Pesti Napló, esti kiadás, 1876. február (27. évfolyam, 25-49. szám)
1876-02-24 / 44. szám
44. szám. Budapest, Csütörtök, február 24.1875. Eladó-hivatal: Barátok-tere , Athenaeum-épület. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők.PESTI NAPLÓ ESTI KIADÁS. Szerkesztési Iroda.: Barátok-tere, Athenaeum-épület. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. ______________27. évi folyam. Ellőfizetési feltételei*: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli aa esti kiadás együtt: 3 hónapra 6 frt — kr. — 6 hónapra 12 frt — kr. Az esti kiadás postai különküldéséért felölfizetés évnegyedenként 1 forint Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történt is, mindenkor a hó első napjától számíttatik. N.rdotcseh szintúgy mint előfizetések aPesti Napló kiadóhivatalába Budapest, Barátok tere, Athenaeum-épület küldendők. Budapest, február 24. A képviselőház maiülésében az elnökbemutatja Horváth Mihály választási jegyzőkönyvét. A Deák Ferenczről szóló szentesített törvénycikk kihirdettetik. A közadók kezeléséről és a Svajczczal kötött letelepedési szerződésről szóló törvényjavaslat harmadízben olvastatnak és elfogadtatnak. A közbiztonság helyreállítására fordított költségekről szóló törvényjavaslat észrevétel nélkül helybenhagyatik. A közigazgatási bizottságokról és a fegyelmi eljárásról szóló törvényjavaslatokon tett főrendi módosításokat a ház észrevétel nélkül elfogadja. Ezután a közegészségügy rendezéséről szóló törvényjavaslat részletes tárgyalása folytattatik.A 93. §-nál, mely a himlőoltásról szól, Hammerperg a himlőoltási kényszert ellenzi, Knöpfler és Tisza Lajos felszólalása után azonban az eredeti szakasz, mely az oltási kényszert rendeli, elfogadtatik. A törvényjavaslat tárgyalása befejeztetett és az ülés 1 óra után eloszlott. A felsőház két órakor ülést tart a képviselőház üzenetének átvétele végett. A frailcziai kormányválság csak lassan halad megoldása felé. Maga Buffet volt az, aki a példátlan választási eredmény után,mely politikája és egyénisége fölött egyaránt kárhoztató ítéletet mond, lemondásának elfogadását sürgette. A miniszterelnök maga kijelenté Mac-Mahonnak, aki nagyon ragaszkodik hozzá, hogy ma nincs meg többé azon tekintélye, hogy a kormányzattal járó kötelességeknek sikerrel megfeleljen, így azután Mac-Mahon belenyugodott a kényszerűségbe s Dufaureval kezdett alkudozásokat. A legújabb hírek szerint az igazságügyminiszter veszi át a minisztertanácsban az alelnöki állást, Cissey, Decazes, Wallon és Cailleaux urak maradnak, a belügyi tárca, Leon Renaultnak, a két héttel ezelőtt elcsapott rendőrfőnöknek, a tengerészeti Pothuan tengernagynak adatik. Pénzügyminiszter kétségkívül Sayur, Buffet régi ellenlábasa marad. De hogy a legitimista Meaux grófnak ki lesz utóda a kereskedelmi minisztériumban, arról még semmi hír sem érkezett. Annyi bizonyos, hogy a cabinet újjáalakítása semmi komolyabb nehézségbe nem ütközik. A párisi ma érkezett lapok csupa választási táviratokkal és kimutatásokkal teltek. Nimes és Belfort kivételével alig van város az országban, mely nem köztársasági jelöltet választott. Páris, Lyon, Bordeaux, Marseille, Tours, Rennes, Montpellier, Grenoble, Besan-çon, st. Etienne, Nizza, Dijon, Havre,Rouen, Nancy, Toulon stb. mindenütt a köztársaság jelöltjeire adta szavazatát. Louis Blanc három, Gambetta négy helyen választatott meg, de Avignonban az ottani maire ellen néhány száz szóval kisebbségben maradt, míg Marseilleben ő verte meg Naquet radicalist. A bonapartisták majdnem minden kiválóbb embere megválasztatott.Rouber a corsikai kerületeken kívül Puy-de Rone megyében is föllépett, s megválasztatott. Oise megyében Mouchy herczeg és Chevreau Henrik exminiszter, Gironde megyében Decolle és Mitccell hírlapírók, Gars megyében a két Caviagnac választattak meg. Ellenben megbukott Ollivier Emil két kerületben, s Raoul Duval szintén két kerületben. De a legnagyobb bukásban Buffet miniszterelnök részesült, aki négy kerületben bukott meg. Mindezen kerületekben köztársaságiak kapták a többséget. Azt hiszik, hogy a március 5-ei 108 pótválasztás alkalmával még legalább 60—80 köztársasági választatik. A spanyol csatatérről legutóbb érkezett hírek minden részekben megerősíttetnek. Vera, Estella és Tolosa városok, a carlisták összes fegyvergyárai, készletei és tüzérsége a kormánycsapatok kezében van; a legismertebb carlista vezérek franczia földre menekültek, s a még megmaradt lázadócsapatok Alsarua és Zummaraja közt a vasút mentén összpontosulnak. A királyi csapatok erélyesen megkezdették ellenök a hadműveleteket s remélhető, hogy ezúttal nem convenio, hanem fegyver segélyével fog a rend visszaállittatni. Don Carlos, hir szerint, Alsarua vidékén tartózkodik. Párisban tegnap azon hír volt elterjedve, hogy a praetendens álruhában franczia földre, Pauba menekült s hogy a spanyol kormány belebbezését követeli. A török kormány tegnapelőtt olyan rendszabályt hirdetett ki, mely ha lelkiismeretesen valósíttatik, többet fog érni, mint eddigi összes reformiradet. E szerint a lázadók, kik négy hét alatt meghódolnak, teljes amnestiát kapnak; a kormány saját költségén fölépíti templomaikat és elpusztult házaikat s megadja nekik azon eszközöket, melyek rendes foglalkozásuk újra megkezdéséhez szükségesek. A határon lévő hatóságok utasíttattak, hogy a kivándorlottak hazatérését minden módon előmozdítsák. Ez az intézkedés valószínűleg sok lázadót fegyverletételre fog ösztönözni. A „Pesti Napló“ tárczája. Edith története. — Regény. — Irta: Prém József. XV. FEJEZET. Néma kérdésre dörgő válasz. (Folytatás.) Midőn végre a hajnali szél megveregette az ablaktáblákat, Theodora asszony fölkerekedett. Biri már aludtaz egyik pamlag sarkában s vele a tündércsapat nagyobb része is. Olyan nagyon korán lettek hűtlenek hozzám és Edithez; olyan nagyon gyorsan ért véget ez a mi egész pünkösdi királyságunk! . . . Az egész tündéri uralom, melylyel oly bohó módon ámítottuk magunkat, szétfoszlott, mint egy álom. A csintalan lánykák rég megunták tréfájukat: kelletlenül ásítottak, kiállhatatlanul duzzogtak és elégedetlenül dörzsölték álmos szemeiket. A rögtönzött csillár, mely néhány órával azelőtt osztotta világát, most idétlenül lógott ott tövig égett gyertyáival, melyekről csöpögött a maradék fagygyu. A lámpák álmosan pislogtak s kedvetlenül világiták meg a szanaszét heverő bonbon-tekercset, verses papirszeleteket (a szederjesi czukrász udvari költője: Széplaki Zsolt lévén), ruhaszalagokat, hajtűket s azt a tömérdek port,mely minden bútorra leülepedett.... És álmosan pislogtak a hölgyek is. Darvasiné szünet nélkül hunyorgott, mintha folyton hazudoznék és arcza soha oly irigynek nem látszott, mint most, a mikor épenséggel semmi irigylésre méltó dolog nem háborgatta . . . Korondvári Korondos Mihályné is egyáltalában nem volt fürge már s nem is az én hóditó képességem fölött,hanem azon csodálkozott, hogy már is hajnal van (alvás közben csakugyan gyorsabban telik az idő) de a kézszorongatásról egyáltalán nem feledkezett meg. Most is alig szabadulhattam tőle. Minden, minden józanított, ahová fordultam, ott a kiábrándulás meredt rám. Ami csak körültem volt, az csúfolta mindnyájunk hóbortját. A kapuban még egyszer megfogtam Edith két kezét s még egyszer szemei közé néztem. Akartam a lelke fenekéig pillantani s nem láttam mást, mint zavaros csillogást. Közönséges, mindennapi, keserves könyek homályositák e szemek tekintetét, a milyeneket akár a maró füst, akár a csípős szél csikar. Az utczán néma, sivár köd, vegyítve buta, ijesztő félhomálylyal. Ez fogadott bennünket; ez kisér utunkban. Közel s távol minden hallgatag, minden csöndes. Az igazak és igaztalanok álmaikat aluszszák mindenfelé. Oh, lehetséges-e, hogy egy némelyik ne találja sziklakeménynek vánkosát ?... Távozásunkat alig veszi tudomásul valaki. Egy kis nesz, egy kis robaj az egész. Csak el-el a néma ködbe , ebbe a szürke bizonytalanságba! Csak tovább, tovább a buta sötétbe, ebbe az ijjesztő semmibe ! Mikor Theodora asszony és Biri leszálltak, megfordult a hintó s visszafelé tartott. Magam ültem benne. A Csiricsák-völgy előtt hátra fordult a kocsis. — Beforduljak kérem ? Erre közelebb. — Csak hajts egyenesen. Ráérünk. Leeresztettem a hintő födelét, hogy az éles levegő rám tódulhasson. Minden fuvalat enyhet adott, minden áramlat közelebb hozott a valóhoz. Mire kiértem a harkály-veszedelem színhelyére, ahol Pethő Róbert és Kardos János, a veterán, már vártak, alig bírtam megmagyarázni magamnak, tulajdonkép miért jöttünk ide ? Csakugyan olyan elkerülhetetlen szükséges volt az. Kora reggel, amikor még nyugodnunk kellene (ime ez az ősz harczos is, egy lezajlott világ e hátramaradt hírmondója, ki oly rég kiábrándult az ilyes dolgokból s kinek oly nagyon el kelne még a nyugalom, még ez is ide fáradt e ködös hajnalban.) itt didergek és várok, hogy vagy én gyilkoljak meg egy embert, vagy ez az ember engem gyilkoljon meg. Mit vétett az nekem ? Csupán egy nőt akart megmenteni a lángokból s én e miatt föllöktem, hogy a fejét bezúzta S mit vétettem én neki ? Azt hittem, hogy e nőt el akarja csábítani s e rögeszmémről nem a legilledelmesebben igyekeztem meggyőzni őt. És ime, most mind a ketten megmutatjuk a világnak, hogy e nőért, ki miatt olyan fölösleges zajt csaptunk, készek vagyunk életünket is föláldozni, no, jól tudjuk, hogy ez a gúnyos világ kérlelhetlenül kinevet majd bennünket! Itt álltam ismét e nevezetes helyen, ahol nem épen oly nagyon régen, olyan pompásan mulattam. Ugyanaz a ködös, rideg hajnal; ugyanazok a megfagyott könyek a pázsiton,melyeket a gyászoló éj hullatott ; ugyanaz a nevetséges buzgalom. De nem kellett oly soká várnunk, nem unhattuk el magunkat. Az ellenfél csakhamar megérkezett, és megérkezésében semmi különös nem volt. Pedig dr. Magvassy Kázmér úr is idefáradt s arczán egész világosan ott sötét lett az elégedetlenség, hogy vetélytársa élete iránti kötelessége oly kegyetlenül háborgatá hajnali álmát, melyben a dohányszinüi bútorok fölött mármár előnyt adott a kávészinüeknek. És azután sem volt semmi mulatságos. Krux báró elkárogta indítványát , hogy béküljünk meg s miután erre nem állhattunk rá, elleninditványától sem kimért meg bennünket. Széplaki Zsolt a fogait vaczogtatta s látszólag egy ködös elégia eszméjén törte borzas fejét (mely e rendkívüli napon alapos okból menekült meg a fésűtől) s aztán nagy fontosan kimérte és elhuhogá a tizenöt lépést. Kardos János, a veterán, még egyszer megbámulta a dömöszkölt ékitményü pisztolyokat és megtöltötte azokat. Aztán szembe álltam ideges, beteges ellenfelemmel, kit korán hajnalban hajszoltam föl a kórágyból , ki most oly rokonszenves tekintettel nézett rám. Pethő Róbert, ez az én szeretett gyermekkori barátom (mily önfeledten örvendtünk együtt a szép ifjú életnek!) és Kardos János, a veterán (mennyit lovagoltam egykor térdein!) egész egyszerűen jelt adtak a kölcsönös öldöklésre s nyugodtan olvasták a hármat. S mialatt az egy és kettő hangzott s tekintetem reszkető ellenfelemen nyugodott, kit most is a láz gyötört, még egyszer fölvetettem magamban a kérdést: »Vájjon kiért fordul most egy élet koczkája? megérdemli-e az, megérdemli-e valóban?« . . . Ekkor tekintetem hirtelen a jeggyürüre esett, mely ott csillogott ujjamon s kegyetlen, őrületes kérdésemre egy lövéssel feleltem. Decséri Tódor gróf egyet hörgött s leszédült a megfagyott, csillogó könyek közé. Golyóm bizton találta őt, meg se mozdult a pázsiton. Mindnyájan oda siettek hozzá. Legelöl dr. Magvassy Kázmér úr (a kinek első sorban érdekében állt, hogy Iza kedvese életben maradjon, mert ugyan ki szöktesse elevén bolondtul, ha Tódor nem !) ez fölszakitá gyorsan ruháit. Én pedig kocsimhoz siettem s a hágcsóra lépve visszatekintek. — Nos ? Csak nem halt meg ? — A golyó, úgy hiszem, megakadt a bordák közt. Még van reménység! A buzgó orvos semmi fáradtságot sem kimért, hogy betegét megmentse. A többi mind kételkedve csüggeszté le fejét és hallgatott. Beugrottam a hintóba s rákiáltottam a kocsisra, hogy hajtson. És a kocsis hajtott előre, előre, tovább, mind tovább : ismét a bizonytalan, szürke semmiségbe ! A lomha, terjengő ködbe nemsokára hópelyhek vegyültek : az első csillogó foszlányok e szomorú kezdetű télen. És egyre szállingóztak, egyre ingerkedtek körüléni. Egy kis enyhítő változatosság e kétségbeejtő ridegségben ! Egy kis jótékony tarkaság e nyomasztó egyhangúságban! A derecskei erdő végén egy csapat varjú rebbent föl az útról, károgva előre szálltak s ismét leültek, a mig a közeledő hintó elöl ismét fölrepültek. Azután újra károgtak s ismét leültek, mig a lovak újra fölhajszolták az útról. S ez igy folyt szakadatlanul. Ez a károgó varjú-csapat járt előttem s vezetett amaz után, mely egyre messzebb vitt el ama városból, hol oly sokat (óh Edith! csak te tudod mi mindent!) hagytam viszsza... És egyre bámultam a fel-fel röpkedő varjak, s a hullongó hópelyhek sajátságos játékát. Ez a sötét, furcsa kép úgy igénybe vette minden gondolatomat, úgy lekötötte minden figyelmemet. Ki tudja, mire a vasútállomáshoz érkezem: várjon tudtam volna-e, mit keresek itt, ha ez a borús látvány nem könyörül az én árva lelkemen! (Folyt. köv.) Budapest, február 24. (A kereskedelem-politikai tárgyalások.) Bécsből, febr. 23-ről Írják: A bírod, tanácsbeli tárgyalások, a közvárakozás ellenére, igen hosszúra nyúlnak, s a vasúti előterjesztések nemcsak a kormánynak okoztak vereséget, hanem oly sok időt is vettek igénybe, hogy be sem látható a bíródó tanács ülésszakának vége. Ez zavaró hatással lehet a Magyarország és Austria közötti kereskedelem-politikai tárgyalásokra. Az osztrák miniszterek s nevezetesen a kereskedelmi miniszter nagyon igénybe vannak véve a parliamentben s nem igen vehetnének részt a magyar kormányférfiakkal való tárgyalásokban. Valószínű tehát, hogy vagy a reichsrath fog közelebb, a farsang végnapjai alatt szünetelni, vagy a magyar miniszterek fogják Bécsbe utazásukat elhalasztani. Ez utóbbi eset, az árvíz iránti tekintetből is valószínű. (Bírósági kinevezések.) Király ő Felége járásbirákká, a szakolczai járásbírósághoz : Boleman Lajos tatai járásbirósági albirót és a nyitrazsámbokréti járásbirósághoz: Mendelényi Izidor pozsonyi járásbirósági albirót; továbbá albirákká: a liptószentmiklósi járásbírósághoz: Streihammer József nyitrai törvényszéki jegyzőt; a kubini járásbírósághoz : Sándor Frigyes medgyesi járásbirósági aljegyzőt; az enyingi járásbirósághoz : Bohuniczky Ödön veszprémi járásbirósági aljegyzőt; a bajai járásbirósághoz: Jurkovics Othmár szegzárdi törvényszéki jegyzőt és Arnold Sándor bajai törvényszéki aljegyzőt; a nagyszebeni járásbirósághoz: Aleman Miklós ottani törvényszéki irodaigazgatót; végre alügyésszé, a gyöngyösi ügyészséghez: Berkó Aladár ottani törvényszéki jegyzőt nevezte ki; továbbá: Breska Ferencz hódsági albirónak saját kérelmére az óbecsei, és Balgha Ferencz alsókubini kir. járásbirósági albirónak ugyancsak saját kérelmére a námesztói kirájbirósághoz eddigi albírói minőségükben leendő áthelyeztetését megengedte. (A szerb kormányválsághoz.) Mint Belgrádból, február 19-ről írják ott a Risztics kormányra jutását illető hírek, tekintve a porta és a nagyhatalmak közötti dolgok alakulását egy idő óta elhallgattak. Ellenben valószínű, hogy a Kaljevicskormány némely elemei visszaléptek s mások által pótoltatnak. Nehány nap múlva Belgrádban »Schumachja« czimmel új lap jelenik meg, mely a fiatal conservativ párt közlönye lesz. A belgrádi orosz főconsul néhány napra Bécsbe utazott, hogy Novikov ottani orosz nagykövetnek szóbeli jelentést tegyen a szerb viszonyokról. (A boszniai lázadók tevékenysége.) Kortajniczából február 15-ki kelettel következőket írnak : Topolától egy jó órányira febr. 16-án a Jukics vezetése alatt álló lázadók s a török csapatok közt kisebb összeütközés történt, melyben mindkét fél néhány embert vesztett. Másnap ugyan a lázadók két kulát rohantak meg, melyet a törökök csak nem rég építettek. Ez őrházak gyönge török őrsége hat halott visszahagyásával futásban kereste menekvését. Itt mindent elpusztítva a diadalmas lázadók a Slabinja patak felé fordultak, hol több hidat, melyet a törökre fontosaknak tartottak, szétromboltak. A Jamnitzában székelő boszniai felkelő-bizottság határozata folytán Hubmayer Miroslav parancsnoki állomásától végleg megfosztatott s annak letételére kényszerittetett. Helyébe Miodragovits Lázár neveztetett ki s Mirza Scburlán a helyi és helyviszonyokat igen jól ismerő boszniai ember adatott adlatásul melléje. Az alosztályokat Rave Kovács, Marko Ojenadije, Ostoja és Olgacsa vezetik. Hir szerint Hubmayer csapatainak egy részével Karagyorgyevics Péter táborába ment s a trónkövetelő pártján akar küzdeni, kivel nem sokára bensőbb viszonyba is lép, minthogy egyik rokonát akarja nőül venni. A budapest-belvárosi képv. választás. — febr. 24. Mig a Duna nőttön nőtt, a vészlövések felriaszták a fővárost, s a közönség tódult a dunai partokra, a belváros választói reggeli 8 órakor összegyűltek a régi városháza tanácstermében, hogy Deák Ferencz helyére válaszszanak képviselőt. Gr. Szapáry Gyula, a vál. küldöttség elnöke, Ví9kor nyitotta meg az ünnepélyes adást. Tudata, hogy a belváros választói írásban bejelenték nála Horváth Mihályt, mint képv. jelöltet s kitűzte a félórai várakozási időt. Ez alatt ellenjelölt nem tudatatván, a vál.elnök kijelenté Horváth Mihályt, a belváros egyhangúlag megválasztott orsz. képviselőjének. A választók erre Királyi Pál elnöklete alatt küldöttséget menesztettek Horváth Mihályért, a vál. bizottság pedig elkészítő és hitelesítette a jegyzőkönyvet. Horváth Mihály a teremben választói között megjelenvén, gr. Szapáry Gyula vál. elnök a következő beszéd kíséretében nyújta át neki a vál.skönyvet: Mélt, püspök úr, ezen kerület megválasztott, tisztelt képviselője! A központi választmány engem bízott meg, hogy a mai napra kitűzött országgyűlési képviselő választáson elnököljek ; a választás a törvény értelmében véghez menvén, nekem jutott a szerencse, hogy a Pest belvárosi vál.kerület határozatának tolmácsa legyek, s hogy értesítsem méltóságodat arról, hogy ezen kerület egyhangú bizodalma által ezen kerület országgyűlési képviselőjévé választatott. Midőn ezen ünnepélyes alkalommal méltóságodnak a választásról szóló jegyzőkönyvet átnyújtom, lehetetlen, hogy meg ne emlékezzem azon körülményről, mely szükségessé tette azt, hogy e kerületben új képviselőválasztás legyen, s nem csökkenti méltóságod érdemeit az, ha megemlékezünk ez alkalommal is azon férfiúról, ki ezen választókerületet eddig képviselte, és lehetetlen, hogy mi ezen kerület választópolgárai, összejövetelünk alkalmával ne említsük azon dicső férfiú emlékét, kit csak néhány héttel ezelőtt ismételve választottunk képviselőnknek, s kit a gondviselés kérlelhetlen akarata e világból kiszólitott. Szeretnék mi e férfiút, ki 1861. óta képviselte ezen választókerületet, a mienknek nevezni, de nem volt ő egyedül a mienk, hanem az egész hazáé, s az egész haza velünk együtt siratja e férfiút s ha neki, kinek élete gazdag egyéni és hazafias erényekben, nem volna más érdeme, van egy, melyről a történelem s az utókor hálával meg fog emlékezni, s melyről a jelen nemzedéknek megfeledkezni nem szabad, s ez az, hogy az ő bölcsességének sikerült megtalálni a módot, hogy alkotmányunkat, alkotmányos szabadságunkat visszanyertük s Pest belváros kerületének választói büszkeséggel fognak megemlékezni arról, hogy ezen nagyfontosságú eredményeket, mint ezen kerület képviselője vívta ki. S mindamellett, hogy ezen gyászos emlék még oly élénken áll előttünk, hogy az országos gyászt jelző harangok kongása még alig nem áll el, a törvény világos szava azt kívánja tőlünk, hogy azon képviselői széket, melyet a nagy férfiú halála üresen hagyott, töltsük be, s azért félretéve a szomorú emléket kénytelenek voltunk hozzá látni ezen polgári kötelességünk teljesítéséhez s midőn sorainkban körülnéztünk ki legyen azon férfiú, kit e kerület képviselőjéül felhívjunk, mindenek előtt arra kellett törekednünk, hogy oly férfiút nyerjünk meg e helyre, kiben az általános bizodalom öszpontosuljon, hogy azon egyetértés, mely e kerületben eddig meg volt, melyre nemcsak a fővárosban ,de nehéz viszonyaink közt az egész országban olyannyira szükségünk van meg ne zavartassák, s az egyhangú választás, mely mltóságodat tisztelte meg a képviselői megbízással igazolja azt, hogy helyesen jártak el azok, akik önt szólították fel a képviselőjelöltség elfogadására. Önben, tisztelt képviselő, nemcsak a rendíthetlen hűt hazafi tulajdonokat tiszteli meg ezen választás által a pestbelvárosi kerület, de egyszersmind azon férfiút, ki hazánk történelmét általánosságban és annak részleteit oly fáradhatlan szorgalommal állította össze, s ez által megismertette múltúnkat a jelen nemzedékkel, s megismertette közjogi állásunkat a külfölddel is, — s az, ki nemzetünk történelmét oly fáradhatlan búvárkodással tanulmányozza, bizonyára legjobban ismeri nemzetünk és fajunk erényeit épúgy, mint annak gyengeségeit, s a múlt tapasztalatain okulva bizonyára legjobban fogja megítélni, miként járjunk el arra nézve, hogy alkotmányos szabadságunkat fenntartva az állam nyomott anyagi helyzetén segítsünk, s ezen törekvésünk mellett ne kockáztassuk azt, mit ezen kerület eddigi képviselőjének bölcsessége által kivívtunk. Fogadja méltóságod kezeimből, mint ezen kerület választási elnökétől a Pest belvárosi választók bizodalma jelent ezen választási jegyzőkönyvet, és fogadja egyszersmind azon kivánatunkat, hogy az Isten méltóságodat a haza javára szánt fáradozásaiban és önfeláldozó munkásságában sokáig éltesse!« Horváth Mihály néhány rövid szóban mondott, meghatott hangon köszönetet, arra kérvén a választókat, hogy őt semmi tekintetben se hasonlítsák nagy elődjéhez. Ezzel a vál.cselekmény ’/210-kor véget ért. A belváros választói ez alkalomra gyönyörű, nemzeti szinü selyem zászlót készíttettek. A zászlón aranynyal van hímezve az ország czimere. Zöld szalagján e felirat áll: »Budapesti szabadelvű párt.« A vörösön: »Éljen Horváth Mihály!« A fehér szalagon pedig: »Budapest belváros képviselője.« ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselőház ülése február 24-én. Elnök: Ghyczy Kálmán. Jegyzők: Wachter Frigyes, Tombor Iván, Orbán Balázs. A kormány részéről jelen vannak: Tisza Kálmán, Széll Kálmán, Perczel Béla, Trefort Ágoston, Simonyi Lajos b.. Az ülés kezdődik d. e. 10 órakor. A múlt ülés jegyzőkönyve felolvastatván, észrevétel nélkül hitelesíttetik. Elnök jelenti, hogy dicső emlékű I. Ferencz császár és királyért a szokásos engesztelő szt. mise áldozat Budán a vártemplomban, f. évi mártius 3-án d. előtti tiz órakor fog megtartatni. Tudomásul vétetik. A főrendiház elnöke megküldi az 1874. évi XIV. t. sz. alapján kibocsátott kincstári utalványok egy részének visszaváltásáról, és a nemzetközi távirdai egyezményről szóló törvények eredeti példányainak az országos levéltárba tett elhelyezését igazoló elisményt. A levéltárba tétetik: Udvarhelyszék és Szathmár-Némethi város az önálló vámterület s független magyar nemzeti jegybank felállítása iránt. Borsodmegye felirt a Magyarország és Ausztria között fennálló vámközösség kérdésének mikénti megoldása tárgyában, Marosvásárhely város az országgyűlési irományok egy példányának megküldése iránt, Szegvár község a független vámterület és önálló nemzeti jegybank felállítása iránt, több bereghszászi lakos a bereghszászi törvényszék börtöneiben elhelyezett rabok élelmezésének kiadatása ellen kérelmeznek. Kiadatnak a kérvényi bizottságnak. Horváth Mihály Budapest főváros belvárosi választókerületében megválasztott országgyűlési képviselő bemutatja megbízó levelét. (Éljenzés.) Az állandó igazoló bizottsághoz utasíttatik. Ordódy Pál bemutatja a pénzügyi és a vasúti bizottság jelentését a nagyszombat-szeredi lóvonatú vasútnak gőzmozdonya vasúttá leendő átalakítása iránt, továbbá az állami kamatbiztosítást tényleg igénybe vevő vasutak elsőbbségi kötvényeinek az állam által leendő átvételéről szóló törvényjavaslatok tárgyában. A jelentések az osztálytárgyalások mellőzésével fognak napirendre tűzetni. * Tisza Kálmán miniszterelnök: T. ház! Van Szerencsém a Deák Ferencz emlékének törvénybe igtatásáról szóló tezikket, melyet ő Felsége legkegyelmesebben szentesíteni méltóztatott, kihirdetés végett ezennel átnyújtani. A szentesített törvényczikk kihirdettetvén, hason kihirdetés végett a főrendiházhoz fog átküldetni. Harmadszor felolvastatnak és végleg elfogadtatnak a közadók kezeléséről és a svejczi szövetséggel a letelepedések iránt kötött államszerződés beczikkelyezéséről szóló tvjavaslatok. A már végleg elfogadott törvényjavaslatok hasonló alkotmányos tárgyalás végett átkülhetnek a főrendiházhoz. Az ország némely részeiben megzavart közbiztonság helyreállítása végett az 1869—72-ik években tett rendkívüli intézkedések folytán utólag felmerült költségekre szükséges póthitelről szóló törvényjavaslat általánosságban úgy, mint részleteiben minden vita nélkül változatlanul elfogadtatott, s ezen elfogadásról a főrendiház értesittetni határoztatott. A közigazgatási bizottságról, valamint a törvényhatóságok rendezéséről szóló 1870. évi 42. t. czikkben szabályozott fegyelmi eljárás módosításáról és kiegészítéséről szóló törvényjavaslatokra tett főrendiházi módosítások változatlanul elfogadtatván, a legfelsőbb szentesítés alá fel fognak terjesztetni. Folytattatik a közegészségügyi törvényjavaslat tárgyalása. A törvényjavaslat 93-ik szakaszához Hammersberg tudvalevőleg azon módosítványt nyújt be, hogy a himlőoltás kötelezővé ne tétessék. Vidlicskay József pártolja Hammersperg módosítványát, amennyiben a törvényjavaslat szövege által az egyéni szabadságot látja korlátolva. Knöpfler Vilmos a törvényjavaslat szövegét pártolja. Elismeri ugyan, hogy a tudomány még nem állapodott meg végleg a himlőoltás physiologiai hatásáról, de a gyógygyakorlat határozottan annak czélszerűsége mellett szól. Utal Angliára, hol a himlőoltás szintén kötelezőleg van behozva s elfogadtatni kívánja a törvényjavaslat rendelkezését. Tisza László az eredeti szöveg mellett szól főleg a ragály meggátlása szempontjából. A ház az előadó felszólalása után elfogadja az eredeti szöveget. A 100-ik szakasznál Hammersberg indítványára kimondatott, hogy a kellőleg felszerelt hideg vízfürdők, melyek kellő mennyiségű tiszta és üde forrásvízzel bírnak, s a gyógyfürdők igényeinek megfelelnek, a gyógyfürdők közé soroltatnak. Tudósításunk befejezésekor a tárgyalás fennakadás nélkül folyik. A ház elvetvénKnöpflernek azon indítványát, hogy a megyei orvosok állandósíttassanak, elfogadta az egész törvényjavaslatot. Ezzel az ülés fél 2 órakor véget ért. A miniszterelnök holnap fog felelni Simonyi és Helfy interpellációjára. Az árvízveszély. — febr. 24. d. e. A főváros nagy veszélyben forog. Ma reggel ágyulövések jelzék, hogy a víz elérte azt a magasságot, melynél Pestet is veszély fenyegeti. A viz majd akkora, mint 1838-ban volt,s hogy Pestet még el nem árasztá, azt a város azóta történt feltöltésének és a kitűnő csatornázásnaklehet köszönni. A város roppant izgatottságban van. Számos boltot bezárnak. Az alsó Dunaparton csolnakok járnak. A látvány megdöbbentő. A közönség a partokra tódul. A jég Komáromtól Budapestig s innen lefelé még mindig áll, meg-megmozdul ugyanitt-ott rövid idő múlva azonban ismét megáll s mindaddig, mig a