Pesti Napló, 1876. február (27. évfolyam, 25-49. szám)

1876-02-02 / 26. szám

megtalálta úgy, hogy az a jogfolytonosság­nak egyik lánctereme legyen — nem külön álló vagy kiszakadó abból, hanem a magyar nemzet erős jogérzetéből folyólag egészen abba illő. A valódi nagyság egyszerűségében nyil­vánul, s igazi tökély gyakran igénytelenségé­vel lep meg. Igazságában, egyszerűségében, igénytelenségében áll Deáknak és müvének is nagysága. A­mint élete tanulságos, hagyo­mánya is lélekemelő: müvének fejlesztése a kötelesség, melyet ő ránk hagyott. Nem gyász és köny illik a ravatalhoz, mely e század és minden idők egyik legnagyobb emberének hamvait takarja — hanem amaz emlitett örö­kének megbecsülése. S ha ezt megtevők, rebeg­­jük el sírjánál azt, mit oly meghatólag mond a római történetiró :­­si quis’piorum manibus locus, si, ut sapientibus placet, non cum cor­pore extingvantur magnae animae, placide quiescas, nosque ab infirmo desiderio et mu­­liebribus lamentis ad contemplationem virtu­­tum tuarum voces, quas neque lugeri, neque plangi­tus est.« SZILÁGYI SÁNDOR. Deák Ferencz halálára. Ott ül a friss köny még a nemzet arczán, Mit Toldy és Keményért hullatott. Még sajg a szív, szörnyű bánat harczán: Néhány rövid nap, s ilyen két halott! Kezünkben el sem égett még a fáklya, Fohászunk el nem érte az eget.... Már ölt­ünk gyászt a kettes gyászruhára, Sírjunk a könyre újabb könyeket! Lesujta már az első veszteség is, A második halál porig nyomott, Elég a bi, a gyász egy nemzedékig, Elég egy századnak ily két halott! Nem uj nekünk már semmi sors csapása, A veszteség, a kin nem uj nekünk, De most megáll a szivünk dobbanása : Isten atyánk ! mi szándékod velünk? Tán nem mindennek fájt a kettő veszte, Maradtak itt-ott kénytelen szemek ? Míg ezrek sírtak, a halál kereste : A milliókat hogy rikassa meg ? A harczi vész megkímél egy vidéket, A tűz, a viz kihagy egy-két lakot; Hogy minden házra hozzon veszteséget: A bölcs, a nagy Deák Ferencz halott! És száll a szó és száll a hir lesújtva, Meghajlott fővel áll ifjú s öreg: A szóló sir, a halló tulzokogja : Az ő halottját hogy nevezte meg ! Mint áradat, mint jelző­tűz a bérczen Úgy száll a gyász-hir végig a hazán, Mindenki várta s nem volt senki készen But osztani s osztozni más baján. Mély részvét száll a király ajakára, így látva nemzetét siralmasan . Könyezve pillant ez király­ urára, Hisz a királynak is halottja van ! A pap imája fuldoklásba vész el, A sirásó nem bírja a kapát, Megtörli arczát reszkető kezével ; Nehéz dolog temetni az apát! Nem adtak ily koporsót még a földnek, — A föld a négy folyam között remeg, — Melyet csupán temetkezök kisérnek, S nincs félrokon, búcsúztató sereg, Nem ástak még ily sirt a magyar földbe, Nem ástak ilyen mélyet, széleset, A melyben elfér disze, büszkesége, Melynél az összes nemzet könyezett. S a­mig a nagy halottat igy siratja, Az égre kényes szemmel föltekint: Köszönjük néked mindeneknek atyja, Köszönjük isten néked ezt a kint! Köszönjük, hogy mienk volt eddig élve, Köszönjük, hogy mienk a nagy halott, Mert el nem adnak semmiért cserébe E drága sirt s ez égő bánatot. Csepreghy Ferencz: A nemzet gyásza. József főherczeg és Clotild főherczegnő ma este felé eljöttek Deák Ferencz ravatalához. Öt óra után, mikor az Akadémia csarnoka a közönség előtt bezá­rult, megjelent a fenséges pár, az országgyűlési dísz­­őrség, Thaisz Elek főkapitány és még néhányan vol­tak jelen. A főherczeg meghatottan állott meg a ra­vatal előtt; Clotild főherczegnő letérdelt, imát mon­dott; mindketten megkerülték a ravatalt, meghajtot­ták magukat és eltávoztak. Ugyane perezben jött be az Akadémia­ utczai oldalkapun Festetich Mari grófnő, a királynő palota hölgye és szép nemzeti szin koszorút tett le a ravatal mellé. — Deák ravatalához zarándokolt ma az egész főváros; a váczi utczától kezdve egész az Akadémia-palotáig imposáns tömeget képeznek, kik a nemzeti gyász szinhelyére sietnek, nincs aki a nagy halottat még egyszer látni ne akarná; rang és kor­különbség nélkül tódulnak; vagy tiz lovas rendőr áll a bejárat előtt, még­sem lehet a tömeget vissza­tartóztatni. Az Akadémia­ utczai oldalkaput már kora délután zárták be, hogy a rend meg ne zavartassék. Midőn a záróra ütött, a főkaput is elzárták, de a tömeg nem akart oszolni; fél hétkor a díszőrség tag­jai is eltávoztak; még ekkor is sűrü csoportokban állott a közönség a kapu előtt. — Az első koszorút ma reggel gr. T­e­l­e­k­i Sán­­dorné hozta. Az esti lapunkban említetteken kívül többi közt még Ferenczy Ida k. a., a pesti jótékony nőegylet, Jálics Gézáné, Hunyadyné sz. Csáky grófnő, gróf Erdődy Károlyné, Vay Ádám grófné, Vay Ká­roly grófnő, a pesti kereskedők testülete (e felirattal: Deák Ferencz nagy hazánkfiának, a polgári erények mintaképének), b. Jeszenák Károlyné, gróf Forgách Lujza, a nemzeti kör (Deák Ferencznek, feledhetlen tagtársának) és a közalapítványi ügyészség küldtek koszorúkat.­­ A főváros lakossága verseny­zik a tisztelet nyilvánításokban; sokan, nevezetesen az ország-it és Kerepesi-úton lakók lehető szép gyász­­jelvényekkel készülnek ablakaikat díszíteni; koszorúk és egyéb jelvényekért majdnem hihetetlen árakat fizetnek, volt a­ki ötven forintot ajánlott 1—2 ab­lakért, honnét a menetet nézheti. — A temetésen az akadémia csarnokában a beszentelést a herczeg prímás végezi, a temetőben Samassa érsek. (Még mindig megtörténhetik azon­ban, hogy a hgprimás nem jön el.) — A gyászmenet utján sok házat fel fognak díszíteni. Szolgáljon figyelmeztetésül, hogy a nemzeti gyásznak alig lehet méltóbb kifejezést adni, mintha a nemzeti zászlót, — mely a nemzet szent jelvénye — mély sötét fátyollal borít­ják s igy tűzik ki nemzeti gyászjel­vény­ül. — H­o­r­v­átországból Mazuranics bán, Zsivkovics osztályfőnök, Bedekovics volt bán és­­a horvát országgyűlés küldöttsége jön a temetésre. — Deák koporsója mellett a­­diszőr­ség (a képviselőház tagjai) magyar gyász öltönyben áll. Az illetők karján gyász fátyolra ez ezüst betűk vannak erősítve: »D. F.«­; kezükben fekete bot. — Az orsz. gazd. egyesület Deák Ferencz elhunyta alkalmából febr. 1-jén d. u.24 órakor a köztelken rendkívüli választmányi ülést tartott, melyben a megjelent tagok között M­a­i­l­á­t­h György országbíró és Festetich György, az egyesület volt elnöke is részt vett. L­ó­n­y­a­y Gá­bor, az egyesület elnöke, a következő szavakkal em­lékezett meg a nagy halottról: »Szomorú kötelességet teljesítek, midőn a mai ülést megnyi­tm. (A jelenlevők fölemelkednek he­lyeikről.) Azon szomorú érzelmek, azon gyászos bá­nat hoztak minket is ide, melyek az egész hazát leg­­hűbb, legnagyobb fiának, Deák Ferencznek halálával mély gyászba hob­ták. Nagy veszteség sujta nemzetünket, ■— de az osztatlan országos részvét nem vigasztal, nem eny­híti bánatunkat — mert pótolhatlan. Azért gyülekeztünk itt egybe mi is, hogy egye­sületünk kebelében is kifejezzük gyászos érzelmein­ket nagy halottunk felett. Egyesületünk is rója le végtiszteletét. Ő a mienk is volt, egyesületünk alapító és régi választmányi tagját vesztettük benne. Mindig buzgó barátja volt ő a népnek. A me­zőgazdaság érdekeinek szolgált mint törvényhozó, az úrbéri, birtokrendezési, tagosítási törvények megal­kotásában. Tetézte országos érdemeit az ország földmi­­velési, gazdasági érdekeinek buzgó előmozdításával. Tevékeny részt vett egyesületünk alakításában, fenntartásában, a legnehezebb időkben. Gazdasági, kertészeti múzeumunkat támogatta hathatós közben­járásával. Gyenge szavam nem képes tolmácsolni gyászos érzelmeinket, bánatos gondolatainkat.Indítványozom: 1) Fejezzük ki jegyzőkönyvünkben, hogy az orsz. gazd. egyesület is osztozik a nemzet bánatá­ban, gyászos érzelmeiben nagy fia, Deák Ferencz el­hunyta felett. 2) Egyesületünk testületileg és küldöttsége által rója le kegyeletes utolsó tiszteletét nagy­­halot­tunk földi maradványainak eltakarításánál. (Általá­nos helyeslés.) Az elnök ezen indítványa egyhangúlag elfogad­tatván, egyúttal elhatároztatott, hogy a boldogultnak arczképe meg fog szereztetni és a köztelek díszter­mében emlékül felfüggesztetek Az elnökség megbizatott, hogy az emlitett kül­döttséget oly 3 tagból állítsa össze, kik más minő­ségben a temetési ünnepélyen hivatalosan nem vesz­nek részt. Az egyesületnek testületileg leendő képviselte­­tése végett pedig felkéretnek ezennel az egyesület tagjai, hogy az Akadémia-térre szóló jegyeket legfö­­lebb csütörtöki 9 óráig a köztelken a titoknoki hiva­talban átvenni szíveskedjenek. Ezzel az ülés véget ért. — Ráth Károly főpolgármester a főváros bizottsági tagjaihoz és tiszti karához, követ­kező értesítést és illetve meghívást bocsátotta ki. — »Deák Ferencz a nemzet nagy halottjának hült te­temei f. évi február 3-án, csütörtökön fognak a nem­zet gyászához méltó ünnepélyességgel örök nyuga­lomra helyeztetni. A temetési gyászszertartás a mon­dott napon d. e. 11 órakor a magyar tud. Akadémia palotájának csarnokában a holttetem ünnepélyes be­szerelésével kezdődik és onnan indulva a külön közzéteendő programm szerint menend végbe. A fő­városi törvényhatóság bizottsági tagjai és tisztvise­lői az említett napon i. e. 93/8 órakor a régi város­ház tanács­termében — gyászöltönyben — gyűlnek össze, honnan pontban 10 óra testületileg vonulnak a beszentelési szertartás szinhelyére. Vegyünk búcsút Tőle, ki csak a Hazának élt és kinek dicső emléke örökké élni fog. Budapesten 1876. január 31-én. — Az olasz követ. Miután némely lap­ban franczia szövegben közölve van azon távirati válasz, melyet a miniszterelnök ur Robillant gróf olasz követhez intézett; azonban ezen szöveg a való­ban elküldött távirat szövegének egyáltalán meg nem felel; a hiteles szöveg a következő : »Le Ministre-President de Hongrie remercie Votre Excellence de la Sympathie et des condoléan­­ces qu’ Elle vient d' exprimer sur la douloureuse perte que le pays vient de faire en la personne de son grand patriote Francois Deák. Permettez moi de regarder cette marque de Sympathie, qu’ exprime votre télégramm, comme gage de l’amitié, qu' unie les deux nations.« — Pozsony megye törvényhatósága Ba­­csák Pál alispán vezetése alatt öt tagú, Pozsony városa pedig Gottl polgármester vezetése alatt szintén öt tagú bizottság által képviselteti magát Deák Ferencz temetésén.­­ A terézvárosi szab­adelvű párt százas bizottsága mai nap tartott ülésében Radócza János elnök indítványa folytán elhatározta Deák Ferencz nagy hazánkfia elhunyta felett Széll Kálmán pénzügyminiszterhez intézendő iratban részvétét fe­jezni ki. Egyúttal a boldogult nagy hazafi iránti kegyelete jeléül annak ravatalára babérkoszorút tesz. .. A »Budapest Józsefvárosi szabadelvű kör« helyiségében csütörtökön, február 3-án este fél nyolc­kor Deák Ferencz emlé­kezetére gyászünnepélyt tart. — A budapesti Ferenczvárosi sza­badelvű polgári kör tegnapi választmányi ülésében jegyzőkönyvileg adott kifejezést Deák ha­lála fölötti legmélyebb fájdalmának, s elhatározta, hogy a végtisztességben a kör testületileg vesz részt. — Deák Ferencz ravatalára ma dél­előtt a »magyarországi központi Frőbel-nőegylet« küldöttsége babér-koszorút tett, melynek széles fe­hér szalagján aranyos betűkkel az egylet czimén kí­vül következő felirat van: »a­­b­á­z a bölcs é­­n­e­k.« — A miniszterelnökség is küld koszo­­rut Deák Ferencz sírjára, s mint halljuk, a többi mi­nisztériumok szintén követik e példát. A tisztviselők a hatóságok közt fognak a temetésben résztvenni.­­ Az első magyar általános bizto-­­­í­t­ó-t­á­r­s­a­s­á­g és a »P­a­n­n­o­n­i­a« viszontbiztosító társaság választmányának rendkívüli gyűlése elhatá­­rozó, hogy Deák Ferencz temetésén testületileg részt vesz. E társulatok irodái e napon zárva lesznek. — Szombaton, mint a requiem napján, a főváros összes iskolái szünetet tartanak. — Az orsz. képviselők nejeihez a következő felhívás intéztetett. »A nagy veszteség miatt, mely hazánkat Deák Ferencz halálával éri, a honfiak mély fájdalmában a honleányok egyaránt osztoznak. Az ország minden testülete, polgára siet leróni a hazafius kegyelet, mély tisztelet és örök hála adóját, a melylyel a nemzet a nagy halott emlékeze­tének tartozik. Ezért meg vagyunk győződve, hogy találkozunk Nagyságod óhajtásával, midőn indítvá­nyozzuk, hogy az országgyűlési képviselőknek Pesten időző nejei együttesen jelenjenek meg a temetési gyászszertartáson s tegyék koszorújukat azon rava­talra, melyet a nép millióinak áldása vesz körül. E meggyőződéstől áthatottan s a hozzánk több oldalról intézett fölhívás által bátoríttatva, kérjük Nagyságo­dat, hogy f. é. február 3-án, mint a temetés napján, délelőtti 9 órakor Vára­dy Gáborné lakásán (Rudolf rakpart Dunagőzhajózási épület, az Akadémia mel­lett, ballépcső II. emelet) megjelenni méltóztassék. Budapest, 1876. január 30. Tisztelettel vagyunk Bánó Józsefné m. k. Várady Gáborné m. k.« — E fölhívás, értesülésünk szerint, a képviselők Bpesten időző nejeihez kivétel nélkül elküldetett; mindamel­lett szükségesnek láttuk a közzétételt, miután részint a lakások változása, részint más körülményeknél fogva megtörténhetik, hogy a fölhívás nem jut el mindenütt rendeltetése helyére, pedig a c­élzat az, hogy a Bpesten időző képviselőnél­ mindannyian értesítessenek. A­mint tudjuk, a főrendiház tagjai­nak nejeihez is hasonló fölhívás intéztetik. — Az orsz. középtanodai tanáregy­let választmányi határozata szerint testületileg fog­ja magát képviseltetni Deák Ferencz temetésén. — A fővárosi tanítók Deák Ferencz te­metésén testületileg jelennek meg. — A magyar mérnök-és építészegy­­let a gyászünnepélyben testületileg vesz részt. Az egylet tagjai február 3-án délelőtt 10 órakor az egy­let helyiségeiből (régi Lloyd-épület a Duna felől, II. emelet) indulva foglalandják el a gyászszertar­tást rendező orsz. bizottság által számukra kijelö­lendő helyet. — A természettudományi társulat a következőket tudatja velünk : Az országos gyász miatt a február 4-ikére kitűzött »természettudomá­nyi estély« egy héttel későbbre, február 11-ikére ha­­lasztatott. — A fővárosi iparosok köre Deák Ferencz nagy hazánkfia temetésén testületileg fog részt venni; kéretnek a tagok, a temetés napján reg­gel 9 órakor a körbe összejönni. — A »budapesti tornaegylet« vá­lasztmánya elhatározta, hogy az egylet Deák Fe­rencz temetésén az egyleti zászló alatt testü­letileg részt vesz. — A nőképző-egylet Deák ravata­lánál. Azon megható kegyeletnyilvánítások sorá­ban, melyek Deák Ferencznek »az emberiség öröme és díszének« koporsója mellett óráról órára látha­tók, egyik legmegindítóbbat láttuk ma délelőtt 11 órakor, midőn a »nőképző-egylet« tette le kaméliák és gyöngyvirágból fűzött koszorúját a nagy halott ravatalánál. Az egylet küldöttsége Veres Pálné el­nök, gróf Teleki Sándorné első- és Várady Gáborné másod alelnökök vezetése alatt a következő tagokból állott: Benedikty Györgyné, Berczelly Györgyné, Cserhalmay Ferenczné, Csiky Kálmánná, Gönczy Pálné, Graenzenstein-Szende Gabriella, Harsányi Ignáczné, Hellebrandt Jánosné, Horváth Lajosné, Losonczy Bella, Majthényi Alajosné, Máday Já­nosné, Pauler Tivadarné,Rudnay Józsefné, Szathmáry Károlyné, gróf Szapáry Gyuláné, Szabó-Szent­­pály Janka és Tafler Karolina urhölgyek. — Az egylet tagjai mindnyájan mély gyászt viseltek,­­ az egylet elnöke az országos bizottságnak kö­vetkező szavak kíséretében adta át a koszorút: »Az országos nőképző-egylet kiválólag mélyen érzett há- jával kívánja letenni koszorúját Deák Ferencz nagy hazánkfiának ravatalára, miután ő volt az, ki az egy­let kérvényét egy országos női főmintatanoda fölállí­tása tárgyában meleg szavak kíséretében a képviselő ház asztalára letette.« Ezután a gyászoló hölgyek ifj. gr. Ráday Gedeon képviselő vezetése mellett kényezve és zokogva vonultak el annak a férfiúnak ravatala mellett, kit­ az egész­ világ egyesitett fájdalma­­irat, kit mindenki hatalmas és gyönge, gazdag és szegény a maga legdrágább halottjának tart. — A helybeli ref. főgymnasium ifjúságának küldöttsége is ma d. e. 11 órakor nyujtá át a legbölcsebb magyar emlékének szentelt koszo­rúját.­­ A »kereskedő ifjak társulata« Deák Ferencz nagy hazánkfia temetésén testületileg fog résztvenni, miért is nevezett társulat tagjai ezen­nel felkéretnek, miszerint csütörtökön, az­az folyó hó­t án délelőtt 10 órakor a társulat helyiségében meg­jelenjenek.­­ A budapesti egyesült lakatos egylet elnök­sége ma délután rendkívüli választmányi ülésben jegyzőkönyvileg kifejezte fájdalmát Deák Ferencz halála fölött. Az egylet ,a temetésen testületileg, a volt lakatos ezék gyászba borított zászlójával fog részt venni. — A »Z a s z t­a v­a« is gyászkeretben jelent meg s azt mondja, hogy Magyarországnak az a sze­rencséje, hogy mindig voltak nagy férfiai, valamint a fővárosi központi kormányhatóságok tiszt­viselői, a felső biróságok bírói, s az egyetemek tanári kara közvetlenül az Akadémia előtt nyernek helyet. A többi hatóságok az Akadémiától a fürdő­­utczáig terjedő sorfalban fognak érkezésük sor­rendje szerint felállíttatni úgy, hogy a sorfalnak csak bal felét foglalják el, jobb fele pedig szabadon hagyassák. 8. A testületek, egyletek és intézetek a fürdő­­utcza hosszában fognak felállíttatni, szintén érkezé­sük sorrendje szerint, úgy hogy az előbb érkezők a f­ürdőutczának a Dorottya­ utcza felőli bejáratánál a sorfal közt az útnak bal felén állanak fel, az út jobb felét szabadon hagyva a később érkezők számára, kik mindig közvetlenül a már felállítottak előtt fog­nak állást foglalni. A menet felállítása pont 11 óra­kor befejeztetik s azontúl a sorfal közé senki be nem bocsáttatik. 9. Mindezen testületek elnökei vagy helyette­seik felkéretnek, hogy a sorfalba való bevonulásnál ügyelni szíveskedjenek arra, hogy testületökhöz a hozzá­tartozókon kívül idegenek ne csatlakozzanak. 10. Az Akadémia­ palotájába bemenetre jogo­­sítottak kocsijai a menethez csak a gyászoló közön­ség elvonulása után csatlakozhatnak. A család kocsi­jai a két ház tagjai mögött sorakoznak a menetbe. 11. Az Akadémia-palotájába, sigy a temetőben elkülönített helyre belépti joggal bírók kocsijai ré­szére azon kívül várakozó helyül az országúton a nem­zeti szinház­ bérháza előtti hely jelöltetik ki, a hon­­nét a Kálvin tér, szálló- és a temető-utczákon a te­metőnek harmadik — t. i. a magyar államvaspálya indóházához legközelebb eső — kapujához juthatnak. — A temetőbe azonban csak a család kocsijai bocsát­tatnak be. 12. A menet a köztemetőbe a második ka­pun vonul be. A gyászkocsi előtt haladó hatóságok, egyletek, intézetek és testületek tagjai a sirkápolna felé vezető út két oldalán úgy foglalnak helyet, hogy a gyászkocsi és kísérői számára szabad ut maradjon. A sirkápolna körül elkülönzött térre csakis az Aka­démia csarnokába való belépésre szóló jegy felmuta­tása mellett lehet bejutni. Budapesten, 1876. évi febr. 1. Thaisz Elek s. k., főkapitány. Részvét táviratok Széll Kálmán pénzügyminiszterhez. Győr, febr. 1. Deák Ferencz nagy hazánkfia elhunyta felett Győr város közgyűlése mély fájdal­mának és részvétének ad kifejezést. Nagy polgár­­mester. Pozsony, febr. 1. A pozsonyi kir. akadémia tan­ár­testül­ete Deák Ferencz gyászos elhunyténak alkalmából ma tartott rendkívüli teljes üléséből leg­mélyebb fájdalmát fejezi ki excládnak a hazát ért pótolhatlan veszteség felett. A pozsonyi kir. akadé­mia tanártestülete nevében : dr. Eckmayer Ágost, igazgató. Dr. Fésűs György, jegyző. Martonvásár, febr. 1. Deák Ferencz meg­halt. Jaj minekünk. Elesett a mi fejünk koronája. A vértesaljai tanítóegylet elnöksége. Aachen, febr. 1. Az ország bölcse s a nagy hazafi, Deák Ferencz halála fölötti bánatuk fájdalom­teljes kifejezését elfogadni kérik. Az Aachenben ta­nuló magyarok. Hirdetmény. a Deák Ferencz temetésére vonatkozó rendőri intézkedések részleteiről, melyek az országgyűlési végrehajtó bizottság jó­váhagyásával következőleg állapíttattak meg : 1. A gyászmenet katonai díszsorfal közt fog ha­ladni, mely az Akadémia palotájának kapujától kezdve — az Akadémia előtti tér egy részét is be­foglalva — a Dorottya-utcza előtt fog a fürdő-ut­­czába, s onnan tovább vonulni. 2. Az országgyűlés két házának tagjai, vala­mint a hatóságok, testületek, egyletek és intézetek küldöttségeinek belépti jegy­gyel ellátott tag­jai kocsin vagy gyalog a nádor- és Béla-utczán át mennek az Akadémia palotájához, hol vagy az oldal­kapun, vagy a főbejáraton át jutnak fenntartott he­lyeikre. 3. Azok, kik az Akadémia palotájába belépés­re jogosítvák, jegyeiket mind a nádor-utcza bejára­tánál, midőn a fürdő-utczai sorfalat átmetszik, mind a Béla-utcza végén, felmutatják. Jegy nélkül e vonalon senki nem közlekedhetik. 4. A Budáról kocsin vagy gyalog érkezők a hídról jobbra letérve, a Mária Valéria és Wurm-ut­­czán, József téren, nádor- és Béla-utczán át jutnak jegyeik előmutatása mellett az Akadémia palotá­jához. 5. A belépti jegygyel érkezők kocsijai az Aka­­démia-utczában és mellék­utczáin a rendőrség által kijelölendő helyeken­­állanak fel. 6. A hatóságok, testületek és egyletek, melyek részére a gyászkocsi előtt van a menetben hely kije­lölve, kivétel nélkül a Dorottya-utczán át vonul­nak be. 7. Az egyházi személyzet, a cs.és kir. hadsereg s a m. kir. honvédség tábornokai és tisztjei, továbbá Zalamegye küldöttei és a főváros képviselő testülete, Budapest, február 1. (A király ő Felségérő­l.)^Hiteleshely­ről veszszük a következő sorokat.­ »Némely lapban megjelent hírrel szemben biztos forrásból vett érte­sülésünk nyomán kijelenthetjük, hogy ő Felsége Deák Ferencz temetésére nem fog lejönni, miután fontos államügyek által ebben gátolva van.« (Az osztrák reichsrab­) képviselőhá­zának elnöke a következő levelet intézte a magyar képviselőház elnökéhez: Méltóságos elnök úr! Van szerencsém jelen­teni, hogy méltóságodnak a nagy hazafi Deák Fe­rencz eléggé nem gyászolható elhunytáról szóló, e hó 30-ról keltezett hivatalos értesítését kezemhez vettem, s intézkedtem egyszersmind az iránt, hogy a gyászértesítések az osztrák képviselőház tagjai közt szétosztassanak. Midőn ezen pótolhatlan veszteség felett legmé­lyebb fájdalmamat és legbensőbb részvétemet kije­lenteném, egyszersmind tiszteletteljesen tudatom mél­tóságoddal, hogy február 3-án csütörtökön tartandó végtisztességtételben az osztrák képviselőház küldött­ségével személyesen is részt fogok venni. Fogadja méltóságod legmélyebb és legőszin­­tébb nagyrabecsülésemet. — Bécs, 1876. január 31. Rechbauer.« (Az olasz vámügyi tárgyalások) szakadatlanul folytattatnak s az nem való,hogy meg- szakittattak volna. A magyar kormány képviselője, K. Andreánszky, folytonosan Rómában időzik; ellenben M e r f o r t, ki csak azért utazott Ró­mába, hogy a fogyasztási adók kérdésében felvilá­gosítást adjon, Rómából elutazott s holnap Buda­pestre érkezik. (A k­é­p v. házhoz) Kecskemét város ható­sága kérvényt intézett az önálló nemzeti bank s ön­álló vámterület felállítása, valamint ezzel kapcsola­tosan a magyar ipar érdekében alkalmazandó véd­­vámok mellett. A kérvényből a következőket idézzük: Különösen feltűnő körülmény az, mely szerint ha­zánk a külső országok, leginkább pedig Ausztria iparterményeivel elárasztatván, még fejletlen állapot­ban levő iparunk a szűk pénzviszonyok mellett oly­annyira elnyomatik, hogy az ország lakosságának egy nagy része, az iparos osztály mindinkább a nyo­mornak létetik ki. Fejlődése első korszakában levő iparunk még gyenge arra, hogy a külföld virágzó ipa­rával a versenyt kiállja s eként a nagyobb erő által el kell nyomatnia. A szabadkereskedés mellett az or­szág pénze külföldi ipartermékekért cseréltetvén be, kiszivárog az országból, miről az évenkint tapasztalt adatok eléggé meggyőznek s világosan az ország la­kosainak jövendő elszegényedésére mutatnak. (A határőrvidéki vasutak­ tár­gyában Kussevics országos képviselő vezetése alatt küldöttség időzik Budapesten, mely azt kérvényezi, hogy ne valósíttassék Mollináry terve, a­ki Vukovárt elkerültetni akarja. A küldöttség a miniszterek által fogadtatott s azon biztosítást nyerte, hogy tanulmá­nyozni fogják ez ügyét. (Ifj. Lónyay Menyhért mentelmi ügyében) a főrendiház mentelmi bizottsága követ­kező jelentést terjesztett elő. A budapesti királyi törvényszék f. é. jan. 13-án 768. sz. a. kelt és ifj. Ló­nyay Menyhért gr. ellen katona-ujonczállitás előli szö­kés miatt megindítandó büntető eljárás végetti ki­adatását, illetőleg reá nézve a mentelmi jog felfüg­­gesztését szorgalmazó megkeresvényét, a mentelmi bizottság tárgyalás alá vévén, a mellékelt iratokból meggyőződött arról, hogy ifj. Lónyay Menyhért gróf szabolcsmegyei állandó birtokos lakos, s ezen okból a megkereső budapesti kir. törvényszék ő ellenében büntető eljárás megindítására nézve nem illetékes. Továbbá a mellékelt iratokból meggyőződött arról, hogy ifj. Lónyay Menyhért gróf az 1869. év február havában a cs. és kir. VII. dragonyos ezredhez ma­gát önkéntesnek bejelentette, ott az ezredes által el is fogadtatott, s a tettleges szolgálatot csak azért nem kezdhette meg, mert az orvosi vizsgálat alkal­mával ideiglenesen a katonai szolgálatra alkalmat­lannak találtatott. Ugyancsak a mellékelt iratok két­ségtelenné teszik azt, hogy a vádlott gróf az 1872. év­ben magát újból a katonai hadsorozó orvosi vizsgá­lat és a felülvizsgálati bizottság elé állitván, mind­kettő által a katonai szolgálat teljesítésére alkalmat­lannak ítéltetett. Kitűnik végre azonfelül az ira­tokból az is, hogy többször nevezett gróf a bereg­­megyei kászonyi járás szolgabirája, mint illetékes hatósága előtt magát mint katonakötelezett több éven át jelentette. Ezeknél fogva a törvényszéki meg­­keresvényben állított katona-ujoncz állítás előli szö­kés kísérlete a tényleges viszony­okkal teljes ellen­tétben áll Mihez képest a mentelmi bizottság a men­ különféléit. — febr. 1. (Királyné ő Felségének) Deák ravatalától való távozása után mintegy félórával, gr. Festetich Mari palotahölgy ismét megjelent az aka­démia palotájának gyászcsarnokában, s megigazítá a csokrokat a királnyné koszorúján Deák holtte­teme felett. (Ő Felsége a király) tegnap Bécsben audientiákat adott s a többi között gr. Clam Gallast, hg. Schwarzenberget, gr. Hohenwarthot s gróf Thun Leót fogadá. (Deák Ferencz vérrokonai) kö­zül azok (a Nedeczky- és a Szeniczey-család) kik a nagy hazafit utolsó napjaiban környezték és a leg­gondosabban ápolták, nem adnak ki családi gyász­­jelentést ; igen helyesen úgy vélekedvén, hogy Deák Ferencz a nemzet halottja, s elhunytát hivatalo­san a törvényhozás tudaté. (Gr. Andrássy Gyula) volt az első, ki táviratilag fejezte ki részvétét Deák elhunyta felett s az első, a ki tudakozódott a temetés napja felől. Gr. Andrássy holnap (szerdán) este külön vo­naton érkezik Budapestre a reichsrath mindkét há­zának küldöttségeivel. Az érkezőket a vasúti indó­­házban a magyar képviselőház küldöttsége fogadja. (Deák Ferencz arczképei ér­dekében). Minthogy dicsőült nagy hazánkfia Deák Ferencz arczképeinek elárusítására a fővá­rosi árvaházak javára csak a főváros van jogosítva, és csakis azon képek tekinthetők eredetieknek, me­lyek a főváros bélyegével el vannak látva, s igy min­den egyéb, a bélyeget nélkülöző nem eredeti kép el­­árusítása az árvaházak kárára történnék; ennélfogva felhivatik és figyelmeztetik mindenki, a­ki felejthet­­len nagy hazánkfia eredeti és egyedül hű arczképét kívánja megszerezni, hogy a jótékony czél tekinteté­ből az arczképek előlapján látható fővárosi bélyegre figyelemmel legyen. (Kinevezések és áthelyezések.) Az igazságügyminiszter Szabó István tapolczai járás­­bírósági telekkönyvi írnokot a zala­egerszegi törvény­székhez segédtelekkönyvvezetővé nevezte ki. Hrntsár Ferencz gyöngyösi járásbírósági végrehajtót a rima­­szombati kir. járásbírósághoz helyezte át; a bajai kir. járásbírósághoz aljegyzővé Paukovics Ottó ottani törvényszéki joggyakornokot; a nagykikindai kir. törvényszékhez II. oszt. segédtelekkönyvvezetővé Szeppelfeld Máté ottani törvényszéki bijnokot ne­vezte ki. A szegedi pénzügyigazgatóság Ludvig Fe­rencz szegedi illetékkiszabási hivatali I-ső osztályú p. ü. fogalmazót hason minőségben kebelébe áthe­lyezte, Danzer Kornél Il­od oszt. ideiglenes p. v. fo­galmazónak pedig az I-ső oszt. p. ü. fogalmazói állo­mást végleges minőségben fokozatos előléptetés útján adományozta. (A kolozsvári egyetemről.) Ő Felsége dr. J­e­n­e­i Viktort, a kolozsvári egyetem ny. ren­des tanárát, a tételes nemzetközi jog előadására fel­hatalmazta, ugyan őt a protestáns egyházi jog elő­adásának kötelezettsége alól felmentvén ezen egyház­jognak előadására dr. Kolosváry Sándor nyilvános rendes tanárt jogosította fel. (Fiuméban) gr. Szápáry Géza kormányzó úrnál január 25 én tartatott meg az első estély, mely természetesen tánczczal végződött. Fiumeváros szép­ségei kevés kivétellel mind jelen voltak. A háziasz­­szony gr. Szapáryné asszony ezúttal is mindenkit elbá­jolt előzékeny szeretetre méltóságával. A társaság hajnali egy óráig maradt együtt. (Ungvárról) Írják nekünk : Közgyűlésünk bizottságot küldött ki, melynek feladata leend né­mely tisztviselők visszaélései felett a vizsgálatot meg­tartani, kipuhatolni a városunkban tapasztalható nagy mérvű sülyedés okait. A vizsgáló bizottság el­nöke Markos György, tagjai: Roykó Béla, Farkas Ferencz, Plathi István és Kiss Lajos. Mi bízunk eme igen tisztelt nevű küldöttség erélyében, (Írják nekünk Ungvárról)hiszszük s várjuk hogy a város javát eléje fogják tenni a személyeknek, s nem hallgatnak semmi idétlen hangokra, jöjjenek azok bár honnan is. (A kassai jogakadémia ifjúsága) dr. Klekner urat jan. 28-án fáklyás zenével tisztelte meg, ezzel kimutatni akarván, hogy helyeslik Klei­ner ur lapjának felszólalását a társadalmi visszaélé­sek ellen. Ugyan­ekkor az ifjúság Kleiner urnak em­lékiratot nyújtott át. (Egy pápai kamarás adóügyi munká­­j­a.) Azon bizonyára ritka körülményt említhetjük fel, hogy egy lelkész és pápai kamarás, Oltványi Pál Szegeden adóügyi munkát irt, e czim alatt: »Tájé­kozó útmutatás a jövedelmi adónak bevallása, tár­gyalása és föllebbezése iránt.« A ma megrendelhető­­ írtért Szegeden a szerzőnél, ki már négy év óta a szegedi adófelszólamlási bizottság tagja s igy ismer­heti e dolog practicus oldalát. (A »Sopron«) czimü lapot, melyet Ballagi Károly ur jan. 22-én megszüntetett, Reichard mint kiadó és Möller mint szerkesztő, febr. 5-én ismét életbelépteti s nagyon szomorú volna, ha Sopron me­­gye és vidéke nem tartaná fenn ez egyetlen magyar lapját. (R­ég­l György) országgyűlési képviselő a vértesaljai tanítóegylet segély­pénztára javára száz friyt ajándékozott, a­mely adományért az egylet lapunkban mond köszönetet, telmi jog felfüggesztését indokoltnak nem találja, s így a főrendi ház f. hó 25-én tartott ülésében a bi­zottsághoz utasított ifj. Lónyay Menyhért gróf iga­zoló nyilatkozatát is fentjelzett indokok alapján további jelentéstétel mellőzésével a nagyméltóságu főrendiháznak tiszteletteljesen visszaterjeszti. Kelt Budapesten, 1876. évi január 26-án. Gróf Cziráky János s. k., bizottsági elnök. Gróf Zichy Ferraris Viktor s. k., bizottsági jegyző. (Lucam könyve a bankkérdésről) holnap fog megjelenni eczim alatt: »Az osztrák nem­zeti bank a harmadik szabadalom tartama alatt.« A könyv 209 lapból áll, 46 tabellával, melyek a könyv felét veszik igénybe s negyedrét alakú. Az előszóban a szerző arra utal, hogy a banktárgyalások kezdetekor 1861-ben a bank egy hasonló emlékiratot tett közzé, melynek tabellám kimutatásai a tárgyalások folyama alatt több ízben felhasználtattak. A jelen alkalommal indokoltnak tartja szerző hasonló munka közzétételét annyival inkább, mert az utóbbi években gyakran me­rült fel azon nézet, hogy a monarchiában nemcsak egy magyar bankkérdés létezik, hanem létezik általában egy bankkérdés, a­mennyiben a reformok szüksége hangsúlyoztatott a bankkal szemben. A mű nem ké­pezi a bank történelmét, bár a bank fejlődését részle­tesen előadja a tabelláris rész, de benne foglaltatik azon eszmék történelme, melyek a bankot a legutóbbi válságos időkben vezérelték. Szerző, mint maga mond­ja, ez utóbbi feladatánál a lehető legnagyobb tartóz­kodás mellett sem kerülhette el a polémiát az ellen­tétes nézetekkel, s így műve nem tisztán tényekre szorítkozik, mint az, mely 15 évvel ezelőtt megjelent, hanem vizsgálódásokat és fejtegetéseket foglal ma­gában, s azért a mű nem egy testület ezége alatt je­len meg, hanem azt maga Lucam adja ki.

Next