Pesti Napló, 1875. november (26. évfolyam, 250-274. szám)

1875-11-02 / 250. szám, Esti kiadás

250 szám. Szerkesztési iroda: Barátok-tere, Athenaeum-épület. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza, Rím­a«««­ «Vidd. november 2 1875. Kiad­ó-h­ivatal: Barátok-tere, Athenaeum-épület. A lap anyagi részét illető közle­­mények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadóhivatalhoz intézendők. ESTI KIADÁS. Előfizetési feltételek: Postán küldve , vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti ki­adás együtt: 3 hónapra . . . 6 frt — kr. 6 hónapra ... 12 » — » Az esti kiadás portal kfllfunkffldáseért felülfizetés évnegyedenként 1 forint. Az előfizetés az év folytán minden hónapban mestkezdhető, de ennek bármely napján tö­rténik !«, mindenkor a hó elad napjától számittatik. 26. évi folyam. Hirdetések szintúgy mint előfizetések a KIADÓ­HIVATALBA Barátok­ tere, Athenaeum-épület küldendők. Budapest, nov. 2. A két ünnep nagy csöndben múlt el. A lapok ünnepi czikkei főleg a vám- és a vasut­­ügyekkel foglalkoztak. A »P. Lloyd« az egész politikai helyzetet s a kormány eljárását bí­­rálva, s elősorolva azt, hogy a minisztérium a vasútkérdés megoldásában eddig semmit sem tett, s a bank — meg a vámügyben nem vallott szint, a következőket mondja: »Sok mindenféle dolognak kell másként és jobban történnie, hogy csak azok méltányos követe­lései is kielégíttessenek, ki valóban őszinte jóakarattal fognak a kormány tette meg­ítéléséhez.­­Remélhetőleg a miniszterelnök úr is ennek teljes tudatával bír , vala­mint a felett sincs kétségben, hogy nyil­vános ügyeink meneteléért, bármely res­­sortéba tartozzanak is azok,­­a felelősség őt, s csakis egyedül őt illeti. Ő csak egy ember ugyan, s bármily erőteljesek is legyenek vállai, arra alig képesek, hogy minden terhet el­viseljenek ; — de ő tőle függ, hogy a rendel­kezésére álló erőknek lendületet s irányt ad­jon, s ha megtörténnék, hogy az egyik vagy másik erő a kitűzött czélnak nem felelne meg, tőle függ, hogy ez erőt mással helyet­tesítse. « Több törvényhatóság­i pártkörből vesz­­szü­k a hírt, hogy a kormánynak bizalom szavaztatott. A kormány működéséről kevés a hír. Egyik levelezőnk arról tudósít, hogy a fo­gyasztási adók restitutiója ügyében a magyar kormány nagyobb munkálattal válaszolt az osztrák kabinet kifogásaira. Az osztrák mi­nisztérium azt állítja, hogy e kérdés össze­függ a quóta kérdésével s hivatkozván az osztrák quótatörvényre, ez ügyet is tíz évre megállapítottnak tekinti. A magyar kormány ez állításokat nem fogadhatja el, s erre vo­natkozólag hosszabb munkálatban felelt. Tisza Kálmán mint elnök,kormány­zásának megkezdését, a törvényhatóságokhoz intézett hosszabb köriratban tudatja. A kör­irat befejezése így hangzik: A midőn megjegyezném, hogy a miniszterelnök személyére nézve történt változás csupán személyi jellegű lévén, a hivatalbeli elődöm alatt követett kormányzati elvek továbbra is irányadók maradnak egyúttal azon várakozásomnak adok kifejezést, hogy (czim)az alkotmányos kormányt,melynek vezetésére ő felsége legmagasb bizalmából meghivattam, a közjó és rendes kormányzat előmozdítását czélzó intézkedései­ben, a törvények és a törvényen alapuló rendeletek pontos végrehajtásában törvényes hatásköréhez ké­pest készséggel és erélylyel támogatni fogja.« A lefolyt két politikai élete élénk és vál­tozatos volt. A keleti viszonyok még foly­ton napirenden állottak és a kabinetek figyel­mét is sokat foglalkoztatták. Minthogy a tö­rök csapatok hadviselésének módja, Herczego­­vinában a barbárság jellemét öltötte magára, az osztrák-magyar nagykövet igen komoly előterjesztéseket ten a portának s az orosz hivatalos lap communiquét közölt, mely ko­molyan figyelmezteti a portát, hogy a péter­­vári kabinet a keresztény lakosság jogos pa­naszainak orvoslását fogja sürgetni.Konstanti­­nápolyban ez iránt sok ígéretet tettek, sőt a legújabb hírek szerint kormányváltozás is áll küszöbön. Az »Agence Havas« szerint a beiráni ünnep után Hussein Avni basa fog nagy­vezérré kineveztetni. Mindezeknél azonban sokkal fontosabb a »Times« azon híte, hogy az idegen consulok jelentése szerint a porta egyáltalán képtelen a herczegovinai mozgal­mat elfojtani s hogy az idegen hatal­maknak beavatkozniok kellene. Ha e hit igaz, akkor a keleti kérdés legkö­zelebb uj stádiumba fog lépni. A szerb skupstina a héten elnapolta­tok. Az uj ülésszak nov. 30-án kezdődik, s mindenekelőtt a már régebben előterjesztett 1875. és 1876. évi költségvetések megszava­zásával fog foglalkozni. Mint az előtte való héten Thiers beszé­de, úgy legközelebb Gambetta egy levele dominálta a franczia politikai életet. Legkö­zelebb lyoni barátai lakomára hívták meg az exdictatort, Gambetta oct. 25-én kelt le­vélben köszönte meg a meghívást, melyet nem fogadott el. Terjedelmes válaszában át­tér a politikai viszonyokra. A február 25-ei törvények a köztársasá­got véglegesen megalkották s az új intézmé­nyek a küszöbön levő általános választások­ban fogják a tűzpróbát megállani. A levél bi­zalommal néz a választások elé, erős köztár­sasági többséget fognak ezek eredményezni, melyben a conservatív érdekek, és a haladó törekvések kezet nyújtanak egymásnak. Hogy ez azonban megtörténjék, a megyénkénti sza­vazást kell elfogadni. Gambetta igen hossza­san fejtegeti e rendszer előnyeit, s azután így folytatja: És bármi jön is, ne aggódjanak a végeredmény miatt. A választások, valamint a senatus,­ úgy a kép­viselőház számára, a köztársaság diadalát jelentik. Négy év óta nem mulasztottam el alkalmat a köztár­sasági eszme haladásait, Francziaország különböző részeiben és a franczia társadalom különböző rétegei­ben figyelemmel kísérni. A­nélkül, hogy részletekre térnék át, melyek itt nem lennének helyökön, bizto­síthatom önöket, hogy Francziaország csak azért várt oly türelmesen azon pillanatra, midőn meg­­hatalmazottainak tetszeni fog, hogy visszaadják neki souverain jogait, mert rendületlenül el van szánva a köztársaságot megszilárdítani. Nagyon jól tudta, hogy végtére mégis csak meg kell őt kérdezni s hogy akkor baj nélkül, erőszakosság nélkül, úgy­szólván izgatottság nélkül is megválaszthatja a maga férfiait és diktálhatja akaratát. Hallatlan és nem ér­demelt szerencsétlenségeiből tanúságot merítve a nemzet kétségkívül nyert tapasztalásban és gyakor­lati érzékben. Megunta ama szabadítókat, a­kik tönk­re tették, a fecsegőket, a­kik tévútra vezették, vállat von ama fanatikusokkal szemben, a­kik őt olyan múltba akarnák visszavezetni, melynek már neve is elviselhetetlen neki. Maga akarja kezelni ügyeit s az ország kormányzását az ország által végeztetni. Ez a politika van hivatva a legközelebbi választásokban diadalmaskodni s a közelebbi országos képviseletek vezérelvéül szolgálni. Mi lesz a feladat, mely jövendőbeli képvise­lőinkre hárul ? Két szempontból lehet szemügyre ven­ni : először a belpolitika általános vezetése, másod­szor a behozandó törvények és reformok szempontjá­ból. Az első tekintetben hamar meg lesz az egyetér­tés. Szükség van szabadelvű politikára, mely kivéte­les törvényektől megment bennünket s csak egy bűn­tényt fenyit: a köztársasági elv és az általános sza­vazatjog elleni támadást, mely az igaz választási sza­badságot vissza állítja, midőn az egyleti és társasulá­­si szabadságot törvényesen védi; a községeknek a maguk szabadságát vissza adja, s végül a jogok gya­korlását azzal biztosítja, hogy tiszta látkörü férfiakat állít az ügyek élére. A törvényhozói munkára igen fontos lesz a programot kijelölni, mert diadalmas majoritásokban mindig meg van a hajlam mindenbe egyszerre fogni s igy mindent összezavarni és meg­rontani. A levél hosszasabban fejtegeti, hogy a politika olyan, mint minden tudomány, fo­­konkint kell haladnia, körültekintőleg, vi­gyázva és mérsékletesen. Azután így foly­tatja : Már most mutatkozik három nagy feladat, mely az ország legközelebbi képviseletének elég dolgot fog adni: az ország hitele, anyagi ereje és szellemi haladása. Gazdag, erős és felvilágosodott Franczia­­országot kell teremteni. E feladatok elseje pénzügyi újjáalkotást igényel a jövedelmi adóval, mint alap­kővel ; a pénzt rendesen onnan vegyék, a hol van s a fogyasztásról a terhek levétessenek. A második pont­nál arról van szó, hogy a katonai szolgálat csak­ugyan általánossá, a hadsereg a nemzeti büszkeség legfőbb kifejezésévé, minden polgár részére a fér­fiasság iskolájává tétessék. E reformra az ország már elő van készülve, s azt most csak ki kell egészíteni. Végül és mindenek­előtt nemzeti nevelésünk rendszerét tökéletes gépe­zetté kell átöntenünk, mely az államnak visszaadja valódi jogosítványait s az egész nép tömött soraiból az értelmiséget és erkölcsösséget előtérbe tudja csalni. Legyen az általános és egyszersmind szak­szerű rendszer, mely a franczia népszellem oly gaz­dag és változatos képességeit érvényre emeli az elemi iskolától az egyetemig, a modern társadalom alap­elvein, a polgári törvények iránti tiszteleten alapítva, mely a hazához való kizárólagos szereteten nyugszik, s a francziák minden osztályát a bizalom,­­ a köz­jó iránti versengés és nemzeti együvé tartozandóság szellemében egyesíti. Ezen feladatokról hosszasabban szólva Gambetta végül ezeket írja: Az alkotmány védelme alatt szemtanúi leszünk a conservativ párt az újítás pártjával való békés és törvényes küzdelmének, a köztársaság wighteinek harczával a tortokkal, a­mint a közvélemény szavát egymástól elvonni iparkodnak s egymást rendesen felváltják az államkormányon. Ezen egyesült Fran­­cziaországban talán meg lesz adatva nekünk az osz­tályok gyűlöletét, és kölcsönös bizalmatlanságát el­tűrni, a polgári békét visszaállítva látni. E befolyás alatt biztonsággal várhatni az üzle­tek és közjóllét hallatlan felvirágzását, a folyton élén­kebbé váló ragaszkodást a köztársasági intézmények­ben, s a közbiztonság szakadatlan haladását. Euró­pa az állhatatos, erős és mérsékletes Francziaor­­szágnak rokonszenveit s az őt megillető rangot vissza fogja adni. Akkor bizalommal lehet majd a február 25-ki és mindenkor javítható alkotmány revisiójához fogni. Ha ily módon rend és szabadság biztosítva lesznek a könyörületesség ama nagy tényére is gon­dolhatunk, mely utálatos polgári háborúnk utolsó nyomát van eltörölni hivatva. A levél minden körben igen jó hatást ten. A német parliament trónbeszéddel megnyittatott. Az új görög kormány meg­alakult . Kumunduros miniszterelnök October 30-án fejtette ki a kamrában az új cabinet programmját. A spanyol csatatéren a kor­mány csapatai nagy actiót kezdettek meg, mely végcsapást akar a lázadásra mérni. Az orsz. szabadelvű párt holnap, no­vember 3-án délután 6 órakor saját helyi­ségében értekezletet tart. Budapest, nov. 2. (Bizalmi nyilatkozatok a kor­mányhoz.) Torontál megye közgyűlése, mint hall­juk, Tisza Kálmán min. elnökhöz üdvözlő és bi­zalmi feliratot; — K. Wenckheim Béla minisz­terhez pedig a megye közönségének rokonszenvét, mely tiszteletét és elismerését kifejező feliratot inté­zett. — A debreczeni szabadelvű párt Tisza Kál­mánhoz bizalmi feliratot intézett, melyben többi között a következőket mondja: A debreczeni »sza­badelvű párt« tagjai, már azon időben, a midőn még különböző utakon vélték a haza javát előmozdíthatni, örömteljes bizalommal ünnepelték meg a napot,melyen nagyméltóságod hazafias politikai fellépése által lehe­tővé tette a két nagy országos pártnak, sőt a nemzet minden előrelátó bi fjainak egyesülését, s e bizalomból kifolyólag alakították meg s szervezték a pártot. E párt a legőszintébb bizalmát nyilvánítá s feltétlen tá­mogatását igére az ország kormányának, mely a nagy­méltóságod országos eseményt képező politikai nyi­latkozata alapján ő felségének a királynak alkotmá­nyos felhívására megalakult. Az azóta közbejött ese­mények a nagyméltóságodba és az egész kormányba őszintén helyezett bizalmunkat semmi tekintetben alább nem szállították, sőt emelték. (H­g Eszterházy Pál kitünte­tése.) Sopronyban, mint ottani levelezőnk írja, a megyei tisztikar, szeretete és őszinte ragasz­kodása zálogául, főispánjának, hg Eszterházy P­á­lnak, három évi kormányzása után, beiktatása évforduló napján, f. évi oct. 28-ikán, pompásan kiál­lított diszalbumot nyújtott át, mely a megye összes tiszti személyzete fényképeit foglalja magában s táblázatán a megyének remekül készített czimerét, körülékitve a rgi ház szineivel,viseli.Ugyanekkor érke­zett meg a köztiszteletü főnök részére a Lipótrend kö­zépkeresztje, melylyel fejedelmünk őt a politikai téren bölcs mérséklete s finom tapintata által legujab időben szerzett érdemei legmaga elismeréséül kitüntette, s a mely eset a tisztikar szeretetes hódoló nyilvánulásával találkozván, a megye derék alispánjának a testületileg tisztelgők élén alkalmat nyújtott, egyúttal e fejedelmi kitüntetés fölötti őszinte s szívélyes örömüket is ki­fejezhetni. —­ A kegyelt főispán érzékeny sza­vakban köszönte meg e reá nézve kettős kitüntetést. A megye boldognak vallhatja magát, melynek főis­pánja és tisztikara teljes egyetértésben munkál­kodván sikerdúsan a közigazgatás terén, egymást kölcsönösen tisztelni és szeretni rövid idő alatt meg­tanultak. (A budapesti ügyvédi kamara­ utolsó bizottsági ülésében feliratot határozott intézni az igazságügyi miniszterhez, a budapesti tör­vényszék fenyítő osztályának Bu­davárába való áthelyezése ellen. Indokoltatik e felirat azzal, miszerint nem csak a leg­több kerületbeli felekre nézve terhes, sőt sokszor le­hetetlen lesz a tárgyalások és kihallgatásokhoz pon­tosan megjelenni, hanem, hogy az államkincstár is évenként legalább 100.000 frtnyi tanu­­díj-költséggel terheltetik, miután a budai várban félnapig marasztalt tanukat díjazni kellene. Ezen indokokon kívül kiemeltetik a czélba vett áthe­lyezés ellen szóló azon érv is, miszerint törvényszéki tárgyalásoknak nyilvánosságán érzékeny csorba ej­tik egy oly rendszabály által, mely a tárgyalásokat messzire fekvő és nem könnyen hozzáférhető helyre, mint a budai várba teszi. Különben is siet az idő, a budai várban kiszemelt helyiségeket előbb nagy költségekkel be kellene rendezni és kiépíteni, hogy végre kérdéses legyen használatuk. Nagyon tanácsos lesz tehát, hogy az igazságügyi miniszter úr ebben, a főváros érdekeit nagyon közel érintő ügyben csak érett megfontolás után dönt. Mi hasznunk lenne abból, ha a soroksári utczában levő ideiglenes fenyítő­­törvényszéki helyiségek után egy második proviso­riummal a budavári Fortunaházzal tennének­ drága kísérletet ? (A képviselőház pénzügyi bizott­sága) I. é. november 4-én d. e. 10 órakor ülést tart. O­r­d­ó­d­y Pál, a p. n. bizottság jegyzője. (A vasmegyei szabadelvű párt) Szombathelyen f. é. november hő 7-én d. u. 5 órakor a Sabaria fogadó nagytermében több fontos tárgy elintézése végett gyűlést tart, melyre a szabadelvű párt tagjai tisztelettel meghivatnak. Elnöki megbí­zásból Nagy Jenő, a szabadelvű párt jegyzője. (Az adóbehajtások tárgyában) Torontál megye közönsége a következő fel­iratot intézte a pénzügyminiszerhez: Alispánunké­ngnaki. évi október 12 én s foly­tatólag tartott rendes őszi közgyűlésünkön a megye állapotát jelző jelentésének tárgyalása alkalmával, több oldalról történt felszólalások folytán, melyek e megye területén folyamatban levő adóhátralékoknak kényszer alkalmazása melletti behajtásánál tapasztalt szabálytalanságok lehető meggátlására irányultak, hozott határozatunkhoz képest nagyméltóságodat egész tisztelettel értesíteni szerencséltetünk, misze­rint a különben törvényben gyökerező végrehajtások­nál nem követtetik a törvény intenzióinak megfelelő eljárás, mert a­midőn egy részről az adójukat fizetni mulasztók, adójuk lerovásával kényszer útján is szo­ríthatók, s az ilyenek ellen a törvény szigora alkal­mazandó is, úgy más­részről az erre hivatott köze­gektől méltán elvárható, hogy minden visszaélések, szabálytalanságok és törvénytelenségektől óvakod­janak. Nagyméltóságú pénzügyminiszter úr! E megye területén igen sok községben az adó­végrehajtások oly­annyira kíméletlenül foganatosít­tatnak, hogy a midőn az adóhátralékosoknak adójuk lerovása fejében már minden gabnakészletük, ide értve még a vetőmagot is lefoglalták, s igy ez évre az illetők a szó teljes értelmében további fizetésekre már képtelenekké váltak, a végrehajtás az 1868. évi XXI. törvényczik 40-ik §. világos rendelete elle­nére, még a nélkülözhetlen igavonó marhára, sőt az illetőknek élet fenntartására szükséglő gabnára és élelmi czikkekre is kiterjesztetik. Meggyőződve lévén e megye közönsége, hogy a magas kormánynak intenziója nem az, miszerint az ország adófizető polgárait ily eljárás mellett már a legközelebbi jövőre is, bizonyára első vonalban csak­is az államot érzékenyen sújtólag,sőt magát az állami­ságot veszély­eztetőleg fizetőképtelenné tegye tisztelet­­teljes kérelmünkkel oda járulunk, kegyeskedjék köze­geit oda utasítani, hogy ott, hol már a nélkülözhető volt gabnanemüek, marhák s egyéb czikkek lezálo­­goltattak s elárvereztettek, legalább a vetőmag, kü­lönösen pedig az élelemre szükséglő gabnanemek és igavonó marha meghagyassék, s hogy ott, hol már előre láthatólag csakis a költség szaporítását elő­idéző adóvégrehajtás eredményre úgysem vezetne, az állami czél elérve nem lenne,­­a kényszer után való behajtást beszüntessék. Kelt Torontálmegye bizottságának 1875. évi octóber 12-én s folytatva több utána következett napjain Nagy-Becskerek mezővárosában tartott őszi rendes közgyűléséből. Torontál megye közönsége nevében: Dániel János alispán. Magyar polgári ünnepély a pesti lövöldében oct. 31-én. A pesti lövöldében, oct. 31-én, érdekes ünne­pélynek voltunk tanúi. A budapesti polgárok a szeretet és bizalom ki­tüntetésével tisztelték meg a főváros polgármesterét, s ez alkalommal egyszersmind fényes jelét adták a főváros magyarosodásának. A főpolgármestert, Ráth Károlyt a lövész­társulat főlövészmesterének választa meg, s ez alka­lomból a lövész­társulat tagjai elkészíttették Ráth arczképét, melyet ünnepélyesen oct. 31-dikén leplez­tek le. Az ünnepélyre, a lövésztársulat díszes termébe, néhány száz ember gyűlt össze , mondhatni, a fővá­rosi polgárság szine-java volt együtt. Ott láttuk Kammermayer s Gerlóczy polgármestere­ket, T­h­a­­­s­z Elek főkapitányt, a városi tanács majd minden tagját, számos főbb városi tisztviselőt, a journalistika több képviselőjét stb. A lövölde be­­járatát s a termet számos zászló érité. Pont egy órakor mozsárdurrogás hirdette az ünnepelt férfiú megérkeztét. Ráth Károly, élje­nekkel fogadtatva, díszes kiséret által követve tartá a lövöldébe bevonulását, melynek küszöbén Fuchs elnök fogadá. Meleg szavakkal üdvözlé, a társulat örömét jelentvén ki, hogy őt körében fogadhatja. Ráth Károly szívélyes szavakkal felelt, s ezután, a jelenvoltak legzajosabb éljenzése között, a terembe lépett. A lepellel borított arczképe előtt R­a­d­o­c­z­a János üdvözli a főpolgármestert. Ékes beszédben so­rolta elő a főpolgármester nyilvános életének fő moz­zanatait, kiemelvén, hogy őt mindenkor polgártár­sainak szeretete és bizalma karolta fel. Budapest polgársága örömmel és bizalommal látja ma is őt a főpolgármesteri helyen, s a polgárság egy része sie­tett iránta érzett tiszteletének ez arczkép felállításá­ban kifejezést is adni, és szóló kéri a megtiszteltet, hogy a bizalom e jelét szívesen fogadja. Elhangozván a zajok éljenek, melyekkel e be­széd fogadtatott, Ráth Károly következőleg felelt: »Megilletődve, mélyen megilletődve állok önök előtt kedves polgártársaim, és megvallom, ez ünne­pélyes perezben alig találok szavakat, melyekkel hálá­mat, köszönetemet méltólag kifejezhetném a meg­tiszteltetés, s azon kivételes kitüntetésért, melyben a pesti lövésztársulat, illetőleg önök, kedves polgár­társaim, engemet részesíteni kegyeskedtek. Valamint az alkotmányos, úgy a társadalmi élet legboldogítóbb élvezete, a polgári jutalmak, a polgári elismerésnek legszebbike: bírni polgártársa­inak bizalmát, tiszteletét és szeretetét! Ily jutalomban, ily ritka kitüntetésben része­sítettek önök engemet ismét, midőn arczképemnek e díszes termekben a polgári egyetértés e nagy emlé­­kű csarnokában, helyet adva, szerény polgári műkö­désemnek megörökítését kegyesen elhatározni mél­­tóztattak. Meghajolva önöknek óhajtása, önöknek paran­csoló szava előtt, mélyen érzem a kitüntetés, a meg­tiszteltetés nagyságát, és ha van valaki, ki azt egész mivoltában méltányolni tudja, a­mint azt keble mélyében és hálásan átérezni képes, úgy az én vagyok, ki e részben, e téren az elsőbbséget senki­nek sem engedem át ; nem engedem át különösen azért, mivel azok sorába tartozom, s tartoztam min­dig, kik polgártársaik bizalmát, polgártársaik elis­merését a köz- és társadalmi élet legmagasztosabb s legszebb kitüntetésének ismerik. Ama megtisztelő, ama szívélyes szavak, melyek mélyen tisztelt barátom, s lövésztársam által az imént hozzám intéztettek, engemet mélyen megha­tottak, — és azok után érzem még inkább, hogy az irántam tanusitott kegyességért, szívességért, s rokon érzületért önöknek mennyi hálával tartozom. Polgári készséggel fogadtam el azon díszes, s tiszteleti állást, melyet e társulat körében önöknek kegyessége, polgártársi szives jó­indulata reám ru­házni jónak látott, elfogadtam egyrészt a legőszin­tébb kötelességérzet által vezéreltetve, más­részt azon gondolat által áthatva, hogy önökkel tisztelt polgártársaim, valamint a nyilvános örömeit s bajait, úgy a társadalmi élet gyönyöreit is, s ha kell annak gondjait is egész készséggel, s egész oda­adással fo­gom megosztani. Én azon alkotmányos kötelesség érzete vezé­relt engem akkor, midőn elhagyva azon magas állást melyet az igazságszolgáltatás terén elfoglalni szeren­csém volt, azon állásra vállalkoztam, melyet igen tisztelt barátom felemlíteni szives volt, s melyet a nyilvános, s politikai élet terén jelenleg elfoglalni szerencsés vagyok. — Akkor is csak alkotmányos polgári kötelességet véltem teljesíteni, midőn polgár­társaimnak szent s megtisztelő bizalma előtt megha­jolva, ama felette díszes, de egyszersmind nehéz ál­lásra vállalkoztam. Törekvéseim valamint eddig úgy ezentúl is oda lesznek irányozva, hogy a bennem helyezett bizalom­nak megfelelve, állásom nehéz kötelmeit és felada­tát, — mennyiben azt szerény tehetségekkel páro­sult erős akarat tenni képes, — hiven teljesítsem. Életem egyik legszentebb feladatának tekintet­tem mindig a polgártársaim által reám ruházott kö­telességeknek megfelelni, — és e kötelességek kö­zött legfőbb és legszentebb: — a főváros érdekeit, a főváros felvirágoztatását, polgártársaim jólétét, s boldogságát előmozdítani. E kötelességnek — legyenek önök meggyőződ­ve, hiven fogok megfelelni, és állásom minden hatal­mával, lelkem minden erejével oda fogok hatni, hogy Budapest nemcsak az ország értelmiségének, és a hazai ipar-, s kereskedelemnek,­­ de a polgári eré­nyeknek is központja legyen. E nagy, e szent czélnak elérése azonban, nem tőlem, nem egyesek bármily becsületes s erélyes működésétől, hanem számos, igen számos tényezőnek öszhangzatos közreműködésétől függ; de ha azt akarjuk hogy a czél általában, s mielőbb elérettes­­sék, ha azt akarjuk, hogy Budapest mint a ma­gyar koronának, és a nemzetnek egyik legfőbb büszkesége, s legnagyobb kincse az őt megillető dí­szes helyet elfoglalja, akkor mindenek előtt három főtényezőt kell szem előtt tartani, s irányadóul el­fogadni, és ez: a tiszta hazafiság, a pol­­gár­i egyetértés, és a törhetlen munkás­ság minden téren! A tiszta hazafiság, az igaz hazafi­ság legyen a köz s magán­életben irányadója, ru­gója minden tevékenységünknek. Én azt hiszem, hogy csak akkor nézünk átalában boldog jövendő elé, csak­­ akkor számíthatunk tevékenységünk diadalára, ha felismerve a mai kor szellemét, annak zászlóját ma­gasan lobogtatjuk, és ez a józan democratia, a józan szabadság zászlója; azon democratiát értem, mely az egyenlőséget a törvény egyenlő tiszteletében, s alkal­mazásában, és nem a kivételes önzésben keresi; azon szabadságot értem, mely az egyesek jogkörének köl­csönös tiszteletében, és a rend, a biztonság fentartá­­sában találja a legfőbb garanciát. A polgári egyetértés egyik mel­­lőzhetlen feltétele szellemi s anyagi haladásunknak,­­ mellőzhetlen feltétele a nagy feladat megoldásá­nak, és a főváros polgárai együttes boldogságának. Oda kell tehát törekednünk, hogy politikai és társa­dalmi téren mindenkor az összetartás szelleme, és egyedül csak az ügy szentsége vezéreljen bennünket; oda kell törekednünk, hogy a testvéri egyetértés mi­nél inkább megszilárduljon,­­ egy szellem, egy gon­dolat, egy szent óhajtás lelkesítsen mindenkor min­ket, és ez a haza, s a főváros együttes jóléte s bol­dogsága ! És végre a törhetlen munkásság minden téren legyen a főtényezők sorában a harma­dik lánczszem. A kor szelleme komoly munkára hívja fel a nemzeteket, és a ki intő szavát nem követi, az előbb-utóbb elpusztul menthetlenül. Ha azt akarjuk tehát, hogy betöltsük azon hivatást, mely mint a fő­városnak polgárait első­sorban minket megillet, ak­kor munkásságot, tevékenységet kell kifejtenünk, minden téren, minden irányban. A munka nem szé­­gyenít, hanem nemesit, és erős hitem, hogy csak a komoly munka által fogjuk elérni azt, hogy főváro­sunk oly központját képezze hazánknak, melyben tu­domány és művészet, ipar és kereskedelem egyiránt honosul, oly központját, melyből minden szellemi mozgalom kiinduljon, s mely a tiszta polgári erény, az igaz hazafiság, és műveltség tűzhelye legyen. Ez lévén rendületben hitem, s keblem legőszin­tébb óhajtása; — nem tartózkodom kimondani, hogy életem legszebb pillanatai közé fogom mindenkor sorolni a jelen perczet, melyben szeretett polgártár­saim által környezve, oly tiszteletben, oly kitüntetés­ben részesülök, minél nagyobbat, szebbet, polgár pol­gárnak nem nyújthat. Örökké emlékezetes leend e mai nap előttem, s hasonló hálára kötelezett családom előtt, — főleg azért, mivel épen oly társulat által érdemesittettem a mai kitüntetésre, mely a tiszta hazafiság, az igaz polgári szellem, s a testvériség zászlóját mindenkor magasan lobogtatta, — oly társulat által, mely egy részt az egyenlőség magasztos elvét mindenkor val­lotta, s hirdette, — másrészt pedig a polgári élet terén s a főváros javára fáradhatlan munkásságot, s tevékenységet fejtett ki, — s igy ama három főténye­zőt, melynek öszhangzatos működésétől együttes jó­létünk függ, — mindenkor szem előtt tartotta, s je­­jelenleg is tartja. Fogadják mélyen tisztelt polgár- és lövésztár­saim legőszintébb, s keblem mélyéből fakadt báláim­nak ismételt kifejezését, és egyúttal azon férfias ígé­retemet, miszerint egész készséggel teendek mindent, mit a társulat érdekeinek előmozdítása, az egylet igaz polgári jellegének kifejtése, szellemi s anyagi jólétének emelése, és az egyenlőség szent elvének ér­vényesítése igényelnek. — Végül engedjék meg, hogy azon kérelmet nyilváníthassam, miszerint engemet s családomat igaz polgári szives jóindulatukban, s további rokoni érzületükben megtartani méltóz­­tassanak.« A jelen voltak e beszéd számos pontját zajos éljenzéssel fogadták, befejezésekor pedig perczekig tartott a lelkes éljenzés. Az ünnepély ezután fényes lakomában találta folytatását, kitűnő zene és érdekes beszédek kísére­tében. — Az áldomásokat alig tudjuk elszámlálni. Megnyitá azokat Fuchs elnöknek a Felsé­geikre mondott toasztja, melyet az ünnepelt fő­polgármesterre, a városi tanács jelen lévő tagjaira, a hazára stb. mondott áldomások követtek. Ráth Károly főpolgármester a derék lövész-társulatot élteté. Az áldomások mind magyar nyelven mondat­tak, s az egész ünnepélyen nem hangzott egyetlen egy nem-magyar szó sem. Zajos éljenekkel fogadta­tott három kiváló polgár (Mendl, Leben és Schmid­­lechner urak) magyar áldomása, kik 3—4 évvel ez­előtt nem tudtak még egy szót sem magyarul, s ma már folyékonyan beszélik a magyar nyelvet, család­jukat is magyar szellemben és nyelvben neveltetvén. A jelenvoltak e feletti lelkes elismerésének adott kifejezést V­e­c­s­e­y Sándor, éltetvén a fővá­rosi magyar polgárságot, mely alatt ma­holnap már az egész polgárság lesz érthető. így folyt le ez érdekes ünnepély, melylyel derék budapesti polgárok megtiszteltek egy valóban közszeretetben álló és méltán népszerű férfiút, s fényes bizonyságot szol­gáltattak egyszersmind dicséretes hazafiui törekvé­seikről. A törvényszékek reductiójáh­oz.*­ (Levél a szerkesztőhez.) E czim alatt közli a »Pesti Napló« melléklet­lapjában Eger városának az igazságügyi miniszterhez közelebb azért beadott kérvényét, hogy a reductiók alkalmával Egerben hagyassák a törvényszék. Nem tartottuk a nagy közönség elé valónak az ily vitának részleteit és azért szép szerényen reflectáltunk B. J. ur sati disant válaszára a »Gyön­gyös« czimü vidéki lapban, azt hivén, hogy majd arra a válasz az »Eger« czimü lapot gazdagitandja.E helyett megjelen az egri kérvény, melyre ezúttal s e téren csak röviden de válaszolnunk kell, mert oly állítások, és tételek foglaltatnak benne, melyek a valósággal ellen­keznek s igen alkalmasak arra, hogy a közelebbről be nem avatott közönséget elámitsák. Felszólalunk te­hát az osztó igazság érdekében s e czimen kérünk ezen, különben a vidéki lapokba való tárgynak egy kis helyet, hivatkozva a »P. Napló« loyalitására, mely szerint a helyre­igazításoktól soha sem tagadta meg a helyet. Mindenekelőtt tiltakozunk s a legkomolyabban visszautasítjuk kérvényezők azon szavait, melyekkel jónak látják bevezetni kérelmüket, miszerint azért szólalnak fel, mert­­ama jogosulatlan agi­­t­a­t­­­o­k, melyek Eger városa és annak vidéke, vala­min Heves megye közönsége legnagyobb részének ismert érdekei ellenirányúi­nak, Gyöngyös részéről , már előbb megin­dít­ottak.« *) A jelen czikket, mint a szerkesztőséghez intézett levelet közölve, a vitát az Eger részéről netán adandó vá­­laszszal, befejezettnek tekintjük. A szerk.

Next