyilagossággal, mely a főrendiház mérséklő hivatásának természetszerű folyománya. És már most az ég áldása kisérje az imént megindult törvényhozói működést, adjon a magas kormánynak erőt, türelmet, s a közjóra intézett törekvéseiben a legjobb sikert; adjon pedig mindenek előtt és mindenek felett a felséges királyi párnak ép erőt és hosszas életet. (Hosszas lelkes éljenzés.) Mielőtt a napirendre térnénk, legyen szabad a mazgos főrendek óhaját megelőznöm és a hazafi érdemekben oly gazdag korelnöknek nevükben köszönetet nyilvánítanom, (Zajos éljenzés) s egyúttal arra kérnem, hogy ennek a jegyzőkönyvben kellő kifejezés adassék. (Élénk helyeslés.) Szőgyény Matich László háláját fejezi ki azon megtiszteltetésért, melyben ő felsége kegye által részesült, midőn a főrendiház alelnökévé neveztetett ki, mely állásra soha sem vágyott, és melyen az oly buzgó odaadással működött, hazafi érdemekben gazdag, és a főrendiháznak osztatlan szeretetét és tiszteletét méltán biró tárnokmestert (Hosszas éljenzés) e háznak vidorabb erőkkel biró érdemesebb s jogosultabb tagjai is nehezen pótolhatnák. Miután azonban a parlamentáris életnek változó esélyei és nyilvánulásai folytán, e díszes feladat ez idő szerint keresetlenül szólónak jutott osztályrészül, megnyugszik a viszonyok e nem óhajtott fejleményében, s azon, reményű, ritka esetekre, midőn a ház az elnök bölcs vezetését nélkülözni lesz kénytelen, maga számára a főrendiház tagjainak szives méltánylatát és elnézését kéri. (Élénk éljenzés.) Simor János bibornok-herczegprimás: Nagymélt. Elnök! Méltóságos főrendek! A főrendiház csak szerencsét kívánhat magának, midőn elnöki székén a méltóságodban oly férfiút szemlélhet és üdvözölhet ma is, mert nem legelőször, a kiben a bölcs, tapintatteljes körültekintő vezérnek minden tulajdonai egyesülnek. Nagyméltóságod sok évek során át nem csupán ékes szavakkal, hanem fényes tettekkel bizonyítá be, mikép lehet és kell a trón iránt törhetlen hűséget a legforróbb hazaszeretettel, a legszigorúbb igazságot bölcsen kíméletes engedékenységgel párosítani, és ekként a legnehezebb ügyeket is a kívánt és szerencsés megoldásra juttatni, melyek sokszor még a legélesebben látó elmét és a legjobb akaratot is függőben tartják, az elhatározásra nézve úgy, hogy Magyarország főrendeinek velem együtt mit sem lehet forróban és hőbben óhajtaniok, minthogy az isteni gondviselés nagyméltóságodat mondhatlan fontosságú teendői közt kitartó erővel ajándékozván meg, egyszersmind a főrendi házat is folyton növekedő érdem- és dicskoszorúval gazdagítsa. Azért szívemből óhajtom, s azt hiszem, hogy a méltóságos főrendeknek tolmácsa vagyok akkor, midőn mondom, hogy az isteni gondviselés nysgodat másod elnöktársával együtt sokáig éltesse és tartsa meg. (Élénk éljenzés.) Szlávy Olivér a képviselőház jegyzője átnyújtja ő felsége trónbeszédét. A trónbeszéd kihirdettetik s az arra adandó válasz czéljából a ház megalakulása után bizottság határoztatik megválasztatni. Károlyi György gr. benyújtja az igazoló bizottság jelentését, melyben 50-nél több főrendiházi tag igazoltnak jelentetvén ki, elnök constatálja, hogy a ház határozatképes. Elnök kérdést intéz a főrendekhez, várjon a jelen ülésben kívánják-e a házat megalakítani ? Tomcsányi József a házszabályokra figyelmeztet, melyek értelmében az alakulásnak azon ülésben kell megtörténnie, melyben a ház határozatképessége constatáltatott. Vécsey József b. megjegyzi, hogy az eddigi szokás szerint a király által meghívottak sorrendjében az egyházi méltóságok és zászlós urak után mindig a született főrendek szoktak sorban következni a nélkül, hogy a miniszterek és tisztviselők előbb említtessenek.Minthogy e részben ez alkalommal eltérés történt, a kérdést nem szeretné mellőzni. Elnök: Ha majd az igazoló bizottság jelentése teljesen előttünk fog feküdni, és ami fő dolog, ha a ház megalakulva lesz, akkor méltóztassanak észrevételeiket megtenni, vagy indítványt előterjeszteni. Most még nem lehet erről szó. Cziráky János az igazoló bizottság jelentésének azon részét, mely a főrendiház tagjainak névsorára vonatkozik, a trónbeszéd után kéri napirendre tűzetni. Elnök jelenti, hogy ő Felsége Erdődy Sándor grófot kir. főlovászmesterré, és Fratresevics Pál tábornokot a magyar testőrség kapitányává nevezte ki. Bemutatja továbbá a szabadságot kérő főrendek névsorát, jelentvén egyszersmind, hogy mintegy 35 főrendiházi tagnak ismeretlen tartózkodási helyük miatt, a kir. meghívó levelet kézbesíteni nem lehetett. Ezen ügyekre nézve az igazoló bizottság fog jelentést tenni. Cziráky János gr. indítványára az ülés fél órára felfüggesztetik, hogy ez idő alatt a tagok a ház megválasztandó tisztviselői iránt tájékozhassák magukat. A szünet után elnök a háznagyra és jegyzőkre vonatkozó szavazati jegyek beadására hívja fel a főrendeket és pedig szokás szerint először az egyházi rend tagjait, az után az ország zászlósait és végre a ház többi tagjait. A szavazati jegyek beadatván, az eredmény a holnapi ülésben fog felolvastatni. Elnök: Holnap 11 órakor kérem a méltóságos főrendeket ülésre megjelenni. A ház megalakulása után a napirend első tárgya lesz a legmagasabb kbr. trónbeszédre adandó válasz felirat, azután pedig az állandó bizottságok megválasztásának módozatai feletti tanácskozás, vagyis azon kérdés, hogy hány tagból fognak állani és hogy mely napon történjék meg a választás ? Ez lesz a holnapi napirendnek tárgya. Jelenleg pedig az ülésnek más tárgya nem lévén azt feloszlatom. Ezzel az ülés 3 órakor véget ért,kor sikerül felfedezni egy-egy iskolába nem járó tankötelest. Itt a szülők semminemű tandíjat nem fizetnek, sőt igen sok szegényebb sorsú gyermeket mindennemű ruhával és tankönyvvel ellát a város. Az iskolák minden előállított czélszerű és sikerrel használható taneszközzel fel vannak szerelve úgy, hogy van hazánkban nem egy kis gymnasium, mely az itteni népiskola természettani múzeumára irigy szemmel tekinthetne, van az iskolának felszerelt tornahelyisége, uszodája, konyhakertészete, faiskolája (szorgalmi kertek), mind-mind nagy gonddal és példás rendben kezelve, méhszorgalommal felhasználva a tanítás sikeresítésére. (Pedig ezen népnek alig van szüksége a mezei és kerti iparra, miután itt mindenki bányászattal foglalkozik.) A helyi népnevelés ügyének ily nagy mértékben való felkarolása mellett, nagyon természetesen következett a gömör- és tornamegyei tanítótestület f. hó 24—25-én Dobsina városában megtartott közgyűlésének fényesen sikerülése. A testvérmegye egyikében sem lett volna alkalmasabb hely e gyűlés megtartására ; a dobsinai nagyszerűen berendezett és felszerelt népiskolák az ő tanszergyűjteményeikkel, a jeles tanférfiak kitűnő minta-előadásaik s általában a városnak, a lakosságnak a népnevelés iránt minden lépten-nyomon mutatkozó, meleg érdeklődése, mind-mind bő tanulmányul szolgálhatott és szolgált is az egybesereglett néptanítóknak, kiket ezen kedvező körülmény és a városnak messze földön ismert szives vendégszeretete, tekintélyes számban vonzott oda. Közel kétszázan jelentek meg a 24-ére hirdetett közgyűlésen. Ezen közgyűlés mindjárt azzal kezdődött, hogy az év folytán, a közelebbi közgyűlés megtartása óta alakult kormánynak táviratilag bizalom és elismerés szavaztatott. (Noha emelkedett egy hang, mely szerint, mivel a Bpesten a közelebb tartotti torna-póttanfolyamra nem vettek fel szólót s vele még annyi másokat, nem érdemel a kormány bizalmat. Kapcsolatban e tárgygyal megemlítem, hogy nagy kár volt a budapesti tornatanfolyamot hallgatók segélyösszegét 80 írtra tenni a vidéken adott 60 helyett. Ez a 20 frt okozza, hogy mindenkor oly nagy számmal szoktak jelentkezni Budapestre.) Ebeczky Emil tanfelügyelő nagy tapintatot és mondhatom, páratlan ügyességet, bölcseséget tanúsított ; elnökölése alatt a közgyűlés a legnagyobb rendben és fényes eredménynyel folyt le. Aránylag rövid idő alatt (100^S-ig) a folyó ügyek, jelentések s számadások elintézése mellett, még mindig maradt idő három jeles értekezés felolvasására és oly nagyfontosságú eszmecserére, melynek a tagok valóban nagy hasznát vették, s nyoma a megyei népnevelésügy fellendülésében okvetlenül nyilvánulni fog. Mert mondhatom, hogy a többféle kategorikus hangon tartott elítélő hírlapi nyilatkozatok után, a tanítók nagy része itt is , mint sok más helyen feltétlenül elítélte az iskolai takarékpénztárak eszméjét, sőt még a házi iparnak az iskolában való kezelését is. Mikor az előadók elkezdték az ügyet tárgyalni, hangos és viharos ellenmondások voltak hallhatók, melyek könnyen nagyobb mérveket ölthettek volna, ha az elnök szigora és ügyessége le nem csitítja a kedélyeket s a gyűlés rendes mederben való nyugodt lefolyását nem biztosítja. Ámde mikor aztán több tagtárs előadta a kérdések mellett a meggyőző érveket, s főként mikor számosan a már általuk megkezdett takarékpénztár és házi iparoktatás kezelésében észlelt tapasztalataikkal is törekedtek meggyőzőleg hatni az üdvös eszme érdekében, megértették a dolgot és érdeklődő tudakozódás és felvilágosítás után, egyhangúlag jön hozva a kedvező határozat a két eszme felkarolását illetőleg. A közgyűlésen tárgyaltak apró részletezése kívül esik e lap keretén, itt csak azt említem még meg, hogy az eredményes tárgyalásokat, mintaeladásokat és kirándulásokat a város áldozatkészsége folytán, délben, este, villás reggelikor, áldomás és szórakoztató lakoma fejezte be. Ezen díszebédek és estélyekről, nem hinnék önök, mennyi érdekes eszmékben gazdag és humorteljes toasztot sorolhatnék el, ha merném az úgy is rövidre szabott tért azzal igénybe venni. Loyális érzelmű, lovagias magyar társasághoz illően az első toaszt a felséges uralkodó családot illette, mely után aztán minden érdemes tagtársnak kijutott az elismerés néha hármas adagban is. Minden izében magyar, becsületes szivet derítő, lelket melegítő mulatságok voltak ezek, megtisztelve a dobsinai városi előkelőségek és polgármester folytonos jelenléte által. Az ünnepélyességek sora 25-ikén késő éjjel ért véget. Ekkor lepték meg egy ügyes és jó erőkből összeállított karénekkel a polgármestert Dubaj köztiszteletben álló polgár házánál, hol a tanfelügyelő tiszteletére bucsu-estély rendeztetett. Az éj csöndjében kellemesen elhangzó ének végeztével a kölcsönös búcsú szavak is elhangzottak, a lelkes és buzgó polgármester Meskó Sámuel érzékeny, de szívből fakadt s szívhez szóló istenhozzádot mondott a kedves és valóban testvéri szívességgel fogadott vendégekhez, kik legszebb emlékeket vive magukkal, másnap visszatértek tűzhelyeikhez. D. Gy. kezeltetett, egyebütt 158 szegény. Dajkaságra kiadatott 306 gyermek. A hasznos háziállatok egészségi állapota nem volt kedvezőtlen. A személy-és vagyonbiztonság általában megnyugtató. Gyilkosság, rablás nem történt a megye területén, öngyilkossági eset csak 6 fordult elő. A gazdászati viszonyokat illetőleg, a beérkezett jelentések szerint az aratás eredménye általában rész középszerűnek mondható; a kapás növények, szőlő és gyümölcs jó termést adnak. A jun. 26-iki vihar okozta károk enyhítésére a megyénél eddigelé 2076 lat 22 kr és 3 drb. ez. huszas gyűlt be; ezenkívül Helferstorfer Othmár apát 1000 frtot adományozott. Az adóhátralékokról nem tartalmaz valami kedvező adatokat a jelentés. Az első negyed végén az adóhátralék 1,488,543 frt 130 krt tett; előiratott a második negyedre 710,534 frt 431//2 kr; ebből befizettek 427,682 frt 22/2 krt; túlfizetés 1656 frt 19 kr; tehát a valóságos adóhátralék a második negyed végén 1,771,389 frt 51 kr. A jelentés tudomásul vétetvén, megalakíttatott a kijelölő választmány Halász indítványára a következő urakból: Sántha P., Jankovich M. és Farkas Elek. Azután több, kevésbé lényeges dolog intéztetett el, illetőleg vétetett tudomásul. Ilyen a belügyminiszter leirata a legtöbb adót fizetők lajstromának kijavítása tárgyában. A fegyelmi bizottság elnökévé Madas Károly választatott, a kataszteri bizottságok pótválasztása pedig megerősíttetik. Végül a belügyminiszter azon leiratát illetőleg, melyben felszólítja a tvhatóságokat, hogy küldjenek egyéneket a budapesti tűzoltósághoz ingyenes kiképeztetés czéljából, a közgyűlés több város tagadó válasza értelmében kijelenti, hogy e kedvezményt nem veszi igénybe, miről a miniszter értesíttetni fog. Ezzel a gyűlés déli 1 órakor feloszlott. Holnap de 10 órakor folytatólagos ülés. terdalnokok« czímű humoros tartalmú operája e helytt szóba nem jöhet, mert e remekmű, rendkívüli szépségei mellett, oly nehéz, hogy igényeinek ének és zenészet tekintetében ritka opera-társulat felelhet meg. Eredeti német jellegű, de nem elsőrendű opera az »Orvos és gyógyszerész«, Dittersdorftól, ki a múlt század végén sokáig hazánkban lakott az akkori nagyváradi püspök házánál, és Lortzing »Fegyverműves«-e (»Waffenschmied«). E szerencsétlen sorsú zeneköltő kitűnő tehetségeit karmesteri kenyéririgység tette tönkre. Azt hiszem, e történeti igazság megemlítésében nem rejlik gonosz czélzás a budapesti viszonyokra. Az olasz iskola vígopera-szerzői közül Rossini magasan kiemelkedik, általánosan népszerűvé vált »Sevillai borbély«-ával. Donizettinek »Ezred leánya« czímű ismert operája, melyet a nemzeti színpadon újra fel akarnak eleveníteni, a legjobb e nembeli terméke. Nincs nagy zenei becse ugyan, s nélkülözzük is benne ama délies jellegű, üde dalfestést, hol — úgyszólván a hangjegyekből az olasz égalj örök friss virányának fűszeres lebe áramlik felénk ; de zenéje eleven, itt-ott pezseg az élettől, s a hálás czímszerepért elsőrangú soubrette-énekesnők még most is vetélkednek. Érdekes szövegét St. Georges és Bayard irta s tudvalevőleg az Iső császárság gránátosainak hírét, dicsőségét zengedezi. E tekintetben tehát »álláspontja« a túlhaladtak közé számítható, s most már Stuttgartban cs. kir. osztrák gránátosokat sem kénytelenek szerepeltetni benne, mert a Bernes Heine franczia sympatiáival, csakhogy jóval később, ez opera is száműzetett Németországból. E dalmű részleteiben igen közeledik a franczia stylhez, melynek (az epigonok közül csak Adamot, a halvány zenéjű, de jó tenorszereppel bíró »Lonjumeaui postalegény«) szerzőjét említve futólag) Boieldieu és Auber a nagymesterei. De ezekről majd külön szólunk. T ankréd. A népnevelési igent népe Dobsinán. Rozsnyó, aug. 26. Egyike legnevezetesebb felső-magyarországi bányavárosainknak Dobsina. E helyen már 1400 közepén virágzó bányaipar fejlődött ki, mely azóta nemcsak, hogy szakadatlanul fejlődik, hanem most legújabban a legmagasabb fokot érte el. Ugyanis kitűnően kezelt és jól fizető számos vasbányái mellett, a közelebbi években gazdag kéklény-arany ereket fedeztek itt fel, s most az úgynevezett czembergi hegységben ezen jeles iparczikk termelésére, valóban mesés összeget jövedelmező bányákat nyitottak. Nem tekintve mindezen Isten adta, kitartó szorgalommal és nagy munkával meghódított gazdagságot, s nem tekintve a városnak gyönyörű fekvését, a világhírű és tündéri szép jégbarlangját. Dobsina városnak a népnevelésügy iránt tanúsított meleg érdeklődése, s a hazában példányszerü áldozatkészsége az, mi kiválóan figyelemre és elismerésre méltó. Ezen kis városnak (5500 lélek) minden tanköteles gyermeke jár iskolába. Itt mint csodaszerü, különös esemény fogadtatik, ha oly Pestmegye évnegyedes közgyűlése. (Első nap.) — aug. 31. A mai közgyűlésre a bizottsági tagok teljes számmal jelentek meg, és a karzaton közönséget is lehetett látni. Gr. Szapáry István főispán déli 12 órakor megnyitja az ülést és előadja, hogy V. Ferdinánd ő Felsége temetésén néhány megyei bizottsági taggal képviselte a megyét. A közgyűlés tudomásul vévén a főispán intézkedését, a boldogult felséges nejéhez részvétfeliratot határoz intézni. Következett az alispáni évnegyedes jelentés, melynek érdekesebb részleteit a következőkben reproducáljuk. Meghaltak a lefolyt évnegyedben : gróf Teleky Sándor biz. tag, Barina Vendel györgyei plébános és Jancsics Antal nyugalmazott csendbiztos. Üresedésbe jött: a pilisi alsójárási szolgabirói állomás Zlinszky Eleknek kataszt.becslő-biztossá történt kineveztetése folytán, (helyettese Bódiz László), a pilisi felső járási orvosi állomás dr. Kelndorfer Arm. lemondása folytán (helyettese Bakó Péter) ; a pilisi felső járási szolgabirói állomás (helyettese Szunyogh János); végül Gánóczy Flóris közp árvaszéki ülnök lemondása folytán ezen állomás is üresedésbe jött. Az összes választások a holnapi ülésben fognak végbemenni. A népesedési mozgalmat illetőleg az egész megye területén születési eset volt 4091, halálozás 3220; a születések tehát 871 esettel múlták felül a halálozásokat. Ezek között Czegléd 190 szül. és 146 halál., Nagy-Kőrös 152 sz. és 106 h., Szent-Endre 39 sz. és 33 h., és Vácz 98 születési és 104 halálozási esettel szerepel. Ez utóbbi helyen a halálozás felülmúlta a születéseket. A közegészségi állapot általában javultnak mondható az előző negyedhez képest. Járványos volt, Hartán, Kontolon és Szalk Sz.-Mártonban a himlő: Kis-Kőrös, Kalocsa és Bátyán a kanyaró; Solton a vörheny. A járási orvosok által 630 szegény beteg A sabadelvü párt bankettje. Fecernnt magnum áldomás. Ittak előre. A honatyák első napja vigalom vala, mint lakodalom a régi jó szokás szerint. Most jönnek hát a mézes hetek. A boldog házi élet következzék utánon. Czigányzene és champagnei gyöngyöztek az erekben. A lelkek ölelkeztek a jó kedvben. A hazafiság is tud mulatni s a gond játszik a vicczel koczczintás közben. A legkönnyebb beszéd a toaszt, ezen szónoklati epigramm. S a közös tál és a közös pohár, közös érzést kelt a szívekben. Ezért kell az országgyűlést banketten kezdeni és végzeni. Szent Margit szigetén van egy roszkorcsma, hol drága pénzen éhezni lehet. A szolgálat is van olyan kitűnő, mint a félegyházi csárdában. Ide czipelte jó Kovács Laczi a hon »régi és új« képviselőit ölelkezésre. Eső is esett, de hisz az jó jel az esküvő napján. Sokan valának a szabadelvűek, kik úgy, amint a koczka összesorsolta őket, keverve ültek a hármas asztalnál. A szomszéd és a vis-a-vis hol ösmerték egymást, hol nem ösmerték. Se baj, ma ép az ismeretlenek az érdekesbek. A százötven vendég hat órakor leült s mikor megunta ülni, kapott levest. Aztán még valamit, mit, nem tudom, mert már akkor az egész társaság nem szájjal, hanem fülével evett. Első Boér volt, az elnöklő öreg, ki poharat emelt a kegyes királyért. Felállt mindenki, csengett a pohár s a harsány éljen messze túlharsogta a tust, mely hymnusz zengett a királyra. Azután csend jön, ünnepélyes figyelem csendje. Komoly szavakat mondott Ghyczy Kálmán. A szabadelvű párt feladatát és felelősségét fejtegető s egy pillantást vetve a jövendőbe, az összetartást ajánlotta. Ivott a kormányért, mely e pártot vezetni van hivatva, s ki nem hitte, hogy a szabadelvű párt gouvernementális, azt az éljenzés zamatos hangja hamar meggyőzhető, hogy Magyarországnak egyetlen pártja »liberális kormánypárt.« Wenckheim Béla következett utána, s jóizü kedvvel s tetszetős finomsággal éltető pártját, melynek nagy hivatást vindiál jövőre. Deák Ferenczre Móricz Pál köszöntött s általános éljen szakitá félbe beszédét s koronázta szavait. Ghyczyre Szontágh Pál mondott toasztot, ki után kis Pulszky kisérte meg beszélni s beszéde végén Tisza Kálmán bő éljent aratott. Balek, Árvamegye képviselője Gorovéra ürité poharát. Széll Kálmánt Tisza László s Zichy Viktor éltették. Csernátony jó toasztot mondott arról, hogy e párt nem »egyesült« szabadelvű párt, hanem egységes. S az ifjú s régi képviselők barátságát és összeforradását hangsulyozá. Szavai hatást keltettek s a nem minden ok nélkül féltékenykedő uj képviselők viharzó éljenekkel jutalmazták a békítő tapintatos beszédet. Szóltak még többen. Gróf Zichy Manó a főrendek szabadelvű pártja nevében üdvözlő az alsóház hason pártját. Igen tetszett a mit szólt és a mint szólt. Miskolczy Borsodból Prónayt és Podmaniczkyt, az első fusionalistákat éltette. Szilágyi Dezső az igazságügyi minisztert akarta éltetni, de megtévedt s a belügyminiszternek kedveskedett. Végre várva-várva Tisza Kálmán is szólt. Az uj s a régi képviselők közötti jó viszonyt választá ő is themául magának. Hatásos szavait ismét az új képviselők karolták fel leginkább, de mindenki helyessé a mit monda. S mit a »suttogásról« monda, jó lesz megjegyezni. Ez egy öröklött régi, rosz szokás, a bujkáló cselszövény kártékony szokása. Soh sem lesz vége a toasztirozásnak, ha hallgatják. De bejött a czigány a nagy terembe s elkezdte hozni. A hajó is megjött s a szolid társaság haza pályázott. A kik maradtak, Wenckheim, Tisza Kálmán, Ghyczy, Szontágh Pál s más fiatalok, azoknak volt módjukban nem hallani a czigányt Szilágyi Dezsőtől. Ahány nagy úr maradt a társaságban, annyi toasztot mondott egymásután. Elmés, de hosszú toasztok sora volt ez, s még most is beszélne, ha egyik kedvencz minisztere Dezsőnek őt fel nem kéri, hogy tiz perczig hagyja békében a czigányt. — Szólt hát helyette a muzsika. — A hegedű danolta Lavotát Wenckheim Bélának. — A kormányelnököt megvesztegette a siró vonó s jó kedve támadt a keserves panaszra. A zene ifjúsága ifjúságát felélesztette s coram publico muzsikáltatta magát a teremben. Minden magyar ember nagyot örült a magyarosan úri mulatságnak. Mi történt azután, én nem tudom. Nekem muszáj volt arról, amit láttam és hallottam,késő este a nyomdában újságot írni. Én csak azt óhajtom, hogy a kormány jó kedvében soká tartson, mert jut abból nekünk is mindnyájunknak. S ha mulatnak, kiknek sok a bajuk, ne irigyelje senki tőlük ezt; s ha valamikor nehéz gond találja az államférfiak vállait nyomni, akkor is befelejtő biztatóul: »Húzd rá czigány, megittad az árát, Ne lógasd a lábadat hiába; Mit ér a gond kenyéren és vizen, Tölts hozzá bort a rideg kupába !« Különfélék. — aug. 31. (Ki »a bokros«?) A miniszterelnök sportman-kifejezése a mai képr.házi ülést is foglalkoztatta. Szalay Imre azt hitte, (lásd: az országgyűlési tudósítást) hogy a király szavánál is fontosabb annak kijelentése, hogy ő bár »bokros«, mégsem az, s csak nagy nehezen csitíthatták el addigra, amig a trónbeszédet felolvasták. Amint azonban ez véget ért, felszólalt Szalay Imre és »magyarázatot« kért a min. elnöktől. B. Wenckheim egy elegáns parkrozással felelt. Ő — úgymond — nem igen szokta szavait »magyarázgatni«, különösen, ha támadni akart, de hát a »bokros« tisztességes magyar szó. Szalay Imre erre méltóságteljesen hallgatott. Nekünk azonban a tárgyhoz még hozzá kell szólanunk és egy nagy hibát kijavítani. Azt a rettenetes hibát követtük el tegnap, hogy a miniszterelnök »bokros« kifejezését Simonyira vonatkoztattuk, pedig az Irányinak szólt. Simonyi annyira nem »bokros« a sárga-fekete színtől, hogy ma jelen volt a királyi palotában az országgyűlés megnyitásán. — A nagy hibáért szívesen bocsánatot kérnénk, — de nem tudjuk, kitől. — Úgy látszik, hogya »bokros« kifejezés senkit sem sértett, csak Szalay Imrét, ki különben e szónak köszönheti, hogy híres ember lett — huszonnégy órára. (Az »Egyetértés« csónakegy- et), mint említik, augustus 28-dikán Vácz ratávevezést rendezett. Az egylet tagjaiból alakult versenyző csapat két részre oszlott; az egyik rész a »Janka« Rowlack-csónakon indult,a másik az »Egyetértésen.« A »Janka« csónakon voltak: Rumbold B. egyleti művezető, Balázsovich Árpád,Baranyi Ödön, Novelly Emil, Ferenczi Manó. E csapat a fővámháztól délután 4x/2 órakor indult el. A nyulsziget felső csúcsához 6 óra 5 perczkor ért; a pócsmegyeri téglagyárhoz 63. órakor; a dunakeszi komphoz 8 óra 25 perczkor; a gödi téglagyárhoz 9 óra 15 perczkor; a váczi zátonyokhoz 10 órakor. Itt a versenyzők nehéz küzdelmeket állottak ki, a zátonyokon a csónakot bokáig érő vízben kellett vonniok. —• Ezzel másfél órai időt vesztettek. Éjjel 1/212-kor érkeztek Váczra a czélponthoz, a hajóállomáshoz. — Ott az önkénytes tűzoltó-egylet küldöttsége és szép számú közönség fogadta őket. A »Janka« csónakot a Duna-egylet egy tagja Török Sándor egy vendéggel a »Nyil«-on kisérte. A Duna egylet ily evezéssel ekkora utat még nem tett. A második csapat szintén a fővámháztól egy órával később, este 5 óra 30 perczkor indult el az »Egyetértés« csónakon. Ebben Deák, Katinski József, Hets Ödön, Ribiánszky József és Schober Károly ültek. Ők éjjel 2 órakor értek Váczra. A Jankacsapat Váczról reggel 5 óra 10 perczkor indult vissza s 7 óra 30 perczkor elérték a margitszigeti hidat. Az egész után a pihenésre 1 és egy negyed órát szántak, s igy Budapest és Vácz közt oda és vissza összesen csak 634 órán át eveztek. (A magyar athleticai club tagjai ezennel tisztelettel értesittetnek, hogy úgy az athleticai, mint vivási gyakorlatok 1. évi September 1-én (szerdán) este 7 órakor veszik kezdetüket a nemzeti lovarda helyiségeiben s ez időtől fogva a rendes gyakorlatok szokott órákban fognak pontosan megtartatni. Az igazg. választmány nevében: Császár Ferencz, egyl. titkár. (A Hu n y a dy-e rké ly) alapkőletételi ünnepélyéről, mely, mint említettük, f. hó 1- án ment végbe a vajdahunyadi várban, a következő részleteket közük : Az ünnepély adását a város volt országgyűlési képviselője, Benedikty Albert, mint elnök, Brátsek Gyula, a vár restauratiójának műépítésze, és Dózsa Károly hunyadi m. kir. aljárásbiró mint jegyző, végezték. — D. u. 6 órakor az elnök hazafias rövid beszéddel megnyitván az ünnepélyt, Dózsa Károly, toronyfalvi Tornya Sándor hunyadi járásbiró által szerkesztett, és a vajdahunyadi várnak és koronkinti birtokosainak, ősidőktől kezdve napjainkig terjedő, eredeti okmányokra alapított alkalmi emlékirását olvasta fel. Ekkor a várkastély külkertjéből megszólaltak a mozsárágyuk és a hullámzó nép tömegének viharos éljenzései, mialatt a zenekar a Hymnust játszotta. Ezután Benedikty Albert tartott beszédet, melyet a jelen volt sokaság lelkesült éljenzéssel fogadott, a zenekar pedig a Rákóczy-indulót játszotta. Az emlékirat a Hunyady-erkélyen jelen volt urak és hölgyek által aláíratván, több érczpénzdarab, és a vár jelenlegi állapotát mutató rajz egy e végre készített bádogszelenczébe elhelyezve, és beónozva, az alapkő alatt vésett helyre illeszttettek. Az elnök az első kalapács-ütést ezen szavakkal teljesítette : »Isten áldd meg a magyart! Éljen a király! Éljen a hon!« A nép szűnni nem akaró éljenzései közt a zenekar ismét a Hymnust játszotta, és ezzel az ünnepély véget ért. (Nagy vasúti szerencsétlenség) híre terjedt el ma kereskedői körökben. Magántáviratok azt jelentik, hogy a Párisból és Dél- Németországból jövő gyorsvonat Stembach közelében a sínekből kizökkent s a kocsik a magas töltésről a mélységbe zuhantak alá. Ha a hir igaz, akkor bizonyára számos emberélet is esett áldozatául a szerencsétlenségnek, mely ismét az osztrák Erzsébet-vasúton történt. Ez a pálya újabban tudvalevőleg több kisebb-nagyobb szerencsétlenség színhelye volt, mi okból a vasút igazgatóságában személyváltozás is történt. A legújabb szerencsétlenség híre azonban még nincs megerősítve. (Harminckét milliomos örökség.) Az amerikai aranyos nagybátyák gyakran fölmerülő esetét újabb változatban halottuk legközelebb. A történet három országban játszik. Itt Magyarországban kezdődik, átmegy a regényes Spanyolországba s a Themse partjain végződik, ha ugyan folytatása még ezután nem fog következni. Réges-régen, évtizedekkel ezelőtt egy Dunántúl család négy éves fiúgyermeke váratlanul eltűnt a szülői háztól. Kutatták, keresték, de nem akadtak nyomára sehol. Azóta évtizedek múltak el, a szülők rég a földben porladoznak már s a még élő testvérek emlékezetéből is eltűnt az elveszett gyermek emléke. Nem régen azonban hírt adott magáról az elveszett fiú. Londonban egy spanyol püspök halt meg s végrendeletében elmondja regényes történetét. Előadja, hogy Magyarországban született, meg is mondja családi nevét és azt is, hogy négy éves korában valaki elrabolta az atyai háztól. Spanyolországba vitte s ott egy jezsuita kolostorban papi pályára neveltette. A fiatal pap az idők folyamában az ország egyik kiváló püspöki székébe jutott és óriási vagyonra tett szert. A püspöknek aonban nem igen tetszhetett ij hazája, mert élete végén Londonba költözött, hol meg is halt s végrendeletében magyar rokonaira hagyta vagyonát. Az örökség legalább is 32 millió, ha ugyan nem kevesebb. A mint beszélik négy örökös van s már lépéseket tettek, hogy az örökség birtokába jussanak. Ez az uj örökségi história regényes története, higgje, a ki tudja. Mindenesetre jó, hogy a püspök Londonban s nem Spanyolországban halt meg, mert a spanyol kormánytól semmiféle fináncz és adóexecutióval sem lehetne ilyen nagy örökséget megkapni. (Elfogott sikkasztó.) Halmay Albert budapesti likőrgyáros a múlt év nyarán több