Pesti Napló, esti kiadás, 1876. március (27. évfolyam, 50-75. szám)
1876-03-31 / 75. szám
75. szám.__________________________________________Budapest, Péntek, martius 31.1876._____________________________________27. évi folyam. Szerkesztési iroda : _ Előfizetési föltételeit: Barátok tere, Athenaeum-épület. ________ ______ _______ ____ ______ _____ _______ ~ Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti ki-A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez “1P| IN II I 1 T \T Å T\ TT 3 hónapra 6 frt -“fr“-Hónapra 12 frt - kr. Ili ezen pl B I I ■ I 9 I 9 9 9 9 9 9 Az esti kiadás postai különküldéséért felül fizetés évnegyedenként 1 forint. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. H 8 1.k 8 Km H lg H ■ «MAzetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bár I PlLl I I in I Ilii X«^.en Kiadóhivatal : <■«» BKflSbs Bsla» «SS» 1 mflsj cBfes .iiMm WB&KödR szintúgy mint előfizetések Barátok-tere, Athenaeum-épület, a IPesti ISTapló kiadó-hivatalába A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli ESTI KIADÁS. Budapest, Barátok-tere, Athenaeum-épület panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők, ’ küldendők. Budapest, mártius 61. A képviselőház jogügyi bizottsága megalakulván, elnökké Paulért, jegyzővé Teleszkyt választá. A főrendiháznak a váltótörvényre vonatkozó módosításai tárgyában előadónak Chorin kéretett fel; tárgyalása holnapra délután 5 órára tűzetett. A büntetőkönyv tárgyában előadónak ismét Pauer kéretett fel, a büntetőtörvény előadásának idejére elnökké Horváth Boldizsár választatott Ezen törvény tárgyalása hétfőn d. e. 10 órakor veszi kezdetét. Az igazságügyi miniszter felkéretett, hogy a büntető törvénykönyv részletes indokolásának hátralevő részét mielőbb kiosztassa. A török csapatok fővezére s a herczegovinai lázadók közt tizenkét napi fegyverszünet létesült. Ezzel a háború, úgy látszik, végkép be van fejezve s a fegyverszünet a végleges meghódolás bevezetése lesz. Igaz ugyan, hogy a szünetet Moukhtar pasa nem közvetlenül magukkal a lázadókkal, hanem elsősorban Rodich tábornokkal s a montenegrói fejedelemmel kötötte meg. De ezek majd találnak módot arra, hogy a lázadókat a fegyverszünet tiszteletben tartására s azután végkép a fegyerletételre bírják. Az esemény mindenesetre fordulópontot jelez a herczegovinai mozgalom történetében, mert a fegyverszünet azt bizonyítja, hogy a felkelők, ha a harczot tovább akarják folytatni, nemcsak Ausztria Magyarország, hanem Montenegro támogatására sem számíthatnak többé. Ezúttal maga Montenegro vette át Niksics erőd élelemmel való ellátását, amihez a török főhadvezér a fegyverszünet létrejöttét kötötte. Minthogy a kükabinetek Szerbia harczvágyát is lelohasztották, a béke végleges visszaállítása remélhetőleg nem sok akadályba fog ütközni. A franczia képviselőház, mint említettük, legutóbb választási igazolásokkal foglalkozott. A tárgyalások közben furcsa leleplezések tétettek amaz üzelmekről, melyek a választások alkalmával folytak, így például a mart. 27-ki ülésben Mitchell Róbert bonapartista, kinek választását igazolták, előadta, hogy ő róla a legnevetségesebb híreket terjesztették ellenfelei. Egyszer azt mondották, hogy nem franczia, hanem »prussien«, ami mostanában tudvalevőleg a legnagyobb sértés, melyet valakiről mondhatni, másszor azt híresztelték, hogy az országos vásárokon mint athleta, pénzért mutogatja magát. (Nagy derültség, szónok óriási termetű.) Azt is beszélték, hogy Bordeauxban már készen állanak a hajók, melyek a Girond megyei köztársaságiakat Cayennebe fogják szállítani, ha a bonapartista jelölt kapná a többséget. Ezek a mesék szájról-szájra jártak s a föld népénél teljes hitelre találtak. A bonapartista Hacutyens választásáról szóló jelentés azt mondja, hogy egy maire a választók közt szivart és tengeri nyulakat (nagy derültség) osztott szét; azt híresztelték, hogy az összes déli megyék fellázadtak, hogy a templomokat fölgyujtották s a papokat felkonczolták. Az első választás után — a jelölt csak a pótválasztásban jön megválasztva — falragaszokat függesztettek ki, melyek a legrémületesebb dolgokkal ijesztették a lakosokat. Ezt a választást tudvalevőleg megsemmisítette a kamra. Az OKSZ képviselőház márt. 2- ik ülésében, mint említettük, ápril 25-ig elnapolta magát. Előbb azonban azon képviselők helyébe, kik a kormányba léptek, megválasztotta a két alelnököt, s a pénzügyi bizottság négy tagját. Csupa baloldaliak választottak. A legtöbb szavazat azonban 158 volt, s már ez eredmény mutatja, hogy a kormánynak nincs meg többsége a képviselőházban, minthogy Minghetti tudvalevőleg még bukékor is 181 szavazattal rendelkezett. Az angol közvélemény most népgyűlésekben fejezi ki rászólását a királynő által fölvett indiai császárnői czim felett. Leicesterben már nagy meeting tartatott, mely azt mondotta ki, hogy ez a czim alkotmányos nehézségeket fog okozni. A » Standard « szerint szombaton — holnap — a St. James Hallban tömeges gyűlés tartatik, melyen a whig-párt, a radicalisok s a köztársaságiak egyesülten fognak tiltakozni az új czim ellen. A lordok házabeli ellenzék a »Times« szerint a bili részletes tárgyalását nem ellenzi ugyan, de támogatni fogja Shaftesbury gróf ismeretes resolutióját, mely felkéri a királynőt, hogy a császári czím helyett olyat vegyen föl, mely az ország történetével, a hit alattvalók érzelmeivel bensőbb öszhangzatban áll. Az sem kevésbé bántja az angolokat, hogy a királyné a parlament ülésezése idején külföldre utazott Alkotmányos szempontból ez ellen nem tehetni ugyan kifogást, de a »Times« azon sajátságos tényt constatálja, hogy ez idő szerint az uralkodóház egyetlen egy nagykorú tagja sincs angol földön. A királyné Németországban, a walesi herczeg Kairóban, az edinburgi herczeg Pétervárott, Connaught herczeg Gibraltárban, Lipóthy Nizzában van s a királyi családot Angliában most egyedül a walesi herczeg tizenkét éves fia képviseli. Budapest, martius 31. (A Bécsbe utazott miniszterek) kíséretében a következő min. tisztviselők vannak: Tarkovics min. tanácsos a min. elnökségből, Matlekovics osztálytanácsos a kereskedelmi minisztériumból, b. Salmen, Merfort s Köffinger min. tanácsosok és Kupecs min. fogalmazó a pénzügyminisztériumból. (Stojkovics püspök) az állandó szerb congr. választmány tárgyalásaira Karlovitzba utazott. A választmány a folyó ügyeket intézi el, s a jövendő congressus számára készít elő több javaslatot. (A kép v. ház zárszámadási bizottsága) mai ülésében a közlekedési tárcza 1873-ks zárszámadásait minden nehézség nélkül elintézte. Holnap a pénzügyi tárcza zárszámadásainak hátralevő részét s néhány függőben hagyott kérdést fog a bizottság letárgyalni, s ezzel befejezi az 1873-ki zárszámadások megvizsgálását. (A miniszterek bécsi utazásáról az »Ellenőr« a többi között következőleg nyilatkozik: Sok eszélyt és sok erélyt kellett magukkal vinniük, hogy Bécsből jót hozhassanak haza. De a siker leglényegesebb feltétele abban áll, hogy tisztában legyenek magukkal a határvonal iránt, melyen túl egy hajszálnyival sem fognak menni az alkudozásokban. S mi hiszszük a Tisza-Széli Kabinetről, hogy, ha a vámszerződés és az önálló magyar jegybank iránti tárgyalásokban nem érvényesítheti hazánk jogait és érdekeit, inkább visszalép, mintsem más nézetek elfogadására maradjon a kormányon. És ezen hitünkkel legszorosabb kapcsolatban áll azon feltevésünk is, hogy minisztereink nem fognak habozni egy részről abban, hogy az egyezkedések terén elmenjenek bizonyos méltányosság határáig s az ennél eszközölhető egyezséget aztán megvédelmezzék erélyesen; de nem fognak habozni más részről abban sem, hogy a függőben levő két nagy kérdés megoldására nézve, Magyaroszág érzelmének és várakozásának hű és férfias tolmácsai légynek a fejedelem előtt. (A székelyföld.) A mai »N.H.«-ban a következőket olvassuk: Az erdélyi képviselők egy része — jobbára a székelyföldi választókerületek képviselői — közelebbről értekezletet tartottak, melynek tárgyát a törvényhatósági területszabályozás azon — még a belügyminiszteri munkálatban is meg nem állapított — kérdése képezte,hogy váljon Háromszék Brassó vidékével egy törvényhatósággá egyesíttessék-e, vagy pedig megtartassék mindkettőnek külön törvényhatósági existentiája. Az értekezlet tagjai általában az egyesítés mellett nyilatkoztak, s elhatározták, hogy nemcsak az országgyűlésen fognak ez irányban működni, hanem erre vonatkozólag a belügyminiszternél is küldöttségileg megteendik a szükséges lépéseket. (A bécsi szász követség kérdése), mint Dresdából írják, az ottani országgyűlésen legközelebb élénk vitára fog alkalmat adni, amennyiben a pénzügyi bizottság többsége a bécsi és müncheni szász követ személyes járandóságait a budgetből törölte. A szász királyság ez idő szerint csak a berlini, müncheni és bécsi udvaroknál tart képviselőket. A müncheni és bécsi követség szükségessége iránt már hosszabb idő óta szétágaztak a kamrában a vélemények. Most azonban, úgy látszik, némely körök az általános »nemzeti érdek« szempontjából sürgetik e követségek megszüntetését, hogy így még látszata se legyen annak, hogy Szászország bármiféle tekintetben különállást akarna elfoglalni. Csupán ez lehetett a pénzügyi bizottság elhatározásának indoka, mert egy időre legalább az említett követségek megszüntetése majd semmi megtakarítással nem jár amennyiben az illető követek személyes járandóságaik nagy részét a megszüntetés esetében is húznák. Mindenesetre sajátságosnak tűnhetik fel e törekvés főleg szemben azon körülménynyel, hogy a szász külügyminiszter a bécsi szász követségre nézve határozottan kijelentette, hogy a határt és főleg a vasúti ügyek a követség további fenntartását nagyon szükségessé teszik. A külügyminiszter azonban egyúttal constatálta, hogy a szász királyságnak nem áll érdekében kiterjedt követségek fenntartása, de bizonyos tekintettel kell egyes udvarok iránti viszonyaira lenni. E követségek különben, személyváltozás esetében, egyszerű ügyvivői állomásokká fognak átalakíttatni. (A ragusai értekezlet eredménye.) Ragusából, márt. 30-ról jelentik, hogy az ottani értekezletek az utolsó órában sokkal jobb fordulatot vettek, mint azt csak a megelőző napon is reményleni lehetett volna. A fegyverszünet tudvalevőleg azért ütközött nehézségekbe, mert a felkelők nem akarták megengedni,hogy a törökök a niksi erődöt élelemmel lássák el. Úgy látszik azonban, hogy Bodich báró talált egy kisegítő módot. Montenegró fejedelmének közbenjárása vétetett igénybe, aminek következtében vagy sikerülni fog a fejedelemnek a felkelőket e tekintetben engedményekre bírni, vagy az erőd élelmezése Montenegróból fog eszközöltetni. Ezzel az utolsó nehézség is elháríttatott, s a fegyverszünet ápril 10-éig bezárólag megkötöttnek tekinthető. Ezt fogják követni a felkelő vezérek és a porta biztosai közti értekezletek. Rali pasa a napokban ismét értekezni fog Ragusában Rodicicsal. Mondják, hogy Tassa Effendi az eddigi herczegovinai közigazgatási kormányához intézett levelében elítélte s nem csak az újabb rendeletek határozott végrehajtását, de a fennálló törvények megváltoztatását is sürgeti. Ez alatt Luka Palkovics majd itt, majd ott bocsátkozik a törökökkel egy kis csetepatéba. Nem rég Ljubimje környékén 300 szarvasmarhát és 50 lovat foglalt el a törököktől. (A szerb kormány és a skupstina állandó bizottsága. — Ljubibratics szabadon bocsátása. — Az árvíz Bellj rádban.) Mint Belgrádból mártius 27-iki kelettel írják, a skupstina állandó bizottsága és a kormány között éles ellentétek fejlődtek ki. A bizottság nem akarja azon szállítási szerződéseket jóváhagyni, melyeket a hadügyminiszter kötött, minthogy az árakat túl magasaknak tartja. A kormány fel volt hatalmazva 12 millió francot adni ki hadi czélokra, oly képen azonban, hogy ezzel a hadsereg harczképessége biztosítva legyen. A bizottság azonban nem látja e czélt elérve.. Éles támadások intéztetnek a kormány ellen, hűtelen kezelésről beszélnek, s a bizottság azzal fenyegetőzik, hogy kompromitáló adatokat hoz a nyilvánosságra. Ezen eset nagyon kellemetlenül hatott a kormányra,melynek visszalépését ez is siettetni fogja. Határozottan állítják, hogy Pavlovics szerb külügyminiszter az osztrák kormány részéről azon bizalmas értesítést vette, hogy Ljubibratics, ki jelenleg Linzben van internálva, szabadon fog bocsátatni, ha kimutattatnék, hogy szerb alattvaló. Belgrád sokat szenved az árvíz miatt. A város leggazdagabb része viz alatt van. A magyar hitelbank sóraktáraiba behatolt a viz s több millió oka sót elolvasztott. Zimony és Belgrád között valamennyi sziget viz alatt áll s helyi gőzösök járnak a szántóföldek fölött. A legidősebb emberek sem emlékeznek ily óriási árvízre. A budai vizmű tervezete. Klein és Kraser londoni mérnökök a főváros hatóságához a budai vizmű létesítése tárgyában ajánlatot terjesztettek, melynek főbb pontjai, mint értesülünk a következők: Ajánlkozók készek egy tökéletes vízművet építeni, mely az I., II. és II. kerületeket jó, szűrt Dunavizzel elégségesen ellátandó; a vízmű szállítási képessége a kültelkekre és magaslatokra is kiterjedne. A kivitelre szükséges pénzöszegeket ajánlkozók szerzenék meg és e czélra társulatot alakítanának »Budai vízmű-társulat« czímmel. A telep az ó-budai nagy szigeten helyezendő el. A vízmű létesítésének feltételei: Kizárólagos engedély 50 évre, mely idő alatt senkinek, magának a fővárosi hatóságnak sem lenne szabad vízművet építeni vagy kezelni. A vizeit úgy szerkesztenék, hogy 70,000 lakos szfi.mfira naponkint és fejenkint 150 liter vizet adna. A viztartány 12 1/2 millió liter viz befogadására a Gellérthegyen, a kis svábhegyen vagy más alkalmas magaslaton lesz építendő. A szükséges csövek a legjobb öntöttvasból készítve kellő erősségben fognak elhelyeztetni és 250 vészcsap létesíttetnék. Ajánlkozók készek a vízvezetéket a magánházakba is bevezetni, és ez esetben a háztulajdonosoknak öt évi részletfizetést engednek. Az összes munkálat a tervek helybenhagyásától számítva három év alatt teljesen befejeztetik. A vízművet az alakítandó társulat maga kezeli és tartja jókarban. Tűzesetekben a vízdíj nélkül engedtetik át; a hatóság rendelkezésére szintén díjmentesen, naponként 3000 köbláb (95.000 liter) fog kiszolgáltatni; az ezen felül közczélokra szükséges vízért 1000 literként ill, kr, vagyis 1000 köblábonként 3 frt 50 kr lesz fizetendő. Magánosok minden egyes szoba, konyha és lakott helyiség után évenkint 4 irtot minden árnyékszék vagy fürdő után évenkint 5 irtot fizetnének. Minden ló, tehén vagy istállóban és udvarban tartott házi állat után évenként 4 frt jár. Vasutak, gyárak, malmok, kertek, 1000 köblábért évenként 3 frt 50 frt, a kültelkeken ugyanennyi vízért 5 frtot fizetnek. Ajánkozók a vámok és községi adó tekintetében kedvezményeket kérnek és azt kívánják, hogy a hatóság szabályt alkosson, melynél fogva minden egyes lakos évenkint egy bizonyos minimum vízmennyiséget köteles venni, mely évenkint egészben 25.000 font sterlinget, vagyis 250.000 forintot képes jövedelmezni. A társaság a befektetett tőke után 8%-ot meghaladó tiszta hasznát a várossal megosztja. Húsz év után a város a vízművet megválthatja oly összegért, mely a tiszta jövedelemnek 6 °0-val azonos. Az engedélyidő (50 év) lejártával az egész vízmű minden hozzá tartozandóságával ingyen a város tulajdonába megy át. Az engedély kiadása alkalmával ajánlkozók 150.000 frt óvadékot tesznek le, mely a vízműnek tervszerű kiépítése után visszaadatik. A szerződési feltételek meg nem tartása esetében a város jogosítva van az összes vízmű lefoglalására. Úgy tudjuk, hogy a fővárosi hatóság a budai vízművet egész más alapon kívánja létesítesíteni, nem akarja azt magánvállalat tárgyává tenni, hanem a lehető legjutányosabb vízdíjak megállapítása mellett hatósági kezelés alá óhajtja venni. Nem lehet ugyan tagadni, hogy a hatósági kísértésnek igen sok hátránya van, oly közszükségletet azonban milyen a víz, csak a legvégső esetben szabad magánüzérkedésnek átengedni. Azért alig hihető, hogy a fővárosi hatóságok a fennebbi ajánlatnak érdemleges tárgyalásába bocsátkoznék, mely ajánlat még akkor is, ha annak felét le lehetne alkudni, a víznek oly méregdrága árt szab, mihez hasonlót más városokban alig lehet találni, Így például az ajánlkozók 4 forintot kívánnak azon vízfogyasztásért, amiért jelenleg a pesti oldalon 1 frt 50 krt fizetnek. A lakosság már ezt is sokalja, ehhez járul az 50 évi privilégium, mely idő alatt a víz árát nem lehet leszállítani. BELFÖLD, Kis-Várda, mártius 25. (Az árvíz.) Nehéz, aggodalomteljes napokat éltünk. Egész vidékünk rémülés közt töltötte az utolsó tiz napot, mert az árvízveszély mind komolyabb szint öltött s egész vidékünket elboritással fenyegette. Most már — hála a gondviselésnek — a veszély elmúlt s megkönnyebbült lélekkel nyúlhatok a tollhoz, hogy becses lapját tudósítsam a nagy aggodalomról, mely mindnyájunkat elfogott s a veszélyről, melyben a felső-szabolcsi Tiszaszabályozó társulat forgott. Eleintén nyugodtan néztük az ár emelkedését; aggályt keltett ugyan a Tisza jegének elmenetele, mely két ízben is feltorlódott, de ahogy egyszer a jég elindult, abban a hitben voltunk, hogy — ha időközben magas is lesz a vízállás — a zöldári árvizig nagyobb aggodalomra nem fog okot adni, annyival is inkább, mivel a társulat a múlt években nagy mérvben emelte és erősítette a töltéseket. Emelte pedig a töltéseket 5*/2 lábbal az addig észlelt legmagasabb 1867-iki árvíz színvonala felett, s hogy a töltés az erős víznyomásnak ellenállhasson, azt majdnem egész hosszában erős padkával is ellátta oly magasságban, amelyre rendesen a legmagasabb árvíz szokott emelkedni. A töltések derekasan ellent is álltak a rendkívüli árnak ; némely helyen mutatkozott ugyan sülyedés, de azokon segíteni a nyár folytán könnyű dolog lesz. Dombrád községénél mártius 15-én a Tisza 23"2"-re emelkedett s az úgynevezett Morotvánál, hol a Tisza töltése a holt Tisza medrén megy keresztül, — bár a töltés e helyütt igen erős és magas, mert a holt Tisza medrében a mentesített oldalon nagy mélyedés van s az ezen mélyedésben levő viz csak 4 lábbal volt zérus felett, ez a Tisza töltésére majdnem 20 lábnyi nyomást gyakorolt. Ezen nyomás folytán a víz megtámadta a meghatározhatlan mélységben fekvő iszapos réteget és az iszapot a töltés alatt a mentesített tér oldalára, a Morotvába kezdte átnyomni, miáltal a töltés alatt nagy űr támadhatott. Az iszapfeltolulás folytán a Morotvában levő 4' magasságú víz mind csekélyebb kezdett lenni. 15-én a padka koronájától félötnyi hosszú repedés mutatkozott a tiszai oldal felől, minek folytán a padka leroskadt. Az ebből származható veszély elhárítására a tiszai társulat erélyes igazgatója , Szögyényi Emil, s a derék társulati mérnök, Almásy István azonnal megtették a kellő intézkedéseket; a baloldalon erős pilótázást készítettek s a pilótákat keresztkötésekkel és vaspántokkal megerősítve kezdték meg a feltöltést. Mártius 16-án a repedés beljebb hatolt s 17-én már a töltésnek a padka feletti lejtője repedt meg s az elvált rész 6"-kel lejebb sülyedt. A legnagyobb veszély azonban 17-én és 18-án fenyegetett, midőn virradóra borzasztó orkán kezdett dühöngeni, az északi szél nagy rombolásokat vitt véghez az egész vonalon, de különösen Dombrád körül a töltéseken , ami emberi kéztől kitelt, minden elkövettetett a rongált helyek kijavítására, de a folytonosan szakadó eső a munkahaladást gátolta. Egyszerre a töltés koronája 20 ölnyi hosszúságban megrepedt, a töltés lesülyedt s a vizállállás 24 láb 4 hüvelykre emelkedett. Mártius 20-án a padkán új repedés mutatkozott és a sülyedés 6—8"-et tett ki; 21-én a töltésen már meglágyult a föld, úgy, hogy azon szekerek többé nem járhattak; 22-én ismét újabb repedés mutatkozott s midőn már a veszély legmagasabb fokát érte el, midőn már emberi kezek és emberi ész alig látszottak meggátolhatni a féktelen elem rombolását és pusztítását, végre e hó 23-án reggel 500—700 embernek nyolcz napi lankadatlan s megfeszített munkája folytán a veszély elhárítottnak volt tekinthető. Ezen veszély igen nagy, eddig talán még nem tapasztalt mérveket ölthetett volna, mert ha a Tisza régi medrét e helyütt átcsapva, azon rohamosan áthalad, úgy Dombrád és Telek községeket bizonyára elseperte volna, úgy hogy még nyomuk se marad, azon felül elborítja az egész felső tiszai s azon túl fekvő alacsonyabb területeket, úgy hogy közel 100 mértföld lett volna az ár martalékává . Dombrád, Öntelek, Devecser, Jégen, Pátroha, Beszterecz, Vasmegyer, Kemecse, Halász, Ibrány, Paszab, Búj és Kótaj községek egészen elöntöttek volna, annyival inkább, mivel a szakértők véleménye szerint e helyen a szakadásokat betölteni teljes lehetetlen. A megye hatósága különös erélyt fejtett ki a baj elhárítására, de megrovandó az érdekelteknek részvétlensége. Kivételt képez e tekintetben gróf Lónyay Menyhértnek rétközi tisztsége . Duka Marciés jószágigazgató több mint 80 béressel jelent meg a vész helyén s hozzájárult a munkálatok erélyes keresztülviteléhez. Nagy elismerést és dicséretet érdemel Dombrád községnek derék főbírája, Vajda, erélyességéért, ernyedhetlen kitartásáért és buzgó fáradozásáért. Valóban nagy szerencse, hogy sikerült ezen veszélyt elhárítani; még eleven emlékünkben van azon utolsó árvíz, mely 1867-ben és 1868-ban vidékünket sújtotta, midőn közel 100,000 holdnyi terület egyszerre viz alá került és jó ideig viz alatt is maradt, nem csak a gazda egy évi termését semmisítvén meg, hanem a romboló ár számos gazdasági épületet is tönkre tett; igy — hogy többet ne említsek — gróf Lónyay Menyhért rétközi birtokán hat majort annyira tönkre tett,hogy pusztán a fenékig lerombolt házak száma az 54-et meghaladta. Azonban ámbár az ártól az idén megmenekültünk, a kár, melyet szenvedünk, mégis tetemes, miután az úgynevezett nyílt vizek, melyek mesterségesen ásott csatornákon bocsáttatnak a mentesített és művelés alá vett árterületekre, már eddig is közel 30.000 holdat borítottak el. Vajjon mikor sikerülene levezetni az ezen területekre összegyűlt vizeket, melyek Szatmár megye széléről, Debreczen környékéről s az egész Nyírségen keresztül a mi árterünkre bocsáttatnak, az kiszámíthatlan. Végre is segíteni kell ezen valóban ázsiainak mondható állapoton, mert noha a közlekedésügyi minisztérium az ügyet megvizsgálva, már ezelőtt két évvel kimondotta, hogy az illető birtokosok a belvizeket úgy tartoznak lebocsátani, hogy az általá ők meg ne károsodjanak, s ha ezt elmulasztanák, a mesterségesen ásott csatornák betöltendők, bár több, mint fél éve kormánybiztos neveztetett ki Beöthy Lajos hevesi főispán személyében: mindeddig sikeres intézkedés a kormány részéről nem történt. Valóban itt az ideje, hogy e tekintetben valami történjék, mert mivel államban még sem engedhető meg az, hogy az állam felügyelete mellett és jóváhagyása sőt rendelete folytán épült és több, mint másfél millióba került védgátak által mentesített és a művelésnek átadott nagy terület évről-évre a belvizek mennyisége szerint nagyobb vagy kisebb mérvben az évnek nevezetes részén át haszonvehetlenné tétessék, s a belvizek lebocsátásáról szóló törvény Szabolcs megyében érvényre ne emelkedhessék. Vas megyéből, mart. 28. (A Rába és Répcze vidéke.) Ha jogos panasz, kétségbeesés szülte jaj meghallgatást nyerne az illető helyen — már régen, évekkel ezelőtt orvosolva lennének ama bajok, melyek az ez évi vízáradásokkal ijesztő mérvben vidékünkben megújultak. Megyénk helységeinek a nagy Rába kis Rába és Répcze folyam között majdnem az összes szántóföldje között 3 hét óta víz alatt áll. Összes őszi vetéseink a legjobb minőségű talajunkban elpusztultak, a hosszas vízállás miatt elpálva, tönkrementek. Csekély magassággal fentebb fekvő birtokrészekről pedig, a vizek szintén az áradás magassága miatt, nem képesek lefolyni, minden, legkisebb lapály tele van állóvízzel és pusztítja, amit az árvíz tönkre nem tehet. De nemcsak őszi terményeink, hanem a tavasziak is elvesznek, mert az áradás a legjobb esetben is még 2 hétig eltart és így, mire a földek kiszáradnának a különben is a legkedvezőtlenebb időjárás mellett annyira megkésnek tavaszi vetéseink, hogy a legkisebb reményről is, középszerű termésről már eleve le kell mondanunk. De nemcsak mi a smegyeiek, hanem a szomszéd Sopron megyének is 8—10 helysége úszik a tőlünk hozzájuk folyt árban. Iszonyú leverő a kép, a mi elénk tárul a különben jól termő eme vidéken, elszomorító a jövőben rejlő nyomor, a minek vidékünk szorgalmas, munkás lakosai ki lesznek téve. Hogy ezen iszonyú károsítások közepette nem élesebb a segélykiáltás hangja, csakis azon szomorú körülménynek tudható be, hogy tudva van előttünk, okulva hosszú évek tapasztalatain — hogy jogos panaszaink — ezen évenkint megújuló áradások egyedüli okainak elhárítása érdekében, az illető legmagasabb helyen, miért miért sem, orvoslást nem nyernek. Soraim czélja megvilágítani szűk keretben, mi okozza nálunk a minduntalan megújuló áradásokat, de czélja különösen kijelenteni őszinte sajnálkozásunkat, hogy a közlekedési miniszter úr épen legnagyobb nyomorunk közepette lepett meg válaszlóiratával kérvényünkre, melyet az érdekelt birtokosok a Rába áradásait okozó dömölki malomgát tárgyában a nm. minisztériumhoz felterjesztettek. Rövid leszek,csak száraz tényeket sorolok fel. A dömölki malomgát oltalma alatt áll valami láthatatlan védszentnek. Vas megye közönsége számtalan ízben elrendelte annak levágatását, törvényes mértékre való leszállítását, de ezen végzést a mindannyiszor megújuló felfolyamodása a panasztott malom tulajdonosoknak végrehajtani nemengedte. Vasmegye mérnöki hivatala, — számtalan megyei küldöttség, — legközelebb az 1874-dik évben a károsult birtokosok részéről Budapestről nagy költséggel felhozatott szakértő — alapos számításokkal I. kimutatták a gát káros voltát; II. kimutatták, mennyi sok lábbal magasabbak a folyam anyamedrét egész szélességében eltöltött gátak, mintsem azok malomrendszabályilag engedélyezve vannak; III. kimutatták, hogy a malomfejet jelző magasságot nem találhatni meg ; IV. kimutatták végre azon majdnem hihetetlennek látszó tényt, hogy ezen malom 4 kerekű engedélyokmánya mellett ma már 12 kerékkel dolgozik. Mindezeknek kimutatásával Vas megye közönsége által hozott végzés mai napig sem hajtatott végre. A gát a víz lefolyását akadályozza, mivel magasabb, mint a part mindkét oldala, a vizet meddől kiszorítja, védgátjainkat, töltéseinket tönkret és termőföldeinket, melyeknek adójára az állampár annyira rászorul, hasznavehetetlenekké teszi. A múlt évben az összes érdekelt vidék birtokossága nagy érdekeltséggel várta a közlekedési minisztériumhoz már 1874. deczemberében felküldött kérvényének eredményét. Várva vártuk a folyamodásban kérvényezett miniszteri szakértőnek a helyszínére leendő kiküldetését, hogy a kormány saját közegének tapasztalatai alapján évek után valaha biztos és sikeres orvoslást nyújtson az évenként károsult vidék birtokosainak. És mi az eredmény? Az, hogy 1876-ban a várt válasz megérkezett, amit azonban czélra vezetőnek láthatott talán valamelyik szakértő fogalmazó író asztalán, de nem terjedett ki és nem vette figyelembe a folyamodás legszerényebb óhajtását sem. Nem küldetett ki szakértő, nem érinti a miniszteri végzés a jogtalanul, törvényellenesen használt t0zereket, nem rendeli a gátnak kártékony magasságát kellő mértékre leszállítani. És mi áldozatai lettünk ez évben is a törvényellenesen, mesterséges utakon fentartott malom érdekeinek. A Rába nem áradt ki egész Vasmegye területén, csak ott, hol a gátok, a molnárok érdekei azt kiszorították. A károsultak újabban is a minisztériumhoz készülnek folyamodni. Sz. M. Különfélék. — mart. 31. (Czimadományozás.) A mai hivatalos lap jelenti, hogy ő Felsége dr. Korányi Frigyes, budapesti egyetemi nyilvános rendes tanárnak a tudomány érdekeinek előmozdítása és sikeres tanári működése által szerzett érdemei elismeréséül a királyi tanácsosi czimet díjmentesen adományozta. (A Liszt-lakoma.) A bucsuestély, melyet a távozó Liszt tiszteletére az írói és művészi körben Szana T. és Siposs A. tegnap (csütörtökön) rendeztek, a főváros zenészeti kitűnőségeinek találkozója volt. Az ünnepelten kívül, kit zajos ovatiókkal fogadtak, megjelentek az orsz. zenészeti akadémia, a nemz. opera és zenede igazgatói : Erkell Ferencz, Erkel Sándor és Bartay Ede, az opera férfitagjainak legnagyobb része, írók, köztük Lukács Móricz, a Kisf. társaság elnöke, zenészek és színészek nagy számmal, s ez utóbbiak közt láttuk a jelenleg Budapesten időző Róbert Imre hazánkfiát. A lakomát megelőzőleg Kvassayné asszony Liszt két dalát énekelte nagy hatással, Siposs A. zongora kísérete mellett. Alig hangzott el a zajos taps, midőn a társaság a két teremben terítve állott asztalokhoz ült. A menye Liszt kivonatára egészen magyaros volt, s Szikszay konyhája szolgáltatta. Az ünnepeltet Rózsa ági Antal köszönte fel franczia nyelven, utána magyarul Lukács Móricz, mint a kör új tagját és a jelenlevő hölgyeket, kik közt Végh Jánosné, Beze-