Pesti Napló, esti kiadás, 1876. március (27. évfolyam, 50-75. szám)

1876-03-31 / 75. szám

75. szám.__________________________________________Budapest, Péntek, martius 31.1876._____________________________________27. évi folyam. Szerkesztési iroda : _ Előfizetési föltételeit: Barátok­ tere, Athenaeum-épület. ________ ______ _______ ____ ______ _____ _______ ~ Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti ki-A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez “1P| IN II I 1 T \T Å T\ TT 3 hónapra 6 frt -“fr“-Hónapra 12 frt - kr. Ili ezen pl B I I ■ I 9 I 9 9 9 9 9 9 Az esti kiadás postai különküldéséért felül fizetés évnegyedenként 1 forint. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. H 8 1­­.k 8 Km H lg H ■ «MAzetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bár­ I PlLl I I in I Ilii X«^.en Kiadó­hivatal : <■«» BKflSbs Bsla» «SS» 1 mflsj cBfes .iiMm WB&KödR szintúgy mint előfizetések Barátok-tere, Athenaeum-épület, a IPesti ISTapló kiadó-h­ivatalába A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli ESTI KIADÁS. Budapest, Barátok-tere, Athenaeum-épület panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők, ’ küldendők. Budapest, mártius 61. A képviselőház jogügyi bizottsága meg­alakulván, elnökké Paul­ért, jegyzővé Te­le­s­z­k­y­t választá. A főrendiháznak a váltótörvényre vo­natkozó módosításai tárgyában előadónak C­h­o­r­i­n kéretett fel; tárgyalása holnapra délután 5 órára tűzetett. A büntető­­könyv tárgyában előadónak ismét P­a­u­­­e­r kéretett fel, a büntetőtör­vény előadásának idejére elnökké Horváth Boldizsár választatott Ezen törvény tár­gyalása hétfőn d. e. 10 órakor veszi kezdetét. Az igazságügyi miniszter felkéretett, hogy a büntető­ törvénykönyv részletes indokolásá­nak hátralevő részét mielőbb kiosztassa. A török csapatok fővezére s a hercze­­govinai lázadók közt tizenkét napi fegyver­­szünet létesült. Ezzel a háború, úgy lát­szik, végkép be van fejezve s a fegyverszünet a végleges meghódolás bevezetése lesz. Igaz ugyan, hogy a szünetet Moukhtar pasa nem közvetlenül magukkal a lázadókkal, hanem első­sorban Rodich tábornokkal s a monte­negrói fejedelemmel kötötte meg. De ezek majd találnak módot arra, hogy a lázadókat a fegyverszünet tiszteletben tartására s azután végkép a fegyerletételre bírják. Az esemény mindenesetre fordulópontot jelez a hercze­­govinai mozgalom történetében, mert a fegyverszünet azt bizonyítja, hogy a fel­kelők, ha a harczot tovább akarják foly­tatni, nemcsak Ausztria Magyarország, ha­nem Montenegro támogatására sem számít­hatnak többé.­­ Ezúttal maga Monte­negro vette át Niksics erőd élelemmel való ellátását, a­mihez a török főhadvezér a fegy­verszünet létrejöttét kötötte. Minthogy a kük­­­abinetek Szerbia harczvágyát is lelohasztot­­ták, a béke végleges visszaállítása remélhető­leg nem sok akadályba fog ütközni. A franczia képviselőház, mint említet­tük, legutóbb választási igazolásokkal foglal­kozott. A tárgyalások közben furcsa leleple­zések tétettek amaz üzelmekről, melyek a választások alkalmával folytak, így például a mart. 27-ki ülésben Mitchell Róbert bona­­partista, kinek választását igazolták, előadta, hogy ő róla a legnevetségesebb híreket ter­jesztették ellenfelei. Egyszer azt mondot­ták, hogy nem franczia, hanem »prussien«, a­mi mostanában tudvalevőleg a legnagyobb sértés, melyet valakiről mondhatni, másszor azt híresztelték, hogy az országos vásárokon mint athleta, pénzért mutogatja magát. (Nagy derültség, szónok óriási termetű.) Azt is be­szélték, hogy Bordeauxban már készen álla­nak a hajók, melyek a Girond megyei köz­­társaságiakat Cayennebe fogják szállítani, ha a bonapartista jelölt kapná a többséget. Ezek a mesék szájról-szájra jártak s a föld népénél teljes hitelre találtak. A bonapartista Hacutyens választásáról szóló jelentés azt mondja, hogy egy maire a választók közt szivart és tengeri nyulakat (nagy derültség) osztott szét; azt híresztel­ték, hogy az összes déli megyék fellázadtak, hogy a templomokat fölgyujtották s a pa­pokat felkonczolták. Az első választás után — a jelölt csak a pótválasztásban jön meg­választva — falragaszokat függesztettek ki, melyek a legrémületesebb dolgokkal ijesztet­ték a lakosokat. Ezt a választást tudvalevő­leg megsemmisítette a kamra. Az OK­­SZ képviselőház márt. 2- ik ülé­sében, mint említettük, ápril 25-ig elnapolta magát. Előbb azonban azon képviselők he­lyébe, kik a kormányba léptek, megválasz­totta a két alelnököt, s a pénzügyi bizottság négy tagját. Csupa baloldaliak választottak. A legtöbb szavazat azonban 158 volt, s már ez eredmény mutatja, hogy a kormánynak nincs meg többsége a képviselőházban, minthogy Minghetti tudvalevőleg még buké­kor is 181 szavazattal rendelkezett. Az angol közvélemény most népgyűlé­­sekben fejezi ki rászólását a királynő által fölvett indiai császárnői czim felett. Leicester­­ben már nagy meeting tartatott, mely azt mondotta ki, hogy ez a czim alkotmányos ne­hézségeket fog okozni. A » Standard « szerint szombaton — holnap — a St. James­ Hallban tömeges gyűlés tartatik, melyen a whig-párt, a radicalisok s a köztársaságiak egyesülten fognak tiltakozni az új czim ellen. A lor­dok házabeli ellenzék a »Times« szerint a bili részletes tárgyalását nem ellenzi ugyan, de támogatni fogja Shaftesbury gróf ismeretes resolutióját, mely felkéri a királynőt, hogy a császári czím helyett olyat vegyen föl, mely az ország történetével, a hit alattvalók érzelmeivel bensőbb öszhangzat­­ban áll. Az sem kevésbé bántja az angolokat, hogy a királyné a parlament ülésezése idején külföldre utazott Alkotmányos szempontból ez ellen nem tehetni ugyan kifogást, de a »Times« azon sajátságos tényt constatálja, hogy ez idő szerint az uralkodó­ház egyetlen egy nagykorú tagja sincs angol földön. A királyné Németországban, a walesi herczeg Kairóban, az edinburgi herczeg Pétervárott, Connaught herczeg G­ibraltárban, Lipót­hy Nizzában van s a királyi családot Angliában most egyedül a walesi herczeg tizenkét éves fia képviseli. Budapest, martius 31. (A Bécsbe utazott miniszterek) kí­séretében a következő min. tisztviselők vannak: Tar­ko­v­i­c­s min. tanácsos a min. elnökségből, Matle­­k­o­v­i­c­s osztálytanácsos a kereskedelmi miniszté­­riumból, b. Salmen, Merfort s Köffinger min. tanácsosok és K­u­p­e­c­s min. fogalmazó a pénz­ügyminisztériumból. (Stojkovics püspök) az állandó szerb congr. választmány tárgyalásaira Karlovitzba uta­zott. A választmány a folyó ügyeket intézi el, s a jövendő congressus számára készít elő több javaslatot. (A kép v. ház zárszámadási bi­zottsága) mai ülésében a közlekedési tárcza 1873-ks zárszámadásait minden nehézség nélkül elin­tézte. Holnap a pénzügyi tárcza zárszámadásainak hátralevő részét s néhány függőben hagyott kérdést fog a bizottság letárgyalni, s ezzel befejezi az 1873-ki zárszámadások megvizsgálását. (A miniszterek­ bécsi utazásáról az »El­lenőr« a többi között következőleg nyilatkozik: Sok eszélyt és sok erélyt kellett magukkal vin­niük, hogy Bécsből jót hozhassanak haza. De a siker leglényegesebb feltétele abban áll, hogy tisztában legyenek magukkal a határvonal iránt, melyen túl egy hajszálnyival sem fognak menni az alkudozá­sokban. S mi hiszszük a Tisza-Széli Kabinetről, hogy, ha a v­ám­s­z­er­z­ő­d­é­s é­s az önálló magyar jegybank iránti tárgyalásokban nem érvényesítheti hazánk jogait és érde­keit, inkább visszalép, mintsem más nézetek elf­o­gadására marad­jon a kormányon. És ezen hitünkkel legszoro­sabb kapcsolatban áll azon feltevésünk is, hogy minisztereink nem fognak habozni egy részről ab­ban, hogy az egyezkedések terén elmenjenek bi­­­zonyos méltányosság határáig s az ennél eszközöl­­hető egyezséget aztán megvédelmezzék erélyesen; de nem fognak habozni más részről abban sem, hogy a függőben levő két nagy kérdés megoldására nézve, Magyaroszág érzelmének és vára­kozásának hű és férfias tolmácsai légynek a fejedelem előtt. (A székelyföld.) A mai »N.H.«-ban a kö­vetkezőket olvassuk: Az erdélyi képviselők egy része — jobbára a székelyföldi választókerületek képvise­lői — közelebbről értekezletet tartottak, melynek tárgyát a törvényhatósági terület­szabályozás azon — még a belügyminiszteri munkálatban is meg nem állapított — kérdése képezte,hogy váljon Háromszék Brassó vidékével egy törvényhatósággá egyesíttes­­sék-e, vagy pedig megtartassék mindkettőnek külön törvényhatósági existentiája. Az értekezlet tagjai általában az egyesítés mellett nyilatkoztak, s elhatá­rozták, hogy nemcsak az országgyűlésen fognak ez irányban működni, hanem erre vonatkozólag a bel­ügyminiszternél is küldöttségileg megteendik a szük­séges lépéseket. (A bécsi szász követség kérdése), mint Dresdából írják, az ottani országgyűlésen leg­közelebb élénk vitára fog alkalmat adni, a­mennyi­ben a pénzügyi bizottság többsége a bécsi és mün­cheni szász követ személyes járandóságait a budget­­ből törölte. A szász királyság ez idő szerint csak a berlini, müncheni és bécsi udvaroknál tart képviselő­ket. A müncheni és bécsi követség szükségessége iránt már hosszabb idő óta szétágaztak a kamrában a vélemények. Most azonban, úgy látszik, némely kö­rök az általános »nemzeti érdek« szempontjából sür­getik e követségek megszüntetését, hogy így még lát­szata se legyen annak, hogy Szászország bármiféle tekintetben különállást akarna elfoglalni. Csupán ez lehetett a pénzügyi bizottság elhatározásának indoka, mert egy időre legalább az említett kö­vetségek megszüntetése majd semmi megtakarí­tással nem jár a­mennyiben az illető követek sze­mélyes járandóságaik nagy részét a megszünte­tés esetében is húznák. Mindenesetre sajátságos­nak tűnhetik fel e törekvés főleg szemben azon körülménynyel, hogy a szász külügyminiszter a bé­csi szász követségre nézve határozottan kijelentette, hogy a határ­t és főleg a vasúti ügyek a követség további fenntartását nagyon szükségessé teszik. A külügyminiszter azonban egyúttal constatálta, hogy a szász királyságnak nem áll érdekében kiterjedt kö­vetségek fenntartása, de bizonyos tekintettel kell egyes udvarok iránti viszonyaira lenni. E követsé­gek különben, személyváltozás esetében, egyszerű ügyvivői állomásokká fognak átalakíttatni. (A ragusai értekezlet eredménye.) Ragusából, márt. 30-ról jelentik, hogy az ottani érte­kezletek az utolsó órában sokkal jobb fordulatot vet­tek, mint azt csak a megelőző napon is reményleni lehetett volna. A fegyverszünet tudvalevőleg azért ütközött nehézségekbe, mert a felkelők nem akarták megengedni,hogy a törö­kök a n­i­k­s­i erődöt élelem­mel lássák el. Úgy látszik azonban, hogy B­o­d­i­c­h báró talált egy kisegítő módot. Montenegró feje­delmének közbenjárása vétetett igénybe, a­minek kö­vetkeztében vagy sikerülni fog a fejedelemnek a felkelőket e tekintetben engedményekre bírni­, vagy az erőd élelmezése Montenegróból fog eszközöl­tetni. Ezzel az utolsó nehézség is elháríttatott, s a fegyverszünet ápril 10-éig bezárólag megkötöttnek tekinthető. Ezt fogják követni a felke­lő vezérek és a porta biztosai közti értekezletek. Rali pasa a napokban ismét értekezni fog Ragusában Rodicicsal. Mondják, hogy Tassa Effendi az eddigi herczegovinai közigazgatási kormányához in­tézett levelében elítélte s nem csak az újabb rende­letek határozott végrehajtását, de a fennálló törvé­nyek megváltoztatását is sürgeti. Ez alatt L­u­k­a Palkovics majd itt, majd ott bocsátkozik a törö­kökkel egy kis csetepatéba. Nem rég Ljubimje környékén 300 szarvasmarhát és 50 lovat foglalt el a törököktől. (A szerb kormány és a skupstina állandó bizottsága. — Ljubibratics szabadon bocsátása. — Az árvíz B­el­lj r­á­d­b­a­n.) Mint Belgrádból mártius 27-iki kelettel írják, a skupstina állandó bizottsága és a kormány között éles ellentétek fejlődtek ki. A bizottság nem akarja azon szállítási szerződéseket jóváhagyni, me­lyeket a hadügyminiszter kötött, minthogy az árakat túl magasaknak tartja. A kormány fel volt hatalmaz­va 12 millió francot adni ki hadi czélokra, oly képen azonban, hogy ezzel a hadsereg harczképessége biz­tosítva legyen. A bizottság azonban nem látja e czélt elérve.. Éles támadások intéztetnek a kormány elle­n, hűtelen kezelésről beszélnek, s a bizottság azzal fe­nyegetőzik, hogy kompromitáló adatokat hoz a nyil­vánosságra. Ezen eset nagyon kellemetlenül hatott a kormányra,melynek visszalépését ez is siettetni fogja. Határozottan állítják, hogy Pavlovics szerb külügyminiszter az osztrák kormány részéről azon bizalmas értesítést vette, hogy Ljubibratics, ki jelenleg Linzben van internálva, szabadon fog bocsá­­tatni, ha kimutattatnék, hogy szerb alattvaló. Belgrád sokat szenved az árvíz miatt. A város leggazdagabb része viz alatt van. A magyar hitel­bank sóraktáraiba behatolt a viz s több millió oka sót elolvasztott. Z­i­m­o­n­y és Belgrád között vala­mennyi sziget viz alatt áll s helyi gőzösök járnak a szántóföldek fölött. A legidősebb emberek sem em­lékeznek ily óriási árvízre. A budai vizmű tervezete. Klein és Kraser londoni mérnökök a főváros hatóságához a budai vizmű létesítése tárgyában aján­latot terjesztettek, melynek főbb pontjai, mint érte­sülünk a következők: Ajánlkozók készek egy tökéletes vízművet épí­teni, mely az I., II. és II. kerületeket jó, szűrt Du­­navizzel elégségesen ellátand­ó; a vízmű szállítási képessége a kültelkekre és magaslatokra is kiterjed­ne. A kivitelre szükséges pénzöszegeket ajánlkozók szerzenék meg és e czélra társulatot alakítanának »Budai vízmű-társulat« czímmel. A telep az ó-budai nagy szigeten helyezendő el. A vízmű létesítésének feltételei: Kizárólagos engedély 50 évre, mely idő alatt senkinek, magának a fővárosi hatóságnak sem lenne szabad vízművet építeni vagy kezelni. A vizeit úgy szerkesztenék, hogy 70,000 lakos szfi.mfi­ra naponkint és fejenkint 150 liter vi­zet adna. A viztartány 12 1/2 millió liter viz befo­gadására a Gellérthegyen, a kis svábhegyen vagy más alkalmas magaslaton lesz építendő. A szükséges csö­vek a legjobb öntött­vasból készítve kellő erősség­ben fognak elhelyeztetni és 250 vész­csap létesíttetnék. Ajánlkozók készek a vízvezetéket a magán­házakba is bevezetni, és ez esetben a háztulajdonosoknak öt évi részlet­fizetést engednek. Az összes munkálat a tervek helybenhagyásá­tól számítva három év alatt teljesen befejeztetik. A vízművet az alakítandó társulat maga kezeli és tart­ja jókarban. Tűz­esetekben a víz­díj nélkül engedtetik át; a hatóság rendelkezésére szintén díjmentesen, napon­ként 3000 köb­láb (95.000 liter) fog kiszolgáltatni; az ezen felül közczélokra szükséges vízért 1000 liter­ként ill­, kr, vagyis 1000 köblábonként 3 frt 50 kr lesz fizetendő. Magánosok minden egyes szoba, kony­ha és lakott helyiség után évenkint 4 irtot minden árnyékszék vagy fürdő után évenkint 5 irtot fizetné­nek. Minden ló, tehén vagy istállóban és udvarban tartott házi állat után évenként 4 frt jár. Vasutak, gyárak, malmok, kertek, 1000 köbláb­ért évenként 3 frt 50 frt, a kültelkeken ugyanennyi vízért 5 frtot fizetnek. Ajánkoz­ók a vámok és községi adó tekinteté­ben kedvezményeket kérnek és azt kívánják, hogy a hatóság szabályt alkosson, melynél fogva minden egyes lakos évenkint egy bizonyos minimum víz­mennyiséget köteles venni, mely évenkint egészben 25.000 font sterlinget, vagyis 250.000 forintot képes jövedelmezni. A társaság a befektetett tőke után 8%-ot meghaladó tiszta hasznát a várossal meg­osztja. Húsz év után a város a vízművet megválthatja oly összegért, mely a tiszta jövedelemnek 6 °­0-val azonos. Az engedély­idő (50 év) lejártával az egész vízmű minden hozzá tartozandóságával in­gyen a vá­ros tulajdonába megy át. Az engedély kiadása alkalmával ajánlkozók 150.000 frt óvadékot tesznek le, mely a vízműnek tervszerű kiépítése után visszaadatik. A szerződési feltételek meg nem tartása esetében a város jogosítva van az összes vízmű lefoglalására. Úgy tudjuk, hogy a fővárosi hatóság a budai vízművet egész más alapon kívánja létesítesíteni, nem akarja azt magán­vállalat tárgyává tenni, hanem a lehető legjutányosabb vízdíjak megállapítása mel­lett hatósági kezelés alá óhajtja venni. Nem lehet ugyan tagadni, hogy a hatósági kísértésnek igen sok hátránya van, oly közszükségletet azonban milyen a víz, csak a legvégső esetben szabad magánüzérkedés­nek átengedni. Azért alig hihető, hogy a fővárosi hatóságok a fennebbi ajánlatnak érdemleges tárgya­lásába bocsátkoznék, mely ajánlat még akkor is, ha annak felét le lehetne alkudni, a víznek oly méreg­drága árt szab, mihez hasonlót más városokban alig lehet találni, Így például az ajánlkozók 4 forintot kívánnak azon vízfogyasztásért, a­miért jelenleg a pesti oldalon 1 frt 50 krt fizetnek. A lakosság már ezt is sokalja, ehhez járul az 50 évi privilégium, mely idő alatt a víz árát nem lehet leszállítani. BELFÖLD, K­i­s-V­á­r­d­a, mártius 25. (Az árvíz.) Nehéz, aggodalomteljes napokat éltünk. Egész vidékünk rémülés közt töltötte az utolsó tiz napot, mert az árvízveszély mind komolyabb szint öltött s egész vidékünket elboritással fenyegette. Most már — hála a gondviselésnek — a veszély elmúlt s meg­könnyebbült lélekkel nyúlhatok a tollhoz, hogy be­cses lapját tudósítsam a nagy aggodalomról, mely mindnyájunkat elfogott s a veszélyről, melyben a felső-szabolcsi Tiszaszabályozó társulat forgott. Eleintén nyugodtan néztük az ár emelkedését; aggályt keltett ugyan a Tisza jegének elmenetele, mely két ízben is feltorlódott, de a­hogy egyszer a jég elindult, abban a hitben voltunk, hogy — ha idő­közben magas is lesz a vízállás — a zöldári árvizig nagyobb aggodalomra nem fog okot adni, annyival is inkább, mivel a társulat a múlt években nagy mérv­ben emelte és erősítette a töltéseket. Emelte pedig a töltéseket 5*/2 lábbal az addig észlelt legmagasabb 1867-iki árvíz színvonala felett, s hogy a töltés az erős víznyomásnak ellenállhasson, azt majdnem egész hosszában erős padkával is ellátta oly magasságban, a­melyre rendesen a legmagasabb árvíz szokott emelkedni. A töltések derekasan ellent is álltak a rendkí­­vüli árnak ; némely helyen mutatkozott ugyan sülye­­dés, de azokon segíteni a nyár folytán könnyű dolog lesz. Dombrád községénél mártius 15-én a Tisza 23"­2"-re emelkedett s az úgynevezett Morotvánál, hol a Tisza töltése a holt Tisza medrén megy keresz­tül, — bár a töltés e helyütt igen erős és magas, mert a holt Tisza medrében a mentesített oldalon nagy mélyedés van s az ezen mélyedésben levő viz csak 4 lábbal volt zérus felett, ez a Tisza töltésére majdnem 20 lábnyi nyomást gyakorolt. Ezen nyomás folytán a víz megtámadta a meghatározhatlan mélységben fekvő iszapos réteget és az iszapot a töltés alatt a mentesített tér oldalára, a Morotvába kezdte át­nyomni, mi­által a töltés alatt nagy űr támad­hatott. Az iszapfeltolulás folytán a Morotvában levő 4' magasságú víz mind csekélyebb kezdett lenni. 15-én a padka koronájától félötnyi hosszú repedés mutatkozott a tiszai oldal felől, minek folytán a pad­ka leroskadt. Az ebből származható veszély elhárítására a tiszai társulat erélyes igazgatója , Szögyényi Emil, s a derék társulati mérnök, Almásy István azon­nal megtették a kellő intézkedéseket; a balolda­lon erős pilótázást készítettek s a pilótákat kereszt­kötésekkel és vaspántokkal megerősítve kezdték meg a feltöltést. Mártius 16-án a repedés beljebb hatolt s 17-én már a töltésnek a padka feletti lejtője repedt meg s az elvált rész 6"-kel lejebb sülyedt. A legna­gyobb veszély azonban 17-én és 18-án fenyegetett, midőn virradóra borzasztó orkán kezdett dühöngeni, az északi szél nagy rombolásokat vitt véghez az egész vonalon, de különösen Dombrád körül a tölté­seken , a­mi emberi kéztől kitelt, minden elkövette­tett a rongált helyek kijavítására, de a folytonosan szakadó eső a munkahaladást gátolta. Egyszerre a töltés koronája 20 ölnyi hosszúságban megrepedt, a töltés lesülyedt s a vizállállás 24 láb 4 hüvelykre emelkedett. Mártius 20-án a padkán új repedés mu­tatkozott és a sülyedés 6—8"-et tett ki; 21-én a töl­tésen már meglágyult a föld, úgy, hogy azon szekerek többé nem járhattak; 22-én ismét újabb repedés mu­tatkozott s midőn már a veszély legmagasabb fokát érte el, midőn már emberi kezek és emberi ész alig látszottak meggátolhatni a féktelen elem rombolását és pusztítását, végre e hó 23-án reggel 500—700 em­bernek nyolcz napi lankadatlan s megfeszített mun­kája folytán a veszély elhárítottnak volt tekinthető. Ezen veszély igen nagy, eddig talán még nem tapasztalt mérveket ölthetett volna, mert ha a Tisza régi medrét e helyütt átcsapva, azon rohamosan át­halad, úgy Dombrád és Telek községeket bizonyára elseperte volna, úgy hogy még nyomuk se marad, azon felül elborítja az egész felső tiszai s azon túl fekvő alacsonyabb területeket, úgy hogy közel 10­0 mértföld lett volna az ár martalékává . Dombrád, Öntelek, Devecser, Jégen, Pátroha, Beszterecz, Vas­­megyer, Kemecse, Halász, Ibrány, Paszab, Búj és Kótaj községek egészen elöntöttek volna, annyival inkább, mivel a szakértők véleménye szerint e helyen a szakadásokat betölteni teljes lehetetlen. A megye hatósága különös erélyt fejtett ki a baj elhárítására, de megrovandó az érdekelteknek részvétlensége. Kivételt képez e tekintetben gróf Ló­­nyay Menyhértnek rétközi tisztsége . D­u­k­a Mar­ciés jószágigazgató több mint 80 béressel jelent meg a vész helyén s hozzájárult a munkálatok eré­lyes keresztülviteléhez. Nagy elismerést és dicséretet érdemel Dombrád községnek derék főbírája, Vaj­­d­a, erélyességéért, ernyedhetlen kitartásáért és buzgó fáradozásáért. Valóban nagy szerencse, hogy sikerült ezen veszélyt elhárítani; még eleven emlékünkben van azon utolsó árvíz, mely 1867-ben és 1868-ban vidé­künket sújtotta, midőn közel 100,000 holdnyi terü­let egyszerre viz alá került és jó ideig viz a­latt is ma­radt, nem csak a gazda egy évi termését semmisítvén meg, hanem a romboló ár számos gazdasági épületet is tönkre tett; igy — hogy többet ne említsek — gróf Lónyay Menyhért rétközi birtokán hat majort annyi­­ra tönkre tett,­hogy pusztán a fenékig lerombolt házak száma az 54-et meghaladta. Azonban ámbár az ártól az idén megmenekül­tünk, a kár, melyet szenvedünk, mégis tetemes, mi­után az úgynevezett nyílt vizek, melyek mestersége­sen ásott csatornákon bocsáttatnak a mentesített és művelés alá vett árterületekre, már eddig is közel 30.000 holdat borítottak el. Vajjon mikor si­­kerülene levezetni az ezen területekre összegyűlt vi­zeket, melyek Szatmár megye széléről, Debreczen környékéről s az egész Nyírségen keresztül a mi ár­terünkre bocsáttatnak, az kiszámíthatlan. Végre is segíteni kell ezen valóban ázsiainak mondható álla­poton, mert noha a közlekedésügyi minisztérium az ügyet megvizsgálva, már ezelőtt két évvel kimondot­ta, hogy az illető birtokosok a belvizeket úgy tartoz­nak lebocsátani, hogy az által­­á ők meg ne káro­sodjanak, s ha ezt elmulasztanák, a mesterségesen ásott csatornák betöltendők, bár több, mint fél éve kormánybiztos neveztetett ki Beöthy Lajos hevesi főispán személyében: mindeddig sikeres intézkedés a kormány részéről nem történt. Valóban itt az ide­je, hogy e tekintetben valami történjék, mert mivel­ államban még sem engedhető meg az, hogy az állam felügyelete mellett és jóváhagyása sőt rendelete folytán épült és több, mint másfél millióba került védgátak által mentesített és a művelésnek átadott nagy terület évről-évre a belvizek mennyisége szerint nagyobb vagy kisebb mérvben az évnek nevezetes részén át haszonvehetlenné tétessék, s a belvizek le­­bocsátásáról szóló törvény Szabolcs megyében ér­vényre ne emelkedhessék. Vas megyéből, mart. 28. (A Rába és Répcze vidéke.) Ha jogos panasz, kétségbeesés szülte jaj meg­hallgatást nyerne az illető helyen — már régen, évekkel ez­előtt orvosolva lennének ama bajok, me­lyek az ez évi vízáradásokkal ijesztő mérvben vidé­künkben megújultak. Megyénk helységeinek a nagy Rába kis Rába és Répcze folyam között majdnem­ az összes szántóföldje között 3 hét óta víz alatt áll. Összes őszi vetéseink a legjobb minőségű talajunkban elpusztultak, a hosszas vízállás miatt elpálva, tönkrementek. Csekély magassággal fentebb fekvő birtok­ré­szekről pedig, a vizek szintén az áradás magassága miatt, nem képesek lefolyni, minden, legkisebb la­pály tele van állóvízzel és pusztítja, a­mit az árvíz tönkre nem tehet. De nemcsak őszi terményeink, hanem a ta­vasziak is elvesznek, mert az áradás a legjobb eset­ben is még 2 hétig eltart és így, mire a földek ki­száradnának a különben is a legkedvezőtlenebb idő­járás mellett annyira megkésnek tavaszi vetéseink, hogy a legkisebb reményről is, középszerű termésről már eleve le kell mondanunk. De nemcsak mi a smegyeiek, hanem a szom­széd Sopron megyének is 8—10 helysége úszik a tő­lünk hozzájuk folyt árban. Iszonyú leverő a kép, a mi elénk tárul a külön­ben jól termő eme vidéken, elszomorító a jövőben rejlő nyomor, a minek vidékünk szorgalmas, munkás lakosai ki lesznek téve. Hogy ezen iszonyú ká­rosítások közepette nem élesebb a segélykiáltás hangja, csakis azon szomorú körülménynek tud­ható be, hogy tudva van előttünk,­ okulva hosszú évek tapasztalatain — hogy jogos panaszaink — ezen évenkint megújuló áradások egyedüli okainak elhárítása érdekében, az illető legmagasabb helyen, miért miért sem, orvoslást nem nyernek. Soraim czélja megvilágítani szűk keretben, mi okozza nálunk a minduntalan megújuló áradásokat, de czélja különösen kijelenteni őszinte sajnálkozásun­kat, hogy a közlekedési miniszter úr épen legna­gyobb nyomorunk közepette lepett meg válaszlóira­tával kérvényünkre, melyet az érdekelt birtokosok a Rába áradásait okozó dömölki malomgát tárgyában a nm. minisztériumhoz felterjesztettek. Rövid leszek,csak száraz tényeket sorolok fel. A dömölki malomgát oltalma alatt áll valami láthatat­lan védszentnek. Vas megye közönsége számtalan ízben elrendelte annak levágatását, törvényes mér­tékre való leszállítását, de ezen végzést a mindannyi­szor megújuló felfolyamodása a panasztott malom tu­lajdonosoknak végrehajtani nem­­engedte. Vasmegye mérnöki hivatala, — számtalan megyei küldöttség, — legközelebb az 1874-dik évben a károsult bir­tokosok részéről Budapestről nagy költséggel fel­hozatott szakértő — alapos számításokkal I. kimutatták a gát káros voltát; II. kimutatták, mennyi sok lábbal magasabbak a folyam anyamedrét egész szélességében eltöltött gátak, mintsem azok malomrendszabályilag engedé­lyezve vannak; III. kimutatták, hogy a malomfejet jelző ma­gasságot nem találhatni meg ; IV. kimutatták végre azon majdnem hihetet­lennek látszó tényt, hogy ezen malom 4 kerekű en­gedélyokmánya mellett ma már 12 kerékkel dol­gozik. Mindezeknek kimutatásával Vas megye közön­sége által hozott végzés mai napig sem hajtatott végre. A gát a víz lefolyását akadályozza, mivel ma­gasabb, mint a part mindkét oldala, a vizet med­dől kiszorítja, védgátjainkat, töltéseinket tönkret és termőföldeinket, melyeknek adójára az államp­­ár annyira rászorul, hasznavehetetlenekké teszi. A múlt évben az összes érdekelt vidék bir­tokossága nagy érdekeltséggel várta a közleke­dési minisztériumhoz már 1874. deczemberében felküldött kérvényének eredményét. Várva vártuk a folyamodásban kérvényezett miniszteri szakértőnek a helyszínére leendő kiküldetését, hogy a kormány sa­ját közegének tapasztalatai alapján évek után valaha biztos és sikeres orvoslást nyújtson az évenként ká­rosult vidék birtokosainak. És mi az eredmény? Az, hogy 1876-ban a várt válasz megérkezett, amit azonban czélra vezetőnek láthatott talán valamelyik szakértő fogalmazó író asztalán, de nem terjedett ki és nem vette figyelembe a folyamodás legszerényebb óhajtását sem. Nem küldetett ki szakértő, nem érinti a mi­­niszteri végzés a jogtalanul, törvényellenesen hasz­nált t­0­zereket, nem rendeli a­ gátnak kártékony ma­gasságát kellő mértékre leszállítani. És mi áldozatai lettünk ez évben is a törvény­­ellenesen, mesterséges utakon fentartott malom érde­keinek. A Rába nem áradt ki egész Vasmegye terü­letén, csak ott, hol a gátok, a molnárok érdekei azt kiszorították. A károsultak újabban is a minisztériumhoz ké­szülnek folyamodni. Sz. M. Különfélék. — mart. 31. (Czimadományozás.) A mai hivatalos lap jelenti, hogy ő Felsége dr. K­o­r­á­n­y­i Frigyes, budapesti egyetemi nyilvános rendes tanárnak a tu­domány érdekeinek előmozdítása és sikeres tanári működése által szerzett érdemei elismeréséül a kirá­lyi tanácsosi czimet díjmentesen adományozta. (A Liszt-lakoma.) A bucsuestély, melyet a távozó Liszt tiszteletére az írói és művészi körben Szana T. és Siposs A. tegnap (csütörtökön) rendez­tek, a főváros zenészeti kitűnőségeinek találkozója volt. Az ünnepelten kívül, kit zajos ovatiókkal fogad­tak, megjelentek az orsz. zenészeti akadémia, a nemz. opera és zenede igazgatói : E­r­k­ell Ferencz, Erkel Sándor és Bartay Ede, az opera férfitagjainak legnagyobb része, írók, köztük Lukács Móricz, a Kisf. társaság elnöke, zenészek és színészek nagy számmal, s ez utóbbiak közt láttuk a jelenleg Buda­pesten időző Róbert Imre hazánkfiát. A lakomát megelőzőleg Kvassayné asszony Liszt két dalát énekelte nagy hatással, Siposs A. zongora kísérete mellett. Alig hangzott el a zajos taps, midőn a tár­saság a két teremben terítve állott asztalokhoz ült. A menye Liszt kivonatára egészen magyaros volt, s Szikszay konyhája szolgáltatta. Az ünnepeltet R­ó­­z­s­a á­g­i Antal köszönte fel franczia nyelven, utána magyarul Lukács Móricz, mint a kör új tagját és a jelenlevő hölgyeket, kik közt Végh Jánosné, Beze-

Next