Pesti Napló, 1876. január (27. évfolyam, 1-24. szám)

1876-01-01 / 1. szám

hangulatán és a­hol a gyökeres javulás remé­nye oly bágyadt, mint nálunk. Nemzetgazdasági válság ki-kitör rövi­de­bb vagy hosszabb időközökben mindenütt, sőt minél fejlettebb a közgazdaság, annál sű­rűbb és mélyebb szokott lenni a krízis. Már szinte törvénynek tekintik, hogy minden ki­­lenczedik évben egy nagy, Európát és Ame­rikát megrázó nemzetgazdasági válság követ­kezik be, melynek nyomain idővel újabb gyarapodás éled föl. De az a rázkódás, mely hosszabb időközök után az egész művelt em­beriséget éri, kisebb körökben itt-ott szünte­len foly és pusztításaival megtermékenyíti a haladás földjét Minden találmány az erőmű­vek vagy vegytan mezején, minden nagyobb társadalmi átalakulás, a forgalomnak minden erélyes­ hatványozása kimozdítja a szellemi s anyagi productiót eddigi medréből, letipor ezer meg ezer existentiákat, hogy tért szerez­zen az újabb erők kibontakozásának. A fokozott gyarapodásnak tehát mindig némi pusztulás trágyázza meg földjét, és mire a productió tetőpontjához jutott, ismét egy bizonyos megerngedés áll be, hogy újból még nagyobb szívóssággal előbbre vitessék a civilisatió műve. Ezen mindegyre fölebb tö­rekvő hullám törvényének alá van vetve Ma­gyarország gazdasági élete is. Most a hullám völgyében tengünk, de miért kelljen egyedül nekünk lemondanunk a fölemelkedés remé­nyéről ? Állami önrendelkezésünk visszanyerté­vel rohamosan fokoztuk országos háztartásun­kat és nagy befektetéseket tettünk a közgaz­dasági erők hatványozása végett. Mindkettő­nek terhet viselnünk kellett kezdettől fogva, holott a képesség ezen tehernek hordására csak idővel fog teljesen kifejlődni. De azért ne ítélje el senki azt a törekvést, mely a mai keserves átmenetben részes. Ha Orosz- és Oláhország, California s Ausztriába nem sietnének nyersterményeik tömeges foko­zásával ,­­ ha éjszakról és délről, kelet­ről és nyugatról a vasutak és csatornák hálózata nem sűrűsödnék szüntelen; ha a tarifaverseny segítségével gabonánkat, lisz­tünket , fánkat , állatainkat a fogyasztó piacáról való leszoríttatás nem fenyeget­né , akkor várhattunk volna a közelmúlt­ban és várhatnánk ezentúl is, és nem kel­lene idegen tőkékkel erőinket táplálni. De az idő nem vár, és az anyagi kultúra más ál­lamokban legalább is oly rohamosan tört előre, mint nálunk a hatvanas évek végén. Hisz ha mérsékeltebb lett volna künn a ha­ladás, mikép következhetett volna be épen a lázas túltermelés következtében, egész Euró­pában és Amerikában az a közgazdasági cri­sis, mely még ma sem múlt ki egészen. Ha az itt-ott elkövetett hibákat, minőket bizony egy állam sem volt képes egészen elkerülni, leütjük, akkor örülhetünk, hogy azon investitiók, melyek nélkül végkép hátra­maradtunk volna, máig megtörténtek, éspedig megtörténtek úgy a szellemi, mint az anyagi erőfokozás terén ; örvendhetünk, hogy azok már egy nevezetes lépéssel közelebb vannak a teljes gyümölcsözéshez, és hogy az előbbre­haladt szomszéd államok és hazánk közt a ránk nézve hátrányos különbség aránylag lejebb szállt. Mostani viszonyaink tehát elég keservesek, tekintve a jelent, de a javulásra sokkal biztosabb lehet a kilátásunk épen azon tényezők miatt, a­melyeknek megterem­tése következményeiben vállunkat nyomja. De lásson is hozzá az állam és a társa­dalom, hogy ez ország gazdasági erőit kifejt­sék. Első gondunk legyen a mezőgazda­ság emelése, mert ez talaja összes nem­zeti productiónknak, csak ezen nevelkedhe­­tik életerős ipar, csak ez táplálhatja folyto­nosan a hazai kereskedelmet. Pedig mi taga­dás, egész mezőgazdaságunk beteg. Közvi­szonyaink megdrágítják a termelést, a kül-Biri fől­ité fejét. Könyei szinte omoltak. Nem is szűnt meg előbb sírni, mig a »mama« nem hagyta abba. Theodora asszony letörülte könyeit s Birire nézett. — Igazad van Juditom, — szólt megenyhülve. Igazad van. Isten adta, isten vette s mást adott he­lyette ! Darvasiné helyeslőleg mosolygott, de ez a mo­soly nagyon erőltetett volt. — Ez most az én Dini fiam — folytatá Dora néni — ez a kis Biri lányom. A hang, melylyel e szavakat mondá, egy pilla­nat alatt sejteni engedé ama titkot, mely e lánykát körüllengé s meggyőzött arról, hogy ama kö­­nyek, melyeket e gyermek Dini fölött hullat, anyi­­val keservesebbek, mert egy öntudatlan lélekből törnek fel, melyen az ösztön már is jogát érvényesíti. Theodora asszony fürkészőleg tekintett rám, mintha meg akart volna győződni: várjon tartozik-e még fel­­világosítással. Mindazáltal semmit sem szólt s az a néma tekintete anyi gyöngédséget, anyi szeretetet hirdetett, melyet minden gyermek áldhat, ki előbb volt árva, mint született a ki akkor talál szülőket, a mikor szülei meghaltak. A beszélgetést családomra s utazásaimra vit­tem át , aztán indokolni kezdtem hosszas hallgatá­somat s azt a körülményt, melynél fogva már több, mint tizenöt éve nem néztem Szederjes felé; de Theodora asszony csakhamar félbeszakasztá e tár­gyat s egy ügyes fordulattal a bált hozta szőnyegre. — Nos, édes Oszkárom, igaz, hogy nem lesz oly fényes, mint a világvárosok tánczvigalmai; de azért itt is csak mulatni fog, mert hölgyeink, azok nagy választékban vannak. — Szeret-e tánczolni ? — Kérdé Darvasiné. Igen ? Annál jobb : úgy nyert ügye van Szederjesen. A mi hölgyeinket mással nem is igen hódíthatja meg. A táncz, a szédületes keringő, az ingerkedő quadrille­­ im ez a hatalom, melylyel kegyüket ki­vívja. S ki tudja : várjon azt, a mit a­ tündöklő Teano­­palotában, s a lagúnákban tükröződő palazzo Giova­­nelliben hiába keresett, nem találja-e föl épen itt Szederjesen, a casino szines­ papirossal díszített ter­mében ! (Folyt, köv.) föld versenye pedig lenyomja az árakat. Ha még alább száll a földmivelés tiszta jövedelme, akkor mezőgazdaságot csak az folytathat, s ki birtokot a jelenleginek fele áron szerezhet. És mert a földmivelés haszna nem felelne meg a birtok mostani tőkeértékének, természetes hogy az ingatlan nagy része devalvált áron más kezekre fogna szállni. Az új birtokosok boldogulnának, de vájjon az ő gyarapodásuk a magyar fajnak, Magyarországnak volna-e boldogsága ? Az előnyös termeléshez értelmesség, ipar­kodás szükséges, de szükséges mindenek fö­lött olcsó tőke. A szemes élet túlnyomó ter­melésétől a nagyobb mérvű állattenyésztésre, s azon növények szélesebb körű productiójára való átmenetei, a­melyek iparra szükségesek, csak olcsó tőke segítségével sikerülhet. Azért hasztalanok vasutaink,hasztalan akár mi néma vámpolitika, ha hitelügyü­nket nem teszszük önállóvá, s ha a földbirtokot nem saturáljuk ol­csó hitellel. Szesz-, czukor- és söripar, a­mely nélkül intenzív mezőgazdaságot el nem érünk és a mely iparágak felvirulása előtt kézműipar­ba hajtani kevés pénzünket hiba lenne, mond­juk: szesz-, czukor-és sörtermelésünk nem fogja az ausztriai industriával kiállhatni a versenyt, a­míg nálunk a tőkék drágábban és nehezeb­ben megszerezhetők mint a Lajtr­án túl. A kormányra s a törvényhozásra nagy feladat vár tehát a részben, hogy helyes vámügyi politikával, a hitelügy füg­­getlenítésével, a közlekedés rendezésével meg­teremtse azon alapot, melyen a társadalmi s egyéni iparkodás jutalmát megtalálhassa. Mi nem toljuk az egyesek kötelességét a kormány vállaira; az állami mindenhatóság sehogy sem a mi bálványunk. De az egyeseknek leg­jobb igyekvése megdől, ha gyarló vámügyünk, ha ingatag hitelszervezetünk. Csak magunk­tól, a nemzettől, képviselőitől függ, hogy mind e viszonyok megjavuljanak. Legyen éber a nemzet, ismerjék fel az ország igaz ér­dekeit a képviselők. Adja Isten, hogy a nem­zeti politika diadalt ülhessen az új évben a közgazdasági téren is. Az országos gazdasági egyesület igazgató választmánya f. hó 30-án a köztelken Ló­­nyay Gábor elnöklete alatt ülést tartott. Mindenek­előtt a novemberben a köztelken rendezett borkiállí­tásra kiküldött bíráló bizottság és a bírálat eredmé­nye terjesztetett elő. Az igazgató választmány utasí­tása szerint a megbírált borok közül csak azok em­­líttettek meg nyilván­osan,melyeket a bizottság, mint a kivitelre alkalmasakat, dicsérő oklevelekkel kitün­­tetendőknek vélt, ellenben a bármely tekintetben hi­bás borokra tett bírálati észrevételek csak az illető kiállítóval közöltettek az egyesület részéről. A kimutatás azon örvendetes jelenséget tünteti ki, hogy a hibás borok a kiállított mennyiségnek alig egy nyolc­adát képezik. Egyúttal kimondja a bizott­ság, hogy boraink sokfélesége borkereskedésünk fejlő­désére hátrányul szolgál,mert a sok elnevezés a külföldi kereskedőt csak zavarja a választásban, sőt a hamis elnevezések mellett csak elősegíti a visszaéléseket. Arra kell tehát törekednünk, hogy borainkat csupán a főbb promontóriumok,vagy vidékek szerint elnevezve vigyük a piaczra, mire azonban boraink jellemző sa­játságának meghatározása és az ország borászati le­írása és térképezése szükséges. A kezelésnél még mindig csekély gondot fordí­tunk az egyenlítésre, további hibánk az, hogy sokan az óborokra nagy súlyt fektetnek, holott az óbor le­het egyéni passió tárgya, de rendes kereskedelmi czikkre már nem alkalmas. Épen az a francziák egyik mesterfogása a bortermelésnél, hogy értik boraikat több évi termés ügyes összevegyítése által folyvást egyenlő minőségben kiszolgáltatni függetlenül az év­járás szeszélyeitől. Ezután felolvastatott a kitüntetett borok több évre terjedő jegyzéke, mely szerint I. a fehér asztali borok közül A) kitűnő, vagyis első rendűnek találta­tott 39 kiállítónak bora, B) jeles vagyis másodrendű­nek 36 kiállítónak bora, C) jó, vagyis 3­ adrendűnek 20 kiállítónak bora, II. a fehér, pecsenyeborok közül A) első­rendűnek 39, B) másodrendűnek 17, C) harmadren­dűnek 9 kiállító bora, III. a könnyű vörös bo­rok közül: A) első rendűnek 10, B) másodrendűnek 9, C) harmadrendűnek 2, IV. vörös pecsenye borok közül: A)elsőrendűnek 20,B) másodrendűnek 12, C) harmadrendűnek 4. V. Az a­s­z­u b­o­r­o­k kö­zül : A) tokaji aszú 15, B) vegyes aszú 12. VI. ü­r­­m­ö­s közül 2 VII. pezsgők közül 4 kiállítónak bora tüntettetett ki. (A névsor legközelebb közöltetik.) A birálat ezen eredménye örvendetes tudomásul vétetett. Havas József, a borászati szakosztály el­nöke ajánlja, hogy a bírálatnál a bizottság részéről követett elvek a jövőben is lehetőleg zsinórmértékül szolgáljanak, nem zárván ki az idővel lehető javítá­sokat. Elnök L­ó­n­y­a­y Gábor köszönetét mondván a bizottság ernyedetlen és buzgó működéséért. (Éljen­zés) buzdítja a bortermelőket, hogy az oly örvende­­sen mutatkozó haladás ösvényén mindinkább előre­menjenek és örömmel üdvözli nevezetesen a pincze­­egyleteket, mint a­melyek az egyes bortermelők útjá­ban álló nehézségeket eltávolítani hivatják. (He­lyeslés.) K­o­r­­­z­m­i­c­s László, egyesületi alelnök, a bíráló bizottság jelentését a borászati szakosztályhoz véli átteendőnek oly czélból, hogy ez a bírálatnak jövőre való tökéletesbítésére nézve netalán teendő ja­vaslatait megtegye; 2) indítványozza, hogy a szakosz­tály terjeszsze ki figyelmét Magyarország borter­melő vidékeinek térképezésére; 3) hogy a borkiállítók, nevezetesen azok, a­kiknek borai most kitüntetésben részesülnek, figyelmeztessenek az alakuló félben levő borkiviteli társulatba való belépésre, mint a­mely boraink kivitelének tetemes lendületet adand, és köz­vetve a helyes pinczekezelésre is jó hatással leend. A mostani borkiállítás eredménye csak növelheti bo­raink kivitelképessége iránti bizalmunkat, és el­oszlathatja sokaknak e részben volt aggodalmai­kat ; végül 5) indítványozza, hogy Girókuti Ferencz­­nek a borkiállítás körül tanúsított fáradhatatlan buz­galmáért az igazgató választmány köszönetét fejezze ki (Helyeslés.) Érzi Károly és M­á­d­a­y Izidornak rövid megjegyzései után Korizmics indítványai egész ter­jedelmükben elfogadtattak, és Tavaszy Endre fel­szólalása folytán elhatároztatott, hogy a borkiállí­­tást bíráló bizottság jelentése a földművelési minisz­tériumhoz fog beterjesztetni. Ezek után Korizmics László indítvá­nyozza : hívassák fel a közgazdasági szakosztály sür­gősen a vámügy kérdésének tárgyalására­­He­must az egész országot élénken foglal­koztatja. Az áramlat — úgy­mond — oly irányt vett, hogy ma már nem is a fennálló vámszerződés módo­sításáról, hanem arról van szó, hogy Magyarország­nak mindenesetre külön vámterülete legyen. A néze­teknek egy része még tovább megy, és már előre azt vindk­álja, hogy védvámokat létesítsünk az ipar érde­kében. Az országos gazdasági egyesülettől, mely már félszázad óta szolgálja a mezőgazdaság érdekeit, mél­tán elvárható, hogy e kérdésben újból is tüzetesen nyilatkozzék. Nyilatkozott ugyan már egyszer, a­mi­dőn t. i. a kormány azon concret felszólítást intézte hozzá, hogy a fennálló vámszövetség r­e­v­i­s­­­ó­j­á­­ra vonatkozólag reformjavaslatait tegye meg. Most azonban e kérdés új stádiumban van és így szüksé­ges, hogy a közgazdasági szakosztály e kérdéssel mi­nél előbb és behatóbban foglalkozzék. (Helyeslés.) Szóló a nélkül, hogy ez alkalommal részleteseb­ben akarna a kérdés meritumára nézve nyilatkozni, csak azon nézetét fejezi ki, hogy az egyesület a kér­dést a gazdasági érdekek szemmeltartásával fogja tárgyalni, annál is inkább, mert más érdekek úgy is meglelik képviseltetésöket. Szóló sokaknak azon téves nézetére figyelmeztet, mintha Magyaror­szág a mezőgazdaság terén a fejlődést már befejezte volna, úgy, hogy már más téren kellene sordírozni a termelést. Szóló összehasonlítást tevén az 1844. évi, vala­mint az 1869—73-ki évi kivitelünk között: 1844-ben a kivitel 63.742.349 írtra, az 1869—73-diki években pedig már 328.676.600 írtra rúgott. Igaz ugyan, hogy az árak emelkedésének is van befolyása ezen emelkedésre, de legjobb esetben a helyes emelkedési arány olyan, mint 60 millió és 328 millió között van. Az említett 63 millió kivitelben a gazdasági termé­nyek és anyagok 6­2 millióval szerepelnek, tehát 98°/o-val, ellenben a gyártmányok csak 1.283.071 forinttal, tehát csak 2 % -val. Miután pedig az ország termelését rövid pár év alatt átalakítani nem lehet, a mezőgazdaságnak nyerstermé­nyei és anyagai óriási sulylyal döntenek a vámügy kérdésében is. (Helyeslés.) Igaz, hogy nagyobb a behozatalunk, mint ki­vitelünk, ugyanis az 1869—1873. években összes behozatalunk volt 434.872,800 frt kivitelünk .................................. 328.676,600 frt különbözet................................... 106.196,200 frt, és ennélfogva sokan azt állítják, hogy a behozatali többlet kell, hogy elpusztítsa az országot, szóló azon­ban összegyűjtötte a legvirágzóbb országok, pl. Ang­lia, Francziaország, Németország statistikai adatait és azt látja, hogy ezen országok is többet hoznak be, mint a­mennyit kivisznek, úgy hogy az említett theória szerint már rég el kellett volna pusztulniok, pedig virágoz­na­k. A behozatalnál t. i. tekintetbe veendő az, hogy milyen czikkek hozatnak be, vajjon nem olyanok-e, melyek az ország productív képességét emelik, pl. gazdasági gépek, vasúti sinek stb. (Helyeslés.) Mind­ezt szóló csak mellesleg jegyezvén meg, kívánja,,hogy e kérdés minél előbb tüzetesen tárgyaltassék. (Élénk helyeslés.) Több apróbb ügy elintézése után az ülés véget ért. (Korizmics felszólalásának, bár ellenkezik a mi álláspontunkkal, szívünkből örvendünk, mert hiszszük, hogy a beható megvitatás a földmivelők körében ki fogja deríteni azt, hogy az önálló vámpo­litika az őstermelés érdekeinek is jobban szolgálhat, mint az Ausztriával összeforrt vámügy. És Koriz­mics szóval sem támadja meg a magyar önálló vám­területet, hanem ellenzi a védvámot. Az önálló vám­politika pedig a szabad kereskedelmet csak úgy ér­vényesítheti, a­mint megfordítva a mostani vámszö­vetség mellett sok tekintetben védvám uralkodik és a szövetség megújításának osztrák előharczosai túl­­nyomólag magas védvámi tételeket sürgetnek. A ke­reskedelmi mérleg is inkább az önálló vámpolitika mellett­ szól.Behozatalunk mindenesetre kisebb lehetne ha szükségleteink egy részét itthon állíthatnék elő, e mérleg passivitása tehát javulna. Kérdjük azonban miért kell nyersterményeink kivitelének alábbszál­­lani, ha önálló vámterületet képezünk ? Hiszen a ki­vitel a feleslegtől és az ártól függ, és ha mi nem fo­gunk az önálló vámterületen magas védvámokat szabni, miért nehezítenék meg a mi nyers terményeink­nek bejutását a külállamokba, mikor ezeknek saját érdeke azt kívánja, hogy ezen élelmi s gyártási czik­kek mentői olcsóbban legyenek beszerezhetők ? Csak ezeket kívántuk ezúttal Korizmics előadására meg­jegyezni s érdekkel nézünk azon discussio elé, mely e nagyfontosságu közgazdasági kérdésről az ország egyik első gazdasági intézetében megindulni készül ) Különféléit. — decz. 31. (Király ő Felsége) jövő szerdán, az­az január 5-én délelőtti 10 órakor a budapesti kir. váriakban legfelsőbb kihallgatást fog adni; előjegy­zések a mondott napig a cabineti irodában eszközöl­tetnek. (Az újévi üdvözleteket­ a Felséges ki­rályi pár részére, az előre megállapított programm szerint, tegnap este nyolc­ és tíz óra közt fejezték ki a fővárosi testületek. A fogadásnál a királyt a főud­varmester, Hohenlohe herczeg,a királynét Maj­­láth Györgyné úrhölgy képviselte. Számos testület, tisztviselő és magánzó mutatta be ez alkalommal hódolatát ő Felségeiknek. A fővárosi törvényhatósá­got igen nagyszámú küldöttség képviselte, mely Ráth Károly főpolgármester, Kammermayer és Gerlóczy polgármesterek, Barna főjegyző, Békey ta­nácsnok, Thaisz főkapitány, Magyar Gyula elöljá­ró, Ráth József apátkanonok, Magyarevics Jere­miás, Érczhegyi F., Forgó L, Sztupa Gy., Wahrmann Sándor, Posner K. L., Rausch F. s számos más bi­zottsági tagból állt. A küldöttség vezetője, Ráth főpolgármester, meleg szavakban tolmácsolta a fő­város legforróbb és legőszintébb üdvkivonatait. A fővárosi küldöttség tagjai díszruhában jelentek meg a tisztelgésen. A fogadás tíz óra után végződött. (A m. t. akadémia) II. osztálya 1876. ja­nuár 3-án ülést tart. Tárgyai a következők: 1. Ort­­vai Tivadar r. t. székfoglaló értekezése »Mar­­gum és Contra-Margum helyfekvése.« 2. Szilágyi Sándor r. t. értekezése »Nádasdy Tamás első kö­vetsége Erdélyben 1540—1541.« Az osztályü­lést ö­s­z­­s­z­e­s ülés előzi meg többrendü pályamunkák be­jelentése végett. Budapest, 1875. decz. 31. Frak­­n­ó­i Vilmos, osztálytitkár. (A K­i­s­f­a­l­u­d­y-t­á­r­s­a­s­á­g) szerdai zárt ülé­sén többi közt megalakították azt a bizottságot, mely a Toldy Ferencz síremlékére eszközlendő gyűjtést fogja vezetni s a közönséghez felhívást intéz. Ennek tagjai: Degré Alajos elnöklete alatt, Arany László, Berczik Árpád, Szigeti József és Vadnai Károly. A Kemény Zsigmond arczképére nézve az az óhaj­tás nyilvánult, hogy azt szintén Székely Berta­lan fesse, kitől a társulati terem Kisfaludy Károly, Toldy Ferencz és Tömöri Anasztáz nagyobb arczké­­peit bírja. Gyulai Pált és Keleti Gusztávot kérték föl ama kőrajzi vagy fényképi portréit­k kiválasztására, melyeket a művész előnynyel fog használhatni a kí­vánt arczkép festésénél. (Egy szerencsétlen hivatal­noki családra) hívjuk fel az emberszerető lelkek figyelmét. Nem gyakran veszszük igénybe ily c­élokra a jószívű emberek áldozatkészségét, s csak oly esetekben szólalunk fel, miden a baj valóban sújtó. Ily esetről szereztünk hiteles tudomást. A férj és apa, ki államhivatalnok volt, megtébolyodott s az elmebetegek intézetében tölti legszomorubb napjait. A nyugdíj legnagyobb részét lefoglalták a hitelezők, az elaggott öreg nőt s a gyermekeket a végső nyomor fenyegeti. Különösen a központi hivatalnokok ember­szerető figyelmét kérjük ki e szerencsétlen családra, melynek nevét és lakhelyét megmondjuk szerk. iro­dánkban. (Nyilatkozat.) A következő sorok köz­lésére kérettünk föl : Alóli­róttak kijelentjük, hogy az »Egyetértés és Magyar Újság« i. e. 115. számá­ban »Karczolatok a bácskai követválasztásokról« czim alatt megjelent czikkben foglalt Czedler János urra vonatkozó sérelmes kifejezéseket Koczik Pál ur előttünk ünnepélyesen visszavonta, s ekként ezen ügy mindkét fél részéről befejezettnek tekintendő. Kelt Zombor, 1875. évi deczember hó 26-án. A töb­biek nevében : Szemző István, dr. A­m­b­r­o­z­o­­vits Károly. (A­z 1848/9-ki rokkant honvédek ka­rácsonyfájára) adakoztak: Lévay Henrik 20 frt, mely összegen 5 pár pulyka sültnek megvé­tetett. A »Hon« szerkesztősége által 8 frt. Salamon Sándor és Schliessel György mindegyik egy-egy akó bort, Lendvay Márton honvédszázados özvegye és Feleld Miklós honvédszázados egy-egy fél­akó bort. Nagel főtőzsde tulajdonos egy zsák dohány, és 200 darab szivart. Sonkát a nemzeti színház több tagja. A nemes adakozók vegyék a rokkant honvédek hálás köszönetét. K r i v á c s y. (A­z aradi vértanuk szoboralapja) gyarapítására eddig elárusított érmek számadása. Be­vétel: Egy arany éremért 20 frt, eladott 1046 darab ezüst éremért á2frt: 2092 frt, eladott 951 db bronz éremért á 1 frt: 951 frt, eladott 826 db británia érem­ért á 50­­ kr 413 frt, felülfizetések és adakozások: 363 frt 16 kr, 800 frt után bejött kamat 5 frt 6 kr, egy arany természetben. Összesen 3844 forint 22 kr. Szétküldött érmekért még be nem küldött összeg 63 db ezüst 126 frt, 48 db bronz 1­48 frt, 25 db britania 12 frt 50 kr­, 186 frt 50 kr. Összes bevétel 4030 frt 72 kr. Kiadás 7073 db felhívás nyomtatása, bélyeg­zése, czimzése és szétküldése 239 frt 50 kr, posta ki­adás az elküldött és kapott levelekért 1 frt 20 kr, irodai eszközök megszerzése 4 frt 35 kr, az érkezett érmekért posta vitelbér 8 frt 24 kr, 4500 db érme­kért a válalkozónak fizettetett 2800 frt, pénzeslevele­kért postabér 18 forint 62 kr, szétküldött érmekért postabér 4 frt 20 kr, 14 db tok­a 30 kr 4 frt 20 kr. Összesen 3080 frt 31 kr. Levonva a kiadásokat — 3080 frt 31 krt. marad 950 frt 41 kr. (Köröző levél e­gy püspök ellen.) A paderborni tvszék dr. Martin Konrád volt pader­­borni püspök ellen, ki tudvalevőleg Weselből, a­hol internálva volt, a nyár folyamában megszökött, kö­röző levelet bocsátott ki. »Minthogy a volt püspök — mondja a köröző levél — Weselből titkon odábbállt és jelen tartózkodási helye ismeretlen,« a hatóságok felhivatnak, hogy fogják el. (Anglia 1 e f­ő­z v­e.) Egy angol főpap a walesi herczeg indiai utazásáról szólva, azt mondta, hogy a herczeg barbár országban utazik. Egy hindu erre a »Times«-hoz levelet intéz, melyben azt a sze­rény véleményt fejezi ki, hogy a barbár szó inkább illik Angolországra, mint­­ Indiára. India művelt­sége régibb és inkább van elterjedve az alsóbb réte­gek közt, mint Angolországban. Az európai »mob«­­nál nyomorultabb, istentelenebb, szegényebb az in­diai sincs. A hittérítők semmi eredményt nem tud­nak elérni, mert a műveltebb indiai osztályok csak oly bálványimádók, mint az európai katholikusok. Megtámadja azután az angol kereskedőket és kato­nákat, még­pedig oly erősen, hogy a »Times« ko­moly vezérczikkben c­áfolgatja állításait. (A bremerhaveni rém­tett bűn­részeseit,a­kik a világforgalmat tartják rette­gésben, az angol, az amerikai és a német rendőrségek a legnagyobb erőfeszítéssel nyomozzák; az egyiket már név szerint is ismerik; sokat érintkezett Thomasszal azon idő táján, mikor a »City of Boston« nevű hajó eltűnt. Mikor Thomastól megkérdezték, mit tud e hajóról, nem felelt. Tett ugyan, hosszas rábeszélés folytán egyes vallomásokat, de feleleteinek modora arról tanúskodott, hogy bűnbánatra nem is gondolt, hogy szívéből kihalt minden emberi érzés. Neje mit sem tudott férje istentelen terveiről, csak annyit vett észre, hogy a férje titkol előle valamit. Schnepel rend­őrfőnök, ki hosszú évek óta Poroszország egyik leg­kitűnőbb rendőri tisztviselője, így nyilatkozott Tho­­masról: »Sok fekete lelket láttam, de ennél feketéb­bet soha!« (Sonzogno gyilkosa.) Néhány nap­pal ezelőtt Guiseppe Luciani az »Alle carceri nuove« börtönből a »Regina Coeli« börtönbe szállíttatott át. Óvatosságból zárt kocsiban két karabélyos kíséretében szállították át. Mikor a kocsi a castell sant’Angelo mellett elhaladt, Luciani a kocsiból ki akart ugorni, hogy a Tibetbe vesse magát, de kísérői visszatartották. A fogoly erre sírni és kiáltozni kezdett: Hagyjatok a Tibetbe ugornom ! Mit keressek ezen a világon ? Már én reám nézve mindennek vége van. (Roppant postaforgalom.) Ka­rácsony estéjén a londoni főpostán annyi levelet ad­tak fel, hogy ezer postatiszt nem győzte a temér­dek küldeményt osztályozni.­­(Egy évi önkéntesi vizsgála­tok.) A Heimerle-féle kir. eng. katona iskola hall­gatói f. h. 21, 22. és 23-án a cs. k. bizottság előtt oly sikeresen vizsgáztak, hogy 36 közül több felénél »egy hangulag« bocsáttatott keresztül. Az uj folyam 1876. évre január 3-án veszi kezdetét. Beiratkozhatni e folyamra, nemkülönben a honvéd-, tartalékos- s tény­leges tiszti vizsgálat előkészítő tanfolyamára, úgy­szintén a hadapród (cadett) iskolába naponkint az igazgatóságnál. (3 korona utcza 16.) Személyi hírek. (H . m e n.) Timkó Iván, kir. táblai hivatal­nok, eljegyzé Eckerdt Gizella kisasszonyt. (Halálozás) Csíki József, közéletünk nagyérdemű veteránja, decz. 22-én, este fél 7 órakor végelgyöngülés következtében. Aradon 71 éves ko­rában meghalt. Béke poraira! Helyi hirek. (A főváros 1876-dik évi költségve­tése) még mindeddig végleg megállapítva nem lé­vén, a főváros a jövő év első hónapjaira a belügymi­nisztertől indemnityt kért. A belügyminiszter — mint értesülünk — a kért felhatalmazást január hó végéig megadta ugyan, azonban azon megszorítás mellett, hogy a kiadások mindenesetre csak oly mérvig eszközölhetők, hogy a tervezett új adók és a fölemelt díjakra vonat­kozó tételek, úgyszintén min­den újonnan rendszeresített és a kormány által még jóvá nem hagyott fizetés, vagy fizetésjavítás, valamint az eddig onnan még külön nem engedélyezett építke­zésekre, úgyszintén az adományozásokra felvett ki­adások teljesítése függőben maradjanak; hogy az egyes háztartási ágakra nézve a jelen évieknél na­gy­ mérvben előirányzott kiadások csakis a jelen évi­egállapított összegek aránya szerint legyenek fogatosíthatók. Ez alkalomból a belügyminiszter kény visszatetszését fejezte ki a főváros azon ké­­sedeessége felett, hogy az évközben való ismételt figy­eztetései daczára későn állította össze a költ­­ségvest­s terjesztette fel felülvizsgálás végett, hogy a jövővbe ismét tüzetesen megállapított költség­vetésükül kell átlépnie. Egyúttal határozottan ki­jelentte, hogy jövőre a jelenlegihez hasonló tör­­vényem­es késedelmezés elhárítása végett a legeré­­lyesebb rendszabályok alkalmazásától sem fog tar­­tózkodn­i a törvény ide vonatkozó intézkedéseinek szigorú t­örvényt szerzeni. A »Társas kör«­ czimü egylet jövő szerdán e­s­t­i 6 ó­r­a­k­o­r tartja rendes évi köz­gyűlése­in osztrák álla­m­ vaspálya) for­galmi iggatósága az 1875. évi november hóra a kő­bányai­­Buti állomás után 20,800 frt kövezetvámot szállitott főv. házi pénztári hivatalba. (Bdapesti korcsolyázó egy-­­­e­t.) A egylet jégpályája ezentúl vasár- és ünnep­napokon túl minden csütörtökön fog esti 8 óráig kivilági­tmi és igy az esti korcsolyázásokra alkal­­mal szolgi. Újév első és másod napján nagy zene­­előadásokognak a pályán rendeztetni. (L­ánczhidhivatal) köztudomásra hozza, hog a lánczhidon jelenleg alkalmazásban lévő kocsiárczák helyett takarékossági szempont­ból, úgym­int a propeller-hajókon szokásban van, ki­­metszvénytárczákat fognak használni, melyeket a lánczhidfőél kell váltani. (A Terézvárosban­ január 1-től de­c­ember 3 ig a IV. ker. adó- és illetékek behajtási hivatala Ak­i beszedett adó a következő eredményt mutatja : állmi és községi adó: 1.451,135 frt 77‘/2 kr, állami ileték 147.965 frt 43 krajczár, összesen 1.599,101 fr 20’/2 kr. Azonkívül a nevezett hivatal­nak a fő­vároi tanács 22,991 ügydarabot adott ki, melyből az mái napig 17.264 darabot intézett el. (Szeencsétlenségek.) Csupor Jó­zsef 9 éves fi, tegnap délután 2 órakor a Duna je­gén csuszkává a vízbe fúlt. Nebenführer Magdolnát égnap délelőtt szobájában összeégve ta­lálták. Zina Mihály, postaszolga, tegnap ablaktisz­­títás közben vigyázatlanságból a létráról a földre esett, s sulyúan megsértette magát. diliház és művészet. (A »budapesti zenekedvelők egy­let­e«) január 3-án esti fél 8 órakor saját nagy­termében (bálvány-utcza 10. sz.) K­á­­­d­y Gyula egyi. karmester vezetése alatt IV-dik nagy zenekari hangversenyét rendezi következő műsorral: 1. Gl­u­ck J. C. »Helena és Páris«-ából, zenekarra (úl): a) Aria per gli Attleti, b) Chaconne, c) Gavotte. 2. B­e­e­t­h­o­­ven L. »Athene romjai«, nagy zeneköltemény, ma­gán-karének és zenekarra, elbeszélő költeménynyel. Az elbeszélő költeményt irta Ábrányi Emil, előadja Békessy Irma urhölgy. A magán­részeket B­é­­­y Hermina k. a., Havas György és Walch Vilmos urak, egyleti tagok adják elő. 3. Rheinbergert »Wallenstein« czimű ze­nekölteményéből, zenekarra (uj): a) Scherzo (Wal­lenstein tábora), b) Trio (capucinus praedicatio.) A „Pesti Napló“ táviratai. Bécs, decz. 31. A Dnyesti-vasut közgyűlése élénk vita után 280 szavazattal 102 ellenében elfo­gadta azon szerződést, melyet az elsőbbségi gondnok a kormánynyal a társulat vonalainak eladása iránt megkötött; a részvényesek egy része tiltakozva ott hagyta a gyűlést, mely erre elhatározta a haladék­­nélküli liquidátiót. Bécs, decz. 31. A bremerhaveni ügyben elren­delt hivatalos nyomozás eddigelé kiderítette, hogy Thomasnak, ki 1873-tól 1874, ig Bécs, Lincz, Gmun­den városokban és az Innvidéken lakott, Bécsben nem voltak bűnrészesei Bécs, decz. 31. A Ferdinand-északi, az oszt­rák észak-nyugati, a cseh-nyugati és a Károly-Lajos vasutak 1876 első felében a német piaczokon biro­dalmi pénzláb szerint váltják be elsőbbségi szelvé­nyeiket és kötvényeiket, 92‰A-es árfolyamon, osztrák forintját 1,85 markjával számítva. Bécs, decz. 31. A »N. Fr. Pr«-nek sürgöny­zik Párisból. Gambetta néhány nap múlva válasz­tási körútra indul, Marseilleből választási kiáltványt intéz Francziaországhoz. Thiers és Gambetta a jövő hét folyamán fogják megállapitni a republi­­cánus jelöltek névsorát. — A kormány izgalomban van, mert egy hírlap azt közli, hogy Thiers a se­­natorválasztások után lemond a belforti senatori mandátumról és sok megyében elfogadja a jelölt­séget a képviselői kamarába. — A félhivatalos lapok emiatt fel vannak háborodva, az »Univers« és a »Patrie sajnálják, hogy a törvényben hézag van, mely lehetővé teszi a plebisciteket. Versailles, decz. 31. A nemzetgyűlés megvá­lasztotta az állandó bizottságot, 13 baloldali és 12 jobboldali van beválasztva. Canrobert le­mondott a senatusi jelöltségről, mert nem akarja, hogy a jelöltséget Mac Mahon ellen intézett ellensé­ges nyilatkozatnak tekintsék. Róma, decz. 31. A diplomatiai testület sze­­rencsekívánatokat nyújtott át a királynak és azután látogatást tett a trónörökösnél. Páris, decz. 31. A spanyol követség közli, hogy az amerikai jegyzék a Cuba-ügyben nem kíván intervenciót, csak azt, hogy a hatalmak baráti figyelmeztetéseket intézzenek Spanyolországhoz. A hatalmak hidegen fogadták-e kivonatot, a felelet megadását elhalasztották. Az amerikai követek nem sürgették a feleletet, de a jegyzékből nem adtak má­solatot. Posen, decz. 31. Janiszewski felszentelt püs­pököt Goesenben letartóztatták és átad­ták a kerületi törvényszéknek, hogy hat havi fogság büntetését kiállja. Berlin, decz. 31. (A tőzsdéről.) Az üzlet nem­­igen élénk, nemzetközi papírok változatlanok, utóbb kissé gyengébbek, vasutak, bankok jól tartják magu­kat, iparértékek engednek, befektetési papírokra vé­telkedv uralkodik. Az utóbörzén hitel 347, államv. 536, lomb. 201, magyar keleti vasút 57.10, magyar sorsjegyek 169.20. Bápa, decz. 31. (Zárlat.) Hitelrészvény 202.10. Gall­­aziai 207.50. Államvasut 304.—. — Bente 69.30.— 1860-as 111.90 — 1864-es 133.—. Ezüst 104.—. — London 112.90._ Unió­bank 75.—. Általános épitőbank 8.50. Angol-osztrák 95.30. Lombard 113.50. — Tramway 82 50. — Hitelsorsjegy 169.25. Napoleond’or 9.07—. Arany 5.32—. Frankfurt 55.30 — Porosz pénzutalvány 168.15. Török sorsjegy 26.50. Angol épitőbank 22.—. Municipalis bank —.—. Magyar földhitel 53.50. Szilárd. Bécs, decz. 31. (Hivatalos zárlat.) Magyar földteherm. kötvény 80.—. Salgó-Tarján —.—. Magyar hitel 189.— . Magyar záloglevél 85.20. Erdélyi 113.50. Magyar ker. vasút 39.50 — Magyar sorsjegy 77.—. Magyar földhitel 55.—. — Magyar vasúti kölcsön 101.—. Angol-magyar 35.—. Franco­­magyar bank 30.—. Alföld 123.—. Magyar északkeleti vasút 119.75. Keleti vasúti elsőbbségi kötv. 65.—. Tiszai u. 197.— Municipalis bank 10.50. Pária, decz. 31. (Zárlat.) 3%-os járadék 65,65. Olasz járadék 73.30. Credit mobilier 187.—. Török sorsjegy 58.50, 5%-es járadék 104.15. Államvaspálya 671.—. Lombard 250,_ Osztr. földh. 512.­—.

Next