Pesti Napló, 1876. április (27. évfolyam, 76-100. szám)

1876-04-01 / 76. szám

76. szftm. Barátok-tare, A.kh«ni»aum-4]^'ftl*t. A lap HMllMni­xitUil illata minden közlemény » Inténendo. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. iKiadó­hivatal: Barátok-tere, Athenaeum-épület. A lap anyagi rémét illető közlemények (előfizetési pénz, Undée körül, panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézndók. Budapest Szombat, amril 1.1876. REGGELI KIADÁS. ______________27. évi folyam.­­előfizetési­i feltételei­: Pottán küldje, vagy Budapesten házhoz hordja reggeli és esti ki­adás egy­ütt: 3 hónapra 6 frt — kr. — 6 hónapra 12 frt — kr. Az esti kiadás postai killönküldéséért felfllfizetis­ég negyedenként 1 forint. Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bár­­mely napján történik is, mindenkor a hó első napjától számíttatik. Hir­detéseit szintúgy mint előfizetések a Pesti Napló kiadó-hivatalába Budapest, Barátok-tere, Athenaeum-épület küldendők. Előfizetési felhívás „PESTI NAPLÓ“-ra __■ Mart. végén az 1876-diki első évnegyed letelvén, figyelmeztetjük azon t. előfizetőinket, kiknek megrendelése lejár, annak minél előbbi megújítására. ser* Nagyobb új regényközleményeinket ápril 1-jén kezdjük meg. Előfizetési árak: (reggeli és esti kiadás, 10­, legnagyobb tv és közgazdasági melléklet) Egész évre................................. 34 frt. Fél évre .......................................13 frt. Negyed évre............................. 6 frt. Egy hónapra............................. 3 frt. ISHT" Az előfizetés Budapestre a »Pesti Napló« kiadó hivatalába (Barátok­ tere 7. sz. Athenaeum-épület) intézendő. A »Pesti Napló« szerk. s kiadó­hivatala, Budapest, mártius 31. Az olasz miniszterválság oly esemény, mely következményeiben fontosabb lehet, mint egy közönséges miniszterválság lenni szokott, s Európa figyelmét ismét a szép Rómára fogja vonni, hol az utóbbi években meglehetős csöndesen folyt a politika. Az első olasz háború óta — annak most tizenhat éve — a mérsékelt szabadelvűek vezették a kormányt Itáliában. Ezek most megbuktak és felülkerekedett a baloldal, a radicálisok. E párt mindig abban a hitben állott, hogy voltaképen republicanus s Maz­­zini és Garibaldi hível és elvbarátairól azt bátran föltehetni. Monarchiában mindig igen furcsa dolog, ha republicanus miniszterek kormányoznak s republicanus többség alkot­ja a törvényeket. Ezen abnormitás azonban összefér a nem kevésbé abnormis olasz viszo­nyokkal és szinte illik Victor Emánuel sze­mélyiségéhez. Mégis az eset különös, s hogy a baloldal egy háborúkon és forradalmakon keresztülment országban oly sokáig nem birt hatalomra jutni, s egy oly nemzetnél, mely­ben politikai conservativ párt nincs, s az annak helyét elfoglaló clericalis párt passiv resistentiába vonult vissza, a radicalismus mégis csak nagy nehezen bírt túlsúlyra kapni a szabadelvűségével szemben : ez részben annak eredménye, hogy a szabadelvű párt okos politikájának köszönhető leginkább Olaszország egysége, részben annak, hogy királyságban a szélső és socialisti­kus ellen­zék ritkán bír elég bizalmat kelteni a nép­ben és az udvarnál szándékainak békés és törvényes természete­s terveinek elfogadha­tósága és kivihetősége iránt. De végre mégis a baloldal győzött. Győ­zött, minekutána a jobboldal az olasz egysé­get keresztülvitte s a nagy áldozatok foly­tán zavarba jött államfinancziákban az egyen­súlyt helyreállitotta. Győzött két okból: elő­ször azért, mert a conservativ ellenzék hiánya egészen az ő kezére játszotta az oppositionális szerepet, s a parliamenti rendszer szokásos V­áltógazdasága elvégre neki adta a többsé­get, nem lévén más ellenzék, mely vele a nép­szerűségért versenyzett volna; másodszor azért, mert az olasz jobboldal a hosszú ural­mat megszokva, monopóliumának tekinté a kormányzást s visszaélt a kormánypártiság előnyeivel. A pajtáskodás a jobboldal igen sok kitűnő államférfiát compromittálta s gyű­löletessé tette a nép előtt, mely sehol sem kedveli a cotteriákat, annál kevésbé a con­­sortiumokat. A jobboldal tehát népszerűtlen lett, bár sokkal jelesebb tagokat számlál a bal­oldalnál. Új adók, vasutügyek, munkás-kérdés , más effélék ott is előfordulnak s elégedet­lenségre alkalmat s okot szolgáltatnak bőven. Nyugtalan vér s összeesküvési hajlam a léte­zőt felforgatni igyekszik s a választásoknál szerepel. S ámbár Olaszország oly gazdasági válságoktól ment maradt, mint hazánk vagy Ausztr­áa, de baj elég van ott is, s az elégület­­lenségre ok akármennyi. A negatív tényezők összesége szövetkezett és a solid Minghettk­­­abinetet megbuktatta. Az uj kormány másodrendű tehetségek­ből alakult. Irányánál s az olasz viszonyok­nál fogva valószínű, hogy első törekvése lesz a mérsékelt szabadelvű párt által kötött fegy­verszünetet állam és egyház közt felbontani s megkezdeni a háborút a vatikán és a papság ellen. Ez még mindig nagy hatalom Olaszor­szágban s az üldözött párt­­szenvedélyét hord­ja keblében s terjeszti hiveinél. Az olasz állam fél a pápaságtól s a katholicismustól s a mér­sékelt szabadelvűek többször megkisérték a kiegyezést a tiara és korona között, mindig hiába. Bizonyos modus vivendi keletkezett csak s mert monarchiának és pápaságnak sok­­veszteni valója van küzdelem esetére, mindkettő lehetőleg békét tartott. Nem így az olasz­­radicalisok. Ezek elv­ből, valamint socialisticus és republicanus ten­­dentiák és hagyomány miatt sietnek az állam­­hatalmat, melyet kezükbe fogtak, felhasznál­ni az egyház ellen. Ezt jelzik legott. És minthogy Európa tele van most egy­házi kérdésekkel s conflictusokkal, a tűz, mely a vati­án szomszédságában kigyulladt, nagy érdeklődést ébreszt mindenfelé. Annál na­gyobbat, mert Francziaország nem védelmezi többé a pápasáerot, mit eddig erkölcsileg­­alább romoig mégten­, a vatóra utalt b­e. I­e most Francziaországban is baloldali világ van, protestáns ember a cultusminiszter, ki azon kezdi, hogy a katholikus egyetemi ok­tatást megtámadja s Dupanloup érseket ki­hívja a sorompóba. S a ház többsége a clerica­lis de Mun gróf választása ellen vizsgálatot rendel, a papi izgatás­a czimén, így tehát Olaszországban s Francziaországban a balol­dal túlsúlyra jutásával egyszerre felveszik, mibe Bismarck és Németország már belefá­radt, a harczot a katholikus egyház ellen. Ily küzdelem vége beláthatlan s követ­kezményei kiszámithatlanok. A történelem registrálni fogja, de fogja-e babérral jutal­mazni a küzdő fele­­t, az nagyon kétes. Olaszországra nézve szerencsének a balpárt győzelmét tartani nem lehet. A jobboldalnak halom érdemét nem fogják feledtetni, sem utolérni. Hogy az új országot nehéz belföldi bonyodalmakba keverik, azt okosságnak tar­tani bajos. Ám így akarja a nemzet többsége, lássuk tehát, hova fog ez fejlődni ? Kisülhet hamar, hogy az olasz baloldal is nagy pipájú és kevés dohányu párt, mint sok más radi­­cális ellenzék­i Európában, mely kormányra jutva tehetetlenebbnek bizonyult, mint az általa tehetetlenséggel vádolt mérsékelt s ki­próbált szabadelvűség. De — s ez Italia sze­rencséje — a jobboldal bukott, de fel nem bomlott, összetart jeles férfiakkal élén s ha a baloldal a kormányon s a házban lejárta és compromittálta magát, a régi gárda ismét előállhat s átveheti Victor Emánueltől az olasz királyságot kormányozni. A „Pesti Napló“ tárczája. Az élő természet hatsírvonalán. — A legkisebb szerves lények. — Múlt évben ünnepelte a tudomány két évszáza­dos jubilaeumát egy uj világ Leeuwenhoek ál­tal történt felfedezésének. 1675-ben jött a természet­­búvárlat e nagynevű bajnoka azon gondolatra, hogy egy állott esővizet tartalmazó üvegcsőt sok fárad­sággal tökélyesbített raikroskop­jainak egyike alá helyezzen. S ámulatteljes meglepetéssel vett észre a vízben csodás alakokat, harangocskákat, m­elyek föl­­fújták s összehúzták magokat, s élénken ide s tova röpkedő kis golyókat. Kezdetben azon élő atomokat vélte megpilantottaknak, melyekből a régi D­e­m­o­­c­r­i­t bölcselete szerint minden test áll, s a­­melyek körmozgásaira kortársa, Descartes újból az egész világot alapította. De csakhamar meggyőző­dött, hogy állatkákkal — animacula—van dolga, melyek szabad szemmel nem láthatóan számtalan alakokban adnak életet a vízcseppnek. Később külö­nös bőségben találták fel azokat feláztatott bor, s széna és más állati és növényi anyagokban, s ezért adták nekik az ázalagok — infusoriák — nevét. Az újabb időkben felette megszaporodott azon termé­szetbúvárok száma, kik mind tökélyesb eszközökkel igyekeztek a látbatlan világba behatolni. Számos állatnemeken kívül egészen sajátszerű microscopicus flórát is fedeztek fel, melynek alakzatai s fejlődése egészen különböznek a látható növényektőlHa Leeu­wenhoek Columbusa, Ehrenberg Humboltja volt ezen új világnak, mert 1829 óta napjainkig vasszor­galommal kutatta át annak legtitkosb részeit, s nem csak előzőinél hivebben s alaposabban írta le s ren­dezte a microscopicus lényeket, hanem kimutatta, mily nagy jelentőséggel bírnak azok az egész termé­szet rendszerében nemcsak a jelenkornak, hanem ré­gibb geológiai korszakoknak is. A microscopicus világ állatai közül igen ke­vésnek van még a rovaréhoz hasonló szervezete is. A tulajdonképeni infusoriák legalsó fokán állanak az állatvilág fejlődésének. A microscopicus növények közt sem találunk egyet sem, mely a virágzóaknak fejlettebb alkatát elérné, vagy bár a harasztok al­­sóbb osztályához tartoznék. Csak a legalacsonyabb növényalakok, melyeket algáknak s gombáknak szoktunk nevezni, képezik e láthatlan világ erdőit s virányait. S minél egyszerűbbé lesz a microscopicus lé­nyek belalkata, annál kevésbé válnak ki a jelek, me­lyek a látható világ állatait s növényeit egymától oly könnyen megkülönböztethetőkké teszik. Az infu- Boriáknak nincsenek izmaik s idegeik, s légzési és edényszervezetük igen tökéletlenül van kifejlődve, míg másfelől a microscopicus növényeknél oly ön­álló mozgásokkal, sőt mozgási szervekkel is találko­zunk, a­minőket csak az állatoknál szoktunk meg. A legalsóbb lényeknél végül az állat és növény határ­vonalai egymásban elmosódnak s a természetbúvár nem tudja, melyik világához a természetnek sorolja azokat. A legkisebb s egyúttal legegyszerűbb élő­lé­nyeket bacteriáknak nevezzük. Ezek képezik az élet határszélét, utánok nincs semmiféle legalább jelenlegi microscopicus segédeszközeinkkel felismer­hető élő alakulás. Pedig e segédeszközök hatása nem csekély. Legerősb nagyitó üvegeink — a Harm­ack immersio-rendszere szerintiek — 3—4000-szeresen nagyittatnak, s ha egy ember ily lencserendszer alatt egészen áttekinthető volna, oly nagynak látszanék, mint a Montblanc vagy Chimborasso. De még ez óri­ási nagyítás sem tünteti fel a legkisebb bacteriákat egy közönséges nyomtatvány pontjainál s betűinél nagyobbaknak. Belrészeikből kevés vagy épen sem­mi sem különböztethető meg, s legtöbbjüknek létezé­séről se lehetne tudomásunk, ha nem élnének végte­len számú társaságban együtt. A legkisebb bacteriák nagyságra nézve körülbelül aként viszonylanak az emberhez, mint egy homokszem a Montblanchoz. Ha már magában véve fontos közelebbről meg­ismerkedni az élő­lények legkisebbjei­ s legegysze­rűbbjeivel, még növekedik irányukban való érdeklő­désünk annak felismerése által, hogy épen e legki­sebb lényeknek legnagyobb a jelentősége; hogy nem látható, de ellenállhatlan hatalommal uralkodnak ezek az élő s élettelen természet legfontosabb esemé­nyei fölött, sőt még az ember létébe is titok- és vég­zetteljesen behatolnak. Alakjuk majd golyóhoz vagy tojáshoz, majd pálczikához vagy fonálhoz, majd dugaszhúzóhoz vagy csavarhoz hasonlít. Testük jobbára színtelen fehér­­nyeszerű anyagból áll, melybe erősen fénylő zsír­­szemecskék helyezték, s a melyet vékony kálium­ban fel nem oldható bőr vesz körül. Csaknem mindenikeknek kétféle életállapota van, mozgékony és nyugvó. Bizonyos feltételek alatt rendkívül élén­ken mozognak, s ha a vízcseppet sűrű csoportban be­töltik, a szúnyog seregéhez vagy hangyabolyához ha­­sonlítható érdekes képet nyújtanak. Csaknem mindenik régibb észlelő állatoknak tekinté a bacteriákat, önkényszerűséget látván moz­gásaikban. Mindenesetre belső élettevékenységek idé­zik elő a bacteriák mozgásait, s a mozgató erő annál rejtélyesebb, a­mint mozgási szervek nem válnak lát­hatókká. Mégis kétségtelen, hogy az önkényszerűség látszata puszta csalódás. Egészen hasonló mozgáso­kat észlelhetni több microscopicus növénynél is, még­pedig vagy állandóan é p. a Diatomeáknál s Oscil­­lariáknál, — vagy átmenőleg, p. az algák s gombák magtestecseinél a szaporodás alatt. S a bacteriák egész fejlődése igen valószínűvé teszi, hogy a növény­világhoz tartoznak, s az Oscillariákkal állanak leg­közelebbi rokonságban. A mozgási állapot náluk is nyugvóval váltakozik, a­melyben közönséges növény­­sejtektől épen nem különböznek; kedvező hőmérsék­ű gazdag táplálék mellett rajzanak, máskor meg egé­szen meg vannak merevülve, sőt egyes fajok, p. a golyó-bacteriák mozgó állapotban soha sem észlel­hetők. Mint minden élő­lény, a bacteria is szaporodik. Nő addig, míg eredeti nagyságának elérte mintegy kétszeresét, akkor középen — 8-ashoz hasonlóan — összeszorul, s végre kettétörik, s részeinek mindegyi­ke rövid idő alatt ismét ugyanily módon oszlik meg. E jelenség gyors lefolyása okozza, hogy a bacteriák csaknem mindig ily szaporodóban észlelhetők. Minél melegebb a lég, megoszlásuk annál gyorsabban megy végbe, szaporodásuk annál erősebb, míg alacsony hő­­mérséknél meglassul s a fagypontnál egészen meg­szűnik. Hogy e szaporodási képességről fogalmat alkothassunk, tegyük fel — a valósággal megegyező­­leg, — hogy egy bacteria egy óra alatt kedvező fel­tételek között kettőre, ezek egy további óra alatt négyre oszlanak, s így tovább, 24 óra múlva már 160/2 millió, két nap múlva 280/2 billió, s harmad­napra 47 trillió lesz a bacteriák száma. Az egyszerű bacteria hengeralakú teste '/looo milliméter széles,' s mintegy '/1­00 milliméter hosszú. Az­ említettük sza­porodással egy bacteriából kifejlett lények 24 óra múlva már mintegy negyvened részét foglalnák el egy köb­milliméternek, s már a második nap végén félliternyi vagy 44 1/2 köb­centiméternyi lenne térfo­gatuk. Ha a világtengert a földterület 3a/s­ával egyenlőnek, s átlagos mélységét egy mértföldnyinek vesszük, össztartalma 928 millió köbmértföld lenne. A folytonos szaporodás mellett az egy csirából kifej­lett bacteriák már az 5-ik napon betöltenék ezen egész világtengert. Egy bacteria súlya 0.000.000.001.571 milligrammra tehető, úgy hogy 636 milliárd bacteria nyom egy gramm­nyit. S a fennebbi szaporodás mel­lett a 24 óra múlva előállott bacteriák súlya már­­/b­ milligramm, 48 óra múlva már szinte egy font, a harmadik nap végén pedig közel 7­2 millió kilo­gramm, vagyis 148.356 mázsa lenne. E számításokból érthetjük csak meg a bacte­riák nagy jelentőségét. Ha korlátolt térben még csak megközelíthetőleg sem állhattak elő a fennebbi szá­mok, ennek oka nem a bacteriák szaporodási képes­ségének hiányában, de csakis a korlátolt tápszerben rejlik. A bacteriák természetesen nem maguk hozzák létre a testüket alkotó anyagot, hanem kívülről veszik azt fel tápszer alakjában, s így nem képződ­hetik több bacteria, mint a­mennyi tápszerhez jutnak. Ehhez járul, hogy a többi növények s állatok ugyan­azon tápanyagokra vannak utalva, s a léteiért folyta­tott kegyetlen küzdelemben egymás elől vonják el a lét­fenntartás eszközeit. A bacteriák a leginkább elterjedt lények közé tartoznak. Feltalálhatók a levegőben csak úgy, mint a vízben, s hozzá tapadnak minden szilárd test felszínéhez is. De tömegesen csak ott fejlődnek ki, a­hol felbomlás, erjedés vagy rothadás történik. A bacteriák azonban nem esetleges kísérői, hanem okai a rothadásnak. A rothadás a bacteriák által előidézett vegyfolyamat. Néma halál hozza létre mint közönségesen hiszik, a rotha­dást, de e láthatlan lények élete. Szinte önkényt érthetőnek tűnik föl, hogy min­den test, melyből az élet távozott, a feloszlásnak esik áldozatul. S mégis bizonyos, hogy a bacteriák élettevékenysége nélkül minden lény halála után is megtartaná alakját s vegyalkatát, csak úgy, mint az egyptomi múmiák, a dán tőzeg­mocsárokban elsü­­lyedt testek, vagy a mammuth- és rhinoceros-hullák, melyeket Szibéria jege évezredeken keresztül szőrös­től bőröstől sértetlen állapotban fenntartott. Mihelyt a jég elolvad, ez utolsó maradványai egy kihalt ál­latvilágnak néhány nap alatt szintén elrothadnak. S e tünemény oka igen egyszerű. A fagypont közelében megszűnik a bacteriák élettevékenysége, míg magasb hőmérséknél azonnal szaporodásnak indulnak s rot­hadást idéznek elő. A tőzegmocsárban s múmiákban pedig a chemiai vegyület akadályozza a bacteriák kifejlődését. Az egész természetrend azon alapszik, hogy oly testek, melyekből az élet kihal, feloszlásnak in­dulnak, anyagaikat ez által új életnek adván át szol­gálatába. Mert azon anyag tömege, melyből­ élő lények alakulhatnak, korlátok­ a földön; mindig ugyanazon anyagrészecskéknek kell örök körfolyamban elhalt testekből élőkbe átmenni, s ha nem egyéb mesénél a lélekvándorlás, természettudományi ténynek tekint­hetjük az any­agvándorlást. Ha nem volnának bacte­riák, az állatok és növények egy nemzedékében meg­testesült anyagok kötve maradnának azok elhalta után is, mint a vegyi összeköttetések a sziklakőzetek­ben. Új élet nem fejlődhetnék, mert hiányoznának a testanyagok. A bacteriák azáltal, hogy gyors rotha­dásban minden elhalt testet földdé változtatnak át, egyedül teszik lehetségessé az élet elősarj­adását, s ez­által az élő teremtés fennmaradását Azon csodálatos tény, hogy a rothadás a bac­teriák munkálkodásának eredménye, nem áll elszige­telten ; nagy azon vegyváltozások száma, melyeket bacteriák vagy azokhoz hasonló microscopicus lények idéznek elő. E változásokat közönségesen erjedési je­lenségeknek,­­ azok okozóit erjesztő gombáknak ne­vezik. A bacteriák — és pedig a természettudomány által »Bacterium Termo«-nak nevezett ezen tagjai — erjesztői a rothadásnak. A legújabb idők meglepő pillantást engedtek vetnünk a bacteriák azon titok teljes élettevékenysé­gébe is, a­mely által damoni hatalommal döntenek az ember egészsége­s betegsége, sőt élete és halála fölött is. Alig észlelte Leeuwenhoek először az esővíz láthatlan állatkáit, s az orvosok phantasticus elméle­tei máris microscopicus állatkákban vélték feltalálni a ragályok rejtélyének nyilját. De a ragályanyagban még górcső segélyével is csak úgy nem sikerült élő­lényekre akadniok, mint nem voltak láthatók a nyi­lak, melyekkel a régiek hite szerint Apollo haragjá­ban embereket s állatok lesújtott. Microscopicus lényeket ragályos betegségben D­a V­a­­­n­e fedezett először fel (1863-ban), lép­­beteg szarvasmarhák vérében néhány órával a halál előtt számtalan fonalszerü testecskét észlelvén, me­lyek kétszer oly hosszak voltak, mint a vértestecsek, megszakadás által szaporodtak s a közönséges fonal­­bacteriáktól csak a mozgás hiánya által különböz­tek. Davame ez okból bacteridiáknak nevezte azokat Budapest, martius 31. (A miniszterek Bécsben.) Mint Bécs­­ből távirják, ő Felsége ma délben Tisza és Széll minisztereket külön kihallgatáson fogadta. Ezután a miniszterek egy órakor hosszabb ideig tanácskoztak az osztrák kormány tagjaival. Előbb azonban elha­tározták, hogy az értekezletek folyama mindaddig, míg végeredmény létre nem jó, teljesen titokban tartassék. (A katonabeszállásolási törvény­, mint említettük, minisztereink bécsi tartózkodása alatt szintén tanácskozás tárgyát fogja képezni. Mint a »P. Lt.« hallja, ezen értekezletek alkalmával a ka­tonatiszti szállások, a legénység és a lovak elhelye­zésének, a raktárak, a gyakorló terek és lövöldék ügye fog főleg szóba kerülni.­A hadügyminisztérium, tekintettel a jelenlegi gazdasági válságra, kaszárnyák építését fogja javaslatba hozni, kivált Magyarország­ra való tekintetből, hogy ez­által is az iparnak némi foglalkozás adassék. A hadügyminisztériumban azt hiszik, hogy ez idő szerint nemcsak az építési anyag, hanem a munkabér is olcsóbb lesz. A hadügyminisz­térium előtt egészen közönyös kérdést képez az, váj­jon ezen építkezések a közös költségvetés, vagy a két államfői költségvetésének terhére történnek-e. E kér­dést a két államfél törvényhozásai fognák eldönteni. (A brassói választók gyűlése,­ mely e hó 25-ikén tartatott, a következő táviratot küldte ő felségéhez: »Brassó városának választói gyü­lekezete, midőn a Királyföld és a szász egyetemnek a törvényekkel és szerződésekkel ellenkezőleg terve­zett rendezése ügyében. oyilgtkoxxu késsíii. .«''•Hebegés, és ragaszkodását fejezze ki.« Az ezután elfogadott határozat kimondja, hogy a rendezést sem általános közigazgatási tekintetek nem követelik, sem a szük­ség nem igényli, hogy a rendezés flagráns megsér­tése az 1868-iki uniótörvénynek, és hogy Wäch­ter Frigyes, ki elvállalta az előadói tisztet e tör­vényjavaslatnál, ezzel elvesztette választói bizalmát. Kenyeres, Vizy és Vasady szólottak e határozat ellen, a románok pedig kijelentették, hogy nem vesznek részt a határozat­­hozatalban, mert a kormánynak sem bizalmat, sem bizalmatlanságot nem akarnak szavazni. A hatá­rozat nagy többséggel fogadtatott el. (Palmerston bizalmas levelezésé­­b­e­n), mely, mint említik,Londonban most jelent meg, számos adat foglaltatik, mely Magyarországot illeti. Nemzeti harczunk leveretése idejében Palmerston a következőt irta a bécsi angol követnek : »Külügyi hivatal, 1849. augustus 22. Kedves Ponsouhy!... Az osztrák kormány részére elérke­zett a pillanat, melyben Európa közvéleményét ismét meghódíthatja. Sikereinek igazságos és nemes fel­­használása visszaszerezné neki a közbecsülést, s is­mét az európai nagyhatalmak legelső sorába állí­taná. Ha a császári kormányt boszti, szenvedély és politikai előítéletek vezérlendik, ez el fogja tőle for­dítani és ellenségeivé teszi a civilizált világ igazsá­gos és nemesen érző férfiait s ezzel az osztrák mon­archia állandó gyengeségének és elsatnyulásának vetné meg alapját. Egy-két nap múlva hivata­losan fogok ez ügyben írni, addig szóval nyilat­kozzék ön ily értelemben. Mindenesetre viszaállí­­tandó volna az ősi magyar alkotmány a múlt évben a feudális viszonyok és a nemesi osz­tály adómentességének megszüntetésére hozott hatá­rozatokkal, s általános és valódi amnestia volna hirdetendő. Ha Ausztria törvényhozási uniót kíván Magyarországgal létesíteni, akkor ezt, hasonlóan a mienkhez Skotiával és Islanddal, törvényes úton kel­lene létesíteni. Törvényhozó­ testületek azonban, mint látom, nem igen nagy kegyben állanak ez idő­­szerint Bécsben. Pedig ezen, a képzettség és birtok köréből és nem az általános szavazatjog alapján alko­tott testületek képezik az állami rendnek és a szilárd monarchiának egyedüli biztos alapját___Őszinte hive Palmerston.. . Bécsben természetesen ekkor nem hallgattak az angol külügyminiszter szavára. — Midőn mene­kültjeink Törökországban voltak s Ausztria internáltatásukat követelte, Palmerston így irt szintén a bécsi angol követhez, 1849. nov. 30-án: ».......Mily gyermekes és együgyü ez a félelem Kossuthtól! Miként bánthatná ő Francziaországban vagy Angliában Ausztriát ? Angliában egy féltuczat közebéd hőseként fogna szerepelni, a­hol nem tartat­nának hevesebb beszédek, mint a­milyeneket mi már hónapok óta hallunk a meetingeken. — Ha ennek vége volna, ismét jelentéktelenné válnék. Míg most, mint állam l­­etartóztatott, Törökor­szágban valóságos martyr v­s folytonos érdeklődés tárgya. Az osztrák kormány tehát saját érdekében helyesen cselekednék, ha beleegyeznék a magyarok kiűzetésébe Törökországból. De akár tegye ezt, akár nem, annyi bizonyos, hogy a magyarok igy, vagy amúgy szabadokká lesznek s hogy az ekként kiját­szott osztrák kormány igen sajnálatra méltó szere­pet fog játszani.« A mit Palmerston megjósolt, az tudvalevőleg csakugyan bekövetkezett. A »Pesti Napló« gyűjtése a,* Ar­viaskárosultak: javára. Mart. 31-ki reggeli lapunkban kimutattunk . 10.564 frt 87 krt, 10 ara­nyat, 5 tallért, 115 frnkot, 3 húszast, 8 e. frtsat. Nagy- és Kis-Lábod köz­sége . . . • . . . A.(\ M -— !— sége (a fővárosiak ja­vára) ..............................40 » — » Bogyay Zsigmond gyűjtése S.-Patakon. . . ■ . 77 » — »___________ Összesen begyült: 10.721 frt 87 kr, 10 db arany, 5 tallér, 115 frank, 3 ezüst huszas s 8 ezüst frtos. ^ * A belügyminisztériumnak ma (mart. 31.) átadtunk kétszázharminczöt (235) frtot,tiz (10) frt és egy koronás tallért,a fővárosi hatóságnak negyven (40) frtot o. é.; pénztárunkban maradt s­z­á­z­t­i­z­e­n­h­é­t (117) frt, mely holnap adatik át. A vasutak és a válság. — mart. 31. Bécsből azt a hirt vesszük, hogy az osz­trák kormány pénzügyi áldozatokkal gátat akar vetni a vasúti papírok rohamos érték­­csökkenésének. A módozat nincs még megálla­pítva, de azt a két concessiót meg fogja tenni a papírok tulajdonosainak, illetőleg a beteg vasúti vállalatoknak, hogy először az üzemi deficitet fedezi, másodszor a garantiával bíró elsőbbségek kamatjainak kifizetését föltétle­nül biztosítja. Nagyon kétes azonban, vájjon bevétetni engedi-e az üzleti számlába az aranyagrót oly vasutaknál, a­melyek nincse­nek aranyfizetésre kötelezve. Mikor osztrák vasúti értékek pusztulá­sát jelzi a tőzsdelap, akkor alatta magyar pa­­pirok is értendők. Nemcsak azért, mert a­­ly­igeti, aa­kassa-oderbergi, a magyar-gácsor­­szági és annyira magyar mint osztrák, hanem azért is, mert a­mely okok némely osztrák vasút ré­szvényeinek és elsőbbségeinek ha­nyatlásaira hatnak, fennforognak számos ma­gyar vasútnál is. Közelről fekszik az a fon­tos kérdés, hogy mily veszély fenyeget ben­nünket, és hogy indokolva van-e részünkről is olyan áldozat, milyenre az osztrák kor­mány hír szerint vállalkozik? Első­sorban említjük az üzemi deficit kérdését. Az engedélyokmányok szerint vitás, vájjon köteles e az állam e deficitet fedezni. A garantia sokféle módon van kimérve nálunk és Ausztriában. Talán 15 különböző kulcsa van a garantiának a magyar és az osztrák vasutaknál. Az egyik engedélyokmány sze­rint az előlegesen megállapított, egy másik­nál az utólag kimutatandó s helybenhagyan­dó építési tőke után 5°/o biztosíttatik; a har­madik vasútnál mértföldenkénti nyers bevé­tel garantíroztatik, és pedig hol fix, hol évről évre egy bizonyos maximumig emelkedő ösz­­szegben; a negyedik vasútnál mértföldenkén­­ti tiszta jövedelem, az ötödiknél az egész vál­lalatra egy egész összeg biztosíttatik és így tovább különböző variatiók szerint. Üzemi deficitről azonban sehol szó sem létezik. Már most nálunk is, Ausztriában is az üzemi deficitek tényleg bekövetkeztek. Neve­zetesen a magyar-gácpországi, az eperjes-tar­­novi és az Albrecht-pályánál. Hogy a kérdés mennyire vitás, arra elég illustratió az a tény, hogy az osztrák kormány ugyanazon, vagy ha­sonló garantiális feltételek mellett vissza­idő szerint, a pótlást kötelezőnek tartja. Az osztrák kormány úgy érvel, hogy az a ga­­rantia-összeg, mely az engedélyokmányban biztosítva van, maximuma annak, mit az ál­lam esetleg fizetni tartozik. Ha az üzlet az üzemi költséget sem képes fedezni, ha na­gyobb a hiány, mint a­melynek pótlására az állam magát kötelezte, akkor a részvényese­ken van a sor, vagyis fedezzék lebegő köl­csönnel az üzemi deficitet és fordítsák annak kamatozására és törlesztésére a részvények­nek járó garantiát. Ezt az érvelést tartotta fen máig az osz­trák kormány, de rést tött ez argumentation maga, midőn a rét is közelebb kijelentette, hogy nem fogja f­eltűrni, hogy garantírozott elsőbbségi kötvénynek ki ne jusson a teljes kamat. Pedig az oly vasútnál, melynek nagy

Next