Pesti Napló, 1876. február (27. évfolyam, 25-49. szám)
1876-02-01 / 25. szám
Budapest, jan. 31. Magyarország királynéja Deák Ferencz ravatalánál. — jan. 31. Már d. u. 3 órakor kezdett az Akadémia palotája körül gyülekezni a sokaság. Hire jutott, hogy királyné ő Felsége a maga kezével akarja letenni koszorúját az ország nagy halottjának földi maradványaira. Tisza Lajos járt el azon megbízatásban, közölni ő Felségével, hogy a ravatal 4 órára meg lesz szerkesztve, a mely időre a királyné megjelenni ígérkezett is. A csarnok nemes arányait sötét szövet fedé, az oszlopok fátyolba voltak vonva. Szemben a főbejárattal volt fölállítva a ravatal, mely között kevés számú meghívott mozgott. Az orsz. gyászünnepély rendező bizottság tagjain kívül jelen voltak: Tisza Kálmán, Széll Kálmán, Szende B., Lónyay Menyhért, Károlyi György, Mikes, Szapáry Gyula és István grófok, Szlávy József s az országgyűlés két házának több más tagja s néhány újságíró. A főbejárás körül Thaisz Elek főkapitány, gyász magyar díszben, Kovách László háznagy és Tisza Lajos foglaltak állást. Negyed órával 4 óra után az első udvari hintó állt meg a kapu előtt, melyből Ferenczy k. a. és Rónay Jáczint püspök szálltak ki. Néhány perczcel később két udvari hintó robogott a bejárat elé, melyek elsejéből királyné ő Felsége és Festetich grófné, a másikból a királyné főudvarmestere, Nopcsa Elek báró szálltak ki. Ugyanekkor Tisza Lajos és Kovách László félreránditák a fekete függönyöket. A világos háttérbe a Felséges Asszony alakjának finom körvonalai metsződtek. A gyülekezet legnagyobb része a háttérbe vonult. A királyné csöndes főhajtással üdvözlő a közel állókat. Közben Festetich grófné és Nopcsa báró megragadák a nagy koszorút, mely eddig külön állványon volt s a Felséges Asszony kezébe szolgáltatók. A királyné fénytelen szövetű, gyász öltözetben volt. Franczia szabású kalapjának fátyola csak homloka elejéig nyúlt. Dús haját hátulról háló foglaló magába. Derekáig barna prémes zubbonyba nyúlt, melyen alól a sötét kelme redői rövid uszályba omoltak. Kezét a zubbonyka szőrmeszegésével hasonló karmantyúba rette. Az eléje nyújtott koszorút ott, ahol bokorra van kötve, megfogó, s a ravatal három fokán fölhaladva, a Nemzet halottjának szive tájára rakta le. A koszorú száz fehér camélia és babérlevelekből áll; két szalagja 20 rős fehér faille-selyemből készült. A balon levőre e szók voltak szin-aranyban hímezve: ERZSÉBET KIRÁLYNÉ a másikon: DEÁK FERENCZNEK. Midőn ő Felsége a koszorút létévé, balra fordult az átlátszó szemfödővel lebontott nagy halott arcza felé. A királyné alakja megrezdült s látható elfogadásában alsó ajkába harapott. A lépcsőkről lejőve, a ravatal alsó részén Deák tetemének lábainál levő könyöklőn térdre bocsátkozott s hosszan, hat perczig tartó imába mélyedt. Megható jelenet volt. Az ország első Hölgye, Magyarhon koronás királynéja , az egyszerű polgár holtteste előtt földre borulva. A háttérben őszbecsavarodott férfiak elfojtott zokogása hallatszott. Szem nem maradt szárazon. Minden szív megrendült e nagy pillanat alatt A mi örömünk és reményeink részese volt eddig, szerettük őt, a magyar királynét; de a ki fájdalmunkat osztja meg velünk , az vér és köny szerint is a mienk, azé szivünk és lelkünk, az előtt imádatos hódolattal borul le e nemzet.... Deák Ferencz szivén nyugszik a királyné koszorúja. Ez az egyetlen koszorú, mely a tetemet födi; a királyné keze koszorúzta meg a nagy halottat. A király koszorúja a ravatal mellett bíborvánkoson van elhelyezve. Szintén ott látható Clotild főherczegnő koszorúja magyar nemzetiszinekben e fölirattal: »Clotilda főherczegnő tisztelete jeléül«. Coburg herczegné, József nádorunk unokájának koszorúja belga szinekben (kéksárga) hasonló felirattal s a főváros cserkoszorúja narancs piros-kék szalaggal. A királyasszony távozta után a gyertyákat kioltották és a kapukat bezárták. Holnap reggel 8 órakor gyúlnak ki újra a ravatal számtalan gyertyaszálai és nyílnak meg újra a kapuk a nép számára, hogy utoljára lássa annak elváltozott bár, de a halálban is nyájas vonásait, kinél nagyobbat és bivebbet a haza nem szült. 25. szám. Budapest, Kedd, február 1.1871. 27. évi folyam. Szerkesztési iroda.: Barátok tere, Athenaeum-épület. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadóhivatal: Barátok tere, Athenaeum-épület. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körül panaszok, hirdetmények) a kiadóhivatalhoz intézendők. REGGELI KIADÁS. Előfizetési feltételek: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 3 hónapra 6 frt — kr. — 6 hónapra 12 írt — kr. Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés évnegyedenként 1 forint. Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától számítotik. Hirdetések szintúgy mint előfizetések a Pesti Napló kiadóhivatalába Budapest, Barátok tere, Athenaeum-épület küldendők. Előfizetési felhívás „PESTI NAPLÓ“-ra, jpv 2 F. évi febr. 1-sején új előfizetés kezdődik lapunkra, melyre felhívjuk a közönség figyelmét. Előfizetési árak : (reggeli és esti kiadás, 0/2 legnagyobb tv és közgazdasági melléklet) Egész évre......................................24 frt. Fél évre......................................12 frt. Negyed évre....................... . 6 frt. Egy hónapra............................. 2 frt. mr* Az előfizetés Budapestre a »Pesti Napló« kiadó hivatalába (Barátok tere 7. sz. Athenaeum-épület) intézendő. A »Pesti Napló« szerk. s kiadóhivatala. Budapest, január 31. Fekete lobogók lengenek a szélben, gyászos búbánattal megfestik az utat; fekete zászlónál sötétebb fájdalom borult a lelkekre, ráborult a népre. Nehezebb lépése,nehezebb látása, keserű a beszéd s megakad, ha szólna; egyetlen gondolat, egyetlen érzelem vett erőt országon, vett erőt nemzeten, halottas ház hazánk, csupa gyásznép lakja, ravatalon fekszik legkedvesb szülöttje. Még a levegő is, mintha lelke volna, fagyos páráival nyomja ezt a földet; a csillagos ég is, mintha szemmel nézne, felhőfátyolt terít a sugár elébe. S nem birja el kínját se falu, se város, zokogó harangok sírnak az Istenhez, elhordják a hangot határról határra, hírnökei lesznek tengerfájdalomnak. S ő mit sem tud könyről, a sóhajt se hallja ; jobb is hogy nem tudja s rajta meg nem indul, erős lelke elvált, nem tudna megválni, ha szive érezné, mint szerette népe. Mert nagyon szerette hazáját s királyát s szolgálta halálig Deák Ferencz híven, fehérben viruló rózsákkal gyászolja koporsó lábánál király koszorúja. Királyasszony könye hull a koporsóra, királyasszony ajka imádkozik halkan; — áldja meg az Isten a hány könyet hullat, a hány szava esik, annyi áldás szállja! Király koszorúja nem hervad magába; fehér caméliák cserfa lombok között, szomorúan virulnak koporsó fedelén, királyasszony keze rakta a virágot. Még fénylik köztünk szellemes keblünk tőle hévül, még itt a test, mely hordozás lelke elköltözött. S hullámzó kínnal járulunk a ravatal elé; búcsúzni mennek ezerek, s emléket gyűjteni. Magas teremben, oszlopok közt s boltos iv alatt, érez és arany koporsóban fekszik a nagy halott. Száz gyertyaláng hiába ég a koporsó körül, a füst s a fény a gyász közé mesésen oszlik el. Kereszt áll fönt, kereszt alant, a megtört genius csüng rajta, ki az emberért magát feláldozá. A kereszt előtt imaszék, a halott lábánál rövid imára felszólít minden látogatót. Babérlombok, nem hervadó dicsőség s fris reményei nem hagyják halálban sem, sírba kisérik őt. De annyi kegyelet közül, mely ágyát környezi, legmelegebb a párna köny s a királyi koszorú. Miért Deák Ferencz Magyarhonnak oly nagy vala, hogy halála oly megható mindenkire ? Nem ér/De csak, nem Csak szellemerő, nem szivjóság s jellemnek tisztásra vajának pusztán okai, hogy annyit hatni tudott s népszerű maradott akkor is, midőn minden tőle függött, nélküle semmi sem történhetett, akkor is midőn heves párttusa dühöngött ellene, s maga Kossuth gáncsos levéllel támadott neki, akkor is, midőn bajokba merültünk s csüggedve néztünk a közel jövőbe akkor is, midőn beteg, tehetetlen félrevonult, kertek közé pihenni. Deák hatásának egy kulcsa van: az hogy mindenkor megértettük őt. Népének vezérévé lehetett, mert népének s korának typusa, legnemesebb és leghűbb typusa ő volt. Genieje magyar volt, jelleme szintén, észjárásában nem volt idegen, nevelése, tudománya, politikája, társalgása, mind-mind magyar volt, kizárólag az. A roppant ész, melylyel rendelkezett, a honi élet keretében mozgott, a nagy szív, mely szeretni úgy tudott, csak e hazát ölelte fel magában. Hibái is — mert kicsoda hibátlan — magyarosak valának, s ép ezért nem tűntek fel a népnek mint hibák, s az indolens keleti faj nagyobb bölcseségnek, s több erénynek ítélte, hogy Deák Ferencz aktiv szerepet nem vállalt, s nem viselt, mintha eszének megfelelő erélylyel az ország kormányát vezette volna. Mint jogtudós a jus hungaricum, a corpus juris növendéke volt, s bár tanulta a nyugati jogelméleteket, s itthon a haladásnak volt zászlóvivője, a tételes alapot fel nem adta, s az elméletekbe el nem merült. Mint politikus soha a megyét nem feledé és bár a parliamentet fogadta el a rendeknek helyébe, maga nem szűnt meg »táblabiró« lenni. Szabadelvű volt teljes életében, s liberalismusát ha kritizálnék, abban a franczia és német doctrinar iskola elveit látnák eredeti magyar és gyakorlati alakításban. Ez különböztető meg Deákot Eötvöstől, ki idealista volt és idegenszerü, kivált német befolyásnak engedve; ez Széchenyitől, ki koránál s nemzeténél, s igy Deáknál is szélesb látkörrel birt és nagyobb tetterővel, de nem volt eléggé magyaros, mert angol minták után indult, nem ítélt olyan tisztán, mint Deák s nem birt annyi természetes mérséklettel, mint emez, miért is Széchenyit nemzete fel nem fogta, ő elől haladt s népe nem követte. Deákot Magyarország minden időben megértette és megbizott benne; ezen nagyobb magyarsága téve őt győztessé Kossuth lángelméje fölött, ki a magyar nemzetnek csak egy oldalát, tüzes lelkesedését képviselte, mely könnyen fellobban s nagy tettekre képes, de nem kitartó, s építeni nem tud, mig ellenben Deák a magyar nemzet nyugalmas józanságát testesité, mely jussához makacsul ragaszkodik, előnyét tudja s felhasználni kész, de nem kapkod ábrándképek után s nem koczkáztatja, mit nehezen szerzett. A nagy fő, mely igyen gondolkozott, egyedül lehetett hivatva befejezni a korszakot, melyet Széchenyi kezdett. Csak ő, ki magyaros volt abban is, hogy a királyhoz mindig hű vala, akkor is, midőn a fejedelem az alkotmánynyal ellentétben állt, s magyaros abban, hogy hazáján kívül más állami fenhatóságot el nem ismert, sem »egységes Ausztriát«, sem »dunai confoederatiót« , csak Deák volt képes oly ellenmondásokat kiegyeztetni, melyek Kossuthot önkényt örökös számkivetésre ítélték, Széchenyinek nagy eszét elrabolták s öngyilkossá tevék őt s Telekyt. S mert a dynastiának egy nagy ország hűségét visszaszerzé s egy nemes nemzet szeretetét hozta meg ajándékul a királynak, azért tette le a magyar király a koporsóra nyílott fehér rózsákból s camellákból a szép koszorút. S Deák magyar volt minden izében. Ha beszélt, szónoklata zamatos volt magyarságtól kifejezésekben és gondolatfüzésben egyaránt. Úgy fogta fel a kérdést s úgy adta elő, hogy bátor ritkán kereste a díszt s a szónoki hatást, hatott azonnal, mert a közfelfogást meghódította s a közérzületnek kifejezést adott. Deák magyar volt tréfái között,melyekben egészséges magyar humor , nem idegenszerű szóélek játszták a főszerepet. Deák magyar volt testalkatban is s azezvonásain a faj jellege erőteljesen kifejezve volt. Mekkora hatalmat szerzett neki e tőzsgyökeres magyarsága, aligha számitásba vette maga s mások sem igen ügyeltek e körülményre, mely oly fontos egy népvezérre nézve. Mert a magyar nemzet magára ismert, valahányszor Deákra föltekintett. Baját eszményképét meglátta benne s gyönyörködött magában általaDeák a magyar nemzet önérzete való s most, hogy meghalt, mindenki csorbát szenved önérzetében, ki honfi s magyar. Nem többé az, ki volt, mert nincs Deák s Magyarország sem az, mert ő nincs többé! A nemzet géniusa sir utána s egy ország kiséri el koporsóját a temetőbe. Nem rögöt vet a sírba, áldást szór rá a nép s a nagy halott halántéka fölé leteszi a királyi koszorút. Ana magas emlék érczből örökítve az utókornak mutatja Deákot, a nagy hazafit s nagy törvényhozót: szelíd bánattal néztek föl reája, kik őt az élők között ismerők. Mert túl erdőn s hegyen, túl százados időn a magyarnak nem volt nagyobb fia. És büszke lesz, ki hozzá feltekint s szent kegygyel fogja olvasni nevét, s mély érzéssel hagyja el a helyet. Mert nagyobb honfi erény még nem élt s nem halt meg győztesebben hadvezér s nem siratott nép senkit őszintébben, s király nem tisztelt egy alattvalót. Deák nincs többé, soha sem lesz többé, a ravatalon fekszik kiterítve, borítsa álmát csöndes nyugalom A kor merengve visszaszáll feléje s érdemeiből emléket fűz neki, hervadhatlan borostyánkoszorút a fehér királyi rózsák helyébe. Budapest jan. 31. (A szabadelvű párt) ma este a nemzet nagy halottjának gyászünnepélye tárgyában értekezletet tartott. Mély meghatottsággal gyűltek össze a párt tagjai az értekezleti terembe, hol az elnöki asztal előtt fátyollal leboritottan állott Deák Ferencznek mellszobra. G o r o v e elnök felállva jelenté — s a jelen volt miniszterek s a párt összes tagjai felállva hallgatták szavait — hogy legnagyobb része azon intézkedéseknek, melyek a nemzet nagy gyászának kifejezésére alkalmasak, az országgyűlés által elhatároztatott. Mégis kötelességének tartja megkérdezni a pártot, hogy saját maga részéről nem kiván-e azokhoz járulni s nem kiván-e fájdalmának külön is kifejezést adni. A maga részéről javasolja, hogy a párt tagjai határozzák el, miként mély részvétük nyilvános tanúsításául sövegeiken hat hétig gyászjelt fognak viselni (Általános helyeslés.) Javasolja továbbá, hogy a párt is követve a kegyeletes szép szokást, a nagy halott koporsójára egy cserkoszorút helyezzen. Ez indítvány is általános helyesléssel fogadtatván,s elhatároztatott, hogy a szabadelvű kör tagjai szerdán, d. u. 5 órakor testületileg fognak a nagy halott ravatalánál megjelenni a koszorúnak koporsójára leendő helyezése végett. Elnök indítványára kimondatott végül, hogy miután az országnak majd minden törvényhatósága részéről küldöttségek jönnek fel, a szabadelvű kör azokat szívesen látott vendégeknek tekintendi helyiségében. A kör helyiségei a gyászszertartás alkalmával felajánltattak a tagok nő családtagjai számára is, megbizatván a kör igazgatója az e tekintetben szükséges intézkedések megtételével. Tisza Kálmán miniszterelnök: Engedje meg a tisztelt értekezlet, hogy a nemzeti gyász e keretében én is szóljak egy pár szót. Nekem eddig csak a néma fájdalom jutott, miután azon meggyőződésben voltam, hogy ily gyászos alkalmaknál legméltóbb, ha csak azon szó hangzik, mely az országgyűlés határozatát mondja ki; legméltóbb, hogy bárhonnan emelkedő felszólalás nélkül történjék minden azon egyhang kivételével, mely az országgyűlés akaratát tolmácsolja. De e bizalmas baráti körben megtöröm a hallgatást. Nem szándékom, és nem is szükséges arról beszélni, hogy mi és ki volt Deák Ferencz. Tudjuk azt mindnyájan és meg fogja írni azt a történelem. Nem akarok sem a régibb, sem a közelebb múlt parlamenti eseményekről és harczokról beszélni, de engedjék meg, hogy — bár ez csupán személyemre vonatkozik is — kifejezhessem a feletti örömömet és megnyugvásomat, mi "a fájdalom"elviselésében könynyebbségemül szolgál, hogy végiggondolva azokon, nyugodt lélekkel érzem, bátran elmondhatom, hogy soha egy szavam, sőt gondolatom nem volt, amely az ő nagyságát, amely az ő hazafiságát bánthatta volna. De a valódi fájdalom néma__Áttérek arra, a mi felszólalásom tulajdonképeni czélja. Sokáig tűnődtem, hogy elmondjam-e azt, amit elmondandó leszek, de utoljára is reá határoztam magamat, mert megggondoltam két dolgot. Először, hogy míg Magyarország lesz, Magyarországnak pedig lenni kell, valószínűleg mindig lesz szabadelvű pártja, mely tudni fogja, hogy már 1840 ben Deák Ferencz volt vezére ; s meggondolva másodszor, hogy ha nem is lenne mindig párt, mely a szabadelvű nevet viseli, mert hiszen a pártok elnevezései változnak: mindig lesz ember Magyarországon, ki az igazi hazafiság és nagyság iránt kegyelettel viseltetni tud, addig nem kell félnünk, hogy az, ami Deák Ferenczre emlékeztet, ki lenne téve a kegyelet hiányának. Ezért azon kéréssel járulok a t. értekezlethez: engedjék meg nekem és minisztertársaimnak, hogy Deák Ferencz olajba festett arczképét a körnek felajánlhassuk. Bennünk, kik az elhunytat személyesen tiszteltük, becsültük, s tán szabad mondanunk, szerettük, fájdalmas érzeteket fog a kép látása ébreszteni , de talán mégis gyakran nehéz perczekben lélekemelőleg is fog az reánk hatni Később pedig jó lesz, ha azokat, kik őt már csak a történelem lapjairól ismerik, a kép látása késő idők múlva is emlékeztetni fogja arra, hogy miként kell a hazát önzetlenül s önfeláldozóan szeretni. (Általános helyeslés.) Gorove elnök a párt nevében általános helyeslés közt jelenti ki, hogy a párt a miniszterelnöknek s minisztertársainak e kegyeletes ajándékát a legőszintébb köszönettel fogadja. Végül kimondatott, hogy a képviselők a temetésen tetszések szerint díszruhában vagy szokott fekete öltözetben jelenhetnek meg; az országgyűlési rendező bizottság felhívása folytán többen vállalkoztak arra, hogy holnap, midőn a gyászterem a közönség számára nyitva leend, a ravatal körüli díszőrséget fognak képezni Ezzel az értekezlet véget ért. (A képv. ház közigazgatási bizottsága) vasárnapi ülésében folytatta a közegészségügyi tvjavaslat tárgyalását. A gyógyszerészeti ügyről intézkedő 124—138-ik §§-ok közül a 124-ik §. 6. pontja, mely szerint az állam felügyeletet gyakorol »a gyógyszertárak kezelésére«, oda módosíttatott, hogy e felügyelet »az állam által megállapított árszabályok megtartására s a gyógyszertárak kezelésére terjed ki. A 125-ik §-hoz Miklós Gy. azon indítványt téve, hogy a gyógyszerészeti ügy czélszerű vezetése czéljából gyógyszerészeti kamarák állíttassanak fel. Hosszabb vita után, melynek folytán különösen Knöpflier nemcsak gyógyszerészeti, hanem orvosi kamrák felállításának szükséges voltát is kiemelte, azon indokolással ejtetett el az indítvány, hogy a kitűzött czél mindkét irányban egyletek által is elérhető. A 127. § hoz két megtoldás hozatott javaslatba, 1.1, hogy a sürgős veszély esetén köteles gyógyszerészi kiszolgáltatás költsége a fél fizetésképtelensége esetében az illető község által fedezendő, s hogy gyógyszerészek apróbb követelései közigazgatási eljárás útján legyenek behajtandók. A bizottság mindkét megtoldás mellőzésével változatlanul elfogadta azt. A 131—133. §§-okhoz, melyek a gyógyszertár személyes üzleti jogát át nem ruházhatónak nyilvánítják, felolvastatott az általános magyarországi gyógyszerész-egyletnek e rendelkezés mellőzését célzó felterjesztése. A felmerült vita folytán több oldalról hangsúlyoztatok a veszély, mely a személyes jogú gyógyszertárak fennállásából a gyógyszerész halálával a befektetett vagyonra nézve előállhat. A bizottság mellőzé ugyan a felterjesztésben foglalt javaslatot, de a 131-ik §. utolsó pontjához, mely szerint az átruházást szintén személyes joggal a belügyminiszter engedélyezi, felvétetett, hogy »ez engedély csak a törvényes kellékek hiánya esetén tagadható meg.« A 134-ik §. egészen töröltetvén, helyette a következő szerkezet fogadtatott el: »Új gyógyszertár elállításáért folyamodhatik: a) valamely község; i) okleveles gyógyszerész. Utóbbi esetben az illető község véleménye meghallgatandó. Az engedély csak akkor tagadható meg, ha tekintettel a népesség számára, az ott már fennálló gyógyszertárakra s a helyi viszonyokra, kellően kimutattatik, hogy az új gyógyszertár a gyógyszertárak fennállását veszélyezteti. Az a) pont esetében, ha a gyógyszertár felállithatása kimondatott, az iránt, hogy a községben annak felállíthatása kinek engedélyeztessék, előleges pályázat után, s az érdekelt község meghallgatásával a közigazgatási bizottság határoz, s határozatát a belügyminiszternek feljelenti. A 138-dik §-ba felvétetett azon rendelkezés, hogy gyógyszertárak hivatalos vizsgálataiért külön díj nem követelhető. Azon indítvány, hogy a gyógyszerészek működésére s eljárására vonatkozólag rendeleti úton kiadandó részletes szabályokba vétessenek fel a gyógyszerész-tanonczok felvételére és kiképeztetésére vonatkozó részletes utasítások is,mellőztetett, minthogy az ezek iránti intézkedés a közoktatási minisztérium hatáskörébe tartozik. Ezután megkezdi a bizottság a közegészségügyi szolgálatról intézkedő §§-ok tárgyalását. A 140-ik §-ba,mely a községek közegészségügyi szolgálatát szabályozza, felvétetett azon megtoldás, hogy a község »okleveles szülésznőknek szükség esetében való kiképeztetéséről« is gondoskodik. Ezzel az ülés véget ért. A törvényjavaslat tárgyalásának befejezése czéljából a bizottság ma is ülést tartott. (A román vám- és kereskedelmi egyezmény ügyében Fürth bizottsági előadó jelentése holnap osztatik szét a bécsi lépviselőházban. A jelentés az egyezmény elfogadását ajánlja. Bécsi hírek szerint mind Andrássy gróf, mind pedig az osztrák minisztérium igen nagy súlyt fektet az egyezmény elfogadására. Dr. Herlent annak elvetése érdekében fog felszólalni. Egy protestáns theologiai facultás terve. (Vége.) (Lásd a »P. N.« szombat reggeli számát.) A kolozsvári tudomány-egyetemmel kapcsolatban felállítandó ev. reform, theologiai facultás s egyszersmind tanárképezde tervezetét, egy, az 1875- diki egyházkerületi közgyűlés által az enyedi theologicum áthelyezése iránt tett (de el nem fogadott) indítvány alkalmából véleményadásra kiküldött bizottság ülésében, mint annak egyik tagja, Szász Domokos kolozsvári lelkész terjesztette elő, s tervezetét külön füzetben is közrebocsátotta. Az a vérségi viszony, melyben az előterjesztővel állok, nem gátolhat engem abban, hogy tervezetéről a nyilvánosság előtt, nyílt sisakkal, minden netalánt félreértésekkel szembeszállva, ne nyilatkozzam , mint nem gátolt annak idejében, hogy első tervét, az enyedi theologicum áthelyezését, nem pártoltam. Ily dolgokat csak a földhöz ragadt kislelkűség foghat fel személyes szempontból s határozhatja el irányukban kicsinyes vagy épen önző érdekből magát. Én ez eszmét életre valónak, olyannak tartom, melynek — ha kivitele elé ma akadályok gördülnek is — jövője van, s e meggyőződésem kimondásában nem gátolhat meg az, ha a terv netaláni ellenzőitől személyes indokok föltevésével gyanusíttatnám. Úgy van, az eszmének jövője van. Közel van az idő, midőn a felekezeteknek zárkózottságukból ki kell lépniök, midőn meg kell szünniök félni a világosságtól s a külvilág érintésétől; midőn a tudományos vizsgálódás, az igazság keresésének őszintesége s előítéletektől és előfeltételektől ment volta — minden tudományos siker e mellőzhetetlen alapfeltétele — kell, hogy nálok is a tudomány művelésének s általában minden haladás legbiztosabb, sőt egyedül biztos eszközének ismertessék el. Részemről a theologiát tudománynak tartom, s művelésének ugyanazon törvényeit ismerem el, mint minden más tudományénak; de hogy ez eszményem felőle valósulhasson , szükség azon eszközükhöz nyúlnia, melyeket minden más tudomány elfogad, szükség a történelmi és bölcsészeti kritika szövésekével keresnie az igazságot. Nem lehet más logikája, mint az emberi gondolkodás általános törvényeiben gyökerező. É Épen azért, a lelkészi képzés felekezeti esetlegességei mellett .