Pesti Napló, 1876. április (27. évfolyam, 76-100. szám)
1876-04-01 / 76. szám
76. szftm. Barátok-tare, A.kh«ni»aum-4]^'ftl*t. A lap HMllMnixitUil illata minden közlemény » Inténendo. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. iKiadóhivatal: Barátok-tere, Athenaeum-épület. A lap anyagi rémét illető közlemények (előfizetési pénz, Undée körül, panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézndók. Budapest Szombat, amril 1.1876. REGGELI KIADÁS. ______________27. évi folyam.előfizetésii feltételei: Pottán küldje, vagy Budapesten házhoz hordja reggeli és esti kiadás együtt: 3 hónapra 6 frt — kr. — 6 hónapra 12 frt — kr. Az esti kiadás postai killönküldéséért felfllfizetiség negyedenként 1 forint. Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától számíttatik. Hirdetéseit szintúgy mint előfizetések a Pesti Napló kiadó-hivatalába Budapest, Barátok-tere, Athenaeum-épület küldendők. Előfizetési felhívás „PESTI NAPLÓ“-ra __■ Mart. végén az 1876-diki első évnegyed letelvén, figyelmeztetjük azon t. előfizetőinket, kiknek megrendelése lejár, annak minél előbbi megújítására. ser* Nagyobb új regényközleményeinket ápril 1-jén kezdjük meg. Előfizetési árak: (reggeli és esti kiadás, 10, legnagyobb tv és közgazdasági melléklet) Egész évre................................. 34 frt. Fél évre .......................................13 frt. Negyed évre............................. 6 frt. Egy hónapra............................. 3 frt. ISHT" Az előfizetés Budapestre a »Pesti Napló« kiadó hivatalába (Barátok tere 7. sz. Athenaeum-épület) intézendő. A »Pesti Napló« szerk. s kiadóhivatala, Budapest, mártius 31. Az olasz miniszterválság oly esemény, mely következményeiben fontosabb lehet, mint egy közönséges miniszterválság lenni szokott, s Európa figyelmét ismét a szép Rómára fogja vonni, hol az utóbbi években meglehetős csöndesen folyt a politika. Az első olasz háború óta — annak most tizenhat éve — a mérsékelt szabadelvűek vezették a kormányt Itáliában. Ezek most megbuktak és felülkerekedett a baloldal, a radicálisok. E párt mindig abban a hitben állott, hogy voltaképen republicanus s Mazzini és Garibaldi hível és elvbarátairól azt bátran föltehetni. Monarchiában mindig igen furcsa dolog, ha republicanus miniszterek kormányoznak s republicanus többség alkotja a törvényeket. Ezen abnormitás azonban összefér a nem kevésbé abnormis olasz viszonyokkal és szinte illik Victor Emánuel személyiségéhez. Mégis az eset különös, s hogy a baloldal egy háborúkon és forradalmakon keresztülment országban oly sokáig nem birt hatalomra jutni, s egy oly nemzetnél, melyben politikai conservativ párt nincs, s az annak helyét elfoglaló clericalis párt passiv resistentiába vonult vissza, a radicalismus mégis csak nagy nehezen bírt túlsúlyra kapni a szabadelvűségével szemben : ez részben annak eredménye, hogy a szabadelvű párt okos politikájának köszönhető leginkább Olaszország egysége, részben annak, hogy királyságban a szélső és socialistikus ellenzék ritkán bír elég bizalmat kelteni a népben és az udvarnál szándékainak békés és törvényes természetes terveinek elfogadhatósága és kivihetősége iránt. De végre mégis a baloldal győzött. Győzött, minekutána a jobboldal az olasz egységet keresztülvitte s a nagy áldozatok folytán zavarba jött államfinancziákban az egyensúlyt helyreállitotta. Győzött két okból: először azért, mert a conservativ ellenzék hiánya egészen az ő kezére játszotta az oppositionális szerepet, s a parliamenti rendszer szokásos Váltógazdasága elvégre neki adta a többséget, nem lévén más ellenzék, mely vele a népszerűségért versenyzett volna; másodszor azért, mert az olasz jobboldal a hosszú uralmat megszokva, monopóliumának tekinté a kormányzást s visszaélt a kormánypártiság előnyeivel. A pajtáskodás a jobboldal igen sok kitűnő államférfiát compromittálta s gyűlöletessé tette a nép előtt, mely sehol sem kedveli a cotteriákat, annál kevésbé a consortiumokat. A jobboldal tehát népszerűtlen lett, bár sokkal jelesebb tagokat számlál a baloldalnál. Új adók, vasutügyek, munkás-kérdés , más effélék ott is előfordulnak s elégedetlenségre alkalmat s okot szolgáltatnak bőven. Nyugtalan vér s összeesküvési hajlam a létezőt felforgatni igyekszik s a választásoknál szerepel. S ámbár Olaszország oly gazdasági válságoktól ment maradt, mint hazánk vagy Ausztráa, de baj elég van ott is, s az elégületlenségre ok akármennyi. A negatív tényezők összesége szövetkezett és a solid Minghettkabinetet megbuktatta. Az uj kormány másodrendű tehetségekből alakult. Irányánál s az olasz viszonyoknál fogva valószínű, hogy első törekvése lesz a mérsékelt szabadelvű párt által kötött fegyverszünetet állam és egyház közt felbontani s megkezdeni a háborút a vatikán és a papság ellen. Ez még mindig nagy hatalom Olaszországban s az üldözött pártszenvedélyét hordja keblében s terjeszti hiveinél. Az olasz állam fél a pápaságtól s a katholicismustól s a mérsékelt szabadelvűek többször megkisérték a kiegyezést a tiara és korona között, mindig hiába. Bizonyos modus vivendi keletkezett csak s mert monarchiának és pápaságnak sokveszteni valója van küzdelem esetére, mindkettő lehetőleg békét tartott. Nem így az olaszradicalisok. Ezek elvből, valamint socialisticus és republicanus tendentiák és hagyomány miatt sietnek az államhatalmat, melyet kezükbe fogtak, felhasználni az egyház ellen. Ezt jelzik legott. És minthogy Európa tele van most egyházi kérdésekkel s conflictusokkal, a tűz, mely a vatián szomszédságában kigyulladt, nagy érdeklődést ébreszt mindenfelé. Annál nagyobbat, mert Francziaország nem védelmezi többé a pápasáerot, mit eddig erkölcsilegalább romoig mégten, a vatóra utalt be. Ie most Francziaországban is baloldali világ van, protestáns ember a cultusminiszter, ki azon kezdi, hogy a katholikus egyetemi oktatást megtámadja s Dupanloup érseket kihívja a sorompóba. S a ház többsége a clericalis de Mun gróf választása ellen vizsgálatot rendel, a papi izgatása czimén, így tehát Olaszországban s Francziaországban a baloldal túlsúlyra jutásával egyszerre felveszik, mibe Bismarck és Németország már belefáradt, a harczot a katholikus egyház ellen. Ily küzdelem vége beláthatlan s következményei kiszámithatlanok. A történelem registrálni fogja, de fogja-e babérral jutalmazni a küzdő felet, az nagyon kétes. Olaszországra nézve szerencsének a balpárt győzelmét tartani nem lehet. A jobboldalnak halom érdemét nem fogják feledtetni, sem utolérni. Hogy az új országot nehéz belföldi bonyodalmakba keverik, azt okosságnak tartani bajos. Ám így akarja a nemzet többsége, lássuk tehát, hova fog ez fejlődni ? Kisülhet hamar, hogy az olasz baloldal is nagy pipájú és kevés dohányu párt, mint sok más radicális ellenzéki Európában, mely kormányra jutva tehetetlenebbnek bizonyult, mint az általa tehetetlenséggel vádolt mérsékelt s kipróbált szabadelvűség. De — s ez Italia szerencséje — a jobboldal bukott, de fel nem bomlott, összetart jeles férfiakkal élén s ha a baloldal a kormányon s a házban lejárta és compromittálta magát, a régi gárda ismét előállhat s átveheti Victor Emánueltől az olasz királyságot kormányozni. A „Pesti Napló“ tárczája. Az élő természet hatsírvonalán. — A legkisebb szerves lények. — Múlt évben ünnepelte a tudomány két évszázados jubilaeumát egy uj világ Leeuwenhoek által történt felfedezésének. 1675-ben jött a természetbúvárlat e nagynevű bajnoka azon gondolatra, hogy egy állott esővizet tartalmazó üvegcsőt sok fáradsággal tökélyesbített raikroskopjainak egyike alá helyezzen. S ámulatteljes meglepetéssel vett észre a vízben csodás alakokat, harangocskákat, melyek fölfújták s összehúzták magokat, s élénken ide s tova röpkedő kis golyókat. Kezdetben azon élő atomokat vélte megpilantottaknak, melyekből a régi Democrit bölcselete szerint minden test áll, s amelyek körmozgásaira kortársa, Descartes újból az egész világot alapította. De csakhamar meggyőződött, hogy állatkákkal — animacula—van dolga, melyek szabad szemmel nem láthatóan számtalan alakokban adnak életet a vízcseppnek. Később különös bőségben találták fel azokat feláztatott bor, s széna és más állati és növényi anyagokban, s ezért adták nekik az ázalagok — infusoriák — nevét. Az újabb időkben felette megszaporodott azon természetbúvárok száma, kik mind tökélyesb eszközökkel igyekeztek a látbatlan világba behatolni. Számos állatnemeken kívül egészen sajátszerű microscopicus flórát is fedeztek fel, melynek alakzatai s fejlődése egészen különböznek a látható növényektőlHa Leeuwenhoek Columbusa, Ehrenberg Humboltja volt ezen új világnak, mert 1829 óta napjainkig vasszorgalommal kutatta át annak legtitkosb részeit, s nem csak előzőinél hivebben s alaposabban írta le s rendezte a microscopicus lényeket, hanem kimutatta, mily nagy jelentőséggel bírnak azok az egész természet rendszerében nemcsak a jelenkornak, hanem régibb geológiai korszakoknak is. A microscopicus világ állatai közül igen kevésnek van még a rovaréhoz hasonló szervezete is. A tulajdonképeni infusoriák legalsó fokán állanak az állatvilág fejlődésének. A microscopicus növények közt sem találunk egyet sem, mely a virágzóaknak fejlettebb alkatát elérné, vagy bár a harasztok alsóbb osztályához tartoznék. Csak a legalacsonyabb növényalakok, melyeket algáknak s gombáknak szoktunk nevezni, képezik e láthatlan világ erdőit s virányait. S minél egyszerűbbé lesz a microscopicus lények belalkata, annál kevésbé válnak ki a jelek, melyek a látható világ állatait s növényeit egymától oly könnyen megkülönböztethetőkké teszik. Az infu- Boriáknak nincsenek izmaik s idegeik, s légzési és edényszervezetük igen tökéletlenül van kifejlődve, míg másfelől a microscopicus növényeknél oly önálló mozgásokkal, sőt mozgási szervekkel is találkozunk, aminőket csak az állatoknál szoktunk meg. A legalsóbb lényeknél végül az állat és növény határvonalai egymásban elmosódnak s a természetbúvár nem tudja, melyik világához a természetnek sorolja azokat. A legkisebb s egyúttal legegyszerűbb élőlényeket bacteriáknak nevezzük. Ezek képezik az élet határszélét, utánok nincs semmiféle legalább jelenlegi microscopicus segédeszközeinkkel felismerhető élő alakulás. Pedig e segédeszközök hatása nem csekély. Legerősb nagyitó üvegeink — a Harmack immersio-rendszere szerintiek — 3—4000-szeresen nagyittatnak, s ha egy ember ily lencserendszer alatt egészen áttekinthető volna, oly nagynak látszanék, mint a Montblanc vagy Chimborasso. De még ez óriási nagyítás sem tünteti fel a legkisebb bacteriákat egy közönséges nyomtatvány pontjainál s betűinél nagyobbaknak. Belrészeikből kevés vagy épen semmi sem különböztethető meg, s legtöbbjüknek létezéséről se lehetne tudomásunk, ha nem élnének végtelen számú társaságban együtt. A legkisebb bacteriák nagyságra nézve körülbelül aként viszonylanak az emberhez, mint egy homokszem a Montblanchoz. Ha már magában véve fontos közelebbről megismerkedni az élőlények legkisebbjei s legegyszerűbbjeivel, még növekedik irányukban való érdeklődésünk annak felismerése által, hogy épen e legkisebb lényeknek legnagyobb a jelentősége; hogy nem látható, de ellenállhatlan hatalommal uralkodnak ezek az élő s élettelen természet legfontosabb eseményei fölött, sőt még az ember létébe is titok- és végzetteljesen behatolnak. Alakjuk majd golyóhoz vagy tojáshoz, majd pálczikához vagy fonálhoz, majd dugaszhúzóhoz vagy csavarhoz hasonlít. Testük jobbára színtelen fehérnyeszerű anyagból áll, melybe erősen fénylő zsírszemecskék helyezték, s a melyet vékony káliumban fel nem oldható bőr vesz körül. Csaknem mindenikeknek kétféle életállapota van, mozgékony és nyugvó. Bizonyos feltételek alatt rendkívül élénken mozognak, s ha a vízcseppet sűrű csoportban betöltik, a szúnyog seregéhez vagy hangyabolyához hasonlítható érdekes képet nyújtanak. Csaknem mindenik régibb észlelő állatoknak tekinté a bacteriákat, önkényszerűséget látván mozgásaikban. Mindenesetre belső élettevékenységek idézik elő a bacteriák mozgásait, s a mozgató erő annál rejtélyesebb, amint mozgási szervek nem válnak láthatókká. Mégis kétségtelen, hogy az önkényszerűség látszata puszta csalódás. Egészen hasonló mozgásokat észlelhetni több microscopicus növénynél is, mégpedig vagy állandóan é p. a Diatomeáknál s Oscillariáknál, — vagy átmenőleg, p. az algák s gombák magtestecseinél a szaporodás alatt. S a bacteriák egész fejlődése igen valószínűvé teszi, hogy a növényvilághoz tartoznak, s az Oscillariákkal állanak legközelebbi rokonságban. A mozgási állapot náluk is nyugvóval váltakozik, amelyben közönséges növénysejtektől épen nem különböznek; kedvező hőmérsékű gazdag táplálék mellett rajzanak, máskor meg egészen meg vannak merevülve, sőt egyes fajok, p. a golyó-bacteriák mozgó állapotban soha sem észlelhetők. Mint minden élőlény, a bacteria is szaporodik. Nő addig, míg eredeti nagyságának elérte mintegy kétszeresét, akkor középen — 8-ashoz hasonlóan — összeszorul, s végre kettétörik, s részeinek mindegyike rövid idő alatt ismét ugyanily módon oszlik meg. E jelenség gyors lefolyása okozza, hogy a bacteriák csaknem mindig ily szaporodóban észlelhetők. Minél melegebb a lég, megoszlásuk annál gyorsabban megy végbe, szaporodásuk annál erősebb, míg alacsony hőmérséknél meglassul s a fagypontnál egészen megszűnik. Hogy e szaporodási képességről fogalmat alkothassunk, tegyük fel — a valósággal megegyezőleg, — hogy egy bacteria egy óra alatt kedvező feltételek között kettőre, ezek egy további óra alatt négyre oszlanak, s így tovább, 24 óra múlva már 160/2 millió, két nap múlva 280/2 billió, s harmadnapra 47 trillió lesz a bacteriák száma. Az egyszerű bacteria hengeralakú teste '/looo milliméter széles,' s mintegy '/100 milliméter hosszú. Az említettük szaporodással egy bacteriából kifejlett lények 24 óra múlva már mintegy negyvened részét foglalnák el egy köbmilliméternek, s már a második nap végén félliternyi vagy 44 1/2 köbcentiméternyi lenne térfogatuk. Ha a világtengert a földterület 3a/sával egyenlőnek, s átlagos mélységét egy mértföldnyinek vesszük, össztartalma 928 millió köbmértföld lenne. A folytonos szaporodás mellett az egy csirából kifejlett bacteriák már az 5-ik napon betöltenék ezen egész világtengert. Egy bacteria súlya 0.000.000.001.571 milligrammra tehető, úgy hogy 636 milliárd bacteria nyom egy grammnyit. S a fennebbi szaporodás mellett a 24 óra múlva előállott bacteriák súlya már/b milligramm, 48 óra múlva már szinte egy font, a harmadik nap végén pedig közel 72 millió kilogramm, vagyis 148.356 mázsa lenne. E számításokból érthetjük csak meg a bacteriák nagy jelentőségét. Ha korlátolt térben még csak megközelíthetőleg sem állhattak elő a fennebbi számok, ennek oka nem a bacteriák szaporodási képességének hiányában, de csakis a korlátolt tápszerben rejlik. A bacteriák természetesen nem maguk hozzák létre a testüket alkotó anyagot, hanem kívülről veszik azt fel tápszer alakjában, s így nem képződhetik több bacteria, mint amennyi tápszerhez jutnak. Ehhez járul, hogy a többi növények s állatok ugyanazon tápanyagokra vannak utalva, s a léteiért folytatott kegyetlen küzdelemben egymás elől vonják el a létfenntartás eszközeit. A bacteriák a leginkább elterjedt lények közé tartoznak. Feltalálhatók a levegőben csak úgy, mint a vízben, s hozzá tapadnak minden szilárd test felszínéhez is. De tömegesen csak ott fejlődnek ki, ahol felbomlás, erjedés vagy rothadás történik. A bacteriák azonban nem esetleges kísérői, hanem okai a rothadásnak. A rothadás a bacteriák által előidézett vegyfolyamat. Néma halál hozza létre mint közönségesen hiszik, a rothadást, de e láthatlan lények élete. Szinte önkényt érthetőnek tűnik föl, hogy minden test, melyből az élet távozott, a feloszlásnak esik áldozatul. S mégis bizonyos, hogy a bacteriák élettevékenysége nélkül minden lény halála után is megtartaná alakját s vegyalkatát, csak úgy, mint az egyptomi múmiák, a dán tőzegmocsárokban elsülyedt testek, vagy a mammuth- és rhinoceros-hullák, melyeket Szibéria jege évezredeken keresztül szőröstől bőröstől sértetlen állapotban fenntartott. Mihelyt a jég elolvad, ez utolsó maradványai egy kihalt állatvilágnak néhány nap alatt szintén elrothadnak. S e tünemény oka igen egyszerű. A fagypont közelében megszűnik a bacteriák élettevékenysége, míg magasb hőmérséknél azonnal szaporodásnak indulnak s rothadást idéznek elő. A tőzegmocsárban s múmiákban pedig a chemiai vegyület akadályozza a bacteriák kifejlődését. Az egész természetrend azon alapszik, hogy oly testek, melyekből az élet kihal, feloszlásnak indulnak, anyagaikat ez által új életnek adván át szolgálatába. Mert azon anyag tömege, melyből élő lények alakulhatnak, korlátok a földön; mindig ugyanazon anyagrészecskéknek kell örök körfolyamban elhalt testekből élőkbe átmenni, s ha nem egyéb mesénél a lélekvándorlás, természettudományi ténynek tekinthetjük az anyagvándorlást. Ha nem volnának bacteriák, az állatok és növények egy nemzedékében megtestesült anyagok kötve maradnának azok elhalta után is, mint a vegyi összeköttetések a sziklakőzetekben. Új élet nem fejlődhetnék, mert hiányoznának a testanyagok. A bacteriák azáltal, hogy gyors rothadásban minden elhalt testet földdé változtatnak át, egyedül teszik lehetségessé az élet elősarjadását, s ezáltal az élő teremtés fennmaradását Azon csodálatos tény, hogy a rothadás a bacteriák munkálkodásának eredménye, nem áll elszigetelten ; nagy azon vegyváltozások száma, melyeket bacteriák vagy azokhoz hasonló microscopicus lények idéznek elő. E változásokat közönségesen erjedési jelenségeknek, azok okozóit erjesztő gombáknak nevezik. A bacteriák — és pedig a természettudomány által »Bacterium Termo«-nak nevezett ezen tagjai — erjesztői a rothadásnak. A legújabb idők meglepő pillantást engedtek vetnünk a bacteriák azon titok teljes élettevékenységébe is, amely által damoni hatalommal döntenek az ember egészséges betegsége, sőt élete és halála fölött is. Alig észlelte Leeuwenhoek először az esővíz láthatlan állatkáit, s az orvosok phantasticus elméletei máris microscopicus állatkákban vélték feltalálni a ragályok rejtélyének nyilját. De a ragályanyagban még górcső segélyével is csak úgy nem sikerült élőlényekre akadniok, mint nem voltak láthatók a nyilak, melyekkel a régiek hite szerint Apollo haragjában embereket s állatok lesújtott. Microscopicus lényeket ragályos betegségben Da Vane fedezett először fel (1863-ban), lépbeteg szarvasmarhák vérében néhány órával a halál előtt számtalan fonalszerü testecskét észlelvén, melyek kétszer oly hosszak voltak, mint a vértestecsek, megszakadás által szaporodtak s a közönséges fonalbacteriáktól csak a mozgás hiánya által különböztek. Davame ez okból bacteridiáknak nevezte azokat Budapest, martius 31. (A miniszterek Bécsben.) Mint Bécsből távirják, ő Felsége ma délben Tisza és Széll minisztereket külön kihallgatáson fogadta. Ezután a miniszterek egy órakor hosszabb ideig tanácskoztak az osztrák kormány tagjaival. Előbb azonban elhatározták, hogy az értekezletek folyama mindaddig, míg végeredmény létre nem jó, teljesen titokban tartassék. (A katonabeszállásolási törvény, mint említettük, minisztereink bécsi tartózkodása alatt szintén tanácskozás tárgyát fogja képezni. Mint a »P. Lt.« hallja, ezen értekezletek alkalmával a katonatiszti szállások, a legénység és a lovak elhelyezésének, a raktárak, a gyakorló terek és lövöldék ügye fog főleg szóba kerülni.A hadügyminisztérium, tekintettel a jelenlegi gazdasági válságra, kaszárnyák építését fogja javaslatba hozni, kivált Magyarországra való tekintetből, hogy ezáltal is az iparnak némi foglalkozás adassék. A hadügyminisztériumban azt hiszik, hogy ez idő szerint nemcsak az építési anyag, hanem a munkabér is olcsóbb lesz. A hadügyminisztérium előtt egészen közönyös kérdést képez az, vájjon ezen építkezések a közös költségvetés, vagy a két államfői költségvetésének terhére történnek-e. E kérdést a két államfél törvényhozásai fognák eldönteni. (A brassói választók gyűlése, mely e hó 25-ikén tartatott, a következő táviratot küldte ő felségéhez: »Brassó városának választói gyülekezete, midőn a Királyföld és a szász egyetemnek a törvényekkel és szerződésekkel ellenkezőleg tervezett rendezése ügyében. oyilgtkoxxu késsíii. .«''•Hebegés, és ragaszkodását fejezze ki.« Az ezután elfogadott határozat kimondja, hogy a rendezést sem általános közigazgatási tekintetek nem követelik, sem a szükség nem igényli, hogy a rendezés flagráns megsértése az 1868-iki uniótörvénynek, és hogy Wächter Frigyes, ki elvállalta az előadói tisztet e törvényjavaslatnál, ezzel elvesztette választói bizalmát. Kenyeres, Vizy és Vasady szólottak e határozat ellen, a románok pedig kijelentették, hogy nem vesznek részt a határozathozatalban, mert a kormánynak sem bizalmat, sem bizalmatlanságot nem akarnak szavazni. A határozat nagy többséggel fogadtatott el. (Palmerston bizalmas levelezésében), mely, mint említik,Londonban most jelent meg, számos adat foglaltatik, mely Magyarországot illeti. Nemzeti harczunk leveretése idejében Palmerston a következőt irta a bécsi angol követnek : »Külügyi hivatal, 1849. augustus 22. Kedves Ponsouhy!... Az osztrák kormány részére elérkezett a pillanat, melyben Európa közvéleményét ismét meghódíthatja. Sikereinek igazságos és nemes felhasználása visszaszerezné neki a közbecsülést, s ismét az európai nagyhatalmak legelső sorába állítaná. Ha a császári kormányt boszti, szenvedély és politikai előítéletek vezérlendik, ez el fogja tőle fordítani és ellenségeivé teszi a civilizált világ igazságos és nemesen érző férfiait s ezzel az osztrák monarchia állandó gyengeségének és elsatnyulásának vetné meg alapját. Egy-két nap múlva hivatalosan fogok ez ügyben írni, addig szóval nyilatkozzék ön ily értelemben. Mindenesetre viszaállítandó volna az ősi magyar alkotmány a múlt évben a feudális viszonyok és a nemesi osztály adómentességének megszüntetésére hozott határozatokkal, s általános és valódi amnestia volna hirdetendő. Ha Ausztria törvényhozási uniót kíván Magyarországgal létesíteni, akkor ezt, hasonlóan a mienkhez Skotiával és Islanddal, törvényes úton kellene létesíteni. Törvényhozó testületek azonban, mint látom, nem igen nagy kegyben állanak ez időszerint Bécsben. Pedig ezen, a képzettség és birtok köréből és nem az általános szavazatjog alapján alkotott testületek képezik az állami rendnek és a szilárd monarchiának egyedüli biztos alapját___Őszinte hive Palmerston.. . Bécsben természetesen ekkor nem hallgattak az angol külügyminiszter szavára. — Midőn menekültjeink Törökországban voltak s Ausztria internáltatásukat követelte, Palmerston így irt szintén a bécsi angol követhez, 1849. nov. 30-án: ».......Mily gyermekes és együgyü ez a félelem Kossuthtól! Miként bánthatná ő Francziaországban vagy Angliában Ausztriát ? Angliában egy féltuczat közebéd hőseként fogna szerepelni, ahol nem tartatnának hevesebb beszédek, mint amilyeneket mi már hónapok óta hallunk a meetingeken. — Ha ennek vége volna, ismét jelentéktelenné válnék. Míg most, mint állam letartóztatott, Törökországban valóságos martyr vs folytonos érdeklődés tárgya. Az osztrák kormány tehát saját érdekében helyesen cselekednék, ha beleegyeznék a magyarok kiűzetésébe Törökországból. De akár tegye ezt, akár nem, annyi bizonyos, hogy a magyarok igy, vagy amúgy szabadokká lesznek s hogy az ekként kijátszott osztrák kormány igen sajnálatra méltó szerepet fog játszani.« A mit Palmerston megjósolt, az tudvalevőleg csakugyan bekövetkezett. A »Pesti Napló« gyűjtése a,* Arviaskárosultak: javára. Mart. 31-ki reggeli lapunkban kimutattunk . 10.564 frt 87 krt, 10 aranyat, 5 tallért, 115 frnkot, 3 húszast, 8 e. frtsat. Nagy- és Kis-Lábod községe . . . • . . . A.(\ M -— !— sége (a fővárosiak javára) ..............................40 » — » Bogyay Zsigmond gyűjtése S.-Patakon. . . ■ . 77 » — »___________ Összesen begyült: 10.721 frt 87 kr, 10 db arany, 5 tallér, 115 frank, 3 ezüst huszas s 8 ezüst frtos. ^ * A belügyminisztériumnak ma (mart. 31.) átadtunk kétszázharminczöt (235) frtot,tiz (10) frt és egy koronás tallért,a fővárosi hatóságnak negyven (40) frtot o. é.; pénztárunkban maradt száztizenhét (117) frt, mely holnap adatik át. A vasutak és a válság. — mart. 31. Bécsből azt a hirt vesszük, hogy az osztrák kormány pénzügyi áldozatokkal gátat akar vetni a vasúti papírok rohamos értékcsökkenésének. A módozat nincs még megállapítva, de azt a két concessiót meg fogja tenni a papírok tulajdonosainak, illetőleg a beteg vasúti vállalatoknak, hogy először az üzemi deficitet fedezi, másodszor a garantiával bíró elsőbbségek kamatjainak kifizetését föltétlenül biztosítja. Nagyon kétes azonban, vájjon bevétetni engedi-e az üzleti számlába az aranyagrót oly vasutaknál, amelyek nincsenek aranyfizetésre kötelezve. Mikor osztrák vasúti értékek pusztulását jelzi a tőzsdelap, akkor alatta magyar papirok is értendők. Nemcsak azért, mert alyigeti, aakassa-oderbergi, a magyar-gácsországi és annyira magyar mint osztrák, hanem azért is, mert amely okok némely osztrák vasút részvényeinek és elsőbbségeinek hanyatlásaira hatnak, fennforognak számos magyar vasútnál is. Közelről fekszik az a fontos kérdés, hogy mily veszély fenyeget bennünket, és hogy indokolva van-e részünkről is olyan áldozat, milyenre az osztrák kormány hír szerint vállalkozik? Elsősorban említjük az üzemi deficit kérdését. Az engedélyokmányok szerint vitás, vájjon köteles e az állam e deficitet fedezni. A garantia sokféle módon van kimérve nálunk és Ausztriában. Talán 15 különböző kulcsa van a garantiának a magyar és az osztrák vasutaknál. Az egyik engedélyokmány szerint az előlegesen megállapított, egy másiknál az utólag kimutatandó s helybenhagyandó építési tőke után 5°/o biztosíttatik; a harmadik vasútnál mértföldenkénti nyers bevétel garantíroztatik, és pedig hol fix, hol évről évre egy bizonyos maximumig emelkedő öszszegben; a negyedik vasútnál mértföldenkénti tiszta jövedelem, az ötödiknél az egész vállalatra egy egész összeg biztosíttatik és így tovább különböző variatiók szerint. Üzemi deficitről azonban sehol szó sem létezik. Már most nálunk is, Ausztriában is az üzemi deficitek tényleg bekövetkeztek. Nevezetesen a magyar-gácpországi, az eperjes-tarnovi és az Albrecht-pályánál. Hogy a kérdés mennyire vitás, arra elég illustratió az a tény, hogy az osztrák kormány ugyanazon, vagy hasonló garantiális feltételek mellett visszaidő szerint, a pótlást kötelezőnek tartja. Az osztrák kormány úgy érvel, hogy az a garantia-összeg, mely az engedélyokmányban biztosítva van, maximuma annak, mit az állam esetleg fizetni tartozik. Ha az üzlet az üzemi költséget sem képes fedezni, ha nagyobb a hiány, mint amelynek pótlására az állam magát kötelezte, akkor a részvényeseken van a sor, vagyis fedezzék lebegő kölcsönnel az üzemi deficitet és fordítsák annak kamatozására és törlesztésére a részvényeknek járó garantiát. Ezt az érvelést tartotta fen máig az osztrák kormány, de rést tött ez argumentation maga, midőn a rét is közelebb kijelentette, hogy nem fogja feltűrni, hogy garantírozott elsőbbségi kötvénynek ki ne jusson a teljes kamat. Pedig az oly vasútnál, melynek nagy